2015. május 1., péntek

30. Fejezet

Suga kedvenc Ficije

MiHi szemszögéből:

JungKook csak sírt és sírt. Ha nem tartanám akkor már a földön ülne. Kim Nam Joon! Hogy mondhat ilyet Kookinak! JungKook egyre hangosabban sírt. A sírásra kijöttek a többiek a nappaliba. Jimin fel állt a kanapéról és hozzánk lépett, majd Kooki hátára tette a kezét.
- JungKook... - hallottam a hátam mögül Monster hangját.
- Hogy mondhattad azt JungKooknak?! - engedtem el Kookit. - Még ha viccből is mondtad, már túlzás!
- Én nem úgy értettem! - lépett közelebb hozzám.
- Nem érdekel... - fordultam vissza Kookihoz. - Legalább kérj tőle bocsánatot.
- Nem kell a bocsánat kérése! Mióta itt vagyok át gázol rajtam! - nézett Moonra Kooki. - Lehet, hogy csak énekelek és nem rapelek, de ha annyira rossz vagyok akkor mond, hogy lépjek ki és kilépek! - indult el a szobájába. Illetve az én szobámba ment be.
- Az az én szobám... - motyogtam.
- MiHi... - nézett rám Nam. - Én nem úgy gondoltam! Nem gondoltam komolyan!
- Oké... - indultam el mellette. - Mióta itt lakok az egész életem megörült...
Bementem a szobámba és JungKook az ágyamban feküdt és aludt. Elfáradhatott ha már fél nyolckor alszik. Bezártam az ajtót és oda mentem hozzá. Édesen szuszogott.
- Kooki... - simogattam meg az arcát.
Lassan kinyitotta a könnyes szemét és rám nézett. A haja a szemébe lógott. Édes fekete tincsek pihentek a látó szervén. Lassan támaszkodott a kezére és ült fel.
- Bocsánat... - motyogta.
- Maradhatsz. - mosolyogtam. - Csak menj ki ameddig átöltözök.
- Rendben. - állt fel. - Átöltözök és jövök.
Elhagyta a szobám én meg öltözni kezdtem. Már majdnem teljesen meztelen, kivéve egy bugyi volt rajtam, amikor nyílt a szobám ajtaja. A mellem elé kaptam a kezem és hátra fordultam. JungKookkal találtam magam szembe. Azonnal vörös lett az ő és az én arcom is. Felsikítottam és ő azonnal kiment. Gyorsan magamra kaptam a pizsim és az ágyamra ültem. Istenem! Még senki nem látott meztelenül! Ez olyan ciki! Legalább teljesen eltakartam a mellem? Bele se merek gondolni...

JungKook szemszögéből:

Azonnal elhagytam MiHi szobáját és átrohantam a sajátomba. Nem akartam találkozni Moonnal egy pillanatra se. Jó... Gondolom viccből mondta, de akkor is! A zsebemből kivettem a kis dobozt amiben a nyaklánc van és eldugtam a fiókomba. Gyorsan át vettem a pizsimet és indultam vissza MiHihez. Nyitottam be és ami akkor fogadott. Semmi nem volt rajta egy bugyin kívül. Felém fordult és... Istenem! Fel sikított én meg ki iszkoltam. De mire kiértem a többiek az ajtó előtt szobroztak.
- Mit csináltál? - kérdezte V.
- Én.. Ő... - makogtam. Nem igazán tudok semmit se mondani. - A... Ruha...Nélkül... - érzetem, hogy még jobban lángra kap az arcom.
- Rá nyitottál?! - kezdett rángatni Jimin.
- Most mit vagy oda Jimin? - kérdezte V. - Együtt szoktak aludni.
- Az teljesen más! - néztem Vre. - Tegnap este... Akkor már láttam bugyiban...
- Hogy-hogy? - vonta össze a szemöldökét Suga.
- Elaludt és levettem róla. - kezdtem a földet nézni.
- Tudtam, hogy te voltál! - nevetett J-Hope.
- Nem is mondtam! - néztem fel rá.
- MiHi azért volt reggel olyan mert nem tudta ki volt a szobájába. - nevetett tovább. - Láttátok volna az arcát mikor ki akartuk találni!
- Ki került szóba? - kérdezte Jin.
- Először Suga volt a kiszemelt, majd mivel JungKook ment el másodiknak aludni ezért őt gondoltuk. - mosolygott.
- JungKook... - nyitotta ki az ajtót MiHi. - Mit csináltok?
- Semmit, semmit! - fordultam felé és mosolygás közben ráztam a kezem. - Fáradt vagyok! Te nem? - kezdtem kínosan nevetni. - Volt itt kint egy pók! Ilyen nagy volt! - tettem szét a kezem. - Jóbban tennéd ha bemennél még elkapom!
- Nem félek a pókóltól. - nevetett.
- De ez nagyon, nagyon, nagy volt! - hangsúlyoztam tovább.
- Majd ha a villám vagy egy kutya rohangál itt akkor , majd bezárkózom a szobámba. - nevetett.
- Az előbb volt itt egy kutya! - folytattam a kifogásokat, hogy be menjen a szobájába.
- Tudod mit? Inkább vissza megyek. - fordult vissza. - Majd ha elkaptad a kutyát akkor szólj. - vissza ment és bezárta az ajtaját.
- Hát ez szar volt... - rázta meg a fejét Jimin.
- Mert a "Nézd ott egy madár!" sokkal jobb volt... - tette Jimin vállára a kezét J-Hope.
- Az természetes volt! - nézett nézett rá mérgesen Jimin.
- Persze! - nevetett Suga. - Mert a bowling pályán mindig repkednek a madarak!
- Miért érzem, hogy mellette egy senki vagyok? - néztem a fiúkra.
- Ez természetes! Ő pont ezt akarja, hogy érezd! - mondta V.
- Miért? - kérdeztem vissza.
- Mert lány... - válaszolt Moondter. - Ha bele gondolsz minket folyton manipulál...
- Most, hogy mondod... - húztam el a szám.
- Most is azt akarja, hogy be menj hozzá, aztán amikor rá vetnéd magad ő azt fogja mondani, hogy fáradt. Ha te nem állsz le akkor addig húzza a dolgokat, még TE alszol be. - mutatott rám Jimin.
- Ez volt Nikinél is? - mosolyogtam gúnyosan.
- Na vele hagyjál! - nézett rám mérgesen.
- Miért? - kérdezte Hopi.
- Mindegy... - indult a konyhába Jimin.
Mi lehet köztük? Lefeküdtek? De Jimin úgy beszél róla mintha egy... mindegy mi volna. Elköszöntem a fiúktól és bementem MiHihez. Az ágyán ült. Rám nézett és elkezdett mosolyogni.
- Bocsi amiért... benyitottam. - ültem le az ágyára.
- Kicsit túl reagáltam... - nézett a lábamra. - A pasim vagy, nem? - nézett vissza a szemembe.
- D-De... - dőltem hátra az ágyán. - Azért bocsi... Nem akartalak... meglesni.
- Oké. - nevetett. - Megbeszéltük. De... Tegnap este...
- Én voltam. Azt is sajnálom. - néztem rá.
- Köszönöm, hogy figyelsz rám. - feküdt le ő is.
- Ez a legkevesebb... - húztam magamhoz.
Hamar elaludt. Fel ültem és betakartam magunkat, majd vissza feküdtem és én is elaludtam.

MiHi szemszögéből:

Egyedül keltem fel. JungKook eltűnt. Suliba kell mennem, lehet ezért tűnt el Kooki. A telefonomért nyúltam és meg néztem az időt. Istenem! Elkések! Gyorsan fel öltöztem és ki rohantam a nappaliba. Sehol senki! Miért nem tudnak fel kelteni!? Egyáltalán hol az istenben vannak?! Fel kaptam a cipőm és a hátamra kaptam a táskám. A liftbe szálltam és amint leértem ki rohantam az épület elé. Az épület előtt egy hirdető tábla állt. A fiúk azt nézték.
- Jó reggelt... - lépet oda hozzájuk.
- Neked is. - mosolyogtak.
- Mit csináltok? - túrtam bele a hajamba.
- Látod azt? - mutatott a táblára Nam.
A táblára néztem. Az állt rajta, hogy banda plakát, zárójelben, hogy BTS. Ohh!
- Azta! - mosolyodtam el. - Akkor ez azt jelenti fotózásra megyünk? - néztem rájuk.
- Igen! - válaszolt V. - Az első közös képünk! - karolt át.
- Hogy aludtál? - nézett rám JungKook.
- J-Jól. - emeltem rá a tekintetem. - Azt hittem felszívódtatok.
- Mivel Suga szobája pont a főútra néz reggel meglátta és riasztott minket, szóval lejöttünk megnézni. - mosolygott Jimin. - Baj, hogy egyedül hagytunk?
- Dehogy! Csak megijedtem. - vontam vállat. - Azért ha máskor elhúztok otthonról legalább egy papírt hagyatok.
- Én írtam volna csak V nem hagyott. - nézett a mellettem állóra Jimin.
- Te voltál lassú Jimin... - húzta el a szájét TaeHyung.
- Mindegy! - nevettem. - Viszont elfogunk késni JungKook.
- Ohh. Tényleg! Suli. - simított a nyakára Kooki. - Na akkor menjünk! - kapta el a csuklóm. - Sziasztok!
- V-Várj már JungKook! - kezdett rángatni.
- Azt mondtad sietni kell! Akkor siess!

Suga szemszögéből:

Kora reggel van... Minek kelek fel reggel hatkor, ha Jin egyedül is képes elindítani a suliba JungKookot és MiHit? Csak fekszek. Mindig MiHin jár a fejem. Istenem... Nem lehetek szerelmes egy 17 éves lányba! 21 éves vagyok... és ő a csapat társam... és egyben a haverom barátnője. Az asztalomra néztem, majd vissza a plafonra. A gondolataim olyanok mint a végtelenség. Amikor elgondolkodok minden megáll. Most is csak fél perc telt el. Lassan felültem és letettem a lábam a földre. A hajamba túrtam és fel álltam. Fel öltözködtem és észre vettem valamit az ablakból. Egy hatalmas hirdető tábla és rajta, hogy banda plakát és a bandánk neve. Moon nem is mondta, hogy fotózásra megyünk. Amint készen voltam kimentem a konyhába. Már szinte mindenki ott volt kivéve JungKook. Leültem az asztalhoz és a telefonomat kezdtem nyomkodni.
- Ha nem kelnek fel akkor elkésnek... - tette le az asztal közepére a reggelit Jin.
- Menj be és keltsd fel őket. - dobtam oda az ötletem.
- És ha... meztelenek? - kérdezte vissza.
- Jó reggelt... - jelent meg Kooki pizsiben.
- MiHit hol hagytad? - kérdezte V.
- Alszik. - ült le hozzánk. - Nem akartam fel kelteni.
- Pedig ideje lenne kölyök! - néztem rá - Suliba kell mennetek! Azt se díjazom, hogy együtt aludjatok! - na ez nagyon úgy hangzott mintha féltékeny lennék, pedig egyáltalán nem vagyok az! Monster csak rám nézett, úgy mint a többiek.
- Nyugi. - nevetett JungKook. - Csak aludtunk.
- Én nyugodt vagyok, csak már megint... az anti fanok! - zártam le a telefonom képernyőjét. Talán ez egy szar kifogás, de akkor is.
- Mi van már megint velük? - kérdezte J-Hope.
- Már megint az anyámat szidják! - ez félig igaz. Nagyon sokszor kapok vagy látok anyázó üzeneteket. De azt nem értem miért kapom. Oké, hogy valaki nem bír, meg értem, de akkor se szidjon senkinek senkijét.
- Ne foglalkozz velük! - legyintett V. - Én tegnap este olyan történetet olvastam amiben én és JungKook lefekszünk és nem igazán érdekel!
- Azokat nem anti fanok írják, idióta... - sóhajtott Jimin. - De én szeretem azt amiben én vagyok! - mosolygott. - Nehogy azt higgyétek, hogy meleg vagyok! Nem vagyok az csak szeretem azokat a ficiket!
- Oké, oké. - nevettet JungKook.
- És találtatok már olyat amiben MiHi is benne volt? - kérdeztem.
Ismét mindenki tekintete rám irányult. Most mi bajuk van? Csak kérdeztem! Nem akarom elolvasni! Csak érdekel, hogy őt is keverték-e már érdekes helyzetbe.
- Még nem találtam... - rázta meg a fejét V. - De lefogadom, hogy BamBam egész nap azt olvassa!
Erre mindenki hangos nevetésben tört ki. Kitudja mit csinál BamBam egyedül. Mostanában még esténként beszél MiHivel skypen. Kitudja mit csinál utána... a szobájába... egyedül.
- Szerintem nem csak BamBam olvas olyanokat! - hagyta abba egy pillanatra a nevetést Jimin és Kookira nézett.
- É-Én nem olvasok olyanokat! - jelent meg egy kis pír JungKook arcán.
- Tényleg. Van kint a főúton egy hirdető tábla és az áll rajta, hogy ott a MI poszterünk lesz. - kezdtem volna z evést.
- Kajak?! - pattant fel V. - Meg kell néznünk! - indult az ajtóhoz.
- De én éhes vagyok... - motyogtam és a kaját bámultam.
- Mozogj YoonGi! - kapta el a karom J-Hope.
Azonnal lementünk a ház elé. Szép nagy poszter lesz ott mit ne mondjak. Erről minket mikor akartak értesíteni? Egy jó darabig néztük, majd meg jelent MiHi.
- Jó reggelt... - hallottuk a hangját.
- Neked is. - mosolyogtunk rá.
- Mit csináltok?
- Látod azt? - mutatott a táblára Nam.
A táblára nézett. Gyorsan elolvasta a szöveget és vissza nézett ránk.
- Azta! - mosolyodott el. - Akkor ez azt jelenti fotózásra megyünk?
- Igen! - válaszolt V. - Az első közös képünk! - oda lépett hozzá és átkarolta.
- Hogy aludtál? - nézett rá JungKook.
- J-Jól. Azt hittem felszívódtatok.
- Mivel Suga szobája pont a főútra néz reggel meglátta és riasztott minket, szóval lejöttünk megnézni. - mosolygott Jimin. - Baj, hogy egyedül hagytunk?
- Dehogy! Csak megijedtem. - vont vállat. - Azért ha máskor elhúztok otthonról legalább egy papírt hagyatok.
- Én írtam volna csak V nem hagyott. - nézett Vre Jimin.
- Te voltál lassú Jimin... - húzta el a szájét TaeHyung.
- Mindegy! - nevetett MiHi. - Viszont elfogunk késni JungKook.
- Ohh. Tényleg! Suli. - simított a nyakára Kooki. - Na akkor menjünk! - kapta el MiHi csuklóját. - Sziasztok!
- V-Várj már JungKook! - kiabált MiHi.
- Azt mondtad sietni kell! Akkor siess!
Nem mondom, hogy féltékeny vagyok mert nem vagyok az! De kicsit idegesít ez az egész...
- Aranyosak. - mosolygott V.
- Ja... Mint a két napos tehén szar... - indultam vissza a házba.
- Ugyan már Suga! - szólt utánam TaeHyung.
- Hideg van! - néztem vissza. - Ti is megfáztok ha nem jössz tök!
Vissza mentünk a lakásba és evés közben a telefonomat nyomkodtam, úgy mint V és Jimin. Én facebookoztam ők meg nem tudom mit csináltak.
- Istenem! - szólalt fel V.
- Mi az? - néztünk rá.
- E-Ez a fici nagyon durva! - jelentette ki vörös arccal.
- Miért? - kérdezte Monstert.
- "Lassan végig húztam a kezemet MiHi mellén, majd a nyakába haraptam." - olvasta fel.
- Na ne! - könyököltem az asztalra, hogy lássam V telefonja kijelzősét.
- Ki szemszögéből van? - nézte a kijelzőt Hopi.
- Ömm... - nézett fel rám V. - YoonGiéből... - motyogta el.
- Hadd lássam! - kaptam ki a kezéből a telefont.
Azonnal olvasni kezdtem. Ez betegesen jó! Minden mondatától a hideg futkos a hátamon és hevesen ver a szívem. Megörülök! Gyorsan bemagoltam a címét és vissza adtam a telefont Vnek.
- Ezt meg ne mutasd se JungKooknak, se MiHinek. - álltam fel.
Azonnal a szobámba iszkoltam. Bezártam az ajtóm és elkezdtem olvasni a ficit. Imádom! Miket ki nem találnak a rajongók! Mindent elképzeltem. Már majdnem a végénél voltam amikor a férfiasságomra néztem. Tudtam, hogy ez lesz! Nem csinálhatom akkor amikor mindenki fent van! Gyorsan elolvastam az utolsó pár sort és kifeküdtem az ágyamon. Csak feküdtem és próbáltam kiverni a gondolatokat a fejemből. Egyáltalán nem megy! Valahányszor sikerülne mindig beugrik egy elképzelt kép rólam és MiHiről. Nem lehetek szerelmes... nem lehetek szerelmes a barátom csajába! Nem lehetek szerelmes a csapattársamba! Nem lehetek szerelmes a volt barátnőm unokatestvérébe! Nem lehetek szerelmes MiHibe!!!

Mark szemszögéből:

Nem tudom mi rosszabb a délutánban. Az, hogy semmi érdekes nincs a neten vagy, hogy BamBam zongorázik. Most meg van hülyülve mert rózsaszín szín van a hajában. Jól játszik, de fáj a fejem!
- Hagyd már abba BamBam! - szóltam rá. - Szét megy a fejem! - fordultam a fekete zongora felé.
- Jó... - állt fel és oda jött hozzám. - Mit csinálsz? - ült le és kezdte a tévét bámulni.
Mániám ha internetezek, hogy a laptopomhoz kötöm a tévét, hogy jobban lássam.
- Csak keresgéltem, de semmi érdekes nincs... - sóhajtottam.
- Emberek! - rohant ki a szobájából Jackson. - Vigyázz Mark!
Át ugrott a kanapén és leült BamBam és közém. Kikapta a kezemből a gépem és elkezdett valamit irkálni a keresőbe. Amire betöltötte mindenki a tévét kezdte nézni.
- Ez mi? - kérdezte YungYeom.
- Ez egy Fici! - jelentette ki Jackson. - Amiben fő szerepet játszik Suga és MiHi!
- Mi van?! - akadt fent BamBam. - Hadd lássam!
Elkezdtük olvasni. E-Erre nincsenek szavak! Hogy tud valaki ilyet elképzelni? Nagyon jó, de.. Wá! Már olvastam ilyeneket. Őszintén én Yuri fan vagyok. Ha a lányok Yaoi fanok akkor én miért nem lehetek Yuri?
- Jól látom? - kérdezte JR.
- "Nem tudom miért, de amikor ruha van rajta akkor sokkal nagyobb a melle, de most, hogy rajta pihen a kezem nem tünik olyan nagynak.". Ez? - kérdezte JB.
- Ja... Ez...
- MiHinek tényleg kicsi a melle... - jelentette ki YoungJae.
- Te kajak azt nézed?! - nézett YoungJaere BamBam.
- Mit vagy úgy fent akadva ezen? te is mindig azt nézed! - válaszolt YoungJae.
- Az más! - nézett vissza a tévére BamBam. - Szerinted van olyan amiben én és MiHi vagyok?
- Erősen két... - válaszoltam volna, de Jackson közbe vágott.
- Van! Sőt! Van olyan amiben Vvel, Jiminnel, Jinnel, Markal, JR., YoungYeommal és BamBammal van.
- Ezt nem hiszem el! - álltam fel. - Mi a címe? - ültem vissza.
- Nem vagytok normálisak... - sóhajtott JB.
- Most mi a bajod? - kérdeztem. - Ez csak írás!
- És mi van ha MiHi megtudja, hogy ti ezeket olvassátok? Félni fog tőletek! - indult a szobájába JB.
- Miért félne? - kérdezte YoungYeom.
- Mert ő lány! Minden lány szégyenlős és ez olyan neki mintha mindenki látta volna meztelenül. - fordult vissza. - Én is ki voltam akadva amikor JR. Yaoit olvasott és mi ketten voltunk benne.
- Azt már megbeszéltük... - motyogta JR.
- Tudom. - mosolygott JB. - Őrülnék, ha nem olvasnátok olyat amiben MiHi van. A végén még ti lesztek előtte zavarban.
- Oké, oké. - csitítgatta BamBam.
JB. elment a szobájába mi meg elkezdtünk zenét hallgatni.
- Szerintem csak féltékeny. - jelentette ki Jackson és vállat vont.
- Az tuti! - kezdtünk nevetni.
Egy jó darabig fent voltunk, majd elmentünk aludni. Elolvastam a ficit és meg kell mondanom... Hülyeség volt. Ma is aludhatok a hasamon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése