20. Fejezet

Egy nap Jinnel

MiHi:


Kipattant a szeme. Istenem! Niki! A telefonomat kezdtem keresni. Hova tettem? Tegnap nem volt itt JungKook? Az emberek szeretnem el teleportálni... Sóhajtottam és kimentem a nappaliba. Nevetést hallottam. Mikor a konyhába értem észre vettem, hogy Nikit körbe üli a fiúk. Szóval megjött.
- MiHi! - futott hozzám. - Nem mondtad, hogy hol laksz... - kezdett magyarul beszélni.
- Bocsi, bocsi. - mosolyodtam el. - Tegnap hosszú napom volt.
- Látom... Tiszta nyál a pizsid... - mutatott a pólómra.
Igaza volt. Egy nagyobb nyálfolt volt rajta. Össze nyálaztam a pólóm... Ennyire oda voltam az este Kookiért? Berohantam a szobámba. Felöltöztem. Egy fehér farmert vettem fel egy rózsaszín pólóval ami kicsit nagy volt és az egyik vállamon lelógott. Megfésülködtem és vissza mentem a többiekhez.
- Jó reggelt. - köszöntem. - Niki... Mikor jöttél?
- Hát reggel nyolc óra fele. - gondolkodott el.
- Mi lett volna ha felhívsz? Idióta! - nevettem.
- Sokkal fontosabb dolgom volt... - kezdett mosolyogni.
- Na ne! - kiáltottam fel. - Kivel feküdtél le?!
- Ahhoz semmi közöd kislány! - tette a kezét a fejemre. - Majd akkor kapsz ilyen infókat, ha te se leszel szűz.
- Fulladj meg! - káromkodtam az anyanyelvemen.
- Értettem... - válaszolt ő is koreaiul.
- Én is akarok ilyen nyelven beszélni! - szólalt meg V.
- Maradj a seggeden TaeHyung! - szólt Moon. - Angolból is egy nulla vagy!
- Az teljesen más! Ha MiHinek ment akkor nekem is menni fog! - nézett rám egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Most arra utalsz, hogy én rosszabb vagyok mint te? - komolyodott el az arcom.
- Nem! Nem így értettem! - hadonászott. - Én úgy értettem, hogy te lány vagy és a lányok nem olyan okosak mint a fiúk!
- Ez ugyan olyan szar volt mint az előbb... - csapdosta hátba Vt Suga. - Jól aludtál? - nézett rém.
- I-Igen. - bólintottam.
- Mi van köztetek? - kérdezte Niki és Sugára nézett.
- Semmi! Semmi! Jéé! Már ennyi az idő? - kaptam a karomra a szemem. - Nincs is órám! - kezdtem hátrálni, majd véletlenül leborítottam az asztalon álló vázát, de sikerült elkapnom. - Be kellene zárni az ablakot! Nagy itt a huzat!
Megfordultam és indultam volna el a szobámba.
- Nincs köztünk semmi. De JungKook és ő tegnap együtt aludtak. - mondta egyszerűen Suga.
Megtorpantam. Földbe gyökerezett a lábam. Csak Kookival aludtam. Ugye? Mondjuk ő nem nyomulna rám, ha alszok.
- Milyen rossz kislány vagy MiHi! - karolt át Niki. - És mit csináltatok?! Hangosak voltak?!
Jimin nevetése az egész lakást bezengte, de a többiek is elkezdtek röhögni. Még kínosabban éreztem magam.
- Cs-Csak aludtunk! - szólt bele a nevetésbe JungKook. - Semmi nem történt...
- Semmi nem volt! - néztem Nikire.
- Remélem is! - szólalt fel Moon. - JungKook még annyira jártas az ilyesmiben, hogy a végén a saját kezére húzná fel az óvszert.
Ezen Niki is elkezdett nevetni csak én nem. Miről beszélnek?
- Mi az az óvszer? - tettem fel a költői kérdést, amire mindenki abba hagyta a nevetést.
- Kellett neked hiányozni felvilágosítás órán. - rázta meg a fejét Niki.
- Az összes felvilágosítás óráról hiányoztál? - kérdezte J-Hope.
- Nem tartottam fontosnak! - vontam vállat.
- Ezért fogsz szűken meghalni... - rázta meg a fejét Niki.
- Szűken? - kérdeztem vissza.
- Tudod amikor a fiú... - a fülemhez emeltem a kezem és lalalázni kezdtem.
- Nem akarom tudni! - ordítottam.
- Ha nem akarja MÉG elveszíteni miért nem hagyod? - kérdezte Suga.
- Mert annyira béna a szerelmi életében mint... - fettem le a fülemről a kezem. - Mint egy... MiHi. - nézett rám. - Hogy mondják koreaiul, hogy kanos? - kérdezte magyarul.
- Ö... H-Hát... - vakartam meg a fejem. - Kanos. - válaszoltam neki koreaiul.
- Mint egy nem kanos ló! - folytatta az anya nyelvemen való sértegetésem.
- Niki... - néztem rá.
- Igen? - mosolygott rám.
- Utállak! Miért kell engem egy lóhoz hasonlítani?
- Néha amikor mérges vagyok olyan fejed van mint egy nyerítő lónak. - kezdett kancsítani.
- Na... Mivel már kilencen vagyunk én elmegyek és veszek kaját. - indult el az ajtó felé Jin.
- Én is mehetek? - kérdeztem.
- Ha szeretnél. - mosolygott. - A hal piacra megyek.
- Király! - rohantam a cipőkhöz. - Meg leszel nélkülem Niki? - néztem rá még a cipőmet vettem. - Megleszel nélkülem?
- Persze! - mosolygott. - Majd használom a géped. Megnézem ÚJRA azt a részt a műsorban amikor feladtad magad! - indult a szobámba. - Király össze vágást csináltak belőle! - üvöltötte.
- Sokkal jobban éreztem magam mikor nem tudtam, hogy fent vagyok a neten... - álltam fel.
- Ne izgulj! - karolt át Jin. - Most kicsit lekötöd magad.
Kicsit elvörösödtem Jin közelségétől. Pont tőle nem várná az ember, hogy ilyen közvetlen legyen. Elköszöntünk a többiektől és elindultunk a piacra. Taxival mentünk. Mikor megállt a kocsi kiszálltunk. Hal szag csapta meg az orrom.
- Szóval. Ne maradj le tőlem. Rendben? - nézett rám Jin.
- Igen is! - emeltem a fejemhez a kezem.
- Na akkor add a kezed! - fogta meg a kezem.
Elkezdett maga után húzni. Embereket tolt el az útból. Gondolom mindig ugyan annál az embernél szokott halat venni mindig. Végül is. Meg se nézte a többi árust, csak előre ment. Egyik pillanatban éles kanyart vett jobbra, majd megállt.
- Szia ChoHee. - köszönt Jin.
- Szia Jin Hyung! - köszönt vissza a fiatal kislány.
Hosszú fekete haja egyszerűen gyönyörű! Édes mosollyal az arcán nézett Jinre.
- Ohh... Ő a barátnőd? - nézett rám. - Nagyon ismerős nekem.
- Nem. - nevetett Jin. - Ő a csapat társam! MiHi, avagy régi neve, San.
- Ő az aki megvédte JungKook oppát?! - nyitotta nagyra a szemét.
- Igen.
- Nagy rajongód vagyok! - mászott át az asztal alatt.
- E-Ez kedves. - mosolyodtam el.
- Sőt! Én vagyok a legnagyobb rajongód!
Először az osztály társaim, majd az egész sulim, most meg egy kislány. Miért szeretnek, ha becsaptam őket? Én magam se vagyok ártalmatlan... Hazudtam... De most a fiúk úgy kezelnek mintha a húguk lennék... Suga megvédet. Jin ölelget és a kezemet fogja. JungKook meg velem alszik. Mondjuk ő szerintem nem tekint a húgának. Igazság szerint nem tudom minek tekint! Ha járnánk akkor nem kellene csókolóznunk? Na jó... Nem tudom mit csinál egy szerelmes pár, de azt tudom, hogy biztos nem azt amit mi Kookival...
- ChoHee. - szólt Jin. - Vannak a szokásosak?
- Még szép! - mászott vissza az asztal másik oldalára. - Csak azok lesznek?
- Tudod mit. Mivel most úgy is többen vagyunk és ott van Niki aki Európai, ezért kérek egy polipot is! - nézett rám Jin. - Még sose evett, igaz?
- Még nem. Nálunk nem igazán lehet mindig kapni. - néztem az éppen úszkáló halra az akváriumban.
ChoHee mindent össze szedett. Hihetetlen, hogy egy 10 évnél fiatalabb kislány adja el nekünk a dolgokat.
- 38932 (10000Ft) won lesz! - nyújtotta a kezét a kislány.
- Adom is. - nyúlt a sebébe Jin. - Tessék. - adta át a pénzt.
- Ez nem elég... - számolta át a pénzt amit kapott ChoHee. - Még kérek 30 wont!
- Bocsi, bocsi. - kezdett a zsebében kotorászni Jin. - Na. - adta oda a maradék pénzt.
- Köszönöm!
Levettük a szatyrokat az asztalról és tovább indultunk. Ismét taxiba szálltunk és egy boltik mentünk. Vettünk inni, meg még pár cuccot ami kell Jinnek és elindultunk haza fele.

Jimin szemszögéből:

A szobámban ültem és Jacksonnal skypeoltam. Ha nincs jobb dolgom azzal az idiótával beszélgetek.
- Na és mi van arra fele? - kérdezte.
- Semmi. - vontam vállat. - Mi lenne?
- MiHi? Még mindig sír? Elment suliba? - sorozott a kérdéseivel.
- Nem ment suliba. Moon igazolja neki a napot, na meg JungKooknek is. Most MiHi piacra ment Jinnel. - helyezkedtem. Végül fekvő helyzetbe kerültem.
- Ohh... És este? Nagyon sírt?
- Már nem azért. - nevettem. - Miért érdekel ennyire mi van MiHivel?
- Engem nem érdekel, de a mellettem ülő majmot igen.
- BamBam? Nem ment suliba?
- Elaludt. Ilyenkor JB. igazolja neki a napot. - nézett oldalra.
- Szia Jimin! - köszönt és a kamera elé került.
- Szia. - mosolyogtam.
Valaki kopogott az ajtón. Oda néztem.
- Szabad.
- Bocsánat Jimin, de véletlenül nem tudod hol vannak a... - gondolkodott el Niki.
- Kaja? - rázta meg a fejét. - Távkapcsoló? - ismét fejet rázott. Lentebb néztem és észre vettem, hogy csak törölköző van rajta. - T-Tusfürdő? - dadogtam el és elvörösödött az arcom.
- Az.
- H-Hát... V-Van a szobámba egy, de az fiú... - haraptam a szám szélére és egy pillanatra se néztem le róla.
- Sajnálom, hogy zavarlak.
- Semmi baj! - ugrottam le az ágyamról és a szekrényemhez léptem. Közben a laptopom elindult utánam. Vissza néztem, majd a szekrényhez fordultam. Megkerestem amit kért Niki és felé fordultam. A gépemet fel tette az író asztalomra.
- Tessék. - adtam neki oda.
- Köszönöm. - nézte meg amit oda adtam neki.
- Remélem ez jó lesz. - néztem a szemébe. Nem igazán vagyok nála magasabb. Alig pár centi. - É-És mond csak...
- Igen? - nézett fel a szemembe.
- Akkor most jársz valakivel? - nyeltem egy nagyot.
- Nem igazán vagyok benne biztos. - hajolt hozzám közelebb.
Gondolkozás nélkül csókoltam meg. Habozás nélkül vissza csókolt. Szerencse bezárta az ajtót amikor bejött. Egy mozdulattal rántottam magammal az ágyba. A keze a pólóm alá vándorolt és azon dolgozott, hogy leszedje azt rólam. Mikor már nem sikerült tényleg feladta a próbálkozást.
- Ez nem megy! - egyenesedett fel mérgesen.
- Majd én leveszem. - leült a csípőmről és én felültem. Ledobtam a pólóm és most én kerültem felülre. A nyakát kezdtem csókolgatni, amitől ő sóhajtozott. A nyakát elhagyva a kulcscsontját kezdtem csókolgatni. Időnként sikerült kiszívnom, olyankor felnyögött. Mikor a törölköző széléhez értem felnéztem az arcára. A szeme csukva volt és szája résnyire nyitva. Egy mozdulattal lentebb toltam a törölközőt, hogy kint legyenek a mellei. Azonnal kezelésbe vettem a mellét. A sóhajai még hangosabbak lettek. Éreztem, hogy az ujjai a hajamba vannak. A fejemet a melléhez irányította. Tettem a kérésének. Azonnal elkezdtem a nyelvemmel izgatni. Egyre jobban szenvedett. Elhagyva a melleit lentebb toltam a törölközőt és és a hasán haladtam lefele.
- Ne! - szólalt fel.
Nem értettem mit akar, de amikor a csípőjéhez értem megláttam miért nem akarta. Egy póni tetkó volt rajta.
- Ez igazi? - néztem fel rá.
- Igen...
Csak kuncogtam és tovább haladtam. A combja belső felét kezdtem el ízlelgetni. Igazán fincsi a bőre. Mikor a központjába értem és ott kezdett el dolgozni a nyelvem a takarómba markolt. Egy darabig ez ment. Ő csak élvezkedett. A fiúk vajon hol lehetnek?  Istenem... A skype! Nem érdekel! Nem akarom elszalasztani ezt a lehetőséget! Mikor már nem bírtam tovább levettem magamról a gatyám és az alsóm. Kikerestem a szekrényemből egy óvszert és használatba vettem. Vissza másztam rá és óvatosan behatoltam. A szemét össze szorította és várt. Mikor teljesen bent voltam dolgozni kezdtem. Mind ketten sóhajtoztunk és nyögdécseltünk. Mikor már a vége felé jártam ő hamarabb elment. Össze szűkült és én se bírtam tovább. Szédülten dőltem be mellé az ágyba. Nem voltam magamnál. Elképesztő volt! Főleg amikor a végén a nevemet ordítozta.
- Levehetem és kidobhatom? - fordult felém.
- Persze... - szuszogtam.
Ő levette a használt óvszert és egy zsepibe tette, majd vissza csavarta magára a törölközőjét és elhagyta a szobám. Azonnal vissza kaptam az alsóm és a gépemhez léptem. A fiúk tapsolni kezdtek.
- Komolyan csoportos mozit tartottatok? - nevettem.
- Nem mindig adódik ilyen alkalom. - mosolygott JB.
- Perverzek! - hajtottam le a laptopom.
Vissza vettem a gatyám és kimentem Niki után. Kiérve a konyhába láttam, hogy telefonál.
- Igen... Én is szeretlek és csak te jársz a fejemben. - mondta nekem háttal.
Nem hallotta meg, hogy kijöttem. De kivel beszél?! Azt mondta nem jár azzal a sráccal! Nem mondtam semmit csak vissza rohantam a szobámba.