29. Fejezet

Egy nap J-Hopepal

MiHi szemszögéből:

Lassan ültem fel az ágyon. Szétnéztem a szobámban és feltűnt valami. A gatyám a székemen van. Nem vettem le tegnap! Kitakartam a lábam. Bugyiban aludtam? De akkor a pólómat is átvettem volna. Fel álltam és átöltöztem. Megfésülködtem és kezembe vettem a szennyesem, majd elindultam kifele a szobámból. A fürdőbe mentem és szennyes tartóba tettem a szennyesem. Pisiltem, kezet mostam, majd végül fogat. Kimentem a konyhába és a fiúk ott voltak.
- J-Jó reggelt... - dadogtam.
- Neked is! - köszöntek vissza egyszerre.
Leültem a helyemre és tányéromat kezdtem nézni. Ki volt este a szobámban? Ki vette le rólam a nadrágom?
- Valami baj van? - kérdezte Monster.
- N-Nem. - néztem fel. - Nincs semmi baj.
- De! - mutatott rám V. - Valami baj van! Mi az?
- S-Semmi! - kezdtem a kezemmel hadonászni. - Mi lesz a reggeli? - nyeltem nagyot és a konyha fele néztem.
- Miért terelsz? - kérdezte JungKook.
- Én nem terelek! - néztem rá mérgesen. - Csak... Mindegy! - legyintettem és az ölembe néztem.
- Már megint én vagyok a rossz... - motyogta Kooki.
- Nem! Nem ezt mondtam! - néztem rá és fel álltam az asztaltól. - De sértődj meg! - indultam a szobámba. A kezembe vettem a gördeszkám és egy szürke pulcsit is magamra vettem. Egy sapkát vettem fel, ami kicsit nagy volt ezért a teteje lelógott. Kimentem a nagyszobába és Kooki rám nézett.
- Megint elrohansz? - húzta el a száját.
- Inkább elmegyek minthogy veled szívjak egy levegő! - léptem az ajtóhoz.
- Nem értem miért vered ki a hisztit! - állt fel JungKook. - Csak rossz a hangulatod és nekem esel!
- Én nem estem neked! - fordultam felé. - Jó lenne, ha kicsit fel nőnél! Olyan vagy mint egy 10 éves!
Meg sem vártam a válaszát csak kicsaptam az ajtót és elmentem. Kiértem az utcára és letettem a deszkát a földre. Rá álltam és elindultam a deszka pályára. Olyan rég deszkáztam! A hajamba kap a szél és olyan mintha repülnék. Persze nem hoztam magammal egy wont se. Ciki lenne ha vissza mennék. Egész lassan mentem. Minek száguldozzak? Csak elesnék és kiszakadna a nadrágom. Út testen gurultam. Csend van. Hallottam egy másik gördeszka hangját, majd valaki kezét éreztem a vállamon.
- Várj MiHi! - ismertem fel J-Hope hangját.
Megálltunk és rá néztem.
- Mi az Hopi? - kérdeztem és a kezembe vettem a deszkát.
- Most mérges vagy? - vette ő is a kezébe a deszkát.
- És ha igen? - vontam vállat.
- Miért? - döntötte oldalra a fejét. - Mit csinált JungKook?
- N-Nem tudom... De mindig besértődik! - indultam tovább a lábamon.
- Hát. - jött utánam. - Ma reggel olyan voltál, mint akinek meg jött a mensie.
- E-Ez nem igaz! - néztem rá és megálltam.
- Akkor? Mi volt a baj? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak... - kezdtem tovább menni. - Nem abban aludtam amiben este lefeküdtem. - a földet néztem.
- Mi? - kezdett mellettem sétálni. - Azt állítod, hogy valaki bement a szobádba és átöltöztetett? - nevetett.
- Pont ezt. - néztem rá komolyan.
- És szerinted ki volt?
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Láttál valakit?
- Hmm... - gondolkodott el. - Talán... Általában Jin alszik el utoljára, de Suga fent szokott lenni éjszaka és kimegy a nappaliba. De ő biztos nem lehetett. Hyung nem az a fajta. - tette az arcához a kezét.
- És ki ment el először? - néztem rá.
- Suga. Majd... Kooki! Tuti ő volt! - nevetett. - Jimin kicsit emelte az önbizalom szintét.
- De... De... - dadogtam. - Akkor JungKook... - álltam meg és a szám elé emeltem a kezem. - Látott bugyiban...
- Egyszer ennek is el kell jönnie. - nevetett.
- De még csak 16 vagyok! - néztem rá. - Jó 17 ha nem vesszük azt a pár napot.
- Én azt mondanám, hogy már ideje volt. - nevetett tovább. - Nyugi. JungKook sose érne hozzád úgy, hogy te nem akarod. - hagyta abba a nevetést. - Gondolom nem akarta, hogy a koszos ruhában aludj.
- Én meg ordítoztam vele... - mentünk tovább.
- Majd ha haza értünk akkor bocsánatot kértek egymástól. De most menjünk deszkázni! - dobta le a gördeszkáját a földre.
- Rendben! Aki előbb ér a pályára az nyer! - dobtam le a deszkát és azonnal rá álltam.
Ő is a sajátjára állt és elkezdtünk száguldani. Hol ő, hol én voltam elől. Volt olyan, hogy J-Hope lesett a deszkáról. Akkor megálltam és segítettem két lábra állni, majd vissza álltunk a deszkákra és tovább mentünk. Lassan a deszkapályához értünk. Hamarabb oda értem mint Hopi.
- Nyertem! - ugrottam le a deszkáról.
- Csalás... - gurult el mellettem. - Nyertél... - állt meg.
- Mi a nyereményem? - mosolyogtam.
- Mondjuk... - gondolkodtam el. - Nem igazán reggeliztem. Jövetnél nekem egy gyrossal. - mosolyogtam.
- Rendben! A deszkázás után kapsz! De most akkor komolyan deszkázzunk!
Azonnal a deszka gödörhöz mentünk. Elkezdtünk a gödörben deszkázni. Volt amikor a szélén mentünk, de egyébként a legalján mentünk és nevettünk. Én mentem elől J-Hope meg mögöttem. Egész sokáig deszkáztunk. Úgy fél három lehetett amikor kiültünk a gödör szélére és beszélgetni kezdtünk.
- Mit gondoltál rólam, mikor még San voltam? - néztem rá.
- Vicces voltál akkor is. Talán kicsit túl lányos. - mosolygott. - És te mit gondoltál rólam amikor még nem ismertél rendesen.
- Ugyan ezt. - nevettem.
- Tényleg? - nevetett. - És a többiek? V?
- Azt hittem kicsit több esze van.
- Jimin?
- Nem gondoltam volna róla, hogy ilyen nő csábász.
- Jin?
- Fantasztikusan főz!
- Monster?
- Komolynak hittem. És az is. Komoly és kicsit ijesztő.
- Suga?
- Kicsit tartottam tőle. Ő volt az egyetlen akire nem kerestem rá a neten. Ijesztő volt.
- JungKook? - hajolt közelebb hozzám.
- Hát... - vakartam mag a nyakam. - Ő volt a biasom... Valamiért nagyon tetszett a külseje és a viselkedése... - néztem Hopira.
- Már akkor bele voltál esve?! - nézett rám döbbenten.
- N-Nem! Csak ő tetszett a legjobban a bandából! Teljesen más! - álltam fel a földről.
- Ha te mondod... - állt fel J-Hope is. - Akkor menjünk együnk egy gyrost!
Elindultunk a J-Hope szerint legjobb kajáldához.

JungKook szemszögéből:

Még hogy gyerekes vagyok! Ő gyerekes! Ha valami van ami nem tetszik neki elrohan! Nevetséges!
- Utána megyek! - szaladt a szobájába J-Hope, majd a kezében a gördeszkájával rohant ki. - Majd jövünk! - ezzel el is hagyta a lakást.
- Ennyit a nagy szerelemről! - nevetett V.
- Annyira gyere! - szólaltam fel.
- Hát te is az vagy. - motyogta Suga, - Olyan hamar felkapjátok a vizet...
- Én nem kapom fel a vizet! - ordítottam Sugára.
- Most, hogy mondod tényleg nem. - nézett rám. - Most is csak suttogtál.
- Miért érzem, hogy nem szeret? - néztem le a földre.
- Ajj! - lépett oda hozzám Jimin. - Szeret csak most olyan korban van, hogy bármivel fel lehet bosszantani. Ha már itt tartunk, most elmehetünk ajándékot venni neki!
- És J-Hope? - néztem rá.
- Már megvette. - nevetett Jin. - Ő volt az első.
- Mikor vette meg? - néztem rá.
- Hát... Úgy tegnap előtt. - válaszolt Suga.
- És mit vett neki? - tettem fel az újabb kérdést.
- Ezt hiszem egy köröm lakkot és fésűt. - nézett rám Monster.
- Akkor mire várunk! - rohantam a szobámba. Kezembe kaptam a kutyás pénztálcám és vissza rohantam a fiúkhoz. - Melyik jobb? Fülbe való vagy nyaklánc?
- Nyaklánc. - válaszolta Suga. - Haey majdnem megölt mikor fülbe valót vettem neki. És MiHi Haey rokona. Szóval...
- Akkor nyaklánc! - mosolyogtam. - És ti mit vesztek?
- Minek örülne egy 17 éves lány? - gondolkodott el V. - Színes cipő fűző! - pattant fel a székből.
- Én sapkát veszek neki. - állt fel Suga is. - Mindig azt a fekete fehér sapkát nyúzza.
- MiHi vékony ezért tőlem csokit kap. - mosolygott Jin.
- Én arra gondoltam, hogy telefon tokot veszek neki. - mosolygott Monster.
- És te Jimin? - néztem Jiminre aki ült és gondolkodott.
- Nem tudom... - rázta meg a fejét. - Virág az kedves gesztus? Nem? A sárga rózsa a barátság jelképe. Igaz?
- Igen. - nevetett Jin. - De azt ha lehet ne most vedd meg.
- Nem vagyok hülye Hyung... - állt fel Jimin. - Majd szerdán amikor elmegy suliba.
Mindenki magához vett némi pénzt és elindultunk. A plázába mentünk. Ott mindent megtudunk venni ami kell. Bementünk és azonnal indultunk felfele a második emeletre. A mozgólépcsőn álltunk. Legelöl álltam és vártam, hogy felérjünk. A többiek nevetgéltek mögöttem. Bocsánatot akarok kérni MiHitől. Ma nagyon csúnyán bántam vele. Felértünk és az emeleten szembe találtuk magunkat a GOT7tel. Nem akartam beszélni velük, ezért éles kanyart vettem jobbra.
- JungKook! - kapta el a kapucnimat Moon. - Ma mindenkivel bunkó vagy? - rántott vissza.
- Ajj! Engedj el! - csaptam a kezére.
- Hova sietsz JungKook? - kérdezte JR.
- Dolgom van... - néztem BamBamra.
- És milyen dolgod van? - vonta fel az orrát az előbb említett.
- Az mindegy! - löktem el Monstert. - Előre mentem!
- Várjál már! - kapta el az ingem Suga. - Még a végén olcsó szart veszel!
- Hyung! - néztem rá.
- Ajándékot mentek venni MiHinek? - nevetett Mark.
- Igen! - bólintott V hatalmas mosollyal az arcán. - Na menjünk! - kezdett menni.
- Várjál már! - kapta el TaeHyung pólóját Suga. - Fél tizenegyig minden bolt nyitva van! És még csak dél lesz!
- De... - makogtam.
- Várjatok egy kicsit. - mosolygott Jin. - És ti mit csináltok itt? - nézett az előttünk álló hét fiúra.
- Ajándékot jöttünk venni. - vakarta meg a nyakát YungYeom.
- MiHinek? - kérdezte Monster.
- Igen. - mosolygott BamBam.
- És mit vesztek neki? - tettem keresztbe a karom és oldalra néztem.
- Először is. Neked anti flegma gyógyszert. - nézett rám komolyan JB. - Aztán MiHinek gördeszkát.
- Vagyis csak én és JB. - nevetett JR. - A többiek mást vesznek.
- Ki mit vesz? - kérdezte Jimin. - Nem lenne jó ha ugyan azt vennénk.
- Én hajpántot. - mosolygott Jackson.
- Én kulcs tartót. - válaszolt Mark.
- Én és YungYeom pólót. - tette YungYeom nyakába a karját YoungJae.
- És te BamBam? - néztem rá.
- Nem igazán tudom... Karkötőre gondoltam.
- Azt felejtsd el! - léptem hozzá közelebb.
- Miért Kookie? - mosolygott gúnyosan. - Talán a szülinapja után leakarsz vele feküdni?
- Te... - neki akartam menni, de Suga elkapott.
- Istenem... - rántott el a lehető legmesszebb. - Annyira gyerekesek vagytok! MiHinek igaza volt.
- Nem vagyunk gyerekesek! - néztünk BamBammal YoonGira.
- Jó. Akkor még gyerekek vagytok. - nevetett. - És még MiHit hívtad gyerekesnek. Nem vitatom ő is az, de te nála jócskán túl teszel.
- Sziasztok! - hallottunk hátunk mögül egy hangot.
Megfordultunk és Jean meg egy másik lány állt ott. Ismerős volt a frufrus lány.
- Sziasztok. - köszöntünk vissza.
- Hát ő? - kérdeztem.
- Ő Chio Ha Neul. - mosolygott az osztálytársam.
- Csak Hani. - mosolygott a lány.
- Várjunk! - szólt V. - Ismerős nekem ez a lány!
- Csak nem gonosz aurát érzel kedves TaeHyung? - mosolygott Hani.
- Kicsit... - mutatott az ujjával V.
- Ő MinHe húga. - nevetett Jean.
- MinHe! - ordított fel YungYeom, majd a szájára tette a kezét.
- Nyugi. - nevetett Jean. - Nála még nem láttam kedvesebb embert a földön.
- Ha te mondod. - mosolygott JR.
- Ti jártok? - tette fel a kérdést Hani. - Mert nagyon aranyosan néztek egymásra.
Jackson nevető görcsben tört ki. Pedig tényleg olyan mintha járnának. Együtt lógnak meg minden.
- N-Nem! - vörösödött el JR. arca. - Soha nem járnék vele! Hogy néz már ki?!
- Mit mondtál Junior?! - lépett közelebb JR.-hez Jean és elkapta a pólóját. - Az életeddel játszol!
- Nem így gondoltam. - mosolygott kínosan a mentegetőző fiú.
- Már kezdtem megijedni... - mosolygott V.
- T-Tessék? - nézett TaeHyungra az osztálytársam.
- Okosan Kim Tae Hyung! - komolyodott el JR. arca.
- Most akkor jártok vagy nem? - tettem fel a kérdést.
- Nem járunk! - nézett rám Jean. Úgy meredt rám mint valami örült! Nem... Inkább úgy mint MiHi néha...
- Értem. - fordultam el. - Akkor miért lógtok mindig együtt? - néztem vissza rá.
- Hagyjál már ezzel JungKook! - vágott fejbe. - Azzal foglalkozz, hogy ne bukj meg matekból és, hogy ne úgy írj ötös dogát, hogy MiHiét másolod!
- Honnan tudod?! - meredtem rá.
- Csak tudom! - mosolygott. - Sok embert ismerek akik kémkednek nekem. - kezdett nevetni.
- MiHi mondta. Igaz? - kérdezte Jin.
- Pontosan...
- Nem tudom elhinni JungKook! - nézett rám mérgesen Rap Monster. - Legalább bevallanád, ha nem tudod!
- Te ezt nem érted NamJoon! Ha nem puskázok akkor egyest kapok! Ha egyest kapok megbukok! Ha megbukok akkor az egész tavaszi szünetet és a nyári szünetet a suliban kell töltenem!
- És? - kérdezte Jimin.
- Nem tudunk gyakorolni. - néztem rá halál komolyan. - Ha nem gyakorlunk nincs banda...
- De csak azt hiszed kölyök! - nevetett Monster.
- Jó akkor én elmegyek... - indultam el.
Most azt mondta nélkülem is simán lehetne BTS?! Ha annyira nem akarnak a bandában miért nem tesznek ki? Mondjuk akkor nem tudom ki vokálozna és táncolna...

