2. Évad 26. Fejezet: Valamit titkoltok?

MiHi szemszögéből:

Vegyes nevetgélés zavarja meg a nyugodt, békés álmomat. Nehezen nyitogatom a szemem a nehéz pilláim miatt. Kitisztul a látásom és az első amit meglátok a fejem alatt lévő párnán piheni kezem. Magányosan ülök fel a puha ágyban, azonnal végig vezetem az ujjaimat a kihűlt párnán amin pár órája JungKook pihentethette a fejét. Szélesen mosolyodok el, amint megcsapja az orromat Kooki jellegzetes illata. Eszembe jut a tegnap történt szerelmeskedés és kénytelen vagyok a felső fogaimmal vissza tartani az alsó ajkam. Kijjebb takarom magam. Magamhoz emelem a kezem, de a felső testemet Kooki pólója védi. Fél kézzel túrok a hajamba. Kipattanok az ágyból és a szekrényhez lépek. Elő keresek tiszta fehérneműt, rövid farmert és egy nagyobb pólót. Magamra kapkodom az anyagokat, majd a kezembe kapva Kooki pólóját ki sietek a szobából és azonnal szemet szúrnak a fiúk a heverőn és a földön a társaságukban Bingóval. Elmosolyodok és lassú léptekkel sétálok oda hozzájuk. 

- Jó reggelt. - nézek végig a fiúkon. Azonnal minden tekintet rám szegeződik, de én csak JeongGuk izmos hasával tudok foglalkozni. Tökéletes kilátást kapok belőle és kicsit irigyelem, hogy mások is láthatják a hasát. 

- Végre, hogy felkeltél! - nyújtja felém a kezét JungKook. - Kezdtem fázni. 

- Van saját pólóm. Tudod. Itt élek. - lépek át BamBam és Jackson között akik a földön találtak helyet maguknak. A pasimhoz lépek és a kezébe adom a pólóját. Tekintete az ölébe hív, de túl fáradt és nyomott vagyok a reggeli romantikához. - Öltözz fel. - sétálok el a kanapé mellett és a hajába túrok, majd a konyhába andalgok. A gázon lévő lefőzött kávés csőrős edényt veszem a kezembe és öntök egy kicsit a bögrémbe. Langyos gőz száll fel a kék bögréből és teljesen eltűnik. Vissza teszem a gázra az üveg edénykét, majd cukrot és tejet veszek elő. Cukrot teszek a kávéhoz, majd felöntöm tejjel és össze kavarom. Elrakom a dolgokat és a tejes kávém kavargatva megyek vissza a többiekhez ahonnan folytonos beszéd és nevetés jön.
- És miért jöttetek? - pillantok körbe. A hangomra mindenki elhalkul és engem kezd bámulni.
- Talán problémád van azzal, hogy eljöttünk hozzád? - pattan fel Mark és átkarol. Szélesen mosolyog rám, sehogy nem tudja elrejteni az örömét. Haey mesélte, hogy elmondta Marknak a babát. Nem gondoltam, hogy egy fiú tud ennyire örülni annak, hogy becsúszik egy gyerek... Először én se tudtam...
- Nekem aztán nem. - iszok bele a kávémba. A bögre mögül kukucskálok ki. - Gondolom beszélni is akartok velem. - engedem lejjebb a bögrét és JaeBumra, majd egy pillanatra JinYoungra nézek.
- Akartunk. - édes mosoly szökik JB arcára. Kénytelen vagyok elmosolyodni. - Rajtunk kívül SungKi is kapott levelet.
Egy pillanatra kikerekedik a szemem, de még időben pillantok el a fiúról és forgatom meg a szemem. Én és az a tetű egy légtérben? Egy drámában? Teljes mértékben ki van zárva.
- A mi bandánkból is kapott levelet SeokJong. - támaszkodik meg Mool az előtte ülő Hopi hátán. - Mivel ő a legidősebb és a legtapasztaltabb ő kapta.
- Kezdek rettegni ettől az egésztől. - rázom meg a fejem.
- Majd itt is nyögsz párat és minden el van intézve. - nevet fel gúnyosan YoonGi.
Az arcom eltorzul a dühtől és az idegtől ahogy jó páran felnevetnek. Felgyűl bennem az inger és nem vagyok képes vissza fogni magam. Leteszem az üres bögrém és felemelve a kis asztalról a telefont Sugának vágom aki elég hamar reagál a repülő vezetékes készülékre. Elkapja és az ölébe ejti a kezét. Piszok nagy mázlija van, hogy kosarazik. A reflexe nagyon jó.
- Ezzel a fogamat is kiüthetted volna! - dobja vissza a kezeimbe. Két kézzel kapom el és a helyére teszem. - Gondolkozz mielőtt cselekszel.
- Te pedig ne pofázz annyit. - sóhajtok és a hajamba túrok. Az államig lenőtt frufrum könnyen csőszik vissza a homlokomra. Legszívesebben addig tépném a szőke hosszú haját még a bocsánatomért nem esedezik.
- Egyébként. - sóhajt JeongGuk. Az apró sóhaj akkora erővel bír a szobában, hogy a többiek azonnal rá figyelnek. - ChulMoo mit csinálsz itt? - az unoka öcsémre néz, aki azonnal felkapja a nevére a fejét. Láthatóan zavarba jön, ha arra gondol, hogy miért nálunk lakik már lassan több mint egy hónapja.
- Én csak... Ez... - hajtja le a fejét. A homlokán lógó világos tincsekkel kezd szórakozni, így próbálja levezetni a feszültségét és a zavarát. Néma csend telepszik le a lakásra és mindenki csak őt nézi. Tudom, hogy sose szerette, ha kínosan érzi magát és ez az egész most nagyon az lehet számára. Nem tehetek mást, csak annyit, hogy kisegítem.
- Valamiről beszélni akar, de csak pár emberrel. Szóval... JeongGuk-on, Mark-on és YoonGin kívül mindenki menjen el. - mosolygok aranyosan.
- Kegyetlen vagy... - áll fel BamBam. - De, ha ezt kéred akkor rendben.
Az említetteken kívül mind felállnak, majd elmennek szépen távoznak SuBinnel együtt. Lehuppanok a kanapéra JeongGuk és YoonGi közé és szinte azonnal a barátomhoz bújok aki egy apró puszival ajándékozza meg a homlokom, majd lassan simítja végig a karom. Jólesően mosolyodok el és hunyom le a szemeimet. Annyira jó mellette.
- Akkor... Mi is az a hatalmas probléma? - keresztbe teszi a lábait Suga, majd az ujjait össze kulcsolja a térdén és nagy szemekkel figyeli a fiatal fiút aki csak sóhajt.
- Szeretném, ha... Beszélnétek YeJunnal. - mély levegőt vesz ami hatására a mellkasa megfeszül és kirajzolódnak az elég rendes, de aranyos izmok.
- Miért? Valami baj van? - cirógatja a bőröm JungKook. - Valamit csinált amiért itt vagy és nem ott?
- Ami azt illeti igen. - bólint, majd idegesen kezdi az ujjait tördelni. A homlokán megjelennek az apró, csillogó izzadtság cseppek, amikor lassan folynak végig az arcán és az állához érve a földre cseppennek. A csend miatt szinte hallani minden parányi izzadság csepp földet érését. Nehezen szedi össze amit mondani szeretne a fiúknak, majd ismét hatalmas adag oxigént juttat a tüdejébe és neki kezd. - YeJun... Olyat tett velem amit egy fiúnak nem kellene egy másik fiúval.
- Micsoda? - kerekedik ki Mark barna szeme és szinte ijedten néz a jövendő sógorjára. Talán hármójuk közül őt üti meg a hír a legjobban.
- Csak tapogatott... - hajtja le a fejét az unoka öcsém. - És... Azt csinálta a kezével.
- Mindig is tudtam, hogy a srác egy homár. - megkönnyebbült, egy; énmegmondtam sóhajt hallat YoonGi, majd enyhén rázza meg a fejét, és hátra dől a kanapén. - Azt szeretnéd, hogy beszéljünk a sráccal?
- Igen. Örülnék, ha beszélnétek vele. - feljebb emeli a fejét, de retteg a szemünkbe nézni.
- Rendben. - veszi el a karját a nyakamból JeongGuk, majd talpra áll. - Beszéljünk vele.
- JeongGuk. - állok fel és megvárom még a másik három fiú a bejárati ajtóhoz fárad, majd a barátom mellkasára teszem a kezem és a szemeibe nézek. Azonnal magához húz és édesen mosolyog rám. - Ami a ma estét illeti... Örülnék, ha velem töltenéd a szülinapod estéjét... - mosolygok rá kicsit huncutul.
- Jól hangzik. - hajol az ajkamra és lassan, szerelmesen csókol meg. Annyira fantasztikus a csókja, hogy azonnal vissza csókolok és az ajkán csüngök.
- JeongGuk! - szól határozottan a pasimnak YoonGi. Persze Kooki azonnal ellép tőlem és vissza ülök a kanapéra.
A fiúk magukat hergelve hagyják el a házat, és teljesen magamra maradok egyedül a kanapén ülve. Felállok és elő keresem a levelet amit a napokban kaptam. Kényelmesen elhelyezkedve kezdem olvasni az üzenetet, ami csak annyit ír, hogy holnap reggel muszáj bemenni a forgatás helyszínére, ahol minden információt elmondanak a drámával kapcsolatban.
Az arcomra ejtem a papírt, majd lassan hunyom le a szemem és alszok el a papírok alatt.

