29. Fejezet

Egy nap J-Hopepal

MiHi szemszögéből:

Lassan ültem fel az ágyon. Szétnéztem a szobámban és feltűnt valami. A gatyám a székemen van. Nem vettem le tegnap! Kitakartam a lábam. Bugyiban aludtam? De akkor a pólómat is átvettem volna. Fel álltam és átöltöztem. Megfésülködtem és kezembe vettem a szennyesem, majd elindultam kifele a szobámból. A fürdőbe mentem és szennyes tartóba tettem a szennyesem. Pisiltem, kezet mostam, majd végül fogat. Kimentem a konyhába és a fiúk ott voltak.
- J-Jó reggelt... - dadogtam.
- Neked is! - köszöntek vissza egyszerre.
Leültem a helyemre és tányéromat kezdtem nézni. Ki volt este a szobámban? Ki vette le rólam a nadrágom?
- Valami baj van? - kérdezte Monster.
- N-Nem. - néztem fel. - Nincs semmi baj.
- De! - mutatott rám V. - Valami baj van! Mi az?
- S-Semmi! - kezdtem a kezemmel hadonászni. - Mi lesz a reggeli? - nyeltem nagyot és a konyha fele néztem.
- Miért terelsz? - kérdezte JungKook.
- Én nem terelek! - néztem rá mérgesen. - Csak... Mindegy! - legyintettem és az ölembe néztem.
- Már megint én vagyok a rossz... - motyogta Kooki.
- Nem! Nem ezt mondtam! - néztem rá és fel álltam az asztaltól. - De sértődj meg! - indultam a szobámba. A kezembe vettem a gördeszkám és egy szürke pulcsit is magamra vettem. Egy sapkát vettem fel, ami kicsit nagy volt ezért a teteje lelógott. Kimentem a nagyszobába és Kooki rám nézett.
- Megint elrohansz? - húzta el a száját.
- Inkább elmegyek minthogy veled szívjak egy levegő! - léptem az ajtóhoz.
- Nem értem miért vered ki a hisztit! - állt fel JungKook. - Csak rossz a hangulatod és nekem esel!
- Én nem estem neked! - fordultam felé. - Jó lenne, ha kicsit fel nőnél! Olyan vagy mint egy 10 éves!
Meg sem vártam a válaszát csak kicsaptam az ajtót és elmentem. Kiértem az utcára és letettem a deszkát a földre. Rá álltam és elindultam a deszka pályára. Olyan rég deszkáztam! A hajamba kap a szél és olyan mintha repülnék. Persze nem hoztam magammal egy wont se. Ciki lenne ha vissza mennék. Egész lassan mentem. Minek száguldozzak? Csak elesnék és kiszakadna a nadrágom. Út testen gurultam. Csend van. Hallottam egy másik gördeszka hangját, majd valaki kezét éreztem a vállamon.
- Várj MiHi! - ismertem fel J-Hope hangját.
Megálltunk és rá néztem.
- Mi az Hopi? - kérdeztem és a kezembe vettem a deszkát.
- Most mérges vagy? - vette ő is a kezébe a deszkát.
- És ha igen? - vontam vállat.
- Miért? - döntötte oldalra a fejét. - Mit csinált JungKook?
- N-Nem tudom... De mindig besértődik! - indultam tovább a lábamon.
- Hát. - jött utánam. - Ma reggel olyan voltál, mint akinek meg jött a mensie.
- E-Ez nem igaz! - néztem rá és megálltam.
- Akkor? Mi volt a baj? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak... - kezdtem tovább menni. - Nem abban aludtam amiben este lefeküdtem. - a földet néztem.
- Mi? - kezdett mellettem sétálni. - Azt állítod, hogy valaki bement a szobádba és átöltöztetett? - nevetett.
- Pont ezt. - néztem rá komolyan.
- És szerinted ki volt?
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Láttál valakit?
- Hmm... - gondolkodott el. - Talán... Általában Jin alszik el utoljára, de Suga fent szokott lenni éjszaka és kimegy a nappaliba. De ő biztos nem lehetett. Hyung nem az a fajta. - tette az arcához a kezét.
- És ki ment el először? - néztem rá.
- Suga. Majd... Kooki! Tuti ő volt! - nevetett. - Jimin kicsit emelte az önbizalom szintét.
- De... De... - dadogtam. - Akkor JungKook... - álltam meg és a szám elé emeltem a kezem. - Látott bugyiban...
- Egyszer ennek is el kell jönnie. - nevetett.
- De még csak 16 vagyok! - néztem rá. - Jó 17 ha nem vesszük azt a pár napot.
- Én azt mondanám, hogy már ideje volt. - nevetett tovább. - Nyugi. JungKook sose érne hozzád úgy, hogy te nem akarod. - hagyta abba a nevetést. - Gondolom nem akarta, hogy a koszos ruhában aludj.
- Én meg ordítoztam vele... - mentünk tovább.
- Majd ha haza értünk akkor bocsánatot kértek egymástól. De most menjünk deszkázni! - dobta le a gördeszkáját a földre.
- Rendben! Aki előbb ér a pályára az nyer! - dobtam le a deszkát és azonnal rá álltam.
Ő is a sajátjára állt és elkezdtünk száguldani. Hol ő, hol én voltam elől. Volt olyan, hogy J-Hope lesett a deszkáról. Akkor megálltam és segítettem két lábra állni, majd vissza álltunk a deszkákra és tovább mentünk. Lassan a deszkapályához értünk. Hamarabb oda értem mint Hopi.
- Nyertem! - ugrottam le a deszkáról.
- Csalás... - gurult el mellettem. - Nyertél... - állt meg.
- Mi a nyereményem? - mosolyogtam.
- Mondjuk... - gondolkodtam el. - Nem igazán reggeliztem. Jövetnél nekem egy gyrossal. - mosolyogtam.
- Rendben! A deszkázás után kapsz! De most akkor komolyan deszkázzunk!
Azonnal a deszka gödörhöz mentünk. Elkezdtünk a gödörben deszkázni. Volt amikor a szélén mentünk, de egyébként a legalján mentünk és nevettünk. Én mentem elől J-Hope meg mögöttem. Egész sokáig deszkáztunk. Úgy fél három lehetett amikor kiültünk a gödör szélére és beszélgetni kezdtünk.
- Mit gondoltál rólam, mikor még San voltam? - néztem rá.
- Vicces voltál akkor is. Talán kicsit túl lányos. - mosolygott. - És te mit gondoltál rólam amikor még nem ismertél rendesen.
- Ugyan ezt. - nevettem.
- Tényleg? - nevetett. - És a többiek? V?
- Azt hittem kicsit több esze van.
- Jimin?
- Nem gondoltam volna róla, hogy ilyen nő csábász.
- Jin?
- Fantasztikusan főz!
- Monster?
- Komolynak hittem. És az is. Komoly és kicsit ijesztő.
- Suga?
- Kicsit tartottam tőle. Ő volt az egyetlen akire nem kerestem rá a neten. Ijesztő volt.
- JungKook? - hajolt közelebb hozzám.
- Hát... - vakartam mag a nyakam. - Ő volt a biasom... Valamiért nagyon tetszett a külseje és a viselkedése... - néztem Hopira.
- Már akkor bele voltál esve?! - nézett rám döbbenten.
- N-Nem! Csak ő tetszett a legjobban a bandából! Teljesen más! - álltam fel a földről.
- Ha te mondod... - állt fel J-Hope is. - Akkor menjünk együnk egy gyrost!
Elindultunk a J-Hope szerint legjobb kajáldához.

JungKook szemszögéből:

Még hogy gyerekes vagyok! Ő gyerekes! Ha valami van ami nem tetszik neki elrohan! Nevetséges!
- Utána megyek! - szaladt a szobájába J-Hope, majd a kezében a gördeszkájával rohant ki. - Majd jövünk! - ezzel el is hagyta a lakást.
- Ennyit a nagy szerelemről! - nevetett V.
- Annyira gyere! - szólaltam fel.
- Hát te is az vagy. - motyogta Suga, - Olyan hamar felkapjátok a vizet...
- Én nem kapom fel a vizet! - ordítottam Sugára.
- Most, hogy mondod tényleg nem. - nézett rám. - Most is csak suttogtál.
- Miért érzem, hogy nem szeret? - néztem le a földre.
- Ajj! - lépett oda hozzám Jimin. - Szeret csak most olyan korban van, hogy bármivel fel lehet bosszantani. Ha már itt tartunk, most elmehetünk ajándékot venni neki!
- És J-Hope? - néztem rá.
- Már megvette. - nevetett Jin. - Ő volt az első.
- Mikor vette meg? - néztem rá.
- Hát... Úgy tegnap előtt. - válaszolt Suga.
- És mit vett neki? - tettem fel az újabb kérdést.
- Ezt hiszem egy köröm lakkot és fésűt. - nézett rám Monster.
- Akkor mire várunk! - rohantam a szobámba. Kezembe kaptam a kutyás pénztálcám és vissza rohantam a fiúkhoz. - Melyik jobb? Fülbe való vagy nyaklánc?
- Nyaklánc. - válaszolta Suga. - Haey majdnem megölt mikor fülbe valót vettem neki. És MiHi Haey rokona. Szóval...
- Akkor nyaklánc! - mosolyogtam. - És ti mit vesztek?
- Minek örülne egy 17 éves lány? - gondolkodott el V. - Színes cipő fűző! - pattant fel a székből.
- Én sapkát veszek neki. - állt fel Suga is. - Mindig azt a fekete fehér sapkát nyúzza.
- MiHi vékony ezért tőlem csokit kap. - mosolygott Jin.
- Én arra gondoltam, hogy telefon tokot veszek neki. - mosolygott Monster.
- És te Jimin? - néztem Jiminre aki ült és gondolkodott.
- Nem tudom... - rázta meg a fejét. - Virág az kedves gesztus? Nem? A sárga rózsa a barátság jelképe. Igaz?
- Igen. - nevetett Jin. - De azt ha lehet ne most vedd meg.
- Nem vagyok hülye Hyung... - állt fel Jimin. - Majd szerdán amikor elmegy suliba.
Mindenki magához vett némi pénzt és elindultunk. A plázába mentünk. Ott mindent megtudunk venni ami kell. Bementünk és azonnal indultunk felfele a második emeletre. A mozgólépcsőn álltunk. Legelöl álltam és vártam, hogy felérjünk. A többiek nevetgéltek mögöttem. Bocsánatot akarok kérni MiHitől. Ma nagyon csúnyán bántam vele. Felértünk és az emeleten szembe találtuk magunkat a GOT7tel. Nem akartam beszélni velük, ezért éles kanyart vettem jobbra.
- JungKook! - kapta el a kapucnimat Moon. - Ma mindenkivel bunkó vagy? - rántott vissza.
- Ajj! Engedj el! - csaptam a kezére.
- Hova sietsz JungKook? - kérdezte JR.
- Dolgom van... - néztem BamBamra.
- És milyen dolgod van? - vonta fel az orrát az előbb említett.
- Az mindegy! - löktem el Monstert. - Előre mentem!
- Várjál már! - kapta el az ingem Suga. - Még a végén olcsó szart veszel!
- Hyung! - néztem rá.
- Ajándékot mentek venni MiHinek? - nevetett Mark.
- Igen! - bólintott V hatalmas mosollyal az arcán. - Na menjünk! - kezdett menni.
- Várjál már! - kapta el TaeHyung pólóját Suga. - Fél tizenegyig minden bolt nyitva van! És még csak dél lesz!
- De... - makogtam.
- Várjatok egy kicsit. - mosolygott Jin. - És ti mit csináltok itt? - nézett az előttünk álló hét fiúra.
- Ajándékot jöttünk venni. - vakarta meg a nyakát YungYeom.
- MiHinek? - kérdezte Monster.
- Igen. - mosolygott BamBam.
