2015. április 3., péntek

10. Fejezet

Fellépés

MiHi szemszögéből:

Hosszú napom volt és még sokáig tart. Reggel a sulis táskába pakoltam az álcámat, mivel suliból egyből hívtam Nikit, hogy büntiben vagyok. Szomorú volt, de nem hagyná ki a koncertet. Szerencse már egykor vége volt a sulinak. Éljen a tanárnő kislánya! Hívtak a fiúk fél kettőkor és rohantunk a fellépés helyére próbálni. Szerencse csak kétszer próbáltuk el, utána a fiúk haza mentek én pedig sétálgattam, mert haza nem tudtam menni. Most fél három van. Már Sanként tartok a fellépés helyszínére. Van egy barátságos jegyem ahhoz, hogy hátul bemehessek. A fő bejáratnál már kígyózó sor állt. A hátsó bejárat felé mentem és éppen Mark gördeszkázott előttem. Ők se együtt jönnek.
- Hé! Mark! - ordítottam. Minden bizonnyal meg hallott mert megállt és hátra fordult. Oda rohantam hozzá. - Szia.
- Ohh! Szia! - mosolygott. - Egyedül? - nézett mögém.
- Igen. Nem együtt lakunk és hamarabb jöttem. - tettem a táska pántja alá a kezem és megigazítottam. - És te? - kérdeztem vissza.
- Szeretek hamarabb jönni a fellépésekre. - vette a kezébe a gördeszkáját és elindultunk a bejárat felé.
Bementünk az ajtón és egy szűk folyosón kezdünk előre fele menni. Sok ajtó van itt. Valamelyik nyitva valamelyik zárva. Az üres szobák nyitva vannak. Csak pár ajtó van zárva és onnan kiabálás és nevetés hangzik. Pont a GOT7 szobája mellet van a miénk. Elköszöntem Marktól és mentem a szobába. Üres az egész, csak egy nő van bent.
- Jó napot. - hajoltam meg.
- Neked is. - mosolygott a nő. - Öltözz fel addig kimegyek, ha kész vagy szólj és kisminkellek.
Elhagyta szobát és nagyon gyorsan felöltöztem. Nem is olyan rossz. Fehér póló és egy fekete farmer egy fehér bakanccsal. Kiszaladtam szóltam a nőnek és vissza jött. Beültem a tükörhöz és ő kihúzta a szemem és lealapozta az arcom. Hosszas veszekedés után nem csinált a hajammal semmit. Amint kész voltam a kanapéra ültem és a telefonomat kezdtem nyomkodni. Azt vettem észre, hogy elalszom és kiterülök a kanapén.

~~~

Arra keltem, hogy valakik az arcomat csikizik. Kinyitottam a szemem és V arcával találtam szembe magam. 
- Jót aludtál? - mosolygott. 
- I-Igen... - ültem fel és megtöröltem a szemem. - Hyung... - motyogtam. 
- Jól vagy? - ült le mellém Tae. 
- Persze! - mosolyogtam és a telefonomat kezdtem keresni. 
Ide oda rángattam a telefonom, de sehol se találtam. Nem futhatott el! Vagy talán még is... Lábat növesztett és elszaladt. Egy darabig azt kerestem, majd Suga kezébe néztem. Nála van a mobilom! Fel álltam és oda léptem hozzá. 
- Add vissza Hyung! - nyúltam érte, de a feje felé emelte a kezét.
- Mi a jelszód? - mosolygott. Mosolygott? Még sose mosolygott rám!
- Az titok! - ugráltam a telefonomért. - Add már vissza YoonGi! - kezdtem nyávogni. 
- Ennyire fontos? - nevetett Moon. 
- Az a telefonom! - fordultam Rap Monster felé. - Te vagy a Leader! Csinálj valamit!
- Ő YoonGi. - vont vállat. - Nem tudok mit kezdeni!
Nem mondtam semmit csak leültem a kanapéra V mellé. 
- Egy, kettő, öt és hat. - fontam össze a mellkasom előtt a karom. 
