34. fejezet

Leakarok feküdni veled!

MiHi szemszögéből:

Csak néztem rá. Édes? Ő... Ő az aki megverte Moolt? Mit akar tőlem? El kellene rohannom, de a bokám még mindig fáj. Hátrálni kezdtem, de elkapta a felkarom. Suga mondott nekem valamit...
- Mit akarsz? - böktem ki a számon ezt a két szót.
- Csak beszélgetni... - kezdett rángatni.
- Engedj el! - ordítottam fel.
- Még jobban fel akarsz bosszantani? - húzott közelebb magához és a fülembe suttogott. - Ne akard, hogy befogjam a szád és az ölembe kapjalak. Annak rossz vége lenne. - kezdett tovább rángatni.
A parkig rángatott. Lelökött az egyik üres padra, majd ki nyújtotta a kezét. csak kérdően néztem rá.
- Add ide a telefonod. - biccentett a fejével. - Ne akard, hogy én vegyem el!
Oda adtam neki. Mi ez a "Ne akard" szöveg? Mint egy filmből kiszedet fő gonosz. Zsebre vágta és elvette a táskám. Keresgélni kezdett benne. Mikor nem talált benne semmit nekem vágta.
- Nem hordasz magaddal pénzt? - vette vissza a fejére a süsüt. - Bezzeg Moolnál mindig volt pár ezer won.
- Mit akarsz? - tettem fel újra a kérdést.
- A pénzem. - nézett rám. - Mool még elég sokkal jön nekem és éppen jó úton haladt ahhoz, hogy kifűzesse a tartozását, de jöttél te angyalkám és azt mondta nem fizet! - a kezét is a zsebébe tette.
- Azzal adja meg a tartozását, hogy cigit és alkoholt vesz neked? - vontam fel a szemöldögök.
- Pontosan!
- Nem gondolod, hogy ez gyerekes? Hány éves vagy? 10?
Nem mondott semmit csak megfogta a kezem és álló helyzetbe rántott. Kicsit ideges lett. Úgy nézett rám mint aki meg akar ölni. Néha igazán befoghatnám...
- Csak fizesd ki azt amivel Mool jön és nem is ismerjük egymást. - lökött vissza a padra.
- Mennyi pénz kellene? - néztem fel rá.
- Úgy... 201250 won.
- Mennyi?! - kerekedett ki a szemem. - Az... Rengeteg! Honnan szerezzek neked annyi pénzt?!
- Tudod... - támaszkodott meg a pad háttámlájában és közel hajolt hozzám. - Mással is fizethetsz... - nyalta meg a száját.
- Sehogy nem fogok fizetni! - löktem el magamtól. - Keress más barmot! - a hátamra kaptam a táskám és elindultam.
- Nem lenne jó ha Moolt megint megvernék... Vagy téged bántanának amikor mész haza... Esetleg a barátnődet vagy azt a fiút... JungKook?
Hátra fordultam. Gúnyosan mosolygott és kezében tartotta a telefonom. Kicsit fel húzta a szája egyik oldalát. Hogy lehet valaki ekkora tetű?! Oda léptem hozzá és ki akartam venni a kezéből a telefonom, de a feje fölé emelte. Ugráltam érte tisztességes távolságból, de hiába. Túl magas.
- Sziasztok? - köszönt valaki mellettünk.
Oda kaptam a fejem és BamBam, YungYeom, YoungJae álltak ott és néztek ránk.
- A barátaid? - kérdezte YeJun és lentebb eresztette a kezét.
- Igen. - vettem ki a kezéből a telefonom.
- És te ki vagy? - kérdezte BamBam.
- Csak egy... - nézett rám YeJun. - Közeli barát. - mosolygott. - Ra Ya Jun, de csak Yeh.
Örökre hálás leszek a fiúknak.
- Na én megyek cica. - indult el YeJun. - Ne feledd el a tartozást! Majd még megkereslek! - intett vissza.
- Köszönöm... - néztem a fiúkra.
- Ki volt ez? - kérdezte YungYeom. - Milyen tartozás?
- Az unokaöcsém... Baja keveredett. És most YeJun rajtam akarja behajtani a tartozást.
- Jól vagy? - kérdezte BamBam.
- I-Igen... - néztem fel rá. A szemén egy hatalmas lila monokli virított. - Mi történt? - léptem közelebb hozzá.
- JR. Mikor haza mentünk kicsit veszekedtünk. - mosolyodott el. - Jobb már a lábad?
- Igen... De nem tesiztem ma. Nem nagyon szeretnék futni még. - néztem a bokámra.
- Haza kísérjünk? - kérdezte YoungJae. - Nem lenne jó ha ő menne veled... - nézett a már messze járó YeJun után.
- Ha szeretnétek, de nem muszáj. - indultam el.
- Inkább vagyok veled mint otthon JR.-rel. - lépett mellém BamBam.
Elindultunk haza. Kedves tőlük, hogy haza kísérnek. Lassan haza értünk. Az épület előtt el búcsúztunk. Fel mentem a lifttel és bementem a lakásba.
- Hát te hol voltál? - jött a kérdés J-Hopetól. - JungKook már lassan fél órája otthon van.
- Mindegy... - indultam a szobámba.
Bementem a szobámba és átöltöztem. Át kell hívnom Moolt. Mibe keveredett? Nekem csak annyit mondott, hogy azért a barátai mert ő fizet. Átöltöztem és már hívtam is. Kimentem a nappaliba és ott kezdtem el tanulni. Ideges vagyok...
- Mit tanulsz? - kérdezte V.
- Fizika... - néztem a könyvemre. - Ami töri... - húztam el a szám.
- Valami baj van? - ült le mellém TaeHyung. - Mi történt?
- Én... - kezdtem volna mesélni, de megszólalt a csengő.
Rakétaként rohantam az ajtóhoz és nyitottam ki. Mool állt ott.
- Szia. - engedtem beljebb.
- Szia. - jött beljebb. - Miért hívtál át?
Nem mondtam semmit, csak arcon vágtam. A földre esett és a fiúk úgy rohantak oda hozzá.
- Ez mi volt? - kérdezte Jin.
Meg se tudtam szólalni. Ennyire fáj annak a keze aki valakit arcon vág? Mool fel nézett rám. Talán nem ezzel kellet volna kezdenem.
- Áthívsz, majd arcon ütsz?! - háborodott fel.
- Miért nem mondtad el, hogy adósságod van!? - ordítottam vissza.
- Honnan tudod? - döbbent le.
- Meg keresed ha "barátod"! Ra Ya Jun! Most rajtam akarja behajtani a hülye pénzét! Minek kellett neked  201250 won?!
- 255000... - javított ki Mool.
- Istenem! Te tejesen hülye vagy?! És én még falaztam neked! Mert te csak barátokat akarsz! - tettem a fejemre a kezem. - Tudod mennyi pénz az? - néztem rá. - Uram isten!
- Én nem akartam, hogy bajba kerülj! - állt fel.
- Minek kellett neked a pénz? - kérdezte Suga.
- Csak... Új telefont akartam!
- Miért nem kértél kölcsön Haeytől vagy tőlem!? - léptem közelebb hozzá.
- Tudod milyen érzés tökéletes rokonakkal élni?! Kurvára nem! A nővérem model! Egész nap azt hallom "De meg dugnám a nővéred."! Majd jössz te aki ellopja az álmom! Soha nem akartál idol lenni! Soha! 10 éves G-Dragonnak öltöztem farsangkor! Soha nem bírtad egyik bandát sem! De mióta itt vagy csak rólad beszélnek mindenhol! Neked soha nem volt semmilyen bajod az életben! Mindent megkaptál! Egyszerűen utállak! - ordított teli torokból.
Meg se tudtam szólalni. Elkezdtem sírni. Félre lökve mindenkit a szobámba rohantam. Az ágyamra vetettem magam és sírni kezdtem. Utál... Szép lassan az egész párnám elázott a könnyeim miatt.

Suga szemszögéből:

Fantasztikus családi veszekedés tanúi voltunk. Elég sok mindent vágott a kölyök MiHi fejéhez. Még soha nem hallottam ilyet, de azt kell mondanom, hogy mint kettőjüknek igaza van. Nem a legjobb lehet Moolnak, de szólhatott volna MiHinek vagy Haeylnek.
- 255000 won... - szólaltam meg. - MiHi fél... - néztem Moolra. - Nem tudom mit mondott neki a haverod, de nem jót. Gondolom nem vidámparkba akarja elvinni MiHit.
- Mire célzol? - vonta fel a szemöldökét.
- Tudod... MiHit pár hete majdnem megerőszakolta az egyik tanárja... És ugyan úgy nézett rád mint akkor amikor haza hoztam. Megértem, hogy fel vagy háborodva, de neki is van szíve. - sóhajtottam.
- M-MiHit... - az arca mérgesből aggódóba váltott.
- Csak, hogy tudd... - léptem közelebb hozzá. - Ő is gyerek... És az Idol címke semmit nem változtat. És ha miattad esik baja... - léptem hozzá közelebb. - Megvédem őt... Nem szeretnéd ha miután őt megerőszakolták a te arcod bánja...
- Suga hagyd abba! - szólt rám Monster és hátrébb rántott Mooltól.
- Lehet hagynom kellet volna, hogy az nap este halálra verjenek... Ha én mondtam volna ezt annak akit szeretek már rég kiugrottam volna az ablakon... - folytattam a mondandóm.
- Most hagyd abba YoonGi! - tette a vállamra a kezét Kooki.
- Te szerelmes vagy MiHibe? - kérdezte Mool.
- Istenem! Úgy szeretem mint a húgom! - indultam a szobámba. Vagy talán jobban mint a húgomat kellene... Elcsavarta MiHi a fejem! A szobámba mentem és én is bezárkóztam.

JungKook szemszögéből:

Lehet ez beteges, de egész nap MiHire gondoltam. Arra, hogy ma este talán megtörténik, de minden elszállt miután MiHi sírva a szobájába rohant, majd Suga is elrohant és végül Mool is lelépett. Gáz, hogy én most is arra gondolok, hogy lefeküdjek MiHivel? Áhh... Mennyire lehet jó érzés? Fáj? Hát neki biztos... Még soha nem csináltam magamnak se.
- JungKook... - szólt rám Jimin. - Hol jár a fantáziád?!
- E-Ez semmi! - tettem a férfiasságomhoz a kezem. - Megnézem mi van MiHivel!
Azonnal MiHi szobájához rohantam. Kopogtam de semmi. Lassan benyitottam és az ágyán feküdt. A párnáján volt a feje és sírt. Bezártam az ajtót és leültem az ágyára.
- MiHi... - nem mondott semmit csak rám vetette magát. Rám mászott és csókolgatni kezdett.
Szép lassú csókok helyett, most úgy csókolt mintha nem is ő lenne. A nyelve azonnal a számba talált menedékre és ölelkezni kezdett az én nyelvemmel. Éreztem a kezét a combomon. Így ruhán keresztül és éget az érintése. A kis kezei egyre feljebb mentek a lábamon. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy most is sír. Ne már! V ezért nem feküdt le Jeannel! Nekem se szabadna, de... Éreztem, hogy rá szorít a férfiasságomra. Bele nyögtem a csókba. Hálát adok az istennek, hogy rövid, vékony nadrág van rajtam. Ha csak... csak tapi van és nem csináljuk akkor az nem számít? Igaz?
- Saj... ná...lom... - szólalt fel két csók között.
Össze szedtem az összes erőm és elvettem a kezét kincsemről. Kinyitottam a szemem és a tekintetével találtam szembe magam.
- Én sajnálom... - toltam le magamról. Mellém ült és én fel ültem. - Sajnálom, hogy hagytalak eddig eljutni... A csóknál le kellet volna állítanom téged... - nem mintha nem élveztem volna.
- Túl messzire mentem... - temette a kezébe az arcát.
Mit kellene mondanom? Élveztem és jó lenne ha folytatnánk? Hülyén hangzana...
- Figyelj... - ültem közelebb hozzá. - Én... - megfog ijedni, ha azt mondom, hogy le akarok feküdni vele, Bárcsak olyan lennék ilyenkor mint BamBam. Ő már rég lefeküdt volna MiHivel a helyemben...
- Mi az? - nézett rám.
- Én... Sajnálom... - nem vagyok férfi...
- Én hibám... Én csak... Nem érzem úgy mintha járnánk... - állt fel.
- Mi az, hogy nem érzed úgy? - néztem rá. - Akkor mit érzel?
- Mintha... Mintha egy játék lennék... Egy báb...
- Én szeretlek! - fogtam meg a kezét. - Én... Én... Leakarok feküdni veled! - ordítottam el magam. Szerintem még a süketek is hallották.
Ő csak nézett rám. Az arca vörös lett és csillogni kezdett a szeme. Talán túl heves reakció volt. Hülye vagyok!
- JungKook én... - nézett el a szememből. - JungKook... - csukta be a szemét és sóhajtott. - Én is...
Kikerekedett a szemem. Most akkor miről is beszélünk?
- Akkor... - néztem az ágyra.
- Kooki... - ismét sóhajtott. - Én most... Nem lehet!
- Mi? Miért? - húztam el a szám.
- Mert... Vérzek... Tudod... Ott...
- É-Értem... - dadogtam el.
Akkor azért ordította a szülinapján, hogy vérzik! Azt hittem elvágta valamijét. Vagyis... Ez hány napig tart?
- És mikor lesz vége?
- Nem tudom... - vont vállat. - Jean szerint egy hét, de lehet, hogy kevesebb.
- És utána? Egyből csináljuk?
- N-Nem... - ült le mellém.
- Miért?!
- Mert félek! - nézett rám.
- És ha mondjuk rá készülnénk? - dobtam be az ötletem.
- Mire gondolsz? - pislogott és hozzám bújt.
- Mondjuk... Lehetne, hogy amikor abba marad együtt fürdünk. - néztem rá.
- E-Együtt fürödni? - nézett rám. Csak bólintottam. - Csupaszon? - ismét bólintottam. - És... Egymáshoz... Érünk?
- Ha akarod. - mosolyogtam. - Második nap is lehetne ugyan ez. És addig csinálnánk még fel nem készülünk.
- Rendben. - bólintott. - Itt maradsz éjszakára? Nem akarok egyedül maradni. - ölelt meg.
- Szívesen maradok. - dőltem a párnájára és magammal húztam.
- Szerinted fájhat? - tette a fejét a mellkasomhoz.
- Nem tudom... - csuktam be a szemem. - Remélem nem... Nem akarok, hogy rossz legyen neked.
- Aranyos vagy Kookie. - nevetett. - Mit szeretsz bennem?
- Mit szeretek? - nyitottam ki a szemem. - Azt, hogy könnyen zavarba jössz. Kedves vagy és mindig az emberek kedvében akarsz járni. Jól táncolsz és énekelsz. Most te jössz...
- Azt szeretem benned, hogy... Gyerekes vagy és édes. Néha ostobán viselkedsz, de nagyon okos tudsz lenni ha akarsz. Szeretem amikor komoly vagy. - még közelebb jött hozzám.
- Elszaladok, átöltözök és jövök. - nyomtam egy puszit a feje búbjára.
Felálltam is kimentem a konyhába. A fiúk hatalmas mosollyal az arcukon néztek rám. Mi bajuk van ezeknek?
- "Leakarok feküdni veled!"!- vonyított Jimin.
- Jól van na! - néztem rá mérgesen. - Hirtelen jött... - kerestem egy tiszta poharat a szekrényben.
- És mit mondott? - kérdezte Hopi.
- Azt, hogy ő is akarja. - fordultam a fiúk felé és a pultnak támaszkodtam. Elmosolyodtam és a hajamba túrtam.
- Na és mikor!? - ugrott a nyakamba V.
- Amikor nem fog... vérezni... - motyogtam.
- Hát az úgy nem lenne egészséges. - jegyezte meg Jin.
- De azt mondta fél és, hogy fel akar rá készülni. Szóval kitaláltam, hogy fürödjünk együtt. - fordultam a csap felé és tele töltöttem a poharam. Gyorsan megittam és vissza fordultam a fiúkhoz.
- Jimin. Mikor megfogtad Niki mellét... Ő mit csinált?
- Mit csinált volna? - nevetett. - Élvezte.
- Értem. - bólintottam.
Letettem a poharat a pultra és elköszöntem a fiúktól. Gyorsan a szobámba mentem átöltöztem és rohantam vissza MiHihez. Az ágyában feküdt becsukott szemekkel. Leültem mellé és a mellére néztem. Mérges lesz ha egy kicsit hozzá érek? Lassan a melléhez emeltem a kezem és rá tettem. Elvörösödtem, majd kicsit rá szorítottam. Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett.
- M-Mit csinálsz? - kérdezte vörös arccal és a mellére pillantott.
- S-Sajnálom! - kaptam el a kezem. - É-Én csak... Volt ott egy légy! - ugrottam le az ágyról.
- Amikor... Megfogtalak ott... - ült fel. - Gondolom rossz volt... - pislogott.
- R-Rossz? - álltam fel a földről és ő csak bólintott. - N-Nem volt rossz... - néztem a szoba ajtajára.
- Mi? - kapta maga elé a takaróját. - Én csak... Nem akartam! Vagyis... Elragadtattam magam! - csukta be a szemét.
Nem mondtam semmit. Vissza ültem az ágyra és megfogtam a kezét. Nagy levegőt vettem és a kicsi JungKookhoz tettem a kezét. Még jobban kipirultam. Az ő arca is vörös színbe váltott és a kezére nézett. Becsuktam a szemem és megcsókoltam. Elvettem a kezéről a kezem, de ő nem vette el a kezét a férfiasságomról. Elhajoltam tőle és az arcára néztem. Még mindig a kezét nézte. Ha zavarja miért nem elemi le a kezét?
- MiHi... Ha nem akarod akkor... - egy nyögés hagyta el a szám, hogy rám szorított.
Hátra dőltem és ő rám mászott. Egyre nagyobbat nyögtem és sóhajtottam. Ruhán keresztül is eszméletlen! Mi lesz amikor a fürdőben leszünk meztelenül? Egy darabig ez ment. Nem tudom mi járhat a fejében. Azt vettem észre, hogy elveszi a kezét és fel áll az ágyról.
- Elmegyek vécére... - motyogta és elhagyta a szobát.
Kinyitottam a szemem és a lábam közé néztem. Még soha nem volt ekkora! A hasamra fordultam és betakaróztam. Már értem BamBam mit szeret ezen ennyire...

Jimin szemszögéből:

Már a tévé harmincason van és így is alig hallani. Fura de csak JungKook hangját hallom. Mit csinálhatnak oda bent? Abba maradt a nyögés és nyílt a szoba ajtaja. Oda kaptuk a fejünket és MiHit pillantottuk meg.
- Mit csináltok bent? - kérdezte Hopi.
- S-Semmit! - kezdett a kezével hadonászni. Teljesen vörös az egész feje. Nagyon vicces!
- És akkor Kooki mit élvezkedik ennyire? - kérdezte Monster.
- E-Ennyire kihallatszódig? - kezdte a földet bámulni.
- Eléggé! Na mit is csináltok? - kérdeztem. - Gyere ide és mesélj szépen!
Végig nézett rajtunk, majd beljebb lépett a nappaliba. Át sétált a kalapé másik oldalára és leült közém és V közé. Lehalkítottuk a tévét és rá néztünk.
- A... A fiúk... - próbált a haja mögé bújni. - Ti mindig... - nagyot nyelt. - Ilyen...
- Milyenek vagyunk? - kérdezte Jin.
- O-Ott... - kezdte az ujjait tördelni.
- Ne legyél már előttünk ilyen zavarban! - nevettem. - Mond csak ki!
- Mindig ilyen kemény a... - tette a kezébe a fejét.
- Ha nem fejezed be a mondatott nem tudjuk mire gondolsz. - nevetett Hopi. - Mi kemény?
Tudom mire gondol, de vicces amikor zavarban van.
- A... - motyogta el a végét.
- Mink? - kérdezte V és a füléhez tette a kezét.
- A férfiasságotok...
- Nem. - nevettem. - Csak akkor amikor valamire beindulunk. Miért? - ültem közelebb hozzá.
- M-Mindegy! - állt fel és indult a fürdőbe.
Pár perc múlva eltűnt a szobájába. Össze néztünk a fiúkkal.
- Azt ne mondjátok, hogy megfogta Kooki kukiját! - nevetett V.
- Pedig biztos vagyok benne! - nevettem én is. - Amilyen hangokat JungKook kiadott! Szerintetek MiHi nyúlt már magához? - komolyodott el az arcom.
- Tuti nem! - rázta meg a fejét J-Hope.
- Na jó én nem hallgatlak tovább titeket! - állt fel Jin.
- Csak nem a mi nemünkhöz vonzódsz Jin Hyung? - néztem rá.
- Jimin ne akard, hogy elfenekeljelek... - indult a szobájába.
- Ezt igennek veszem... - mosolyodtam el.
- Hülye vagy... Jó éjt! - hagyott minket a nappaliban Jin.
- Én is megyek. - állt fel Rap Monster.
Lassan mindenki elment és én is a szobámba mentem. Át öltöztem és az ágyamba vetettem magam. Olyan csalás az élet! Jean és V kavarnak egymással. JungKook és MiHi járnak! Én is akarok egy barátnőt! Igaz... Niki személyében...