42. Fejezet

Nem akarom, de muszáj...

MiHi szemszögéből:

Csak álltam az ajtóban. A földbe gyökerezett a lábam. Legszívesebben addig ütném MinHe fejét ameddig azért nem könyörög, hogy újra szűz legyen, de most nem megy. Egyre több könnycsepp érte földet a lábam előtt.
- MiHi! - állt fel JungKook.
Hátat fordítottam neki és futni kezdtem. Sírás roham tört rám és úgy futottam végig a folyosón és ki rohantam az iskolából. Nem hívtam taxit csak rohantam hazáig. Hallottam, hogy fut utánam Kooki, de nem álltam meg. Ordított, de nem álltam meg. Levettem a cipőm és úgy rohantam tovább. Pár méter után rájöttem, hogy nagyon hideg a föld. Egész jól letudtam rázni a házig Kookit. Amint beértem az épületbe vissza vettem a cipőm és a lifthez mentem. Beszálltam és megnyomtam az emelet gombját. Láttam, hogy JungKook beér a házban, de bezáródott a lift ajtó. Elindult a lift és hisztérikus sírásba kezdtem. A földre roskadtam és a kezembe temettem az arcom. Csak zokogtam. Ahogy egyre feljebb ért a lift megpróbáltam össze szedni magam és két lábra álltam. Megtöröltem a szemem és láttam, hogy az összes smink ami a szememen volt most a kezemen van. Kiléptem a liftből a lakás ajtóhoz mentem amikor ordítást hallottam. Kooki ordított és a lépcsőn rohant felfele. Benyitottam a lakásba, de akkora utol ért.
- Hagy magyarázzam meg! - kapta el a kezem.
- Hagy engem békén! - néztem rá és teli torokból ordítani kezdtem. - Menj vissza és hemperegj MinHevel! - rántottam ki a kezem a kezéből.
- Én nem akartam! - ordított vissza.
- Persze! Mert egy fiút olyan könnyű lefogni és csókolgatni! - kezdtem megint sírni.
- Beszéljük meg! - ölelt volna meg.
- HAGY BÉKÉN! - kezdtem megint ordítani és a szobámba rohantam.
Hallottam, hogy rohan utánam, de nem érdekelt. Beérve a szobámba becsaptam az ajtót és kulcsra zártam. Az ágyamra dőltem és folytattam a sírást.

JungKook szemszögéből:

Utána rohantam, de megint rám csapta az ajtót. Miért nem hisz nekem!? Legalább megbeszélnénk! Én nem akartam!
- Könyörgök nyisd ki! - ütöttem két kézzel az ajtót.
- Mi történt? - kérdezte Jimin.
- MinHe! - néztem rájuk. - Rám mászott és amikor MiHi bejött az öltözőbe eljátszotta, hogy én is akartam! - túrtam bele a hajamba.
- Mit csináltál te az öltözőbe MinHevel? - kérdezte Suga.
- Beráncigált oda. - kezdtem szipogni.
Nem szabad sírnom! Nem lehet, hogy sírjak! Össze szedtem minden erőm és elmentem a szobámba. Átöltöztem és vissza mentem MiHi szobájához. Leültem az ajtó elé és a falnak dőltem. beszélni akarok vele! Amint kijön megbeszélem vele a dolgokat. Csak éhes lesz még ma.

Jean szemszögéből:

MiHi és JungKook eltűntek. Pedig én és V is kerestük őket, de olyan mintha a föld nyelte volna el őket. Biztos hamarabb mentek haza, hogy hamarabb rá térjenek arra...
- Menjünk mi is. - szólt V.
Kimentünk a suli elé és fogtunk egy taxit. Beültünk és némán mentünk hazáig. Amint a lakásba értünk. Néma csend fogadott minket. Ki halt meg?
- Itt meg mi van? - kérdezte V az éppen elő bukkanó Jintől.
- JungKook és MiHi össze vesztek. - válaszolt és egy paplant gyűrögetett a kezében.
- Mi történt? - kérdeztem.
- MinHe rá mászott Kookira és MiHi meglátta őket és kicsit félre értette. - sóhajtott.
Elindult MiHi szobája felé és utána mentünk. A szoba ajtaja előtt Kooki aludt. Jin rá terítette a paplant aztán elköszönt tőlünk és elment aludni. JungKookra néztem. Az arcára voltak száradva a könnyei. A hosszú pillái pedig félkört formáltak a zárt szeméből.
- Aranyos amikor alszik... - motyogtam.
- Az... - fordított maga felé V és megcsókolt.
A nyakába karoltam és egészen a szoba ajtajáig csókolóztunk. Levette az egyik kezét a derekamról és kinyitotta az ajtót. Bementünk és berúgtam az ajtót. Elég nagy hangja volt.
- Azt akarod, hogy mindenki felkeljen? - nevetett TaeHyung.
- Véletlen volt... - tűrtem el az arcáról a haját.
Nem mondott semmit csak az ágyhoz vezetett és rá dőltünk. Elkezdtem róla leráncigálni a zakóját, és elég jól sikerült. A székére dobtam és a nyakkendőjét lazítottam ki és vettem le róla.
- Tudod, hogy ezt JR. nem tudhatja meg... - motyogtam.
- Gondoltam... - kezdte a nyakamat csókolgatni.
V teljesen más. A színpadon komoly, a való életben idióta, de az ágyban nincsenek rá szavak. Fordítottunk a felálláson és ledobtam magamról a ruhám. Végig mért és elvörösödött. Még én is kicsit belepirultam a helyzetbe. Rá dőltem és nyakát kezdtem csókolgatni. Pici puszikkal terítettem be a testét. Közben azon dolgozott, hogy kikapcsolja a melltartóm. Sikerült neki. A kezébe vette és messzire dobta. Közben eljutottam a nadrágja széléhez. Kikapcsoltam az övét és lehúztam róla. Bokszeren keresztül is nagy a férfiassága. Nagyot sóhajtott ahogy végig húztam rajta az ujjam.
- Ezt tényleg nem mondhatjuk el, majd neki... - motyogta csukott szemmel.
Nem válaszoltam csak fel álltam és keresgélni kezdtem. Mindent át néztem, de sehol egy óvszer!
- Nincsen... - nézett rám.
- Akkor kénytelenek leszünk nélküle... - mentem vissza hozzá.
Levettem a róla az alsóját és magamról az alsó neműm és vissza ültem a derekára. Megcsókoltam, majd bele ültem a hímvesszőjébe. Mind ketten felnyögtünk és ez így ment jó hosszú ideig.

JungKook szemszögéből:

- JungKook! - lökdösött valaki. - Kelj már fel! 

Kinyitottam a szemem és Jinnel találtam szembe magam. Leült mellém és az ölembe tett egy tálcát. Magamra néztem és láttam, hogy be vagyok takarva. Hány óra lehet? 

- MiHi? - ültem fel. 

- A szobájában. - mosolygott. 

- Nem jött ki? - kezdtem enni.  

- Nem... - rázta meg a fejét. - Egész este bent volt és sírt. De egy ideje csend van... 

- Ugye nincs baja!? - néztem rá. 

- Biztos csak alszik. - nyugtatott meg. - Ha rohama lett volna azt hallottuk volna. Egyébként meg Rap Monsternél van a szoba másik kulcsa és Suga óránként bement megnézni mi van vele. 

- Miért nem hisz nekem? - kezdtem a tányérban kotorászni. 

- Te hinnél neki, ha láttad volna, hogy egy fiú derekán ül és csókolóznak? - tette a vállamra a kezét. 

- Az teljesen más... - vettem a számba a kaját. 

Nem mondott semmit csak felállt és otthagyott. Amint befejeztem az evést utána mentem. Az órára néztem. Fél tizenkettő... Az egész éjszakát a földön töltöttem. Hülye MinHe! Hogy tehette ezt!? Hogy lehet ekkora!!! Áhh! Ökölbe szorítottam a kezem. Nagyot sóhajtottam. A nappaliba mentem és tévézni kezdtem. Jó pár óráig tévéztem. A csengőre kaptam fel a fejem. Azonnal az ajtóhoz rohantam és kinyitottam.
- Szia. - mosolygott Haey.
- Ohh... Szia.
- MiHi hívott, hogy hozzak át valamit. Hol van? - lépett beljebb.
- A szobájában... - motyogtam.
- Akkor ezt oda adom neked. Majd ha fel kell add neki oda. Szia! - ment is el.
Bezártam az ajtót és a kezembe nyomott fekete szatyorra néztem. Mi az isten ez és mink MiHinek? A nappaliba mentem és levettem a fekete szatyrot róla. Egy fekete szűk ruha volt. Ez meg minek neki?! Ledobtam a kanapéra és MiHi szobájához mentem.
- NYISD KI! - ütöttem az ajtót.
- Mi az JungKook? - jött ki kócos hajjal V szobájából Jean. TaeyHyung fehér inge volt rajta.
- Elegem van! - ütöttem tovább az ajtót.
A többiek is kijöttek a zajongásra. A szoba előtt álltunk és elmondtam miért ütöm így az ajtót. Hallottam, hogy kattan a zár és kinyílik az ajtó. MiHivel találtam szembe magam. Még mindig festékes volt az arca, de már átöltözött.
- Mi akarsz? - kérdezte.
- Mi az a ruha?! - ordítottam.
- Semmi. Közöd. Hozzá. - nyomta meg a szavak végét és zárta volna be az ajtót, de nem hagytam.
- Minek az a rohadt ruha!? - néztem á mérgesen.
- Randim lesz... - húzta el a száját.
- M-Mi...? - döbbentem le.
- Randim lesz Bhuwakuval... - ismételte el.
Nem tudtam mit csináljak. Hátrébb léptem az ajtótól és ő is kijött a szobából. Csak álltunk és néztük. A kezébe vette a ruhát és vissza vonult a szobájába, majd hangosan becsapta az ajtót. Szóhoz se tudtam jutni. A lábaim felhagyták a szolgálatot és össze estem. Sírás roham tört rám.
- JungKook! - guggolt le hozzám J-Hope. - Ne sírj!
Akárhogy vigasztalt és mondta, hogy ne sírjak csak még inkább bőgtem.

BamBam szemszögéből:

Éppen haza fele tartottam az énekóráról amikor megszólalt a telefonom. Kihív ilyenkor? Elő vettem a telefonom és rá néztem a kijelzőre. MiHi? Azonnal felvettem.
- Szia. - mosolyodtam el.
- Szia. - szipogott bele a telefonba.
- Valami baj van? - álltam meg a sétálással.
- Nincs semmi baj... Figyelj... Mit csinálsz este? 
- Öm... Markkal tévézek. Miért?
- Nincs kedved eljönni velem randizni? 
- D-De! Szívesen! Még szép!
- Eljössz értem vagy...
- Hétre ott leszek!
- Rendben. Szia. 
- Szia!
Lettem a telefont és a zsebembe tettem. Annyira szomorú volt a hangja. Majd ma kikérdezem a randin. Indultam volna tovább, de valaki megfogta a vállam.
- BamBam.
Megfordultam és MinHevel találtam szembe magam. Mit akar tőlem ez az álnok kígyó?
- Mit akarsz? - vontam össze a szemöldököm.
- Csak beszélni. - emelte fel a naplóm. - Vagy nem érdekel?
- Hogy... Hogy kerül az hozzád!? - léptem közelebb hozzá.
- YuGyeom... Hogy is mondjam? Csak átmentem hozzá úgy, hogy fel kell hívnom valakit és elhagytam a telefonom. Annyira aranyos amikor zavarban van! - mosolygott gúnyosan. - De borzalmasan csókol...
- Add vissza! - kaptam a naplóm után.
- Még mit nem! Tudod meddig kerestem? - nyitotta ki. - Nem is tudtam, hogy lefeküdtél Jeannel...
- Én nem!
- Pedig itt van! - mutatta fel.
Tényleg ott volt. Az én kéz írásom és az, hogy JR. rájött, hogy lefeküdtem vele, de tagadom.
- Nos BamBam... Ha szeretnéd, hogy JR. ne jöjjön rá akkor meg kellne csinálnod valamit és valakit. - zárta össze a naplót.
- Mit? - nyeltem nagyot.
- Feküdj le MiHivel ma, vedd fel és küld el JungKooknak. Ha nem teszed meg akkor JR. megtudja, hogy TE vetted el a húga szüzességét. Mellette... Ki posztolóm a naplód az összes közösségi oldalra.
- Még ma? - kezdtem a földet bámulni.
- Igen.
- Az egész szexet? - suttogtam.
- Igen.
- Rendben... - bólintottam. 

41. Fejezet

Soha se volt igazság

MiHi szemszögéből:

Végre péntek van. Jeannel már jó ideje dolgozunk. Már a körmünk kész van. Az enyém és az övé is fekete lett. Most éppen a hajamban vannak a hajcsavarók, ő pedig a haját vasalja. Lassan fel kellene vennem a ruhám, de még csak most fogja hajszárítóval megcsinálni a hajam. Teltek a percek és kész lett. A haja teljesen egyenes lett. Befújta hajlakkal, hogy így is maradjon. Elkezdte a hajamat szárítani. Nem így kellene, de egy alkalomért nem megyek fodrászhoz. Lassan megszáradt a hajam, de még nem szedte ki a csavarokat. Egy darabig ültem még felvette a ruháját, majd kisminkelte magát. Jean nagyon ért ehhez. Amint kész volt nekem kezdett segíteni. Rám adta a ruhát, majd ki sminkelt. Kihúzta a szemem és egy kicsit lilára festette a szemem. Rózsaszín rúzst kaptam. A ruha alá bőrszínű nejlon harisnyát vettem. Kiengedte a hajam. Ha nem lenne ilyen hosszú fel ugrana, de a nagy loknik lehúzzák. Felül egyenes alul loknis. Fújt az én hajamra is hajlakkot és készen is voltunk. Fel vettük a cipőnket és megnéztük magunkat.
- Jean te nagyon jó vagy! - jelentettem ki miközben a magamat néztem a tükörbe.
- Csak természetes. - mosolygott.
- Lányok! - ordított Jin. - Egy menyasszony nem készül eddig!
- Megyünk! - ordítottam vissza.
A kezembe vettem egy kis retikült, bele dobtam a telefonom és egy kis pénzt, majd kiment Jean. Utána mentem és megláttam a fiúkat.
- Most tökre beindultam... - nyelt nagyot Jimin.
- Na most fel veszel valami mást! - kezdett lökdösni Suga. - Ez a ruha túl dögös!
- Nem tudom hova nézzek... - motyogta J-Hope.
- Na menjünk! - fogta meg Jean kezét V. - Táncolni akarok! - ölelte meg.
Én is megakarom ölelni Kookit, de a fiúk nem tudják, hogy Jean tudja. Szörnyű lesz úgy táncolni JungKookal, hogy nem csókolhatom meg...
- Még van időm elmenni a vécére? - kérdeztem.
- Mi lett volna, ha öltözés előtt mész el? - tette csípőre a kezét a barátnőm.
- Előtte is elmentem! Sőt! Közben is! Kétszer!! - néztem rá. - Sietek!
Elrohantam a mellék helységbe és pisiltem. Kezet mostam és nyílt az ajtó. Egyedül Kooki nem kopog. Megtöröltem a kezem és rá néztem.
- Nagyon szép vagy. - mosolygott és bezárta az ajtót.
- Köszönöm. - mosolyogtam és oda léptem hozzá. Hosszan megcsókoltam. - Kooki... Ma akarom... - motyogtam. - Ma akarok lefeküdni veled...
- T-Tényleg? - nézett a szemembe.
Csak bólintottam. A derekamra tette a kezét és ismét megcsókolt. Hosszú édes csókot lehet a számra, majd elhagytuk a fürdőt. Elköszöntünk a többiektől. Ha minden igaz akkor fél tízre itthon leszünk. Taxiba szálltunk és a suliba mentünk. Amint megérkeztünk a fiúk kisegítettek minket. Bementünk az iskolába. A torna teremhez mentünk ahonnan hangos zene szűrődött ki. Bementünk és fura módon mindenki lerohamozta Vt. Minket megszoktak, de a többieket nem. Körbe néztem és azonnal kiszúrtam MinHet. Vörös ruha volt rajta. A térdén jócskán felül volt. neki is egyenes volt a haja.
- Jean. - nézett Jeanre V. - Táncolunk? - nyújtotta oda a kezét.
- Még szép! - fogta meg TaeHyung kezét.
Elmentek a táncparkettre. Jó pörgős szám ment. Azt hiszem BIGBANG szám, de nem tudom melyik. Ketten álltunk egymás mellett JungKookal és a teremben nézelődtünk.
- Mi nem táncolunk? - néztem rá.
- De!
Megfogta a kezem és középre ráncigált. Amint elkezdtünk volna táncolni a zene lassúba váltott. Körülöttünk minden pár egymás nyakába csimpaszkodott és lassúzni kezdett. Csak néztem Kookira. Ő megfogta a kezem és elkezdtünk táncolni. A vállára tettem a kezem ő pedig a derekamra. Elkezdtünk táncolni.
- Nagyon jól táncolsz. - mosolyogtam.
- Tudod én sok színű egyéniség vagyok. - kuncogott.
Ezen én is csak nevetni tudtam. Egy jó darabig táncoltunk, majd vége lett a számnak. Távolabb léptem és megköszöntem a táncot.
- Hozhatok inni? - tette fel a kérést.
- Persze! Addig leülök oda. - mutattam az egyik székre. - Siess!

JungKook szemszögéből:

MiHi elment leülni. Ahogy láttam oda ment hozzá V és Jean. Megnyugodtam, hogy nem valamelyik fiú ment oda nyomulni. Oda mentem ahol volt az ingyen limonádé és két pohárba tettem. Remélem szereti a limonádét. Indultam volna MiHihez amikor valaki kivette a kezemből az egyik poharat.
- Köszönöm JungKook. - mosolygott MinHe.
- Add vissza! - nyúltam érte, de elrántotta a kezét.
- Na de Kooki! - nyávogott. - Nincs kedved máshoz mint pincért játszani? - tette le az asztalra a poharat és közelebb lépett hozzám.
Az asztalnak tolattam, de ő a nyakamba karolt és közelebb húzott magához. Elengedtem a poharat és a földre esett. Senkinek nem tűnt fel a hangos zenében. Megfogta a nyakkendőm és elkezdett ráncigálni az öltözök felé. Amint bent voltunk a lány öltözőben bezárta az ajtót és a földre lökött. Ráült a derekamra és befogta a szám. Csak a lábammal tudtam a földet verni. Az egyik kezével lefogta az egyik kezem. A bal kezemmel kezdtem letolni magamról, de nem ment. Akárhogy próbáltam nem ment. Hogy lehet egy lány ilyen erős?!
-Ne ficánkolj már Kooki. - mosolygott gúnyosan.
Csak motyogás jött ki belőlem, pedig ordítottam. Közelebb hajolt hozzám és a nyakamat kezdte puszilgatni. Még jobban vergődtem. Nem akarom! Most ő erőszakol meg engem?! Nyílt az öltöző ajtaja és fordult egyet. Én kerültem felülre. A két keze közé fogta az arcom és megcsókolt.

Jimin szemszögéből:

Remélem jól szórakoznak. Azt is remélem, hogy JungKook ki tesz magáért és ma lefekszik MiHivel. A napokban segítettem neki táncot tanulni és egy-két dolgot ami jó lesz este. nekünk nincs más dolgunk mint várni. Várni, hogy a két kölyök haza érjen. Mit csinálhatnak most? Remélem elvonultak és csókolóznak! Olyan aranyosak mikor ölelkeznek! Mint két cica! Miért nem fogadunk örökbe egy kis cicát? Jin biztos ki lenne. Mindig amikor felhozzuk a házi állat témát ő azt mondja. "Minek ide még egy állat? Itt vagytok ti! Rosszabbak vagytok hatan mint egy egész kosárcsapat majom!". Igaza van... Mi kupit csinálunk. Mi lenne, ha itt lenne egy macska. Mondjuk ha nem lennénk itthon unatkozna. Két cica pedig galibát okozna... Jó MiHi cicának. Majd rá teszem V macska fülét és megkérem, hogy feküdjön az ölembe. De JungKook nem hagyná... Akkor J-Hopeból lesz macska!
- Mire gondolsz Jimin? - nézett rám Suga.
- Semmire. - ráztam meg a fejem.
- Pedig az elmúlt öt percben össze-vissza grimaszoltál. - mosolygott.
Nem is szoktam grimaszolni! Jimin sose grimaszol! Elő vettem a telefonomat és elkezdtem facebookozni. Semmi érdekes nincs facebookon, csak idegesítő antifanok! Emlékszem, hogy a második fellépésen eljöttek azért, hogy a szemembe mondják, hogy utálnak. Ez már egy kicsit túlzás! Ha utál utáljon a szobájába, amikor nyilvános lesz egy új klip akkor meg csapkodja a billentyűzetét! Az, hogy valaki eljön és a szemembe mondja, hogy nem bír az már köcsögség.
- Már megint azt csinálod! - nevetett J-Hope. - Fel le mozgatod a szemöldököd és a szádat is mozgatod!
- Jól van na! - néztem rá. - Már megint idegesítenek!
- Nem meg mondtam, hogy ne érdekeljenek az antifanok? - vette ki a kezemből a telefont.
- Néha nem is az antifanok idegesítenek! Kitalál ki olyat, hogy megerőszakoltam JungKookot?! Pont én! - mutattam magamra, majd nevetni kezdtem. - Még ha buzi lennék akkor se érnék hozzá Kookihoz.
- De a fanok bevédenek. - nevetett Jin. - Amúgy meg te tudod, hogy nem igaz. - vont vállat. - Ne érdekeljen.
Vissza kaptam a telefonom és tovább olvastam a kommenteket. Tényleg megvédenek a fanok. Legalább ők tudják, hogy nem igaz. Az idol legjobb barátai a fanok! Szép lassan telt az idő és elmúlt fél kilenc. Éppen most megy a kedvenc sorozatunk JungKookkal. Jó barát vagyok és felveszem neki, hogy majd holnap vissza tudja nézni. Ismétlem. Nagyon jó barát vagyok!
- Kér valaki kukoricát? - kérdezte Suga és a konyha fele kezdett menni.
- Én igen! - emeltem magasba a kezem és rá néztem.
- Más valaki? - nézett vissza.
- Én is! - mosolygott Hopi.
- NamJoon? Jin?
- Akkor mi is kérünk. - válaszolt Jin.
Hamar kipattogtatott két zacskó pop-cornt. Vissza jötté és folytattuk a tévézést amikor ordítozásra lettünk figyelmesek. Pár másodperc múlva nyílt a bejárati ajtó.

MiHi szemszögéből:

Már egy jó ideje nem láttam JungKookot. Azt mondta hoz inni, de az már harminc perce volt. Lehet elment vécére... Remélem vécén van...
- MiHi. - nézett rám V. - Nem akarsz velem táncolni?
- Táncolj csak Jeannel. - mosolyogtam rá. - Végül is vele jöttél.
- De nekem fáj a lábam. - nézett rám Jean. - Nyugodtan táncoljatok. Biztos lassan jön JungKook is.
- Remélem. - álltam fel és megfogtam V kezét.
A táncparketre mentünk és táncolni kezdtünk. Szép lassú szám ment. TaeHyung a derekam felé tette a kezét én meg a vállára.
- Biztos mindjárt jön. - kezdett vicsorítva mosolyogni.
- Aranyos vagy, hogy táncolsz velem.
- Nem akarom, hogy unatkozz.
A szám végéig táncoltunk, de még mindig semmi nyoma Kookinak. Miért tűnt így el? Miközben vissza mentünk Jeanhez körbe néztem a termen. MinHet se látom... Remélem nem együtt vannak! Sóhajtottam és leültem Jean mellé, majd a vállára döntöttem a fejem.
- Ne szomorkodj! - tette a fejemre a kezét.
- De hol van? - emeltem fel a fejem és rá néztem. - Nem a sarki boltba ment innivalóért, hanem a terem végébe! Ennyi idő alatt hússzor megjártam volna!
- Lányok elmegyek vécére. - túrt bele a hajába V. - Hol is van vécé?
- Ahol bejöttünk. Ott lesz a fiú és a lány vécé egymás mellett. - igazította el TaetHyungot Jean.
- Oké! - el is ment.
Csak csendben ültünk és néztük a többieket.
- Jean... Ma leakartam feküdni JungKookal... - motyogtam el.
- Komolyan?! - nézett rám nagy mosollyal az arcán. - Ez fantasztikus!
Elmosolyodtam és tovább beszélgettünk. Jean sok mindent elmondott. Milyen lesz. mennyire fog fájni meg ilyenek. Kicsit félek. Közben V is vissza ért.
- MiHi. - jött oda hozzánk egy lány. - Látom egy ideje egyedül vagy...
- Hát... Igen...
- JungKook nem szólt, hogy elment MinHevel?
Azonnal rá kaptam a fejem. Nem csak én voltam ledöbbenve hanem Jean és TaeHyung is. MinHevel van!? Mégis miért?! Fel álltam és megfogtam a lány kezét.
- Merre mentek?!
- Azt hiszem az öltözök felé...
Azonnal futni kezdtem. Nehezen átküzdöttem magam a tömegen és meg nem álltam. Kiérve a torna teremből benyitottam a fiú öltözőbe. Berohantam a két ajtón és mindent megnéztem. Nem mentem be a fürdőbe.
- Ki van ott?! - szólt ki valaki.

Nagyot nyeltem és kirohantam. Itt nincsenek. Már csak lány öltöző maradt. Az ajtó elé érve nagyot nyeltem. A szívem hevesen vert. Ha itt van JungKook legyen egyedül. Kérlek Istenem! Kifújtam az összes levegőt amit az előbb beszívtam és a kilincsre tettem a kezem. Megszorítottam, hogy kicsit megnyugodjak és, hogy levezessem a bennem össze gyűlt félelmet. JungKook soha nem csalna meg! Nem olyan fiú aki képes lenne bárkit megbántani. Óvatosan lenyomtam a kilincset és benyitottam. Semmit nem hallok. Nincs itt senki. A másik ajtóhoz mentem és oda már kicsit magabiztosabban nyitottam be. A megkönnyebbülésem sírásba váltott át amikor megláttam mi van bent. Össze húzódott a gyomrom és sírás szélén álltam. JungKook MinHen ül és csókolóznak a földön. Legördült az első könnycsepp az arcomon és a földön landolt. MinHe rám nézett és elengedte Kooki fejét. MinHe gúnyosan elmosolyodott, majd JungKook is rám kapta a fejét. Mi lett volna ha pár perccel később jövök?! Akkor már meztelenül ölelkeztek volna!?

- MiHi! - döbbent le Kooki.
- Pedig jól szórakoztunk. - kezdett Kooki nyakkendőjével szórakozni.

40. Fejezet

Pont mint James Bond

MiHi szemszögéből:

Kedd délután van. Már haza jöttünk JungKookkal és a jegyeket is meg vettük. Az osztályba a többiek azt hiszik azért megyünk együtt, hogy ne egyedül menjünk. Logikus... Most éppen a nappaliban ülök és Jeanre várok. Ma megyünk ruhát venni. Nem tudom milyen ruhát vegyek. Nincs semmi elképzelésem.
- Szia! - ült le mellém Suga. - Mikor mentek?
- Amikor Jean megjön... - sóhajtottam és a vállára döntöttem a fejem. - Szerinted milyen ruhát vegyek?
- Hmm... - gondolkozott el és elő vette a pénztárcáját. - Itt van egy is plusz pénz. - Adta a kezembe.
- YoonGi... - néztem a pénzre. - Ez a te pénzed!
- De a bátyó dolga, hogy pénzt adjon a húgának. Vegyél belőle ruhát. - nézett rám. - De ne olyat amitől még NamJoon is beindul!
Ezen jót nevettem. Kedves tőle, hogy add pénzt, de igazán nem kellene. Nem akarom lehúzni Sugát.
- Ha nem fogadod el mérges leszek. - állt fel és a szobája felé indult. - De valami szépet vegyél és ne kurvásat! - szólt vissza.
- Köszönöm! - ordítottam utána.
Eltettem a pénzt a pénztárcámba és tovább vártam. Jean késik! Már lassan tizenöt perce elmúlt fél négy. Elkezdtem nyomkodni a telefonom. Kikerestem Jeant és felhívtam. Közölt, hogy már a liftben van. Letettem és fel vettem a cipőm. Soha nem vesszük meg a ruhákat, ha így haladunk. Magamra kaptam a barna térdig érő kabátom és egy fekete sapkát, és egy fekete sálat kötöttem a nyakamba. Készen is vagyok!
- Ennyire azért nincs hideg kint. - nevetett JungKook.
- De én fázom! - néztem rá.
- Kevesebb ruhában szebb vagy... - ölelt meg.
- K-Kooki... - motyogtam.
Megint vörös lesz az arcom és magyarázkodhatok Jeannek, hogy miért rák vörös az egész fejem. Végig húztam a hátán a kezem és megöleltem. Kicsit hátrébb tolt magától és megcsókolt. Finoman a számra harapott, még jobban éreztem, hogy az előbb evett csokit. A hosszas csókot a csengő szakította félbe. Elléptem tőle és láttam, hogy vörös az arca. Annyira aranyosan! Az ajtóra nézett, majd a földre utána rám. Nagyot nyelt és a hajába túrt. Most miért van ennyire zavarban?
- MiHi! - ordított Jean.
- Nem nyitnátok ki az ajtót? - kérdezte Jin és az ajtóhoz ment. Kinyitotta és beljebb engedte Jeant.
- Sziasztok! - mosolygott. - Na menjünk! - kapta el a kezem.
- Siess haza MiHi! - szólt utánam JungKook.
- Oké! Sziasztok!
Beszálltunk a liftbe és Jean rám nézett. Elmosolyodott és megölelt.
- Bocsi, hogy késtem. Már rég elindultam, csak be kellett ugranom JR.-hez pénzért.
- Tudja, hogy V-vel mész a bálba? Egyáltalán tudja, hogy van valami köztetek? - nyúltam bele a zsebembe, hogy elő vegyem a telefonom.
- Nem és nem! Nem tudhatja meg! Akkor kiborulna! - rázta meg a fejét. - Soha nem jöhet rá, hogy V-vel kavarok...
- De egyszer el kell majd neki mondanod. Ő a bátyád! Joga van tudni!
- Majd elmondom, ha V és JR. nem egy városban vannak. - állt meg a lift és kiszálltunk. - Belegondoltál milyen botrány lenne belőle?
- Nem és nem is akarom elképzelni... - sétáltam mellette. - Örülök, hogy most mindenki békében van! Maradjon is így!
Az egész utat végig beszéltük a plázáig. Jean tudja hol lehet venni olyan ruhákat ami nekünk kell. Egy nagyon elegáns üzletbe mentünk. Rengeteg ruha és cipő van itt!
- Nos... - vettük le a kabátunkat. - Neked olyan ruha kell amiben nagyobbnak látszik a melled. Vagy olyan ami alá tudsz felvenni push up melltartót. Mivel vékony vagy ezért lehet rövid. - tettük le a kabátokat, sálakat és sapkákat az egyik padra az üzletben.
Elkezdtünk keresgélni és figyeltem arra, hogy olyat találjak ami olyan amit Jean leírt. Valami elegánsat akarok... Olyat ami nem túl világos, de nem is sötét. Mondjuk lila! Igen! Egy lila ruhát! Azonnal a lila ruhákhoz szaladtam és ott folytattam a keresést. Találtam is egyet ami nekem nagyon megtetszett. Térdig érő lila ruha. Az alja fodros és a mell résza olyan ami alá simán fel tudok venni egy lila melltartót. Fantasztikus! Kerestem egy jó méretet és a próba fülkébe rohantam. Futás közben kerestem egy jó melltartót és berohantam a kis szobába. Átöltöztem és kimentem.
- Nagyon jó! - csapta össze a két kezét Jean. - Hanyas a lábad?
- Ööö... 37.
Elrohant és egy fekete magassarkúval tért vissza. Olyan magas volt mint az ami a fotózáson volt rajtam, de ez sokkal szebb volt. Felvettem és a legközelebbi tükörhöz siettem. Nagyon jó ez a ruha és nem is látszik a push up melltartó. Meg is van a tökéletes ruha és cipő, ne meg a melltartó is.
- Gyönyörű vagy! - ölelt meg hátulról.
- Dehogy vagyok! - nevettem és hátra dobtam a hajam. - Szerinted ez jó lesz? - néztem rá a tükörből.
- Szerintem igen! JungKook odáig lesz... - mosolygott.
- H-Hogy érted ezt? - fordultam felé.
- Ugyan már MiHi! - fogta meg a kezem. - Tudom, hogy jártok! - kezdett suttogni. - Mikor egymásra néztek elvörösödtök! És ma is! Olyan közel álltatok egymáshoz, hogy az egy barátságba bűn lenne! - nevetett. - Nem fogom elmondani senkinek, ha nem akarod. Te se mondtad el senkinek, hogy JR. a rokonom pedig sokkal régebben tudtál róla mint a többiek. - A barátnőm vagy! Ami titok az ketőnk között marad.
- Köszönöm... JaeHwa... - öleltem meg.
- Ha már neked megvan a ruhád akkor keressünk nekem is egyet! - tolt hátrébb.

Vissza mentem a a próbafülkébe és vissza vettem a cuccom. Amiket kiválasztottam azokat kosárba tettem és kimentem segíteni Jeannek. Találtunk neki egy nagyon szép ruhát. Neki sokkal nagyobb a melle ezért ő egy szűk fekete ruhát választott. Felpróbálta és jó volt rá. Betette a kosárba és keresett pánt nélküli melltartót, majd egy fekete cipőt. Kifizettünk mindent és beültünk inni egy forró csokit. Beszélgettünk és mindent elmondtam Jeannek. Elmondtam, hogy már megfogtam JungKook férfiasságát, hogy együtt fürdünk, hogy együtt alszunk. Örült, hogy végre van köztünk valami. Megígérte, hogy nem mondja el JR.-nek, se senkinek, és játszani fogja a hülyét Rap Monsterék előtt. Örülök, hogy van egy ilyen megbízható barátnőm. Talán túl tesz Nikin is. Lassan haza értünk, de azt mondta, hogy pénteken a bál előtt  két órával átjön és megcsináljuk egymás haját és a körmünket is, na meg a sminket.
- MiHi... - álltunk meg a lakás ajtónkban. - Örülök, hogy boldog vagy Kookival... - mosolygott. - És annak is örülök, hogy a barátnőd lehetek...
- Köszönöm, hogy a barátnőm vagy...
Elköszöntünk egymástól és bementem a lakásba. Ahogy beléptem lerohamoztak a fiúk. Nincs jobb dolguk?
- Na mutasd mit vettél! - kukucskált bele a szatyorba Suga.
- Nem! - tettem a hátam mögé. - Majd pénteken meglátjátok!
- De az még három nap! - nyávogott Kooki. - Csak egy pillantást!
- Nem! Olyan dolog is van benne amit nem láthattok! - vörösödtem el. Nem akarom, hogy lássák a melltartót.
- Végül is... MiHi lány. - vont vállat Jimin.
- Ha nem mondod nem is tudom. - csodálkozott V.
Elköszöntem a fiúktól és a szobámba mentem. Lefárasztott az egész délutános vásárlás. Megnéztem a ruhát és a szekrényembe akasztottam egy vállfára. Az író asztalom alá tettem a magassarkút és a melltartót a fehérneműk közé tettem. A második harmadik push upos melltartóm. Rá kell szoknom. Az ágyamba dőltem és azonnal elnyomott az álom. Már várom a pénteket. Kíváncsi leszek Kooki arcára amikor meglát pénteken.

Suga szemszögéből:

Csak pár ezer wontot adtam adtam MiHinek. Remélem nem vesz olyan ruhát amiből könnyen kilehet hámozni bárkinek. Mondjuk... Ne lenne rossz... Nem! Ő a "húgom"! Nem szabad erre gondolni. Az az álom éppen elég. Az első alkalom óta kísért. Minden este azt álmodom! Minden ugyan az csak a helyszín változik, de mindig felkelek ugyan ott. Lehet ez már betegség. El kellene mennem orvoshoz. Minden egyes éjszaka ezt álmodom és csodálkozom ha netalántán álmomban elmegyek és reggel takaríthatok magam után. Össze szedtem a nem gyanús szennyesem és a fürdőbe vittem. Bele tettem a szennyes tárolóba és kimentem a nappaliba. V és JungKook szomorkodott a kanapén ülve.
- Mi van veletek? - ültem le hozzájuk.
- Szerinted a lányok milyen ruhát vesznek? - nézett rám V.
- Nem tudom. - vontam vállat. - Szerintem Jean valami olyat amivel elérheti, hogy V lefeküdjön vele. MiHi meg olyat ami elrejti az alakját. Szerintem.
- Jean nem kurva! - lökött oldalba mérgesen TaeHyung.
- Tudom! De mint jól tudjuk, hogy Jean szeret téged és leakar veled feküdni.
- Jó... - állt fel V. - Hagyjuk ezt a témát... - indult a konyhába.
- Suga... Szerinted milyen fekete öltönyt vegyek? - nézett rá m JungKook.
- Nincs öltönyöd? - néztem rá döbbenten. - Ha akarod oda adom azt amiben én voltam a sulis bálon. Szerintem pont jó rád.
- Fel próbálhatom?
- Persze! - álltam fel. - V! Ha vissza jöttünk nézünk filmet? - ordítottam Taehyungnak.
- Oké!
Bementünk a szobámba és elő kerestem a régi öltönyöm. JungKook levette a nadrágját és az öltöny nadrágjába bújt bele. Levette a pólóját és észre vettem a karmolást az oldalán. Szóval ezt csinálta vele MiHi. Felvette az inget és össze gombolta magán. Segítettem megkötni a nyakkendőt, majd rá adtam a zakót. Pont jó rá. Elő kerestem az ünneplő cipőm és azt is felvette. A tükör elé állt és megnézte magát.

- Nagyon jó! - nevetett.
- De a hajad borzalmas! - nevettem én is. - Kölcsön adom, de vigyázz rá!
- Mi bajod a hajammal? - nézett rám. - Most csináltam meg! - kezdte oldalra állítani.
- Tudod mit? Nagyon király a hajad! De vigyázz az öltönyre!
- Oké, oké. - mosolygott. - Mind James Bondt! - formált pisztolyt az ujjából.
- Gát lenne, ha rajtad múlna a világ sorsa. - motyogtam. - Na öltözz le és vidd a szobádba!
- Akkor is jól nézek ki!
Leöltözött és elment a szobámból. Vissza mentünk a nappaliba és elkezdtünk filmet nézni. A többiek is csatlakoztam. Már a film végén járhattunk amikor MiHi jött be az ajtón. Egy hatalmas szatyor volt nála.
- Na mutasd mit vettél! - léptem oda hozzá és próbáltam belesni a szatyorba.
- Nem! - tette a háta mögé a szatyrot.  - Majd pénteken meglátjátok!
- De az még három nap! - nyávogott Kooki. - Csak egy pillantást!
- Nem! Olyan dolog is van benne amit nem láthattok! - vörös lett az arca. Nem akarom, hogy lássák a melltartót.
- Végül is... MiHi lány. - vont vállat Jimin.
- Ha nem mondod nem is tudom. - csodálkozott V.
- Na én megyek aludni! - indult a szobájába. - Sziasztok! - lépett vissza JungKookhoz és arcon puszilta, majd eltűnt a szobájába.
- Szerintetek mi volt benne? - kérdezte Jimin.
- Melltartó! - jelentette ki J-Hope. - Tuti az volt!
- Röntgen szemed van? - nevettem. - De eltudom képzelni.
- Ne beszéljetek a barátnőm intim dolgairól! - kezdett hadonászni Kooki. - Bár engem is érdeke mit vehetett... - hagyta abba a hessegetés.
Beszélgettünk egy darabig aztán mindenki álmos lett. A szobámba mentem a pizsimért és a fürdőbe indultam. Leöltöztem és megnyitottam a zuhanyt. Beálltam alá és megmosakodtam. vagyis egy jó darabig csak álltam a szuhany alatt lehajtott fejjel és gondolkoztam. Haey és Mark járnak. neki miért sikerült tovább lépnie és nekem miért nem? Vagyis tovább léptem, de egy egyoldali szerelembe. Igaz MiHi nem tudja, hogy szeretem. Annak örülök, ha csak magamhoz ölelhetem mintha a bátya lennék. Gyorsan megmosakodtam és a szobámba indultam. Már mindenki elment aludni. Lekapcsolták a lámpát. Bementem a szobámba és egyből befeküdtem az ágyamba. Betakaróztam és elképzeltem, hogy MiHi velem táncol pénteken a bálon. Az oldalamra fordultam és az ölembe húztam a lábam, majd szép lassan elaludtam.

39. Fejezet

Rózsa fürdő

MiHi szemszögéből:

Egy hete ment el Niki. Jean örült, hogy találkozhatott vele. Sok dolog történt az egy hét alatt. Sikeresen elkezdődött az új év és már nem győzöm magyarázni az embereknek, hogy NEM JÁROK YUGYEOMMAL! Az a baj, hogy valaki nem tudja felfogni. YuGyeom fanok már a torkomnak estek a közösségi oldalakon. Persze a fiúk akik értem rajonganak azok meg YuGyeomot cseszegetik. Remélem lassan kinövik. Ma már suli van. Osztályfőnöki órán ülünk és hallgatjuk, hogy a tanár beszél.
- A következő téma... - lapozott a noteszében. - Pénteken lesz az iskola bál. Jegyeket az alsó évesektől vehettek.
Király! Sose voltam még bálon. Biztos jó lesz! El kell mennem ruhát venni... Jean majd segít remélem megtalálni a tökéletes ruhát. Már csak egy bajom van... Kookira néztem. Remélem elhívsz! Ha nem akkor soha többet nem fürdünk együtt! Vége lett az órának és elindultunk haza. Jean elköszönt tőlem és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk ruhát venni. Haza fele tartottunk JungKookal.
- MiHi... - motyogta.
- Igen? - néztem rá. Gyerünk hívj el! Gyerünk!
- Szerinted fekete vagy kék öltönyt vegyek fel? - nézett rám.
- Feketét... - fordultam el és gyorsabban kezdtem sétálni.
- Biztos vagy benne? - futott utánam. - És milyen nyakkendő legyen?
- Válasz egyet és kész!
- Most mi bajod?!
Hozzá se szóltam hazáig. Berohantam a szobámba és mielőtt JungKook bejöhetett volna becsaptam az ajtót. Átöltöztem és megcsináltam a házam, majd az ágyamba dőltem és aludni kezdtem.

JungKook szemszögéből:

Rá csapta az orromra az ajtót. Most meg mi baja? Lehet nem tetszik neki se a fekete, se a kék öltöny? Lehet világos kékre gondolt! Lehet ez a baj!
- Mi történt? - kérdezte Jimin.
- Lesz suli bál és megkérdeztem milyen öltönybe menjek, erre ő berágott. - ültem le a konyhába a többiekhez. - Ohh! Süti! - kaptam volna rá a tálon lévő almás pitére, de Suga elhúzta előlem.
- Nem az öltöny miatt rágott be. - rázta meg a fejét. - Elhívtad már a bálra?
- Elhívni? - néztem rá. - Amúgy is együtt mennénk, nem? Végül is járunk... - sóhajtottam. - Meg kellene kérdeznem? - néztem végig rajtuk. - Most biztos nagyon mérges... - néztem a szobája felé.
- Mielőtt Romeót játszanál, csináld meg a házid. - szólt rám Jin.
- Rendben...
Elő pakoltam és a fiúk segítségével mindent megcsináltam és megtanultam. De mielőtt elmentem volna MiHihez elmentem átöltözni. Felkaptam egy rövid gatyát és már rohantam is a barátnőmhöz. Kopogtam és benyitottam. Az ágyán feküdt és nézett rám fél szemmel.
- Beszélhetünk? - mentem beljebb és leültem az ágyára.
- Már megint az öltönyödről? - fordított nekem hátat.
Gyorsan magam alá tepertem és megcsókoltam. Vissza csókolt és a hátamra tette a kezét. A pólóm alá tévedt a keze, majd véletlenül megkarmolta az oldalam.
- Áú! - másztam le róla. Felhúztam a pólóm és láttam a karmolás. Már vérzik is.
- Sajnálom! - ült fel.
Az oldalamra döntött és felpattant zsepiért. Amint megvolt vissza ült az ágyra és a karmolásra tette a zsepit. Nagyot sóhajtott ahogy fel emelte a papírt.
- Regén amikor megsérültem és véreztem anya benyálazott zsepit tett a sebre. - pislogtam rá.
Elmosolyodott és hajtott a zsepin, majd megnyalta és vissza tette a karmolásra. Kicsit csípet, de nem akarom, hogy azt higgye nyuszi vagyok. Ez nekem meg se kottyan!
- Szokott puszi is adni rá... - csuktam be a szemem.
- Az én anyukám leöntötte ecettel, majd egy sebtapaszt tett rá! - dobta a fejemre a zsepit.
- Most mi a baj? - ültem fel.
Egy mozdulattal rám ugrott és a szemembe nézett. Nem csókolt meg, pedig össze ért a szánk.
- Hívj el a bálba! - mélyen a szemembe nézett és pislogás nélkül figyelte mit csinálok.
- Eljönnél velem a bálba? - kérdeztem.
- Fenéket! - állt fel rólam és az ajtóra mutatott. - Menj ki!
- Most mi van!? - álltam fel én is. - Nem azt akartad, hogy elhívjalak? Elhívtalak!
- Azok után, hogy a fiúk és én is mondtam neked! Most már elmehetsz a fenébe! - nézett rám mérgesen. - De a fekete öltény jól állna... - kezdett kifele lökdösni a szobájából.
Kinyitotta az ajtót és kilökött rajta. A földre estem és hallottam, hogy becsapja az ajtót. Nem értem a lányokat... ha nem hívom el akkor az a baja, ha elhívom akkor az! Vagy én, vagy ő a hülye, de egyikünk nagyon is az! Fel álltam és megigazítottam magamon a ruhát.
- Mit kellene most tennem!? - ordítottam be hozzá.
Nem válaszolt, csak elkezdett jó hangosan zenét hallgatni. Nem igazán tudom milyen zenét, se angol, se koreai, se olyan amit ismerek. A konyhába mentem ahol a fiúk rám néztek.
- Mi van JungKook? - kérdezte V. - Eljön veled?
- Dehogy! - ültem le.
- Mi volt? - kérdezte Jimin.
- Bementem hozzá és csókolóztunk, oldalba karmolt és amikor leápolt azt mondtam puszilja is meg erre ő mérges lett, majd nekem áll, hogy hívjam el. Elhívtam és nemet mondott, majd kidobott az ajtón. - meséltem el z előbb történteket.
Mind a hatan egyszerre csaptak a fejükre. Ennyire gáz vagyok?
- Hülye vagy! - állt nekem J-Hope. - Így biztos nemet mond! - állt fel és a nyakamba karolt. - Kell egy jó terv! Mondjuk... - gondolkodott el. - Este mikor elmegy fürdeni, öltözz le meztelenre, menj be a szobájába, feküdj az ágyára művészi pózban, vegyél a szádba egy szál rózsát és nyomj tejszínhabot a lábad közé!
Csak rá néztem. Ez még hülyébb mint V! Senki nem normális itt! A fiúkra néztem.
- Fúj... - rázta meg magát Jimin. - Elképzeltem...
- Nem akarom, hogy egy életre megutáljon, de azért köszi Hopi. - mosolyodtam el. - És ha... - támaszkodtam az asztalra.
- Rózsa fürdő! - szólalt fel Suga.
- Hmm... Ez nem is rossz! - mosolyogtam YoonGira. - Hogyan is gondoltad?
- Vegyél egy tucat... két tucat rózsát. A szirmait tépked le és szórd bele a kádba ha már tele van vízzel. Ülj be a szirmok közé és reméld, hogy igent mond.
- Na ez tetszik! - álltam fel, - A következő a te ötleted lesz Hopi! De most virágot kell vennem! - rohantam a szobámba. Fel kaptam valami utcai ruhát, meg kerestem a pénztálcám és rohantam vörös rózsát venni.

V szemszögéből:

Engem Jeannek kellene el hívnia... Végül is... Az ő iskolájában lesz. De tuti nem hív el... Semmi nincs közöttünk, csak egy-két csók. Amint JungKook elrohant el indultam volna a szobámba, de valaki csengetett. Mivel én álltam a többiek ültek én mentem ajtót nyitni. Kinyitottam és Jeannel találtam szembe magam. Mit csinál itt?
- Szia. - mosolygott.
- S-Szia... - haraptam a számra. - MiHihez jöttél?
- Nem... - rázta meg a fejét és beljebb jött. - Hozzád! - mosolygott.
- Hozzám? - zártam be mögötte az ajtót. - Valami baj van?
- Nincs. - mosolygott tovább. - Ez a tiéd. - adott át egy jegyet.
Elolvastam és egy meghívó volt a bálra. Azta! El se tudom képzelni! Ránéztem és megcsókoltam. Át karolta a nyakam és puha ajkaival falta az enyémeket.
- Köhöm... - hallottam a hátam mögül Rap Monster hangját.
Nem tudtam le állni a nyelve játékával, de muszáj volt. Pedig olyan rég csókoltam már meg! Még a koncert előtt, MiHi szülinapján. Elhajoltam tőle és hátra fordultam Monsterhez.
- Nem mehetsz el... - nézett rám halál komolya.
- Ne már Nam! - léptem közelebb hozzá és megragadtam a kezét. - Kérlek!
- Nem!
- Kérlek NamJoon... - fogta meg a másik kezét Jean. - Kérlek szépen... - pislogott.
Nam bele pirult a helyzetbe és elnézett Jeanről. Nagyot nyelt és kirántotta a kezét az enyémből, majd Jeanéből.
- E-El mehetsz... - lépett hátrébb és a hajába túrt. - Menjetek csak... - indult a szobájába.
- Jobb vagy mint MiHi! - szólalt meg Jimin. - Eddig csak MiHi volt képes zavarba hozni, de már te is! Új rekord! - nevetett,
- JR.-nél ez mindig bejön. - vont vállat. - Gondoltam, hogy Rap Monstert is sikerül meghatnom vele. - nevetett. - De csak ennyit akartam V. - fordult felém és az arcomra tette a kezét. - Majd még beszélünk TaeHyung. - puszilt arcon. - Sziasztok!
El is rohant a lakásból. Annyira édes! Jó, nem édesebb mint MiHi, de aranyos. Már láttam magam előtt cica fülben Jeant. Nincsenek rá szavak!

MiHi szemszögéből:

Kimásztam az ágyból. Megkerestem a pizsimet és a fürdőbe indultam. Fura, de mióta kidobtam Kookit a szobámból nem láttam. Lehet túl durva voltam vele... Rosszul érzem magam. Elindultam a fürdőbe. Fura módon égett a fürdőben a lámpa. Valaki vécézik? Kopogtam és nem jött válasz. Benyitottam és rózsa szirmokat pillantottam meg a földön. Beljebb léptem és láttam, hogy a kád tele van vízzel, szirmokkal és még JungKook is a vízben van. Elfordítottam a fejem.
- M-Mit csinálsz? - kérdeztem. - Kopogtam és nem válaszoltál...
- Meglepetésnek szántam. - válaszolt. - Sajnálom, hogy paraszt voltam és csak az öltönyön járt a fejem. Kérlek... Bocsáss meg és fürödj velem!
- J-JungKook... - motyogtam.
- Nem nézek oda, csak csatlakozz hozzám.
Nem mondtam semmit. Nagyot nyeltem. Nem tudok JungKookra haragudni. Nem megy és kész. Letettem a cuccom a mosó gépre és leöltöztem a szennyest a szennyes tartóba tettem, össze fogtam a hajam és beszálltam Kooki mellé. Nem engedte meg, hogy távol üljek tőle. Megfogta a kezem és közelebb húzott magához. Kirázott a hideg amikor a derekamra tette a kezét és magához ölelt.
- Sajnálom, hogy nem hívtalak el azonnal a bálba.
- Nem baj... - hajtottam a vállára a fejem. - Bocsi, hogy kidobtalak délután...
- Ne kérj bocsánatot! - nézett rám. - Megértem, hogy fel voltál háborodva.
- Akkor is sajnálom... Meg azt is, hogy oldalba karmoltalak... - sóhajtottam.
- Nem érdekes... - simított a karomra. - Viszont. - megfogta a a vállam és az ölébe ültetett. - Eljönnél velem a bálra?
- I-Igen. - bólintottam.
Elmosolyodott és megcsókolt. Ismét heves csókolózásba kezdtünk. Megint rossz ponton ülhettem, mert JungKook már megint hátrébb tolt. Nem hagytam magam és oda ültem ahonnan eltolt. Nagyot nyögött és az arcára néztem.
- N-Nem véletlenül ültettelek messzebb... - motyogta és hátrébb tolt. - Nem tudod elképzelni milyen rossz...
- Bocsánat... - hajoltam messzebb tőle.
Hogy érti, hogy rossz? Mire gondol? Rossz ha hozzá érek? Vissza ültem mellé és a mellkasomhoz húztam a lábam.
- H-Hogy érted, hogy rossz? - suttogtam el.
- H-Hát... - fordult el és a nyakára simított, majd az ölébe húzta a lábát. - Ez olyan dolog amit te nem értesz... - motyogta.
- Akkor magyarázd el! - fordultam felé.
- Amikor veled vagyok és te... vonzó vagy számra, akkor a-az... - ismét a nyakára simított. - Fel áll...
- Mit tudsz tenni ellene?
- Vagy a hasamon fekszek, vagy... maszturbálok...
Kikerekedett a szemem. Nem akarok ennyi mindent megtudni a fiúk nemi dolgairól! Nem és nem! Ez nekem túl sok! Fel álltam és kiszálltam a vízből. Magamra tekertem a törölközött és nagyjából megtörölköztem, majd fel öltöztem.
- Enni mész? - kérdezte.
- I-Igen... - nem fordultam vissza.
- Csinálsz nekem kaját?
- Persze. - elmosolyodtam és kimentem.
Még mindig nem tudom feldolgozni azt amit mondott. A lányok is szoktak maszturbálni? Biztos szoktak. Őszintén én még nem is láttam mi van oda lent. Kiértem a konyhába és elkezdtem kaját csinálni. Vacsira jó lesz pirítós? Nem érdekel Kooki véleménye, én most azt fogok enni és ő is. Szokjon hozzá, ha én eszek valamit ő is azt fogja enni!
- MiHi~! - nyávogott Jimin. - Nekem is csinálsz?
- N-Nem! - néztem rá.
- Mit mondtam amitől így kipirultál? - nézett rám és közelebb jött hozzám.
- Te semmit... - fordultam a pirítós készítőhöz. - J-JungKook... - nagyot sóhajtottam. - Te is maszturbálsz? - fordultam felé.
- Szoktam. - vont vállat. - Ha nem csinálnám rád vetném magam. Valahogy muszáj csinálnom.
- Értem... -  nyeltem nagyot. - JungKook csinálta már?
- Kooki? - nevetett J-Hope. - Dehogy! - jött oda hozzám. - Nem sok fiú lenne képes úgy fürdeni egy lánnyal, hogy nem veti rá magát. Kooki a legaranyosabb fiú akit ismerek. Tudod... Olyan mint az Alkonyatból Bella! Mikor vámpír lesz inkább elrohan az ember vértőr! Na JungKook a lányokkal csinálja ezt.
Jimin és Hopi hangos nevetésben törtek ki. Még én is elkuncogtam magam. Lassan JungKook is megjelent.
- Min nevettek? - kérdezte.
- J-Hope az Alkonyatból Bellára hasonlított téged. - néztem rá.
- Alkonyat? - nézett Hopira. - Az mi?
- Nem láttad a filmet? - fordultam teljesen felé.
- Még nem. - rázta meg a fejét.
- Nem maradtál ki sok mindenből... - motyogta Suga. - Nem olyan nagy szám. Nyálas szerelmes történet. Amúgy MiHi. Ha már ott vagy, csinálj már nekem is!
- Istenem! - fordultam hátra. - Eddig hárman kérdeztétek meg és egyikőtök se mondta, hogy kérlek, vagy, hogy lennél szíves, esetleg légyszíves!
- Kérlek! - nyávogta Kooki, Jimin és Suga.
- Most már elmehettek a sunyiba! - fordultam vissza a kenyér pirítóhoz.
Elkezdtem kiszedni a két szelet kenyeret. Jó, hogy négy két kenyeret pirit egyszerre. Az összeset kivettem és az asztalra tettem. Megjelentek a többiek is és Jin segített. Egy több tucattal csináltunk. V elő kereste a nutellát, Jimin pedig tejszín habot. Hogy tudnak vacsorára édeset enni? Gyorsan megvacsiztunk és össze pakoltunk. Egy szelet kenyeret nem hagytak. Bementem a szobámba és az ágyamra feküdtem. Kooki azt mondta egyedül alszik. Most nekem sincs túl sok kedvem mással aludni. Nagyon fáradt vagyok.

Sziasztok!

♥ Kérlek titeket, hogy szavazzatok rám ITT! Ha telefonról szavaztok akkor menjetek az oldal legaljára, internetes verzió, bal oldalt kikeresitek "Taylor Sofi - Új tag a csapatban", kijelölitek, majd a VOTE gombra kell kattintani! Nagyon szépen köszönöm annak aki szavaz rám!!! ♥

★ UI: A szavazásotok eredmény lesz az izgalmas 2. évad! ★

  

38. Fejezet

Boldog karácsonyt!

MiHi szemszögéből:

Eljött a várva várt nap! Niki ma jön és Jean találkozni szeretne vele. Azt mondta Niki, hogy egyedül is ide talál már. Remélem is. Lusta vagyok el menni érte. Holnap szent este van! Végre! Imádom a karácsonyt. A nappaliban díszítem a karácsonyfát.
- Ó zöld fenyő! Ó zöld fenyő! - kezdtem magyarul énekelni.
- Mi énekelsz? - kérdezte V és ki vett egy díszt a dobozból és a fára akasztotta.
- Karácsonyi dal. - mosolyogtam rá. - Zöld fenyő.
- Jaaaj! - mosolygott. - Az jó!
Folytattuk a fa díszítést. Már majdnem készen voltunk amikor Kooki sétált ki a szobájából és közben a All I Want For Christmas Is Yout énekelte. Azonnal csatlakoztunk hozzá Vvel. Szép lassan mindenki azt énekelte. Még Suga és Moon is beszálltak. Igaz V nem igazán tudta a szövegét, szóval mindenki ki szállt kivéve én és JungKook. Együtt énekeltünk a nappaliban. Végig énekeltük a számot és a fiúk meg tapsoltak minket. Hajladozni kezdtünk.
- Miért nem veszitek fel és teszitek fel Youtubera? - kérdezte Suga. - Király ajándék lenne az A.R.M.Yknak. - mosolygott.
- Igaz! - néztem Kookira. - Kérlek Kookie! - kaptam el a kezét és a nevét nyávogtam.

- Én benne vagyok! - mosolygott. - De csak hangot? - nézett Sugára.
- Ahha. A szobámban felvehetjük.
- Mire várunk még?! - indultam Suga szobájába. - Siessetek fiúk!

Azonnal bementünk Suga szobájába. YoonGi felhívta a figyelmünket, hogy egy mikrofonja van zajszűrővel, de nagyon vigyázzunk rá. Adott egy-egy fül hallgatót. Elosztottuk a sorokat és el is kezdtük a próbát. Amint minden stimmel Suga elkezdte fel venni. A fülünkbe szólt a zene. Nem is hallottam mást csak a zenét. A csengőt, a basszus gitárt és a dobot. Amint vége lett a számnak levettük a fülest és vissza adtuk YoonGinak.
- Át hangszerezem egy kicsit aztán meg nézhetitek. - mosolygott.
- De ne nagyon! - tettem keresztbe a karom. - Én szeretem úgy ahogy van.
- Csak egy kicsit más lesz. Észre se fogod venni. - nevetett.
Kimentünk a nappaliba és tévézni kezdtünk. Csináltunk pár közös képet Kookival a videóhoz. V Kooki nyakára csavart egy csillogó angyalhajat és a fejére tett egy mikulás sapkát. Én egy piros masnit kaptam Jimintől és egy piros, fehér színű cukorka pálcát Jintől. Megcsináltuk a képeket és ki választottuk a legjobbat. Fél óra múlva Suga készen is volt vele. Meghallgattuk és nagyon jó lett! A többiek is meghallgatták és aztán fel került a Youtubera. Szerintem nagyon jó lett.
- Lassan jöhetne már Niki... - ültem le a kanapéra.
- Nyugi. - ült le mellém Jin. - Itt nem fog elakadni a hóban.
- Ez lesz az első karácsonyom másokkal és nem lesz fehér... - sóhajtottam. - De legalább itt vagytok. - néztem végig rajtuk. - Tudjátok... Egy valamit nem értek.
- Mit? - kérdezte Jimin.
- Miért kerestetek új tagot?
A fiúk egymásra néztem, majd a földre. Ennyire gáz volt a helyzet?
- Tudod... Szerettem volna valakit a helyemre... - húzta el a száját Suga.
- Mi? - néztem rá. - Kiakartál lépni?!
- A fejemben volt. Az én ötletem volt az egész új tag sztori, de... de.. ha nem lépsz be már nem lennék itt...
- Te idióta vagy... - ráztam meg a fejem.
- Ezt most nem veszem magamra. - nevetett.
- De ugye már nem akarsz kilépni?
- Nem szeretném. - tette fel a lábát az asztalra. - Tudom, hogy sehol nem lennétek nélkülem. - csukta be a szemét és megnyalta a száját.
- Ez pont így van! - nevetett V.
Nevetgéltünk és lassan minden elkészült. A sütik és a díszítés. Lassan megérkezett Niki is.
- Hideg van! - dobta le a táskáját. - Bár annyira nem mint otthon.
- Esett már a hó!? - kaptam a kezembe a kezét. - Csináltál hóembert?! Vagy hóangyalt?! Szánkóztál már?!
- Igen. Nem. Nem és soha. - mosolygott. - Viszont ahogy látom te dolgoztál. - nézett körben a lakásban. - Tudom, hogy nagyon szereted a karácsonyt, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás? - lépett a tévéhez és fel emelte az oldalán lógó piros fehér cukor pálcikát,
- Dehogy! Karácsony van!
- Értem... - kezdte a hajamat piszkálni. - Miért van cukor a hajadban? - emelt fel egy apró piros darab cukrot.
- Ohh... - vettem ki a kezéből.
A kukához mentem és kidobtam. Szent estét akarok! Meleg tej, süti és beszélgetés! A legjobb ünnep az évben! Vissza mentem a nappaliba. Jimin csak ült és a földet bámulta.
- Mikor is mész vissza? - kérdeztem.
- A szilvesztert az osztálytáraimmal töltöm. Aztán tanulhatok ezerrel...
- Nem beszélnétek úgy, hogy mi is értsük? - kérdezte V. - Ez így unalmas.
- Bocsi. - mosolygott Niki. - A lényeg, hogy 26.-án haza kell mennem.
- Olyan hamar? - ültünk le a nagyszobába.
- Igen. Tanulnom kell az érettségire.
- De az még négy hónap! - néztem rá.
- Jó, de tudod, hogy egy szót se tanulok egész évben! Erre muszáj fel készülnöm. Nem szeretnék kettessel átmenni. Anya már így is ki van borulva. - sóhajtott.
- Miért? - kérdezte Jin.
- Az a baja, hogy nem vagyok otthon és, hogy a jegyeim nem a legjobbak.
- Angol vagy Koreiaból lesz a nyelv vizsgád? - kérdezte Moon.
- Már az angol középfok meg van. Most már csak a Koreai közép fok kell. - mosolygott. - Jó tanárom volt. - nézett rám.
- Én csak pár szót tanítottam. A többit te tanultad meg. - húztam el a szám.
- Annyira szégyenlős vagy! - fogta meg az arcom Niki.
- Nem vagyok szégyenlős! - csaptam a kezére.
- Dehogy vagy az... - kuncogott JungKook.
- Te csak fogd be! - löktem le Kookit magam mellől a kanapéról.
- Mi az MiHi csak nem rád nyitottak? - nevetett Niki.
- D-Dehogy! - álltam fel mellőle. - Én nem te vagyok! - másztam át a kanapén. - Ajándékokat kell venni!
- Nincs annyi pénz, hogy mindenki vegyen mindenkinek. - nevetett Jin.
- Húzzuk ki a neveket, de ne mondjuk el senkinek. - dobta be az ötletet J-Hope.
Fel írtuk mindenki nevét egy kis papírra, majd Jimin sapkájába dobtuk őket és mindenki ki húzott egy nevet. Szerencse senki nem húzta ki saját magát. Jimint húztam. Nem tudom mit vegyek neki. Mit szeret Jimin? Mutogatni a hasát... Vehetnék neki... Mondjuk... Mi az istennek örülne!? Fel emeltem a fejem és körbe néztem. Hova tűntek?! Ez nem igaz, hogy mindenki elment ajándékot venni... Azt se tudom mit vegyek. A szobámba mentem és fel öltöztem. Magamra vettem egy sapkát és kabátot és egy jó meleg sálat, zsebembe tettem a pénzem és elindultam. Egyedül nem akarok vásárolni. Az utcán ballagtam amikor észre vettem  YuGyeomot. Utána rohantam.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Szia! - mosolygott vissza. - Hát te? Egyedül?
- Ajándékot megyek venni. - indultunk tovább. - Te?
- Én is. BamBamnak kell vennem valamit.
- Én Jiminnek... De nem tudom mit vegyek. Nem nagyon ismerem a fiúkat.
- Jimin... - gondolkodott el. - Majd kitalálunk valamit ha oda értünk.
Lassan megérkeztünk a plázába. Felmentünk a második emeletre és egy ajándék boltba mentünk. Keresgélni kezdtünk. Jól szórakoztunk. YuGyeom mindent magára akasztgatott amit talált. Csinált magáról pár képet és folytattuk a keresést. Nagyon sok dolog van itt. Nem igazán tudom mit kellene vennem. Még mindig.
- Én szerintem telefon tokot veszek BamBamnak. - mosolygott. - Szerinted milyen legyen?
Kettő tokot emelt fel. Egy rózsaszínt és egy feketét. Nekem a fekete sokkal színpatikusbab. A feketére mutattam és a kosárba tette. Én is keresgélni kezdtem. Mit szerethet a has mutogatáson kívül Jimin. Szexin táncolni... Ez nehezebb mint gondoltam.
- Mit szólnál, ha te is telefon tokot vennél neki? Van egy olyan ahol névre csinálnak mindenkinek. Tőlem olyat kapott BamBam a szülinapjára. - indultunk a pénztárhoz.
- Az jó lesz. - bólintottam.
Kifizette a dolgokat amiket vett és elindultunk oda ahol telefon tokot lehet venni. Rengeteg tok van itt! Kiválasztottam egy feketét. Jimin nevét kértem rá világos kékkel és a születési évszámát. Azt mondták fél óra múlva kész lesz. Kimentünk az üzletből és sétálni kezdtünk a plázába.
- Nem vagy éhes? - fordult felém. - Szívesen meghívlak enni valamit. - mosolygott.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
Beültünk a McDonald's-ba. YuGyeom vett nekem és magának egy sajt burgert, sült krumplit, kólát. Leültünk az egyik asztalhoz és enni kezdtünk.
- BamBam féltékeny lesz ha ezt meghallja, hogy velem vagy. - nevetett.
- Az biztos. De csak vásárolunk. - ittam bele a kólába.
- Remélem nem fogja félre érteni. Kedves lány vagy, de... Nem az esetem.
- Részemről is! - nevettem.
Ettünk, majd amint elfogyott egy lány jött oda hozzánk pár barátnőjével.
- S-Sziasztok. - dadogott.
- Szia. - köszöntünk vissza.
- Kérhetnénk egy autó grammot? - kérdezte a másik.
- Persze! - válaszolt YuGyeom.
Alá írtunk pár fényképet és csináltunk pár képet.
- Randiztok? - kérdezte a harmadik.
- Dehogy! - kezdtem a kezemet rázni. - Csak vásárolunk.
- Pedig össze illetek. - mosolygott az egyik. - Szép karácsonyt. - hajoltak meg és elmentek.
Csak vörös fejjel néztem az előttem ülő fiúra, aki még vörösebb fejjel nézett vissza rám. Miért randi ha egy fiú és egy lány együtt esznek?! Csak barátok vagyunk! Felálltunk és vissza mentünk a telefon tokoshoz. Kivizettem a tokot és eltettem a zsebembe. Haza fele indultunk.
- Bocsi, hogy azt hitték randizunk... - motyogta lehajtott fejjel.
- Nem baj! - ráztam meg a fejem. - Nem is a te hibád. . mosolyogtam.
- Tudom, de olyan mintha az enyém lenne. - nézett rám és a nyakára simított.
Lassan haza értünk. Már a többiek otthon voltak. A szobámba mentem és becsomagoltam Jimin ajándékát, majd eldugtam a szekrényem aljára.
- MIHI!!! - ordított Niki.
Azonnal kirohantam és láttam, hogy mindenki a telefonját nyomkodja. Mi van itt?
- Te randiztál YuGyeommal? - kérdezte Nam.
- M-Mi?! - kaptam ki a kezéből a telefonját.
Egy kép volt rólunk amikor eszünk. Ez... Csak pár órája volt! Elolvastam a cikk címét. "Karácsonyi szerelmes pár.". Ez hazugság! Csak ajándékot mentünk venni!
- Ez hazugság! csak ajándékot mentünk venni! - néztem Kookira. - Kooki! - lépet oda hozzá. - Csak ajándékot vettünk! - fogtam meg a kezét.
- Ti jártok? - kérdezte Niki.
- Nem! - ordítottak a többiek.
- De! - nevetett Niki. - MiHi... - hirtelen lefagyott a mosoly az arcától. - Nem mondtad volna el nekem...?
- Tudod... - kezdtem kínos nevetésbe. - Ez csak... Meglepetésnek szántam! Igen! Annak! - folytattam a nevetést.
- A fenét! Nem akartad nekem elmondani! Pedig én tudtam a titkod és nem mondtam el senkinek!
- Te se akartad elmondani, hogy lefeküdtél Jiminnel! - vágtam vissza.
- De aztán elmondtam!
- De még mindig nem mondtad el milyen a szex!!! - ordítottam teli torokból.
A számhoz kaptam a kezem ahogy eszembe jutott mit mondtam. Elvörösödött az arcom. Nem vagyok normális!
- Szóval ez bánt téged. - mosolygott gúnyosa Niki. - Ha nagyon akarod elmondom. - lépett közelebb hozzám.
A fülembe kezdett suttogni... MINDENT! Mindent elmondott amire kíváncsi voltam, talán többet is mint amire tényleg kíváncsi lettem volna. Eltoltam magamtól és érzetem, hogy lángol az arcom.
- De vörös vagy. - kezdte az arcomat bökdösni V. - Ennyire durva volt amit mondott?
- Na minden hallottál amit tudni akartál? - csak lesokkolva álltam. Ennyire durva ha lefekszek valakivel?
- Meg kell hagyni. - nevetett Suga. - Nagyon vicces az arca ilyenkor!
- Mit mondtál neki? - kérdezte Kooki is.
- Csak az igazat. - vont vállat a barátnőm. - Ennyire durva volt kicsi MiHi? - kezdte az arcomat húzgálni.
- E-Ez... - habogtam. - Fúj!
- Nyugi, nem volt minden igaz. Vagyis, de. De a rendes kapcsolatokban nem csinálják olyan durván. - nevetett Niki.
- Remélem is! Ez borzalmas! - tettem a fülemre a kezem és rázni kezdtem a fejem. - Nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet!
- Tényleg. Mit mondtál neki? - nyávogott JungKook.
Niki Kooki füléhez hajolt és bele suttogott. JungKook szeme kikerekedett és tátva maradt a szája. Bezárta a száját és nagyot nyelt, majd a földet kezdte bámulni amikor Niki ellépett tőle.
- Na neki még viccesebb az arca! - nevetett V.
- Még nem feküdtetek le. Igaz? - kérdezte Niki. Csak megráztuk a fejünket. - Hát ne siessétek el!
Megvacsoráztunk és kerestünk tiszta ágyneműt Nikinek. Amint megvolt a szobámba vittük. Megágyaztunk és befeküdtünk az ágyba. Beszélgettünk, majd elnyomott minket az álom.

BamBam szemszögéből:

Megvettem YuGyeomnak az ajándékát, egy ajándékozó szatyorba tettem és eltette oda ahol biztos senki nem keresi. Az alsó gatyák biztos menedéket nyújtanak. nem volt nehéz ajándékot választani neki. Már hónapok óta egy szilikonos karórát nézeget. Megvettem neki mert azt mondta ő nem veszi meg magának mert drága. Na és én megvettem. A legjobb barát vagyok az egész világon. Lassan ő is haza jön, kár, hogy nem adhatom neki oda egyből. Hallottam, hogy nyílik a lakás ajtó kimentem és YuGyeommal találtam szembe magam.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. Mi az?
- Hol az ajándékom? - kezdtem a kezeit nézni.
- Nem BamBam! - nevetett. - Majd holnap meglátod. - a szobájába ment én meg a tévé elé ültem és gépezni kezdtem.
A fórumokat olvastam és egy érdekes cikkre találtam. "Karácsonyi szerelmes pár."... Ez nem igaz!
- YUGYEOM! - ordítottam el magam. - MI AZ, HOGY RANDIZTÁL MIHIVEL!?
- Mi van!? - jöttek ki a többiek.
- T-Tessék? - kérdezte YuGyeom.
Mindenki elolvasta a cikket. "Egyesek szerint még egy csók is el csattant a két idol között. Talán most együtt vannak? Esetleg ez csak egy szórakozás volt YugYeomnak? Több állítás szerint együtt mentek haza és nem látták elmenni a GOT7 Maknaját. Lehet a szent estét is együtt töltik Hogy reagálhatnak erre a csapat társak? Rap Monster vagy JB. csinál majd nagyobb balhét?".
- Ez hülyeség! - háborodott fel a barátom. - Semmi nem történt!
- Tényleg? - néztem rá.
- Csak ajándékokat vettünk. Aztán kajáltunk és haza kísértem. Soha nem randiznék azzal a lánnyal aki tetszik neked.
- Köszönöm YuGyeom. - öleltem meg. - Király barát vagy.
- Tudom... - tette a hátamra a kezét.

JungKook szemszögéből:

Nehezen, de megtaláltam a megfelelő ajándékot Sugának. Gondoltam, hogy vizet veszek neki mert rappel, de végül a zajszűrő mellett döntöttem. Tegnap reggel is több százszor elmondta, hogy nincs zajszűrője. Na most már van egy vadonatúj! Még most is arra gondolok amit Niki mondott tegnap este. Nagyon durva! De hála neki, most MiHi biztos nem akar velem lefeküdni.
- Ébresztő JungKook! - kopogott az ajtómon MiHi. - Gyere reggelizni! Még sok dolgunk van!
- Megyek! - szóltam ki.
Fel pattantam és felöltöztem. Kimentem és a porszívó hangja fogadott. Jin takarít... Választhattam, hogy segítek Jiminnek és J-Hopenak letakarítani az ablakokat, vagy MiHinek sütit szeletelni. Az utóbbi mellett döntöttem. J-Hopepal ablakot mosni nem életbiztosítás. Amikor valamelyik nap csináltuk én másztam ki az ablakba és ő tartotta az ablakot. Megijedt egy madártól és rám vágta az ablakot. Majdnem leestem a 14. emeletről.

Vissza emlékezés a nyárra:

- Gyerünk JungKook! - szólt Jimin. - Egyedül te vagy az aki képes rá!
- Tényleg? - néztem végig az arcukon.
- Nem. Csak azért mondjuk, hogy kimássz. - vont vállat Suga.
- Miért én?! - dobtam le a földre a rongyot és a vegyszert.
- Mert fiatal vagy és pótolható! - válaszolt Jin. - De szeretünk!
Sóhajtottam és a kezembe vettem a földön heverő dolgokat. Óvatosan kiléptem az ablakon és a párkányra ültem. Egyik kezemben a rongy és a vegyszer, a másikban az ablak széle.
- J-Hope fogja az ablakot neked csak le kell törölnöd. - szólt ki Suga.
Az ablak felé fordultam és a szabad kezemmel törölgetni kezdtem. Egész jól ment addig ameddig egy madár nem szállt le mellém, majd még egy.
- J-Hope... Miért van itt ennyi madár?
- Csak gyorsan mosd le és gyere be, hogy kint maradjanak a tollas szörnyek!
Egyre gyorsabban csináltam amikor egy madár szállt a vállamra. J-Hope fel sikított és becsapta az ablakot. A kezem amivel tartottam magam fájni kezdett, mert sikeresen rá csapta. Elvesztve az egyensúlyom hátra dőltem. Becsuktam a szemem és vártam, hogy meghaljak, de inkább csak tele ment a fejem vérrel.
- JungKook! - ordított Monster.
Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a fiúk az ablakban állnak és mosolyognak rám. Vagyis... Aggódva néznek. Fura, hogy fordítva vannak. Vagyis... Én vagyok fordítva.
- Mázlid van! Beakadt a gatyád a csőbe! - nevetett Suga.
- Csak húzzatok már fel! - ordítottam.
- Nyugi! - szólt V. - Van egy sokkal jobb ötletem!
- Vagyis?! - ordítottam.
- Leviszem a matracokat és alád pakolom. Aztán Jimin leakaszt a csőről és kész!
- Ez egy szar ötlet! - ütötte fejbe magam. - A 14.-en vagyunk TaeHyung!
- Ja... De ha pár szinttel lentebb lennénk bejönne! - nevetett.
- Na jó... - szólalt fel Monster. - Felhúzunk!
- Hány kiló vagy? - kérdezte Jimin.
- Nem tudom... Úgy hatvan, esetleg hetven! - válaszoltam.
- Bocsi Kooki, de akkor én nem húzhatlak fel! Nem lenne jó belerondítani az edzésembe!
- Jó akkor Jimin kívül mindenki háromra húzza! - adta ki a parancsot Monster.
Éreztem, hogy megfogják a lábam. Háromra húzni kezdtek. Egész hamar berángattak az ablakon. Kiterültünk a földön kivéve Jimin.
- Soha többet nem mosom le az ablakot! - néztem rájuk.

Vissza a jelenbe:

- Itt vagy Kooki? - fogta meg a kezem MiHi.
- Igen. - bólintottam. - Miben segítsek?
- Nos... Magasabb vagy ezért vegyél elő tányérokat és poharakat.
Úgy tettem ahogy mondta. Mindent elő pakoltam amit kért. Nem értem már most minek teríteni és pakolni.. Még csak... Fél három?! Eddig aludtam?! Lehet többet kellene egyedül aludnom... MiHi aranyos amikor alszik, csak motyog és nem igazán lehet aludni mellette.
- Valami baj volt este? - kezdett megteríteni.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Csak jól esett aludni. - mosolyogtam rá. Niki?
- Elment vásárolni. Azt mondta valamit elfelejtett, de szerintem lassan jön.
- Tudok segíteni? - lépet oda hozzá.
- Nem igazán. - tette le az utolsó darabokat. - Kész.
- Bocsi, hogy nem segítettem olyan sokat... Csak gondolkodtam...
- Min? - lépett közelebb hozzám. - A cikken!? Nem volt i... - nem tudta befejezni mert megcsókoltam. Eper ízű a szája! Ez egy új íz! Messzebb hajoltam tőle és megnyaltam a száját.
- Miért van eper ízed? - kérdeztem.
- Nikitől kaptam szájfényt. Nagyon rossz?
Csak megráztam a fejem és megint megcsókoltam. A konyhában csókolóztunk és ölelkeztünk. Édes puha ajkai az enyémmel táncoltak. Egészen addig ameddig valaki be nem zavart.

MiHi szemszögéből:

A konyha közepén csókolóztam JungKookkal. Örülök, hogy hisz nekem és sértődött meg azért, mert YuGyeommal voltam tegnap.
- MiHi! - rántott el Kookitól Niki és a szobámba kezdett ráncigálni. Beértünk és bezárta az ajtót. - MiHi...
- Mi az? - néztem rá.
- Lefeküdtem Jacksonnal! - kezdett suttogva ordibálni.
- Mit csináltál!? - kérdeztem vissza.
- Csak a pillanat műve volt! Megcsókolt aztán egy szállodába mentünk! Én... Áhh!!! - ült le az ágyamra.
- Annyira hülye vagy! Jimin még mindig szerelmes beléd!
- Ő mondta?! - nézett rám döbbenten.
- Nem... de tudom, hogy az! Amikor a közelében vagy mindig piros az arca és malmozik az ujjával!
- Istenem! - állt fel az ágyról és a fejére tette a kezét. - Hogy lehetek ekkora idióta!? Egy kurva vagyok! - kezdett sírni.
- N-Nem vagy az! - álltam fel és megöleltem. - Minden vagy, de az nem! Ne sírj! Kérlek! Tudok, hogy nem tudok jól vigasztalni!
Csak sírt és sírt. Hülye Jackson! Jó... Nem csak az ő hibája, de akkor is! Lassan abba hagyta a sírást. Kifestette magát, hogy ne látszódjon és kimentünk vacsorázni. nagyon szeretem az ünnepi kaját és amit Jin össze dobott az isteni! Hamar befejeztük a kaját és a fához mentünk. Már reggel kipakoltuk az ajándékokat. Egyedül JungKook rohant be az ajándékért. A fa alá tette és beszélgettünk, majd csináltunk pár képet a fával és egy csoport képet és fel tette Jimin Instagramra és Twitterre, na meg Facebookra is. Vvel a fa alá ültünk és megnéztük a csomagokat.
- Ohh! - emelt fel egyet. - Ez... Mooné. - nyújtotta oda neki.
Kibontotta és egy szemüveg volt benne. Nem is egy... Három! Eltudom képzelni kitől van.
- Na?! - ült mellé Jimin. - Tudom, hogy szereted a szemüvegeket ezért ezt vettem neked, vagyis ezeket. Nem tudtam dönteni! Remélem tetszenek! - mosolygott.
- Még szép! - tette a fejére az összes szemüveget. Nevettünk rajta, majd tovább mentünk.
- Az Jiné. - adtam oda Jinnek.
Kibontotta és kettő szilikon muffin forma volt benne.
- Csak azért, hogy csinálj nekem muffint! - mosolygott V.
- Köszönöm. - nevetett Jin.
- Most az enyémet keresd meg MiHi! - szólt rám Jimin.
Azonnal a kezembe vettem az ajándékot és oda adtam neki. Szét tépte a csomagoló papírt és kivette a dobozból a telefon tokot.
- Wáó! - guggolt le hozzám. - Köszönöm! - puszilt arcon, majd vissza ment a helyére.
- Ez Sugáé! - nevetett V. - Csak egy ember ír ilyen tökéletesen! - adta át Sugának.
- Mit vettél nekem Kooki? - kibontotta és kiemelte a zajszűrőt. - Az istenit JungKook!
- Nem tetszik? - szomorodott el Kooki.
- Dehogy nem! De nem kellett volna ennyit költened rám! Ez nagyon drága! - kezdte nézegetni. - Istenem... Ez életem legjobb karácsonya!
- Már megijedtem... - tette a szívére a kezét Kooki és elmosolyodott. - Nem volt nehéz vissza keresni a gépeden, bár megtalálni a boltot ahol árulják nehezebb volt...
- Mit csináltál az előzményeim között? - nézett rá YoonGi.
- Semmit! Semmit! - nevetett.
- Ha már most én kaptam ajándékot akkor az enyém jön! - ki vett a fa alól egy nagy szatyrot és a kezembe nyomta.
Belenéztem és el kel mondanom, hogy az első számú bátyó kitett magáért. Talán nagyon is! Egy iPhone 5c volt a szatyorba elrejtve. Kiemeltem és rá néztem.
- És még JungKook ajándékára mondtad, hogy drága!? - kérdeztem.
- Nem volt olyan drága! De az most ne érdekeljen téged! - legyintett. - Örülj neki és kész!
- De nem rég kaptam új telefont... - bontottam ki. - Istenem ez kék! Köszönöm! - álltam fel és megöleltem.
- Azért tedd el a régi telefonod, mert már Jimin kettő iPhonet nyírt ki az idén. Nagyon könnyen törnek a rohadékok. - húzta el a száját Jin.
Bólintottam és tovább mentünk. Fel kaptam egy dobozt és az állt rajta, hogy J-Hope. Azonnal oda adtam J-Hopenak.
- Ha madár van benne akkor kidobom az ablakon! - nézet körbe.
- Nyisd már ki! - szólt rá Niki.
Kinyitotta és egy sapka volt benne. A sapka elején G-Dragon alá írása volt.
- Honnan az istenből szerezted? - nézett Nikire Hopi.
- Hát... Ma utána rohangáltam. Szerencse alá írta. Azt írták a közösségi oldalon, hogy ő az egyik példaképed szóval gondoltam örülsz, majd neki. - mosolygott Hopira.
- Még szép, hogy örülök! - tette fel a fejére a sapkát. - Nagyon jól áll!
Nevettünk, majd tovább mentünk. Nikinek szóló ajándék akadt  kezembe. Átadtam neki. Kibontotta és sál volt benne egy köröm lakkal.
- Na? - kérdezte Jin. - MiHi mondta, hogy szereted a rózsaszínt.
- Köszönöm Jin! - ölelte meg.
- Hol az enyém? - kezdett keresgélni Kooki. - Nekem senki nem vett?
- De! - nevettem. - Az előbb láttam valahol a nevedet...
Keresgélni kezdtünk és megtaláltuk. Azonnal neki esett. Mind egy 5 éves. Egész nagy doboz volt. Belenézett és vissza zárta.
- Mi az? - nevetett Monster.
Újra belenézett, majd ismét vissza zárta. Mi lehet a dobozban? Fel álltam és kivettem a kezéből.
- Ne! Add vissza! - szólt rám.
- Nem! Sose fogod kivenni? - néztem bele. - Ohh... - zártam vissza és vissza adtam neki. - Hát ez...
- Mi van vele? - kérdezte Moon és elkérte a dobozt. - Hogy kerül bele óvszer?  - nézett szét.
- Jimin ötlete volt! - mutatott Jiminra V. - Én nem akartam, de ő megfenyegetett! - borult a földre. - Az ő hibája!
- És mi az mellette? - kérdeztem.
- Digitális rajztábla. Rá csatlakoztatom a gépre és rajzolhatok. - mosolygott.
- Tök király! Majd megmutatod? - ültem mellé a kanapéra.
- Igen.
- Mi van az én ajándékommal? - kérdezte V és keresgélni kezdett a fa alatt. - Meg van!
Egy szatyor volt. Bele nézett és tátva maradt a szája. Egy macska fület és egy pizzás kupont emelt ki.
- Gondoltam a cica fül jó lesz a fanservicehez. A pizzás kupon meg... - a macska fület rám tette. - Vagy arra, hogy MiHire tedd. - nevetett.
Mindenki nevetni kezdett. Nem akarom megnézni, hogy nézhetek ki... V elrohant és amint vissza ért beült közém és Kooki közé. Az egyik kezével megfogta a fejem és elkezdte össze firkálni az arcom.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Csitt. - válaszolt és folytatta a rajzolást. - Kész!
A tükörhöz mentem és bele néztem. Szóval V ilyennek lát engem? Ez nagyon vicces.
- Köszönöm az ajándékot Hopi. - ölelte meg J-Hopeot V, majd arcon puszilta.
Beszélgettünk nagyjából tizenegy óráig. Össze pakoltunk, majd aludni mentünk. Még alvás előtt Suga segített a telefonom kezelésében aztán elment aludni. Mi is elaludtunk Nikivel.

37. Fejezet

Vigyázni fogok rád...

MiHi szemszögéből:

Két hét telt el a fényképezés óta. Nagyon jók lettek a képek! A vicces a nappaliban lóg, a komoly pedig a főúton van a hirdető táblán. Egy hete járunk gyakorolni a fellépésre. Sokkal nagyobb lesz a színpad, mint az előző fellépésen. Suga egyáltalán nem beszél velem... De nagyon jók voltak a próbák. Sok más bandával találkoztam és beszélgettem. Super Junior, Miss A és Orange Caramel. Az Orange Carameles lányok nem vettek fel új tagot. Ma van a fellépés és szörnyen izgulok! Még lesz egy próbánk aztán egy óra pihenő és kezdődik. Már, majdnem a próba végén amikor kicsit rosszul lettem. Elvesztettem az egyensúlyom és Vnek estem.
- Jól vagy? - kérdezte Rap Monster.
Leállt a zene és vissza álltam két lábra. Egy pillanatig nem kaptam levegőt...
- Igen... Próbáljuk még egyszer.
- Biztos? - kérdezte Jimin.
- Igen. - mosolyodtam el.
Újra próbáltuk és most sikerült. Mi van velem? Kimentünk és szobánkba mentünk. Leültünk a kanapéra. Nem érzem magam túl jól. Néha egyáltalán nem kapok levegőt. Felálltam és kifele indultam a vécébe.
- Hova mész? - kérdezte jungKook
- Vécé... - motyogtam és a vécébe ment.
Bementem és az egyik fülképe zárkóztam. Lehajtottam a vécé tetejét és rá ültem. Szörnyen érzem magam. Nyomás van a mellkasomon. Csak ne most! Már évek óta nem volt! Össze szedtem magam és vissza mentem a fiúkhoz. Nevettek és táncoltak. Leültem Kooki mellé és a vállára hajtottam a fejem. Szép lassan vettem a levegőt az orromon. nem akarom, hogy miattam passzolják a fellépést. Tudom, hogy soha nem lépnének fel nélkülem. Ismerem őket.
- Minden rendben? - tette az arcomra a kezét Kooki.
- I-Igen... - válaszoltam és fel emeltem a válláról a fejem.
Szép lassan telt az idő. Átöltöztünk és kimentünk a színpad mögé. A fiúk táncoltak a BigBang számára. Én is próbáltam, de nem igazán ment. Mi leszünk a következők. Izgulok. Amint lejött a BigBang mi mentünk fel. Megkaptuk a mikrofont. Ahogy elindult a szám énekelni kezdtünk és táncolni. Már a szám felénél jártunk amikor nem tudtam levegőt venni. Mintha egy golyó ült volna a torkomba. Se ki, se be nem tudott a levegő menni. Kiesett a kezemből a mikrofon és a földre estem. A fiúk rám néztek. Miért?! Miért most?!
- MiHi! - guggoltak le hozzám.
Megszólalni se tudtam. Reménykedek valaki tudja mi bajom. Nem bírom ki sokáig. ha nem kapok asztma spryat meghalok!
- Az istenért! - ordított Suga és leguggolt hozzám. - Minden rendben lesz! - fogta meg a kezem.
- Vigyázzatok! - szólt két mentős és odébb mentek a fiúk.
Fel ettek egy ágyra és valamit a számra és az orromra tettek. Minden sötét lett. Csak hangokat hallottam, de elmosolyodottak voltak. Nem értettem mit mondanak, de fel tudtam ismerni ki szólal meg. Hallottam lány hangokat. BamBam, Mark, GD és a "bátyáim" hangját. Aztán az is elcsendesedett.

Suga szemszögéből:

Leguggoltam hozzá és megfogtam a kezét. Csak úgy kapkodta a levegőt. Rohama van! Nem az nem lehet!
- Vigyázzatok! - szóltak a mentősök.
Fel tették egy kerekes ágyra és valamit tettek az arcára. Becsukta a szemét. Meg ne halj! Hozzá se szóltam az elmúlt hetekben! Milyen pocsék barát vagyok! Csak magamat sajnáltam! Levitték a színpadról mi meg mentünk utána.
- Mi történt? - kérdezte G-Dragon.
- Asztma roham... - válaszolt Rap Monster.
- Istenem... - túrt a hajába és vissza ment a szobájukba.
- Ugye jól lesz?! - kérdezte BamBam.
Csak megráztam a fejem. Én se tudom...
- Tuti jól lesz... - tette BamBam vállára a kezét Mark.
MiHit kivitték és mentőbe tették. Soha nem akartam egyetlen egy barátomat se így látni, főleg nem MiHit. Ijesztő egy mentő belseje. Minden van benne.
- Két ember fér be. - szólt ki az egyik mentős.
- Én megyek! - szállt be a mentőbe JungKook.
- Nem érdekel ki mit mond... - válaszoltam és én is beszálltam.
JungKook ült MiHi mellett és fogta a kezét. Én MiHi lábánál ültem. Kooki MiHi kezét fogta. Csak legyen jól!
- Suga... - nézett rám JungKook. - Ugye nem lesz semmi baja?
Könnyes volt a szeme. Aggódik érte... Ki nem? Gondolom a fiúk már úton vannak a kórházba.
- Biztos jól lesz. - mosolyodtam el. - Itt vagy neki.
Miért fáj ezt ennyire látni? Olyan mint amikor láttam Haeyt az egyik model sráccal fotózkodni. Féltékenység? Vagy csak szomorú vagyok? Szép lassan a kórházba értünk. Kiszálltunk a mentőből és MiHivel együtt bementünk a kórházba. MiHit eltolták az egyik szobába, mi pedig a várakozóban vártunk. Kitöltöttem egy beteg felvételi adatlapot aztán vártunk. Lassan megérkeztek a többiek a hallban vártunk, majd szólt az egyik nővér. Azonnal a szobába mentünk. Bent volt az orvos. A ruhája a szekrényben és kórházi háló ing volt rajta.
- Jól van? - kérdezte Jimin.
- Szerencsére nem történt nagy baj. A helyszínen lévő orvosok időben adtak neki levegőt. - mosolygott az orvos. Egy egész fiatal férfi volt. Fekete vastag keretes szemüveg volt a fején és fehér hosszú köpeny. - Alszik, de lassan felébred. Amint kinyitja a szemét kérem szóljanak nekem. - indult kifele a szobából.
- És mikor fog fel kelni? - kérdezte V.
- Akár még ma éjszaka is, de holnapra biztos.
Elhagyta a szobát mi meg az ágyhoz mentünk. Olyan rossz érzés fogott el. A fiúk körbe vették az ágyat. Én megint az ágy végén álltam meg. A párnája százhúsz fokos szögben állt. A keze a takarón kívül, az ölében. A feje egy kicsit jobbra volt dőlve. Így is annyira aranyos... Mi lesz ha nem kell fel? Úgy is fel kell! Remélem...
- Kooki... - szólaltam meg. - Elmegyünk inni egy kávét, kérsz valamit? - indultam az ajtó felé.
- Forró csokit... - válaszolt és MiHi kezét fogta.
Intettem a fiúknak és kimentünk. Egy kicsit had maradjanak kettesben. Iszogattunk, beszélgettünk. Lassan múlt az idő. Fél kilenc múlt.
- JungKooknak aludnia kellene. - szólalt meg Jin.
- Menjetek haza. - álltam fel a székből és a kukához léptem. Kidobtam a műanyag poharat és vissza mentem a fiúkhoz. - Én itt maradok.
- Tényleg? - kérdezte Moon.
- Igen... - sóhajtottam. - Pihenjetek csak.
Elbúcsúztam a fiúktól. Szerencse elhozták a cuccom. Átöltöztem és leültem MiHi ágya mellé. csak néztem ahogy alszik. Édesen szuszogott. Nagyot nyeltem és a kezéért nyúltam. Óvatosan megfogtam a kezét. Puha a bőre. Fogtam a kezét és szép lassan behunytam a szemem.

~~~

Arra keltem, hogy valaki a kezemmel szórakozik. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy MiHi már fent van. Rám emelte a tekintetét. Korom sötét van. Szólnom kell az orvosnak, hogy fel kelt. Fel akartam állni és elindulni, hogy megkeressem az orvost, de nem engedte el a kezem. Vissza néztem rá. Ki volt takarva és négy kézláb nézett rám. 

- Szólnom kell az orvosnak. - húztam volna el a kezem, de nem engedte. 

- Nem kell. - rázta meg a fejét. - Maradj itt! - húzott az ágyra. - Veled akarok lenni... 

Közelebb ült hozzám. Nem néztem rá. Az ágy melletti falat bámultam. Éreztem a hideg ujjait az államon, majd maga felé fordította a fejem. A számra nézett és megcsókolt. Nem tudom hova tenni, hogy mit csinál. Magára húzott, a feje mellett támaszkodtam és vissza csókoltam. A nyelvem a szájába kalandozott amire ő bele nyögött a csókba. Megnyaltam a fogait. A kezével a hajamba túrt. Elhagytam a száját és a nyakát kezdtem csókolgatni. Nem kellene ezt csinálnom! Főleg nem JungKook barátnőjével! Le kellene állnom, de nem megy! Elhajoltam tőle és fel gyűrtem a hálóruhát a hasáig. Lentebb másztam és a hasára nyomtam egy puszit. Fel ült és levette a hálóruhát. Tényleg kicsik a mellei. Vissza döntöttem az ágyra és rá másztam. A mellére tettem a kezem és pumpálni kezdtem. Nagy sóhajok és nyögések hagyták el a száját. Nem akarom, hogy bárki is meghalljon minket. Megcsókoltam, talán így kevésbé hallja bárki is. Minden perc múlással közelebb kerültem ahhoz, hogy levegyem a gatyám és magamévá tegyem. Levettem a kezem a melléről és ledobtam a pólóm. Levettem a gatyám, majd vissza másztam rá. Nem tartott sokáig ez a fel állás, mert egy mozdulattal helyet cseréltünk. A derekamra ült és a hasamat kezdte csókolgatni és nyalogatni. Mi van vele? Általában félénk és nem túl nyomulós, de most! Ő kezdeményezett és most is ő van felül. Egészen az alsóm széléig nyalta a hasam, majd elkezdte rólam lejjebb cibálni az utolsó ruha darabom. Amint lent volt a férfiasságomra markolt és dolgozni kezdett. A párnába markoltam. Haey óta nem voltam más lánnyal! Nagyon hiányzott már, hogy valaki kényeztessen.

- Bassza meg! - csaptam a fejemre. 

- Mi az? - állt meg egy pillanatra és rám nézett. 

- Nincs nálam óvszer... 

- Nem baj... - vette a szájába a férfiasságom. 

Nagyra nyílt a szám. Nem bírom! Percekig tövig a szájában tartott, vagy mozgott. Ha nem hagyja abba, most azonnal elmegyek! Fordítottam a felálláson. Ismét ő került alulra. Levettem róla a bugyiját és várakozás nélkül bele hatoltam. Nagyot nyögött. Olyan mintha nem szűz lenne... Át karolta a nyakam és mozogni kezdtem benne. 

- Su... Suga... - nyögte ki a nevem. - Szeretlek... 

Nem tudom elhinni, hogy mind ez megtörténik. Pár perc múlva éreztem valaki kezét a vállamon és hallottam valaki hangját. Nincs itt senki csak mi ketten. 

- Suga! - ordított V. - Kelj már fel! 

Kinyitottam a szemem és körbe néztem a szobába. Besüt a nap és itt vannak a többiek, még a GOT7, Haey és Mool is. A kezemre néztem, Még mindig MiHi kezét fogtam. Álom volt? Annyira igaznak tűnt! Elengedtem MiHi kezét és megtöröltem a szeme. Tényleg álom volt... 

- Semmi nem történ? - kérdezte Monster. 

- Semmi... - kezdtem nyújtózkodni. - Csak aludt. 

- Lassan csak fel kell... - néztem Haeyre aki oda lépett MiHi ágyához. - Régen mikor rohama volt eltörte a kezét... 

- Szerencse nem történt semmi. - mosolygott V. 

- Annyira sajnálom! - ölelte meg MiHit Mool. - Nem utállak! Soha nem utáltalak! 

- Tudom... - motyogta MiHi. - Bocsi, hogy elloptam az álmod... 

Több se kellett nekem. Fel álltam a székből és kirohantam az orvoshoz. Amint megtaláltam vissza mentünk a szobába. Megmérte MiHi vérnyomását és megnézte a szívverését.

- Nem látom értelmét, hogy elküldjelek a laborba. Szóval nyugodtan haza mehetsz. - mosolygott MiHire. - Viszont... Jó lenne ha vennél egy asztma sprayt. A biztonság kedvéért. És ha lehet ne terheld magad túl. 

- Rendben. - bólintott MiHi. 

- Lenne egy kérdésem... Érezted, hogy baj lehet? 

MiHi nem mondott semmit csak ült és kezét kezdte bámulni. Komolyan tudta, hogy rohama lesz és nem szólt nekünk? 

- Értem... - állt fel az ágy mellé húzott székből az orvos. - Tudod hó naponta nagyon sokan halnak meg asztma rohamban... - sóhajtott és elhagyta a szobát.

- Érezted, hogy rosszul vagy?! - ordított Haey. - Azt hittem 17 évesen kicsit több eszed van! Nagyi halálra idegeskedik! Anyud és apud ide akart repülni, hogy haza vigyenek! 

- Én... - kezdett szipogni MiHi. - Sajnálom! - sírni kezdett és a kezével kezdte törölgetni a szemét. - Elrontottam a fellépést is! 

- Nem! - ültem le mellé. - Dehogy rontottad! A lényeg, hogy jól vagy... 

Haey sóhajtott és elindult kifele a szobából, Mark pedig rohant utána. Kimentünk a szobából még MiHi átöltözött. JungKook hozott neki tiszta ruhát. Amint kilépett a szoba ajtaján elvette Jimin a kezéből a táskát és a vállára dobta. 

- Sajnálom... - motyogta MiHi ahogy elhagytuk a kórházat. 

- Szerencse nem lett nagy bajod. - mosolygott rá BamBam.

- BamBam nagyon aggódott érted... - mosolygott rá Mark. 

Nehéz elhinni, de Mark és Haey járnak... Nem tudom JB. hogyan reagált erre, de szerintem nem jól. Mind kettőjük hírnevét ronthatja. Nem vagyok féltékeny. Végül is Mark az a ruhát hordj amit én vissza vittem a turkálóba. De az álom még mindig nem hagy nyugodni. Hogy voltam képes olyat álmodni?! Undorodok magamtól! De el kell ismernem, hogy fantasztikus képzelő erőm van.  

MiHi szemszögéből: 

Rosszul érzem maga... Remélem senki nem mérges rám... Mielőtt haza mentünk volna, bementünk a gyógyszertárba és vettem asztma sprayt. Haza indultunk és lassan haza is értünk. A fiúkon kívül mindenki elment. A lakásba mentünk és lepakoltam a szobámba. Kimentem a konyhába és kibontottam a sprayt. Olyan rég használtam... Bele tettem azt a kis üveget és bele szívtam. Mennyire utálom ezt az egészet... 

- Emlékszel, hogyan kell használni? - kérdezte V és az asztalra dőlt. 

- Igen... Ezt soha nem lehet elfelejteni..- sóhajtottam. 

- Örülök, hogy jól vagy. - mosolygott.
- Elrontottam a fellépést... - álltam fel az asztaltól. A kezembe vettem az asztma sprayt és a szobámba indultam amikor Suga elkapta a kezem és a saját szobájába ráncigált. Ahogy beértünk bezárta az ajtót és az ágyára ült. Rám nézett. Szóra nyitotta a száját, de egy szó se jött ki a száján. Elnézett rólam és becsukta a száját. Csak néztem rá. Vissza nézett rám és sóhajtott egyet.
- Éjszaka... Aludtál... Igaz? - pislogott.
- Igen... Miért?
- Semmi... Csak... Sajnálom. - húzta el a száját. - Szörnyen viselkedtem veled az elmúlt hetekben. Én csak... Bocsi...
- Nem baj. - ráztam meg a fejem és elmosolyodtam. - Te voltál velem egész este?
- Igen. - bólintott. - Gondolok JungKooknak jobban örültél volna.
- Örülök, hogy te voltál.
Nem mondott semmit csak fel állt és megölelt. Csak álltam míg ő átölelt és a fejét a vállamra tette.
- Ezentúl vigyázni fogok rád... - suttogta. - Mindig is én leszek az első számú bátyó...
Elmosolyodtam és a hátára tettem a kezem. Féltem Sugától pedig ő az eddigi legkedvesebb srác akivel találkoztam. Végre úgy érzem magam mintha tényleg lenne egy bátyám.

Mark szemszögéből:

A lakásba mentünk. Haey haza ment Moolal. Sajnos... Amint a lakásba értünk beültünk a nappaliba a kanapéra.
- Sugát nem is érdekelte, hogy jársz Haeyel. - ült le mellém BamBam.
- Suga nem olyan aki a végtelenségig loholna egy olyan lány után akivel már szakított. De örülök, hogy nem érdekli. Nincs annál rosszabb amikor a barátom volt csajával járok és zavarja... - nagyot sóhajtottam.
- Ha lány lennél nem is járhatnál vele! - csapott vállba JR.
- Miért? - néztem fel rá.
- Mert a lányoknak van alap szabálya... - ült le szembe velem. Csak bambán néztem rá. - Tudjátok Jean szeret beszélni és ha MiHi nem ér rá akkor velem pletykál...
- Mindig is tudtam, hogy nő vagy! - nevetett Jackson.
- Te csak fogd be! - kezdett nevetni.
Mindenki nevetett kivéve BamBam. Csak a kikapcsolt tévét bámulta.
- Valami baj van? - kérdeztem és a hátára tettem a kezem.
- Azt hiszem igazatok volt... - hajtotta le a fejét. - MiHi egyáltalán nem szeret... - szorította össze a szemét.
- Ez nem igaz! - guggoltam le hozzá. - Biztos vagyok benne, hogy szeret! - emeltem fel a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni. - Te sírsz?
- Nem! - nézett el rólam és a szeméhez emelte a kezét. - Csak valami bele ment a szemembe... - húzta el a száját.
Mert nehéz lenne bevallani, hogy sír. Nem ő lenne ha bevallaná. Ennyire bele esett MiHibe? Fel álltam és elmosolyodtam. Be kell ismernem, hogy BamBam amikor sír nagyon aranyos!

MiHi szemszögéből:

A szobámban kerestem a telefonom. Hol az istenben lehet!? Emlékszem, hogy itt volt valahol!
- Valaki telefonja csörög! - ordított Jin.
Kirohantam a nappaliba, át ugrottam a kanapén és a kis asztalra nyúltam ahol a telefonom volt. A kezembe vettem és fel vettem.
- Igen?
- Most néztem a karácsonyi fellépéseteket! Jól vagy?! Megint veled van tele a net! 
- Jól vagyok. - ültem fel a kanapéra. - Nem akarom megnézni, hogy szidnak... - dőltem hátra a kanapén.
- Mindenki ideges! Élet jelet várnak tőled! 
- Örülnék, ha itt lennél... - álltam fel és a szobámba indultam.
- El menjek? Lassan itt a téli szünet. Ha akarod oda repülök. 
- Nagyon örülnék. - mosolyogtam.
- Rendben! A téli szünet első napján megyek! De most leteszem Kezdődik az órám. Szia!
- Szia...
Aggódnak miattam a rajongók? Fel néztem az összes közösségi oldalra ahova be vagyok regisztrálva és tényleg. Fényképek és jobbulást kívánó üzenetek. Azonnal közöltem, hogy semmi bajom. Azonnal jöttek rá a lájkok és az üzenetek. Nem gondoltam volna, hogy egyszer engem is úgy fognak szeretni mint más előadókat. Vissza mentem a nappaliba és leültem Kooki mellé.
- Nikivel beszéltél? - kérdezte Jimin.
- Igen... Azt mondta meglátogat.
- Ohh... - harapott a szájára Jimin.-
- Ha zavar akkor...
- Nem! Nem zavar! - rázta meg a fejét. - Ha te örülsz, hogy itt van akkor én eltűröm. - mosolygott.
- Köszönöm Dooly. - mosolyogtam rá.
Egy darabig néztük a tévét, majd aludni mentünk. Átöltöztem és bedőltem az ágyamba. Még egy utolsót szívtam az asztma spraybe és elaludtam.