Leeresztette a kezét és elkezdte beírni a jelszóm. Oda ugrottam és kikaptam a kezemből a telefonom. 
- Ez gonosz volt... - komolyodott el az arca. 
Csak kuncogtam és felmutattam a telefonom. Ő csak elhúzta a száját és leült V mellé. Végig néztem a fiúkon. Már átöltözködtek. Szerencse nem akkor keltem mikor öltöztek. Sikítva rohantam volna ki innen. A telefonom képernyőjére néztem. Négy lesz pár perc múlva.
- Mikor jöttetek? - kérdeztem és Jiminre néztem, aki jelenleg semmit nem csinált.
- Fél órája. És te? - mosolygott.
- Fél három körül. - simítottam végig a tarkóm a bal kezemmel.
- Rá értél volna! - nevetett JungKook. - Én is hamarabb akartam jönni, csak aludtam. - mosolygott.
- Egy kicsit izgulok és hamarabb jöttem. - léptem a táskámhoz és letérdepeltem. - Szeretek egyedül lenni... - motyogtam és eltettem a telefonom a könyveim mellé.
- Könyvek? - kérdezte J-Hope.
- Tanárnál voltam. - zártam be a táskám és fel álltam. - Nem akartam a koleszbe menni.
- Még mindig jó ötletnek tartom, hogy hozzánk költőz. - magyarázta a Leader.
- Köszönöm, de nem akarok zavarni. Egyesek félnek tőlem. - kuncogtam és Sugára pillantottam.
- É-Én nem félek tőled... - fordította el a fejét.
- Értem. - tettem a zsebembe a kezem.
- San! San! - rohant be a szobába az a nő aki segített nekem. - Jó, hogy itt vagy. - mosolygott.
Szét néztem és zavartan vissza néztem a nőre, majd magamra mutattam. Ő csak bólintott.
- Mit csináltam? - tettem fel a kérdést amire a nő nevetni kezdett.
- Egy kicsit elrabolom Sant, ha nem baj. - nézett a fiúkra.
- Azért, majd hozd vissza! - nevetett Jin.
A nő után mentem. Egy ajtó felé mentünk, szívbajom lett mikor megálltunk a BigBang ajtaja előtt. Akkor értem el csúcs pontot amikor a nő kopogott. Mit akarunk itt? Valaki kiordította, hogy szabad és benyitott.
- Sziasztok. - köszönt a nő, mire a fiúk meghajoltak.
Intett nekem a nő és beljebb mentem a szobába, majd meghajoltam.
- Tényleg milyen kicsi! - nevetett G-Dragon.
- Magatokra hagylak titeket. - ki is ment a nő.
- El vitte a cica a nyelvét. - nevetett TaeYang.
- N-Nem. - szólaltam meg. - Miért hívtatok?
- Csak meg akartunk nézni. - mosolygott Seungri. - A tévében nem voltál ennyire helyes.
- Köszönöm. - mosolyodtam el.
- Na de! - lépett oda az egyik táskához GD. - Ez a tiéd! - fordult vissza és vissza sétált hozzám.
Egy sapkát nyomott a fejemre. Fekete volt egy fehér felirattal. Levettem a fejemről és megnéztem mi áll rajta. Maknae. Kicsit kuncogtam, majd vissza tettem a fejemre.
- Köszönöm. - hajoltam meg.
- T.O.P ötlete volt, hogy adjunk egy ajándékot. - szólalt meg Daesung.
- Még egyszer köszönöm.
Egy férfi szólt be, hogy ideje indulni nekik a színpadra. Az ajtónknál elköszöntem tőlük és már rohantak is. Vissza mentem a szobába és kérdően néztek rám a fiúk.
- Az honnan van? - vonta fel a szemöldökét V.
- Kaptam. - mosolyogtam
- Kitől? - kaptam az újabb kérdést, de most JungKooktól.
- BigBangtól. - csukott szemekkel kezdtem mosolyogni.
- Ennyire beloptad magad az emberek szívébe! - kapott a szívéhez Hopi. - Az enyémbe is! - ölelt meg.