JungKook szemszögéből:

Mindössze fél órát tölthettünk az S.M.Entertainment nem régen debütált új fiú csapatálnál és végeztünk fejmosást a srácon aki két éve szinte agyon vert az utcán éjszaka. Nem haragszom, csak zavar, hogy ennyire utálta azt aki vagyok. Gyűlölte azt, hogy idol vagyok, de ő is ezt az utat választotta.
- Fura... - dől a lift falának YoonGi. - Nem meleg, de akkor miért tapogatja a csapattársa farkát?
- Biztosan így akarja idegesíteni Moolt. - lassan, szinte halk nélkül áll meg a lift az emeletünkön. Kinyílik a nagy ajtó és kilépünk belőle. A kis beszélgetés után Sugával ketten jöttünk haza, mivel Marknak muszáj volt megnéznie Haeyt.
- Igazad lehet. - helyeseli az állításom a csapat társam és a lakáshoz sétálunk. Szerencsére a többiek már haza értek. Benyitunk és azonnal ordítozás fogad, ami mint mindig most is HoSeoké.
- Már megint... - fáradtan, de idegesen forgatja meg a szemeit YoonGi. - A szobámba mentem. - bal kezével túr a szőke hajába, majd elsétál a szobák felé és el is tűnik.
Kuncogva megyek be a konyhába és kezdek valami eledel után kutatni, de sajnos semmi nincs, pedig már elmúlt fél egy. Jin ilyenkor már rég kész van az ebéddel, de most még nyomát se látom annak, hogy itt valami kaja készítés lesz. Lemerem fogadni, hogy megint Kim NamJoon ajkain csüng... Mióta rájuk nyitottam egyáltalán nem szégyellik előttem megcsókolni egymást, de csakis előttem.
- Kim SeokJin! Hol az ebéd!? - ordítok és dühösen csapom be a hűtő ajtaját.
Alig telik el tíz másodperc mikor Jin a száját törölgetve siet a konyhába és félre lökve kezdi előpakolni a cuccokat. Ellépek a pulttól és a konyha asztalhoz ülök. Csatlakozik hozzám NamJoon.
- Miért csinálod a hepajt? - könyököl az asztalra a leader és a szemeimbe mered kicsit se kellemes nézéssel. Képes lenne megölni amiért elrontottam a romantikus pillanatukat.
- Éhes vagyok és nincs sehol az ebéd. Egyenlőre csak én tudom a kis titkotokat, de, ha így csináljátok a többiek is rá fognak jönni, hogy valami nem tiszta. - ingatom meg a fejem. - Se ebéd és elvagytok mind ketten tűnve. A nyakadon egy lila folt ragyog ami kicsit se feltűnő annak ellenére, hogy nincs barátnőd.
- Lehet azt nem kellett volna... - motyogja Jin bűntudatosan, majd felénk fordul és a konyha pultnak támaszkodik. - Igaza van Kookinak... Nem csinálhatjuk ezt így.
- Az lenne a legjobb mindenkinek, ha elmondanátok a fiúknak, hogy ti jártok. - felváltva nézek a két fiúra, de Jin vadul rázza meg a fejét, jelezve, hogy neki egyáltalán nem tetszik az ötletem.
- Nem mondhatjuk el. - szólal meg Jin helyett Nam. - Egyenlőre nem, mert túl nagy falat lenne.
- De az nagyon rosszul fogja őket érni, ha megtudják. - nézek egyenest a csapat fejére.
- Mit nem tudunk meg? - csapódik le az asztalhoz Jimin. Szélesen mosolyogva várja, hogy kiöntsem neki a szívem, de mint jó barát nem teszem meg.
- Semmi érdekes, csak beszéltünk. Ti szóba se jöttetek. - válaszolok nehezen miután össze szedtem minden gondolatom.
- Vágom. - bólint Jimin. - Szóval valamit titkoltok?

2. Évad 25. Fejezet: Hormonok háborúja +18

JungKook:

Az utolsó fellépés színhelyén vagyunk Szöulban. Elérkeztünk a folytonos fellépés legvégére. Sikeresen letudtuk az utolsó fellépést és az új album összes dalát és pár régebbit elénekeltük. Mindössze kettő és fél órás volt a koncert, természetesen hihetetlenül élveztem és kicsit sajnálom, hogy vége van, de holnap már MiHivel tölthetem az egész pihenő napomat, egyben a születés napomat is. Remélem nem felejtette el, hogy holnap egész nap az enyém. Még mondtam is neki tegnap előtt.

A színpad közepén állva, a rajongók felé fordulva köszönjük meg, hogy eljöttek. Mint mindig én vagyok az utolsó aki elköszön a rajongóktól.

- Nagyon köszönöm nektek, hogy eljöttetek! - nézek szét az Army bomb-ot tartó rajongók között és elmosolyodok. Lejjebb engedem a mikrofont az ujjongásra és szélesen vigyorgok. - Holnap kezdődik a következő fél év. Induljon velünk a suli holnap!

Tapsolni kezdenek és sikoltozni. Meghajolunk és integetve megyünk. Lesiettünk a megvilágított porondról a kis lépcsőn és a hangosítok kezébe nyomjuk a mikrofont. A staffok azonnal oda ugranak hozzánk. Leveszik a headset-et, majd a homlokomat és a nyakamat kezdik törölgetni. Már teljesen eltűntek a lila foltok a nyakamról. Kár... 

Hara kíséretével sétálunk el a pihenőig. Természetesen elsőnek nyitok be a hűvös öltözőbe ami - mint mindig - tele van kajával. Viszont most más is vár ránk a kis szobában. A kis kerek fotelben egy szőkés hajú lány van össze gömbölyödve és a tündér álmát alussza. A kanapén az oldalára fordulva pedig egy fekete hajú lány szundikál. Felismerem MiHit és Shyot. A barátnőm mellé lépek és leguggolok a feje mellé. Az arcát fürkészem. Olyan rég láttam, hogy a mostani látvány egyszerűen megbabonáz. 

- Mit csinálnak itt ilyenkor? - sétál el mögöttem Jimin, majd ő a Shyo arcát kezdi nézni. - SeoHyeonnak holnap már iskola van... 

- Biztos szeretett volna látni. - kuncog halkan Tae. - Nem akarjátok őket felkelteni? 

- Én ébren vagyok... - motyogja lezárt szemekkel a barátnőm. Lassan nyitja ki a gyönyörű barna - szinte fekete - szemeit. A kezével tolja fel magát ülő helyzetbe. Kitörli az álmot a szeméből, majd rám néz és elmosolyodik. Aranyosan mered rám a kis gödröcskéjével. - Mennyit változtál... - kuncog halkan. - Szinte teljesen szőke vagy. - a hajamba túr, majd óvatosan meghúzza a világos barna fürtjeimet. 

- Te pedig újra fekete vagy. - mosolygok rá. - És kék... 

- Ugye mennyire jó? - engedi el a hajam. Maga mellé ejti a fekete színűre festett körmös kezét. - Nekem nagyon tetszik. - a kezébe veszi a haját és jobban szemügyre veszi. - Ugye nem baj, hogy bejöttünk? 

- Dehogy, baj. - mellette foglalok helyett a krémszínű kanapén. Átkarolom és magamhoz húzom. Az arcára nyomok egy kis puszit, majd amint rám né szájon csókolom. 

Lassan csókol vissza a puha dinnye ízű ajkaival. Lassan vállunk el egymástól, de közel maradunk egymáshoz. 

- Aludjatok nálunk... - suttogom el. - Te velem, SeoHyeon pedig Jiminnel... - az arcát cirógatva suttogom el. 

- Nem lehet... Shyonak holnap suli nekem pedig be kell mennem a céghez... Ha jól megy kapok egy új szerepet az egyik sorozatban. 

- Mi? - ül le mellénk TaeHyung. - Lesz ugyan olyan jó, mint az előző? 

Hátrébb hajolok és hátra dőlök a kanapén. A combjára ejtve a kezem kezdem simogatni a meztelen térdét. A sima puha bőrét érintve elkap a vágy. 

- Most indul a sorozat? - pillantok MiHire. - Főszerepet fogsz játszani? 

- Igen és igen. Ha minden igaz akkor a GOT7-ből vagy Junior vagy JB-vel. Még nem tudom kivel mivel ők is ma kapták meg a felkérést. - a kezére néz, majd az én kezemre és rá rakja a sajátját. 

- Ez is olyan lesz mint az? - ráncolom a homlokom, ha csak vissza emlékezek az erotikus jelenetekre.

- Nem teljesen. Lesz benne csók, mivel szerelmi történet lesz, de annyira nem lesz durva. Megnyugodhatsz. - halkan nevet fel és a szája elé emeli a kezét. 

- Akkor szívesen elmegyünk a forgatásra. - a fotel karfáján foglal helyet YoonGi. - Kíváncsi vagyok a bakizásaidra. - a lány haját kezdi piszkálni. 

- Én miért nem vagyok leszerződtetve színésznek...? - elveszem a kezem a lábáról és keresztbe fűzöm a mellkasom előtt mind két karom. - Bezzeg a GOT7-ből mindenki le van szerződtetve...

- Hát... JinYoung és JaeBum már régóta színészkednek. - csatlakozik a beszélgetésbe NamJoon. - Ők a banda előtt is szerepeltek. 

- Bár nem értem miért pont őket kellett választani. - rázza meg a fejét a barátnőm. - Nem is egy cégnél vagyunk leszerződtetve és még az élet korunk is teljesen eltér. Ők mind ketten három évvel idősebbek mint én.
- Lehet épp azért lettetek így beválogatva. - mosolyog rám Jin. Édes férfia alól kilátszanak a gyönyörű fehér fogai. Ezzel a mosollyal bármelyik lányt képes lenne elcsábítani.
-  Nem tudom... Az egészről alig tudok valamit. - a mellkasomnak dől és a hasamra simít. - Még nem kaptam meg a történetet és a forgató könyvet.
- Annyira csak nem vészes. - a hátára teszem a kezem és fel le mozgatom a kezem. Így simogatom.
- Nem akarsz nálunk aludni...? - felnéz rám és akár egy kis kutya úgy csillognak a szemei. Hogy tudnék erre a nézésre és ezekre a szemekre nemet mondani?
- De... Viszont akkor még a többiek előtt el kell mennünk. - kimászok alóla és ledobom a pólóm. A kanapéra dobom pont mellé. Rá pillantok és enyhén harap az ajkaira miközben egy pillanatra se veszi le rólam a tekintetét. Felveszem a pólót amiben ide jöttem és a pulóverem. - Megmondjátok, hogy gyalog mentem? - nézek a fiúkra akik egyszerre bólintanak.
MiHi fel áll és megigazítja a szoknyáját. Tesz pár lépést az alvó Shyo felé akinek az arcával Jimin játszik. Azonnal begerjedek ahogy végig mérem a barátnőmet tetőtől talpig. Istenem...
- Felkelted? - hajol a térdére a lány.
- Persze. - válaszol Jimin és azonnal apró puszikkal kezdi ébresztgetni. Shyo lassan nyitja ki a nagy szemeit. Ahogy meglátja a barátját magához öleli. Apró puszit nyom a szájára, majd elindulunk a lányokhoz a sötétben.

Jr. szemszögéből:

A szobámban ülve nyomkodom a laptopom és nézegetem az érdekességeket. Ma már nem is egy rövid történetet olvastam rólam és MiHiről. Hogy tud az ember valakibe ennyire belehabarodni, hogy fanok által megírt blogokat olvassak a képzeletem kielégítésére? Teljesen elcsavarta az a lány a fejem... Ha csak vissza gondolok a kis kalandunkra ami a szobájában játszódott le. Ahogy vissza emlékszem, hogy az ölembe tartom és az elmondása szerint a fenekére markolok... Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy teljesen megfeledkezik Kookiról és... Istenem!
Hátra döntöm a fejem és az arcomhoz emelem a kezem. A tenyerembe temetem az arcom. Miért pont egy foglalt csajba kell beleesnem...? Ez maga a pokol.
- Junior. - kopog be az ajtómon BamBam. Fél szemmel nézek az ajtómra. Lassan nyit be és óvatosan kukkant be. - Kaptál egy levelet. - lóbálja meg a kis borítékot.
Felpattanok és az ajtóhoz sietek. Kiveszem a kezéből a nekem érkezett levelet, majd a fiú távozik én pedig leülök az ágyam szélére. Óvatosan tépem fel a borítékot és bújtatom ki belőle a félbehajtott lapot. Szét hajtom és gyorsan elolvasom.
- Mi?! - ordítok fel kicsit hangosan. Felpattanok az ágyamról és kiviharzok a többiekhez a nappaliba.
- Te is ugyan azt kaptad igaz? - halk nyugtalanító sóhaj szalad ki JB száján. - Minden bizonnyal MiHi is megkapta...
- Mit kaptatok? - veszi ki a kezemből Mark a levelet. Hamar elolvassa azt a pár sort, és tanulmányozza a sorokat, majd rám néz. - Ez...
- Én ezt nem vállalom! - ráncolom a homlokom, majd a hajamba túrva sóhajtok. - Én nem vagyok képes arra amire Hwo a kamera előtt!
- Nem írta, hogy az is lesz benne. - nevet BamBam. - Már elolvastam és szerintem csak csók fog benne el csattani, semmi több.
- Csók? - nézek a fiatalabbra. - Nekem nem írt csókot.
- Nekem igen. - bólint JaeBum.
Ne már, hogy az egyetlen lehetőséget, hogy következmény nélkül birtokoljam az ajkát eldobjam mert azt a szerepet JB kapta. Pedig mennyire... Jó lenne...  A próbákon többször is elpróbálhatnánk a csók jelenetet és talán még egy két intim rész is becsúszna...
- Junior! - csapja össze a kezét a szemem előtt, majd ijedten néz rám Mark mintha valami bajom lenne. - Már percek óta szólongatunk, de te csak bámulsz ki a fejedből.
- S-Sajnálom. - rázom meg a fejem, és ezzel próbálom kiverni a MiHivel kapcsolatosa gondolatokat, több kevesebb sikerrel.
- Azt beszéltük, hogy még annak a barom SungKi is kapott szerepet a drámában. - sóhajt JB. - Sajnos nem tudom, hogy mit... - ledobja a kis asztalra a levelet.
- Remélem semmi olyan nincs benne... - hajtom le a fejem és a tiszta parkettát bámulom.

MiHi szemszögéből:

