23. Fejezet

Egy nap Rap Monsterrel 

MiHi szemszögéből:

Reggel van és Niki már elment. Kicsit hiányzik, pedig csak most ment el. Tegnap este lenyúltam V pólóját. Neki kicsit kicsi ezért kisajátítottam pizsinek. A térdemig ér szóval nem igazán veszek alá semmit csak egy bugyit. Mivel nincs mellem, vagyis nagyon kicsi, ezért nem találom értelmét annak, hogy a pizsi alá melltartót vegyek. Kócos hajjal mentem ki a konyhába ahol a többiek már javában reggeliztek.
- Jó reggelt. - töröltem meg a szemem.
- Neked is! - köszöntek kórusban.
- Azt hittük sose kelsz fel! - nevetett Moon.
- Álmos voltam! - ültem le az asztalhoz. - Palacsinta? - néztem Jinre aki a lábassal a kezében forgott az asztal és a tűzhely között.
- Nem szereted? - torpant meg.
- Dehogynem! Nálunk a palacsintát vékonyan sütik meg és megtöltik túróval, lekvárral, kakaóval, nutellával, pudingos is nagyon jó! - könyököltem az asztalra.
- Majd valamikor csinálsz nekünk! - nevetett Hopi.
- Csak Jinnek! Nekem csak ő add kaját! - nyújtottam ki a nyelvem, mire Suga megfogta és nem tudtam vissza húzni. - Hyung! - nyöszörögtem. - Enge e!
- Majd ha megtanulod, hogy ne nyújtogasd a nyelved! - nézett rám komoly arccal.
- Jó vany! - csaptam a kezére. - Es fál!
Mindenki röhögött, még Suga is. Mekkora szemét barátaim vannak! A nyelvem már teljesen kiszáradt, de őt nem is érdekli. Egyáltalán hol járhatott a keze?! Elengedte a nyelvem és azonnal a csaphoz rohantam és kiöblítettem a szám.
- Ma még nem voltam vécén! - nevetett. - És azt se csináltam, ha érdekel.
- Le tapiztad a nyelvem! - fordultam felé lógó nyelvel. - Undi! - húztam vissza a nyelvem és bezártam a szám.
- Istenem... - forgatta a szemét. - Elmegyek VÉCÉRE! - állt fel és elindult a vécébe.
- Miért kell a nyelvemet tapogatni? - ültem vissza. - Ez nem egészséges... - ráztam meg a fejem.
- Amikor JungKook beszélt neki vissza akkor Kooki egy kötéllel és egy szép vastag celluxszal lett gazdagabb. - nevetett Jimin.
- Komolyan? - kezdtem enni a palacsintám.
- Igen... Kikötözött és leragasztotta a szám! - mondta felháborodottan Kooki. - A legrosszabb, hogy elkezdtek táncolni Moonnal és Jinnel! Na már Suga, Moon és Jin nem tudnak táncolni!
- Megint ki akarod, hogy kötözzünk?! - csapta fejbe Jin. - Kuss és egyé!
- Jó van, jó van! - folytatta az evést.
Csak néztem ahogy eszik. Aranyos volt. Teljesen sikerült össze kennie a száját csokival. Olyan volt akár egy 6 éves. Elmosolyodtam és a tányéromra néztem. Bekaptam az utolsó falatot és hátra dőltem.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem.
- Ha van kedved akkor eljöhetsz velem a Weekly Idol stúdiójába. Utána elmehetünk... Vásárolni?
- Szívesen elmegyek! De nekem mindegy mit csinálunk. - mosolyogtam.
- Rendben. Akkor öltözz és menjünk! Siess!
Azonnal felálltam és a szobámba rohantam. Elő kerestem tiszta alsó neműt, egy fekete magasított derekú farmert, egy fordos fehér inggel. A nadrágot az ingre húztam és egy fehér cipőt. Felvettem és vissza kimentem.
- Jé! - mutatott a cipőmre J-Hope. - Nekem is hasonló van! - mosolygott.
- Oh... - néztem a cipőmre.
- Na mehetünk? - kérdezte Moon.
- Igen! - bólintottam és a bejárati ajtóhoz szaladtam.
- Majd jövünk Sziasztok!
Elköszöntünk a többiektől és indultunk a műsor helyszínére. Egy darabig mentünk, majd Nam a zsebében kezdett kotorászni. Megálltunk és rá néztem. Egy borítékot vett elő.
- Tessék. - adta a kezembe.
- Mi ez? - néztem meg a borítékot.
- Mivel tag vagy azért kapsz pénzt. A fellépés, az első Weekly Idol szereplés volt. Ezért kapunk egy összeget. Ez a tiéd. - mosolygott. - Plusz te és JungKook kaptok egy másik összeget ami nem ilyen sok, de az is pénz.
- Értem. - néztem fel rá. - Köszönöm.
- Ne nekem köszönd. - indutunk tovább. -  Ez jár neked. De ne költsd e egyből! Értve? Ez rengeteg pénz! - kapta rám a fejét.
- Értettem. - szorítottam magamhoz a borítékot. - Hyung... - motyogtam.
- Igen? Valami baj van?
- Nincs zsebem... - nyújtottam neki vissza a borítékot.
- Elteszem, de ha haza értünk szólj. Elfogom felejteni. - nevetett és elvette a borítékot.
Lassan oda értünk a műsor stúdiójába. Bementünk és egyből az egyik irodába mentünk. Megbeszéltük a műsort, hogy mikor legyen és hánykor. Pénteken négy órától lesz. Mit fogok kapni a fejemre? De ez is vicces lesz. Kimentünk az épületből és megálltunk.
- Na mi legyen? - nézett rám Moon.
- Elég ha sétálgatunk. - indultunk el. A park felé kezdtünk sétálni. Egy nagyobb kitérő a lakásig, de most mit veszíthetünk? Legfeljebb fájni fog a lábunk. - Na mesélj magadról, kedves Rap Monster.
- Mit szeretnél tudni? - nevetett.
- Mindent! Tudod mit? - léptem oda egy automatához. Bele dobtam egy szénsavas víz árát és ki is adta a vizet. Bele ittam, majd a számhoz emeltem az üveget akár egy mikrofont. - Milyen volt a gyerek korod és a debütálás? - kérdeztem.
- Elmehetnél riporternek! - nevetett. - Túl jól áll a mikrofon!
- Gyerünk válaszolj! - toltam az orra alá a flakont!
- Rendben... - sóhajtott egyet és kivette a kezemből a flakont. - Érdekesen. Régen rengeteget atletizáltam. Egészen addig ameddig el nem kezdtem a gimit. Ott fenekestől felfordult az életem... Rossz társaságba kerültem és cigizni kezdtem. Egy teljes évig mérgeztem magam, majd J-Hope a suliba került és ő terelgette az életem vissza a rendes helyére. Egész jóba lettem vele. Ő lett az egyik legjobb haverom. Már a gimiben ismertem a többieket. Suga egy évvel felettem járt. Jimin és V pedig alattam. Jint már Suga ismerte, szóval a csapat megalakítása előtt ők voltak azok akik már tagok voltak. JungKook a debütálás előtt nem sokkal került be. Mondjuk plusz négyen voltunk, de az a négy ember elhagyta a csapatot. Vt nem is tudták, hogy a csapatba van, csak a debütáláskor megjelent plakáton látták.
- Azta. - néztem rá. - És mi a terved a közel jövőben?
- Még több dalt írni és kiadni a saját albumom.
- Gondoltál rá, hogy elhagyd a bandát? - komolyodott el az arcom.
- A BTS a családom. És a családomat nem hagyhatom el. - mosolygott. - Se a fiúkat, se téged.
Annyira édesen mosolygott. Én is elmosolyodtam. A fiúk tényleg olyanok mint egy nagy család. Már nagyon régóta ismerik egymást.
- Na és veled mi van? - biccentett a fejével.
- Sose voltak testvéreim. Mikor anya terhes lett, azt mondták nagy az esélye, hogy születéskor meghalok. Anyának nagy bajai voltak a méhével és azt mondták nem lehet gyereke, de itt vagyok. Mikor sikeresen világra jöttem, az orvos közölte anyával, hogy ne próbálkozzanak még egyszer gyerek vállalással, mert akár az anya életébe kerülhet. Én egy hónappal hamarabb érkeztem, de jól vagyok. - mosolyogtam. - Apa ideges volt amikor az orvos azt mondta, hogy nálam a betegségek fent állása sokkal nagyobb. Aztán 14 éves koromban volt egy asztmás rohamom. Kiderült, hogy asztmás vagyok, de az utóbbi időben nem volt rohamom.
- És van asztma sprayed?
- Van, de otthon. Nem gondoltam fontosnak, hogy elhozzam. Régóta nem volt semmi bajom. - mosolyogtam.
- Nem félsz, hogy valamikor lehet?
- Dehogy! Tudom, hogy nem lesz! - fordultam felé. - Ha az van azt érzem. Nem igazán kapok elég levegőt és akkor fel gyorsul a szívverésem. Szóval a roham előtti percekben rettenetesen vagyok.
- Akkor most jól érzed magad? - mosolygott.
- Igen. - bólintottam. - Köszönöm, hogy eljöhettem veled.
- Igazán nincs mit. - fogta meg a kezem. - Siessünk, mert ma még sok dolgunk van!

Suga szemszögéből:

Pár perce mentek el Moonék. Nyugalom van és a fiúk megint élvezik, hogy pucérok lehetnek. Istenem... Ezek... Inkább most szó nélkül hagyom. Túl lusta vagyok arra, hogy szitkozódjak. A konyhában ültem, mert közülünk az én szobámat fűtik a legjobban. Békésen fecabookoztam, de csörögni kezdett a telefonom. Haey? Miért hív? Fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia.
- Szia! Suga! Segítened kell! - tisztán hallottam a hangján a kétségbe esettséget.
- Miben?
- Nem igazán van olyan ember aki a párom lehetne ma! Kérlek segíts! Találkozzunk a BigHit épületénél fél óra múlva! Kérlek öltözz fel! Rendesen! Köszi! Szia és siess! - tette le a telefont.
- Istenem... - tettem le az asztalra a telefonom.
Elmentem a szobámba és egy fekete öltönyt vettem fel. Utálom az öltönyöket. Nem is az öltönnyel van a bajom, hanem a nyakkendővel. Egyszerűen vagy túl szűk vagy túl bő! Össze gomboltam a zakót és fel vettem a fekete cipőmet. A tükör elé léptem és megfésülködtem. Úgy nézek ki mint egy kibaszott pingvin! Ezért még sokkal jön Haey! Elő kerestem a pénz tálcám és a zsebembe tettem. Kimentem a nappaliba és a fiúk azonnal rám néztek.
- Hát te hova öltöztél ki így? - nevetett Hopi.
- Dolgom van. - mentem be a konyhába. A telefonomat is eltettem.
- Ugye tudod, hogy Moon nem szereti ha olyan helyre mész ahol fotózhatnak? - kérdezte Jin.
- Jaaj! Hagyjatok már békén! Én dolgom, hogy hova megyek. Szóval... Szarok arra, hogy mit szeret és mit nem! - indultam az ajtóhoz.
- Ebből megint vita lesz... Megint... - állt fel a kanapéról JungKook. - Ne menj el Hyung! - lépett oda hozzám.
- Bocs, de dolgom van. - mentem tovább.
- Suga! - szólt Jin. Mérges lett? - Nem mész el! Ha Moon azt... - vágtam bele a mondatába.
- Nem! Nem érdekel mit mond Rap Monster! Én dolgom mit csinálok! Kurvára szarok arra, hogy ti hogyan és mennyire nyaltok be Kim Nam Joonnak! - szinte már üvöltöttem. - Elmentem...
Kinyitottam az ajtót és kimentem rajta. magam után bezártam és elindultam a lifthez. Hallottam Jimin és V ordítását utánam, de nem érdekelt. Gyors léptekkel igyekeztem a találkozó helyére. Megsülök! Süt a nap én meg feketében vagyok! És ahogy ismerem Haeyt késni fog. Mikor oda értem senki se volt ott. Elő vettem a telefonom és azidőre néztem. Már rég letelt a 30 perc! Ez a nő borzalmas! Lassan 15 perce állok és várok, de sehol sincs! A 20. percnél befutott. Fekete magassarkú hangjára kaptam fel a fejem, Fel néztem és őt láttam. Jól néz ki az nem is kifejezés...
- Bocsánat, hogy késtem. - lépett oda hozzám.
- Nem baj. - vontam vállat. - Jól nézel ki.
- Te is... Bár ez az öltöny ismerős! Nem ez volt rajtad a végzős bálon? - lépett közelebb hozzám és végig húzta a kezét a zakón. - Nem sokat nőttél!
- Jól van! - néztem rá mérgesen. - Mehetünk?
- Persze.
Nyílt az épület ajtaja és hét jó madár lépett ki rajta.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Sziasztok. - nézett a fiúkra Haey.
- Sziasztok. - mondták egyszerre.
- Na menjünk Suga mert elkésünk! - fogta meg a kezem. - Nem magasságra nőttél hanem súlyra! Szörnyen nehéz vagy! - már két kézzel húzott.
- Elengednél? - kérdeztem. - Van lábam.
- Ugyan ezt mondta neked egy lány. Nem igaz? - nevetett BamBam.
- Mi? - állt meg Haey. - Ki?
- MiHi... - válaszoltam.
- MiHi... Kifogom tépni a haját... - sóhajtott. - Mi van vele?
- Moonnal ment valamerre. Azt nem tudom hova, mert nem voltam jelen. - vakartam meg a nyakam.
- Moon és MiHi randiznak?! - ijedt meg BamBam.
- Nem! Dehogy! - nevettem el magam. - MiHi nem Mool esete.
- Miért az unokatestvérem milyen? - tette csípőre a kezét Haey.
- Olyan aki rám nyújtotta a nyelvét! Akár egy hat éves! - ráztam meg a fejem. - Rettenetes!
- Gyerekes? - nevetett Haey. - Ő már csak ilyen! Én nem voltam gyerekes? - hajolt hozzám közelebb.
- De. Nagyon az voltál. - kuncogtam.
Elkezdett csörögni a telefonom. Elő vettem és Moon hívott. Csak kinyomtam.
- Ki hívott? - kérdezte.
- Monster... - tettem volna el a telefonom, de megint hívott. - Hagyjanak már békén pár percre! - kapcsoltam ki.
- És ha fontos? - kérdezte Mark.
- Akkor utánam jön! Na menjünk... - indultam el. - Sziasztok. Ha keresnek nem jártam itt.
- Várj már meg! - rohant mellém Haey. - Rap Monster ki fog akadni! Ezt akarod, hogy megint veszekedjetek?! És ha megver?!
- Azt próbálja meg! - álltam meg. - Akkor első lépésem lesz, hogy ott hagyom az egész bandát!