2015. április 5., vasárnap

13. Fejezet

Nem létező szerelem

MiHi szemszögéből:

Niki tegnap ment haza. A vasárnapomat azzal töltöttem, hogy vissza mentem a kollégiumba és tanultam. Most hétfő van és harmadik órán, avagy tesin ülök, illetve a tesi öltözőbe. Még nem kezdődött el az óra. Már mindenki készen volt kivéve MinHe. Még mindig csak a nadrágját vette át. Mivel hűvös van bent maradunk a torta teremben a fiúkkal. Nem szeretek a fiúkkal tesizni. Mondjuk rajtam semmit nem néznek, mert nincs mit, de ott van Jean és MinHe akiknek vannak idomaik. Remélem nem kell részleteznem mi történik ha futnak.
- MiHi! - ült le mellém Jean. - Láttad pénteken a koncertet? Annyira isteni volt a BTS! Imádom őket! - döntötte a fejét a vállamra. - Bárcsak el tudtam volna menni rá...
- Én is megnéztem volna. - mosolyogtam és a hajgumival játszottam ami a kezemben volt.
- Össze fogjam a hajad? - nézett rám Jean.
- Ha szeretnél. - adtam a kezébe a gumit.
Elő kereste a táskájából a fésűét és elkezdte össze fogni a hajam. Egy ló farokba fogta össze, majdnem a fejem búbjára.
- Tessék. - dobta a táskájába a fésűt, majd felállt a padról.
- Gyertek lányok! - szólt az egyik tanár.
Mindenki kiment az öltözőből kivéve MinHet aki még öltözött. Utolsónak hagytam el az öltözőt így a tanár engem állított meg.
- Van még bent valaki? - kérdezte.
- Igen. - bólintottam.
- Kicsoda?
- Chio Min Hee.
- Rendben. Menj a terembe és mond meg, hogy öt kőr, majd mindenki közösen melegítsen be. Mindenki mutasson valamit.
Bólintottam és berohantam a terembe. Mindenki megállás nélkül pofázott. Alig hallottam a saját gondolatomat. Többször is szóltam, de meg se hallották. Nagy levegőt vettem és teli torokból sikítottam. Erre már mindenki fel kapta a fejét és csendben maradt. Elmondtam mi van és elkezdtünk futni. Elől a lányok majd a fiúk. De a fiúk hamar mögénk kerültek. Pont nekem kell lennem a legkisebbnek az osztályból. Én futottam leghátul. Nem a legjobb rövid ujjú pólóba futni és olyan rövid nadrágba, amiből folyamatosan kilóg az ember hátsója. Igazgató úr! Most akkor mindenki megszegte az egyik szabályt?
Mindenki lefutotta az öt kört és körbe álltunk. Sorba haladtunk és mindenki bemelegített. Lassan a tanár is megjelent.
- Rendben. Akkor még Min Hee kisasszony lefutja az öt kört addig a többiek pihenjenek.
Mikor MinHe is lefutotta az öt kört körbe ültük a tanárt.
- Röplabdázni fogunk. Vegyesen leszünk
Végül Jeannel lettem egy csapatba. MinHe pedig JungKookkal. Talán kicsit féltékeny vagyok. Nem beszéltem ma JungKookkal. Nem igazán merek a szemébe nézni. Majdnem megcsókolt... Elkezdtünk játszani és elől álltam mint MinHe. Egy darabig ütögettük, majd amikor MinHehez ért a labda olyan erővel ütött bele, hogy, hogyha nem állok odébb akkor fejen talál. Amint a labda a padlót érte fel pattant és majdnem fel ment a plafonig. Nem lenne az olyan nagy baj csak az a para, hogy a plafon öt méter magasan van! Őszintén kicsit megijedtem.
- Te megörültél?! - kérdezte Jean MinHetől.
- Játszunk, vagy nem? - vont vállat a szőkeség.
- Nem az a lényeg, hogy megölj! - emeltem fel a hangom.
- Ha meg akartalak volna ölni már rég megtettem volna. - mosolygott gúnyosan.
- Folytatjuk vagy veszekedtek? - kérdezte az egyik srác.
Nem mondtunk semmit csak folytattuk. Mikor ismét MinHehez került a labda ugyan úgy lecsapta.
- Most már abba hagyhatod! - szorítottam ökölbe a kezem. - Gyerekes vagy!
- Épp te mondod? - lépett közelebb a hálóhoz. - Egy kis pofontól kirohantál a világból. Liba!
- Én legalább nem mászok minden fiúra! Liba!
A háló alatt át sétált és azonnal nekem esett. Ahol ért ott karmolt. Sikeresen sikerült neki arcon karmolnia. Miért kell egy ilyen lánynak műköröm? Olyan szinten megkarmolta az arcom, hogy éreztem, hogy vér szivárog belőle. A tanár ordított, de ő csak még jobban tépte a hajam és karmolászott. A fiúk választottak szét minket. Engem egy srác az osztályból fogott, MinHet meg JungKook karolta át és fogta vissza. Nem hittem a szememnek. JungKook úgy ölelte MiHet, mintha a szerelme lenne. Remegni kezdett a kezem és majd meg szakadt a szívem. Ellöktem az engem vissza tartó fiút és kirohantam. Be az öltözőbe és sírni kezdtem. Miért nem csókoltam meg tegnap? Nem érdekel San! Mióta San az életem része, csak egy teher az egész! Csak ültem és sírtam. A térdemre dőltem és az kezembe temettem az arcom. Csak folyt a könnyem. Azt vettem észre, hogy valaki át karol.
- Ne sírj MiHi! - ölelt meg Jean. - Nyugalom! Most meg az arcod és kapsz egy állatos sebtapaszt.
Nem akarok senkit se szeretni. Nem akarom JungKookot szeretni. Csak kihasználna. Igaza van Haeynek. Nem érdemes fiú banda tagokkal kavarni, csak rosszul jár az ember...

Jean szemszögéből:

MiHi egész nap sírt. Hogy lehetett a barátom egy ilyen banya? Olyan mély karmolások vannak MiHi karján és arcán mintha késsel csinálták volna. Elbúcsúztam tőle és elindultam JR.-hez. Azt mondta ne menjek hozzá, mert senki nem tudja, hogy van húga. De beszélni akarok vele. Illetve megakarom kérni valamire. Tudom, hogy hol lakik a GOT7. Azonnal bementem a hatalmas bérházba és megkerestem a lakást. Kopogtam az ajtón és csodámra JR. nyitott ajtót.
- Hát te? - kezdett suttogni.
- Neked is Szia... - húztam el a szám.
- Mit akarsz? - vonta fel a szemöldökét.
- Beszélni veled! Engedj már be az istenért! - topogtam a lábammal.
- Dehogy! Menj haza! Gyerünk Jean! Sicc! - hessegetett el a kezével.
- Nem! Beszélni akarok veled! - topogtam akár egy hat éves aki nem kapja meg azt a játékot amit kér.
- Itt vannak a fiúk! Menjünk el! - lépett volna ki a lakásból.
- Nem napszemüveggel akarok beszélni, hanem a bátyámmal... - motyogtam.
- Jean! Te se örülnél ha ki tudódna, hogy ki vagy!
- Ha a fiúknak bemutatsz nem fogja senki se megtudni.
- De... Miért csinálod ezt? - mosolyodott el.
- Mert van most egy normális barátnőm és nem akarom, hogy szomorú legyen.
Nem mondott semmit csak megölelt. Akkor ölelt meg utoljára amikor hét éves voltam.
- Gyere. - engedett lentebb. - Fiúk! - szólt és mindenki megjelent. Csak kérdően néztek rám. Mi mást vártam? - Ő itt a húgom. Park Jae Hwa.
- Sziasztok. - mosolyogtam.
- Szia. - köszöntek a fiúk.
- Na mit akarsz Jean? - fordult felém.
- Várjatok már! - szólt közbe Jackson. - Mióta van neked húgod?
- Hát három éves korom óta. - simított a tarkójára Junior.
- És ezt eddig miért nem közölted? - kérdezte Mark. - Azt hittem a barátaid vagyunk.
- Azok vagytok csak... Nem akartam Jean semmibe bele keverni. - nézett rám.
- Hülye vagy... nagyon hülye vagy Junior... - motyogtam és megingattam a fejem.
- Jól van! Mond mit akarsz és menj haza! - idegesen rám ordított.
Érdekesség, hogy senki nem képes felidegesíteni Jr.-t, de nekem mindig sikerül. Már kiskorom óta. A hülye szó amivel totál kilehet nála húzni a gyufát. Vagyis csak nekem. Nem bírja, hogy a húgicája földbe tiporja a büszkeségét.
- Szóval... Volt egy barátnőm MinHe, de ő... Mérges lett a mostani barátnőmre MiHire aki..
- Állj! - szakított félbe BamBam. - Honnan ismered MiHit?
- Osztály társam. És te?
- A barátnőm! - mondta egy büszke mosollyal.
- Nem... -  ráztam meg a fejem. - MiHi JungKookot szereti!
- És ezt mégis honnan tudod? - komolyodott el az arca.
- Ha befejezhetném amit mondok... - csak sóhajtott és bólintott. - Na szóval. Tesin röplabdáztunk és MinHe minden áron kórházba akarta küldeni MiHit. Amikor MinHe majdnem másodszor ütötte elkezdtek vitatkozni, majd verekedni.
- A lényeget Jean... - szólt közbe JR.
- És amikor a fiúk szét szedték őket akkor JingKook lefogta MinHet. Bár nem is lefogta inkább megölelte. MiHi sírni kezdett és elrohant.
- És, hogy az istenbe jövök én a képbe? - tette keresztbe a kezét a bátyám.
- Beszélj JungKookal! MiHi szenved miatta, mert egy fasz!
- Mióta beszélsz így!? - csapot szájon JR.
- Ne ütögess! Azóta mióta apa Európában repked anya meg dolgozik egyedül voltam iskola kezdésig a dadával. És hát a dada nem bírja mikor szemetet hagyok magam után. Néha káromkodik. De beszélsz Kookival vagy nem?
- Neked is van szád! Felejts el! - lökdösött volna ki az ajtón.
- Mi mást vártam volna tőled! Lelépsz, majd kitagadsz! - kezdtem sírni mire ő megállt és maga felé fordított.
- Jó beszélek vele! - ölelt meg.
- Oké! - mosolyogtam és eltoltam magamtól. - Sziasztok! - mentem el.
Lassan haza értem és meglepetésemre MiHi lelépet. Király!

JungKook szemszögéből:

Nem értem a nőket. Vagy az a bajuk, hogy túl nyomulok, vagy, hogy nem csinálok semmit. MiHi miattam sírt? De miért? Csak lefogtam MinHet... Én már semmit nem értek!
- San már megint késik... - nézett a telefonjára Suga.
- Lehet lekéste a metrót! - nevetett V. - Amilyen szét szórt néha tőle kitelik.
Abban a pillanatban  szaladt be az ajtón San. Az arcán egy fehér géz lap volt amit négy oldalon rögzített.
- Mi történt veled? - kérdeztem.
- Csak... - lihegett. - Hajvasaló... - pislogott.
- Ezért nem vasalom a hajam! - nevetett Jimin.
- Vicces vagy! - mosolygott San. - Nagyon vicces! Na mindjárt jövök.
Berohant át öltözni. Moon és Jin szokásukhoz híven együtt melegítettek. Olyan aranyosak együtt! Ez is J-Hope hibája. Tegnap este mutatott egy Yaoi ficit amiben Jin és Moon volt... Nem részletezem. Mire végre megjelent San leültünk a terem közepére és beszélgetni kezdtünk.
- Miért késtél? - néztem Sanra.
- Csak... - rám se nézett. Mi baja van?
- Nagyon morcos vagy ma kicsi Maknae? - nézett rá Rap Monster.
- Nem vagyok morcos. - mosolygott.
- Mi bajod van velem? - kérdeztem.
- Nekem? - mutatott magára. - Semmi...
Valaki kopogott. Az ajtóra néztünk és JR. vezetésével a GOT7 sétált be az ajtón.
- Sziasztok. - köszöntek.
- Sziasztok. - köszöntünk vissza.
- JungKook. - nézett rám JR. - Beszélnünk kellene.
Felálltam és ki akartam menni, de vissza tartott.
- Itt. - mondta.
Nagyot nyeltem. Mi baja van mindenkinek? Csak álltam és az előttem álló srác szemébe néztem.
- Hogy is mondjam? - kérdezte magától. - Olyan akarsz lenni mint BamBam?
- Mi? - néztem döbbenten rá.
- MiHi... Ajj... Ne legyél ekkora fasz! - forgatta a szemét. - Kurva gyorsan döntsd el mit akarsz MiHivel! Ha akarsz tőle valamit akkor meg legyél már tökösebb! Ha vársz mint egy madárijesztő a réten nem fog beléd szeretni MiHi! Ha annyira szereted tegyél érte valamit! Baszd meg! - túrt bele a hajába. - Ha két lány össze verekedik akkor ne azt fogd le amelyik közelebb van hozzád. Azt fogd le akihez a szíved áll közelebb.
- Ez hülyeség... - motyogott BamBam és elindult kifele a teremből.
BamBam olyan fura. Még sose csinálta ezt ha tetszett neki egy lány. Azonnal felszedte és szobába vitte, de MiHit nem. Lehet igazán szereti MiHit? Nem tudom elképzelni...
- BamBam... - állt fel San. - Igazad van... - BamBam vissza nézett. Ezt most miért mondja San? - Néha jobb arra menni akinek nagyobb a melle... Igaz? - lépett mellém. - Lehet mondani ezt a szívből jövő szart, de az egész egy hülyeség! Nincs olyan, hogy szerelem. Sose volt! - a hátára vette a táskáját és fellökve mindenkit elhagyta a termet.
- Úgy tűnik Sannak össze törték a szívét. - mondta Rap Monster.
- Akkor se kellene bele gázolni másba! - ordítottam. - Tiszta hülye!
- És ha nem...? - motyogta BamBam. - Hülyeség a szerelem. Semmi értelme sincs. Ha meglátsz valaki mást úgy is otthagyod azt akit eddig "szerettél". Ez így van és el kell fogadnod JungKook.

1 megjegyzés:

  1. Itt abbahagyni? Én szépen megyek és elásom magam a kertbe és ott kisírom magam (nem tudom miért csak kedvem van hozzá) ha lesz következő rész előjövök.:D Remélem, hogy minél hamarabb össze fog jönni MiHi és Kookie.^^

    VálaszTörlés