Azonnal a szobámba megyünk Kookival. Éppen, hogy belépünk az ajtón nekem esik és falni kezdi az ajkaimat. A nyakába karolva húzom közelebb magamhoz. Istenem, de finom! A fenekemre teszi a kezét és felgyűri a sötét kék szoknyám, majd teljesen a fenekemre markol. Mool nem tudja, hogy Kooki ma nálam lesz.
- K-Kooki... - válok el az ajkaitól. - Várj egy kicsit.
- Nem bírok... - kezdi lefelé rángatni a bugyim, majd az ágyra lök. Ledobja a pólóját és rám mászni készül amikor nyílik a szoba ajtaja és az unoka öcsém lép be.
- MiHi, mehetsz... - rá nézek és ő is végig mér. - S-Sajnálom!!! - iszkol ki a szobából és becsapja az ajtót.
Mérgesen nézek vissza JungKookra, majd halkan sóhajtok és lerúgom a bugyim. Lehunyom a szemem és hátra billentem a fejem.
- Sajnálom... - húzza le a sliccét. - Mit csinál itt?
- Hosszú... Majd ő elmondja, de most... - nézek rá és huncutul vigyorgok rá. - Gyerünk.
Körbe nyalja a száját és rám veti magát. Könnyed, de nagy szájmozgatással csókolózunk. Végig karmolom a hátát, majd a szőkés barna hajába túrok. Elmerülnek az ujjaim a puha tincsei között. Elhagyja a számat és a nyakamat kezdi csókolgatni. Halkan sóhajtok fel a nyak puszikra. A hajába markolok és felhúzom a térdem.
- Téped a hajam... - néz fel rám.
- S-Sajnálom... - engedem el a haját. - Csak már nagyon hiányzott...
- Nekem is... - felgyűri a pólóm, majd lehúzza rólam amint a fejem felé emelem a kezeimet. - És holnap itt a szülinapom is... Amint haza jössz az enyém leszel... - ki csatolja a melltartóm és eldobja, majd szinte azonnal a mellemre tapad és a fogai segítségével kezdi izgatni a bimbóm. A nyelvét és bevető, majd erősen szívja meg. Ívbe görbül a hátam és hangosan nyögök fel. Ismét a hajába túrok.
- M-Menjünk már tovább! - szólok rá és egy könnyebb mozdulattal teperem magam alá. Lerúgom a szoknyám. Meztelenül fekszem rajta és a szemébe nézek. Lassan markol a fenekemre és nyitja szét a lábam, majd közé nyúl az egyik kezével. - K... Kooki... - nyomom a mellkasának a fejem amint eltűnik bennem az egyik ujja. Megemelkedem, majd kinyomom a fenekem
- Tetszik...? - suttogja és mozgatni kezdi az ujját miközben a fenekemet markolássza.
- I-Igen... - bólogatok. Felemelem a fejem és a szemébe nézek. - De... Mást akarok magamban... - nyögök halkan és a sliccéhez nyúlok. Óvatosan gombolom ki a nadrágját és húzom le a cipzárját.
Felpattanok róla és a lerángatom a farmerjét ami még a boxerét is lejjebb húzta egészen a dereka aljáig. Megragadom az alsója gumiját és lerántom az ágaskodó farkáról amit végig simít a boxer széle. Halkan nyög fel az érzésre és lehunyja a szemét.
- Mássz feljebb. - szólók rá.
Tesz a parancsomnak és a párnákig hátrál, majd rá ejti a fejét. Azonnal rá ugrok, majd bele ülök. Hangosan nyögök fel és felülve simítok a mellemre, majd mozogni kezdek. Az ő két mancsa is a mellemre kalandozik és ellökve az én kezemet rá markol.
- Jeong...Guk... - a hasára teszem a kezem és gyorsítok a mozgáson. Megkarmolom a sértetlen bőrét mozgás közben. Hátra billentem a fejem és lehunyom a szemeimet.
Elengedi a melleimet és a hátamra simít, majd lehúz magához, hogy megcsókolhassam. A mellkasát simogatva csókolok a puha eper rózsaszín ajkaira. A kezei a fenekemre simítanak és ő kezdi az ütemet diktálni. Bele mosolygok a csókba, ezzel ő is elmosolyodik. Változó tempóban szeretkezünk, néha gyorsan vagy kínzóan lassan. Az izmos karjára teszem a kezem, majd elszakadunk egymástól és levegő után kapkodunk gyors mozgás közben. Hiányzott a szex JeogGukkal...
- Lassan... - nyögi hangosan. - Elmegyek...
Hangosan nyögve élvez belém és a megmarkolja a fenekem. Lemerem fogadni, hogy lila lesz... Bosszú képpen még az elélvezésem előtt a nyakára tapadok és lilára szívom. Beérem Kookit és mellé dőlve bújok hozzá. Hangosan kapkodunk levegő után. Felnézek rá mosolyogva, mire ő is lenéz rám, majd egy száj puszit lop tőlem. Megkeresem a takarót és magunkra húzok JungKook segítségével.
- Mennyire vártam már erre... - a gerincemet simogatja még én a mellkasát cirokázóm, majd a bimbójához hajolok és rá harapok, de csak óvatosan. - Ahh... - sóhajt fel.
- Nem csak te... - kuncogok és a mellkasán pihentetem a fejem. A gyors szívverését hallgatom, ami a szex miatt ver ilyen hevesen. Lehunyom a szemem és lassan merülök álomba.
- Szeretlek... - suttogja a fülembe, de már nincs erőm válaszolni. 

2. Évad 24. Fejezet: Hozzám jönnél?

MiHi szemszögéből:

Nehezen teltek a napok. Augusztus tizenegy, majd követte tizenkettő és huszonötödike volt mire feleszméltem. A három klipből már egy kész volt és az interneten tündökölt. Ezek mellett a Ring My Bell  annyira sikeres volt, hogy első helyek lettünk a Music Bank-ban. Elképesztő érzés volt és rettenetes, hogy a fiúk nem voltak jelen. Szerencse a Got7 ott volt így volt kivel örülni. Még az én hajam fekete lett és kék addig a fiúk szőkébe váltottak. Jackson, Mark és BamBam is. Nehéz volt elköszönni a szőke hajtól, de a fekete és kék rettenetesen tetszik. Egészen a derekamig ér és gyönyörű színe van. Bingo enyhén lila frizurát kapott még Shyonak pár árnyalattal világosabb lett és némi sárga és rózsaszín melíreket kapott. A saját albumom is készülőben. Már csak pár dal kell és kész, de sajnos lassan haladok vele, mivel a szobám albérlője még mindig az ágyamban tölti a szabad idejét. Még akkor is amikor öltöznék. Megértem, hogy rosszul érintette az egész - még lázas is volt amikor idehoztam - , de akkor se kellene úgy felfognia mintha itt laknak. Mellesleg senki nem érti miért nem megy vissza az új otthonába, mert nem mondhatom el senkinek...

Éppen az egyik dalom zenéjén dolgozok amikor az ágyamban fekvő fiú mobilja zenélni kezd és nem hagyja abba fél perc után se. Mérgesen kapom le a fejemről a fejhallgatót és fordulok hátra a széken.

- Mool! Halkítsd le! - ráncolom össze a szemöldököm.

- De csak játékkal jó játszani! - néz rám fel és ahelyett, hogy halkítana még több hangot ad rá.

- Én meg dolgoznék! - csörögni kezd a telefonom és ordítva fordulok vissza a gépemhez, majd felveszem a telefonom és megnézem ki hív. Haey? Felveszem és a fülemhez emelem. - Szia.

- Szia. - csak köszön, de hallom, hogy kétségbe van esve. - Hallod. Mark elakar rángatni valahová. 

- És? - kezdek nevetni. - Menj vele! Rátok férne egy kis romantika.

- Na az... Persze... 

- Mi bajod van? Mark szeret téged! - mosolyodok el és az asztalomra könyökölök.

- De ha lefekszem vele rá fog jönni... - motyogja el szégyellősen. - MiHi... Kisbabát várok... 

- Mi? - bambulok el. - Mit vársz?

- É-Én se tudtam elképzelni... Lehet véletlenül elfelejtettem bevenni a gyógyszert, vagy nem tudom. Lassan egy hónapja titkolom. 

- Mit akarsz csinálni vele? - fordulok ki a széken és fel állok.

- Nem tudom... Mark az apa és, ha nem akarja akkor kénytelen leszek... Érted... De megyek mert itt veri a vécé ajtaját... Szia. 

- Szia... - teszem le a telefont.

- Minden oké? - pislog rám a nagy szemeivel Mool. - Haey volt, igaz? - ül török ülésbe.

- Igen... - túrok a hajamba. - Nem akarsz vissza menni? - fogom meg a kezét.

- Nem. - rántja el. - Vissza nem megyek ahhoz a baromhoz!

- Az nem megoldás, hogy a nyakamon élsz! - ráncolom a homlokomat. - Lassan a vécében csinálom a dolgomat!

- Jó... Ha a fiúk vissza értek a turnéról akkor elmegyek... De viszem magammal Jimint, JungKook-ot és Sugát! - mutogat az ujjával.

- Mik ők? - kezdek nevetni. - Testőrök? Ők nem fognak csak azért oda menni mert te nem mersz elmenni. Elkel majd nekik mondanod. - kezdek gúnyosan mosolyogni.

- Ha az kell, hogy eljöjjenek velem akkor elmondom nekik. Bennük bízok. - mosolyodik el.

- Rendben...

Mark szemszögéből:

Végre... Szán rám fél órát... Csodás... Bár már tíz perce ki sem jön a vécéből. Mit csinálhat oda bent? Remélem semmi baja. Az kell még, hogy rosszul legyen az ötletem előtt.

- Haey! - kezdem ütni az ajtót. - Siess! - dőlök az ajtó melletti falnak és lehunyom a szemem.

Pár másodperc múlva nyílik az ajtó és kilép rajta. A haját a füle mögé tűri és rám néz, elmosolyodik és megfogja a kezem. Elhagyjuk a kis házat és az utcán kezdünk sétálni.

- Mit tervezel? Hova viszel? - néz fel az arcomra.

- Meglepetés. - csókolnám meg, de elrántja a fejét így a csók pusziként éri az állát. - Oké... - engedem ki a bent össze gyűlt levegőt.

Húsz perc múlva megérkezünk egy gyönyörű régi húsz emeletes épülethez. Berángatom az épületbe és a liftbe szállunk. Húsz emelet és mindegyik mellett kulcs lyuk és gomb. Elő keresem a zsebemből a tizennyolcadik emelet kulcsát és a lyukba ragok, elfordítom és megnyomom a gombot. A felvonó felmegy és kinyílik a megadott emeleten. Kiveszem a kulcsot a zárból és vissza teszem a zsebembe.

- Gyere! - fogom meg a kezét és kihúzom a liftből.

Egy nappaliba vezetem ahol a felvonó megállt. Két ablak balra és egy gyönyörű hatalmas ablak amire lehet ülni.

- Na? - fordulok szembe vele. - Ezen a szobán kívül van egy konyha, vécé és külön fürdő. Két hálószoba és egy étkező is. - mosolyosok el. - A kilátás gyönyörű és nem olyan drága. Pont bele férnének az új bútorok és holmik.

- Mond, hogy nem vetted meg... - támaszkodik az egyik lábáról a másikra. - Mark ez...

- Haey! - lépek elé és megfogom a kezét. - Én szeretlek. Mindennél jobban... Szóval... Szeretném, ha örökké az enyém lennél... - veszek elő egy halvány rózsaszín kis dobozt. Felnyitom és kiveszem a kis köves gyűrűt. - Nem igazán tudtam, hogy milyennek örülnél... szóval...

A csókjával vág bele a mondatomba és a nyakamba csimpaszkodva francia csókolózunk. A hosszú barna hajába simítok, de elválunk és az ujjára húzom a gyűrűt.

- Nem tetszik a lakás...? - suttogom el. - A másik hálóból lehetne gardrób... Egy másik, mivel a nagy hálóban is van egy.

- Tökéletes lesz hálószobának... A baba biztos örülne egy saját birodalomnak... - hunyja le a szemét.

Ledöbbenve meredek a centikkel előttem lévő lányra aki zavarodottan áll, vörös arccal. Babát mondott...? Lesz egy... gyerekem...? Egy saját bébim?

- Ba... Ba... - nézek a csukott szemére. - Hány hónapos?

- Most lesz egy... Még nem mondták, hogy milyen nemű lesz. - néz a szemeimbe és a mellkasomra teszi a kezét. - Mit fognak szólni a fiúk...? JB tuti ki fog akadni, ha megtudja... Mind kettő hírtől ki fog akadni.

- Huszonnégy éves leszek napokon belül. Jogom van a család alapításra gondolni. Talán egyedül a cég fog kiakadni, de te vagy az aki gyereket nemz nekem. Szóval... - simítok a hasára. - Annyira nehezen tudom elhinni...

- Én se... Szerintem az én hibám... - teszi a kezét az enyémre. 

- Ő nem hiba. - emelem fel az állát. - Remélem nem akarod elvetetni. - csókolom szájon. - Én akarom őt és téged is. 

- Komolyan...? - döbben le résnyire nyitott szájjal. 

- Az én gyerekem. És én fel akarom nevelni. Remélem nem baj és te is így vagy vele. - ölelem meg. 

- Igen. Szeretném, ha itt élnénk. Mikorra kell kell kifizetni a lakást? - kezdi a hátamat simogatni. 

- Bármikor... Amikor rá ér és van pénz. - puszilom meg a nyakát. 

Jin szemszögéből:

Csak arra vágyom, hogy hanyatt dőljek és aludjak. Ez után a fellépés után nincs más vágyam csak aludni. Még öt nap és indulunk haza. Fél lábon állva is kibírom.

Beérek a szobánkba és kifekszem az ágyon. Lehunyom a szemem, de azonnal megérzem NamJoon kezét a combomon. Lágyan simogatja a lábam a farmeromon keresztül.

- Pihenés előtt pakolj össze holnapra. - áll fel és elkezdi bepakolni a bőröndjét.

Én is felállok és elkezdem össze dobálni a cuccaimat. Már csak kettő fellépés és haza mehetünk pihenni. Érdekel mi lehet már a többiekkel. Még egy fellépés Amerikában, majd egy Koreában és mehetünk vissza a Szöulba.

Össze pakolok és az ágyra ülök. Nézem ahogy NamJoon a táskája mellett térdel és pakolja  a cuccát.

- Több cuccot nyomtál egy bőröndbe, mind Jimin háromba. - mosolyodok. - Minek neked ennyi kalap?

- Mert jól áll. - zárja be a bőröndjét. - Talán nem? - áll fel és bele ül az ölembe, majd a hátamra dönt.- Tetszem... Nem?

- D-De... - simítok a mellkasára. - Mit akarsz csinálni...? - suttogom el.  

- Megdugni... - hajol le és megcsókol.

Hosszan és gyengéden birtokolja a számat. Gyengéden harap a számra, majd át engedi a nyelvét és sajátommal kezd játszani. Magamhoz ölelem még ő a fejem mellett támaszkodik, majd a nadrágomhoz emeli a kezét és a férfiasságomra simít.

- Nam... - fordítom el a fejem és a fülem tövére megy tovább. Gyengéden kezdi szívni a fülem tövét, majd a fülemre harap. - Zárd be az ajtót... A végén nem csak JungKook nyit be, hanem mind az öten beállítanak... - mosolyodok el.

- Rendben... - suttogja a fülembe.

Fel áll és bezárja az ajtót. Miközben vissza izgul hozzám ledobja a pólóját, majd kibújik a nadrágjából. Most akkor le akar velem feküdni... igaz? Csináltam már lánnyal, de még fiúval sose. Nekem ez annyira idegen. Egyáltalán, hogy megy ez az egész. Ő vagy én leszek a fiú a szeretkezésben? Rettegek...

- Te csináltad már fiúval? - teszem fel neki a kérdést még feljebb mászok az ágyon háttal.

- Még nem... - ül le és felém fordul. - Félsz, Hyung? - mosolyog rám gúnyosan. - Óvatos leszek... - felém tart, majd maga alá teper. Leveszi a pólóm és a mellkasomat kezdi csókolgatni. A hasamra simít, majd lejjebb halad. Kigombolja a nadrágom és elkezdi lerángatni. Sajnos muszáj felegyenesednie, hogy le tudja húzni a gatyám. Lehúzza a szűk farmert és a földre dobja a saját cucca mellé. A hasam alját kezdi csókolgatni és nyalogatni. Lehunyom a szemem és felsóhajtok. Megemelem a derekam és feljebb húzom a lábam.

- Tetszik, kicsim...? - akasztja a kezét az alsóm gumijába és lefelé kezdi húzni.

- Idősebb vagyok... - nyitom ki résnyire a szemem. - Ne hívj így...

- De nekem tetszik... - dobja el a boxerem. - Kicsim...

Azonnal a férfiasságomra markol és megszorítja. A hasamat kezdi csókolgatni még elkezd dolgozni rajtam. Hangosat nyögök, de azonnal a szám elé kapom a kezem. Az kellene, hogy meghallják.

- Nem rossz ötlet... - mosolyog fel rám. - Tetszik?

- I-Igenh... - hunyom le a szemem és hátra billentem a fejem, de a kezem marad a szám előtt. - Isteni kezed vanh... - nyögdécselek. Soha nem gondoltam, hogy egy fiúnak fogom ezeket mondani...

Percekig csinálja, majd érzem, hogy hosszába végig nyal. Kipattan a szemem és a szabad kezemmel a lepedőbe markolok. A farkam hegyét kezdi szopogatni, majd az egészet eltünteti.

- Istenem! - szólalok fel és megemelkedem.

A hasamra simít és fel le mozog rajta. Elkap az izgalom. Nagyon tetszik amit csinál, de érezni akarom őt. Magamban.

- Menjünk... Tovább... - simítok az arcára. - Kérlek... - fel húzom a lábam, mire ő elhajol és megtörli a száját, majd a fenekemet kezdi simogatni.

- Kicsit fájni fog. - emeli a szájához a mutató ujját és a szájába veszi, majd a fenekemhez rakja és elkezd befele hatolni.

- Aú! - szólalok fel. - Óvatosabban!

Nevetni kezd és elkezdi a bent lévő ujját mozgatni. Nyögök és sóhajtozok. Amint úgy látja a következő ujja is utat kap. A párnába nyomom az arcom, hogy az nyelje el a hangomat. Percekig ez megy, majd kihúzza az ujját és motoszkál, de nem nyitom ki a szemem. Másodpercek múlva érzem, hogy felém mászik. Kinyitom a szemem és látom, hogy az egyik ezével a fejem mellett támaszkodik.

