Mi jár a fejemben?
MiHi szemszögéből:
A reggelimet ettem mikor meg csörrent a telefonom. Lettem a kezemből a szendvicsem és a telefonomért nyúltam. Ez a tegnapi szám. Dae. Elfelejtettem felhívni. Hát az este folyamán teljesen kiment a fejemből. Fogadtam a hívást és a fülemhez tettem a készüléket.
- Szia. - köszöntem és meg töröltem a számat az asztalra tett szalvétában.
- Szia. Elfelejtettél vissza hívni. - hallottam a mérget a hangján.
- Bocsi, bocsi. - nevetettem. - Akkor? Mikor és hol?
- Egy óra múlva... - gondolkodott el. - Chio mama büféjénél!
- Rendben. Akkor ott találkozunk. Remélem fel ismersz.
- Hát majd meglátjuk. Akkor Szia.
- Szia.
Letettem a telefont és a számba nyomtam a maradékot. Fel álltam és a tányért a mosogatóba tettem. Elindultam a szobámba és szembe találtam magam Nikivel.
- Randid lesz? - vonta fel a szemöldökét.
- Dehogy! - nevetettem el magam. - Csak találkozok egy régi barátommal. - simítottam a nyakamra.
- Régi barát? - mosolyodott el. - Gyere!
Meg fogta a kezem és berángatott a szobába. Leültetett az ágyra és keresgélni kezdett a bőröndjében. Amint kezébe akadt az amit kereset nekem vágta. Majd még valamit utánam dobott. Megnéztem mit. Egy világos kék ruha volt, rajta fekete rózsákkal. Erősen kétlem, hogy ez Nikire jó. Nem a hozza hanem a mell része! Sokkal nagyobb melle van mint nekem.
- Hát ez? - kérdeztem.- A tiéd! - ült le mellém. - Nem fogok veled a szülinapodon találkozni ezért elhoztam az ajándékod.
- Nem akarok gonosz lenni, de ehhez a ruhához mell?
- De! Ezért kapsz tőlem push up melltartó. - mosolygott.
- Köszönöm. - öleltem meg. - Mivel tudom, hogy te és a magassarkú ilyen messze álltok egymásól. - emelte fel a kezét és messze tette egymástól a két kéz fejét. - Ezért vettem ehhez a ruhához neked egy lapos talpú zárt magas szárú cipőt. - mosolygott és a táskájához ment. - Tessék. - mutatta fel.
Niki a legjobb barátnő. Mindig bele lát a fejembe és tudja mi kell nekem. Eszméletlen. Nem tudom a cipőnek vagy a ruhának örülök jobban. Azonnal felöltöztem és Niki besütötte a hajam. Az egész egyenes és a vége loknis. A tükör előtt álltam meg és néztem meg magam. Lehet több push up melltartót kellene viselnem? Elköszöntem nagyitól és Nikitől, majd elindultam a megbeszélt helyszínre. Igaz előtte nagyi részletes rajzot készített merre kell mennem. Hamar oda értem. Megálltam a büfé előtt. Három asztal. Egyiknél egy fiú és egy lány ült. A másiknál egy lány és a harmadiknál egy fiú. Mekkora az esélye, hogy pont Dae az? Elő vettem a telefonom és felhívtam. Be is jött a számításom. Az egyedül ülő fiú felvette a telefont. Amint kinyomtam oda sétáltam Daehez.
- S-Szia. - köszöntem neki amire ő felkapta a fejét.
- Szia? - kérdéssel válaszolt. - Ismerlek?
- Ömm... - ültem le elé. - MiHi vagyok. - mosolyogtam.
- Istenem! Milyen jól nézel ki! - mosolygott és az asztalra tette a kezét. - Sokat változtál! Hosszú a hajad!
- Te se panaszkodhatsz. - tettem keresztbe a lábam. - Nagyon jó képű vagy.
- Tudom, tudom. - igazította meg a haját. - Túl dögös vagyok!
- Az! - nevetettem. - Van valami terved? - néztem bele a szemébe.
- Van kedved sétálni? - állt fel.
- Persze! - fel álltam.
Elindultunk, majd megfogta a kezem. Vörös és döbbent arccal néztem fel rá. Miért fogja meg a kezem?
- Baj? - torpant meg.
- Hát... Miért fogtad meg?
- Mert így menő! Nem? - ismét a haját kezdte igazgatni.
- Oké... - fordultam előre és tovább indultunk.
