26. Fejezet

Egy nap Vvel

MiHi szemszögéből:

- Siess már! - dörömbölt az ajtómon V.
- Rendben! - üvöltöttem vissza.
Felkaptam egy farmert, egy fekete torna cipővel és egy hosszú ujjú fekete pólót. Kifésültem a hajam, majd lófarokba fogtam. Kirohantam és V türelmetlenül várt rám.  A keze a derekán volt és a lábával topogott. Idegesen fújtatott.
- Azt hittem maszturbálsz... - mondta ki határozottan.
- Mi?! Dehogy! - vörösödött el az arcom.
- Jó. Csak vicceltem. - mosolygott. - Na induljunk! Már mindent kitaláltam! - vette elő egy papírt. - Elsőnek megnézzük a bohóc műsort négykor, majd felülünk a halál hullám vasútjára, aztán a forgó csészékbe, majd pihenés képen célba dobunk és lövünk, aztán horror ház és ha még bele fér akkor a toronyra is felülünk!
- Torony? Az az amikor olyan magasra megyünk, majd le aztán megint fel?
- Igen! - tette a zsebébe a papírt. - Na menjünk! - fogta meg a kezem.
- V! - szolt Monster. - Azért siessetek haza kilenc után! Holnap MiHinek suli van!
- Rendben, rendben. - intette le Namot V. - Azt megengeded, hogy szórakozzunk?
- Csak annyit mondtam, hogy siessetek. - nevetett NamJoon. - Ha már ott vagytok. Nézzétek már meg a karamellás almát! Ha van akkor hozzatok nekem egyet.
- Meg lesz. - mosolyogtunk TaeHyunggal.
Elindultunk a karneválra. V megállás nélkül mondta, hogy miért szereti annyira. Szinte egész úton be se állt a szája. Csak beszélt és beszélt. Csodálom, hogy nem száradt ki. Én nem tudok ennyit beszélni. Mondjuk ő Kim Tae Hyung. Nem láttam nála többet beszélő embert. Pedig Niki is nagyon tudja fosni a szavakat. Lassan oda értünk a karneválra. Első dolgunk az volt, hogy kólát és pattogatott kukoricát vegyünk. Amint mind az meg volt elindultunk a bohócokat megnézni. JungKook össze pisilné magát, ha látná, hogy itt mennyi van. Több tucat. Helyet foglaltunk a második sorban és néztük a bohócokat. Nagyon vicces volt! Főleg amikor az egyik, tortával arcán vágta a másikat. Az egész arca habos lett. Persze az összes néző nevetni kezdett. Amint vége lett elindultunk a hullám vasútra. Eddig kétszer ültem rajta, de mindig rosszul lettem. Általában leszállás után a kukát látogattam meg. A hullám vasútnál jó ideig vártunk.
- Hallottam, hogy régen Jiminnel jártatok egy osztályba. - fordultam felé.
- Ohh... Igen! Vicces srác volt, nagy szájjal. Mindig mindenkibe belekötött. Volt amikor én húztam ki a verekedésekből. Annyira gyerekes volt. - nevette el magát.
- Annyira vicces. - nevettem én is.
- Istenem! - hallottam mögülünk egy lány hangját. - V!
Azonnal hátra fordultunk mind ketten. Gondoltuk, hogy ez lesz. Vagyis én gondoltam.
- El sem hiszem! - nyávogta el a lány.
- Pedig élek! - nevetett V. - Ti is szeretitek a hullám vasutat?
- Még szép! - mondta a másik. - Kérhetünk aláírást?
- Persze!
TaeHyung alá írta az egyik lány sapkáját, a másiknak meg a telefon tokját. Mintha itt se lennék. Előre fordultunk és V még mindig mosolygott.
- Ennyire boldog vagy? - nevettem.
- Még szép!  Annyira jó érzés, hogy fel ismernek! - kezdte magát ölelgetni. - Majd téged is fel fognak! - tette a vállamra a kezét. - De most fontosabb dolgunk van! Mi jövünk!
Közelebb mentünk a kocsihoz. Hat hely van benne. V azt mondta előre üljünk, mert úgy viccesebb. Őszintén megvártam volna lent, még ő megy egy kört a vasúttal, de ő azt mondta nem. Beültünk és lehajtódott a biztonsági öv. V arcán egy hatalmas mosoly ült. Amikor elindult a kocsi az nem volt annyira rossz. Csak fel ment a tetejére ennek az egésznek. A legtetején megállt, majd elkezdett lefele száguldani. Sikítani kezdtem, TaeHyung meg csak röhögött. Istenem! Egész hamar a végére értünk. Szédülten álltam a kuka mellé. Azt hiszem vissza köszön a kóla és a kukorica.
- Jól vagy? - állt mellém.
Válasz képen csak megcsóváltam a fejem. Forog velem a föld. Mi is jön most? Ugye a pihenés?
- Gyerünk! Most jönnek a teás csészék!
- Azt akarod, hogy lehányjalak? - néztem rá.
- Az nem lesz ennyire durva! - fogta meg a kezem és kezdett húzni.
Csak mentem utána. Mennyire szereti a karneválokat. Már a gondolattól elmosolyodtam. Mikor oda értünk beültünk az egyik csészébe. V kiverte a balhét a kék csészéért, mint egy 5 éves. Beültünk és itt is be lettünk csatolva. Amikor elkezdett pörögni becsuktam a szemem és sikítottam. A sikolyomon keresztül is hallottam TaeHyung elégedett nevetését. Legalább ő jól szórakozik, még én szenvedek. Már értem miért nem akart senki se eljönni. Ez valami borzalmas! Érzem, hogy a kaja már a számban van. Pár perc múlva megállt és én ismét a kukához mentem.
- Ne már! Nem is pörgött annyira! - nevetett.
- Hol már! Egy helyben állt! - néztem rá mérgesen.
- Ennyire rossz itt? - szomorodott el.
- Nem! Csak... - sóhajtottam. - Együnk valamit! - fogtam meg a kezét. - Rendben? - mosolyogtam.
Csak bólintott és elmosolyodott. Elmentünk a büfé sorra ettünk egy egy hot dogot, majd célba dobni mentünk. V nagyon béna benne! Négyszer próbálkozott és egyszer se sikerült. Én második próbálkozásomra nyertem egy nagy plüss macit.
- Én is akarok egy ilyet... Csak nekem... Az kell! - mutatott egy delfinre.
- Minek az neked? - nevettem.
- Csak. - vont vállat.
Sikeresen újra próbálta, de megint sikertelenül járt. Nem sikerült neki megszereznie. Még a végén elszórja az összes pénzét. Én is megpróbáltam és sikerült. Megnyertem neki a delfint.
- Isten vagy! - kapta ki a kezemből.
- Dehogy! - mosolyogtam. - Csak szerencse. - vontam vállat.
- Köszönöm! - ölelt meg.
Tovább indultunk. A horrorházban minden helynél halálra ijedtem. Aztán jót nevettem magamon Vvel. Mikor kiértünk már fél kilenc volt. Úgy döntöttünk, hogy nem ülünk fel a toronyra. Vettünk mind a nyolcunknak egy karamellás almát és haza indultunk. Már a kijáratnál voltunk és két lány jött utánunk.
- Látod!? - hallottam az egyik hangját. - Az V és MiHi!
V nevetett és rám nézett. Nem néztem vissza.
- Szóljunk nekik! Kérlek!
- Rendben!
Vissza fordultunk és a két lány öröm rohamban tört ki. Azonnal alá kellet írnunk a telefon tokokat és a kezükben lévő plüssöket. Megöleltek és elmentek. Tovább indultunk.
- Na látod! Megismertek! - mosolygott V.
- Jó... Igazad volt. - néztem rá. - Na siessünk! Mert az almák már így is bele ragadtak a dobozba!
Lassan haza értünk. Moon azonnal az almájának esett. Mind a nyolcan a konyha asztalnál ültünk és ettük.
- Miért csak egyet hoztatok? - kérdezte Monster.
- Azt mondtad egyet. - mosolygott V.
- Kell? - kérdezte Suga és Nam orra alá tolta. - Na?
- Igen. - vette el YoonGitól. - Köszi.
- Igazán nincs mit! - mosolygott Suga. - Amúgy se szeretem annyira az édes dolgokat. - nézett rám.
Nagyot nyeltem. Ezzel most megint mit akar?
- Én... Megyek tanulok... - álltam fel és a maradik almát a tányérra tettem. - Jó éjt...
A szobámba mentem és átöltöztem, majd elkezdtem a házimat csinálni. Egy darabig csináltam. Vagyis... Megcsináltam a matek, az angol és a töri házit. Közben tanultam a fizikát. Mikor rendesen kész voltam mindennel össze pakoltam és az ágyamba vetettem magam a laptopom társaságában. Beléptem skypera, de Niki nm volt fent. Viszont valaki fel vett ismerősnek. Hmm... Ismerős a neve. Bum! Ki ad magának ilyen nevet? Vissza jelöltem és azonnal rám írt.
- Szia!
- Szia. Te ki vagy? - írtam a gépbe.
- Nem ismersz fel? 
- Nem. :D
- Tényleg? 
- Igen.
- Ohh.. Én vagyok... Hmm. Nem mondom el! :P
- Miért? :(
- Találd ki! :P
- Nem tudom. Talán... Ömm... Honnan ismerlek?
- Úgy is mondhatnánk, hogy egy cégnél vagyunk le debütálva. 
- BamBam?
- Talált! 
- Honnan tudod a skype nevem?
- Vannak kémeim... Amúgy facebookon is ki van írva neked. 
- Pff... Kajak?!
- Ja!
Gyorsan beléptem facebookra és kitöröltem onnan a skype nevem. Amint kész volt hátra dőltem és becsuktam a szemem. Nem tartott sokáig a pihenés. Valaki hívott skypen. Felültem és BamBam hívott. Videó beszélgetés? Miért? Letakartam a kamerát és fel vettem.
- Komolyan? - nevetett.
- Nem! Most értem haza! - még mindig a kamerán volt a kezem. - Felejtsd el!
- Ne már! Kérlek!
- Oké... - vettem le a kezem a kameráról. - Tessék... Most ugorj ki az ablakon!
- Hol voltál?
- Karneválon Vvel. Vicces volt! - mosolyogtam.
- Tényleg ma volt... JR. és JB. elmentek. Hoztak nekem egy kutya plüsst. - mutattat fel a fekete kiskutyát. Akkor volt mint a feje. - Azt hiszik 6 éves vagyok... - tette le maga mellé.
- Nekem macim van! - mutattam fel az óriás macit.
- Azta! Mekkora!
Ezen csak nevetni tudtam. Neki is leesett és ő is nevetni kezdett. Valaki kopogott az ajtómon és Suga lépett be rajta.
- Zavarok? - kérdezte.
- Ömm... - néztem BamBamra.
- Mennem kell! Jó éjt! Szia! - tette le a skypet.
- Mi az Suga? - zártam le a gépem és felálltam, hogy az író asztalra tegyem.
- Amit evés közben mondtam... Bocsi... - támaszkodott az ajtó keretnem. - Nem úgy értettem.
- Hogy értsem? - fordultam felé.
- Hát... Nem arra gondolok, hogy nem vagy édes! Vagy nem is arra, hogy az vagy és tet... De arra gondoltam, hogy édes vagy! Igen! Na megyek, majd beszélünk! - indult kifele a szobából.
Csak álltam vörös arccal és utána néztem. Idióta Suga! Arcon fogom vágni! Miért csinálja ezt? Nem is érdekel! Lekapcsoltam a lámpám és ágyba bújtam. Az oldalamra fordultam, a fal felé és azt néztem. Csak néztem és néztem. Majd a barackszínű falból fekete lett.

BamBam szemszögéből:

A nappaliban ültem a kanapén. Fura módon pont fordítva ültem a kanapén. Ahol a fejemnek kellene lenni-a ott volt a lábam, ahol a lábamnak ott a fejem. Gyakran fekszik így. Igaz utána, ha felállok össze esek és a földön fekszek jó húsz percet. Na de mindegy! Most lazítok! Holnap dolgozatot írunk három órán! Rám fér a pihenés! Mondjuk nem csak azért... Már egy hete senkivel se feküdtem le. Ezért kitüntetés járna! Nem is tudom mi hozta az ötlete, de most MiHi facebookját nézegetem. Egész sok kép van róla fent. Milyen édes volt! Régen frufruja volt és egész fekete haja. A kép két éve készült. Nem is látszik, nem sokat változott. Na jó az öltözködése valami borzalmas volt... Jó.. Régen nekem is fog szabályzom volt, de... Mindegy. Mist szép és kész!
- BamBam! - ordított Mark. - Faszt kell neked mindent megenni és a szemetet a földön hagyni!
- Jó. Bocs. - folytattam a telefonom nyomkodását.
- Gyerünk már büdös kölyök! - ordított Jackson.
A következő pillanatban valaki meglökte a lábam és egy hátra fele bukfencet csináltam, persze a felénél a földre estem. Felálltam és a két idiótára néztem akik nagyban röhögtek.
- Köcsögök vagytok! - vettem fel a telefonomat.
- Miért van az, hogy JungKook nem pofázik vissza a felette levőknek, te pedig igen?  - komolyodott el Mark arca.
- Én nem az a kis pöcsös vagyok mint Kooki. - nyávogtam el a nevét. - Ha az egyszer lyukat talál az a saját lyuka lesz!
- Istenem... Még mindig féltékeny vagy? - temette a kezébe a fejét Jackson.
- Mi? Kire? - kérdeztem.
- JungKookra. Tudod MiHi ott lakik. És JungKook bele van esve MiHibe. - mosolygott Mark.
- Hülye vagy! Semmi sincs köztük! - legyintettem a levegőbe.
- Higgy amit akarsz... - indult a szobájába Mark.
- Akkor sincs köztük semmi! - ordítottam utána. - Ti hülyék vagytok!
- Persze! - nevetett Jackson és eltűnt a konyhában.
Nincs köztük semmi! Bízok benne! Enyém lesz MiHi! Tudom! Elindultam a szobámba, de YungYeom berántott a szobájába. Bezárta az ajtót és ijedt fejjel nézett rám.
- Mi van? - kérdeztem.
- Szerelmes vagyok! - jelentette ki és a fejére tette mind két kezét.
- És? - vontam vállat. - Mi van?
- Az a lány. A SÁTÁN! - kapta el a pólóm. - Mit tegyek!?
- Sátán? - nevettem. - MinHe?
- IGEN! - kezdett rángatni.
- Dehogy szereted! Az a csaj tudod mit csinált MiHivel? Felejtsd el!
- Nem tudom!
Egy határozott mozdulattal fejen vágtam amitől ő elengedte a pólóm és a fejére tette a kezét. Ez hülye... A legjobb haverom, de totál idióta! Nem az, hogy Jeanbe vagy mondjuk Nikibe, esetleg valamelyik lány banda egyik tagjába lenne.
- Na. Tisztázzuk. Az a csaj utál minden élő embert! Te, élsz! Szóval?
- Utál...
- Pontosan!
Hallottuk, hogy nyílt a lakás ajtó. Kimentünk a nappaliba és JR. meg JB. plüss állatokkal fel pakolva álltak. Minek ez nekik?
- Mindenkinek van ajándék! - kezdte osztogatni a plüsst.
Egy fekete kutya jutott nekem. Megköszöntem és a szobámba mentem. Folytattam a facebookozást gépen. Hmm. A szemem megakadt MiHi egyik adatán. Skype neve! Azonnal fel vettem skypen és vissza jelölt. beszélgettünk egy sort, majd videó chateltünk. Vicces volt. Aztán jött Suga és lekellet tennem. Sajnos... Pedig szívesen beszéltem volna vele órákat. Kikapcsoltam a gépem és elmentem fürdeni. Meleg vízben ülni fantasztikus! És közben MiHire gondolni... Mintha a paradicsomban lennék!