Azt vettem észre, hogy Sugán kívül mind a heten egymás ölelgetjük és röhögünk. Moon Suga nevét kezdte kántálni, annyira meghatotta, hogy oda jött hozzánk és ő is ölelgetni kezdett minket. Lecsillapodtak a hangulatok és leültünk a kanapéra. J-Hope, V, Jimin és néha JungKook táncolták amit tudtak a táncból. Amint vége lett a számnak elindultunk a színpad mögé. Szembe jött velünk a BigBang nevetgélve. Amint kiértünk, szembe találkoztunk a GOT7tel.
- Fel ébredtél San? - mosolygott gúnyosan BamBam.
- Sajnos igen. Tudod azt álmodtam, hogy levágják a kicsi BamBamot. - léptem közelebb hozzá. - Nyisz! - ollót formáltam az ujjamból, majd össze zártam akár egy igazi olló.
Erre mindenki nevetni kezdett kivéve BamBam. Csak mérgesen nézett rám.
- Most kérj bocsánatot tőle! - nézett rám szúrós szemekkel Rap Monster.
- Bocs... - forgattam meg a szemem. - Nem volt célom, hogy megbántsam a kicsi szíved.
Nem mondott semmit, majd a csapatuk Leadere hátba ütötte amitől kis híján előre esett.
- Nem baj... - motyogta el.
- A Vixx után ti jöttök? - kérdezte V.
- Ja. - válaszolt Jackson.
- Félek! - tette össze a két kezét YungYeom és ugrálni kezdett. - Te nem félsz San? - nézett rám. - Ez lesz az első fel lépésed.
- Egy kicsit. Régen játszottam gitáron és ha program volt, akkor én adtam elő azt a dalt amit kelet.
- Ez nem is tudtam. - nézett rám Kooki.
- Sok mindent nem tudsz Kookie. - mosolyogtam.
- Én zongorázom. - motyogott BamBam.
- Tudom. - bólogattam mire ő rám nézett. - Attól, hogy fiú vagyok, nem azt jelenti, hogy nem szeretem a fiúbandák zenéjét.
- Ohh! - mosolyodott el BamBam.
Pár másodperc múlva ők jöttek. Felmentek a színpadra és amint elkezdtek énekelni mi telkeztünk táncolni. Imádom ezt a számot. Girls Girls Girls. Eszméletlen volt. Mire a szám vége felé kezdtek érni én egyre jobban izgultam. Mi lesz, ha elrontom? Egy életre el áshatom Sant.
Vége lett a számnak és rohantunk fel a színpadra. Kezünkben a mikrofonnal. Rengeteg ember van itt! Nagy levegőt vettem és hallottam, hogy elindul a zene. A számhoz emeltem a mikrofont és úgy mint a próbákon énekelni kezdtem. Minél többet énekeltem annál jobban felszabadultam és annál jobban éreztem magam. Ezt Suga is észrevette, mert az ő részénél helyett cserélt velem. Rám nézett és jelezte, hogy átadja a részét. JungKook is észre vette és jelezte a többieknek. Eszméletlen volt! A torkom a szívemben dobogott, de amikor vége lett a résznek akkor Suga egy elégedett mosollyal és egy pacsival jutalmazott. Nem gondoltam volna, hogy ezt is megélem. Vége lett a számnak és lementünk a színpadról. Rap Monster első mozdulata az volt, hogy fejbe verte Sugát, majd engem is.
- Hogy gondoltátok ezt? - nézett ránk.
- Ha megmondom mire készülök akkor San ideges lesz és nem fog jól teljesíteni, de így... Jobb volt mint én! - nevetett YoonGi.
- Tényleg jó volt! - karolt át Hopi.
- Köszönöm. - fordultam Suga felé. - Köszönöm YoonGi. - hajoltam meg.
- A barátaimnak Suga. - mosolygott és kezét nyújtotta nekem.
Csak értelmetlenül néztem rá, mire ő a kezére mutatott a tekintetével. Megfogtam a kezét és úgy mond egy baráti kézfogásban részesültem. Elengedtem Suga kezét és a számhoz emeltem a kezem. Hatalmasat ásítottam.
- Álmos vagy kicsi Maknae? - kérdezte nagy mosollyal az arcán Moon.
- Csak egy kicsit... - újabb ásítás.
Lassan vissza mentünk a szobába és leültem a kanapéra mellém ült valaki, de nem láttam, hogy ki mert elaludtam.

JungKook szemszögéből:

Komás fejjel döcögtem a fiúk mögött. A nyakamat és a fülem tövét vakargattam. Azt vettem észre, hogy nagyon lemaradok a többiektől. Nem igyekeztem őket behozni, de amikor Jiminnek feltűnt hátra fordult.
- Siess már Baby JungKook! - nyöszörgött magas hangon nekem.
- Megyek! - futottam oda. - Bocsánat.
- Semmi baj! - karolt át V. - Várod már?
- Persze! Vicces lesz! Vagyis eddig az összes fellépés vicces volt.
- Csak miattam! - fordult felénk Jimin.
- Ha én nem vagyok akkor te csak fél ember vagy Jiminke! - ugrott Jimin hátára J-Hope.
Jót nevettem a jeleneten. Hosszas sétálás után a fel lépés helyszínére értünk. Tömeg! Rég láttam már ennyi embert egy helyen. Bementünk a hátsó bejáraton és a folyosón kezdünk menni mikor leszólította Jimint Jackson.
- Jimin! Vissza tudod adni az elosztom? - kérdezte Jackson a résnyire nyitott ajtón keresztül.
- Persze! Eljössz érte?
- Ömm... Majd BamBam! - szólt a csapat társának. - Vonszold magad ki!
- Anyádat már Jackson! - ordított BamBam.
A következő az volt, hogy BamBamot kilökik az ajtón. Majdnem a rohadt nagy arcára esett, de Jimin elkapta. Felegyenesedett és megigazította a ruháját, majd a haját. Az a haj! Nem rossz, de érdekes. Nem tudnám elképzelni az én hajamat így.
- Repülésből ötös! - nevetett J-Hope.
- Vicces vagy! - forgatta a szemét a dísz madár.
Az ajtónkhoz mentünk és benyitottunk, beljebb léptünk és Sant vettük észre, hogy a kanapén alszik. A hosszú pillái lecsukva pihentek. Szája résnyire nyitva volt. Lehetett hallani a halk szuszogását. Keze a feje alatt és a lába fent a kanapén. A barna, egyenes haja a piros arcára lógott. Annyira édes amikor alszik. JungKook! Fiú vagy és ő is az! Ezt gyorsan verd ki a fejedből!
- Nem késett? - mosolygott Moon és oda ment a kanapén fekvő Sanhoz és guggolt. A jobb kezével el tűrte San arcáról a haját.
- Fogjuk össze a haját! - jött V értelmes ötlete.
- Nem szereti ha valaki a haját piszkálja. - szomorította el a barátját Hopi.
- Nem kellene fel kelteni. - vettem elő a telefonom és megnyitottam a kamerát.
- Le akarod fényképezni? - kérdezte Suga.
- Igen! Fel teszem Instagramra. - mosolyogtam és csináltam pár képet Sanról.
Amint abba hagytam a fényképek készítését fel is tettem a képeket. Azonnal húsz lájk. Nem is rossz.
- Na akkor Jimin ide adod azt az izét? - makogott BamBam.
- Ja. Bocs. - kapta le a hátáról a táskáját Jimin és azonnal keresgélni kezdett benne. Amint meg volt amit keresett fel állt és az ajtóban toporgó fiú kezébe nyomta a műszaki cuccot. - Tessék.
- Köszönöm! - mosolygott BamBam és össze zárta a markát. - Sziasztok!
Köszönt el és el is ment. Át öltöztünk és sorban kisminkeltek minket. Lassan San is fel ébredt. Komás feje volt, de hamar fel ébredt. Szóltak neki és elment. Heten maradtunk a szobában.