Sokáig sétáltunk és nevetgéltünk. Kitalálta, hogy ő a gördeszka pályára akar menni. Ha nem ez a ruha lenne rajtam akkor én is szívesen mennék oda. Legalább ha lesz szabad időm akkor eljövök és gördeszkázok. Amint oda értünk már hallottam is a deszkák hangját. De jó hallani! Olyan rég deszkáztam, hogy az már fáj. Felértünk az emelvényre és meghalni készültem.
- Na? - szólalt meg Dae. - Tetszik?
- Miért nem ezt mondtad te idióta! - löktem oldalba amire fel figyeltek a deszkázó fiúk.
Nem igaz... Miért ilyen kicsi ez a város? Ezeknek is most kell itt lenniük... Ajj... Hülye BTS! Jó az még elmegy, hogy ők vannak itt, de az, hogy a GOT7 is az már idegesít.
- Bocsánat. - nevetett Dae.
- Szia! - integetett JungKook.
- Sziasztok. - köszöntem nekik.
- Azta! - akadt fent Dae szeme. - BTS!? GOT7?! Csalódtam benned MiHi...
- Miért? - néztem rá.
- Mert nem mondtad el, hogy milyen barátaid vannak. - karolt át.
- Ha te mondtad volna hova hozol akkor elmondtam volna... - pöcköltem fejbe.
- Randiztok? - kérdezte BamBam.
Én csak nevetni kezdtem. Anya sokszor beszélt Dae anyukájával és anya sok minden elmondott. Például azt is, hogy Dae mind két nemhez vonzódik. A röhögésemet az akadályozta meg, hogy Dae egy mozdulattal meg fogta az arcom és maga felé fordította, majd egy puszi nyomot a számra. Ellöktem és szerencsétlen leesett a deszka pályára.
- Hülye vagy?! - ordítottam rá.
- Miért?! - ordított vissza és két lábra állt. - Járunk!
- MI!? - akadtak ki a fiúk.
- E-E-Ez nem igaz! - vörösödött el az arcom.
- Dehogy nem! Én voltam az első aki megcsókolt! - mutatott a szájára, majd csücsöríteni kezdett.
- Akkor még csak 5 éves voltam!
- De nem szakítottál velem. - mosolyodott el.
- Akkor most szakítok veled! Ha csak ezért hívtál akkor haza megyek! - indultam volna el.
- Ajj! Olyan kislányos vagy! Csak egy puszi volt! - mászott ki a gödörből.
- Mondj egy indokot, hogy nem menjek haza. - tettem keresztbe a karom.
- Szeretlek! - kezdett drámázni. - Na de MiHi!
Megcsörrent a telefonj és felvette.
- Szia. Ja... Ja... Ahha. Megyek! - tette le a telefont. - Mennem kell MiHi! Az egyik haverom szerzett egy... Mindegy. Mennem kell. Majd még találkozunk! - ölelt meg. - Sziasztok! - és már ott se volt.
- Hülye... - néztem utána.
- Egyáltalán nem érdekelni, de ő ki volt? - nevetett J-Hope.
- Csak egy barát. - léptem hozzájuk közelebb. - Deszkáztok vagy csal álltok és néztek ki a fejetekből?
- Most pihenünk! - mosolygott J-Hope.
- Ahha... - - bólintottam. - Ti mindig együtt vagytok? - néztem végig a társaságon. - Hol van San és Suga?
- Kicsit össze vesztem Sugával... - simított a tarkójára Rap Monster.
- Miért? - kérdeztem és a mellkasom előtt össze fűztem a karom.
Már megint mi lehet? Miért vesztek össze ismét? Megint miattam?
- H-Hosszú... - dadogta JungKook. - Már késő van. Haza kísérjelek?
- Köszönöm, de nem kell. Tudok magamra vigyázni. - mosolyogtam.
- Szia. - mosolygott.
- S-Szia... - néztem oldalra.
- Nem fázol? - nézett végig rajtam. - Libabőrős vagy!
Levette magáról a piros inget és a hátamra terítette. Ennek meg mi baja? Fejére esett az elmúlt huszonnégy órában?
- Haza kísérhetlek? - kérdezte.
- H-Hát... - néztem JungKookra. - Egyedül is haza találok. - vettem volna le az inget, de Suga elkapta a kezemet. - S-Suga? - néztem fel rá, de ő csak mosolygott.
