21. Fejezet

Áram szünet

MiHi szemszögéből:

A lakás ajtóhoz érve Jin a kulcsot kezdte keresni. Már könyökig a zsebében volt a karja, de nem találta.
- Hol az istenben lehet? - tette le a szatyrokat.
- Már nem azért Jin... - szólaltam meg. - Be se zártad az ajtót.
- Tényleg... - kapta a kezébe a szatyrokat és benyitottunk a lakásba.
Az egész lakás üres volt. Hova mehettek? Nem is érdekel. Becipekedtünk a konyhába. Jin azonnal elkezdett kipakolni.
- Tudok valamiben segíteni? - kérdeztem.
- Nem kell. - mosolygott. - Köszönöm, hogy segítettél haza cipekedni. - puszilt homlokon.
- H-Hát... S-Semmiség volt. - néztem le róla.
- Tessék. - vissza kaptam a fejem és a csoki volt a kezében amit a boltban vettünk.
- Oh... - vettem ki a kezéből. - Köszönöm.
- De csak kaja után edd meg! - szólt rám. - Még a végén nem fogsz enni ebédet.
- Nem vagyok már kis gyerek. - indultam a szobámba. - Szólj ha kell segíteni!
- Oké!
Ebédig a szobámban ültem és magam után keresgéltem a neten. Hihetetlen! Saját fanklubbom van! Amit nem díjazok, hogy ezek utánam rohangálnak és képeket csinálnak rólam sunyiban. Leginkább fiúk azok akik "rajonganak" értem. Egy óra fele Jin szól, hogy kaja. Mire kiértem mindenki az asztalnál ült.
- Megetted a csokit? - mosolygott Jin.
- Nem. - ráztam meg a fejem és helyet foglaltam JungKook és Niki között. - Nem volt rá időm...
- Mit csináltál? - nézett rám V.
- Magam után kerestem az interneten... - sóhajtottam.
- És mit találtál? - kérdezte Moon.
- Nagyon nagy rajongókat.
- Jaaj!- rázta ki a hideg J-Hopeot. - Sasaengek!
- Mik? - kérdeztem vissza.
- Olyan rajongók akik képesek túl messzire menni. - válaszolt Suga.
- Például?
- Valamelyik nap J-Hope telefonját ellopta egy lány. Szegény Hopi sírva jött haza. - mondta V.
- Ez szörnyű! - ütöttem az asztalra. - Miért nem mentél utána? - néztem Hopira.
- Mit csináltam volna vele? Csak egy kislány volt! - vont vállat. - Mit eszünk Jin?
- Ázsiai leves rizs tésztával. - jött asz asztalhoz Jin kezében két tányérral. - Ezek a hölgyeké.
- Segítek Jin. - állt fel Jimin.
Mindenki megkapta a kaját és leültünk enni. Jin istenien főz! Elsőnek fejeztem be az evást. Igaz Niki egy darabig szerencsétlenkedett az evő pálcikával.
- Feladom! - tette le a tányér mellé a pálcikát.
- Béna vagy... - nevettem és a kezembe vettem a pálcikát. - Nyisd ki a szád!
Elkelesztem etetni. A fiúk jót nevettek rajtunk. Niki már az első találkozásunknál kijelentette, hogy ő koreaiul fog beszélni. Hamar megtanult, de enni pálcikával még mindig nem képes. Amint elfogyott a tészta a leveséből megitta a tányérból a lét.
- Ez isteni volt! - jelentette ki.
- Ugyan már! - mosolygott Jin és a tarkójára simított.
- Tényleg nagyon jó volt. Mi a második?
- Sült hal és polip.
- Utálom a polipot! - grimaszolt Moon.
- Még sose ettem. - mosolygott Niki.
Jin kihozta mindenkinek a kaját és megebédeltünk. Niki megfogott egy kisebb polip darabot és a szájába vette. Azzal a lendülettel köpte volna vissza, de uralkodott magán és elrohant a vécébe.
- Hát ő se szereti. - nevetett Nam.
- Régen én se szerettem. - mosolyogtam.
- Mi a program délutánra? - kérdezte JungKook.
- Nézzünk horror filmet! - mosolygott Suga. - Van egy új! Nem annyira vészes!
- Tudod mi történt amikor utoljára horrort néztünk... - csóválta meg a fejét Moon.
- Én nem emlékszem. - dőlt hátra a székben Hopi.
- Kis híján szét verted a lakást! - akadt fent Moon. - Megfogtad a széket és az ablaknak vágtad mert ott volt egy madár!
- Az utcán meg stop táblával ütöttél le HÁROM embert! - szólt közbe V is.
- Ja, hogy az! Jut eszembe... Mi lehet azzal a három emberrel?
- Az egyik csak toló kocsiba képes mozogni, a másiknak amnéziája volt, és a harmadik nem mer kimenni az utcára! - nézett rá mérgesen Suga.
- Rosszabb mint MiHi. - rázta meg a fejét Niki. - Ő csak tévét lyukasztotta ki.
- Ez nem így volt! - húztam el a szám.
- De... Pont így! A Kőrt néztük és amikor a csaj elő mászott a tévéből te fogtad a távkapcsolót és pontosan a csaj fejébe dobtad! Igaz csak pár másodpercig lehetett látni, mert a tévé elkezdett égni!
- Jó... De megijedtem!
- Még mindig horrort akarunk nézni? - kérdezte V. - Szerintem már az ügynökség nem fog tévét venni. Megint... Ez lenne a hónapban a harmadik.
- Ez hányadik tévé? - néztem a nappaliba ahol egy hatalmas plazma tévé állt.
- Mióta itt vagyunk a tizennegyedik. - sóhajtott Suga. - Ne nagyon szokj hozzá, pár nap múlva úgy is másik lesz.
- Felőlem nézhetünk filmet. - mosolyogtam.
- Rendben! - pattant fel Suga. - Hozom a filmet! - rohant be a szobájába.
- Sugának nem kellene pszichológushoz járnia? - kérdeztem.
- Miért? - nézett rám J-Hope.
- Egyik pillanatban az egész világot utálja, majd mindenkit képes lenne halálra ölelgetni. - álltam fel én is.
- Ő már csak ilyen. - vont vállat Moon. - Így kell szeretni!
- Tudom... - szedtem össze a tányérokat az asztalról.
A koszos tányérokat a pultra tettem. Lassan jött Suga és beültünk filmet nézni. Nem is volt baj a film első húsz percével, addig semmi érdekes nem történt. Egy srác meghalt, de nem nagyon volt érdekes. De amikor a tükör úgy ölte meg a csajt, hogy szét feszítette a száját... Nem bírtam nézni. J-Hope meg ijedtében felborult a székkel. Suga azonnal megállította a filmet én meg oda ugrottam Hopihoz.
- Jól vagy? - tettem a fejére a kezem.
- Igen... - ült fel. - Ez egy nagyon gonosz film!
- Az... - álltam fel mellőle. - Mennyi van még a végéig?
- Úgy... Ötven perc. - jelentette ki Suga.
A pillantásom Jiminre tapadt. Ő is fél? Ez vicces. Vissza ültünk a kanapéra, H-Hope a fotelba és folytattuk. A vége felé jártunk. Én már nézi se bírtam. Viszont JungKook pislogás nélkül nézte. Én csak felhúztam a lábam az ölembe és próbáltam nem a tévére nézni. Mikor vége lett a filmnek megkönnyebbültem. Utálom a horror filmeket! És most már a tükröktől is félek!
- Na menjünk aludni. - jelentette ki Moon. - Fél tizenegy van.
Mindenki indult a szobájába. Suga kikapcsolta a tévét, majd hirtelen az egész lakásban elment az áram.  Sötét lett. A következő másodperceken egy hatalmas villámlás, majd egy dörgés. Na itt lettem rosszul. Hatalmasat sikítottam és az én sikolyomat Hopié követte. Ez nem volt elég, mert a sikolyom után egy kezet éreztem a karomon ami utána át vándorolt a vállamra és végül a nyakamon talált magának helyet. Ismét sikítottam.
- Csak én vagyok! - hallottam JungKook hangját mögülem.
- A-Akkor vedd le a kezed a nyakamról! - fordultam hátra.
- Már csak ez hiányzott! - hallottam J-Hope hangját a lakás egyik feléből.
- Csak áram szünet van. - jelentette ki halál nyugodtan Suga. - Pár perc és vissza jön az áram.
- Remélem is! - jelentette ki Jimin valahonnan a fürdő felől.
Hallottam, hogy JungKook levegőt vesz. Közel van hozzám. Igazán közel. Én már a számon vettem levegőt a félelemtől. Kooki újra keresgélni kezdett és amikor megfogta mind a kettő kezem kuncogott egy kicsit.
- Le ne tépd a kezem. - kuncogott tovább.
Akkor jöttem rá, hogy nem is kicsit szorítom a kezét. Gyengítettem a fogáson. Ő nem is fél? De idáig hallom J-Hope zihálását. Na ő retteg. Mindenki lemerevedett.
- Na akkor mikor is jön vissza az áram? - kérdezte V. - Aggaszt, hogy semmit nem látok!
- A szobámban van elemlámpa. - mondta Jin.
- Tényleg senki nem lát semmit? - kérdezte JungKook.
- De baszd meg! Egy kibaszott macska vagyok lézer szemekkel! Hova képzelsz JungKook?! - ordított Jimin.
- Csak kérdeztem... - suttogta.
Még mindig a kezemet fogta, de amikor villámlott megláttam az arcát. Ez neki bőven elég volt. Az egyik kezemet elengedte és az arcomra tette a szabad kezét. Közelebb hajolt hozzám, annyira, hogy a számon éreztem a levegő vételét. Még közelebb jött és megcsókolt. Vissza csókoltam. Hallottam, hogy odakint esik az eső. Az ablak párkányt verte, egy-egy nagyobb csepp pedig az ablak üveget.
- Valaki csináljon már valamit! - vonyított Hopi.
- Jut eszembe. - villant fel valami JungKook háta mögött. - Teljesen kiment a fejemből! - kapcsolta be a telefonja vakuját Niki és világítani kezdett. JungKook azonnal elhajolt tőlem.
- Fény! - jelentette ki J-Hope. - Azt hittem meghalok... - sóhajtott és elmosolyodott. - Istenem... - kezdett mereven nézni a mellettünk lévő falra.
Oda kaptam a fejem és megértem miért rémült meg. Egy tükör. Úgy tűnik egy darabig senki nem fog tükör elé állni.
- Rendben... - sóhajtott Moon. - Keressünk Nikinek ágyneműt és menjünk aludni.
- MiHi aludjak veled? - világított a szemembe.
- Nem kell. - mosolyogtam.
- Rendben akkor adok pár ágyneműt és aludjunk. - indult el Suga a szobája felé nyomában Nikivel.
- Niki akkor a kanapén alszik? - kérdeztem.
- Igen. - hallottam Moon hangját.
- Rendben. - indultam a szobámba.
Kinyitottam az ajtót és minden teljesen sötét volt. Félve léptem be. ha most tehetném lámpa fénynél aludnék, de sajnos nem tudok. Zártam volna be az ajtót, de valaki utánam jött.
- JungKook? - néztem hátra.
- Nagyon féltél a film közben. Gondoltam itt maradok még elalszol. De ha nem akarod akkor már itt se vagyok. - dőlt az ajtó keretnek.
- Jó éjt! - zártam volna be az ajtót.
Szegény teljesen kétségbe esett. Vicces ilyenkor az arca. Mint amikor egy kiskutya előtt szendvicset eszel és nem adsz a kutyusnak.
- Csak vicceltem. - nyitottam ki az ajtót. - Gyere be.
Beljebb sétált és a elő vette a telefonját. Világítani kezdett vele, hogy valamit lássunk is. Bezártam az ajtót és felé fordultam az ágyamon ült és engem nézett.
- Mi volt az az előbb? - kérdeztem és közelebb mentem hozzá.
- Mire gondolsz? - mosolygott.
- A csókra...
- H-Hát... Egy csók. Baj? Nem kellett volna? Szörnyen sajnálom...
- Ne sajnáld... - mentem oda hozzá és leültem mellé, majd egy csókot leheltem a szájára.
Lassan a hajába markoltam és heves csók csatába kezdtünk. Végül a hátamra dőltem és ő felém mászott. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott a másikkal az arcomat fogta. Mind a két kezemmel a hajába túrtam. Végül a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Jung... Kook... - szóltam rá. - Ne...
Abbahagyta és rám nézett, egyenesen a szemembe. Ismét azzal a kétségbe esett arccal nézett rám. Akárhogyan nézhet, de nekem ez nem megy. Egyszerűen félek folytatni. Félek, hogy mi lesz ha "odáig" eljutunk. Lemászott rólam és a hajába túrt.
- Legalább nem csak én félek tőle. - nézett rám.
Nem mondtam neki semmit. Míg átöltöztem addig ő is elment a pizsijéért. Mire visszaért addig én bebújtam az ágyba. Ő is bemászott mellém és lekapcsolta a telefonja vakuját és felém fordult.
- Jó éjt... - szuszogtam.
- Neked is... - puszilt szájon.