- És mit vesztek neki? - tettem keresztbe a karom és oldalra néztem.
- Először is. Neked anti flegma gyógyszert. - nézett rám komolyan JB. - Aztán MiHinek gördeszkát.
- Vagyis csak én és JB. - nevetett JR. - A többiek mást vesznek.
- Ki mit vesz? - kérdezte Jimin. - Nem lenne jó ha ugyan azt vennénk.
- Én hajpántot. - mosolygott Jackson.
- Én kulcs tartót. - válaszolt Mark.
- Én és YungYeom pólót. - tette YungYeom nyakába a karját YoungJae.
- És te BamBam? - néztem rá.
- Nem igazán tudom... Karkötőre gondoltam.
- Azt felejtsd el! - léptem hozzá közelebb.
- Miért Kookie? - mosolygott gúnyosan. - Talán a szülinapja után leakarsz vele feküdni?
- Te... - neki akartam menni, de Suga elkapott.
- Istenem... - rántott el a lehető legmesszebb. - Annyira gyerekesek vagytok! MiHinek igaza volt.
- Nem vagyunk gyerekesek! - néztünk BamBammal YoonGira.
- Jó. Akkor még gyerekek vagytok. - nevetett. - És még MiHit hívtad gyerekesnek. Nem vitatom ő is az, de te nála jócskán túl teszel.
- Sziasztok! - hallottunk hátunk mögül egy hangot.
Megfordultunk és Jean meg egy másik lány állt ott. Ismerős volt a frufrus lány.
- Sziasztok. - köszöntünk vissza.
- Hát ő? - kérdeztem.
- Ő Chio Ha Neul. - mosolygott az osztálytársam.
- Csak Hani. - mosolygott a lány.
- Várjunk! - szólt V. - Ismerős nekem ez a lány!
- Csak nem gonosz aurát érzel kedves TaeHyung? - mosolygott Hani.
- Kicsit... - mutatott az ujjával V.
- Ő MinHe húga. - nevetett Jean.
- MinHe! - ordított fel YungYeom, majd a szájára tette a kezét.
- Nyugi. - nevetett Jean. - Nála még nem láttam kedvesebb embert a földön.
- Ha te mondod. - mosolygott JR.
- Ti jártok? - tette fel a kérdést Hani. - Mert nagyon aranyosan néztek egymásra.
Jackson nevető görcsben tört ki. Pedig tényleg olyan mintha járnának. Együtt lógnak meg minden.
- N-Nem! - vörösödött el JR. arca. - Soha nem járnék vele! Hogy néz már ki?!
- Mit mondtál Junior?! - lépett közelebb JR.-hez Jean és elkapta a pólóját. - Az életeddel játszol!
- Nem így gondoltam. - mosolygott kínosan a mentegetőző fiú.
- Már kezdtem megijedni... - mosolygott V.
- T-Tessék? - nézett TaeHyungra az osztálytársam.
- Okosan Kim Tae Hyung! - komolyodott el JR. arca.
- Most akkor jártok vagy nem? - tettem fel a kérdést.
- Nem járunk! - nézett rám Jean. Úgy meredt rám mint valami örült! Nem... Inkább úgy mint MiHi néha...
- Értem. - fordultam el. - Akkor miért lógtok mindig együtt? - néztem vissza rá.
- Hagyjál már ezzel JungKook! - vágott fejbe. - Azzal foglalkozz, hogy ne bukj meg matekból és, hogy ne úgy írj ötös dogát, hogy MiHiét másolod!
- Honnan tudod?! - meredtem rá.
- Csak tudom! - mosolygott. - Sok embert ismerek akik kémkednek nekem. - kezdett nevetni.
- MiHi mondta. Igaz? - kérdezte Jin.
- Pontosan...
- Nem tudom elhinni JungKook! - nézett rám mérgesen Rap Monster. - Legalább bevallanád, ha nem tudod!
- Te ezt nem érted NamJoon! Ha nem puskázok akkor egyest kapok! Ha egyest kapok megbukok! Ha megbukok akkor az egész tavaszi szünetet és a nyári szünetet a suliban kell töltenem!
- És? - kérdezte Jimin.
- Nem tudunk gyakorolni. - néztem rá halál komolyan. - Ha nem gyakorlunk nincs banda...
- De csak azt hiszed kölyök! - nevetett Monster.
- Jó akkor én elmegyek... - indultam el.
Most azt mondta nélkülem is simán lehetne BTS?! Ha annyira nem akarnak a bandában miért nem tesznek ki? Mondjuk akkor nem tudom ki vokálozna és táncolna...

Jimin szemszögéből:

- Hogy mondhatsz ilyet?! - kérdezte Jin.
- Mi van? - nézett rá Monster.
- Azt mondtad Kookinak, hogy nélküle is meg lenne a banda! - léptem oda hozzá.
- Nem gondoltam komolyan. - rázta meg a fejét Nam.
- Hát ő eléggé komolyan vette. - motyogta V.
- Akkor utána megyek! - indult volna utána, de Suga megállította.
- Majd haza jön. vegyünk ajándékot és menjünk haza... - indult el az ellenellenkező irányba zsebre tett kézzel.
Néha olyan laza... Nem tudom elképzelni, hogy ő és Haey jártak. Suga nyugodt és türelmes, egy darabig, de Haey hiperaktív. Sose fogom megérteni, hogy Suga mit szeret!  Megvettük a dolgokat és haza mentünk. Majd szerdán el kell jönnöm a rózsacsokorért. Kitaláltuk, hogy meglepetés bulit szervezünk MiHinek, szóval most mindenki száján lakat van. Hazaértünk és mindenki elrejtette az ajándékát, én beültem a tévé elé és azt kezdtem bámulni. Lassan telt az idő, de J-Hope és MiHi haza értek. Nevetgéltek.
- Sziasztok. - köszöntek kórusban.
- Sziasztok. - köszöntünk vissza.
- Jimin! - nézett rám. - Nem láttad JungKookot?
- Hát... Elment mert azt mondta Moon, hogy JungKook nélkül is lenne banda. Erre Kooki berágott. - válaszoltam neki.
- Hogy mondhatott ilyet Rap Monster?! - fagyott le a mosoly az arcáról.
- Csak úgy kimondta. - vontam vállat.
- Beszélek vele... - indult volna Moon szobájába, de nyílt a lakás ajtó és Kooki lépett be rajta. A szeme könnyes volt. - JungKook! - ölelte meg.
Nem mondott semmit JungKook csak megölelte és elkezdett sírni. Gondolom NamJoon miatt sír.
- Egy haszontalan szar vagyok! - ordította Kooki.