YeHa szmszögéből:
Életem első repülésre szerencsésen záródott. Nem zuhant le a gép és még mindig élek, de éppen, hogy elhagyom a gépet és kiérünk a hallba, a kezembe kapom a csomagokat és kezdek cipekedni. A hatalmas tömegben alig bírom tartani a lépést a fiúkkal.
- Gyere. - teszi a derekamra a kezét YoonGi és maga elé tol és mögöttem kezd menni nehogy elvesszek.
Egészen a buszig cipekedek. Szerencse ott kiveszik a kezemből a nehéz bőröndöket és a kocsiba rakják. Nekem már nincs is más dolgom mint beülni a kocsiba és a szállodában kiszállni. Felhordani a csomagokat és reménykedni, hogy a hét jó madár aludni fog és én is pihenhetek egy kicsit.
Beülök a buszba természetesen már a fiúk mind bent ülnek és folytatják az eszme cserét amit én török meg.
- Eddig, hogy tetszik Japán, YeHa? - mosolyog rám SeokJin.
- Egyenlőre pont olyan mint Korea. - mosolyodok el. - Bár amennyit látni fogok belőle a végére is pont ugyan ilyen lesz.
- Tavasszal a legszebb! - kontráz rá JeongGuk. - Csak sajnos mi se sokszor tudunk jönni... Mondjuk annyira nem zavar...
- Nem szeretsz repülni? - pislogok rá mire a fiúk mind rá néznek.
- Nem. Más az oka. - pillant ki az ablakon.
Elhúzom a szám és ezzel megszakítom a beszélgetést. Előre fordulok a széken és elő keresem a telefonom. Bekapcsolom és azonnal jön a négy nem fogadott hívás, persze az összes YeJuntól... Megmondtam, hogy majd én hívom, de nem értette meg... Annyira lefáraszt néha az akaratoskodással, hogy az már fáj. Csak a pénzét pazarolta...
- Mit csinálsz? - hajol előre TaeHyung.
- Csak... Megnéztem a telefonom. - nézek rá. - Igaz, hogy barátnőd van?
- Igen. - bólint büszkén.
- És nem érdekli a céget? Mármint... Sok idolnak tilos. - fordulok teljesen hátra amint vissza ült a helyére.
- Tilosnak tilos, de én megmondtam, hogy vagy a barátnőm marad vagy én. - diadal íves mosoly ül az arcára amint végig fut a fején a bátor cselekedete. - Amúgy meg nem igazán érdekli a céget, mert nem idol. - von vállat.
- Ohh... - bólintok.
- Velem miért nem tudsz ilyen kedves lenni? - teszi fel a kérdést J-Hope.
- Talán azt város, hogy Oppának hívjalak és a karodba ugorjak? - mosolyodok el, mire ő azonnal bólint és szét tárja a karját. - Először össze szedek egy halálos betegséget. - fordulok előre.
Hatalmas nevetés tör ki a hátam mögött Szerencsémre kevesebb mint húsz perc alatt. Kipakolunk és indulnék befele amikor meg pillantom a cipekedő YoonGit.
- YoonGi-sshi! - szólok utána. Azonnal megáll és vissza fordulok. - Köszönöm, hogy segítettél a reptéren. - hajolok meg.
- Nem lett volna jó, ha tömeg megtapos. - neveti el magát. - Igazán nincs mit. - indul el. - Nagyon idegesít J-Hope? - vissza néz rám, mire felzárkózok mellé.
- Eléggé... Annyira... Undorító... - csóválom meg a fejem.
- Legalább nem csak én vagyok így vele! - kezd nevetni. - Szerencsétlen mindig a megszerezhetetlenre megy. Azért is próbál rád mászni, mert te vissza utasítod. - dobja le a cuccát a halban.
- Nehéz a felfogása... - forgatom meg a szemem. - Szükséged van valamire?
- Nincs. Pihenj csak. Rád fér. - teszi a vállamra a kezét és helyet foglal a bőr fotelon. - Még vagy tíz perc mire bejelentkezünk. Ülj csak le. Most úgy se tudsz csinálni semmit. - mutat a vele szembe lévő fotelre. Azonnal leülök és keresztbe rakom a lábam, óvatosan, hogy a rövid nadrág a helyén maradjon. - Saját szobád lesz mivel fő Staf vagy, de azért ne hozzál fel senkit.
- Nem igazán vagyok olyan fajta. - mosolyodok el.
- Mert te csak az enyém vagy! - ül a fotel karfájára J-Hope.
- Akadj már le rólam az isten szerelmére! - nézek fel rá. - Ennyire hígagyú vagy, hogy nem bírod felfogni, hogy nem jössz be? - állok fel mérgesen és felé fordulok.
