25. Fejezet

Bohóc iszony

MiHi szemszögéből:

- T-Tessék? - kérdeztem vissza.
- Na jó éjt kislány. - tette a fejemre a kezét, majd beletúrt a hajam és elindult a szobájába.
Én ezt nem értem! Suga... Most akkor Suga... Szerelmes belém? Nem! Azt nem tudom elképzelni. Ő Suga! Csak kedves akart lenni és ez jött ki a száján! Igen! Biztos ez történt! Ha JungKook vagy V lett volna a helyemben tuti ugyan ezt mondja! Igen. Ez így van! Megráztam a fejem és vissza mentem a szobámba. Beléptem az ajtón és JungKook meg V egymáson aludt az ágyamban. Istenkém... Fogtam a takarom és kimentem a nappaliba. Leültem a kanapéra és gondolkodni kezdtem. Mi lesz, ha valaki kilép a bandából? Akkor a banda már nem lesz BTS. Vagyis... Nem teljesen lesz az. Nem tudom elképzelni a bandát Suga nélkül... Lefeküdtem és a dísz párnára tettem a fejem, és derekamig betakaróztam. A hasamra tettem a kezem és a plafont néztem. Mikor haza jöttem mindenki itt volt. Ennyire aggódott értem mindenki? Nem kérem senki figyelmét... Nem kérem mert így is elég figyelmet kaptam anyától... Apa sose foglalkozott annyit velem. Dolgozott. Olyan mintha középpontban lennék... Nem akarok középpontban lenni! Szép lassan leragadt a szemem és elaludtam.

~~~

Arra keltem, hogy valakik nevetnek. Kinyitottam a szemem és fekvő helyzetben körül néztem. Láttam a napsugarakat a tévén és a falon. Reggel van. Felültem és a konyha felé fordultam. Láttam, hogy a fiúk már nagyban reggeliznek. Ma mennem kell suliba. Nem akarok találkozni MinHevel. 

- Jó reggelt Hófehérke! - integetett nekem Jimin a konyhából. 

- Jó reggelt MiHi! - hallottam a többiek hangját. 

Felálltam is a konyhába indultam. Mindenki mosolyog és nem egymást ölik? Érdekes... 

- Miért kint aludtál? . kérdezte Hopi. 

- Valakik elaludtak a szobámban. - néztem Vre és JungKookra. 

- Miért nem ébresztettél fel minket? - kérdezte V. 

- Aranyosan aludtatok! - mosolyogtam és leültem a helyemre. - Mi a reggeli? 

- Palacsinta! - tette le elém a tányért Jin. - Utána néztem... 

Teljesen olyan volt mint amit Magyarországon csinált anya. Feltekerve és megtöltve.

- Ez nagyon jól néz ki! - néztem Jinre. - Mi van benne?

- Vanília puding. - mosolygott. 

- Eszméletlen! - vettem a kezembe és beleharaptam. - Finyom! - motyogtam tele szájjal.

- Na siess, mert suli van! - szólt Suga. - De ha lehet most ne rohanj el. - nevetett és felállt a helyéről. 

- Oké... oké... - nevettem. 

- De komolyan! - nézett rám mérgesen. 

- Oké... - álltam fel és a szobámba indultam. - Kookie. - fordultam vissza. - Megyünk együtt?

- Még szép! De siess! - mosolygott. 

Gyorsan össze kaptam magam és már a nappaliban voltam. Álmos vagyok és elaludtam a kezem. Már Kookira vártam, hogy fel vegye a cipőjét. 

- MiHi! - mosolygott V. - Ma délutántól egészen este kilencig karnevál van! Eljössz velem? 

- A fiúk? - néztem rá. 

- Nem akar senki se jönni... Pedig nagyon vicces lesz! - nézett a fiúkra.

- Bocsi V, de más dolgom van. - mosolygott Monster.

- Mindenkinek dolga van... - sóhajtott. - Na akkor MiHi? Eljössz? 

- Igen! Egy kicsit lekötjük magunkat. 

- Király! Siess haza, hogy sokáig ott lehessünk! 

- Rendben. - nevettem.

BamBam szemszögéből:

- Istenem! BamBam siess már! - ordított YoungJae. - Már megint elfogunk késni!
- Megyek már! Pillanat! - a hajamat igazgattam.
Egy kis víz, majd amint tökéletesen állt, kapott egy kis hajlakkot. Fantasztikus! Megigazítottam az egyenruhám és pózoltam, majd kirohantam.
- Fantasztikus lett a hajad... - húzta el a száját YungYeom.
- Köszi! - mosolyogtam és a hátamra vettem a táskám. - Menjünk!
Elindultunk. Előttük mentem és zenét hallgattam. Ők pedig beszéltek, de, hogy mit azt nem tudom. A földet néztem és úgy mentem. Felemeltem a fejem és láttam, hogy MiHi és JungKook éppen kettesben mennek suliba. Kitéptem a fülemből a fülest és megálltam. Persze YoungJae és YungYeom pont nekem jöttek.
- Mi az? - kérdezte a fiatalabbik.
- Azok ott... - mutattam MiHire és a kis nyomira.
- Istenem... Ez már beteges BamBam! - szólalt fel YoungJae. - Nem tudnád felfogni, hogy MiHi egy hangya fasznyit se érez irántad?
- Az nem lehet! - fordultam felé és elkaptam a két vállát. - Tudom, hogy szeret! És majd most elhívom randira!
- Nemet fog mondani... - indult tovább YungYeom.
- Nem fog! Már mindent kitaláltam! Elviszem étterembe, majd fel egy szállodába és ...
- Ne is folytasd... - indult el YoungJae is.
- Most miért?
- Úgy látom MiHi megint csak egy báb... - fordult vissza a velem egykorú. - Azt hittem kicsit megváltoztál...
- Ajj... Csak akkor megyünk fel a szállodába, ha ő is akarja. Ha nem akkor pedig haza kísérem... - értem be őket.
- Tényleg? - kérdezte Jae.
- Igen. - bólintottam. - De ha akarja akkor megteszem.
- Még mindig elakarod, majd küldeni JungKooknak? - kérdezte Yeom. - Tudod... Az nagyon rosszul fog esni MiHinek.
- Nem akarom... MiHi fontos és különleges. - mosolyogtam. - Nem akarom, hogy szomorú legyen.
- Ez a beszéd! - nevetett YoungJae. - Hát csak annyit tudok mondani, hogy sok sikert.
- Kösz...

JungKook szemszögéből:

Angol órán ültem. Illetve az matek óra elején. Még a tanár nem ért be. A padon feküdtem és pihentettem a szemem.
- JungKook... - hallottam MiHi hangját.
- Igen? - nyitottam ki a szemem és észre vettem, hogy ő is a padon fekszik és engem néz.
- Azt hittem alszol. - mosolygott.
- Túl nagy a zaj. - mosolyogtam rá.
A tanár rontott be a terembe. Mindenki fel pattant és vigyázzba vágta magát. Jelzett, hogy leülhetünk és helyet foglaltunk.
- Na... - tette le a táskáját az asztalra. - Papírt elő! Dolgozat!
Mi?! Ez nem lehet igaz! Az osztály egyhangúan jelezte, hogy nekik nem tetszik az ötlet, de ez a tanárt meg se hatotta. Csak az asztalára csapott és csend lett. Elő vett a táskájából egy papírt és a táblára kezdett írni. Istenem! Sikerült fel javítanom a jegyemet kettesre erre most írni fogok egy karót! Elő vettem egy papírt és egy tollat. Mikor megláttam a kérdéseket...
- JungKook. - suttogott MiHi. - Segítsek?
Csak vadul bólogatni kezdtem. Ő csak elmosolyodott és elkezdte csinálni a feladatokat. Hamar kész volt a három kérdéssel. A lapot úgy tolta felém, hogy lássam, de a tanár ne lássa, hogy puskázok. Gyorsan lemásoltam és az asztalra tettem a tollat. Még pár percig írtuk a dolgozatot, majd a tanár össze szedte. Ezer köszönettel jövök MiHinek. Matek óra után történelmünk lett volna, de elmaradt. Össze pakoltunk MiHivel és elindultunk haza,
- Köszönöm. - néztem rá.
- Igazán nincs mit. - mosolygott. - Hogy-hogy nem mész el Vvel a karneválra?
- Nem... Nem igazán szeretem... - motyogtam.
- Miért? Nagyon vicces! Vannak malacok, kutyák, óriás plüssök, vattacukor, bohócok! - kezdett az ujján számolni.
- Cs-Csak nem szeretem... - pillantottam oldalra.
- Gyerünk Kooki! Mond el! - állt elém és a szemembe nézett.
- Egy kicsit... nagyon kicsit! Félek a bohócoktól... - motyogtam.
- Ohh... Én a kutyáktól félek. - indultunk tovább. - Miért félsz a piros orrúaktól?
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Csak félek. - vontam vállat.
- Pedig nem kell félni!
- És te miért félsz a kutyáktól? - kérdeztem.
- Kiskoromban egy kóbor kutya megharapott. Szerintem ez elég indok. - nevetett.
- Hát az. - mosolyogtam.
Szép lassan haza értünk. A fiúk váratlannak találták az érkezésünket, mert Jimin, V és J-Hope alsóban flangáltak. MiHi szeme elé emeltem a kezem.
- Vad barmok! - üvöltött Suga. - Na gyerünk! Öltözzetek már fel!
A három marha elrohantak a szobájukba. Elvettem a kezem MiHi szeme elől és nevetni kezdett.
- Mindenki meztelenség függő? - kérdezte.
- Csak neked akarnak bókolni! - nevetett Jin. - Hogy-hogy itthon vagytok már?
- Elmaradt az utolsó óránk. - válaszoltam.
- És valami más? - kérdezte Monster.
- Dolgozatot írtunk matekból. - vette le a cipőjét MiHi. - Nem volt nehéz. - indult a szobájába.
- És neked Kooki? - nézett rám Nam. - Hogy sikerült?
- Hát... MiHinek köszönhetően jól. - mosolyogtam és leültem a kanapéra.
- MinHe? - kérdezte Suga.
- Nem jött suliba, még Jaen se... - válaszoltam.
- MiHi! - ordított V. - Siess! Hamarabb megyünk és többet szórakozhatunk! Ha mázlink van elérjük a bohóc elő adást!
A hátamon rohant végig a hideg. Bohócok! Mi lesz, ha megölik MiHit és Vt?! A gyilkos bohócok...