Jimin szemszögéből:

- Hogy mondhatsz ilyet?! - kérdezte Jin.
- Mi van? - nézett rá Monster.
- Azt mondtad Kookinak, hogy nélküle is meg lenne a banda! - léptem oda hozzá.
- Nem gondoltam komolyan. - rázta meg a fejét Nam.
- Hát ő eléggé komolyan vette. - motyogta V.
- Akkor utána megyek! - indult volna utána, de Suga megállította.
- Majd haza jön. vegyünk ajándékot és menjünk haza... - indult el az ellenellenkező irányba zsebre tett kézzel.
Néha olyan laza... Nem tudom elképzelni, hogy ő és Haey jártak. Suga nyugodt és türelmes, egy darabig, de Haey hiperaktív. Sose fogom megérteni, hogy Suga mit szeret!  Megvettük a dolgokat és haza mentünk. Majd szerdán el kell jönnöm a rózsacsokorért. Kitaláltuk, hogy meglepetés bulit szervezünk MiHinek, szóval most mindenki száján lakat van. Hazaértünk és mindenki elrejtette az ajándékát, én beültem a tévé elé és azt kezdtem bámulni. Lassan telt az idő, de J-Hope és MiHi haza értek. Nevetgéltek.
- Sziasztok. - köszöntek kórusban.
- Sziasztok. - köszöntünk vissza.
- Jimin! - nézett rám. - Nem láttad JungKookot?
- Hát... Elment mert azt mondta Moon, hogy JungKook nélkül is lenne banda. Erre Kooki berágott. - válaszoltam neki.
- Hogy mondhatott ilyet Rap Monster?! - fagyott le a mosoly az arcáról.
- Csak úgy kimondta. - vontam vállat.
- Beszélek vele... - indult volna Moon szobájába, de nyílt a lakás ajtó és Kooki lépett be rajta. A szeme könnyes volt. - JungKook! - ölelte meg.
Nem mondott semmit JungKook csak megölelte és elkezdett sírni. Gondolom NamJoon miatt sír.
- Egy haszontalan szar vagyok! - ordította Kooki.

28. Fejezet

Egy nap Sugával

MiHi szemszögéből:

Szombat reggel van és tévézek. Egyedül! Jin és én vagyunk csak ébren. Ő kaját csinál én meg sorozatot nézek. Szeretem ezeket a sorozatokat.
- Mit nézel? - ült le mellém V.
- Jó reggelt. - néztem rá. - Csak egy sorozat. - mosolyogtam és vissza fordultam a tévé felé.
- És mi történt eddig? - kezdte nézni a tévét.
- A csaj és a srác csókolóztak. Aztán a srác elrohant egy másik lányhoz.
- Mekkora szemét! - húzta fel a lábát, és törökülésbe kezdett ülni.
V elmehetne lánynak. Nagyon vicces! Úgy nézi a tévét, mint egy megszállott. Lassan a többiek is felkeltek. Az utolsó persze, hogy JungKook volt. Komásan dörzsölte a szemét. A haja az égnek állt, mert elfeküdte. Aranyos volt. Elkezdtünk reggelizni, majd amint mindenki befejezte Suga a szobájába rohant. Pár perc múlva ki jött. Fel volt öltözve és egy kosár labdát tartott a hóna alatt.
- Hova, hova? - kérdezte Monster.
- Kosarazni. - mutatta fel a labdát. - Na majd jövök. - indult el.
- Várj! - szaladtam utána, de nem várt meg.
Felkaptam a pulcsim és rohantam utána, de nem várt meg. Ő sétált én meg rohanta. Hogy az istenben képes így sietni?! Nem tudom meddig rohantam utána, de egy idő múlva lassítani kezdett. Aztán befordult a kosárpályára. Én már lihegtem és nem igazán bírtam követni.
- Miért jöttél utánam? - nézett rám. Az a flegma hangnem, mint amikor még új voltam a bandában.
- Miért vagy mérges rám? - dobtam vissza a kérdését.
- Csak... - pattintotta le a labdát.
- Ne csináld már ezt! - emeltem fel a hangom.
- Akkor játszunk! - dobta nekem a labdát.
Amilyen jó a reflexem nem emeltem fel a kezem és mivel Suga magasabb mint én, a labda pont arcon talált el. Illetve az orromat. A labda lepattant és gurulni kezdett a labda én meg sírni kezdtem és az orromra tettem a kezem.
- Jól vagy?! - ugrott hozzám Suga. - Nem akartam!
A kezem csupa vér lett. A vér szép lassan a földre kezdett csepegni. Én meg csak sírtam. Suga azonnal leültette a földre és elő vett jó pár zsepit.
- Nem volt szándékos! - vette el a kezem az orrom elől. - Elszaladok vízért. Rendben? Addig szorítsd el.
Fel pattan és elrohant. Nagyon fáj! Persze a tíz zsepi hamar átázott. Az utolsó volt az orromon, de még mindig nem ért vissza Suga.
- Jól vagy? - kérdezte valaki mögülem.
- I-Igen... - motyogtam.
- Mi történt? - ült le mellém.
- Baleset. - mosolyogtam.
- Látom. - nevetett. - Tessék. - adott még pár zsepit. - Wang Hyun Woo vagyok. - mosolygott. - Hwo.
- Chin Mi Hi. - cseréltem zsepit.
- Ha minden rendben akkor megyek. - állt fel.
- Siess már Hwo! - ordított egy srác.
- Na vigyázz magadra! - és már el is rohant.
Kedves volt tőle ez a ... tizenhat zsepi. Lassan Suga is megérkezett. Egy százas papírzsepivel és  két literes vízzel. leguggolt elém és bevizezett egy zsepit. Elkezdte az orromat törölgetni.
- Nagyon fáj? - nézett a szemembe.
- Igen... - motyogtam.
- Nem akartam... - dobta el a zsepit és egy újat vett elő. - Tartsd ki a kezed.
Ki tartottam és öntött bele vizet. Lassan eltűnt a kezemről a vérem. Ő még mindig az orromat törölgette, majd bevizezett egy másik zsepit és az orr nyergemre tette. Na az fájt igazán.
- Kezd el állni. - ült le a fenekére. - Nagyon haragszol?
- Nem. - mosolyogtam.
- Sajnálom... - vette le az orromról a papír zsepit. - Egész szépen elállt. - mosolyodott el.
Levette a zsepiket az orromról. Egy kicsi papírzsepit darabot tépett és az orromba nyomta, de előtte meg vizsgálta.
- Szerencse nem tört el. - állt fel.
- Kosarazni jöttél, nem? - ittam bele a vízbe.
Nem mondott semmit, csak a kezébe vette a labdát és a palánkra dobott, ami sikeresen bele is ment. Tényleg nagyon jól kosarazik. Egy darabig néztem, majd oda szaladt hozzám. Megnézte vérzik-e még az orrom. Mikor látta, hogy elállt az orromba tett zsepi darabot belecsomagolta egy tiszta zsepibe és elszaladt a kukához. Vissza szaladt és felém állt.
- Akarsz kosarazni? - mutatta a labdát.
- Nem tudok kosarazni. - nevettem.
- Nem nehéz! - fogta meg a kezem és fel rántott a földről. - Szóval... - húzott háttal magához. - Tedd T alakba a kezed a labdára... - ahogy mondta úgy tette a kezem a labdára. - Majd kicsit rugózz aztán ugorj fel és dobd el a labdát... - suttogta a fülembe.
Éreztem, hogy az arcom lángra kap. Teljesen hozzám volt simulva és őt ez nem is érdekli. Ellépett tőlem.
- Na nézzük! - nevetett.
Nagy levegőt vettem. Elkezdtem rugózni és ő csak mosolygott. Erre csak elnevettem magam.
- Na gyerünk! - nevetett.
Újra rugóztam, majd felugrottam és eldobtam a labdát, Na ez úgy nézett ki, hogy a labda a palánk alatt ment el. Fantasztikus!
- Ügyes vagy! - nevetett és a labda után rohant.
Vissza hozta a labdát és még mindig nevetett. Mondjuk ez tényleg vicces lehetett. Az is volt.
- Ezt hanyagoljuk! Maradj az éneklésnél és a táncnál. - mosolygott.
- Én is így gondoltam. - néztem rá. - Lassan mennünk kellene. Hideg van. - indultam el.
- Kell a pulcsim? - lépett mellém.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Nem akarok, hogy megfázz.
- Miattam ne aggódj! - állított meg. Levette a pulcsiját és rám adta. Persze rajta csak egy rövid ujjú póló volt. Meg fog betegedni... - Na siessünk!
Már majdnem otthon voltunk. Sugára néztem. A szája lila és liba bőrös. Hülye... Tényleg beteg lesz. Nem szóltunk egymáshoz, csak mentünk. Lassan haza értünk. Mikor beléptünk az épületbe kicsit megkönnyebbült. Egy kicsit melegebb van bent mint kint. Felmentünk a lakásba. A fiúk filmet néztek.
- Hyung! Te magadnál vagy?! - nézett Sugára Jimin.
- Ez a legkevesebb... - húzta el a száját.
- Miért? - kérdezte JungKook. - Valami történt?
- Suga véletlenül orrba dobott. - nevettem. - Jól vagy. - vettem le a pulcsiját, majd a sajátomat. - Köszönöm.
- Szívesen. - mosolygott.
- Nagyon hideg van? - kérdezte V.
- Eléggé... - válaszolt Suga és elindult a szobájába. - MiHi... - fordult vissza. - Még egyszer bocsánat.
- Semmi baj! - mosolyogtam.
- MiHi. - állt fel Kooki. - Beszélhetünk? - motyogott.
- Igen.
A szobámba mentem és ő jött utánam. Beértünk a szobámba és bezártam az ajtót. Felé fordultam. Úgy állt az ajtó előtt mint egy kisgyerek aki rosszat tett.
- Mi az JungKook? - léptem hozzá közelebb.
- Suga... Szerelmes vagy Sugába? - nézett rám szégyenteljes vörös arccal.
- Nem! Suga... Suga olyan mint a bátyám. Nem tudok szerelmes lenni a bátyámba. - mosolyogtam.
- Megnyugodtam... - mosolyodott el. - MiHi... Mikortól számít egy fiú és egy lány között lévő kapcsolat járásnak?
- N-Nem tudom. - fordultam el tőle.
- Ha megkérdezem... Akkor igent mondasz? - nézett rám kiskutya szemekkel.
Rá néztem. Szóra nyitottam a szám, de egy hang se jött ki a számon. Lesokkoltam. JungKook az első fiú aki ezt megkérdezi tőlem.
- I-Igen. - bólintottam.
Nem mondott semmit, csak közelebb lépett hozzám és megcsókolt. A kezét a derekamra tette és magához húzott. A kezemet a vállára tettem és hevesen csókolózni kezdtünk. Egészen addig ameddig a nyelve át nem tévedt az én számba. Elhajoltam tőle.
- Bocsi... A fiúk... - nem hagytam, hogy befejezze. Azonnal a szájára tapadtam. Folytattuk a nyelves nyál cserét. Most sokkal jobb volt, mint az összes többi csók. Távolabb hajoltam tőle és ő megnyalta a szám. Becsukott szemekkel álltam előtte. Elengedte a derekam.
- Figyelj... Mikor... Mikor... - motyogta.
- A-Azt...? - nyitottam ki a szemem.
Csak bólintott. Le akar velem feküdni? Arra még nem állok készen. Az fáj? Biztos. Egyáltalán van lyuk a lábam között? Jó... Tudom valahol pisilni is kell, de nem tudom elképzelni. És a fiúknak? Talán be kellet volna járnom felvilágosításra...
- Még nem most... - suttogtam.
- Rendben. - puszilta meg a homlokom. - Gyere menjünk nézzünk filmet!
Kimentünk és leültünk a kanapéra. Nem tudom mi volt ciki. Az, hogy Jimin, J-Hope és V csillogó szemekkel néztek minket. Mit várnak? Előre dőltem és elkezdtem őket nézni.
- Mit csináltok? - nevetett Jin.
- Én se tudom. - válaszoltam.
- JungKook... - szólalt meg Jimin.
- Na én inkább a szobámba megyek! - álltam fel. - Beszélgessetek nyugodtan!
- De! MiHi! - szólt utánam JungKook. - Ne menj már!
- Álmos vagyok! És fáj az orrom! - néztem Sugára.
- Véletlen volt! - nézett rám. - Nem kell jég?
- Nem. - mosolyogtam.
Bementem a szobámba és elkezdtem a telefonomat nyomkodni, de lassan elaludtam.