Na jó... Most ő vagy én a hülye? Miért csinálja ezt?! Nem is ismer! A hátam mögé pillantott, majd vissza nézett rám. Bele túrt a vörös hajába.
- Gyerünk már! - tette zsebre a kezét. - Csak haza kísérlek!
- K-Köszönöm, de nem kell! - kaptam ki a kezem a hideg ujjai közül. - Látod ezeket? - mutattam a lábamra. - Úgy hívják őket, hogy lábak! Nélküled is képes vagyok mozgatni őket!
- Rendben, akkor más kép fogalmazok. - komolyodott el az arca. - Vagy velem jössz, vagy ... - tompult el hangja. - Vagy úgy jársz, mint az unokatestvéred!
- Tessék? - kire céloz?
- Mool... Tegnap este szépen szét verték. Fel vittem hozzánk és ott aludt. És reggel azt mondta nekem, hogy azok a fiúk nem igazán kedvelnek téged. - ismét a hátam mögé pillantott.
- Miért nem hívtatok fel!? - fordultam hátra. - Miért?!
- Mool meg kérd engem és én... - nem engedtem, hogy befejezze a mondandóját, nem is igazán érdekel! Magam módján nagy pofonnal jutalmaztam. - Ezt most megérdemeltem... - motyogta.
- Nem... - sóhajtottam. - Bocsánat...
Megütöttem egy nálam négy évvel idősebb fiút. Amellett ő egy idol én meg fel pofozom. Ez IQm fel ér egy haléval...
- Nagyobbat kellet volna ütnöd. - mosolyodott el. - Megérdemeltem. Nem igaz Nam? - nézett el felettem.
Hátra fordultam és Moon csak a földet bámulta. Mi történt tegnap!?
- Tegnap... Mi történt? - szinte magamban motyogtam, de Suga meghallotta.
- Csak mást akartam mint a csapat többi tagja. Ennyi. - vont vállat az előttem álló vöröske.
- Köszönöm... - mosolyodtam el. - Köszönöm, hogy vigyáztál Moolra. Annyira gyerekes! - nevettem el magam. - JungKook. - léptem oda Kookihoz. - Áll még az ajánlatod? - mosolyogtam.
- I-Igen? - vörösödött el az arca.
- Akkor menjünk! - fogtam meg a kezét. - Suga. - vettem le az inget. - Tessék.
- Nálad maradhatott volna.
- Nem kell! Nem fázom. - fordultam vissza. - Sziasztok!
Elindultunk haza. JungKookkal egymás mellett mentünk. Nem beszéltünk. Akkor szólalt meg amikor a kezeimet az ellentétes vállamhoz tettem és dörzsölni kezdtem. Talán mégis fázom egy kicsit.
- Várj! - állt meg JungKook és levette magáról a fekete pulcsiját. - Tessék. - adta a kezembe.
Azonnal magamra kaptam. Egy kicsit nagy. A pulcsi ujja annyira hosszú, hogy az ujjam hegye se látszik ki. De nagyon meleg... JungKook illata van... Össze cipzároztam és átkaroltam magam. Becsuktam a szemem és olyan érzés fogott el mintha JungKookot ölelném. Kinyitottam a szemem és szemben állt velem Kooki.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Én csak... - pillantottam oldalra. - Meleg a pulcsid. - húztam el a szám.
- Egy pulcsinak melegnek kell lenni-e, nem? - mosolygott.
Nem mondtam semmit, csak tovább indultam. Hallottam, hogy jön utánam. Sietve mellém lépett és így mentünk nagyiék házáig. Megálltam és felé fordultam.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Igazán nincs mit. - túrt bele a hajába.
Próbáltam lehúzni a pulcsi cipzárját, de nem ment. Hülye pulcsi! Teljesen beakadt a cipzár. Percekig szerencsétlenkedtem, majd közelebb lépett hozzám JungKook és egy erő teljes mozdulattal lentebb húzta a cipzárt. Felnéztem rá. Elvesztem a tekintetében. Az utca lámpa fénye sárgára festette a fekete szemét. A keze még mindig a cipzáron pihent. Egyre közelebb jött az arca felém. Most meg kéne csókolnom? De akkor nem bírnám ki vele egy lékkőrbe. Már majdnem össze ért a szánk, de elfordítottam a fejem. Egy puszi érte az arcom. Nagyot nyeltem. Amint Kookinak is feltűnt, hogy arcon puszilt hátrébb lépet.
