8. Fejezet

Talán... Egy esély?

MiHi szemszögéből:

Fáradtan dőltem ki a próba terem padlóján. A kezemet a fejemre tettem és hatalmasakat sóhajtottam.
- Elfáradtál kicsi Maknae? - hajolt felém Moon.
- Nem... Nem vagyok fáradt csak aludni akarok... - motyogtam.
- Nem is csoda már vagy két órája próbálunk.
- Mi?! - ültem fel.
Teljesen elfeledkeztem Nikiről! Meg csörrent a telefonom és a táskámhoz másztam. Emlegetett szamár.
- Szia. - egy erő teljes mosoly jelent meg az arcomon.
- TE IDIÓTA! HOL A FENÉBEN VAGY!? MÁR EGY ÓRÁJA HÍVLAK ÉS TE FEL SE VESZED! ITT ÁLLOK A REPTÉREN! - becsuktam a szemem és eltoltam a fülemtől a telefonom.
- Ne ordibálj már! Megyek. Húsz perc. Sajnálom...
- Ha egy perccel is később jössz KITÉPEM A ... - tettem le e telefont.
- Istenem... - álltam fel.
- Ki volt az? - kérdezte JungKook.
- Csak valamit elfelejtettem. - indultam az ajtóhoz. - Ömm... Hopi.. Mindegy! Majd hívlak! Sziasztok!
Rohantam is. Gyors átöltözés, majd a reptérre rohantam. Megláttam Nikit és rohanni kezdtem fel, de amikor megakartam ölelni fejbe vágott. A fejemhez kaptam és össze szorítottam a szemem.
- Annyira hülye vagy MiHi... - néztem rá fel és a mérges tekintetével találtam szembe magam.
- Sajnálom Niki... - mosolyogtam.
- Semmi baj! - ölelt meg. - Annyira hiányoztál! - kezdte kinyomni belőlem a beleimet.
- N...Ni...ki... Nem... kapo...k levegőt!
- Bocsi! - mosolygott és elengedett. - Na menjünk mert álmos vagyok.
- Oké! De mi ez a sok csomag? Csak pár napra jöttél!
- És akkor nem hozhatok ruhát? Én viszem az oldal táskát és az egyik bőröndöt. A többi a tiéd.
- Király...
A hátamra kaptam a sport táskát és a kezembe az egyik bőrönd fogantyúját, majd megcéloztuk az egyik kijáratot és elindultunk nagyimékhoz.
- Pontosa mikor is értél ide? - néztem fel a nálam sokkal magasabb barátnőmre.
- Fél négykor szálltunk le. És már nagyon fáradt vagyok! Érted?!
- Értem, értem. - kuncogtam.
- Ne kuncogjál nekem! - förmedt rám.
Egész sokáig gyalogoltunk és metróztunk mire nagyiékhoz értük. Benyitottam és köszöntem.
- Sziasztok!
- Jó napot! - köszönt Niki is Koreaiul.
- Édeskéim! - futott ki a konyhából nagyi. - Már azt hittem sose jöttök!
- MiHi elfelejtette, hogy ma érkezem. - nézett rám Niki.
- Sajnálom... - vakartam meg a nyakam.
- Ki jött nagyi? - nézett ki a szobából Mool. - Ohh Szia MiHi! És szia idegen dögös csaj.
- Mool! Ő is beszél Koreaiul. - nevettem.
- M-Mi!? - akadt ki.
- Pontosan! - integetett az unoka öcsémnek.
- Te nem aludni akartál!? - förmedtem rá Nikire.
- De. De előtte fürödhetek? Repülőgép szagom van.
- Csak nyugodtan kincsem! - mosolygott nagyim. - Pakolj le az egyik üres szobába és utána nyugodtan fürödj meg.
- Köszönöm! - hajolt meg.
Rengeteg dolgot kérdezett Niki Koreáról és én sok mindent elmondtam neki. Nagyon sok mindent megtanult.
Ő elment fürdeni én meg leültem xboxozni Moonhoz.
- Haey? - kérdeztem még a játék töltődik.
- Fényképezésen. Lassan jön.
- Ja, hogy ő ilyen elfoglalt ember. - helyezkedtem a babzsákon.
- Hát ja. Na és mi van azzal a JungKookkal?
- Mi lenne? Semmi... Nincs köztünk semmi. De kérlek ezt Niki előtt ne hangoztasd. Oké?
- Igen. - ráztunk kezet. - Na had verjelek el!
- Álmodozz csak! Verhetetlen vagyok a versenyzős játékokban!
- Persze persze! - nevetett.
Jó ideig játszottunk mikor kijött a fürdőből Niki. Magára csavart törölközőben. Ez csak később esett le, amikor láttam, hogy Mool autója a korlátnak ütközött. Mool arcára néztem és láttam, hogy vörös arccal nézi Nikit. Nikire néztem.
- Te mit csinálsz?! - akadtam ki.
- Nem vittem pizsit! - szaladt be a szobába.
- Idióta... - fordultam vissza a tévé felé. - Mool... Most játszunk vagy nem?
- Ja... Ahha... Bocs... - folytatta a játékot.
Fél nyolcig játszottunk. Nagyi nézte mit csinálunk és amikor én nyertem amikor pacsiztunk, amikor Mool akkor ők. Nyílt a bejárati ajtó és Haey lépett be rajta.
- Megjöttem! - lépett beljebb és levetette magát a fotelbe. - Fáradt vagyok...
- Milyen volt a fotózás? - néztem rá a szemem sarkából.
- Egész jól. - mosolygott.
- Nem értem miért laksz itt ha folyton fotózásra jársz. - nézett rá Mool.
- Mert nem szeretnék a magányba haza menni. És te tanultál ma vagy csak játszottál?!
- Ez igaz. Megcsináltátok a házitokat? - kérdezte nagyi.
- Nem, még nem.
- Mi az, hogy még nem? Már este van! Gyerünk gyerekek! Legalább még tanultok nézhetek híradót.
Kikapcsoltuk az xboxot és elmentünk tanulni. Egészen kilencig csináltam a házim, majd ettem egy almát és elmentem aludni. Holnap délután vezethetem körbe Nikit a városban. Nem akarok találkozni senkivel. Főleg nem JungKookkal vagy a többiekkel. Holnap nem próbálunk mert Jiminnek és Vnek dolga van. Majd csütörtökön megoldom. Azt mondom büntin vagyok és péntek délután is! Ez egy fantasztikus ötlet. Egyenlőre nem mondom el Nikinek, hogy benne vagyok a bandában. Amennyire ismerem elszólná magát és én ezt nem akarom. Egyenlőre elég ha én és Hopi tud róla. Majd, ha. Ha eljön az ideje mindenki megtudja, de az a távoli jövőben lesz.

Suga szemszögéből:

Próba után San elrohant. Átöltöztem és én is mentem volna el köszönés nélkül.
- Hova sietsz Hyeong? - kérdezte JungKook.
- Dolgom van... És nem tartozok senkinek se elszámolással. - kicsaptam az ajtót és elmentem.
Leszaladtam a lépcsőn és ki az épületből. Hova is megyek? Haey fényképezésére. Mit is érzek iránta? Még én se tudom. Beszélni akarok vele. Mindig ő volt az aki képes volt megnyugtatni. Szükségem van rá. Majdnem az egész utat végig rohantam az épületig. Berontottam és a recepcióhoz siettem.
- Elnézést... Én..
- Tudom, hogy ki vagy! - mosolygott a nő. - Te vagy a BTSből Suga! Uram Isten! El sem hiszem!
- Elnézést, de valakihez jöttem.
- Neve?
- Chin Hyun Ae.
- Ohh. Haey kisasszony! Sajnálom, de ő éppen fotózáson van. Nem engedhetem be.
- És ha kap egy autó grammot? - dőltem a pultra.
- Rendben. - elő kapta a retiküléből az iPhon telefonját és levette a fehér tokot róla, majd az orrom alá nyomta egy alkoholos toll társaságában.
Alá írtam és már mondta is merre kell mennem. Beléptem és kattogtak a kamerák. Haey egy szál semmiben pózolt. Legszívesebben rá vetettem volna magam. Az egyik karja a melle előtt a másikkal a hajába túrt. Beljebb léptem és ő észre vett. Vörös lett az arca. Én csak mosolyogtam és ő egyre jobban zavarban volt. Pár percig még kattogtak a kamerák, majd egy nő szaladt oda hozzá és egy köntöst terített a hátára. Megfordult és megkötötte magán, majd hozzám sietett.
- Mit keresel itt Yoongi? - suttogott.
- Hozzád jöttem. - mértem végig.
A köntöse éppen, hogy a térdéig ért. Annyira szép alakja van, hogy az már bűn.
- Menj el! Most! - próbált hangosan suttogni amitől én csak nevetni tudok.
- Beszélni szeretnék valakivel aki megért.
- B-Beszélni? Miről?
- Nem tudnánk valahol beszélni?
- De.
Elindultunk az öltöző felé. Beértünk és bezártuk az ajtót. Leültem bent egy kerek fotelba és rá néztem. Ő is helyet foglalt a smink asztalnál.
- Mond mi az.
- Tudod, hogy van a bandában egy új tag.
- Igen. San. Helyes srác. - mosolygott.
- Dehogy az! Na jó... Az agyamra megy... - forgattam a szemem.
- Miért? - nevetett.
- Mert nem hisznek nekem a fiúk. - ő csak kérdően nézett rám. - Szerintem San meleg.
Hosszú nevető görcsben tőrt ki Haey. Percekig csak nevetett, majd letörölte a könnyeket.
- Az a bajod, hogy senki nem hiszi el neked, hogy San buzi?
- Pontosan. És ő állítja, hogy nem az.
- És te miért nem hiszel neki? - vonta fel a szemöldökét.
- Miért kéne hinnem? - vontam fel én is a szemöldököm.
- Talán mert egy bandában vagytok? Kicsit bízhatnál benne. Ha ő azt mondja nem akkor nem. Azt akarod, hogy örökön örökké civakodjatok? Gondold át Suga.
- Talán igazad van... De csak talán. - álltam fel. - Köszönöm.
- Nincs mit. Most viszont menj el! Haza akarok menni! Ha jól tudom ma jön MiHi barátnője. Akarok vele beszélni. De erősen kétlem, hogy menni fog. - nézett az asztalon lévő telefonjára.
- Rendben. Bocsáss meg amiért zavartalak. - indultam az ajtó felé. - Szia. - mosolyogtam, ő meg csak integetett.
Bezártam az ajtót és elindultam kifelé az épületből. A fülembe tettem a fülesem és sebre vágtam a kezem. A park felé indultam. Hosszas sétálás után oda is értem. A beton úton lépkedtem a játszótér mellett. A zenén keresztül is hallottam a kis gyerekek boldog kacaját. Leültem a padra és az éppen csúszdázó két kisfiút kezdtem nézni. Az egyiknek vörös rövidke haja volt akár csak nekem. A másiknak egyenes hosszúkás barna haja. Teljesen hasonlított Sanra. Mikor a barna hajú kis fiú leesett a csúszda tetejéről már majdnem oda rohantam mikor a vörös hajú kis srác fel segítette. Kihúztam a fülemből a fülest.
- Jól vagy? - kérdezte a vöröske.
- Persze! Semmi bajom.
- Rendben. Ennek örülök. Féltem, hogy haza kell menned.
- Örülök, hogy hiszel nekem.
Vissza tettem a fülbe a fülest és felálltam. Persze hiszek Istenben, de ne már! Jó értem, hogy köcsög voltam Sannal, de ilyen a természetem. De ha elvárom, hogy higgyenek nekem a fiúk, akkor San is elvárja, hogy én higgyek neki. Egyszer San úgy is kifog lépni a bandából. De az nem most lesz és én sem akarok örök veszekedni. Nem tenne jót a bandának.

7. Fejezet

Nyolcan a Weekly Idolban

MiHi szemszögéből:

A smink asztal székén forgolódtam. Már kész voltam. A hajamhoz senkit nem engedtem. Kicsit kifésültem. Nyomta rá egy adag hajlakkot. Nem tudom mi történik ha én elkezdem kivasalni. Ez nem igazi haj. Vagyis nem olyan. De nem próbálom meg kivasalni. Így is egyenes.
Olyan unalmasan telt a műsor előtti fél óra. Suga a telefonját nyomkodta, V, Hopi, Jimin és Kooki táncoltak, Moon meg Jin zenét hallgattak és beszélgettek. Kicsit rémisztő Suga. Úgy érzem, hogy folyton figyel. Nem akarok hülyeséget csinálni, mert megint én lennék a rossz. Fel akartam állni, de sikeresen beakadt a lábam J-Hope telefon töltőjébe. Sikeresen pofára estem. Miért van az, hogy San egy béna idióta, de MiHi egy nagyon szerencsés ember? Ennyit tesz a paróka?
- Jól vagy Hoobae? - lépett oda hozzám Hopi.
- Ja... - ültem törökülésbe. - Beakadt a lábam... - teljesen elszoktam ezektől a jelzőktől.
- Ideges vagy? - kérdezte Moon.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Nem vagyok lámpa lázas.
- Most ezt mondod. - nevetett Jimin.
- Akkor se vagyok az Hyeong! - ha már itt tartunk.
- Értem, értem. Egyébként. Ki a fiatalabb? JungKook vagy San? - tette fel a költői kérdést Jimin.
- Ez engem is érdekel. - ült le elém a földre Kooki.
- Mikor születtél? - kérdezte V.
- 1997. december 4. - egyébként ez egy hazugság. 1997. november 14.
- Akkor meg van a csapat új Maknae! - csattant fel Jin.
- Mi? - néztem rájuk.
- Semmi kölyök! - nevetett Moon.
- Na de Rap Mon! - nyávogtam a nevét mire ők nevetni kezdtek.
- Kicsit fura, hogy már nem én vagyok az. - mosolygott JungKook.
- Felőlem lehetsz az! Nem igazán értem mi van. - álltam fel.
- Csak akkor lehet az ha te előtte születsz. - karolt át J-Hope. - Azt erősen kétlem, hogy megtudod csinálni. - indultunk az ajtó felé.
- Ha sikerül akkor veszel nekem egy házat. - nevettem.
- Álmodj róla király lá... fi. - néztem fel rá.
- Szép volt... - suttogtam.
- Tudom. - nevetett.

Sose gondoltam, hogy egyszer szerepelhetek a Weekly Idolban. Olyan hihetetlen. Tényleg olyan mint a tévében. Minden fehér. Első dolgom az volt, hogy kibújtam Hopi karja alól és a hátérhez rohantam. Mindig olyan volt mint egy hosszú terem, de nem. Csak bezavar a fehér fal. Indultam a székekhez és helyet foglaltam a saját helyemen. J-Hope és JungKook között. Kicsit izgatott vagyok. Megjelent Don és Defconn a két műsor vezető és elkezdődött a műsor.
- Üdvözlünk mindenkit! - köszöntek egyszerre. - Ma a BTS van velünk!
- Fiúk! - szólt Moon. - 2...3..
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
Köszönés után mind a kettő műsorvezető rám nézett.
- Tudomásom szerint csak heten vagytok. - mondta komolyan Don.
- Már nem. - lökdösött Hopi.
- Ő San. Igaz? Chin Sang Hun. - szólalt meg Defconn.
- Igen.
- Nem gondoltam, hogy ilyen jól néz ki. - mondta Don.
- Nem baj ha felteszünk pár kérdést?
- Dehogy! - mosolyogtam.
Elő vettek egy hatalmas kupac papírt. Pár?
- Kezdhetjük? - kérdezte Don.
- Persze.
- 1. Te vagy a BTS új tagja. Hogy érzed magad a bandában? Volták már konfliktusaid?
- Kellemes a légkőr. Konfliktus? Hát... Volt, de nem nevezném veszekedésnek.
- 2. Lett valakivel jó barátságod?
- Szerintem mindenkinél elértem egy bizonyos szintet. De J-Hope az akivel tényleg jóba vagyok. - néztem Hopira aki büszkén mosolygott.
- 3. Ahogy tudom te vagy most a legfiatalabb. Milyen érzés Maknaenak lenni?
- Egyenlőre semmi különleges. De ahogy ismerem a fiúkat biztos lesz még róla szó.
- 4. Volt már barátod? Hopp ez egy lány csapatnak szólt. Elnézést. Volt már barátnőd vagy szerelmed?
- Se barátom, se barátnőm nem volt még. Várom az igazit. - kacsintottam bele a kamerába. 
Mindenki elkezdett röhögi. Majd folytatták. 
- 5. Ki a kedvenc lány bandád? És melyik csaj jön be?
- Ez egy jó kérdés. Nem igazán van ilyen.
- 6. Melyik énekes inspirált az éneklésre?
- Talán G-DRAGON. Esetleg... SnoopDog.
- 7. Írtál már dalt? 
- Írtam már, de nem lett a legjobb. 
- Miről szólt?
- Ömm... A pizzáról. - nevettek.
8 .Inspirál téged valaki vagy valami?
- Nem igazán van olyan személy aki inspirál. Szeretem a szerelmes dalokat. Sokat segítenek a táncolásban és az éneklésben.
9. Tanulsz még?
- Igen. Magán tanuló vagyok, de kollégiumban élek.
10. Nehezen tanulsz?
- Egyáltalán nem. Amit egyszer megjegyzek az öröké megmarad.

11. Voltál már az államokban?
- Nem volt rá még lehetőségem.
12. Van testvéred? 
- Nincs. Egyke vagyok.
13. Találkoztál már a rajongókkal? Üzennél nekik valami?
- Még a létezésemről se tudtak. - mosolyogtam. - Azt üzenem nekik, hogy remélem én is belopom magam a szívükbe úgy mint a többiek. - szívet mutattam a kezemmel és mindenki ú-ni kezdet.
- 14. Vannak kockáid? Megmutatnád? 
- Nincsenek. És nem igazán akarom magam lejáratni a hordó hasammal. 
- Egyáltalán nem vagy kövér. - szólalt meg JungKook.
- De. Csak nem látszik. 
Ismét mindenki nevetni kezdett.
- 15. Fiúk. Mondanátok néhány szót Sanról?
- Remekül táncol. Talán jobban mint én. - mosolygott Jimin. 
- Igen? San megmutathatnád, hogy mit tudsz?
- Ahha. - felálltam és előrébb léptem. 
Elindult a zene. Taeyang Ringa Linga című száma. Én meg táncolni kezdtem. Minden mozdulatnál éreztem, hogy a fásli egyre lentebb csúszik. Leállt a zene én meg vissza siettem a helyemre. 
- Akkor most tartunk egy rövid szünetet. - mondta Don.
Leállt a kamera és rohantam a vécébe. Levettem a pólóm és vissza csavartam a fáslit. Nagy mázlim volt. Kiléptem a fülkéből és Sugával találtam szembe magam. 
- Ha egyedül vagy akkor se a piszoárt használod? - kérdezte.
- Nem szeretem. - indultam volna el, de elkapta a karom. - Ez fáj Hyeong! - nyögtem fel. 
- Rajtad tartom a szemem... - húzott közelebb magához, majd elengedte a kezem és kirohantam a vécéből. 
Hogy érti, hogy rajtam tartja a szemét? Mit csináltam amivel magamra haragítottam? A rohanás közben neki ütköztem J-Hopenak. 
- Hova rohansz? - kérdezte.
- Minél messzebb Sugától.
- Mit csinált?
- Megszorította a karom és azt mondta figyel engem. Mit tettem? - kérdeztem.
- Suga azt hiszi, hogy... meleg vagy, Vagyis a fiúkhoz vonzódsz.
- Nagyon hamar át látott rajtam... - néztem le a földre.
- Már tegnap este is mondta. Azóta nem beszél vele se Moon, se Jin.
- Istenem... Miattam? - néztem Hopi szemébe.
- Dehogy! Maga attól, hogy ezt gondolja rólad. Vagyis... Érted?
- Értem.
Indultam vissza a közös pihenőbe. Leültem és jött utánam Hopi. Lassan Suga is elő került. Felálltam és Sugára néztem.
- Miért nem mondod meg ha bajod van velem? - kérdeztem tőle.
Rám nézett. Hirtelen az összes önbizalmam kirohant a vécébe és lehúzta magát. Ködös szemekkel nézett rám. Fel állt és csak két fejjel volt nagyobb nálam. Nem vagyok normális...
- Akkor mond azt, hogy nem vagy meleg.
- Nem vagyok meleg... - néztem le a padlóra.
- Örülnék ha igaz lenne... - fordult meg Suga.
- Én meg örülnék, ha hinnél nekem! - emeltem fel a hangom.
- Nem vagy a barátom. - fordult vissza. - Mindent meg teszek, hogy kidobjunk, ha az nem megy akkor arra fogok menni, hogy kilépj.
Ismét hátat fordított nekem és elment.
- Miért csak J-Hope mondta el nekem? - fordultam a többiek felé.
- Sajnálom... - állt fel JungKook. - Nem akartam, hogy veszekedjetek.
- Nem is érdekel... - fűztem össze a karom. - Nem vagyok buzi.
- Bocsáss meg amiért nem szóltunk. - lépett oda hozzám Jimin.
- Bocsi. - követte V.
- Sajnálom kicsi Maknae. - mosolygott Moon.
- A műsor után haza megyek... Gondolom terveztetek valamit... Semmi kedvem egy helységben lenni Yoongival.
- Terveztük, hogy elmegyünk vacsizni valahova. - nézett rám Jin. Egy kicsit oldalra húzta a száját, de tökéletesen látszott rajta, hogy szeretné ha velük mennék.
- Sajnálom... - próbáltam ponttá zsugorodni.
- Nem baj! - nevetett Tea. - De majd bepótoljuk! - kezdett ugrálni.
- Rendben. - egy parányi mosoly jelent meg az arcomon.
- Fiúk! - szólt egy nő. - Folytatjuk!
Kimentünk és már Suga a helyén ült. Pár nap alatt rengeteg mindenre rá jött. Mi lesz ha kiderül, hogy lány vagyok? Bele se merek gondolni.
Vissza ültünk a helyünkre és folytatódott a műsor.
- Vissza is tértünk. - mondta Don.
- Nos fiúk. Van kedvetek játszani? - egy gonosz mosoly jelent meg Defconn arcán.
- Az attól függ mit. - mosolygott Jimin.
- Majd kiderül.
Na jó. Nem szeretem a meglepetéseket.
- Akkor játszunk! - pattant fel Hopi a helyéről.
Mennyire hiperaktív. Ez már bosszantó. Egy mosoly jelent meg az arcomon és én is fel álltam.
- Gyerünk gyávák! - fordult hátra a fiúkhoz.
Mindenki fel állt kivéve Suga. Össze font karokkal ült a széken és rázta a fejét.
- Gyerünk már! - szólt rá Jimin.
- Suga! Suga! - kezdtük kántálni.
Megforgatta a szemét és felállt. Annyira komoly.
- Rendben. Szóval álljatok egymás mellé. - kezdett miket rángatni Don.
Végül V és J-Hope között találtam helyet. A sor egyik elején Suga, másikon Moon állt. Suga mellett Jimin. Moon mellett Kooki és V mellet Jin. Egy hosszú sort alkottunk. Már most nem sejtek semmi jót. Sóhajtottam. Egy nő egy tányért hozott be amin egy kis ajak balzsam volt és egy köteg papír száj. Ne! Istenem! Csak ezt ne. A földre roskadtam és a tenyerembe tettem az arcom. Nem tudtam sírjak vagy röhögjek.
- Ahogy látom Sannak leesett. - nevetett Defconn.
- Nekem nem. - rázta meg a fejét V.
- Látod azt a sok papírt? - álltam fel.
- Ja.
- Na elindul az a papír a sor elején, avagy Moonnál és egészen a sor végéig, vagyis Yoongiig kell adni.
- Ez nem is vészes. - mosolygott.
- Ott van az ajak balzsam. Érted?
- Ne! - a vigyor lefagyott az arcáról.
- Én kiszállok! - ült volna le a helyére Suga.
- Az A.R.M.Ykért tedd meg! - mondta Hopi.
Erre nem tudott mit mondani. Vissza állt a helyére. Engem a hideg kiráz. Legalább nem Kooki mellett állok. J-Hope aggódva nézett rám. Mindenki kent egy kicsi ajak balzsamot a szájára. Halálom napja. Ez álljon a síromon. 1997. november - 2015. szeptember. Halála: Tévé műsoros szereplése csókkal zárult.
Gondolataimat az zavarta meg, hogy V ijedten lökdösött.
- Akkor két percetek van. Minél több ér el onnan ide, úgy, hogy nem esik le annyi időt tölthettek a csóki szökőkútnál.
- Megvagyok csoki nélkül. - húztam el a szám.
- Dehogy vagy meg! - néztek rám a fiúk.
- San én csókit akarok! - rángatta meg a vállam Hopi.
Csak megforgattam a szemem és lesöpörtem a vállamról a kezét. Ideges vagyok. Megszólalt a csengő és elindult az első papír. Félve hajoltam oda Vhez. Szerencse először jól ragad és éppen össze kellet érni a szánknak. Fordultam és Hopinál is ez volt. Lassan kezdett letelni a két perc és már a balzsam sem tartott olyan jól mint először. Az utolsó papírnál jártunk. J-Hope Jimin felé fordult és mikor adta volna át a papírt az lecsúszott és Hopi szájon puszilta Jimint. Megszólalt a harang és azok ketten a földön kezdtek hemperegni. Még Suga is röhögni kezdett. Mikor lecsillapodtak az események vissza ültünk a székekre, de Jimin és Hopi még mindig csak vörös fejjel szenvedtek a röhögéstől.
- El kell ismerni, hogy ez haláli vicces volt! - nevetett Don.
- Örülök, hogy vicces volt nektek! - nézett fel Jimin.
- Félre téve az előbbi csókotokat. Várjátok a péntek estét? - kérdezte Defconn és végig nézett rajtunk.
- Szerintem mindenkiben ott van az a kicsi idegesség. - mosolygott Moon. - De mindenki nagyon várhatja.
- Ha jól tudom nektek már volt fellépésetek.
- Igen. Három. De nem volt olyan hatalmas. - szólalt meg komoly hangon Suga.
- San te énekeltél már emberek előtt?
- Nem igazán. Talán én vagyok az aki legjobban fél.
- Kedves A.R.M.Yk és azok akik nem azok. - fordult a kamera felé Don. - Péntek este négytől koncert lesz a sport központban. Fellépők lesznek a BigBang, Vixx, GOT7, BTS, SPEED, Teen Top, Super Junior, 2PM, Girls Generaction, Redvelvet, KAra, AOA, SNSD, Miss A és az Orage Caramel.
Ez rengeteg ember! Talán ha végzünk nyolcra, de erősen kétlem. Na ezt, hogy oldod meg MiHi?
- Ha minden jól megy akkor a BTS a negyedikként lép fel, ha minden igaz akkor négy óra húszkor. A koncert hét óráig tart. A koncert után dedikálás lesz. A fellépés menete szerint lesz a dedikálás, minden bandára húsz perc jut.
Ne már! Ha akarok se érhetek haza nyolcra! Fél kilencre érnék haza! De... Várjunk csak! Ha megbeszélem nagyival ír kikérőt erre a hétre. Úgy is jön holnap Niki. Vagyis... aszt hiszem pár óra múlva indul. Fel kéne hívnom és beszélnem vele.
Még vagy fél óráig beszélgettünk és vége lett a műsornak. Kimentünk és a telefonom képernyőjére néztem. Fél nyolc és Niki már huszonötször hívott. Szereti szórni a pénzt az világos. Elkezdtem hívni és fel vette.
- Szia ribi! - köszönt nekem. Magam előtt látom azt a sunyi mosolyt az arcán amit ilyenkor mond.
- Szia hercegnő! - mosolyogtam.
- Na azért! Mondjuk a királynő jobb! 
- Mikor indulsz Pestre?
- Hát most itt három óra van. És már a Szandiék kocsijában ülök. 
- Szandi? Szabó Szandi? Nem is vagy jóba vele.
Na ez a Szandi az aki lenyúlta Niki pasiját még általánosban. Erre Niki fogta és levágta Szandi haját. Azóta rövid haja van. Még meg is köszönte Nikinek.
- Az most nem lényeg! Ha minden jól megy akkor hatkor fel száll a madárka és három óra tájban ér földet Koraában. 
- Legalább te is szenvedsz. - mosolyogtam.
- Képzeld! Tudod van az a Francia csere diák lány. Na és ő állt be a helyedre az ének klubban. 
- Hogy ugorna a busz elé az a ribanc! - váltottam az anyanyelvemre.
- Nyugi, Nyugi! 
- Bocsi... Hallod. Megyek! Szia. - letettem a telefont és megfordultam.
- Hogy is mondtad? - kérdezte Jin. - Hogy ugorna a busz elé az a ribanc?
- Igen? - válaszoltam kérdéssel.
- Ez kinek szólt? - kérdezte V.
- Áhh.... Senkinek.
- Valamit el titkolsz kicsi Maknae. - húzta fel a szemöldökét Rap Monster.
- Én semmit nem titkolok el... - a zsebembe tettem a telefonom és szúrós szemekkel néztem az előttem állókra. - Semmi titkom nincs Nam.
Megértem, hogy nem igazán bíznak bennem, mert kicsit fura vagyok. Mert lány vagyok egy fiú bandában. Nem akarok nekik rosszat. És ha valaki más? Nem dől össze a világ!
- San... - nézett rám Kooki. - Mond el. Kérlek.
Nem igaz! Még ő is? Hogy lehetne nemet mondani neki? Annyira szépek a szemei és az a bájos tekintett amivel rám néz. Melegséget áraszt. Legszívesebben a nyakába omolnék és halálra ölelgetném.
- Csak... Barátnőm, vagyis az akiről beszéltem. Egy csaj csókolózott a pasijával. Ennyi.
- Köszi, hogy elmondtad. - mosolygott JungKook.
Ha ennyivel örömet lehet neki szerezni, hogy elmondok neki dolgokat akkor ő a világ legboldogabb embere.
- Na én szerintem megyek. - lehajoltam a táskámért és a hátamra dobtam. - Holnap is próbálunk?
- Igen. El ne késs! - mosolygott V.
- Rendben! - indultam az ajtóhoz. - Sziasztok!

Niki szemszögéből:

Annyira unalmasak a napjaim MiHi nélkül! A mai is az. Az ebédlőben ülök és a kajában, illetve a vegyi hulladékban kotorászok amit a konyhás nők ebédnek hívnak. Legszívesebb megetetném velük. Legyen már fél három! Szandi és a barátnői felajánlották, hogy felvisznek Pestre, mert nekik is dolguk van arra fele. Már tegnap össze pakoltam. Anya azt mondta, hogy sok cuccot viszek. Ez nem is igaz! Csak kettő bőrönd, egy sport táska és egy oldal táska. Annyira jó lesz! Ha minden igaz nem rég kezdődött el a Weekly Idol. Majd a repülőn megnézem. Ma a BTS van benne! Annyira imádom a fiúkat. Főleg Jimint. Legszívesebben leöltöztetném és tejszínhabot nyomnék a hasára, majd lenyalnám. Olyan piszkos gondolat, de szerintem minden rajongó ezt gondolja.
A gondolat menetemet Szandi visító hangja zavarta meg.
- Nikolett! Nikolett!
- Nikoletta! - förmedtem rá. - Már vagy tizenkét éve ismersz, de még mindig nem tudod a rendes nevem!
- Bocsi csak téged vissza rángatni a földre nem egyszerű! - ült le mellém. - Fél háromkor indulunk. Össze pakoltál már?
- Viccelsz? Már tegnap este össze pakoltam. De még mindig nem értem, miért mentek Pestre.
- Noémi barátjának ma van a szülinapja és bulit tart.
- És hánykor akartok vissza jönni?
- Szerintem reggelre vissza érünk. Anya azt tudja, hogy Noéminél alszom. Noémi anyja meg azt, hogy nálam vagyunk.
Ezek se normálisak... Elviszik Szandi kocsiját és fel mennek Pestre kedd délután egy buli miatt. A buliért, hogy megdugassák magukat az egyetemistákkal. Jó én se vagyok szűz, de én a kor osztályommal kavarok. De ez a kis kiugrás nekem csak kedvez.
- Nem féltek, hogy balhé lesz, ha kiderül hol voltatok?
- Pár hónap múlva 19 leszek! Azt csinálok amit akarok! - húzta fel a plasztikáztatott orrát.
Szandi a mű lány. Az orra, füle, szeme és a szája is műanyag. Ha jól tudom a feneke és a melle is. Bár abban nem vagyok biztos.
- Értem jöttök, vagy...
- Ahogy ismerlek rengeteg cuccot viszel. Szóval fél háromra a házatoknál leszünk. - vágott bele a mondatomba.
- Rendben! Akkor én megyek mert már kettő van. Szia! - kezembe kaptam a tálcát amin a leves és a .... izé volt és kivittem a konyhás nőnek. 

Egész hamar haza értem. Megmostam az arcom és olvastam még Szandiék meg nem jöttek. Kicipekedtünk és elindultunk. Anya jól megölelgetett és közölte, hogy vigyázzak magamra. Mikor elhagytok Szegedet a lányok visítva örültek. Egyfolytában MiHit hívogattam. Miért nem veszi fel az a szerencsétlen!? Háromkor végre vissza hívott.
- Szia ribi! - köszöntem neki.
- Szia hercegnő!
- Na azért! Mondjuk a királynő jobb!
- Mikor indulsz Pestre?
- Hát most itt három óra van. És már a Szandiék kocsijában ülök.
- Szandi? Szabó Szandi? Nem is vagy jóba vele.
Ez igaz, de ha már elvisznek akkor nem is lényeg.
- Az most nem lényeg! Ha minden jól megy akkor hatkor fel száll a madárka és három óra tájban ér földet Koraában.
- Legalább te is szenvedsz. - miért van most ennyire fiús hangja?
- Képzeld! Tudod van az a Francia csere diák lány. Na és ő állt be a helyedre az ének klubban. 
- Hogy ugorna a busz elé az a ribanc! - kezdett Koreaiul káromkodni. Szerencs, hogy értem.
- Nyugi, Nyugi! - szóltam rá két nevetés között.
- Bocsi... Hallod. Megyek! Szia. - le is tette.
Hogy meri a legjobb barátnőjét így lerázni? Ezért még kapni fogsz MiHi! Kíváncsi vagyok a barátaira. Nem igazán mondott nekem semmit.
- Ki hívott? - kérdezte Noémi.
- Csak MiHi. De nagyon gyorsan lerázott.
- Biztos dolga van. Ahogy hallottam az egy nagyon elit iskola. Rengeteg dolga lehet. - nézet rám a belső vissza pillantóból.
- Lehet...
Ettől féltem. Kezd tőlem eltávolodni az én édes barátnőm! Annyira hiányzik! Persze olyan tömeg nyomor volt Pesten, hogy hat előtt pár perccel estem be a reptérre. A csomagokat fel adtam és rohantam a gépre. Helyet foglaltam és vártam, hogy végre Koreába érjek. Oda ahova már kiskorom óta szeretnék eljutni.

6. Fejezet

MiHi szemszögéből:

Az egész napot JungKookkal és Jeannel töltöttem. Éppen az utolsó óra után az ebédlőben ültünk.
- Nem érzitek úgy, hogy MinHe meg akar minket ölni? - kérdezte halkan Jean.
- Szerintem is. - nevetett Kooki. - Mennyi befogadunk, hogy téged élve eltemetne. MiHit felaprítaná és engem kínozna.
- Fúj... - vágtam undi pofát amire ők csak nevettek.
- Én lassan megyek. - állt fel JungKook.
- Hova mész? - kérdeztem. Nem mintha nem tudnám.
- Próbám van a fiúkkal. Szóval sietek. Sziasztok! - el is tűnt az ebédlő ajtóban.
- Én is megyek. - álltam fel. - Szia!
Rohantam haza. Össze pakoltam a cuccaimat és elindultam a próba helyszínére. Vagyis először oda ahol át tudok öltözni. Levágom a hajam és átoperáltatom magam fiúnak. Elegem van, hogy rohangálok és öltözködök. Egész hamar oda értem a stúdióba. A fiúk már a mikrofonoknál szórakoztak. Mikor megláttak oda rohantam hozzám. Illetve csak Hopi, V, Jimin és Kooki. Ledobtam a táskám a cuccaikhoz.
- Sziasztok. - mosolyogtam.
- Szia. - mondták egyszerre.
Beintegettem Moonnak, Jinnek és Sugának. Mosolyogva intettek vissza.
- Hogy telt a hétvégétek? - kérdeztem.
- Érdekesen. - nevetett J-Hope.
- Miért? - nem mintha nem tudnám.
- Csak össze vesztem valakivel, de már kibékültem. - mosolygott Kooki.
- A barátnőd? - tettetem a hülyét.
- Jó lenne ha az lenne. - egy aranyos mosoly jelent meg a kis arcán. - Annyira aranyos lány.
- Köszönöm... - rám néztek a fiúk. - Vagy is ő tuti ezt mondaná. - szép volt MiHi.
- Vagy rá lépne Kooki lábára. - nevetett Jimin.
Ezen én is csak nevetni tudtam.
- Most próbálunk vagy sem?! - ordított Suga.
- Oké! De próba után ki kéne sorsolni ki hol üljön holnap! - nevetett V.
- Kisorsolni? - kérdeztem.
- Egy kis játék. Aki nyer az ül elől középen, vagyis most kén ember fog ott ülni. - gondolkozott el V.
- Gyerünk már! - szólt Jin.
Beszaladtunk hozzájuk és elkezdtünk próbálni. Eszméletlen volt! Igaz vigyáztam, hogy ne menjek túl a hangom és nehogy lebukjak. Sose gondoltam, hogy egyszer egy fiúbandában fogok énekelni. Mikor véget ért a próba nagy lett az öröm. Szerintem nagyon jól ment.
- Király volt. - nevetett Moon.
- Az. - mosolygott rám Suga.
- Akkor most mi lesz az üléssel? Nekem jó ha ott ülök ahol senki nem lát. - szólaltam meg.
- Majd a játék dönt! - nevetett Hopi. - Akkor Jimin és V megmutatja mit is kell csinálni.
Jimin felállt az egyik oldalra, V a másikra. Nagyából egy lépés volt köztük. Kitették a kezüket és úgy kezdték el lökdösni egymást. Addig lökdösték egymást még V hátra nem esett. Vagyis ellépett a onnan ahol állt.
- Érted már? - kérdezte Jimin.
- Igen... - húztam el a szám. - Megállunk egymástól majdnem egy méterre, fél méterre és elkezdjük egymást lökdösni úgy, hogy csak egymás kezéhez lehet érni. Aki ellép onnan ahol állt az veszít.
- Pontosan! - nevetett V. - Akkor most te jössz és Jimin.
Megálltunk egymással szemben és elkezdtük egymást lökdösni. A végén egy hátra bukfencet vágott le. Ezen hatalmasat röhögtünk.
- Akkor most én jövök! - nevetett Hopi.
Beálltunk ugyan úgy és egymást lökdöstük. Majdnem nyertem amikor J-Hope hátra kezdett esni, majd gyors váltás után előre zuhant rám. Az egyik keze a fejem mellett a másik a éppen nem létező mellemen. Vörös lett az arcom. Még sose fogták meg a cicim. Nem így képzeltem el... Kikúsztam Hopi alól és elrohantam. Olyan rosszul érzem magam. Egészen a férfi vécébe rohantam. Magamra zártam az ajtót. Neki dőltem és szép lassan lecsúsztam a földre. Az ölembe húztam a lábam és a térdemre hajtottam a fejem. Pár percig így ültem, majd valaki kopogott. Fel kaptam a fejem.
- Öm.. San... Itt vagy? - kérdezte Hopi.
- I-Igen... - álltam fel és kinyitottam az ajtót. - Sajnálom...
- Lány vagy? Igaz? - kérdezte.
Megfogtam a kezét és berántottam a vécébe.
- Mit kérsz azért, hogy hallgass róla?! - néztem rá ijedten.
- Semmit. Nem mondom el senkinek. - közelebb lépett hozzám és levette a parókám, majd a paróka hálóm. - MiHi?
- Akkor nem mondod el senkinek? - néztem rá.
- Dehogy mondom! - mosolygott és vissza tette a hajamra a cuccokat. - Egy feltétel.
- Igen?
- Mellettem ülsz holnap. És elkerülöd BamBamot.
- Rendben. - bólintottam.
- Akkor menjünk! - megfogta a csuklom és vissza ráncigált.
- Mi volt ez az előbb? - kérdezte Moon.
- H-Hát... - semmi ötletem sincs!
- Kicsit rosszul érezte magát mert... Tudjátok. Az össze ért. - a homlokomra csaptam. Mi mást várok J-Hopetól?
- Értem... - mondták egyszerre a fiúk.
- Megbeszéltük, hogy te ülsz, majd elől Kookival. Melletted Hopi és Kooki mellett Jimin. Hátul balról jobbra V, én, Jin és Suga. - mondta Moon.
- Oké. - mosolyogtam. - Bocsánat amiért így elrohantam.
- Semmi baj. - mosolygott Jin.
- Megnyugodtam. És holnap mit is fogunk csinálni?
- Semmi érdekes nem lesz. - karolt át Jimin. - Megfogják kérdezni honnan jöttél meg ilyenek. Gondolom táncoltatnak téged és ennyi. Ne parázz!
- Király... - sóhajtottam.
- Csak nem félsz? - kérdezte V.
- Nem szoktam félni! - nézet mérgesen Vre.
- Oké... értem. - fordult meg és nevetni kezdett.
- Sziasztok! - rohant be az ajtón Jackson.
- Hát te? - kérdezte V. - Csak nem itt vannak a többiek?
- Ja... Mikor mondtátok, hogy ma próbáltok jöttünk megnézni az új tagot. - nevetett.
- Én is ember vagyok... - tettem a kezem a zsebembe.
- Kicsi ember. - mosolygott Moon.
- De attól még ember. - mosolyogtam.
- Hol vannak a többiek? - kérdezte Jin.
- Mindjárt jönnek... Csak ők a lifttel jönnek.
- A lépcsőn jöttél? - néztem rá.
- Ahha. Ha nem a lépcsőn jönnék nem lenne ilyen has izmom. - húzta fel a pólóját.
Ne! Strandon se bírom ki, hogy ne vörösödjön el az arcom.
- Ez semmi! - állt mellé Jimin és ő is felhúzta a pólóját.
Rosszul leszek! Próbáltam nem azt nézni, de az élmény, hogy most részben nekem csinálják, felemelő! Éreztem, hogy ég az arcom.
- Sziasztok. - köszönt JB.
- Hello. - köszöntünk vissza.
- Ember! - takarta el a szemét Mark. - Ne itt!
- Mi bajod van az izmos hasammal? - tette fel a költői kérdést Jackson.
- Minden. - nevetett BamBam.
- Csak féltékenyek vagytok. - legyintett Jimin.
- Ja... Mint csirke a hála adási pulykára. - mosolygott YoungJae.
- Valahogy úgy... - mondtam halkan.
- Akkor lássuk a te hasad! - mosolygott V.
- Dehogy! - tettem a hasamhoz a kezem.
- Még pisilni se mert előttem. Miből gondolod, hogy megmutatná a hasát? - kérdezte Suga.
- JungKook. - nézett Kookira BamBam. - Mi van azzal a csajjal? MiHivel.
- Semmi érdekes. - mosolygott. - Talán féltékeny vagy?
- Dehogy vagyok! Mire te hozzá szólsz én addigra kétszer megdöntöm.
Nekem se kellet több. Elkezdtem nyújtózkodni és sikeresen arcon vágtam BamBamot. Amitől ő össze esett.
- Sajnálom! - nem, egyébként örömmel megtenném még egyszer.
- Semmi baj. - nézett fel.
- Annyira ügyetlen vagyok! - fordultam meg és ismét arcon vágtam. - Istenem!
A többiek csak röhögtek. Még Suga és kuncogott.
- Én megyek... - indult az ajtó felé BamBam.
- BamBam. Van a hátadon egy pók! - szóltam utána amitől ő megsikított és ugrálni kezdett. - Ja az csak egy fekete szösz.
Vissza se szólt csak elment. Most nem loptam be magam a szívébe, de megérdemelte! Engem senki se döntsön meg!
- Direkt csináltad? - kérdezte Moon.
- Egy kicsit. - nevettem. - Nem szeretem az olyan fiúkat akik csak érzéstelenül szexelnek. Egyszerűen rosszul vagyok. Egyik lány se érdemli meg, hogy ezt tegye fele egy ilyen... pöcs.
- Nem vagy egyedül. - mosolygott JungKook.
- San azért ennyire ne legyél köcsög vele. - nézett rám Mark.
- Azt csinálok amit akarok. - mosolyogtam gúnyosan. - Főleg egy selyem fiúval.
- San! - szóltak rám a fiúk.
- Oké... De akkor se bírom a fejét. - vakartam meg a tarkóm.
Kooki a táskájához ment és valakit keresni kezdett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Felhívok valakit.
Csak ne engem! Oda rohantam és kikaptam a kezéből a telefonját. Majd oda dobtam J-Hopenak. Ő csak bambán nézett rám. Kacsintottam és leesett neki.
- Adjátok vissza! - lépett közelebb Hopihoz Kooki.
- Dehogy! - dobta oda nekem a telefont.
- Ez kéne? - nevettem. - Ne zaklasd már szegény. - néztem a képernyőre. - MiHit.
- Most add vissza! - nevetett.
- Aki nem adja vissza neki a telefonját az kap tőlem egy üveg sört! - mondtam.
- Passz nekem! - ordított V.
Jó sokáig dobáltuk a telefont. Mire vissza szerezte esze ágában nem volt felhívni engem, vagyis MiHit. Lassan elindultunk haza fele. A másik banda lelépett.
- Na én mentem. - mosolyogtam. - Sziasztok.
Indultam haza. Már egész messze jártam amikor Hopi hangját hallottam. Vissza fordultam és rohant utánam.
- Hát te? - tértem vissza a normális hangszínemre.
- Beszélni akarok veled. - lihegte el.
- Igen? - indultam tovább.
- Mikor akarod elmondani a többieknek? Nem lehetsz örökre fiú.
- Majd. De nem most. - lépkedtem és földet bámultam.
- Alig bírtad ki ma amikor félmeztelenek voltak. Mi lesz ha valami esetleg vészesebb lesz?
- Segítesz! - álltam meg és felé fordultam. - Ugye?
- Segítek, de egyszer lefogsz bukni. - húzta el a száját.
- Remélem az még messzebb van. - nevettem.
- Nem is az a csaj volt a baj. - nevetett,
- Tessék?
- Nem azért nem mondtad el mit érzel JungKook iránt, mert nem érzel semmit és félsz attól a csajtól. Az a baj, hogy egy bandában és az, hogy ő énekel.
- Nem akarom, hogy miattam roncsa el amiért eddig harcolt. És az semmit nem változtat, hogy talán tetszik.
- Értem. Nos én megyek. Neked még át kell öltöznöd. Szóval. Tartom a szám! Szia! - rohant el.
Hopi az itteni igaz barátom? Ez olyan vicces. Kuncogtam és tovább mentem.

J-Hope szemszögéből:

Izgatottan kezdtünk el szórakozni Sannal. Majdnem legyőzött, de vissza szerezve az egyensúlyom előre estem egyenesen rá. A bal kezem a feje mellett, a jobb kezem a mellkasán. Ijedten nézett rém, majd kikúszott alólam és elrohant. Olyan volt mintha melleket éreztem volna a kezemben. Női melleket. Leültem és úgy néztem San után.
- Hát ez? - kérdezte Jimin.
- Nem tudom. - felálltam és San után mentem.
A férfi vécéhez mentem és beakartam nyitni, de be volt zárva. Kopogtam az ajtón.
- Öm.. San... Itt vagy? - kédeztem.
- I-Igen... - nyitotta ki az ajtót. - Sajnálom...
- Lány vagy? Igaz? - kérdeztem.
Megragadta e kezem és beráncigált a vécébe. Bezárta az ajtót.
- Mit kérsz azért, hogy hallgass róla?! - nézet rám.
- Semmit. Nem mondom el senkinek. - közelebb léptem hozzá és levettem a hajáról a parókát és el sem hiszem kivel találtam szembe magam. - MiHi?
- Akkor nem mondod el senkinek?
- Dehogy mondom! - mosolyogtam és vissza tettem a hajára a cuccokat. - Egy feltétel.
- Igen?
- Mellettem ülsz holnap. És elkerülöd BamBamot.
- Rendben. - bólintott.
- Akkor menjünk! - megfogtam a vékony kis csuklóját és vissza vezettem.
- Mi volt ez az előbb? - kérdezte Moon.
- H-Hát...
- Kicsit rosszul érezte magát mert... Tudjátok. Az össze ért. - hülye vagyok...
Beszélgettünk és megjelentek a GOT7-ek. Amikor a hasukat kezdték mutogatni szegény MiHi egész arca vörös lett. Annyira sajnáltam szegénykét.
Mikor haza fele indultunk beszéltem a Sannal, bocsánat MiHivel. Tetszik neki JungKook. Annyira édes egy lány. De ezek ketten sose fognak együtt lenni. Ez már most halálra van ítélve. Rohantam utolérni a fiúkat. A lakás ajtónkban utolértem.
- Gyorsak vagytok... - lihegtem.
- Te vagy túl lassú! - nevetett V.
- Beszéltem Sannal. - dobtam le magam a kanapéra.
- Miről?
- Csak a holnapról.
- Azt hittem arról, hogy San meleg. - kapcsolta be a tévét.
- Ezt honnan veszed? - kérdezte Jin. Részben igaz... A fiúkhoz vonzódik... Halkította le a tévét Jin.
- Vakok vagytok és hülyék... - forgatta a szemét. - Mikor rám esett zavarban volt. A vécéről ne is beszéljünk. És ma? Sokszor elő fordult, hogy véletlenül oda nyúltunk egymásnak ahova nem kellet volna, de csak röhögtünk. Amikor Jimin a hasát mutogatta elfordult és vörös lett az arca. San buzi!
- Ez hülyeség! - nézett dühösen Sugára Moon.
- És ha az? - kérdeztem. - Semmit nem változtat!
- Nem lenne a legjobb ha valakire rá cuppanna. - húzta fel a szemöldökét.
- Hülye vagy... - dobta Suga ölébe a távkapcsolót. - Azért mert nem kedveled nem kell azt hinned, hogy meleg! - bement a szobájába és hangosan becsapta az ajtót.
- Gyerekes... Mind gyerekesek vagytok! - állt fel és ő is eltűnt a szobájába.
- Faszért kell ezt csinálnotok! - vágta le a földre a poharat Moon és ő is elrohant.
Négyen álltunk a nappaliban és egymást néztük. JungKook sóhajtott és elkezdte fel szedni az üveg darabokat a földről.
- Ne mert elfogod vágni a kezed! - szóltam rá, de már késő volt.
- Levágtam az ujjam! - ordított.
- Kooki... - nézett le rá Jimin. - Éppen, hogy megvágta...
A csaphoz sietett és megmosta a kezét, majd nyomott rá egy zsebtapaszt.
- Miért kell veszekedni? - kérdezte.
- Már régóta éneklünk együtt és fura, hogy van egy új tag. - mondta Jimin. - Majd lenyugszik Suga is.
- Remélem... - sóhajtott Kooki.
Annyira jó ember ismerő Suga, hogy az már fáj. Egyből leszűrte, hogy Sannal baj van. Hihetetlen...

5. Fejezet

J-Hope szemszögéből:

Persze mikor haza mentünk akkor jutott eszünkbe, hogy nincs otthon semmi kaja. Persze én mentem el a boltba. Már kezd sötétedni. Bementem a boltba és vettem pár cuccot. Miért van ennyi ember ilyenkor a boltban? Vagy tizenöt percet vártam mire sorra kerültem. Kifizettem a kajákat és egyéb cuccokat. Jin kért tisztító szert, Jimin, nem tudom minek az neki, borotvát. Így vissza gondolva már tudom. JungKook radírt kért. Most még radír gumit használja tömegesen, de lassan más gumi lesz amit használni fog. Elindultam kifele a boltból amikor valaki nekem ütközött. A szatyrok kiestek a kezemből. Dühösen néztem az előttem álló hölgyre, de amikor megláttam, hogy könnyes az egész arca letöröltem az arcomról a dühös nézést. Szegényke nagyon sírt.
- Sajnálom... - mondta szipogva.
- Mi történt? - hajoltam le a szatyrokért.
- Ezt nem egy idegennek akarom elmondani... - törölte meg a szemét.
- Bántalmaztak? - néztem rá kerek szemekkel.
- Nem! Dehogy! - nevetett.
- Na mond! Van időm. - mosolyogtam.
- Csak volt egy kis balhé az egyik lakótársammal. - fordult el tőlem. - Azt hiszi leakarom nyúlni azt a fiút aki tetszik neki...
- Fiút? - csak nem MiHi? Egyem meg milyen édes! - Gyere fel hozzánk. Kapsz egy pohár vizet.
- Végül is jobb mintha az utcán járkálnék. - mosolygott.
Elindultunk hozzám. Beszélgettünk. Annyira aranyos egy lány. De hozzám túl fiatal. Két év olyan nagy baj? De ha JungKook bele van esve akkor nekem nem kell.
- Mond csak mi a neved? - néztem rá.
- Chin Mi Hi. És a tiéd?
- Jung Ho Seok. - leesik neki ki vagyok?
- Örülök. - mosolygott. - J-Hope igaz? A BTSből.
- El sem hiszem, hogy felismersz, - nevettem.
- Szeretem a zenéteket. Bár csak ma délelőtt tartott unoka tesóm felvilágosítást belőletek.
- Már tanítanak is minket? - jó ez kicsit egoistán hangzott, de akkor is.
Ő csak nevetett. Hamar felértünk hozzánk. Beengedtem és ő előre ment. JungKook amikor meglátta szó szerint össze esett.
- MiHi?! - állt fel a kanapéról.
- JungKook. - lépett közelebb Kookihoz és arcon vágta. - Mit mondtál MinHenek?! Azt, hogy járok veled?! - nézett dühösen.
- Nem, de...
- Mi de?! Megmondtam neked, hogy semmit nem akarok tőled! Erre mit mondasz MinHenek? Amennyit Jaen mondott csoda ha nem öl meg álmomban! Köszönöm, hogy tönkre tetted az életem!
Futott volna el, de Jimin elkapta a csuklóját.
- Mit csinált? - kérdezte Jimin.
- Mi? - kérdezte vissza MiHi.
- Mit csinált veled az a csaj?
- S-Semmit! - rángatta a kezét.
- Akkor miért vörös az arcod bal oldalon? - állt fel Suga.
- Megütött? - kérdezte JungKook.
- És ha igen?!
- A kollégiumban? - kérdeztem.
- Igen.
- Akkor fekete pont jár neki,
- Oh mert az annyira meghatja a gazdag fejét! - húzta ki Jimin kezéből a kezét. - Örülnék ha nem másznál bele az életembe. Megmondtam, hogy nem kell a segítséged. Ha te ezt nem érted meg akkor még barátnak se tekints rám! - rohant ki a házból.
- Fenébe! - kapott a fejéhez Kooki. - Marha vagyok!
- Az... - húzta el a száját V. - Miért kellet elmondanod annak a csajnak, hogy tetszik neked MiHi? Amennyire ismerem a 17 éves lányokat egymás haját is levágnák vagy megölnék egymást egy fiúért.
- Annyira hülye vagyok... - ült le JungKook.
- Király! - nevetett Moon. - Sikeresen lehúztad magad keddre.
- Majd San segít. - dőlt ki a kanapén. - Ő legalább nem szenved.
- Ki tudja. - ültem le mellé. - Semmit nem tudunk Sanról. Csak annyit, hogy van egy unoka öccse aki here rákos, Kínosan érzi magát más emberek közelében, és nem szereti ha a gyerekek alkoholt isznak. Van egy barátja Niki.
- Ez nem sok dolog. - rázta meg a fejét Jimin.
- Hát egyáltalán nem. De majd megtudunk pár dolgot kedden. - mosolyogtam.
- Semmi kedvem jövő héten suliba mennem! Hadd maradjak itthon! - kezdett rinyálni Kooki.
- Dehogy! - szólalt meg Moon. - Így is bukásra állsz matekból!
- Köcsögök... - kezdett duzzogni.
- Mikor végre azt hinném, hogy felnőtt vagy, egy hatalmasat koppanok a padlón mert elkezdesz bőgni. - ültem le a kanapéra.
- Ez nem igaz! - ütött fejbe.
- Nem ütök meg kis gyerekeket! - nevettem és fel tettem a lábam az asztalra.

MiHi szemszögéből:

Lehajtott fejjel rohantam az utcákon. Egészen addig amíg valakinek neki ütköztem. Fel néztem az előttem állóra és J-Hopeval találtam szembe maga.
- Sajnálom... - szipogtam.
- Mi történt? - hajolt le a szatyrokért.
- Ezt nem egy idegennek akarom elmondani... - meg töröltem a szemem. Nem mondhatom el, hogy ki vagyok.
- Bántalmaztak? - nézett rám kidülledt szemekkel.
- Nem! Dehogy! - nevettem.
- Na mond! Van időm. - mosolygott.
- Csak volt egy kis balhé az egyik lakótársammal. - fordultam el. - Azt hiszi leakarom nyúlni azt a fiút aki tetszik neki...
- Fiút? - húzta fel a szemöldökét. - Gyere fel hozzánk. Kapsz egy pohár vizet.
- Végül is jobb mintha az utcán járkálnék. - mosolyogtam. J-Hope úgy se csinálna velem semmit. Bízom benne.
Egészen a lakásukig mentünk és közben beszélgettünk. Egész úton engem méregetett a szemével. Néha el kalandozott a szeme, de nincs rajtam mit néznie.
- Mond csak mi a neved? - nézett rám.
- Chin Mi Hi. És a tiéd? - ez hülye kérdés.
- Jung Ho Seok.
- Örülök. - mosolyogtam . - J-Hope igaz? A BTSből.
- El sem hiszem, hogy felismersz, - nevetett.
- Szeretem a zenéteket. Bár csak ma délelőtt tartott unoka tesóm felvilágosítást belőletek.
- Már tanítanak is minket? - ez Hopira vall.
Benyitott a lakásba és megláttam Kookit. Annyira dögösen ült a kanapén!
- MiHi?! - állt fel a kanapéról.
- JungKook. - közelebb léptem hozzá és eszembe jutott, hogy mérges vagyok rá. Akaratom ellenére pofon vágtam őt. Na jó. Nem akartam megütni, de kicsit tényleg mérges vagyok rá. - Mit mondtál MinHenek?! Azt, hogy járok veled?! - néztem rá dühösen.
- Nem, de... - ő csak az arcát fogta. Belevágtam a mondatába.
- Mi de?! Megmondtam neked, hogy semmit nem akarok tőled! Erre mit mondasz MinHenek? Amennyit Jean mondott csoda ha nem öl meg álmomban! Köszönöm, hogy tönkre tetted az életem! - rohantam volna el, de Jimin elkapta a csuklóm. Kicsit fájt.
- Mit csinált? - kérdezte Jimin.
- Mi? - kérdeztem vissza.
- Mit csinált veled az a csaj?
- S-Semmit! - rángattam a kezem.
- Akkor miért vörös az arcod bal oldalon? - állt fel Suga.
- Megütött? - kérdezte JungKook.
- És ha igen?! - néztem oldalra.
- A kollégiumban? - kérdezte Hopi..
- Igen.
- Akkor fekete pont jár neki,
- Oh mert az annyira meghatja a gazdag fejét! - ki kaptam a kezem. - Örülnék ha nem másznál bele az életembe. Megmondtam, hogy nem kell a segítséged. Ha te ezt nem érted meg akkor még barátnak se tekints rám!
Elrohantam. Annyira kegyetlen vagyok vele! Haza mentem és a szobámba rohantam bezártam az ajtóm és próbáltam nem MinHere, JungKookra gondolni. Át öltöztem és az ágyba feküdtem. Az oldalamra fordultam és elképzeltem, hogy átölel Kooki. Megcsókol és jön aminek jönnie kell. Azt nem tudom, hogyan, de jön és szeretjük egymást. Legalább tudom, hogy érez irántam. Ugyan úgy mint én. Talán egy nap elmondom neki, hogy ki is vagyok és akkor lehet köztünk valami. Valami ami fantasztikus lesz. Ami az egész életemet megváltoztatja.

~~~

Arra keltem, hogy valaki szórakozik az arcommal. Az orromat piszkálja. Kinyitottam a szemem és Jeannel találtam szembe magam. 

- Tegnap este nyolc után értél haza. - mosolygott és az ágyamra ült. - Azt mondtam a kollégium főnőknek, hogy már alszol és ne zavarjon. 

- Köszönöm... - ültem fel. - Nem akartam itthon maradni. 

- Semmi baj! - nevetett. - Mész ma valahova? - állt fel és az ajtó felé indult. 

- Lehet elmegyek sétálni. Benézek unokatestvéreimhez. 

- Értem. Akkor szia! - kiment én meg felöltöztem. 

Valakinek el kell mondanom ezt az egészet. De amennyire ismerem Moolt és Haeyt tuti elpletykálnák. Ha Haey nem is, de nem tud hazudni. Ha hazudni kell elkezd nyávogni, köhögni vagy csuklani. Mool meg csak elmondaná mert az olyan menő. 

Magamra vettem egy szűk farmert, egy kicsit magas sarkú cipőt és egy kék ujjatlan inget és a hasamon csomóra kötöttem. Jobb oldalra húztam a hajam és össze fogtam. Sietve hagytam el a kollégiumot, hogy ne találkozzak MinHeval. Annyira rossz, hogy nagyimhoz menet elkel mennem a Big Hit és a JYP épülete előtt. Sietve és lehajtott fejjel szedtem a lábam amikor neki mentem valakinek. Fel néztem és BamBammal találtam szembe magam. 

- Bocsánat! - mentem volna tovább, de utánam szólt. 

- Elejtettél valamit. - lépett utánam és én megfordultam. Hirtelen nagyon közel volt hozzám. - Tessék. - egy papírt nyomott a kezembe. Megnéztem a papírt és egy telefon szám volt rajta. 

- Ilyeneket hordasz a zsebedben? - nevettem. 

- Nem csak nálam maradt. - mosolygott. - Egyébként Kunpimook Bhuwakul vagyok. BamBam. 

- Chin Mi Hi. És tudom ki vagy. - hogy ne tudnám! Hatalmas rajongó vagyok!
- És merre tartasz? - mosolygott. Na jó. Elolvadok. Annyira aranyos amikor mosolyog.
- Csak sétálok. - néztem a telefonomra. Annyira hülye vagyok! Ő látta a telefonom amikor San voltam!
- BamBam! - ordított valaki és kirohant az épületből. - Gyere már! - nézett rám Mark. - Anyám.
- Ömm... Ő itt MiHi. - nézett rám BamBam.
Lassan kisétáltak az ajtón a többiek.
- Sziasztok. - köszönt a hátam mögül valaki. Egyből fel ismertem Moon hangját.
Miért most jön erre mindenki?
- MiHi? - kérdezte Kooki.
Megfordultam.
- Csak, hogy tudd még mindig mérges vagyok... - húztam el a szám.
- Ne már! - nyávogott JungKook és közelebb lépett hozzám.
- De! - rá léptem a lábára és elrohantam a többiek mellett.
Kicsit túlzás volt. Rohantam és nagyjából fél óra múlva nagyékhoz értem. Kopogtam és Haey nyitott ajtót. Azonnal puszilgatni és ölelgetni kezdett. Beljebb mentünk és mint mindig nagyi ebédet csinált Mool meg xboxozott. Őszintén nem is nagyihoz jöttem. Sokkal inkább az én drága unoka öcsémhez. 
- Mool. Beszélhetnénk? - néztem be a nagyszobába. 
- Persze. - tette le az asztalra a konzolt és kimentünk az utcára. - Igen?
- Hány éves haverjaid vannak? - tettem fel neki a kérdést. 
- Miért? 
- Mert látom szerettek sörözgetni suli után. 
Megállt és ijedten nézett rám. Kiugrott a nyuszi a bozótból. 
- Az... Figyelj. Ne mond el nagyinak! Se Haeynek! 
- Nem mondom, de ígérd meg, hogy többet nem iszol. 
- Rendben... - húzta el a száját. 
- És nem találkozol azokkal a fiúkkal. 
- De ők a barátaim! - hirtelen nagyon dühösen nézett rám. 
- A barátok akik elrángatnak inni! - emeltem fel a hangom. - Ezek nem barátok! Lefogadom, hogy azt az öt sört is te fizetted! 
- Semmit nem értesz! Ha nem vagyok velük jóba akkor megvernek! 
- Elmondtad nagyinak? - néztem rá. 
- Nem... Miért lenne jobb ha elmondanám? Csak még jobban szekálnának. 
- Együnk egy sütit és kitalálunk valamit! - fogtam meg a kezét. 
Egészen a belvárosig rángattam, oda ahol a fiúkkal voltam. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk két habos sütit és két kólát. 
- Hogy - hogy még tudsz Koreaiul? - nézett rám bambán. 
- Az az anyanyelvem te dinka! - nevettem. - Anyával otthon csak Koreaiul beszéltünk. És neked, hogy megy az angol?
- Sehogy... Nem szeretem... Annyira zavaros. De az alap szavakat tudom! 
- Például? - nevettem. 
- Sajnálom, nem értem mit mondasz. - motyogta el angolul. 
- Ez azért tényleg az alap! - nevettem. 
- De ezzel legalább letudom rázni a külföldi turistákat. Naponta jönnek oda hozzám és beszélnek valamit nekem, de én elmondom ezt a sort és minden meg van oldva. - mosolygott. 
- Mi lesz veled pár év múlva? 
- Semmi! Majd ledebütálok egy fiú bandában és dől a lé! - nevetett. 
- Az nem úgy megy! - szólalt meg valaki a hátam mögül.
Megfordultam és egy álmom vált valóra. Előttem állt az egész BTS és a GOT7. Na jó az álmomban félmeztelenül voltak. De most így is megteszi. 
- Követtek engem? - húztam fel a szemöldököm. 
- Mi nem! - nevetett Jackson. 
- Ő a pasid? - kérdezte Jimin. 
- Az. - mosolyogtam. - Igaz, hogy két évvel fiatalabb és az unoka testvérem. 
- Túl csúnya vagy a csajomnak. - motyogta Mool. 
- Te csak fogd be a szád! Nem én vagyok alkoholista! - néztem rá dühösen. 
- Sajnálom, nem értem mit mondasz! - fordult el. 
- Nem angolul pofáztam! 
Erre a fiú nevetni kezdtek. Mondjuk tényleg vicces lehetett. 
- Tudod elég nagy a szád ahhoz képest, hogy pár éve még kis pöcsös voltál. - mosolyogtam. 
- Neked még mindig kicsi a melled. Miről is beszélünk? - egy elégedett vigyor jelent meg az arcán. 
Vörös lett az arcom. 
- Annyira utállak! - elkezdtem mosolyogni. - Mit is kértél tőlem? Azt, hogy ne mondjam el, hogy mire szóród a pénzed? 
- NE! Ne mond el nagyinak! Vissza vonok mindent! - hadonászott.
- Én is így gondoltam. 
- Tudunk beszélni MiHi? - kérdezte JungKook. 
- Mi? Te hallottál valamit Mool? - néztem rá Moolra és sütit nyomtam a számba. - Csak a szél. - néztem fel Kookira. 
- Sajnálom! - ordított. 
- Mi? - álltam fel. - Nem hallom. - tettem a fülemhez a kezem. 
- Mit csináljak, hogy megbocsájts? 
- Elsőnek fizesd ki az egyik sütit, mert nincs nálam több pénz. Másodszor. Ne kavarj bele a dolgaimba. 
- Csak annyit mondtam MinHenek, hogy hagyjon téged békén. 
- Tudod MinHe olyan szőke, hogy neki fordítva kell mondani. 
- Ömm... MiHi... - mondta Kooki. 
Megfordultam és szív bajt kaptam. Az a boszi ott állt mögöttem. 
- Szóval szőke vagyok? - húzta fel a szemöldögét. - Nem én rohantam el sírva amikor kaptál egy pacsit az arcodra. 
- Te... - mondta halkan Kooki. 
- Mázlid, hogy falazott Jaen. Különben büntit kapsz. Csak nem dolgozni rohantál a sarokra?
- Nem. Ahogy tudom már az a hely foglalt. - néztem végig az előttem álló hárpián. - Ez a ruha... 
- Legalább az enyém nem a kukából van. 
- Legalább nekem nem látszanak a melleim. - mosolyogtam. 
- MinHe! - ordított valaki. Egy hosszú, sötétbarna hajú lány szaladt oda hozzánk. - Miért nem vártál meg amikor kiráztam a cipőm? 
- Mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy velem gyere... 
- Ohh. Szia Mool. - mosolygott Moolra a lány. 
- S-Szia Hani... - fel se nézett a lányra. 
- Téged látni a barátaid nélkül is? - nevetett a Hani nevű lány és leült Mool mellé. 
- I-Igen... 
- Én mentem Hani... - lökött fel és elviharzott mellette MinHe. 
- Azt hiszem túl messzire mentem... - tettem a fejemre a kezem. 
- Csak egy kicsit. - nevetett Jimin. 
- Ez nem segít. Mool haza mentem. Kérlek ne találkozz azokkal az idiótákkal akiket a barátaidnak hívsz. És ha tovább iszod a sört vagy más alkoholos italt meg öllek. - túrtam bele a hajába. - Sziasztok! 
- Hé várj! - szólt utánam Hani.
- Igen? - fordultam vissza.
- MinHe nem igazán bír téged. - nem mondod? - Miért?
- Ez nagyon hússzú történet. - vakartam meg a tarkóm. 
- MinHe egy kedves lány. Vagyis valahol mélyen az. - mosolygott. 
- Ennyire ismered? - nevettem. 
- A húga vagyok. Vagyis csak szerintem és az orvosok szerint. Kicsit mérges rám. - nézett vissza a fiúkra. - Ők a barátaid? 
- Igen... Vagyis az egyik az. 
- Ha a barátaid miért nem beszélgetsz velük? - megfogta a kezem és vissza ráncigált. 

JungKook szemszögéből: 

A szobámban rajzolgattam. Utálom a vasárnapot. Annyira lehangolt. Mondjuk most én is lehangolt vagyok. Nem kellet volna beszélnem MinHevel. Felálltam az asztalomtól és kimentem a konyhába. Elővettem a tejet és a müzlit és megreggeliztem. A müzlibe tettem a kanalat és kavargatni kezdtem. Azt vettem észre. hogy valami fekete dolog úszkál a reggelimben. Elvettem a fejem alól a kezem és szemügyre vettem a fekete izét. Fel emeltem és jobban láttam. Egy fekete lény volt. Egy fekete óriás pók! Fel sikítottam és vissza dobtam a kanalat a müzlibe. Elő kaptam a csap alatt lévő szekrényből egy rovar irtót és a reggelimre kezdtem nyomni. 
- Jól vagy Kooki!? - rohant ki a szobájából Moon. 
- Nem! Egy hatalmas pók volt a kajámba! - még mindig a tálra nyomtam az 'irtót.
- Jó, de ne nyomj rá ennyit! - üvöltött Suga. 
Levettem az ujjam a a rovar irtó nyomoráról és feleszméltem, hogy megfulladok. J-Hope az ablakhoz szaladt és kinyitotta. Suga oda jött hozzám és a tányéromba nézett. Bele nyúlt és az ujjára vette a mutáns pókot. 
- Ez egy hatalmas pók? - fordult felém és felhúzta a szemöldökét. 
- Igen. 
- Már nem azért, de ez nem nagyobb egy rizs szemnél. 
- Akkor is vissza taszító! - tettem keresztbe a karom. 
- És még Sanra mondtuk, hogy lányos. - nevetett Jimin. 
- Ti mit szóltatok volna ha egy pók van a reggelitekben? - néztem végig a többiek arcán. 
- Hát nem ezt. - rázta meg a fejét V. - Szerintem nem is vészes. Legalább ettél volna reggelire húst. 
- Miért fújtál rá ennyit?! - tette a csapba a tányért Jin. - Most lemész és veszel egy adaggal!
- Dehogy megyek! - vettem elő a telefonom. - Semmi kedvem...
- Majd elmegyünk mert úgy is mennünk kell. - nevetett Moon.
- Hova?! - néztünk rá egyszerre.
- Beszélnünk kell a GOT7 csapattal. - indult az ajtó felé.
- Mégis miért? - kérdezte Jimin.
- Péntek miatt. Na gyerünk lusta banda! Indulunk!
Elindultunk a székházhoz. Szerencse, hogy a két székház egy épületben van. Már majdnem ott voltunk amikor V megszólalt.
- JungKook. Az nem MiHi? - fordult hátra.
Előre furakodtam és tényleg MiHi volt ott és BamBammal, meg Markkal beszélgetett.
- Sziasztok. - köszönt Rap Monster.
- MiHi? - kérdeztem.
Megfordult és lélegzetem elállt. Hogy lehet ennyire szép arca?
- Csak, hogy tudd még mindig mérges vagyok... - húzta el a száját.
- Ne már! - léptem közelebb hozzá.
- De! - rá lépett a lábamra és elrohant. - Nem értem a lányokat! - emeltem fel a lábamat ami szörnyen fájt.
- Mit csináltál vele JungKook? - mosolygott gúnyosan BamBam.
- Semmit. Vagyis semmi olyat ami rád tartozik...
- Osztály társad? - kérdezte.
- Ja...
- Kár, hogy nem az enyém. - nevetett.
- Csak nem bejön neked is? - kérdezte V.
- És ha igen? Tilos? - mosolygott BamBam.
- Nem... - fordítottam el a fejem. - Nincs köztünk semmi.
- Szerinted az engem érdekelne?
- Erősen kétlem. - nevetett J-Hope.
Hogy én mennyire ki nem állhatom BamBamot. Egoista és nő csábász. Hánynom kell az ilyen emberektől. Miért nem jó neki egy olyan lány aki nem foglalt vagy éppen többet szeretne mint egy hét?
- Ha össze jönnél vele őt is eldobnád egy héten belül? - kérdeztem.
- Nem tudom. - gondolkozott el.
- Nem érdekes, hogy BamBamnak több barátnője volt mint nekünk, tizenhármunknak? - kérdezte Mark.
- Álljunk meg! - emelte a mellkasához a kezét BamBam. - Se neked, se JungKooknak, Vnek nem volt még barátnőtök. - nevetett.
- Ez nem igaz! - csattant fel V. - Volt már barátnőm!
- Ahha... - tette a vállára a kezét Jimin. - Csak ezért járt veled, hogy engem féltékennyé tegyen. Még a kezedet se fogta meg.
- Akkor is a barátnőm volt!
- Félre tennénk ezt az egész kinek volt csaja témát és koncentrálnánk a péntekre? - kérdezte Moon.
- Persze... - szólalt meg Younjae.
Elindultunk oda ahol pénteken voltunk. Leghátul döcögtem. Már majdnem ott voltunk amikor BamBam lelassított és mellettem kezdett menni.
- Tetszik neked MiHi? - kérdezte.
- Talán...
- Akkor még jobban akarom. - rá néztem és ő csak gúnyosan mosolygott.
Csak azért szeretne MiHivel lenni, hogy engem bosszantson? De MiHi nem érdemli ezt meg!
- Sajnálom... de ő csinos és szép lány. Nem hozzád való! Szóval...
- Az nem úgy megy! - hallottam Suga hangját előröl.
BamBammal előre tolakodtunk.
- Követtek engem? - kérdezte MiHi.
- Mi nem! - nevetett Jackson. 
- Ő a pasid? - kérdezte Jimin. 
- Az. - mosolygott. - Igaz, hogy két évvel fiatalabb és az unoka testvérem. 
Megnyugodtam.
- Túl csúnya vagy a csajomnak. - motyogta a fiú aki az asztalnál ült. 
- Te csak fogd be a szád! Nem én vagyok alkoholista! - fordult felé MiHi. 
- Sajnálom, nem értem mit mondasz!
- Nem angolul pofáztam! 
Én is mindig szekáltam a unoka testvéreimet. Bár sose mondtam rájuk, hogy csúnyák. Mondjuk egyik se volt az.
- Tudod elég nagy a szád ahhoz képest, hogy pár éve még kis pöcsös voltál. - mondta MiHi. 
- Neked még mindig kicsi a melled. Miről is beszélünk? - egy elégedett vigyor jelent meg a fiú arcán. 
MiHi arca vörös lett. 
- Annyira utállak! - kezdett mosolyogni. Miért mosolyog ezen? - Mit is kértél tőlem? Azt, hogy ne mondjam el, hogy mire szóród a pénzed? 
- NE! Ne mond el nagyinak! Vissza vonok mindent! - hadonászott.
- Én is így gondoltam. 
- Tudunk beszélni MiHi? - kérdeztem. Bocsánatot szeretnék tőle kérni, mert nagyon zavar ez az egész.
- Mi? Te hallottál valamit Mool? - nézett a fiúra és sütit nyomot a szájába. - Csak a szél. - nézett fel rám.
- Sajnálom! - ordítottam. 
- Mi? - állt. - Nem hallom. - a füléhez emelte a kezét. 
- Mit csináljak, hogy megbocsájts? 
- Elsőnek fizesd ki az egyik sütit, mert nincs nálam több pénz. Másodszor. Ne kavarj bele a dolgaimba. 
- Csak annyit mondtam MinHenek, hogy hagyjon téged békén. 
- Tudod MinHe olyan szőke, hogy neki fordítva kell mondani. 
- Ömm... MiHi... - kiállt az én szépségem mögött? Maga az ördög! 
Megfordult és kicsit megrezzent.
- Szóval szőke vagyok? - húzta fel a szemöldögét. - Nem én rohantam el sírva amikor kaptál egy pacsit az arcodra. 
- Te... - megfojtom!
- Mázlid, hogy falazott Jean. Különben büntit kapsz. Csak nem dolgozni rohantál a sarokra?
- Nem. Ahogy tudom már az a hely foglalt. - nézett végig MinHe. - Ez a ruha... 
- Legalább az enyém nem a kukából van. 
- Legalább nekem nem látszanak a melleim. - mosolygott.
- MinHe! - ordított valaki. Egy hosszú, sötétbarna hajú lány szaladt oda hozzánk. - Miért nem vártál meg amikor kiráztam a cipőm? 
- Mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy velem gyere... 
- Ohh. Szia Mool. - mosolygott MiHi uncsijára a lány. 
- S-Szia Hani... - fel se nézett a lányra. 
- Téged látni a barátaid nélkül is? - nevetett a lány és leült a fiú mellé. 
- I-Igen... 
- Én mentem Hani... - gázolt át rajtunk.
- Azt hiszem túl messzire mentem... - tette a fejéhez a kezét MiHi. 
- Csak egy kicsit. - nevetett Jimin. 
- Ez nem segít. Mool haza mentem. Kérlek ne találkozz azokkal az idiótákkal akiket a barátaidnak hívsz. És ha tovább iszod a sört vagy más alkoholos italt meg öllek. - túrt bele a Mool nevű fiú hajába. - Sziasztok! 
- Hé várj! - szólt utána Hani.
Mool aggódva nézett a lányok után, majd fel állt és rám nézett. 
- Szexelni akarsz az unoka tesómmal? 
- Mi? - kérdeztem vissza.
- MiHi nagyon szép lány... És mivel neki jelenleg nincsen itt az apukája, aki nagyon, nagyon, de nagyon félti a kislányát, ezért én vigyázok rá. És tudni akarom mit akarsz tőle. 
- Na JungKook halljuk! - karolt át Jimin. 
- Ő lerázott és én ezt tiszteletben tartom. - néztem BamBamra.
Mondjuk nem lenne utolsó. Csak BamBam előtt. Fú, de fel menne az agyvize. 
- Mool! - cipő kopogást hallottunk. - Mi az, hogy így eltűnsz!?
- Haey!? Menj haza! - fordult a lány felé Mool.
- Haey?! - kérdezték a fiúk.
- Ohh... Suga... - húzta el a száját a lány.
- Na ő ki? - tettem fel a kérdést.
- A volt barátnőm... - túrt bele a hajába Suga.
- Mi? - kérdezte V.
- Régen együtt kavartunk... Még suliban. De én hamarabb elvégeztem és dolgozni kezdtem. Addig együtt voltunk még ő el nem kezdett modelkedni...
- Model? - kérdezte Jackson. - Hello cica. - lépett közelebb Haeyhez.
- Nem... - tette ki a kezét Suga és megállította a nőcsábászt.
- Miért szakítottatok? - kérdeztem.
- Meztelen fotózásom volt egy fiúval és Suga féltékeny volt. Én meg nem bírtam és dobtam.
- Ez nem igaz! Én dobtalak! - háborodott fel Suga.
- Ugyan már! - nevetett a lány.
- Szia Haey. - jött vissza MiHi.
- Figyelj MiHi... - nézett végig a lányon Haey. - Honnan ismered... ezeket?
Most a lelkembe tapostak.
- Egy suliba járok vele. - mutatott rám MiHi.
- Szent isten... - tette a MiHi vállára a kezét a lány. - Ugye nem vagy belezúgva?
- Miért lennék? - nevetett. Értem...
- Megnyugodtam. Ne kavarj fiú banda tagokkal. Értve? Ezek rosszabbak mint a veszett kutyák.
Hogy érti, hogy rosszabbak? Nem is vagyunk veszélyesek.
- Miért?
- Mert. Nem a legjobb játékszernek lenni.
Játékszer?! Hova gondol ez a csaj?! Soha nem használnám ki MiHit!!!
- Miből gondolod, hogy ki használnám őt? - kérdeztem. Na jó... Annyira hülye vagyok.
- Mert fiú vagy és lassan híres, JungKook. MiHi egy játék lenne és titokban kéne tartanod. A rajongok bármelyik lányt szét tépik aki közel kerül egy fiúbanda bármelyik tagjához. Ez már csak így megy.
- Ez igaz... - vakarta meg a tarkóját Mark. - Nekünk is TILOS! - nézett BamBamra.
- Egyikkel se jártam! Szóval nem szegtem meg semmilyen szabályt.
- A jobban jártál volna MiHi ha szépen Európában maratsz! Találsz egy kicsit duci magyar pasit és boldog leszel!
- Miből gondolod, hogy ott ahol eddig éltem dagadt pasik vannak? - húzta fel a szemöldökét.
- Mert nem voltál képes nyáron elhívni! És ahogy hallottam nagyon helyes színészek vannak.
- Haey... - pöckölte homlokon a lányt Mool.
- Hogy mered ezt tenni a nővéreddel!? - tette a homlokára a kezét Haey.
- Ő az öcséd?! - kérdezte Suga.
- Az.
- Miért nem mondtad, hogy van egy öcséd?
- Minek mondjam el? - nevetett.
- Én asszem megyek... Holnap hosszú napom van... - indult el MiHi.
- Mit csinálsz holnap? - kérdeztem.
- Ömm... - fordult vissza. - Valamit biztos! Na sziasztok! - lassan elment.
- Annyira érdekes MiHi... - motyogta V.
- Mindig is érdekes volt. - mosolygott Mool. - Régen szeretett kalóznak öltözni.
- Meg zombinak, kaszásnak, vámpírnak. Az is csoda, hogy képes így öltözködni. Ha rajta múlna fiúnak lenne öltözve.
Lassan elmentem Chin testvérek. Leültünk egy asztalhoz és megbeszéltük a pénteket. Szóba jött San.
- Hol van? - kérdezte JB.
- Nem tudjuk. Valahol biztos. - nevetett J-Hope.
- És jön pénteken? - tette fel a kérdést BamBam.
- Persze. - mondtam. - Kedden még szereplésünk is van.
- San vicces. - nevetett Mark.
- Arra gondolsz amikor a telefonja a vécébe zuhant? - nevetett fel BamBam.
- És egyébként milyen? Jól táncol? - kérdezte Jackson.
- Hát szerintem elég jól nyomja. - mosolygott Rap Monster.
- És ő is vokálozik? - kérdezte YoungJae.
- Igen. A következő dalban lesz saját része és ha minden igaz akkor rappelni is fog. - nevetett Jin.
- Mázlitok van vele. - YungYeom.
- Hatalmas nagy mázli... - mosolyogtam