- Én csak... - kezd bele még a helyemre Jimin ül le.
- Te csak ne... izélj! - hessegetem a kezem. - Nem tudom mit gondolsz, de ne gondolj rá! Semmi jogod ahhoz, hogy így beszélj velem!
- Sajnálom... - hajtja le a fejét.
- Kell nektek valami? - nézek végig a többieken. - Bármi?
- Majd szólunk, ha kell. - válaszol SeokJin.
- Rendben... - a lifthez megyek és lelök a földre. Jobb egyedül, mind azzal a barommal...
J-Hope szemszögéből:
Ennyire még senki nem gázolt bele a szívembe... Mintha valaki megrágta volna, majd szépen a földre köpte... Tetszik YeHa... A viselkedése és a kinézete is. Talán még sose éreztem ilyet, de most... Ha csak rá gondolok a szívem hevesen kezd verni és a tudat, hogy soha nem fog úgy szeretni mint én őt.
- Hé! Hé HoSeok! - lök vállba Jin. - Minden oké? - guggol le elém akár egy gondoskodó anyuka.
- Persze... - mosolyodok el. - Úgy ennék banán kenyeret...
- Szólj YeHának, hogy kísérjen el. - guggol Jin mellé Jimin. - Majd én felviszem a cuccait a szobájába. - kacsint rám kajlán és fel is áll. - Tudod mit?! Szólok majd neki én!
Azonnal futásnak ered és egészen a lift mellett pihenő lányig rohan. Lehajol hozzá és valamit beszélnek, majd YeHa lehunyja a szemét és fel áll. A táskájába nyúl és kikeres egy borítékot, kivesz belőle némi pénzt és vissza teszi a táskájába.
Tudom, hogy kapott pénzt a menedzsertől, és az nem a sajátja. Megindul a menedzser felé, beszél vele valamit és hozzám jön. Int nekem és talpra állok, majd kifelé vesszük az irányt.
- Csak, hogy tudd. - érünk ki az ajtón. - Azért kísérlek el mert ez a dolgom!
- Tudom. - hajtom le a fejem.
Szerencsémre mindig itt szállunk meg amikor Japánba jövünk és tökéletesen emlékszem, hogy innen egy saroknyira van az a kis pékég ahol isteni banán kenyeret lehet venni. Amint oda érünk berontok a boltba és megkeresem a kedvenc ételemet.
- Ez az? - pillant rám és a kenyérre mutat. - Nem igazán tudok Japánul...
- Ez az. - tépek egy zacskót és beleteszem a számomra tökéletes banános kenyeret. Megkötöm és indulunk is a pénztárhoz.
Mint mindig ugyan az a kedves öreg néni ül a kassza mögött mint ezelőtt négy hónapja. YeHa kifizeti és már el is hagyjuk a kis boltot.
- Ennyire finom? - pillant a kezembe lévő kenyérre.
- Én nagyon szeretem... - egy kisebb mosoly telepszik az arcomra amint én is szemügyre veszem a kenyeret.
Kibontom és török belőle, de mielőtt a számba nyomnám a mellettem sétáló lány orra alá tolom a kenyeret.
- Nem fogadhatok el tőled semmit. - tolná el magától, de nem hagyom.
- Nincs itt senki. - pillantok rá. - Amúgy meg az én kajám. Azt csinálok vele amit akarok! - a számba nyomom amit letörtem, majd YeHa is tör és a szájába veszi.
- Ez nagyon jó! - nyeli le a falat kenyeret.
- Kérsz még? - veszek a számba egy újabb adagot.
- Ha szabad.
Több sem kell nekem. Egy mozdulattal állítom meg és kapom el a kezét. Felé fordulok és megcsókolom. Lehunyom a szemem és várom a reakcióját.
YeHa szemszögéből:
Én magam sem tudom mi ez az egész. Ahogy a számhoz nyomja a puha ajkait elkap a vágy és megszédülök. Meginog a lábam és kénytelen vagyok egyet hátrálni remélve, hogy elszakad tőlem, de hiába. Utánam lép és a derekamra teszi a kezét. Teljesen átölel még én csak állok mint egy fadarab. Mi ez az egész? Fél órája ha beolvastam neki, de őt ez nem is érdekli. Ennyire hülye vagy... tényleg hígagyú!
A gondolataimból kiszakadva azonnal ellököm magamtól és a számhoz kapom a kezem és mint valami flúgos, megállás nélkül kezdem dörzsölni.
- Sajnálom. - néz a szemeimbe.
- Soha... Soha többet ne merj a közelembe jönni... - megfordulok és vissza rohanok a szállodába.
Éppen elkapom a liftet amiben Jimin és a holmim utazik. Látom, hogy J-Hope beér a szállodába, de nem érdekel.
- Mi történt? - dől a lift falának JungKook. - Ijedtnek nézel ki. Jól vagy?
- I-Igen... - dőlök a lift ajtajának.
- Itt a kulcsod. - a fiú felé fordulok aki a cuccaimat tartja. - Tessék. Az én, J-Hope és V szobája mellett leszel.
- Köszi.
Elveszem a csomagjaimat és amint megáll a lift azonnal a szobámba rohanok. Kinyitom az ajtót és besietek. Ledobom cuccaimat, nem is törődök a szoba szépségével azonnal a fürdőbe rohanok. A csap felé állok és megnyitom a fizet, alá nyúlok és a számat kezdem dörzsölgetni.
- Hülye! Idióta! - támaszkodok rá a csapra. - Akaratos barom! Semmi jogod nem volt elvenni az első csókomat!
- YeHa... - hallom meg az idióta hangját a fürdőn kintről.
Azonnal elzárom az csapot és a törölközőért nyúlok ami kis törölköző tartón lóg. A számhoz emelem az anyagot és megtörlöm.
- Mit akarsz? - szólalok meg. - Nem mondtam, hogy bejöhetsz!
Megfordulok, de a száj mosás által okozott tócsában megcsúszok és hátra esni készülök. A kezem után nyúl az előttem álló fiú, de olyan hirtelen éri az esés, hogy nincs ereje vissza rántani, velem együtt esik a földre természetesen rám. Lehunyom a szemem és csak a zuhanás után nyitom ki amikor a hátamhoz és a hideg csempe. A fejem mellett támaszkodik a kezével és felettem térdel. Nem szól egy szót se. Lehunyja a szemét és lehajol hozzám. Az ajkai találkoznak az enyémmel és nem bírom ki. Azonnal falni kezdjük egymást a fürdő hideg csempéjén. Óvatosan karolom át a nyakát és húzom magamhoz közelebb. Percekig megy az édes smárolás még nem elhajol és mind ketten levegő után kapkodva szemezünk egymással.
- Semmi jogom nem volt elvenni az első csókod... - mosolyodik el. - Vegyük úgy, hogy vissza adtam...
- Az előzőhöz képest igazán keveset adtál vissza... - kezdem a mellkasához emelem és szét hét húzom a rajta lévő vékony pulcsi cipzárját.
Kuncogni kezdünk és újra kisajátítja a számat. Sajnos nem túl sokáig tudjuk csókolni egymást, mivel valaki ütni kezdi a szoba ajtaját. Kimászok alóla és azonnal az ajtóhoz rohanok. Lassan nyitom ki és nézek. Szerencsémre nem a menedzser és nem is az egyik segéd jött. TaeHyung és Jimin áll az ajtóm előtt.
- Láttad J-Hopeot? Még nem láttok mióta meg kaptuk a szóba kulcsát. - pillant mögém Jimin. - Látom ki se pakoltál. Ne nagyon rendezkedj be, mert csak három napot maradunk. Ha látod Hobit kérlek szólj! Szia.
Elmennek és bezárom az ajtód, de az idióta azonnal az ajtónak nyom és szájon puszil.
- Este átjöjjek...? - suttogja a fülembe.
- Lebuknánk...
- Óvatos vagyok. - ölel magához.
- De nem akarom, hogy átgyere. - tolom el magamtól. - Attól, hogy megcsókoltál még mindig utállak.
- Ahogy gondolod. - tol félre az ajtóból és kinyitja. - Viszont te még mindig tetszel nekem...
Elhagyja a szobám és kénytelen vagyok halkan felkiáltani. Hogy az az örömtől vagy a dühtől jött rám azt még magam sem tudom. Tetszhet valaki akit utálok?
Jimin szemszögéből:
- Láttad te is, ugye? - ül az ágyára TaeHyung.
Mivel Hobi éppen kenyeret vásárolt ezért mi lefoglaltuk az ablak felőli és a középső ágyat. Természetesen enyém a szélső mivel V ragaszkodott hozzá, hogy középen aludjon mivel, ha elalszik valamelyikünk tudjon a másikkal beszélgetni. Bár lemerem fogadni, hogy ő lesz az első aki elalszik, de ha ott szeretne aludni csak nyugodtan.
- Igen. Láttam és annyira igazságtalan az egész! - fekszek ki az ágyamon. - Én bezzeg nem hozhatom a barátnőmet ő meg a fő segítőnél nyomul. Pedig annyira hiányzik Shyo... - lehunyom a szemem és elképzelem a barátnőmet. A hosszú barna göndör haját, az édes frufrujával. Széles mosollyal az arcán amit egy kis pír díszít.
- Szerinted nekem nem hiányzik Jean? - a gondolatomból a barátom mély férfias hangja húz vissza amit most egyáltalán nem díjazok.
- Az teljesen más...
Mire észbe kapunk az ajtón HoSeok ront be egy örömteljes vigyorral az arcán. Hatalmas levegőt vesz és kezdené mesélni a szaftos részeket, de egy szó se jön ki a száján. Az örömtől csak idétlenül kezd táncolni.
- Egy köszönöm-öt megérdemlek! - szólok rá.
- Minden a te érdemed! - hagyja abba egy pillanatra a táncot ami a Nae Nae táncnak és a mi koreográfiánknak a keveréke. - Dalt van kedvem írni! Beszélnem kell Sugával és Rap Monsterrel! Új album ötletem van! Már a tánc is meg van!
- Hihetetlen vagy, Hyung... - tátja el a száját V. - Én eddig alig ha tudtam pár sort írni a dalhoz amit kért Nam. Pedig már lassan egy hónapja kérte... Vagy több...
- Ha bárki keresne Sugáéknál vagyok! De ha tetszik a fiúknak az ötlet akkor úgy is megbeszélés lesz veletek és a menedzserrel.
Ahogy jött úgy viharzik ki az ajtón. Hangosan csapódik be a fa ajtó, majd Tae-vel csak egymásra nézünk és vállat vonunk. Ha ennyire jó ötlet akkor már meg is van a következő album. Úgy érzem, hogy ebben az évben sokszor fogunk még Japánba jönni...
JungKook szemszögéből:
- Na jó... És ha az enyém lenne az ablak felőli része? - dobom be a következő ötletem.
- Nem akarok az ajtóhoz közel feküdni, Kooki. - rázza meg a fejét YoonGi. - Esetleg...
- Most komolyan Suga! - kiáltok fel. - Már lassan fél órája veszekszünk egy rohadt ágyon! Szét húzni nem tudjuk mert kikúrt nehéz! De ha annyira fosol, hogy valaki bejön éjszaka és megöl akkor én alszok az ajtónál. De csak, hogy tudd. Ami megakar ölni azt nem fogja érdekelni két lépés...
- Dehogy fosok! Egyszerűen utálok ott aludni és kész! - ledobja a hátizsákját az ágy ablak felőli részére és mellé ül. Kiveszi a laptopját és kinyitja.
- Szerinted nagy lesz a színpad? - pislogok rá.
- Utoljára akkor kérdezted ezt amikor MiHi csatlakozott a bandába. - neveti el magát. - Félsz?
- Nem először fogok színpadra állni. - dőlök a hátamra és figyelni kezdem mit nyomkod a gépén.
- Attól még félhetsz. A lányok nézni fogják az összes fellépést, lemerem fogadni. Ha elrontod azt is látni fogják. - néz rám gúnyosan.
- Ne ijesztgess Min Suga! - az arcom eltorzul a dühtől és legszívesebben a párnájába fojtanám a hülye fejét. - Eddig egyszer sem rontottam és nem most fogom elkezdeni!
- Rendben, de ha leesel a színpadról akkor segítség helyett csak azt fogom hajtogatni, hogy megmondtam. - fordul vissza és megnyit valamit a gépén.
- YoonGi! - kezdi valaki vadul verni az ajtót. - Nyissátok ki!
- Kellet neked bezárni. - állok fel az ágyról és az ajtóhoz lépek.
- Fiatal vagy. - mosolyog rám.
Megforgatom a szemem és ajtót nyitok. Csodák csodájára öt fiú robog be az ajtón és foglalnak helyet az ágyon és a földön. Bezárom az ajtót és leülök az ágyamra Jimin és Jin mellé, majd NamJoont kezdem figyelni.
- J-Hope azt mondja kitalálta az új album történetét és a névadó dal táncát. - foglal helyet az ágy lábánál lévő fotelban Nam.
- A "Run"-ra gondolsz? - teszi fel a kérdést Suga. - Csak a reflén van kész és lassan a prológus szövege. De a Never Mind-nak már csak a szövege kell és kész. De még sok dal van amit meg kell írnunk még a turné alatt. Azt is Tae amire már rohadt rég kérünk. - pillant a földön ülőre a fiú.
- És mi van a Run táncával? - nézek HoSeokra aki az izgalomtól le sem ült csak áll felettünk.
- A reflén tánca megvan, de nem teljes.
- Mutasd! - szól rá Jin.
J-Hope eltáncolja ami kész van, majd én is lábra állok és elutánozom amit csinált persze Jimin kísér minket a hangjával. Nem állok le ott mint Hobi. Folytatom pár váll rángatással és comb beejtéssel, majd jön Jimin és befejezi a táncot. Végül közösen táncoljuk el azt amit sikerült össze hoznunk.
- Isteni! - csapja össze a kezét Jin.
- A fiúk remélem a fellépések mellett lesz időtök megírni. - mosolyog ránk NamJoon.
- Persze, hogy lesz! Mire vissza érünk Szöulba mindennel kész leszünk és persze lesz időm MiHire. - kezdek bele a képzelgésbe. Ahogy elképzelem MiHit meztelenül ki vörösödök és nem bírok magamon uralkodni.
- Istenit Kooki! - szól rám Jimin. - Annyira mocskos a fantáziád!
- Tudom... Már mondták...
Jin szemszögéből:
A kis össze gyűlés után vissza igyekezünk a szobánkba Nammal. Természetesen kik kapták a francia ágyas szobát? Én és a perverz Kim NamJoon... Semmi esélyem arra, hogy kikerüljem őt...
- Nos Jin... - zárja be az ajtót Nam. - Ketten vagyunk...
Egy pillanat alatt lök az ágyra hassal és mászik rám. Lesokkolok amikor a fejem felett nem sokkal lefogja az egyik kezem és a nyakamat kezdi csókolgatni, miközben a férfiasságát az alfelemnek nyomja.
- N-Nam...Joon... - szorítom össze a szemem. - Én... ehhez túl... fáradt vagyok... - a lepedőbe markolok és próbálok szabadulni.
- Túl régóta váratsz... - a szabad kezével oldalra fordítja a fejem és egy csókot lop tőlem.
- Nam... - nyit be valaki. - M-Mit csináltok? - azonnal fel ismerem a legfiatalabb hangját.
- J-JungKook... - pillantok rá amint NamJoon elengedi az állam. - Mit csinálsz itt?
- Suga küldött egy... Lemezért és... - a fejéhez emeli a kezét és NamJoon gyorsan leszáll rólam és én is fel ülök. - Mi az istent csináltatok?! - jut el az agyáig az egész helyzet. - Te leszóltál mikor egy fiúnak öltözött lánnyal smároltam, de te rá cuppanhatsz Jin Hyungra?! - mutat Rap Monsterre. - Mióta... Vagytok együtt?
- E-Együtt? - állok fel megigazítom magamon a ruhám. - JungKook ez most nagyon lényeges! Nem mondhatod el senkinek!
- Azt, hogy ti... - mutat mind kettőnkre felváltva. - Én ez nem tudom feldolgozni... - dől a falnak. - Már... Lefeküdtetek...?
- Komolyan ez érdekel téged, Kooki? - szól bele NamJoon. - JeongGuk ezt titokban kell tartanod. Értetted? Ha kiderül rohadt nagy szarban leszünk. Mind a kettőnket kicsaphatnak, ha eljár a szád. A fiúknak se mondhatod el. Se MiHinek, se a párnádnak!
- Oké, de...
- Semmi de, JungKook! - lépek elé mérges arccal. - Máskor kopogj!
- Bocsi... - hajtja le a fejét teljesen lesokkolva. - Mióta... tart ez az egész?
- Mióta elmentetek a strandra és ketten maradtunk otthon. - válaszol a kérdésére Rap Mon.
- Akkor azért voltál úgy kiborulva, Jin... - néz rám. - Megígérem, hogy tartani fogom a szám.
- Köszi... - ölelem meg mire megrezzen. - Ne hülyéskedj már! Nem vagy az esetem... - suttogom a fülébe.
- Ez kedves tőled... - egy halk kuncogás csúszik ki a száján, majd elhajol.
- Tessék. - Nam a kölyök kezébe adja a lemezt mire az megköszöni és elmegy.
- Isten vagy Kim NamJoon! - csattanok fel. - Ha csak egy kicsit bírtál volna magaddal nincs ez az egész! - fekszem le az ágyba és magamra rántom a takaróm. - JungKook még gyerek. Elfog járni a szája és mind ketten hatalmas szarban leszünk.
- Sajnálom.
Hallom az ágy nyikorgását, majd megérzem a hasamon a kezét és végül érzem, hogy minden rossz szándék nélkül bújik hozzám és takarja ki a fejem. Remélem Kooki okos lesz és nem fogja elmondani senkinek... Nem akarok elválni a fiúktól... A legrosszabb rémálmom válna falóra, ha ez bekövetkezni.