JungKook szemszögéből:

Ma nem csináltam semmit! Vagyis de... Jinnel matekoztam. Sokkal jobban magyaráz mint a hülye tanár! Az rohan és ha mondom, hogy nem tudom, csak annyit mond figyeljek. Jin mindent elmond, ha kell több százszor is. Kedves tőle. Már majdnem készen voltam az utolsó feladattal amikor V, Jimin és J-Hope vetődött a székekre amik az asztal körül voltak.
- Gyerünk! - kezdett szurkolni Jimin. - Már csak az az egy van!
- Ha nem hagyjátok sose lesz kész! - szólt Jiminre Jin.
- De az nem is nehéz! - nézett a füzetemre Hopi. - Csak...

- Ne! - szóltam rá. - Egyedül kell megcsinálnom! Nem támaszkodhatok mindig rátok és MiHire... - folytattam a számolást.
- Jó... - Bocsi... - nézett rám Hopi.
- Lassan én 18 leszek! Egyedül kell megcsinálnom a dolgaimat. - fejeztem be a számolást. - Kész van!
Jin felém állt. Elkezdte nézni és számolni.
- Ahha... Nem jó.
- MI?! Miért?! - néztem rá.
- Mert nem jó! Elrontottad! Számold újra. - ment vissza a konyhába.
- De mi rossz, azt elmondod? - néztem utána.
- Nézd meg és rá jössz.
Elkezdtem koncentrálni, hogy rá jöjjek, de valahogy nem ment. Mindent megcsináltam, de nem jó! Ez hülyeség... Nagy levegőt vettem és az egészet átnéztem. Hirtelen a fejemre csaptam.
- Na? - kérdezte V.
- Harminckettővel szoroztam huszonhárom helyett. - mosolyogtam és kezdtem számolni. - Na kész!
Jin megint megnézte. Elmosolyodott.
- Ügyes vagy Kooki! - tette a fejemre a kezét. - Pakolj el.
Össze pakoltam és a szobámba vittem a cuccom. Vissza mentem a konyhába és a fiúk ott vártak rám.
- Mit akartok?
- Segíteni! - állt fel és átkarolt V. - Jársz MiHivel?
- Nem tudom... - húztam el a szám.
- Azt, hogy nem lehet tudni? - tette keresztbe a kezét Jimin. - Igen vagy nem? Csókolóztatok.
- Te is lefeküdtél Nikivel még se jártok! - néztem rá mérgesen.
- Az más... - fordult el.
- Lefeküdtél MiHivel?! - kérdezte Moonster.
- N-Nem! - ráztam meg a fejem. - MiHi... Ajj... Olyan értelmetlen néha, hogy az agyamra megy!
- És, hogyan csókolóztok? - kérdezte V.
- Hát... - gondolkodtam el.
- Így? - puszilt a levegőbe Hopi.
- Nem.
- Akkor így? - most tényleg úgy csinált mintha csókolózna valakivel.
- Igen! Pont így.
- Akkor még nem volt nyelves... - rázta meg a fejét Jimin.
- Nyelves? - vontam fel a szemöldököm. - Az milyen?
- Hát a nyelvetek egymás szájában van. - nevetett Hopi.
- Tudod mit? - karolt át Jimin is. - Kapsz egy gyors talpalót!
- Gyors? Talpaló? - nyeltem nagyot.
- A lányok szeretik, ha nem a szájukra adsz puszit, hanem arc, vagy homlok. Esetleg orr. Aztán a fül. Nyak. És így tovább... - magyarázott Jimin.
- Értem.
- Mikor megcsókolod tedd a derekára a kezed és húzd magadhoz közel. Annyira, hogy a melle hozzá érjen. - mondta tovább.
- Értem.
- Próbáld meg, hogy megnyalod a száját! - nevetett V.
- Nem is rossz ötlet! - mosolygott Jimin.
- És mit csináljak akkor?
- Akkor? Mikor szexeltek? - kérdezte Hopi. - Először kezdjetek el járni. Utána kapsz infót.
- Igen is... - sóhajtottam. - És ha nem akarja?
- Miért ne akarná? - kérdezte Jin.
- Suga... Suga mindig MiHi körül legyeskedik! MiHi túl fiatal hozzá! - néztem Jinre mérgesen.
- Most, hogy mondod... - gondolkodott el Nam. - Hallottam, hogy valamelyik este beszélnek valamiről. Nem tudom miről, de MiHi csak bámult.
- Miről beszélhettek? - tettem fel a kérdést.
- Ki tudja. - vont vállat Jimin. - A lényeg, hogy ma meghódítod MiHit!
- Úgy legyen ahogy mondod. - mosolyogtam.
Lassan telt az idő. Filmet néztünk. MiHi most Hyungal van... Remélem semmit nem csinálnak. Nyílt a lakás ajtó és ők léptek be rajta. MiHin Suga pulcsija volt. Féltékeny lettem. V pólójában alszik és Suga pulcsiját hordja... Az én pulcsim csak egyszer volt rajta. Látszott Sugán, hogy majd meg fagy.
- Hyung! Te magadnál vagy?! - szólalt fel Jimin.
- Ez a legkevesebb... - húzta el a száját Suga.
- Miért? - kérdeztem. - Valami történt?
- Suga véletlenül orrba dobott. - nevetett MiHi. - Jól vagy. - vette le a pulcsikat magáról. - Köszönöm.
- Szívesen. - úgy mosolygott MiHire mintha az előbb házasodtak volna össze!
- Nagyon hideg van? - kérdezte V.
- Eléggé... - válaszolt Suga és elindult a szobájába. - MiHi... - fordult vissza. - Még egyszer bocsánat.
- Semmi baj! - mosolygott csukott szemekkel MiHi.
Nem bírtam! Most megteszem! Nem leszek gyáva! Ha a matek feladatot megtudtam csinálni ez semmiség!
- MiHi. - álltam fel - Beszélhetünk? - motyogtam. Ennyit a nem leszek gyávaságról...
- Igen.
A szobájába mentünk. Bezártam az ajtót. Na az összes önbizalmam kint maradt.
- Mi az JungKook? - lépett közelebb hozzám. Most itt lenne az ideje, hogy elrohanjak.
- Suga... Szerelmes vagy Sugába? - az az érdekes, hogy nem is ezt akartam. Vagyis... De de nem így.
- Nem! Suga... Suga olyan mint a bátyám. Nem tudok szerelmes lenni a bátyámba. - mosolygott.
- Megnyugodtam... - mosolyogtam el. - MiHi... Mikortól számít egy fiú és egy lány között lévő kapcsolat járásnak? - fasza... Így is megteszi...
- N-Nem tudom. - fordult el tőlem. Egy hatalmas béna vagy JungKook!
- Ha megkérdezem... Akkor igent mondasz? - kezdtem kiskutya szemekkel nézni.
Vissza nézett rám. Vörös volt az arca és az orra is egy kicsit. Ennyire vészes, hogy orrba kapta a labda? Miért nem mentek el a kórházba?
- I-Igen. - bólintott.
Csak közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. A derekára tettem a kezem, ahogy a fiúk mondták ő pedig a vállamra tette a kezét. Csókolóztunk, majd át dugtam a nyelvem. megrezzent és elhajolt tőlem.
- Bocsi... A fiúk... - nem tudtam befejezni, mert megcsókolt. Belement a nyelves csókba. Egy darabig csókolóztunk. Abba hagytuk a csókot és elváltunk. Úgy tettem ahogy Jimin mondta. Éppen, de megnyaltam a száját. A szeme csukva volt. Legalább nem látta a hülye fejem ahogyan próbálkozok. Elengedtem, de még mindig közel volt hozzám.
- Figyelj... Mikor... Mikor... - értek ahhoz, hogy rontsam el a hangulatot...
- A-Azt...? - nyitotta ki a szemét. - Még nem most... - suttogta.
- Rendben. - pusziltam meg a homlokát. - Gyere menjünk nézzünk filmet!
Kimentünk és leültünk a kanapéra. Én néztem a filmet, majd azt vettem észre, hogy MiHi a fiúkkal szemez. Oda fordultam a fiúk felé. Hülyén vigyorogtak.
- Mit csináltok? - nevetett rajtuk Jin.
- Én se tudom. - válaszolt MiHi.
- JungKook... - szólt nekem Jimin..
- Na én inkább a szobámba megyek! - állt fel a barátnőm. - Beszélgessetek nyugodtan!
- De! MiHi! - szóltam utána. - Ne menj már!
- Álmos vagyok! És fáj az orrom! - nézet Sugára.
- Véletlen volt! - nézett rá YoonGi. - Nem kell jég?
- Nem. - mosolygott rá MiHi.
Na itt ment el az agyam. Sugára néztem. Talán kicsit mérgesen, de teljesen jogos volt, hogy feszültséget keltsek benne. Már ha az nála sikerül. Úgy néztem rá mintha megakarnám ölni. MiHi ajtaja csapódott és Suga rám nézett.
- Mi van kölyök? - kérdezte.
- MiHi ugyan annyi mint én... Miért nyomulsz a kölykökre? - szorítottam ökölbe a kezem.
- Tessék? - kérdezett vissza. - Te azt hiszed szerelmes vagyok MiHibe? - nevetett.
- Miért nem vagy az? - kérdeztem.
- Miért lennék? - vont vállat. Terel a kérdéseivel! Ez nem ér! Nem tudtam mit mondani. - Na mi az kifogytál? - állt fel a fotelból. - Semmit nem akarok MiHitől. - kezdett a szobájába menni. - Ha szereted akkor szeresd... - tette a kezét a vállamra. - Ideje volt már, hogy megkérdezd...
- Nem is mondtam! - néztem fel rá.
- Látom. - mosolygott és tovább ment. - Vigyázz mert MiHire fáj BamBam foga is. Na meg kicsi BamBam.
- Ez igaz... - fordultam vissza a tévé felé. - Nem mondhatom el senkinek. Igaz? - néztem Monsterre.
- Sajnálom Kooki... - próbált mosolyogni Nam.
- Semmi baj... - álltam fel. - Jó éjt!
Elindultam a szobámba. Elhaladtam MiHi szobája előtt és megálltam. Mit csinálhat? Baj ha bekukucskálok a kulcs lyukon? Lehet öltözik... Vissza léptem és leguggoltam. A hátam mögé néztem és a fiúk a tévét nézték. Benéztem a kulcs lyukon és alig láttam valamit. Elaludt. Vagyis gondolom mert nincs mozgás. Fel álltam és benyitottam. Jól gondoltam elaludt. Bezártam az ajtót és oda léptem hozzá. Az ágyán aludt. Nem öltözött át. A farmere elfogja nyomni a hasát. Leguggoltam és ki gomboltam a nadrágját, majd lehúztam a cipzárt. Nagyot nyeltem. Óvatosan kezdtem lehúzni róla a nadrágját. Mit művelek?! Mi lesz ha fel kell!? Sikítani fog. Egyre lentebb húztam a nadrágját. A bőre puha volt. Lassan sikerül lehúznom a nadrágját. A széke háttámlájára tettem a nadrágját és vissza fordultam MiHi felé. Egy szál bugyiban és pólóban feküdt ott. Vissza léptem hozzá és betakartam. Elkezdett motyogni. Nem lehetett érteni mit mond, de aranyos volt. Megpusziltam az arcát és felálltam, majd az ajtóhoz mentem. Kinyitottam és lekapcsoltam a villanyt.
- Jó éjt...

27. Fejezet

Édes, kicsi húgica!

MiHi szemszögéből:

Már megont itt vagyunk. Hú... A kulisszák mögött. Már mindenki készen van. Most mindenki piros, feketében, fehérben van. A sapkám a fejemen a felirattal. A hajamat kivasalták. Egy fekete rövid nadrág ami szét van szakadva. Alatta egy lyukacsos fekete harisnya. Fekete bakancs piros cipő fűzővel. Egy fekete trikó, egy fekete piros kockás inggel. JungKooknak is ugyan ilyen inge van, csak neki a derekára van kötve. A kanapén ültem és vártam, hogy Hopi meghozza a sékemet. Már tizenöt perce elment. Lassan nyílt az ajtó és J-Hope lépett be rajta. Kezében az én és az ő séke volt. Felálltam és kivettem a kezéből.
- Köszönöm! - mosolyogtam és a számba vettem a szívó szálat.
- Mázlid volt! Amit iszol az utolsó görög gyümölcsös. - kezdte inni a sajátját.
- És te milyet vettél? - néztem rá.
- Banános, epres. - mosolygott és leült a kanapéra.
Én is leültem mellé, majd helyet foglalt mellettem V. Kivette a kezemből a innivalómat és bele ivott.
- Finom! - adta vissza.
- V! - szóltam rá. - Legalább egy "adnál belőle" vagy "kérhetek?". - néztem rá mérgesen.
- Ha megkérdezem, hogy adsz akkor adsz?
- Igen.
- Akkor most teljesen mindegy. - vonta meg a vállát. - Így is úgy is bele ittam volna. - mosolygott.
- Ki kér még? - emeltem fel a műanyag poharat.
Volt rá jelentkező. Még Jin is kért. Fantasztikus... Miután mindenki megkóstolta vissza kaptam és leült mellém JungKook. Bele ittam és teljesen más íze volt. Fogkrém és mentás cukor...
- Ki evett mentolos cukrot? - kérdeztem.
- Moon. - jelentette ki Jimin. - Én inkább mosok sokszor fogat.
- Meg van a két bűnös... - sóhajtottam. - Most jöttök nekem egy másik adaggal! Ez ihatatlan!
- Miért? - vette ki a kezemből JungKook és bele ivott. - Azt a kur... - tette a szájára a kezét.
- He! - szólt rá V. - Okosan! Ne káromkodj!
- De ha egyszer rossz?! - adta vissza. - Mikor kezdődik?
- Még egy két perc... - sóhajtott Suga.
Egész héten hozzám se szólt... Ennyire aggasztja amit mondott nekem? Nem sértődtem meg. Nem értem őt miért zavarja. Suga sokkal idősebb mint én. Nem én vagyok az esete. Az olyan lányok jönnek be neki mint Haey. Szép, csinos és nagy idomjai vannak. De nekem? Ég és föld...
- Gyerünk fiúk! - szólt egy nő. - Bocsánat. - hajolt meg előttem.
- Már megszoktam. - mosolyogtam és elmentem mellette.
Kimentünk és már ott álltak Defconn és Don. Már mondták a mondani valójukat. Közben ránk tették azokat a kicsi mikrofonokat és intettek nekünk Donék. Bementünk és nagy taps köszöntött minket.
- Már nem azért... De most fiú vagy, lány vagy? - kérdezte Don.
Ezen csak nevetni tudtam. Mi mást csináltam volna ezek után? Nyilvánosan védtem be Kooki seggét. Ez olyan mint a férfi börtönben a szappan ami leesik tusolásnál. Na most én hajoltam le érte.
- Lány. - hagyta abba a nevetést.
- És van most valakid? - lépett közelebb hozzám Defconn.
Ismét nevető görcsben törtem ki. Nem csak azért mert vicces volt, hanem mert én magam se tudom mi van köztem és JungKook között.
- Na jó. - mosolygott Don. - Kezdjünk egy játékkal. Mivel több számotok is volt ezért random tánc lesz! Persze MiHi nélkül.
- Lesznek szabályok? - kérdezte Jimin. - Nem akarom, hogy fájjon a fejem vagy más testrészem.
- Hát... A Teen Top szépen seggbe rúgták egymás. - nevetett Defconn. - Na MiHi mi legyen a büntetés? - fordult felém.
- Ő... - néztem a fiúkra. Annyi kiskutya szemet életemben nem láttam. Úgy néztek rám mintha megváltanám a földet. - Ki állítás?
- Itt a lehetőség, hogy kicsit bosszantsd a feletted levőket! Na! Gyerünk!
- Akkor... - húztam el a szám. - Legyen... - közelebb hajoltam Don füléhez és suttogni kezdtem. - Seggre pacsi.
Fel nevetett és elmondta Defconnnak. Ő is jót nevetett.
- Na. Akkor aki ront annak aki akar az a seggére csap. - mondta el Defconn. - Ez annyira nem durva.
- Akkor kezdjük is!
Elindult a zene és a fiúk azonnal elkezdtek rá táncolni. Eddig simán ment. Szám váltás és jött az ahol már én is ott voltam. Na itt kicsit megakadtak. Valaki úgy táncolta ahogy eredetileg van, valaki meg úgy, hogy ki hagyták a helyem. Aranyosak voltak, mert azok is úgy kezdtek el táncolni mint amikor én is ott vagyok. Édesek voltak. Ismét szám váltás és Jimin rontott. ide oda szaladgált. Leállították a zenét és Jimin nevetni kezdett.
- Ki akarja seggbe vágni? - kérdezte Don.
Erre szinte mindenki fel tette a kezét kivéve V és Suga. De aztán V keze is a magasba emelkedett. Jimin megállt és össze szorította a szemét. A fiúk sorban a fenekére vágtak. JungKooké szólt a leghangosabbat. Folytatták a táncot. Utána már nem igazán rontott senki, csak Jimin volt béna. Leültünk székekre. Érdekes de ugyan úgy ültünk, mint az előző adásban.
- Ha minden igaz akkor, nem December negyedikén születtél. Igaz? - nézett rám Don.
- Igaz. - sóhajtottam.
- Akkor mikor? - kérdezte Defconn.
- November tizennégy. - válaszoltam.
- Az pár nap múlva lesz! - jelentette ki V. - Hanyadika is van? Kilenc?
- Igen. - nevetett Don. - Így is te vagy a legfiatalabb. Ha jól tudom... Kooki Szeptember elsején született.
- Pontosan! - mosolygott JungKook.
- Hány éves is leszel MiHi?
- 17.
- Azt hittem 18! - nézett rám J-Hope.
- Fiatalabb vagyok mint JungKook. - néztem rá. - JungKook Szeptember óta 17. - nevettem.
- Tényleg... Sose értettem ezeket a számokat.
A műsor további részében beszélgettünk minden másról. Szóba került Niki, de a nevét nem mondtam ki. A GOT7. Megkérdezték milyen kapcsolatban vagyok velük. Szerintem már mondhatom azt, hogy a barátaim. Vagy nem? Sokat lógok velük. JungKook, Jimin és J-Hope táncoltak egy sort ami halál poén volt. Lány bandák számára táncoltak. Aztán vissza ültek és szóba került az új dal.
- És akkor most, hogy is lesz a dal? - kérdezte Defconn.
- Hát... - kezdett bele a mondani valójába Moon, de bele szóltam.
- Már írtam két sort. De mivel érdekes lenne ha én énekelném ezért JungKooknak adom. - mosolyogtam.
- És akkor te mit fogsz énekelni? - nézett rám Kooki.
- Bele olvastam a refrénbe! Nagyon tetszett és az egyáltalán nem vészes! - mosolyogtam. - Már beszéltem róla Jiminnel.
- Mikor?! - nézett Jiminre Monster.
- Valamelyik délután. - válaszolt Jimin.
- Erről még beszélünk. - sóhajtott Nam.
Beszélgettünk és mint kiderült lesz egy karácsonyi koncert december tizenkettedikén amire hivatalosak vagyunk. Persze ugyan azzal a számmal mint amivel már egyszer fel léptünk. A fellépők is ugyan azok lesznek. BigBang, BTS, GOT7, Super Junior, Miss A, Orange Caramel. Egész hamar leszünk! És a végén közösen éneklünk az összes bandával egy karácsonyi dalt. Nagyon várom. A műsor után nem volt más dolgunk, mint haza menni és aludni! Péntek este van. Annyira jó! Lassan karácsony és a fiúkkal tölthetem az ünnepet!

JR. szemszögéből:

- Kapcsold be a tévét! - vetődött be a fiúk mellé az édes húgom. - Gyorsan! Már megy!
- Dehogy! Négy órakor kezdődik és még csak három ötven van. - ültem le én is közéjük. - Mikor akarod elmondani MiHinek? - néztem Jeanre.
- Nem tudom. Azt tudom, hogy nem a közel múltban. - kezdte a haját piszkálni.
- A barátnőd nem? - kérdezte Mark.
- Ő se mondta el, hogy ő San! - húzta el a száját.
- Hát... - motyogtam. - Lehet cikinek találta.
- Ez ciki?! Hét fiúval össze zárva és JungKook bele van esve MiHibe! El se tudom képzelni mi lehet ott! - kezdett magában pofázni és a plafont bámulni.
- Nem! - tette a fülére a kezét BamBam. - Nem!
- Most mi bajod? - kérdezte Jean.
- Bele van esve MiHibe. - nevetett JB.
- Ohh! - nevetett a húgom. - Suliban is együtt vannak, de szerintem sincs semmi köztük. - tette a kezét BamBam vállára.
- Emberek! Négy van! - kezdte keresni a csatornát YoungJae. - Meg is van!
Éppen akkor kezdődött. Már kint álltak. Random tánc és MiHi nem táncol BamBam szerencsétlenségére. Jimin seggre csapásánál mind annyian nevető görcsben törtünk ki. El kell ismerni jó ötlet volt a seggre ütés büntetésnek, majd mi is ezt fogjuk csinálni, ha meghívnak. A tánc után beszélgetni kezdtek.
- Ha minden igaz akkor, nem December negyedikén születtél. Igaz? - kérdezte Don.
- Igaz. - sóhajtott MiHi..
- Akkor mikor? - tette fel az újabb kérdést Defconn.
- November tizennégy. - válaszoltam MiHi.
- Az pár nap múlva lesz! - jelentette ki V. - Hanyadika is van? Kilenc?
- Igen. - nevetett Don. - Így is te vagy a legfiatalabb. Ha jól tudom... Kooki Szeptember elsején született.
- Pontosan! - mosolygott JungKook.
- Hány éves is leszel MiHi?
- 17.
- Azt hittem 18! - nézett rám J-Hope.
- Fiatalabb vagyok mint JungKook. - néztem rá. - JungKook Szeptember óta 17. - nevettem.
- Tényleg... Sose értettem ezeket a számokat.
Jött egy rövid reklám és Jackson kiment a vécére.
- Én azt hittem, hogy MiHi már régóta 17. - húzta el a száját BamBam. - Nem baj! Így is úgy is az enyém!
- Maximum a süti lehet a tiéd és nem MiHi! - nézett rá mérgesen Jean. - Tudom, hogy mindent megdugsz ami mozog, de ne beszélj úgy a barátnőmről mint egy sütiről!
Barátnő? Elmosolyodtam. Jeannek sose volt barátnője. Mindig ment valaki után akit nem lehetett barátnak nevezni. Ha talált is volna egy barátot azt mindig elüldözte, mert bunkó volt az illetővel.
- Bocsánat... - mormogta el BamBam.
- Csend! Folytatódik! - hangosított a tévén Mark.
- Na vissza is tértünk! - jelentette ki Don. - Nos milyen egy lánnyal élni V?
- Fúú! Nagyon vicces! - kezdte el V. - Elsőnek is. Mivel MiHi lány nem lehet alsóban lenni. Ez egy rossz pont, de MiHi tudd videó játékozni, vicces, ha valami baj van akkor ő segít nekünk és megmondta, hogy náluk Magyarországon töltött palacsinta van, ami nagyon finom!  
- És a többiek? - kérdezte Defconn.
- Álmában beszél. - motyogta Suga.
- Tényleg? - nézett Sugára MiHi. - Ezt nem is tudtam.
- Pedig igaz! - nevetett Jimin. - És általában nyitott szájjal szokott aludni. 
- És van olyan aki hiányzik? 
- Igen. - mosolygott MiHi. - Ott van apa és anya, és persze a régi barátaim, köztük a legjobb barátnőm is. 
- Megszokott látogatni? 
- Igen. 
Lassan vége lett a műsornak. Mikor bejelentették, hogy fel lépünk a karácsonyi fellépésen Jean elkezdte a hajamat tépni.
- Miért nem mondtad? - tépte a hajamat.
- Gondoltam tudod! - kaptam el a kezét. - Fejezd már be!
- Na de Oppa! - nyávogott.
- Nincs semmi, de! Tarts kicsit tiszteletben, ha már a bátyád vagyok! - fogtam le a kezeit.
- Utállak... - mondta halál komolyan.
- Hidd el húgocskám! Én sokkal jobban!

26. Fejezet

Egy nap Vvel

MiHi szemszögéből:

- Siess már! - dörömbölt az ajtómon V.
- Rendben! - üvöltöttem vissza.
Felkaptam egy farmert, egy fekete torna cipővel és egy hosszú ujjú fekete pólót. Kifésültem a hajam, majd lófarokba fogtam. Kirohantam és V türelmetlenül várt rám.  A keze a derekán volt és a lábával topogott. Idegesen fújtatott.
- Azt hittem maszturbálsz... - mondta ki határozottan.
- Mi?! Dehogy! - vörösödött el az arcom.
- Jó. Csak vicceltem. - mosolygott. - Na induljunk! Már mindent kitaláltam! - vette elő egy papírt. - Elsőnek megnézzük a bohóc műsort négykor, majd felülünk a halál hullám vasútjára, aztán a forgó csészékbe, majd pihenés képen célba dobunk és lövünk, aztán horror ház és ha még bele fér akkor a toronyra is felülünk!
- Torony? Az az amikor olyan magasra megyünk, majd le aztán megint fel?
- Igen! - tette a zsebébe a papírt. - Na menjünk! - fogta meg a kezem.
- V! - szolt Monster. - Azért siessetek haza kilenc után! Holnap MiHinek suli van!
- Rendben, rendben. - intette le Namot V. - Azt megengeded, hogy szórakozzunk?
- Csak annyit mondtam, hogy siessetek. - nevetett NamJoon. - Ha már ott vagytok. Nézzétek már meg a karamellás almát! Ha van akkor hozzatok nekem egyet.
- Meg lesz. - mosolyogtunk TaeHyunggal.
Elindultunk a karneválra. V megállás nélkül mondta, hogy miért szereti annyira. Szinte egész úton be se állt a szája. Csak beszélt és beszélt. Csodálom, hogy nem száradt ki. Én nem tudok ennyit beszélni. Mondjuk ő Kim Tae Hyung. Nem láttam nála többet beszélő embert. Pedig Niki is nagyon tudja fosni a szavakat. Lassan oda értünk a karneválra. Első dolgunk az volt, hogy kólát és pattogatott kukoricát vegyünk. Amint mind az meg volt elindultunk a bohócokat megnézni. JungKook össze pisilné magát, ha látná, hogy itt mennyi van. Több tucat. Helyet foglaltunk a második sorban és néztük a bohócokat. Nagyon vicces volt! Főleg amikor az egyik, tortával arcán vágta a másikat. Az egész arca habos lett. Persze az összes néző nevetni kezdett. Amint vége lett elindultunk a hullám vasútra. Eddig kétszer ültem rajta, de mindig rosszul lettem. Általában leszállás után a kukát látogattam meg. A hullám vasútnál jó ideig vártunk.
- Hallottam, hogy régen Jiminnel jártatok egy osztályba. - fordultam felé.
- Ohh... Igen! Vicces srác volt, nagy szájjal. Mindig mindenkibe belekötött. Volt amikor én húztam ki a verekedésekből. Annyira gyerekes volt. - nevette el magát.
- Annyira vicces. - nevettem én is.
- Istenem! - hallottam mögülünk egy lány hangját. - V!
Azonnal hátra fordultunk mind ketten. Gondoltuk, hogy ez lesz. Vagyis én gondoltam.
- El sem hiszem! - nyávogta el a lány.
- Pedig élek! - nevetett V. - Ti is szeretitek a hullám vasutat?
- Még szép! - mondta a másik. - Kérhetünk aláírást?
- Persze!
TaeHyung alá írta az egyik lány sapkáját, a másiknak meg a telefon tokját. Mintha itt se lennék. Előre fordultunk és V még mindig mosolygott.
- Ennyire boldog vagy? - nevettem.
- Még szép!  Annyira jó érzés, hogy fel ismernek! - kezdte magát ölelgetni. - Majd téged is fel fognak! - tette a vállamra a kezét. - De most fontosabb dolgunk van! Mi jövünk!
Közelebb mentünk a kocsihoz. Hat hely van benne. V azt mondta előre üljünk, mert úgy viccesebb. Őszintén megvártam volna lent, még ő megy egy kört a vasúttal, de ő azt mondta nem. Beültünk és lehajtódott a biztonsági öv. V arcán egy hatalmas mosoly ült. Amikor elindult a kocsi az nem volt annyira rossz. Csak fel ment a tetejére ennek az egésznek. A legtetején megállt, majd elkezdett lefele száguldani. Sikítani kezdtem, TaeHyung meg csak röhögött. Istenem! Egész hamar a végére értünk. Szédülten álltam a kuka mellé. Azt hiszem vissza köszön a kóla és a kukorica.
- Jól vagy? - állt mellém.
Válasz képen csak megcsóváltam a fejem. Forog velem a föld. Mi is jön most? Ugye a pihenés?
- Gyerünk! Most jönnek a teás csészék!
- Azt akarod, hogy lehányjalak? - néztem rá.
- Az nem lesz ennyire durva! - fogta meg a kezem és kezdett húzni.
Csak mentem utána. Mennyire szereti a karneválokat. Már a gondolattól elmosolyodtam. Mikor oda értünk beültünk az egyik csészébe. V kiverte a balhét a kék csészéért, mint egy 5 éves. Beültünk és itt is be lettünk csatolva. Amikor elkezdett pörögni becsuktam a szemem és sikítottam. A sikolyomon keresztül is hallottam TaeHyung elégedett nevetését. Legalább ő jól szórakozik, még én szenvedek. Már értem miért nem akart senki se eljönni. Ez valami borzalmas! Érzem, hogy a kaja már a számban van. Pár perc múlva megállt és én ismét a kukához mentem.
- Ne már! Nem is pörgött annyira! - nevetett.
- Hol már! Egy helyben állt! - néztem rá mérgesen.
- Ennyire rossz itt? - szomorodott el.
- Nem! Csak... - sóhajtottam. - Együnk valamit! - fogtam meg a kezét. - Rendben? - mosolyogtam.
Csak bólintott és elmosolyodott. Elmentünk a büfé sorra ettünk egy egy hot dogot, majd célba dobni mentünk. V nagyon béna benne! Négyszer próbálkozott és egyszer se sikerült. Én második próbálkozásomra nyertem egy nagy plüss macit.
- Én is akarok egy ilyet... Csak nekem... Az kell! - mutatott egy delfinre.
- Minek az neked? - nevettem.
- Csak. - vont vállat.
Sikeresen újra próbálta, de megint sikertelenül járt. Nem sikerült neki megszereznie. Még a végén elszórja az összes pénzét. Én is megpróbáltam és sikerült. Megnyertem neki a delfint.
- Isten vagy! - kapta ki a kezemből.
- Dehogy! - mosolyogtam. - Csak szerencse. - vontam vállat.
- Köszönöm! - ölelt meg.
Tovább indultunk. A horrorházban minden helynél halálra ijedtem. Aztán jót nevettem magamon Vvel. Mikor kiértünk már fél kilenc volt. Úgy döntöttünk, hogy nem ülünk fel a toronyra. Vettünk mind a nyolcunknak egy karamellás almát és haza indultunk. Már a kijáratnál voltunk és két lány jött utánunk.
- Látod!? - hallottam az egyik hangját. - Az V és MiHi!
V nevetett és rám nézett. Nem néztem vissza.
- Szóljunk nekik! Kérlek!
- Rendben!
Vissza fordultunk és a két lány öröm rohamban tört ki. Azonnal alá kellet írnunk a telefon tokokat és a kezükben lévő plüssöket. Megöleltek és elmentek. Tovább indultunk.
- Na látod! Megismertek! - mosolygott V.
- Jó... Igazad volt. - néztem rá. - Na siessünk! Mert az almák már így is bele ragadtak a dobozba!
Lassan haza értünk. Moon azonnal az almájának esett. Mind a nyolcan a konyha asztalnál ültünk és ettük.
- Miért csak egyet hoztatok? - kérdezte Monster.
- Azt mondtad egyet. - mosolygott V.
- Kell? - kérdezte Suga és Nam orra alá tolta. - Na?
- Igen. - vette el YoonGitól. - Köszi.
- Igazán nincs mit! - mosolygott Suga. - Amúgy se szeretem annyira az édes dolgokat. - nézett rám.
Nagyot nyeltem. Ezzel most megint mit akar?
- Én... Megyek tanulok... - álltam fel és a maradik almát a tányérra tettem. - Jó éjt...
A szobámba mentem és átöltöztem, majd elkezdtem a házimat csinálni. Egy darabig csináltam. Vagyis... Megcsináltam a matek, az angol és a töri házit. Közben tanultam a fizikát. Mikor rendesen kész voltam mindennel össze pakoltam és az ágyamba vetettem magam a laptopom társaságában. Beléptem skypera, de Niki nm volt fent. Viszont valaki fel vett ismerősnek. Hmm... Ismerős a neve. Bum! Ki ad magának ilyen nevet? Vissza jelöltem és azonnal rám írt.
- Szia!
- Szia. Te ki vagy? - írtam a gépbe.
- Nem ismersz fel? 
- Nem. :D
- Tényleg? 
- Igen.
- Ohh.. Én vagyok... Hmm. Nem mondom el! :P
- Miért? :(
- Találd ki! :P
- Nem tudom. Talán... Ömm... Honnan ismerlek?
- Úgy is mondhatnánk, hogy egy cégnél vagyunk le debütálva. 
- BamBam?
- Talált! 
- Honnan tudod a skype nevem?
- Vannak kémeim... Amúgy facebookon is ki van írva neked. 
- Pff... Kajak?!
- Ja!
Gyorsan beléptem facebookra és kitöröltem onnan a skype nevem. Amint kész volt hátra dőltem és becsuktam a szemem. Nem tartott sokáig a pihenés. Valaki hívott skypen. Felültem és BamBam hívott. Videó beszélgetés? Miért? Letakartam a kamerát és fel vettem.
- Komolyan? - nevetett.
- Nem! Most értem haza! - még mindig a kamerán volt a kezem. - Felejtsd el!
- Ne már! Kérlek!
- Oké... - vettem le a kezem a kameráról. - Tessék... Most ugorj ki az ablakon!
- Hol voltál?
- Karneválon Vvel. Vicces volt! - mosolyogtam.
- Tényleg ma volt... JR. és JB. elmentek. Hoztak nekem egy kutya plüsst. - mutattat fel a fekete kiskutyát. Akkor volt mint a feje. - Azt hiszik 6 éves vagyok... - tette le maga mellé.
- Nekem macim van! - mutattam fel az óriás macit.
- Azta! Mekkora!
Ezen csak nevetni tudtam. Neki is leesett és ő is nevetni kezdett. Valaki kopogott az ajtómon és Suga lépett be rajta.
- Zavarok? - kérdezte.
- Ömm... - néztem BamBamra.
- Mennem kell! Jó éjt! Szia! - tette le a skypet.
- Mi az Suga? - zártam le a gépem és felálltam, hogy az író asztalra tegyem.
- Amit evés közben mondtam... Bocsi... - támaszkodott az ajtó keretnem. - Nem úgy értettem.
- Hogy értsem? - fordultam felé.
- Hát... Nem arra gondolok, hogy nem vagy édes! Vagy nem is arra, hogy az vagy és tet... De arra gondoltam, hogy édes vagy! Igen! Na megyek, majd beszélünk! - indult kifele a szobából.
Csak álltam vörös arccal és utána néztem. Idióta Suga! Arcon fogom vágni! Miért csinálja ezt? Nem is érdekel! Lekapcsoltam a lámpám és ágyba bújtam. Az oldalamra fordultam, a fal felé és azt néztem. Csak néztem és néztem. Majd a barackszínű falból fekete lett.

BamBam szemszögéből:

A nappaliban ültem a kanapén. Fura módon pont fordítva ültem a kanapén. Ahol a fejemnek kellene lenni-a ott volt a lábam, ahol a lábamnak ott a fejem. Gyakran fekszik így. Igaz utána, ha felállok össze esek és a földön fekszek jó húsz percet. Na de mindegy! Most lazítok! Holnap dolgozatot írunk három órán! Rám fér a pihenés! Mondjuk nem csak azért... Már egy hete senkivel se feküdtem le. Ezért kitüntetés járna! Nem is tudom mi hozta az ötlete, de most MiHi facebookját nézegetem. Egész sok kép van róla fent. Milyen édes volt! Régen frufruja volt és egész fekete haja. A kép két éve készült. Nem is látszik, nem sokat változott. Na jó az öltözködése valami borzalmas volt... Jó.. Régen nekem is fog szabályzom volt, de... Mindegy. Mist szép és kész!
- BamBam! - ordított Mark. - Faszt kell neked mindent megenni és a szemetet a földön hagyni!
- Jó. Bocs. - folytattam a telefonom nyomkodását.
- Gyerünk már büdös kölyök! - ordított Jackson.
A következő pillanatban valaki meglökte a lábam és egy hátra fele bukfencet csináltam, persze a felénél a földre estem. Felálltam és a két idiótára néztem akik nagyban röhögtek.
- Köcsögök vagytok! - vettem fel a telefonomat.
- Miért van az, hogy JungKook nem pofázik vissza a felette levőknek, te pedig igen?  - komolyodott el Mark arca.
- Én nem az a kis pöcsös vagyok mint Kooki. - nyávogtam el a nevét. - Ha az egyszer lyukat talál az a saját lyuka lesz!
- Istenem... Még mindig féltékeny vagy? - temette a kezébe a fejét Jackson.
- Mi? Kire? - kérdeztem.
- JungKookra. Tudod MiHi ott lakik. És JungKook bele van esve MiHibe. - mosolygott Mark.
- Hülye vagy! Semmi sincs köztük! - legyintettem a levegőbe.
- Higgy amit akarsz... - indult a szobájába Mark.
- Akkor sincs köztük semmi! - ordítottam utána. - Ti hülyék vagytok!
- Persze! - nevetett Jackson és eltűnt a konyhában.
Nincs köztük semmi! Bízok benne! Enyém lesz MiHi! Tudom! Elindultam a szobámba, de YungYeom berántott a szobájába. Bezárta az ajtót és ijedt fejjel nézett rám.
- Mi van? - kérdeztem.
- Szerelmes vagyok! - jelentette ki és a fejére tette mind két kezét.
- És? - vontam vállat. - Mi van?
- Az a lány. A SÁTÁN! - kapta el a pólóm. - Mit tegyek!?
- Sátán? - nevettem. - MinHe?
- IGEN! - kezdett rángatni.
- Dehogy szereted! Az a csaj tudod mit csinált MiHivel? Felejtsd el!
- Nem tudom!
Egy határozott mozdulattal fejen vágtam amitől ő elengedte a pólóm és a fejére tette a kezét. Ez hülye... A legjobb haverom, de totál idióta! Nem az, hogy Jeanbe vagy mondjuk Nikibe, esetleg valamelyik lány banda egyik tagjába lenne.
- Na. Tisztázzuk. Az a csaj utál minden élő embert! Te, élsz! Szóval?
- Utál...
- Pontosan!
Hallottuk, hogy nyílt a lakás ajtó. Kimentünk a nappaliba és JR. meg JB. plüss állatokkal fel pakolva álltak. Minek ez nekik?
- Mindenkinek van ajándék! - kezdte osztogatni a plüsst.
Egy fekete kutya jutott nekem. Megköszöntem és a szobámba mentem. Folytattam a facebookozást gépen. Hmm. A szemem megakadt MiHi egyik adatán. Skype neve! Azonnal fel vettem skypen és vissza jelölt. beszélgettünk egy sort, majd videó chateltünk. Vicces volt. Aztán jött Suga és lekellet tennem. Sajnos... Pedig szívesen beszéltem volna vele órákat. Kikapcsoltam a gépem és elmentem fürdeni. Meleg vízben ülni fantasztikus! És közben MiHire gondolni... Mintha a paradicsomban lennék!

