4. Fejezet

MiHi szemszögéből:

Már a könyvtárnál szobroztam egy ideje amikor megjelent JungKook.
- Szia! - mosolygott.
- Szia.
- Bocsáss meg, hogy ilyen sokat vártál. - tette zsebre a kezét.
- Semmi baj. Nem rég értem ide. Még haza mentem a cuccomért. - indultunk befele a könyvtárba.
Nem voltak olyan sokan. És mit hallottam? Zenét! El sem hiszem. Bementünk egy fülkébe és leültünk. Elő vettük a matek füzetünket és könyvünket. Elkezdtük csinálni, de JungKook a fejéhez kapott.
- Nem értem! - nyávogott.
- Mit nem értesz? - zártam be a füzetem.
- Te kész vagy?! - nézett rám.
- Nem volt nehéz. - nevettem.
- Hagy másoljam le! - nyúlt a füzetem felé, de én elhúztam.
- Dehogy! Gondolkozz rajt!
- Legalább kicsit segíts! - nézett rám kiskutya szemekkel.
Nem bírom ki ha valaki így néz rám! Olyan könnyen lehet kiskutya szemekkel befolyásolni. Mool is mindig ezt csinálja, meg Niki is.
- Rendben... - közelebb ültem hozzá és segítettem neki.
Egész hamar megcsináltuk.
- Milyen okos vagyok! - pakolt el.
- Az én agyammal az vagy. - nevettem és ő is nevetni kezdett. - Na hagy lássam a füzeted!
- De nem rajzolok jól. - vette elő a füzetét. - De ne nevess ki. - fordult el.
Kinyitottam a füzetet és a lélegzetem elállt. Egyik fantasztikus rajzot követte a másik. Rajz film szereplők, kutyák és cicák. Jimin és J-Hope. Virág csokor és. Ez én vagyok? Ilyen szépen lerajzolt? De még csak tegnap előtt látott.
- JungKook. - néztem rá, de ő csak vörös arccal meredt a a füzete lapjára.
- Baj, hogy lerajzoltalak? - kérdezte halkan.
- Dehogy! Ez nagyon jó! - igaz még nincs teljesen kész, de nagyon jó.
- Tényleg? - nézett rám.
- Igen. - bólogattam. - Ügyes vagy.
Kooki felajánlotta, hogy haza kísér. El is indultunk. Beszélgettünk és nem messze a kollégiumtól megállt.
- Valami baj van? - fordultam hátra.
- Figyelj MiHi... - vakarta meg a feje búbját. - Többet érzek mind barátság.
Micsoda? Csak néztem rá. Ezt most nem gondolja komolyan. Ezek után, hogy fogok én vele egy bandában fellépni?! Nem mondhatom, hogy én is mert ha elkezdünk járni akkor nem fogom kibírni!
- Sajnálom... De ha akarnék se tudnék többet érezni barátságnál... - miért kell ezt csinálnom!?
- Értem, de miért?
- MinHe teljesen tönkre tenne. Már így is utál.
- De én segítenék neked!
- JungKook! Nem kell más segítsége! Én semmit nem akarok tőled! Kérlek ezt értsd meg!
- Értem... Sajnálom. Hülyeség volt. Haza kísérlek és utána megyek... - indult el előttem lehajtott fejjel.
Annyira sajnálom, de nem akarom, hogy gajra mennyen amiért eddig dolgozott. MinHe meg teljesen kivégezni. Sajnálom Kooki! Egész úton csendben mentünk. Mikor megérkeztünk a kollégiumba elköszöntük és bementem. Teljesen össze törtem! A fejemre tettem a kezem. Sóhajtottam és elindultam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom és beszélgetni kezdtem Nikivel. Szerencse már fel kelt.
- Na mizú? - kérdezte.
- Semmi érdekes. - mosolyogtam. Nem akarom elmondani mi törtét. - Veled?
- Kövi héten nem kell suliba mennem.
- Az király! Eljöhetnél ide! Lesz pénteken egy hatalmas koncert!
- Ú! Benne vagyok! Megbeszélem apával és majd megyek. Ha pénteken lesz akkor szerdán megyek! Vagy majd meglátom!
Beszélgettünk még egy darabig, majd kikapcsoltam a gépem. Kooki jár a fejemben. Annyira aranyos volt ma! Én meg egy hülye vagyok... Érezni akarom a puha kis száját az enyémen! Akarom őt! Mindennél jobban akarom őt!

JungKook szemszögéből:

Miért? Annyira nem értem a lányokat. Ha nem lép a fiú akkor az a baj, ha lép akkor meg az. Azt mondta ha akarna se tudna többet érezni mint barátság. MinHevel meg elfogok beszélgetni. Leültem a kollégium előtti padra és vártam. Nem tudom meddig vártam, de fél hat volt amikor MinHe megjelent.
- Szia Kooki. - mosolygott.
- Szia. Beszélhetnénk? - álltam fel a padról.
- Rám vártál?
- Igen. - tettem zsebre a kezem. - Miért kell minden lánnyal bunkóznod? - néztem rá.
- Én nem vagyok velük bunkó! - háborodott fel. - Csak nem szeretem ha mással vagy a hátam mögött!
- De mi nem is járunk!
- Dehogy nem! - lépett közelebb hozzám. - Az enyém vagy... - csücsörített. Oldalra néztem és a fiúk röhögtek rajtam. Persze... Muszáj volt az a GPS alkalmazás...
- S-Sajnálom... - tettem a homlokára a kezem és eltoltam. - Nem vagy az esetem...
- De...
- Semmi de! - néztem rá dühösen. - Szállj le MiHiről! Hagyd békén! Mert ha vele csinálsz valamit akkor én leszek az aki egyesével tépem ki a festett hajszálaidat! - hagytam ott.
- De JungKook! Most szakítasz?! - ordított utánam.
- Soha nem voltam a pasid! - fordultam vissza.
- Szerelmes vagy abba a vasaló asztalba!? Még ha csinos lenne! Attól, hogy táncolsz és énekelsz egy senki vagy!
Nem is figyeltem rá. Elmentem a fiúk mellet és haza fele indultam. Persze a többiek jöttek utánam.
- Ő lenne MinHe? - nevetett Jimin.
- Igen... Egy álnok kígyó!
- Dögös! - nevetett V.
- Dehogy az! Undorító! És miatta van minden. - motyogtam el a végét.
- Mit mondott MiHi? - kérdezte Suga.
- Azt, hogy ő semmit nem akar mert az a boszorka tönkre tenné az életét. Mondtam, hogy segítek neki, de azt mondta, hogy nem.
- Figyelj! Ez az első próbálkozás volt! - karolt át Jimin. - Nem lesz semmi ha kicsit próbálkozol nála.
- Próbálkozzak? - néztem rá.
- Pontosan! - tette a fejemre a sapkáját. - Ha tetszik tegyél meg mindent azért, hogy ő is viszonozza.
És mint mindig már kezdett is énekelni. Ezt bírom Jiminben ha valami van ő ott van és segít. Nekem se kellet több. Elkezdtem vele énekelni és a többiek is csatlakoztak. Elkezdtünk táncolni és az emberek minket néztek. Sokan voltak akik felismertek minket és jöttek oda autogramot kérni. Rengeteg ember kért autogramot! Hála Jiminnek.
- Mi lesz kedden a műsör után? - kérdezte J-Hope.
- Lefogják rólunk tépni a pólónkat! - szólalt meg V.
- Ha nem a gatyánk kell nekik! - mindenki elkezdett röhögni.
Haza mentünk és teljesen boldog voltam. Jimin adott egy fantasztikus ötletet. Megengedték, hogy MiHit elhívjam a próbánkra! De majd a koncert után mert nem figyelnék. Vagyis Moon és Suga szerint. Pedig de! Mindent bele adnék, csak azért, hogy lenyűgözzem MiHit. Egyre jobban várom a keddet és még inkább a pénteket.

