2015. április 7., kedd

17. Fejezet

Új kezdet

MiHi szemszögéből:

Egyszerre éreztem, hogy több ezer szempár tapad rám. Most mindenki azt hiszi JungKookról, hogy meleg. Én ezt nem akartam! Nem akartam, hogy JungKook meleg legyen! Szörnyű ember vagyok! JungKookra néztem. Csak sírt. Milyen arcot vágott Kyung, egyszerűen undorító volt! És azok az emberek akik jegyet vettek a műsorra azok is megvetve néztek Kookira. Nem bírtam!
- Elég!!! - ordítottam el magam és fel álltam a helyemről. - Ti semmivel se vagytok jobbak mint JungKook! - nem is törődve azzal, hogy a hangom teljesen hasonlított MiHijére. Végre megszólaltam a saját hangomon emberek előtt. - JungKook nem meleg! Nem vele van a baj...  - kaptam a szívemhez a kezem. - Velem... Aki végig becsapott mindenkit. Végig megjátszottam magam. Ez... EZ nem én vagyok! - mutattam végig magamon. - Sajnálom fiúk. - néztem az engem figyelő hét fiúra. - És sajnálom, hogy a rajongókat is becsaptam. - Bocsánatot kérek attól a lánytól az utcán. AZ egész Big Bangtól. A lánytól aki le smárolt. - nevettem el magam. - A barátnőmtől akinek nem mondtam el egyből. A szüleimtől. Az unoka tesóimtól. Attól a két lánytól az utcáról akik autó grammot kértek. Én nem az vagyok akit ti ismertek. Egy 160 centis, gazdag, deszka csaj vagyok aki végig szenvedte Magyarországon az első évemet a gimiben. Félek a kutyáktól és soha nem voltam magán tanuló.
Egy mozdulattal lerántottam a fejemről a parókát és vele együtt a haj hálót, majd a földre dobtam azt. A fiúkra néztem akik tátott szájjal ültek és néztek engem.
- Megértem, ha a suliban, az utcán arcon köptök, de nem bírtam volna elviselni, hogy JungKookot melegnek nevezze bárki is! És teljesen megértem, ha kicsaptok a bandából. Végül is ez egy fiú banda és én lány vagyok. Szóval... Szerintem most álltam utoljára kamera előtt és színpadon. Szóval... - a mikrofont Kyung kezébe nyomtam. Lehajoltam a parókáért és levonultam a színpadról. Legalább méltósággal nyomtam mindenki orra alá ki is vagyok, igaz a nevem nem hangzott el. Berohantam a szobába ahol vártunk, kezembe kaptam a cuccom és rohantam volna el, de az ajtóban a fiúkba ütköztem. JungKook szeme vörös volt és könnyes, Rap Monster, Jin és Suga mérges volt, V és Jimin még mindig nem fogták fel mi van, J-Hope meg csak nézett. Hazudtam nekik...
- MiHi... - szólalt meg JungKook.
- Sajnálom! - hajoltam meg.
Megérdemelném, hogy össze rugdossanak, leköpjenek. A szemét szó legsötétebb jelentése vagyok...
- Én tudtam! - szólalt fel Hopi.
- Csak most ne kezd a hülyeségedet! - förmedt rá a fiúra Moon.
- Nem... Én tényleg tudtam... - komolyodott el J-Hope hangja.
- Mióta!? - kérdezte Suga.
- Mikor ki sorsoltuk ki hol üljön. Akkor... Megfogtam... MiHi... Mellét... - motyogta el.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte Jimin.
- M-Mert... - egyenesedtem ki. - Felejtsetek el... Holnap kilépek a suliból és vissza megyek Magyarországra... - indultam volna el, de Moon elkapta a kezem.
- Kilépsz? - kérdezte Suga.
- Kilépek? Ti csaptok ki, nem? - néztem végig rajtuk.
- Nincs olyan szabály ami megtiltja, hogy lány tagunk legyen. - mosolygott Jin.
- De... A nevetek. Bangtan Boys. Én ha nem esett volna le. Én lány vagyok.
- És? - mosolygott rám Suga. - Szerintem mi lennénk az első olyan banda, amiben egy lány is van.
- Már látom az emberek arcát... Nem! Nem! Nem! - temettem a kezembe a fejem és kezdtem csóválni a fejem. - MinHe meg... fog... ölni...
- Akkor újra feldobom az ötletet! Költözz hozzánk! Van egy szabad szobánk! - mosolygott Moon.
- Hét fiúval együtt? - nevettem. - Ez lenne a bosszútok?
- Kicsit mérgesek vagyunk, de a barátunk vagy. - tette a vállamra a kezét Jimin.
- Igen! Aki megígérte, hogy eljön velem valahova! - mosolygott V.
- Én mondtam ilyet? - néztem rá, de ő csak hevesen bólogatott. - Nem tudom fiúk... - csörrent meg a telefonom.
- Vedd csak fel.
A kezembe vettem és Niki hívott. Na az első aki hív!
- Szia...
Szia! Felteszem a kérdést. Te teljesen hülye vagy?!?! Már mindenki rólad beszél facebookon! Annyira romantikus! 
- Jaaj! Csak fogd be!
Csak annyit akartam, hogy holnap oda repülök! Szóval szia!
- MI!? Niki várj! - tette le a telefont. - Az a .... - sóhajtottam.
- Niki... - gondolkodott el Jimin. - Ő az a dögös csaj! Akivel vásároltál! Igaz?
- Ahha. Úgy tűnik holnap ide repül.
- Ez az!
Egyszerre néztünk Jiminre mind annyian. Beleszeretett Nikibe Jimin? Niki padlót fog ha ezt meghallja! Már látom is magam előtt.
- Akkor menjünk és segítünk összepakolni! - indult el Hopi.
- Az nem így megy. - ráztam meg a fejem. - Írnom kell egy kikérőt amit a szüleimnek alá kell írnia.
- Ha alá írod azt a papírt amit már egyszer alá írtál akkor ÉN felelek érted. - mondta Moon.
- Na ne... Kajak?
- Igen. Úgy mint JungKooknak. - JungKookra néztem aki a fiúk mögött állt. - Ha valami történik vele akkor én fizetek érte.
Ha nem mondom el, hogy lány vagyok, akkor JungKookot kiveszik a bandából és még Namnak is el kellet volna számolnia vele... Oda léptem JungKookhoz és megöleltem. Mikor kicsit hátrébb hajoltam a szemébe néztem. Még mindig könnyes volt. Az egyik kezével az arcomra simított, majd közelebb húzott magához és megcsókolt. Láttam, hogy újra sírni kezd, majd becsuktam a szemem.
- Gyerekek... - szólalt meg Jin. - Még ma át kellene költöznöd
Elváltam JungKooktól és a szemébe néztem. Ugyan olyan volt mint amikor a nappaliban csókolóztunk. Egy darabig a szemébe néztem, majd elmosolyodott.
- Na. Gondolom van váltó cuccod. - mondta Jimin. - Öltözz át és menjünk. Remélem már senki sincs kint.
Elrohantam a vécébe és átöltöztem. Vissza vettem a szűk farmerom, a magassarkú bakancsom és a fekete laza pólóm. Már a bejáratnál vártak rám a fiúk. Még indulás előtt alá írtam egy papírt. Ugyan azt a papírt csak most az igazi nevemet írtam rá. Elindultunk és amikor a kollégiumba értünk a banya állt előttem.
- Chin kisasszony! Tudja, hogy ide fiúk nem jöhetnek be! - nézett a mögöttem álló hét fiúra.
- Csak a cuccomért jöttünk. - mosolyogtam gúnyosan.
- Mi? Hol van a papír amit alá kellet íratni a szüleivel?
- Ez kicsit többet ér mint az a papír. - mutatta meg a papírt a nőnek Monster.
- Egy órád van el menni. - sétált el a nő és vissza adta a papírt Namnak.
- Már értem miért nem akart JungKook kollégiumban élni. - mondta V. - Ettől a nőtől kiráz a hideg!
- Engem is. - néztem Vre. - Várjatok meg itt én addig...
Hiába mondtam bármit is, ezek elindultak az emeletre. Énmeg mentem utánuk. Szerencse az összes szoba ajtóra ki van írva kié a szoba. Mire fel értem már a szobámban voltak.
- Na. Mit tudunk segíteni? - kérdezte Jimin.
- Semmit! - léptem a szekrényemet kinyitó Vhez. - Majd a cuccaimat vinni, de pakolni ÉN pakolok!
A fiúk kimentek a szobámból én meg össze pakoltam. Minden bőröndöm meg telt. A táskámba bele nyomtam az összes fiús cuccom. Összesen cuccom öt bőröndöt foglalt el. Teljesen kiürült a szoba. A fiúk bejöttek és kezükbe vették a bőröndöket. V azt ő a laptop táskámat viszi. JungKook meg a táskámat. Kedves volt tőlük, hogy segítenek. Oda értünk hozzájuk és a vécébe mentem, és felħvtam onnan anyáékat.
Szia MiHi! Édesem jól vagy? Láttuk a műsort.
- Szia anya. Semmi bajom, de... kiköltöztem a kollégiumból. A fiúkhoz.
Ha ez az elképzelésed. 
- Nem haragszotok rám?
Miért haragudnánk? Még párnap és nagykorú leszel. Csak az iskolát fejezd be. Rendben?
- Igen.
Vigyázz magadra. Szeretünk. Szia. 
- Szia. - tettem le a telefont.
Kimentem a fiúkhoz. Jin a konyhában tevékenykedett, a többiek tévéztek. J-Hope segítségével becipekedtem az üres szobába, majd ő magamra hagyott és elkezdtem ki pakolni.

Jimin szemszögéből:

Hihetetlen, hogy a szerelem mire képes. MiHi feladta magát JungKookért. Először nem akartam elhinni amit látok és hallok, de hát igaz. Kicsit megdöbbentem, de nem tudnám elképzelni a bandát MiHi nélkül. Még ha lány is. Amikor megtudtam ki, hogy a barátnője Niki és holnap ide repül. Áhh! Nem bírom kivárni! Aztán JungKook és MiHi csókolóztak. Aranyosak együtt. Mikor végeztünk MiHi kollégiumába haza mentünk. Jin elkezdett kaját csinálni és még MiHi kipakolt addig Moon egy megbeszélésre hívott minket.
- Szóval. Mivel MiHi lány és jó páran rég nem voltunk lánnyal. Ezért aki MiHire mászik az az utcán alszik. Értve?
- Igen. - mondtuk kórusban.
- Zuhanyozni mindig MiHi megy először és addig mindenki elkerüli a fürdőt. Értve?
- Igen.
- Ez pedig JungKooknak szól. Nem. Ismétlem. Nem járhatsz vele! Vagyis úgy, hogy tudják a rajongók úgy nem!
- De hát! - szólalt fel Kooki.
- Azt akarod, hogy kicsinálják? - kérdezte Nam.
- Nem. - rázta meg a fejét.
- Felőlem azt csináltok amit akartok a négy fel között, de senki kívülálló nem tudhatja meg. Ez a GOT7re is érvényes.
- És én kavarhatok a barátnőjével? - kérdeztem.
- Az megengedett.
- De ez! - mutatott rám Kooki. - Ez nem demokrácia!
- Tudtom szerint az a demokrácia mikor szavazunk és a többség dönt. - mondta Suga.
- Akkor is!
- Nem mindegy, hogy hol csókolóztok? - kérdeztem. - A lényeg, hogy együtt vagytok! - mosolyogtam.
- Igen! - ölelte meg Jin Kookit. - De azért vigyázzatok akkor, mikor azt csináljátok, mert veszélyes!
- Nem úgy nyugi. Nem szippant be semmi. Csak nem a legjobb lenne, ha MiHinek és neked babátok lenne.
- Értem. - bólintott.
- Valamelyik nap elmehetnénk bowlingozni! - dobta be az ötletet V.
- Elhívhatnánk a GOT7-et is. - mondtam. - Le kell győznöm Jacksont! Az a szemét legyőzött a múltkor, most én jövök!
Nevettünk, majd egy darabig tévéztünk, de JungKooknak aludnia kellet. Rám került a sor, hogy leellenőrizzem MiHit, hogy halad és, hogy bevigyem neki az ágyneműt. Szegényke az ágya szélének dőlve elaludt. Egy mozdulattal az ölembe vettem és az ágyba tettem. A feje alá a párnát, majd betakartam. Mikor mentem ki a szobából lekapcsoltam a villanyt.
- Szép álmokat Hófehérke.

3 megjegyzés:

  1. ♥ Hú de jó lett ez a rész és már várom következő rész nagyon ♥

    VálaszTörlés
  2. Hat Jin es az o oktatasa!!! Na azon besirtam!:)Imadom az irasod es vagy 4jere olvasom ujra a blogod de meg igy is unhatatlan!!!!!!!!!!:):):):):):):)

    VálaszTörlés