25. Fejezet

Bohóc iszony

MiHi szemszögéből:

- T-Tessék? - kérdeztem vissza.
- Na jó éjt kislány. - tette a fejemre a kezét, majd beletúrt a hajam és elindult a szobájába.
Én ezt nem értem! Suga... Most akkor Suga... Szerelmes belém? Nem! Azt nem tudom elképzelni. Ő Suga! Csak kedves akart lenni és ez jött ki a száján! Igen! Biztos ez történt! Ha JungKook vagy V lett volna a helyemben tuti ugyan ezt mondja! Igen. Ez így van! Megráztam a fejem és vissza mentem a szobámba. Beléptem az ajtón és JungKook meg V egymáson aludt az ágyamban. Istenkém... Fogtam a takarom és kimentem a nappaliba. Leültem a kanapéra és gondolkodni kezdtem. Mi lesz, ha valaki kilép a bandából? Akkor a banda már nem lesz BTS. Vagyis... Nem teljesen lesz az. Nem tudom elképzelni a bandát Suga nélkül... Lefeküdtem és a dísz párnára tettem a fejem, és derekamig betakaróztam. A hasamra tettem a kezem és a plafont néztem. Mikor haza jöttem mindenki itt volt. Ennyire aggódott értem mindenki? Nem kérem senki figyelmét... Nem kérem mert így is elég figyelmet kaptam anyától... Apa sose foglalkozott annyit velem. Dolgozott. Olyan mintha középpontban lennék... Nem akarok középpontban lenni! Szép lassan leragadt a szemem és elaludtam.

~~~

Arra keltem, hogy valakik nevetnek. Kinyitottam a szemem és fekvő helyzetben körül néztem. Láttam a napsugarakat a tévén és a falon. Reggel van. Felültem és a konyha felé fordultam. Láttam, hogy a fiúk már nagyban reggeliznek. Ma mennem kell suliba. Nem akarok találkozni MinHevel. 

- Jó reggelt Hófehérke! - integetett nekem Jimin a konyhából. 

- Jó reggelt MiHi! - hallottam a többiek hangját. 

Felálltam is a konyhába indultam. Mindenki mosolyog és nem egymást ölik? Érdekes... 

- Miért kint aludtál? . kérdezte Hopi. 

- Valakik elaludtak a szobámban. - néztem Vre és JungKookra. 

- Miért nem ébresztettél fel minket? - kérdezte V. 

- Aranyosan aludtatok! - mosolyogtam és leültem a helyemre. - Mi a reggeli? 

- Palacsinta! - tette le elém a tányért Jin. - Utána néztem... 

Teljesen olyan volt mint amit Magyarországon csinált anya. Feltekerve és megtöltve.

- Ez nagyon jól néz ki! - néztem Jinre. - Mi van benne?

- Vanília puding. - mosolygott. 

- Eszméletlen! - vettem a kezembe és beleharaptam. - Finyom! - motyogtam tele szájjal.

- Na siess, mert suli van! - szólt Suga. - De ha lehet most ne rohanj el. - nevetett és felállt a helyéről. 

- Oké... oké... - nevettem. 

- De komolyan! - nézett rám mérgesen. 

- Oké... - álltam fel és a szobámba indultam. - Kookie. - fordultam vissza. - Megyünk együtt?

- Még szép! De siess! - mosolygott. 

Gyorsan össze kaptam magam és már a nappaliban voltam. Álmos vagyok és elaludtam a kezem. Már Kookira vártam, hogy fel vegye a cipőjét. 

- MiHi! - mosolygott V. - Ma délutántól egészen este kilencig karnevál van! Eljössz velem? 

- A fiúk? - néztem rá. 

- Nem akar senki se jönni... Pedig nagyon vicces lesz! - nézett a fiúkra.

- Bocsi V, de más dolgom van. - mosolygott Monster.

- Mindenkinek dolga van... - sóhajtott. - Na akkor MiHi? Eljössz? 

- Igen! Egy kicsit lekötjük magunkat. 

- Király! Siess haza, hogy sokáig ott lehessünk! 

- Rendben. - nevettem.

BamBam szemszögéből:

- Istenem! BamBam siess már! - ordított YoungJae. - Már megint elfogunk késni!
- Megyek már! Pillanat! - a hajamat igazgattam.
Egy kis víz, majd amint tökéletesen állt, kapott egy kis hajlakkot. Fantasztikus! Megigazítottam az egyenruhám és pózoltam, majd kirohantam.
- Fantasztikus lett a hajad... - húzta el a száját YungYeom.
- Köszi! - mosolyogtam és a hátamra vettem a táskám. - Menjünk!
Elindultunk. Előttük mentem és zenét hallgattam. Ők pedig beszéltek, de, hogy mit azt nem tudom. A földet néztem és úgy mentem. Felemeltem a fejem és láttam, hogy MiHi és JungKook éppen kettesben mennek suliba. Kitéptem a fülemből a fülest és megálltam. Persze YoungJae és YungYeom pont nekem jöttek.
- Mi az? - kérdezte a fiatalabbik.
- Azok ott... - mutattam MiHire és a kis nyomira.
- Istenem... Ez már beteges BamBam! - szólalt fel YoungJae. - Nem tudnád felfogni, hogy MiHi egy hangya fasznyit se érez irántad?
- Az nem lehet! - fordultam felé és elkaptam a két vállát. - Tudom, hogy szeret! És majd most elhívom randira!
- Nemet fog mondani... - indult tovább YungYeom.
- Nem fog! Már mindent kitaláltam! Elviszem étterembe, majd fel egy szállodába és ...
- Ne is folytasd... - indult el YoungJae is.
- Most miért?
- Úgy látom MiHi megint csak egy báb... - fordult vissza a velem egykorú. - Azt hittem kicsit megváltoztál...
- Ajj... Csak akkor megyünk fel a szállodába, ha ő is akarja. Ha nem akkor pedig haza kísérem... - értem be őket.
- Tényleg? - kérdezte Jae.
- Igen. - bólintottam. - De ha akarja akkor megteszem.
- Még mindig elakarod, majd küldeni JungKooknak? - kérdezte Yeom. - Tudod... Az nagyon rosszul fog esni MiHinek.
- Nem akarom... MiHi fontos és különleges. - mosolyogtam. - Nem akarom, hogy szomorú legyen.
- Ez a beszéd! - nevetett YoungJae. - Hát csak annyit tudok mondani, hogy sok sikert.
- Kösz...

JungKook szemszögéből:

Angol órán ültem. Illetve az matek óra elején. Még a tanár nem ért be. A padon feküdtem és pihentettem a szemem.
- JungKook... - hallottam MiHi hangját.
- Igen? - nyitottam ki a szemem és észre vettem, hogy ő is a padon fekszik és engem néz.
- Azt hittem alszol. - mosolygott.
- Túl nagy a zaj. - mosolyogtam rá.
A tanár rontott be a terembe. Mindenki fel pattant és vigyázzba vágta magát. Jelzett, hogy leülhetünk és helyet foglaltunk.
- Na... - tette le a táskáját az asztalra. - Papírt elő! Dolgozat!
Mi?! Ez nem lehet igaz! Az osztály egyhangúan jelezte, hogy nekik nem tetszik az ötlet, de ez a tanárt meg se hatotta. Csak az asztalára csapott és csend lett. Elő vett a táskájából egy papírt és a táblára kezdett írni. Istenem! Sikerült fel javítanom a jegyemet kettesre erre most írni fogok egy karót! Elő vettem egy papírt és egy tollat. Mikor megláttam a kérdéseket...
- JungKook. - suttogott MiHi. - Segítsek?
Csak vadul bólogatni kezdtem. Ő csak elmosolyodott és elkezdte csinálni a feladatokat. Hamar kész volt a három kérdéssel. A lapot úgy tolta felém, hogy lássam, de a tanár ne lássa, hogy puskázok. Gyorsan lemásoltam és az asztalra tettem a tollat. Még pár percig írtuk a dolgozatot, majd a tanár össze szedte. Ezer köszönettel jövök MiHinek. Matek óra után történelmünk lett volna, de elmaradt. Össze pakoltunk MiHivel és elindultunk haza,
- Köszönöm. - néztem rá.
- Igazán nincs mit. - mosolygott. - Hogy-hogy nem mész el Vvel a karneválra?
- Nem... Nem igazán szeretem... - motyogtam.
- Miért? Nagyon vicces! Vannak malacok, kutyák, óriás plüssök, vattacukor, bohócok! - kezdett az ujján számolni.
- Cs-Csak nem szeretem... - pillantottam oldalra.
- Gyerünk Kooki! Mond el! - állt elém és a szemembe nézett.
- Egy kicsit... nagyon kicsit! Félek a bohócoktól... - motyogtam.
- Ohh... Én a kutyáktól félek. - indultunk tovább. - Miért félsz a piros orrúaktól?
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Csak félek. - vontam vállat.
- Pedig nem kell félni!
- És te miért félsz a kutyáktól? - kérdeztem.
- Kiskoromban egy kóbor kutya megharapott. Szerintem ez elég indok. - nevetett.
- Hát az. - mosolyogtam.
Szép lassan haza értünk. A fiúk váratlannak találták az érkezésünket, mert Jimin, V és J-Hope alsóban flangáltak. MiHi szeme elé emeltem a kezem.
- Vad barmok! - üvöltött Suga. - Na gyerünk! Öltözzetek már fel!
A három marha elrohantak a szobájukba. Elvettem a kezem MiHi szeme elől és nevetni kezdett.
- Mindenki meztelenség függő? - kérdezte.
- Csak neked akarnak bókolni! - nevetett Jin. - Hogy-hogy itthon vagytok már?
- Elmaradt az utolsó óránk. - válaszoltam.
- És valami más? - kérdezte Monster.
- Dolgozatot írtunk matekból. - vette le a cipőjét MiHi. - Nem volt nehéz. - indult a szobájába.
- És neked Kooki? - nézett rám Nam. - Hogy sikerült?
- Hát... MiHinek köszönhetően jól. - mosolyogtam és leültem a kanapéra.
- MinHe? - kérdezte Suga.
- Nem jött suliba, még Jaen se... - válaszoltam.
- MiHi! - ordított V. - Siess! Hamarabb megyünk és többet szórakozhatunk! Ha mázlink van elérjük a bohóc elő adást!
A hátamon rohant végig a hideg. Bohócok! Mi lesz, ha megölik MiHit és Vt?! A gyilkos bohócok...

24. Fejezet

Vezér

MiHi szemszögéből:

- Mi az, hogy elment?! - ordított Moon. - Elengedtétek?!
- Dehogy! Fogta magát és elment. - válaszolt Jin.
- És hova ment? - kérdeztem, szinte már suttogva.
- Nem tudjuk. Elegánsan fel volt öltözve és lelépet! - válaszolt a kérdésemre J-Hope.
- Az istenit! - vette elő a telefonját Nam. Elkezdett valakit hívni. - Kicseng... - csendben néztük, hogy a fülénél tartja a telefont. Csend... Biztos Sugát hívja. - Kinyomott! - nézett mérgesen a telefonjára, majd újra hívta. Vártunk. - Már megint! Megölöm! - újra hívta. - Kikapcsolta a telefonját... - ejtette le maga mellé a kezét. - Kitépem a haját és azzal fojtom meg!
- NamJoon... - fordultam felé. - Suga már nem kisgyerek, hogy a kezét fogd a piros lámpánál... - motyogtam.
- Tessék? - lépett közelebb hozzám.
- Monster hagyjad! - szólt Jin.
- É-Én... - kezdtem a földet nézni.
- Rendben... - sóhajtott és hátrébb lépett. - Bocsánat...
- Nem baj... - emeltem a mellkasomhoz a kezeimet és megráztam a fejem. - Értem, hogy mérges vagy.
- Hol lehet? - kérdezte JungKook. - Nagyon ki volt csípve.
- Remélem jól van... - néztem le a földre.
- Ameddig nem jön haza jól lesz! - emelte fel a hangját Nam.
- És ha valaki látta? - kérdezte Jimin. - Valaki biztos látta!
A szobámba rohantam. A cuccaim között kezdtem turkálni. Hol van?! Hova tettem!? Meg van! Kicsit össze gyűrődött, de a számok még épek. Vissza mentem a fiúkhoz kezemben a papírral.
- Mi az? - kérdezte Jin.
- Ha találkozott akárkivel, szerinted nem kérte meg őket, hogy hallgassanak? - mosolyogtam.
- Az ki száma? - kérdezte JungKook.
- BamBam. - néztem a számra.
- Fel akarod hívni? - nézett rám mérgesen Kooki.
- Csend! - szóltam rá és a telefonomba írtam a számot.
Közelebb mentem a fiúkhoz és hívni kezdtem, majd kihangosítottam. Pár másodperc múlva fel is vette.
- Igen? - szólt bele a telefonba. Hatalmas volt a háttér zaj.
- S-Szia. MiHi vagyok.
- Ohh! Kussoljatok már! - szólt valakiknek és a zaj abba maradt. - Miért hívsz? 
- Nem láttátok Sugát? - kérdeztem.
- Sugát? - nagy csend lett.
- Fontos lenne! Kérlek Bhuwakul! - nyávogtam el a nevét.
- R-Rendben... Az uncsiddal ment valahova. Azt hiszem Haeyel. - válaszolt.
- Suga ki fog nyírni... - hallottam valaki hangját.
- Köszönöm! Szia!
- Szia.
Ezzel le is tettem a telefont és kikerestem Haey számát, de Nam kikapta a kezemből a telefonom.
- Mi a baj? - néztem fel rá.
- Ha fel hívod Haeyelt akkor Suga nem fog haza jönni! - válaszolt Nam. - Majd ha haza jön beszélek vele!
- De... - tettem az ölembe a kezem.
- Elég ha tudjuk! - tette a vállamra a kezét V. - Nyugi!
Nem mondtam semmit csak a szobámba mentem. Namot miért érdekli mit csinál Suga. Suga már 21 éves! Nem akarom, hogy össze vesszenek! Egy darabig a szobámban ültem. Mi lesz ha haza jön Suga? Veszekedni fognak? Nem szeretem ha veszekednek az emberek! Lassan telt az idő. Közben kész lett az ebéd. A szobámban kajáltam. Kint csend volt. Még sose láttam ilyennek a fiúkat. Mintha nem is ők lettek volna. Amint befejeztem a kajálást kivittem a tálcát és a tányérokat. Már a fiúk megkajáltak. Indultam volna vissza a szobámba, de nyílt a lakás ajtó. Oda kaptam a fejem és Suga lépett be rajta.
- Hol voltál!? - kezdett ordítani Nam.
- Valahol... - ment volna a szobájába YoonGi, de Monster elkapta a karját.
Ökölbe szorult a kezem. A szívem hevesen kezdett verni.
- Engedj el! - ordított Suga is.
- Hol voltál?! - még hangosabban ordított Nam. - Mond el!
- Nam... - szólt rá Jin.
- Fogd be! - nézett Jinre. - Hol voltál?!
- Engedj el! - Suga szinte már vicsorított.
Tisztán láttam, hogy Nam szorít a fogásán, de amikor Suga keze elindult Moon arca felé megijedtem. Szerencsére Jimin éppen időben ugrott oda és fogta le Sugát. V pedig J-Hope segítségével Rap Monstert. De Sugában és Namban is akkor volt a düh, hogy laza mozdulattal küldte földre azt a három embert akik próbálták őket megfékezni. Amint mind ketten szabadak voltak egymásnak akartak menni.
- ELÉG! - ordítottam el magam. - Hagyjátok már abba! - kezdtem sírni. - Miért nem tudok meglenni egy napig békében együtt!? - néztem fel rájuk.
- MiHi... - szólalt meg JungKook..
Nem mondtam semmit csak ki rohantam a lakásból. Be a liftbe és minél messzebb a fiúktól. Mikor a lift megállt futni kezdtem. Nem tudom hova, de rohantam. Miért kell egymást szidalmazni! V és J-Hope nagyot estek... Remélem jól vannak. Remélem nem verték szét egymást! Remélem...Amikor abba hagytam a futást sétálni kezdtem. Már lassan két órája sétáltam és rá jöttem valamire. Teljesen eltévedtem! Fasza... Most juss haza hülye gyerek.

Suga szemszögéből:

A veszekedés után MiHi elrohant. Idióta NamJoon! Ha beje esik... Kinyírom! Vissza mentem a lakásba és ütöttem volna arcon Monstert, de J-Hope közénk lépett.
- Álljatok már le, basszátok meg! - üvöltött. - Kurvára olyanok vagytok mint a kurva 6 évesek! Baszd meg! MiHi elment! Azzal foglalkozzunk, hogy megtaláljuk!
- Igazad van... - sóhajtottam és az ajtó felé fordultam. - De NamJoon... Ha MiHi elő kerül kilépek a bandából... A te hibád, ha most baja esik... És ha baja esik megöllek... - néztem vissza a vállam felett.
- Hyung... - hallottam Jimin vékony hangját.
- Keressük meg... - indultam ki a lakásból.
Amint kiértem az épületből rohanni kezdtem. Baja esett! Érzem! Érzem! Nem akarom, hogy valaki bántsa! A nagy rohanásban BamBamot és YungYeomot vettem észre.
- BamBam! - ordítottam. - YungYeom!
Oda rohantam hozzájuk és lihegtem. Mikor sikerült abbahagynom a zihálást elkezdtem beszélni.
- MiHit nem láttátok? - fürkésztem az arcukat.
- Nem. Két órája beszéltem vele telefonon, de nem láttam. - válaszolt BamBam.
- Miért? Hol van? - kérdezte YungYeom.
- Veszekedtem Moonnal és elrohant... Nem tudjuk hol van...
BamBam azonnal elő vette a telefonját és hívott valakit. Valakit kikeresett és a füléhez emelte a telefont.
- Nem veszi fel... - motyogta.
- Moonnál van a telefonja. - néztem szét.
- Akkor fel hívom JB.-t, ha megtaláljuk hívunk titeket. - kezdte nyomkodni a telefonját.
- Köszönöm. - kezdtem futni tovább. - Majd hívjatok!
Jó darabig rohantam. Sehol sincs... Csak legyen jól! Már sötétedett és haza mentem. Reméltem, hogy már haza ért, de mikor beléptem a lakásba tömeg nyomor fogadott. Mindenki itt volt. A fiúk, a GOT7 kivéve Mark. Még Haey is itt volt.
- Na? Meg van? - kérdeztem.
- Nincs... - válaszolt JungKook.
- Faszomat már! - ütöttem az ajtóba.
JB. elkezdett telefonálni. Oda néztem.
- Szia. Megtaláltad? - kérdezte. - Megvan. - suttogta.
- Mond meg neki, hogy ezért még kap. - simította a nyakára Moon.
JB. elmondta neki és letette a telefont.
- Jól van. - mosolygott JB. - Lassan jönnek.
- Istenem... - nevetett fel V.
Nem mondtam semmit csak a szobámba mentem. Átöltöztem és leültem az ágyamra. Nem tudom mit tettem volna, ha nem kerül elő. De jól van és ez a legfontosabb.

MiHi szemszögéből:

Lehajtott fejjel sétáltam, majd valakinek neki mentem.
- Sajnálom! - néztem fel. - Mark!
- Hát te? Mit csinálsz itt? Már sötét van!
- Én csak... - néztem vissza a földre.
- Valami baj van? - vezetett oda az egyik padhoz és rá ültetett, majd elém térdelt. a megfogta a kezem. Közben egy pillanatra se vette le rólam a szemét.
- A fiúk... Monster kiverte a hisztit... Nem bírtam nézni, hogy veszekednek... - szipogtam.
- És mit keresel itt? - kezdett a zsebében keresni. - Tessék. - adott a kezembe egy zsepit.
- Köszönöm. - fújtam ki az orrom. - Igazság szerint azt se tudom, hogy kerültem ide... Azt se tudom hol vagyok... - motyogtam.
- Haza kísérlek. - állt fel. - Gyere.
Felálltam és elindultunk haza. A vissza felé úton sok ismerős tárgyat láttam, de egyedül nem tudtam volna vissza találni.
- Tudod... Nálunk YungYeom a legfiatalabb. Régen JB és én sokat veszekedtünk. YungYeom pedig nem igazán bírta. Olyankor a szobájába zárkózott és általában sírt is. - sóhajtott. - Azóta nem veszekszek vele. Idősebb vagyok és ő ezt tiszteletben is tartja. Igaz ő a főnök, de mindenről együtt dönt a csapat. Elsőnek JB. is parancsolgatott nekem. A lényeg, hogy Moonnak rá kell jönnie arra, hogy ezzel amit csinál csak azt éri el, hogy Suga kilép a bandából.
- Szerinted kibékültek már? - néztem rá.
- Biztos. Tuti, most tiszta ideg mindenki, hogy eltűntél. Ez egy jó ötlet volt! - lökött vállba.
- Csak hirtelen jött és... Elrohantam.
- Most azon vannak, hogy elő kerítsenek. - mosolygott. - Ne izgulj!
Nem tudom mi lett volna velem ha Mark nincs itt. Egyáltalán miért van itt?
- Egyébként... Mit keresel itt? - néztem rá.
- Edzésen voltam. Tudod a szaltók nem mennek azonnal.
- Azt hittem mást csinálsz itt... - motyogtam.
- Mit hittél? - torpant meg.
- S-Semmit! - fordultam el tőle.
- Na mire gondoltál? - fogta meg a kezem. - Gyerünk! Hagy halljam!
- Erre fele sok a nightclub... - néztem fel rá lassan.
- Hova gondolsz engem? - nevetett. - Nagyon vicces vagy! - folytatta a nevetést.
Nem mondtam semmit csak tovább indultam és jött utánam. Egy darabig mentünk, majd csörögni kezdett a telefonja. Megállt és ki vette a zsebéből.
- JB... - rázta meg a fejét, majd fel vette. - Szia!
Nem hallottam semmit, ezért közelebb léptem hozzá és próbáltam közel kerülni a telefonhoz, hogy halljak is valamit.
- Szia. Megtaláltad?
- Igen. Jól van, csak kicsit szomorú. - nézett rám.
- Üzeni neki Moon, hogy ezért még kapni fog. 
- Át adom. Na megyünk.
Letette a telefont és megfogta a kezem. Csak néztem rá.
- Sötét van és sok itt az ember. Nem lenne jó ha valaki behúzna valahova. - húzott közelebb magához.
Egészen hazáig így mentünk. Nem is mondta nekem, hogy ők is keresnek...
- Mark... Te kerestél engem?
- És ha igen? - vont vállat. - JB. hívott mikor edzettem, azt mondta elrohantál és a fiúk keresnek. Gondoltam haza fele jövet segítek. - mosolygott.
Csak bólintottam és tovább mentünk. Lassan az épülethez értünk. A liftben elengedte a kezem. Gondolom fura lenne neki, ha látnák a többiek, hogy a kezemet szorongatja. Megállt a lift és kiszálltunk belőle. Mikor a lakás ajtónkhoz értünk nagy levegőt vettem és benyitottunk. Haey esett a nyakamba.
- Hülye! Hülye! Hülye! Hülye! Meggondolatlan idióta! - szorított magához.
- Sajnálom... - sóhajtottam és megöleltem.
- Ezt nem bocsájtom meg egy szimpla bocsánat kéréssel! - tolt el, hogy a szemembe tudjon nézni.
Hátrébb lépett és Suga ölelt meg. Annyira váratlanul ért a közelsége. Kipirosodott az arcom akár a suliban mikor megmentett.
- Fenének kell neked elrohanni... - suttogta a fülembe.
- Y-YoonGi? - motyogtam.
- Mi lett volna ha bajod esik!? - emelte fel a hangját.
A mögötte álló fiúkra néztem. JungKook és BamBam csak úgy szórta a villámokat Sugára.
- Sajnálom... - csuktam be a szemem.
- És ha rohanod lesz? - kérdezte Moon. - Az utcán? Senki se segít neked!
- Roham? - kérdezte JungKook. - Milyen roham?
- Asztma... - bökte ki Haey. - Ebbe bele se gondoltam... Mekkora hülye vagyok!
- Nem lett semmi bajom! - léptem hátrébb Sugától. - Kapok levegőt! - indultam a szobámba.
- Megállj! - kapta el a karom BamBam. - Tényleg jól vagy? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam.
Csak elmosolyodott és elengedte a kezem. A szobámba mentem és átöltöztem. A nyugalmam nem tartott sokáig. Egy kis idő múlva valaki kopogott. Csak szóltam, hogy szabad és az illető benyitott. JungKook lépett be a szobámba egy pohár vízzel és V társaságában.
- Még Moon gondolkozik a büntetéseden. - ült le az ágyamra JungKook.
- Régen Kooki büntetése az volt, hogy aki szerette volna az hátba vághatta. - nevetett V és a földre ült.
- Az az érdekes, hogy te és Jimin voltatok azok akik szinte minden tíz percben leütöttek! - durrogott Kooki és a vízbe ivott. - Neked biztos nem fog adni ilyen büntetést. - nyújtotta nekem a vizet.
- Köszönöm. - vettem el tőle és bele ittam. - Mi volt miután elrohantam?
- Semmi. - rázta meg a fejét V. - Suga utánad rohant, de nem látta merre mentél ezért vissza jött. Majd J-Hope kezdett vitatkozni Sugával és Nammal, hogy miért kell veszekedni, aztán mindenki lenyugodott és elmentünk keresni, de sehol nem találtunk. Közben Haey és a GOT7 is segített. De Mark megtalált. - mosolygott.
- Mark mesélt nekem. - tettem le a poharat.
- Mit? - kérdezte Kooki.
- Hogy régen ő és JB. is veszekedtek. Moonnak egyszer rá kell jönnie, hogy nem parancsolhat Sugának.
- Ezt mond el neki is. - sóhajtott V. - Mi már sokszor mondtuk neki, de le se kaksizza
- Majd én elmondom neki! - álltam fel az ágyamról.
- Úgy mint reggel? - nézett rám JungKook.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Most beszélek vele!
Elhagytam a szobám és Moon szobájához mentem. Nagy levegőt vettem és kopogtam. Ajtót nyitott és beljebb engedett.
- Mit szeretnél? - zárta be az ajtót.
- Beszélni veled... - álltam meg a szobája közepén. Kicsit kupi van.
- Ülj csak le. - mutatott az ágyra.
Leültem és ő elém ült egy székre. Olyan pillantással nézett rám, mintha rendőségi kihallgatáson lennék. Egész hideg van és fél homály. Félek Rap Monstertől.
- Na? - könyökölt a szék háttámlájára.
- Ne... Ne parancsolgass Sugának! Ne parancsolgass YoonGinek! - mondtam ki magabiztosan.
Felállt és kilökte maga alól a széket, ami eltölt és nagy hanggal ért földet. Össze szorítottam a szemem és az arcomhoz emeltem a kezem. Moon azonnal elkapta a kezem és hanyatt döntött az ágyon, majd felém mászott.
- Mond ki újra! - ordított.
- Ne parancsolgass se Sugának, se Jinnek! SE SENKINEK! - ordítottam.
- Ezt akartam hallani... - engedett el és lemászott rólam, majd az ágyra ült. - Látom ki állsz a csapatárt... - mosolygott rám.
Még mindig hanyatt feküdtem. Miért csinálja ezt! Megmerevedtem. A plafont bámultam.
- Tudod... Miután elmentél Suga kijelentette, hogy az én hibám az, hogy elmentél, majd azt mondta kilép... Pocsék vezető vagyok... - hajtotta le a fejét.
- Nem vagy az... - ültem fel. - Jó vezető vagy, csak egy kicsit... szigorú. - mentem hozzá közelebb.
- Te így látod? - nézett rám.
- Még szép! - bólintottam egy mosollyal az arcomon. - Még soha nem láttam nálad gondoskodóbb embert egyik bandában sem! Úgy kezeled a csapat tagokat, mintha apa lennél és ők a fiaid. Nagyon jó ember vagy... - pusziltam meg az arcát. - Na megyek aludni... - indultam kifele. - Jó éjt. - néztem vissza, de ő csak vörös arccal ült és a földet bámulta. Elmosolyodtam és kimentem a szobából. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám. A konyhába mentem. Éppen Suga keresgélt a hűtőben.
- Fene... - motyogta.
- Mit keresel? - mentem oda hozzá.
- Csak az egyik energia italomat... - keresgélt tovább.
- Igaz, hogy azt mondtad kilépsz a bandából? - tettem fel a kérdést.
Nem mondott semmit, csak bezárta a hűtőt és felém fordult. A földre nézett, majd az arcomra.
- Én csak... Nem bírom Monster parancsolgatását...
- Ezért képes lennél itt hagyni a fiúkat?
- Igen... De téged nem.
A kijelentéstől kikerekedett a szemem. A szívverésem, a háromszorosára ugrott. Ez csak egy álom lehet!

23. Fejezet

Egy nap Rap Monsterrel 

MiHi szemszögéből:

Reggel van és Niki már elment. Kicsit hiányzik, pedig csak most ment el. Tegnap este lenyúltam V pólóját. Neki kicsit kicsi ezért kisajátítottam pizsinek. A térdemig ér szóval nem igazán veszek alá semmit csak egy bugyit. Mivel nincs mellem, vagyis nagyon kicsi, ezért nem találom értelmét annak, hogy a pizsi alá melltartót vegyek. Kócos hajjal mentem ki a konyhába ahol a többiek már javában reggeliztek.
- Jó reggelt. - töröltem meg a szemem.
- Neked is! - köszöntek kórusban.
- Azt hittük sose kelsz fel! - nevetett Moon.
- Álmos voltam! - ültem le az asztalhoz. - Palacsinta? - néztem Jinre aki a lábassal a kezében forgott az asztal és a tűzhely között.
- Nem szereted? - torpant meg.
- Dehogynem! Nálunk a palacsintát vékonyan sütik meg és megtöltik túróval, lekvárral, kakaóval, nutellával, pudingos is nagyon jó! - könyököltem az asztalra.
- Majd valamikor csinálsz nekünk! - nevetett Hopi.
- Csak Jinnek! Nekem csak ő add kaját! - nyújtottam ki a nyelvem, mire Suga megfogta és nem tudtam vissza húzni. - Hyung! - nyöszörögtem. - Enge e!
- Majd ha megtanulod, hogy ne nyújtogasd a nyelved! - nézett rám komoly arccal.
- Jó vany! - csaptam a kezére. - Es fál!
Mindenki röhögött, még Suga is. Mekkora szemét barátaim vannak! A nyelvem már teljesen kiszáradt, de őt nem is érdekli. Egyáltalán hol járhatott a keze?! Elengedte a nyelvem és azonnal a csaphoz rohantam és kiöblítettem a szám.
- Ma még nem voltam vécén! - nevetett. - És azt se csináltam, ha érdekel.
- Le tapiztad a nyelvem! - fordultam felé lógó nyelvel. - Undi! - húztam vissza a nyelvem és bezártam a szám.
- Istenem... - forgatta a szemét. - Elmegyek VÉCÉRE! - állt fel és elindult a vécébe.
- Miért kell a nyelvemet tapogatni? - ültem vissza. - Ez nem egészséges... - ráztam meg a fejem.
- Amikor JungKook beszélt neki vissza akkor Kooki egy kötéllel és egy szép vastag celluxszal lett gazdagabb. - nevetett Jimin.
- Komolyan? - kezdtem enni a palacsintám.
- Igen... Kikötözött és leragasztotta a szám! - mondta felháborodottan Kooki. - A legrosszabb, hogy elkezdtek táncolni Moonnal és Jinnel! Na már Suga, Moon és Jin nem tudnak táncolni!
- Megint ki akarod, hogy kötözzünk?! - csapta fejbe Jin. - Kuss és egyé!
- Jó van, jó van! - folytatta az evést.
Csak néztem ahogy eszik. Aranyos volt. Teljesen sikerült össze kennie a száját csokival. Olyan volt akár egy 6 éves. Elmosolyodtam és a tányéromra néztem. Bekaptam az utolsó falatot és hátra dőltem.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem.
- Ha van kedved akkor eljöhetsz velem a Weekly Idol stúdiójába. Utána elmehetünk... Vásárolni?
- Szívesen elmegyek! De nekem mindegy mit csinálunk. - mosolyogtam.
- Rendben. Akkor öltözz és menjünk! Siess!
Azonnal felálltam és a szobámba rohantam. Elő kerestem tiszta alsó neműt, egy fekete magasított derekú farmert, egy fordos fehér inggel. A nadrágot az ingre húztam és egy fehér cipőt. Felvettem és vissza kimentem.
- Jé! - mutatott a cipőmre J-Hope. - Nekem is hasonló van! - mosolygott.
- Oh... - néztem a cipőmre.
- Na mehetünk? - kérdezte Moon.
- Igen! - bólintottam és a bejárati ajtóhoz szaladtam.
- Majd jövünk Sziasztok!
Elköszöntünk a többiektől és indultunk a műsor helyszínére. Egy darabig mentünk, majd Nam a zsebében kezdett kotorászni. Megálltunk és rá néztem. Egy borítékot vett elő.
- Tessék. - adta a kezembe.
- Mi ez? - néztem meg a borítékot.
- Mivel tag vagy azért kapsz pénzt. A fellépés, az első Weekly Idol szereplés volt. Ezért kapunk egy összeget. Ez a tiéd. - mosolygott. - Plusz te és JungKook kaptok egy másik összeget ami nem ilyen sok, de az is pénz.
- Értem. - néztem fel rá. - Köszönöm.
- Ne nekem köszönd. - indutunk tovább. -  Ez jár neked. De ne költsd e egyből! Értve? Ez rengeteg pénz! - kapta rám a fejét.
- Értettem. - szorítottam magamhoz a borítékot. - Hyung... - motyogtam.
- Igen? Valami baj van?
- Nincs zsebem... - nyújtottam neki vissza a borítékot.
- Elteszem, de ha haza értünk szólj. Elfogom felejteni. - nevetett és elvette a borítékot.
Lassan oda értünk a műsor stúdiójába. Bementünk és egyből az egyik irodába mentünk. Megbeszéltük a műsort, hogy mikor legyen és hánykor. Pénteken négy órától lesz. Mit fogok kapni a fejemre? De ez is vicces lesz. Kimentünk az épületből és megálltunk.
- Na mi legyen? - nézett rám Moon.
- Elég ha sétálgatunk. - indultunk el. A park felé kezdtünk sétálni. Egy nagyobb kitérő a lakásig, de most mit veszíthetünk? Legfeljebb fájni fog a lábunk. - Na mesélj magadról, kedves Rap Monster.
- Mit szeretnél tudni? - nevetett.
- Mindent! Tudod mit? - léptem oda egy automatához. Bele dobtam egy szénsavas víz árát és ki is adta a vizet. Bele ittam, majd a számhoz emeltem az üveget akár egy mikrofont. - Milyen volt a gyerek korod és a debütálás? - kérdeztem.
- Elmehetnél riporternek! - nevetett. - Túl jól áll a mikrofon!
- Gyerünk válaszolj! - toltam az orra alá a flakont!
- Rendben... - sóhajtott egyet és kivette a kezemből a flakont. - Érdekesen. Régen rengeteget atletizáltam. Egészen addig ameddig el nem kezdtem a gimit. Ott fenekestől felfordult az életem... Rossz társaságba kerültem és cigizni kezdtem. Egy teljes évig mérgeztem magam, majd J-Hope a suliba került és ő terelgette az életem vissza a rendes helyére. Egész jóba lettem vele. Ő lett az egyik legjobb haverom. Már a gimiben ismertem a többieket. Suga egy évvel felettem járt. Jimin és V pedig alattam. Jint már Suga ismerte, szóval a csapat megalakítása előtt ők voltak azok akik már tagok voltak. JungKook a debütálás előtt nem sokkal került be. Mondjuk plusz négyen voltunk, de az a négy ember elhagyta a csapatot. Vt nem is tudták, hogy a csapatba van, csak a debütáláskor megjelent plakáton látták.
- Azta. - néztem rá. - És mi a terved a közel jövőben?
- Még több dalt írni és kiadni a saját albumom.
- Gondoltál rá, hogy elhagyd a bandát? - komolyodott el az arcom.
- A BTS a családom. És a családomat nem hagyhatom el. - mosolygott. - Se a fiúkat, se téged.
Annyira édesen mosolygott. Én is elmosolyodtam. A fiúk tényleg olyanok mint egy nagy család. Már nagyon régóta ismerik egymást.
- Na és veled mi van? - biccentett a fejével.
- Sose voltak testvéreim. Mikor anya terhes lett, azt mondták nagy az esélye, hogy születéskor meghalok. Anyának nagy bajai voltak a méhével és azt mondták nem lehet gyereke, de itt vagyok. Mikor sikeresen világra jöttem, az orvos közölte anyával, hogy ne próbálkozzanak még egyszer gyerek vállalással, mert akár az anya életébe kerülhet. Én egy hónappal hamarabb érkeztem, de jól vagyok. - mosolyogtam. - Apa ideges volt amikor az orvos azt mondta, hogy nálam a betegségek fent állása sokkal nagyobb. Aztán 14 éves koromban volt egy asztmás rohamom. Kiderült, hogy asztmás vagyok, de az utóbbi időben nem volt rohamom.
- És van asztma sprayed?
- Van, de otthon. Nem gondoltam fontosnak, hogy elhozzam. Régóta nem volt semmi bajom. - mosolyogtam.
- Nem félsz, hogy valamikor lehet?
- Dehogy! Tudom, hogy nem lesz! - fordultam felé. - Ha az van azt érzem. Nem igazán kapok elég levegőt és akkor fel gyorsul a szívverésem. Szóval a roham előtti percekben rettenetesen vagyok.
- Akkor most jól érzed magad? - mosolygott.
- Igen. - bólintottam. - Köszönöm, hogy eljöhettem veled.
- Igazán nincs mit. - fogta meg a kezem. - Siessünk, mert ma még sok dolgunk van!

Suga szemszögéből:

Pár perce mentek el Moonék. Nyugalom van és a fiúk megint élvezik, hogy pucérok lehetnek. Istenem... Ezek... Inkább most szó nélkül hagyom. Túl lusta vagyok arra, hogy szitkozódjak. A konyhában ültem, mert közülünk az én szobámat fűtik a legjobban. Békésen fecabookoztam, de csörögni kezdett a telefonom. Haey? Miért hív? Fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia.
- Szia! Suga! Segítened kell! - tisztán hallottam a hangján a kétségbe esettséget.
- Miben?
- Nem igazán van olyan ember aki a párom lehetne ma! Kérlek segíts! Találkozzunk a BigHit épületénél fél óra múlva! Kérlek öltözz fel! Rendesen! Köszi! Szia és siess! - tette le a telefont.
- Istenem... - tettem le az asztalra a telefonom.
Elmentem a szobámba és egy fekete öltönyt vettem fel. Utálom az öltönyöket. Nem is az öltönnyel van a bajom, hanem a nyakkendővel. Egyszerűen vagy túl szűk vagy túl bő! Össze gomboltam a zakót és fel vettem a fekete cipőmet. A tükör elé léptem és megfésülködtem. Úgy nézek ki mint egy kibaszott pingvin! Ezért még sokkal jön Haey! Elő kerestem a pénz tálcám és a zsebembe tettem. Kimentem a nappaliba és a fiúk azonnal rám néztek.
- Hát te hova öltöztél ki így? - nevetett Hopi.
- Dolgom van. - mentem be a konyhába. A telefonomat is eltettem.
- Ugye tudod, hogy Moon nem szereti ha olyan helyre mész ahol fotózhatnak? - kérdezte Jin.
- Jaaj! Hagyjatok már békén! Én dolgom, hogy hova megyek. Szóval... Szarok arra, hogy mit szeret és mit nem! - indultam az ajtóhoz.
- Ebből megint vita lesz... Megint... - állt fel a kanapéról JungKook. - Ne menj el Hyung! - lépett oda hozzám.
- Bocs, de dolgom van. - mentem tovább.
- Suga! - szólt Jin. Mérges lett? - Nem mész el! Ha Moon azt... - vágtam bele a mondatába.
- Nem! Nem érdekel mit mond Rap Monster! Én dolgom mit csinálok! Kurvára szarok arra, hogy ti hogyan és mennyire nyaltok be Kim Nam Joonnak! - szinte már üvöltöttem. - Elmentem...
Kinyitottam az ajtót és kimentem rajta. magam után bezártam és elindultam a lifthez. Hallottam Jimin és V ordítását utánam, de nem érdekelt. Gyors léptekkel igyekeztem a találkozó helyére. Megsülök! Süt a nap én meg feketében vagyok! És ahogy ismerem Haeyt késni fog. Mikor oda értem senki se volt ott. Elő vettem a telefonom és azidőre néztem. Már rég letelt a 30 perc! Ez a nő borzalmas! Lassan 15 perce állok és várok, de sehol sincs! A 20. percnél befutott. Fekete magassarkú hangjára kaptam fel a fejem, Fel néztem és őt láttam. Jól néz ki az nem is kifejezés...
- Bocsánat, hogy késtem. - lépett oda hozzám.
- Nem baj. - vontam vállat. - Jól nézel ki.
- Te is... Bár ez az öltöny ismerős! Nem ez volt rajtad a végzős bálon? - lépett közelebb hozzám és végig húzta a kezét a zakón. - Nem sokat nőttél!
- Jól van! - néztem rá mérgesen. - Mehetünk?
- Persze.
Nyílt az épület ajtaja és hét jó madár lépett ki rajta.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Sziasztok. - nézett a fiúkra Haey.
- Sziasztok. - mondták egyszerre.
- Na menjünk Suga mert elkésünk! - fogta meg a kezem. - Nem magasságra nőttél hanem súlyra! Szörnyen nehéz vagy! - már két kézzel húzott.
- Elengednél? - kérdeztem. - Van lábam.
- Ugyan ezt mondta neked egy lány. Nem igaz? - nevetett BamBam.
- Mi? - állt meg Haey. - Ki?
- MiHi... - válaszoltam.
- MiHi... Kifogom tépni a haját... - sóhajtott. - Mi van vele?
- Moonnal ment valamerre. Azt nem tudom hova, mert nem voltam jelen. - vakartam meg a nyakam.
- Moon és MiHi randiznak?! - ijedt meg BamBam.
- Nem! Dehogy! - nevettem el magam. - MiHi nem Mool esete.
- Miért az unokatestvérem milyen? - tette csípőre a kezét Haey.
- Olyan aki rám nyújtotta a nyelvét! Akár egy hat éves! - ráztam meg a fejem. - Rettenetes!
- Gyerekes? - nevetett Haey. - Ő már csak ilyen! Én nem voltam gyerekes? - hajolt hozzám közelebb.
- De. Nagyon az voltál. - kuncogtam.
Elkezdett csörögni a telefonom. Elő vettem és Moon hívott. Csak kinyomtam.
- Ki hívott? - kérdezte.
- Monster... - tettem volna el a telefonom, de megint hívott. - Hagyjanak már békén pár percre! - kapcsoltam ki.
- És ha fontos? - kérdezte Mark.
- Akkor utánam jön! Na menjünk... - indultam el. - Sziasztok. Ha keresnek nem jártam itt.
- Várj már meg! - rohant mellém Haey. - Rap Monster ki fog akadni! Ezt akarod, hogy megint veszekedjetek?! És ha megver?!
- Azt próbálja meg! - álltam meg. - Akkor első lépésem lesz, hogy ott hagyom az egész bandát!