15. Fejezet

Nézzétek! Egy fa!

MiHi szemszögéből:

Szombat reggel van. Szerencse. Igaz, majd elalszom a metróban állva, de az más dolog. Egy percnyit se tudtam aludni este. Annyi hülye voltam. Amikor azt kérte, hogy csókoljam meg azt kellett volna mondanom, hogy nem, én nem csókollak meg! De nem... Hülye vagyok. Egy kész idióta. Totál agyalágyult...
- Megjöttünk MiHi! - lökött oldalba Jean. - Leszállunk!
Mentem utána amilyen gyorsan csak tudtam. Amint lent voltunk a metróról és a peronon álltunk Jean felém fordult.
- Nos... Irány a park! - fogta meg a kezem és kezdett rángatni.
- Ne már Jean! - nyávogtam. - Még mindig nem értem, miért megyünk a parkba!
- Csak fogd be! Szerintem tetszeni fog amit kitaláltam mára. Imádni fogod!
Egészen a parkig rángatott kézen fogva. Nem értem mit akar. Én ma leginkább a szobámban fetrengenék és a párnámmal ordibálnék. Mi lehet most olyan érdekes a parkban? Lassan oda értünk és kutyák! Kutyák mindenhol! Rosszul leszek! Rettegek a bolha zsákoktól! Ennek több oka is van, hogy miért. Régen apa haza hozott egy kutyát, ami a kocsija alatt feküdt és én játszottam a kutyával. Nem volt se beoltva se semmi. Szóval játék közben a kutya karon harapott, aminek az lett a következménye, hogy egy hétre kórházba feküdtem. A kutya menhelyre került. Tudom kicsit én is hibás voltam, de kicsi voltam és hülye! A lényeg, hogy azóta félek a kutyáktól.
- Mi a baj MiHi? - nézett a szemembe Jean.
- S-S-Semmi... - dadogtam.
- Allergiás vagy a kuytikra? - pislogott.
- Nem... - ráztam meg a fejem. - Én csak... Nem bírom őket. - sóhajtottam.
- Akkor menjünk máshova. Mondjuk... - kezdte a kutyákat bámulni.
- Sziasztok! - megfordultunk és YungYeommal és BamBammal találtuk szembe magunkat.
- Sziasztok. - köszöntünk kórusban.
- Ti is kutyákat jöttetek nézni? - kérdezte Jean mintha olyan jól ismerné őket.
- Igen. - mosolygott YungYeom. - De BamBam nem bírja a kutyákat.
- Miért? - kérdeztem és közben BamBamot néztem.
- Olyan szőrösek! És folyamatosan folyik a nyáluk! Emellett még össze vissza nyalják az ember kezét és arcát! Vagyis nem az összes... de akkor is! - rázta meg a fejét. - Nem értem miért jöttünk ide!
- Mert ÉN szeretem a kutyákat! - nézett mögénk. - De ha nagyon akarod akkor menjünk máshova...
- Király! Na akkor menjünk enni! - indult el BamBam.
- Mi meg menjünk haza! - indultam el én is.
- Mi ért nem csatlakoztok? - kérdezte YungYeom.
- Miért is ne! - kapta el a kezem Jean. - Ha már félsz az ebektől akkor legalább együnk valamit!
- Félsz a kutyáktól? - nevetett YungYeom.
- És ha igen? - néztem rá.
- Miért? - kérdezte BamBam és mellém lépett.
- Engem is érdekelne! - húzott közelebb magához Jean.
- Hosszú! Nagyon hosszú történet. - sóhajtottam.
Nem is mondtak semmit. Fél óráig mentünk, majd az éterembe értünk. Mikor beléptünk az éterembe a kaja szag csapott meg. Kellemes és finom kaja szag. Sok szabad asztal volt. Azonnal az az egyik leghátsóhoz mentünk.
- Na ki hova akar ülni? - kérdezte Jean és azonnal leült az egyik oldalra.
- Ülök melletted. - mondtam és beültem mellé a falhoz.
- Nekem mindegy csak együnk! - ült le velem szembe BamBam.
Kiválasztottuk mit eszünk és egész hamar kihozták. Csendben megebédeltünk. A fiúk állták az egész kaját! Kedves volt tőlük, hogy kifizették a mi kajánkat. Mondjuk Jean egész sokat evett. Nem értem miért ilyen vékony ha mindig ennyit eszik. Amint befejeztük az evés elhagytuk az éttermet.
- Hát köszönjük a meghívást. - mosolygott Jean és meghajoltunk.
- Nem kell megköszönni. - nevetett YungYeom. - Egy férfinek állnia kell a kaja árát! - mosolygott.
- Legalább még vannak igazi férfik.
Nem tudom, de szerintem zavarba hoztam Yeomot. Vörös lett az arca és azonnal az éppen mellettünk álló fát kezdte bámulni.
- Nézzétek! Egy fa! - szólalt meg zavarában.
- Nagyon szép fa. - nevetett BamBam.
Ezen mi is elkezdtünk kuncogni. Ha nem ismerném Yeomot, csak videókat néznék róla akkor nem tudnám, hogy ilyen. Kedves srác. Elköszöntünk és elindultunk haza. Jean közölte, hogy neki muszáj elmennie a pisilni és a legközelebbi nyilvános vécében eltűnt. Még kint szobroztam meg csörrent a telefonom. Elő vettem a telefonom és egy idegen szám hívott. Felvettem.
- Igen?
- Szia. J-Hope vagyok. Figyelj... Holnap gyűlés lesz a próba teremben. Gyere el! Nem lesz semmi baj. JungKook azt mondta ő akarta. 
- Én... Annyira sajnálom! - simítottam a bal vállamra a jobb kezemmel.
- Na sajnáld! Csak gyere el. További szép napot! Szia. 
- Várj! Honnan van meg a számom?
- Lenyúltam JungKook telefonját és megnéztem a számod. Ha kérdezik az utcán találkoztunk és megbeszéltük a dolgokat. 
- Rendben. Szia.
- Szia. 
Letettük a telefont és végre Jean is végzett az a dolgával és elindultunk haza.

BamBam szemszögéből:

- Tényleg nagyon aranyos MiHi. - mosolygott Yeom.
- Én mondtam! - néztem rá. - Aranyos és dögös...
Ma is dögös volt. Hosszú farmer és az a szűk szürke póló azzal a fekete pulcsival. Jean elbújhat mögötte pedig ő se rossz csaj. Ezt én gondolom?
- Ő is csak kiszemelt?
- Hát... - sóhajtottam. - Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Ő más... Eddig az összes lány egy szó után a nyakamba ugrott. Szó szerint. Emlékszel arra a csajra ugye?
- Arra aki a szép vagy szótól a földre lökött és csókolgatni kezdett, majd este együtt voltatok? - nevetett.
- Igen! Az a csaj könnyű préda volt. de MiHi... Bókoltam neki, ki fizettem volna a ruhákat amiket vett, meghívtam enni! És mi a köszönet? Mosolyogva elmegy! Pofám leszakad, de annál jobban kell nekem!
- Már megbocsáss, de a lányok kajáját én fizettem a JR.től kapott pénzből! Szóval JR. fizette!
- Hát te se az eszed miatt lettél tag... - csóváltam meg a fejem.
- De még mindig én vagyok a jobb a suliban mint TE!. - ütött vállba.
- Az teljesen más! Mikor feküdtél le, csókoltál meg, öleltél meg egy lányt is? - mosolyogtam gúnyosan.
A stúdióig cikiztük egymást. Mikor beestünk az ajtón szembe találtuk magunkat az egész BTSssel kivéve JungKookkal. Persze a mi csapattunk tagjai is itt vannak. Úgy néznek ránk mintha megöltünk volna valakit.
- Sziasztok? - köszöntem, de ők csak vissza néztek egymásra és folytatták a beszélgetést. Fasza... És még én vagyok a bunkó. Erősen tudnék erről vitatkozni.
- Mikor lesz az a műsor? - kérdezte Mark.
- Hétfő, öt órától hétig. - válaszolt neki Monster.
- Miről van szó? - kérdezte YungYeom.
- Csak egy tévé műsorról. - vont vállat Suga. - Kérdéseket tesznek fel és nekünk őszintén válaszolnunk kell azokra a kérdésekre amiket a fanok tesznek fel nekünk a műsor veblapján.
- Olyat én is akarok! - szólalt fel YungYeom.
- Gyakoroljunk! - csaptam össze a kezem. - Hol van JungKook?
- Otthon. Tanul... - válaszolt J-Hope. - Kimegyek vécére! - ott is hagyott minket.
- Tanul? - kérdeztem.
- I-Igen... - nézett el rólam Jimin. - Csak tanul. Bioszt! - nézett vissza rám.
Egy darabig beszéltünk, majd haza fele indultunk. Bioszt tanul az a gyökér? Legalább nem MiHivel van. Nem tudom mit csinálnék ha most együtt lennének. Hallottam, hogy MiHi lerázta JungKookot mikor meg akarta csókolni. Ha megcsókolta volna felrobbannék! Nem vagyok féltékeny! BamBam sose féltékeny! Várjunk... Az féltékeny aki szeret valakit?! Én most szerelmes vagyok?!?!