- Hova vitték Szotyit? - kérdezte szomorúan V.
- Szotyi? - néztem rá értelmetlenül.
- San. - cserélte ki a szót, majd nekem is leesett.
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem.
- Na és hány lájk? - ölelt át Jimin és próbált a vállam felett átnézni.
- Ömm... Száznégy. - kezdtem Jimin kezével szórakozni.
- Nem is rossz! - lépett hátrébb. - Fél óra alatt ennyi az jó! - mosolygott.
- Hát az. - mosolyodtam el. - Sokan szeretik Sant.
Pár perc múlva vissza jött San egy sapkával a fején. Még sose láttam sapkában. Nagyon jól áll neki.
- Az honnan van? - vonta fel a szemöldökét V.
- Kaptam. - fülig érő szájjal mosolygott.
- Kitől? - kérdeztem és a feliratot olvastam. Maknae. Kicsit üresnek érzem magam, hogy nem én vagyok a Maknae.
- BigBangtól. - tette össze a két kezét és becsukta a szemét.
- Ennyire beloptad magad az emberek szívébe! - kapott a szívéhez Hopi. - Az enyémbe is! - ölelte meg J-Hope Szotyit, avagy Sant.
Én is oda mentem, majd a többiek is és csoportosan öleltük egymást. Suga is csatlakozott hosszas kántálás után. Elindultunk a színpad mögé ott voltak Markék.
- Fel ébredtél San? - mosolygott gúnyosan BamBam Sanra.
- Sajnos igen. Tudod azt álmodtam, hogy levágják a kicsi BamBamot. - lépett közelebb a bunkók királyához. - Nyisz! - ollózott az ujjával.
Ezen csak nevetni lehetett. Még BamBam csapat társai is nevettek kivéve ő. Csak mérgesen nézett Sanra és ránk. Amint abba maradt a nevetés Moon megszólalt.
- Most kérj bocsánatot tőle! - meredt Sanra.
- Bocs... - tartott egy kis szünetet Szotyi- - Nem volt célom, hogy megbántsam a kicsi szíved.
BamBamot hátba verte JB.
- Nem baj... - motyogta el.
- A Vixx után ti jöttök? - kérdezte V.
- Ja. - válaszolt Jackson.
- Félek! - kezdett idegeskedni YungYeom. - Te nem félsz San? - nézett Sanra. - Ez lesz az első fel lépésed.
- Egy kicsit. Régen játszottam gitáron és ha program volt, akkor én adtam elő azt a dalt amit kelet.
- Ez nem is tudtam. - néztem rá.
- Sok mindent nem tudsz Kookie. - mosolygott.
Most tényleg sütinek hívott? Mondjuk már egyszer Jin is ezt mondta, de véletlenül és lefogadom, hogy San ezt direkt mondta. És gitározik? Táncol, énekel és gitározik. Repülni nem tud?
- Én zongorázom. - a földet nézte Bhuwakul.
- Tudom. - bólintott a Maknae. - Attól, hogy fiú vagyok, nem azt jelenti, hogy nem szeretem a fiúbandák zenéjét.
- Ohh! - mosolyodott el BamBam.
Még ezt a mosolyt nem láttam BamBam arcán. Igaz volt. Nem gúnyos és hamis. Felmentek a színpadra és felléptek. Utánuk mi jöttünk. Amint elkezdődött nagy mosoly ült az arcomra. Mikor Suga része jött volna akkor San volt Suga helyén. Cseréltek? Miért nem mondták? Próbáltam feltűnés mentesen jelezni, hogy változás van. Szerencse azonnal észre vették. Hihetetlen jól rappelte el Hyung részét! A szám végén meghajoltunk és lementünk a színpadról. Moon fejen vágta a két kavarót, de utána Suga egész jól kibékült Sannal. Amint vissza értünk a szobánkba San leült a kanapéra és én mellé ültem. Azt vettem észre, hogy elalszik és a fejét a vállamra hajtja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése