24. Fejezet

Vezér

MiHi szemszögéből:

- Mi az, hogy elment?! - ordított Moon. - Elengedtétek?!
- Dehogy! Fogta magát és elment. - válaszolt Jin.
- És hova ment? - kérdeztem, szinte már suttogva.
- Nem tudjuk. Elegánsan fel volt öltözve és lelépet! - válaszolt a kérdésemre J-Hope.
- Az istenit! - vette elő a telefonját Nam. Elkezdett valakit hívni. - Kicseng... - csendben néztük, hogy a fülénél tartja a telefont. Csend... Biztos Sugát hívja. - Kinyomott! - nézett mérgesen a telefonjára, majd újra hívta. Vártunk. - Már megint! Megölöm! - újra hívta. - Kikapcsolta a telefonját... - ejtette le maga mellé a kezét. - Kitépem a haját és azzal fojtom meg!
- NamJoon... - fordultam felé. - Suga már nem kisgyerek, hogy a kezét fogd a piros lámpánál... - motyogtam.
- Tessék? - lépett közelebb hozzám.
- Monster hagyjad! - szólt Jin.
- É-Én... - kezdtem a földet nézni.
- Rendben... - sóhajtott és hátrébb lépett. - Bocsánat...
- Nem baj... - emeltem a mellkasomhoz a kezeimet és megráztam a fejem. - Értem, hogy mérges vagy.
- Hol lehet? - kérdezte JungKook. - Nagyon ki volt csípve.
- Remélem jól van... - néztem le a földre.
- Ameddig nem jön haza jól lesz! - emelte fel a hangját Nam.
- És ha valaki látta? - kérdezte Jimin. - Valaki biztos látta!
A szobámba rohantam. A cuccaim között kezdtem turkálni. Hol van?! Hova tettem!? Meg van! Kicsit össze gyűrődött, de a számok még épek. Vissza mentem a fiúkhoz kezemben a papírral.
- Mi az? - kérdezte Jin.
- Ha találkozott akárkivel, szerinted nem kérte meg őket, hogy hallgassanak? - mosolyogtam.
- Az ki száma? - kérdezte JungKook.
- BamBam. - néztem a számra.
- Fel akarod hívni? - nézett rám mérgesen Kooki.
- Csend! - szóltam rá és a telefonomba írtam a számot.
Közelebb mentem a fiúkhoz és hívni kezdtem, majd kihangosítottam. Pár másodperc múlva fel is vette.
- Igen? - szólt bele a telefonba. Hatalmas volt a háttér zaj.
- S-Szia. MiHi vagyok.
- Ohh! Kussoljatok már! - szólt valakiknek és a zaj abba maradt. - Miért hívsz? 
- Nem láttátok Sugát? - kérdeztem.
- Sugát? - nagy csend lett.
- Fontos lenne! Kérlek Bhuwakul! - nyávogtam el a nevét.
- R-Rendben... Az uncsiddal ment valahova. Azt hiszem Haeyel. - válaszolt.
- Suga ki fog nyírni... - hallottam valaki hangját.
- Köszönöm! Szia!
- Szia.
Ezzel le is tettem a telefont és kikerestem Haey számát, de Nam kikapta a kezemből a telefonom.
- Mi a baj? - néztem fel rá.
- Ha fel hívod Haeyelt akkor Suga nem fog haza jönni! - válaszolt Nam. - Majd ha haza jön beszélek vele!
- De... - tettem az ölembe a kezem.
- Elég ha tudjuk! - tette a vállamra a kezét V. - Nyugi!
Nem mondtam semmit csak a szobámba mentem. Namot miért érdekli mit csinál Suga. Suga már 21 éves! Nem akarom, hogy össze vesszenek! Egy darabig a szobámban ültem. Mi lesz ha haza jön Suga? Veszekedni fognak? Nem szeretem ha veszekednek az emberek! Lassan telt az idő. Közben kész lett az ebéd. A szobámban kajáltam. Kint csend volt. Még sose láttam ilyennek a fiúkat. Mintha nem is ők lettek volna. Amint befejeztem a kajálást kivittem a tálcát és a tányérokat. Már a fiúk megkajáltak. Indultam volna vissza a szobámba, de nyílt a lakás ajtó. Oda kaptam a fejem és Suga lépett be rajta.
- Hol voltál!? - kezdett ordítani Nam.
- Valahol... - ment volna a szobájába YoonGi, de Monster elkapta a karját.
Ökölbe szorult a kezem. A szívem hevesen kezdett verni.
- Engedj el! - ordított Suga is.
- Hol voltál?! - még hangosabban ordított Nam. - Mond el!
- Nam... - szólt rá Jin.
- Fogd be! - nézett Jinre. - Hol voltál?!
- Engedj el! - Suga szinte már vicsorított.
Tisztán láttam, hogy Nam szorít a fogásán, de amikor Suga keze elindult Moon arca felé megijedtem. Szerencsére Jimin éppen időben ugrott oda és fogta le Sugát. V pedig J-Hope segítségével Rap Monstert. De Sugában és Namban is akkor volt a düh, hogy laza mozdulattal küldte földre azt a három embert akik próbálták őket megfékezni. Amint mind ketten szabadak voltak egymásnak akartak menni.
- ELÉG! - ordítottam el magam. - Hagyjátok már abba! - kezdtem sírni. - Miért nem tudok meglenni egy napig békében együtt!? - néztem fel rájuk.
- MiHi... - szólalt meg JungKook..
Nem mondtam semmit csak ki rohantam a lakásból. Be a liftbe és minél messzebb a fiúktól. Mikor a lift megállt futni kezdtem. Nem tudom hova, de rohantam. Miért kell egymást szidalmazni! V és J-Hope nagyot estek... Remélem jól vannak. Remélem nem verték szét egymást! Remélem...Amikor abba hagytam a futást sétálni kezdtem. Már lassan két órája sétáltam és rá jöttem valamire. Teljesen eltévedtem! Fasza... Most juss haza hülye gyerek.

Suga szemszögéből:

A veszekedés után MiHi elrohant. Idióta NamJoon! Ha beje esik... Kinyírom! Vissza mentem a lakásba és ütöttem volna arcon Monstert, de J-Hope közénk lépett.
- Álljatok már le, basszátok meg! - üvöltött. - Kurvára olyanok vagytok mint a kurva 6 évesek! Baszd meg! MiHi elment! Azzal foglalkozzunk, hogy megtaláljuk!
- Igazad van... - sóhajtottam és az ajtó felé fordultam. - De NamJoon... Ha MiHi elő kerül kilépek a bandából... A te hibád, ha most baja esik... És ha baja esik megöllek... - néztem vissza a vállam felett.
- Hyung... - hallottam Jimin vékony hangját.
- Keressük meg... - indultam ki a lakásból.
Amint kiértem az épületből rohanni kezdtem. Baja esett! Érzem! Érzem! Nem akarom, hogy valaki bántsa! A nagy rohanásban BamBamot és YungYeomot vettem észre.
- BamBam! - ordítottam. - YungYeom!
Oda rohantam hozzájuk és lihegtem. Mikor sikerült abbahagynom a zihálást elkezdtem beszélni.
- MiHit nem láttátok? - fürkésztem az arcukat.
- Nem. Két órája beszéltem vele telefonon, de nem láttam. - válaszolt BamBam.
- Miért? Hol van? - kérdezte YungYeom.
- Veszekedtem Moonnal és elrohant... Nem tudjuk hol van...
BamBam azonnal elő vette a telefonját és hívott valakit. Valakit kikeresett és a füléhez emelte a telefont.
- Nem veszi fel... - motyogta.
- Moonnál van a telefonja. - néztem szét.
- Akkor fel hívom JB.-t, ha megtaláljuk hívunk titeket. - kezdte nyomkodni a telefonját.
- Köszönöm. - kezdtem futni tovább. - Majd hívjatok!
Jó darabig rohantam. Sehol sincs... Csak legyen jól! Már sötétedett és haza mentem. Reméltem, hogy már haza ért, de mikor beléptem a lakásba tömeg nyomor fogadott. Mindenki itt volt. A fiúk, a GOT7 kivéve Mark. Még Haey is itt volt.
- Na? Meg van? - kérdeztem.
- Nincs... - válaszolt JungKook.
- Faszomat már! - ütöttem az ajtóba.
JB. elkezdett telefonálni. Oda néztem.
- Szia. Megtaláltad? - kérdezte. - Megvan. - suttogta.
- Mond meg neki, hogy ezért még kap. - simította a nyakára Moon.
JB. elmondta neki és letette a telefont.
- Jól van. - mosolygott JB. - Lassan jönnek.
- Istenem... - nevetett fel V.
Nem mondtam semmit csak a szobámba mentem. Átöltöztem és leültem az ágyamra. Nem tudom mit tettem volna, ha nem kerül elő. De jól van és ez a legfontosabb.

MiHi szemszögéből:

Lehajtott fejjel sétáltam, majd valakinek neki mentem.
- Sajnálom! - néztem fel. - Mark!
- Hát te? Mit csinálsz itt? Már sötét van!
- Én csak... - néztem vissza a földre.
- Valami baj van? - vezetett oda az egyik padhoz és rá ültetett, majd elém térdelt. a megfogta a kezem. Közben egy pillanatra se vette le rólam a szemét.
- A fiúk... Monster kiverte a hisztit... Nem bírtam nézni, hogy veszekednek... - szipogtam.
- És mit keresel itt? - kezdett a zsebében keresni. - Tessék. - adott a kezembe egy zsepit.
- Köszönöm. - fújtam ki az orrom. - Igazság szerint azt se tudom, hogy kerültem ide... Azt se tudom hol vagyok... - motyogtam.
- Haza kísérlek. - állt fel. - Gyere.
Felálltam és elindultunk haza. A vissza felé úton sok ismerős tárgyat láttam, de egyedül nem tudtam volna vissza találni.
- Tudod... Nálunk YungYeom a legfiatalabb. Régen JB és én sokat veszekedtünk. YungYeom pedig nem igazán bírta. Olyankor a szobájába zárkózott és általában sírt is. - sóhajtott. - Azóta nem veszekszek vele. Idősebb vagyok és ő ezt tiszteletben is tartja. Igaz ő a főnök, de mindenről együtt dönt a csapat. Elsőnek JB. is parancsolgatott nekem. A lényeg, hogy Moonnak rá kell jönnie arra, hogy ezzel amit csinál csak azt éri el, hogy Suga kilép a bandából.
- Szerinted kibékültek már? - néztem rá.
- Biztos. Tuti, most tiszta ideg mindenki, hogy eltűntél. Ez egy jó ötlet volt! - lökött vállba.
- Csak hirtelen jött és... Elrohantam.
- Most azon vannak, hogy elő kerítsenek. - mosolygott. - Ne izgulj!
Nem tudom mi lett volna velem ha Mark nincs itt. Egyáltalán miért van itt?
- Egyébként... Mit keresel itt? - néztem rá.
- Edzésen voltam. Tudod a szaltók nem mennek azonnal.
- Azt hittem mást csinálsz itt... - motyogtam.
- Mit hittél? - torpant meg.
- S-Semmit! - fordultam el tőle.
- Na mire gondoltál? - fogta meg a kezem. - Gyerünk! Hagy halljam!
- Erre fele sok a nightclub... - néztem fel rá lassan.
- Hova gondolsz engem? - nevetett. - Nagyon vicces vagy! - folytatta a nevetést.
Nem mondtam semmit csak tovább indultam és jött utánam. Egy darabig mentünk, majd csörögni kezdett a telefonja. Megállt és ki vette a zsebéből.
- JB... - rázta meg a fejét, majd fel vette. - Szia!
Nem hallottam semmit, ezért közelebb léptem hozzá és próbáltam közel kerülni a telefonhoz, hogy halljak is valamit.
- Szia. Megtaláltad?
- Igen. Jól van, csak kicsit szomorú. - nézett rám.
- Üzeni neki Moon, hogy ezért még kapni fog. 
- Át adom. Na megyünk.
Letette a telefont és megfogta a kezem. Csak néztem rá.
- Sötét van és sok itt az ember. Nem lenne jó ha valaki behúzna valahova. - húzott közelebb magához.
Egészen hazáig így mentünk. Nem is mondta nekem, hogy ők is keresnek...
- Mark... Te kerestél engem?
- És ha igen? - vont vállat. - JB. hívott mikor edzettem, azt mondta elrohantál és a fiúk keresnek. Gondoltam haza fele jövet segítek. - mosolygott.
Csak bólintottam és tovább mentünk. Lassan az épülethez értünk. A liftben elengedte a kezem. Gondolom fura lenne neki, ha látnák a többiek, hogy a kezemet szorongatja. Megállt a lift és kiszálltunk belőle. Mikor a lakás ajtónkhoz értünk nagy levegőt vettem és benyitottunk. Haey esett a nyakamba.
- Hülye! Hülye! Hülye! Hülye! Meggondolatlan idióta! - szorított magához.
- Sajnálom... - sóhajtottam és megöleltem.
- Ezt nem bocsájtom meg egy szimpla bocsánat kéréssel! - tolt el, hogy a szemembe tudjon nézni.
Hátrébb lépett és Suga ölelt meg. Annyira váratlanul ért a közelsége. Kipirosodott az arcom akár a suliban mikor megmentett.
- Fenének kell neked elrohanni... - suttogta a fülembe.
- Y-YoonGi? - motyogtam.
- Mi lett volna ha bajod esik!? - emelte fel a hangját.
A mögötte álló fiúkra néztem. JungKook és BamBam csak úgy szórta a villámokat Sugára.
- Sajnálom... - csuktam be a szemem.
- És ha rohanod lesz? - kérdezte Moon. - Az utcán? Senki se segít neked!
- Roham? - kérdezte JungKook. - Milyen roham?
- Asztma... - bökte ki Haey. - Ebbe bele se gondoltam... Mekkora hülye vagyok!
- Nem lett semmi bajom! - léptem hátrébb Sugától. - Kapok levegőt! - indultam a szobámba.
- Megállj! - kapta el a karom BamBam. - Tényleg jól vagy? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam.
Csak elmosolyodott és elengedte a kezem. A szobámba mentem és átöltöztem. A nyugalmam nem tartott sokáig. Egy kis idő múlva valaki kopogott. Csak szóltam, hogy szabad és az illető benyitott. JungKook lépett be a szobámba egy pohár vízzel és V társaságában.
- Még Moon gondolkozik a büntetéseden. - ült le az ágyamra JungKook.
- Régen Kooki büntetése az volt, hogy aki szerette volna az hátba vághatta. - nevetett V és a földre ült.
- Az az érdekes, hogy te és Jimin voltatok azok akik szinte minden tíz percben leütöttek! - durrogott Kooki és a vízbe ivott. - Neked biztos nem fog adni ilyen büntetést. - nyújtotta nekem a vizet.
- Köszönöm. - vettem el tőle és bele ittam. - Mi volt miután elrohantam?
- Semmi. - rázta meg a fejét V. - Suga utánad rohant, de nem látta merre mentél ezért vissza jött. Majd J-Hope kezdett vitatkozni Sugával és Nammal, hogy miért kell veszekedni, aztán mindenki lenyugodott és elmentünk keresni, de sehol nem találtunk. Közben Haey és a GOT7 is segített. De Mark megtalált. - mosolygott.
- Mark mesélt nekem. - tettem le a poharat.
- Mit? - kérdezte Kooki.
- Hogy régen ő és JB. is veszekedtek. Moonnak egyszer rá kell jönnie, hogy nem parancsolhat Sugának.
- Ezt mond el neki is. - sóhajtott V. - Mi már sokszor mondtuk neki, de le se kaksizza
- Majd én elmondom neki! - álltam fel az ágyamról.
- Úgy mint reggel? - nézett rám JungKook.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Most beszélek vele!
Elhagytam a szobám és Moon szobájához mentem. Nagy levegőt vettem és kopogtam. Ajtót nyitott és beljebb engedett.
- Mit szeretnél? - zárta be az ajtót.
- Beszélni veled... - álltam meg a szobája közepén. Kicsit kupi van.
- Ülj csak le. - mutatott az ágyra.
Leültem és ő elém ült egy székre. Olyan pillantással nézett rám, mintha rendőségi kihallgatáson lennék. Egész hideg van és fél homály. Félek Rap Monstertől.
- Na? - könyökölt a szék háttámlájára.
- Ne... Ne parancsolgass Sugának! Ne parancsolgass YoonGinek! - mondtam ki magabiztosan.
Felállt és kilökte maga alól a széket, ami eltölt és nagy hanggal ért földet. Össze szorítottam a szemem és az arcomhoz emeltem a kezem. Moon azonnal elkapta a kezem és hanyatt döntött az ágyon, majd felém mászott.
- Mond ki újra! - ordított.
- Ne parancsolgass se Sugának, se Jinnek! SE SENKINEK! - ordítottam.
- Ezt akartam hallani... - engedett el és lemászott rólam, majd az ágyra ült. - Látom ki állsz a csapatárt... - mosolygott rám.
Még mindig hanyatt feküdtem. Miért csinálja ezt! Megmerevedtem. A plafont bámultam.
- Tudod... Miután elmentél Suga kijelentette, hogy az én hibám az, hogy elmentél, majd azt mondta kilép... Pocsék vezető vagyok... - hajtotta le a fejét.
- Nem vagy az... - ültem fel. - Jó vezető vagy, csak egy kicsit... szigorú. - mentem hozzá közelebb.
- Te így látod? - nézett rám.
- Még szép! - bólintottam egy mosollyal az arcomon. - Még soha nem láttam nálad gondoskodóbb embert egyik bandában sem! Úgy kezeled a csapat tagokat, mintha apa lennél és ők a fiaid. Nagyon jó ember vagy... - pusziltam meg az arcát. - Na megyek aludni... - indultam kifele. - Jó éjt. - néztem vissza, de ő csak vörös arccal ült és a földet bámulta. Elmosolyodtam és kimentem a szobából. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám. A konyhába mentem. Éppen Suga keresgélt a hűtőben.
- Fene... - motyogta.
- Mit keresel? - mentem oda hozzá.
- Csak az egyik energia italomat... - keresgélt tovább.
- Igaz, hogy azt mondtad kilépsz a bandából? - tettem fel a kérdést.
Nem mondott semmit, csak bezárta a hűtőt és felém fordult. A földre nézett, majd az arcomra.
- Én csak... Nem bírom Monster parancsolgatását...
- Ezért képes lennél itt hagyni a fiúkat?
- Igen... De téged nem.
A kijelentéstől kikerekedett a szemem. A szívverésem, a háromszorosára ugrott. Ez csak egy álom lehet!