- Feljebb húznád a lábad? - helyezkedik a fenekemhez amint azt teszem amit mond.

A kezével igazítja a nyílásomhoz a férfiasságát és kezd el befelé nyomulni. Fel akarok ordítani, de nem hagyja. Megcsókol így a csók nyeli el a szinte nőies sikításom, majd nyögésem. Könny gyűlik a szemembe a fájdalomtól amint beljebb ér. E-Ez borzalmas! Én ezt nem akarom! Nagyon nem! Rettenetes, hogy fáj!

- E-Elég! - fordítom el a fejem. - Várj!

- Fáj? - néz le rám. - Mindjárt jobb lesz. Ígérem. - fogja meg a kezem és össze kulcsoljuk az ujjainkat.

A másik kezét a hím tagomra helyezi és fel le kezdi húzgálni. Lassan kezd el mozogni. Tetszik... Nagyon is... Végre csak rám figyel. Halkan próbálom nyögésekkel mutatni, hogy élvezem. Ő is nyög és sóhajtozik csukott szemekkel és hátra billentett fejjel. Jó darabig mozog még meg nem találja a gyönyör központomat. Kipattan a szemem és megemelkedem. 

- Otth! Meginth! - hunyom le a szemem. 

Folyamatosan ugyan azt a pontomat böki meg. Sajnos nem bírom tovább. A felkarját szorítva élvezek kettőnk közé a hasamra. 

- Mégh... - engedi el a férfiasságom. - Egy... kicsith... - támaszkodik mellettem és percek múlva elélvez bennem. 

Kihúzódik és mellém fekszik. Mind ketten lihegünk. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó egy fiúval. Elmosolyodok és felé fordítom a fejem. 

- Nagyon tetszett... - fogom meg a kezét és össze kulcsoljuk az ujjainkat. 

- Nekem is... - húz közelebb magához és a mellkasára teszem a fejem. - Leszel a pasim...? - suttogja el halkan. 

- Igen, ha te is az enyém... - csókolom meg az ádámcsutkáját. - De ez titok... - mérem végig a sértetlen, férfias arcát. 

- Tudom... Olyanok lettünk mint a többiek... csak ezt senki nem tudhatja meg. Mindenki elítélne minket, kivéve MiHi és Shyo... - kezdi a nyakamat simogatni és a hosszú hajamba túr. 

- KangDae is megérteni. Végül is ő is meleg... - puszilom meg a mellkasát. - Lehet tudna segíteni... 

- Miben? Hármasban akarod csinálni? - kezd hangos nevetésbe amibe az egész teste bele remeg. 

- Csak, hogy hogyan jól érezze magam... Azt akarom, hogy... segítsen nekem... mert... nehéz lesz így... - kezdem a hasát simogatni amire megrándul a bőre. - És szerintem neked se lenne rossz, ha beszélnél vele... 

- Meglátom... - sóhaj fel és fel ül. - Le kellene zuhanyoznunk. Tiszta.. mocsok a hasad. - ültet fel. 

- Igaz... 

2. Évad 23. Fejezet: Új album

MiHi szemszögéből:

Egy hét telt el azóta, hogy a fiúk elmentek. Sajnos nem volt túl sok időnk a pihenésre az elmúlt hét napon. Sikeresen kész lett az új album, igaz még nem egyezett bele a nagy főnök, hogy felvegyük a dalokat és kiadjuk. Éppen az irodájában ülünk és várjuk a reakcióját a dalokra. Csak nyolc szám... De ennyire voltunk képesek.

- Hmm... - tolja félre az egyik lapot amin, ha jól látom a With Me dalszövege van. - Ha igent mondok akkor ennek a számnak kérek egy videó klipet, lányok. - felénk tolja az album egyik kedvenc dalát amit hárman írtunk.

- A Ring My Bell? - pillantok fel.

- Elég nagyok vagytok ahhoz, hogy túl lépjetek a rózsaszín plüss állatokon. - áll fel a székéből. - Mármint... Lassan SeoHyeon is tizennyolc lesz.

- Csak a Ring My Bell? Vagyis... - néz a lapokra Shyo. - A Top Girl is nagyon... Sajnálom...

- Legalább két számnak kell egy klip... Összesen nyolc dal lesz az albumon szóval, ha jól számoltam.

- Mind? - néz a férfira Bingo.

- "With Me", "Ring My Bell", "Top Girl", "Look At Me", "I Miss You", "Macaron", "Come Slowly" és az "Ohh Ahh". Remélem nem baj, hogy az összes szám az albumra kerül. - mosolyog ránk. - Intézzétek el, hogy kész legyen az album borító holnapra. - szól a mögöttünk álló nőnek. - Ha kész van tegyétek fel a számok nevét az internetre.

- Igenis. - szól a nő.

- Melyik számra gondoltatok névadónak? fordul felénk a főnök.

- Lányok? Idáig nem jutottunk el. - mosolyog ránk Bingo. - Szerintem a Look At Me jó lenne az album címének.

- Nekem mindegy. - simítok a karomra és a várost kezdem figyelni az ablakból.

Hol járhatnak a fiúk? Kínában? Azt hiszem... Muszáj lesz beszélnem Kookival. Alig telt el egy hét, de már nagyon hiányzik. Nem tudom felfogni, hogy voltam képes kibírni nélküle két évig.

- Szerintem tökéletes! - csap a lábamra a legfiatalabb.

- Isteni! - írja alá a dalokat. - Hallotta? Menjen és csinálják meg az album borítóját. Lányok ti pedig még ma vegyétek fel az nyolc dalt. Ha jól megy kevesebb mint két óra alatt kész vagytok.

- Reméljük.

Felállunk és a kezünkbe kapjuk a dalokat. Illetve SuBin kezébe nyomja és két lábbal lökdös ki minket az ajtón. Legalább már csak fel kell venni a dalokat és egy nap pihenés vár ránk, majd jöhet a koreográfia gyakorlás amitől már most ver a víz és rosszul vagyok.

- Azt hittem nehezebb lesz. - kínos, de győzelmi kacaj hagyja el Shyo száját. - Ugye a Ring My Bell mellet a Top Girl-nek is lesz klipje? - kifejezetten a legidősebbre néz, mivel általában Bingo gondolja és találja ki mi legyen a videoklipekben. És nagy esetben ő dönti el melyik szám legyen az általunk választott.

- Miért? - néz a mellettem sétálóra SuBin amint a liftbe érünk. Megnyomom a tizedig emelet gombját és várunk. - Ki találtál rá valamit?

- I-Igen, de hülyeség... - dől a lift falának.

- Gyerünk! Hadd halljuk! - fordulok felé. Biztatás képen a vállára teszem a kezem. - Én kíváncsi vagyok.

- Lehetne az, hogy mivel mind a hárman más korosztály vagyunk, hogy látunk egy pasit aki bejön nekünk és harcolni kezdünk érte, de aztán a szám végén lelép a pasi egy idegen lánnyal. - az ujjait tördelve adja elő az ötletét és a padlót bámulja. . Tudom, hogy hülyeség, de azért gondoljátok meg...

- Elég vicces! - kezdek nevetni. - Nekem tetszik, de a fiúk ki fognak borulni, ha egy fiúért fogunk rohangálni.

- Nem is rossz ötlet... - lépünk ki a liftből. - Végre kezdesz felnőni.

A stúdióban átolvassuk a szövegeket és a hangmérnöknek a telefonom amin az összes zenei alap van. Majd elkezdjük felvenni az összes dalt. Sorban haladunk végig a dalokon. Kettő megvan és már a harmadik dalt vesszük. Sajnos össze keveri Shyo a sorokat és az első sora helyett a második reflén utánit kezdi el.

- Sajnálom! - teszi össze a kezét és meghajol.

- Semmi baj. Újra vesszük. - vissza tekeri a demót és törli azt amit eddig felvettünk a dalból. - Harmadik dal, Top Girl, másodjára.

Újra vesszük és sikeresen haladunk tovább. Egy és fél óra alatt készen is vagyunk. Leteszem a fülhallgatót a mikrofonra és kimegyünk. Vissza kapom a telefonom és tenném el amikor a fiatal szemüveges srác rám szól.

- Volt három hívásod. Nem néztem ki hívott, de szerintem mint egy számról jött. - ül le a székébe és elkezdi a gépen megvágni a zenéket. - Ha este bent maradok akkor holnapra kész lesz...

- Nem kellene túl dolgoznod magad. - nyitom fel a telefonom.

- Ez a munkám. - néz fel rám egy mosollyal az arcán. - F-Figyelj MiHi... - vissza kalandozik a tekintete a gépére. - Mit csinálsz szombaton este?

- Szombat este? Segítenem kellene valamiben? - a fiúra nézek aki csak zavarában a gépét nyomkodja. A lába remeg, így a cipője talpa dob szerű hangot add ki.

- A-Arra gondoltam... Nincs kedved beülni velem valahova...? - suttogja el.

- Randizni? Akkor ezt mond! - kezdek nevetni. - Nagyon sajnálom, de szombaton este is bent leszek.

- Ohh... - hajtja le a fejét. - Akkor... Mindegy...

Elköszönünk és kimegyünk a stúdióból. Nem szoktak a cégen belül randira hívni. Egyedül Hwo volt az aki a sorozat forgatás után randira hívott. Talán csak JungKook emlékei elől menekültem, de nyugtató volt valaki közelébe lenni akkor.

- Szegény! - lök vállba Shyo. - Ez nagyon gonosz volt!

- Mit mondtam volna neki? - nézek mérgesen a lányra, homlok ráncolva. - Nem hazudtam... Én bent fogok maradni és a koreográfiát fogom kitalálni.

- Nem kellene vissza hívnod valakit? - pillant a telefonomra Bingo. - Biztos fontos.

Bólintok és megnézem ki zaklatott. Tényleg az összes egy számról jött... Mit akar ennyire Mool?

Mool szemszögéből:

Utálok kettesben lenni YeJunnal... Félek, hogy újra megver... Ez az első alkalom, hogy kettesben vagyunk az új lakásban amit nagyjából egy hete vettünk át. A többiek elmentek vásárolni, mi meg maradtunk. Szerencse most a szobámban vagyok, de muszáj kimennem vécére. Talán ha elég gyors vagyok akkor sikerül elvégeznem a dolgom anélkül, hogy YeJun észrevenné, hogy elhagytam a szobám.

Felállok az ágyról, majd megigazítom a pólóm és kimegyek a szobámból. Azonnal beleütközök valakibe aki már régóta az ajtóm előtt állhat. Ijedtemben az összezárt szemem kinyitom és az alig pár centivel magasabb Yeh-be ütközök.

- M-Mit csinálsz itt? - nézek le róla.

- Csak erre fele sétáltam... - von vállat. - Hova igyekeztél?

- A mellékhelységbe... - nyelek egyet. - De nem is kell már vécéznem, szóval én vissza is mentem a szobámba. - vissza indulok, de ő elkapja a csuklóm és megállít. - M-Mi az? - pillantok vissza.

- Ma még nem ettél... - elenged és elindul a konyhába. - Shis csinált kaját reggel.

Nem mondok semmit csak utána megyek. Beérek az étkezőbe és látom, hogy meg van terítve az asztalon. Ő leül az egyik tányér elé és enni kezd. Én is leülök mellé. Enni kezdek és nem figyelek a mellettem ülőre, csak tömöm magamba a kaját. Annyira elvonja a figyelmem a finom étel, hogy észre se veszem, hogy Yeh eltűnik mellőlem. Pár perccel utána fejezem be a kajálást, majd felállok és a csapba teszem a koszos tányért. Indulnék vissza a szobámba a nappalin keresztül amikor YeJun szól nekem.

- Vissza mész a szobádba? - teszi fel a kérdést. Csak bólintok mire ő int, hogy menjek oda hozzá, de nem indulok meg. - Te most kajak ennyire beszari vagy? - mosolyodik el gúnyosan. - Azt hiszed megeszlek? Kis szaros...

- Nem vagyok szaros! - nézek rá mérgesen és felemelem a hangom. Látom, hogy nem tetszik neki. Az erek a nyakán kidagadnak és elvörösödik a feje. A kinézetétől én magam is megijedek. Elakarok rohanni a kanapé mögött, de nem hagy. Elkapja a kezem és átránt a kanapén egyenesen az ölébe. Hátulról ölel magához és a hasamra teszi mind két kezét.

- Mit csinálsz?! - ordítom el magam még vörösebb fejjel. - Engedj el!

Nem mond semmit csak óvatosan a nadrágomon át a férfiasságomra szorít. Kikerekedik a szemem és össze zárom a lábam, de csak rosszabb lesz. Ledermedek, majd amint észbe kapok kiugrok az öléből és felé fordulok.

- Miét csináltad ezt!? - akadok fent. - Miért kell neked fogdosnod!?

- Ennyire élvezted? - ismét megjelenik az arcán az a mosoly.

- Egyáltalán nem élveztem! - fordítok neki hátat és keresztbe fűzöm a karom a mellkasom előtt. - Soha többet ne merj így hozzám érni...

A következő amit érzek, hogy hozzám simul és egészen a konyha asztalig lökdös, majd előre dönt és rá nyomja az egész felsőtestem. Teljesen rám nehezedik és a bal kezével lefogja a kezem. A szabad keze eltűnik a nadrágomban, majd a boxeremben. Ahogy a bőre az enyémhez ér megrogy a lábam és, majdnem össze esek.

- És így már hozzád érhetek...? - suttogja a fülembe, majd lassan húzni kezdi rajta a bőrt, majd vissza engedi.

A nyakamba fúj, majd a sértetlen bőrömbe harap. Felnyögök és ő egyre gyorsabban kezdi csinálni, még én próbálom a szabad kezemmel kirángatni a kezét a nadrágomból. Sajnos nem sikerül mivel YeJun sokkal erősebb mint én. Csak egy új érzés kap el ami egyre jobban nő. Lehet hülyén hangzik, de sosem értem magamhoz, és sose gondoltam, hogy egy fiú fogja először ezt csinálni velem.

- Kér... lek... Hagyd... abba... - motyogom el, de túl késő.

Nem csak elélvezek hanem még a vécés hiányától bent maradt folyadék is utat tőr magának és a kettő együtt teljesen eláztatja a nadrágom. Kínosan érzem, magam, hogy a kezébe élveztem és, hogy ő volt az aki miatt. Plusz még be is pisiltem...

- Ennyire azért nem voltam durva... - simítja meg a farkam hegyét. Feladja a lábam és össze esek, persze ő velem együtt ér földet, de nem húzza ki a kezét a nadrágomból, egészen addig ameddig messzebb nem kúszok tőle, így a keze kicsúszik és én nehezen állok lábra, majd szédülten rohanok be a szobámba. Azonnal ledobom a vizes cuccom. Ahogy meglátom az alsómat rosszul leszek. Ez mint belőlem jött ki?! Ennyire felizgatott Yeh!? Vissza se akarok gondolni az elmúlt tizenöt percre. Felveszek egy tiszta alsót. El kell rohannom mosakodni.

Hátra dőlök az ágyon. Érzem, hogy ég az arcom... A gondolat menetembe kopogás zavar bele. Felülök és össze zárom a lábam. Csendben ülök és az ajtót bámulom.

- Jól vagy? - szól be Yeh. - Akarod, hogy megfürdesselek?

Látom, hogy a kilincs megmozdul. Azonnal oda sietek és neki dőlök, majd bezárom az ajtó zárában tárolt kulccsal. Látom, hogy próbál bejönni, de nem megy neki.

- Rohadj meg! - ordítok ki. - Megerőszakoltál!

- Megmutassam az milyen lett volna? - szól vissza.

- Baszd meg magad! - ütök az ajtóba.

Nem jön válasz így egy kicsit le higgadok és elmegyek az ajtótól, de csak pár méterre. El sem tudom képzelni mi történt. Nem érzek semmit iránta! Nem tetszik! Nekem más jön be, nem ő! Nem egy fiú! Nem Ra Ye Jun! Azért amit tett pedig megfog fizetni! De vajon kinek kellene elmondanom? MiHinek? Csak benne bízok... 

~~~

Zuhanyzás után azonnal vissza rohanok a szobámba. Szerencsémre hamar vissza értek a többiek így legalább amikor fürödtem nem csak YeJun volt jelen. Mire a nadrágomat sikerült jobb formába hoznom csak az után tettem be a szennyesbe. Nem karok, hogy más is tudjon az egészről... 

Az ágyamra ülök, majd szépen az oldalamra fekszem és eltűnök a puha párnáim és a takaróm között. Kikeresem MiHit és hívni kezdem, de nem veszi fel. Háromszor próbálkozok, de semmi... Biztos dalt vesznek. Csak akkor vagy tánc próba közben nem szokta felvenni. 

A telefonomat szorongatva hunyom le a szemem, de nem tudok elaludni. A trauma után ami ért, hogy is jöhetne. MiHi megengedné, hogy náluk aludjak? Éjszakára nem zárhatom be az ajtóm, de így Yeh szabad utat kap a szobámba. Nem akarom, hogy tapogasson! 

- Mool! - ordít be Hye. Nem adok választ, csak az ajtóra nézek. - Bemegyek. - benyit és rám néz. Látom, hogy aggódás ült az arcára még az ajtó előtt állt. - Jól vagy? - bezárja az ajtót és az ágyamhoz lép. 

Annak ellenére, hogy csak egy évvel fiatalabb és ő a legérzékenyebb a csapatban mindig oda figyel rám, mivel a legfiatalabb vagyok. Talán mindig is egy ilyen bátyóra vágytam egy hülye, makacs nővér helyett. 

A homlokomra nyomja a tenyerét és mellém ül. Elhúzza a száját és a takarómért nyúl, majd rám húzza. 

- Olyan mintha hőemelkedésed lenne... Hozzak teát, vagy egy meleg kakaót? - áll fel. 

- Nem kell semmi. - mosolyodok el és lehunyom a szemem. - Jól vagyok, csak kicsit fáradtnak érzem magam. 

- Biztos? - ismét a homlokomra nyomja a kezét. 

- Kutya bajom, Hye. - érzem, hogy a kezembe lévő mobilom rezegni kezd, majd meg is szólal. 

Tudom ki hív, azonnal kiveszem a takaró alól a kezem és meg sem nézem a nevet, felveszem és a fülemhez emelem. 

- Szia. Minden rendben? - ismét egy kétségbe esett hang fogad a vonal túl oldaláról, csak jelenleg az illető lány. 

- Szia. Persze, de beszélni szeretnék veled... Nem jönnél át? - ülök fel.

Persze GyeongHye egyből kifele indul a szobámból, de még utoljára vissza néz és jelzi, hogyha kell valami szóljak neki és ő azonnal rohan hozzám. 

- Miért? Istenem, Mool! Jól vagy? - hallom, hogy rohanni kezd. A légzése megszaporodik és liheg a vonalba. 

- P-Persze csak kérlek... Gyere. - a falnak dőlök és felhúzom a lábam a mellkasomhoz. 

- Tíz perc és ott vagyok! 

Megszakítja a beszélgetést és ismét elfekszem az ágyamon. Lassan telik az idő, de amikor nem is számítanék rá valaki kopog az ajtómon, majd benyit és maga után be is zárja az ajtót. 

- Mool... - ül mellém MiHi. - Beteg vagy?

- Azt hittem sose jössz... - húzódom közelebb hozzá. Megérzem a parfümje illatát. Lemerem fogadni, hogy JungKooknak is ugyan ilyen illata volt amikor a minap találkoztam vele... Édes, de gyengéd simogató illat amitől teljesen biztonságban érzem magam.

- Mi történt amitől így ki vagy? - kezdi a hajam piszkálni. - YeJun csinált valamit? Bántott?! 

- Nem! Vagyis, de... De nem úgy... - kezdek könnyeket hullatni. - Két éve amikor a tanár molesztált téged... Te nem akartad, de ő erőszakos volt... 

- ChulMoo... Mit akarsz ezzel...? - hagyja abba a leghosszabb szűröm csavargatását. - Mit csinált veled az a barom...? - suttogja el. 

- A-A... Az... asztalnak... nyomott és... - a pólójába markolok és a combjába túrom az arcom. A könnyeim ekkora már nedvesre áztatják az arcom és MiHi ruháját. - Én csak... Ettem, majd... vissza akartam jönni, de... 

- Mool... Az egészet... - folytatja a simogatásom. 

- A nadrágomba nyúlt... Letapogatta a... - hangos zokogásba török ki. Nem csak amiatt ami történt hanem azért is mert gyenge voltam ellenállni. Gyenge voltam kirántani a kezét az alsómból és elfutni a szobámba. - Könyörgök, ne mond el senkinek! Annyira ciki, hogy nem tudom magam megvédeni!

- Pakold össze a cuccod. - áll fel és elő veszi a táskám. - Ma átjössz hozzánk. Velem alszol, vagy átmenjek Shyohoz? 

- Nem akarok egyedül lenni... - ülök fel, majd lábra állok és össze pakolok egy napra elég tiszta ruhát. Ha kevés lenne, legfeljebb kimosom a mait. 

- Akkor úgy mint régen, majd alszol velem. - mosolyog rám. 

- Köszönöm... 

Suga szemszögéből:

Ezennel Kína is le van tudva! Soha nem voltam még ennyire boldog miután lejöttem a színpadról koncert után, de most...

- Irány Franciaország! - dől ki a kanapén Kooki. - Még tíz helyszín és mehetünk haza. De legalább az ARMYk boldogak. - mosolyodik el.

- Csak értük dolgozunk. - ülök mellé.

Több se kell neki. Helyezkedik egy kicsit, majd a lábamra hajtja a fejét a lábát pedig a kanapé karjára dobja.

- Imádom a combjaid... YoonGi... - motyogja el, majd lehunyja a nagy fekete szemeit.

- Kezdek tőled félni. - húzom el a szám. - Este le ne merj támadni! Érted?!

- Ne legyél hülye, Hyung. - nyitja ki a szemét.

Percek múlva Hara száguld be a szobába a kezében pár flakon vizel. Szét osztja, majd J-Hope mellett foglal helyet. Nem tudom miről maradtam le, de ezek ketten elég közel kerültek egymáshoz. Nem mondom... Hara még mindig folyton levakarja magáról a túl nyálas ló arcú fiút.

- Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy vissza menjek... - kezdi az államat piszkálni az ölemben fekvő kölyök és csak a reakciómat figyeli. Lenézek rá és egy kajla vigyorral az arcán zaklat tovább.

- Nem gyalog mész. - kapom el a kezeit és a mellkasához nyomom. - Csak a nagyjából húsz méterre lévő autóhoz kell kisétálnod.

- Ha szabad megkérdeznem, JeongGuk... Amikor forgattátok a videoklipet. Volt egy szőke hajú lány... Mit csináltatok a takarító szertárban? - kérdezi a fotel karfáján ülő Hana. - Nem akarok pofátlan lenni, csak érdekelne, hogy miben segítettem a kis kirándulást.

JungKook fel ül és döbbenten kezdjük nézni YeHat. Ez a csaj rettenetesen okos! Tényleg a testvére annak a baromnak aki megverte Kookit.

JeongGuk fel áll és a hajába túr. NamJoonra néz, majd elfordul tőle és kiengedi a benntartott levegőt. Igaz szaggatva szalad ki a száján a zavart, stresszes széndioxiddal teli sóhaj.

- A barátnőd? - folytatja a kérdés sorozatot a lány. - Mi a baj? Úgy se mondom el senkinek? Miért tenném? Nem akarok balhét. - végig néz rajtunk és egy kedves mosoly telepszik az arcára.

- Figyelj! - térdel le a lány elő Kooki. - Ez hatalmas nagy titok! Ha bárkinek is elmondod mindennek vége lehet! Ez én és az ő karrierjének is! Nem akarom, hogy az amiért küzdött és képes volt lábra állni szét essen és újra szomorú legyen! 

- Hé! - szól rá a lány. - Természetesen csendben maradok. V és Jimin se köpött be engem... - pillant a két jó madárra. 

- Tudtam! - állok két lábra és Hanára mutatok. - Van valami közted és HoSeok között! 

- Nincs. - rázza meg a fejét. - Még mindig utálom, csak... Mindegy! - keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt és összevont szemöldökkel mered rám. - Jut eszembe, YoonGi. Fellépés előtt telefonon keresett két lány... Nem mondtak nevet csak veled akartak beszélni. 

- Ne! Ugye semmit nem mondtál arról merre megyünk?! - tettem a fejemre a kezem. 

A két iker képes lenne megerőszakolni engem a színpadon, mindenki szeme láttára! Lemerem fogadni, hogy sok fiú szívesen ugorna a lányok karjaiba. Szépek és csinosak, ezek mellett modellek is Nyugatról. Lehet én vagyok olyan válogatós, hogy nem akarok szeretkezni velük, de én se tudok két felé osztódni. Belőlem egy van még ők ketten hajtanak rám. Rendesen rettegek tőlük. 

- Nem mondtam... semmit... - rázza meg a fejét.

- Suga. - kezd nevetni Rap Monster. - Ha akarják, úgy is megnézik a térképet ami fent van a twitteren.