2015. április 8., szerda

18. Fejezet

Banya

MiHi szemszögéből:

Az ágyamban keltem. Hogy az istenben kerültem ide azt nem tudom. A tegnapi cuccom volt rajtam. A telefonomra néztem ami az ágyam mellett lévő szekrényen pihent. Fél hét. Levetettem a koszos ruhám és felvettem az egyen ruhát. Össze pakoltam a cuccom és megfésülködtem. A kezembe vettem a telefonom és kimentem a nappaliba. Már szinte mindenki fent volt kivéve JungKook.
- Jó reggelt. - köszöntem a fiúknak.
- Neked is. - mondták egyszerre.
- Hogy aludtál? - kérdezte Jimin.
- Jól. - mosolyogtam. - Bár fura módon nem tudom, hogyan kerültem az ágyamba és, hogy került a fejem alá a párnám és a lábamra a takaróm.
- Az én voltam. - emelte fel a kezét. - Jimin.
- Köszönöm. - sétáltam be a konyhába. - Azta! Jin te csináltál kaját nekem és JungKooknek? - vettem fel a az asztalra tett lila kendőbe csomagold kajás dobozt.
- Remélem nem baj. - nézett rám Jin. - Talán vegetáriánus vagy?
- Nem! Köszönöm! - néztem a másik dobozra. - JungKook mindig egyedül szokott kajálni.
- Ő már csak JungKook! - nevetett Moon.
- Jó reggelt... - köszönt JungKook.
- Neked is. - néztem rá. Egy száll alsóban feszített. Azonnal becsuktam a szemem és elé kaptam a kezem, majd sikítani kezdtem.
- Ember! - szólt Suga. - Ha nem tudnád MiHi is itt van!
- S-Sajnálom! - ordította JungKook rohanás közben.
- E-Elment? - kérdeztem.
- Igen! - nevetett V. - Még soha nem láttál alsógatyában egy fiút se?
- Csak 17 vagyok! - néztem Vre.
- Hát olyan vörös az arcod mint Suga haja! - nevetett J-Hope.
- Lefoglalom a fürdőt... - indultam a szobámba.
Megkerestem a fogkefém, egy kis törölközőt és indultam a fürdőbe. Azt hittem szemét domb lesz bent, de nem. Rend! Igaz... Egy két szennyes megfordult a szennyes tartó mellett. A csaphoz léptem és elkezdtem fogat mosni amikor nyílt a fürdő ajtó. És ha pisilek? Kopogás...
- Ohh... Bocsánat. - ismertem fel JungKook hangját.
Kiköptem a számból a fogkrémet és kimostam a számat, majd a törölközőmben töröltem a vizes arcom.
- Semmi baj. - néztem JungKookra.
- De.. De tényleg sajnálom. Elfelejtettem, hogy itt vagy. - simított a tarkójára.
- Mondom, hogy semmi gond. - ráztam meg a fejem. - Na kimegyek mert gondolom még sok dolgod van magaddal.
- Csak egy kicsit rendbe rakom magam. - mosolygott.
- Rendben. - indultam kifelé.
- MiHi... - szólalt meg ahogy mellé értem.
- Igen? - néztem fel rá.
- Most... Akkor... Mi is van köztünk? - kezdett a hajával szórakozni.
- H-Hát... - pislogtam rá. - Szerinted?
- Nem tudom! - lépett messzebb tőlem. - Én nem akarok nyomulni!
- Értem... - bólintottam. - Megyünk, majd együtt?
- Persze! - mosolyodott el.
- Rendben. - kimentem a nappaliba és a fiúk kerek szemekkel néztek rám. - Mi van?
- Semmi~! - dúdolta el V. - Mit csináltatok?
- Beszélgettünk? - nevettem.
- Legalább megpusziltad? Esetleg egy csók? - kérdezte Jimin.
- Miért? - léptem oda a táskámhoz.
- Jártok nem? - kérdezte J-Hope.
Lenyeltem a nyálam ami a számban volt, de az úgy döntött, hogy a levegő útját választja. Elkezdtem köhögni. Sikeresen félre nyeltem.
- Hé! - lépett oda hozzám Suga és a hátamat kezdte ütögetni. - Meg ne fulladj!
- Köszönöm... - néztem rá.
- Mehetünk MiHi! - jött ki a fürdőből Kooki.
- Rendben... - vettem fel a táskám és a konyhába mentem a kajás dobozomért.
Elköszöntünk a többiektől és elindultunk a suliba.

MinHe szemszögéből:

Egész nap egyedül voltam. Egyedül amiatt a csitri miatt! Hogy az istenben bírt fiúnak öltözni!? Csak közel akart kerülni az én JungKookomhoz! A legrosszabb, hogy most ő a menő a suliban. Bosszantó liba. Ebéd szünet van és egyedül ülök a tanteremben. Hallottam, hogy megcsörren valaki mobilja. Azonnal fel álltam és a táskához léptem ahonnan a hang jött. Jean táskája. Bele nyúltam és elő vettem a telefont. JR. hívja! Honnan ismeri JR.t!? Gondolkodás nélkül felvettem.
- Szia húgi! - köszönt JR. Ez tényleg ő!
Nem mondtam semmit csak letettem. Szóval Jean és JR. testvérek. Érdekes felállás. Nyílt a terem ajtaja és Jean lépett be rajta. A hátam mögé tettem a telefont és felé fordultam.
- Mit csinálsz MinHe? - vonta fel a szemöldökét.
- Mióta JR. a bátyád? - emeltem fel a telefonját.
- Add vissza! - ugrott oda hozzám, de a hátam mögé tettem a telefont, de sikerült elvennie.
- Ugye nem akarod, hogy megtudja az iskola? - mosolyogtam gúnyosan.
- Te most meg akarsz engem zsarolni?!
- Hívhatod ajánlatnak is. Csak egy kis dolgot kell elintézned.
- Mond...
- Írok egy szerelmes levelet Mr. Jeonnak.
Jeon Bon Hwa egy fiatal rajz tanár. Idén kezdte el az oktatást a suliban és fél éve fejezte be az egyetemet. Egy diplomája van és tényleg nagyon helyes. Csak 24 éves, de szinte az iskola összes lánya szerelmes belé.
- Szerelmes levelet írsz BonHwanak?
- Igen. MiHi nevében. - léptem a padomhoz és elő vettem a táskámból a rózsaszín papír lapot ami már meg volt írva.
- Ezt nem teheted! - förmedt rám.
- Csak figyelj! Nincs más dolgod mint elvonni a figyelmét. - indultam ki a teremből Jean meg jött utánam csendben. A rajztermek felé mentünk és megláttuk BonHwant. Egy fekete keretes szemüveg volt rajta. Farmer nadrág és egy ing, egy kék nyakkendővel. A kezében egy táska volt. Jeleztem Jeannek aki sóhajtott és leszólította a tanár úrt. Elindultam a tanárunk mellett és egy mozdulattal belecsúsztattam a levelet. Amint benne volt hátra dobtam a hajam és egy hatalmas mosollyal az arcomon mentem tovább.

1 megjegyzés: