tag:blogger.com,1999:blog-78402711813936530692024-03-05T20:14:23.159-08:00Új tag a csapatban SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.comBlogger80125tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-547141833813374612017-09-15T10:34:00.002-07:002017-09-15T10:34:56.231-07:002. Évad 31. Fejezet: Megzsarolva és összetörve +16<div style="text-align: justify;">
MiHi szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom miért, de első SMS-re ugrottam. Őszintén megmondva, nagyon félek SungKitól... Inkább rettegek attól, hogy mekkora hatalma van az apjának felettünk és elég, ha ő azt mondja az édes apucinak, hogy én vagy Bingo valami olyat tettünk ami nem szabályos akkor a nagy főnök nem fog utána járni. Egyszerűen kitesz minket. Már így is eléggé kihúztam a gyufát JoonHyenél. Szóval most éppen Su lakásába tartok mert beszélni akar velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már a liftben állok és várom, hogy felérjen arra az emeletre ahol SungKi lakása van. Hogy lehet egy 18 éves fiatal kölyöknek saját lakása Szöul legdrágább felhőkarcolójában? Nem mintha nem tudnám a választ, de akkor is... Az ilyen dolgok nem hagynak nyugodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megáll a lift és kinyílik az ajtó. Érdekes módon egy nem túl hosszú folyosón találom magam ahol mindössze két hatalmas nagy fa ajtó áll. Azt ne mond, hogy az egész negyvenedik emelet az övé. Pedig itt nincs másik ajtó, csak ezek. Az ajtó elé lépek és megnézem mi van kiírva rá. Byul Sung Ki. Csak jó helyen járok. Mondjuk csodálom, hogy nem aranyból van az ajtó.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megnyomom az ajtó melletti gombot mire bentről kihallatszódig a csengő egész kellemes hangja. Hallom, hogy valaki az ajtóhoz siet és kinyitja azt. Ahogy meglát elmosolyodik és az ajtó keretnek dől, majd végig mér. Semmi érdekeset nem találhat rajtam. A hosszú fekete hajam kivasalva és kiengedve lóg a hasamig. A hosszú ujjú sötétkék póló ami csak a derekam tetejéig ér és a világos - szinte már fehér - hosszú, szűk farmer se túl érdekes a fekete boka bakanccsal aminek mindössze tíz centis sarka van. Semmi több nincs rajtam, még egy táska se, mert a kulcsom, pénztárcám és a telefonom könnyen befér a nadrágom zsebébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar ide érsz. - ismét végig mér, majd a szemembe néz. - Nagyon dögös vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi... - pillantok le a szeméből. A földet kezdem bámulni, remélve, hogy valami biztonságot nyújt a márvány padló, de minden hiába. A kínos bókok ugyan úgy érnek annak ellenére is, hogy nincs köztünk szemkontaktus,</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere csak beljebb, cicám. - hátrébb lép és beenged a lakásába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hátra tűröm a frufrum és beljebb lépek. Nem szabad elveszítenem a bátorságom vele szembe. Határozottnak kell lennem. Az kell még, hogy megérezze, hogy rettegek tőle, ha a kutyáknál ez beválik, akkor SungKi-nél is. Nem sok különbséget látok a két állat között, bár aljas dolog, hogy egy szegény kutyával hasonlítom össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elhagyva a márvány padlód, sima fenyő padlón találom magam és megcsapja az orromat a drága illatosító keveréke a még drágább parfümmel. Felnézek és egy álom lakásban találom magam. Előttem egy olyan konyha ami talán többet ér mint anyáék háza Magyarországon. Jobbra és barra pár lépcső fokkal lejjebb az egész konyhát meglehet kerülni, így a nappaliba lehet eljutni. Vagyis amennyit láttam az egészből csak ez lehetséges. Balra egy ajtó van, ugyan úgy mint jobbra. A baloldali ajtó előtt egy biliárd asztal, a jobb oldali előtt pedig egy nagyon szép bárpult egy gyönyörű zongorával amiről mindig is álmodtam mióta vissza jöttem Koreába. Az egész lakás körül padlótól plafonig érő ablakok vannak. Eszméletlen ez az egész lakás. Hatalmas és eszméletlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tetszik? - lép mellém és a derekamon kezdi el pihentetni a kezét amitől kirázz a hideg. nem csak azért mert nem kedvel, azért is mert pasim van. - Kérsz valamit inni? - indul meg a bárpult felé. Szerencse levette rólam a kezét kérés nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kérek. - válaszolom teljesen magabiztosan. Igaz, hogy a magabiztosságom a béka seggét súrolja az ujjaival, de akkor is. - Mond el miért hívtál ide. Haza akarok menni, más dolgom is lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak veled akartam lenni, Noona. - rántja meg a vállát. - Felőlem haza mehetsz. - ahogy meghallom a mondatot amire a szívem mélyén vártam, megfordulok és teszek egy lépést az ajtó felé. - De akkor sajnos nincs más választásom mint elmondani az apámnak, hogy drogozol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megtorpanok a hír hallatán és moccanni se tudok. Nem jut vér az agyamba, a szívem több ütemet is kihagy és levegőt venni is elfelejtek. A lábam azon van, hogy feladja a szolgálatot és menten össze roskadjak mint egy kártyavár. Uralkodok magamon és nyelek egyet, majd megfordulok és vissza nézek rá. Nem tudom elhinni, hogy mindent megtehet amit akar. Érzem, hogy az arcomban egy csepp vér sincs és bizonyára most úgy nézek ki mint egy hulla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis csak szeretnél inni valami? - emeli fel az egyik üveg alkoholt amire én csak bólintok mivel úgy se tehetek mást. Vissza él a helyzettel, hogy az apjának dolgozom. - Gyere akkor. Ülj csak le! - mutat a tekintetével az egyik bárszékre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Össze szedve minden erőm, elsétálok a székhez és felülök rá, majd az arcát kezdem fürkészni, de semmi érzést nem látok. Összesen a gúny és a nagyképűség jön le az arcáról amint észreveszi, hogy nézem és mosolyogni kezd. Elém teszi a pohár barna színű alkoholos italt, majd a pultra dől és várja, hogy megigyam. A probléma az, hogy nagyon rosszba vagyok az alkohollal. Nem akarom meginni, mert tudom, hogy hamar eléri nálam a nem kívánt hatást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valami baj van, édesem? - hagyja el az arcát a mosoly és helyette egy hazug aggódás telepszik a pofájára amitől hányni tudnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szeretem az alkoholt. - jelentem ki és a pohárra nézek, mire ő megfogja az üveg poharat és úgy ahogy van megissza a barna alkoholt, majd jó erősen az asztalra vágja amitől én eléggé megijedek és megrezzenek, szinte már lehunyom a szemem és hátrébb ugrok az asztaltól úgy fél méterrel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyi... - jelenti ki, majd megkerülve a bárpultot mögém lép és a hajamat kezdi el piszkálni. A hajam alá nyúl és a vállam felett átvíve a hátara dobja, majd átkarol és a száját a fülem tövére nyomja. Ismét csak a hideg rázz ki és a tudat kezd zaklatni, hogy JungKooknak ezt soha nem szabad megtudnia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha-Hagyd abba. - szólok rá, de ő csak folytatja és már a keze is bele megy a játékba. A hasamon kezdni el felfelé vezetni a kezét. - Elég! - ordítom el magam, mire ő nem lép el tőlem csak fel emeli a száját a nyakamról - Ehhez már nincs jogod!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mondjam, hogy megértsd...? - suttogja a fülembe. - Ha nem engedett, hogy tapogassalak akkor kénytelen leszek Shyot is belekeverni a dolgokba. Talán ő kicsit jobban áll, majd ehhez az egészhez. - lép el tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megijedek a tudattól, hogy Shyoban fele ennyi bátorság és önbizalom sincs mint bennem. Tudom, hogy szegényt bárki képes lenne bántani. Kifordulok a székről. Nincs más választásom. Bele kell mennem a piszkos játszmájába. Nem mintha élvezném, hogy hozzám ér, de Shyo nem fog azért szenvedni mert én gyáva voltam!</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan állok fel és kezdem a mellkasát bámulni. Nem akarom, hogy úgy érjen hozzám mint JungKook. De ha nemet mondok akkor beadja az apjának, hogy drogozok és minden bizonnyal Shyoval fogja azt tenni amire most velem készül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehunytam a szemem és ökölbe szorítottam a kezem. Hallom, hogy lép felém egyet, majd a keze a nyakamra kalandozik és erőszakosan húz közelebb magához. Fájt ahogy a nyakamat szorította, de csak egy halk nyöszörgés hagyta el a szám. Kinyitottam a szemem és talán ha pár centi választott el minket egymástól. Elmosolyodott és a nyakamra hajolt. Elengedte a nyakam és a pólóm nyakát kezdte lentebb cibálni, hogy egész nagy felülethez hozzá jusson és minél jobban ki tudja szívni a bőröm. Soha nem volt velem ilyen durva se Kooki se Hwo. Olyan erővel szívta a nyakam, hogy kénytelen voltam a vállába kapaszkodva tartani magam. Ha ellenkezek, csak én járok rosszul és persze a lányok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond, hogy akarod, hogy hozzád érjek... - suttogja a fülembe. - Mond, hogy azt akarod, hogy végig húzzam a kezem a melleden...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért...? - csorbul el a hangom és a sírás vissza tartástól alig bírok beszélni, de muszáj megszólalnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak hozzád akarok érni... - lép tőlem hátrébb és vállat von. - Azt azért nem kérhetem, hogy lefeküdj velem miközben pasid van. Csak annyit kell tenned, hogy fekszel még én kiélem a vágyaimat és fogdoslak. Ennyi az egész. - mér végig. - A másik oldalon van a szobám. Nincs más dolgod mint bemenni, leöltözni és az ágyamba feküdni. - mosolyodik el és megkerülve vissza megy a bár pulthoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jelen pillanatban azt se tudom hol vagyok. Azt akarja, hogy... hogy meztelenre öltözzek neki?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak állok és egy világ omlik össze bennem. A légzésem felgyorsul a szívverésemmel együtt. Megremeg a lábam és csak a csontjaim tartanak össze.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerünk... - szólal meg. - Telik az idő...</div>
<div style="text-align: justify;">
Megemelem a lábam és elindulok a szobájába, fellépek a lépcsőn, majd le a másik oldalán és a szoba ajtajához sétálok. Megállok előtte és egy könnycsepp tőr utat magának. Durván törlöm le az árvát az arcomból és nyitok be a szobába. Megremegek amikor meglátom a megágyazott ágyat. Elakarok futni. Minél messzebb SungKitól.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beljebb lépek és bezárom magam mögött az ajtót. Uralkodnom kell, majd magamon. Kipakolok a zsebemből, majd leveszem a pólóm és abban a pillanatban nyílik a szoba ajtaja. Oda se nézek mert tudom, hogy ki jön be rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vékony vagy. - sétál az ágyhoz, majd a kezébe veszi a pénztárcám és a telefonom és a szekrénye tetejére teszi. Vissza lép az ágyhoz és rá ül velem szembe. - Öltözz tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hatalmasat nyelek. Leguggolok és kikötöm a csizmám és leveszem. Felegyenesedek és kigombolom a nadrágom, majd a sliccet is lehúzom. Lassan kezdem el lefele tolni a gatyám és amint a teljesen lent van kilépek belőle. Zavaromban oldalra nézek és a hajamat a vállam felet előre húzom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere ide. - nyújtja ki a kezét.</div>
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/e2/f7/18/e2f7186b76fcc83932d1e993a7446082.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="203" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/e2/f7/18/e2f7186b76fcc83932d1e993a7446082.gif" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Kénytelen vagyok közelebb lépni hozzá, mire ő az ölébe ültet és a combomnál fogva ültetett magán feljebb. Nem mertem a szemébe nézni az arcára se. Annyira utálom és annyira zavarban vagyok, hogy nem megy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Emeld feljebb a fejed. - utasít megint.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felnézek a plafonra és lehunyom a szemem. A keze a hátamat simogatja és közben a nyakamhoz hajol és a nyakamhoz érinti a száját. Kiráz a hideg ahogy falni kezdi a nyakam. Csak az ölébe ülök, a karjaimat magam mellett lógatom. Nem akarom, de muszáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szívja és pirosra nyalja a nyakam, annyira, hogy már fáj. Elhajol tőlem mire én lehajtom a fejem és kinyitom a szemem. Megrázza a fejét és sóhajt egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne, ha egy kicsit... élveznéd a helyzetet? - simít az arcomra. - Pont olyan vagy mint egy gumi nő... Legalább egy kicsit nyögj. - leültet magáról, majd végig mér. - Vedd le a melltartód és nyögj amikor kényeztetlek. Ha nem élvezed akkor kénytelen leszek Shyoval ezt tenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal a hátamhoz nyúlok és kikapcsolom a melltartóm, majd a többi ruhámhoz teszem és hátra dőlök, majd hátat fordítok neki mire ő azonnal mellém dől és a comboktól felfelé kezdi el vezetni a kezét. Nagy levegőt veszek amint könnyedén simít végig a fedetlen mellemen, majd a markába veszi és közelebb húz magához. Lehunyom a szemem és hangosan engedem ki a levegőt. Szorít a fogásán, majd hangosan nyögök fel. Majdnem tíz percig masszírozza a keblemet még meg nem unja ezt a pózt és a hátamra nem dönt, majd a derekamra ül és szájjal folytatja. Össze szorítom a látó szervem és hátra nyomom a fejem, de közben sorra hagyják el a nyögések a szám. Már egy órája tapogatott, de ő csak fel egyenesedik és ledobja a pólóját, majd a számhoz hajol és megcsókol. Nem csókolok vissza. Fel dühíti a nem akarásom ezért a keze a lábam közé téved és a fehérneműmbe nyúl. Erről nem volt szó! Egyáltalán nem!</div>
<div style="text-align: justify;">
Vissza csókoltam, de a keze ugyan úgy marad ott, sőt. Csak jobban beindul és az ujjait bennem tünteti el. Eltolom magamtól, de ő csak tovább vetkőzik. Rúgkapálni kezdek ő pedig lefogja a kezem a negyedik törékeny pofon után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedj el! - ordítom el magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A keze ki csúszik a francia bugyimból és lehúzza a nadrágja sliccét. Egy pillanatra áll fel rólam, csak, hogy levegye a nadrágjával együtt az alsóját. Fel pattanok az ágyról és kirohannék a szobámból, de elkapja a csuklóm és vissza lök az ágyra, majd újra leteper. Sírni kezdek ahogy arra kerül sor, hogy levegye az utolsó ruhadarabom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondtad! Megígérted! - ordítok még ő vissza tart és közben belém hatol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazudtam... - lök rajtam egyet és teljesen eltűnik bennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoNbjW03uoQxQQq_EEumhURd1HRv_3TpBR2OuE4eRJVHN970nzh_9ur2RrkuCrmhd-f9zUCiCxXxkFrrZPMjvzRajgEOwcY1HXBcIP_LAnUzy6dTfwqaIdYCei4ByZDTFTnOe3UbIZYP6C/s1600/Rape2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoNbjW03uoQxQQq_EEumhURd1HRv_3TpBR2OuE4eRJVHN970nzh_9ur2RrkuCrmhd-f9zUCiCxXxkFrrZPMjvzRajgEOwcY1HXBcIP_LAnUzy6dTfwqaIdYCei4ByZDTFTnOe3UbIZYP6C/s1600/Rape2.jpg" /></a>Nem tudok mit tenni. A kezeimet lefogva tart vissza a szabadságtól és minden rossz gondolat és bűntudat nélkül erőszakol meg. Nem érdekeli, hogy megállás nélkül hullatom a könnyeimet. Ő csak azon van, hogy elérje a csúcsát. Előre látom, hogy a kezem, a derekam és a nyakam tele lesz lila foltokkal. Hogy fogom elmondani JungKooknak? Hogy fogok a szemébe nézni? Mit fognak rólam gondolni a többiek? JeongGuk... annyira sajnálom... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jimin szemszögéből:<br />
<br />
Szélesen mosolyogva nézem a mellettem fekvő lány arcát. Édesen az oldalára fordulva szuszog a plüssök között, majd az oldalára fordul és pár tincse az arcába lóg. Óvatosan nyúlok a fürtök után, majd kisimítom a pofijából, és egy lágy puszit nyomok az orcájára. Szorosan bújnék hozzá, de megcsörren a telefonom. Azonnal a nadrágomért nyúlok, ami az ágy végén hever, és benne világít a telefonom. Felveszem és felállok a barátnőm nyughelyéről és rá nézek. Lassan mocorog és motyog pár érthetetlen szót, de vissza alszik. Alsónadrágban megyek ki a szoba elé.<br />
- Szia. Mi az JeongGuk? - zárom be magam mögött az ajtót és neki támaszkodok.<br />
- Szia. MiHi már egy órája elment innen, mert azt mondta valami dolga van és haza kell ugrania. Nem hívott fel pedig megígérte, hogy telefonál. Véletlenül nincs ott?<br />
- Hát itt senki nincs Kookie. - pillantok le a lépcsőn, de semmilyen mocorgást, vagy hangot nem hallok. - Csak nincs semmi baja. Ugye?<br />
- Nagyon remélem, hogy jól van... Már vissza kellett volna érnie. - aggódva sóhajt a telefonba a barátom, majd mély levegőt vesz.<br />
- Rendbe van, csak lehet lemerült.<br />
- Jimin... - hallom meg a picim hangját a szobából. - Hol vagy?<br />
- Mennem kell JungKook. Ha ide ér azonnal hívlak. Szia.<br />
- Köszönöm, Hyung. Szia, üdvözlöm SeoHyeont. - kinyomja a telefont és mély levegőt veszek. MiHi otthagyta őt? Ez képtelenség.<br />
Vissza fordulok a szobába és bemegyek. Elmosolyodok, ahogy meglátom a kis angyalkámat az ágyon ülve meztelenül, mellkasig betakarózva. Mellé ülök és magamhoz ölelem.<br />
- Kivel beszéltél? - pillant fel az arcomra és hátra tűri a szabad kezével a haját, a másik kis kacsójával erősen tartja a takarót a melle előtt.<br />
- JungKookkal. Nem tudja hol van MiHi, mert egy órája eljött tőlünk és azóta nem hívta pedig azt mondta neki, hogy hívja. - simogatom a meztelen hófehér vállát.<br />
- Ugye... Ugye jól van? - néz rám aggódva. - Itthon sincs és senki nem tudja hol van? Jimin, mi van ha baja esett? Már elmúlt nyolc óra és elég sötét van, ő pedig egyedül járkál az utcákon!<br />
- Ne aggódj, picikém... - csókolok a nyakába. - Már nagylány... Biztos jól van... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both;">
<div style="text-align: justify;">
MiHi szemszögéből:<br />
<br />
Fél óra múlva engedi el a kezeimet és dől be mellém. Kivörösödött szemekkel, és teljesen könnyes arccal bámulom a plafont. Lassan húzom a mellkasom elé a kezeimet és zárom össze a lábam. Nehezen tudom eldönteni, hogy melyik testrészem fáj jobban. Az altestem, a csuklóim, vagy a szívem, ami teljesen össze tört és folyamatosan sírhatnékom van. Eddig senki nem volt még velem ennyire durva és kegyetlen. Akaratomon kívül tett velem olyat, amit én nem akartam és elleneztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mi az, bébim? - fordul az oldalára és gúnyosan mosolyogva néz rám. Megrémülve remegek meg és csak undorral tudok az arcára nézni. - Annyira jó volt, hogy szóhoz se jutsz? - kuncog fel, majd hosszan sóhajt és felül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Borzalmas volt... - ejtem ki nehezen az ajkaim közül. Az arcán enyhe düh jelenik meg és a szorítás miatt vörösre színeződött csuklómnál fogva ültet fel, majd egy elég erős pofonnal jutalmaz. Össze szorított szemekkel dőlök vissza az ágyba és az arcom elé emelem a kezem, a hasamhoz húzom a lábaimat, így össze gömbölyödök. Némán kezdek újra sírni, de ő még is meghallja és felnevet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kapsz fél órát, hogy eltűnj innen. Értetted? - túr bele a hajamba, majd a fejemre puszil. - Ha elmondod bárkinek is mi történt... Ez az egész lesz a legkevesebb bajod. Shyo biztos szépen nyögne alattam... A kis szüzike. - röhög fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Értettem... - szipogóm el. </div>
<div style="text-align: justify;">
Feláll az ágyról és a fenekemre paskol, majd magamra hagy, a hűvös és kihalt hálóban. Nehezen ülök fel és törlöm meg a szemeimet, de ahogy magamra nézek undorodni kezdek magamtól. Leakarok zuhanyozni, hogy megszabadulhassak a mocsoktól és a bűntől, de egyiken se fog segíteni a meleg víz. Rosszul érzem magam, legszívesebben itt helyben megölném magam a történtek után, de nem akarom, hogy Shyo így járjon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nehezen kelek fel és sietve veszem magamra a ruha darabjaimat. Megszégyenülve és megsemmisülve érzem magam. Utoljára két éve éreztem magam így, mikor megtudtam, hogy BamBam életem első együtt létét rögzítette, de ez most ezerszer rosszabb és kegyetlenebb.<br />
A szememet törölve sétálok ki a hálóból és egyenesen az bejárati ajtó felé veszem az irányt, de SungKi megállít.<br />
- Azt akarom, hogy elmond JeongGuknak, hogy megcsaltad velem. - mosolyog rá gúnyosan. Meglepődve nézek rá.<br />
- T-Tessék...? - kérdezem döbbenten.<br />
- Mond el a drága barátodnak, hogy lefeküdtél velem... és élvezted... - nyalja meg a száját és újra végig mér. - Vagy a kis barátnőd lesz a következő teszt alanyom az ágyban... </div>
</div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-1898990500591616962017-09-14T12:02:00.000-07:002017-09-14T12:08:06.947-07:002. Évad 30. Fejezet: ... ha Jimin lenne az utolsó srác +18<div style="text-align: justify;">
MiHi szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hetek teltek el mióta elkezdődött a forgatás, de már így is lassan a sorozat felénél járunk, ami egy kis fel frissüléssel tölt el. Az pedig, csak rá tesz egy lapáttal, hogy most JeongGukéknál vagyok és a fiúk lesik minden sóhajom, igaz csak nagyobb szünetekben, amikor megszakítják a filmet, vagy a sorozatom. Kényelmesen elhelyezkedve ülök a kanapén és JungKook ölében tartom a lábam. Jimin kivételével, akinek dolga volt most mind annyian a tévét bámuljuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értem mi dolga lehet ilyenkor Jiminnek... - sóhajt szomorúan HoSeok, majd az asztalon lévő egyik zacskó sajtos élelemért nyúl, majd magához veszi és óvatosan kibontva kezdi eszegetni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mindennap van az embernek szülinapja. Biztos Shyoval töltik. - válaszol félvállról YoonGi. Bár engem eléggé felkavar amit mond. - Nem mondta neked a kislány, hogy mit tervez? - pillant rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondta össze pakolja a szobáját, mert rumlis és nem bírja elviselni. Egy szóval se említette hogy elmegy otthonról Jiminnel. - a válaszomra gúnyosan mosolyodik el és megrázza a fejét, majd az asztalra pillant. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Amire én gondolok, nem kell elmenni otthonról. - pillant a szemembe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kővé dermedek és fal fehérré változok. Meg se bírok szólalni és még a levegő vétel is nehezen megy. Nem... Én ismerem azt a kislányt aki otthon rendezgeti a plüss állatait. Ő soha nem menne bele ennyi évesen a szexbe. Tudom. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Képtelenség, hogy egy olyan édes lány csak így oda dobná magát egy rejtet szex állatnak. - rázza meg a fejét Jin és keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt. - Jimin lenne az utolsó srác, akinek ha lány lennék oda adnám magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De te fiú vagy. - vágja rá TaeHyung. - Gondolj bele, ha Jimin nő lenne és ugyan ilyen perverz lenne. Első lennék a váró listáján egy jó menetre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Befejeztétek? - sóhajt hosszan NamJoon és leül mellém. - Ez már elég kellemetlen. Jimin nem nő és ti se vagytok azok. Elég legyen a fasságokból, mert rosszul leszek.<br />
- Elnézést. - sóhajt Tae és bűnösen hatja le a fejét.<br />
Pár percig néma csend ül az egész nappalira, de JeongGuk a combomra simít, majd megszólal.<br />
- Jimin kérdezte tőlem, hogy nem-e maradsz itt estére. - mosolyog rám. - Nem lenne jó, ha kicsit kettesben lennénk? Az utóbbi hetekben nem sokat voltunk együtt.<br />
- Szívesen maradok. Holnap pedig pihenhetünk ameddig szeretnénk. - teszem az állára a kezem és megcsókolom. - Esetleg... Romantikázhatunk is... - suttogom a szájára, mire azonnal elmosolyodik és az ajkára harap, természetesen ezt én se bírom ki és én is megharapom azokat az édes rózsaszín ajkakat.<br />
- Csak, ha csendes leszel... - húz az ölébe.<br />
- Gyerekek! Kérlek titeket ne itt! - emeli meg a hangját Suga, mire mind ketten felnevetünk. A nevetésünkbe a telefonom csengése szól bele. A kezembe veszem és elolvasom a privát számról érkezett SMS-t. "Gyere át a következő címre amit küldök. Beszélnünk kell, ha nem jössz bajok lesznek. Su."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Shyo szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szobámat pakolászom. Örülök, hogy Bingo szoba pakolásra fogott, így legalább nem kell Jiminnel lennem a szülinapján. Tudom, hogy bunkó és köcsög dolog, de én még félek és nem merem elmondani neki... Ezért nem is szóltam, hogy ma egyedül vagyok itthon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen a ruháimat hajtogatom a szekrénybe amikor valaki csenget. Lepakolok az ölemből és lesietek a szobámból. Kinézek a kukucskálón és Jimin édes pufi arcával találom szembe magam. Azonnal a kukucskálóba néz és integetni kezd. Ellépek az ajtótól és a mellkasomhoz emelem a kezem. Nagy levegőt veszek és kinyitom az ajtót, de az ajtó csak éppen, hogy kinyílik a lánctól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. - szólal meg mosolyogva és végig mér.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia... - kukucskálok ki és nem merek a szemébe nézni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem engedsz be? Talán félsz hogy elrabollak? - az ajtóra emeli a kezét és tol rajta. - Jöttem segíteni pakolni. - hatalmas mosollyal az arcán mered rám. Pakolni... Ahha...</div>
<div style="text-align: justify;">
- De... Kupi van... - hajtom le a fejem, majd sikerül a szemébe néznem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A barna - szinte fekete - szemei úgy csillognak mint egy szépen csiszolt gyémánt. Nincs szívem elküldeni. Annyira aranyos, hogy eljött. Igaz nem a pakolás miatt, de azt mondja azért jött és ez annyira kedves tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodva nyitom ki az ajtót és engedem beljebb. Besétál és bezárom mögötte az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyedül? - fordul felém és megfogja a kezem. Az egész testem megrezzen és liba bőrös leszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen... - a földet kezdem fürkészni. - De lassan jönnek a lányok... - remélem megérti az utalásom arra, hogy nem és nem! Nem fogok most lefeküdni vele!</div>
<div style="text-align: justify;">
- MiHi JungKook szobájában tölti az estét Bingo meg... Nem tudom, de ő se fog haza jönni. - húz magához. - Kettesben tölthetnénk az éjszakát... - a derekamon kezdi pihentetni a kezeit és az orromhoz érinti a sajátját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ji... Jimin... - az arcom lángra lobban és vörös színűvé változik. - Én... Tudom, hogy megígértem, de... - lehunyom a szemem. - Félek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem... - érzem a hangján a csalódottságot ami egy könnyed sóhajjal csúszik ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért megcsókolsz? - kinyitom a szemem és felnézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodik és lassan hajol a számhoz. Óvatosan és gyengéden érintjük össze a szánkat. Annyira édesen csókol, de hamar válik szenvedélyessé és óvatosan simít a fenekemre. Megrezzenek és elhajolok tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elfelejtettem, hogy... Bocs... - ellép tőlem és ismét körbe néz. - Akkor... Segítek pakolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. - mosolygok és megfogom a kezét. Felvezetem a szobámba és benyitok. Még mindig hatalmas kupi van...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ohh... - sétál beljebb és körül néz. - Mennyi plüss. - vesz fel egyet a kezébe és az arca elé teszi. - Szia! - kezd maci hangon beszél. - Maci úr vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hülye! - lépek közelebb hozzá és elveszem a kezéből a macim. Pár centire van az arcunk egymástól és valami... Megindul bennem. Az ajka után kapok és a nyakába karolok. Szenvedélyesen csókol vissza és az ágy felé húz. Amint úgy gondolja, hogy közel vagyunk hozzá rá dőlünk. Azonnal felém telepedik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- J-Jimin... - nyitom ki a szemem. A mellkasára emelem a kezem és eltolom magamtól. - Ne...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom... - hajol messzebb és végig fürkészi az arcom. - Azt hittem... Meggondoltad magad... - az ajkamra pillant és egy csókot lehel rá. - Kényelmes így... Csak... - dobál le pár plüsst. - Most már tökéletes... - mosolyodik el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megcsókolsz...? - suttogom és a vállára csúsztatom a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogva hajol vissza az ajkamhoz. Mind ketten lehunyjuk a szemünket és folytatjuk a csók csatát. Addig megy a nyálcsere még A kezét meg nem érzem a hasamon felfelé vándorolni. Megrezzenek és nem csókolok vissza. Nyöszörögni kezdek és mozogni alatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég... - szabadulok meg a szájától. - Nem akarom Jimin! - emelem meg a hangom. - Fejezd be, kérlek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akarlak... SeoHyeon... - a fülemhez hajol és belesuttog. - Most...</div>
<div style="text-align: justify;">
Hevesen kezd verni a szívem. Én is akarom őt... Annak ellenére is, hogy rettegek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ígérd meg, hogy óvatos leszel... - sóhajtok. - És... vigyázz rám. - nézek a szemeibe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyengéd leszek... - a nyakamra lehel egy csókot. Édesen kezdi nyalogatni és gyengéden megszívja a bőröm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehunyom a szemem és felsóhajtok. Ez... Fantasztikus. Még soha nem érzetem ilyen érzést. Az egész testem liba bőrös és teljesen fel vagyok pörögve. A szája alatt ég a bőröm.</div>
<div style="text-align: justify;">
A derekamra ül és leveszi a pólóját. Végig mérem a kicsit husis hasát amin még látszódnak a kockák. Elmosolyodok és a hasához emelem a kezem. Félve simítok végig a hasán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS_qvjO88jgMZH37XiA_x5gYXTJbtXqprZGJyCOiTc4x08MMOx5uMwAS4OcdtYcDktBAiQlvfHExqrhLuBPTXei1KRV-WKuiX1QrBTIEcQ-kspxMi5VoPHlmTEV3IgE4IT96yLJ7xlyyY/s1600/tumblr_onhuruIzR31ut299wo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="306" data-original-width="500" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS_qvjO88jgMZH37XiA_x5gYXTJbtXqprZGJyCOiTc4x08MMOx5uMwAS4OcdtYcDktBAiQlvfHExqrhLuBPTXei1KRV-WKuiX1QrBTIEcQ-kspxMi5VoPHlmTEV3IgE4IT96yLJ7xlyyY/s320/tumblr_onhuruIzR31ut299wo1_500.gif" width="320" /></a>- Bátrabban... - a kezemre teszi a kezét és szorosan préseli a kezem a hasához, majd végig húzza egészen a mellkasáig, vissza a hasa aljáig. Elengedi a kezem és már egyedül simogatom a bőrét. Halkan sóhajt fel és hátra billenti a fejét. Elmosolyodok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Levehetem a tiédet is? - a nyakamat kezdi cirógatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szégyenlős vagyok... - pillantok el az arcáról. - Nem is kicsit...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán... - néz szét a szobámban, majd fel pattan és a rózsaszín sálammal tér vissza hozzám. Felültet és a szememhez emeli, majd megköti hátul. - Így jobb?</div>
<div style="text-align: justify;">
- N-Nem látok semmit. - dadogom és megkeresem az arcát, majd a száját és megcsókolom. - Majd leveszed...?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem fog zavarni akkor igen. - suttogja az ajkamra. - Csak szólj, ha látni akarsz...</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok és elengedem magam. Érzem az ujjait a hasamon, ahogy elkezdik felfelé húzni a pólóm. Felemelem a kezem, hogy le tudja venni rólam. Ahogy eldobja hideg levegő éri a mellkasom ahol nem fedi a melltartó. Érzem, hogy a hasamra simít miközben elkezdi kigombolni a gatyám. Lassan kezdi lehúzni a nadrágom. Amint meztelen a lábam végig húzza a kezét a combomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörű vagy... - a nyakamhoz hajol és puszilgatás közben dönt a hátamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kulcscsontomat csókolja, majd nyalja meg. Megremegek és A fejem alatti párnára markolok és oldalra fordítom a fejem. Hagyom, hogy megszívja a bőröm, de nem erősen. Egy darabig kényezteti a nyakam és kulcscsontom, majd elhajol és fel áll rólam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jimin. - ijedten szólalok meg. Feljebb ülök, de azonnal találkozok a szájával. Rövid csókot lop.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt vagyok... - az arcomra simít. - Nem hagylak magadra...</div>
<div style="text-align: justify;">
Vissza feküdnék, de megakadályozza. A hátamra simít és megkeresi a melltartóm. Egy mozdulattal kapcsolja ki. Érzem, hogy az anyag elválik a forró bőrömtől. Égni kezd az arcom. Még inkább izgulni kezdek amikor az oldalamat kezdi cirógatni. Hatalmasat nyelek. Miért nem mond semmit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aranyosak... - a puha vérrel telt ajkait érzem a bal mellemen. Egy csókot lehel rá. - Tiszta libabőr vagy... Pedig meleg a bőröd...</div>
<div style="text-align: justify;">
Látni akarom amit csinál velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vedd le... Kérlek... Látni akarlak...</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiköti a sálat és eldobja. Végig mérem és csak az alsója van rajta. Lehunyom a szemem és a hátamra fekszem. Felém hajol és a keblemre teszi a kezét. Óvatosan markolja meg a jobbat, a balt pedig tovább puszilgatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is annyira picik... - suttogja a mellbimbómra. - Pont tökéletesek és én vagyok az első aki látja őket, és hozzájuk érhetek... - a szájába veszi és a nyelvével kezdi kényeztetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jiminh! - hangosan nyögök fel és össze szorítom a szemem. A hátam ívbe görbül a furcsa érzéstől.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhajol tőlem és az arcomra teszi a kezét. Kinyitom a szemem és az övébe nézek. Homályos a tekintete. Ennyire be lehet indulva?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tovább mehetek...? - suttogja a számra. - Vagy hagyjuk abba?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is akarom... Folytasd... - szájon puszilom és lehunyom a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Feláll rólam és érzem, hogy lefelé kezdi húzni a bugyim. Össze szorítom a szemem. Kibújtatja a lábaimat belőle, majd eldobja. Lassan nézek rá. Az egész testemet végig méri, többször is, majd körbe nyalja az ajkát, végül pedig rá is harap. Vissza mászik felém és megcsókol. A combom belső felét kezdi simogatni. Élvezem a gyengéd csókját még a nyelve az enyémhez nem ér. Megremegek és eszembe jut amit mondott mikor randizni mentünk. Jimin mindig megtartja az ígéreteit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Először az ujjammal fogom csinálni... - suttogja a számra. - Felkészítelek... Gondolom még nem csináltad magadnak se...</div>
<div style="text-align: justify;">
- F-Fájni fog? - nyitom ki a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit. - mosolyog. Az a perverz vigyor ami az arcán ül... - De ígértem, hogy óvatos leszek és vigyázok rád...</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodok és várok. Ahogy hozzám ér oda lent becsukom a szemem. Simogat és felsóhajtok. Az első nyögés is kiszalad a számon. A párnámba markolok amint az egyik ujja eltűnik bennem. Kicsit feszít, de annyira nem vészes. Mozgatni kezdi ki-be. Folyamatosan sóhajtozok és mély lélegzeteket veszek. Hallja a hangomon az élvezetet így a következő ujja is csatlakozik. Fáj. Nem nagyon, de kellemetlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na...? Milyen...? - suttog a fülembe Jimin. - Jó...?</div>
<div style="text-align: justify;">
- I-Igen... - sóhajtok fel hangosan. - Nagyon jóh... - emelem meg a hátam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kihúzza az ujjait és motoszkál. Lassan nyitom ki a szemem. Azonnal megpillantom a huszonegy éves hímtagját. A zavarom még nagyobb lesz. A-Azt belém akarja rakni?! Félve harapok a remegő ajkamra. Le kell higgadnom...</div>
<div style="text-align: justify;">
Felém fordul és elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire kíváncsi vagy? - az ágyra mászik és mellém ül. Megfogja a kezem és a farkához emeli. Óvatosan zárja rá az ujjaimat. - Érzed milyen kemény...? - aprót bólintok. - Ez csak miattad ilyen...</div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit rá markolok, majd elengedem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- E-Ennyire vonzónak találsz...? - nézek a combjára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. - kibont egy kis zacskót és magára húzza. - Tudod ez mi? - hevesen bólogatok. - Rendben. - felém mászik és megfogja a kezemet. Össze kulcsolja az ujjainkat. - Fájni fog, de csak a szemembe néz. Gondolj a hangomra... - a másik kezével a nyílásomhoz irányítja magát. Megérzem őt és megrezzenek. - Szeretlek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- É-Én is... - válaszolok és elindul befelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Össze szorítom a szemem és csak a hangján jár a fejem. Sajnos a fájdalom nagyobb mint gondoltam. Könnybe fut a szemem és zokogni kezdek mire teljesen beér.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon fáj! - szorítom meg a kezét. - H-Húzd ki!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindjárt jobb lesz. - simít az arcomra nyugtatásképpen, de elrántom az fejem. - Shyo csak egy kicsit bírd még.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érted, hogy fáj!? - ordítok hangosan sírás közben. Felhúzom a lábam és ficánkolni kezdek. Feszít és szúr. Ez valami borzalmas! Ezért van oda annyira Bingo és MiHi?! Ezért?! Mintha egy kínzás közepén lennék. A feszítő és szúró érzés nem enyhül és csak bestresszezlek tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodj meg! - fogja le a kezeimet. - Kérlek! A mozogsz csak rosszabb lesz!</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan nyugtatom le magam. Lehiggadok és kezdem megszokni, hogy bennem van. A sírás abba marad és kinyitom a szemem. aggódva néz az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobb? - engedi el a kezem és az arcomra simít, hogy letörölje a könnyeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igenh... - lihegek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan kezd mozogni. Felnyögök és a nyakába karolok. A lábaimat köré csavarom. Egyszerre nyögdécselünk ahogy gyorsít a tempón. Tévedtem... Ez nagyon jó!</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán húsz perce csináljuk és megindul egy érzés annyira... ismeretlen és zavaros. Libabőrös leszek és kirázz a hideg. Nem engedem el, sőt. Még inkább magamhoz húzom. Hangos vonyítással jelzem neki, hogy elértem az érzés végét. Ő is hangosan élvez el. Azonnal kihúzódik és mellém fekszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Boldog... Születés napot... ChimChim... - lihegek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - felül és szájon puszil, majd fel áll és lehúzza az óvszert. Levesz a polcomról egy zsepit, abba csomagolja bele és a kis kukámba dobja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellém fekszik az ágyra és én azonnal hozzá bújok. A mellkasára teszem a fejem, majd felnézek rá és a férfias állára csókolok. Magunkra rántja a takarót, a vállamat kezdi simogatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tetszett? Jó volt? - puszilja meg a fejem tetejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor ismételjük? - nézek fel rá mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elneveti magát és én is kuncogni kezdek. Szorosan ölel magához és a bal kezével kezdi a hasam simogatni. Soha nem éreztem még magam ekkora nyugalomban és védelemben. A szívem hevesen ver, ahogy az elmúlt fél órára gondolok. Nem is értem miért tartottam eddig ennyire ettől az egésztől. Jimin egy remek srác, akibe én örülten szerelmes vagyok és áldom az eget, hogy ő volt az első.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van nálam még egy óvszer... - hagyja abba a nevetést Jimin.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem... Ma már nem... Túl fáradt vagy... - teljesen a mellkasának nyomom a fejem és lehunyom a szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben... Aludj csak...</div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-34202474140440674962017-08-26T09:50:00.000-07:002017-08-26T09:50:08.450-07:002. Évad. 29. Fejezet: Nővérek +18<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Suga szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kanapén ülve pihentetem a befáslizott bokám az asztalra ejtve. Félig bedugott füllel nyomkodom a gépem, és az új dalon dolgozok. A többiek vért izzadva edzenek és gyakorolnak a próbaterembe, még én a heverőn pihenek, nyugodtan és magányosan. Imádok egyedül lenni az üres lakásban és a csendben. Annyira megnyugtató és kellemes. Ezt a nyugalmat mindig eltudnám viselni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A dal második sorát írogatom amilkor megszólal a lakás csengő. Leteszem az ölemből a gépem és kihúzom a fülemből a fülesem. Lassan emelem le a lábam az asztalról és a földre rakom, végül a kanapénak támasztott botért nyúlok és annak segítségével állok fel. Nehezen indulok meg a bejárati ajtó felé sántítva. A hónom alatt a bottal állok meg és nyitok ajtót. Magam felé húzom az ajtót és meglesem ki jött, de megfagy bennem a vér, amint meglátom a két iker lányt. Ők csak szélesen mosolyogva állnak, maguk előtt össze kulcsolt kézzel. Már csak ők hiányoztak... Mit akarnak itt? </div>
<div style="text-align: justify;">
Enyhén húzom el a szám és támaszkodok meg az ajtó keretében. Beljebb hajtom az ajtót, tovább nézem a két lányt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért jöttetek? - a tekintetem a két lány között cikázik felváltva és végül Darcin áll meg aki hamarabb megszólal mint a nővére.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1VS28EVlLpWnW41uiYd4oYdN4Js3D6hfjlMa7n7jY3T8KjyfakzNPsDApXQ-q2CLB2s74Tk8WtQZp7XjhpmeH9sO0i1xv0noP5yPHArMh1cGq6gXaNmwjgV8NfMbTHZ6VxyiwLT9qfkE/s1600/suga.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="798" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1VS28EVlLpWnW41uiYd4oYdN4Js3D6hfjlMa7n7jY3T8KjyfakzNPsDApXQ-q2CLB2s74Tk8WtQZp7XjhpmeH9sO0i1xv0noP5yPHArMh1cGq6gXaNmwjgV8NfMbTHZ6VxyiwLT9qfkE/s320/suga.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottuk, hogy baleseted volt és, hogy ki ment a bokád. Azért jöttünk, hogy segítsünk. - tol az ajtón a fiatalabbik mosolyogva. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Erre semmi szükség. - rázom meg a fejem. - Tökéletesen elvagyok egyedül és ti csak zavarnátok a munkámban. - tolom meg az ajtót és sikerülne bezárnom, de Daria is tolni kezdi befelé, így kénytelen vagyok kinyitni nekik. - Ha zavartok nagyon megbánjátok... - sarkon fordulok és vissza tipegek a kényelmes kanapémra, majd leülök, a mankót a szófának támasztom és felrakom a lábam az asztalra, végül pedig az ölembe veszem a gépem és folytatom a munkát, még a két lány besétál és bezárják az ajtót. Félszemmel figyelem ahogy körbe néznek a lakásban. Utoljára pedig engem mérnek végig, de én csak sóhajtok és a laptopomra koncentrálok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz? - sétál hozzám Darci. Leül mellé, majd azonnal hozzám búj. Átkarolja a szabad karom és a vállamra hajtja a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A munkán és nem szeretem, ha zavarnak közben. - rántok kicsit a vállamon, hogy sikerüljön megszabadulnom tőle, de nem is érdekli. Erősen tart közel magához közben pedig a monitort nézi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is megakarom nézni. - mellém helyezkedik Daria és a jobb kezemet is átöleli, így használhatatlanná válik mind két kezem. - Eddig nagyon jó. - kuncog a fülembe, majd óvatosan nyalja végig a fülkagylóm. - Ügyes vagy... - suttogja bele. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megrezzenek és egy pillanatra elfelejtek levegőt venni. Enyhén kikerekedik a szemem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ettől féltem a legjobban. Két örült tyúkkal lenni kettesben akik kiéhezve vágynak rám és a szexre. Elküldhettem volna őket, de helyette kinyitottam nekik az ajtót és most hagyom, hogy a fülemet szopogassa az egyik.<br />
- D... Daria... - húznám el a karom, de nem engedi. A fejemet döntöm oldalra, hogy elszakadjon a fülem a szájától, viszont a másik oldalról is a fülcimpámra harapnak. Ketten kezdik kényeztetni a fülem és nem bírom ki. Halkan sóhajtok fel, egyenesbe állítom a fejem és lehunyom a szemeimet. Nem ellenkezek, mert kifejezetten tetszik amit csinálnak.<br />
- Tetszik Sugar...? - lágy, vággyal telt hangon szólal meg a bal oldalamon ülő Darci. A keze végig simítja a mellkasom, majd a hosszú körmeivel kezd játszani a pólómon.<br />
- Igenh... - sóhajtok fel a kacér játéknak köszönhetően. - De... Elég...<br />
- Lazulj el Sugar... - veszi ki az ölemből a gépem Daria. A lábam mellé teszi az asztalra, majd vissza tér hozzám és a fülem helyett a nyakamat kezdi csókolgatni. Az ő keze is beindul és akcióba kezd. Végig cirógatja a combom, majd az egyik ujja végig siklik a nemességemen, amit csak a farmerom, és az alatta lévő vékony alsó véd. Éles sóhajt engedek szabadon. A keze után nyúlok, de sajnos a fiatalabbik hamarabb éri el a kezem és össze kulcsolja az ujjainkat.<br />
- Ne ellenkezz... Ha rossz fiú vagy megbüntetünk. - kuncog a fülembe a lány az édes hangján. Lágyan csókol a fülem mögé, majd elengedi a karom és az állam alá nyúlva fordítja maga felé a fejem. Lehunyt szemekkel csókol a számra és kezdi birtokolni az ajkaimat. Lassan csókolok vissza és a szabad kezemmel simítok a nyakara. Bele kuncog a csókunkba és a már alig sárga hajamba túr. Daria lassan húzza le a farmernadrágom cipzárját és engedi a két anyag köze az apró kacsóját. Fél szemmel követem végig amit csinál és teljesen abba hagyom a csókot, amikor a lány rám fog. Darci ajkai és fogai közé nyögök. Elszakadok a lánytól és az ujjainkat is szét szedem. Az idősebbik kezéért nyúlok, majd kiveszem a nadrágomból. Ha így haladnak felfogok izgulni és azt most nagyon nem akarom bármennyire is vonzó, hogy két lány kényeztessen.<br />
- Fejezzetek be és menjetek haza. - megtörlöm a szám, felhúzom a cipzárom.<br />
- YoonGi, ne akard, hogy durván játszunk tovább. - markol a hajamba Daria, ennek hatására hátra húzza a fejem. Fájdalmasan sziszegek fel.<br />
- Ne bántsd! - simít az arcomra Darci. - Ez fáj neki. - puszil a keze helyere. Jól esik a a gyengeség amit a fiatalabbiktól kapok.<br />
A nővére csak halkan sóhajt, majd el könnyű mozdulattal lendíti át a lábat rajtam, így az ölemben foglal helyet.<br />
- Tényleg menjetek haza. - nézek a két lányra. - Dolgoznom kell.<br />
- Elmegyünk, de... - hajol a fülemhez az ölemben ülő. - ... előtte dugj meg minket...<br />
Istenem... Már csak ez hiányzott. Nem mondom, élmény lehet egyszerre két lánnyal dugni, főleg, hogy mind ketten modellek, de valahogy most semmi kedvem ehhez akár mennyire is dögösek. Viszont, ha utána elmennek akkor ezer örömmel.<br />
- Jó... - csókolok a nyakára a lánynak. - Viszont én vezetek.<br />
- Nem, nem. - kuncog Darci. - Mi vezetünk. - kezd a hajammal játszani. - Úgy csináljuk, ahogy mi akarjuk.<br />
Csak bólintok. Semmi értelme nincs erről vitát nyitni. Csak rendezzük le és húzzanak innen.<br />
- Én itt akarom. - Dariara irányul a kisebb figyelme. - Gondolom megint te kezded...<br />
- Természetesen. - kuncog a lány. Egy könnyű mozdulattal dobja le a kivágott pólóját, így teljes látványt kapok a melléről, amit csak egy melltartó ural. Végig vezetem a kezem az oldalán, majd a hatához nyúlok és könnyedén csatolom ki a melltartóját. Egyedül bújik ki belőle és a pólója után dobja. Végig szemlélem a melleit és elmosolyodok. Senkinek nincs ekkora mázlija mint nekem.<br />
- Az ajkadat harapdálod. - végig simít magán még el nem jut az agyamig, hogy tényleg az alsó ajkamat rágcsálom. A kezemért nyúl és a mellére helyezi a tenyerem. Vadul markolom meg, mire felnyög és enyhén hátra dönti a fejét. Ahogy végig merem a mellétől felfele a gyönyörű bőrét elkap a vágy. Annyira rég voltam már lánnyal testileg, hogy nem is emlékszem az igazi orgazmusra, ami az egész testemet átjárja, de most kettő szuper modell kér fel olyan dologra amire más biztos nem.<br />
Mire feleszmélek már teljesen meztelenül ülök a kanapén, az ölemben a csupasz Dariával. Ez az egész szituáció olyan mint egy drága pornófilmben. Mi egymást faljuk, még a percekkel fiatalabb Darci bugyira vetkőzve ül mellettünk és a hajamat simogatja, időnként beletúr. Daria lassan fordul le rólam és egy apró zacskót vesz ki a táskája kisebb zsebéből. majd könnyedén tépi fel és a merevségemre csókol, ami még inkább megmozgat testileg, mivel minden porcikám beleremeg. Lehunyt szemekkel élvezem, ahogy felhúzza rám a gumit, majd vissza fordul az ölembe és a nyakamra csókol. Elmosolyodok és a derekára simítok, majd rá fogok. Lassan ereszkedik rá és teljesen eltűnik benne a teljes hosszam. Kéjesen nyög fel és billenti hátra a fejét, így a teljes nyaka gyönyörű látványában élvezkedhetek az alsó végtagommal együtt, ami végre újra megtöltődik vággyal és élettel. Már ideje volt, hogy végre kivirágozzon akár egy rügyező rózsa. Még is van benne valami jó, hogy eljött ez a két szépség és felkínálják magukat nekem, illetve kényszerítenek rá.<br />
Erősen szorítom az oldalát és élvezem a folyamatos mozgását, amit a teljes testével csinál, vagy csak a csípőjét mozgatja előre hátra, Egyre hangosabban nyögök, ahogy a csúcs felé haladok az ölemben ülő lánnyal, de ahogy ő elélvez le is száll rólam, így felizgulva maradok. Lihegve hajol a fülemhez és simít végig az arcomon.<br />
- Meghagylak a húgomnak... - suttogja el, majd bele csókol a halló szervembe.<br />
<div>
Darci egy mozdulattal kapja le magáról a csipkés francia bugyiját és úgy emelkedik felém akár egy porcelán baba, ami csak arra vár, hogy valaki óvatosan, és gyengéden, vigyázva felmelegítse a hűvös, fehér bőrét. Ez a lány pont olyan érzéseket kelt bennem mint MiHi fiatal korában. Szenvedélyt és tűzet, hogy az enyém legyen...<br />
Kínzó lassúsággal ül bele a férfiasságomba akár csak a nővére, de sokkal szenvedélyesebben és mélyebben kezd rajtam mozogni. Teljesen magamhoz ölelem a lány testét és a fülébe nyögök akárcsak ő az enyémben.<br />