MinHe szemszögéből:

Éppen haza fele tartottam apámtól. Már megint össze jött egy velem majdnem egykorú csajjal. Hány ingerem van tőlük. Már éppen mentem volna be a kollégium ajtaján amikor meg láttam JungKookomat! Olyan édes!
- Szia Kooki. - mosolyogtam.
- Szia. Beszélhetnénk? - állt fel a padról.
- Rám vártál? - el sem hiszem!
- Igen. - tette zsebre a kezét. - Miért kell minden lánnyal bunkóznod? - nézet rám.
- Én nem vagyok velük bunkó! - hogy mondhat ilyet nekem?! - Csak nem szeretem ha mással vagy a hátam mögött!
- De mi nem is járunk!
- Dehogy nem! - lépetem közelebb hozzá. - Az enyém vagy... - csókoltam volna meg.
- S-Sajnálom... - a homlokomra tette a kezét és eltolt magától. - Nem vagy az esetem...
- De...
- Semmi de! - nézet rám dühösen. - Szállj le MiHiről! Hagyd békén! Mert ha vele csinálsz valamit akkor én leszek az aki egyesével tépem ki a festett hajszálaidat! - csak úgy elment.
MiHi! Persze! Az a csaj egy rohadék! Elveszi Kookit és Jeant! Most már azért is szórakozni fogok azzal a csajjal! Ha kell bogarakat teszek a kajájába!
- De JungKook! Most szakítasz?! - ordítottam utána.
- Soha nem voltam a pasid! - fordult vissza. Rendesen szíven érintett ez a mondat.
- Szerelmes vagy abba a vasaló asztalba!? Még ha csinos lenne! Attól, hogy táncolsz és énekelsz egy senki vagy! - ordítottam és a barátai csak úgy néztek rám.
Nem szólt vissza csak elmentek. Beviharzottam a kollégiumba.
- MiHi! - ordítottam és ő lejött a szobájából. - Hogy mered lenyúlni a pasimat!?
- Lenyúlni a pasidat? Miről beszélsz? -nézett rám.
- Kooki az előbb szakított velem! Miattad!
- De én nem is... - nem tudta befejezni a mondani valóját mert arcon vágtam.
- MinHe! - ordított Jean. - Mit művelsz!?
Oda rohant MiHihez. Most miért hullat műkönnyeket? Annyira nyomi ez a csaj!
- Te teljesen beteg vagy! - nézett rám Jean.
- Megérdemelte! - néztem rá.
MiHi csak felnézett és elrohant. Szégyen amit ez a csaj csinál. Én a helyében élve eltemetném magam.

3. Fejezet

Suga szemszögéből:

- Hol az istenben van már San!? - kérdezte Moon.
- Biztos elaludt. - feszített Jimin a tükörben.
- Mindjárt itt lesz! - szólalt meg JungKook.
- Én megmondtam, hogy gondoljuk meg kit veszünk fel! Egy ilyen pisis tuti szarban hagy minket! - akadtam ki.
Sose hallgatnak rám! Annyira elegem van már ebből az egészből. San egy kis taknyos, de ő kell! Miért nem lehetett valaki aki elmúlt 18? Ez a banda egyre röhejesebb...
- Elnézést! - esett be az ajtón San. - Lekéstem a metrót!
- Akkor most menj és öltözz át. - szólalt meg Moon.
San elment átöltözni. Moon elő kereste a táskájából a szerződést.
- NamJoon gondold át még egyszer! - léptem oda Moonhoz.
- Minek? Tökéletes! Helyes, jó a hangja és fantasztikus táncos. Azért mert késik nem dőlt össze a világ. - nevetett.
- De ha barátnője lesz és az egész banda megjárja, vagy éppen valami olyant mond, leéget a fellépéseken, hátráltatja a bandát akkor röhögve fogom azt mondani, hogy én megmondtam.
Megjelent San és elkezdtük a próbát. Jó talán kicsit igazságtalan voltam. Elég jól ment. Már majdnem a végénél voltunk amikor San rám esett. Villám gyorsan szállt le rólam.
- S-Sajnálom! - vörös lett az arca.
- Pont valami ilyet mondtam. - forgattam a szemem.
- Én voltam a hibás. - vakarta meg a tarkóját V.
- S-Sajnálom! - még mindig vörös volt az arca.
- Jól vagy? - kérdezte Santól JungKook.
- I-Igen... - nézett az ablak felé.
- Nyugi csak rám estél ez nem a világ vége. - állítottam le a zenét.
- Elnézést...
- Rendben folytassuk! - csapta össze a kezét Moon.
Folytattuk és örültem mikor a végéhez értünk. Leültem egy székre és elkezdtem inni.
- Merre van a vécé? - kérdezte San.
- Elkísérlek. - álltam fel.
Mögöttem jött. Annyira alacsony, hogy az már vicces. De igaza van Moonnak. Jó hangja van és helyes is. Táncolni sokkal jobban tud mint én, mondjuk az nem nehéz. Bementünk a vécébe és a piszoárhoz léptem. Elkezdtem vécézni és azt hallottam, hogy San bemegy az egyik vécé fülkébe. Ennyire szégyellős? Amint végeztem össze cipzároztam a nadrágom és megmostam a kezem. A csapnak dőlve vártam.
- Mit csinálsz eddig? - kérdeztem.
- Menj ki. - mondta.
- Miért?
- Csak menj ki.
Kimentem és vissza mentem a fiúkhoz. Érdeklődve néztek rám.
- Hol van San? Bele fojtottad a vécébe? - mosolygott Jimin.
- San nagyon szégyellős. - nevettem. - Nem pisilt addig ameddig én ment voltam a férfi vécében. Sőt elment az egyik vécé fülkébe.
- Jól van? - kérdezte ijedten JungKook.
- Semmi baja. - mosolyogtam. - Mikor íratod alá vele azt a papírt?
- Amint vissza jön a vécéből.
Vagy tíz percig vártunk amikor megjelent.
- Minden rendben? - kérdezte Jimin.
- Igen. Csak... - nevetett. - Bele esett a telefonom a vécébe.
- Akkor vehetsz egy újat. - kezdtünk nevetni.
- Szerencsére nem. - hagyta abba a nevetést. - Víz álló, csak kicsit száradnia kéne.
- Legalább az után ejtetted bele miután pisiltél? - kérdezte Hopi.
- Ja. - tette le a földre a telefont. - De lemostam. Vagy az nem számít? - nézett ránk.
- Ez undi. - fintorgott Jimin.
- Fenébe... Pedig nem rég kaptam. - sóhajtott.
Egy darabig néztük a telefont, majd elkezdett csörögni. Most nem az a zene szólt mint tegnap. San földre vágódott és megnézte ki hívja.
- Ohh... - térdepelt. - Anyám hív.
- Vedd fel! - mondta Jimin.
- És még is hogyan? - nézett rá.
- Felveszed és kihangosítod. - mondtam.
- Oké... - fel vette és kihangosította. - Szia anya.
- Hol vagy te?! A kollégium felügyelő tiszta idegbeteg! Hívtuk a kollégiumot és azt mondták nem vagy és ahogy ordibált az a nő. Ugye jól vagy?
- Ja. Jól. De most megyek. - tette volna le a telefont.
- Várjál már! Hova sietsz? 
- Anya! Mond mit akarsz!
- Niki azt kérte kérdezzem meg, hogy mikor mehet. 
- Nem lehetne, hogy ezt később beszéljük meg?
- Miért? Én rá érek. 
- De én nem! - nyomta volna ki a telefont.
- Talán randid van?! Találtál valakit!? Hogy hívják?! Jól néz ki?! 
- Na jó... Megyek szia. - letette a telefont. - Istenem.
- Jó fej anyád van. - nevetett J-Hope.
- Ne is mond... - ült le.
- Ki az a Niki? - kérdezte V.
- Csak a barátnőm. Barátom!
- Jártok?
- Nem. Nem az esetem! - nevettet. - Fiú lány barátság.
- Kollégiumban laksz? - néztem rá.
- Igen.
- Hozzánk is költözhetne. - szólalt meg Moon.
- Nem! Nem lehet! Vagyis így is jó. Mára végeztünk? - állt fel.
- Ja. Könnyen tanulsz. - mosolygott Jimin.
- Végül is. - mosolygott. - Mikor lesz még próba? - ki vett a táskájából egy flakont és inni kezdett.
- Hétfő háromtól. Éneklünk, mert pénteken fellépés és kedden egy tévés műsorban is jelenésünk van.
Hirtelen kiköpte a vizet és köhögni kezdett.
- Most pénteken?! - fordult felénk.
Mi csak bólogattunk. Ő felállt és a hátára kapta a táskáját. Berohant az öltözőbe és pár perc múlva kijött.
- Most megyek. Majd beszélünk. - indult volna el.
- Várj! Ezt alá kéne írnod. - emelte fel a papírt Moon.
Kikapta Moon kezéből a papírt és a tollat majd alá írta a papírt, felkapta a földről a telefonját és elrohant.
- Ez vicces volt. - nevetett V.
- Olyan mintha San mindig versenyt futna az idővel. - nevetett Jimin.
- Hány óra lesz? - kérdezte Kooki.
- Fél egy. - indultam az öltöző felé.
Valami furcsa dolog van Sannal, de nem tudom mi. Ha kell ki fogom deríteni.

JungKook szemszögéből:

- Ez vicces volt. - nevetett V.
- Olyan mintha San mindig versenyt futna az idővel. - és ez tényleg igaz.
- Hány óra lesz? - kérdeztem.
- Fél egy. - adott választ a kérdésemre Suga.
Bement az öltözőbe és én utána mentem.
- Miért nem bírod Sant? - ültem le a padra Sugával szembe.
- Nem tudom... Nekem olyan érdekes. De ha nektek tetszik akkor nekem is. - mosolygott.
- Szerinted egy délelőtt előtt lelehet tudni egy vásárlást?
- Erősen kétlem. - nevetett. - A nagyijához is megy nem?
- Elmegyek a kollégiumába! - pattantam fel a padról és kiszaladtam a táskámhoz.
Elő kotortam a telefonom a táskámból.
- Át jöhet hozzánk MiHi? - néztem a fiúkra.
- Minek? - nevetett Jimin.
- Házit csinálni! - kezdtem hívni MiHit, de V kikapta a kezemből a telefonom. - Add vissza!
- Szia! - szolt bele a telefonba és ki hangosította.
- Hello? - hallottam MiHi selymes hangját.
- JungKook haverja vagyok! TaeHyung. Szóval mivel JungKook egy órán át írná körbe mit akar ezért én elmondom tömören. Örülne ha elmennél vele egy tanulós randira.
- V add vissza! - üvöltöttem és a telefonomért kaptam, de ellépett.
- N-Nem is tudom. Éppen nem vagyok otthon. 
- Gyere át hozzánk! - vetette fel az ötletet V.
- Sajnálom, de más dolgom van. 
- És ha könyvtárba mennénk? - kaptam ki V kezéből a telefonom. - Úgy benne vagy?
- Randi a könyvtárban? - nevetett. - Tegnap azért kaptam egy adag tésztát a mellkasomra mert beszélgettem veled. Most meg randira hívsz? 
- Akkor ez nem randi! Csak egy baráti tanulás a könyvtárba.
- Hányan hallgatják a beszélgetésünket? 
- Sokan! - mondták egyszerre a fiúk.
- Egy feltétellel. 
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Megmutatod a füzeted. 
- Rendben. Találkozzunk az iskola melletti könyvtárban. Szia!
- Szia. 
Letettem a telefont és felnéztem. A fiú szíveket formáltak és szerelmes dalt énekeltek. Megforgattam a szemem és berohantam az öltözőbe. Átöltöztem és rohantam a könyvtárba. El sem hiszem, hogy kettesben lehetek azzal a lánnyal aki tetszik!

MiHi szemszögéből:

Nem azért késtem mert lekéstem a metrót. Inkább azért mert nyolc óra után kezdtem sétálni a próba teremhez. Ennek két oka volt. Egy. Lebuknék. Kettő. Semmi kedvem olyat látni amire még nem vagyok felkészülve. Na jó a lépcsőn felfelé már rohantam, csak, hogy kicsit lásson, hogy igyekeztem ide érni.
- Elnézést! - estem be az ajtón. - Lekéstem a metrót!
- Akkor most menj és öltözz át. - szólalt meg Moon.
Bementem az öltözőbe és az ajtóhoz húztam egy széket. Gyorsan átöltöztem. A sárga bakancsot lecseréltem fekete fehér sport cipőre. A farmert melegítő nadrágra és a fehér pólómat szürkére. Kimentem és elkezdtünk táncolni. Meglepően gyorsan megtanultam a koreográfiát. Már a végén jártunk amikor V meglökött és rá estem Sugára. Nem ám akárhogy estem rá. Ő a hátára esett én meg teljes mértékben rá. A feje mellett támaszkodtam meg. Fel pattantam róla.
- S-Sajnálom! - éreztem, hogy zavarban vagyok.
- Pont valami ilyet mondtam. - forgatta a szemét Suga.
- Én voltam a hibás. - vakarta meg a tarkóját V.
- S-Sajnálom! - mentegetőztem.
- Jól vagy? - kérdezte tőlem JungKook.
- I-Igen... - fordultam az ablak felé.
- Nyugi csak rám estél ez nem a világ vége. - állította le a zenét.
- Elnézést...
- Rendben folytassuk! - csapta össze a kezét Moon.
Folyattuk a táncot. Nem csak én tanultam a táncot, hanem át lett írva az egész nyolc főre. Moon egész éjszaka ezen dolgozott. Hihetetlen. Nagyra becsülöm a fiúkat. Nem értem miért kellet nekik egy új tag. Heten ugyan olyan jók mint most nyolcan. Végre végeztünk az egésszel és nekem pisilnem kell. Merre lehet a vécé?
- Merre van a vécé? - kérdeztem.
- Elkísérlek. - fel állt Suga és elindultunk a mellékhelységbe.
Bementünk és ő a piszoárhoz lépett. Hallottam, hogy lehúzza a nadrágja cipzárját. Berohantam az egyik fülkébe és vártam. Mikor abba hagyta a fáradt olaj ürítést kezet mosott. Rá ültem a vécére és nem tudtam pisilni. Hogy menne ha két méterre van tőlem egy fiú.
- Mit csinálsz eddig? - kérdezte.
- Menj ki. - mondtam.
- Miért?
- Csak menj ki.
Egyik fiú se csinál ilyet... Pisiltem és fel álltam. Mázlimra kiesett a zsebemből a telefonom bele a vécébe. Nem hiszem el! Legalább az után esett volna bele miután lehúzom! Be nyúljak? Ez undi! Kivágtam a fülke ajtaját és belenyúltam a vécébe. Olyan gyorsan szökkentem a csaphoz, hogy egy gepárd megirigyelte volna. Bele tettem a csapba a telefonom és rá engedtem a vizet. Vissza sétáltam a fülkébe és lehúztam a vécét. A másik csapnál megmostam a kezem. Annyira mostam, hogy már fáj. Jó az is közre játszik, hogy forró vizet engedek rá. Mikor végre sikerült alaposan megmosnom a kezem megszárítottam és megnéztem a telefonom.
- Miért kellett bele esned a vécébe? - kérdeztem a telefonomtól.
Nyílt a férfi vécé ajtaja és két srác lépett be rajta. Ne már!
- És akkor... - hagyta abba a mesélést az egyik.
Kivettem a csapból a telefonom és elzárta a csapot.
- Mi történt? - kérdezte az egyik.
- Csak... - uram isten! Ez nem lehet igaz! Kik mások jönnek be a férfi vécébe mint a GOT7 tagjai. Rendben gondoltam, hogy velük is találkozhatok, végül is ugyan itt lettem debütálva. - Csak bele esett a vécébe.
- Nem te vagy a BTS új tagja?! - kérdezte BamBam.
- De. Én. - néztem fel.
- Tényleg alacsony vagy. - nevetett Mark.
- Ez van. - mosolyogtam és a kéz szárító alá tettem a telefonom.
- Újat kellesz venned.
- Víz álló. Vagyis azt mondták az. - nyomtam meg a feloldó gombot. - Semmi baja. Bár még vizes.
- Próbátok van?
- Ja. Na de most rohanok. Sziasztok! - indultam volna el.
- Mi a neved? - kérdezte BamBam.
- San. Chin Sang Hun.
- Még találkozunk San.
Rohantam vissza a próba terembe.
- Minden rendben? - kérdezte Jimin.
- Igen. Csak... - nevettem. - Bele esett a telefonom a vécébe.
- Akkor vehetsz egy újat. - elkezdtünk nevetni.
- Szerencsére nem. - hagytam abba a nevetést. - Víz álló, csak kicsit száradnia kéne.
- Legalább az után ejtetted bele miután pisiltél? - kérdezte Hopi.
- Ja. - tettem le a földre a telefont. - De lemostam. Vagy az nem számít? - néztem rájuk.
- Ez undi. - fintorgott Jimin.
- Fenébe... Pedig nem rég kaptam. - sóhajtottam.
Néztem a telefonom és elkezdett csörögni. Király! A földre térdepeltem.
- Ohh... Anyám hív.
- Vedd fel! - mondta Jimin.
- És még is hogyan? - néztem rá.
- Felveszed és kihangosítod. - mondta Suga.
- Oké... - fel vettem és kihangosítottam. - Szia anya.
- Hol vagy te?! A kollégium felügyelő tiszta idegbeteg! Hívtuk a kollégiumot és azt mondták nem vagy és ahogy ordibált az a nő. Ugye jól vagy?
- Ja. Jól. De most megyek. - tettem volna le.
- Várjál már! Hova sietsz? 
- Anya! Mond mit akarsz!
- Niki azt kérte kérdezzem meg, hogy mikor mehet. 
- Nem lehetne, hogy ezt később beszéljük meg?
- Miért? Én rá érek. 
- De én nem! - nyomta volna ki a telefont.
- Talán randid van?! Találtál valakit!? Hogy hívják?! Jól néz ki?! 
- Na jó... Megyek szia. - letettem. - Istenem.
- Jó fej anyád van. - nevetett J-Hope.
- Ne is mond... - ültem le török ülésbe.
- Ki az a Niki? - kérdezte V.
- Csak a barátnőm. Barátom!
- Jártok?
- Nem. Nem az esetem! - nevettem. Én a fiúkra bukok. - Fiú lány barátság.
- Kollégiumban laksz? - nézet rém Suga.
- Igen.
- Hozzánk is költözhetne. - szólalt meg Moon.
- Nem! Nem lehet! Vagyis így is jó. Mára végeztünk? - álltam fel.
- Ja. Könnyen tanulsz. - mosolygott Jimin.
- Végül is. - mosolyogtam. - Mikor lesz még próba? - inni kezdtem egy ásványvizes flakonból.
- Hétfő háromtól. Éneklünk, mert pénteken fellépés és kedden egy tévés műsorban is jelenésünk van.
Sugárban köptem vissza a vizet és köhögni kezdtem.
- Most pénteken?! - fordultam feléjük.
Bólogattak és berohantam az öltözőbe. Átöltözködtem és kirohantam.
- Most megyek. Majd beszélünk. - indultam volna haza.
- Várj! Ezt alá kéne írnod. - emelt fel egy papírt.
Gyorsan alá írtam, fel kaptam a telefonom a földről és rohantam. Kedden tévés műsor és pénteken koncert... Hogy fogom ezt megoldani?! Pár fekete nem a világ vége. Vagy majd azt mondom a kollégium főnöknek, hogy nagyimat ápolom. Jó dolog, hogy itt van mert használhatom nagyit mentő övnek. Régen azt mondta: "Csillagom. Ha valami baj van akkor mond azt, hogy nekem segítesz." Ő a legjobb nagyi! Haza rohantam és a banyával találtam szembe magam.
- Hol járt kis asszony? - nézett rám dühösen a nő.
- A házi rend nem tiltja, hogy hétvégén elmenjek itthonról. - szaladtam fel a szobámba.
Kipakoltam és az ágyamra dőltem. Percekig mozdulatlanul feküdtem, de megcsörrent a telefonom.
- Szia! - Kooki számán hív engem V?
- Hello? - szoltam bele a telefinba.
- JungKook haverja vagyok! TaeHyung. Szóval mivel JungKook egy órán át írná körbe mit akar ezért én elmondom tömören. Örülne ha elmennél vele egy tanulós randira.
- V add vissza! - hallottam JungKook hangját.
- N-Nem is tudom. Éppen nem vagyok otthon. - ültem fel az ágyon.
- Gyere át hozzánk! - vetette fel az ötletet V.
- Sajnálom, de más dolgom van.
- És ha könyvtárba mennénk? - kérdezte JungKook. - Úgy benne vagy?
- Randi a könyvtárban? - nevettem. - Tegnap azért kaptam egy adag tésztát a mellkasomra mert beszélgettem veled. Most meg randira hívsz?
- Akkor ez nem randi! Csak egy baráti tanulás a könyvtárba.
- Hányan hallgatják a beszélgetésünket? - kérdeztem. Tuti mindenki ezt hallgatja.
- Sokan! - hallottam a fiúk hangját.
- Egy feltétellel.
- Igen?
- Megmutatod a füzeted. - kíváncsi vagyok miket rajzol.
- Rendben. Találkozzunk az iskola melletti könyvtárban. Szia!
- Szia.
Fel álltam és rohantam a könyvtárba.

2. Fejezet

MiHi szemszögéből:

Péntek reggel van és az iskolában ülök. Hol van JungKook? Lehet késik. Kicsit félek. Rajta kívül még senkit nem ismerek. Na jó ott vannak a lakó társaim, de akkor is. Még percekig a gondolataimba voltam temetve amikor megjelent Kooki.
- Szia! - mosolygott rám és leült mellém.
- Szia. - tegnap azt mondta Jean, hogy maradjak távol JungKooktól. De én semmit nem akarok tőle, vagyis talán... De ő biztos nem. - Azt hittem sose jössz.
- Rám vártál? - nézett rám nagy kerek szemeivel.
- Igen. - bólintottam.
- Csak elaludtam. Megint. - kezdett a táskájában keresgélni.
Én is kipakoltam a cuccom. Mikor vissza néztem azt vettem észre, hogy Kooki rajzol.
- Mit rajzolsz?
- Semmit... Csak firkálom. - tette a füzetére a tolltartóját.
- Pedig megnéztem volna. - fordultam el.
Becsengettek és elkezdődött az óra. Unalmasan telt. Ebéd szünetben JungKookkal ettem. Megadtuk egymásnak a telefon számunkat. Nagyon kedves és érdekes. Kicsit félénk, de gondolom a barátai előtt nem ilyen.
- MiHi te honnan jöttél? Vagy hol éltél eddig? - beszélt nekem tele szájjal.
- Honnan jöttem? Még kiskoromban Európába költöztünk a szüleimmel.
- És Európában hol? Franciaország? Anglia?
- Magyarország.
Na szerintem halvány fogalma sincs miről beszélek. Erre, hogy jöttem rá? Úgy néz rám mint amikor az ember a tanárra néz matek órán.
- Biztos... - folytatta az evést és én elkezdtem kuncogni. - Mi az?
- Vicces amikor nem értesz valamit. Olyan vicces arcot vágsz.
Erre ő is csak nevetni tudott. Hirtelen valaki ledobta a tálcáját JungKook és közém az asztalra.
- Sziasztok! - köszönt MinHe.
- Szia. - köszöntünk neki vissza.
- Mond csak új lány mit akarsz JungKooktól? - fordult felém.
- Semmit.
- Tényleg? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen. - bólintottam.
- Értem... De nem szeretem ha valaki hazudik. - megfogta a kajám és az egészet rám öntötte. - Hopsz. De ügyetlen vagyok. - mosolygott gúnyosan.
Fel álltam és kirohantam a mellék helységbe. Utálom az ilyen embereket. Legszívesebben az összeset pofon vágnám egy... kanállal! Én és az erőszak... Gratulálok MiHi!
Elkezdtem kimosni a ruhámból a kaját. Mért ma kellett tésztát kérnem? Ehettem volna salátát.

Jean szemszögéből:

- Ez az új csaj kikészít. - álltunk a sorban MinHevel. - Ma egész nap az én JungKookomon lógott.
- Szerintem nem akar tőle semmit. - vettem egy tálcát.
- És ezt miből szűrted le idióta? - nézett rám.
- Biztos rá akkor mászni... - forgattam a szemem.
- Na látod!? Te is észre vetted! - most ki az idióta?
- Mit kér kisasszony? - kérdezte a konyhás nő.
- Salátát és egy epres kocsonyát. De a salátában több legyen a répa. Vigyázok az alakomra. - mosolygott. - Ha már ön nem teszi meg. - mérte végig a konyhás nőt.
Mindig megkel valakit aláznia? Sóhajtottam és én következtem. MinHe előre ment.
- Sajnálom a nevében. - hajoltam meg.
- Semmi baj. - mosolygott a nő. - Mit kérsz?
- Hmm... Nagyon finomnak néznek ki a mai ételek. Legyen tészta, hússal és szusival. Desszertnek pedig citrom fagyit.
Megkaptam a kajám és indultunk leülni az asztalunkhoz amikor MinHe észre vette MiHit és Kookit. Ebből balhé lesz. Nagyon nagy balhé.
- Az a szuka! - háborodott fel MinHe.
Olyan gyorsan ment oda hozzájuk, hogy észre se vettem, hogy elment. Beült közéjük.
- Sziasztok! - köszönt MinHe.
- Szia. - köszöntek neki vissza. Én megálltam mögöttük.
- Mond csak új lány mit akarsz JungKooktól? - fordult MiHi felé.
- Semmit.
- Tényleg?
- Igen. - bólintott.
- Értem... De nem szeretem ha valaki hazudik. - megfogta MiHi kajáját és rá öntötte. - Hopsz. De ügyetlen vagyok. - mosolygott gúnyosan.
MiHi felállt és elrohant. Hogy lehet valaki ekkora bunkó?! Ledobtam a tálcám az asztalra.
- Miért kell minden lánnyal ezt csinálnod aki hozzám szól? - állt fel Kooki.
- De hát életem... - nézett JungKookra.
- Hagyjál békén! - ordított JungKook.
Mindenki minket nézett. A héten ez a tizenötödik balhé. Már nekem is nagyon elegem van ebből.
- De az a fruska hibája az egész! - ordított vissza MinHe.
- A te hibád! - néztem a hárpiára akit eddig a barátnőmnek mondtam.
- Mi? - nézett rám.
- Egy elkényeztetett liba vagy! Elegem van belőled! Akár mit mondok idióta vagyok! Te vagy az idióta liba! - elrohantam MiHi után.
Bementem a vécébe és láttam, hogy a pólóját próbálja mosogatni.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle és ő rám nézett.
- Igen. - mosolygott. - Szerinted otthon kitudom mosni?
- Persze! Majd kimosom én. - elegem van, hogy mindig MinHe után takarítom a szart amit ő hátra hagy.
- Köszönöm. - hajolt meg.
Végül is. Nem ártana egy új barát. Délután haza indultunk amikor MiHi észre vett egy plakátot.
- Ebben a bandában van JungKook. - néztem a plakátra.
- A BTSben? - nézett rám.
- Eddig nem vetted észre? - nevettem.
- Egyáltalán nem. Kicsit ismerős volt, de nem gondoltam volna. - kezdte olvasni. - Ma maghallgatás lesz nekik. De csak fiúknak.
- Gondolj bele milyen menő lenne, ha elmennénk fiúnak öltözve és sikerülne. - nevettem
- Az menő lenne. - kezdett ő is nevetni.
Haza mentünk és elmentem átöltözni, mire kijöttem a szobámból addigra MiHi eltűnt.

MiHi szemszögéből:

Jean nagyon jó ötletet adott. Amint haza értünk átöltöztem és rohantam a városba. Elmegyek arra a meghallgatásra, ha esik, ha szakad. De kellenének fiú cuccok. Metróval elmentem a plázába. Mivel kezdjem? Kell egy paróka. Elindultam egy kellékes boltba. Rengetek cucc van itt. Elkezdtem barna parókák között keresgélni. Milyen kéne? Egy kicsit hosszabbat választottam majd vágok rajta ha kell. Vettem alá egy paróka hálót. Pár karkötőt ami fiús és egy neves nyakláncot amin az állt, hogy Lol. Irány a következő bolt! Cipőt is vettem. Egy sárga bakancsot és egy sport cipőt. A következő a ruha bolt volt. Na itt bevásároltam rendesen. Három hatalmas szatyorral jöttem ki az üzletből. Bementem a gyógyszer tárba és vettem fáslit. Valamivel el kell rejtenem a melleimet, ha nem is nagyok akkor is. Fél négyre mindenem meglett. Elindultam haza fele. Mikor beestem a kolesz ajtaján Jean észre vett.
- Mi ez a sok cucc? - nevetett.
- Csak vásároltam. - mosolyogtam és felmentem a szobámba.
Elő vettem a szürke táskám és bele pakoltam pár cuccot. A sárga bakancsot, egy fekete pólót és hosszú farmert, bele tettem a a parókát és a paróka hálót. Pár karkötőt és a nyakláncot és rohantam egy nyilvános vécébe. Villám gyorsan át öltöztem. Kimentem a tükörhöz és magamba szerettem. Tök jól nézek ki fiúnak. Bár furcsa, hogy nincs rajtam melltartó, de a fásli mindent megold. Nézegettem magam a tükörbe. Egyáltalán nem látszik, hogy lány vagyok. Az oké, hogy fiúnak nézek ki, de beszélnem, járnom és viselkednem is úgy kéne. Hogy viselkednek a fiúk? Például JungKook. Szerény és kedves. Nem gusztustalan, vagyis eddig nem tűnt annak. Mool. Ő gusztustalan és vicces, de közben kedves és aranyos. Akkor én nem leszek gusztustalan. Nem is vagyok az. A hangomon talán nem is tűnik fel, hogy lány vagyok. Esetleg egy kicsit megpróbálom mélyebben beszélni. És a járás? Zsebre vágtam a kezem és elkezdtem sétálgatni. Ez nem is olyan nehéz.
A hátamra vettem a táskám és elindultam a helyszínre. Zsebre tett kézzel mentem végig az utcán. Amikor elmentem lányok mellett rám néztek és suttogni kezdtek. Látszik, hogy lány vagyok?
- E-Elnézést... - szólt utánam valaki.
Vissza fordultam és egy idegen lánnyal találtam szembe magam.
- Tudok segíteni? - szólaltam meg.
- E-Esetleg... Mennyire hülye vagyok... Biztos van barátnőd. - majdnem elröhögtem magam.
- Nincs barátnőm, de most sietek. - mosolyogtam.
- Sajnálom. - hajolt meg.
Ez tőlem is gonosz volt. Egy szegény lány felakart szedni, de én elküldtem. Mondjuk az rosszabb lett volna ha elkérem a telefon számát és sose hívom.
Egész hamar oda értem a válogatásra. Egész sokan voltak. Leültem és vártam. És én hülye majdnem keresztbe raktam a lábam. Kicsit terpeszben ültem és hátra dőltem. Mire én jöttem elmúlt fél öt. Bementem és meglepetésemre JungKook is ott volt. Jeannak igaza volt.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Szia! - köszöntek vissza kórusban a fiúk.
- Mi a neved? - kérdezte JungKook.
Na ezen nem is gondolkoztam.
- Öm... Chin Sang Hun. De csak San. - túrtam bele a parókába.
- Hány éves vagy? - kérdezte egy vöröske.
- 17.
- Ugyan annyi mint te! - nevetett egy szökés barna hajú fiú és Kookira nézett.
Elhúztam a szám és követett engem is JungKook.
- Kezd. - szólalt meg egy teljesen szőke fiú.
Ezt se vettem számításba. Elkezdtem gondolkodni és arra jutottam, hogy a banda egyik régi számát fogom énekelni. El is kezdtem. Olyan ideges voltam, hogy rezgett a lábam és remegtem. Mire a szám végére értem megnyugodtam. Elkezdtek tapsolni. Ez is váratlanul ért.
- A tánc, hogy megy? - kérdezte a vöröske.
- Egész jól. - néztem rá.
- Lássuk.
Elkezdtem táncolni. Mi mást táncolhattam volna mint GOT7től az At. Természetes.
- Ő kell! - szólalt meg a másik hatalmas mosollyal az arcán.
- Tényleg? - nézett a fiúra a vörös hajú. - Még egy taknyos?
- Pontosan! - nevetett JungKook és fel állt és oda jött hozzám. - Jeon Jeong Guk vagyok. De hívj csak JungKooknak. - fogott kezet velem. - Milyen kicsi kezed van.
- Genetika... - szólaltam meg.
- Kim Tae Hyung vagyok! - lépet közelebb hozzám a szökés barna hajú fiú. - De csak V.
- Park Ji Min. - mosolygott.
- Jung Ho Seok, de elég ha J-Hope, vagy Hopi. - fogott kezet velem.
- Kim Seok Jin. - fogott kezet. - A legidősebb.
- Kim Nam Joon. - mosolygott a szöszke. - Rap Monster.
- Min Yoon Gi. A barátaimnak Suga, de neked YoonGi. - állt fel a helyéről a vöröske.
Nagyon komoly fiú. Megértem, hogy új vagyok a bandában. Ami eszméletlen, de kicsit lehetne kedvesebb velem.
- Ugyan már Suga! - karolt át Jimin. - Légy vele kedvesebb.
- Nem csak legfiatalabb, hanem legalacsonyabb is. - nevetett V.
Megcsörrent a telóm. Én hülye! Mi maradt a csengő hangom? Katy Perry Dark Horse. Olyan gyorsan kibújtam ki Jimin karja alól, hogy ő majdnem a földre esett. Elő vettem a telefonom és fel vettem.
- Igen? - szóltam bele.
Erre csak Niki ordítása jött válaszul.
- Jól vagy? - kapcsoltam magyarba.
- Igen! Nem is tudtam, hogy olyan cuki unoka öcséd van!
- Niki... Három évvel fiatalabb nálad.
- És? Na de nem az a lényeg. Megengedték, hogy elmenjek időnként hozzád.
Na jó... Ezt a részt cikinek veszem. Muszáj elmondanom? Nagyon égő. A lényeg, hogy olyan öröm láz jött rám, hogy ordítottam. Utána ráeszméltem, hogy fiú vagyok.
- Majd hívlak. Szia. - tettem le a telefont és a fiúk felé fordultam. - Sajnálom.
- Olyan vagy mint egy lány. - nevetett J-Hope.
- Miért? - húztam fel a szemöldököm.
- Kicsi a kezed. Alacsony vagy. Lány hangod van. Lányos a csengő hangod és örömödben sikítasz.
- Unoka tesómnak sikerült a műtétje. - kezdtem mű könnyeket hullatni. - Még csak 15 éves, de már küzd a here rákkal.
- Sajnálom. - hajolt meg Hopi.
- Mekkora érzéketlen dög vagy Hopi. - lökte oldalba a barátját Jimin. - Nincs kedved meginni velünk valamit? Annak örömére, hogy tag vagy és, hogy uncsidnak nincs here rákja?
- Hát? - néztem a telefonom képernyőjére. Öt óra van. Nyolcra haza kell érnem. - Benne vagyok.
Elindultunk a folyosón lefele a lépcsőn. Csörgött a telefonom. Miért most hív mindenki?
- Igen? - szóltam bele.
- MiHi! - hallottam Mool hangját. - Hol vagy?
- Ömm... valahol. Miért?
- Csak nem részegre iszod magad? - nevetett. - Semmi.
- Hova gondolsz? - nevettem. - Na majd beszélünk szia. - letettem a telefont és már kint voltunk az épületből. - Most hova? - fordultam a fiúk felé.
- Mivel te és JungKook nem ihattok alkoholt ezért oda megyünk ahol kapunk alma levet. - nevetett Rap Monster.
- Vicces vagy. - mosolyogtam.
Elindultunk és beültünk egy elég elegáns helyre. Leültünk és észre vettem Moolt. Sört iszik? De hisz csak 15 éves! Az a kis pisis! Akkor ezért kérdezte hol vagyok.
- Hé San. - lökdösött oldalba V. - Mit nézel azon a pár kölykön?
- Azt, hogy sörözgetnek. - néztem el Moolról.
- És? - kérdezte JungKook.
- Az egyik tuti nincs 18 éves. - álltam fel.
Oda mentem az asztalukhoz.
- Sziasztok. - ültem le.
- Hello? - nézetek rám.
- Az előbb láttam pár rendőrt erre jönni. Tudtom szerint itt kérnek személyit. - fel álltam. Mool és a haverjai futni kezdtek és ott hagyták a söröket. Jól tudtam, hogy még egyik se 18.
Vissza mentem a helyemre és leültem. A fiúk csak úgy néztek rám.
- Mi az? - kérdeztem tőlük.
- Mit mondtál nekik? - kérdezte Jin. - Úgy rohantak, mint akiket pisztolyból lőttek ki.
- Csak annyit, hogy láttam rendőröket erre jönni. Utána rohantak. - nevettem.
- Szép volt! - emelte pacsira a kezét Jimin és én bele csaptam.
- Mond csak San. - nézett rám JungKook. - Nem ismersz véletlenül egy Chin Mi Hi nevű lányt.
- Nem. - nem ismerem saját magam. Azt se tudom miről beszél Kooki. - Miért?
- A neved, de tudom, hogy hülye kérdés volt.
- Sok Chin nevű ember él itt. - nevettem.
- Mit hozhatok az uraknak? - kérdezte a pincér nő.
- Hat sört és két kólát. - mondta Moon.
- Rendben. Máris hozom. - ment el a nő.
- Tízből mennyi? - kérdezte J-Hopi és rám nézett.
- Mi? - néztem rá.
- Dögös? - elkezdtem köhögni.
- Ömm... hetes? - hagytam abba a köhögést és értelmetlenül néztem.
- Tökéletes! Szerintem is! - nevetett Hopi.
Egész délután beszélgettünk a fiúkkal. Vicces volt. Holnap próbára kell mennem. Hétkor elköszöntem tőlük és rohantam egy nyilvános vécébe. Vissza vettem a rendes ruhám és haza mentem. Nyolc előtt pár perccel estem be a kollégium ajtaján. Jaen úgy esett a nyakamba.
- Hol voltál?
- Nagyimnál. De most megyek alszok. - indultam fel a szobámba.
Ledobtam a cuccom és betettem a szekrénybe. Átöltöztem és bedőltem az ágyba. Holnap próba. Na ne! Az azt jelenti, hogy előttük kel átöltöznöm?!

JungKook szemszögéből:

- San egész jó fej. - dőlt le a kanapéra J-Hope.
- Az. - nevetett Jimin. - Jó fej és vicces.
- Szerintem furcsa. - ült le Hopi mellé Suga.
- Mégis miért? - kérdeztem értelmetlenül.
- Nektek nem az? - nézet ránk.
- Szerintem nem. Laza és menő. - mosolygott Moon. - Tényleg Kooki. Mi a helyzet azzal a csajjal?
- Semmi. Megtudtam, hogy Magyarországon élt.
- Más? - nézett rám V.
- Nem igazán volt másra időm mivel az a csaj aki belém van esve. Ma már biztosra veszem. Kis balhét rendezett ebéd közben. MiHire borította a kajáját és a barátnője mindennek lehordta. Vicces volt, de utána nem beszéltem MiHivel.
Suga felállt és fejbe vágott. A fejemhez kaptam.
- Ezt miért kaptam? - néztem rá dühösen.
- Egy hülye pöcs vagy... Azért. Ha egy nő elrohan akkor menj utána. Ne pedig játssz a farkaddal! - ült vissza le.
- Kösz... Senki nem mondta mit kell csinálnom ilyenkor.
- Miért? Már elég idős vagy ahhoz felvilágosítsunk mit csinálj az ágyban? - kezdtek nevetni a többiek.
- Szemetek vagytok! - berohantam a szobámba.
Annyira utálom őket ilyenkor. Miért kell folyton szekálniuk? Miért kell szívatniuk? Annyira elegem van már ebből! Jimin és V se túl idős! Csak két év! Néha arcon vágnám őket! Elképzelem, hogy arcon vágom Jimint. Annyira jó érzés. De ha Sugát vágom arcba akkor még inkább jó érzés. És ha mindenkit akkor az mindennél jobb.
Jó már megint túl mentem mindenen. Néha azon gondolkodom, hogy részegre iszom magam és össze esek egy kuka mellett. Menő lenne és akkor nem hívnának kölyöknek. Ez a szó. UTÁLOM. Olyan lekicsinyítő! Én is ember vagyok! Fiatalabb ember! Alig várom, hogy legyen barátnőm és felvághassak vele. MiHi olyan szép, de biztos van valakije. Ha nincs akkor eljönne velem randira? Vagy megcsókolna? Esetleg tovább mennék egy csóknál? Milyen lehet egyenruha nélkül? Biztos szexi. Ne! Ne már! Már megint szórakozik velem kicsi Kooki!
- JungKook! Gyere enni! - ordított Jin.
Miért most?
- Mindjárt megyek! - ordítottam.
Gondoljunk másra. Autók. Kutyák. Papir. Ceruza. Poszter. Vagy öt percig az ágyamon ültem és próbáltam másra gondolni. Amikor láttam, hogy nem olyan vészes kimentem. Már az asztalnál ültek a többiek.
- Mit csináltál? - kérdezte Jimin.
- Rajzoltam. - ültem le Suga és V közé. - Mi a kaja?
- Pizza. - adott mindenkinek tányért Jin. - Négy nagy van. Sajtos, szalámis, ananászos és gombás.
- Sose rendelsz tengeri gyümölcsöset! - dőlt az asztalra J-Hope.
- Van két kezed és egy rohadt nagy szád! Felhívod a pizzázót és rendelsz ha kell! - nézett dühösen Jin.
- Jó. Bocs. Köszi, hogy rendeltél pizzát. - mosolygott Hopi.
- Igazán nincs mit!
Felálltam és a tányéromra tettem egy sajtosat és egy gombásat. Vissza ültem és elkezdtem enni. Megcsörrent a telefonom és fel vettem.
- Szia MiHi! - köszöntem bele a telefonba és ledobtam a pizza szeletet a tányéromra. Fel álltam az asztaltól.
- Szia. Bocsáss meg hogy ilyenkor zavarlak. Most jutott eszembe valami. 
- Nem baj. Úgy se fekszek le éjfélig.
- Azért aludj. Mert... Na mindegy. Annyit akartam, hogy megtudnád adni a matek házit? Nem írtam le.
- Persze! - berohantam a szobámba és elő kaptam a matek füzetem. - 56. oldal kettes feladat az egész.
- Köszönöm. És figyelj. - csend lett.
- Igen? Itt vagy még?
- Ha valaki táncolni jár akkor közös öltöző van? Ugye? 
- Általában igen. Miért?
- Csak barátnőm szégyellős és gondoltam te tudod. 
- Ja értem. - indultam kifele a szobámból. - Más valami?
- Többi meg van. 
- Figyelj MiHi. - vakartam meg a tarkóm. - Holnap mit csinálsz?
- Sok dolgom van. Jaen elhívott vásárolni és még nagyimhoz is el kell mennem. 
- Értem... Akkor jó éjt. Szia.
- Neked is. Szia. 
Letettem a telefonom és vissza ültem az asztalhoz. Vissza utasította, hogy elhívom valahova. Biztos van valakije. Annyira hülye vagyok. Ő csak barátkozni akar velem. Tovább kezdtem enni a pizzám.
- Na mit mondott? - néztek rám a fiúk.
- Csak a matek házi kellett neki és amikor megkérdeztem mit csinál holnap azt mondta nagyijához megy.
- Hát ez... Lerázott. - fordult el Jimin.
Őszintén nagyon rosszul esik. Ő az első ember aki vissza utasít. Ő az első ember akit elhívtam valahova.
Megettem a pizzám és elmentem zuhanyozni. Amint lezuhanyoztam beültem a tévé elé és filmet néztem. Fél egykor pedig elmentem aludni. Korábban kellet volna mennem mert nyolckor próba van. San egész jó fej. Végre van még egy tag aki olyan mint én. Ugyan olyan fiatal.

1. Fejezet

MiHi szemszögéből:

- Hölgyem. - lökdösött valaki. - Mindjárt leszállunk. Kérem csatolja be az övét!
Azonnal kihúztam a fülemből a fülesem és bekötöttem magam. Hány óra lehet? A leszállás simán ment. A repülés is. Sose féltem a repüléstől. Lehet azért mert kiskoromban rengeteget repültünk.
Amint földet ért a gép leszálltam róla. A halban nagyimat pillantottam meg. Nem is őt. Inkább egy táblát amire az volt írva, hogy MiHi. Oda siettem hozzá és már nála voltak a cuccaim.
- Nagyi! - köszöntem neki.
- Csillagom! Nagyon hamar ide értetek! - ölelt meg és több ezer kicsi puszit nyomott az arcomra.
- Szerencsénk volt. - mosolyogtam. - Egyedül jöttél?
- Nem. - rázta meg a fejét. - Eljött HyunAe és ChulMoo is.
HyunAe röviden Haey az unoka nővérem. ChulMoon avagy Mool Haey testvére az én unoka öcsém. Már nagyon rég láttam őket.
Nagyival kicipekedtünk a kocsihoz. A kocsiból kiabálás jött. Benéztem a kocsiba. Pont mint régen. Mool tépte Haey haját. Elkezdtem nevetni és ők rám néztek.
- MiHi! - mosolygott Haey. - Azt hittük lezuhant a géped!
- Nem két perc ide az út. - segítettem nagyinak bepakolni és beültem Mool mellé hátra. - Van jogsid vagy csak játszol mint régen? - nevettem.
- Persze, hogy van jogsim! - nézett rám.
- Hatodjára sikerült neki. - nevetett Mool.
- Majd megnézem neked mennyi idő után fog menni. - grimaszolt Haey. - Akkor a koleszba megyünk? - nézett nagyira.
- Igen.
- Oké! - Haey beindította a a kocsit és kiakart állni a parkolóból, de majdnem elvitte a kocsi elejét a másik autó. - Hülye segg fej! Tanulj meg vezetni! - ordított ki a kocsiból.
- Hol vetted a jogsid? A zabpelyhes dobozból? Hülye picsa! - ordított a másik sofőr.
- Gyerünk Haey! - üvöltött Mool. - Nyírd ki! Gyerünk kutya!
- Gyerekek! - szólt nagyim. - Elég! Csak érjünk oda! MiHi biztos fáradt és holnap suli van neki.
- Oké...
Elindultunk a kocsival. Moollal jól lehet beszélgetni. Attól, hogy sokkal fiatalabb mint én és fiú ellehet vele dumálni. Egész hamar beértünk a kollégiumba. Azt hittem valami régi módi cucc. De nem! Nagyon modern. Megkerestük a kollégium főnőkőt. Beültünk az irodába.
- Maga Chin Mi Hi? - nézett rám a hetven éves nő.
- Igen. - hajoltam meg.
- Akkor most tisztázom a kollégium szabályait. - ült le velem szembe. - Első szabály. Fiút ide hozni tilos! Csak akkor tartózkodhat itt egy férfi nemű ember, ha tanulmányi dolog van vagy ha valami olyan ami nem nemi érintkezés. - na itt majdnem felköhögtem a tüdőm. - A fiúnak pontban hétkor elkel mennie. Második. Hetente cserélődik a lakás tisztaságáért gondoskodó embereket. Nem tűröm a szemetet, vagyis szemetelni tilós! Harmadik. Túl erős smink tilos. Negyedik. Túl rövid szoknya és nagyon kivágott felső tilos. Takarodó pontban nyolckor van. Ha késel fekete pontot kapsz. Fekete pont jár minden szabály megszegése után. Öt fekete pont figyelmeztetés. Tíz fekete pont egy hónapig csak az iskolába járhatsz. Tizenöt fekete pont. Írásos figyelmeztetés. Húsz fekete pont kicsapás a kollégiumból és az iskolából. Fekete pontokat az iskolában is szerezhetsz. De ezt majd holnap megtudod. Nem csak mínusz pontok vannak. Piros pontot takarítással kaphatsz. Ha van három fekete pontod és szerzel öt pirosat akkor lesz kettő piros pontod. Érted?
- Igen.
Tömören. Halálra kell dolgoznom magam és lesz piros pontom. Pont mint az oviban. Csak ott azért kaptam mert megágyaztam és megettem az ebédem. Előre félek mi lesz itt. Milyenek lesznek a lakó társaim? Remélem kedvesek. Semmi kedvem veszekedni. Vajon ha verekszik valaki mennyi fekete pontot kap? Nem is érdekel. Nem vagyok az a verekedős típus.
Megkaptam a szoba kulcsom és a kollégium kulcsát. A kezünkbe vettük a cuccaim és a szobába vittük. Egy barna fehér szoba. Elegáns. Van benne egy Beépített szekrény, egy nagy ágy és egy író asztal. Becipekedtem és elköszöntem nagyiéktól. Elmentek én meg elmentem fürdeni. Amint kész voltam vissza indultam a szobámba amikor valaki utánam szólt. Egy hosszú vöröses barna hajú lány nézett rám.
- Szia. Park Jae Hwa vagyok. - mosolygott.
- Szia. - fordultam teljesen felé. - Chin Mi Hi vagyok.
- Akkor te leszel az új lakó. - nevetett. - Üdv itt. - fordult meg és eltűnt.
Szellemmel élek együtt! Hányan lehetnek még itt? Kettő szoba erre és kettő a másik irányban. Ebből az egyik fürdő. Szóval három? Talán velem együtt.
Vissza mentem a szobámba és bedőltem az ágyba. Írtam üzenetet apáéknak, hogy még élek, majd elaludtam.

~~~

Reggel valami keltett. Felültem és szét néztem. A fejem melletti szekrényen egy óra volt. EZ tegnap nem is volt itt! Gyorsan kinyomtam és felkeltem az ágyból. Az író asztal előtt lévő székemen egy egyenruha volt. Felöltöztem és megnéztem magam. Nem is annyira vészes. Óra rendet is találtam az író asztalomon. Mellette a tankönyveim és pár füzet. Be pakoltam és elmentem a fürdőbe. Fogat mostam és megcsináltam a hajam. Kihúztam a szemem és egy kis szempilla spirált is tettem rá. Elindultam iskolába. Kaptam egy tökéletes térképet amivel el kellene jutnom a sulihoz. Bár tizenöt perc forgatás után sikerült jó helyzetbe hoznom. Mint kiderül, csak pár utcányira van az iskola. Király vagyok! Szóval... Van az iskoláról is egy térképem, de azon csak az igazgatói van bejelölve. Bementem az iskolába és eszméletlen sok ember volt. Az emeletre vezető lépcsőt vettem célbe és próbáltam feltűnés nélkül feljutni. Sikerült. Szerencsére. Megkerestem az emeleten az igazgatóit és kopogtam. Bementem és egy idős férfivel találtam szembe magam. 

- Jó napot. - hajoltam meg. 

- Üdvözlöm. Bizonyára ön az új diák. - mosolygott. 

- Igen. - léptem beljebb. 

- Örvendek MiHi. Szólíts engem Igazgatónak. Először is ismertetném az iskola szabályait. Nem ordítozunk. Nem rohangálunk. És nem párosodunk a folyóson. Sehol máshol. Egy szabályt megszegsz fekete pont jár. Az alap szabályok megsértése után fekete pont jár. Órán való többszörös beszélgetésért kettő fekete pont. Vissza szólás a tanárnak öt fekete pont. Késés egy fekete. Lógás öt fekete. Tíz után büntetés. Tizenöt után felfüggesztés. húsz után kicsapás. - a volt iskola igazgatóm nevét se tudtam, de nem azért mert nem mondta el, hanem azért mert nem tudtam megjegyezni, de ez az iskola nagyon komoly! - JungKook! - szólt valakinek. 

Egy hihetetlen jóképű, cuki pasi lépett beljebb a szobába. Olyan gyorsan kaptam a fejem.
- JungKook! Kísérd körbe MiHi kisasszonyt az iskolában. Az első öt óráról ellóghatsz. - nevetett az Igazgató.
- Rendben. - szólalt meg a fiú.
Fel álltam elköszöntem az Igazgatótól, majd elhagytam a szobát.
- Hagy mutatkozzak be. - mosolygott. - Jeon Jeong Guk, de csak JungKook.
- Örvendek. Chin Mi Hi, de mindenki csak MiHinek szólít. - próbáltam mosolyogni, de szerintem csak vicsorítás lett belőle.
Hogy csinálom ezt? Idióta vagy MiHi! És hülye mert magadban beszélsz.
- Öm... - kezdte rugdosni a folyosó padlóját. - Mivel kezdjük?
- Mehetnénk sorban. - néztem a padlót.
- Akkor menjünk.
Elindultunk a legközelebbi teremhez. Először matek terem, angol terem, kémia terem, fizika terem, japán terem, infó terem. megnéztem és mentünk is tovább.
- Mond csak... - nézett rám. - Hány éves vagy?
- 17.
- Akkor nem véletlen, hogy én vezetlek körbe.
- Osztály társak leszünk? - néztem rá értelmetlenül.
- Valami olyan. - mosolygott.
Hogy lehet valaki ilyen helyes? Már nagyon rég láttam helyes koreai pasit. Élőben. Az interneten rengeteg Koreai fiú banda van. Őszintén szólva JungKook nagyon ismerős nekem. De nem is lényeges. Mire mindent körbe jártunk megéheztünk. Elmentünk ebédelni.
- Te most velem akarsz kajálni? - néztem rá.
- Baj? - állt volna meg.
- Nem. De miért velem eszel? Miért nem a barátaiddal? - néztem rá értelmetlenül.
- Ez hosszú... - ült vissza. - Nem igazán vannak barátaim a suliban. Főleg nem egy idősek velem.
Ezt nem értem. JungKook érdekes fiú. De még rengeteg időm lesz megismerni.
Ebéd után elbúcsúztunk és haza felé indultam. Nem tudom mit gondol JungKook, de szerintem örült. De lehet csak annak, hogy azért volt boldog mert ma neki se volt tanítás miattam. Haza fele menet láttam egy plakátot. Orange Caramel új tagot keres. Válogatás ma négy kor. Ha elmennék sikerülne?
Nem is gondolkodtam tovább. Letéptem a plakátot és haza rohantam. Átöltöztem, majd rohantam a válogatás helyszínére. Rengeteg ember volt. Leültem és vártam. Lassan mindenki elment és én jöttem. Beléptem és megláttam a lányokat. Szív rohamom lett. Sztárokkal vagyok egy helységben.
- Szia. - mosolygott az egyik. - Mi a neved?
- Chin Mi Hi. - hajoltam meg.
- Rendben kezdheted. - mondta a másik.
Na mit énekeljek? Az első ami eszembe jutott az Niki kornyikálása volt. Mindig a Fantastick babyt énekeltük szünetekben. Elkezdtem énekelni. Pár perc múlva leintettek.
- Mi bajod!? - szólt rá az egyik a másikra.
- Nem jó... Nem illik hozzátok. - szólalt meg a menedzser.
- Nekem tetszett. - szólalt meg a harmadik.
- Az te vagy. De nem ő. - mondta a negyedik. - Sajnáljuk.
Most akkor nem sikerült. Sóhajtottam és kisétáltam onnan. Haza mentem. Valamiért ezen nem tudok sírni. Egy pofon volt az élettől és ha sírnék akkor az élet halálra ütne. Beestem a kollégium ajtaján és az étkezdébe mentem. Elő vettem a tejet és a zabpelyhet. Egy tálba öntöttem és leültem az asztalhoz enni. Két lány jött a konyhába nevetve.
- Sziasztok. - köszöntem nekik.
- Szia! - mosolygott JaeHwa.
- Szia... - nyomkodta a telefonját a másik.
- Még nem találkoztunk. - felálltam. - Chin Mi Hi vagyok.
- Én Choi Min Hee vagyok. - mosolygott és végig mért. - Mi ez a szemétből szedett cucc rajtad?
- Ez a ruhám. - néztem magamra.
- Én ezt még a kutyám alvó helyére se tenném be. - nyúlt bele a hűtőbe. - Na jó éjt! - mosolygott és elment.
- Bocsánat a nevében. - fordult felém JaeHwa.
- Ne kérj bocsánatot JaeHwa. - ültem vissza.
- Szólíts csak Jeannek. - ült le mellém. - Honnan jöttél?
- Magyarország. - folytattam az evést.
- Az messze van. - feküdt ki az asztalra. - Hol voltál ma egész nap?
- Körbe jártam a sulit.
- Egyedül?
- Nem. Egy JungKook nevű fiú segített.
- Jeon Jeong Guk? Én a helyedben kerülném őt. - nézett rám komolyan.
- Miért?
- Mert MinHee teljesen bele zúgott.  - állt fel. - Kerüld el Kookit.
Kooki? Szóval így is hívják. Jó tudni. De nem értem miért baj ha beszélgetek vele. Csak beszélünk. Nem hiszem, hogy bejövök neki.
Amint megettem a kajám elmostam a tányért és felmentem a szobámba. Nincs erőm lezuhanyozni. Holnap péntek szóval nem kell görcsölnöm. Átöltöztem és beültem az ágyba a laptopommal. Niki azonnal rám írt. Elkezdtünk videó chatelni.
- Szia! Hány óra van most ott? - mosolygott.
- Fél nyolc múlt.
- Azta! Én most értem haza a suliból. Fél három múlt.
- Azt hittem nagyobb az idő csúszás.
- Én is... Azt hittem sose fogunk beszélni! Mikor én ráérnék te alszol. De szerencse nem.
- Ja. - néztem ki az ablakomon. - Milyen napod volt?
- Napos. - mosolygott. - Sütött a nap. Igaz reggel magányos voltam.
- Nagyon sajnállak! - nevettem.
Még beszéltünk fél órát majd eljött a takarodó. Igaz telefonról még beszéltünk, majd elaludtam a kezemben a telefonommal.

JungKook szemszögéből:

- Hé! Kelj már fel! - lökdösött V. - Suliba kell menned!
- Dehogy megyek! - fordultam a másik oldalamra.
- Minden reggel ez van! - húzta le rólam. - Gyerünk!
- Hagyjál már! - hadonásztam csukott szemekkel. - Legalább két percet!
- Nehéz eset vagy... - dobta rá a fejemre a takarót.
- Te vagy nehéz eset nem én! - ültem fel és arcon dobtam a párnámmal.
- Csak készülj és menj! - ment ki a szobából.
Nagyon rossz érzés legfiatalabbnak lenni. Mivel suliba kell mennem ezért a fiúknak fel kell kelniük és ilyenkor olyanok mint a medvék. Mérgesek. Vagyis szerintem. Mióta debütáltak minket gondolkoztam rajta, hogy abba hagyom az iskolát, de a fiúk azt mondták ne tegyem. Akkor azért érezném rosszul magam mert nem fejeztem be a sulit. Mindenki azt mondja, hogy 17 évesnek lenni felemelő érzés. Egyáltalán nem. Az össze lánynál akivel beszélek a kicsi JungKook mozogni kezd. Pattanásos vagyok, vagyis most jelenleg nem. Annyit eszek mint a fiúk összesen és imádok aludni.
Kimásztam az ágyból és felvettem az egyenruhám. Kimentem és a fiúk komásan ültek a konyha asztalnál.
- Csak tíz perc késésben vagy. - fordult felém Jin.
- Nem baj. - vontam vállat és bementem a fürdőbe.
Vécéztem és fogat mostam. Kicsit megfésülködtem, majd kimentem. Felvettem a cipőm és elindultam suliba. Fél óra múlva beértem. Felmentem a termünkbe és MinHee egyből rám nézett. Az a csaj kikészít! Mikor meglát rám mosolyog. Ez nekem nagyon bizarr. Leültem a helyemre. Órák előtt nem szoktam senkivel beszélni, egész nap nem szoktam beszélni senkivel. Nincsenek barátaim a suliban. Elő vettem a füzetem és elkezdtem rajzolgatni. Az osztály főnők rontott be a terembe és kihívott engem.
- JeongGuk. Lenne egy feladat számodra. Van egy új diák, körbe kéne vezetned.
Miért én? Miért nem lehet valaki más?
- Rendben.
Elmentünk az igazgatóihoz és vártam arra, hogy szóljanak. Mikor szóltak bementem és egy angyallal találtam szembe magam. Hosszú barna haj, barna szem. Mikor észre vett egyből elkapta a fejét. Kimentünk a folyosóra.
- Hagy mutatkozzak be. - mosolyogtam. - Jeon Jeong Guk, de csak JungKook.
- Örvendek. Chin Mi Hi, de mindenki csak MiHinek szólít. - zavarban van? Mert én nagyon.
- Öm... - zsebre vágtam a kezem és a padlót kezdtem rugdosni.  - Mivel kezdjük?
- Mehetnénk sorban. - nézett le a földre.
- Akkor menjünk.
Körbe vezettem őt a termeken. Nagyon érdekel hány éves lehet. De bunkósság lenne megkérdezni egy lánytól nem? Vagy az csak az idősekre érvényes?
- Mond csak... - néztem rá. - Hány éves vagy?
- 17.
- Akkor nem véletlen, hogy én vezetlek körbe. - már értem miért vezettem körbe.
- Osztály társak leszünk? - nézet rám.
- Valami olyan. - mosolyogtam.
Ebédre végig értünk. Elmentünk az ebédlőbe és leültünk egy asztalhoz.
- Te most velem akarsz kajálni? - nézett rám.
- Baj? - ha baj akkor elmegyek. Fel akartam állni, de rám szólt.
- Nem. De miért velem eszel? Miért nem a barátaiddal?
- Ez hosszú... - ültem vissza. - Nem igazán vannak barátaim a suliban. Főleg nem egy idősek velem.
Leginkább a fiúkkal barátkozom. Lehet azért mert nem tudom mások előtt beszélni. Az is csoda, hogy MiHi mellett megmertem szólalni. Boldogan mentem haza fele. Dúdolva estem be az ajtón.
- Megjöttem! - ordítottam.
- Szia! - köszöntek szinkronban.
- Van házid? - nézett rám J-Hope.
- Nincs. - ráztam meg a fejem.
- Hogy- hogy?
- Körbe vezettem egy új diákot. Szóval. - indultam a szobámba.
- Új diák? - nevetett Jimin.
- Csak nem egy lány? - ugrott a nyakamba V. - Szép?
- Igen és nagyon! Hosszú barna haj. Finom eper illat. De tuti nem tetszek neki.
- Mit tudsz róla? - nézett rám komolyan Suga.
- Semmit. - fordultam felé.
- Okosan csajozz. Nem lenne jó ha ki tudódna, hogy kavarsz valakivel. Neked, se neki, se nekünk nem kedvezne. - szólalt meg Moon.
- Nem lesz semmi. - nevettem. - Azt se tudta ki vagyok.
- Nem?! - néztek rám a fiúk.
- Egyáltalán nem. Szerintem nem Koreában lakott eddig. - bújtam ki V keze alól.
- Kíváncsi vagyok a kislányra. - nevetett V. - Osztálytársad?
- Igen. Holnap beszélek vele.
Elmentem a szobámba és bedőltem az ágyba. Egy kicsit pihentem, majd elmentem zuhanyozni. Zuhanyzás után kiültem a fiúkhoz a nappaliba és keresgéltem az interneten.
- Jé! - szólaltam meg. - Az Orange Caramel új tagot keres.
- Tényleg? - hirtelen mindenki körém gyűlt és olvasni kezdték a facebook bejegyzést.
- Már ma több ezren voltak. Vajon a miénk milyen lesz holnap? - néztem Moonra.
- Remélem jó. - nevetett. - Most pedig vonszold magad aludni. Holnap is iskola.
Lezártam a gépem és elköszöntem a többiektől. A szobámba mentem és befeküdtem az ágyba. Egy darabig gondolkoztam majd elaludtam.