- S-Sajnálom... - dadogta.
- N-Nem baj... - vettem le a pulcsit és a kezébe adtam. - Szia. Jó éjt!
Meg sem vártam, hogy válaszoljon. Úgy rohantam be a házba mintha puskából lőttek volna ki. Becsaptam az ajtót és neki dőltem. Nagyot sóhajtottam. Amint magamhoz tértem bementem a nagyszobába. A kanapén feküdt Mool és körülötte mindenki. Szóval Sugának igaza volt.
- Mool... - léptem be a szobába.
- Csak leestem a lépcsőn! - mosolygott. Persze, ha valaki leesik a lépcsőn akkor lila folt lesz a szemén.
- B-Beszéltem Sugával... - ültem le a lábához. - Azt mondta megvertek...
- Dehogy! - ült fel. - Ez hülyeség!
- Mool! - néztem rá mérgesen. - Azért vertek meg, mert nem adtad oda a pénzed?
- I-Igen... De Suga azt mondta nem mondja el senkinek... - nézett a hasára és kezébe vette a pólója alját és azt kezdte gyűrögetni.
- Suga? - akadt fent Haey szeme. - Az a majom... - állt fel és a szobájába ment.
- MiHi drágám. Menj csak aludni. Te is Niki. Én elbeszélgetek a fiatal emberrel. - nézett nagyim Moolra.
Nikivel a szobába vonultunk. Holnap reggel haza megy. Hiányozni fog. Nem is kicsit.
- Na milyen volt? - ült le az ágyra a barátnőm.
- Semmilyen. - léptem a tükörhöz és levettem a ruhát.
- És JungKook? - kacsintott rám a tükörből. - Láttalak titeket! - nevetett.
Azonnal felé fordultam. Hogy lehet ilyen jó szeme? Egyáltalán miért jó neki, hogy leselkedhet utánam?
- Csak megpuszilt... - fogtam össze a hajam. - Kimennél?
- Persze! - felállt és kiment.
Át vettem a fehérneműimet és magamra vettem a pizsimet. Amint kész voltam az ágyba dőltem, majd ordítottam Nikinek, hogy bejöhet. Egész sokáig beszélgettünk, majd elaludt. Betakartam és az oldalamra fordultam. JungKook járt a fejemben. Belegondoltam mi lett volna, ha hagyom, hogy megcsókoljon. Lehet boldogabb lennék? Esetleg megörülnék? Ajj... Szeretem Jungkookot. Mindennél jobban...
Suga szemszögéből:
Lassan nyitottam ki a szemem. A telefonomért nyúltam. Berántottam a készüléket a paplanom alá és felnyitottam a képernyőt. Fél tizenegy. Király... Lerúgtam a takarom és felültem az ágyon. Lábamat lelógattam az ágyról és megvakartam a nyakam. Csend van oda kint. Lehet elmentek a fiúk valahova. Felöltöztem és kezemben a telefonommal kimentem a nappaliba. Minden üres. Végre csend. Az étkező asztalhoz mentem és egy cetlit találtam. Elmentünk gördeszkázni a többiekkel! Majd este jövünk. By: Jimin. Elmosolyodtam és a hűtőhöz léptem. Kivettem onnan amit találtam, majd az asztalra tettem. Nyílt a vécé ajtó és Mool lépett ki rajta.
- Jó reggelt Hyung. - törölte meg a szemét.
- Neked is. - ültem le az asztalhoz. - Gyere egyél valamit.
Leült mellém és elkezdtünk enni. Egy darabig csendben ettünk, majd megszólalt két falat között.
- Hyung... - nézett rám. - Akkor nem mondod el MiHinek, se Haeynek?
Barna szemeivel pásztázta a tekintetem. Szinte már a lelkemben sétált.
- Nem ígérek semmit, de... Rendben. Nem mondom el. Addig nem ameddig a sors úgy akarja.
- Köszönöm. - mosolyodott el. - De... A fiúk azt mondták beszélni akarnak MiHivel. Kérlek vigyázz rá!
- Megteszek mindent. - mosolyogtam.
A lila monokli a szeme alatt csak még jobban kihangsúlyozta a szeme színét. Fél egyig nem csináltunk semmit, majd haza kísértem. Miután épségben betette a lábát a házba, elindultam a gördeszka pályára. Kezdett sötétedni. Fél hétre már ott voltam, egy srác rohant el mellettem. Szinte elvitte a bal karom, olyan gyorsan sietett el mellettem. Felmentem a lépcsőn és MiHivel találtam szembe magam. Ilyen csinos is tud lenni? Nagyon jól áll neki az ilyen fajta ruha. Kiemeli a derekát és még a mellét is nagyobbnak látni.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- S-Szia... - zavarában oldalra pillantott.
- Nem fázol? - ismét végig néztem rajta - Libabőrős vagy!
Levettem a felsőm és a hátára terítettem.
- Haza kísérhetlek? - kérdeztem egy bájos mosollyal az arcomon. Nem mintha kedvem lenne bárkit is haza kísérni.
- H-Hát... - fordult hátra. - Egyedül is haza találok. - vette volna le a hátáról az ingem, de elkaptam a kezét. Milyen apró, törékeny keze van! - S-Suga? - nézett fel rám. Milyen aranyos amikor kimondja a nevem. Nem olyan mint a többi fan. Teljesen más.
- Gyerünk már! - vágtam zsebre a kezem. A fiúkra néztem. Vajon BamBam vagy JungKook forr most jobban? - Csak haza kísérlek!
- K-Köszönöm, de nem kell! - húzta ki a kezét, a kezemből. - Látod ezeket? - mutatott a lábára. - Úgy hívják őket, hogy lábak! Nélküled is képes vagyok mozgatni őket!
- Rendben, akkor más kép fogalmazok. - tüntettem el a mosolyt az arcomról. - Vagy velem jössz, vagy ... - a végét szinte elsuttogtam. - Vagy úgy jársz, mint az unokatestvéred!
- Tessék? - vonta fel a szemöldökét.
- Mool... Tegnap este szépen szét verték. Fel vittem hozzánk és ott aludt. És reggel azt mondta nekem, hogy azok a fiúk nem igazán kedvelnek téged. - újra a fiúkra néztem.
- Miért nem hívtatok fel!? - sebesen hátra nézett - Miért?!
- Mool meg kérd engem és én... - felém fordult és arcon vágott. Nem igazán fájt. A hangja volt nagy, de az ereje egy pillangóéval ért fel. - Ezt most megérdemeltem... - motyogtam.
- Nem... - pillantott rám és egy kis sóhaj hagyta el a száját. - Bocsánat...
Aranyos amikor kicsit csalódott.
- Nagyobbat kellet volna ütnöd. - mosolyodtam el. - Megérdemeltem. Nem igaz Nam? - a fiúkra pillantottam. Moon nem mondott semmit. MiHi is hátra pillantott.
- Tegnap... Mi történt? - suttogta el.
- Csak mást akartam mint a csapat többi tagja. Ennyi. - vontam vállat.
- Köszönöm... - egy aranyos mosoly ült az arcára - Köszönöm, hogy vigyáztál Moolra. Annyira gyerekes! - fel nevetett. - JungKook. - sétált oda JungKookhoz. - Áll még az ajánlatod?
- I-Igen? - válaszolt ijedten.
- Akkor menjünk! - kapta el a kezét. - Suga. - vette le az ingem és a kezembe adta. - Tessék.
- Nálad maradhatott volna. - néztem az ingemre.
- Nem kell! Nem fázom. - fordult a fiúkhoz. - Sziasztok!
Olyan gyorsan eltűntek, hogy porfelhőt hagytak. Sóhajtottam és vissza vettem az ingem.
- Mi volt az az előbbi? - kérdezte V.
- Csak... Semmi. - vontam vállat. - Valahogy segíteni kell ennek a két szerencsétlennek.
- Dehogy kell! - csapta le a deszkáját BamBam. - Bele gondoltál, hogy mi lesz ha haza érnek!? Fenébe... - sziszegte el.
- De Bhuwakul! - rakta a barátja vállára a kezét YungYeom. - Miért kell neked minden lány?
- Csak... - pillantott oldalra BamBam.
Őszintén senki nem ismeri BamBamot. Pedig már elég rég óta van a GOT7nél. Talán az egyetlen aki tudja, hogy miért van nő fóbiája, az YungYeom. Nem igazán van olyan ember aki annyira ismeri őt, viszont YungYeom már réges-rég barátok. Emellett egy suliba járnak. De sokszor van olyan helyzet, hogy YungYeom se tudja mi jár BamBam fejében. Én is így vagyok a többiekkel. Senki se tudja mi jár a fejemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése