2015. április 24., péntek

28. Fejezet

Egy nap Sugával

MiHi szemszögéből:

Szombat reggel van és tévézek. Egyedül! Jin és én vagyunk csak ébren. Ő kaját csinál én meg sorozatot nézek. Szeretem ezeket a sorozatokat.
- Mit nézel? - ült le mellém V.
- Jó reggelt. - néztem rá. - Csak egy sorozat. - mosolyogtam és vissza fordultam a tévé felé.
- És mi történt eddig? - kezdte nézni a tévét.
- A csaj és a srác csókolóztak. Aztán a srác elrohant egy másik lányhoz.
- Mekkora szemét! - húzta fel a lábát, és törökülésbe kezdett ülni.
V elmehetne lánynak. Nagyon vicces! Úgy nézi a tévét, mint egy megszállott. Lassan a többiek is felkeltek. Az utolsó persze, hogy JungKook volt. Komásan dörzsölte a szemét. A haja az égnek állt, mert elfeküdte. Aranyos volt. Elkezdtünk reggelizni, majd amint mindenki befejezte Suga a szobájába rohant. Pár perc múlva ki jött. Fel volt öltözve és egy kosár labdát tartott a hóna alatt.
- Hova, hova? - kérdezte Monster.
- Kosarazni. - mutatta fel a labdát. - Na majd jövök. - indult el.
- Várj! - szaladtam utána, de nem várt meg.
Felkaptam a pulcsim és rohantam utána, de nem várt meg. Ő sétált én meg rohanta. Hogy az istenben képes így sietni?! Nem tudom meddig rohantam utána, de egy idő múlva lassítani kezdett. Aztán befordult a kosárpályára. Én már lihegtem és nem igazán bírtam követni.
- Miért jöttél utánam? - nézett rám. Az a flegma hangnem, mint amikor még új voltam a bandában.
- Miért vagy mérges rám? - dobtam vissza a kérdését.
- Csak... - pattintotta le a labdát.
- Ne csináld már ezt! - emeltem fel a hangom.
- Akkor játszunk! - dobta nekem a labdát.
Amilyen jó a reflexem nem emeltem fel a kezem és mivel Suga magasabb mint én, a labda pont arcon talált el. Illetve az orromat. A labda lepattant és gurulni kezdett a labda én meg sírni kezdtem és az orromra tettem a kezem.
- Jól vagy?! - ugrott hozzám Suga. - Nem akartam!
A kezem csupa vér lett. A vér szép lassan a földre kezdett csepegni. Én meg csak sírtam. Suga azonnal leültette a földre és elő vett jó pár zsepit.
- Nem volt szándékos! - vette el a kezem az orrom elől. - Elszaladok vízért. Rendben? Addig szorítsd el.
Fel pattan és elrohant. Nagyon fáj! Persze a tíz zsepi hamar átázott. Az utolsó volt az orromon, de még mindig nem ért vissza Suga.
- Jól vagy? - kérdezte valaki mögülem.
- I-Igen... - motyogtam.
- Mi történt? - ült le mellém.
- Baleset. - mosolyogtam.
- Látom. - nevetett. - Tessék. - adott még pár zsepit. - Wang Hyun Woo vagyok. - mosolygott. - Hwo.
- Chin Mi Hi. - cseréltem zsepit.
- Ha minden rendben akkor megyek. - állt fel.
- Siess már Hwo! - ordított egy srác.
- Na vigyázz magadra! - és már el is rohant.
Kedves volt tőle ez a ... tizenhat zsepi. Lassan Suga is megérkezett. Egy százas papírzsepivel és  két literes vízzel. leguggolt elém és bevizezett egy zsepit. Elkezdte az orromat törölgetni.
- Nagyon fáj? - nézett a szemembe.
- Igen... - motyogtam.
- Nem akartam... - dobta el a zsepit és egy újat vett elő. - Tartsd ki a kezed.
Ki tartottam és öntött bele vizet. Lassan eltűnt a kezemről a vérem. Ő még mindig az orromat törölgette, majd bevizezett egy másik zsepit és az orr nyergemre tette. Na az fájt igazán.
- Kezd el állni. - ült le a fenekére. - Nagyon haragszol?
- Nem. - mosolyogtam.
- Sajnálom... - vette le az orromról a papír zsepit. - Egész szépen elállt. - mosolyodott el.
Levette a zsepiket az orromról. Egy kicsi papírzsepit darabot tépett és az orromba nyomta, de előtte meg vizsgálta.
- Szerencse nem tört el. - állt fel.
- Kosarazni jöttél, nem? - ittam bele a vízbe.
Nem mondott semmit, csak a kezébe vette a labdát és a palánkra dobott, ami sikeresen bele is ment. Tényleg nagyon jól kosarazik. Egy darabig néztem, majd oda szaladt hozzám. Megnézte vérzik-e még az orrom. Mikor látta, hogy elállt az orromba tett zsepi darabot belecsomagolta egy tiszta zsepibe és elszaladt a kukához. Vissza szaladt és felém állt.
- Akarsz kosarazni? - mutatta a labdát.
- Nem tudok kosarazni. - nevettem.
- Nem nehéz! - fogta meg a kezem és fel rántott a földről. - Szóval... - húzott háttal magához. - Tedd T alakba a kezed a labdára... - ahogy mondta úgy tette a kezem a labdára. - Majd kicsit rugózz aztán ugorj fel és dobd el a labdát... - suttogta a fülembe.
Éreztem, hogy az arcom lángra kap. Teljesen hozzám volt simulva és őt ez nem is érdekli. Ellépett tőlem.
- Na nézzük! - nevetett.
Nagy levegőt vettem. Elkezdtem rugózni és ő csak mosolygott. Erre csak elnevettem magam.
- Na gyerünk! - nevetett.
Újra rugóztam, majd felugrottam és eldobtam a labdát, Na ez úgy nézett ki, hogy a labda a palánk alatt ment el. Fantasztikus!
- Ügyes vagy! - nevetett és a labda után rohant.
Vissza hozta a labdát és még mindig nevetett. Mondjuk ez tényleg vicces lehetett. Az is volt.
- Ezt hanyagoljuk! Maradj az éneklésnél és a táncnál. - mosolygott.
- Én is így gondoltam. - néztem rá. - Lassan mennünk kellene. Hideg van. - indultam el.
- Kell a pulcsim? - lépett mellém.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Nem akarok, hogy megfázz.
- Miattam ne aggódj! - állított meg. Levette a pulcsiját és rám adta. Persze rajta csak egy rövid ujjú póló volt. Meg fog betegedni... - Na siessünk!
Már majdnem otthon voltunk. Sugára néztem. A szája lila és liba bőrös. Hülye... Tényleg beteg lesz. Nem szóltunk egymáshoz, csak mentünk. Lassan haza értünk. Mikor beléptünk az épületbe kicsit megkönnyebbült. Egy kicsit melegebb van bent mint kint. Felmentünk a lakásba. A fiúk filmet néztek.
- Hyung! Te magadnál vagy?! - nézett Sugára Jimin.
- Ez a legkevesebb... - húzta el a száját.
- Miért? - kérdezte JungKook. - Valami történt?
- Suga véletlenül orrba dobott. - nevettem. - Jól vagy. - vettem le a pulcsiját, majd a sajátomat. - Köszönöm.
- Szívesen. - mosolygott.
- Nagyon hideg van? - kérdezte V.
- Eléggé... - válaszolt Suga és elindult a szobájába. - MiHi... - fordult vissza. - Még egyszer bocsánat.
- Semmi baj! - mosolyogtam.
- MiHi. - állt fel Kooki. - Beszélhetünk? - motyogott.
- Igen.
A szobámba mentem és ő jött utánam. Beértünk a szobámba és bezártam az ajtót. Felé fordultam. Úgy állt az ajtó előtt mint egy kisgyerek aki rosszat tett.
- Mi az JungKook? - léptem hozzá közelebb.
- Suga... Szerelmes vagy Sugába? - nézett rám szégyenteljes vörös arccal.
- Nem! Suga... Suga olyan mint a bátyám. Nem tudok szerelmes lenni a bátyámba. - mosolyogtam.
- Megnyugodtam... - mosolyodott el. - MiHi... Mikortól számít egy fiú és egy lány között lévő kapcsolat járásnak?
- N-Nem tudom. - fordultam el tőle.
- Ha megkérdezem... Akkor igent mondasz? - nézett rám kiskutya szemekkel.
Rá néztem. Szóra nyitottam a szám, de egy hang se jött ki a számon. Lesokkoltam. JungKook az első fiú aki ezt megkérdezi tőlem.
- I-Igen. - bólintottam.
Nem mondott semmit, csak közelebb lépett hozzám és megcsókolt. A kezét a derekamra tette és magához húzott. A kezemet a vállára tettem és hevesen csókolózni kezdtünk. Egészen addig ameddig a nyelve át nem tévedt az én számba. Elhajoltam tőle.
- Bocsi... A fiúk... - nem hagytam, hogy befejezze. Azonnal a szájára tapadtam. Folytattuk a nyelves nyál cserét. Most sokkal jobb volt, mint az összes többi csók. Távolabb hajoltam tőle és ő megnyalta a szám. Becsukott szemekkel álltam előtte. Elengedte a derekam.
- Figyelj... Mikor... Mikor... - motyogta.
- A-Azt...? - nyitottam ki a szemem.
Csak bólintott. Le akar velem feküdni? Arra még nem állok készen. Az fáj? Biztos. Egyáltalán van lyuk a lábam között? Jó... Tudom valahol pisilni is kell, de nem tudom elképzelni. És a fiúknak? Talán be kellet volna járnom felvilágosításra...
- Még nem most... - suttogtam.
- Rendben. - puszilta meg a homlokom. - Gyere menjünk nézzünk filmet!
Kimentünk és leültünk a kanapéra. Nem tudom mi volt ciki. Az, hogy Jimin, J-Hope és V csillogó szemekkel néztek minket. Mit várnak? Előre dőltem és elkezdtem őket nézni.
- Mit csináltok? - nevetett Jin.
- Én se tudom. - válaszoltam.
- JungKook... - szólalt meg Jimin.
- Na én inkább a szobámba megyek! - álltam fel. - Beszélgessetek nyugodtan!
- De! MiHi! - szólt utánam JungKook. - Ne menj már!
- Álmos vagyok! És fáj az orrom! - néztem Sugára.
- Véletlen volt! - nézett rám. - Nem kell jég?
- Nem. - mosolyogtam.
Bementem a szobámba és elkezdtem a telefonomat nyomkodni, de lassan elaludtam.

JungKook szemszögéből:

Ma nem csináltam semmit! Vagyis de... Jinnel matekoztam. Sokkal jobban magyaráz mint a hülye tanár! Az rohan és ha mondom, hogy nem tudom, csak annyit mond figyeljek. Jin mindent elmond, ha kell több százszor is. Kedves tőle. Már majdnem készen voltam az utolsó feladattal amikor V, Jimin és J-Hope vetődött a székekre amik az asztal körül voltak.
- Gyerünk! - kezdett szurkolni Jimin. - Már csak az az egy van!
- Ha nem hagyjátok sose lesz kész! - szólt Jiminre Jin.
- De az nem is nehéz! - nézett a füzetemre Hopi. - Csak...
- Ne! - szóltam rá. - Egyedül kell megcsinálnom! Nem támaszkodhatok mindig rátok és MiHire... - folytattam a számolást.
- Jó... - Bocsi... - nézett rám Hopi.
- Lassan én 18 leszek! Egyedül kell megcsinálnom a dolgaimat. - fejeztem be a számolást. - Kész van!
Jin felém állt. Elkezdte nézni és számolni.
- Ahha... Nem jó.
- MI?! Miért?! - néztem rá.
- Mert nem jó! Elrontottad! Számold újra. - ment vissza a konyhába.
- De mi rossz, azt elmondod? - néztem utána.
- Nézd meg és rá jössz.
Elkezdtem koncentrálni, hogy rá jöjjek, de valahogy nem ment. Mindent megcsináltam, de nem jó! Ez hülyeség... Nagy levegőt vettem és az egészet átnéztem. Hirtelen a fejemre csaptam.
- Na? - kérdezte V.
- Harminckettővel szoroztam huszonhárom helyett. - mosolyogtam és kezdtem számolni. - Na kész!
Jin megint megnézte. Elmosolyodott.
- Ügyes vagy Kooki! - tette a fejemre a kezét. - Pakolj el.
Össze pakoltam és a szobámba vittem a cuccom. Vissza mentem a konyhába és a fiúk ott vártak rám.
- Mit akartok?
- Segíteni! - állt fel és átkarolt V. - Jársz MiHivel?
- Nem tudom... - húztam el a szám.
- Azt, hogy nem lehet tudni? - tette keresztbe a kezét Jimin. - Igen vagy nem? Csókolóztatok.
- Te is lefeküdtél Nikivel még se jártok! - néztem rá mérgesen.
- Az más... - fordult el.
- Lefeküdtél MiHivel?! - kérdezte Moonster.
- N-Nem! - ráztam meg a fejem. - MiHi... Ajj... Olyan értelmetlen néha, hogy az agyamra megy!
- És, hogyan csókolóztok? - kérdezte V.
- Hát... - gondolkodtam el.
- Így? - puszilt a levegőbe Hopi.
- Nem.
- Akkor így? - most tényleg úgy csinált mintha csókolózna valakivel.
- Igen! Pont így.
- Akkor még nem volt nyelves... - rázta meg a fejét Jimin.
- Nyelves? - vontam fel a szemöldököm. - Az milyen?
- Hát a nyelvetek egymás szájában van. - nevetett Hopi.
- Tudod mit? - karolt át Jimin is. - Kapsz egy gyors talpalót!
- Gyors? Talpaló? - nyeltem nagyot.
- A lányok szeretik, ha nem a szájukra adsz puszit, hanem arc, vagy homlok. Esetleg orr. Aztán a fül. Nyak. És így tovább... - magyarázott Jimin.
- Értem.
- Mikor megcsókolod tedd a derekára a kezed és húzd magadhoz közel. Annyira, hogy a melle hozzá érjen. - mondta tovább.
- Értem.
- Próbáld meg, hogy megnyalod a száját! - nevetett V.
- Nem is rossz ötlet! - mosolygott Jimin.
- És mit csináljak akkor?
- Akkor? Mikor szexeltek? - kérdezte Hopi. - Először kezdjetek el járni. Utána kapsz infót.
- Igen is... - sóhajtottam. - És ha nem akarja?
- Miért ne akarná? - kérdezte Jin.
- Suga... Suga mindig MiHi körül legyeskedik! MiHi túl fiatal hozzá! - néztem Jinre mérgesen.
- Most, hogy mondod... - gondolkodott el Nam. - Hallottam, hogy valamelyik este beszélnek valamiről. Nem tudom miről, de MiHi csak bámult.
- Miről beszélhettek? - tettem fel a kérdést.
- Ki tudja. - vont vállat Jimin. - A lényeg, hogy ma meghódítod MiHit!
- Úgy legyen ahogy mondod. - mosolyogtam.
Lassan telt az idő. Filmet néztünk. MiHi most Hyungal van... Remélem semmit nem csinálnak. Nyílt a lakás ajtó és ők léptek be rajta. MiHin Suga pulcsija volt. Féltékeny lettem. V pólójában alszik és Suga pulcsiját hordja... Az én pulcsim csak egyszer volt rajta. Látszott Sugán, hogy majd meg fagy.
- Hyung! Te magadnál vagy?! - szólalt fel Jimin.
- Ez a legkevesebb... - húzta el a száját Suga.
- Miért? - kérdeztem. - Valami történt?
- Suga véletlenül orrba dobott. - nevetett MiHi. - Jól vagy. - vette le a pulcsikat magáról. - Köszönöm.
- Szívesen. - úgy mosolygott MiHire mintha az előbb házasodtak volna össze!
- Nagyon hideg van? - kérdezte V.
- Eléggé... - válaszolt Suga és elindult a szobájába. - MiHi... - fordult vissza. - Még egyszer bocsánat.
- Semmi baj! - mosolygott csukott szemekkel MiHi.
Nem bírtam! Most megteszem! Nem leszek gyáva! Ha a matek feladatot megtudtam csinálni ez semmiség!
- MiHi. - álltam fel - Beszélhetünk? - motyogtam. Ennyit a nem leszek gyávaságról...
- Igen.
A szobájába mentünk. Bezártam az ajtót. Na az összes önbizalmam kint maradt.
- Mi az JungKook? - lépett közelebb hozzám. Most itt lenne az ideje, hogy elrohanjak.
- Suga... Szerelmes vagy Sugába? - az az érdekes, hogy nem is ezt akartam. Vagyis... De de nem így.
- Nem! Suga... Suga olyan mint a bátyám. Nem tudok szerelmes lenni a bátyámba. - mosolygott.
- Megnyugodtam... - mosolyogtam el. - MiHi... Mikortól számít egy fiú és egy lány között lévő kapcsolat járásnak? - fasza... Így is megteszi...
- N-Nem tudom. - fordult el tőlem. Egy hatalmas béna vagy JungKook!
- Ha megkérdezem... Akkor igent mondasz? - kezdtem kiskutya szemekkel nézni.
Vissza nézett rám. Vörös volt az arca és az orra is egy kicsit. Ennyire vészes, hogy orrba kapta a labda? Miért nem mentek el a kórházba?
- I-Igen. - bólintott.
Csak közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. A derekára tettem a kezem, ahogy a fiúk mondták ő pedig a vállamra tette a kezét. Csókolóztunk, majd át dugtam a nyelvem. megrezzent és elhajolt tőlem.
- Bocsi... A fiúk... - nem tudtam befejezni, mert megcsókolt. Belement a nyelves csókba. Egy darabig csókolóztunk. Abba hagytuk a csókot és elváltunk. Úgy tettem ahogy Jimin mondta. Éppen, de megnyaltam a száját. A szeme csukva volt. Legalább nem látta a hülye fejem ahogyan próbálkozok. Elengedtem, de még mindig közel volt hozzám.
- Figyelj... Mikor... Mikor... - értek ahhoz, hogy rontsam el a hangulatot...
- A-Azt...? - nyitotta ki a szemét. - Még nem most... - suttogta.
- Rendben. - pusziltam meg a homlokát. - Gyere menjünk nézzünk filmet!
Kimentünk és leültünk a kanapéra. Én néztem a filmet, majd azt vettem észre, hogy MiHi a fiúkkal szemez. Oda fordultam a fiúk felé. Hülyén vigyorogtak.
- Mit csináltok? - nevetett rajtuk Jin.
- Én se tudom. - válaszolt MiHi.
- JungKook... - szólt nekem Jimin..
- Na én inkább a szobámba megyek! - állt fel a barátnőm. - Beszélgessetek nyugodtan!
- De! MiHi! - szóltam utána. - Ne menj már!
- Álmos vagyok! És fáj az orrom! - nézet Sugára.
- Véletlen volt! - nézett rá YoonGi. - Nem kell jég?
- Nem. - mosolygott rá MiHi.
Na itt ment el az agyam. Sugára néztem. Talán kicsit mérgesen, de teljesen jogos volt, hogy feszültséget keltsek benne. Már ha az nála sikerül. Úgy néztem rá mintha megakarnám ölni. MiHi ajtaja csapódott és Suga rám nézett.
- Mi van kölyök? - kérdezte.
- MiHi ugyan annyi mint én... Miért nyomulsz a kölykökre? - szorítottam ökölbe a kezem.
- Tessék? - kérdezett vissza. - Te azt hiszed szerelmes vagyok MiHibe? - nevetett.
- Miért nem vagy az? - kérdeztem.
- Miért lennék? - vont vállat. Terel a kérdéseivel! Ez nem ér! Nem tudtam mit mondani. - Na mi az kifogytál? - állt fel a fotelból. - Semmit nem akarok MiHitől. - kezdett a szobájába menni. - Ha szereted akkor szeresd... - tette a kezét a vállamra. - Ideje volt már, hogy megkérdezd...
- Nem is mondtam! - néztem fel rá.
- Látom. - mosolygott és tovább ment. - Vigyázz mert MiHire fáj BamBam foga is. Na meg kicsi BamBam.
- Ez igaz... - fordultam vissza a tévé felé. - Nem mondhatom el senkinek. Igaz? - néztem Monsterre.
- Sajnálom Kooki... - próbált mosolyogni Nam.
- Semmi baj... - álltam fel. - Jó éjt!
Elindultam a szobámba. Elhaladtam MiHi szobája előtt és megálltam. Mit csinálhat? Baj ha bekukucskálok a kulcs lyukon? Lehet öltözik... Vissza léptem és leguggoltam. A hátam mögé néztem és a fiúk a tévét nézték. Benéztem a kulcs lyukon és alig láttam valamit. Elaludt. Vagyis gondolom mert nincs mozgás. Fel álltam és benyitottam. Jól gondoltam elaludt. Bezártam az ajtót és oda léptem hozzá. Az ágyán aludt. Nem öltözött át. A farmere elfogja nyomni a hasát. Leguggoltam és ki gomboltam a nadrágját, majd lehúztam a cipzárt. Nagyot nyeltem. Óvatosan kezdtem lehúzni róla a nadrágját. Mit művelek?! Mi lesz ha fel kell!? Sikítani fog. Egyre lentebb húztam a nadrágját. A bőre puha volt. Lassan sikerül lehúznom a nadrágját. A széke háttámlájára tettem a nadrágját és vissza fordultam MiHi felé. Egy szál bugyiban és pólóban feküdt ott. Vissza léptem hozzá és betakartam. Elkezdett motyogni. Nem lehetett érteni mit mond, de aranyos volt. Megpusziltam az arcát és felálltam, majd az ajtóhoz mentem. Kinyitottam és lekapcsoltam a villanyt.
- Jó éjt...

2 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon jó lett! *o* és ez a befejezés xD NAGYON VÁROM A KÖVIT!! :D

    VálaszTörlés