2. Évad 24. Fejezet: Hozzám jönnél?

MiHi szemszögéből:

Nehezen teltek a napok. Augusztus tizenegy, majd követte tizenkettő és huszonötödike volt mire feleszméltem. A három klipből már egy kész volt és az interneten tündökölt. Ezek mellett a Ring My Bell  annyira sikeres volt, hogy első helyek lettünk a Music Bank-ban. Elképesztő érzés volt és rettenetes, hogy a fiúk nem voltak jelen. Szerencse a Got7 ott volt így volt kivel örülni. Még az én hajam fekete lett és kék addig a fiúk szőkébe váltottak. Jackson, Mark és BamBam is. Nehéz volt elköszönni a szőke hajtól, de a fekete és kék rettenetesen tetszik. Egészen a derekamig ér és gyönyörű színe van. Bingo enyhén lila frizurát kapott még Shyonak pár árnyalattal világosabb lett és némi sárga és rózsaszín melíreket kapott. A saját albumom is készülőben. Már csak pár dal kell és kész, de sajnos lassan haladok vele, mivel a szobám albérlője még mindig az ágyamban tölti a szabad idejét. Még akkor is amikor öltöznék. Megértem, hogy rosszul érintette az egész - még lázas is volt amikor idehoztam - , de akkor se kellene úgy felfognia mintha itt laknak. Mellesleg senki nem érti miért nem megy vissza az új otthonába, mert nem mondhatom el senkinek...

Éppen az egyik dalom zenéjén dolgozok amikor az ágyamban fekvő fiú mobilja zenélni kezd és nem hagyja abba fél perc után se. Mérgesen kapom le a fejemről a fejhallgatót és fordulok hátra a széken.

- Mool! Halkítsd le! - ráncolom össze a szemöldököm.

- De csak játékkal jó játszani! - néz rám fel és ahelyett, hogy halkítana még több hangot ad rá.

- Én meg dolgoznék! - csörögni kezd a telefonom és ordítva fordulok vissza a gépemhez, majd felveszem a telefonom és megnézem ki hív. Haey? Felveszem és a fülemhez emelem. - Szia.

- Szia. - csak köszön, de hallom, hogy kétségbe van esve. - Hallod. Mark elakar rángatni valahová. 

- És? - kezdek nevetni. - Menj vele! Rátok férne egy kis romantika.

- Na az... Persze... 

- Mi bajod van? Mark szeret téged! - mosolyodok el és az asztalomra könyökölök.

- De ha lefekszem vele rá fog jönni... - motyogja el szégyellősen. - MiHi... Kisbabát várok... 

- Mi? - bambulok el. - Mit vársz?

- É-Én se tudtam elképzelni... Lehet véletlenül elfelejtettem bevenni a gyógyszert, vagy nem tudom. Lassan egy hónapja titkolom. 

- Mit akarsz csinálni vele? - fordulok ki a széken és fel állok.

- Nem tudom... Mark az apa és, ha nem akarja akkor kénytelen leszek... Érted... De megyek mert itt veri a vécé ajtaját... Szia. 

- Szia... - teszem le a telefont.

- Minden oké? - pislog rám a nagy szemeivel Mool. - Haey volt, igaz? - ül török ülésbe.

- Igen... - túrok a hajamba. - Nem akarsz vissza menni? - fogom meg a kezét.

- Nem. - rántja el. - Vissza nem megyek ahhoz a baromhoz!

- Az nem megoldás, hogy a nyakamon élsz! - ráncolom a homlokomat. - Lassan a vécében csinálom a dolgomat!

- Jó... Ha a fiúk vissza értek a turnéról akkor elmegyek... De viszem magammal Jimint, JungKook-ot és Sugát! - mutogat az ujjával.

- Mik ők? - kezdek nevetni. - Testőrök? Ők nem fognak csak azért oda menni mert te nem mersz elmenni. Elkel majd nekik mondanod. - kezdek gúnyosan mosolyogni.

- Ha az kell, hogy eljöjjenek velem akkor elmondom nekik. Bennük bízok. - mosolyodik el.

- Rendben...

Mark szemszögéből:

Végre... Szán rám fél órát... Csodás... Bár már tíz perce ki sem jön a vécéből. Mit csinálhat oda bent? Remélem semmi baja. Az kell még, hogy rosszul legyen az ötletem előtt.

- Haey! - kezdem ütni az ajtót. - Siess! - dőlök az ajtó melletti falnak és lehunyom a szemem.

Pár másodperc múlva nyílik az ajtó és kilép rajta. A haját a füle mögé tűri és rám néz, elmosolyodik és megfogja a kezem. Elhagyjuk a kis házat és az utcán kezdünk sétálni.

- Mit tervezel? Hova viszel? - néz fel az arcomra.

- Meglepetés. - csókolnám meg, de elrántja a fejét így a csók pusziként éri az állát. - Oké... - engedem ki a bent össze gyűlt levegőt.

Húsz perc múlva megérkezünk egy gyönyörű régi húsz emeletes épülethez. Berángatom az épületbe és a liftbe szállunk. Húsz emelet és mindegyik mellett kulcs lyuk és gomb. Elő keresem a zsebemből a tizennyolcadik emelet kulcsát és a lyukba ragok, elfordítom és megnyomom a gombot. A felvonó felmegy és kinyílik a megadott emeleten. Kiveszem a kulcsot a zárból és vissza teszem a zsebembe.

- Gyere! - fogom meg a kezét és kihúzom a liftből.

Egy nappaliba vezetem ahol a felvonó megállt. Két ablak balra és egy gyönyörű hatalmas ablak amire lehet ülni.

- Na? - fordulok szembe vele. - Ezen a szobán kívül van egy konyha, vécé és külön fürdő. Két hálószoba és egy étkező is. - mosolyosok el. - A kilátás gyönyörű és nem olyan drága. Pont bele férnének az új bútorok és holmik.

- Mond, hogy nem vetted meg... - támaszkodik az egyik lábáról a másikra. - Mark ez...

- Haey! - lépek elé és megfogom a kezét. - Én szeretlek. Mindennél jobban... Szóval... Szeretném, ha örökké az enyém lennél... - veszek elő egy halvány rózsaszín kis dobozt. Felnyitom és kiveszem a kis köves gyűrűt. - Nem igazán tudtam, hogy milyennek örülnél... szóval...

A csókjával vág bele a mondatomba és a nyakamba csimpaszkodva francia csókolózunk. A hosszú barna hajába simítok, de elválunk és az ujjára húzom a gyűrűt.

- Nem tetszik a lakás...? - suttogom el. - A másik hálóból lehetne gardrób... Egy másik, mivel a nagy hálóban is van egy.

- Tökéletes lesz hálószobának... A baba biztos örülne egy saját birodalomnak... - hunyja le a szemét.

Ledöbbenve meredek a centikkel előttem lévő lányra aki zavarodottan áll, vörös arccal. Babát mondott...? Lesz egy... gyerekem...? Egy saját bébim?

- Ba... Ba... - nézek a csukott szemére. - Hány hónapos?

- Most lesz egy... Még nem mondták, hogy milyen nemű lesz. - néz a szemeimbe és a mellkasomra teszi a kezét. - Mit fognak szólni a fiúk...? JB tuti ki fog akadni, ha megtudja... Mind kettő hírtől ki fog akadni.

- Huszonnégy éves leszek napokon belül. Jogom van a család alapításra gondolni. Talán egyedül a cég fog kiakadni, de te vagy az aki gyereket nemz nekem. Szóval... - simítok a hasára. - Annyira nehezen tudom elhinni...

- Én se... Szerintem az én hibám... - teszi a kezét az enyémre. 

- Ő nem hiba. - emelem fel az állát. - Remélem nem akarod elvetetni. - csókolom szájon. - Én akarom őt és téged is. 

- Komolyan...? - döbben le résnyire nyitott szájjal. 

- Az én gyerekem. És én fel akarom nevelni. Remélem nem baj és te is így vagy vele. - ölelem meg. 

- Igen. Szeretném, ha itt élnénk. Mikorra kell kell kifizetni a lakást? - kezdi a hátamat simogatni. 

- Bármikor... Amikor rá ér és van pénz. - puszilom meg a nyakát. 

Jin szemszögéből:

Csak arra vágyom, hogy hanyatt dőljek és aludjak. Ez után a fellépés után nincs más vágyam csak aludni. Még öt nap és indulunk haza. Fél lábon állva is kibírom.

Beérek a szobánkba és kifekszem az ágyon. Lehunyom a szemem, de azonnal megérzem NamJoon kezét a combomon. Lágyan simogatja a lábam a farmeromon keresztül.

- Pihenés előtt pakolj össze holnapra. - áll fel és elkezdi bepakolni a bőröndjét.

Én is felállok és elkezdem össze dobálni a cuccaimat. Már csak kettő fellépés és haza mehetünk pihenni. Érdekel mi lehet már a többiekkel. Még egy fellépés Amerikában, majd egy Koreában és mehetünk vissza a Szöulba.

Össze pakolok és az ágyra ülök. Nézem ahogy NamJoon a táskája mellett térdel és pakolja  a cuccát.

- Több cuccot nyomtál egy bőröndbe, mind Jimin háromba. - mosolyodok. - Minek neked ennyi kalap?

- Mert jól áll. - zárja be a bőröndjét. - Talán nem? - áll fel és bele ül az ölembe, majd a hátamra dönt.- Tetszem... Nem?

- D-De... - simítok a mellkasára. - Mit akarsz csinálni...? - suttogom el.  

- Megdugni... - hajol le és megcsókol.

Hosszan és gyengéden birtokolja a számat. Gyengéden harap a számra, majd át engedi a nyelvét és sajátommal kezd játszani. Magamhoz ölelem még ő a fejem mellett támaszkodik, majd a nadrágomhoz emeli a kezét és a férfiasságomra simít.

- Nam... - fordítom el a fejem és a fülem tövére megy tovább. Gyengéden kezdi szívni a fülem tövét, majd a fülemre harap. - Zárd be az ajtót... A végén nem csak JungKook nyit be, hanem mind az öten beállítanak... - mosolyodok el.

- Rendben... - suttogja a fülembe.

Fel áll és bezárja az ajtót. Miközben vissza izgul hozzám ledobja a pólóját, majd kibújik a nadrágjából. Most akkor le akar velem feküdni... igaz? Csináltam már lánnyal, de még fiúval sose. Nekem ez annyira idegen. Egyáltalán, hogy megy ez az egész. Ő vagy én leszek a fiú a szeretkezésben? Rettegek...

- Te csináltad már fiúval? - teszem fel neki a kérdést még feljebb mászok az ágyon háttal.

- Még nem... - ül le és felém fordul. - Félsz, Hyung? - mosolyog rám gúnyosan. - Óvatos leszek... - felém tart, majd maga alá teper. Leveszi a pólóm és a mellkasomat kezdi csókolgatni. A hasamra simít, majd lejjebb halad. Kigombolja a nadrágom és elkezdi lerángatni. Sajnos muszáj felegyenesednie, hogy le tudja húzni a gatyám. Lehúzza a szűk farmert és a földre dobja a saját cucca mellé. A hasam alját kezdi csókolgatni és nyalogatni. Lehunyom a szemem és felsóhajtok. Megemelem a derekam és feljebb húzom a lábam.

- Tetszik, kicsim...? - akasztja a kezét az alsóm gumijába és lefelé kezdi húzni.

- Idősebb vagyok... - nyitom ki résnyire a szemem. - Ne hívj így...

- De nekem tetszik... - dobja el a boxerem. - Kicsim...

Azonnal a férfiasságomra markol és megszorítja. A hasamat kezdi csókolgatni még elkezd dolgozni rajtam. Hangosat nyögök, de azonnal a szám elé kapom a kezem. Az kellene, hogy meghallják.

- Nem rossz ötlet... - mosolyog fel rám. - Tetszik?

- I-Igenh... - hunyom le a szemem és hátra billentem a fejem, de a kezem marad a szám előtt. - Isteni kezed vanh... - nyögdécselek. Soha nem gondoltam, hogy egy fiúnak fogom ezeket mondani...

Percekig csinálja, majd érzem, hogy hosszába végig nyal. Kipattan a szemem és a szabad kezemmel a lepedőbe markolok. A farkam hegyét kezdi szopogatni, majd az egészet eltünteti.

- Istenem! - szólalok fel és megemelkedem.

A hasamra simít és fel le mozog rajta. Elkap az izgalom. Nagyon tetszik amit csinál, de érezni akarom őt. Magamban.

- Menjünk... Tovább... - simítok az arcára. - Kérlek... - fel húzom a lábam, mire ő elhajol és megtörli a száját, majd a fenekemet kezdi simogatni.

- Kicsit fájni fog. - emeli a szájához a mutató ujját és a szájába veszi, majd a fenekemhez rakja és elkezd befele hatolni.

- Aú! - szólalok fel. - Óvatosabban!

Nevetni kezd és elkezdi a bent lévő ujját mozgatni. Nyögök és sóhajtozok. Amint úgy látja a következő ujja is utat kap. A párnába nyomom az arcom, hogy az nyelje el a hangomat. Percekig ez megy, majd kihúzza az ujját és motoszkál, de nem nyitom ki a szemem. Másodpercek múlva érzem, hogy felém mászik. Kinyitom a szemem és látom, hogy az egyik ezével a fejem mellett támaszkodik.

- Feljebb húznád a lábad? - helyezkedik a fenekemhez amint azt teszem amit mond.

A kezével igazítja a nyílásomhoz a férfiasságát és kezd el befelé nyomulni. Fel akarok ordítani, de nem hagyja. Megcsókol így a csók nyeli el a szinte nőies sikításom, majd nyögésem. Könny gyűlik a szemembe a fájdalomtól amint beljebb ér. E-Ez borzalmas! Én ezt nem akarom! Nagyon nem! Rettenetes, hogy fáj!

- E-Elég! - fordítom el a fejem. - Várj!

- Fáj? - néz le rám. - Mindjárt jobb lesz. Ígérem. - fogja meg a kezem és össze kulcsoljuk az ujjainkat.

A másik kezét a hím tagomra helyezi és fel le kezdi húzgálni. Lassan kezd el mozogni. Tetszik... Nagyon is... Végre csak rám figyel. Halkan próbálom nyögésekkel mutatni, hogy élvezem. Ő is nyög és sóhajtozik csukott szemekkel és hátra billentett fejjel. Jó darabig mozog még meg nem találja a gyönyör központomat. Kipattan a szemem és megemelkedem. 

- Otth! Meginth! - hunyom le a szemem. 

Folyamatosan ugyan azt a pontomat böki meg. Sajnos nem bírom tovább. A felkarját szorítva élvezek kettőnk közé a hasamra. 

- Mégh... - engedi el a férfiasságom. - Egy... kicsith... - támaszkodik mellettem és percek múlva elélvez bennem. 

Kihúzódik és mellém fekszik. Mind ketten lihegünk. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó egy fiúval. Elmosolyodok és felé fordítom a fejem. 

- Nagyon tetszett... - fogom meg a kezét és össze kulcsoljuk az ujjainkat. 

- Nekem is... - húz közelebb magához és a mellkasára teszem a fejem. - Leszel a pasim...? - suttogja el halkan. 

- Igen, ha te is az enyém... - csókolom meg az ádámcsutkáját. - De ez titok... - mérem végig a sértetlen, férfias arcát. 

- Tudom... Olyanok lettünk mint a többiek... csak ezt senki nem tudhatja meg. Mindenki elítélne minket, kivéve MiHi és Shyo... - kezdi a nyakamat simogatni és a hosszú hajamba túr. 

- KangDae is megérteni. Végül is ő is meleg... - puszilom meg a mellkasát. - Lehet tudna segíteni... 

- Miben? Hármasban akarod csinálni? - kezd hangos nevetésbe amibe az egész teste bele remeg. 

- Csak, hogy hogyan jól érezze magam... Azt akarom, hogy... segítsen nekem... mert... nehéz lesz így... - kezdem a hasát simogatni amire megrándul a bőre. - És szerintem neked se lenne rossz, ha beszélnél vele... 

- Meglátom... - sóhaj fel és fel ül. - Le kellene zuhanyoznunk. Tiszta.. mocsok a hasad. - ültet fel. 

- Igaz... 

2. Évad 23. Fejezet: Új album

MiHi szemszögéből:

Egy hét telt el azóta, hogy a fiúk elmentek. Sajnos nem volt túl sok időnk a pihenésre az elmúlt hét napon. Sikeresen kész lett az új album, igaz még nem egyezett bele a nagy főnök, hogy felvegyük a dalokat és kiadjuk. Éppen az irodájában ülünk és várjuk a reakcióját a dalokra. Csak nyolc szám... De ennyire voltunk képesek.

- Hmm... - tolja félre az egyik lapot amin, ha jól látom a With Me dalszövege van. - Ha igent mondok akkor ennek a számnak kérek egy videó klipet, lányok. - felénk tolja az album egyik kedvenc dalát amit hárman írtunk.

- A Ring My Bell? - pillantok fel.

- Elég nagyok vagytok ahhoz, hogy túl lépjetek a rózsaszín plüss állatokon. - áll fel a székéből. - Mármint... Lassan SeoHyeon is tizennyolc lesz.

- Csak a Ring My Bell? Vagyis... - néz a lapokra Shyo. - A Top Girl is nagyon... Sajnálom...

- Legalább két számnak kell egy klip... Összesen nyolc dal lesz az albumon szóval, ha jól számoltam.

- Mind? - néz a férfira Bingo.

- "With Me", "Ring My Bell", "Top Girl", "Look At Me", "I Miss You", "Macaron", "Come Slowly" és az "Ohh Ahh". Remélem nem baj, hogy az összes szám az albumra kerül. - mosolyog ránk. - Intézzétek el, hogy kész legyen az album borító holnapra. - szól a mögöttünk álló nőnek. - Ha kész van tegyétek fel a számok nevét az internetre.

- Igenis. - szól a nő.

- Melyik számra gondoltatok névadónak? fordul felénk a főnök.

- Lányok? Idáig nem jutottunk el. - mosolyog ránk Bingo. - Szerintem a Look At Me jó lenne az album címének.

- Nekem mindegy. - simítok a karomra és a várost kezdem figyelni az ablakból.

Hol járhatnak a fiúk? Kínában? Azt hiszem... Muszáj lesz beszélnem Kookival. Alig telt el egy hét, de már nagyon hiányzik. Nem tudom felfogni, hogy voltam képes kibírni nélküle két évig.

- Szerintem tökéletes! - csap a lábamra a legfiatalabb.

- Isteni! - írja alá a dalokat. - Hallotta? Menjen és csinálják meg az album borítóját. Lányok ti pedig még ma vegyétek fel az nyolc dalt. Ha jól megy kevesebb mint két óra alatt kész vagytok.

- Reméljük.

Felállunk és a kezünkbe kapjuk a dalokat. Illetve SuBin kezébe nyomja és két lábbal lökdös ki minket az ajtón. Legalább már csak fel kell venni a dalokat és egy nap pihenés vár ránk, majd jöhet a koreográfia gyakorlás amitől már most ver a víz és rosszul vagyok.

- Azt hittem nehezebb lesz. - kínos, de győzelmi kacaj hagyja el Shyo száját. - Ugye a Ring My Bell mellet a Top Girl-nek is lesz klipje? - kifejezetten a legidősebbre néz, mivel általában Bingo gondolja és találja ki mi legyen a videoklipekben. És nagy esetben ő dönti el melyik szám legyen az általunk választott.

- Miért? - néz a mellettem sétálóra SuBin amint a liftbe érünk. Megnyomom a tizedig emelet gombját és várunk. - Ki találtál rá valamit?

- I-Igen, de hülyeség... - dől a lift falának.

- Gyerünk! Hadd halljuk! - fordulok felé. Biztatás képen a vállára teszem a kezem. - Én kíváncsi vagyok.

- Lehetne az, hogy mivel mind a hárman más korosztály vagyunk, hogy látunk egy pasit aki bejön nekünk és harcolni kezdünk érte, de aztán a szám végén lelép a pasi egy idegen lánnyal. - az ujjait tördelve adja elő az ötletét és a padlót bámulja. . Tudom, hogy hülyeség, de azért gondoljátok meg...

- Elég vicces! - kezdek nevetni. - Nekem tetszik, de a fiúk ki fognak borulni, ha egy fiúért fogunk rohangálni.

- Nem is rossz ötlet... - lépünk ki a liftből. - Végre kezdesz felnőni.

A stúdióban átolvassuk a szövegeket és a hangmérnöknek a telefonom amin az összes zenei alap van. Majd elkezdjük felvenni az összes dalt. Sorban haladunk végig a dalokon. Kettő megvan és már a harmadik dalt vesszük. Sajnos össze keveri Shyo a sorokat és az első sora helyett a második reflén utánit kezdi el.

- Sajnálom! - teszi össze a kezét és meghajol.

- Semmi baj. Újra vesszük. - vissza tekeri a demót és törli azt amit eddig felvettünk a dalból. - Harmadik dal, Top Girl, másodjára.

Újra vesszük és sikeresen haladunk tovább. Egy és fél óra alatt készen is vagyunk. Leteszem a fülhallgatót a mikrofonra és kimegyünk. Vissza kapom a telefonom és tenném el amikor a fiatal szemüveges srác rám szól.

- Volt három hívásod. Nem néztem ki hívott, de szerintem mint egy számról jött. - ül le a székébe és elkezdi a gépen megvágni a zenéket. - Ha este bent maradok akkor holnapra kész lesz...

- Nem kellene túl dolgoznod magad. - nyitom fel a telefonom.

- Ez a munkám. - néz fel rám egy mosollyal az arcán. - F-Figyelj MiHi... - vissza kalandozik a tekintete a gépére. - Mit csinálsz szombaton este?

- Szombat este? Segítenem kellene valamiben? - a fiúra nézek aki csak zavarában a gépét nyomkodja. A lába remeg, így a cipője talpa dob szerű hangot add ki.

- A-Arra gondoltam... Nincs kedved beülni velem valahova...? - suttogja el.

- Randizni? Akkor ezt mond! - kezdek nevetni. - Nagyon sajnálom, de szombaton este is bent leszek.

- Ohh... - hajtja le a fejét. - Akkor... Mindegy...

Elköszönünk és kimegyünk a stúdióból. Nem szoktak a cégen belül randira hívni. Egyedül Hwo volt az aki a sorozat forgatás után randira hívott. Talán csak JungKook emlékei elől menekültem, de nyugtató volt valaki közelébe lenni akkor.

- Szegény! - lök vállba Shyo. - Ez nagyon gonosz volt!

- Mit mondtam volna neki? - nézek mérgesen a lányra, homlok ráncolva. - Nem hazudtam... Én bent fogok maradni és a koreográfiát fogom kitalálni.

- Nem kellene vissza hívnod valakit? - pillant a telefonomra Bingo. - Biztos fontos.

Bólintok és megnézem ki zaklatott. Tényleg az összes egy számról jött... Mit akar ennyire Mool?

Mool szemszögéből:

Utálok kettesben lenni YeJunnal... Félek, hogy újra megver... Ez az első alkalom, hogy kettesben vagyunk az új lakásban amit nagyjából egy hete vettünk át. A többiek elmentek vásárolni, mi meg maradtunk. Szerencse most a szobámban vagyok, de muszáj kimennem vécére. Talán ha elég gyors vagyok akkor sikerül elvégeznem a dolgom anélkül, hogy YeJun észrevenné, hogy elhagytam a szobám.

Felállok az ágyról, majd megigazítom a pólóm és kimegyek a szobámból. Azonnal beleütközök valakibe aki már régóta az ajtóm előtt állhat. Ijedtemben az összezárt szemem kinyitom és az alig pár centivel magasabb Yeh-be ütközök.

- M-Mit csinálsz itt? - nézek le róla.

- Csak erre fele sétáltam... - von vállat. - Hova igyekeztél?

- A mellékhelységbe... - nyelek egyet. - De nem is kell már vécéznem, szóval én vissza is mentem a szobámba. - vissza indulok, de ő elkapja a csuklóm és megállít. - M-Mi az? - pillantok vissza.

- Ma még nem ettél... - elenged és elindul a konyhába. - Shis csinált kaját reggel.

Nem mondok semmit csak utána megyek. Beérek az étkezőbe és látom, hogy meg van terítve az asztalon. Ő leül az egyik tányér elé és enni kezd. Én is leülök mellé. Enni kezdek és nem figyelek a mellettem ülőre, csak tömöm magamba a kaját. Annyira elvonja a figyelmem a finom étel, hogy észre se veszem, hogy Yeh eltűnik mellőlem. Pár perccel utána fejezem be a kajálást, majd felállok és a csapba teszem a koszos tányért. Indulnék vissza a szobámba a nappalin keresztül amikor YeJun szól nekem.

- Vissza mész a szobádba? - teszi fel a kérdést. Csak bólintok mire ő int, hogy menjek oda hozzá, de nem indulok meg. - Te most kajak ennyire beszari vagy? - mosolyodik el gúnyosan. - Azt hiszed megeszlek? Kis szaros...

- Nem vagyok szaros! - nézek rá mérgesen és felemelem a hangom. Látom, hogy nem tetszik neki. Az erek a nyakán kidagadnak és elvörösödik a feje. A kinézetétől én magam is megijedek. Elakarok rohanni a kanapé mögött, de nem hagy. Elkapja a kezem és átránt a kanapén egyenesen az ölébe. Hátulról ölel magához és a hasamra teszi mind két kezét.

- Mit csinálsz?! - ordítom el magam még vörösebb fejjel. - Engedj el!

Nem mond semmit csak óvatosan a nadrágomon át a férfiasságomra szorít. Kikerekedik a szemem és össze zárom a lábam, de csak rosszabb lesz. Ledermedek, majd amint észbe kapok kiugrok az öléből és felé fordulok.

- Miét csináltad ezt!? - akadok fent. - Miért kell neked fogdosnod!?

- Ennyire élvezted? - ismét megjelenik az arcán az a mosoly.

- Egyáltalán nem élveztem! - fordítok neki hátat és keresztbe fűzöm a karom a mellkasom előtt. - Soha többet ne merj így hozzám érni...

A következő amit érzek, hogy hozzám simul és egészen a konyha asztalig lökdös, majd előre dönt és rá nyomja az egész felsőtestem. Teljesen rám nehezedik és a bal kezével lefogja a kezem. A szabad keze eltűnik a nadrágomban, majd a boxeremben. Ahogy a bőre az enyémhez ér megrogy a lábam és, majdnem össze esek.

- És így már hozzád érhetek...? - suttogja a fülembe, majd lassan húzni kezdi rajta a bőrt, majd vissza engedi.

A nyakamba fúj, majd a sértetlen bőrömbe harap. Felnyögök és ő egyre gyorsabban kezdi csinálni, még én próbálom a szabad kezemmel kirángatni a kezét a nadrágomból. Sajnos nem sikerül mivel YeJun sokkal erősebb mint én. Csak egy új érzés kap el ami egyre jobban nő. Lehet hülyén hangzik, de sosem értem magamhoz, és sose gondoltam, hogy egy fiú fogja először ezt csinálni velem.

- Kér... lek... Hagyd... abba... - motyogom el, de túl késő.

Nem csak elélvezek hanem még a vécés hiányától bent maradt folyadék is utat tőr magának és a kettő együtt teljesen eláztatja a nadrágom. Kínosan érzem, magam, hogy a kezébe élveztem és, hogy ő volt az aki miatt. Plusz még be is pisiltem...

- Ennyire azért nem voltam durva... - simítja meg a farkam hegyét. Feladja a lábam és össze esek, persze ő velem együtt ér földet, de nem húzza ki a kezét a nadrágomból, egészen addig ameddig messzebb nem kúszok tőle, így a keze kicsúszik és én nehezen állok lábra, majd szédülten rohanok be a szobámba. Azonnal ledobom a vizes cuccom. Ahogy meglátom az alsómat rosszul leszek. Ez mint belőlem jött ki?! Ennyire felizgatott Yeh!? Vissza se akarok gondolni az elmúlt tizenöt percre. Felveszek egy tiszta alsót. El kell rohannom mosakodni.

Hátra dőlök az ágyon. Érzem, hogy ég az arcom... A gondolat menetembe kopogás zavar bele. Felülök és össze zárom a lábam. Csendben ülök és az ajtót bámulom.

- Jól vagy? - szól be Yeh. - Akarod, hogy megfürdesselek?

Látom, hogy a kilincs megmozdul. Azonnal oda sietek és neki dőlök, majd bezárom az ajtó zárában tárolt kulccsal. Látom, hogy próbál bejönni, de nem megy neki.

- Rohadj meg! - ordítok ki. - Megerőszakoltál!

- Megmutassam az milyen lett volna? - szól vissza.

- Baszd meg magad! - ütök az ajtóba.

Nem jön válasz így egy kicsit le higgadok és elmegyek az ajtótól, de csak pár méterre. El sem tudom képzelni mi történt. Nem érzek semmit iránta! Nem tetszik! Nekem más jön be, nem ő! Nem egy fiú! Nem Ra Ye Jun! Azért amit tett pedig megfog fizetni! De vajon kinek kellene elmondanom? MiHinek? Csak benne bízok... 

~~~

Zuhanyzás után azonnal vissza rohanok a szobámba. Szerencsémre hamar vissza értek a többiek így legalább amikor fürödtem nem csak YeJun volt jelen. Mire a nadrágomat sikerült jobb formába hoznom csak az után tettem be a szennyesbe. Nem karok, hogy más is tudjon az egészről... 

Az ágyamra ülök, majd szépen az oldalamra fekszem és eltűnök a puha párnáim és a takaróm között. Kikeresem MiHit és hívni kezdem, de nem veszi fel. Háromszor próbálkozok, de semmi... Biztos dalt vesznek. Csak akkor vagy tánc próba közben nem szokta felvenni. 

A telefonomat szorongatva hunyom le a szemem, de nem tudok elaludni. A trauma után ami ért, hogy is jöhetne. MiHi megengedné, hogy náluk aludjak? Éjszakára nem zárhatom be az ajtóm, de így Yeh szabad utat kap a szobámba. Nem akarom, hogy tapogasson! 

- Mool! - ordít be Hye. Nem adok választ, csak az ajtóra nézek. - Bemegyek. - benyit és rám néz. Látom, hogy aggódás ült az arcára még az ajtó előtt állt. - Jól vagy? - bezárja az ajtót és az ágyamhoz lép. 

Annak ellenére, hogy csak egy évvel fiatalabb és ő a legérzékenyebb a csapatban mindig oda figyel rám, mivel a legfiatalabb vagyok. Talán mindig is egy ilyen bátyóra vágytam egy hülye, makacs nővér helyett. 

A homlokomra nyomja a tenyerét és mellém ül. Elhúzza a száját és a takarómért nyúl, majd rám húzza. 

- Olyan mintha hőemelkedésed lenne... Hozzak teát, vagy egy meleg kakaót? - áll fel. 

- Nem kell semmi. - mosolyodok el és lehunyom a szemem. - Jól vagyok, csak kicsit fáradtnak érzem magam. 

- Biztos? - ismét a homlokomra nyomja a kezét. 

- Kutya bajom, Hye. - érzem, hogy a kezembe lévő mobilom rezegni kezd, majd meg is szólal. 

Tudom ki hív, azonnal kiveszem a takaró alól a kezem és meg sem nézem a nevet, felveszem és a fülemhez emelem. 

- Szia. Minden rendben? - ismét egy kétségbe esett hang fogad a vonal túl oldaláról, csak jelenleg az illető lány. 

- Szia. Persze, de beszélni szeretnék veled... Nem jönnél át? - ülök fel.

Persze GyeongHye egyből kifele indul a szobámból, de még utoljára vissza néz és jelzi, hogyha kell valami szóljak neki és ő azonnal rohan hozzám. 

- Miért? Istenem, Mool! Jól vagy? - hallom, hogy rohanni kezd. A légzése megszaporodik és liheg a vonalba. 

- P-Persze csak kérlek... Gyere. - a falnak dőlök és felhúzom a lábam a mellkasomhoz. 

- Tíz perc és ott vagyok! 

Megszakítja a beszélgetést és ismét elfekszem az ágyamon. Lassan telik az idő, de amikor nem is számítanék rá valaki kopog az ajtómon, majd benyit és maga után be is zárja az ajtót. 

- Mool... - ül mellém MiHi. - Beteg vagy?

- Azt hittem sose jössz... - húzódom közelebb hozzá. Megérzem a parfümje illatát. Lemerem fogadni, hogy JungKooknak is ugyan ilyen illata volt amikor a minap találkoztam vele... Édes, de gyengéd simogató illat amitől teljesen biztonságban érzem magam.

- Mi történt amitől így ki vagy? - kezdi a hajam piszkálni. - YeJun csinált valamit? Bántott?! 

- Nem! Vagyis, de... De nem úgy... - kezdek könnyeket hullatni. - Két éve amikor a tanár molesztált téged... Te nem akartad, de ő erőszakos volt... 

- ChulMoo... Mit akarsz ezzel...? - hagyja abba a leghosszabb szűröm csavargatását. - Mit csinált veled az a barom...? - suttogja el. 

- A-A... Az... asztalnak... nyomott és... - a pólójába markolok és a combjába túrom az arcom. A könnyeim ekkora már nedvesre áztatják az arcom és MiHi ruháját. - Én csak... Ettem, majd... vissza akartam jönni, de... 

- Mool... Az egészet... - folytatja a simogatásom. 

- A nadrágomba nyúlt... Letapogatta a... - hangos zokogásba török ki. Nem csak amiatt ami történt hanem azért is mert gyenge voltam ellenállni. Gyenge voltam kirántani a kezét az alsómból és elfutni a szobámba. - Könyörgök, ne mond el senkinek! Annyira ciki, hogy nem tudom magam megvédeni!

- Pakold össze a cuccod. - áll fel és elő veszi a táskám. - Ma átjössz hozzánk. Velem alszol, vagy átmenjek Shyohoz? 

- Nem akarok egyedül lenni... - ülök fel, majd lábra állok és össze pakolok egy napra elég tiszta ruhát. Ha kevés lenne, legfeljebb kimosom a mait. 

- Akkor úgy mint régen, majd alszol velem. - mosolyog rám. 

- Köszönöm... 

Suga szemszögéből:

Ezennel Kína is le van tudva! Soha nem voltam még ennyire boldog miután lejöttem a színpadról koncert után, de most...

- Irány Franciaország! - dől ki a kanapén Kooki. - Még tíz helyszín és mehetünk haza. De legalább az ARMYk boldogak. - mosolyodik el.

- Csak értük dolgozunk. - ülök mellé.

Több se kell neki. Helyezkedik egy kicsit, majd a lábamra hajtja a fejét a lábát pedig a kanapé karjára dobja.

- Imádom a combjaid... YoonGi... - motyogja el, majd lehunyja a nagy fekete szemeit.

- Kezdek tőled félni. - húzom el a szám. - Este le ne merj támadni! Érted?!

- Ne legyél hülye, Hyung. - nyitja ki a szemét.

Percek múlva Hara száguld be a szobába a kezében pár flakon vizel. Szét osztja, majd J-Hope mellett foglal helyet. Nem tudom miről maradtam le, de ezek ketten elég közel kerültek egymáshoz. Nem mondom... Hara még mindig folyton levakarja magáról a túl nyálas ló arcú fiút.

- Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy vissza menjek... - kezdi az államat piszkálni az ölemben fekvő kölyök és csak a reakciómat figyeli. Lenézek rá és egy kajla vigyorral az arcán zaklat tovább.

- Nem gyalog mész. - kapom el a kezeit és a mellkasához nyomom. - Csak a nagyjából húsz méterre lévő autóhoz kell kisétálnod.

- Ha szabad megkérdeznem, JeongGuk... Amikor forgattátok a videoklipet. Volt egy szőke hajú lány... Mit csináltatok a takarító szertárban? - kérdezi a fotel karfáján ülő Hana. - Nem akarok pofátlan lenni, csak érdekelne, hogy miben segítettem a kis kirándulást.

JungKook fel ül és döbbenten kezdjük nézni YeHat. Ez a csaj rettenetesen okos! Tényleg a testvére annak a baromnak aki megverte Kookit.

JeongGuk fel áll és a hajába túr. NamJoonra néz, majd elfordul tőle és kiengedi a benntartott levegőt. Igaz szaggatva szalad ki a száján a zavart, stresszes széndioxiddal teli sóhaj.

- A barátnőd? - folytatja a kérdés sorozatot a lány. - Mi a baj? Úgy se mondom el senkinek? Miért tenném? Nem akarok balhét. - végig néz rajtunk és egy kedves mosoly telepszik az arcára.

- Figyelj! - térdel le a lány elő Kooki. - Ez hatalmas nagy titok! Ha bárkinek is elmondod mindennek vége lehet! Ez én és az ő karrierjének is! Nem akarom, hogy az amiért küzdött és képes volt lábra állni szét essen és újra szomorú legyen! 

- Hé! - szól rá a lány. - Természetesen csendben maradok. V és Jimin se köpött be engem... - pillant a két jó madárra. 

- Tudtam! - állok két lábra és Hanára mutatok. - Van valami közted és HoSeok között! 

- Nincs. - rázza meg a fejét. - Még mindig utálom, csak... Mindegy! - keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt és összevont szemöldökkel mered rám. - Jut eszembe, YoonGi. Fellépés előtt telefonon keresett két lány... Nem mondtak nevet csak veled akartak beszélni. 

- Ne! Ugye semmit nem mondtál arról merre megyünk?! - tettem a fejemre a kezem. 

A két iker képes lenne megerőszakolni engem a színpadon, mindenki szeme láttára! Lemerem fogadni, hogy sok fiú szívesen ugorna a lányok karjaiba. Szépek és csinosak, ezek mellett modellek is Nyugatról. Lehet én vagyok olyan válogatós, hogy nem akarok szeretkezni velük, de én se tudok két felé osztódni. Belőlem egy van még ők ketten hajtanak rám. Rendesen rettegek tőlük. 

- Nem mondtam... semmit... - rázza meg a fejét.

- Suga. - kezd nevetni Rap Monster. - Ha akarják, úgy is megnézik a térképet ami fent van a twitteren.