- Máskor is... akarok veled... szexelni... - suttogom el remélve, hogy Daria nem hallja meg.<br />
- Én is... - mosolyodik el és a nyakamba puszil. - Úgy, hogy... csak az... enyém vagy... - lihegi el. Kénytelen vagyok egy picit megszívni a nyakát, de vigyázok a bőrére, viszont így is sikerül egy kis nyomot hagynom. Túl érzékeny a kislány bőre... Imádom...<br />
Teljesen benne élvezek el és átkozom a rám húzott gumit, hogy határt szab a kettőnk teljes gyönyörének, de azért örülök, hogy valaki feltalálta az óvszert. Lassan, lihegve hagyja abba a mozgást az ölembe ülő lány, majd elhajol tőlem és a hajába túrva mosolyog rám.<br />
- Foltos lett a nyakad. - közli vele a tényt, a nővére, mire ő azonnal pont a foltra kapja a kezét, először megijed, majd elmosolyodik és a szemeimbe néz. Vissza hajol a kulcscsontomra és erősen szívja ki teljesen lilára, de nem bírom szó nélkül. Hangosan sóhajtok fel és a derekát markolom meg.<br />
- Az enyém vagy... édes... - suttogja el a fülembe kajlán.<br />
<br />
MiHi szemszögéből:<br />
<br />
Egy hatalmas zsák kajával várom a fiúkat a ház előtt, mivel JungKook állítása szerint, akivel nem rég beszéltem, azt mondta tíz perc és itt vannak, de már több mint húsz perc eltelt és senki sehol. Már az a gondolat szalad át a fejemen, hogy haza megyek és egyedül eszem meg a lányokkal ezt a hatalmas adag kaját, amit a fiúk elmondása szerint vettem meg. Az étteremben nem normálisnak néztek, hogy tizenkét főre veszek kaját, elég borsos áron, de megígérték, hogy vissza adják a pénzt.<br />
Percek múlva áll meg a kocsi és a fiúk szállnak ki. Elmosolyodok az izzadt barátomon, akinek az arcára széles mosoly csúszik, akár csak a többieknek amint kiszállnak. Velük megyek be az épületbe és köszönnék nekik, de JeongGuk azonnal kisajátítja a szám, így képtelen vagyok köszönni. Vadul esik nekem, mivel már napok óta nem látott és én ugyan azzal a vadsággal csókolok vissza. Az ajkunk vad táncot jár a másik öt fiú jelenlétében, de egyikünket se zavarja, ennyire kiéhezve képes lenne itt helyben magáévá tenni, olyan szenvedélyes... és én hagynám magam.<br />
- Na jól van! - szól ránk Jimin nevetve. - Megeszitek egymást.<br />
- Kár lenne. - hajolok el kuncogva JungKooktól, aki még mindig szorosan tart közel magához. - Annyit fizettem az ételért, hogy enni akarok belőle.<br />
- Mindent megvettél amit mondtunk? - kérdezi nagyra nyílt szemekkel TaeHyung, amire bólintással válaszolok. - Király... - hülyén mosolyodik el és kikapja a kezemből a zacskót, majd a nyálát csorgatva veszi célba a liftet.<br />
- Imádlak... - csókol meg röviden JeongGuk. - Tökéletes vagy.<br />
- Ugyan már, Kookie. - nevetek fel zavaromban. - Szerencsétek volt, hogy volt nálam elég pénz mindenre. Különben egy adag csirkét hoztam volna, amit a szemetek láttára ettem volna meg.<br />
- Tökéletes és gonosz... - rázza meg a fejét HoSeok. - Az összes lány ilyen.<br />
Közösen liftezünk fel a lakásuk szintjére. A liftből kilépve azonban olyan látvány fogad minket, amitől padlót fog az állunk. A két ikerlány lép ki a fiúk lakásából a ruhájukat igazgatva. Haey mondta, hogy szól a lánynak, de nem gondoltam, hogy tényleg eljönnek, vagy hogy Suga beengedi őket a lakásba. Mosolyogva néznek ránk ahogy meglátnak minket.<br />
- Vigyáztunk rá még nem voltatok itthon. A játék közben kicsit elfáradt. - kuncog Daria és vállba veregeti Jint még elsétálnak mellettünk. Hátra fordulva nézzük, ahogy elindulnak a lifttel lefelé.<br />
- Na ne... Azt ne mondjátok, hogy YoonGi mind a kettőt... - motyogja zavartan Jimin. - A fenébe! - csattan fel.<br />
A fiúk NamJoont és SeokJint kivéve azonnal a lakásba sietnek és nevetésben törnek ki. Hárman utoljára lépünk be, de azonnal elfordítom a fejem, amint meglátom, hogy teljesen meztelen.<br />
- És még engem szóltál le a kanapé miatt, Hyung! - nevet JungKook.<br />
- E-Elég! - szól a fiúkra YoonGi. Fél szemmel pillantok rá, de már rajta van az alsónadrágja és a pólója, így elemelem a kezem a szemem elől. - Nem tudtam, hogy MiHi is jön! - néz rám.<br />
- Én hoztam a kaját. - szólalok meg nehézkesen, majd elmosolyodok. - Te csődör. Egyszerre kettővel?<br />
- Te ne kezd el! Benned bíztam, hogy nem leszel olyan mint ezek a barmok!</div>
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-15202731261033376072017-08-25T11:37:00.001-07:002017-08-25T11:37:55.411-07:002. Évad 28. Fejezet: Vérem, izzadtságom és a bokaficamom<div style="text-align: justify;">
MiHi szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ágyban fekvő JinYoung arcát és lehunyt szemeit nézem, az arcomon aggódással és értetetlenséggel. Folyamatos hőséghullám rohan át rajta, a szembe világító lámpáknak köszönhetően, amik a fényt biztosítják a felvételhez. Másodpercekig nézem a nyughelyen fekvő fiút, azonban amint megszólal a felvétel végét jelző mély hang. Azonnal megkönnyebbülök akár csak JinYoung, aki halkan kuncog fel, majd kinyitja a szemeit és felnéz rám. Elmosolyodok és ledobom magamról a kis mellényt, ami még inkább melegített a színe és az anyaga miatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben! - szólal meg a producer mikrofonja eléggé begerjedve, ami miatt kénytelen vagyok a fülemhez emelni a kezem és eltorzul az arcom. - Mára végeztünk. A kellékeket és a ruhákat tegyétek le az öltözőkbe. - kapcsolja ki a zavaró mikrofont és azonnal megnyugszok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem már soha nem lesz vége. - ül le a barátja mellé, az eddig mögöttem álló JB. Óvatosan veszi le magáról a szűk öltöny zakót, majd az ágyra teríti és egy mozdulattal túrja szét a hosszú percekig csinált haját, amit erősen tartott a hajlakk és a hajhab. Az ujjai segítségével választja szét a tincseit, majd amint rájön, hogy teljesen hasztalan amit csinál, és csak arra jó, hogy kitépje a haját hosszan sóhajt és hátra tűri. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Te mondod? - ül fel Junior és kitakarja a lábait, majd felhúzza a mellkasához és fájó arckifejezéssel masszírozza meg az alsó lábszárait. - Azt hittem az utolsó tíz percben, hogy nincs meg a lábam. Teljesen elzsibbadt... A gyomrom pedig folyamatosan korog. Nem ülünk be valahová enni? - néz fel rám nagy szemekkel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én teljes mértékben támogatom az ötletet. - mosolygok. - Arra se emlékszem ettem-e ma egyáltalán valamit. Nagyon éhes vagyok. - kuncogok fel halkan. - De egy feltétellel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallgatunk. - vigyorog JaeBum. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ti hívtok meg, hanem én titeket. - indulok az öltöző felé és közben veszem le a lábaimról a magassarkú cipőt, ami a felvétel eleje óta töri a lábam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mit nem! - szól utánam JinYoung nevetve. </div>
<div style="text-align: justify;">
Halkan kuncogok fel és azonnal bezárom az ajtót, ahogy vissza érek az öltözőmbe. Vigyázva veszem le a forgatási ruhám és vissza akasztom a kijelölt fogasára, ugyanis a következő alkalommal is erre a ruhára lesz szükségem és egybe kell maradnia, hogy jövőhétre kitudják mosni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vissza veszem a szűk farmerom és a sötétkék blúzomat. Kötés nélkül veszem fel a fekete Converse cipőm és elhagyom a lámpa leoltás után a kis öltözőm. A kijáratnál már vár rám a két fiú, akikkel a közeli kifőzdébe sétálunk, közben még fáradtan is egymást és engem nevetnek. Beérünk az étterembe és az egyik ablak melletti asztalhoz ülünk. Én az asztal egyik oldalára, JaeBum a másikra, végül pedig JinYoung az asztal szélén próbálja eldönteni hova üljön le.<br />
- A végén állva maradsz. - nevet JB a barátján, aki végül mellé ül. - Nehéz döntés volt. - rázza meg mosolyogva a fejét, majd az asztalon lévő étlapot kezdi nézegetni. Én és JinYoung és úgy teszünk mint az asztalnál ülő legidősebb.<br />
Hosszas étlap olvasás után végül mindhárman csirkefalatokat rendelünk salátával, sült krumplival és egy-egy pohár kólával.<br />
- És JeongGuk mit szólt ahhoz a rengeteg csók jelenethez? - teszik le az étlapokat a fiúk, Junior pedig udvariasan elveszi tőlem és a másik kettőhöz teszi.<br />
- Először eléggé kiakadt. - kuncogok fel és az ujjaimat piszkálom. - De szép lassan beletörődött és azt mondta, hogy ez semmit nem jelent senkinek se, szóval nem fogja zavarni, de akkor is féltékeny lesz, ha a sorozatot fogja nézni.<br />
- Én is féltékeny lennék, ha a barátnőm más srácokkal csókolózna a tévében, de nekem annyiban jobb, hogy ilyenek miatt nem kell aggódnom, mert nincs senkim. - pillant rám JinYoung és halványan elmosolyodik. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Suga szemszögéből:<br />
<br />
Lihegve támaszkodok meg a térdeimen, a padlót bámulom, ahogy minden nagy csepp izzadtságom hangosan ér le az arcomról. Legszívesebben meztelenre öltöznék és megszabadulnék az össze áztatott rövidnadrágomtól és trikómtól, na meg persze a szűk bokszertől, ami az alfelemen felfogta az összes test nedvet. Leakarok ülni, elfeküdni a hideg padlón, hogy felfrissüljek és lehűtsem a tűz forró testemet. Nem szeretem HoSeok gyakorló és edző óráit, amin kötelező részt vennem és csinálnom, igaz nagyon hatásos erősítés a lábaimnak és az álló képességemnek, de már nem bírom. Esküszöm, ha tovább folytatom az órát a mentő fog elvinni és nem fogok egy jó ideig kikerülni a kórházból.<br />
- Folytathatjuk? - kérdezi J-Hope, akinek a hangjából ítélve nem igazán hatotta meg az elmúlt másfél óra.<br />
Nehézkesen egyenesedek fel és fordulok hátra, de csak hárman állnak kihúzva magukat, éppen lihegve. JeongGuk a pólója aljába törölve az arcát billenti át a testsúlyát a másik lábára, még Jimin ledobja a pólóját a terem végébe. Másik három jó madár a földön ülve pihenik ki a hosszú edzést, de a kérdésre igazán lassan állnak fel.<br />
- Persze... - húzom ki magam nehezen és megtörlöm a homlokom, amire rá lógnak a a tincseim. - De én már alig bírom...<br />
- Már csak fél óra. - engedi ki az ujjai közül a pólóját JungKook és rám mosolyog. - Utána hozok neked kaját, Hyung.<br />
- Ajánlom is. - mosolyodok el nehezen.<br />
Amint mindenki talpra áll folytatjuk az edzést HoSeok irányításával. Nehezen bírom már tartani vele a lépést és amikor ugrálni kezd teljesen megszédülök és elvesztem az egyensúlyom. A lábam oldalára érkezek le, mire erős fájdalom hasít a bokámba, így kénytelen vagyok elvágódni a földön felsziszegve. A mellettem álló Jin azonnal hozzám ugrik és nehézkesen ültet fel, majd a bokámra néz.<br />
- Mi történt? - kérdezi TaeHyung és mindannyian körém gyűlnek, majd Jin óvatosan kezdi levenni a cipőm, de azonnal felordítok és össze szorítom a szemem. Lehúzza a bokámról a zoknimat és egy nem igazán biztató hangot add ki.<br />
- Már most bedagadt. - jelenti ki Jimin. - Biztos kiment a bokád. Ez más nem lehet.<br />
- Le kell vinni az orvosiba. - pillant felváltva ránk Jin.<br />
Egy hosszú sóhaj után JeongGuk lép hozzám és az ölébe kap, reflexszerűen kapaszkodok meg a nyakában, mivel nincs kedvem leesni. Az arcára pillantok és kicsit gúnyos mosoly ül rá.<br />
- Ne mosolyogj így, te kölyök... - sóhajtok hosszan. - Inkább vigyél le.<br />
Nem is mond semmit, hanem elindul velem a másodikon lévő orvosi szobába, ahol szerencsére pont bent van az orvos. Megvizsgál és kijelenti, hogy kiment a bokám, szóval napokig nem kellene megerőltetnem, mert csak rosszabb lesz. Óvatosan befáslizza, majd egy mankót add a kezembe, amivel képes vagyok kisétálni a kocsihoz, majd Jin haza fuvaroz minket.<br />
- Édes istenem... - vetődök le a kanapéra, majd neki támasztom a járóbotomat és a kezeim segítségével teszem fel a lábam az asztalra.<br />
- Szólhattál volna, hogy nem bírod. - ülnek le hozzám a fiúk és HoSeok aggódva pillant a befáslizott, kicsit megdagadt bokámra. - Így csak még rosszabb lett...<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsjqa72-9r5ZhbmySXxglw1h_7mWbzbLloZ0iaHjkPF9G65tQPlfU5ZA7YzKVkXtaWmjt8Lr9h0DaiyCZ_uEotFWA2bipcOdBr4yqBO11FH3s8IsztUIYaFb9wiKk54HH1lIRUHQIJrKo/s1600/0daf9cc515cd5b64df3c6b1ecdd6e33c.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="576" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsjqa72-9r5ZhbmySXxglw1h_7mWbzbLloZ0iaHjkPF9G65tQPlfU5ZA7YzKVkXtaWmjt8Lr9h0DaiyCZ_uEotFWA2bipcOdBr4yqBO11FH3s8IsztUIYaFb9wiKk54HH1lIRUHQIJrKo/s320/0daf9cc515cd5b64df3c6b1ecdd6e33c.jpg" width="180" /></a>- Igaza van HoSeoknak. - áll fel Jin és a konyhába megy, majd a hűtőkinyitása után egy zacskó fagyasztott zöldséggel tér vissza amint óvatosan tesz rá a bokámra, de így is eléggé fáj, így felszisszenek, majd megrántom a lábam. - Ez lehúzza a dagadást.<br />
- Köszönöm, Jin. - nézek a zöldségekre, amik szép lassan elkezdik lehűteni a fáslit, majd elérnek a bőrömhöz és áldásnak tartom a hűsítést a forró bokámon. - Sokkal jobb.<br />
- Örülök neki. - ül le a fotelnak a karfájába, amiben NamJoon ül. Természetesen azonnal átkarolja az idősebb derekát.<br />
- És akkor mi lesz most az edzéssel? - érdeklődik Jimin és felváltva pillant mindenkire.<br />
- Miattam igazán nem kell leállnotok. Készülni kell a come backre és ne én legyek az, aki vissza tart titeket. Bármikor megtanulom a koreográfiákat. Ne izguljatok.<br />
- Nem is hajthatunk most túl. Így képtelenség is lenne. - bólint Rap Monster. - Beszél a menedzserrel és megkérem, hogy legalább két hétig pihenj itthon. Addig tudsz dolgozni az új albumon.<br />
- Na látjátok. Ez egy tökéletes ötlet és fantasztikus feladat nekem.<br />
<br />
MiHi szemszögéből:<br />
<br />
Az év utolsó, vizes fakó színű görögdinnyéjét eszegetem a GOT7 domjában ülve, apró darabokra vágva a gondoskodó BamBam által. Egy kis villa segítségével eszegetem egy króm tányérból, közben pedig Haey panaszkodását hallgatom a terhességről, az oldalamon Jacksonnal és JinYounggal. A két fiú értetlenül és elképedve hallgatják egy várandós nő gondjait. Szerencséjükre a srácoknak a telefonom közbe zavar, így kénytelen az unokanővérem abba hagyni a beszédet. Azonnal előkeresem és JeongGuk nevét látva elmosolyodok, majd leteszem a tálat az ölemből, amire azonnal rá kap Jackson és ő folytatja az evését. Nevetve veszem fel a telefont.<br />
- Szia, Kookie. - mosolygok és keresztbe teszem a lábam. - Minden rendben van a próbán?<br />
- Szia. Hát... - sóhajt hosszan. - Nem igazán, nem nekem kell bajom, hanem YoonGinak. Eléggé megsérült a bokája, félre ugrott rá és kiment, szóval most képtelen rá állni a lábára. Hetekig pihentetni kell.<br />
- Istenem... De azért jól van, ugye? Más baja nem lett? - kérdezem aggódva.<br />
- Nem, csak a bokája van eléggé bedagadva, de rendben van. Így most lesz ideje pihenni egyedül otthon, mert nekünk muszáj tovább gyakorolnunk. - sóhajt kimerülten a telefonba. - Ma már szerencse nem, de holnap folytatjuk tovább hatan.<br />
- Kitartást nektek a próbához és az edzéshez. Többen ne sérüljetek meg.<br />
- Nem fogunk. - kuncog halkan. - És a forgatás? Minden simán ment?<br />
- Persze, hamar felvettük az első részt, még akkor is, hogy majdnem meg sültünk a hatalmas lámpák miatt. Egész jó volt, aztán elmentem JaeBummal és JinYounggal ebédelni, most pedig náluk vagyok.<br />
- Akkor hagylak. - hallom a hangján, hogy szélesen elmosolyodik. - Érezd jól magad és hívj, ha haza értél. Szeretlek, szia.<br />
- Szia. - teszem le a telefont, majd elteszem, mire kérdően pillantanak rám a szobában lévők. - Sugának kiment a bokája, így egy darabig nem tud edzeni és gyakorolni.<br />
- Megsérült? - pislog rám Haey nagy szemekkel, majd kicsit gúnyosan vigyorodik el. - Lehet intézek neki két nővért. </div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-55574109183847406562017-08-18T12:48:00.002-07:002017-08-18T12:49:37.716-07:002. évad 27. fejezet: Huszonnégy csók<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
JungKook:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerre nézünk az apró növésű Jiminre, aki nem bírva magával, felváltva méreget minket várva, hogy egyikünk beszéljen és elmondjuk neki azt amiből ő szerinte sajnos kimaradt. Szinte jég hideg levegő járja át a helységet, de még is meleg érzetem támad a helyzettől és a tenyerem izzadni kezd, így képtelen vagyok az ölembe ejteni a kezeimet és megtörölni a nadrágomban. Végül a néma csend után Jin nyitja szóra a száját, így mind annyian rá nézünk, az elsők között Jiminnel, aki rettenetesen izgulva várja, hogy megtudja a szaftos pletykát, amin napokig rágódhat, bár kétlem, hogy ezen napokig tenné, sokkal inkább hetekig, az ő esetében hónapokig. Végül én szólalok meg és mentem ki Jint a válasz alól, mert jól tudom, hogy képtelen valami értelmes magyarázatot kitalálni.<br />
- Csak annyiról volt szó, hogy ma este nem itthon töltöm a szülinapomat. - szerencsémre Jimin ezen azonnal talál fogást és elképedve néz rám. Szomorúan engedi le magát és nyitja ki a száját.<br />
- Miért? A szülinapodon mindig filmezni szoktunk és tortát enni, de te most fel téped és tönkre teszed ezt a szokást... Mi olyan fontos, hogy ne itthon legyél ilyenkor? - pislog rám a bús tekintetével.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-rMjc9LG4huZEwUE8_zmfH7RJOrbAx1vc85QiIFyPJvhJBOuzvpTTfxKLha7N7_6b_W_oCuIfeQmx02yucwWVLFv64UwliUWFCX6abUt6WDbpKXAonZKYPXJbAND1A7xSGVzLIQkTzy0/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-rMjc9LG4huZEwUE8_zmfH7RJOrbAx1vc85QiIFyPJvhJBOuzvpTTfxKLha7N7_6b_W_oCuIfeQmx02yucwWVLFv64UwliUWFCX6abUt6WDbpKXAonZKYPXJbAND1A7xSGVzLIQkTzy0/s1600/large.gif" /></a></div>
- MiHi azt mondta szívesen velem tölti ezt a különleges estét. - mosolygok tele dicsőséggel. - Már nem azért, de ő sokkal kellemesebb társaság és lemerem fogadni, hogy nem filmezni és tortát enni fogunk.<br />
- Én teljesen megértem JeongGukot. - lép mögém YoonGi és a vállamra teszi a kezét, majd megveregeti, végül leül mellém és az asztalra könyököl. - Kis mázlista. - mosolyog rám egy gúnyos száj tépéssel.<br />
- Nagyon remélem én is valami ilyet kapok Shyotól az én születésnapomra. - kuncog fel huncutul Jimin a magas hangján. Elképzelem éppen mi játszódhat le a fejében, amint az ajkára harap és még én is megremegek miatta. Elmosolyodok és megrázom a fejem, hogy kiverjem a hülye képét az arcáról.<br />
- Na mindegy is. - állok fel és a szobám felé indulok. - Össze szedek pár cuccot, hogy hatkor, csak simán elindulhassak. - csúsztatom a farmerom zsebébe a kezeimet.<br />
- Már most mennél, ha tehetnéd. - szól utánam Suga és persze most is elneveti a mondat felét, majd a szokásos nevetésének add hangot, ami csak pár másodpercig van, még el nem tűnök a szobámban és be nem zárom az ajtóm, majd tiszta ruhák után kezdek kutatni és amit találok azt egy táskába nyomom.<br />
Egészen hat óráig kint tévézek a többiekkel és élvezem a szabad napunkat aminek rettenetesen örülök, mivel legalább kicsit pihenhetünk a nagy hajtás után ami egy teljes hónapig tartott. Boldog vagyok, ahogy az alvásra és az ágyamra gondolok, amiben most több mint hat órát tölthetek. Viszont ma nem a saját ágyamban fogok aludni, hanem életem legszebb lányának a nyughelyén.<br />
<br />
J-Hope szemszögéből:<br />
<br />
Annyira irigy vagyok JeongGukra, hogy ő bármikor átmehet a barátnőjéhez és... Ah. Pedig most olyan szívesen mennék át YeHahoz, hogy csak kettesben legyünk és olyat tegyünk mit még soha, de jelenleg igazából azt se tudom mi van kettőnk között, mert járásnak biztosan nem nevezném, mivel még a telefonszámát se adta meg, mert nem akarja, hogy a nap minden percében hívogassam.<br />
- Én is akarok egy barátnőt. - ejtem ki a csendes szobában, amit csak a tévé hangja tölt meg. Hirtelen tapad rám a fiúk szempárja és többek között kérdően pislognak.<br />
- YeHa nem a barátnőd? - nyúl az asztalon pihenő sós pelyhekért Jimin, de a tekintete nem tágít rólam.<br />
- Én is ebben a tudatban éltem. - támassza alá TaeHyung egy biccentéssel és mint egy kislány a mellette ülő srác ölébe dobja a lábait és vesz a pehelyből.<br />
- Nem tudom... - simítok a tarkómra, majd megigazítom a hajam. A kijelentésre kicsit mindenki meglepődik. - Talán egész jó most a kapcsolatunk egymással, de nem nevezném járásnak. Elég agresszív és instabil személyisége van.<br />
- Nem kifejezés.<br />
- Legalább a kölyöknek jó estélye lesz. - nevet YoonGi és ellopja a szerelmes VMin párostól a rágcsát. - Ha nekem barátnőm lenne, biztos minden este nála lopnám a pihenő időm.<br />
- A merevség és jó pár szingli év beszél belőled. - venni vissza az üvegtálat Jimin, több kevesebb sikerrel. Suga hyung elemeli Jimin tömzsi ujjú kezétől a tányért és odébb is ül. - Hamar megunnád.<br />
- Ezért választanék olyan valakit, aki nem menne az agyamra. - kap be a szájába egy - két falatot.<br />
- Én se tudnám megunni Harat. - mosolygok szélesen. - Túl izgalmas.<br />
- Képes lenne az a csaj megverni téged! - nyávogja el TaeHyung és nyitott szájakkal néz rám bambán. Tisztán érezhető, hogy eléggé fél a vezető stafftól. - YeHa eléggé ijesztő lány.<br />
- Olyan mint az édes kis öccse, aki szexuálisan zaklatja MiHi unokaöccsét. - a hírre amit Suga mond eléggé meglepődünk és mindannyian felé fordulunk. - Francba... Ezt nem kellett volna elmondanom.<br />
- Szexuálisan zaklatja? - szólal meg Jin. - E-Ezzel mire gondolsz?<br />
- Már úgy is mindegy, szóval elmondom. Az asztalra szorította ChulMoot és kiverte neki. A nagy legény meleg. Ezt biztosra veszem, kis buzi. - mosolyog gúnyosan, ami szemmel láthatóan eléggé meghökkenti Jint és kicsit megvetően néz Sugára.<br />
- Nem kellene így leszólnod a melegeket. - akad fent ezen egy kicsit NamJoon is. - Bunkó dolog.<br />
- Csak nem bírom a homárokat. Ennyi. - vonja meg zárás képpen a vállát.<br />
SeokJin dühösen áll fel és a szobájába robog elég zaklatottan, majd hangosan csapja be az ajtaját. Másodpercekkel az ajtózáródás után a leaderünk is talpra áll és egy "köszit" dobva YoonGinak tűnik el a szobák folyosóján.<br />
- Na ezt szépen elintézted. - vakarja meg az állát Jimin és nem is igazán mer az idősebre nézni közben.<br />
- Egy srácnak nőre kell buknia, nem pedig farokra. Nekem ez a természetes, de én nem engedném a melegeket utcára és emberek elé.<br />
- Akkor SeokJinnek és NamJoonnak se lenne szabad színpadra állnia. - motyogja TaeHyung. - Biztosra veszem, hogy valami van köztük, mert Namnak nem szokott csak úgy kiszívva lenni a nyaka és Jin hyungnak is sok karmolása van a mellkasán. Láttam amit láttam és nem vagyok hülye. Ennyire nem. Ezek ketten nem filmezni járnak át egymáshoz olyan sokszor.<br />
- Ne legyél hülye TaeHyung! - förmed rá a fiatalabbra Suga. - Pont NamJoon, azaz Rap Monster járna egy sráccal?<br />
- Egy nagyon jó képű sráccal, Jin hyunggal. - teszem hozzá. - Nekem is van szemem, de erre valahogy nem tudtam gondolni. Nekem idegen ez az egész...<br />
- Reggel is valamiről beszélgettek, és JeongGuk tisztán terelte, hogy mi szóba se jöttünk. Biztos ő tudja, hogy mi van kettőjükkel! - nyúl a telefonjáért Jimin és hívni kezd valakit.<br />
- Kit hívsz? - kérdezi enyhén dühösen YoonGi.<br />
- Csak Kookiet. Megtudjuk tőle mit tud! - mosolyog ördögien és kihangosítja a telefonját, majd a kanapéra teszi, így kénytelen vagyok átülni hozzájuk. - Csak vegye fel.<br />
Min a négyen a telefont figyeljük, ami lassan csöng ki elég sokáig, de a csengés abba marad és halk lihegést hallunk meg mind annyian.<br />
- I-Igenh...? - szólal meg JeongGuk. - Mi van Jiminh? - biztosra vesszük mind a hárman, hogy elég kellemetlen időben zavarjuk meg őt, nem véletlen ez a lihegés és a dadogás. Tae felkuncog, de Jimin betapasztja a száját.<br />
- Tudom, hogy nem éppen a legjobbkor zavarlak, de... Nem tudod miért van NamJoon nyakán az a lila volt? Beverte? - egy pillanatra néma csend ül a vonalra és csupán a lihegés az ami megtölti a hálózatot.<br />
- M-Mih? Miről beszélsz...? - kérdezi kicsit halkan, de a lihegése nem nyugszik. - Most... Nem alkalmash... az idő ilyen... hülye kérdésekre...<br />
- Nem lehet, hogy nem is beverte, hanem valaki kiszívta? Mondjuk Jin? - teszi fel határozottan a kérdést Jimin.<br />
- Hagyjatok békén... - nyomja ki a telefont.<br />
Ezzel biztosra igazolódott Tae állítása. Valahogy nem tudom elhinni, hogy ők... úgy érnek egymáshoz mintha... Istenem...<br />
<br />
Jin szemszögéből:<br />
<br />
Felháborodottan sietek a szobámba és hangosan csapom be az ajtót. Csak YoonGI mondatai járnak a fejembe és a sírás kerülget. "Homárok". Az ágyamon foglalok helyet és a hajamba túrok, mikor Namjoon lép be az ajtón és aggódva néz rám, majd bezárja maga után az ajtót és mellettem foglal helyet.<br />
- Rendben vagy? - karol át, de reflex szerűen húzódok el tőle.<br />
- Nem... Nem rendben vagyok, hanem homár... - törlöm meg a könnyes szemeimet. - Ez az egész... Nem bírom...<br />
- SeokJin... - sóhajt hosszan NamJoon és a combomra teszi a kezét. - Ez ne változtasson semmin... Én szeretlek...<br />
- NamJoon én... nem fogom ezt bírni, ha így beszél rólunk a barátunk... Nem akarom ezt. - hajtom le a fejem és a combomon pihenő kezét kezdem bámulni.<br />
- Nem akarsz engem se...? - indul felfelé a nadrágomon a kacsója és nem bírom ki, hogy ne remegjen meg mindenem. - Meleg vagy.<br />
- Nem akarok meleg lenni... - motyogom.<br />
- Alig értem hozzád és már most merevedésed van. Ha nem gondolsz éppen egy női testre akkor elhiszem, de ez nem igaz. - ér fel egészen a keze a nemességemhez. - Akár csak nekem...<br />
- Én... Nem... Nem miattad van.<br />
- Ne hazudj nekem, Jin. - emeli fel az állam és az ajkamra csókol. Lassan hunyom le a szemem és szerelmesen csókolok vissza, majd a nyakára teszem a kezem és magamra húzva fekszek el az ágyon. A lábaimat szétnyitva engedem magamhoz közelebb és teljesen hozzám nyomja magát alsó tájon. A szabad kezem végig siklik az oldalán, de elkapja és a fejem mellett nyomja le a karom a csuklómnál fogva. Jólesően engedek a szájába, a fogai közé egy mély sóhajt mosolyogva. Ő is elmosolyodik és hátrébb hajol, majd a szemeimbe néz és a fogai közé veszi az alsó ajkam, amit kegyetlenül megharap és megtép, de rettenetesen tetszik, viszont nem tart örökké ez a pillanat, mivel Min YoonGi, az az átkozott NamJoon nevét hallatva nyit be a szobába és eléggé ledöbben azon ami fogadja. Az ajkaimat tépő srác lefordul rólam és azonnal felülök, de sajnos nem csak az a meleg gyűlölő áll a nyitott ajtóban, hanem a másik három jó madár is és mind hárman ledöbbenve merednek ránk.<br />
- Azt hiszem... Zavarunk. - motyogja el kínosan TaeHyung és inkább elfordítja a fejét, majd mély levegőt vesz és vissza tartja a nevetését.<br />
- SeokJin én... - kezd bele YoonGi, de inkább nem is folytatja, csak lehajtja a fejét.<br />
- Miért nem mondtátok el nekünk, hogy ti... Értitek. Együtt vagytok? - kérdezi a legtisztább hangon Jimin, de végül ő is megtörik a határozottságából és a tarkóját kezdi masszírozni.<br />
- Mert... Féltünk. - törlöm meg a számat és valahogy az isten nem tud rá venni, hogy valamelyikük szemébe nézzek.<br />
- Jin hyung... - lép beljebb YoonGi és most sikerül tovább mondani amit akar. - Sajnálom amiket mondtam... Egy hatalmas barom vagyok...<br />
- Igen. - helyesel Tae. - Az vagy.<br />
- Pofa be! - förmed rá az idősebb és kénytelen vagyok halkan felkuncogni.<br />
- Nagyon elítéltek minket? - áll fel NamJoon és a fiúk felé fordul.<br />
- Miért tennénk? A barátaink vagytok, sőt. A testvéreink.<br />
<br />
JungKook szemszögéből:<br />
<br />
Reggel sokkal hamarabb kelek fel mint a barátnőm és mosolyogva mérem végig a fedetlen mellét, amit jelenleg nem takar semmi, mivel a vékony anyag, nem tudja fedni a nagy méretű keblét és a másikat is csak éppen, hogy sikerül neki. Az ajkamra harapva méregetem a kócos haját ami a nyakába lóg, de próbálja fedni a melle feletti lila foltokat, amik az este folyamán bélyegezték meg a szinte hófehér bőrét. Képtelen vagyok betelni a látványával. A feszes melleivel és a testével, ami akár egy vázlat rajz, úgy tűnik ki a vékony takaró alól. Szerencsésnek hívhatom magam, hogy egy ilyen kincs mellett ébredhetek, aki a legszebb számomra a világon. Az egész léte csak halmozza a reggeli merevedésem okait és tesz róla, hogy a fél kemény nemességem sziklává legyen. A legjobb születésnapi ajándékom volt az elmúlt tizenkilenc évben és ha csak vissza gondolok a mozgalmas estére teljesen megremegek és elkap a vágy, hogy most rá vessem magam, de mielőtt bármit is tehetnék a nyitódó pillái állítanak meg és okvetlenül mosolyodok el, mire ő viszonozza a reggeli mosolyt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mióta játszód a perverz kukkolót? - húzza magára a takaróját és feljebb helyezkedik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tíz perce, esetleg tizenöt és csak néztem hogyan alszol. Szerintem nem perverzség, ha az alvó barátnőmet nézem. - mosolygok rá szélesen, mire ő mosolyogva rázza meg a fejét.<br />
- Tetszett az ajándékod? - az egyik kezét a hasán pihenteti, még a másikkal oldalt túr bele a hajamba.<br />
- Nem kifejezés... Életem legjobb születésnapja volt a tegnapi. - bújok a tenyerébe, mire ő felkuncog.<br />
- Hogy állsz a reggelivel, Kookie? Nem vagy éhes?<br />
- De. Ami azt illeti nagyon éhes vagyok. - az ágy melletti polcon lévő telefonom szólal meg. - Ez meg? Fél kilenc ha múlt. - nyúlok a telefonomért, majd a hátamra fekszek és MiHi nem bírja ki, a mellkasomra fekszik. Mosolyogva veszem fel a telefont, de sajnos NamJoon ordítása fogad.<br />
- Te elmondtad a fiúknak!? - emelgeti a hangját. - Hogy az istenbe merted ezt megtenni, te büdös kölyök!?<br />
- Nyugodjál már meg! - szólók rá, amint sikerül vissza tennem a fülemhez a telefonom. - Én nem mondtam el nekik, csak felhívtak tegnap este és kérdezgettek nem éppen a legjobbkor. Ennyi történt.<br />
- Akkor te semmit nem mondtál?<br />
- Semmit. - támasztom alá. - Rájöttek?<br />
- Persze... Annyira kotnyelesek, hogy rénk nyitottak. Teljesen lesokkoltam mikor leugrottam SeokJinről.<br />
- Könyörgök... Ne részletezd ezt. Nem az én ízlésem... - hunyom le a szemem és törlöm a terhelő információkat amiket Nam felhalmozott a fejemben. - Ha nem baj most letenném, mivel...<br />
- Értem. Sajnálom, hogy ilyenkor zavartalak. Sziasztok, add át az üdvözletem MiHinek is. - nyomja ki a telefont és ledobom a kis polcra.<br />
- Folyton rosszkor zavarnak. - kuncog és a hasamat simogatja. - Tegnap is, pedig nem sok kellett volna neked ahhoz, hogy a számba élvezz.<br />
- Szerencséd volt. - puszilok a szájára. - Ez volt életem legjobb születésnapja, te egy angyal vagy... - simítok az arcára. - Ma mit csinálsz?<br />
- Ma lesz az első próba felvétel a sorozattal kapcsolatban. Szóval fél egyre megyek a JYP ügynökséghez.<br />
<br />
MiHi szemszögéből:<br />
<br />
JeongGuk távozása után azonnal össze szedem magam és a nappaliba ülök le, hogy megvárjam a menedzserünket. Amint megérkezik, lemegyek a ház elé és beszállok mellé. Együtt megyünk a JYP Entertainment-hez. Még kiszállás előtt észreveszem annak az elkényeztetett kölyöknek az apja pénzén vett luxus kocsiját, ami egyszerre két parkoló helyet foglal el. Ahogy a menedzserünk megpillantja kocsit, egy gúnyos, cincogó hangot add ki jelezve a nem tetszését- Úgy tűnik nem csak mi idolok utáljuk ezt a parasztot, de még a menedzserek is.<br />
Kiszállunk és az épületbe sétálunk, ahol azonnal igazoltatnunk kell magunkat a biztonsági őrnél, aki pár perc lefoglalás után és feltelefonálást követően enged fel minket. A lifthez fárad velünk és egészen a tizenegyedik emeletig liftezünk, amint mi kiszállunk ő vissza lemegy a földszintre, majd egy kedves nő veszi át minket és egy nagy terembe kísér minket, ahol már többen is vannak. Amint belépünk az elsők között szúrom ki JB-t és JinYoungot, majd az unokatestvérem barátját. Szinte mindenki feláll az érkezésünkre és meghajolnak, persze ezt mi is viszonozzuk. A két fiú elé ülök le, akik azonnal rám mosolyognak.<br />
- Szóval... Az írókkal már megírtuk és átbeszéltük a történetet. - kezdi kiosztani a producer férfi az elég vastag forgatókönyvet. - A sorozat mindössze tizenkettő epizódból fog állni, a címe pedig "A Becsületes hazugság". A főszereplő, akit Park JinYoung alakít konfabulációban szenved, hamis emlékeket alakít magának, de ő nem tudja, hogy ezek hazugságok. A szülei kérésére megy el orvoshoz és kezelés alá veszik a kórházba, ahol a barátnőjének vallja egy régi iskolatársát, akit Chin MiHi fog játszani, ugyanakkor a lánynak van egy férje, Lim JaeBum, aki kicsit se nézi jó szemmel, hogy a lány a fiú érdekében oda utazik és egymásba szeretnek. Viszont az egyik ápoló, Byul SungKi zsarolásba kényszeríti a lányt, mert rajta kapja a bűnös viszonyon. - ecseteli a rendező.<br />
A forgató könyvet kezdjük bújni. A legfontosabbakat nézem át legelőszőr, a csók jeleneteket. JB.-vel mindössze egyetlen egy csók, de több apró puszi jelenetem lesz. Halk sóhajt engedek ki, majd az asztalra helyezett pohárból. Lassan lapozgatom és kezdem megszámolni a Juniorral lévő csókokat, de ahogy a végére érek kicsit félre nyelek. Többen is rám kapják a fejüket.<br />
- Huszonnégy? - nézek a rendezőre, aki kicsit zavartan néz vissza rám. - Huszonnégy csókjelenet JInYounggal? - pillantok a fiúra akinek nagyra nyílnak a szemei és gyorsan számolja össze ő is.<br />
- Mivel kórhatáros sorozat lesz, ezért valamivel kárpótolnunk kell az erotikát. - válaszol az eddig szótlan író. - Probléma? <br />
- Nem. Mindössze meglepődtem.<br />
- Semmi baj, MiHi noona. - mosolyog rám SungKi és megfogja a kezem. - Velem is lesz csók jeleneted. Nem is egy.<br />
A kezeinkre pillantok és kicsit elhúzom a kezem, de nem engedi. Másodpercek múlva a kezemet fogó fiú felszisszen és elengedi a kezem. Kérdően pillantok a szembeülőkre, mire JinYoung mosolyogva vonja meg a vállát.<br />
- Akkor mikor vesszük fel az első részt? - kérdezi meg az JaeBum.<br />
- Jó lenne, ha végeznénk az első résszel már kedden, három nap múlva. Minél hamarabb annál jobb. - ül le közénk a rendező. - Nem sok megtanulni való van benne, mert inkább monológokból áll, de örülnénk, ha JinYoung átolvasnád azokat a részeket is. </div>
</div>
</div>
</div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-62334667139115850102016-11-03T08:53:00.001-07:002016-11-03T08:53:35.143-07:002. Évad 26. Fejezet: Valamit titkoltok? MiHi szemszögéből:<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Vegyes nevetgélés zavarja meg a nyugodt, békés álmomat. Nehezen nyitogatom a szemem a nehéz pilláim miatt. Kitisztul a látásom és az első amit meglátok a fejem alatt lévő párnán piheni kezem. Magányosan ülök fel a puha ágyban, azonnal végig vezetem az ujjaimat a kihűlt párnán amin pár órája JungKook pihentethette a fejét. Szélesen mosolyodok el, amint megcsapja az orromat Kooki jellegzetes illata. Eszembe jut a tegnap történt szerelmeskedés és kénytelen vagyok a felső fogaimmal vissza tartani az alsó ajkam. Kijjebb takarom magam. Magamhoz emelem a kezem, de a felső testemet Kooki pólója védi. Fél kézzel túrok a hajamba. Kipattanok az ágyból és a szekrényhez lépek. Elő keresek tiszta fehérneműt, rövid farmert és egy nagyobb pólót. Magamra kapkodom az anyagokat, majd a kezembe kapva Kooki pólóját ki sietek a szobából és azonnal szemet szúrnak a fiúk a heverőn és a földön a társaságukban Bingóval. Elmosolyodok és lassú léptekkel sétálok oda hozzájuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt. - nézek végig a fiúkon. Azonnal minden tekintet rám szegeződik, de én csak JeongGuk izmos hasával tudok foglalkozni. Tökéletes kilátást kapok belőle és kicsit irigyelem, hogy mások is láthatják a hasát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Végre, hogy felkeltél! - nyújtja felém a kezét JungKook. - Kezdtem fázni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Van saját pólóm. Tudod. Itt élek. - lépek át BamBam és Jackson között akik a földön találtak helyet maguknak. A pasimhoz lépek és a kezébe adom a pólóját. Tekintete az ölébe hív, de túl fáradt és nyomott vagyok a reggeli romantikához. - Öltözz fel. - sétálok el a kanapé mellett és a hajába túrok, majd a konyhába andalgok. A gázon lévő lefőzött kávés csőrős edényt veszem a kezembe és öntök egy kicsit a bögrémbe. Langyos gőz száll fel a kék bögréből és teljesen eltűnik. Vissza teszem a gázra az üveg edénykét, majd cukrot és tejet veszek elő. Cukrot teszek a kávéhoz, majd felöntöm tejjel és össze kavarom. Elrakom a dolgokat és a tejes kávém kavargatva megyek vissza a többiekhez ahonnan folytonos beszéd és nevetés jön.<br />
- És miért jöttetek? - pillantok körbe. A hangomra mindenki elhalkul és engem kezd bámulni.<br />
- Talán problémád van azzal, hogy eljöttünk hozzád? - pattan fel Mark és átkarol. Szélesen mosolyog rám, sehogy nem tudja elrejteni az örömét. Haey mesélte, hogy elmondta Marknak a babát. Nem gondoltam, hogy egy fiú tud ennyire örülni annak, hogy becsúszik egy gyerek... Először én se tudtam...<br />
- Nekem aztán nem. - iszok bele a kávémba. A bögre mögül kukucskálok ki. - Gondolom beszélni is akartok velem. - engedem lejjebb a bögrét és JaeBumra, majd egy pillanatra JinYoungra nézek.<br />
- Akartunk. - édes mosoly szökik JB arcára. Kénytelen vagyok elmosolyodni. - Rajtunk kívül SungKi is kapott levelet.<br />
Egy pillanatra kikerekedik a szemem, de még időben pillantok el a fiúról és forgatom meg a szemem. Én és az a tetű egy légtérben? Egy drámában? Teljes mértékben ki van zárva.<br />
- A mi bandánkból is kapott levelet SeokJong. - támaszkodik meg Mool az előtte ülő Hopi hátán. - Mivel ő a legidősebb és a legtapasztaltabb ő kapta.<br />
- Kezdek rettegni ettől az egésztől. - rázom meg a fejem.<br />
- Majd itt is nyögsz párat és minden el van intézve. - nevet fel gúnyosan YoonGi.<br />
Az arcom eltorzul a dühtől és az idegtől ahogy jó páran felnevetnek. Felgyűl bennem az inger és nem vagyok képes vissza fogni magam. Leteszem az üres bögrém és felemelve a kis asztalról a telefont Sugának vágom aki elég hamar reagál a repülő vezetékes készülékre. Elkapja és az ölébe ejti a kezét. Piszok nagy mázlija van, hogy kosarazik. A reflexe nagyon jó.<br />
- Ezzel a fogamat is kiüthetted volna! - dobja vissza a kezeimbe. Két kézzel kapom el és a helyére teszem. - Gondolkozz mielőtt cselekszel.<br />
- Te pedig ne pofázz annyit. - sóhajtok és a hajamba túrok. Az államig lenőtt frufrum könnyen csőszik vissza a homlokomra. Legszívesebben addig tépném a szőke hosszú haját még a bocsánatomért nem esedezik.<br />
- Egyébként. - sóhajt JeongGuk. Az apró sóhaj akkora erővel bír a szobában, hogy a többiek azonnal rá figyelnek. - ChulMoo mit csinálsz itt? - az unoka öcsémre néz, aki azonnal felkapja a nevére a fejét. Láthatóan zavarba jön, ha arra gondol, hogy miért nálunk lakik már lassan több mint egy hónapja.<br />
- Én csak... Ez... - hajtja le a fejét. A homlokán lógó világos tincsekkel kezd szórakozni, így próbálja levezetni a feszültségét és a zavarát. Néma csend telepszik le a lakásra és mindenki csak őt nézi. Tudom, hogy sose szerette, ha kínosan érzi magát és ez az egész most nagyon az lehet számára. Nem tehetek mást, csak annyit, hogy kisegítem.<br />
- Valamiről beszélni akar, de csak pár emberrel. Szóval... JeongGuk-on, Mark-on és YoonGin kívül mindenki menjen el. - mosolygok aranyosan.<br />
- Kegyetlen vagy... - áll fel BamBam. - De, ha ezt kéred akkor rendben.<br />
Az említetteken kívül mind felállnak, majd elmennek szépen távoznak SuBinnel együtt. Lehuppanok a kanapéra JeongGuk és YoonGi közé és szinte azonnal a barátomhoz bújok aki egy apró puszival ajándékozza meg a homlokom, majd lassan simítja végig a karom. Jólesően mosolyodok el és hunyom le a szemeimet. Annyira jó mellette.<br />
- Akkor... Mi is az a hatalmas probléma? - keresztbe teszi a lábait Suga, majd az ujjait össze kulcsolja a térdén és nagy szemekkel figyeli a fiatal fiút aki csak sóhajt.<br />
- Szeretném, ha... Beszélnétek YeJunnal. - mély levegőt vesz ami hatására a mellkasa megfeszül és kirajzolódnak az elég rendes, de aranyos izmok.<br />
- Miért? Valami baj van? - cirógatja a bőröm JungKook. - Valamit csinált amiért itt vagy és nem ott?<br />
- Ami azt illeti igen. - bólint, majd idegesen kezdi az ujjait tördelni. A homlokán megjelennek az apró, csillogó izzadtság cseppek, amikor lassan folynak végig az arcán és az állához érve a földre cseppennek. A csend miatt szinte hallani minden parányi izzadság csepp földet érését. Nehezen szedi össze amit mondani szeretne a fiúknak, majd ismét hatalmas adag oxigént juttat a tüdejébe és neki kezd. - YeJun... Olyat tett velem amit egy fiúnak nem kellene egy másik fiúval.<br />
- Micsoda? - kerekedik ki Mark barna szeme és szinte ijedten néz a jövendő sógorjára. Talán hármójuk közül őt üti meg a hír a legjobban.<br />
- Csak tapogatott... - hajtja le a fejét az unoka öcsém. - És... Azt csinálta a kezével.<br />
- Mindig is tudtam, hogy a srác egy homár. - megkönnyebbült, egy; énmegmondtam sóhajt hallat YoonGi, majd enyhén rázza meg a fejét, és hátra dől a kanapén. - Azt szeretnéd, hogy beszéljünk a sráccal?<br />
- Igen. Örülnék, ha beszélnétek vele. - feljebb emeli a fejét, de retteg a szemünkbe nézni.<br />
- Rendben. - veszi el a karját a nyakamból JeongGuk, majd talpra áll. - Beszéljünk vele.<br />
- JeongGuk. - állok fel és megvárom még a másik három fiú a bejárati ajtóhoz fárad, majd a barátom mellkasára teszem a kezem és a szemeibe nézek. Azonnal magához húz és édesen mosolyog rám. - Ami a ma estét illeti... Örülnék, ha velem töltenéd a szülinapod estéjét... - mosolygok rá kicsit huncutul.<br />
- Jól hangzik. - hajol az ajkamra és lassan, szerelmesen csókol meg. Annyira fantasztikus a csókja, hogy azonnal vissza csókolok és az ajkán csüngök.<br />
- JeongGuk! - szól határozottan a pasimnak YoonGi. Persze Kooki azonnal ellép tőlem és vissza ülök a kanapéra.<br />
A fiúk magukat hergelve hagyják el a házat, és teljesen magamra maradok egyedül a kanapén ülve. Felállok és elő keresem a levelet amit a napokban kaptam. Kényelmesen elhelyezkedve kezdem olvasni az üzenetet, ami csak annyit ír, hogy holnap reggel muszáj bemenni a forgatás helyszínére, ahol minden információt elmondanak a drámával kapcsolatban.<br />
Az arcomra ejtem a papírt, majd lassan hunyom le a szemem és alszok el a papírok alatt.<br />
<br />
JungKook szemszögéből:<br />
<br />
Mindössze fél órát tölthettünk az S.M.Entertainment nem régen debütált új fiú csapatálnál és végeztünk fejmosást a srácon aki két éve szinte agyon vert az utcán éjszaka. Nem haragszom, csak zavar, hogy ennyire utálta azt aki vagyok. Gyűlölte azt, hogy idol vagyok, de ő is ezt az utat választotta.<br />
- Fura... - dől a lift falának YoonGi. - Nem meleg, de akkor miért tapogatja a csapattársa farkát?<br />
- Biztosan így akarja idegesíteni Moolt. - lassan, szinte halk nélkül áll meg a lift az emeletünkön. Kinyílik a nagy ajtó és kilépünk belőle. A kis beszélgetés után Sugával ketten jöttünk haza, mivel Marknak muszáj volt megnéznie Haeyt.<br />
- Igazad lehet. - helyeseli az állításom a csapat társam és a lakáshoz sétálunk. Szerencsére a többiek már haza értek. Benyitunk és azonnal ordítozás fogad, ami mint mindig most is HoSeoké.<br />
- Már megint... - fáradtan, de idegesen forgatja meg a szemeit YoonGi. - A szobámba mentem. - bal kezével túr a szőke hajába, majd elsétál a szobák felé és el is tűnik.<br />
Kuncogva megyek be a konyhába és kezdek valami eledel után kutatni, de sajnos semmi nincs, pedig már elmúlt fél egy. Jin ilyenkor már rég kész van az ebéddel, de most még nyomát se látom annak, hogy itt valami kaja készítés lesz. Lemerem fogadni, hogy megint Kim NamJoon ajkain csüng... Mióta rájuk nyitottam egyáltalán nem szégyellik előttem megcsókolni egymást, de csakis előttem.<br />
- Kim SeokJin! Hol az ebéd!? - ordítok és dühösen csapom be a hűtő ajtaját.<br />
Alig telik el tíz másodperc mikor Jin a száját törölgetve siet a konyhába és félre lökve kezdi előpakolni a cuccokat. Ellépek a pulttól és a konyha asztalhoz ülök. Csatlakozik hozzám NamJoon.<br />
- Miért csinálod a hepajt? - könyököl az asztalra a leader és a szemeimbe mered kicsit se kellemes nézéssel. Képes lenne megölni amiért elrontottam a romantikus pillanatukat.<br />
- Éhes vagyok és nincs sehol az ebéd. Egyenlőre csak én tudom a kis titkotokat, de, ha így csináljátok a többiek is rá fognak jönni, hogy valami nem tiszta. - ingatom meg a fejem. - Se ebéd és elvagytok mind ketten tűnve. A nyakadon egy lila folt ragyog ami kicsit se feltűnő annak ellenére, hogy nincs barátnőd.<br />
- Lehet azt nem kellett volna... - motyogja Jin bűntudatosan, majd felénk fordul és a konyha pultnak támaszkodik. - Igaza van Kookinak... Nem csinálhatjuk ezt így.<br />
- Az lenne a legjobb mindenkinek, ha elmondanátok a fiúknak, hogy ti jártok. - felváltva nézek a két fiúra, de Jin vadul rázza meg a fejét, jelezve, hogy neki egyáltalán nem tetszik az ötletem.<br />
- Nem mondhatjuk el. - szólal meg Jin helyett Nam. - Egyenlőre nem, mert túl nagy falat lenne.<br />
- De az nagyon rosszul fogja őket érni, ha megtudják. - nézek egyenest a csapat fejére.<br />
- Mit nem tudunk meg? - csapódik le az asztalhoz Jimin. Szélesen mosolyogva várja, hogy kiöntsem neki a szívem, de mint jó barát nem teszem meg.<br />
- Semmi érdekes, csak beszéltünk. Ti szóba se jöttetek. - válaszolok nehezen miután össze szedtem minden gondolatom.<br />
- Vágom. - bólint Jimin. - Szóval valamit titkoltok?<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4O4LCoqvpzWD4QXW0NK6DpvPPSf7WPlCjSw4S3Ws1OT3vFXRmv37UKlzJzcjyJOIH_TkKbSAgh_SI92pnjP6wVELZEDOjpuYuQzdyuI4pIYy0Uccw5aZuZ94INU5Fb6Ff32T57jEqXH8/s1600/tumblr_ntyuu4kMc61udwl8no1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4O4LCoqvpzWD4QXW0NK6DpvPPSf7WPlCjSw4S3Ws1OT3vFXRmv37UKlzJzcjyJOIH_TkKbSAgh_SI92pnjP6wVELZEDOjpuYuQzdyuI4pIYy0Uccw5aZuZ94INU5Fb6Ff32T57jEqXH8/s320/tumblr_ntyuu4kMc61udwl8no1_500.gif" width="320" /></a></div>
</div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-45220164305043785812016-03-18T12:12:00.000-07:002016-03-18T12:16:42.412-07:002. Évad 25. Fejezet: Hormonok háborúja +18<div style="text-align: justify;">
JungKook:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó fellépés színhelyén vagyunk Szöulban. Elérkeztünk a folytonos fellépés legvégére. Sikeresen letudtuk az utolsó fellépést és az új album összes dalát és pár régebbit elénekeltük. Mindössze kettő és fél órás volt a koncert, természetesen hihetetlenül élveztem és kicsit sajnálom, hogy vége van, de holnap már MiHivel tölthetem az egész pihenő napomat, egyben a születés napomat is. Remélem nem felejtette el, hogy holnap egész nap az enyém. Még mondtam is neki tegnap előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A színpad közepén állva, a rajongók felé fordulva köszönjük meg, hogy eljöttek. Mint mindig én vagyok az utolsó aki elköszön a rajongóktól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon köszönöm nektek, hogy eljöttetek! - nézek szét az Army bomb-ot tartó rajongók között és elmosolyodok. Lejjebb engedem a mikrofont az ujjongásra és szélesen vigyorgok. - Holnap kezdődik a következő fél év. Induljon velünk a suli holnap!</div>
<div style="text-align: justify;">
Tapsolni kezdenek és sikoltozni. Meghajolunk és integetve megyünk. Lesiettünk a megvilágított porondról a kis lépcsőn és a hangosítok kezébe nyomjuk a mikrofont. A staffok azonnal oda ugranak hozzánk. Leveszik a headset-et, majd a homlokomat és a nyakamat kezdik törölgetni. Már teljesen eltűntek a lila foltok a nyakamról. Kár... </div>
<div style="text-align: justify;">
Hara kíséretével sétálunk el a pihenőig. Természetesen elsőnek nyitok be a hűvös öltözőbe ami - mint mindig - tele van kajával. Viszont most más is vár ránk a kis szobában. A kis kerek fotelben egy szőkés hajú lány van össze gömbölyödve és a tündér álmát alussza. A kanapén az oldalára fordulva pedig egy fekete hajú lány szundikál. Felismerem MiHit és Shyot. A barátnőm mellé lépek és leguggolok a feje mellé. Az arcát fürkészem. Olyan rég láttam, hogy a mostani látvány egyszerűen megbabonáz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálnak itt ilyenkor? - sétál el mögöttem Jimin, majd ő a Shyo arcát kezdi nézni. - SeoHyeonnak holnap már iskola van... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos szeretett volna látni. - kuncog halkan Tae. - Nem akarjátok őket felkelteni? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én ébren vagyok... - motyogja lezárt szemekkel a barátnőm. Lassan nyitja ki a gyönyörű barna - szinte fekete - szemeit. A kezével tolja fel magát ülő helyzetbe. Kitörli az álmot a szeméből, majd rám néz és elmosolyodik. Aranyosan mered rám a kis gödröcskéjével. - Mennyit változtál... - kuncog halkan. - Szinte teljesen szőke vagy. - a hajamba túr, majd óvatosan meghúzza a világos barna fürtjeimet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Te pedig újra fekete vagy. - mosolygok rá. - És kék... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye mennyire jó? - engedi el a hajam. Maga mellé ejti a fekete színűre festett körmös kezét. - Nekem nagyon tetszik. - a kezébe veszi a haját és jobban szemügyre veszi. - Ugye nem baj, hogy bejöttünk? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy, baj. - mellette foglalok helyett a krémszínű kanapén. Átkarolom és magamhoz húzom. Az arcára nyomok egy kis puszit, majd amint rám né szájon csókolom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan csókol vissza a puha dinnye ízű ajkaival. Lassan vállunk el egymástól, de közel maradunk egymáshoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aludjatok nálunk... - suttogom el. - Te velem, SeoHyeon pedig Jiminnel... - az arcát cirógatva suttogom el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lehet... Shyonak holnap suli nekem pedig be kell mennem a céghez... Ha jól megy kapok egy új szerepet az egyik sorozatban. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - ül le mellénk TaeHyung. - Lesz ugyan olyan jó, mint az előző? </div>
<div style="text-align: justify;">
Hátrébb hajolok és hátra dőlök a kanapén. A combjára ejtve a kezem kezdem simogatni a meztelen térdét. A sima puha bőrét érintve elkap a vágy. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most indul a sorozat? - pillantok MiHire. - Főszerepet fogsz játszani? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen és igen. Ha minden igaz akkor a GOT7-ből vagy Junior vagy JB-vel. Még nem tudom kivel mivel ők is ma kapták meg a felkérést. - a kezére néz, majd az én kezemre és rá rakja a sajátját. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez is olyan lesz mint az? - ráncolom a homlokom, ha csak vissza emlékezek az erotikus jelenetekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem teljesen. Lesz benne csók, mivel szerelmi történet lesz, de annyira nem lesz durva. Megnyugodhatsz. - halkan nevet fel és a szája elé emeli a kezét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor szívesen elmegyünk a forgatásra. - a fotel karfáján foglal helyet YoonGi. - Kíváncsi vagyok a bakizásaidra. - a lány haját kezdi piszkálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én miért nem vagyok leszerződtetve színésznek...? - elveszem a kezem a lábáról és keresztbe fűzöm a mellkasom előtt mind két karom. - Bezzeg a GOT7-ből mindenki le van szerződtetve...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát... JinYoung és JaeBum már régóta színészkednek. - csatlakozik a beszélgetésbe NamJoon. - Ők a banda előtt is szerepeltek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bár nem értem miért pont őket kellett választani. - rázza meg a fejét a barátnőm. - Nem is egy cégnél vagyunk leszerződtetve és még az élet korunk is teljesen eltér. Ők mind ketten három évvel idősebbek mint én.<br />
- Lehet épp azért lettetek így beválogatva. - mosolyog rám Jin. Édes férfia alól kilátszanak a gyönyörű fehér fogai. Ezzel a mosollyal bármelyik lányt képes lenne elcsábítani.<br />
- Nem tudom... Az egészről alig tudok valamit. - a mellkasomnak dől és a hasamra simít. - Még nem kaptam meg a történetet és a forgató könyvet.<br />
- Annyira csak nem vészes. - a hátára teszem a kezem és fel le mozgatom a kezem. Így simogatom.<br />
- Nem akarsz nálunk aludni...? - felnéz rám és akár egy kis kutya úgy csillognak a szemei. Hogy tudnék erre a nézésre és ezekre a szemekre nemet mondani?<br />
- De... Viszont akkor még a többiek előtt el kell mennünk. - kimászok alóla és ledobom a pólóm. A kanapéra dobom pont mellé. Rá pillantok és enyhén harap az ajkaira miközben egy pillanatra se veszi le rólam a tekintetét. Felveszem a pólót amiben ide jöttem és a pulóverem. - Megmondjátok, hogy gyalog mentem? - nézek a fiúkra akik egyszerre bólintanak.<br />
MiHi fel áll és megigazítja a szoknyáját. Tesz pár lépést az alvó Shyo felé akinek az arcával Jimin játszik. Azonnal begerjedek ahogy végig mérem a barátnőmet tetőtől talpig. Istenem...<br />
- Felkelted? - hajol a térdére a lány.<br />
- Persze. - válaszol Jimin és azonnal apró puszikkal kezdi ébresztgetni. Shyo lassan nyitja ki a nagy szemeit. Ahogy meglátja a barátját magához öleli. Apró puszit nyom a szájára, majd elindulunk a lányokhoz a sötétben.<br />
<br />
Jr. szemszögéből:<br />
<br />
A szobámban ülve nyomkodom a laptopom és nézegetem az érdekességeket. Ma már nem is egy rövid történetet olvastam rólam és MiHiről. Hogy tud az ember valakibe ennyire belehabarodni, hogy fanok által megírt blogokat olvassak a képzeletem kielégítésére? Teljesen elcsavarta az a lány a fejem... Ha csak vissza gondolok a kis kalandunkra ami a szobájában játszódott le. Ahogy vissza emlékszem, hogy az ölembe tartom és az elmondása szerint a fenekére markolok... Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy teljesen megfeledkezik Kookiról és... Istenem!<br />
Hátra döntöm a fejem és az arcomhoz emelem a kezem. A tenyerembe temetem az arcom. Miért pont egy foglalt csajba kell beleesnem...? Ez maga a pokol.<br />
- Junior. - kopog be az ajtómon BamBam. Fél szemmel nézek az ajtómra. Lassan nyit be és óvatosan kukkant be. - Kaptál egy levelet. - lóbálja meg a kis borítékot.<br />
Felpattanok és az ajtóhoz sietek. Kiveszem a kezéből a nekem érkezett levelet, majd a fiú távozik én pedig leülök az ágyam szélére. Óvatosan tépem fel a borítékot és bújtatom ki belőle a félbehajtott lapot. Szét hajtom és gyorsan elolvasom.<br />
- Mi?! - ordítok fel kicsit hangosan. Felpattanok az ágyamról és kiviharzok a többiekhez a nappaliba.<br />
- Te is ugyan azt kaptad igaz? - halk nyugtalanító sóhaj szalad ki JB száján. - Minden bizonnyal MiHi is megkapta...<br />
- Mit kaptatok? - veszi ki a kezemből Mark a levelet. Hamar elolvassa azt a pár sort, és tanulmányozza a sorokat, majd rám néz. - Ez...<br />
- Én ezt nem vállalom! - ráncolom a homlokom, majd a hajamba túrva sóhajtok. - Én nem vagyok képes arra amire Hwo a kamera előtt!<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuA_H-6i7vyd_cO97K7n9ZpKLjT9fUOWawOXTPzEJOAmDwInSJt08y-JIlzkYclafe7KSEY_juwEtM6d3mnSmbdqNPMz-Uk0MLDXdUV6Juon85MJjcEUirKZSKjDg0WUnY-n0B1ppq9vQ/s1600/superthumb.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuA_H-6i7vyd_cO97K7n9ZpKLjT9fUOWawOXTPzEJOAmDwInSJt08y-JIlzkYclafe7KSEY_juwEtM6d3mnSmbdqNPMz-Uk0MLDXdUV6Juon85MJjcEUirKZSKjDg0WUnY-n0B1ppq9vQ/s1600/superthumb.gif" /></a>- Nem írta, hogy az is lesz benne. - nevet BamBam. - Már elolvastam és szerintem csak csók fog benne el csattani, semmi több.<br />
- Csók? - nézek a fiatalabbra. - Nekem nem írt csókot.<br />
- Nekem igen. - bólint JaeBum.<br />
Ne már, hogy az egyetlen lehetőséget, hogy következmény nélkül birtokoljam az ajkát eldobjam mert azt a szerepet JB kapta. Pedig mennyire... Jó lenne... A próbákon többször is elpróbálhatnánk a csók jelenetet és talán még egy két intim rész is becsúszna...<br />
- Junior! - csapja össze a kezét a szemem előtt, majd ijedten néz rám Mark mintha valami bajom lenne. - Már percek óta szólongatunk, de te csak bámulsz ki a fejedből.<br />
- S-Sajnálom. - rázom meg a fejem, és ezzel próbálom kiverni a MiHivel kapcsolatosa gondolatokat, több kevesebb sikerrel.<br />
- Azt beszéltük, hogy még annak a barom SungKi is kapott szerepet a drámában. - sóhajt JB. - Sajnos nem tudom, hogy mit... - ledobja a kis asztalra a levelet.<br />
- Remélem semmi olyan nincs benne... - hajtom le a fejem és a tiszta parkettát bámulom.<br />
<br />
MiHi szemszögéből:<br />
<br />
Azonnal a szobámba megyünk Kookival. Éppen, hogy belépünk az ajtón nekem esik és falni kezdi az ajkaimat. A nyakába karolva húzom közelebb magamhoz. Istenem, de finom! A fenekemre teszi a kezét és felgyűri a sötét kék szoknyám, majd teljesen a fenekemre markol. Mool nem tudja, hogy Kooki ma nálam lesz.<br />
- K-Kooki... - válok el az ajkaitól. - Várj egy kicsit.<br />
- Nem bírok... - kezdi lefelé rángatni a bugyim, majd az ágyra lök. Ledobja a pólóját és rám mászni készül amikor nyílik a szoba ajtaja és az unoka öcsém lép be.<br />
- MiHi, mehetsz... - rá nézek és ő is végig mér. - S-Sajnálom!!! - iszkol ki a szobából és becsapja az ajtót.<br />
Mérgesen nézek vissza JungKookra, majd halkan sóhajtok és lerúgom a bugyim. Lehunyom a szemem és hátra billentem a fejem.<br />
- Sajnálom... - húzza le a sliccét. - Mit csinál itt?<br />
- Hosszú... Majd ő elmondja, de most... - nézek rá és huncutul vigyorgok rá. - Gyerünk.<br />
Körbe nyalja a száját és rám veti magát. Könnyed, de nagy szájmozgatással csókolózunk. Végig karmolom a hátát, majd a szőkés barna hajába túrok. Elmerülnek az ujjaim a puha tincsei között. Elhagyja a számat és a nyakamat kezdi csókolgatni. Halkan sóhajtok fel a nyak puszikra. A hajába markolok és felhúzom a térdem.<br />
- Téped a hajam... - néz fel rám.<br />
- S-Sajnálom... - engedem el a haját. - Csak már nagyon hiányzott...<br />
- Nekem is... - felgyűri a pólóm, majd lehúzza rólam amint a fejem felé emelem a kezeimet. - És holnap itt a szülinapom is... Amint haza jössz az enyém leszel... - ki csatolja a melltartóm és eldobja, majd szinte azonnal a mellemre tapad és a fogai segítségével kezdi izgatni a bimbóm. A nyelvét és bevető, majd erősen szívja meg. Ívbe görbül a hátam és hangosan nyögök fel. Ismét a hajába túrok.<br />
- M-Menjünk már tovább! - szólok rá és egy könnyebb mozdulattal teperem magam alá. Lerúgom a szoknyám. Meztelenül fekszem rajta és a szemébe nézek. Lassan markol a fenekemre és nyitja szét a lábam, majd közé nyúl az egyik kezével. - K... Kooki... - nyomom a mellkasának a fejem amint eltűnik bennem az egyik ujja. Megemelkedem, majd kinyomom a fenekem<br />
- Tetszik...? - suttogja és mozgatni kezdi az ujját miközben a fenekemet markolássza.<br />
- I-Igen... - bólogatok. Felemelem a fejem és a szemébe nézek. - De... Mást akarok magamban... - nyögök halkan és a sliccéhez nyúlok. Óvatosan gombolom ki a nadrágját és húzom le a cipzárját.<br />
Felpattanok róla és a lerángatom a farmerjét ami még a boxerét is lejjebb húzta egészen a dereka aljáig. Megragadom az alsója gumiját és lerántom az ágaskodó farkáról amit végig simít a boxer széle. Halkan nyög fel az érzésre és lehunyja a szemét.<br />
- Mássz feljebb. - szólók rá.<br />
Tesz a parancsomnak és a párnákig hátrál, majd rá ejti a fejét. Azonnal rá ugrok, majd bele ülök. Hangosan nyögök fel és felülve simítok a mellemre, majd mozogni kezdek. Az ő két mancsa is a mellemre kalandozik és ellökve az én kezemet rá markol.<br />
- Jeong...Guk... - a hasára teszem a kezem és gyorsítok a mozgáson. Megkarmolom a sértetlen bőrét mozgás közben. Hátra billentem a fejem és lehunyom a szemeimet.<br />
Elengedi a melleimet és a hátamra simít, majd lehúz magához, hogy megcsókolhassam. A mellkasát simogatva csókolok a puha eper rózsaszín ajkaira. A kezei a fenekemre simítanak és ő kezdi az ütemet diktálni. Bele mosolygok a csókba, ezzel ő is elmosolyodik. Változó tempóban szeretkezünk, néha gyorsan vagy kínzóan lassan. Az izmos karjára teszem a kezem, majd elszakadunk egymástól és levegő után kapkodunk gyors mozgás közben. Hiányzott a szex JeogGukkal...<br />
- Lassan... - nyögi hangosan. - Elmegyek...<br />
Hangosan nyögve élvez belém és a megmarkolja a fenekem. Lemerem fogadni, hogy lila lesz... Bosszú képpen még az elélvezésem előtt a nyakára tapadok és lilára szívom. Beérem Kookit és mellé dőlve bújok hozzá. Hangosan kapkodunk levegő után. Felnézek rá mosolyogva, mire ő is lenéz rám, majd egy száj puszit lop tőlem. Megkeresem a takarót és magunkra húzok JungKook segítségével.<br />
- Mennyire vártam már erre... - a gerincemet simogatja még én a mellkasát cirokázóm, majd a bimbójához hajolok és rá harapok, de csak óvatosan. - Ahh... - sóhajt fel.<br />
- Nem csak te... - kuncogok és a mellkasán pihentetem a fejem. A gyors szívverését hallgatom, ami a szex miatt ver ilyen hevesen. Lehunyom a szemem és lassan merülök álomba.<br />
- Szeretlek... - suttogja a fülembe, de már nincs erőm válaszolni. </div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-5823747750400191722016-01-23T06:25:00.000-08:002016-01-23T06:25:58.821-08:002. Évad 24. Fejezet: Hozzám jönnél? <div style="text-align: justify;">
MiHi szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nehezen teltek a napok. Augusztus tizenegy, majd követte tizenkettő és huszonötödike volt mire feleszméltem. A három klipből már egy kész volt és az interneten tündökölt. Ezek mellett a Ring My Bell annyira sikeres volt, hogy első helyek lettünk a Music Bank-ban. Elképesztő érzés volt és rettenetes, hogy a fiúk nem voltak jelen. Szerencse a Got7 ott volt így volt kivel örülni. Még az én hajam fekete lett és kék addig a fiúk szőkébe váltottak. Jackson, Mark és BamBam is. Nehéz volt elköszönni a szőke hajtól, de a fekete és kék rettenetesen tetszik. Egészen a derekamig ér és gyönyörű színe van. Bingo enyhén lila frizurát kapott még Shyonak pár árnyalattal világosabb lett és némi sárga és rózsaszín melíreket kapott. A saját albumom is készülőben. Már csak pár dal kell és kész, de sajnos lassan haladok vele, mivel a szobám albérlője még mindig az ágyamban tölti a szabad idejét. Még akkor is amikor öltöznék. Megértem, hogy rosszul érintette az egész - még lázas is volt amikor idehoztam - , de akkor se kellene úgy felfognia mintha itt laknak. Mellesleg senki nem érti miért nem megy vissza az új otthonába, mert nem mondhatom el senkinek...</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen az egyik dalom zenéjén dolgozok amikor az ágyamban fekvő fiú mobilja zenélni kezd és nem hagyja abba fél perc után se. Mérgesen kapom le a fejemről a fejhallgatót és fordulok hátra a széken.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mool! Halkítsd le! - ráncolom össze a szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De csak játékkal jó játszani! - néz rám fel és ahelyett, hogy halkítana még több hangot ad rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én meg dolgoznék! - csörögni kezd a telefonom és ordítva fordulok vissza a gépemhez, majd felveszem a telefonom és megnézem ki hív. Haey? Felveszem és a fülemhez emelem. - Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- <span style="color: red;">Szia.</span> - csak köszön, de hallom, hogy kétségbe van esve. - <span style="color: red;">Hallod. Mark elakar rángatni valahová. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
- És? - kezdek nevetni. - Menj vele! Rátok férne egy kis romantika.</div>
<div style="text-align: justify;">
- <span style="color: red;">Na az... Persze... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi bajod van? Mark szeret téged! - mosolyodok el és az asztalomra könyökölök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- <span style="color: red;">De ha lefekszem vele rá fog jönni... </span>- motyogja el szégyellősen. - <span style="color: red;">MiHi... Kisbabát várok... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - bambulok el. - Mit vársz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- <span style="color: red;">É-Én se tudtam elképzelni... Lehet véletlenül elfelejtettem bevenni a gyógyszert, vagy nem tudom. Lassan egy hónapja titkolom. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz csinálni vele? - fordulok ki a széken és fel állok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- <span style="color: red;">Nem tudom... Mark az apa és, ha nem akarja akkor kénytelen leszek... Érted... De megyek mert itt veri a vécé ajtaját... Szia. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia... - teszem le a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden oké? - pislog rám a nagy szemeivel Mool. - Haey volt, igaz? - ül török ülésbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxlYPMjnSgdpxAYkAGVgGrlmEmyGZeaZAh_bwZ-UikNYgr59yEvh4CIyIgbrGz_a_LvTGgX0gp02cRo8EEQ2qc__n6GksjoBxXdpYD8Rc1Rqlkw0ua-h1PS3YQP2oG5eaEwJ3Yxzrg1CA/s1600/tumblr_miw5kffRT91rfrjhuo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxlYPMjnSgdpxAYkAGVgGrlmEmyGZeaZAh_bwZ-UikNYgr59yEvh4CIyIgbrGz_a_LvTGgX0gp02cRo8EEQ2qc__n6GksjoBxXdpYD8Rc1Rqlkw0ua-h1PS3YQP2oG5eaEwJ3Yxzrg1CA/s320/tumblr_miw5kffRT91rfrjhuo1_500.gif" width="320" /></a>- Igen... - túrok a hajamba. - Nem akarsz vissza menni? - fogom meg a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - rántja el. - Vissza nem megyek ahhoz a baromhoz!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az nem megoldás, hogy a nyakamon élsz! - ráncolom a homlokomat. - Lassan a vécében csinálom a dolgomat!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó... Ha a fiúk vissza értek a turnéról akkor elmegyek... De viszem magammal Jimint, JungKook-ot és Sugát! - mutogat az ujjával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mik ők? - kezdek nevetni. - Testőrök? Ők nem fognak csak azért oda menni mert te nem mersz elmenni. Elkel majd nekik mondanod. - kezdek gúnyosan mosolyogni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha az kell, hogy eljöjjenek velem akkor elmondom nekik. Bennük bízok. - mosolyodik el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mark szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végre... Szán rám fél órát... Csodás... Bár már tíz perce ki sem jön a vécéből. Mit csinálhat oda bent? Remélem semmi baja. Az kell még, hogy rosszul legyen az ötletem előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haey! - kezdem ütni az ajtót. - Siess! - dőlök az ajtó melletti falnak és lehunyom a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár másodperc múlva nyílik az ajtó és kilép rajta. A haját a füle mögé tűri és rám néz, elmosolyodik és megfogja a kezem. Elhagyjuk a kis házat és az utcán kezdünk sétálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit tervezel? Hova viszel? - néz fel az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meglepetés. - csókolnám meg, de elrántja a fejét így a csók pusziként éri az állát. - Oké... - engedem ki a bent össze gyűlt levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Húsz perc múlva megérkezünk egy gyönyörű régi húsz emeletes épülethez. Berángatom az épületbe és a liftbe szállunk. Húsz emelet és mindegyik mellett kulcs lyuk és gomb. Elő keresem a zsebemből a tizennyolcadik emelet kulcsát és a lyukba ragok, elfordítom és megnyomom a gombot. A felvonó felmegy és kinyílik a megadott emeleten. Kiveszem a kulcsot a zárból és vissza teszem a zsebembe.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfvt-EcS0UBGj3GtjC38c5gcRstNooq4IFoV3hLDmI_fZ_MPXyKO88WTtG6uSCrWmoEJljwpPY1AHoty6y3xvewPuB3C3drvv-AaMyzstfCgaluGib6e_rZ9R4tDUw1rIKaojHuucULsw/s1600/lakas.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfvt-EcS0UBGj3GtjC38c5gcRstNooq4IFoV3hLDmI_fZ_MPXyKO88WTtG6uSCrWmoEJljwpPY1AHoty6y3xvewPuB3C3drvv-AaMyzstfCgaluGib6e_rZ9R4tDUw1rIKaojHuucULsw/s320/lakas.jpg" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
- Gyere! - fogom meg a kezét és kihúzom a liftből.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy nappaliba vezetem ahol a felvonó megállt. Két ablak balra és egy gyönyörű hatalmas ablak amire lehet ülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na? - fordulok szembe vele. - Ezen a szobán kívül van egy konyha, vécé és külön fürdő. Két hálószoba és egy étkező is. - mosolyosok el. - A kilátás gyönyörű és nem olyan drága. Pont bele férnének az új bútorok és holmik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond, hogy nem vetted meg... - támaszkodik az egyik lábáról a másikra. - Mark ez...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haey! - lépek elé és megfogom a kezét. - Én szeretlek. Mindennél jobban... Szóval... Szeretném, ha örökké az enyém lennél... - veszek elő egy halvány rózsaszín kis dobozt. Felnyitom és kiveszem a kis köves gyűrűt. - Nem igazán tudtam, hogy milyennek örülnél... szóval...</div>
<div style="text-align: justify;">
A csókjával vág bele a mondatomba és a nyakamba csimpaszkodva francia csókolózunk. A hosszú barna hajába simítok, de elválunk és az ujjára húzom a gyűrűt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tetszik a lakás...? - suttogom el. - A másik hálóból lehetne gardrób... Egy másik, mivel a nagy hálóban is van egy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tökéletes lesz hálószobának... A baba biztos örülne egy saját birodalomnak... - hunyja le a szemét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ledöbbenve meredek a centikkel előttem lévő lányra aki zavarodottan áll, vörös arccal. Babát mondott...? Lesz egy... gyerekem...? Egy saját bébim?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ba... Ba... - nézek a csukott szemére. - Hány hónapos?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most lesz egy... Még nem mondták, hogy milyen nemű lesz. - néz a szemeimbe és a mellkasomra teszi a kezét. - Mit fognak szólni a fiúk...? JB tuti ki fog akadni, ha megtudja... Mind kettő hírtől ki fog akadni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Huszonnégy éves leszek napokon belül. Jogom van a család alapításra gondolni. Talán egyedül a cég fog kiakadni, de te vagy az aki gyereket nemz nekem. Szóval... - simítok a hasára. - Annyira nehezen tudom elhinni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én se... Szerintem az én hibám... - teszi a kezét az enyémre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő nem hiba. - emelem fel az állát. - Remélem nem akarod elvetetni. - csókolom szájon. - Én akarom őt és téged is. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan...? - döbben le résnyire nyitott szájjal. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az én gyerekem. És én fel akarom nevelni. Remélem nem baj és te is így vagy vele. - ölelem meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Szeretném, ha itt élnénk. Mikorra kell kell kifizetni a lakást? - kezdi a hátamat simogatni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bármikor... Amikor rá ér és van pénz. - puszilom meg a nyakát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jin szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak arra vágyom, hogy hanyatt dőljek és aludjak. Ez után a fellépés után nincs más vágyam csak aludni. Még öt nap és indulunk haza. Fél lábon állva is kibírom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beérek a szobánkba és kifekszem az ágyon. Lehunyom a szemem, de azonnal megérzem NamJoon kezét a combomon. Lágyan simogatja a lábam a farmeromon keresztül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pihenés előtt pakolj össze holnapra. - áll fel és elkezdi bepakolni a bőröndjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én is felállok és elkezdem össze dobálni a cuccaimat. Már csak kettő fellépés és haza mehetünk pihenni. Érdekel mi lehet már a többiekkel. Még egy fellépés Amerikában, majd egy Koreában és mehetünk vissza a Szöulba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Össze pakolok és az ágyra ülök. Nézem ahogy NamJoon a táskája mellett térdel és pakolja a cuccát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Több cuccot nyomtál egy bőröndbe, mind Jimin háromba. - mosolyodok. - Minek neked ennyi kalap?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert jól áll. - zárja be a bőröndjét. - Talán nem? - áll fel és bele ül az ölembe, majd a hátamra dönt.- Tetszem... Nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- D-De... - simítok a mellkasára. - Mit akarsz csinálni...? - suttogom el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megdugni... - hajol le és megcsókol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszan és gyengéden birtokolja a számat. Gyengéden harap a számra, majd át engedi a nyelvét és sajátommal kezd játszani. Magamhoz ölelem még ő a fejem mellett támaszkodik, majd a nadrágomhoz emeli a kezét és a férfiasságomra simít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nam... - fordítom el a fejem és a fülem tövére megy tovább. Gyengéden kezdi szívni a fülem tövét, majd a fülemre harap. - Zárd be az ajtót... A végén nem csak JungKook nyit be, hanem mind az öten beállítanak... - mosolyodok el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben... - suttogja a fülembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fel áll és bezárja az ajtót. Miközben vissza izgul hozzám ledobja a pólóját, majd kibújik a nadrágjából. Most akkor le akar velem feküdni... igaz? Csináltam már lánnyal, de még fiúval sose. Nekem ez annyira idegen. Egyáltalán, hogy megy ez az egész. Ő vagy én leszek a fiú a szeretkezésben? Rettegek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te csináltad már fiúval? - teszem fel neki a kérdést még feljebb mászok az ágyon háttal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nem... - ül le és felém fordul. - Félsz, Hyung? - mosolyog rám gúnyosan. - Óvatos leszek... - felém tart, majd maga alá teper. Leveszi a pólóm és a mellkasomat kezdi csókolgatni. A hasamra simít, majd lejjebb halad. Kigombolja a nadrágom és elkezdi lerángatni. Sajnos muszáj felegyenesednie, hogy le tudja húzni a gatyám. Lehúzza a szűk farmert és a földre dobja a saját cucca mellé. A hasam alját kezdi csókolgatni és nyalogatni. Lehunyom a szemem és felsóhajtok. Megemelem a derekam és feljebb húzom a lábam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tetszik, kicsim...? - akasztja a kezét az alsóm gumijába és lefelé kezdi húzni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Idősebb vagyok... - nyitom ki résnyire a szemem. - Ne hívj így...</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nekem tetszik... - dobja el a boxerem. - Kicsim...</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal a férfiasságomra markol és megszorítja. A hasamat kezdi csókolgatni még elkezd dolgozni rajtam. Hangosat nyögök, de azonnal a szám elé kapom a kezem. Az kellene, hogy meghallják.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem rossz ötlet... - mosolyog fel rám. - Tetszik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- I-Igenh... - hunyom le a szemem és hátra billentem a fejem, de a kezem marad a szám előtt. - Isteni kezed vanh... - nyögdécselek. Soha nem gondoltam, hogy egy fiúnak fogom ezeket mondani...</div>
<div style="text-align: justify;">
Percekig csinálja, majd érzem, hogy hosszába végig nyal. Kipattan a szemem és a szabad kezemmel a lepedőbe markolok. A farkam hegyét kezdi szopogatni, majd az egészet eltünteti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Istenem! - szólalok fel és megemelkedem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hasamra simít és fel le mozog rajta. Elkap az izgalom. Nagyon tetszik amit csinál, de érezni akarom őt. Magamban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjünk... Tovább... - simítok az arcára. - Kérlek... - fel húzom a lábam, mire ő elhajol és megtörli a száját, majd a fenekemet kezdi simogatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsit fájni fog. - emeli a szájához a mutató ujját és a szájába veszi, majd a fenekemhez rakja és elkezd befele hatolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aú! - szólalok fel. - Óvatosabban!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nevetni kezd és elkezdi a bent lévő ujját mozgatni. Nyögök és sóhajtozok. Amint úgy látja a következő ujja is utat kap. A párnába nyomom az arcom, hogy az nyelje el a hangomat. Percekig ez megy, majd kihúzza az ujját és motoszkál, de nem nyitom ki a szemem. Másodpercek múlva érzem, hogy felém mászik. Kinyitom a szemem és látom, hogy az egyik ezével a fejem mellett támaszkodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Feljebb húznád a lábad? - helyezkedik a fenekemhez amint azt teszem amit mond.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kezével igazítja a nyílásomhoz a férfiasságát és kezd el befelé nyomulni. Fel akarok ordítani, de nem hagyja. Megcsókol így a csók nyeli el a szinte nőies sikításom, majd nyögésem. Könny gyűlik a szemembe a fájdalomtól amint beljebb ér. E-Ez borzalmas! Én ezt nem akarom! Nagyon nem! Rettenetes, hogy fáj!</div>
<div style="text-align: justify;">
- E-Elég! - fordítom el a fejem. - Várj!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fáj? - néz le rám. - Mindjárt jobb lesz. Ígérem. - fogja meg a kezem és össze kulcsoljuk az ujjainkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
A másik kezét a hím tagomra helyezi és fel le kezdi húzgálni. Lassan kezd el mozogni. Tetszik... Nagyon is... Végre csak rám figyel. Halkan próbálom nyögésekkel mutatni, hogy élvezem. Ő is nyög és sóhajtozik csukott szemekkel és hátra billentett fejjel. Jó darabig mozog még meg nem találja a gyönyör központomat. Kipattan a szemem és megemelkedem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Otth! Meginth! - hunyom le a szemem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Folyamatosan ugyan azt a pontomat böki meg. Sajnos nem bírom tovább. A felkarját szorítva élvezek kettőnk közé a hasamra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégh... - engedi el a férfiasságom. - Egy... kicsith... - támaszkodik mellettem és percek múlva elélvez bennem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kihúzódik és mellém fekszik. Mind ketten lihegünk. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó egy fiúval. Elmosolyodok és felé fordítom a fejem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon tetszett... - fogom meg a kezét és össze kulcsoljuk az ujjainkat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem is... - húz közelebb magához és a mellkasára teszem a fejem. - Leszel a pasim...? - suttogja el halkan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, ha te is az enyém... - csókolom meg az ádámcsutkáját. - De ez titok... - mérem végig a sértetlen, férfias arcát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom... Olyanok lettünk mint a többiek... csak ezt senki nem tudhatja meg. Mindenki elítélne minket, kivéve MiHi és Shyo... - kezdi a nyakamat simogatni és a hosszú hajamba túr. </div>
<div style="text-align: justify;">
- KangDae is megérteni. Végül is ő is meleg... - puszilom meg a mellkasát. - Lehet tudna segíteni... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miben? Hármasban akarod csinálni? - kezd hangos nevetésbe amibe az egész teste bele remeg. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak, hogy hogyan jól érezze magam... Azt akarom, hogy... segítsen nekem... mert... nehéz lesz így... - kezdem a hasát simogatni amire megrándul a bőre. - És szerintem neked se lenne rossz, ha beszélnél vele... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Meglátom... - sóhaj fel és fel ül. - Le kellene zuhanyoznunk. Tiszta.. mocsok a hasad. - ültet fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaz... </div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-91979255806595789502016-01-06T08:56:00.000-08:002016-01-06T08:56:48.495-08:002. Évad 23. Fejezet: Új album<div style="text-align: justify;">
MiHi szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy hét telt el azóta, hogy a fiúk elmentek. Sajnos nem volt túl sok időnk a pihenésre az elmúlt hét napon. Sikeresen kész lett az új album, igaz még nem egyezett bele a nagy főnök, hogy felvegyük a dalokat és kiadjuk. Éppen az irodájában ülünk és várjuk a reakcióját a dalokra. Csak nyolc szám... De ennyire voltunk képesek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hmm... - tolja félre az egyik lapot amin, ha jól látom a With Me dalszövege van. - Ha igent mondok akkor ennek a számnak kérek egy videó klipet, lányok. - felénk tolja az album egyik kedvenc dalát amit hárman írtunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A Ring My Bell? - pillantok fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég nagyok vagytok ahhoz, hogy túl lépjetek a rózsaszín plüss állatokon. - áll fel a székéből. - Mármint... Lassan SeoHyeon is tizennyolc lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak a Ring My Bell? Vagyis... - néz a lapokra Shyo. - A Top Girl is nagyon... Sajnálom...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább két számnak kell egy klip... Összesen nyolc dal lesz az albumon szóval, ha jól számoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mind? - néz a férfira Bingo.</div>
<div style="text-align: justify;">
- "With Me", "Ring My Bell", "Top Girl", "Look At Me", "I Miss You", "Macaron", "Come Slowly" és az "Ohh Ahh". Remélem nem baj, hogy az összes szám az albumra kerül. - mosolyog ránk. - Intézzétek el, hogy kész legyen az album borító holnapra. - szól a mögöttünk álló nőnek. - Ha kész van tegyétek fel a számok nevét az internetre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igenis. - szól a nő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Melyik számra gondoltatok névadónak? fordul felénk a főnök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lányok? Idáig nem jutottunk el. - mosolyog ránk Bingo. - Szerintem a Look At Me jó lenne az album címének.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem mindegy. - simítok a karomra és a várost kezdem figyelni az ablakból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hol járhatnak a fiúk? Kínában? Azt hiszem... Muszáj lesz beszélnem Kookival. Alig telt el egy hét, de már nagyon hiányzik. Nem tudom felfogni, hogy voltam képes kibírni nélküle két évig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem tökéletes! - csap a lábamra a legfiatalabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Isteni! - írja alá a dalokat. - Hallotta? Menjen és csinálják meg az album borítóját. Lányok ti pedig még ma vegyétek fel az nyolc dalt. Ha jól megy kevesebb mint két óra alatt kész vagytok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Reméljük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felállunk és a kezünkbe kapjuk a dalokat. Illetve SuBin kezébe nyomja és két lábbal lökdös ki minket az ajtón. Legalább már csak fel kell venni a dalokat és egy nap pihenés vár ránk, majd jöhet a koreográfia gyakorlás amitől már most ver a víz és rosszul vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem nehezebb lesz. - kínos, de győzelmi kacaj hagyja el Shyo száját. - Ugye a Ring My Bell mellet a Top Girl-nek is lesz klipje? - kifejezetten a legidősebbre néz, mivel általában Bingo gondolja és találja ki mi legyen a videoklipekben. És nagy esetben ő dönti el melyik szám legyen az általunk választott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? - néz a mellettem sétálóra SuBin amint a liftbe érünk. Megnyomom a tizedig emelet gombját és várunk. - Ki találtál rá valamit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- I-Igen, de hülyeség... - dől a lift falának.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerünk! Hadd halljuk! - fordulok felé. Biztatás képen a vállára teszem a kezem. - Én kíváncsi vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehetne az, hogy mivel mind a hárman más korosztály vagyunk, hogy látunk egy pasit aki bejön nekünk és harcolni kezdünk érte, de aztán a szám végén lelép a pasi egy idegen lánnyal. - az ujjait tördelve adja elő az ötletét és a padlót bámulja. . Tudom, hogy hülyeség, de azért gondoljátok meg...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég vicces! - kezdek nevetni. - Nekem tetszik, de a fiúk ki fognak borulni, ha egy fiúért fogunk rohangálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is rossz ötlet... - lépünk ki a liftből. - Végre kezdesz felnőni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A stúdióban átolvassuk a szövegeket és a hangmérnöknek a telefonom amin az összes zenei alap van. Majd elkezdjük felvenni az összes dalt. Sorban haladunk végig a dalokon. Kettő megvan és már a harmadik dalt vesszük. Sajnos össze keveri Shyo a sorokat és az első sora helyett a második reflén utánit kezdi el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom! - teszi össze a kezét és meghajol.</div>
<a href="https://38.media.tumblr.com/50328a3662a55fecdf7fe0bd0eef171b/tumblr_muqe0mYaEi1sjjw1po1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="160" src="https://38.media.tumblr.com/50328a3662a55fecdf7fe0bd0eef171b/tumblr_muqe0mYaEi1sjjw1po1_500.gif" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
- Semmi baj. Újra vesszük. - vissza tekeri a demót és törli azt amit eddig felvettünk a dalból. - Harmadik dal, Top Girl, másodjára.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Újra vesszük és sikeresen haladunk tovább. Egy és fél óra alatt készen is vagyunk. Leteszem a fülhallgatót a mikrofonra és kimegyünk. Vissza kapom a telefonom és tenném el amikor a fiatal szemüveges srác rám szól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt három hívásod. Nem néztem ki hívott, de szerintem mint egy számról jött. - ül le a székébe és elkezdi a gépen megvágni a zenéket. - Ha este bent maradok akkor holnapra kész lesz...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kellene túl dolgoznod magad. - nyitom fel a telefonom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez a munkám. - néz fel rám egy mosollyal az arcán. - F-Figyelj MiHi... - vissza kalandozik a tekintete a gépére. - Mit csinálsz szombaton este?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szombat este? Segítenem kellene valamiben? - a fiúra nézek aki csak zavarában a gépét nyomkodja. A lába remeg, így a cipője talpa dob szerű hangot add ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A-Arra gondoltam... Nincs kedved beülni velem valahova...? - suttogja el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Randizni? Akkor ezt mond! - kezdek nevetni. - Nagyon sajnálom, de szombaton este is bent leszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ohh... - hajtja le a fejét. - Akkor... Mindegy...</div>
<div style="text-align: justify;">
Elköszönünk és kimegyünk a stúdióból. Nem szoktak a cégen belül randira hívni. Egyedül Hwo volt az aki a sorozat forgatás után randira hívott. Talán csak JungKook emlékei elől menekültem, de nyugtató volt valaki közelébe lenni akkor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szegény! - lök vállba Shyo. - Ez nagyon gonosz volt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit mondtam volna neki? - nézek mérgesen a lányra, homlok ráncolva. - Nem hazudtam... Én bent fogok maradni és a koreográfiát fogom kitalálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kellene vissza hívnod valakit? - pillant a telefonomra Bingo. - Biztos fontos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok és megnézem ki zaklatott. Tényleg az összes egy számról jött... Mit akar ennyire Mool?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mool szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Utálok kettesben lenni YeJunnal... Félek, hogy újra megver... Ez az első alkalom, hogy kettesben vagyunk az új lakásban amit nagyjából egy hete vettünk át. A többiek elmentek vásárolni, mi meg maradtunk. Szerencse most a szobámban vagyok, de muszáj kimennem vécére. Talán ha elég gyors vagyok akkor sikerül elvégeznem a dolgom anélkül, hogy YeJun észrevenné, hogy elhagytam a szobám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felállok az ágyról, majd megigazítom a pólóm és kimegyek a szobámból. Azonnal beleütközök valakibe aki már régóta az ajtóm előtt állhat. Ijedtemben az összezárt szemem kinyitom és az alig pár centivel magasabb Yeh-be ütközök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- M-Mit csinálsz itt? - nézek le róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak erre fele sétáltam... - von vállat. - Hova igyekeztél?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A mellékhelységbe... - nyelek egyet. - De nem is kell már vécéznem, szóval én vissza is mentem a szobámba. - vissza indulok, de ő elkapja a csuklóm és megállít. - M-Mi az? - pillantok vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma még nem ettél... - elenged és elindul a konyhába. - Shis csinált kaját reggel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mondok semmit csak utána megyek. Beérek az étkezőbe és látom, hogy meg van terítve az asztalon. Ő leül az egyik tányér elé és enni kezd. Én is leülök mellé. Enni kezdek és nem figyelek a mellettem ülőre, csak tömöm magamba a kaját. Annyira elvonja a figyelmem a finom étel, hogy észre se veszem, hogy Yeh eltűnik mellőlem. Pár perccel utána fejezem be a kajálást, majd felállok és a csapba teszem a koszos tányért. Indulnék vissza a szobámba a nappalin keresztül amikor YeJun szól nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vissza mész a szobádba? - teszi fel a kérdést. Csak bólintok mire ő int, hogy menjek oda hozzá, de nem indulok meg. - Te most kajak ennyire beszari vagy? - mosolyodik el gúnyosan. - Azt hiszed megeszlek? Kis szaros...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok szaros! - nézek rá mérgesen és felemelem a hangom. Látom, hogy nem tetszik neki. Az erek a nyakán kidagadnak és elvörösödik a feje. A kinézetétől én magam is megijedek. Elakarok rohanni a kanapé mögött, de nem hagy. Elkapja a kezem és átránt a kanapén egyenesen az ölébe. Hátulról ölel magához és a hasamra teszi mind két kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz?! - ordítom el magam még vörösebb fejjel. - Engedj el!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mond semmit csak óvatosan a nadrágomon át a férfiasságomra szorít. Kikerekedik a szemem és össze zárom a lábam, de csak rosszabb lesz. Ledermedek, majd amint észbe kapok kiugrok az öléből és felé fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miét csináltad ezt!? - akadok fent. - Miért kell neked fogdosnod!?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire élvezted? - ismét megjelenik az arcán az a mosoly.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyáltalán nem élveztem! - fordítok neki hátat és keresztbe fűzöm a karom a mellkasom előtt. - Soha többet ne merj így hozzám érni...</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő amit érzek, hogy hozzám simul és egészen a konyha asztalig lökdös, majd előre dönt és rá nyomja az egész felsőtestem. Teljesen rám nehezedik és a bal kezével lefogja a kezem. A szabad keze eltűnik a nadrágomban, majd a boxeremben. Ahogy a bőre az enyémhez ér megrogy a lábam és, majdnem össze esek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És így már hozzád érhetek...? - suttogja a fülembe, majd lassan húzni kezdi rajta a bőrt, majd vissza engedi.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nyakamba fúj, majd a sértetlen bőrömbe harap. Felnyögök és ő egyre gyorsabban kezdi csinálni, még én próbálom a szabad kezemmel kirángatni a kezét a nadrágomból. Sajnos nem sikerül mivel YeJun sokkal erősebb mint én. Csak egy új érzés kap el ami egyre jobban nő. Lehet hülyén hangzik, de sosem értem magamhoz, és sose gondoltam, hogy egy fiú fogja először ezt csinálni velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kér... lek... Hagyd... abba... - motyogom el, de túl késő.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem csak elélvezek hanem még a vécés hiányától bent maradt folyadék is utat tőr magának és a kettő együtt teljesen eláztatja a nadrágom. Kínosan érzem, magam, hogy a kezébe élveztem és, hogy ő volt az aki miatt. Plusz még be is pisiltem...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire azért nem voltam durva... - simítja meg a farkam hegyét. Feladja a lábam és össze esek, persze ő velem együtt ér földet, de nem húzza ki a kezét a nadrágomból, egészen addig ameddig messzebb nem kúszok tőle, így a keze kicsúszik és én nehezen állok lábra, majd szédülten rohanok be a szobámba. Azonnal ledobom a vizes cuccom. Ahogy meglátom az alsómat rosszul leszek. Ez mint belőlem jött ki?! Ennyire felizgatott Yeh!? Vissza se akarok gondolni az elmúlt tizenöt percre. Felveszek egy tiszta alsót. El kell rohannom mosakodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hátra dőlök az ágyon. Érzem, hogy ég az arcom... A gondolat menetembe kopogás zavar bele. Felülök és össze zárom a lábam. Csendben ülök és az ajtót bámulom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? - szól be Yeh. - Akarod, hogy megfürdesselek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Látom, hogy a kilincs megmozdul. Azonnal oda sietek és neki dőlök, majd bezárom az ajtó zárában tárolt kulccsal. Látom, hogy próbál bejönni, de nem megy neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohadj meg! - ordítok ki. - Megerőszakoltál!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmutassam az milyen lett volna? - szól vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszd meg magad! - ütök az ajtóba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem jön válasz így egy kicsit le higgadok és elmegyek az ajtótól, de csak pár méterre. El sem tudom képzelni mi történt. Nem érzek semmit iránta! Nem tetszik! Nekem más jön be, nem ő! Nem egy fiú! Nem Ra Ye Jun! Azért amit tett pedig megfog fizetni! De vajon kinek kellene elmondanom? MiHinek? Csak benne bízok... </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
~~~</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Zuhanyzás után azonnal vissza rohanok a szobámba. Szerencsémre hamar vissza értek a többiek így legalább amikor fürödtem nem csak YeJun volt jelen. Mire a nadrágomat sikerült jobb formába hoznom csak az után tettem be a szennyesbe. Nem karok, hogy más is tudjon az egészről... </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ágyamra ülök, majd szépen az oldalamra fekszem és eltűnök a puha párnáim és a takaróm között. Kikeresem MiHit és hívni kezdem, de nem veszi fel. Háromszor próbálkozok, de semmi... Biztos dalt vesznek. Csak akkor vagy tánc próba közben nem szokta felvenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonomat szorongatva hunyom le a szemem, de nem tudok elaludni. A trauma után ami ért, hogy is jöhetne. MiHi megengedné, hogy náluk aludjak? Éjszakára nem zárhatom be az ajtóm, de így Yeh szabad utat kap a szobámba. Nem akarom, hogy tapogasson! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mool! - ordít be Hye. Nem adok választ, csak az ajtóra nézek. - Bemegyek. - benyit és rám néz. Látom, hogy aggódás ült az arcára még az ajtó előtt állt. - Jól vagy? - bezárja az ajtót és az ágyamhoz lép. </div>
<div style="text-align: justify;">
Annak ellenére, hogy csak egy évvel fiatalabb és ő a legérzékenyebb a csapatban mindig oda figyel rám, mivel a legfiatalabb vagyok. Talán mindig is egy ilyen bátyóra vágytam egy hülye, makacs nővér helyett. </div>
<div style="text-align: justify;">
A homlokomra nyomja a tenyerét és mellém ül. Elhúzza a száját és a takarómért nyúl, majd rám húzza. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Olyan mintha hőemelkedésed lenne... Hozzak teát, vagy egy meleg kakaót? - áll fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell semmi. - mosolyodok el és lehunyom a szemem. - Jól vagyok, csak kicsit fáradtnak érzem magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos? - ismét a homlokomra nyomja a kezét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kutya bajom, Hye. - érzem, hogy a kezembe lévő mobilom rezegni kezd, majd meg is szólal. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom ki hív, azonnal kiveszem a takaró alól a kezem és meg sem nézem a nevet, felveszem és a fülemhez emelem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- <span style="color: red;">Szia. Minden rendben? </span>- ismét egy kétségbe esett hang fogad a vonal túl oldaláról, csak jelenleg az illető lány. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. Persze, de beszélni szeretnék veled... Nem jönnél át? - ülök fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze GyeongHye egyből kifele indul a szobámból, de még utoljára vissza néz és jelzi, hogyha kell valami szóljak neki és ő azonnal rohan hozzám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- <span style="color: red;">Miért? Istenem, Mool! Jól vagy? </span>- hallom, hogy rohanni kezd. A légzése megszaporodik és liheg a vonalba. </div>
<div style="text-align: justify;">
- P-Persze csak kérlek... Gyere. - a falnak dőlök és felhúzom a lábam a mellkasomhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- <span style="color: red;">Tíz perc és ott vagyok! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
Megszakítja a beszélgetést és ismét elfekszem az ágyamon. Lassan telik az idő, de amikor nem is számítanék rá valaki kopog az ajtómon, majd benyit és maga után be is zárja az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mool... - ül mellém MiHi. - Beteg vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem sose jössz... - húzódom közelebb hozzá. Megérzem a parfümje illatát. Lemerem fogadni, hogy JungKooknak is ugyan ilyen illata volt amikor a minap találkoztam vele... Édes, de gyengéd simogató illat amitől teljesen biztonságban érzem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt amitől így ki vagy? - kezdi a hajam piszkálni. - YeJun csinált valamit? Bántott?! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! Vagyis, de... De nem úgy... - kezdek könnyeket hullatni. - Két éve amikor a tanár molesztált téged... Te nem akartad, de ő erőszakos volt... </div>
<div style="text-align: justify;">
- ChulMoo... Mit akarsz ezzel...? - hagyja abba a leghosszabb szűröm csavargatását. - Mit csinált veled az a barom...? - suttogja el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A-A... Az... asztalnak... nyomott és... - a pólójába markolok és a combjába túrom az arcom. A könnyeim ekkora már nedvesre áztatják az arcom és MiHi ruháját. - Én csak... Ettem, majd... vissza akartam jönni, de... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mool... Az egészet... - folytatja a simogatásom. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A nadrágomba nyúlt... Letapogatta a... - hangos zokogásba török ki. Nem csak amiatt ami történt hanem azért is mert gyenge voltam ellenállni. Gyenge voltam kirántani a kezét az alsómból és elfutni a szobámba. - Könyörgök, ne mond el senkinek! Annyira ciki, hogy nem tudom magam megvédeni!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pakold össze a cuccod. - áll fel és elő veszi a táskám. - Ma átjössz hozzánk. Velem alszol, vagy átmenjek Shyohoz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok egyedül lenni... - ülök fel, majd lábra állok és össze pakolok egy napra elég tiszta ruhát. Ha kevés lenne, legfeljebb kimosom a mait. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor úgy mint régen, majd alszol velem. - mosolyog rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Suga szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezennel Kína is le van tudva! Soha nem voltam még ennyire boldog miután lejöttem a színpadról koncert után, de most...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Irány Franciaország! - dől ki a kanapén Kooki. - Még tíz helyszín és mehetünk haza. De legalább az ARMYk boldogak. - mosolyodik el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak értük dolgozunk. - ülök mellé.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://33.media.tumblr.com/7cdbb1c01b0863410bb626f8f8b8a8f0/tumblr_nubgybeU4I1u64asdo4_r1_400.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="178" src="https://33.media.tumblr.com/7cdbb1c01b0863410bb626f8f8b8a8f0/tumblr_nubgybeU4I1u64asdo4_r1_400.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Több se kell neki. Helyezkedik egy kicsit, majd a lábamra hajtja a fejét a lábát pedig a kanapé karjára dobja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Imádom a combjaid... YoonGi... - motyogja el, majd lehunyja a nagy fekete szemeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kezdek tőled félni. - húzom el a szám. - Este le ne merj támadni! Érted?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne legyél hülye, Hyung. - nyitja ki a szemét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Percek múlva Hara száguld be a szobába a kezében pár flakon vizel. Szét osztja, majd J-Hope mellett foglal helyet. Nem tudom miről maradtam le, de ezek ketten elég közel kerültek egymáshoz. Nem mondom... Hara még mindig folyton levakarja magáról a túl nyálas ló arcú fiút.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy vissza menjek... - kezdi az államat piszkálni az ölemben fekvő kölyök és csak a reakciómat figyeli. Lenézek rá és egy kajla vigyorral az arcán zaklat tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem gyalog mész. - kapom el a kezeit és a mellkasához nyomom. - Csak a nagyjából húsz méterre lévő autóhoz kell kisétálnod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha szabad megkérdeznem, JeongGuk... Amikor forgattátok a videoklipet. Volt egy szőke hajú lány... Mit csináltatok a takarító szertárban? - kérdezi a fotel karfáján ülő Hana. - Nem akarok pofátlan lenni, csak érdekelne, hogy miben segítettem a kis kirándulást.</div>
<div style="text-align: justify;">
JungKook fel ül és döbbenten kezdjük nézni YeHat. Ez a csaj rettenetesen okos! Tényleg a testvére annak a baromnak aki megverte Kookit.</div>
<div style="text-align: justify;">
JeongGuk fel áll és a hajába túr. NamJoonra néz, majd elfordul tőle és kiengedi a benntartott levegőt. Igaz szaggatva szalad ki a száján a zavart, stresszes széndioxiddal teli sóhaj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A barátnőd? - folytatja a kérdés sorozatot a lány. - Mi a baj? Úgy se mondom el senkinek? Miért tenném? Nem akarok balhét. - végig néz rajtunk és egy kedves mosoly telepszik az arcára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj! - térdel le a lány elő Kooki. - Ez hatalmas nagy titok! Ha bárkinek is elmondod mindennek vége lehet! Ez én és az ő karrierjének is! Nem akarom, hogy az amiért küzdött és képes volt lábra állni szét essen és újra szomorú legyen! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! - szól rá a lány. - Természetesen csendben maradok. V és Jimin se köpött be engem... - pillant a két jó madárra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtam! - állok két lábra és Hanára mutatok. - Van valami közted és HoSeok között! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs. - rázza meg a fejét. - Még mindig utálom, csak... Mindegy! - keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt és összevont szemöldökkel mered rám. - Jut eszembe, YoonGi. Fellépés előtt telefonon keresett két lány... Nem mondtak nevet csak veled akartak beszélni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne! Ugye semmit nem mondtál arról merre megyünk?! - tettem a fejemre a kezem. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A két iker képes lenne megerőszakolni engem a színpadon, mindenki szeme láttára! Lemerem fogadni, hogy sok fiú szívesen ugorna a lányok karjaiba. Szépek és csinosak, ezek mellett modellek is Nyugatról. Lehet én vagyok olyan válogatós, hogy nem akarok szeretkezni velük, de én se tudok két felé osztódni. Belőlem egy van még ők ketten hajtanak rám. Rendesen rettegek tőlük. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondtam... semmit... - rázza meg a fejét.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Suga. - kezd nevetni Rap Monster. - Ha akarják, úgy is megnézik a térképet ami fent van a twitteren. </div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-5674310655818782352015-12-31T07:38:00.000-08:002015-12-31T07:38:17.254-08:002. Évad 22. Fejezet: Titkok, J-Hope ötlete <div style="text-align: justify;">
YeHa szmszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Életem első repülésre szerencsésen záródott. Nem zuhant le a gép és még mindig élek, de éppen, hogy elhagyom a gépet és kiérünk a hallba, a kezembe kapom a csomagokat és kezdek cipekedni. A hatalmas tömegben alig bírom tartani a lépést a fiúkkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere. - teszi a derekamra a kezét YoonGi és maga elé tol és mögöttem kezd menni nehogy elvesszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egészen a buszig cipekedek. Szerencse ott kiveszik a kezemből a nehéz bőröndöket és a kocsiba rakják. Nekem már nincs is más dolgom mint beülni a kocsiba és a szállodában kiszállni. Felhordani a csomagokat és reménykedni, hogy a hét jó madár aludni fog és én is pihenhetek egy kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beülök a buszba természetesen már a fiúk mind bent ülnek és folytatják az eszme cserét amit én török meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig, hogy tetszik Japán, YeHa? - mosolyog rám SeokJin.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyenlőre pont olyan mint Korea. - mosolyodok el. - Bár amennyit látni fogok belőle a végére is pont ugyan ilyen lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tavasszal a legszebb! - kontráz rá JeongGuk. - Csak sajnos mi se sokszor tudunk jönni... Mondjuk annyira nem zavar...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szeretsz repülni? - pislogok rá mire a fiúk mind rá néznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Más az oka. - pillant ki az ablakon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhúzom a szám és ezzel megszakítom a beszélgetést. Előre fordulok a széken és elő keresem a telefonom. Bekapcsolom és azonnal jön a négy nem fogadott hívás, persze az összes YeJuntól... Megmondtam, hogy majd én hívom, de nem értette meg... Annyira lefáraszt néha az akaratoskodással, hogy az már fáj. Csak a pénzét pazarolta...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz? - hajol előre TaeHyung.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak... Megnéztem a telefonom. - nézek rá. - Igaz, hogy barátnőd van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. - bólint büszkén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És nem érdekli a céget? Mármint... Sok idolnak tilos. - fordulok teljesen hátra amint vissza ült a helyére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tilosnak tilos, de én megmondtam, hogy vagy a barátnőm marad vagy én. - diadal íves mosoly ül az arcára amint végig fut a fején a bátor cselekedete. - Amúgy meg nem igazán érdekli a céget, mert nem idol. - von vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ohh... - bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Velem miért nem tudsz ilyen kedves lenni? - teszi fel a kérdést J-Hope.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán azt város, hogy Oppának hívjalak és a karodba ugorjak? - mosolyodok el, mire ő azonnal bólint és szét tárja a karját. - Először össze szedek egy halálos betegséget. - fordulok előre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hatalmas nevetés tör ki a hátam mögött Szerencsémre kevesebb mint húsz perc alatt. Kipakolunk és indulnék befele amikor meg pillantom a cipekedő YoonGit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- YoonGi-sshi! - szólok utána. Azonnal megáll és vissza fordulok. - Köszönöm, hogy segítettél a reptéren. - hajolok meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lett volna jó, ha tömeg megtapos. - neveti el magát. - Igazán nincs mit. - indul el. - Nagyon idegesít J-Hope? - vissza néz rám, mire felzárkózok mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eléggé... Annyira... Undorító... - csóválom meg a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább nem csak én vagyok így vele! - kezd nevetni. - Szerencsétlen mindig a megszerezhetetlenre megy. Azért is próbál rád mászni, mert te vissza utasítod. - dobja le a cuccát a halban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehéz a felfogása... - forgatom meg a szemem. - Szükséged van valamire?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs. Pihenj csak. Rád fér. - teszi a vállamra a kezét és helyet foglal a bőr fotelon. - Még vagy tíz perc mire bejelentkezünk. Ülj csak le. Most úgy se tudsz csinálni semmit. - mutat a vele szembe lévő fotelre. Azonnal leülök és keresztbe rakom a lábam, óvatosan, hogy a rövid nadrág a helyén maradjon. - Saját szobád lesz mivel fő Staf vagy, de azért ne hozzál fel senkit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán vagyok olyan fajta. - mosolyodok el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert te csak az enyém vagy! - ül a fotel karfájára J-Hope.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akadj már le rólam az isten szerelmére! - nézek fel rá. - Ennyire hígagyú vagy, hogy nem bírod felfogni, hogy nem jössz be? - állok fel mérgesen és felé fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak... - kezd bele még a helyemre Jimin ül le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te csak ne... izélj! - hessegetem a kezem. - Nem tudom mit gondolsz, de ne gondolj rá! Semmi jogod ahhoz, hogy így beszélj velem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom... - hajtja le a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kell nektek valami? - nézek végig a többieken. - Bármi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd szólunk, ha kell. - válaszol SeokJin.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben... - a lifthez megyek és lelök a földre. Jobb egyedül, mind azzal a barommal...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
J-Hope szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyire még senki nem gázolt bele a szívembe... Mintha valaki megrágta volna, majd szépen a földre köpte... Tetszik YeHa... A viselkedése és a kinézete is. Talán még sose éreztem ilyet, de most... Ha csak rá gondolok a szívem hevesen kezd verni és a tudat, hogy soha nem fog úgy szeretni mint én őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Hé HoSeok! - lök vállba Jin. - Minden oké? - guggol le elém akár egy gondoskodó anyuka.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze... - mosolyodok el. - Úgy ennék banán kenyeret...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szólj YeHának, hogy kísérjen el. - guggol Jin mellé Jimin. - Majd én felviszem a cuccait a szobájába. - kacsint rám kajlán és fel is áll. - Tudod mit?! Szólok majd neki én!</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal futásnak ered és egészen a lift mellett pihenő lányig rohan. Lehajol hozzá és valamit beszélnek, majd YeHa lehunyja a szemét és fel áll. A táskájába nyúl és kikeres egy borítékot, kivesz belőle némi pénzt és vissza teszi a táskájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy kapott pénzt a menedzsertől, és az nem a sajátja. Megindul a menedzser felé, beszél vele valamit és hozzám jön. Int nekem és talpra állok, majd kifelé vesszük az irányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak, hogy tudd. - érünk ki az ajtón. - Azért kísérlek el mert ez a dolgom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. - hajtom le a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsémre mindig itt szállunk meg amikor Japánba jövünk és tökéletesen emlékszem, hogy innen egy saroknyira van az a kis pékég ahol isteni banán kenyeret lehet venni. Amint oda érünk berontok a boltba és megkeresem a kedvenc ételemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az? - pillant rám és a kenyérre mutat. - Nem igazán tudok Japánul...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az. - tépek egy zacskót és beleteszem a számomra tökéletes banános kenyeret. Megkötöm és indulunk is a pénztárhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mint mindig ugyan az a kedves öreg néni ül a kassza mögött mint ezelőtt négy hónapja. YeHa kifizeti és már el is hagyjuk a kis boltot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire finom? - pillant a kezembe lévő kenyérre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nagyon szeretem... - egy kisebb mosoly telepszik az arcomra amint én is szemügyre veszem a kenyeret.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kibontom és török belőle, de mielőtt a számba nyomnám a mellettem sétáló lány orra alá tolom a kenyeret.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogadhatok el tőled semmit. - tolná el magától, de nem hagyom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs itt senki. - pillantok rá. - Amúgy meg az én kajám. Azt csinálok vele amit akarok! - a számba nyomom amit letörtem, majd YeHa is tör és a szájába veszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nagyon jó! - nyeli le a falat kenyeret.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérsz még? - veszek a számba egy újabb adagot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha szabad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Több sem kell nekem. Egy mozdulattal állítom meg és kapom el a kezét. Felé fordulok és megcsókolom. Lehunyom a szemem és várom a reakcióját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
YeHa szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én magam sem tudom mi ez az egész. Ahogy a számhoz nyomja a puha ajkait elkap a vágy és megszédülök. Meginog a lábam és kénytelen vagyok egyet hátrálni remélve, hogy elszakad tőlem, de hiába. Utánam lép és a derekamra teszi a kezét. Teljesen átölel még én csak állok mint egy fadarab. Mi ez az egész? Fél órája ha beolvastam neki, de őt ez nem is érdekli. Ennyire hülye vagy... tényleg hígagyú!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://stripesandanchors.files.wordpress.com/2013/12/131206_ed9989ec9db4_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="320" src="https://stripesandanchors.files.wordpress.com/2013/12/131206_ed9989ec9db4_2.jpg" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A gondolataimból kiszakadva azonnal ellököm magamtól és a számhoz kapom a kezem és mint valami flúgos, megállás nélkül kezdem dörzsölni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. - néz a szemeimbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha... Soha többet ne merj a közelembe jönni... - megfordulok és vissza rohanok a szállodába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen elkapom a liftet amiben Jimin és a holmim utazik. Látom, hogy J-Hope beér a szállodába, de nem érdekel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? - dől a lift falának JungKook. - Ijedtnek nézel ki. Jól vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- I-Igen... - dőlök a lift ajtajának.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt a kulcsod. - a fiú felé fordulok aki a cuccaimat tartja. - Tessék. Az én, J-Hope és V szobája mellett leszel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elveszem a csomagjaimat és amint megáll a lift azonnal a szobámba rohanok. Kinyitom az ajtót és besietek. Ledobom cuccaimat, nem is törődök a szoba szépségével azonnal a fürdőbe rohanok. A csap felé állok és megnyitom a fizet, alá nyúlok és a számat kezdem dörzsölgetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hülye! Idióta! - támaszkodok rá a csapra. - Akaratos barom! Semmi jogod nem volt elvenni az első csókomat!</div>
<div style="text-align: justify;">
- YeHa... - hallom meg az idióta hangját a fürdőn kintről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal elzárom az csapot és a törölközőért nyúlok ami kis törölköző tartón lóg. A számhoz emelem az anyagot és megtörlöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz? - szólalok meg. - Nem mondtam, hogy bejöhetsz!</div>
<a href="https://media.giphy.com/media/eetr3eYVSe7xm/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="168" src="https://media.giphy.com/media/eetr3eYVSe7xm/giphy.gif" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Megfordulok, de a száj mosás által okozott tócsában megcsúszok és hátra esni készülök. A kezem után nyúl az előttem álló fiú, de olyan hirtelen éri az esés, hogy nincs ereje vissza rántani, velem együtt esik a földre természetesen rám. Lehunyom a szemem és csak a zuhanás után nyitom ki amikor a hátamhoz és a hideg csempe. A fejem mellett támaszkodik a kezével és felettem térdel. Nem szól egy szót se. Lehunyja a szemét és lehajol hozzám. Az ajkai találkoznak az enyémmel és nem bírom ki. Azonnal falni kezdjük egymást a fürdő hideg csempéjén. Óvatosan karolom át a nyakát és húzom magamhoz közelebb. Percekig megy az édes smárolás még nem elhajol és mind ketten levegő után kapkodva szemezünk egymással.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Semmi jogom nem volt elvenni az első csókod... - mosolyodik el. - Vegyük úgy, hogy vissza adtam...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az előzőhöz képest igazán keveset adtál vissza... - kezdem a mellkasához emelem és szét hét húzom a rajta lévő vékony pulcsi cipzárját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kuncogni kezdünk és újra kisajátítja a számat. Sajnos nem túl sokáig tudjuk csókolni egymást, mivel valaki ütni kezdi a szoba ajtaját. Kimászok alóla és azonnal az ajtóhoz rohanok. Lassan nyitom ki és nézek. Szerencsémre nem a menedzser és nem is az egyik segéd jött. TaeHyung és Jimin áll az ajtóm előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttad J-Hopeot? Még nem láttok mióta meg kaptuk a szóba kulcsát. - pillant mögém Jimin. - Látom ki se pakoltál. Ne nagyon rendezkedj be, mert csak három napot maradunk. Ha látod Hobit kérlek szólj! Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmennek és bezárom az ajtód, de az idióta azonnal az ajtónak nyom és szájon puszil.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Este átjöjjek...? - suttogja a fülembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lebuknánk...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Óvatos vagyok. - ölel magához.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem akarom, hogy átgyere. - tolom el magamtól. - Attól, hogy megcsókoltál még mindig utállak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy gondolod. - tol félre az ajtóból és kinyitja. - Viszont te még mindig tetszel nekem...</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhagyja a szobám és kénytelen vagyok halkan felkiáltani. Hogy az az örömtől vagy a dühtől jött rám azt még magam sem tudom. Tetszhet valaki akit utálok?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jimin szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttad te is, ugye? - ül az ágyára TaeHyung.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel Hobi éppen kenyeret vásárolt ezért mi lefoglaltuk az ablak felőli és a középső ágyat. Természetesen enyém a szélső mivel V ragaszkodott hozzá, hogy középen aludjon mivel, ha elalszik valamelyikünk tudjon a másikkal beszélgetni. Bár lemerem fogadni, hogy ő lesz az első aki elalszik, de ha ott szeretne aludni csak nyugodtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Láttam és annyira igazságtalan az egész! - fekszek ki az ágyamon. - Én bezzeg nem hozhatom a barátnőmet ő meg a fő segítőnél nyomul. Pedig annyira hiányzik Shyo... - lehunyom a szemem és elképzelem a barátnőmet. A hosszú barna göndör haját, az édes frufrujával. Széles mosollyal az arcán amit egy kis pír díszít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted nekem nem hiányzik Jean? - a gondolatomból a barátom mély férfias hangja húz vissza amit most egyáltalán nem díjazok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az teljesen más...</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire észbe kapunk az ajtón HoSeok ront be egy örömteljes vigyorral az arcán. Hatalmas levegőt vesz és kezdené mesélni a szaftos részeket, de egy szó se jön ki a száján. Az örömtől csak idétlenül kezd táncolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy köszönöm-öt megérdemlek! - szólok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden a te érdemed! - hagyja abba egy pillanatra a táncot ami a Nae Nae táncnak és a mi koreográfiánknak a keveréke. - Dalt van kedvem írni! Beszélnem kell Sugával és Rap Monsterrel! Új album ötletem van! Már a tánc is meg van!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hihetetlen vagy, Hyung... - tátja el a száját V. - Én eddig alig ha tudtam pár sort írni a dalhoz amit kért Nam. Pedig már lassan egy hónapja kérte... Vagy több...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha bárki keresne Sugáéknál vagyok! De ha tetszik a fiúknak az ötlet akkor úgy is megbeszélés lesz veletek és a menedzserrel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy jött úgy viharzik ki az ajtón. Hangosan csapódik be a fa ajtó, majd Tae-vel csak egymásra nézünk és vállat vonunk. Ha ennyire jó ötlet akkor már meg is van a következő album. Úgy érzem, hogy ebben az évben sokszor fogunk még Japánba jönni...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
JungKook szemszögéből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó... És ha az enyém lenne az ablak felőli része? - dobom be a következő ötletem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok az ajtóhoz közel feküdni, Kooki. - rázza meg a fejét YoonGi. - Esetleg...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most komolyan Suga! - kiáltok fel. - Már lassan fél órája veszekszünk egy rohadt ágyon! Szét húzni nem tudjuk mert kikúrt nehéz! De ha annyira fosol, hogy valaki bejön éjszaka és megöl akkor én alszok az ajtónál. De csak, hogy tudd. Ami megakar ölni azt nem fogja érdekelni két lépés...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy fosok! Egyszerűen utálok ott aludni és kész! - ledobja a hátizsákját az ágy ablak felőli részére és mellé ül. Kiveszi a laptopját és kinyitja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted nagy lesz a színpad? - pislogok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Utoljára akkor kérdezted ezt amikor MiHi csatlakozott a bandába. - neveti el magát. - Félsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem először fogok színpadra állni. - dőlök a hátamra és figyelni kezdem mit nyomkod a gépén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól még félhetsz. A lányok nézni fogják az összes fellépést, lemerem fogadni. Ha elrontod azt is látni fogják. - néz rám gúnyosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne ijesztgess Min Suga! - az arcom eltorzul a dühtől és legszívesebben a párnájába fojtanám a hülye fejét. - Eddig egyszer sem rontottam és nem most fogom elkezdeni!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, de ha leesel a színpadról akkor segítség helyett csak azt fogom hajtogatni, hogy megmondtam. - fordul vissza és megnyit valamit a gépén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- YoonGi! - kezdi valaki vadul verni az ajtót. - Nyissátok ki!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kellet neked bezárni. - állok fel az ágyról és az ajtóhoz lépek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fiatal vagy. - mosolyog rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megforgatom a szemem és ajtót nyitok. Csodák csodájára öt fiú robog be az ajtón és foglalnak helyet az ágyon és a földön. Bezárom az ajtót és leülök az ágyamra Jimin és Jin mellé, majd NamJoont kezdem figyelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- J-Hope azt mondja kitalálta az új album történetét és a névadó dal táncát. - foglal helyet az ágy lábánál lévő fotelban Nam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A "Run"-ra gondolsz? - teszi fel a kérdést Suga. - Csak a reflén van kész és lassan a prológus szövege. De a Never Mind-nak már csak a szövege kell és kész. De még sok dal van amit meg kell írnunk még a turné alatt. Azt is Tae amire már rohadt rég kérünk. - pillant a földön ülőre a fiú.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi van a Run táncával? - nézek HoSeokra aki az izgalomtól le sem ült csak áll felettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A reflén tánca megvan, de nem teljes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mutasd! - szól rá Jin.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgXnXXyM7SLwGFKIAOOGHchdGSCe8_24rEqDnOomTY3n8vwEF5b_IxsaaRzWO2dY70-vgg-aESaQYvVdHeVC42tS8fnRpsenjstvcaylbeDDqDmvuWTo0QDHhdvQhpspRUuBeTf2QSwU4/s1600/zpKqP7.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgXnXXyM7SLwGFKIAOOGHchdGSCe8_24rEqDnOomTY3n8vwEF5b_IxsaaRzWO2dY70-vgg-aESaQYvVdHeVC42tS8fnRpsenjstvcaylbeDDqDmvuWTo0QDHhdvQhpspRUuBeTf2QSwU4/s320/zpKqP7.gif" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
J-Hope eltáncolja ami kész van, majd én is lábra állok és elutánozom amit csinált persze Jimin kísér minket a hangjával. Nem állok le ott mint Hobi. Folytatom pár váll rángatással és comb beejtéssel, majd jön Jimin és befejezi a táncot. Végül közösen táncoljuk el azt amit sikerült össze hoznunk.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Isteni! - csapja össze a kezét Jin. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A fiúk remélem a fellépések mellett lesz időtök megírni. - mosolyog ránk NamJoon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hogy lesz! Mire vissza érünk Szöulba mindennel kész leszünk és persze lesz időm MiHire. - kezdek bele a képzelgésbe. Ahogy elképzelem MiHit meztelenül ki vörösödök és nem bírok magamon uralkodni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Istenit Kooki! - szól rám Jimin. - Annyira mocskos a fantáziád! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom... Már mondták... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jin szemszögéből: </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kis össze gyűlés után vissza igyekezünk a szobánkba Nammal. Természetesen kik kapták a francia ágyas szobát? Én és a perverz Kim NamJoon... Semmi esélyem arra, hogy kikerüljem őt... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos Jin... - zárja be az ajtót Nam. - Ketten vagyunk... </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanat alatt lök az ágyra hassal és mászik rám. Lesokkolok amikor a fejem felett nem sokkal lefogja az egyik kezem és a nyakamat kezdi csókolgatni, miközben a férfiasságát az alfelemnek nyomja. </div>
<div style="text-align: justify;">
- N-Nam...Joon... - szorítom össze a szemem. - Én... ehhez túl... fáradt vagyok... - a lepedőbe markolok és próbálok szabadulni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Túl régóta váratsz... - a szabad kezével oldalra fordítja a fejem és egy csókot lop tőlem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nam... - nyit be valaki. - M-Mit csináltok? - azonnal fel ismerem a legfiatalabb hangját. </div>
<div style="text-align: justify;">
- J-JungKook... - pillantok rá amint NamJoon elengedi az állam. - Mit csinálsz itt? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Suga küldött egy... Lemezért és... - a fejéhez emeli a kezét és NamJoon gyorsan leszáll rólam és én is fel ülök. - Mi az istent csináltatok?! - jut el az agyáig az egész helyzet. - Te leszóltál mikor egy fiúnak öltözött lánnyal smároltam, de te rá cuppanhatsz Jin Hyungra?! - mutat Rap Monsterre. - Mióta... Vagytok együtt? </div>
<div style="text-align: justify;">
- E-Együtt? - állok fel megigazítom magamon a ruhám. - JungKook ez most nagyon lényeges! Nem mondhatod el senkinek! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt, hogy ti... - mutat mind kettőnkre felváltva. - Én ez nem tudom feldolgozni... - dől a falnak. - Már... Lefeküdtetek...? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan ez érdekel téged, Kooki? - szól bele NamJoon. - JeongGuk ezt titokban kell tartanod. Értetted? Ha kiderül rohadt nagy szarban leszünk. Mind a kettőnket kicsaphatnak, ha eljár a szád. A fiúknak se mondhatod el. Se MiHinek, se a párnádnak! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi de, JungKook! - lépek elé mérges arccal. - Máskor kopogj! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi... - hajtja le a fejét teljesen lesokkolva. - Mióta... tart ez az egész? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mióta elmentetek a strandra és ketten maradtunk otthon. - válaszol a kérdésére Rap Mon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor azért voltál úgy kiborulva, Jin... - néz rám. - Megígérem, hogy tartani fogom a szám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi... - ölelem meg mire megrezzen. - Ne hülyéskedj már! Nem vagy az esetem... - suttogom a fülébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez kedves tőled... - egy halk kuncogás csúszik ki a száján, majd elhajol. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék. - Nam a kölyök kezébe adja a lemezt mire az megköszöni és elmegy. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Isten vagy Kim NamJoon! - csattanok fel. - Ha csak egy kicsit bírtál volna magaddal nincs ez az egész! - fekszem le az ágyba és magamra rántom a takaróm. - JungKook még gyerek. Elfog járni a szája és mind ketten hatalmas szarban leszünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hallom az ágy nyikorgását, majd megérzem a hasamon a kezét és végül érzem, hogy minden rossz szándék nélkül bújik hozzám és takarja ki a fejem. Remélem Kooki okos lesz és nem fogja elmondani senkinek... Nem akarok elválni a fiúktól... A legrosszabb rémálmom válna falóra, ha ez bekövetkezni.</div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-3118309155604497632015-12-25T04:11:00.000-08:002015-12-25T04:18:20.996-08:00Boldog karácsonyt! <div style="text-align: center;">
"Kivétel nélkül újra rám talált a Karácsony.</div>
<div style="text-align: center;">
Egy ideje már, hogy valóra vált a debüt álmom.</div>
<div style="text-align: center;">
Bár befutottam, Idén is csak gyakorlás a Karácsonyi ajándék</div>
<div style="text-align: center;">
De hálás vagyok, mert mellettem állsz." </div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Bangtan Boys - A Typical Idol's Christmas</i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiCGq1ehbegg0QnOKaZektlnz1e2dNAkri95Wc-9rhhSiARvGAYOprMUO_AfX1OPQlYJG-z3iK_RV7EIY21dYbvHSCw-a8r06gP1RUt4csibGz3xxM-s_3g_-LJvjetrsAb272gImyb3Q/s1600/karacsony.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="205" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiCGq1ehbegg0QnOKaZektlnz1e2dNAkri95Wc-9rhhSiARvGAYOprMUO_AfX1OPQlYJG-z3iK_RV7EIY21dYbvHSCw-a8r06gP1RUt4csibGz3xxM-s_3g_-LJvjetrsAb272gImyb3Q/s400/karacsony.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-25345281230161966412015-12-05T11:50:00.000-08:002015-12-05T11:50:41.650-08:002. Évad 21. Fejezet: Új lakás! Egy csapatJin szemszögéből:<br />
<br />
Talán ha elmúlt fél hat, de én már útra kész vagyok és mindent össze pakoltam ami a következő hónap túléléséhez szükséges. Tökéletes csomag egy nagyszerű embernek! Valami ilyesmit mondott a telefonba tegnap MiHi mikor akkor beszélt Kookival, hogy mit vigyen. Valahogy ez úgy megtetszett és most csak ezen jár az agyam, na meg azon, hogy ki lesz az a szerencsés aki velem aludhat. Csak remélni tudom, hogy nem NamJoon lesz az... Nem mintha nem szeretnék vele aludni, csak... Félek attól ami vár rám ha kettesben maradok vele. Én erre még nem állok készen és ahhoz sem, hogy kapcsolatom legyen... egy fiúval...<br />
- Jó reggelt. - túr a szőke hajába a felöltözött Suga. - Már fent vagy? - mosolyodik el és leül hozzám a konyha asztalhoz.<br />
- Igen. - bólintok és a telefonomra nézek ami éppen töltődik. - Össze kellett pakolnom a cuccom.<br />
- Na én ezért csináltam meg tegnap, hogy ma aludhassak! - kezd nevetni. - De várom, hogy a gépen is lepihenjek.<br />
- Először túl kell élned a felszállást! - szólok rá. - Mire felérünk a gépre és helyet foglalunk csak fáradtabb leszel.<br />
- Szeretem a rajongókat. - néz a szemembe. - Most csak nem nyúlják le a táskáinkat. - áll fel és a hűtőhöz lép. Óvatosan előre hajol és elő vesz valamit. - És mi van veled és Monsterrel?<br />
- M-Mi?! - kérdezek vissza ijedten. Az arcom vörös lesz és nyelni se tudok, a szívverésem pedig meg áll egy pillanatra. - Hogy érted ezt?<br />
- Hát össze voltatok veszve, vagy mi... - ül vissza hozzám kezében egy dobozzal amiben a címke szerint kakaó van. - Megbeszéltétek?<br />
- Persze! - kezdek zavaromban nevetni. - Már jó ideje.<br />
- És mit csinált Nam a szobádban a próba után? - lecsavarja a doboz tetejét és a barna varázs tejbe iszik.<br />
- Csak segített valamiben. - kezdem a hajamat piszkálni. - Csak... Kerestem valamit...<br />
- Jin Hyung! - csap az asztalra. - Páratlan napok egyike, hogy így hívlak, de mond el mi van közted és NamJoon között!<br />
- Semmi! Mondom! Elveszettem a pendrivem és nem találtam. Ő volt az első akit berántottam, hogy segítsen. Ennyi. - teszem a térdemre a kezem és azt kezdem szorítani. Csak vegye be!<br />
- Ahha... - folytatja a kakaó ivást. - Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?<br />
- Ez kicsit lányos volt... - mosolyodok el. - De rendben. Ha lesz valami amiről nem tudsz azonnal elmondom. Ígérem!<br />
Nem tud válaszolni mert J-Hope és Jimin mászik elő felöltözve és rendbe rakva magát. Csatlakoznak hozzánk és az asztalhoz ülnek. Jimin azonnal neki kezd az ön sajnálatnak amit meg tudok érteni. Shyo rosszul van lassan három napja és nem tudta meglátogatni. Már tiszta ideges, hogy mi lesz szegény lánnyal, ha elmegy.<br />
- És ha... meghal... - nyomja a fejét az asztalnak. - Az én hibám! Én vettem neki a hot dogot! - kezdi a vörös haját tépni.<br />
- Nem lesz semmi baja! - rántja egyenesbe a fiút YoonGi a hajánál fogva. - MiHi és SuBin vigyázz rá.<br />
- Remélem... Bár, ma MiHinek sok dolga van. - sóhajt a vöröske. - Segít Moolnak át cuccolni az új lakásba. Mark, most biztos piszkosul örül!<br />
- Hát végül is, most az egész ház részben Haeyé. - sóhajt Suga. - Istenem! Mennyi szép dolog köt ahhoz a házhoz!<br />
- Ott volt az első? - csatlakozik hozzánk NamJoon.<br />
- Ja... - mosolyodik el a szőke rapper. - Teljesen titokban. Otthon volt a nagyija és az anyja is és persze Mool is... Áhh... Régi szép idők.<br />
- Akkor voltál elsőnek és utoljára lánnyal! - nevet Kooki a szobák folyosóján.<br />
- Megöllek! - rúgja ki maga alól a széket és a legfiatalabb után ered. Kezdődik a süti vadászat.<br />
Tae csak, így hívja amikor valaki kergeti JungKookot. Nagyon egyedi név, de a legjobb. Káromkodás jön a folyosóról az ajtó csapódás után, majd Suga vissza jön hozzánk és leül a helyére.<br />
- Mikor jön a busz? - nézünk a Leaderre mind a hárman.<br />
- Hét óra körül. - válaszol Rap Monster. - Csak érjünk már Japánba... - dől hátra a székben.<br />
Éneklés üti a fülem. Azonnal felismerem a mély, gyönyörű hangot. Csak TaeHyungnak van ilyen hangja az egész világon. Éppen az új album egyik dalát énekli. Amint látótérbe ér táncolni kezd és persze Jimin és J-Hope azonnal csatlakoznak hozzá. Táncolni kezdenek, de milyet azt nem tudom. Egymás mozgását utánozzák és röhögnek. A táncba JungKook zavar bele.<br />
- Egy állom volt rátok felébredni... - sétál el mellettük a pólójával a kezében.<br />
Szinte szemet szúrnak a nyakán lévő lila foltok és a karmolások az oldalán. Halál amit ez a kölyök leművel MiHivel kettesben. Egyáltalán mikor? Az elmúlt egy héten nem is volt rá lehetőségük, hogy együtt legyenek, erre ez a látvány fogad.<br />
- Veled meg mi van? - teszi fel a kérdést Kookinak Suga.<br />
- Ezekre gondolsz? - néz magára JungKook. - Kifejezetten szeretem MiHi műkörmét... - sóhajt, majd elmosolyodik. - Látnotok kellene a...<br />
- Fogd be! - szólunk rá mind a hatan.<br />
- Én se szoktam elmondani minden részletet a Jeannel töltött időmből! Te is fogd be! - kezd duzzogni Tae.<br />
- Szerintetek Shyo hol harapdálna össze...? - motyogja el Jimin.<br />
- Anyám... - áll fel YoonGi az asztaltól. Lerakja a kakaós üveget és elő veszi a telefonját. Bökdös rajta valamit, majd az orrunk alá tolja. Azonnal olvasni kezdjük, majd J-Hope nevetve kezd Sugára mutogatni.<br />
- Azta... - nézek rá. - Én félnék a helyedben tőlük... Honnan van meg nekik a számod?<br />
- Szerinted? - veszi a kezébe a telefonját. - Egy embert ismerek aki barátnőt keres nekem... Haey is foglalkozhatna a saját dolgaival! A végén szakítani fog Markkal, ha így haladnak.<br />
- Csak próbál kedves lenni veled. - veszi magára a pólóját a kölyök.<br />
- Örülnék, ha nem avatkozna a dolgaimba... Az ikrek szépek meg minden, de... Kicsit... Nagyon nyomulnak! Nem bírom mikor egy lány ilyen!<br />
- Hülye vagy! - karol át Jimin. - Mit nem adnék két modell lányért egyszerre! Használd ki a helyzetet!<br />
- Ji-min... - szótagolja el az énekes nevét Tae. - MiHi azt mondta akkor üthetlek meg amikor akarlak, ha Shyo mögött tevékenykedsz.<br />
- Én csak elmondtam a pozitív dolgokat! - teszi a derekára a kezét. - Nem hanyagolnánk ezt a témát és térnénk a szoba beosztásra?<br />
- Igaz. - pillantok NamJoonra.<br />
- Én Jinnel alszom. - áll fel az asztaltól.<br />
Képes lennék szégyenemben lefordulni a székről és elkúszni a vécébe, majd lehúzni magam. Suga nem hülye! Az kell még, hogy rá jöjjön mi van. Vagyis... Én se tudom mi is van pontosan.<br />
- Oké... - ráncolja a homlokát Jimin. - Akkor marad J-Hope és V.<br />
- Most kajak én aludjak Kookival? - teszi keresztbe a karját YoonGi. - Igaz, hogy nem sír... már, de attól még ki tudja mit csinál alvás közben! Nem fogom hallgatni ahogy álmában dug!<br />
- Kussban leszek! - szólal fel JungKook. - Nem fogok zavarni!<br />
- Remélem is... Ha mégis két lábbal rúglak ki...<br />
- Igenis szőke herceg! - emeli a homlokához a kezét Kooki.<br />
- N-Ne hívj így! - vörösödik el Suga. - Le kellene mennünk! - indul a nagyszobában lévő bőröndjéhez. - Már nagyon oda akarok érni, hogy tovább mehessünk és haza jöjjünk. - guggol le a bőröndjéhez. Bele teszi az utolsó dolgokat amiket az este folyamán használt. A táskájába pedig csak a fülesét dugja el. - Hahó... - pillant hátra. - Nem készülnétek?<br />
- De. - állunk fel az asztaltól és befejezzük az össze pakolást.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
~~~</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Ahogy kiszállok a kocsiból bebizonyosodik bennem, hogy nehéz dolgunk lesz a bejutással. Több ezer rajongó lehet itt! Eszméletlen mennyien vannak és mindössze három izmos férfi tartja őket vissza attól, hogy lerohanjanak minket. Lenyűgöző... </div>
<div style="text-align: left;">
- Add csak ide. - venné ki a kezemből a cuccom a szőke hajú lány. - Majd én viszem. </div>
<div style="text-align: left;">
- Nem! - rántok a kezemben lévő táskán. - Te csak vigyázz nehogy valaki fellökjön. Képes vagyok cipelni a cuccom. - mosolygok rá. </div>
<div style="text-align: left;">
- Rendben. - mosolyodik el ő is. </div>
<div style="text-align: left;">
Megvárom még a többiek kiszállnak a és megállunk. Jimin alig bírja el a cuccát mint mindig. Most is plusz táskát hozz magával. Egyből a lánynak adta. </div>
<div style="text-align: left;">
- Igazán megkérdezhetnénk a nevét. - rázza meg a fejét YoonGi. - Lassan három napja ismerjük és halvány fogalmunk sincs arról, hogy hívják. </div>
<div style="text-align: left;">
- Ra Ye Ha. de csak Hara. - szólal meg NamJoon. - Beszéltem vele tegnap. Nem fogjátok elhinni ki nővére...<br />
- Ra Ye Jun... - szisszen fel JungKook. - Ha csak bele gondolok, hogy pár óra múlva MiHi egy légkörbe lesz vele... Megtudnám ölni a srácot... - dob a táskáján, hogy nehogy lecsússzon a válláról.<br />
- Oda kellene küldeni BamBamot és YuGyeomot. Elkémkednének. - kezd nevetni Jimin.<br />
- BamBam bármire képes... - rázom meg a fejem. - Ez a kis feladat nem okozna nekik nagy erőfeszítést.<br />
- Majd felhívom őket... - sóhajt Suga. - Hara tudja, hogy két éve mit tett a testvére?<br />
- Persze! Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy pár éve össze verte a testvére JungKookot! - kezd gúnyosan mosolyogni Monster. - Csak a nevét kérdeztem...<br />
- Ahh... - sóhajt V. - Szerintem nem tudja.<br />
- Srácok! - szól a menedzser és elindulunk mögötte befelé.<br />
Alig bírok lépni a rengeteg rajongótól, de próbálok mindenkire oda figyelni és amikor lehet mosolygok és köszönök. Az öt perces utat nagyjából tizenöt perc alatt tesszük meg. A földet csókolgatva adom át az útlevelem és a jegyem. Természetesen beengednek és megvárom a srácokat.<br />
- Megcsináltuk! - ordít fel J-Hope. - Már csak a repülést kell túlélnünk.<br />
- Remélem kizuhansz... - halad el mellettünk Hara a kezében Jimin és a saját táskájával.<br />
- Ha nem teszel róla, hogy kiessek? - szól utána Hopi.<br />
- Ha kell öngyilkos leszek... - nézz vissza, de csak pár másodpercre.<br />
- Annyira imádom... - pirul el Hoseok. - Tetszik, hogy neki nem kellek. Csak még jobban kell...<br />
- Sok sikert. - böki neki oda Tae. - A végén megver, mert megfogtad a kezét. YeJun is szépen helyben hagyta a tehetetlen kölyköt!<br />
- Mit mondtál, Kim TaeHyung...? - pillant az idősebbikre Kooki. - Én csak rosszul voltam! Simán megvertem volna, de nem volt kedvem!<br />
- A légynek se tudnál ártani... - rázom meg a fejem. - Amikor arcon ütötted BamBamot utána napokig fájt a kezed.<br />
- Hülyeség... - ül le a padra. - Én csak... nem a kezem fájt! - veszi elő a telefonját. - Szerintetek MiHi már ébren van?<br />
- Fél nyolc van. Tuti fent van. - válaszol neki NamJoon.<br />
Azonnal használni kezdi a mobilnettét és már hívja is a barátnőjét videó beszélgetésben. Azonnal felveszi MiHi és beszélgetni kezdenek.<br />
- Mikor mész? - kérdezi Kooki.<br />
- <span style="color: magenta;">Hát... Azt hiszem úgy egy óra múlva. </span>- válaszol neki a lány. - <span style="color: magenta;">És mikor repültök? </span><br />
- Még fél óra...<br />
Azonnal leülök mellé és integetek MiHinek, persze ő azonnal vissza integet mosolyogva. Lassan telt a idő és muszáj volt eltennünk a telefont és felszállni a gépre. Kooki könnyes szemekkel vált el MiHitől. Felszállunk a gépre és JungKook mellé szól a jegyem. Ő az ablaknál én pedig mellette. Egészen addig tart a nyugalmam még valaki le nem ül mellém. Oldalra nézek és NamJoon foglal mellettem helyet. Majd ki ugrik a helyéről a szívem!<br />
- Két és fél óra mire oda érünk... - hajtja hátra a fejét és lehunyja a sötét barna szemeit.<br />
- Csak kibírjuk! - nézz hátra V és Suga. - Annyi idő alatt sok mindennel eltudjuk ütni az időt! - mosolyog Tae.<br />
- Én aludni fogok. - fordul az oldalára Kooki és kifele kezd bámulni az ablakon.<br />
- Én is az alvás mellett döntök. - pillantok a kölyökre.<br />
- Komolyan? - kezd nyávogni Jimin mögülünk. - Játszhatnánk valamit!<br />
- Például? - kérdezi Suga. - Bújócskát, esetleg fogócskát? - ráncolja az arcát a rapper. - Vagy sárga autót?<br />
- Játszatunk kő-papír-ollót. - TaeHyung ötletétől mind az öten fel nyögünk, majd elfekszünk a helyünkön.<br />
Jó darabig csendben ülünk. Csak bámultam kifele az ablakon JungKookkal. Mi járhat NamJoon fejében? Azt hiszi, hogy a szállodában lesz időnk enyelegni? Ennyire hülye lenne? Biztos hagynám magam... Mekkora hülyeség már ez az egész... Csak pár csók volt és egy kis tapi, de az egész dolgot teljes mértékben elítélem.<br />
- Megkérem az utasokat, hogy kapcsolják be az öveiket, megkezdődik a felszállás! - szólt az egyik utas kísérő. Azonnal bekapcsolom az övem.<br />
- Csak le ne zuhanjunk... - sóhajt JungKook mellettem.<br />
<br />
MiHi szemszögéből?<br />
<br />
- Mázlid van, hogy nem sok cuccod van. - veszem ki az autóból a következő dobozt. Imádom, hogy Marknak is van jogosítványa. Így legalább eltudott minket hozni és Mool cuccait az új lakáshoz. Szerencse Mool cucca belefért két bőröndbe, egy dobozba és egy háti táskába.<br />
- Sok cuccot nagyinál hagytam. Azokat amik nem kellenek. - veszi ki a kezemből a dobozt ChulMoo.<br />
- Nálunk is én voltam az utolsó aki beköltözött. - mosolyog Mark, majd lehajtja a kocsi csomagtartójának a tetejét. - Jó tanács. Ne a legutolsó szobát foglald el! Azokat fűtik a legjobban.<br />
- Már SookShin stoppolta az utolsó szobát. Azt mondta neki az ideális mert messze van mindentől. - fogja meg az egyik bőröndöt és már kezdi is húzni befelé az épületbe.<br />
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ledebütált egy bandában... - sóhajtok és a másik bőröndöt kezdem húzni, még Mark a hátára kapja a táskáját.<br />
- Én is nehezen hittem el, hogy vissza jöttél. - mosolyog rám. - Mindenkinek hiányoztál.<br />
- Soha többet nem megyek el köszönés nélkül. - indulunk mi is be.<br />
- Remélem is. És mi van Junioral? Kibékültetek? - pillant rám miközben kinyitja nekem az ajtót.<br />
- Azt hiszem... - sóhajtok. - Senkivel nem akarok rosszba lenni. Főleg nem JR.-el. De mérges vagyok rá...<br />
- Mit csinált már megint? - állunk be a liftbe Moolhoz.<br />
- Csak hülye... - sóhajtok és megnyomom a huszadik emelet gombját. - Észre se vette, hogy letapogatott...<br />
- Ki?! - kérdezi Mool.<br />
- Junior. - válaszolok neki. - El ne merjétek mondani JungKooknak! Se most, se ha vissza jön. Nem akarok balhét a közelemben.<br />
- Én tartom a szám. - mosolyog Mark és át karol. - Bár kicsit sem értem JinYoungot... Mesélte BamBam, hogy neki akart menni JR.-nek?<br />
- Nem! És te se mesélted! - fordulok felé. - Mikor?!<br />
- Amikor haza értek. Nekem is csak Jackson mesélte mikor a kihalt lakásba értem.<br />
Kinyílik a lift ajtó és kiszállunk. Azonnal meglátom a árva nyitva lévő lakás ajtót és a dobhártyámat sértő hangos ordibálásokat. Mint egy állatkert...<br />
- Yeh! Add már vissza! - ordít egy elég magas hangú fiú. Azt hiszem nem kell keresnünk a lakást...<br />
- Yeh már megint kötegedig Hyevel... - rázza meg a fejét Mool.<br />
Az ajtóhoz érünk és benézünk a lakásba. YeJun a konyha pult tetején áll és a kezében egy rózsaszín fekete pöttyös alsónadrágot tart. Egy elég magas fiú próbálja vissza venni a magán tulajdonát, de sehogy nem megy neki, csak liheg és közben azt ordibálja, hogy add vissza.<br />
- Sziasztok... - köszönök amire mind a négyen rám néznek és Yeh is leengedi a kezét, így a fiú vissza tudja szerezni és azonnal a háta mögé dugja. - Erősen ellenzem, hogy itt hagyjalak... - pillantok Moolra.<br />
- Ennyire mi se voltunk gyökerek... - sóhajt Mark és mellettem elhaladva a lakásba lép. Azonnal vissza lép és az orrára rakja a kezét. - Mi halt meg?!<br />
- Nem a mi hibánk, de a vécé eldugult! - mentegetőzik a kanapén ülő fiú. - Tényleg. Komolyan. Nem a mi hibánk. Mi csak... büdös van.<br />
A mentegetőzéstől csak kacagni tudok. A számhoz emelem a kezem és könnyezni kezdek. Csak nem lesz olyan rossz helyen az unoka öcsém.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKu6KvcyDxE3okfHW4EyJWQCeCLPHEl1wK7BVlvArpMy_sG5q_UwrWZlOIYZZW4tjfbuCjmp-9z3eQYPbf6Jf9Cuel11hUnje5fW2NdCyFoMW-UwlGbZXbElL8-kkl2fc-p11gh2TzhIM/s1600/tumblr_np8evrdlm31u3k74xo9_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKu6KvcyDxE3okfHW4EyJWQCeCLPHEl1wK7BVlvArpMy_sG5q_UwrWZlOIYZZW4tjfbuCjmp-9z3eQYPbf6Jf9Cuel11hUnje5fW2NdCyFoMW-UwlGbZXbElL8-kkl2fc-p11gh2TzhIM/s320/tumblr_np8evrdlm31u3k74xo9_500.gif" width="320" /></a>- Ő az unokatestvéred? - lép elém egy srác. Barna haja majdnem a szemébe lóg, de egy fekete kalap fedi a szél fújta haját. Egy fehér ing és rajta egy fekete pulcsi fehér szívekkel. Jó darabig szemez velem, majd elmosolyodik. - MiHi...<br />
- Hess! - hessegeti el a fiút Mool. - Őt nem szedheted fel a hülye nyálas dumáiddal mint a többi lányt! - néz a fiúra.<br />
- Hogy van JungKook? - ugrik le a pultról Yeh.<br />
- Te csak fogd be! - lépek elő és mellkason bököm.<br />
- Chh... Pár éve jobb szórakozást jelentettél. - szomorodik el. - Akkor olyan kislány voltál... Kis mellekkel...<br />
A kezem reflex szerűen mozdul és vágom arcon. Hatalmas pofon csattan az arcán, de szinte meg sem érzi. Mérgessé tesz, hogy meg sem érzi az ütésem erejét. Tényleg ilyen kicsit ütnék?<br />
- Kérhetek a másik oldalra is? - fordítja felém a másik orcáját és rá mutat.<br />
- Mool vigyázz magadra! - fordítok neki hátat és indulnék kifele, de Mark megállít.<br />
- Azt ígérted segítesz neki. Semmi dolgod nincs ma. Rá érsz. - mosolyog rám.<br />
- Jó... - kapom fel az összes csomagot és a szobák felé indulok amik a lakás hátsó végében helyezkednek el. Nyögve cipelem be az üres szobába és dobom le a szoba közepére. Utánam jön a hat fiú és döbbenten kezdik bámulni, hogy ki cipzározom a táskákat és elkezdek kipakolni.<br />
- Ne! - rohan be Mool és kikapja a kezemben lévő cuccokat. - M-Majd én kipakolok! - vörösödik el az arca.<br />
- Nem akarod, hogy lássam az alsó nadrágjaidat? - mosolygok rá gúnyosan még a derekamhoz emelem a kezem és a csípőmre helyezem. - Még mindig gyerekes vagy!<br />
- Nem! Én csak nem akarom, hogy hozzájuk érj! - pakol vissza a táskáiba. - Ennyi az egész.<br />
- Hülye... Halálosan fertőzött vagyok. - kezdek nevetni.<br />
- Te se szeretnéd, hogy a fehérneműs szekrényedbe nyúlkáljak. - fordul felém.<br />
- Mi sokat fürödtünk együtt az unokatesómmal. - szólal meg az a fiú aki a bűzzel kapcsolatban mentegetőzött. - Egyébként Eom Sook Shin vagyok. - mosolyodik el.<br />
Aranyos és totál idióta. Mintha Vt és J-Hope keverékét látnám, fekete színű hajjal. Érdekes fiúk, mint az öten. Az idióta, a csajozós, a gyerekes, a bunkó és az unokaöcsém. Remélem semmi baj nem lesz vele itt. </div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-74777158364388163062015-11-07T10:08:00.000-08:002015-11-07T10:08:47.719-08:002. Évad 20. Fejezet: Nem kérem, hogy szeress, de maradj mellettemMiHi szemszögéből:<br />
<br />
Csak fekszem az ágyamon Junior ölében mint valami fa darab. Mi baja van? Egyáltalán miért ölelget?! Eddig még egyszer sem volt rá példa, de nem is lenne baj vele, csak a keze a fenekemen pihen.<br />
Kettőnk közé helyezem a kezem és távolabb tolom magamtól. Sikerül annyira eltolnom magamtól, hogy a szemébe tudok nézni. Gyorsan ülök fel és össze zárom a lábam. A térdemre könyökölök és a hajamba túrok. Érzem, hogy fel ül és tisztán hallom, hogy nyel.<br />
- Bocsánat... - suttogja el.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7NTVJZmP7oHc_ESPM9_9UEqhNjLxLAPaHbKE775wMOo4moZwBRSAdPt9L7oJyRMqavJZXu2Q-XYljVCww_WKw_CR_OffhlbMKLW3yY7h0dcOrYsQc4SNeJwFaBsK2wqHn90qztsYE7k4/s1600/tumblr_n7f9y1zwWU1tqgki7o2_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7NTVJZmP7oHc_ESPM9_9UEqhNjLxLAPaHbKE775wMOo4moZwBRSAdPt9L7oJyRMqavJZXu2Q-XYljVCww_WKw_CR_OffhlbMKLW3yY7h0dcOrYsQc4SNeJwFaBsK2wqHn90qztsYE7k4/s320/tumblr_n7f9y1zwWU1tqgki7o2_500.gif" width="320" /></a></div>
- Menj el... - nézek rá. Ledöbbenve mered rám. Kétségbeesettség áradt a szeméből.<br />
- Sajnálom... Hirtelen jött... - pislogás nélkül figyeli az arcom.<br />
- Mit gondoltál? - emelem feljebb a fejem.<br />
- Nem akartam! - ül közelebb hozzám, de én azonnal felállok az ágyszéléről és jó messze lépek a fiútól.<br />
- Azt akarom, hogy menj el... - a számhoz emelem a kezem és a körmömre harapok, de csak óvatosan, hogy ne essen baja a szürke köröm laknak. - Most... Ha lehet egy darabig ne találkozzunk.<br />
- N-Ne mond ezt! - áll fel ő is. - Csak egy hülye mondat volt!<br />
- És az ölelés? - fordulok hátra. - Az is csak egy hülye mondat volt?<br />
- Barátok vagyunk... Nem? Suga is sokszor ölel meg. - kezdi a padlót bámulni.<br />
- Istenem JinYoung! - kapok a fejemhez. - Észre se vetted, hogy végig hol volt a kezed?!<br />
- Mi? - döbben le. Rám néz ugyan azzal a hülye és már irritáló tekintettel.<br />
- Olyan vagy mint Hwo... Játszod a hülyét pedig tudod, hogy mit csináltál! - támaszkodok az író asztalomnak.<br />
- Na álljunk csak meg! - förmed rám. A kétségbeesettség eltűnik az arcáról és össze vont szemöldökkel, mérges nézéssel mered rám. - Mielőtt megint nekem állnál elmondanád, hogy miről beszélsz?<br />
- Arról, hogy letapogattál, te állat! - lépek teljesen elé és mellkasba bököm. - Ne hazudj! Olyan nincs, hogy véletlenül került a fenekemre a kezed!<br />
- Pedig de! - a vállamnál fogva tol messzebb magától. - Sose fogdosnálak. Ha mégis akkor se a fenekedet.<br />
- J-Junior! - érzem, hogy paradicsom piros lesz az arcom. Lenézek róla és még hátrébb lépek. - Most menj el! Még beszélnem kell JungKookkal is...<br />
- Még nem beszéltél vele? Akkor miért nem vetted fel mikor hívtalak? - elenged és ő is hátrál egy lépést.<br />
- Moollal beszéltem. Holnap mennek átvenni a lakásukat. Kicsit ideges YeJun miatt és beszélni akart velem. - megkerülöm az előttem álló fiút és vissza ülök az ágyamra. - Sajnálom amiért kiakadtam...<br />
- Én sajnálom az egészet... - ül le mellém. - Nem felejthetnénk el? - fogja meg a kezem. A kezére pillantok és látom, hogy az egész teljesen piros.<br />
- Mit csináltál? - nézek vissza az arcára.<br />
- A kezemmel? - emeli az arca elé a kezét. - Véletlenül bevertem az ajtóba...<br />
- Véletlenül? - vonom össze a szemöldögöket. - Hogy lehet ennyire piros, ha csak véletlenül ütötted be?<br />
- Jó... Direkt csináltam, de megérdemeltem... - áll fel az ágyamról. - Elmegyek. A végén Mark azt hiszi megettelek.<br />
Csak bólintok és amikor az ajtómhoz lépünk ő vissza fordul és az arcomra nyom egy puszit. Mire észbe kapok addigra nyitná ki az ajtót és gyorsan utána szólok amint kilép a szobámból.<br />
- JinYoung! - ordítok utána, de hallom, hogy csapódik a lakás ajtó.<br />
A szobám ajtaját is bezárom és vissza ülök az ágyamra. Elő veszem a telefonom és kikeresem Kooki számát. Hívni kezdem és sajnos nem veszi fel. Még mindig a klipet vehetik... Fél hét múlt...<br />
- MiHi. - kopog be az ajtómon Bingo. - Minden rendben van? - be nyit és egyenesen rám néz.<br />
- Persze. - kicsit biccentek a fejemmel, majd újra hívni kezdem a barátom, de hiába.<br />
- JeongGuk nem veszi fel? - le ül mellém és átkarol még én a fejemet a vállára döntöm. - Nem akarsz elmenni a felvételre? Meg kellene beszélned vele a Hwos ügyet.<br />
- Biztos elmehetek? Megleszel egyedül Shyoval? - fel emelem a fejem és rá nézek.<br />
- Dehogy baj! - széles mosollyal az arcán néz rám. - Siess haza.<br />
Azonnal két lábra állok és rohanni kezdek a forgatás helyszínére. Szép lassan eltűnik a nap a magas épületek között és a sötétség kezd uralkodni egész Szöulban, igaz csak másodperc erejéig. Az utcai lámpák felvillannak a boltok és a hírtető táblákkal együtt. Kevesebb mint húsz perc alatt érek oda és szinte betudtam szabadon szaladni az épületbe, de sajnos a biztonsági őr megállított. Amint elmagyaráztam ki vagyok és mit akarok bekísért és leültetett a váróba. Itt vannak a fiúk cuccai, de ők sehol. Leülök a kanapéra és a telefonomat kezdem nyomkodni amikor nyílik az ajtó. Oda kapom a fejem és egy rövid szőke hajú lánnyal találom szembe magam.<br />
- Hello? - köszön nekem, majd beljebb lép. - Tudok valamiben segíteni?<br />
- Szia. - mosolyodok el. - Nem. - rázom meg a fejem. - Csak várok.<br />
- Ohh... Hozhatok valamit? - húzza kicsit fel a szája szélét.<br />
- Esetleg egy kávét, ha nem probléma. - rakom keresztbe a lábam.<br />
- Azonnal. - bezárja az ajtót és magamra hagy. Csendben kezdek animét nézni a telefonomon, hogy minél gyorsabban teljen az idő.<br />
<br />
JungKook szemszögéből:<br />
<br />
- Végeztünk! - ordít a producer.<br />
Megrogy a lábam és a földre borulok és sikeresen a májamba áll az oldalamon függő gumibot. Jelen esetben egyáltalán nem érdekel. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy reagáljak az amúgy eléggé erős fájdalomra. A számon át kapkodom a levegőt és próbálok nem szenvedni, de annyira nem megy. YoonGi felém áll és kezet nyújt. Megfogom és felhúzom magam álló helyzetbe.<br />
- Öregszel. - kezd gúnyosan mosolyogni.<br />
- Legalább én még nem vagyok öreg. - vágok vissza és megfordulok a producer felé.<br />
- Köszönjük! - mondjuk egyszerre és mélyen meghajolunk, majd az öltözőnk felé igyekszünk.<br />
- Szerintetek segít majd öltözni? - teszi fel a kérdést J-Hope.<br />
- Ne legyél már ennyire kanos... Istenem... - forgatja a szemét Jimin. - Tanulj egy kicsi önuralmat. Lassan egy hónapja nem voltam lánnyal és csak, hogy tudjátok. Egyáltalán nem is hiányzik. - folytatja a monológját a szerelmes.<br />
- Egyenlőre még mindig én vezetek Hyung... - nézek rá.<br />
- Dehogy! - rázza meg a fejét Suga. - Az első NamJoon, majd Jin és én. Csak, hogy tudd én Haey óta nem voltam senkivel.<br />
- Ne ragadjatok már a múltban! - kezdi a saját haját tépni V. - Nézzetek a jelenbe és rájöttök, hogy az én életem csak a szex körül forog.<br />
Szinte mind egyszerre ütjük meg amint az öltöző elé érünk. Jimin nyit be és amint utána megyek észreveszek valakit a kanapén. MiHi!<br />
- Már lassan három órája ülök itt! - pattan fel. A fekete Converse cipőjének a vastag talpa hangosat üt a padlón. - Jelmezbál? - kezd nevetni. - Egyedül Jimin néz ki normálisan!<br />
- Hogy mersz így beszélni egy rendőrrel?! - emelem fel a hangom és elő kapom a gumibotot és felé emelem. - Azt akarod, hogy lesitteljelek, kisasszony?<br />
Nem mond semmit csak közelebb lép hozzám és kiveszi a kezemből a "kardom". Egy mozdulattal vág vele fejbe, majd a kezébe teszi és megnézi. A tarkómra emelem a kezem és mérges arckifejezéssel kezdem simogatni a fájó pontot.<br />
- Kell egy ilyen... - jelenti ki, majd oldalba üt.<br />
- Ez már rendőr elleni erőszak... - motyogom el.<br />
- Fogd már be! - dobja el a gumibotomat. - Csak egy kicsit ne gondolj a szeretkezésre!<br />
- Nem lenne egy utolsó... - sóhajt Suga. - Hogy-hogy eljöttél?<br />
- B-Beszélnem kell Kookival... - pillant le rólunk. - De ha fáradtak vagytok akkor, majd holnap találkozzunk. - mosolyodik el.<br />
- Holnap nem jó... - pillantok a földre.<br />
- Akkor, majd holnap után.<br />
- Nem... Az egész hónap nem jó... - rázom meg a fejem.<br />
- Mi? Miért?! - kérdezz vissza a barátnőm.<br />
- Turnénk lesz... - sóhajt Jin. - Szeptemberben érnénk haza.<br />
Azt veszem észre, hogy megragadja a kezem MiHi és kivezet az öltözőből és a takarító szertárba húz. Sikeresen beérünk és magunkra zárja az ajtót. Szerencse, hogy a kis szertár nem nagyobb egy méternél. Szinte hozzám simul a sötétségben.<br />
- Kihallgatás... - suttogom el és a falnak nyomom és az ajkai után kapok, de ő nem csókol meg csak szájon vág. - Ez nagyon fájt! - ordítok fel.<br />
- Kérlek JungKook. - tol messzebb magától. Nem tud olyan messze tolni magától, mivel a falnak ütközöm. - Ha elmondom nem fogsz kiakadni?<br />
- Dehogy fogok! - fogom meg a kicsi kezét.<br />
- Ma eljött hozzám Hwo... Beszélgettünk, majd sírni kezdett és haza kísértem. Esküszöm nem történt semmi! - kezd mentegetőzni. Sajnos a sötét miatt nem látom az arcát amit most nagyon bánok.<br />
Csend ül a kis helységbe. Se ő se én nem szólalok meg.<br />
- J-JungKook...? - suttogja el. - Nagyon mérges vagy?<br />
- Nem tudok rád mérges lenni... - azonnal megcsókolom az édes, puha ajkait amik akár a mágnes úgy követik az én szám mozgását.<br />
Olyan szenvedéllyel megy a csók csata, hogy gondolkodás nélkül kapom fel a karomba, mire ő át fogja a derekam a lábával. Elválok a szájától és a nyakát kezdem puszilgatni. Minden egyes nyakszívásnál a vállamba mélyeszti a körmeit és minél halkabban próbál felnyögni és sóhajtozni.<br />
- K... Kooki... - nyögi el a nevem. - Haza kell mennem... Holnap... Dolgozom...<br />
- Nem engedlek el... - emelem el a fejem a nyakától. - Megkötözlek és a börtönömbe duglak...<br />
- Holnap kezdjük Bingoval a dalok írását az új albumhoz... - simít végig az arcomon. - Nem lenne jó, ha elaludnék a gépem felett...<br />
- Áhh... - leteszem a földre, majd egy puszit nyomok a szájára. - Ha vissza jöttem ígérd meg, hogy újra csináljuk azt amit a nappaliban...<br />
- K-Kérlek azt ne! - lép hátrébb tőlem. - Nekem egyáltalán nem tetszett... az első része...<br />
- Akkor ígérd meg, hogy az enyém leszel és nálunk alszol. - pislogok rá.<br />
- Rendben...<br />
<br />
Hwo szemszögéből:<br />
<br />
Nincs szívem rámászni... Haza kísért és nem tudtam azt tenni amit SungKi mondott. Nem volt gyomrom ahhoz, hogy azt tegyem vele amit nem akar. Nem szeret... Talán ideje lenne feladnom...<br />
- Hwo! - üti az ajtómat Jun. - Van a hűtőben kaja! Ha éhes vagy gyere ki és egyél! JuSeoval elmentünk, majd jövünk!<br />
- Rendben! - ordítok vissza és kihúzom a fülhallgatóm a fülemből. - Siessetek.<br />
Vissza teszem a fülembe a kis "hangfalat" és folytatom a telefonomon lévő képek nézegetését. Annyira akarom, hogy újra MiHivel legyek... Nem tudom elhinni, hogy vége...<br />
- Kop, Kop! - szól be valaki a szobám ajtaján per másodperc múlva. - Szabad?<br />
Meg sem várva a válaszom SungKi lép be a szobámba hatalmas mosollyal az arcán. Zsebre tett kézzel sétál be, majd behajtja az ajtót.<br />
- Hogy jöttél be? - ülök fel és ismét kihúzom a fülemből a fülhallgatóm. - Zárva volt a bejárati ajtó...<br />
- Nagyon sok lakáshoz van kulcsom. - emel fel egy hatalmas kulcs csomót, majd a lábamhoz ül és mutogatni kezdi. - Super Junior. SHInee, RedVelvet! Infinite. TVXQ. És még itt van MWO lakásának a kulcsa is. - mutatja fel büszkén.<br />
Ha csak belegondolok, hogy ez a tetű képes bemenni MiHiékhez mikor aludnak és bármit tehet vele elkap a düh...<br />
- Nyugi... - teszi el a kulcsokat. - Nem szoktam csak úgy bejárkálni a lakásokba. Csak akkor megyek, ha kell valami amit elfelejtettek vissza vinni a céghez. Nem vagyok akkor perverz, hogy nézzem az embereket még aludnak.<br />
- Miért jöttél?<br />
- Csak kérdezgetsz... Csak tudatni akartam, hogy még te faszt se csinálsz én addig dolgozok azon, hogy MiHi és JungKook rohadt messze legyen egymástól... Mekkora beszari vagy, hogy nem volt merszed megdugni... Ha én tehettem volna még mindig rajta dolgoznék...<br />
- Kurva gyorsan vont vissza...<br />
Két lábra állok és a pólójánál fogva rántom állóhelyzetbe. Megfagy a levegő a szobában. Még én elő villanó fehér fogakkal meredek a szemébe ő addig egy alattomos gúnyos mosollyal néz rám vissza, még mindig zsebre tett kézzel.<br />
- Nem ütsz meg? - billenti oldalra a fejét. - Ahhoz sincs merszed?<br />
- Dögölj meg! - lök messzebb magától. - Kiszállok ebből az egész szarságból!<br />
- Már nem szállhatsz ki... - lép a szekrényemen pihenő kép kerethez amiben egy kép van rólam és MiHiről. A kép még télen készült amikor elmentünk korizni. Bárcsak vissza tekerhetném az időt. A kezébe veszi a képet és egy könnyű mozdulattal vágja a földhöz. A barna fakeret darabokra törik az üveggel együtt. Egyedül a kép marad egyben. - Nem lenne jó, ha Jun vagy JuSeo olyan balesetet szenvedne amitől a bandának abba kellene hagynia... - néz rám még mindig mosolyodva. - Esetleg valaki mással történne valaki... Esetleg Kimakának...<br />
- Baszd meg... - térdepelek le az össze tört képhez és ki veszem a szilánkok alól. - Takarodj...<br />
- Majd hívlak! - int és elhagyja a szobám.<br />
<a href="https://38.media.tumblr.com/f237d5b224b334d9fce444229e9d67c4/tumblr_mprycuZJp31sox2n7o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="147" src="https://38.media.tumblr.com/f237d5b224b334d9fce444229e9d67c4/tumblr_mprycuZJp31sox2n7o1_500.gif" width="320" /></a>A fenekemre ülök és a képet kezdem nézegetni. Csak az tűnik fel, hogy a képen a saját arcomon egy könnycsepp érkezik és végig folyik az egész képen. Zokogni kezdek. Nem akarom, hogy MiHi szomorú legyen...<br />
- Sajnálom... Istenem... Kérlek bocsáss meg nekem amikor kiderül, hogy az egészben benne volt a kezem... Nem kérem, hogy szeress csak maradj mellettem...SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-25176738342416683532015-10-22T10:34:00.000-07:002015-10-22T10:34:44.654-07:002. Évad 19. Fejezet: Egy hónapMiHi szemszögéből:<br />
<br />
<span style="background-color: #f6f7f8;"></span>Mi mást tehettem volna. Mit?! Ő sírni kezdett, én meg megnyugtattam, majd haza kísértem. Sose láttam még így sírni Hwot. Borzalmas érzés őt látni így, hisz részben miattam sírt. Sőt. Csak miattam. Annyira utálom magam ezért, de nem szeretem. Talán... Talán azóta mióta újra megláttam JungKookot. Istenem! Otthon hagytam a mobilom! Biztos tiszta ideg lesz ő és Suga is. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Gyorsítok a lépteimen, szinte már rohanok amikor bele ütközök valakibe. Az illető fel nyög, majd fel emelem a tekintetem a földről és hirtelen hét fiút látok meg.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Sajnálom - simítok a nyakamra.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Megszoktuk, hogy sose látsz a szemedtől - nevetett a fiú akinek a vállába rohantam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;"> </span>- Ez nem igaz! Én csak sietek - pillantok le JR. arcáról.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- És ha szabad tudnunk hol voltál és merre mész? - mosolyodik el Jackson.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem mindegy az nektek? - nevetem el magam és indulnék tovább, de Mark megállít azzal, hogy a vállamra teszi a kezét.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://pbs.twimg.com/media/B9r4-yYCAAADMpB.jpg:large" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://pbs.twimg.com/media/B9r4-yYCAAADMpB.jpg:large" height="320" width="230" /></a></div>
- Nem lényeges - fordulok vissza.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ameddig nem mondod el nem mész haza. - szólal fel BamBam is.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak sétáltam! - nézek végig rajtuk.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- MiHi! - rázza meg a fejét Mark. - Az igazat akarom hallani.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Haza kísértem Hwot... - pillantok le a földre és próbálok a hajam mögé bújni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mi van?! - akad fent JR. - Miért kísérgeted te azt az erőszakos állatot?! Egyáltalán hol futottatok össze?! Mi lett volna ha bajod esik?!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Többet Sugának se mondok el semmit... Nem ütött meg, csak megszorította a karom... Amúgy meg nem jövök neked elszámolással, Junior! - nézek az arcára dühösen.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Én csak tudni akartam hol voltál...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- JungKook tudja? - teszi fel a kérdést JB.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Dehogy tudja. Négy órája nem is beszéltem vele, teljesen kifog akadni. - hatalmasat sóhajtok. - Ne mondjátok el neki.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Te akarod? - hatalmasakat pislog rám YuGyeom.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Én vagyok a barátnője - mosolyodok el. - Amúgy se történt semmi.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hát ha történt volna valami azt se mondanád el neki - szól vissza Junior.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Csak rá nézek és sírni tudnék. Szóval ő így gondolja. Azt gondolja, hogy egy ribanc vagyok aki bárkivel lefekszik, bárhol és bármikor? Ennyire buta libának néz?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Már megbocsáss JinYoung. Azt hiszed, hogy egy kurva vagyok aki agyba főbe hazudik? - kérdezek vissza. Persze ő megijed a kérdésemtől. Rám néz, de nem szólal meg csak pislogás nélkül figyel engem. - Ha bajod van mondd meg.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- É-Én nem úgy gondoltam, MiHi - rázza meg a fejét.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Én inkább megyek - fordítok neki hátat és elindulok haza fele.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Vajon mindenki így gondolja? Először BamBam utána JungKook próbált fel. Suga tapogatott és csókolgatott amit élveztem, össze jöttem Hwoval és megcsaltam JungKookal... Tényleg ennyire rossz ember vagyok?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Talán ha teszek pár lépést, azonnal össze esek és bőgni kezdek akár egy kisgyerek. Az kezembe temetem az arcom. Nem csak a saját sírásomat hallom, futást, majd valaki kezét érezem a hátamon.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hé! - hallok egy fiú hangot magam elől. - Állj fel! Az utcán vagyunk!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hagyj békén! - rántok magamon egyet.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ne hülyéskedj már! - fogja meg a felkarom és fel ránt a földről. - Tiszta kosz leszel.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem érted, hogy egyáltalán nem érdekel!? Menjetek el! - emelem el a kezem az arcomból.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Haza kísérlek. - fogja meg a kezem Mark. - Haey megölne ha magadra hagynálak.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Nem ellenkezek. Lassan, de megérkezünk. Elköszönök tőle és bemengyek a lakásba. Bingo azonnal nekem esik, hogy mégis hol az ördögbe voltam. Kimagyarázom magam, majd a telefonomra pillantok. Csak tizenhatszor hívott JungKook és négyszer YoonGi.<br />
<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
<br />
JR. szemszögéből:<br />
<br />
<span style="background-color: #f6f7f8;"></span>Mert ekkora érzéketlen fasz is csak én lehetek. Hogy tudtam ilyet mondani neki? Utálom magamat.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mi bajod van neked? - lök vállba Mark.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Nem tudtam válaszolni, mert puffanást hallottunk pár méterre mellölünk. Azonnal oda kaptuk a fejünket és majd össze tört a szívem. MiHi a földön ült és sírt. Miattam... Miattam zokog! Elindultam volna felé, de Mark nem engedett.<br />
- Csak megint megbántanád...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Szilánkosra tört a szívem. Én soha nem tudnám és főleg nem akarom bántani MiHit. A barátom... Istenem... Mennyire utálhat most.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Mark azonnal oda rohant hozzá és felállított a földről, majd elindult vele. Minden bizonnyal haza kíséri.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Akkor se volt ennyire kiborulva mikor megtudta, hogy levideóztam - rázta meg a fejét BamBam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Dehogy! Akkor nem törte össze a próbaterem tükrét és nem hagyta itt az országot - kezdett nevetni YoungJae.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- É-Én nem akartam... - láttam, hogy Mark át karolja MiHit.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Miért esik ez ennyire rosszul? Nem csak az, hogy megbántottam, maga az, hogy... Mark öleli MiHit, és, hogy MiHi JungKookal van. Hülyeség!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Máskor jobban meg kellene gondolnod mit mondasz... - indul el Jackson.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Csak kussban kullogok hátul teljesen magányosan. Csak azon jár a fejem, hogy most nagyon mérges-e rám. Nem akarom, hogy utáljon. BamBamot se utálja pedig amit ő tett az több volt mint egy rossz mondat! Haragszom magamra. Amint haza értünk indulnék a szobámba, de BamBam megállít. Kérdően nézek rá mire elengedi a csuklómat. Sóhajt, lehunyja a szemeit, majd megszólal.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Többet ne mondj ilyet neki - talán még soha nem hallottam ennyire komolyan beszélni koreaiul, de most... Rendesen megrémiszt. Teljesen eltűnt az akcentusa. - Remélem azért szarul érzed magad.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Én csak egy mondatot mondtam neki, még te lefeküdtél vele, levideóztad és elküldted valakinek. Nem látom értelmét annak, hogy szarul érezzem magam. - indulok el a szobámba.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Rohadék... - motyogja mögülem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Hallok valamit, majd amikor megfordulok, ketten fogják le, hogy ne essen nekem. Jackson és YuGyeom alig bírják megtartani az amúgy ötven kilós fiút.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Bhuwakul hagyd abba! Elég legyen! - szól rá JB és kettőnk közé áll.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Érzéketlen pöcs vagy! - ordít BamBam és még jobban rúgkapálni kezd. - Folyton engem hívtál köcsögnek akit nem érdekelnek a lányok érzései! Te pont ilyen vagy! - még hangosabban ordítani kezd. - Egy hatalmas gyökér vagy! - ordítja az utolsó mondatot az anyanyelvén.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Hátat fordítok nekik és a szobámba rohanok. Becsapom az ajtót és teljes erőmből ütök bele. Kevesebb mint fél másodperc múlva rohadt nagyot ordítok és a kezembe veszem a kezem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- JR, nyisd ki! - ordít be JB. - Hagyjatok békén! - szólok vissza és az ágyamhoz sétálok, majd leülök rá és szemügyre veszem a kezem. Nagyon fáj! Az egész tűz piros. Az kell, hogy megint be legyen gipszelve.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Előkotrom a bal kezemmel a telefonomat a zsebemből. Bocsánatot akarok kérni MiHitől. MiHi nevére bökök a telefonomban és hívni kezdem. Akárhányszor próbálom folyton foglaltat jelez. Mit kéne most csinálnom?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Össze szedem magam és óvatosan a pulcsimba bújok. Amikor hozzá érek a kezemhez olyan érzés tör rám mintha le akarnák vágni az ujjaimat. Óvatosan teszem zsebre a kezem és hagyom el a szobám. Szinte át rohanok az egész lakáson, hogy senkivel ne találkozzak. Az utam további részét is futva folytatom. Egészen MiHiékig meg sem állok. Amint felérek a lifttel kopogok és várok. Pár pillanat múlva Bingo nyit ajtót és amint meglát eltorzul az arca és beljebb hajtja az ajtót.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mit akarsz?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- MiHi haza ért? - nézek be a lakásba.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Kurva gyorsan menj el. Nem akarom, hogy még egyszer megbántsd - szinte már rám zárja az ajtót.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak bocsánatot akarok kérni. - teszem az ajtóra a kezem és egy kicsit tolok rajta.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ki az Bingo? - szól ki Mark. Amint meglát teljesen kinyitja az ajtót és végig mér. - Miért jöttél ide?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak hadd kérjek bocsánatot. Utána elmegyek - teszek hátra egy lépést. - Kérlek Hyung.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Egy percet kapsz - enged be.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Azonnal belépek és megpillantom a kanapén ülő lányt. Hevesen verni kezd a szívem és a torkomban kezd dobogni. Telemegy a fülem vérrel és semmit nem hallok, csak a saját szív verésem. Félek MiHitől. Rettegek tőle! Rám emeli az arcát, azonnal feláll és a szobájába rohan. Persze én utána szaladok és csak a szobájában érem utol. Bezárom az ajtót és rá nézek.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Most mit fogsz rám mondani?! - kezd ordítani.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- MiHi! Nem úgy értettem! Vagyis.. Nem akartam, hogy sírj! Soha nem akarom, hogy sírj miattam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Elém lép és két ököllel kezdi ütögetni a mellkasom. Közben a világ szemetének hord le, de meg sem hallom. A feje tetejét bámulom és észre se veszem, hogy a kezem teljesen magától öleli magamhoz a lányt. Csak az tűnik fel, hogy az ágyra dőlve szorítom magamhoz őt és már nem üteget.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- M-mit csinálsz Junior? - suttogja el.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Meg sem tudtam szólalni. Elért az agyamig az, ami egy ideje már a lábam között tombol. Bele szerettem MiHibe.<br />
<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
JungKook szemszögéből:<br />
<br />
<span style="background-color: #f6f7f8;"></span>Nem szokott érdekelni, ha valaki nem veszi fel a telefont, elsőre... De az, hogy MiHi már tizenötször hívtam és szarik fel venni... Minek van neki a telefon ha nem lehet elérni? Se nekem se Sugának nem veszi fel. Bingot is hívtam, de semmi... Pont mint Shyonak, ki van kapcsolva a telefonja.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Megfogom ölni - dobom az asztalra a telefonom.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Biztos fürdik vagy valami. - von vállat J-Hope.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Fürdik! Négy órán keresztül! - nézek rá. - Kurva okos vagy, mondhatom!<br />
- Nyugodj már le kanapé bajnok! - szól vissza dühösen Hopi. - Majd vissza hív.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Remélem nincs baj.. Az kellene még - sóhajtok.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mi lenne, ha egy kicsit lenyugodnátok? - szól ránk Rap Monster. - Az kell még, hogy megtudja, hogy Jiminnek és neked barátnőd van. Teljesen kiakadnának. A nap huszonnégy órában megfigyelnének minket. Akkor még telefonon se beszélhetnétek.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem fogom hangoztatni... - forgatom a szemem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem az a típus vagyok aki büszkélkedik azzal a barátnője van - motyogja el Jimin.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Ezen csak kuncogni tudtam. Jó látni, hogy Jimin Hyung végre talált magának egy lányt aki viszonyozza az érzéseit. Niki miatt nagyon maga alatt volt, de szerencsére elfelejtette és most Shyo az, akiért akár meg is halna. Úgy látszik, most mindenki boldog. Senki sem szomorú. Nagyon örülök, hogy végre minden a helyén van. Végre semmi miatt nem kell aggódnom. Senki nem kavar be a szerelmünkbe MiHivel és csak kettőnkre tudok koncentrálni. Csak az jár a fejemben, hogy holnap az egész napot vele töltsem kettesben.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Kiszól a főnöktől egy nő és mi azonnal talpra állunk, halál fáradtan, mert épp, hogy végeztünk az első részének a forgatással, de a főnök hív minket. Hogy fogom kibírni a mai napot ilyen fáradtan?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Bevánszorgunk és megállunk a főnök asztalánál. Végig néz rajtunk, majd elmosolyodik és az asztalára dől, amin össze kulcsolja a kezét.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hogy haladtok? - teszi fel a kérdést és NamJoonra néz.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Talán, ha fél tizenkettőre végzünk. - válaszol Moon.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Akkor egész jól - dől hátra az asztalon. - Holnap már fent lesz a videó, igaz?<br />
- Igen - bólintunk egyszerre.<br />
- Remek... - néz a telefonjára. - Mit szólnátok egy világ körüli turnéhoz?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- T-Tessék? - kérdezek vissza. - Ez úgy mennyi idő lenne?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Egy hónap, JeongGuk. - nevetett a főnök. - Tökéletes lenne az időzítés. Mindenki rátok figyelne és sokat dobna a hírneveteken. Vagy nem akartok menni?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem! Vagyis... de, akarunk! - mondom teljesen össze zavarodva. - Csak egy kicsit gyors...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hamar vége lenne annak az egy hónapnak. Szeptember negyedikére már itthon lennétek és kapnátok egy hét pihenő időt. - még nagyobb mosoly kúszik az arcára.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Természetesen mind bele megyünk. Én is annak ellenére, hogy egyáltalán nem akarok menni. Mikor lesz időm így MiHire? Ha igaz, hogy két nap múlva megyünk akkor... Csak akkor találkozhatok vele amikor vissza értünk! Az rengeteg idő MiHi nélkül. A szex nélkül!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Ahogy vissza érünk a felvétel helyszínére, döbbenten és csalódottan ülök le a kanapéra. Nem tudom felfogni, hogy tényleg turnénk lesz. Annyira lehetetlen az egész. Mi lesz, ha Hwo bepróbálkozik MiHinél még nem vagyok itthon? El kell majd neki mondanom... Esetleg akkor, amikor vissza hív...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://38.media.tumblr.com/15f304b90eb8e9e555ff82a7e697d159/tumblr_nwjfo7lslP1r5e1kho3_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://38.media.tumblr.com/15f304b90eb8e9e555ff82a7e697d159/tumblr_nwjfo7lslP1r5e1kho3_250.gif" /></a></div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-16588557446185451142015-09-26T10:02:00.000-07:002015-09-26T10:02:16.513-07:002. Évad 18. Fejezet: Négy az egybenJ-Hope szemszögéből:<br />
<br />
Reggel fél hét van és már Jiminen kívül mindenkinek megcsinálták a haját és már mindenki fel van öltözve. Szerencse nekem nem sok minden változott rajta. A színe egy kicsit lilásabb lett és oldalt egy pöppet felnyírták. Ellentétben Sugának teljesen szőke lett a haja. MiHi nagyot fog nevetni ha meglátja. Reggel beszéltünk a GOT7 és náluk is lesz pár szőke tag. Előre látom a lányok reakcióját. Már mindenki belebújt a jelmezébe. Felvettem az autós versenyzős szűk ruhát.<br />
- Miért pont vörös!? - ordít Jimin a tükör elől amint meglátja az új frizuráját. - Olyan vagyok mint egy bohóc! Tisztára olyan vagyok mint Suga!<br />
- Ezért még megöllek, Park Jimin... - nyomja össze a kezében lévő kólás üveget YoonGi.<br />
Jimin berohan hozzánk és megáll előttünk, majd a hajára mutat. Látszik az arcán a kétségbe esettség és a csalódás. Nem erre számított. Azt hitte ő lesz szőke, de nem. Vörös lett, de egész jól áll neki.<br />
- Miért TE vagy szőke?! - néz Sugára. - Neked jó a vörös is!<br />
- Ez van! Nőj fel! - néz mérgesen a fiatalabbra YoonGi. - Nem tök mindegy milyen a hajad? - dobja fel a lábát az asztalra.<br />
- Akkor miért nem maradhattam barna, vagy lehettem volna újra fekete? - ül le mellém és végig néz mindenkin.<br />
- Nyugi! Két hónap múlva úgy is mindenkinek újra festik a haját. - mosolyog Jiminre Jin.<br />
Amint befejezi a mondatát Hyung meghalljuk a kávé gép hangját, majd az illata is elér hozzánk. Mire az a nő kihozza az összeset egyesével, felcserélve addigra mindegyik kihűl. Nem értem miért egy hatvan éves nő a fő segítőnk. Pár perc múlva azt vesszük észre, hogy egy fiatal lány a közöttünk lévő kis asztalra teszi le a tálcát amin az össze kávé rajta van.<br />
- Itt a három cukor nélküli. - adja Sugának, Jinnek és NamJonnak a kávéját. - A két kocka cukros. - nyomja a kezembe az enyémet. - A kettő három cukros. - passzolja le a két kis csészét Jiminnek és V-nek. - És az utolsó a tejes kávé. - adja oda Kookinak az utolsót.<br />
- Köszi! - mosolygunk rá.<br />
<a href="http://data.whicdn.com/images/74970154/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://data.whicdn.com/images/74970154/large.jpg" /></a>Hány éves lehet ez a csaj? Tizenöt?! Nagyon szép és fiatal arca van. Rövid szőke haja itt ott kék és rózsaszín. Egy fekete trikó és egy átlátszó, fehér ing van rajta. Azt hiszem szerelmes lettem!<br />
- Kértek még valamit? - néz körbe, majd kiveszi Suga kezéből az üres üveget amit össze nyomott.<br />
- Téged. - jelentem ki amire ő rám néz a fiúkkal együtt.<br />
- Szóljatok ha kell valami. - fordul meg és vissza megy a konyhába.<br />
Teljesen hidegen hagyta, hogy bókoltam neki? Ennyire komoly lány? Áhh... Miért nem én kaptam a rendőr ruhát? JungKooknak még gumibotja is van! Biztos az jobban bejött volna neki.<br />
- Azonnal rá startolsz az új segítőre? - nevet fel Jimin. - Röhejes vagy...<br />
- Te csak fogd meg vöri! - ráncolom a homlokom, mire ő hátra dől a kanapén és durrogva fűzi össze a karját a mellkasa előtt. - Hogy hívhatják? - nézek Rap Monsterre.<br />
Csak hátra fordul és benéz a konyhába. Valamit elolvas és vissza néz rám.<br />
- Nem tudom. - von vállat.<br />
Én is benéztem a kis konyhába és láttam, hogy azon van, hogy elő keressen instant levest amit ebédkor megehetünk. Nem túl magas, de nem is alacsony lány. A fekete farmer ami rajta, van kiemeli a hosszú, csinos lábait. Egy fekete öt centi sarkas fekete bakancs volt.<br />
- Ennél feltűnőbben nem is nézhetnéd. - csóválja meg a fejét JungKook. - Nem ezzel kellet volna nyitnod.<br />
- Ohh mert te jobban tudod! - nézek rá mérgesen. - Attól, hogy barátnőd van, nem jelenti, hogy jobban csajozol mint én! - mutatok magamra. - Sokkal jobb vagyok az ágyban is mint te!<br />
- Azt megnézném. - iszik bele a tejeskávéjába.<br />
- Na halljuk mit csinálsz MiHivel! - löki vállba V a kölyköt. - Mit csináltatok akkor amikor haza mentünk és egy száll boxerben köszöntöttél minket.<br />
- Ennyire tudni akarjátok? - tette le a bögrét a kezéből.<br />
- Igen! - szólaltunk fel egyszerre.<br />
- Suga ki fog akadni. - nevette el magát. - De szerintem mind mérgesek lesztek.<br />
- Mondjad már! - ordít rá Suga.<br />
- Jól van! - hagyja abba a nevetést Kooki. - Egyszerűen amikor felmentünk hozzánk... nem volt időnk eljutni a szobámig a vonzerőm miatt...<br />
- Mond, hogy a földön csináltátok! - nézett rá Suga.<br />
- Nem pont... - simított a nyakára. - Először a fotelban, majd a kanapén...<br />
- Megöllek JeongGuk! - kapja el Kooki pólóját YoonGi. - Pontosan mit is csináltatok a barátnőmön..?<br />
- Csak... Nehéz így elmondani! - söpri le a nyakából Suga kezeit, majd megigazítja magán a ruháját.<br />
- Azt, ne mond, hogy... - kezdett nevetni Jimin. - Ő is csinálta neked?<br />
- Igen... - bólintott.<br />
- A kanapém! - nyávogja el Suga. - Soha többet ne merjetek rajta kufircolni! Ott a szobád! Teljesen alkalmas rá!<br />
Nevetgéltünk, majd mindenki egyesével elment fényképezkedni. Jiminnel és JungKookal amikor tudtunk csak táncoltunk. Láttam, hogy a szőke hajú angyalom is jön megnézni mit csinálunk ezért én még inkább szexisen próbáltam táncolni. Én kerültem sorra és mentem oda a lifthez. Apait anyait beleadtam, hogy felfigyeljen rám. Sikerült is magamra hívnom a figyelmét, de csak pár másodpercig. A telefonja megcsörrent és kénytelen volt felvenni, majd elvonult valahova. Mérges lettem. Nagyon! Hogy képes itt hagyni?! Megőrjít!<br />
Hamar kész lettek a képek, majd jött a neheze. A klip forgatás. Kemény tíz percet kaptunk előtte. Vissza ültünk a kanapéra és beszélgettünk. Egyszer csak megcsörrent JungKook telefonja.<br />
- Szia! - szólt bele a készülékbe. - Minden oké? Reggel nem vetted fel a telefont. Mi? De jól van? Oké... Majd hívj. Szia. - kinyomja a telefont, majd Jiminre néz. - A barátnőd rosszul van.<br />
- Mi van vele? - döbben le Jimin.<br />
- Azt mondta MiHi, hogy egész éjszaka hányt és még most is. Fáj a hasa, szét megy a feje és lázas is. Valamit össze evett és most nagyon rosszul van.<br />
- Ugye nem a hot dogtól van így ki amit tegnap ettünk?! Uram isten... Ugye nincs nagy baja?! - kap a fejéhez a vörös.<br />
- MiHi szerint nem kell kórházba vinni. Viszont benéztek volna forgatás végén, de így nem jönnek... - vissza csúsztatja a telefonját a zsebébe, majd sóhajt egyet és lehunyja a szemeit.<br />
- Mit adtál szegény lánynak? - neveti el magát NamJoon.<br />
- Csak egy hot dog volt! Nem értem én miért nem vagyok rosszul... Lehet a foghagyma miatt...<br />
Nem tudtam tovább hallgatni Jimin sírását ezért kénytelen voltam felállni mellőlük és elvnászorom magam a konyhába. A szőke hajú lánnyal találom magam szembe aki azon von, hogy rendet tegyen a kis helységben. Bezárom az ajtót és rá nézek mire ő sóhajt.<br />
- Kellene valami? - forgatja meg a szemét.<br />
- Még mindig az amit mondtam ezelőtt nagyjából egy órával. - mosolygok rá, de ő csak elindulna kifele, megakadályozom azzal, hogy elkapom a kicsi kezét. - Mi bajod van velem?<br />
- Az, hogy nem érted, hogy én egyáltalán nem olyan vagyok mint azok akik sikoltozva rohangálnak utánad. Attól, hogy "híres" vagy... - mutat idéző jelet az ujjaival. - ... nem jelenti azt, hogy mindent megtehetsz.<br />
- Utálod a bandát? - vonom fel a szemöldököm.<br />
- Nem. Csak téged nem bírlak. - rántja ki a kezét az enyémből. - Fogd fel és fuss más után. Mondjuk ott vannak a fanok akik ordítoznak neked, J-Hope.<br />
- Tudod hogyha én kapom a rendőr jelmez már rég előttem térdelve nyalókáznál. - fordulok felé.<br />
- Ahhoz a művelethez lenni is kéne valaminek oda lent. - mosolyodik el gúnyosan, majd hátat fordít nekem és elhagyni készül a helységet.<br />
- Mi a neved?! - ordítok utána.<br />
- Antifan! - ordít vissza.<br />
A konyha pultnak dőlök és az alsó ajkamra harapok, majd a hajampa túrok és elmosolyodok. Annyira édes amikor beszél! Annak ellenére, hogy antifannak hívja magát tudom, hogy én is bejövök neki.<br />
<br />
MiHi szemszögéből:<br />
<br />
Végre sikerült levinni Shyo lázát és most elaludt Bingoval együtt. Egész este ő járkált be Shyohoz és segített neki. Most legalább pihenek egy kicsit és tévézek legalább fél órát - vagy kevesebbet - ameddig fel nem kell a kis beteg. Nyugodtam és békésen kapcsolgatom a tévét még meg nem hallom a lakás csengőjét. Fel állok a kanapéról és az ajtóhoz sietek. Kinyitom a zárt, majd az ajtót is és egy olyan személlyel találom szembe magam akire egyáltalán nem számítottam.<br />
- Mit akarsz itt, Hwo? - hajtom beljebb az ajtót és onnan kukucskálok ki.<br />
- Én csak... Beszélni szeretnék veled. - teszi az ajtóra a kezét.<br />
- Kérlek menj el... - zárnám be az ajtót, de nem hagyja. Megállítja a kezével az ajtót és újra kinyitja.<br />
- Csak pár percet kérek. - nyomja beljebb a ajtót. - Kérlek...<br />
Lenézek róla, majd az alsó ajkamra harapok. Elakarom küldeni. Egyáltalán miért jött ide?! Utálnia kellene, hogy megcsaltam. El kellene küldenem... JungKook se örülne, ha megtudná, hogy itt volt az exem. Egy pillanatra az arcára nézek. Sőt. Inkább a nagy szemeibe. Annyira csillogott a szeme.<br />
Az alsó ajkamra haraptam, majd elnéztem róla és bólintottam. Kijjebb nyitottam az ajtót ezért könnyedén sikerült neki bejönnie a lakásba. Amint teljesen bent volt bezártam az ajtót és felé fordultam.<br />
- Hogy-hogy nincs itt JeongGuk? - teszi fel a kérdést.<br />
- Forgatnak... Új videó klip... - kezdem az ujjaimat tördelni.<br />
Csend ül az egész szobára. Csak állunk egymással szemben. Az egyetlen és a leghangosabb dolog jelen esettben a konyha falán lévő óra. Zavarában egyre hangosabban kattog, hogy elfedje a zavarát amit a kínos csend miatt érez.<br />
A padlóra meredek és felmérem a barna fát amin állok. Egy repedést veszek észre rajta. Minden bizonnyal a költöztetők okozhatták a kárt amit eddig még észre se vettem. A kis repedés pár percre nyugalmat add, de amint tudatosul bennem, hogy Hwo előttem áll és engem néz a fülem megtelik vérrel és hallom a saját szívverésem. Tesz felém egy lépést, amire én reflex szerűen lépek hátrébb, emelem fel a kezem a mellkasomhoz és nézek az arcára. Megijed a reakciómtól ezért meg áll és megszólal.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEjAVaB_LaDMXupV-562DguhpvxuXXk8wdE8VsMH05MlteDbjiEdDFOOAm4KoL7254euDtZZLYExEabTb3x-9EfbemeNUkNR_DIGyRRspz-5WYjFob54ZkCtM5HU4YIciXFciOYjhmblNBC1xo1_ILsFuYA7O8KgOVDStO6sGcwp7F6c0mcTxeh0N2NzL_M-J-coaLKPWa4zoB3z5V-9J4c=" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://38.media.tumblr.com/090927cc807daca5f7315c46a55ce140/tumblr_inline_ncfjn9sO9P1smwmll.gif" height="160" width="400" /></a>- Bocs, hogy olyan durva voltam veled az utolsó hetekben... Főleg amikor a vakáción voltunk... - sóhajt egyet, majd hatalmas levegőt vesz és folytatja. - Sajnálom, hogy akkor és ott rosszul nyúltam hozzád és sírtál. Csak mérges voltam... Szörnyen sajnálom, hogy szomorú voltál miattam. És soha nem bocsátom meg magamnak, hogy nem bíztam benned eléggé! - emeli fel a hangját a mondat végére.<br />
- Jó, csak ne kiabálj! - szólok rá. - Amúgy sem a te hibád, hogy szakítottunk... Én feküdtem le JungKookal, nem te...<br />
- Nem bíztam benned eléggé... És még a titkodat is elmondtam... Mindenki előtt kínos helyzetbe hoztalak. Nem akartam, csak mérges voltam.<br />
- Ezért muszáj volt mindenki előtt meggyaláznod... Értem, hogy mérges voltál, de várhattál volna vele, vagy még a próba előtt elmondhattad volna, hogy tud mi történt. - a fülem mögé tűröm a hajam, majd mély levegőt veszek.<br />
- Tudom, csak... Nem akartam, hogy vége legyen... - lép hozzám még közelebb. Olyan váratlanul ért a közelsége, hogy nem tudtam hátrálni ezért megragadta a derekam és magához húzott. - Mindig is szerettem hozzád bújni... - motyogta és végig szaladt a hátamon a hideg. - Olyan... Nyugodt lesz az ember a közeledben... - simít a hátamra és még jobban magához húz. - Még mindig szeretlek, MiHi...<br />
<br />
SungKi szemszögéből:<br />
<br />
Kénytelen voltam gyalog menni az S.M Enterainment épületéig. Mivel nem apával lakom reggel nem volt időm beszélni vele. Most meg csak remélhetem, hogy nem lesz senki nála és nyugodtan tudok, majd vele társalogni.<br />
Lassan érek be az épület előterébe ahol a recepcióson kívül nincs senki. Azonnal a lifthez megyek, de a semmiből elő tűnik egy biztonsági őr és megállít. A vállamnál fogva ránt maga felé. Ezért még kapni fog a patkány...<br />
- Hova mész? - azonnal tegezni kezd a nálam tíz centivel magasabb férfi, mérges, komoly hangon.<br />
- Az apámhoz... Övé az egész épület... Sokáig húzod az időt, vagy végre felengedsz? - fordulok lifthez és megnyomom a gombot. - Nem örülne az apám, ha felhívnám, hogy a fiát és egyben az egyik idolját akadályozod azzal, hogy nem engedsz hozzá.<br />
Hallom, hogy eliszkol. Elmosolyodok és belépek a liftbe. Megnyomom a gombot és az ajtó szép lassan bezáródik és elindul felfelé. Lassan felér a szintre ahol az apám van. Felér a lift és kinyílik az ajtó, majd kilépek és egy csapat fiút látok meg apám irodájának az ajtaja előtt. Pontosabban öt. Ismerősek nekem valahonnan. Általában fejből vágom az össze bandát egész Dél-Koreába és a bandatagok nevével sincsen bajom, de ezeket a srácokat nem igazán láttam még.<br />
Zsebre teszem a kezem és úgy indulok az ajtó felé. Szinte azonnal rám kapják a fiúk a fejüket. Azonnal rájövök, hogy ezek a fiúk még csak most fognak debütálni.<br />
Elmegyek mellettük. Tudom, hogy apámhoz várnak, de fontos ember vagyok és nem fogom megvárni még ezek öten alá írjanak egy halom papírt. Szinte utat nyitok magamnak és kopogás nélkül nyitnék be, de az ajtó zárva van. Felszisszenek és hátrébb lépek az ajtótól.<br />
- Elment. - szólal fel az egyik srác akinek a haja egy narancséval vetekedik.<br />
- Kösz az infót... - kikapom a zsebemből a telefonom, fel oldom és megkeresem apa számát, majd hívni kezdem. Kicseng...<br />
- <span style="color: red;">Szia. Mit akarsz? </span>- szól bele a telefonba. - <span style="color: red;">Éppen dolgozom.</span><br />
- Ahha... Hol? Nem vagy az irodádban, apa... Nyolcan várunk rád, és egy fontos dologról akarok veled beszélni. - teszem át a másik fülemre a telefont.<br />
- <span style="color: red;">Jó... Pár perc és ott vagyok... </span><br />
Köszönés nélkül nyomja ki a telefont. Teljesen jellemző rá. Csodálom, hogy amikor felvette köszönt.<br />
Lezárom a mobilom és vissza teszem a helyére, majd a fiúkra nézek akik várják, hogy mondjak valamit. Azonnal felismerek valakit a fiúk közül. Csak nem MiHi unokaöccse? De! Ez csak ő lehet, ki más!<br />
- Lassan jön. - jelentem ki. - Jöttetek aláírni a papírokat?<br />
- Igen. - válaszol a másik. - Holnap kezdjük el az első videoklipet forgatni és holnap kerül nyilvánosságra az első albumunk. - mondja büszkén a srác.<br />
- Mi lenne, ha nem mondanád el mindenkinek, Hye... - rázza meg a fejét az egész magabiztos srác.<br />
Egy fehér trikó volt rajta egy térd nadrággal. A fején egy sapka csücsült.<br />
- Hogy hívnak? - biccentek a trikós srác felé.<br />
- Ra Ye Jun. - mosolyodik el és megigazítja a fején a sapkáját.<br />
Nem mondok semmit, csak az ajtónak dőlök és elmosolyodok. Érzem, hogy mind az öten engem kezdenek nézni. Még semmit nem tudnak a buták arról, hogy hogyan mennek itt a dolgok. Látom, hogy jó páran idősebbek mint én, de annyira nem hat meg a dolog, mivel már volt olyan, hogy egy 28 éves idollal kerültem nemi kontaktusba. Szegény nem akart kilépni a lemezkiadótól azzal az indokkal, hogy rendszeresen részeg. Az ajánlatom annyi volt neki, hogy hadd legyen az enyém fél órára. Bele ment. Igaz nem akarta annyira mint, főleg mert az indok amivel kirúg-adhattam volna hamis volt. Nagyon értek a zsaroláshoz és aki kell azt bármivel képes vagyok magamhoz láncolni.<br />
Lassan az apám is felért. Az öt srác szinte földig hajolt apám előtt. Kicsit apám is előre dőlt, de nem nagyon. Én egy csöppet se mutattam ki a tiszteletem felé. - minek mutattam, ha az elmúlt évben alig volt rám több mint tíz perce. -.<br />
- Gyertek be... - lép mellém és kinyitja az ajtót.<br />
Szinte már előtte vágok be az irodájába és állok meg a sötét barna íróasztala előtt. Besétálnak mögöttem a többiek, majd apám az asztala másik oldalára megy és leül a kényelmes forgószékbe a hatalmas ablak elé, ahonnan egész Szöult látni lehet.<br />
- Rendben... - sóhajt, majd lehunyja a szemét és amikor kinyitja rám mered. - Mond mit akarsz és ne tartsd fel az embert... - előveszi a telefonját és maga elé teszi az asztalra.<br />
- Tudod van az a banda a Big Hitnél... A Bangtan Boys. Ma kezdték el forgatni az új MV-t és ha minden igaz akkor akarják közönség elé hozni amikor az új bandát első klipjét. - teszem zsebre a kezem.<br />
- Igen...? - kezdi a telefonját nézegetni. - És ez engem mit érint?<br />
- A BTS-t mindenki ismeri Dél-Koreában és szinte a világ összes pontján... Nevezni fogják őket The Show-ra... Az új bandádat is fogják jelölni, ha annyira jó a szám ahogy mondtad... Semmi esélye nem lesz az új bandának, ha ők az országban vannak... - dőlök az asztalára és gúnyosan elmosolyodok.<br />
- Mit akarsz? Mit csináljak ezzel az infóval? - zárja le a telefonját és egyenesen a szemembe kezd nézni.<br />
- Érd el, hogy a BTS turnéra menjen két nap múlva. Simán nyerhetnek a fiúk... - egyenesedek el. - Emlékezz, hány bandával fuccsoltál be eddig mert vagy a JYP vagy az egyik leány vállalata jobbat csinált mint te! - fordultam meg és elindultam kifelé. - Gondold át és vedd rá őket, hogy a BTS egy hónapos turnéra menjen! - intettem vissza és elhagytam a helységet.<br />
A liftet vettem célba, amint beértem és az ajtó bezáródott elő kotortam a telefonom, majd a húgomat kezdtem hívni. Felvette és győzelem teljes mosollyal az arcomon szóltam bele a telefonba.<br />
- Az első pont kész...<br />
<br />
YeHa szemszögéből:<br />
<br />
Már, majdnem csukott szemmel toltam bele az ajtó zárába a kulcsot és nyitottam volna ki az ajtód, de nem sikerült. Szóval már haza ért az öcsém. Fantasztikus... Reménykedtem, hogy fél óra múlva jön és lesz egy kis magányom a mai nap után. Egy szabad percem se volt J-Hopetól és a hülye kérdéseitől. Már csak attól ki akadtam amikor engem nézett... Annyira lefárasztott az a hülye gyerek, pedig ez még csak az első munka napom volt.<br />
Kinyitom az ajtót és a lakásba lépek. Halkan zárom be magam mögött az ajtót és leveszem a cipőm, majd a cipős polcra teszem. Fellépek a kis lépcsőn és a lerobbant lakásunkba találom magam ahol az öcsémmel élünk... Próbálok rendet tartani, de nehezen megy... A bútorok olyan rosszak, hogy egy idő után nem tudja elnyelni a pórt és minden az asztalra és a földre telepedik meg. Aztán amikor leülünk a szófára elő törik az alvó pór és felhővé alakul, majd esőt szimulálva a földre hull és folytatódik a folyamat.<br />
Ahogy a kanapé mögé lépek - nagyjából két méterre mögé - észreveszem YeJunt a kanapén feküdve, csukott szemekkel. Elfáradhatott. Elmosolyodok és a konyhába megyek, ami pár méterre van és semmi nem választja el a nagyszobától pont úgy mint az én és YeJun szobáját, csak egy térelválasztó és egy függöny.<br />
A konyhába leteszem a táskám az egyik székre és a hűtőhöz lépek. Persze teljesen üres... csak egy doboz tej és egy kis maradék van amit még tegnap hoztam. Talán az elég lesz mind a kettőnknek vacsorára.<br />
Kiveszem és a konyha pultra helyezem. Az egyik szekrényhez lépek és kinyitom. Meg is találom a lábast ami kellene, hogy megtudjam melegíteni a gázon, de akárhogy nyújtózkodok, ugrálok, vagy mászok nem érem el. Csak az tűnik fel, hogy valaki átnyúl felettem és leveszi a kiszemelt lábast, majd a kezembe adja. Megfordulok és az öcsémmel találom szembe magam, na meg az álmos, pufi arcával.<br />
- Felébredtél? - mosolyodok el és vissza lépek a maradékhoz. - Minden rendben ment? Mi volt? - teszem fel a kérdéseket és átkaparom az egész kevés kaját az edénybe.<br />
- Semmi nem volt... Aláírtuk a papírt, cukkoltam az egyik csapat tagot és ennyi... - von vállat, majd mellém lép és kiveszi a kezemből a két tálat és folytatja amit elkezdtem. A gázhoz lépek és megnyújtom a gázhoz tett gyufával. megint sikeresen megégetem az ujjam, de már egyáltalán nem érzem a fájdalmat.<br />
- Semmi más nem volt? - pillantok rá.<br />
- Csak ennyi. - mosolyodik el és a gázra teszi fazekat. - Holnap forgatjuk azt a szaros MV-t és reméljük sok embernek tetszik majd.<br />
- Az nem állt a szerződésben, hogy nem beszélhetsz csúnyán? - ráncolom a homlokom, majd vállba ütöm. - Nyugodj meg! Ott van az a fiatal srác! Az egyik rokon nagyon népszerű.<br />
- Chin Chul Moo-ra gondolsz? - néz le rám a nagy szemeivel amikkel gyorsan pislog.<br />
- Igen. Neki az unokatestvére egy lánybandában énekel, a nővére meg modell. Igaz? - sétálok az ebédlő asztalhoz. Kihúzom az egyik széket, leporolom és leülök rá.<br />
- Az a srác kicsinál... - forgatja a szemét.<br />
- Miért? Annyira aranyos és ennivaló! Nagyon szép és helyes is! - támasztom meg a fejem a fa asztalon.<br />
<a href="http://www.unicafe.hu/images/2014-02/unicafe.hu-az-oleles-szent-dolog-001.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://www.unicafe.hu/images/2014-02/unicafe.hu-az-oleles-szent-dolog-001.jpg" height="213" width="320" /></a>- Épp ez a bajom vele... - sóhajt, majd a pultnak dől, lassan lehunyja a szemét és újra szóra nyitja a száját. - Amikor rám néz kipirul a tök feje... Annyira idegesítő... Megértem, hogy két éve halára vertem, de akkor se piruljon el! Fiú vagyok az istenit! - markol rá a pult szélére.<br />
- Lehet inkább tetszik, hogy rád néz. - kezdek kuncogni.<br />
- Nem vagyok meleg! - lép elém, megragadja a kezem, de amikor leesik neki, hogy ki vagyok elengedi a kezem és hátrál egy lépést. - Bocs... - nyögi ki.<br />
- Jót tett az indulat kezelés. - állok fel és a vállára teszem a kezem, majd magamhoz húzom és megölelem. - Viccnek szántam... - suttogom el.<br />
- Szar vicc volt... - teszi a kezét a hátamra. - Milyen volt az első munkanap?<br />
- Fárasztó...<br />
- Mesélsz? - tol el magától.<br />
- Majd holnap... Most túl fáradt vagyok... - bújok megint hozzá.<br />
- Ahogy akarod...
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F38.media.tumblr.com%2F090927cc807daca5f7315c46a55ce140%2Ftumblr_inline_ncfjn9sO9P1smwmll.gif&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEjAVaB_LaDMXupV-562DguhpvxuXXk8wdE8VsMH05MlteDbjiEdDFOOAm4KoL7254euDtZZLYExEabTb3x-9EfbemeNUkNR_DIGyRRspz-5WYjFob54ZkCtM5HU4YIciXFciOYjhmblNBC1xo1_ILsFuYA7O8KgOVDStO6sGcwp7F6c0mcTxeh0N2NzL_M-J-coaLKPWa4zoB3z5V-9J4c=" -->SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-3336936633986949792015-09-06T11:30:00.000-07:002015-09-06T11:30:28.726-07:002. Évad 17. Fejezet: RandiShyo szemszögéből:<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Elköszöntem a lányoktól és kettesben Jiminnel elindultunk - hogy hova, azt nem tudom. Elhagytuk a fellépés helyét és a sötét, lámpával megvilágított utcán kezdtünk sétálni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Akkor most... - kezdtem bele a mondatomba. Igaz, hogy tele magabiztossággal kezdtem a két szavas mondatot, de sajnos a második szavacskánál minden önbizalmam eltűnt Jimin mellett.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Igen? - nézett rám és a kezemért nyúlt. Könnyen zárta az ujjai közé a kezem. Nem nagy a keze.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hova megyünk...? - motyogtam el és a földet kezdtem bámulni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mi lenne, ha elmennénk korizni?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ilyenkor? - néztem fel rá. - Nincs ehhez kicsit késő? Holnap kezditek a forgatást. Nem lenne jó, ha karikás lenne a szemed a képeken és a videón - ráztam meg a fejem. - Elég ha csak sétálunk egy kicsit, majd haza megyünk.<br />
<a href="https://topofthekpops.files.wordpress.com/2014/04/jimin3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://topofthekpops.files.wordpress.com/2014/04/jimin3.jpg" width="240" /></a>- Biztos? - torpant meg, majd maga felé fordított. - Akkor legalább együnk valamit! Nem sokat ettél a váró szobában. Az kell még, hogy össze ess nekem - nevetett, majd az arcomra tette a szabad kezét.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Kirázott a hideg - a karomon felállt a szőr és a pulzusom kétszer magasabbra ugrott. Rosszul lettem ahogy a szemeiben a lelkét láttam. Csak engem néz és senki más nem érdekli.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- E-ehetnénk egy hamburgert. V-vagy egy hot dog-ot. - pillantottam a háta mögött álló szökőkútra.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem messze van egy nagyon jó gyors étterem. De csak akkor megyünk oda, ha én fizethetek - indult tovább és maga után kezdett húzni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ji-Jimin! - lobogtam utána mint a győzelmi lobogó. - Nekem is van pénzem!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Én meg férfi vagyok és ezért ÉN fizetek!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Egészen az "étteremig" ráncigált. Nem tudom neki mit takar az étterem szó, de nekem nem pont azt mint neki. Egy lakókocsi szerű négy kerekű autóhoz vezetett. Az oldala ki volt nyitva és a kocsiban rohangált két srác. Nagyon szépen megvolt csinálva az autó belseje. Izzó sor húzódott végig a két fiú feje fölött. A kis lámpák kéken, zölden, sárgán és rózsaszínen villogtak. Képek lógtak a falon.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Sziasztok. - köszönt Jimin és elengedte a kezem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Park Jimin! - mosolyodott el az egyik srác akinek az arcát kis sörték fedték. - Mizu haver? - át hajolt a pulton és lepacsizott Jiminnel.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Semmi érdekes. Veled? - nézett fel a fiúra. - Ohh! Tényleg! Kwak Seo Hyeon, ő is gyakornok volt a Big Hitnél csak...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak sajnos motor balesetem volt - nevetett a fiú és a nyakára simított. - Lekellet vágni a jobb lábamat és műlábbal nagyon nehéz lenne táncolni. Szóval, most egy olajtól bűzlő kocsiban dolgozok napi 9 órát. Lee Eun Hei vagyok - mosolygott rám. - Mióta lógsz lány banda tagokkal? - pillantott Jiminre.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- MiHi csapattársa - ült fel a bár székre Jimin.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Azt tudom. De azt hittem nem vagytok beszélő viszonyban a kis csajjal. Mármint... Ő nincs veletek abban - talán ha volt egy másodperc még végig fürkészte az arcom, majd vissza talált a tekintete a fiúra.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Tudod ki vagyok? - ültem fel Jimin mellé.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hogy ne tudnám! - kezdett nevetni EunHei. - Shyo. Nem sok ilyen szép lány van, mint te - mosolyodott el.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Éreztem, hogy kipirul az arcom. Sose bókoltak még nekem. Fura, de igaz... Amikor a fellépések előtt vártunk akkor is Bingo és MiHi kapta a legtöbb bókot. Miért? Nekem nincs nagy mellem... Sőt! Szerintem egyáltalán nincs mellem. Anya mindig azt mondta, hogy a kicsi érdekesebb. Hát... A mellemen semmi érdekes nincs.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hé! - szólt közbe Jimin. - Keresgélj máshol! Értetted? - az arca eltorzult a dühtől. Össze húzta a szemöldökét és szinte már láttam, hogy fojtogatja a pult mögött álló fiút. - Sokkal idősebb vagy nála!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Már bocsi, Jimin. De te is. Nem tudom mi van köztetek, de én a helyedben nem hangoztatnám a dolgokat. A végén még megkapnád, hogy pedofil vagy. Nem tudom tisztában vagy-e vele, de SeoHyeon még fiatal korú. Te is tudod mivel járhat, ha kiderül... - rázta meg a fejét EunHei.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mivel jár? - néztem Jiminre aki csak sóhajtott és a kis asztalra dőlt.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ha kiderülne, hogy járunk akkor engem kicsapnának a bandából és minden bizonnyal az egész karrieremnek lőnének... Kiskorú vagy, én meg már elmúltam 19... - a kezébe vette a só szórót és azt kezdte piszkálni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- D-de! És?! Akkor mi van? - szökött a homlokom tetejére a szemöldököm. - Ez hülyeség! Rengeteg gimis lány kavar a tanárokkal és azokat mégsem rúgják ki vagy tiltják el a tanárságtól!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ez van! - vont vállat a barátom. - Nem szabad mindenkinek elmondani és ennyi. Amúgy meg csak járunk. Nem hiszem, hogy azért mert megfogom a kezed kivennének a fiúktól.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Emlékszel arra a srácra aki lefeküdt az egyik lány banda 16 éves tagjával? - szegezte nekem a kérdést a pultos srác.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem? - válaszoltam kérdéssel.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ez az! Senki nem emlékszik rá - dobta a vállára a törölgető rongyát. - Eltérve ettől a témától. Mit kértek?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Két hot-dogot. - válaszolt Jimin. - Jó lesz? - nézett rám.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Persze! - hatalmas mosollyal az arcomon bólintottam egyet. - Inni pedig... Eper levet kérek. Ja és a hot-dogba kérhetek pirított fokhagymát?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nekem jó lesz valami szénsavas. - helyezkedett a széken Jimin.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Persze! Azonnal hozom!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>EunHei és a másik srác - mint kiderült nem beszél koreaiul csak vietnámul - megcsinálták a két meleg kutyát és elénk tették az inni valókat. Evés közben beszélgettünk mindenről ami szóba jött. Valamiért nem akarom elhinni, hogy tényleg egy életre ledőlhet az, amit eddig fel épített. Miért nem szeretheti azt az ember akit akar? Miért nem szerethetek egy nálam négy évvel idősebb fiút aki lelkileg olyan mint egy 10 éves?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Amint befejeztük az evést Jimin fizetett és közölte, hogy haza kísér. Sajnos elrepült az idő... Elmúlt háromnegyed 11 és Jiminnek holnap felvétel lesz. Már a liftben álltunk amikor új témát hoztam fel.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Várod a holnapot? - néztem fel az arcára mire ő a kérdése csak megszorította a kezem egy kicsit. Láttam, hogy az ádámcsutkája megmozdul, bizonyára nyelt. - Valami baj van?<br />
- Nem csak... Kicsit ideges vagyok. Stresszes szoktam lenni a felvétel előtt, de lenyugszom. Őszintén, most az új hajszínem miatt vagyok kicsit kellemetlenül. - simított a nyakára és lehunyta a szemét.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Miért? Milyen lesz? Szőke? - elengedtem a kezét és szembe fordultam vele.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem... Vagyis... Nem tudom. Annyit mondtam, hogy ilyen színű még sose volt, szóval... Eléggé félek.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nyugi! - tettem az arcára a kezem. - Nekem így is, úgy is tetszel. - a lehető legőszintébb és legbarátságosabb mosolyomat vettem elő, hogy önbizalmat adjak neki.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Nem mondott semmit, csak elmosolyodott és a kezemre tette a kezét, majd levette az arcáról. Amint elengedte a kezem azonnal a derekamon kezdte pihentetni a tenyerét. Csak a szemeit néztem és vártam a vérrel telt, puha ajkait. De semmi. Nem csinált semmit csak közelebb húzott magához és megölelt. Miért nem képes megint megcsókolni?!<br />
- Jimin - kezdtem a lift falát bámulni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Igen? - tette a másik kezét a hátamra.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csókolj meg - suttogtam a fülébe.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>A keze a pólómba markolt és elfelejtett levegőt venni egy pillanatra. Azt hiszi, hogy én fogok lépni? Nincs merszem ahhoz, hogy én csókoljam meg.<br />
- Nem... - erőszakosan lökött el magától, majd egészen a lift faláig hátrált tőlem. A barna hajába túrt és fújt egyet.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Nekem se kellett több. A lift gomb paneljén lévő piros megállj gombra nyomtam mire a lift megállt valahol a huszadik és a huszonegyedik emelet között. Vissza néztem rá, de ő csak kérdően nézett a gombokra, majd rám.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ne hülyéskedj - rázta meg a fejét és nyúlt volna, hogy vissza kapcsolja a liftet, de elé álltam ezzel megakadályoztam őt. - Tuti, hogy... - hatalmasat nyelt. - ...ezt akarod? Csak ketten vagyunk...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Nem válaszoltam. Még a fejemmel se bólintottam. Pár perc után megunta és a kezem után kapott, majd kisajátította az ajkaimat. Lassan és félénken csókoltam vissza és kicsúsztattam a kezéből a kezem, majd a vállán kezdtem pihentetni. Próbált felbátorítani. Az ő keze a derekamra tévedt és egyre lentebb simogatott. Ahogy a fenekemhez ért a keze megálltam és elhajoltam tőle.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Bocsi... - mosolyodott el és vissza tette a derekamra a kezét. - Haza kellene menned. MiHi megfog ölni és még a fiúk is lefognak fejezni ha nem érek haza fél tizenkettőre. Már így is mérgesek lesznek.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- I-Igaz... - ismét lehunytam a szemem és még egyszer össze érintettem a szánkat, de csak pár másodperc erejéig. Persze ő azonnal az ajkaim után kapott, de nem hagytam neki, hogy újra édes és szenvedélyes csókba hívjon. Megnyomtam a lift megállj gombját - ismét - és elindult a lift tovább a harmincadik emeletre.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Ellépett tőlem és az arcomra egy elégedett mosoly ült. Boldog vagyok. Nagyon! Nem tudtam volna elképzelni egy évvel ezelőtt, hogy én és a nagy Park Jimin járni fogunk. Valamiért egy elérhetetlen álomnak tűnt, de most...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Lehet nekem is ennem kellett volna hagymát - motyogta Jimin. - Valamiért most nagyon megkívántam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Rá néztem, de ő csak gúnyosan mosolygott. Mert muszáj volt nekem fokhagymát kérnem arra a hülye hot-dogra! - Jól van, na... - kaptam el róla a fejem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Lassan felért a lift a harmincadikra. Kiszálltunk és elköszöntem Jimintől, de amikor nyitottam volna be elkapta a csuklóm, vissza rántott magához és hosszan megcsókolt. Távolabb hajolt tőlem és óvatosan kinyitottam a szemem. Megnyalta a száját, majd megszólalt.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Az ágyban a nyelvem is közre fog játszani... - ahogy a szája hozzá ért az orromhoz kirázott a hideg.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Egy dolog érdekelt abban a pillanatban. Mikor van Jimin szülinapja?!<br />
<br />
Jimin szemszögéből:<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span><br />
Elköszöntem Shyotól és haza felé indultam. Nem szeretek a sötétben sétálni, mert mindig olyan érzésem van, hogy valaki meg akar támadni és elvenni a pénzem. Ez olyan paranoiás izé. Egyszerűen utálom a sötétet. Szerencsére az utcán végig égnek a lámpák, szóval nem kell félnem. Már, majdnem otthon voltam amikor meghallottam, hogy valaki mögöttem sétál. Hatalmas gombóc telepedett a torkomba és forogni kezdett velem a világ. Valaki követ! Próbáltam egyre gyorsabban szedni a lábam, de az illető is egyre gyorsabb volt. Hallottam, hogy gyorsít, majd a vállamra tette a kezét amire én megálltam és rá néztem, majd elsikítottam magam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nyugi, Jimin Hyung! - kezd nevetni a fiatal fiú.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Istenit ChulMoo! - csapom vállba mérgesen mire ő még inkább nevetni kezd, majd a szőkés barna egész hosszú hajába túr. - Nem kellene már otthon lenned?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Már 17 vagyok, Hyung! - indulunk tovább Moollal. - Amúgy is más dolgom volt.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mint például? Éppen embereket ijesztgetsz az utcán? - teszem zsebre a kezem és elkezdek bámulni rá. Hihetetlen, de két év alatt akkorát nőt, hogy simán nagyobb nálam legalább hat centivel.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem! - kezdett újra nevetni. - Tanárnál voltam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Tanárnál? - szökik fel a szemöldököm a homlokom tetejére. - Nyár van és lassan éjfél. Miféle tanár tart ilyenkor korrepetálást?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- A tánc tanár... - sóhajt egyet, majd felrántja a fejére a pulcsija süsüjét.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Tánc? Tanár? - nézek rá totál ledöbbenve mert nem nagyon értem a helyzetet.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- MiHi nem mondta? - az ő szemöldöke is a homloka tetején köt ki. Csak megrázom a fejem, jelezve, hogy nekem MiHi nem igazán mondott vele kapcsolatban dolgokat. - Ha minden jól megy év elején már egy csapat maknaeja leszek - kezd el mosolyogni. Talán még sose láttam ekkora őszinte, boldog mosolyt.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Tudom, hogy ez volt élete álma, hogy egyszer ő is idol legyen akárcsak MiHi. Nem hittem volna, hogy lépni fog azért, hogy híres legyen.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Király! És milyenek a banda tagok? Jó fejek? - mosolyodok el én is, de az ő arcáról eltűnik a mosoly. - Nagyon rosszak?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- N-Nem... Nem... Mindegyik. - sóhajt, majd folytatja amit elkezdett. - Az egyik tag... Ra Re Jun...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem ő az aki megverte JungKookot és megfenyegette MiHit? - nézek rá ismét ledöbbenve, de ő csak bólint egyet. - Szar lesz... De csak megszokjátok egymást...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Egyáltalán miért akar idol lenni?! Nem tud táncolni és énekelni se! Csak rapper...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- NamJoon is pont ilyen! - kezdek nevetni. - Igaz ő legalább jó fej.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Olyan jó nektek... - teszi zsebre a kezét. - Nálatok mindenki tök normális! A mi bandánkban, már ha hívhatom így, mindenki fura!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nálunk is mindenki fura! De MiHiéknél is. Majd megszokod - kezdek nevetni. - És mikor költöztök össze?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ne is mond! Szerencsére még nem mondták. Megfogok halni ReJunnal egy lakásban.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Egészen addig beszélgettünk még neki a másik irányba kellett mennie. Elmúlt fél tizenkettő mire a liftben megnyomtam az emeletünk gombját. Nagyon kifogok kapni Namjoontól... Már látom magam előtt ahogy leüvölti a fejem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Szép lassan felért a lift és kinyílt az ajtó. Kisétáltam rajta és az ajtónkhoz léptem. Előkerestem a kulcsom és kinyitottam az ajtót. Ahogy beléptem égtek a lámpák és mindenki rám szegezte tekintetét. Bezártam az ajtót.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hol voltál? - szegezte nekem a kérdést NamJoon.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Haza kísértem Shyot! De itt vagyok! Menjünk aludni! - indultam a szobámba, de Jin megállított.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Esetleg egy " bocsánat, hogy későn értem haza"? - nézett bele a szemembe.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem értem miért vártátok meg, míg haza érek - ráztam meg a fejem. - De bocsánat.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Ennél nagyobbra számítottam. A szobámba mentem, átöltöztem és bedőltem az ágyamba. Csak Shyo csókjára tudtam gondolni és arra, hogy végre vissza csókolt. Elöntött a boldogság és az oldalamra fordultam. Csak arra vágyom, hogy megint lássam.SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-56790504913107211002015-08-30T09:36:00.000-07:002015-08-30T09:42:23.866-07:002. díjam <br /><div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>My First award.</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm a díjat <a href="http://larrystylinsonfoe.blogspot.hu/">Beautiful Life</a>-nak!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDQqG4XeTTmr3uABgI_IJdurFiP-kVs2o3VlEeWC6kTXUFj3VF3cfYNzgPqAAhMOazP5XOTCN5qJRVqrjEYiuFY7q70-06ZV7ySH3FL9J-JUnguKvgXUox9IyfFqMj7XzqBl6D6VOnYsE/s1600/logo.png"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDQqG4XeTTmr3uABgI_IJdurFiP-kVs2o3VlEeWC6kTXUFj3VF3cfYNzgPqAAhMOazP5XOTCN5qJRVqrjEYiuFY7q70-06ZV7ySH3FL9J-JUnguKvgXUox9IyfFqMj7XzqBl6D6VOnYsE/s1600/logo.png" /></a></div>
<br /><br /><br /><b><br />Szabályok: </b><br /><br />1. Köszönd meg a díjat,és tedd ki hogy kitől kaptad.<br /><br />2. Olvasd el annak a blogját ,akitől kaptad ezt a díjat.<br /><br />3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.<br /><br />4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.<br /><br />5. Válaszolj a 12 kérdésre.<br /><br />6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.<br /><br />7. Kommentálj az illető blogjának egyik fejezetéhez.Ez lehet kritika,vélemény vagy bármi ami építő jellegű.<br /><br />8. Cseréljetek linket.<br /><br />9. Küldd tovább 12 embernek a díjat.<br /><br />10. Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre hogy az én blogomra vezessen.<br /><br />12 dolog a Friend or enemy című blogról<ul>
<li>Egyedi történet. </li>
<li>Olyan helyzetek amibe én magam is bele pirulok. </li>
<li>Harry-t üldözi a rendőrség. </li>
<li>Az első fejezetben felgyújt Harry egy kocsit. </li>
<li>Harry nem heteró. </li>
<li>Harry nagyobbat üt Louis-nál. </li>
<li>Louist egy pincébe van bezárva. </li>
<li>Harry megeteti Louist. </li>
<li>Harry perverz. </li>
<li>Louis nagyon fél. </li>
<li>Harry lelövi az egyik rendőrt. </li>
<li>Ellopott egy autót. </li>
<li><br /></li>
</ul>
12 dolog a saját történetemről<br /><br /><ul>
<li>Kitalált történet. </li>
<li>Koreai fiú bandáról szól, BTS. </li>
<li>MiHi egy fiú bandába kerül be fiúnak öltözve. </li>
<li>Több szállón fut. </li>
<li>Vannak benne melegek (fiúk). </li>
<li>MiHi elhagyja Koreát és vissza megy Magyarországra, amikor megtudja, hogy az egyik barátja levideózta mikor együtt voltak és elküldte a pasijának aki nem is szólt a videóról. </li>
<li>MiHi lány bandába kerül. Három tag van a bandában. </li>
<li>Hwonak, MiHi pasijának van egy kutyája. </li>
<li>MiHi megcsalja Hwot és vissza megy JungKookhoz. </li>
<li>Szét akarják szedni őket. </li>
<li>Shyo bátya meghalt. </li>
<li>MiHi unokatestvére modell.</li>
</ul>
<b><div>
<b><br /></b></div>
Kérdések!</b><br /><br />1. Mit gondolsz eddig a Friend or Enemy-ről?(Ha lehetséges hosszabban fejezd ki, hogy tudjam mit javítsak a szükséges helyeken)<br /><br />- Nagyon tetszik a történet! Igazat megvallva szeretem a Yaoi témájú ficiket/történeteket/blogokat. Nagyon jó kis történetnek ígérkezik. Eddig még nem olvastam ilyen témájú ficit/történetet/blogot. Az egyetlen ami zavar, hogy túl tömör. Ellehetett volna húzni a a cselekvéseket. Egyébként szépen fogalmazol. Helyesírási hibát egy-kettőt találtam, de nem zavart mert inkább csak elírások voltak. Mindenki hibázik főleg én. :D <br /><br />2. Szoktál más blogokat is olvasni?<br /><br />- Nem, nem szoktam csak néha. Egy kettő van amit elolvasok ha van időm. <br /><br />3. Honnan meríted az ihleted?<br /><br />- Abból ami történik velem. Ha csak elmegyek fagyizni a barátnőmmel már akkor jönnek az ötletek. <br /><br />4. Mióta blogolsz?<br /><br />- Tavaly. Nagyából ilyenkor kezdtem el az első blogomat gépelni, de azt abba hagytam. Kezdtem egy másikat amit szintén... abba hagytam... Majd elkezdtem egy másikat, azt is abba hagytam (el sem kezdtem). Majd barátnőmmel kezdtünk el egy közöset, csak sajnos nem sok időnk volt és nehéz volt tartani a lépést a másikkal. Elkezdtem ezt írni. Lassan féléve megy szóval ezt nem fogom abba hagyni. <br /><br />5. Változtassak valamit a történetemen?<br /><br />- Nem. Csak egy kicsit részletesebben ha írnád akkor még jobb lenne! :D<br /><br />6. Mennyi időt szánsz (naponta vagy hetente) a blogodra?<br /><br />- Amikor engedi az idő írok. Naponta úgy két órát, vagy akár többet. <br /><br />7. Mennyi blogod van?<br /><br />- Négy aktív és négy inaktív. <br /><br />8. Ha jelölhetnél valakit az "év írója" és az "év blogja" címre kit és melyik blogot jelölnéd?(Saját blogot nem lehet mondani)<div>
<br />- Szerintem a bétám blogja lenne az. :D Imádom azt ahogy ír! <br /><br />9. Milyen műfajú blogokat szoktál olvasni?<br /><br />- Szeretem a sulis blogokat és a fantazikat. <br /><br />10. Mit gondolsz a "sablon írókról?"<br /><br />- Ha sablon író alatt azt érted akik más ötletét írják meg csak más szereplőkkel és pár plusz csavarral akkor azt kell mondanom, hogy zavarnak. Amúgy semmi bajom nincs azzal amikor egy történetet háromszor ír le öt különböző bloggerina. <br /><br />11. Mennyi időnkét teszel ki új részt a blogodra?<br /><br />- Változó. Hetente, két hetente. <br /><br />12. Mit vársz el egy történettől?<br /><br />- Izgalmas részeket. <br /><br /><br /><b>12 kérdésem: </b><br /><br /><ul>
<li>Mi a véleményed a történetemről? Kérlek ezt hosszan válaszold meg! </li>
<li>Miért kezdtél el blogolni? </li>
<li>Mi add ihletet? </li>
<li>Mióta írsz? </li>
<li>Van olyan dolog amit szeretsz magad mellett tudni amikor írsz? </li>
<li>Szerinted egyedi a történet? </li>
<li>Honnan találtad ki a történeted? </li>
<li>Mikor szoktál írni? </li>
<li>Mennyi időd van az írásra? </li>
<li>Az ötleteidet leírod valahova? </li>
<li>Interneten vagy könyvet is szoktál olvasni? </li>
<li>Mitől lenne jobb a történetem?</li>
</ul>
<br /><b>Akiknek küldöm: </b><br /><br /><a href="http://saranghaeso-mianhae.blogspot.co.at/">Blessed With A Curse</a> <br /><a href="http://egylanyalmanakvaloravalasa.blogspot.hu/">Egy lány álmának valóra vállása</a> <br /><a href="http://ezcsakegyalom.blogspot.hu/">Ez csak egy álom</a> <br /><a href="http://tordelagerincem.blogspot.hu/">Spine Breaker</a><div>
<ul>
</ul>
</div>
</div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-83034736521671705652015-08-15T14:38:00.000-07:002015-08-15T14:40:01.464-07:00Sasha és JungKook: Éjszakai klub (OS)Sasha szemszögéből:<br />
<br />
Még mindig nem értem miért akarunk ennyire bulizni... Nagyon lefáraszt a tanulás és a folytonos vizsgák, de talán igaza van a barátnőmnek. Kicsit jó lesz ma este kiszabadulni otthonról és talán részegre inni magam, majd úgy sétálni hazáig, hogy az egész utat tele végig hányom. Jobban belegondolva, igen. Igen szükségem van egy kis kikapcsolódásra. Így péntek este biztos egyedül megyek ma haza. Amber felszed egy - esetleg kettő - srácot és velük tölti az egész estét. Király lesz. Ha csak belegondolok, hogy még éjfél előtt lelép egy jóképű, gazdag sráccal és én magamra maradva fogom levakarni a szexre vágyó férfi szörnyéket... Hosszú lesz ez a este...<br />
- Legalább most kiöltöztél... - kezdte a hajamat igazgatni Amber. Már megint annyi smink van rajta, hogy az egész iskola másod éveseire bőven jutna. Nem értem miért jó neki az, hogy úgy néz ki mint egy negyven éves prosti... Bár... Eltudom képzelni, hogy pénzt kér minden egyes éjszakáért.<br />
- Ha rajtam múlik nem is jövök. - néztem rá.<br />
Elképesztő, hogy nem bír melltartót hordani. A vörös koktélruhát minden lépésnél igazgatja, mert a hasa alá csúszik. Miért is ő a barátnőm? Azért mert legalább nem annyira bosszantó a a beszéd stílusa mint a többi lánynak a suliban. Igaz a viselkedése kárpótolja...<br />
- Ugyan már! - nevetett és ismét feljebb húzta magán a ruháját. - Csak iszunk, táncolunk és talán össze jön egy menet. - De ha lehet, ne fogj ki olyat mint a múltkor én. - kezdett nevetni.<br />
- Arra az örültre gondolsz aki kibilincselt és megerőszakolt? - szökött fel a szemöldököm a homlokom tetejére.<br />
- Nem volt rossz... - kezdett a kis táskájában kotorászni, majd megállt és elő vett két darab kotont, majd a kezembe nyomta. ledöbbenve néztem az óvszerre, majd az arcára. - Még jól jöhet. - indult tovább.<br />
- Biztos, hogy nem! - siettem mellé. - Nem fogok idegen hapsikkal dugni! Ha talán elmúltam volna 20, de még csak 18 leszek!<br />
- Istenem... Néha totál kikészítesz... - hunyta le a szemét pár hosszú pillanatra. Még jobban látszott a szemhéján a szinte már arany színű szemhéj festék. Borzasztó... Csak én nem kentem mást magamra mint egy kis alapozót, piros rúzst és egy kicsit kihúztam a szemem.Semmi több. A ruhám, se annyira kivívó mint az övé. Egy sötét kék térdig érő szűk ruha aminek a teteje csipkés, de annyira nem átlátszó.<br />
Nem tudtam mit tenni. A fekete kis táskámba nyomtam a két óvszert és némán mentem mellette. Amint a klubhoz értünk Amber megragadta a kezem és a sor elejére kezdett rángatni. A sorban állok trágár szavakkal illetve minket durrogtak a helyükön. A barátnőm megállt az egész magas koreai srác előtt, mire a pasas egyszerűen a sor végére mutatott. Indultam volna vissza, de Amber megállított. Megforgattam a szemem és vártam mi lesz.<br />
- Menjetek vissza a sor végére... - sóhajtott a fiú és megint a sor vége felé kezdett bámulni. - Sőt... - nézett vissza rám. - Menjetek haza. Anyuci már vár rátok.<br />
- Olyan nehéz lenne beengedni minket? - mosolygott Amber és közelebb lépett a kidobó fiúhoz. A fiú szeme azonnal Amber mellét kezdte bámulni. Tökéletes belátást kapott mivel sokkal magasabb volt mint mi. A srác nagyot nyelt, majd szép lassan végig nyalta a száját, de egy pillanatra se vette le a szemét Amber dekoltázsáról. - Na...? - suttogott a barátnőm.<br />
- Rendben... De nem tudtam hány évesek vagytok... - nyitotta ki nekünk az ajtót.<br />
A barátnőm egy nyertes mosollyal az arcán libbent be az ajtón és én mögötte mentem be a sötét klubba ahonnan már messziről lehetett hallani a elektronikus zenét. Ahogy beljebb értünk a fények is feltűntek. Sárga, piros és egyéb színek fogócskáztak a teremben. Ahogy a srác a dal szöveget kezdte énekelni - inkább mondani - a zenében rá jöttem miről szól a szám. Miről másról mint a szexről.<br />
- Gyere! - kapta el a csuklóm. - Ott van pár barátom! - alig értettem mit mond a dobhártya szakító hangerejű zenétől.<br />
A pulthoz kezdett rángatni. Átvergődve a tömegen megpillantottam a rózsaszín megvilágosítású ital tárolókat. A zene kicsit halkabb volt a klub ezen felén. Amber azonnal leült az egyik székre és elengedte a kezem.<br />
- Sziasztok! - köszönt Amber.<br />
Rá néztem azokra akiknek köszönt. Hét elbűvölő srác támaszkodott a bár pultnak. Egyiknél egy sör volt a másiknál egy üveg barna ital. Biztosra veszem, hogy az is alkohol. Nem tűnnek valami idősnek, de erősen kétlem, hogy ők is maga mutogatással jöttek be.<br />
- Oh! - mosolygott egy szőke hajú fiú. A szőke tincsei, majdnem a szemébe lógtak. Baba arca eszméletlen helyes volt. - Szia Amber. - köszönt vissza a fiú.<br />
- Sziasztok. - köszönt a többi fiú.<br />
Levettem róluk a szemem és egy halk "Sziasztok-ot" mormogtam el. Nem hiszem, hogy bárki is hallotta a zene miatt. De egyáltalán is érdekel ki hallotta és ki nem. Amber és a fiúk beszélgetni kezdtek. Biztosra veszem, hogy lassan elfog valamelyikkel vonulni. Áh... Minek jöttem ide? Ha csak a holnapra gondolok fájni kezd a fejem. A gondolataimból az rántott vissza, hogy egy teljesen más zene kezd el szólni. Azt hiszem Rihanna. Ez is mi másról szólni mint a közösülés...<br />
- Hé! - szólalt meg az egyik srác.<br />
Nem is érdekelt, hogy mit csinál. Biztosra veszem, hogy nem nekem kiabál hanem valaki teljesen másnak. Egészen addig élek ebben a tudatban ameddig Amber meg nem lök oldalról. Erre már felemelem a fejem és rájuk nézek. Az egyik fiú folyamatosan engem néz. Szőkés barna haja elég szépen be volt állítva. Mély sötét barna szemeiben eltudtam volna veszni, de sajnos nem sokáig tartott a gyönyör, mindössze pár másodpercig.<br />
- Táncoljunk. - jelentette ki a srác.<br />
Amberre néztem, majd még a mellettem lévő lányra aki a pultossal dumált, rá jöttem, hogy nekem papol. Vissza néztem rá.<br />
- Tessék? - kérdeztem vissza. A szemöldököm még mindig a plafont súrolta.<br />
- Táncolni akarok. - ismételte meg ugyan abban az öntelt és gúnyos hangnemben mint az előbb. Te most rá tett egy lapáttal, hogy kigombolta a szén fekete zakóját és a vörös hajú fiú kezébe nyomta.<br />
- Álljunk csak meg! - szóltam rá. - Majd akkor fogsz velem így beszélni, ha megmondod az édes neved! Addig meg állíts magadon! - fordultam vissza a falon lógó üvegek felé és hátra dobtam a hajam, majd idegesen fújtattam.<br />
- JungKook vagyok...<br />
A hideg futott végig a hátamon amikor megéreztem a kezét a derekamon, a lélegzet vételét pedig a nyakamon. Még egy ekkora parasztot mint ez a világ nem látott! Hogy lehet valaki ennyire nyomulós dög?!<br />
- Hagyj békén! - fordultam szembe vele. <br />
A mellkasa egy magasságban volt mint az én szemem. Azonnal megakadt a szemem a fehér póló alatt bujkáló izmain. Ha talán egy fokkal kedvesebb lett volna akkor szívesen mentem volna vele táncolni, de még akár ölelkezni is az egyik sarokba, de így... Elmehet a tudja hova ezzel a viselkedéssel.<br />
- Aranyom! Csak mond meg a neved és menjünk táncolni mielőtt még vége lenne a számnak.<br />
A keze végig szántotta az arcom, majd az állam alá tette a sima, puha ujjait és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.<br />
- Mit nem értesz azon, hogy hagyj békén, te állat?! - rántottam ki a fejem a kezéből, és ezzel megzavartam a szemkontaktust.<br />
- Megmondtam, hogy ő nem az a könnyű préda Kooki... - sóhajtott Amber és felállt mellőlem. - Sasha én elmentem, majd találkozunk a kollégiumban reggel, vagy hajnalban. Ígérem sietek! - ezzel el is vonult a szőke hajú sráccal. Persze a fiúk is mentek táncolni és lányokat szerezni az estére. A vöröske vissza nyomta JungKook kezébe a zakóját. Én csak kétségbe esetten néztem a barátnőm után. Talán még soha nem zavart ennyire amikor otthagyott valahol.<br />
- Szóval Sasha... - szólalt meg az előttem álló fiú. - És ha meghívlak egy italra? Vannak hátrébb privát sarkok. Beülhetünk az egyikbe és "beszélgethetünk". - nyalta meg a száját.<br />
Kivörösödött az arcom. Hogy képes ennyire zavarba hozni? Nem is érdekel! Nem fogom senkinek szétnyitni a lábam!<br />
Erőt vettem magamon és felálltam, hogy haza induljak amikor ő megragadta a kezem és hátra fele kezdett vonszolni. Próbáltam ellenkezni, de magassarkúba nehéz megfékezni egy férfit akin gumi talpú sport cipő van. Beljebb értünk és a zene teljesen halk lett. Volt pár kanapés sarok függönnyel. Ahogy elhaladtunk a foglaltak mellett és benéztem oda ahol a függöny nem volt teljesen behúzva csak azt láttam, hogy nemi érintkezést folytatnak, aminek amúgy rettenetes hangja van. Lassan, de találtunk egy ürest. JungKook szétnyitotta a függönyt így szabadon bemehettem. Egy kis fény volt az egész helységben, semmi több. Beljebb léptem és körbe forogtam, hogy mindent megnézzek. A mögöttem besétáló fiú össze zárta a függönyt, majd leült a kanapéra és az elhelyezett pezsgőt a kezébe kapta és kibontotta.<br />
- Leakarsz itatni? - tettem keresztbe a karom a mellkasom előtt és a bal lábamra tettem minden egyensúlyom.<br />
- Hidd el... Nekem nem kell ahhoz pia, hogy megdugjalak. - töltött mind két talpas pohárba nagyjából ugyan annyit. - Leülsz, vagy arra készülsz, hogy táncolj nekem fehérneműben? Már, ha van rajtad...<br />
A kezében a pohár pezsgővel hátra dőlt és engem kezdett nézni, majd óvatosan a szájához emelte az átlátszó alkoholos italt.<br />
- Haza megyek! - indultam volna kifele, de felpattant és az utamba állt. Mind két kezével megfogta a csuklóm. - Engedj el! - húztam volna ki a kezem a kezéből, de nem ment.<br />
Könnyen rántott közelebb magához. Csak annyira, hogy a szája az orromhoz ért. Egy kezével fogta össze mind két kezem és az éppen szabad kezével felemelte az állam. Az ellenkezéstől lihegtem mire ő belém fojtva a levegőt megnyalta az arcom. Kikerekedett a szemem minden izmom megfeszült. At érdes nyelve újra végig nyalta az arcom.<br />
- Hogy lehet neked málna ízed...? - suttogta a fülembe. - Többet akarok...<br />
Még közelebb húzott magához és hátra dobta a hajam, majd a nyakamra harapott. Szívni és harapdálni kezdett. Össze zártam a szemem és próbáltam ellenkezni. Sajnos kevesebb sikerrel. Amint úgy érezte, hogy megunta az állást a kanapéhoz sétált és leült rá, majd magára rántott. A szoknyám teljesen a derekamig csúszott. Teljesen magára húzott. A mellem a mellkasához ért, majd óvatosan megcsókolt. A csókja édes volt. Hamar kisajátította a szám és erőszakosan kezdett csókolni. Szinte már a torkomat nyálazta be. Felakartam állni, de erősen tartott magán. Nyöszörögtem és az első könnycsepp is utat tőrt magának.<br />
- Elég! - szólt rám. - Ha ellenkezel csak fájni fog...<br />
Felállt és a hátamra döntött, majd vissza mászott rám. Kapálózni kezdtem a lábammal és rángattam a kezem. Sajnos nem hatotta meg az, hogy én teljesen az ötlete ellen vagyok. Ahogy elhagyta a szám és a nyakamat kezdte újra csókolni sikerült kiabálnom.<br />
- Ne! - sikítottam. - Kérlek!<br />
Sajnos nem engedett el, csak megajándékozott az ujjaival a számba. Kinyitottam a szemem és ő csak engem nézett. Gúnyosan mosolygott, majd megmozdította az ujjait. A nyelvemet cirógatta. Lehet, hogy ellenkezdtem, de... eléggé élvezetes volt. Az első nyögés hagyta el a szám. Megdöbbent és eltűnt az arcáról a mosolya, de csak pár másodpercre folytatta a nyelvem masszírozását.<br />
- Tudtam, hogy te is akarsz engem... - engedte el a csuklóimat, majd óvatosan kihúzta az ujját a számból. A nyálamat a kanapé hátuljába törölte, majd elkezdte levenni a fehér pólóját. Nem látom értelmét annak, hogy ellenkezzek az egész ellen. Két éve nem voltam fiúval. Rám fér egy ilyen kis "kaland" akkor is, ha soha többet nem látom JungKookot. Nem is várok mást. Még a rendes nevét se tudom.<br />
Amint ledobta a pólóját a földre elő bukkantak a kidolgozott izmok. Kénytelen voltam a kezemet végig húzni a kockás hasán. Elmosolyodott és újra megcsókolt. Azonnal viszonyoztam a mámorító csókot, majd a nyakába karoltam. Jó darabig élveztem az édes, puha, de durva csókját. A keze a combomra vándorolt és felhúzta azt. Gyengéden simogatta a lábam. Egyre feljebb és feljebb. Egészen addig ameddig a keze a fehérneműmbe talált helyet. Meglepődötten hagyta abba a csókot, majd felegyenesedett.<br />
- Azt hittem szűz vagy. - szólalt meg két lihegés közben.<br />
- Mi árult el? - mosolyodtam el. <br />
- Úgy csókolsz mint egy igazi profi. Melletted Amber elbújhat. - kezdett nevetni. - Ezek mellett teljesen csupasz vagy oda lent. - kezdte lerángatni a bugyim. Segítség képpen megemeltem a derekam. Amint lent volt közéjük helyezkedett és óvatosan puszilt meg oda lent.<br />
- Ahh... - nyögtem fel és becsuktam a szemem. Megkerestem a kanapé hátulját, majd belemarkoltam.<br />
A nyelve oda lent kényeztetett, majd egyszerűen abba hagyta. Annak ellenére, hogy úgy vonaglottam, nyögtem - szint már sikoltoztam - alatta.<br />
- Nem hagyom, hogy nélkülem menj el... - ültetett fel.<br />
A keze végig simította a hátam, egészen addig, hogy megtalálja a ruha cipzárját. Amint megvolt egy könnyed mozdulattal rántotta le, így a hátam szabad lett. Pár perc múlva pedig az egész mellkasom. A végére pedig csak melltartóban ültem előtte. Szerencséjére a cicifix elől kapcsolható volt. Kikapcsolta és a többi ruhadarab után hajította. Még ültem addig a mellemhez hajolt és megpuszilta a bal mellem bimbóját.<br />
- Hol bujkáltál eddig, angyalom? - kérdezte és vissza talált a keze az arcomra. - Nem gondoltam volna, hogy ma egy földre szállt angyallal fogok baszni, de hát itt vagy. - simogatta az arcom, majd szájon csókolt.<br />
Lassan döntött vissza a hátamra. Felém mászva folytatta a nyál cserét. Én magam se tudtam, hogy az ő vagy az én számban van a saját nyelvem. Sajnos kénytelen volt felegyenesednie, hogy levegye a maradék ruháját. Egyszerre rántotta le a nadrágját és az alsóját. Ahogy megláttam az óriási farkát ami felfele nyújtózkodott. Elő kotort a nadrágjából egy kotont és használatba vette.<br />
- Dugj meg... - jelentettem ki és érte nyúltam.<br />
Azonnal felém helyezkedett és megcsókolt, majd befelé kezdett nyomulni. Hangosan nyögtem fel minél beljebb ért. Átkaroltam a nyakát és a hátát karmolásztam. Ő a kezével emelte a lábam minél magasabbra. Amint teljesen beért azonnal ki húzódott és egy erő teljes lökéssel jutalmazott.<br />
- Áhh! - szorítottam még inkább össze a szemem. - Gyo...r...sabb...an... - próbáltam értelmes szót alkotni, de nem ment. Vette az adást és egyre gyorsabban billegtette a csípőjét.<br />
A hangom sokkal nagyobb lett. Talán még sose volt ilyen orgazmusom. Ő se volt csendben. Mély morgásokat adott ki amitől én még jobban beindultam. Kezdett kifáradni mert egyre lassabb volt. Éreztem, hogy nem bírja tovább. Lelöktem magamról és a fenekére ültettem, majd vissza ültem rá. Könnyedén tűnt el bennem a férfiassága. A vállára tettem a kezeimet és úgy kezdtem ugrálni rajta. A fejemet hátra billentettem.<br />
- Angyalom! - nyögött egy hatalmasat JungKook alattam.<br />
Éreztem, hogy elélvez épp úgy mint én. Amint teljesen elmentem a nyakába dőltem és lihegni kezdtem. Ő is követte a példám.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
~~~</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
- Mindened meg van? - vette vissza magára a zakóját Kooki.<br />
- Igen. - bólintottam és bele néztem a kis táskámba. - El is felejtettem, hogy van nálam két óvszer. - nevetettem el magam. - Amber nem fogja elhinni ha elmesélem neki a ma estét!<br />
- Majd én is helyeselem az állításod... - tette a kezét a derekamra és megcsókolt. - Menjünk Sasha...<br />
- Rendben... - elmentem mellette és elhagytam a szobát.<br />
- De mielőtt haza mennél a telefon számodat add meg! - szaladt utánam és elkapta a kezem.<br />
- Minden kép, JeongGuk... - fűztem össze az ujjaimat az övével.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<img src="http://33.media.tumblr.com/c68bc0b4d4e4c1fa30a5218e8d497334/tumblr_n3setubRbP1qlx1hto1_500.gif" height="213" width="400" /></div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-16158209134758719622015-08-14T15:02:00.000-07:002015-12-10T12:20:52.234-08:002. Évad 16. Fejezet: Minden a helyénMiHi szemszögéből:<br />
<br />
<a href="https://31.media.tumblr.com/d3941f001286d5ca035a8bccb7f8f8ad/tumblr_nsy43rbOX31tzndjyo1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://31.media.tumblr.com/d3941f001286d5ca035a8bccb7f8f8ad/tumblr_nsy43rbOX31tzndjyo1_250.gif" /></a>A frissen festet körmömet nézegetem, amikor V szaladt be sikítva az öltözőnkbe. Lassan emeltem rá a tekintetem, majd TaeHyungot követték a többiek. Nem értettem mi baja lehet Vnek. Nem szokott ennyire... vagyis... túl hiperaktív? Igen... Talán ez egy jó szó rá..<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">.</span><br />
- Mi van? - kérdeztem és oldalra döntöttem a fejem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Itt vannak Jean szülei! - kezdte tépni a saját haját. - Rettegek! Mi lesz, ha elrontom?! Azt fogják hinni, hogy valami pancser vagyok és nem engednek, majd Jean közelébe!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Legalább ő helyettem is ideges. - nevetett JR. - Anyám biztos kedvel. Apám meg utál. - vont vállat.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Mindenki rá kapta a fejét Juniorra. Hogy mondhat ilyet most? Mondjuk... Apa se bírta Hwot... Igaz, az apák már csak ilyenek.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Meghalok... - esett össze a földön Tae.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Á-Állj már fel! - szólt rá Jin. - Össze koszolod a ruhád!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Igazad van Tae. - tettem keresztbe a lábam. Mindenki rám nézett. - Ha nem lépsz fel akkor nem fogják azt gondolni, hogy pancser vagy. - mosolyogtam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- MiHi! - szólt rám NamJoon.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- De ha nem lépsz fel akkor tudni fogják, hogy gyáva vagy és, hogy nem vagy elég kitartó. Pedig Jean mellé egy olyan fiú kell aki eltudja őt viselni.- fejeztem be a mondandóm.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Villám gyorsan állt fel a földről. Leporolta magát és a sminkes asztalunkhoz lépett. Megigazította a haját és kiviharzott az ajtón.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak én vagyok hülye, vagy ő? - billentette oldalra a fejét a csapatunk Maknaeja.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Szerintem ez egyértelmű Shyo... - nevetett Jimin.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Shyo csak felvonta a szemöldökét. Ha úgy értette, mint én akkor Jimin megint gazdagabb lesz egy lila folttal a vállán. Fura, de még mindig nem tudom felfogni, hogy ők járnak.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hogy érted ezt, Jimin? - állt fel a székből.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Hosszú loknis haja egészen a fenekéig ért a rózsaszín hajpótlás miatt. Pont illett a rövid rózsaszín ruhához. Őszintén megmondva egyáltalán nem vagyok fáradt. Pedig a fellépések előtt mindig órákat alszok, vagy fetrengek. Lehet azért vagyok most ennyire kipihent mert nem én vásároltam a ruhákat és nem nekem kellet elintéznem a fellépéssel való dolgokat. Shyo beakarta bizonyítani, hogy már nem kislány. Bingo szerint ezt azért csinálja, hogy megmutassa, hogy ő már nyugodtan lefeküdhet Jiminnel annak ellenére, hogy négy év van köztük. Lehet van benne valami. Igazat megmondva nagyon kitett magáért. Tegnap a próba, - és a hárpiával töltött beszélgetés - után bement a plázába és foglalt időt körmöshöz és a fodrászhoz. Ma reggel pedig elment ruhát venni. Először azt hittük, hogy rossz ruhákat fog venni, vagy nem is vesz semmit, de végül össze hozta.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;"> </span></span><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifswXb-kP9hLo6W9kZlOBo2Mtv7Ecd1F1Q_H7-ZWQnDcwR5xkFewFkEfTuR4bYL3t5IUsUhSUTYM6ISxZiPT5yLBuXvOVzEJTg23D6_qMc8GlCpQe_Z6_Wx044dm-w2MAq3bLKlC0d1NM/s1600/lol.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="291" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifswXb-kP9hLo6W9kZlOBo2Mtv7Ecd1F1Q_H7-ZWQnDcwR5xkFewFkEfTuR4bYL3t5IUsUhSUTYM6ISxZiPT5yLBuXvOVzEJTg23D6_qMc8GlCpQe_Z6_Wx044dm-w2MAq3bLKlC0d1NM/s320/lol.png" width="320" /></a>Magának egy halvány rózsaszín, spagetti pántos ruhát vett. Bingónak egy erősebb színű kicsit hosszabb ruhát vett, aminek az ujja is a könyökéig ért. Ez enyém ugyan olyan színű mint Shyo-é csak nekem ujjatlan és más a szabása.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- F-Figyelj Shyo. - ugrott Suga mögé Jimin és onnan kukucskált ki. - Szeretlek!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Megöllek Park Jimin! - lépett közelebb a fiúkhoz amire mind a tizennégyen hátrébb léptek.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Szóljatok már rá! - nézett rám Suga.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Shyo! - szólt Bingo. - Rád szóltam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>A kis Maknae még egy lépést tett a fiú felé. Persze Jimin azonnal kifelé kezdett rohanni a nyomában Shyoval. Teljesen nyugodtan sétált vissza az ajtón V. Halkan kezdtem nevetni. Talán két éve én is képes lettem volna ezt csinálni JungKookkal.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Min nevetsz? - vetődött le mellém Kooki és át karolt.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Vörös színű zakója rettenetesen jól állt neki a fekete pólóval. Csak remélni tudom, hogy ma én lehetek az aki megszabadítja a ruháitól.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Lassan fordítottam felé a fejem és mértem végig a fekete vászon cipőjétől, a szűk fekete farmeron keresztül, a szemébe lógó sötét barna hajáig. Már megint olyan mintha most jött volna ki a zuhany alól és elfelejtette volna megtörölni a haját.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Eszembe jutott valami. - mosolyodtam el és a vállára hajtottam a fejem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Mellénk vágódott Mark és a vállamnál fogva fordított maga felé. Csak néztem rá. Ugyan úgy nézett vissza rám, persze közben végig mérte az arcom.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Haey milyen ékszereket szeret? - szólalt meg. Igaz a hangjában annyi volt az önbizalom és a magabiztosság mint egy kis cicában. Szinte semmi.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hát... - gondolkodtam el. - A nyakláncokért oda volt régen. De csak az olyanokért amin a medál akkora mint a szeme. Mondjuk ez a fülbevalókra is igaz. - válaszoltam, amire ő előkapta a telefonját és nyomkodni kezdte a kijelzőt. - Most mit csinálsz?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Gyűjtöm az ötleteket... - sóhajtott és vissza tette a zsebébe a telefonját.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Még mindig nem békültetek ki? - tátottam el a szám.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Inkább azt mondanám, hogy nem akar velem lefeküdni... - állt fel. - Nem tudom mi baja, de engem idegesít amit csinál... Az első év könnyű volt és vidám. Amikor lehetett együtt voltunk, de most.. Örülök, ha beszélhetek vele egy mondatot. Állítja, hogy neki vasárnap délután hatkor is fotózása van. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Haey nem ilyen! Nem értem miért csinálja ezt Markkal. Szegény fiú mindent megtesz érte, de őt nem is érdekli. Beszélnem kell vele! Érzem, hogy valami nincs rendben. Talán már Haey nem szereti Markot? Nem értem... <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Lehet, hogy... - gondolkodott el J-Hope. - Menstruál! - mosolyogni kezdett. Teljesen olyan volt mintha éppen most talált volna fel valami új, modern cuccot ami meg könnyítheti az emberek minden napját. Olyan mint a robot porszívó! Lehet, hogy valakinek hasznos, de más biztos nem használna olyat. Na. J-Hope ötletei mindig ilyenek... Nem is emlékeztem, hogy ennyire hülye tud lenni. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Szerintem senki nem vérzik egy hónapon át. - ráncolta a homlokát NamJoon.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- És ha igen? - szállt be a veszekedésbe TaeHyung, persze Hopi pártján. - A kutyák is addig véreznek. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Haey ember! - világosította fel a két hülyét Jackson. - Istenem... <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hogy lehet valaki ekkora híg agyú? - nevetett Kooki. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>A következő pillanatban már nem ült mellettem. HoSeok és V közösen fogták a pólója nyakát. Annyira mérgesebb lett a két idősebb, hogy képes lett volna kinyírni JungKookot. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Elég már! - szólt rájuk Jin, majd könnyedén lépett közéjük és vakarta le a kezeket a Maknaeról. - Legyetek már felnőttek! <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Én az vagyok, Hyung! - nézett rá Kooki. Csalódottan nézett SeokJinre aki a homlokát ráncolva próbálta leverni magáról a bal oldaláról érő - szinte már sértő - szavakat. J-Hope és TeaHyung olyanokat vágott a legidősebb fejéhez, hogy az már nekem volt sértő.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Jó! - rántotta hátra Jint Rap Monster, majd két homlok pöcköléssel ajándékozta meg a két mocskos szájút akik csak felháborodva elhagyták a szobát a fejüket dédelgetve. - Te miért nem tudsz segíteni?! - Sugára nézett aki teljesen nyugodtan állt a falnak dőlve és a telefonján játszott. Ezt csak később tudtam meg, mindent elárult amikor az egyik madár a játékban ledöntött egy tornyot. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mi? - nézett fel YoonGi.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Semmi, Suga... Semmi. - sóhajtott Rap Monster és ő is elhagyta a szobát. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Utána nézett Jin, majd elmosolyodott és ő is kiszaladt az ajtón. Mindig is ilyenek voltak? Sokkal gyerekesebbek mint két éve. Ahh... Legalább el vannak - a lényeg az. Nem? <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- SuBin. - szólt JB. Bingo felé fordult és várta, hogy elmondja a fiú amit akar. - Te is ki jössz? - indult meg a GOT7 kifele. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Igen. - bólintott Bingo és kimentek. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Azért, majd ti is gyertek ki... Ma már nem próba van. - túrt bele Kooki hajába Suga. - Vagy az öltözőnkben leszünk, vagy a színpad mögött. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Ezzel YoonGi kettesben hagyott minket. JungKook vissza ült mellém. A kezét a combomra tette és rám nézett. Azonnal az arcára tettem a kezem és megcsókoltam. Puha ajkai az enyémmel kezdtek táncolni. A nyelve a számban kezdett uralkodni és azon volt, hogy az ő fogai közé csalja az én nyelvem. Az egyre hevesebb csókot az is fokozta, hogy a keze, felgyűrve a ruhám egyre feljebb vándorol. Átkaroltam a nyakát és a hátamra dőltem vele.<br />
- Akarlak... - szólalt fel két csók között. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Nem szabadna itt és most. Áhh! Pedig én is annyira akarom őt, ahogy ő engem, de nem lehet! A kezemet a mellkasára helyeztem és távolabb toltam magamtól. Levegő után kapkodtunk mind a ketten, de nekem több erőm volt megszólalni. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem lehet... - szuszogtam, majd hosszan lehunytam a szemem. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>A számra nyomot egy apró puszit. Hallottam, hogy vissza ül mellém. A kezét a derekamra téve húz ülésbe, persze erre már kinyitom a szemem. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Este nem jössz át? - kérdeztem. Közben csak a szemeit néztem amikben még mindig égett a vágy tüze. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem lehet... - sóhajtott és fel állt. - Holnap kezdjük a klip forgatást. Vagyis... - igazította meg a zakóját. - ... előkészülünk, majd kezdjük a klip forgatást... - javította ki magát. - Bocsi... <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Értem... - álltam fel én is. - Akkor ezen a héten nem sokat fogunk találkozni... - léptem a tükörköz. Megigazítottam a szőke hosszú tincseimet. Pót haj... Nem mintha nem szeretném. Nagyon is oda vagyok érte. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Dehogy nem! - karolt át és a vállamra tette az állát. - Szombaton csak a tiéd vagyok... - suttogta a fülembe és egy apró csókot nyomot a nyakamra. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Végig futott a hátamon a hideg és az élvezet. Még két nap JungKook nélkül... Túl fogom élni, de remélem nem akarja azt mint a múltkor... Nekem nagyon nem jöttbe, csak ki akartam próbálni. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Lassan kezdünk! - nyitott be Bingo. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Kooki reflex szerűen lépett el tőlem. Elindult kifelé. Körbe néztem a sminkes asztalon és a kezembe vettem a rózsaszín szájfényt, majd megint kikentem a szám. Kooki az összeset le szedte rólam. Utána siettem és észre vettem, hogy a szájfényem mint JungKook száján virít. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Megtörölhetnéd a szád. - nevetettem. - Kicsit érdekesen nézel ki rózsaszín csillogó szájjal. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Azonnal a kezével kezdte dörzsölni a száját. Megnyugodhatsz Kooki! Ha dörzsölöd csak még erősebb lesz a színe.<br />
<br />
Shyo szemszögéből:<br />
<br />
Csak tudnám hova rohant az a barom! Simán utolértem volna, ha nem magassarkú cipő van rajtam. Ez annyira csalás! Ahogy kiértem a színpad mögé körbe pillantottam amikor észre vettem Hwot, a fiúkat és Hyent. Nagyot nyeltem amikor ők is észrevettek engem. A lány miatt, majdnem nem léphettünk fel és a testvére aki... Ahogy néztem őket azt vettem észre, hogy valaki keze a derekamra telepszik. Ahogy megfordultam Jiminnel találtam szembe magam. Egy kajla vigyorral az arcán állt.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mérges vagyok rád! - jelentettem ki és elindultam valamerre.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Az a valamerre a felső színt lépcsője volt. Jimin szaladt utánam és mellettem lépett fel az első fokra. Egészen az emeletig némán mentünk, de amikor felértünk rám nézett és megint mosolyogni kezdett.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mi olyan vicces? - mosolyodtam el én is, majd a korlátnak dőltem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>A korlát alatt a színpad és a közönség volt. Persze még csak a hangosítás zajlott. Néha, néha elkezdődött az egyik banda zenéje, de abba is maradt. A fények villogtak és a rajongók egyre izgatottabban kezdtek kántálni neveket és bandákat. Itt fent teljesen sötét van. Erősen kétlem, hogy berki is lát minket.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Miért voltál annyira lesokkolva az előbb? - komolyodott el Jimin arca.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- N-Nem érdekes... - könyököltem a korlátra.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Tudom, hogy bánt valami... - kezdett a fülembe suttogni. - Na nem mondod el magadtól akkor kiderítem...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>A keze végig kalandozott a derekamon, de mielőtt elért volna a fenekemhez vissza fordult és felfele kezdett simogatni. Nyugtató volt és be kell vallanom; nagyon jól esett. Viszont csak egy valamire tudott emlékeztetni. Az ígéretre. Nagyon közeledik Jimin szülinapja. Már napok óta nem tudok aludni, mert csak azon jár az eszem, hogy egyszer eljön október 13. amikor én és Jimin lefekszünk egymással. Szeretem Jimint és azt akarom, hogy ő legyen az első, de én még nem állok készen rá.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- J-Jimin... - motyogtam és felegyenesedtem amitől a keze leesett a hátamról.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Elmondod végre? - a kezemért nyúlt amit sikeresen meg is fogott.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak ott volt az a lány... Eszembe jutott a tegnap... - a mellkasát fedő fekete pólót kezdtem bámulni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Elengedte a kezem, majd hirtelen és váratlanul ölelt magához. A keze a hátamon pihent és szorított még jobban magához. Csak álltam előtte és teljesen hozzá simultam. Annyira... meleg az ölelése. Áramlik belőle a szeretet.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem akarom, hogy szomorú legyél... Kérlek gyere el velem fellépés után randizni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Amit mondott ez egész fejemben rezgett. Körbe-körbe forgott velem a világ. Végül is... Járunk, nem igaz? Miért is ne mehetnék el a pasimmal kettesben valahova. Igaz, hogy rendes csók se volt kettőnk között, de akkor is. Mi lesz, ha nem fekszek le vele az nap? Lehet, hogy közölni fogja; "Bocs! Nekem olyan lány kell aki le is fekszik velem! Szakítok Shyo!". Bele se akarok gondolni! Nem akarom elveszíteni Jimint!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Rendben! - toltam el és arcon pusziltam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Ledöbbenve nézte a reakciómat, de utána elmosolyodott. Édes gödröcskéi még mélyebbek lettek. Minél tovább néztem a mosolyát - vele együtt az arcát - csak jobban rá döbbentettem magam. Szeretem Jimint.<br />
<div style="text-align: center;">
~~~</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Megkönnyebbülten és felszabadulva iszkoltam le a színpadról mögöttem a többiekkel. Talán én vagyok a legboldogabb, hogy végre vége. Már csak a dedikálás van, majd életem első randija, Jiminnel. Vajon mit fog kitalálni? Remélem valami jót. Mondjuk nekem a fagyizás is tetszett amikor még nyaraltunk. Nem akarok semmi extrát. Elég, ha sétálgatunk és beszélgetünk mint aznap este. Tökéletes lenne! <span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Nagyon ügyes voltál, Shyo! - borult a nyakamba MiHi. <span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>Váratlanul ért. Nem szokott ölelgetni, szinte soha. Nem szokott velem ennyire közvetlen lenni.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Köszönöm! - tettem a hátára a kezem. - Te is nagyszerű voltál.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Köszi - hajolt el tőlem. - Na menjünk aludni! - indult el a szobánkba.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>Én se szeretnék mást csak pihenni egy kicsit. A fellépésnél egy dolgot szeretek jobban; a rajongókkal való találkozást. Annyira jó érzés látni, hogy kik szeretnek minket. Lassan MiHi után indultam. Amint beértünk a szobánkba már a fiúk ott voltak. Jimin azonnal maga mellé húzott a kanapéra.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Jók voltatok - mosolygott JB. és egy pillanatra se vette le a szemét Bingoról.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Kitettünk magunkért - döntötte MiHi Kooki vállának a fejét. - Holnap egész nap aludni fogok!<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Jó neked! - ráncolta a homlokát YoonGi, majd feldobta a lábát a sminkes asztalra, mire a fehér tükrös asztal megmozdult és az egyik rúzs a földön landolt. Mindenki a földre nézett. - Na az ott is marad! - sóhajtott és teljesen hátra hajtotta a fejét, majd becsukta a szemét.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Rendetlen... - hajolt le kis tubusért JR.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Csak időt és energiát spórolok magamnak azzal, hogy ott hagyom. - még mindig csukott szemmel pihent. A hasán össze kulcsolta a kezét és teljesen kikapcsolt. Ha nem kezdünk el beszélgetni akkor képes lett volna elaludni.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Legyen már vége az egésznek... - motyogtam és én is Jimin vállára hajtottam a fejem. Nem mintha nem akarnék órákat a rajongóimmal tölteni, de nagyon szeretnék már Jiminnel lenni.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Csak nem miattam? - éreztem, hogy mosolyogni kezd a váll támaszom.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Talán...<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Miért? - nézett ránk V. - Mit akartok ti dedikálás után?<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Jimin... Holnap vesszük az MV-t... Örülnék, ha ma hamarabb lefeküdnél. - vonta fel a szemöldökét NamJoon. - Emlékezz vissza a Danger forgatásra. Nem aludtál el, csak hajnali egykor és reggel alig álltál a lábadon.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://33.media.tumblr.com/889184afb2557b9631936df3a67d537a/tumblr_ns3z5p9XBV1tgthg2o1_400.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://33.media.tumblr.com/889184afb2557b9631936df3a67d537a/tumblr_ns3z5p9XBV1tgthg2o1_400.gif" /></a></div>
- Jó.. De ez most más lesz! Megígértem! Nem akarom, hogy csalódjon - karolt át.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>Megígérte. Én is megígértem neki, hogy lefekszek vele a szülinapján. Viszont Jimin be akarja tartani azt amit megfogadott. Nekem is be kell! Akár akarom, akár nem!<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Ahh... Ez csalás... - motyogta JungKook mellőlem. - Bezzeg én nem aludhatok MiHinél...<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;"> </span></span>- M-Mi nem! - kaptam fel a fejem és felé fordultam. - Cs-csak beszélünk! Igaz Jimin?! - fordultam a barátom felé akit kicsit lesokkolt a viselkedésem.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Ja - nézett végig a többieken. - Azt, majd máskor<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>Kikerekedett a szemem és egy gombos telepedett a torkomba. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Hogy képes ezt mondani a többiek előtt?! Éreztem, hogy az arcom paprika piros lesz és égni kezd mintha apró törpék tüzet raktak volna a számban.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Mi? - emelte fel a fejét MiHi. - Mit mondtál Jimin?<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- Mi? Ki? Semmit! - kezdett bele a kínos nevetésbe az énekes aki mellettem ült. - Nem tudom mit hallottál. Rossz a füled! - simított zavarában a nyakára.<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>- I-igen! - fordultam a barátnőm felé. - Rossz a füled!<span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>Nem akart vitatkozni. Csak vissza döntötte a fejét Kooki vállára és lehunyta a nagy barna - szinte már fekete - szemeit. A várakozás gyorsan letelt. Sorban hagytuk el a szobát - először a GOT7, majd a BTS és végül mi. Nagyon aranyosak voltak a rajongók! Sokan kezet fogtak és selfiztek velem aminek nagyon örültem, mert nagyon jó érzés volt. Volt akivel még beszélgettem is. <span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="background-color: #f6f7f8; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span></span>Amint vége volt vissza mentünk az öltözőbe. Átöltöztünk és indultunk kifele amikor Jiminbe ütköztem.SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-61516313786912659752015-08-03T14:31:00.001-07:002015-08-03T14:31:52.163-07:002. Évad 15. Fejezet: Ölbe ülésMiHi szemszögéből:<br />
<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Holnap van a fellépés. Ma van az utolsó próba! Legalább holnaptól nem kell Hwoval találkoznom... Nem volt olyan nap, hogy ne nézzen. Sajnos nem tudom elhinni, hogy ő még mindig hordja a közös nyakláncot. Miért nem tudd tovább lépni? - MiHi mi jövünk! - lökdösött vissza a gondolataimból Shyo.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Rá kaptam a fejem és megigazítottam a fejemen lévő mikróportot. Láttam, hogy a lányok már előre mentek utánuk. Felmentünk a színpadra és elpróbáltuk a számot. Elsőre sikerült a próba és le is siettünk. Haza akarok menni és aludni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Eddigi legjobb volt. - mosolygott Jin.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Elrontottam... - sóhajtott Shyo.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Szerinted én hányszor akadok meg egy próbán? - nevetett Suga. - Mindig ugyan annál a résznél rontod el?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;"> </span><br />
<a href="http://lp2.hm.com/hmprod?set=source[/model/2014/A00%200260015%20001%2028%200899.jpg],type[STILLLIFE_FRONT]&hmver=3&call=url[file:/product/main]" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://lp2.hm.com/hmprod?set=source[/model/2014/A00%200260015%20001%2028%200899.jpg],type[STILLLIFE_FRONT]&hmver=3&call=url[file:/product/main]" height="320" width="213" /></a>- Igen. - bólintott a lány.<br />
- Otthon gyakorold el ugyan azt a részt sokszor. Én azt szoktam. - mosolygott YoonGi<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">.
</span>Beszélgettünk és amint minden próba lement indultunk volna haza amikor egy mikróportos férfi rontott be és mindenkit maradásra szólított. Azt is ordítozta, hogy minden változik. Semmit nem értettünk. Mi az, hogy minden változik a műsor előtt egy nappal? Ledobtam a táskám és idegesen fújtattam. Mi délután filmet akartunk nézni nálam Kookival, de nem lesz belőle semmi, már elmúlt fél hét. Csendben vártunk amikor cipő kopogásra kaptam fel a fejem. A folyosó felé kaptam a fejem ahol távozni akartunk. Egy fekete hálós vállú ruhában tipegett be egy szörnyen magassarkú cipőben. A haja ezüst színűre volt befestve és loknis volt. A frufruja teljesen egyenes. Csak egy embernek van ilyen baba arca... Byul Joon Hye... Már kiskorától idol, emellett az apja miatt lett ledebütálva. Igen... Az apja az S.M.Entertainment igazgatója...Egy bandát azért vonultattak vissza mert beszólt Hyennek. Mögötte egy szőke hajú fiú sétált zsebre tett kézzel. Byul Sung Ki... az ikerbátya... Mind ketten ugyan olyan irritálók... Talán Su egy fokkal jobb a húgánál. Beértek és addigra mindenki őket nézte. JoonHye idegesen fújt egyet, majd ide oda kezdett sétálni, még a bátya egy rózsaszín rágót rágcsált.<br />
<a href="http://media.giphy.com/media/VrvKY93hFXsfm/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" src="http://media.giphy.com/media/VrvKY93hFXsfm/giphy.gif" height="180" width="320" /></a> Mit akarnak itt? Tudomásom szerint Hyen holnap érne haza a turnéjáról. Nem voltak hivatalosak a koncertre.<br />
- Abba hagynád? - törte meg a csendet SungKi.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Idegesít? - nézett a testvérére.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Igen... - forgatta a szemét.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Hye nem mondott semmit csak a földhöz kezdte ütni a cipője sarkát. Közben gúnyosan mosolygott a bátyára és leszarta, hogy még vagy negyvenen vagyunk a helységben. A fejemen lévő sapkáért nyúltam amit le is vettem. Persze a két jó madár azonnal felfigyelt rá és rám kapták a fejüket. Levegőt se vegyek? Su elmosolyodott és kivette a zsebéből a kezét.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- San. - húzta még feljebb a szája jobb oldalát. Végig mért, majd vissza nézett a szemembe. - Most akkor lány vagy, vagy fiú?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak rá kell nézni! - nevetett JoonHye. Tudja, hogy nem szólhatok vissza. Tudja és vissza él vele.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Már bocs... - nézett hátra a fiú. - De a melle sokkal nagyobb mint a tiéd. - kuncogott.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Fogd be! - torpant meg a lány.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>V kénytelen volt a helyzeten elmosolyodni. Én is képes lettem volna, de akkor csak a banda életével játszanék. A lény TaeHyungra nézett.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mit röhögsz? - döntötte oldalra a fejét.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Már bocsánat... - szólaltam meg.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- MiHi fogd be! - szólt rám Bingo.<br />
Rá néztem és lenyeltem a számban lévő sértéseket a nyálammal együtt.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mond csak. - lépett hozzám közelebb a magassarkú ribi. - Kíváncsi vagyok mit akartál mondani.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Kérlek MiHi... - nézett rám Shyo.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem te vagy az a lány?! - nevetett és Shyora mutatott Su. - Végig sírtad a debütálás előtti időt, de mégis bekerültél egy elég jó bandába. - törölte le a láthatatlan könnyeket. - Síró masina!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Shyo abban az időben vesztette el a bátyát. Mit hisz magáról ez a két idióta?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Istenem... - tettem a fejemhez a kezem. - Befognád?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Tessék? - nézett rám SungKi. - Ha így folytatod én fogom betömni a TE szád... Nem a kezemmel... - nyalta végig a rágójával megegyező színű száját. Annyira puhának tűnt és édesnek! M-Miért gondolok erre!?! - De vörös lett az arcod! - kezdett nevetni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hagyd békén. - lépett elém JungKook.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- JeongGuk Oppa... - nyögte ki a lány.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak, hogy tudjátok Mrs. és Mr. Ego... Mi nem az apátok alatt vagyunk... - lépett elénk Mark. - Azt ütök meg akit akarok...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Üss meg... - mutatott az arcára Su. - Ide! De csak akkor, ha szeretnétek, hogy a lányok véglegesen is vissza vonuljanak...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Mark keze ökölbe szorult. Rám nézett, majd sóhajtott és kénytelen volt kiengedni a kezét. Su elmosolyodott és a húga felé fordult. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Su... - szólt a lány. - Ha holnap fel akarunk lépni muszáj két bandát kidobni. - nézett rám. - Senki se akar olyan bandát látni amiben az egyik tag fiú a többi lány. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Kitépem a hajad! - ugrottam volna neki, de Suga átkarolta a hasam és vissza tartott. - Eressz el! <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nyugodj már meg! - ordított YoonGi. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Hyen csak nevetve a színpad felé vette az irányt nyomában SungKival. Hogy én mennyire utálom az ilyen embereket! Bingo és Shyo mindent megtettek azért, hogy idáig eljussanak. Rengeteget gyakoroltak a fellépésre. Bingo hajlani háromig a táncteremben próbálta a táncot. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Most biztos nem léphetünk fel! - tépte a saját haját Bingo. - Miért csináltad ezt!? <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nyugodj meg nem lesz... - nem tudtam befejezni a mondatom mert arcon vágott. <span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Csak döbbenten néztem rá. A hátára kapta a táskáját és a kijárat felé kezdett rohanni. Utána rohant Jun. Nem igazán tudom mi van velük. Rég nem volt nálunk Jun. Talán kicsit elrontottam a dolgokat...<br />
<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;"><br /></span>JoonHye szemszögéből:<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span><br />
Utálom a bátyám limuzinját. A bőr üléstől izzad lábam és az ülésre tapadok. Emellett még meleg is van a mini hűtő miatt. Hátra dobtam a hajam és keresztbe tettem a lábam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ideges vagy? - nézett rám és nevetni kezdett.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Miért lennék?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Sok banda lesz ott holnap. Erősen kétlem, hogy beférünk. - nyitotta ki a hűtőt és ki vett egy üveg kólát.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Kik lesznek ott? - néztem rá és kinyújtottam a kezem, hogy nekem is adjon.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Talán egy kérlek... - sóhajtott és a kezembe nyomott egy cukor mentes kólát. - Kik lesznek? GOT7, BTS, MWO, SPEED, Orange Caramel, B1A4. - dőlt hátra az ülésen és kibontotta a kólát. Bele ivott, mire én is így tettem. Az út további része csendben telt. A kólák elfogytak. Mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból a szájába nyomott egy nagy rózsaszín gömbrágót. Meg sem kínál mert tudja, hogy nem szeretem. Kiszálltunk és elindultunk befelé a próbára.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Kicsit késünk. - sétált utánam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ők sietnek... - kezdtem lassítani a lépéseimen.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Miért van itt ekkora csend? Valaki meghalt? Ahogy beértem a színpad mögé több bandával is szembe találtam magam. Jó pár az apám alatt dolgozik. Ide oda kezdtem sétálgatni. Ha igaza volt a bátyámnak akkor ő is itt van! Remélem, hogy itt van!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Abba hagynád? - szólt nekem Su.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Idegesít? - nézetem rá és megálltam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Igen... - forgatta a szemét.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Több se kellett. Még hangosabban kezdtem a cipőmmel kopogni. Láttam, hogy még idegesebb lesz. Sokkal idegesebb mind eddig. Nem rágta tovább a rágóját. Hallottam, hogy valaki megmozdul ezért oldalra néztem. MiHi... A fiúnak öltözött lány. SungKi is oda fordult. Abba hagytam a topogást.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- San. - rá mosolygott a lányra. - Most akkor lány vagy, vagy fiú?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak rá kell nézni! - nevettem el magam. Hogy képes egy lány így öltözködni?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Egy térdig érő farmer nadrág volt rajta egy fekete pólóval. Ha össze fogná a haját simán elmehetne fiúnak.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Már bocs... - nézett rám a bátyám. - De a melle sokkal nagyobb mint a tiéd. - nézett a mellemre és kuncogni kezdett.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Fogd be! - szóltam rá.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Valaki nevetni kezdett MiHi mögött. Oda néztem. Kim TaeHyung... 21 éves. Táncos és énekes. Van egy barátnője, de a nevét nem tudom. 178 cm. A csillag képe bak. Jó képű srác.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mit röhögsz? - oldalra döntöttem a fejem és kérdően, de egyben komolyan néztem rá.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Már bocsánat... - szólalt meg MiHi.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- MiHi fogd be! - szólt rá a barátnője.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Baek Su Bin, Bingo... Énekes, rappel. 20 éves. 169 cm. Csillag képe vízöntő. Kénytelen voltam elmosolyodni. Érdekel mit akart mondani.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mondd csak. - léptem hozzá közelebb. - Kíváncsi vagyok mit akartál mondani.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Kérlek MiHi... - nézett rá egy lány.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Kwak Seo Hyeon, Shyo. 17 éves. Énekes. Jó pár évig volt gyakornok. Japán. Félig. Azt mondja a bátyám, hogy ijesztő amit csinálok. Szerintem jó tudni ki az aki szemben áll veled.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem te vagy az a lány?! - nevetett Su és Shyora muatatott. - Végig sírtad a debütálás előtti időt, de mégis bekerültél egy elég jó bandába. - törölte le a láthatatlan könnyeket. - Síró masina!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Idióta... Hallottam, hogy meghalt a testvére.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Istenem... - tette a fejére a kezét "San" - Befognád?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Tessék? - nézett rá SungKi. - Ha így folytatod én fogom betömni a TE szád... Nem a kezemmel... - De vörös lett az arcod! - kezdett nevetni.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hagyd békén. - lépett elém JungKook.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Róla tudnék a legtöbbet beszélni. Jó párszor átolvastam az adatlapját az interneten. Tökéletes! Mindene tökéletes! A hagja, a tánca és a teste is!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- JeongGuk Oppa... - nyögtem ki.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak, hogy tudjátok Mrs. és Mr. Ego... Mi nem az apátok alatt vagyunk... - lépett elénk Mark. A Got7 "repülő tagja". Chin Hyun Ae az egyik legtöbbet kereső modell a barátnője. - Azt ütök meg akit akarok...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Üss meg... - emelte az arcához a kezét a bátyám. - Ide! De csak akkor, ha szeretnétek, hogy a lányok véglegesen is vissza vonuljanak...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Az előttünk álló fiú kénytelen volt kiengedni a dühét. Végig néztem a társaságon. GOT7 és BTS... Egyik se apámnál van ledebütálva.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Su... - szóltam a testvéremnek. - Ha holnap fel akarunk lépni muszáj két bandát kidobni. - MiHire néztem. - Senki se akar olyan bandát látni amiben az egyik dtag fiú a többi lány.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Kitépem a hajad! - nekem akart jönni, de YoonGi elkapta. Hátrébb léptem, de egy pillanatra se vettem le a szemem - Eressz el! - ordított.<br />
- Nyugodj már meg! - ordított Suga.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Nevetni kezdtem és a színpad felé indultam. Észre vettem valakit. Hwot... MiHi ex pasiját. Amikor kiderült, hogy járnak Dél-Korea legnagyobb idol oldala lángolt a posztoktól, és a fényképektől. Akkor is ugyan ez volt amikor kiderült, hogy szakítottak. Őszintén érdekelne, hogy mi történt...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Megbeszéltük mi lesz a helyzet holnap. Tovább fog tartani a koncert. Szeretem amikor minden úgy van ahogy akarom! De jobb lett volna, ha pár banda kimarad... Holnap után indulok nyaralni. Nem akarok sokáig aludni más nap.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Attól, hogy MiHi fiús... Nagyon bejön... - álltunk meg a színpad tetején.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak meg akarod dugni? - kérdeztem, de csak megrázta a fejét. - Tetszik? - vontam fel a szemöldökömet.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Azért mert te utálod egy kis hülyeség miatt, nem azt jelenti, hogy nem lehetek vele. - fújt egy buborékot a rágóval. - Na mehetünk? - kérdezte Su.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem. - lehet beteges, de örülnék, ha valamit tudnék MiHiről. Olyat amit senki se tud, vagy olyan titok amit szégyell. - Beszélni akarok valakivel...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mégpedig? - fordult vissza.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak várj meg a kocsiban. - sóhajtottam. Elment a kocsiban én meg megkerestem a B1A4 öltözőjét. Kopogtam és benyitottam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Azonnal földig hajoltak köszönés képpen. Én is kicsit meghajoltam, majd Hwora néztem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Minek köszönhetjük a látogatásodat? - mosolygott JuSeo.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hwohoz jöttem...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>A többiek kimentek és mi ketten maradtunk. Azt hittem nem fog mindent elmondani, de tévedtem. Megtudtam, hogy megcsalta JungKookkal és minden bizonnyal most járnak. Elkapott a düh amikor meghallottam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Ennyi... - dőlt hátra a kanapén.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Még mindig szereted? - álltam fel, majd az ölébe ültem. - Szereted, igaz? - simítottam az arcára.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- I-Igen... - egy pillanatra se nézett le a szememről.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mit szólnál, ha... - hajoltam közelebb hozzá. - Szakítanának és vissza menne hozzád...? JungKook meg hozzám rohanna...?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Szerinted szét tudod őket szedni? - pislogott és az ajtóra pillantott.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nem. Ezért kérlek, hogy segíts. Még nem tudom, hogyan, de örülnék, ha segítenél... - hajoltam el tőle.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Mikor? - kérdezte.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Szeptember környékén. Addig bírd ki. Csak nem házasodnak addig össze... - másztam ki az öléből.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Rendben... De akkor JuSeo is segíteni fog. - állt fel.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Értettem...<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>Telefon számot cseréltünk és a limuzinhoz mentem. Beültem és Su idegesen nézett rám.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Na mi van? - kérdezte. - Mi tartott eddig?<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Rá vettem egy szerencsétlent, hogy segítsen szét szedni MiHit és JungKookot... - mosolyogtam.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Hallgatlak. - hajolt a térdére. Az egészet elmondtam neki. A-tól B-ig. Kicsit örült a hírnek. - Vagyis. Hwo azt hiszi, hogyha szakítanak akkor MiHi vissza megy hozzá azok után? Nem gondolhatja komolyan!<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Csak egy kicsit bíztattam és teljesen elhitte. - nevettem. - Ő elvégzi a koszos munkát, és majd mi élvezzük a győzelmet.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Nagyon erős a kapcsolatuk, ha igaz amit mondott. Nem fogja őket olyan hamar szét szedni. - húzta le az ablakot. - Mehetünk! - szólt a sofőrnek.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- A BTS elmehetne turnézni... Tudom, hogy apa képes elérni... Neked csak rá kell venned, hogy dolgozzon az ügyön. - tettem a kezére a kezem.<span style="background-color: #f6f7f8; color: #373e4d; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; white-space: pre-wrap;">
</span>- Megoldom... - mosolyodott el.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEhyyBnTpZ3TE2kZvtTBBHkEHShMjabsPFpNTnIHRXLfiMGGp0RuBi5oSvHp8Qhz2gffYzq7ND1KwdwnE9PH2GixC2Kebjoloi648l59aD0z7f4JwxuyzZzeKRT6I28cyp0bBZCXi8Qrdn9AlcJWR7CPNIbO9MckOpnazvV2zPrMfO5GW6o2xUkCJy15ILDBcJclFqfgXwcclvp0fyTpug=" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://24.media.tumblr.com/c2c70f57e4cbdc2300258e02fd59f8eb/tumblr_mgnezx86el1qbg05yo1_500.gif" height="177" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F24.media.tumblr.com%2Fc2c70f57e4cbdc2300258e02fd59f8eb%2Ftumblr_mgnezx86el1qbg05yo1_500.gif&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEhyyBnTpZ3TE2kZvtTBBHkEHShMjabsPFpNTnIHRXLfiMGGp0RuBi5oSvHp8Qhz2gffYzq7ND1KwdwnE9PH2GixC2Kebjoloi648l59aD0z7f4JwxuyzZzeKRT6I28cyp0bBZCXi8Qrdn9AlcJWR7CPNIbO9MckOpnazvV2zPrMfO5GW6o2xUkCJy15ILDBcJclFqfgXwcclvp0fyTpug=" -->SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-40899671241365241272015-07-28T04:32:00.000-07:002015-07-28T04:32:07.596-07:002. Évad 14. Fejezet: MellekMiHi szemszögéből:<br />
<br />
Meleg van. Csak annyira, hogy kénytelen voltam JungKook telefonjával legyezni magam. Örülök, hogy ekkora mobilja van, de sajnos egy idő után nem sokat ér. Vissza adtam a mellettem álló Kookinak a telefonját, majd könnyedén vettem le magamról a pólóm és gyűrtem bele a táskámba.<br />
- Ennyire meleged van? - nevetett Suga.<br />
- Igen! - néztem rá. Örülök, hogy még otthon felvettem a fürdőruhám. Megint a feketét vettem fel. Van még pár, de azoknak nincsen pántja és sajnos még ebben sem bízok, hogy a csúszdán nem-e fog felcsúszni. Nem mintha akarnék csúszdázni, semmi kedvem nincs. Esetleg bele akarok ülni a vízbe és kész. Lassan ránk került a sor így vettünk tizenhét jegyet és bementünk. Bent a kezünkre ragasztottuk a rózsaszín karszalagot és Jin nagyon örült neki. Kerestünk egy árnyékos helyet és letelepedtünk. Leültem a törölközőmre és kiterültem. A lányok levették a ruhájukat és mindenki kipakolt.<br />
- Gyere MiHi! - fogta meg a kezemen Shyo. - Menjünk csúszni!<br />
- Nem~! - nyávogtam. Kikaptam a kezem a kezéből és becsuktam a szemem. - Én itt maradok...<br />
- Dehogy maratsz! - kezdte kigombolni a rövid nadrágom Bingo. - Te is jössz!<br />
- Nem! - fordultam a hasamra.<br />
<a href="https://bellaonthebeach.files.wordpress.com/2010/09/full.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://bellaonthebeach.files.wordpress.com/2010/09/full.jpg" width="320" /></a>Sajnos így is letudták rólam cibálni. Igaz hárman kellettek hozzá, de sikerült nekik. Viszont erősen kétlem, hogy fel fognak tudni állítani. Csak elmosolyodtam jelezve, hogy én innen akkor se mozdulok, ha a föld helyett láva lesz.<br />
- Na jó... - sóhajtott JR. - V fogd meg a lábát.<br />
Erre kipattant a szemem, de már késő volt, a két fiú azonnal felemelt és a legközelebbi medencéhez cipelt. Meglendítettem, majd beledobtak. Egy sikollyal érkeztem a vízbe, majd elmerültem a klóros, mély vízben. A fenekem a medence alját érte. Ellökve magam az aljáról fel úsztam a felszínre, majd hajamat, ami a szememben volt egy mozdulattal vágtam hátra. Mérgesen néztem a medence szélén álló "barátaimra".<br />
- Jó a víz? - mosolygott gúnyosan Bingo és közelebb hajolt hozzám. Nem mondtam semmit csak mind a tizenhatukat lefröcsköltem. JungKooknak több se kellet, azonnal beugrott felettem és nagy hanggal ő is eltűnt a vízben. Feljött mögöttem és a vállamra tette a kezét.<br />
- Nem, hogy segítenél! - fordultam hátra és arcon fröcsköltem.<br />
- Ha nem ők akkor én dobtalak volna be. - nevetett és hátrébb úszott.<br />
- Idióta! - mentem utána.<br />
- Mi elmentünk csúszni! - ordított Jimin.<br />
Válasz képpen csak fel emeltem a kezem. Nagyon csúnyán vissza fogja kapni az a két idióta azt, hogy bedobtak a vízbe. Egy idő után sikerült elkapnom Kookit. Vigyorogva ölelt meg és nyomott egy puszit az arcomra. Azt hiszi ezzel megtudok neki bocsátani. Az a helyzet, hogy igen! Nagyon aranyos ilyenkor! Elmosolyodtam és szájon pusziltam.<br />
- Menjünk csúszni! - megfogta a kezem és az egyik csúszda felé kezdett rángatni.<br />
Piszok magas volt! Láttam, hogy a többiek is arra mennek. Beértük őket és felmentünk a legtetejére. Nem akarok lecsúszni! Egyáltalán nem!<br />
- Én lecsúszok aztán megyek aludni. - motyogta Suga és a hajába túrt.<br />
- Nem vagy egyedül. - mosolygott Jin.<br />
- Én is csatlakozom majd hozzátok. - nevetett JB. - Nem sok kedvem van csúszdázni.<br />
- Nem akarom! - vonyítottam és indultam volna le a lépcsőn amikor BamBam vissza rántott Markkal. - Miért akartok megölni? - néztem rájuk.<br />
- Nem vészes! - nevetett V. - Csak kicsit fura.<br />
- Hát... Már a vidámparkban is kikészültem. - csóváltam meg a fejem amikor vissza gondoltam a Vvel töltött délutánra.<br />
- De jól szórakoztunk! - mosolygott TaeHyung.<br />
- Nem azt mondtam, hogy nem volt vicces, csak nekem túl sok! - léptem előrébb ahogy a sor haladt.<br />
Először Jackson vetette le magát a csúszdán, így hallottuk ahogy örömében végig ordítja az egészet. JungKook a kezemért kapott és megszorította. Aggódva néztem fel rá, de ő csak a korlátot markolta és a száját harapdálta.<br />
- Csak nem félsz Baby JungKook? - néztem fel rá arcomon egy ördögi mosollyal.<br />
Erre mindenki rá nézett, ő pedig azonnal rám kapta a fejét. Szóra nyitotta a száját, de csak nyelt egyet.<br />
- Nem! Dehogy! - jelent meg az arcán egy kis pír. - Nem félek!<br />
- Értem én. - kuncogtam és előrébb léptem. - Mi jövünk!<br />
- Mi?! - kikerekedett szemekkel és hófehér arccal nézett körbe amire mi elnevettük magunkat. - Hülye vicc!<br />
Szinte mindenki lecsúszott előttünk. Azt viszont nem értettem, hogy Shyo miért Jiminnel és miért nem Bingoval ment... Mindenki lecsúszott és a csúszda aljánál vártak minket. Beültem előre és JungKook mögém.<br />
- Még meggondolhatod magad. - néztem rá.<br />
Nem mondott semmit csak meglökte magát így mind ketten csúszni kezdtünk. Azonnal át karolt és ordítani kezdett. Be kell vallanom ez nagyon vicces! Becsuktam a szemem és nevetve csúsztam lefele. Ő egy pillanatra se engedett el. Végig átkarolt. Illetve egészen addig ameddig a keze a mellemre nem tapadt. Észre se vette. Láttam a csúszda végét ezért nagy levegőt vettem, majd másodpercek múlva a vízbe értünk. Nem hiszem el! Leesett a bikini felsőm! Felálltam a vízből, de hátat fordítottam a többieknek akik a medence szélén álltak.<br />
- Minden rendben MiHi? - ordított be J-Hope.<br />
Válaszolni se tudtam. Hol az istenben lehet?! Csak álltam és letakartam a mellemet a kezemmel. Örülök, hogy hosszú a hajam. Pont a derekamig és és nem látni, hogy eltűnt a felsőm. Ez is csak velem történhet! Hallottam, hogy valaki megindul felém. Csak még vörösebb lett az arcom.<br />
- Azt hiszem ez a tiéd... - motyogta Kooki.<br />
Válasz képpen csak kikaptam a kezéből. Sikeresen kikötődött a nyakamban és a hátamon is. Állt és nézte mit csinálok, de sajnos semmit nem tudtam csinálni. Teljesen lesokkoltam. Valaki kezét éreztem a vállamon. Oda pillantottam és Bingoval találtam szembe magam. Kivette a kezemből a bikini felsőm, majd a mellemhez tette és elkezdte megkötni.<br />
- Kész! - nevetett.<br />
- K-Köszi...<br />
Amint kiléptem a vízből a nyakamon a kötés megadta magát. Éreztem, hogy a fiúk egyszerre néznek a mellemre. Azonnal rohanni kezdtem az egyik öltöző felé sikítva. Amint beértem bezárkóztam. Fantasztikus... Elhagytam a felső részét... Leültem a padra az öltözőben és az ölemhez húztam a lábam, majd rájuk hajtottam a fejem.<br />
- MiHi.. - kopogott be JungKook. - Beengedsz?<br />
- N-Nem! - néztem fel az ajtóra.<br />
- Ha nem nyitod ki át mászok a másikból! Felálltam és kinyitottam. Besétált a kezében a bikini felsőmmel, majd bezárta maga mögött az ajtót. Hátat fordítottam neki. Nem mondott semmit csak a vállamnál fogva maga felé fordított. A kezem a mellem előtt volt.<br />
- Mit vagy így zavarban? - mosolygott és a kezét az arcomra tette. - Nem ez az első alkalom, hogy látom a melled.<br />
- Tudom, de a többiek... - haraptam az alsó ajkamra.<br />
A padra dobta a bikini felsőm. Két keze közé fogta a fejem, majd egy lágy csókot nyomot a számra amit én egyből viszonyoztam. Leengedtem a kezem a mellkasom elől, majd a vállára tettem a kezem és hevesen kezdtük csókolózni.<br />
- Vissza kell mennünk... - tolt el magától.<br />
- Rendben...<br />
Hátat fordítottam neki, majd jó helyre tettem a felsőt és JungKook megkötötte. Elhagytuk az öltözőt és vissza mentünk a többiekhez.<br />
<br />
Jimin szemszögéből:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Szorosan Shyo hátához húzódtam így éreztem, hogy remeg. Átkaroltam és a füléhez hajoltam, hogy beletudjak suttogni. </div>
<div>
- Félsz? </div>
<div>
- Igen... - motyogta. </div>
<div>
Még közelebb húztam magamhoz, majd elindultunk lefelé. Aranyos volt amikor sikítani kezdett. Egyre jobban szorítottam magamhoz. Nem akarom, hogy baja essen amikor leérünk. Egész hamar kiértünk és a vízbe estünk. Felmentem a víz tetejére, majd megkerestem Shyo kicsi kezét és őt is felhúztam. A haja a szemébe lógott és alig látott valamit. Óvatosan tűrtem ki a szeméből és kezdtem kifele vezetni a vízből. Még csak Jackson, Mark, Suga, V, J-Hope, BamBam és JR. volt lent. Kimentünk a vízből, de Shyo leült a lépcsőre. A fiúkhoz léptem akik az árnyékban álltak jó messze a medencétől. </div>
<div>
- Miért nyomulsz a kis csajra? - szegezte nekem a kérdést Mark. </div>
<div>
- Miért? Nem nyomulhatok a barátnőmre? - tűrtem hátra a hajam és a medence lépcsőjén ülő Shyot néztem az arcomon egy könnyed mosollyal. </div>
<div>
- Barátnő?! - lépett hozzám közelebb JR. - Jártok? </div>
<div>
- Igen. - néztem rájuk.</div>
<div>
- Nem gondolod, hogy egy kicsit fiatal hozzád? - ráncolta a homlokát Suga. - 22 leszel októberben! Ő még csak 17. </div>
<div>
- Te is szeretted MiHit! - ráncoltam én is a homlokomat. - Mi baj lehet abból, hogy pár évvel fiatalabb? Nem 60 vagyok! </div>
<div>
- MiHi meg fog ölni... - motyogta BamBam. - Emlékezz csak arra amikor mentünk a tengerpartra. J-Hopeot úgy figyelte, mintha gyilkos lenne! </div>
<div>
- Nem lesz semmi... - néztem vissza Shyora. </div>
<div>
Abban a pillanatban ért a vízbe Rap Monster és Jin. Azonnal kikeveredtek a vízből. Jin Shyo mellé ült, NamJoon pedig hozzánk csatlakozott. </div>
<div>
- Minden oké? - kérdezte Suga. </div>
<div>
- Ha arra gondolsz, hogy most nem-e vertem be valamimet, akkor igen. Jól vagyok. - mosolygott Nam. Vártunk, majd szép lassan mindenki lecsúszott. Már csak MiHi és JungKook voltak azok akik a csúszdában jöttek lefelé. Idáig hallottuk JungKook ordítását, de csodával egyenlő módon a vele együtt csúszó lány hangját nem. A vízben kötöttek ki. JungKook azonnal fel jött és elindult volna kifelé amikor észre vette, hogy MiHi meg sem moccan. Háttal állt nekünk. </div>
<div>
- Valami történt? - kérdezte Jackson. </div>
<div>
- Minden rendben MiHi? - ordított be J-Hope. </div>
<div>
Nem válaszolt. Közelebb mentünk a medencéhez, majd észre vettük, hogy JungKook kezében van egy fekete bikini felső. Kooki oda adta MiHinek, de még mindig nem moccant meg. </div>
<div>
- Mi lenne vele nélkülem? - sóhajtott Bingo és elindult befelé a medencébe. </div>
<div>
Fura módon ez engem egyáltalán nem tudott se zavarba hozni, se beindítani. MiHi a barátom. Végig néztem a fiúk arcán. Senki se jött zavarba. Egyedül JR. volt az aki a földet bámulta. Az arcán egy kis pír ült. Bingo megkötötte a bikini felsőt, majd elindultak kifelé. Amint kiértek indultunk volna el amikor MiHi bikini felsője leesett. Nem tudtam mit tenni. Muszáj volt a mellére néznem. Szép kerek cicik. Tényleg egész nagyok! Amint észre vette MiHi, hogy a mellét nézzük elrohant. </div>
<div>
- Perverzek! - rohant utána JungKook. </div>
<div>
- Melyik hülye nem nézne két szép mellre? - nevetett Jimin. </div>
<div>
- Jimin! - vonyított Shyo. </div>
<div>
Rá néztem és teljesen mérgesen nézett. Nem mondott semmit csak arcon vágott és elindult valamerre.</div>
<div>
- Várj! Shyo! - szóltam utána. - A te melleid is szépek! </div>
<div>
- Hülye! - fordult vissza. </div>
<div>
Csak eltűnt én meg a fejemre tettem a kezem és becsuktam a szemem. Egészen addig pihentettem a zárva a szemem ameddig valaki keze nem csattant hátamon. Fájdalmas nyögést hangoztattam, majd elemelve a kezem a fejemről hátra fordultam. Bingo nézett rám, majd arcon vágott és elsietett mellettem. </div>
<div>
- Mi vagyok!?!? Valami babzsák?!?! - fordultam utána. </div>
<div>
- Eddig jártatok? - kezdett nevetni Suga. </div>
<div>
- Csak fogd be, Hyung! - néztem rá. - Nem csak én néztem MiHi mellét! </div>
<div>
- El ne mondjátok Jeannek! - kezdett rohanni a lányok után V. </div>
<div>
- Nem tudom mit vagytok így oda... - vonta meg a vállát JB. - Csak két mell... </div>
<div>
- Legalább érteni JungKooknak miért tetszik ennyire MiHi. - mosolygott paradicsom piros arccal JR. - Miért vagy ilyen vörös? - nevetett Mark és Junior arcát kezdte piszkálni. - Talán zavarban vagy? </div>
<div>
- N-Nem vagyok! - fordult el és ő is vissza indult a cuccokhoz. </div>
<div>
<a href="https://yellowslugreviews.files.wordpress.com/2014/05/hyeri-girls-day-lotte-water-park.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://yellowslugreviews.files.wordpress.com/2014/05/hyeri-girls-day-lotte-water-park.jpg" width="320" /></a>Szép lassan vissza döcögtünk a cuccokhoz és akkor már ott volt JungKook és MiHi is. MiHin a pólója is rajta volt. Amint észre vett fel állt és oda lépett hozzám. </div>
<div>
- Mióta jársz Shyoval? - szegezte nekem a kérdést. </div>
<div>
- H-hát... - a nyakamra simítottam és a távoli fagylaltost kezdtem bámulni. - Azt hiszem... Lassan két napja... - lassan néztem vissza rá. - Kérlek ne üss meg! - kezdtem nyávogni és a fejemhez emeltem mind két karom. </div>
<div>
- Dehogy ütlek. - mosolygott. - Még nem. De ha megbántod Shyot akkor megöllek... - suttogta el. - A melles részt leszámítva nincs több esélyed... Élj azzal amid van, de ha valami történik nagyon megbánod. </div>
<div>
- É-Értettem... - engedtem le a karom és hatalmasat nyeltem.</div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-39834388647696477392015-07-19T13:46:00.000-07:002015-07-20T00:52:35.525-07:002. Évad 13. Fejezet: Kanapé (+18)MiHi szemszögéből:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
El se tudom mondani mennyire boldog vagyok, talán még sose voltam ennyire boldog mint most. Már egy hete együtt vagyunk, de nem igazán volt alkalmunk újra közel kerülni egymáshoz. Próbák egymás hátán, ruha vásárlás a fellépésre, meg Jeannel is elmentünk párszor ruhát venni. Hwo pedig nem igazán beszél velem, de szerencsére Jun és JuSeo igen. JungKook elmondta, hogy Hwo lehallgatott. Nem kellene mérges lennem, mert végül is megcsaltam, de az se volt megoldás, hogy lehallgasson. A gyűrűt vissza küldtem neki a nyaklánccal együtt. Nem kell nekem semmi olyan amit tőle kaptam. Egy jó ideje Kooki nyakláncát hordom. Nagyon rég volt rajtam, de imádom. Szerencse ma szabad napunk van ezért több időt tölthetünk egymással mint tíz perc. Most is az egyik étteremben ülünk. Végre levehettem az átkozott maszkot és a napszemüveget.</div>
<div>
<a href="https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpt1/v/t34.0-12/11212461_835298293235054_1963993579_n.jpg?oh=914a2187f5713d051ebd1b9a914f0a28&oe=55AB7FDA" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpt1/v/t34.0-12/11212461_835298293235054_1963993579_n.jpg?oh=914a2187f5713d051ebd1b9a914f0a28&oe=55AB7FDA" width="228" /></a>- Nem hiszem el... - nézett az ablakra JungKook. - Ezek már megint itt vannak... </div>
<div>
Én is az étterem ablakára néztem. Egy csapat rajongó állt ott. Kezükben a telefonjukkal és minket néztek. Egy idő után tényleg nagyon bosszantó tud lenni. Nem értem miért olyan nagy szám, hogy együtt vagyunk. Vagyis... A rajongók szerint csak randizgatunk. Vissza néztem az előttem ülő fiúra. Rám nézett ő is és felemelte a kanalát. </div>
<div>
- Miért kapjuk meg előbb az evőeszközt mint a kaját? - kérdezte, majd a kanálra nézett. </div>
<div>
- Honnan tudjam! - kezdtem nevetni. - Add ide! - kaptam ki a kezéből a kanalamat. - Ne piszkáld az evőeszközömet! </div>
<div>
- Akkor mást piszkáljak...? - könyökölt az asztalra. </div>
<div>
- Hülye... - mosolyodtam el és keresztbe tettem a lábam. </div>
<div>
- Most miért? - döbbent meg és hátrébb ment az asztaltól. - Ha így öltözöl fel akkor ne csodálkozz, hogy ilyet mondok! Magamra néztem. Nem értem miért érdekli mit veszek fel. Mindig szóvá teszi, hogy miért veszek fel olyan ruhát amitől ő beindul. Vissza szoktam neki mondani, hogy akkor ezentúl overallban járok. Persze ő ezen csak nevetni tud, majd megölel. Mintha házasok lennénk esküszöm. </div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE1PPMNAQ_X-tI3iu9ghtejENmV6Hd7gf-C7YCPCFxnjmz0UfN1JEofIqJm5cTKdkC4V2yHxiBfoxdRimUgYMTvaqUMMzfFF2PYuuW6S4GythlubRrqo8kwp2IPRZwobM-hcZngsS0v_A/s1600/kerlek.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE1PPMNAQ_X-tI3iu9ghtejENmV6Hd7gf-C7YCPCFxnjmz0UfN1JEofIqJm5cTKdkC4V2yHxiBfoxdRimUgYMTvaqUMMzfFF2PYuuW6S4GythlubRrqo8kwp2IPRZwobM-hcZngsS0v_A/s320/kerlek.png" width="320" /></a>De talán most tényleg igaza van. Kicsit túl öltöztem. Jean és Shyo segített ma nekem. Nagyon szeretnek a cuccaim között kutatni. Egy fekete körszoknyát kerestek. Egy sport melltartót és felé egy csipkés fekete pólót. Egy magassarkú cipőt. A nyakamra egy szoros nyakláncot és a hajamba két masnit. </div>
<div>
- Jó. Igazad van. - sóhajtottam. - Vicces, hogy megbeszélés nélkül öltöztünk egymáshoz. - nevetett. - Te feketében vagy én pedig fehérben. És tényleg. Ő teljesen fehérben van. Fehér sapka, ing, hosszú farmer és sport cipő. - Bele látsz a lányok fejébe. - kuncogtam. - Ebéd után mi legyen? Elhúzta a száját és gondolkodni kezdett. Mint mindig. Nem tervezett semmit. Nem mintha baj lenne, így sokkal viccesebb. </div>
<div>
- Taníthatnál. - mosolygott. </div>
<div>
- Gitározni? - kérdeztem, de ő csak megrázta a fejét. Össze húztam a szemöldököm és kérdően kezdte rá nézni. </div>
<div>
- Csak mond, hogy igen és kész. - a szívó szálra harapott, de egy pillanatra se vette le rólam a szemét. Hihetetten, hogy mennyire perverz lett két év alatt. Tudom mire gondol. Annyira huncut! </div>
<div>
- És ha nemet mondok? - vettem el tőle a poharat, majd én haraptam a szívó szálra. </div>
<div>
- Akkor kénytelen leszek a bele egyezésed nélkül gyakorolni. - vette vissza. </div>
<div>
Elvörösödtem. Ez már nekem túl sok. Szerencse éppen akkor ért ki a kaja. Igaz, hogy nem szexelt míg nem voltam itt, de azt megtanulta, hogyan varázsolja vörösre az arcom anélkül, hogy hozzám érne. Az ő arca miért nem lángol? Sóhajtottam és enni kezdtem.Rá sem néztem. Hogy tud ilyet mondani? Ez annyira... Áh... Hülye... Megettük a kaját és JungKook fizetett. Szerencsére elmentek a megszállott rajongók. Hála égnek. </div>
<div>
- Hozzám vagy hozzád? - fordult felém Kooki. </div>
<div>
- Tényleg komolyan gondoltad? - kérdeztem vissza és felvontam a szemöldököm. </div>
<div>
- Természetesen. - mosolygott. - Nincsenek otthon a fiúk, esetleg... </div>
<div>
- Hülye vagy... - nevettem és elindultam valamerre. </div>
<div>
- Ismétlem. - nyúlt a kezem után és elkapta. Vissza néztem rá. - Ha nem egyezel bele akkor is gyakorolni fogok. Senki sincs otthon, tanárnéni.</div>
<div>
Nagyot nyeltem. Miért hív így? Nagyon zavaró, de... Talán én is akarom őt. Nem mondtam semmit csak a fiúk lakása felé vettem az irányt. Csendben mentünk hozzájuk. Ahogy beléptünk az ajtón felém fordult és magához húzott. Közelebb hajolt hozzám és az ajka az orromhoz ért. A kezét végig húzta a karomon, majd megcsókolt. Azonnal dolgozni kezdtek a nyelveink. Először az ő szájában, majd az enyémben. A felkarjába kapaszkodtam míg ő a kezével a combom alá nyúlt és fel emelt. Egészen a fotelig cipelt, majd rá dobott. Felnéztem rá és elkezdte kigombolni a fehér ingét. Akaratom ellenére haraptam az alsó ajkamra. Kigombolta, de nem vette le magáról. Még mielőtt rám vetette volna magát ismét felemelt, majd ő foglalt helyet a fotelban és a derekára ültem. </div>
<div>
- Akkor... - kezdte felfele gyűrni a csipkés pólót. - Hogy kezdjem tanárnő...? - suttogott. </div>
<div>
Nem mondtam semmit, csak a csupasz nyakára tapadtam, majd nagyot nyögött amikor nyalogatni kezdtem. </div>
<div>
- JungKook. - egyenesedtem fel és a szemébe néztem. - A szobádba kellene mennünk. </div>
<div>
- Minek? Nem jönnek haza a fiúk... - kezdte a nyakamat csókolgatni. </div>
<div>
- De... és ha... igen...? - csuktam be a szemem </div>
<div>
- Akkor... látnak... valami szépet... </div>
<div>
Elkezdte rólam levenni a pólót. Amint megvolt a földre dobta és a kezét végig húzta az oldalamon egészen a mellemig. Amint a dekoltázsomhoz ért végig húzta rajta a kezét, majd a melltartó pántját kezdte piszkálni és végül sikerült neki lentebb húznia a vállamon. </div>
<div>
- Nem bírom... - azonnal kulcscsontját kezdtem falni. Ahol értem össze vissza nyaltam, majd elkezdtem kiszívni. Míg én össze vissza nyálaztam a nyakát, addig ő feljebb ültetett magán pont a férfiasságára. Szörnyű érzés volt, hogy nem tud belém hatolni a fehérneműm miatt. Hogy egy kicsit még jobban felizgassam körözni kezdtem a csípőmmel. </div>
<div>
- Ahh... - nyögött fel. </div>
<div>
A keze a fenekemre talált és ő kezdte az ütemet diktálni. Remélem tudja, hogy még rajta van a nadrágja. Ahogy egyre inkább dudorodott az alsó tagja én annál inkább élvezkedtem. - Kooki! - hagytam abba a nyaka csókolgatását. </div>
<div>
- Ki akarok valamit próbálni... </div>
<div>
- Még pedig? - nézett a szemembe. A ködös tekintette valami iszonyat dögös volt. Nem hiszem, hogy érti mit beszélek. Óvatosan álltam fel és elé térdeltem. Kicipzároztam a nadrágját és levettem róla. A pólóm közelébe dobtam. Szét nyitottam a lábát és közéjük helyezkedtem. Pont szem magasságban ágaskodott a farka. </div>
<div>
- Mit akarsz MiHi? - nézett le rám. </div>
<div>
- V-Várj... - dadogtam el. A kezemet óvatosan a férfiasságára tettem és simogatni kezdem amire ő megemelte a csípőjét és hangosan nyögött fel. Egy darabig anyagon keresztül kényeztettem, majd elkezdtem leráncigálni róla a boxerét. Sikerült is. Azt is eldobtam, majd még közelebb ültem hozzá. </div>
<div>
- Mire készü... - nem tudta befejezni a mondatát mert teljes hosszába végig nyaltam a merev tagját. Egy erős morranást hangoztatott, majd kiengedte a bent összegyűlt levegőt. Elhajoltam tőle és nagyot nyeltem. Fura... Amikor Hwo akarta, hogy ezt csináljam sose mentem bele. Most meg én találtam ki, hogy ezt akarom csinálni. </div>
<div>
- Folytasd... </div>
<div>
Ismét végig nyaltam, majd a hegyét kezdtem piszkálni amire ő ismét nyögni kezdett. Az egész teste beleremegett abba amit csinálok vele. A számba vettem kevesebb mint a felét és szép lassan az egészet sikerült eltüntetnem a számban. Össze csuktam a szemem és fel-le kezdtem dolgozni. Közben a combját simogattam. </div>
<div>
- Állj! - szólt rám az alattam szenvedő Kooki. - Ne! Nem bírom! </div>
<div>
Kiengedtem a számból és hátrébb ültem, majd megtöröltem a szám. JungKook fel állt és a kezemnél fogva fel rántott. Alig állt a lábán, de minden erejét össze szedve dobta le rólam a melltartóm és harapott a mellbimbómra. Ha nem tartana össze esnék. Nyögni kezdtem amikor nyalogatni kezdte. A kanapéhoz vitt és a hátamra fektetett. Ledobta az ingét. Megemelve a derekam lehúzta a szoknya cipzárját és egy könnyű mozdulattal hajította el. Becsuktam a szemem és hagytam, hogy levegye a bugyim. Amint levette szét nyitotta a lábam és közéjük helyezkedett. </div>
<div>
- Ha már te is csináltad akkor én is megpróbálom. - mosolygott fel rám. </div>
<div>
Nem volt időm felfogni, hogy mit akar, mart abban a pillanatban végig nyalta a nyílásom. Kipattant a szemem és a fejem alatt lévő dísz párnába markoltam. </div>
<div>
- Ne! - vonyítottam. - E... Elég! - ismét becsuktam a szemem és oldalra döntöttem. </div>
<div>
Úgy kezdett el lent kényeztetni mintha a számat csókolná. Egyre jobban vonaglottam alatta. Isteni érzés volt. Minden egyes szívás közelebb juttatott az elmenéshez. Sajnos túl későn kaptam észbe. </div>
<div>
- JungKook! - sikítottam és elélveztem. - Ez... - hatalmas levegőket vettem amikor a száját éreztem az enyémen. Nem volt időm pihenni, mert ő azonnal belém hatolt. Nem olyan szép lassan. Azonnal tövig bennem termett. - Hülye... - motyogtam és megemelt fejemet vissza döntöttem a párnára. </div>
<div>
- Végre ezt is hallottam... - harapott a fülcimpámra. - Eddig volt lassú és közepes. Akkor most jön a gyors...</div>
<div>
<br /></div>
Shyo szemszögéből:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Sikeresen eltudtam venni Jimin sapkáját. Egészen addig volt a fejemen míg Mark le nem vette. Mérgesen kezdtem a hajamat igazgatni. Megszerzem erre elveszi az a majom. </div>
<div>
- Hülye! - fordulok felé és ököllel kezdem ütni a nálam tíz centivel nagyobb fiút. - Hülye! Hülye! Hülye! </div>
<div>
- Tudom miért szeretek Shyoval lenni. - nevetett Mark. - Olyan mint egy öt éves! </div>
<div>
- Idióta! Idióta! Idióta! - sokkal erősebben ütöttem tovább. - Ne hidd, hogy a te fejedről nem veszem le te törpe! </div>
<div>
- Törpe? - nevetett Jimin. - Akkor én is az vagyok? </div>
<div>
- Igen! Te is kicsi vagy! Haey sokkal nagyobb mint ti! - hagytam abba Mark mellkasa ütögetését. </div>
<div>
- Ezzel nem vitatkozok. - vont vállat Haey egy elégedett mosolya az arcán. </div>
<div>
- Tényleg? - karolta át a lányt Mark. </div>
<div>
- Akkor csináld ezt, ha a kezedbe veszel egy borotvát és megborotválkozol! - lökte le a fiú kezét Haey. - Olyan a hónaljad mint egy dzsungel! </div>
<div>
- Mert nem mindegy milyen... - motyogta Mark és leeresztette a karját maga mellé, majd szorosan magához nyomta. </div>
<div>
- Ha már itt szerelmeskedtek. - kezdett nevetni J-Hope. - Hol van JungKook és MiHi? </div>
<div>
- Randiznak. - válaszolt Bingo. - Vagyis... Azt hiszem... </div>
<div>
- Tuti mást is csinálnak... - sóhajtott V. - Bele se merek gondolni. Szerencse hogy nálatok vannak lányok. </div>
<div>
- A-a... - mosolyogtam. - MiHi azt hiszi otthon vagyunk. Csak nálatok lehetnek. </div>
<div>
- Ha a kanapén csinálják mind kettőt megfojtom! - kezdett gyorsítani a lépésein Suga. - Imádom azt a kanapét! Az kell, hogy össze mocskolják szegény kicsi Chit! </div>
<div>
- Chi? - kérdezett vissza JR. </div>
<div>
- Baj van azzal, ha elnevezem a kanapét? - ráncolta a homlokát YoonGi. - Mióta VALAKI kinyírta Emmát azóta vigyázok az új barátnőmre. </div>
<div>
- Az véletlen volt Hyung! - akadt fent V. - Nem akartam én tönkre tenni! Véletlenül ömlött rá a rámen. Higgy nekem! </div>
<div>
- Kicsit beteges, hogy egy kanapéval kavarsz... - rázta meg a fejét BamBam. </div>
<div>
- Mondja nekem az aki két éve nem feküdt le senkivel. - mosolygott gúnyosan vissza Suga. </div>
<div>
- Azok után nem tudtam mással lefeküdni. - bámult a földre. - De az nem azt jelenti, hogy nem randizok! </div>
<div>
- Sugar! - a kiabálásra mind felkaptuk a fejünket. Csak nem az amerikai modell ikrek? Ez megint vicces lesz. - Istenem! - értek oda hozzánk. - Még mindig olyan helyes! - mosolygott Darci a kék hajú. </div>
<div>
- Még mindig Suga! - indult el YoonGi vörös arccal. </div>
<div>
- Darci akadj le YoonGi oppáról! - szólt a húgának Daria és Sugához lépett, majd a karjába karolt. </div>
<div>
- Én láttam meg Sugar oppát! - kapta el a másik karját a fiatalabbik. - Ő az enyém! </div>
<div>
- Azt akarod, hogy kinyírjalak!? - ordított a testvérére Daria. - Túl fiatal vagy hozzá! </div>
<div>
- A fene abba a pármásodpercbe! Ha kell kitépem a hajad! - engedte el Suga kezét Darci és a nővére felé fordult. </div>
<div>
- Menj vissza és játssz a disznókkal, Daria. - tette csípőre a kezét és gúnyosan a nővérére mosolygott.</div>
<div>
- Te kis... - engedte el ő is a fiút. - Keress mást! Biztos találsz olyan fiút aki képes elviselni a ronda arcod. </div>
<div>
- Kis mellű! - kiabált Daria. </div>
<div>
- Már nem azért, de nem ugyan akkora a mellük? - suttogott Jackson. </div>
<div>
- Ha engem kérdezel mind kettő dinnye. - vont vállat J-Hope. </div>
<div>
- Perverzek... - mondtam és rosszallóan megráztam a fejem. </div>
<div>
- Valaki! - fordult felénk Suga. - Segítsetek! - a hajába túrt és vörös arccal meredt ránk. </div>
<div>
- Miben!? - nézet rá a két iker. </div>
<div>
- Lányok. - sóhajtott Haey. - Lassan mennünk kellene a fotózásra. </div>
<div>
- Igazad van... - fordult Haey felé Daria. - Elvigyünk? </div>
<div>
- Van kocsid? - kérdeztem. </div>
<div>
- Ja. - mosolygott. - Mind kettőnknek. </div>
<div>
- Megköszönném. - Markhoz fordult Haey és megpuszilta. - Sziasztok! A két iker csókot küldött Sugának, majd elmentek. Mark félrehúzott szájjal nézett a barátnője után. </div>
<div>
- Haver... - ráncolta a homlokát Jackson. - Mióta vagytok házasok? Harminc éve? Rendes csókra nem telik? </div>
<div>
- Hagyjál! - mordult fel Mark. - Nem értem mi baja van. Ha esetleg egy héten egyszer sikerül eljutni egy ágyig ő azonnal közli, hogy vécéznie kell, fáj a feje, vagy fáradt. Elegem van! Vissza akarom kapni a barátnőmet! - toporzékolt. </div>
<div>
- Remélem Jeannek nem fog eszébe jutni ez! - fehéredett el V arca. - Bele halnék, ha nem láthatnám me... - JR.-re nézett és nagyot nyelt. - Befogtam... - nézett le a mérges bátyóról. </div>
<div>
- Lehet Haey... Rosszul érzi magát. - mondta Bingo és a hajába túrt. - Lehet azt hiszi megrekedt a kapcsolatotok. Már két éve együtt vagytok. Biztos tovább akar lépni. </div>
<div>
- Tovább?! Azt várja, hogy megkérjem a kezét?! Vagy gyereket akar?!?! - csapott az arcára Mark. </div>
<div>
- Hát... - szólt bele a beszélgetésbe BamBam. - 23 évesek vagytok. Lehet szeretne veled lakni. </div>
<div>
- N-Nem tudom... Nekem egy kicsit gyors... Vagyis... Ha együtt laknánk nem lenne időm a bandára. </div>
<div>
- Szereted őt? - néztem Markra. </div>
<div>
- Igen. - bólintott. </div>
<div>
- Akkor nem mindegy, hogy hol szereted? Mármint... Biztos boldog lenne, ha együtt laknátok. Sokkal több időtök lenne egymásra. Én nagyon örülnék, ha együtt lakhatnék azzal akit szeretek. - mosolyogtam. </div>
<div>
- Álmodozik. - nevetett JB. </div>
<div>
- Gonoszak vagytok... - kezdtem gyorsítani. </div>
<div>
Nagyon sokat gondolkodtam ezen a szerelmes témán. Szinte minden nap eszembe jut Jimin a csókja óta. Ha csak bele gondolok, hogy ő és én egy szobában... Elönt a forróság és hevesen kezd verni a szívem. Az arcom vörös lesz és kényszert érzek arra, hogy a plüssökkel csókolózzak. Annyira szeretném, ha Jimin csak rám figyelne! Csakis rám! </div>
<div>
- Ne már Shyo. - karolt át J-Hope. - Olyan vagy mint MiHi! Mindenen megsértődsz! </div>
<div>
- Nem is! - álltam meg. - Nem sértődök meg, csak elegem van, hogy folyton basztattok! Mindennel! Akármit csinálok hülye vagyok! Elegem van! Örülnék, ha úgy kezelnétek mint egy 17 évest nem pedig mint egy óvodást! </div>
<div>
- Istenem... - temette a kezébe az arcát a barátnőm. - Abba hagytad? </div>
<div>
- Nem! Baszd meg! - adtam ki magamból minden. </div>
<div>
- Mit mondtál? - kérdezte. </div>
<div>
- Nem érdekelsz! </div>
<div>
Hátat fordítva nekik rohanni kezdtem hazáig. Nem érdekelt, hogy most Bingo mennyire ideges. Én sose lehetek az. Mindig tűrnöm kell, hogy szekálnak. Ahogy egyre közelebb értem a lakásunkhoz lassítani kezdtem. Már majdnem haza értem amikor valaki elkapta a csuklóm. Megálltam és ledöbbenve néztem hátra. Meglepetésemre Jimin állt ott és egy pillanatra se nézett el rólam. </div>
<div>
- M-Miért jöttél utánam? - kérdeztem. </div>
<div>
- Mert szeretlek... - vörösödött el az arca. </div>
<div>
- Mi? - döbbentem le és oldalra döntöttem a fejem. </div>
<div>
- Szeretlek SeoHyeon. - ismételte meg. Nem tudom erre hogyan kellene reagálnom vagy mit kellene mondanom. Én még sose szerettem senkit, csak anyáékat. Lehet, hogy volt rajongási lázam más fiúk iránt, de még ilyet nem éreztem. </div>
<div>
- Azt hiszem én is téged... - a mellkasát kezdtem bámulni. </div>
<div>
- Ennek örülök... - húzott közelebb magához, majd megölelt. - Megcsókolnálak, de... Akkor nem bírnék magammal... </div>
<div>
- N-Nem bírnál? - toltam el magamtól és a szemébe néztem. - Hogy érted? </div>
<div>
- Akarlak. - suttogta. </div>
<div>
<a href="http://data3.whicdn.com/images/59735237/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://data3.whicdn.com/images/59735237/large.jpg" height="320" width="291" /></a>Végig futott a hátamon a hideg. Arra utal, hogy le akar velem feküdni?! Én erre még nem állok készen! Ő már rég nem szűz. </div>
<div>
- Jimin... </div>
<div>
- Bocsi... - nagy levegőt vett, majd elmosolyodott. - Addig várok ameddig be nem töltöd a 18-at. Az mikor is lesz? </div>
<div>
- Májusban. </div>
<div>
- M...Májusban!? - akadt fent a szeme. - Az... Még egy év! </div>
<div>
- Nem tehetek arról, hogy mikor születtem! - nyávogtam el. - Ha neked nem felel meg akkor keress mást! </div>
<div>
- Ha JungKook képes volt két évet várni akkor nekem egy év semmiség lesz! - mosolyodott el akár egy nyertes. - Nem lehetne az, hogy az én szülinapi ajándékom TE legyél? - válasz képpen csak bólintottam. - Akkor készülj. Olyat fogok majd tenni amit sose felejtesz el... - hajolt a fülemhez és bele suttogott. </div>
<div>
Megremegtem és alig tudtam megállni a lábamon. Már most félek.</div>
<br />
Suga szemszögéből:<br />
<br />
<div>
Nem szeretem amikor egy lány nyomul egy fiúra. De az, hogy két lány nyomul rám... Félek... Rendesen félek attól a két lánytól. Olyanok mint a piócák. Mondjuk nem lehet rossz két modell csajjal hemperegni, de azért na. Férfi vagyok és van méltóságom. Azok hátul veszekedni kezdtek, majd Shyo elrohant mellettem. </div>
<div>
- Nem értem miért kell őt ennyire zaklatni! - ordított Jimin és elrohant a lány után. Vissza rázódtam a traumából ami a két lány miatt ért, majd hátra fordultam. Csak ledöbbenve néztek egymásra a többiek. </div>
<div>
- Mindenki szerelmes? - kezdtem nevetni. </div>
<div>
- Te csak fogd be vörös arcú! - nézett rám mérgesen Jin. - Biztos megint valami perverz gondolaton jár az a mocskos fejed! </div>
<div>
- Pont te mondod? Mindig amikor kajálunk tiszta vörös az arcod! El se tudom képzelni mire gondolsz. - fűztem össze a karom a mellkasom előtt. </div>
<div>
- Meleg a kaja! - vágott vissza. Nem láttam értelmét, hogy vitatkozzak vele. Hiszek neki mert ő már nem olyan fiatal mint a többiek. Mondjuk nem csodálnám, ha tényleg csupasz nőkre gondolna. Senki nem tudja, hogy Jin mikor volt utoljára valakivel kettesben. Haza indultunk. Egyedül mentem elől és hátul jöttek mögöttem a többiek. Bingo haza fele vette az irányt, ezért csak tizenketten mentünk hozzánk. Hatalmas gombóccal a torkomban nyitottam ki az ajtót. Ha ezek a kanapémon basznak megölöm őket! Benyitottam és csodák csodájára nem volt sehol senki. Éljen! Megkímélték Chit! </div>
<div>
- Hol vannak? - kérdezte V és körbe nézett. </div>
<div>
Mellettem mindenki a lakásba áradt. Csend volt egészen addig ameddig nyílt az egyik szoba ajtó és JungKook lépett ki rajta. Összesen egy alsó fedte az érzékeny pontját. </div>
<div>
- Sziasztok. - köszönt az arcán egy halvány mosollyal Kooki.<br />
<a href="http://41.media.tumblr.com/1c4f9b9ef2e081ba6f7408ab58464db9/tumblr_nnox5laDWv1s7eidoo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://41.media.tumblr.com/1c4f9b9ef2e081ba6f7408ab58464db9/tumblr_nnox5laDWv1s7eidoo1_500.jpg" height="320" width="239" /></a>- Ha MiHi is kiszalad egy szál semmiben kiugrok az ablakon. - nevetett JR.<br />
- Alszik. - nevetett JungKook.<br />
- Vagy úgy. - nevettem én is. - Ugye ebből nem lesz gyerek?<br />
- Idióta! - torzult el a kölyök arca.<br />
- JungKook... - jött ki Kooki szobájából MiHi. Kooki pólója volt rajta. Aranyos volt. A haja lófarokba volt fogva és a szemét dörzsölgette. - A-Azt hiszem én megyek... - amint meglátott minket vissza ment oda ahonnan kijött.<br />
- Ha már ennyire össze melegedtetek akkor elmehetnénk valamelyik nap közösen valahova. - dobta be az ötletet Rap Monster.<br />
- Aquapark! - mosolygott. - MiHi nem szeret csúszdázni. Tökéletes lenne, ha ketten csúsznánk.<br />
- Már nem azért JungKook. De te se szeretsz. Mindig vonyítasz amikor csúszunk. - rázta meg TaeHyung.<br />
- Jó... De ez most más lesz! - kezdett nevetni. Kicsit megijesztett az amit csinált. Nagyon gonosz tud lenni, de remélem nem készül semmi másra.<br />
- Rendben! - mosolyodtam el. - Én benne vagyok.<br />
- Daria és Darci is jönni fog? - kérdezte Jin.<br />
- Fenéket! - csattantam fel.</div>
<div>
<br />
<br />
<br />
Köszönöm a hiba javítást Lilly Venczelnek. :D </div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-60095489584064115792015-07-14T12:57:00.000-07:002015-07-14T13:11:50.321-07:002. Évad 12. Fejezet: Cseresznyevirág fa JungKook szemszögéből:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
A szobában megfagyott a levegő. Én meredtem MiHire BamBammal és Hwoval. Shyo, Bingo, Jun és JuSeo a földet bámulta, esetleg néha néha fel néztek ránk. Ők tudták? Tudták és nem mondták el? A többiek pedig engem és Bhuwakult néztek. Nem tudom mit mondjak. Lehet, hogy volt egy gyerekem? Lány volt vagy fiú? Istenem... Velem miért nem beszélt erről!? Az én gyerekem is volt! Lehet nem az enyém volt, hanem BamBamé, de tisztán emlékszem, hogy mi nem védekeztünk akkor. Megakarok szólalni, de nem megy. Egy szó se jön ki a torkomon, de a gondolatok megölnek. Mit csináljak most? Végig mértem az előttem álló MiHit. Ahogy az arcára találtam oda ragadt a szemem. Sírni kezdett. A szája elé emelte a kezét és átgázolva Hwon elrohant.<br />
<div>
- Te... - állt fel Shyo. - Szívtelen vagy! Szívtelen és... és... </div>
<div>
- Én a szívtelen?! - ordított HyunWoo. - Engem csalt meg! - mutatott magára.</div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEiPEbqCXEznX3RHIjmAlSKHg45ThS8wFcdHhB6zxzKkljHutQgGT_yh4FsSKglDc9ppM2oALU77YA71UDs_18zfW-XByQH3e9d6SOre9O-0TxWbyt6rvwwHb7y8sRhheRmpI92-QrNuC597U3dtLDF8SL4cvxZn3vQtHz0j-qLfk91i3VhsG5LCncnvvi7yZ0xN6EitEo83FCsRk-lSlA=" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" src="http://24.media.tumblr.com/5900c7cd8f668ae0ff0a91801325ff50/tumblr_mw4qduWTkV1svb0geo2_500.gif" height="160" width="400" /></a>- Honnan tudtad? - álltam fel. - Hogy hallottad? - lepillantottam a földre és össze szedtem a gondolataimat. </div>
<div>
- Nem mindegy az neked...? - sziszegte és elő villantak a hófehér fogai. - Remélem legalább most boldog vagy... - fordított nekem hátat. </div>
<div>
- Válaszolj a kérdésemre! - ordítottam. - Játszod a lazát, de egy senki vagy! Tudni akarom, hogy hogyan hallottad! </div>
<div>
- A gyűrű! - fordult felém. - A kibaszott gyűrűben egy mikrofon van. </div>
<div>
- Te... Nem bíztál MiHiben? - szólalt fel Bingo. - Nem bíztál a barátnődben!? Ha nem lettél volna olyan idióta MiHi nem fekszik le mással! - lépett elém Bingo. - Igaza van JungKooknak.... Egy senki vagy. - a hátára kapta a táskáját és elment. </div>
<div>
- Baba...? - motyogta BamBam. A fekete hajába túrt két kézzel. Halálra lett rémülve. Csak engem nem zavar? Vagyis... Az zavar, hogy velem nem beszélt. - A-Az nem lehet! - rázta meg a fejét. </div>
<div>
- Tudom... - sóhajtottam. A falhoz mentem és beleütöttem. Lehet, hogy én nagyon is akartam volna azt a babát? </div>
<div>
- Jun én haza mentem... </div>
<div>
Hwo villám gyorsan rohant el, de mielőtt ki ment volna az ajtón egy hangosat szívott az orrán. Ő is sír. Tudom, hogy szereti MiHit. Nagyon szeretheti, ha ennyire nem akarta magára hagyni, de én MiHi helyében meglennék sértődve, hogy nem bízott benne. Lehet ez volt a baj az egészben. Ha csak egy kicsit jobban bízik benne akkor MiHi tegnap vele lett volna este és nem velem. De ha nem fekszik le velem akkor sose tudom meg, hogy majdnem született egy gyerekem. Nagyon sok kérdésem van MiHihez. Rengeteg! </div>
<div>
- Én is megyek. - sóhajtott Jun. - A végén még valami ökörséget csinál. - ő is elhagyta a szobát.</div>
<div>
- Shyo. - fordultam a lány felé aki teljesen ártalmatlanul állt a szoba közepén. - Hova megy MiHi, ha veszekedtek? </div>
<div>
- Ha veszekszünk? - gondolkodott el. - A temető mellett van egy nagyon öreg cseresznyevirág fa. Oda szokott menni. </div>
<div>
- Köszönöm. - indultam volna el. </div>
<div>
- Én is veled megyek! - állt fel Suga. </div>
<div>
- Ezt nekem kell vele megbeszélnem. - néztem YoonGira. - Most az egyszer felnőttként kell viselkednem. - mosolyodtam el.</div>
<div>
Meg sem várva a reakcióját futásnak eredtem. Mindent tudni akarok! Mindent! Érdekel, hogy milyen lehetett. Lehet még akkor semmit nem tudott róla, de engem érdekel, hogy jól volt-e, egészséges volt-e. Tudni akarok, hogy miért nem hívott fel és miért nem mondta el, hogy mi van. Lehet, hogy nem voltunk jóba, de jogom lett volna nekem is tudnom. Én voltam az... apa...</div>
</div>
<br />
MiHi szemszögéből:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Hogy fogok én ezek után bárkivel is beszélni? Nincs senkim... Anyáék messze vannak Nikivel együtt, Hwo biztos nagyon mérges... A többiek pedig... Biztos mindenki lenéz... Szörnyen érzem magam. Szerettem Hwot, de... de akkor amikor JungKookkal csókolóztam semmit nem éreztem iránta. Most meg egy fán ülök és azt tervezem, hogy mit csináljak most. Az egyik vastag ágon ültem. Már nem igazán van rajta virág. Nyár van és a fa tavasszal virágzott. Sajnos. Szeretem ezt a fát. Rengeteg virágot hoz. Egy mozdulattal töröltem le az arcomat eláztató könnyeket. A pólóm ujja tökéletesen alkalmas volt arc törlésre. A fejemet a fa törzsének döntöttem és megszívtam az orrom. </div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEgWu69o9fXvoHF4aQAO3nT0XjMeRUIIXOD0v-T4DyBLt5iz9zxrfrEqbCQbAIlIfyRE0OZfeLDrlbMhrlWtd-cCtwOCv53UZZZnCNOa1Px3zR2Y-yXpmGo4PGZEehWoX4d0BPoAJ9QQ_6XKtUYft3rvowzpzDLd8Qgb4PylADxEVMvdrWSgQD47hwZGxQO7JCtk5dzJLjTjrO1FhPqJhw=" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://25.media.tumblr.com/0f220f3010c4e5459e3c103487ee382c/tumblr_mp9wb9iBUU1roqiz1o1_500.gif" height="219" width="400" /></a>- Kell egy zsepi? - lenéztem és JungKook aranyos mosolyával találtam szembe magam. Nem mondtam semmit. - Gyere le. </div>
<div>
- Menj el... - szipogtam. </div>
<div>
- Kérlek, gyere le! - kérlelt tovább. Nem szólaltam meg csak indultam volna lefele, amikor ő szét nyitotta a karját. - Elkaplak. Nagyot nyeltem és óvatosan leestem egyenesen Kooki kezébe. A karjában tartott és a szemembe nézett. Letette a lábam és fel álltam. Elakartam fordulni, de elkapta a kezem és magához húzott. Erősen szorított magához és közben a fejemet simogatta. Nem mérges? Miért jött utánam? Én a helyében soha nem beszélnék velem... </div>
<div>
- Sajnálom... - szipogtam. </div>
<div>
- Ne sajnálj semmit! - szorított még inkább magához. - Én akkor is szeretlek... </div>
<div>
- Sz-Szeretsz...? - suttogtam. </div>
<div>
- Igen. Pont úgy mint tegnap este. Nálad senkit nem szeretek jobban, MiHi... - hajtotta a fejét a nyakamhoz és az előbb említett testrészemhez nyomta a száját. Kénytelen voltam megölelni. Annyira jó érzés volt, hogy itt van nekem. - Elmesélnéd mi volt amikor kiderült? - fújt a nyakamba. </div>
<div>
- Igen... - bólintottam és lecsuktam a szemeimet. Hátrébb tolt magától és megcsókolt. Édes, puha ajkai az enyémre tapadtak. Viszonoztam a csókot. A heves csók közben a nyelve az én számba vándorolt. Egymást faltuk a kedvenc cseresznyevirág fám alatt. Bűntudat nélkül csókolózhattam azzal a fiúval akibe halálosan szerelmes vagyok. Halálosan szerelmes vagyok JungKookba? Igen... Azt hiszem tényleg nagyon szeretem.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Suga szemszögéből:<br />
<div>
<br />
<div>
Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. MiHi... terhes volt? Terhes volt és szart nekem elmondani. Már megint úgy érzem, hogy nem is vagyunk barátok. Ahányszor próbálok felé közeledni ő ellök. Minden új titokkal távolabb kerülök tőle. Pedig szeretem. Olyan mint a húgom és egyben a szerelmem. Nem tudom elmondani mi játszódik le a fejemben. Már megint zavarodott vagyok és csalódott. Lassan ültem vissza a kanapéra. A térdemre dőltem és a hajamba túrtam. Nekem is el kellet volna mennem JungKookkal. Remélem minden jól alakul. Nem akarom, hogy azok után, hogy tegnap lefeküdtek egymással megint veszekedjenek. </div>
<div>
- Na jó... - - sóhajtott Mark. - Semmit nem értek! - kezdett nyomorában könnyeket hullatni a nevetéstől. </div>
<div>
- Már én se vagyok teljesen egyenesben... - húzta el a száját Jin. - Most akkor... mi van? Valaki igazán elmondhatná, hogy mi van. </div>
<div>
- Tegnap MiHi és JungKook lefeküdtek egymással. - engedtem le a kezem a fejemről. </div>
<div>
- És akkor a baba? - nézett rám Jimin. - Volt egy kis baba? </div>
<div>
- Nem volt... - rázta meg a fejét Shyo. - MiHi... Nem akarta, hogy megtudjátok. - ült le elénk törökülésbe. A hosszú barna haja a jobb válla elé hullott. A szájára harapott és az ölében lévő kezét kezdte bámulni. - Csak... Egy hónapos volt a baba... Napokig gondolkozott, hogy mit tegyen aztán... Gyógyszerekkel... </div>
<div>
<a href="https://pbs.twimg.com/media/CAc4cGpU8AAqCzK.jpg:orig" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://pbs.twimg.com/media/CAc4cGpU8AAqCzK.jpg:orig" width="240" /></a>- De... De ugye... Jól van MiHi? - kérdeztem. - Vagyis... Nem tett magában kárt? Ugye? </div>
<div>
- Dehogy... Szerencsére nem. Sok minden történt utána és akkor nem igazán volt ideje szomorkodni. - mosolygott a földön ülő lány.</div>
<div>
- Ha megkérdeznék ki a példaképem, azonnal rá vágnám, hogy MiHi. Ő olyan... Erős... - nevetett. JuSeo sóhajtott, majd fel állt és a nyakára simított. A vállára kapta a táskáját, majd a kezébe Shyoét és a lány mögé állt. </div>
<div>
- Menjünk Shyo. - szólt neki a fiú. - Haza kísérlek. </div>
<div>
- Oké... - állt fel Shyo. Elvette JuSeotól a táskát és elmentem. Jimin villámokat szórva nézett a két távozó ember után. </div>
<div>
- Mi van Jimin? - kérdezte V. </div>
<div>
- Semmi! - vette le az ajtóról a szemét. - Nekünk is mennünk kellene. Lehet JungKook és MiHi már nálunk vannak. </div>
<div>
- Igaz. - mosolygott J-Hope. - Nagyon szeretnék beszélni MiHivel. </div>
<div>
- Szerintem ne hozzátok fel előtte a témát. - rázta meg a fejét JR. - Nem akarta, hogy tudjuk. Nem lenne jó, ha felhoznátok a témát. Sírna és szomorú lenne. </div>
<div>
- Igaz... Elég lesz, ha ő és JungKook megbeszélik. - mosolygott Mark is. </div>
<div>
- Biztos, hogy nem az enyém? - nézett fel BamBam. - Vagyis... Istenem... Úgy nem az enyém volt? Mi védekeztünk! Emlékszem! </div>
<div>
- Biztos JungKooké. - sóhajtott Jimin. - Mielőtt lefeküdtek bementem hozzájuk. Illetve JungKookhoz. Aztán vissza mentem a szobámba és hallottam... azt... A lényeg, hogy nem volt náluk gumi. </div>
<div>
- Felelőtlen marhák! - kaptam le a fejemről a sapkám. - Idióták! - kezdtem a szobában járkálni. </div>
<div>
- Nyugi van! - pattant fel Jin és átkarolta a nyakam. - Minden rendben lesz! MiHi jól van! </div>
<div>
- Remélem mindent megtudtak beszélni... Nem akarok megint sírásra elaludni.<br />
<br />
Köszönöm a hiba javítást Lilly Venczelnek. :D </div>
</div>
</div>
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F24.media.tumblr.com%2F5900c7cd8f668ae0ff0a91801325ff50%2Ftumblr_mw4qduWTkV1svb0geo2_500.gif&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEiPEbqCXEznX3RHIjmAlSKHg45ThS8wFcdHhB6zxzKkljHutQgGT_yh4FsSKglDc9ppM2oALU77YA71UDs_18zfW-XByQH3e9d6SOre9O-0TxWbyt6rvwwHb7y8sRhheRmpI92-QrNuC597U3dtLDF8SL4cvxZn3vQtHz0j-qLfk91i3VhsG5LCncnvvi7yZ0xN6EitEo83FCsRk-lSlA=" --><!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F25.media.tumblr.com%2F0f220f3010c4e5459e3c103487ee382c%2Ftumblr_mp9wb9iBUU1roqiz1o1_500.gif&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEgWu69o9fXvoHF4aQAO3nT0XjMeRUIIXOD0v-T4DyBLt5iz9zxrfrEqbCQbAIlIfyRE0OZfeLDrlbMhrlWtd-cCtwOCv53UZZZnCNOa1Px3zR2Y-yXpmGo4PGZEehWoX4d0BPoAJ9QQ_6XKtUYft3rvowzpzDLd8Qgb4PylADxEVMvdrWSgQD47hwZGxQO7JCtk5dzJLjTjrO1FhPqJhw=" -->SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-28611220917471606672015-07-09T02:24:00.000-07:002015-07-10T02:10:18.830-07:002. Évad 11. Fejezet: Boldogság vagy boldogtalanság? MiHi szemszögéből:<br />
<br />
Lassan nyílt ki a szemem. Amint teljesen nyitva volt a szemembe világított a reggeli napfény. Vissza csuktam a szemem és erőt vettem magamon. Nehezen, de fel ültem. Ismét kinyitottam a szemem és körbenéztem. A tegnapi ruhák szanaszét a szobában. Lelógattam a lábam az ágyról és a vékony takarót magamra tekerve álltam fel. Hol van JungKook? Mezit láb indultam ki a nappaliba, amikor szembe jött velem JungKook. Megtalálta a fürdőben a plusz köntöst.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhToIhIRZ4fNgJDLolua7clxAqziHLpZpok9yVe8T1-CNexI2MSuYlPV62rUasizv-d95hZHw5FeNWphVvtdyAcCmceNaJHJgaYqVX-bP03-LLvP6mQ74J20gGQqRzv7t5kAtZ_iC6Xzsk/s1600/11696538_829905587107658_626283594_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhToIhIRZ4fNgJDLolua7clxAqziHLpZpok9yVe8T1-CNexI2MSuYlPV62rUasizv-d95hZHw5FeNWphVvtdyAcCmceNaJHJgaYqVX-bP03-LLvP6mQ74J20gGQqRzv7t5kAtZ_iC6Xzsk/s320/11696538_829905587107658_626283594_n.jpg" width="232" /></a>- Jó reggelt. - lépett hozzám. Felemelte a fejem a kezével és megcsókolt. Hevesen kezdett verni a szívem. A csók mindet eszembe juttatott tegnap estéről.Az érintését amit még mindig érzek a testemen. Remélem, hogy ő is ugyan így érez és most ő is majd meghal, ha csak vissza emlékszik.<br />
- Neked is... - támasztottam a homlokának a fejem.<br />
Éreztem, hogy a vizes haja az egész homlokomat eláztatja, majd a víz csepp végig folyik az arcomon. Gyorsan észbe kaptam. Bingo haza fog jönni! - JungKook. Menned kell... - motyogtam.<br />
- Miért? - fogta meg a kezem.<br />
- Bingo... Haza fog jönni és vele lesz Jun is! El kell menned.<br />
- És mi van ha meglátnak? - nézett a szemembe és felemelte a fejét. - Olyan nagy baj lenne?<br />
- N-Nem... De kérlek JungKook. - csuktam be a szemem.<br />
- Rendben. Elmegyek, de ígérd meg, hogy amint lehet újra az enyém leszel... - törölte meg az arcom. Megállította a vízcsepp útját ami már az államon tartott.<br />
- Megígérem. - nyitottam ki a szemem és az arcára tettem a kezem. - Mit mondasz, majd a fiúknak? - kérdeztem.<br />
- Még nem tudom... Valamit ki kel találnom. - harapott az alsó ajkára. - Legalább most van egy közös titkunk. - mosolyodott el.<br />
A kezét a derekamra tette és ismét megcsókolt. A vállába kapaszkodva nyaltuk egymást. Istenem... Hogy fogom ezt az egészet megmondani Hwonak? Hogy fogok a szemébe nézni? Mi lesz, ha álmomban olyat mondok, majd amivel leleplezem magam? Bántani fogja JungKookot? Bántani fog... engem...?<br />
- Bocs, hogy nem vártalak meg a zuhanyzással. - teljesen elmerültem a bűntudatban úszó szemében.<br />
- Semmi baj... - mosolyogtam. A telefonom csörögni kezdett a szobámban. Bementem érte a nyomomban JungKookkal. Bingo.<br />
- Szia. - vettem fel.<br />
- <span style="color: red;">Szia... Hallod... Ömm... Beszéltem Shyoval. Azt mondta nem megy haza. Szóval... Hoznál nekem ruhát a próbára? </span><br />
- Alsó neműt is?<br />
- <span style="color: red;">Igen... Előre köszi...</span><br />
- Igazán nincs mit! A próbán találkozunk! Szia.<br />
- <span style="color: red;">Szia. </span><br />
Letettem a telefont és Kooki felé fordultam aki várta, hogy elmondjam neki kivel beszéltem.<br />
- Tegnap nagyon lemelegedtél. - pusziltam arcon. - Lehet újra zuhanyoznod kellene, hogy minden izzadság lejöjjön... - kezdtem a nyakát csókolgatni.<br />
- I... Igen... Igazad van... - sóhajtott. - Újra elmegyek fürdeni... - egy mozdulattal engedte ki a kötést és a földre esett a takaró. - De te is jössz most.<br />
- Még szép... - kezdtem kikötni a köntöst.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
~~~</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div>
- Kérsz valamit enni? - kotorásztam a hűtőben. Kicsit fáztam mert csak egy bugyi volt rajtam melltartóval és pólóval. </div>
<div>
- Mi van? - lépett hozzám Kooki és a hátamra tette a kezét. - Tudod mit? - nyúlt be mellettem és kivette a csirke mellet. - Csinálok neked kaját. </div>
<div>
- Tudsz főzni is? - tettem keresztbe a karom. </div>
<div>
- Jin sokat segített. Azt mondta, ha megtanulok főzni elvonhatom a figyelmemet minden másról. - tette la pultra. - Nem mondom, hogy mester szakács vagyok, de egész ügyes vagyok. - fordult felém. </div>
<div>
Elmosolyodtam. Adtam neki egy serpenyőt és megmondtam mi hol van, majd fel ültem a gáz mellé a pultra és onnan néztem mit csinál. Tényleg nagyon ügyes! Először a húst sütötte meg, majd a zöldségeket. </div>
<div>
- Segítesz a tésztában? - nézett rám. </div>
<div>
- Persze! </div>
<div>
Elő vettem egy lábast és engedtem bele vizet. Meggyújtottam a gázt, majd rá tettem a lábast. Kerestem tésztát és megvártam még fel forr a víz, majd bele tettem. </div>
<div>
- Ha kész mit csináljak? - néztem rá. </div>
<div>
- Semmi. - mosolygott. - Esetleg elő vehetnél még egy serpenyőt a tésztának. </div>
<div>
Bólintottam és elő vettem. Oda adtam neki és a konyhába mentem az asztalhoz. Lepakoltam és elkezdtem teríteni. Kitettem két tányért, két poharat. Pálcika helyett, most villákat tettem a tányérok mellé. Leültem és vártam. Lassan Kooki mindent az asztalra tett és szedett nekem. Nagyon jól nézett ki a kaja! Alig bírtam kivárni, hogy ehessek. </div>
<div>
- Jó étvágyat. - mosolyogtam. </div>
<div>
- Jó étvágyat. </div>
<div>
Ahogy bele kóstoltam az ízlelő bimbóim táncot kezdtek járni a számban. Nagyon jó! </div>
<div>
- Nagyon ügyes vagyok JungKook! - folytattam az evést. - Legközelebb sült halat kérek, marhahússal.</div>
<div>
- Csinálnék én neked három fogásos kaját is, de csak ezt tudom csinálni. - nevetett.</div>
<div>
Én is nevetni kezdtem. Befejeztük a kaját, majd közösen elmosogattunk. Sokkal boldogabb vagyok, ha JungKookkal vagyok. Megtöröltem a kezem, még ő elmosta az utolsó serpenyőt. Hallottam, hogy csörögni kezd valaki telefonja. Csak Kookié lehet. Megkerestem és megnéztem ki hívja.<br />
- Ki az? - kiabált JungKook a nappaliba.<br />
- Suga. - válaszoltam. - Fel vegyem?<br />
- Ha tényleg ő az akkor igen.<br />
Elhúztam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a telefonját.<br />
- <span style="color: red;">Szia! Hol vagy? Egész este nem voltál itthon? </span><br />
- Szia. - köszöntem.<br />
- <span style="color: red;">MiHi? Miért van nálad JungKook telefonja? </span><br />
Nem tudtam válaszolni, mert Kooki azonnal kivette a kezemből és a saját füléhez emelte.<br />
- Ugye egyedül vagy? - beszélt bele. - Rendben... Megnyugodtam. - mosolyodott el és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. - Ha kérdezik hol voltam mond, hogy eljöttek a szüleim és náluk voltam. - hallottam, hogy Suga mond valamit, de hogy mit azt nem tudom. - Na majd megyek. Szia. - letette a telefont és rám nézett. - Suga beszélni fog velünk. - sóhajtott és leült a kanapéra.<br />
- Ohh... - ültem le mellé. - Hány óra van?<br />
- Fél tíz lesz. - húzott magához. - Tízre a próbára kell mennünk.<br />
- Tudom. - döntöttem a vállára a fejem.<br />
Egy jó darabig pihentettem a fejem a vállán, majd sajnos mennie kellett. Felöltözött és elment. Könnyes búcsút vettünk egymástól. Kétszer feküdtem, le JungKookal. Kétszer csaltam meg Hwot és nem ez volt az utolsó.<br />
<br />
JungKook szemszögéből:<br />
<br />
Soha nem csináltam ilyet. Soha nem feküdtem le olyan lánnyal aki mással jár. Lehet szörnyen hangzik, de élveztem. Annyira jó volt MiHivel lenne! Kár, hogy próba van.<br />
Ahogy felértem a lakáshoz. Nagy levegőt vettem és megigazítottam a ruhám. Benyitottam és próbáltam minél hamarabb a szobámba menni, de az ajtómnál mindenki elém állt.<br />
- Hol voltál?! - kérdezte Jin. - Aggódtunk miattad!<br />
- A szüleimnél! - nevettem. - Nyugi van! Jól vagyok. Itt voltak és velük töltöttem az estét.<br />
- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét V. - Nem hazudsz?<br />
- Dehogy hazudok TaeHyung! - néztem rá mérgesen. - A szüleimmel voltam!<br />
- Oké, oké! - nevetett Jimin is. - Öltözz át mert mennünk kell!<br />
A szobámba rohantam és gyorsan átöltöztem. Az istenit MiHi! Hogy képes valaki így kiszínvi valaki nyakát!? Ez csak akkor történhetett amikor indultam haza. Szerencse nem látszik annyira, ha póló van rajtam. Szerencse... Végig simítottam a kezem a piros szíváson és elmosolyodtam. Annyira... jó, hogy lefeküdtünk. Csak még egyszer hagy lássam a meztelen testét! Le kell magam állítanom! Uralkodnom kell magamon! Nem lenne jó, ha meglátnám MiHi és azonnal fel állna. Amint kész voltam a kilincsre tettem a kezem és hatalmasat nyeltem. Kiléptem és a nappaliba mentem. megláttak a többiek és fel tápászkodtak. Elindultunk a próbára. Szép lassan megérkeztünk reménykedtem, hogy MiHi már ide ért, de nem. Fura módon amikor Jimin meglátta Shyot azonnal a lányok öltözőjébe mentünk.<br />
- Sziasztok! - köszöntünk.<br />
- Sziasztok! - köszöntek vissza.<br />
Hwora néztem aki rám se nézett, a vécé ajtaját bámulta. Helyet foglaltak a többiek, de én állva maradtam. Pár pillanat múlva nyílt a vécé ajtaja. Bingo lépett ki rajta és követte őt MiHi. Direkt csinálja! A haja kiengedve lógott. Ki volt szempilla spirálozva a szeme és halvány rózsaszín rúzs volt a száján. Egy hosszú ujjú szűk fehér has póló volt rajta és egy nagyon, nagyon rövid fekete farmer, egy fekete magassarkú cipővel. Rám nézett és elmosolyodott.<br />
- Sziasztok. - köszönt és a hátam mögé tette a kezét. - Most jöttetek?<br />
- Igen! - válaszolt neki Suga.<br />
Beszélgettünk a lányokkal, majd jött a próba. Nagyából négy órán át próbáltunk mindannyian. Fáradtan mentünk be a lányok öltözőjébe. Igaz most már a GOT7 is jött velünk. Ahogy észrevettem MiHi ujján újra ott volt a gyűrű. A látszatot fent kell tartani. Ültem és bámultam ki a fejemből.<br />
- És mit csináltál este JungKook? - tette a nyakamba a karját Hwo.<br />
A számra haraptam és nagyot nyeltem. Lassan rá néztem és elmosolyodtam. Láttam, hogy MiHi azonnal ránk néz.<br />
- Semmi érdekeset. - válaszoltam a kérdésére. - A szüleimnél voltam.<br />
- Értem. - állt fel mellőlem. - Mond csak JeongGuk... - fordult felém és a hajába túrt. - MiHi tanított gitározni?<br />
- I-Igen. - bólintottam,<br />
- És mást nem gyakoroltatok? - nézett MiHire.<br />
Mi van ezzel a sráccal?! MiHi... Elmondta neki?! Elmondta neki, hogy... lefeküdtünk...?<br />
- Mit akarsz ezzel Hwo? - állt elé MiHi. - Már megint paranoiás vagy! Csak gitároztunk! Ennyi! Aztán elment a szüleihez. - emelte fel az állát MiHi.<br />
- Paranoia... - hajtotta le a fejét Hwo. - Tudom, hogy lefeküdtetek...<br />
- Nem vagy normális! - álltam fel. - Mit nem értesz azon, hogy nem is voltam ott éjszaka?!<br />
MiHi rám nézett. Megrázta a fejét. Mit akar most tenni?<br />
<a href="http://images6.fanpop.com/image/photos/34000000/-y-g-jinyoung-34089249-500-347.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://images6.fanpop.com/image/photos/34000000/-y-g-jinyoung-34089249-500-347.png" height="222" width="320" /></a>- Nem. Feküdtünk. Le. - szótagolta el neki.<br />
- Akkor... - nézett fel rá. - Miért mondta neked JungKook, hogy szakíts velem...? - suttogta el. - Hallotam mindent! Hallottam, hogy JungKook hányszor ment el! Mindent hallottam...<br />
MiHi arca hófehér lett. Hátrébb lépett és pislogás nélkül figyelte Hwot aki csak fel emelte a kezét, majd a hajába túrt és hátat fordított a lánynak. A szájára harapott és hatalmasat nyelt. A bent össze gyűlt levegőt pedig egyszerre engedte ki. Csend lett. Mindenki az eseményeket figyelte. Hogy tudhatta meg? Mi az, hogy hallotta, hogy én... elélvezek...?<br />
- Hwo... - motyogta MiHi.<br />
- Kurvára lefeküdtetek! - fordult felé. - Kurvára megígérted, hogy kerülöd őt! Nem hagytalak el amikor elmondtad, hogy terhes voltál JungKook vagy BamBam kibaszott babájával!<br />
Kikerekedett a szemem. Terhes..?! MiHi terhes lehetett... tőlem? </div>
SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-7840271181393653069.post-46522029406167756072015-07-05T02:28:00.000-07:002015-07-05T03:01:49.539-07:002. Évad 10. Fejezet: Le a gyűrűvel (+18)MiHi szemszögéből:<br />
<br />
Körülöttem mindenki készülődött, még én a nappaliban ültem és aszalt gyümölcsöt ettem miközben a tévében lévő romantikus sorozatot bámultam. Bingo ki-be rohangált a szobájából. Remélem jól sikerül nekik a randi. Hallottam a csengő hangját. Letettem az ölemből a zacskót és az ajtóhoz mentem.<br />
- Szia. - mosolygott JungKook.<br />
- Ohh! Szia. - engedtem beljebb. - Már ennyi az idő?<br />
- Igen... állt meg az elő szobában.<br />
- Csak vedd le a cipőd és gyere beljebb. - nevettem.<br />
Ledobta a cipőjét és a nagyszobába mentünk. Leültünk a kanapéra és megkínáltam a aszalt gyümölccsel. Néztük a tévét.<br />
- Ez a kedvenc sorozatom! - csattant fel és törökülésbe húzta a lábát.<br />
- Neked is? - néztem. - Annyira jó! Imádom, hogy szeretik egymást, de nem vallják be egymásnak.<br />
- Pedig ha elmondanák egymásnak sokkal könnyebb lenne nekik és végre boldogak lehetnének.<br />
- Ja... - tettem a számba egy aszalt banán karikát.<br />
- MiHi! - ordított Bingo és kirohant a nappaliba. - Mindjárt jön Jun! Nem tudom mi legyen a hajammal! Segíts! - ült le közém és JungKook közé.<br />
Nem csináltam semmi mást a hajával, csak kiengedtem.<br />
- Szerintem pont jó így! - mosolyogtam. Megszólalt a csengő. - Menj érezd jól magad.<br />
- Meglesz MiHi. - állt fel és elhagyta a lakást.<br />
Lassan Shyo is elment és ketten maradtunk Kookival. Kérdezte, hogy honnan van a gyűrűm. Amikor elmondtam neki kicsit szomorú volt. Megnéztük a sorozatot, majd a szobámba mentünk. Bementünk a szobámba és helyet foglaltam az ágyam végében. A kezembe vettem a gitárom és Kookira néztem aki az íróasztalom székét húzta oda hozzám. Megmutattam mi, hogy van és ő csak bólogatott. Elmondtam a húrok nevét és azt hogy hogyan kell őket lenyomni. Oda adtam neki és nagyon szerencsétlen volt. Nevettem rajta, majd kitaláltam valamit.<br />
- Ülj le! - másztam hátrébb az ágyon.<br />
<a href="http://image.hotdog.hu/imagerotator/0Forever0/tumblr_kuk5f6K1Cu1qzl9dno1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://image.hotdog.hu/imagerotator/0Forever0/tumblr_kuk5f6K1Cu1qzl9dno1_500_large.jpg" height="213" width="320" /></a>Leült elém. Közelebb ültem hozzá és az egyik lábam mellé raktam, a másikat magam alá húztam. Lefogtam a húrokat és rá néztem, majd megpengette. Mindig más-más húrokat fogtam le és ő folyamatosan pengette. Egy idő után rájött, hogy melyik dalt gitározzuk. Együtt énekeltük az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=lq5Jzw9jaWQ">I Need U</a>t. Az egész dalt végig énekeltük és gitároztuk, majd félre tettem a gitárt és leült velem szembe, vissza a székre.<br />
- Fantasztikusan gitározol. - mosolygott.<br />
- Csak gitározok. - vontam vállat az arcomon egy halvány mosollyal.<br />
- Akkor is nagyon jól játszol. - motyogta. - Egyszer szeretnék én is így játszani. A zongora már megy, szerintem ez könnyebb.<br />
- Sokkal könnyebb. - mosolyogtam. - Viszont akkor most te taníts meg beatboxolni!<br />
- Én se tudok jól! - nevetett.<br />
- Kérlek! - fogtam meg a kezét. - Tudod, hogy nagyon gyorsan tanulok!<br />
- Rendben, de ha leköpsz nagyon meg bánod.<br />
- Értettem! - emeltem a homlokomhoz a kezem.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEg8sfq15Q5d6I50fIkJwxCX-F5Erj4jhLyH_myzzhUk2ov5E0F5ZYxGothJ74xITh04x-dhoO6FggiT3yXJDJOOlFniH1JAWCKnREmRbIc4GZRkgJjNrw7RPsjTlzCP_1ekkdXHD2DaT2fvWXlQXRF-hV4Jaw=" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://media.giphy.com/media/h0RmUEPdsQWo8/giphy.gif" height="200" width="400" /></a> Mutatta, hogy mit kell csinálni és én utánoztam. Először egész könnyű volt, majd kezdett nehezebb lenni. A következő igazán nehéznek bizonyult, mert nevetni kezdett amikor csináltam, majd megtörölte az arcát.<br />
- Mi az? - kérdeztem nevetés közben.<br />
- Egyáltalán nem olyan volt mint amit én csináltam! És leköptél!<br />
Mellém ült és elkezdte a kezemet lefogni és ő is köpködni kezdett. Egy ideig ez ment. Nevetgéltünk, majd a szemébe néztem. A barna szemei csak úgy vonzották a tekintetem. Elengedte a csuklom és abba hagyta a köpködést és a nevetést. Csak néztünk egymás szemébe és egyre közelebb kerültem hozzá.<br />
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-_ihuDjVwJmQ/VL5RTMKZdgI/AAAAAAAAGbI/0iyHj9k24V4/s1600/tumblr_inline_nc8047wjZt1snaxp5.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="http://4.bp.blogspot.com/-_ihuDjVwJmQ/VL5RTMKZdgI/AAAAAAAAGbI/0iyHj9k24V4/s320/tumblr_inline_nc8047wjZt1snaxp5.gif" width="320" /></a>A fejem jobbra dőlt és egymáshoz ért a szánk. Elcsattant egy csók. Gyengéden a számra harapott. Távolabb hajoltam tőle és elmosolyodtam. Tudom, hogy most szörnyű dolgot csinálok, de... de szeretem JungKookot.<br />
- Ha ezt Hwo megtudja... - motyogta, de nem tudta befejezni a mondatott, mert megcsókoltam. Rám mászott és a át karoltam a nyakát. Az egyik keze a fejem mellett a másik az arcomon pihent. A szabad kezemmel a pólóját kezdtem felfelé rángatni.<br />
- Várj! - szólt rám és elvette az arcomról a kezét. Megfogta a kezem ami a pólója alá vándorolt. Az oldalára dőlt és megnézte a kezemet amin a gyűrűm volt. Lehúzta az ujjamról és az éjjeli szekrényre tette. - Bocsi. Zavart.<br />
- Nem baj... - hajtottam hátra a fejem. - Ha már ott vagy kapcsold le a lámpát.<br />
Fel állt és lekapcsolta a szoba lámpáját, majd a kis éjjeli szekrény mellett álló lámpát kapcsolta fel és fél homályra állította. A sötétítő függöny nem volt behúzva. Még Kooki vissza ért hozzám addig kifele bámultam az ablakon. Nagyon szép ilyenkor a város. Az a rengeteg szín amit a lámpák adnak. Gyönyörű! De vajon én jól cselekedek? Hwo a pasim és én most éppen félre lépni készülök az ex pasimmal. A gondolataimba JungKook csókja zavart bele. Azonnal viszonyoztam a csókot. Ledobta a pólóját és a nyakamat kezdte csókolgatni. Az érdes nyelvével végig nyalta a nyakam. Nagyot sóhajtottam amikor újra a nyakamra tapadt. A bal keze a vállamat kezdte simogatni és a nyakánál az anyagnak a pólómba nyúlt. A kezét a melltartómba tette és a mellemre markolt. Ismét sóhajtottam, majd nyögni kezdtem amikor masszírozni kezdete a nőiességem egyik részét. A nyelve az egész nyakamat össze nyálazta. Rég éreztem ilyet.<br />
- Gy-Gyakoroltál? - kérdeztem és becsuktam a szemem.<br />
- Nem... - motyogta két nyak szívás között. - Mióta elmentél senkivel nem voltam...<br />
Igaz is... Már mondta nekem. Nem szabad eldobnom JungKookot. Nincs még egy olyan fiú aki képes lenne két évet várni egy lányra. Elhajolt tőlem és rá néztem. Eddig nem is vettem észre, hogy nagyon izmos lett. Nem nagyon... Csak olyan dögösen izmos. Felültem és levettem rólam a pólóm. Megcsókolt és a hátamra simított, majd elkezdte kikapcsolni a melltartóm. Amint meg volt vissza fektetett a hátamra, de ő ülő helyzetbe maradt és a fedetlen mellemet nézte.<br />
- Mi az? - kérdeztem.<br />
- Sokkal nagyobbak a melleid... - motyogta vörös arccal. - De sokkal puhább... - hajolt a mellemhez és megnyalta. A párnába markoltam és becsuktam a szemem.<br />
- JungKookh... motyogtam és a másik oldalára döntöttem a fejem. - Nagyon... Jóh...<br />
Ívbe görbült a hátam és egyre inkább nyögtem. Elolvadok. Ha ez így megy tovább feladom. Össze szedtem magam és felé kerekedtem. Elmosolyodtam ahogy az arcát néztem. A szemei éppen, hogy nyitva vannak. Nagyon kíván. Megnyaltam a szám és nyakára tapadtam. A kezemmel a mellbimbóját kezdtem cirógatni.<br />
- Abba ne merd hagyni! - nyögte el.<br />
Csak reménykedek, hogy Bingo elment Junhoz, Shyo pedig a szüleihez. Szörnyen érezném magam, ha mind ezt hallanák. Így is elég nagy kő lesz a szívemen. A kulcscsontját nyaltam meg és egyre lentebb haladtam a felső testén. Az ujjai végig siklottak az oldalamon. Amint elértem a nadrágja szélét felemelkedtem róla és kicipzároztam a farmerjét. Lerántottam róla és tudomást vettem róla, hogy nem csak az izmai nőttek. Az alsójában alig fért el farka. Vissza másztam rá és a füléhez hajoltam. Megnyaltam a fülcimpáját, majd bele is haraptam. A kezemmel a férfiasságára simítottam.<br />
- Mi az isten van a nadrágodban?! - néztem a szemébe. - Mintha tégla lenne!<br />
- Két év van benne! - nyögte fel.<br />
Még mindig tapasztalatlan? Csak én voltam az akivel lefeküdt. Folytatta a nyaka csókolgatását és közben a kezemmel dolgoztam. Könnyedén nyúltam bele a boxerébe és ismét rá szorítottam. Hatalmasat nyögött. Minden izma megfeszült. Éreztem, hogy teljesen hozzám simul amikor ívbe görbült a háta.<br />
- Még... Még... - dadogta, de nem sikerült kimondania. - Fenébe...<br />
Ellökött magától és fel ült. A hajába túrt. Nem értem most mi baja. Csak néztem rá ledöbbenve.<br />
- Valami rosszat csináltam? - pislogtam.<br />
- Igen... - nézett rám, majd a nadrágjára.<br />
- Azt ne mond, hogy. - kezdtem nevetni. - Ilyen hamar?<br />
- Nagyon... Áh! - ledobta az alsóját és rám vetette magát. - Vegyük úgy, hogy nem történt meg. - simított az arcomra.<br />
<a href="http://data1.whicdn.com/images/52654388/large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data1.whicdn.com/images/52654388/large.gif" height="179" width="320" /></a>- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eléred a csúcsod. - mosolyogtam gúnyosan. - Ha legközelebb hallani akarom ahogy elmész... - csókoltam meg.<br />
Nem mondott semmit csak megint az arcomra tette a kezét és hevesen kezdtünk csókolózni. Lehunytam a szemem és élveztem az egész helyzetet. Hosszas nyárcsere után ő ismét a mellemet kezdte nyalogatni. A fogai segítségével tovább izgatta a bimbómat. Elhagyva a dobjaimat a hasamat puszilgatta. Könnyen vette le rólam a rövid nadrágot és a pólóm után dobta. Végig simította a kezét a combom belső felén.<br />
- Akarlak... - néztem rá.<br />
- Tudom... - húzta végig a kezét az alsó részemen.<br />
Igaz, hogy még rajtam van a bugyim, de így is nagyon jó érzés. Behunytam a szemem és élveztem, hogy kényeztet. Észre se vettem, hogy levette az utolsó ruhadarabomat. Kinyílt a szemem, de ő csak rám nézett.<br />
- Miére... vársz? - kérdeztem vörös arccal.<br />
- Óvszer? - kérdezte.<br />
- Nem kell... - emeltem meg a csípőm így találkoztak a szerveink. - Fogamzás gátló tablettát szedek.<br />
- Ja... Mióta? - vonta fel a szemöldögét.<br />
- Most komolyan beszélgetni akarsz ilyenkor? - nevettem. - Már egy éve.<br />
- Akkor most teljesen kiélvezhetem az egész helyzetet... - csókolt meg és felhúzta a lábam.<br />
A csók közben hatolt belém. A csókba nyögtem. Nem az a sablon szex mint Hwoval. Annyira... Annyira jó! Teljesen belém hatolt.<br />
- Gyorsan vagy lassan? - lihegett Kooki a fülembe.<br />
- Rád bízom magam... - sóhajtottam zárt szemmel. - Azt csinálsz velem amit akarsz...<br />
Amint kimondtam lassan kezdett bennem mozogni. A mozgás lassú volt, de nagyokat lökött rajtam. Megtámaszkodott a kezével a fejem mellett és a csípőjét billegette előre hátra. Kinyitottam a szemem és pont a szemébe néztem.<br />
- Mond ki a nevem... - utasítottam.<br />
- MiHi... - hajolt a nyakamba.<br />
Csak mozgott bennem egészen addig ameddig meg nem találta bennem "azt" a pontot.<br />
- Otth! - nyögtem fel és ívbe görbült a hátam. - Újra... - karoltam a nyakába.<br />
Egymás után lökte meg mindig ugyan azt a pontot. A derekam is megemelkedett. Még mindig messze van, hogy elélvezzek. A nyögései egyre hangosabbak lettek.<br />
- Nemh... bírom... - lihegett.<br />
- Ne! - állítottam meg. - Várj egy kicsit. - lihegtem én is. - Nehogy azelőtt elmenj mielőtt én!<br />
Megállt és össze szedte a gondolatait. Pár perc pihenő után újult erővel kezdett megint bennem dolgozni. Már én is a célvonalba értem. Végig futott az érzés az egész testemen.<br />
- JungKook! - vonyítottam a nevét amikor elélveztem.<br />
- Istenem! - ment el ő is. Teljesen rám nehezedett.<br />
- Már is...? - suttogtam.<br />
- Hogy bírnám ezt ki ha ilyen szűk vagy? - fordult le rólam. - Ezt még gyakorolnom kell... - lihegett és átkarolt.<br />
<a href="http://kizlartoplandik.com/resimler/giphy-2-qkhwjoj3oylj.gif?1" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://kizlartoplandik.com/resimler/giphy-2-qkhwjoj3oylj.gif?1" height="200" width="400" /></a>- Ha lehet egy kérésem rajtam... - fordultam felé. Az arcára simítottam és teljesen nedves volt az izzadságtól. A hajába markoltam és megcsókoltam. Egy mozdulattal takart be minket. Elengedtem a haját és a sajátom a fülem mögé tűrtem. Hogy nehogy vissza essen az arcomra a hajamba markolt. Az arcára tettem a kezem.<br />
- Holnap... - mondtam két csók között. - Nem fogom kibírni a színpadi próbán...<br />
- Szakíts Hwoval. - dobta be az ötletét. Közben végig a szemembe nézett és ahol ért simogatott.<br />
- JungKook... - motyogtam és a mellkasát kezdtem bámulni.<br />
- Miért feküdtél le velem, ha még mindig szereted Hwot? - kérdezte és megállt a keze a derekamon.<br />
- N-Nem tudom... - másztam tőle távolabb.<br />
- Tudod mit? - húzott vissza és a mellkasára tettem a fejem. - Most ez nem érdekel. - puszilt arcon.<br />
Nem mondtam semmit csak lehunytam a szemem. Kicsit oldalra kúszott, majd hallottam, hogy lekapcsolja a kis lámpát. Sóhajtottam.<br />
- Szeretlek... - suttogta.<br />
Nem tudtam mit mondani. Csak feküdtem és meg sem moccantam.<br />
<br />
Shyo szemszögéből:<br />
<br />
Magukra hagytam JungKookot és MiHit. Semmi kedvem szülinapra menni, de lehet ez nagypapám utolsó szülinapja. De félek, hogy megint szóba fog kerülni a bátyám. Megint HyunJae. Nem akarom, hogy róla beszéljenek amikor ott vagyok! Leért a lift és elhagytam a házat, de az ajtónál valakibe ütköztem.<br />
<a href="https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/v/t1.0-9/1511273_833728793409386_2980720369451514285_n.jpg?oh=c4d72b59b09cc98961ccdc5f638de043&oe=56204EF4" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/v/t1.0-9/1511273_833728793409386_2980720369451514285_n.jpg?oh=c4d72b59b09cc98961ccdc5f638de043&oe=56204EF4" width="240" /></a>- Hát te? - kérdeztem. - Vársz valakire?<br />
- Rád vártam. - mosolygott Jimin. - Már késő van. Nem lenne jó, ha egyedül sétálnál ilyenkor.<br />
- Elakarsz kísérni? - döbbentem le.<br />
- Baj? Csak ezért jöttem el idáig, de ha nem akkor nem. - indult volna el, de elkaptam a kezét. Magam is meglepődtem azon amit teszek. Szeretnék Jiminnel lenni egy kicsit kettesben.<br />
- Megköszönném, ha eljönnél velem. - mosolyogtam és elengedtem a kezét.<br />
Lassú léptekkel mentünk a nagypapámék házáig. Rég láttam már anyáékat. Jimin nagyon kedves. Levette a táskámat a hátamról és ő vitte.<br />
- Nem tudom mit szeret a nagypapád, de az enyém imádta az étcsokit. - vett ki a zsebéből egy becsomagolt tábla csokit.<br />
- Ajándékot vettél nagypapámnak? - néztem rá ledöbbenve.<br />
- Hát... - vakarta meg a tarkóját. - Oda adhatnád neki, ha oda érsz. - mosolygott. - De azért mond, majd meg neki, hogy egy kedves, figyelmes fiútól van.<br />
- Mindenképp elmondom, majd neki. - nevettem.<br />
Egész hamar oda értünk. A kis ház előtt már ott állt anyáék kocsija és a többi rokonoké is. Ahogy látom keresztapám és az unoka testvéreim is itt vannak. Jimin nagyot nyelt és vissza akasztotta a hátamra a táskám.<br />
- Majd holnap találkozunk. - mosolygott és a földet kezdte bámulni.<br />
- I-Igen... Szia.<br />
Megállt a kerítés mellett és várt még kinyitják az ajtót. Kopogtam, majd anya nyitott ajtót. Semmit nem változott. A hosszú fekete haja egy kontyba volt felfogva. A sötét kék nadrág kosztüm csak még jobban kiemelte az alakját. Gyönyörű anyám van.<br />
- Istenem SeoHyeon! - ölelt meg. - Örülök, hogy itt vagy.<br />
- Én is. - mosolyogtam.<br />
- Figyelj kicsim... - suttogott a fülembe. - Ki az a fiú aki minket néz.<br />
Eltoltam magamtól anyukámat és hátra néztem. Jimin nézett minket. Amikor meglátta, hogy nézem lehajtotta a fejét és indult volna el. <br />
- Ő Park Jimin. A barátom. Elkísért. - válaszoltam neki.<br />
- Akkor gyorsan hívd ide! Nehogy már csak így elmenjen! Hívd be, hagy egyen egy kis sütit. - mosolygott. - Jimin! - ordított neki.<br />
Jimin ránk kapta a fejét. Anyám a kezével kezdte hozzánk hívni. Jimin hozzánk kocogott. Anyum azonnal végig mérte őt.<br />
- Kwak Seo Woo vagyok. - mosolygott a fiúra.<br />
- Ö-Örvendek. - dadogott Jimin. - Én Park Jimin vagyok.<br />
- Nagyon aranyos SeoHyeon! Mióta jártok? - nézett rám.<br />
- Nem járunk! - nevetett Jimin. - Csak barátok vagyunk.<br />
- Ohh... - emelte az állához anya a kezét. - Gyertek beljebb gyerekek.<br />
Beljebb mentünk. Igazam volt. Már itt voltak keresztapáék és az unokatestvéreim. Biztos fel fogják ismerni Jimint. Az egyik fél évvel fiatalabb, a másik pedig egy évvel idősebb. Ahogy beléptünk a konyhába mindenki ránk kapta a fejét.<br />
- Milyen szép legényt hozott az én unokám! - állt fel a székből nagypapám. A fejemre nyomott egy puszit, majd Jimin felé fordult. - Kwak JinHwo vagyok. - nyújtott kezet neki.<br />
- Park Jimin. - viszonyozta a kéz fogást.<br />
- Nagyon jó képű fiatal ember! - lépett hozzánk kereszt apám felesége. - Nekem nagyon ismerős!<br />
- Anya~! - nyávogott AeBae, az unokahúgom. - Ő Park Jimin a BTSből! - lépett oda hozzánk. - Már mondtam neked, hogy Shyo vele barátkozik!<br />
- Nem ő van a szobádban mindenhol? - kérdezte keresztapám.<br />
- Apa! - nézett rá AeBae. - Leégetsz előtte!<br />
Jimin csak nevetni tudott ezen. Gondolom nem AeBae az első aki ezt mondja neki. Az egész családnak bemutattam. Vissza adtam neki a csokit amit nagyapának vett. Oda adtuk papának az ajándékokat és megvolt lepődve, hogy még Jimintől is kapott egy kis apróságot. beszélgettünk és eszegettünk, majd Jiminnek mennie kellett. AeBae és ShinKyung végig Jimint nézték és sunyiba még képet is csináltak róla. Persze közös képet is készítettek. Egész este róla beszéltünk és a többiekről. Alvás előtt lezuhanyoztam, de csak Jiminre tudtam gondolni. Annyira aranyos. Elkell ismernem, hogy nagyon tetszik nekem és remélem én is neki.
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2Fmedia.giphy.com%2Fmedia%2Fh0RmUEPdsQWo8%2Fgiphy.gif&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEg8sfq15Q5d6I50fIkJwxCX-F5Erj4jhLyH_myzzhUk2ov5E0F5ZYxGothJ74xITh04x-dhoO6FggiT3yXJDJOOlFniH1JAWCKnREmRbIc4GZRkgJjNrw7RPsjTlzCP_1ekkdXHD2DaT2fvWXlQXRF-hV4Jaw=" -->SoFifihttp://www.blogger.com/profile/06275696079253567038noreply@blogger.com7