42. Fejezet

Nem akarom, de muszáj...

MiHi szemszögéből:

Csak álltam az ajtóban. A földbe gyökerezett a lábam. Legszívesebben addig ütném MinHe fejét ameddig azért nem könyörög, hogy újra szűz legyen, de most nem megy. Egyre több könnycsepp érte földet a lábam előtt.
- MiHi! - állt fel JungKook.
Hátat fordítottam neki és futni kezdtem. Sírás roham tört rám és úgy futottam végig a folyosón és ki rohantam az iskolából. Nem hívtam taxit csak rohantam hazáig. Hallottam, hogy fut utánam Kooki, de nem álltam meg. Ordított, de nem álltam meg. Levettem a cipőm és úgy rohantam tovább. Pár méter után rájöttem, hogy nagyon hideg a föld. Egész jól letudtam rázni a házig Kookit. Amint beértem az épületbe vissza vettem a cipőm és a lifthez mentem. Beszálltam és megnyomtam az emelet gombját. Láttam, hogy JungKook beér a házban, de bezáródott a lift ajtó. Elindult a lift és hisztérikus sírásba kezdtem. A földre roskadtam és a kezembe temettem az arcom. Csak zokogtam. Ahogy egyre feljebb ért a lift megpróbáltam össze szedni magam és két lábra álltam. Megtöröltem a szemem és láttam, hogy az összes smink ami a szememen volt most a kezemen van. Kiléptem a liftből a lakás ajtóhoz mentem amikor ordítást hallottam. Kooki ordított és a lépcsőn rohant felfele. Benyitottam a lakásba, de akkora utol ért.
- Hagy magyarázzam meg! - kapta el a kezem.
- Hagy engem békén! - néztem rá és teli torokból ordítani kezdtem. - Menj vissza és hemperegj MinHevel! - rántottam ki a kezem a kezéből.
- Én nem akartam! - ordított vissza.
- Persze! Mert egy fiút olyan könnyű lefogni és csókolgatni! - kezdtem megint sírni.
- Beszéljük meg! - ölelt volna meg.
- HAGY BÉKÉN! - kezdtem megint ordítani és a szobámba rohantam.
Hallottam, hogy rohan utánam, de nem érdekelt. Beérve a szobámba becsaptam az ajtót és kulcsra zártam. Az ágyamra dőltem és folytattam a sírást.

JungKook szemszögéből:

Utána rohantam, de megint rám csapta az ajtót. Miért nem hisz nekem!? Legalább megbeszélnénk! Én nem akartam!
- Könyörgök nyisd ki! - ütöttem két kézzel az ajtót.
- Mi történt? - kérdezte Jimin.
- MinHe! - néztem rájuk. - Rám mászott és amikor MiHi bejött az öltözőbe eljátszotta, hogy én is akartam! - túrtam bele a hajamba.
- Mit csináltál te az öltözőbe MinHevel? - kérdezte Suga.
- Beráncigált oda. - kezdtem szipogni.
Nem szabad sírnom! Nem lehet, hogy sírjak! Össze szedtem minden erőm és elmentem a szobámba. Átöltöztem és vissza mentem MiHi szobájához. Leültem az ajtó elé és a falnak dőltem. beszélni akarok vele! Amint kijön megbeszélem vele a dolgokat. Csak éhes lesz még ma.

Jean szemszögéből:

MiHi és JungKook eltűntek. Pedig én és V is kerestük őket, de olyan mintha a föld nyelte volna el őket. Biztos hamarabb mentek haza, hogy hamarabb rá térjenek arra...
- Menjünk mi is. - szólt V.
Kimentünk a suli elé és fogtunk egy taxit. Beültünk és némán mentünk hazáig. Amint a lakásba értünk. Néma csend fogadott minket. Ki halt meg?
- Itt meg mi van? - kérdezte V az éppen elő bukkanó Jintől.
- JungKook és MiHi össze vesztek. - válaszolt és egy paplant gyűrögetett a kezében.
- Mi történt? - kérdeztem.
- MinHe rá mászott Kookira és MiHi meglátta őket és kicsit félre értette. - sóhajtott.
Elindult MiHi szobája felé és utána mentünk. A szoba ajtaja előtt Kooki aludt. Jin rá terítette a paplant aztán elköszönt tőlünk és elment aludni. JungKookra néztem. Az arcára voltak száradva a könnyei. A hosszú pillái pedig félkört formáltak a zárt szeméből.
- Aranyos amikor alszik... - motyogtam.
- Az... - fordított maga felé V és megcsókolt.
A nyakába karoltam és egészen a szoba ajtajáig csókolóztunk. Levette az egyik kezét a derekamról és kinyitotta az ajtót. Bementünk és berúgtam az ajtót. Elég nagy hangja volt.
- Azt akarod, hogy mindenki felkeljen? - nevetett TaeHyung.
- Véletlen volt... - tűrtem el az arcáról a haját.
Nem mondott semmit csak az ágyhoz vezetett és rá dőltünk. Elkezdtem róla leráncigálni a zakóját, és elég jól sikerült. A székére dobtam és a nyakkendőjét lazítottam ki és vettem le róla.
- Tudod, hogy ezt JR. nem tudhatja meg... - motyogtam.
- Gondoltam... - kezdte a nyakamat csókolgatni.
V teljesen más. A színpadon komoly, a való életben idióta, de az ágyban nincsenek rá szavak. Fordítottunk a felálláson és ledobtam magamról a ruhám. Végig mért és elvörösödött. Még én is kicsit belepirultam a helyzetbe. Rá dőltem és nyakát kezdtem csókolgatni. Pici puszikkal terítettem be a testét. Közben azon dolgozott, hogy kikapcsolja a melltartóm. Sikerült neki. A kezébe vette és messzire dobta. Közben eljutottam a nadrágja széléhez. Kikapcsoltam az övét és lehúztam róla. Bokszeren keresztül is nagy a férfiassága. Nagyot sóhajtott ahogy végig húztam rajta az ujjam.
- Ezt tényleg nem mondhatjuk el, majd neki... - motyogta csukott szemmel.
Nem válaszoltam csak fel álltam és keresgélni kezdtem. Mindent át néztem, de sehol egy óvszer!
- Nincsen... - nézett rám.
- Akkor kénytelenek leszünk nélküle... - mentem vissza hozzá.
Levettem a róla az alsóját és magamról az alsó neműm és vissza ültem a derekára. Megcsókoltam, majd bele ültem a hímvesszőjébe. Mind ketten felnyögtünk és ez így ment jó hosszú ideig.

JungKook szemszögéből:

- JungKook! - lökdösött valaki. - Kelj már fel! 

Kinyitottam a szemem és Jinnel találtam szembe magam. Leült mellém és az ölembe tett egy tálcát. Magamra néztem és láttam, hogy be vagyok takarva. Hány óra lehet? 

- MiHi? - ültem fel. 

- A szobájában. - mosolygott. 

- Nem jött ki? - kezdtem enni.  

- Nem... - rázta meg a fejét. - Egész este bent volt és sírt. De egy ideje csend van... 

- Ugye nincs baja!? - néztem rá. 

- Biztos csak alszik. - nyugtatott meg. - Ha rohama lett volna azt hallottuk volna. Egyébként meg Rap Monsternél van a szoba másik kulcsa és Suga óránként bement megnézni mi van vele. 

- Miért nem hisz nekem? - kezdtem a tányérban kotorászni. 

- Te hinnél neki, ha láttad volna, hogy egy fiú derekán ül és csókolóznak? - tette a vállamra a kezét. 

- Az teljesen más... - vettem a számba a kaját. 

Nem mondott semmit csak felállt és otthagyott. Amint befejeztem az evést utána mentem. Az órára néztem. Fél tizenkettő... Az egész éjszakát a földön töltöttem. Hülye MinHe! Hogy tehette ezt!? Hogy lehet ekkora!!! Áhh! Ökölbe szorítottam a kezem. Nagyot sóhajtottam. A nappaliba mentem és tévézni kezdtem. Jó pár óráig tévéztem. A csengőre kaptam fel a fejem. Azonnal az ajtóhoz rohantam és kinyitottam.
- Szia. - mosolygott Haey.
- Ohh... Szia.
- MiHi hívott, hogy hozzak át valamit. Hol van? - lépett beljebb.
- A szobájában... - motyogtam.
- Akkor ezt oda adom neked. Majd ha fel kell add neki oda. Szia! - ment is el.
Bezártam az ajtót és a kezembe nyomott fekete szatyorra néztem. Mi az isten ez és mink MiHinek? A nappaliba mentem és levettem a fekete szatyrot róla. Egy fekete szűk ruha volt. Ez meg minek neki?! Ledobtam a kanapéra és MiHi szobájához mentem.
- NYISD KI! - ütöttem az ajtót.
- Mi az JungKook? - jött ki kócos hajjal V szobájából Jean. TaeyHyung fehér inge volt rajta.
- Elegem van! - ütöttem tovább az ajtót.
A többiek is kijöttek a zajongásra. A szoba előtt álltunk és elmondtam miért ütöm így az ajtót. Hallottam, hogy kattan a zár és kinyílik az ajtó. MiHivel találtam szembe magam. Még mindig festékes volt az arca, de már átöltözött.
- Mi akarsz? - kérdezte.
- Mi az a ruha?! - ordítottam.
- Semmi. Közöd. Hozzá. - nyomta meg a szavak végét és zárta volna be az ajtót, de nem hagytam.
- Minek az a rohadt ruha!? - néztem á mérgesen.
- Randim lesz... - húzta el a száját.
- M-Mi...? - döbbentem le.
- Randim lesz Bhuwakuval... - ismételte el.
Nem tudtam mit csináljak. Hátrébb léptem az ajtótól és ő is kijött a szobából. Csak álltunk és néztük. A kezébe vette a ruhát és vissza vonult a szobájába, majd hangosan becsapta az ajtót. Szóhoz se tudtam jutni. A lábaim felhagyták a szolgálatot és össze estem. Sírás roham tört rám.
- JungKook! - guggolt le hozzám J-Hope. - Ne sírj!
Akárhogy vigasztalt és mondta, hogy ne sírjak csak még inkább bőgtem.

BamBam szemszögéből:

Éppen haza fele tartottam az énekóráról amikor megszólalt a telefonom. Kihív ilyenkor? Elő vettem a telefonom és rá néztem a kijelzőre. MiHi? Azonnal felvettem.
- Szia. - mosolyodtam el.
- Szia. - szipogott bele a telefonba.
- Valami baj van? - álltam meg a sétálással.
- Nincs semmi baj... Figyelj... Mit csinálsz este? 
- Öm... Markkal tévézek. Miért?
- Nincs kedved eljönni velem randizni? 
- D-De! Szívesen! Még szép!
- Eljössz értem vagy...
- Hétre ott leszek!
- Rendben. Szia. 
- Szia!
Lettem a telefont és a zsebembe tettem. Annyira szomorú volt a hangja. Majd ma kikérdezem a randin. Indultam volna tovább, de valaki megfogta a vállam.
- BamBam.
Megfordultam és MinHevel találtam szembe magam. Mit akar tőlem ez az álnok kígyó?
- Mit akarsz? - vontam össze a szemöldököm.
- Csak beszélni. - emelte fel a naplóm. - Vagy nem érdekel?
- Hogy... Hogy kerül az hozzád!? - léptem közelebb hozzá.
- YuGyeom... Hogy is mondjam? Csak átmentem hozzá úgy, hogy fel kell hívnom valakit és elhagytam a telefonom. Annyira aranyos amikor zavarban van! - mosolygott gúnyosan. - De borzalmasan csókol...
- Add vissza! - kaptam a naplóm után.
- Még mit nem! Tudod meddig kerestem? - nyitotta ki. - Nem is tudtam, hogy lefeküdtél Jeannel...
- Én nem!
- Pedig itt van! - mutatta fel.
Tényleg ott volt. Az én kéz írásom és az, hogy JR. rájött, hogy lefeküdtem vele, de tagadom.
- Nos BamBam... Ha szeretnéd, hogy JR. ne jöjjön rá akkor meg kellne csinálnod valamit és valakit. - zárta össze a naplót.
- Mit? - nyeltem nagyot.
- Feküdj le MiHivel ma, vedd fel és küld el JungKooknak. Ha nem teszed meg akkor JR. megtudja, hogy TE vetted el a húga szüzességét. Mellette... Ki posztolóm a naplód az összes közösségi oldalra.
- Még ma? - kezdtem a földet bámulni.
- Igen.
- Az egész szexet? - suttogtam.
- Igen.
- Rendben... - bólintottam.