Boldog szülinapot! Neked is V!
MiHi szemszögéből:
Éppen a másik oldalamra fordultam volna amikor énekelni kezdtek mellette. Kinyitottam a szemem és a fiúkkal találtam szembe magam. Kis sapkával a fejükön és jobbra balra billegtek. Nem igazán értettem mit énekelnek, mert egyáltalán nem lehetett érteni. Felültem és utána jöttem rá, hogy a boldog szülinapot éneklik. Istenem, de aranyosak! Még Rap Monster és Suga is!
- Boldog szülinapot! - mondták egyszerre magyarul.
- Istenem! - ugrottam volna fel de a lábam vissza tartott. - Köszönöm!
Rengetek idő lehetett mire megtanulták azt a két szót. Főleg Vnek. El sem hiszem, nem gondoltam volna, hogy ennyire rá készülnek.
- Én mondtam, hogy örülni fog neki! - ült le az ágyamra J-Hope és megölelt. - Már nem vagy olyan kislány! Pedig olyan aranyos voltál!
- Olyan hamar felnőnek! - ült le Jimin is és ő is megölelt. - Emlékszem mikor először beszélt. - törölte le a láthatatlan könnyeit. - Mintha tegnap lett volna!
- Csak 17 lettem! - nevetettem. - Köszönöm, a kellemes ébresztést.
- Na akkor feküdj vissza és helyezd magad kényelembe! - utasított V.
- De suliba kell mennem. - néztem rá.
- Dehogy kell! - legyintett Jin.
- A lényeg, hogy ma szülinapod van! - lökte félre Jimint JungKook és leült mellém. - Ma egész nap neked ugrálok! - emelte a homlokához a kezét.
- Ohh. - kezdtem gúnyosan mosolyogni. - Szóval bármit megteszel?
- I-Igen? - komolyodott el az arca.
- Rendben! Örülnék ha ehetnék pisztáciás fagyit. Nagyon rég ettem!
- Olyat hol lehet venni? - nézett a többiekre.
- Nem tudom Kooki... - vont vállat Jimin. - De én is elmegyek veled!
- Rendben! Sietünk! - azonnal elrohantak.
- Kooki se megy suliba? - néztem Moonra.
- Hát... Az ő ötlete volt, hogy ma körül ugrál. Szóval ő is marad. - mosolygott. - Ha bármi kell szólj! - indultak kifele. Suga maradt és felverte a párnám, majd leült a lábamhoz.
- Ha nem akarsz maradni elmehetsz. - dőltem neki a párnának.
- Szívesen maradok. - mosolygott. - Gondoltam kihasználom az alkalmat, hogy JungKook nincs itt. - nyalta meg a száját. Bennem az ütő megállt. Mire célozz ezzel? U-Ugye nem arra?! Éreztem, hogy kipirosodik az arcom és teljesen zavarban leszek. - Csak vicceltem, hülye! - nevetett fel.- Ez nem vicces YoonGi! - ütöttem vállba.
- Ohh! Szóval ütögeted az idősebbet! - kapta el a kezem. - JungKookot már rég fejbe vágtam volna! De mivel szülinapod van meg kegyelmezek. Mutasd a lábad. - engedte el a kezem.
- Megtudom magam is csinálni! - húztam el a szám.
- Ne szórakozz! - nézett rám mérgesen.
Elő rántotta a lábam és megnézte. Keresgélni kezdett a szobában, majd rám nézett.
- Hol van?
- Mi?
- A fásli. - pöckölt fejbe.
- Lecsavartam éjszakár. - tettem a fejemre a kezem. - Ott van az asztalon.
Felállt és amint a kezében volt vissza vetődött az ágyamba. Megragadta a lábam és elkezdte befáslizni. Suga nem a gyengédség embere. Olyan erővel csavarta a lábamra, hogy fel ordítottam.
- Suga! - rántottam el a lábam. Ő csak kérdően nézett rám. - Fáj!
- Jaj! Bocsi. - vakarta meg a nyakát.
- Mi történt? - jött be a szobába V.
- Suga nem tudja, hogy kell befáslizni a lábam. - néztem mérgesen YoonGire.
- Jó! Most óvatosabb leszek! - csitítgatott.
V kiment és Suga folytatta a lábam bekötését. Most jobban figyelt. Amint végzett A falnak dőlt és becsukta a szemét. Ennyitől elfáradt?
- Mi az? - néztem rá.
- Fárasztó téged körül ugrálni... - nézett rám egy szemmel. - Szörnyen fárasztó. - zárta be a szemét.
- Ha elakarsz menni akkor menj. - nevettem.
- Dehogy! - nyitotta ki a szemét és felém fordult. - Akkor vissza kellene jönnöm! Plusz munka lenne.
- Szörnyű vagy... - forgattam a szemem.
Ezen csak jót nevetett. Egy darabig beszélgettünk, majd elszaladt kajáért. Behozta és kiment. Megreggeliztem és szép lassan Jimin és Kooki is megjött. JungKook kivitte a tálcám és a kezembe nyomta a kis doboz fagyit. Amint kivitte a tálcát amin a kaja volt vissza sietett és leült az ágyamra.
- Ki kötötte be a bokád? - nézett a lábamra.
- Suga.
Nem mondott semmit csak mellém ült és magához húzott. Kivette a kezemből a fagyit és az asztalra tette. Hirtelen mozdulattal került felém és a szemembe nézett. Miért csinálja ezt? Féltékeny?
- M-Mi az JungKook? - pislogtam rá.
- Mit csinált? Mit csinált még nem voltam itt? - csukta be a szemét.
- Semmit... - ráztam meg a fejem. - Csak bekötötte a bokám.
- Értem... - nyitotta ki a szemét.
- Csak nem féltékeny vagy? - csodálkoztam el
- Nem! - fordult le rólam és az ágy szélére ült. - Nem vagyok...
- Értem. -sóhajtottam és ledobtam a lábam az ágyról, majd Kookihoz ültem és megöleltem.
- Még nem is mondtad nekem, hogy szeretsz... - motyogta el.
- M-Mert nem könnyű kimondani...
A kezével a hátamat simogatta.
- Tudok várni... - hajolt el tőlem. - Amúgy meg... - tette az államra a kezét. - Tudom, hogy szeretsz...
Mekkora szemét már! Behisztizik most meg mint valami macsó játssza a fejét. Borzalmas vagy JungKook, de igazat mondasz... Szeretlek!
- JungKook! - ordított Jimin. - Gyere ide!
- Na ha kell valami szólj. - engedte el az állam és fel állt az ágyról. - Feküdj vissza.
Úgy tettem ahogy mondta. Vissza feküdtem és laptopoztam. Aranyosak a rajongók. Felköszöntek Facebookon, Twitteren és Instagrammon. És még videót is tettek fel Youtubera.
Rohantam fagyit venni Jiminnel. A plázába igyekeztünk. Lassan oda értünk.
- Vedd meg a fagyit, majd találkozzunk itt! - indult a virágoshoz.
- Rendben! - rohantam a fagylaltoshoz.
Még a mozgó lépcsőn is rohantam felfele. A fagylaltoshoz érve térdemre borulva keszdtem levegőt venni.
- Szia. - szólt a pultos lány. - Mit kérsz?
- Pisztáciás fagyit, dobozban. - egyenesedtem fel.
- Csak ennyi lesz? - kezdte szedni dobozba.
- Igen.
Kifizettem a fagyit és rohantam a főbejárathoz. Már ott volt Jimin.
- Mi tartott eddig? - nézett rám mérgesen.
- Tömve volt a mozgó lépcső. - lihegtem.
- Oké! Akkor most menjünk haza!
Haza fele indultunk szép lassan haza értünk. Jimin vízbe tette a virágot én meg MiHi szobájába mentem.
MiHi szemszögéből:
Egy jó darabig gépeztem, majd délután körül hangokat hallottam a szobámon kívülről. Átöltöztem nagy nehezen, majd lábra álltam. Fáj a lábam, de tudok menni, szerencse. Elkezdtem kibicegni a szobámból. Amint kiértem a falnak támaszkodtam és észre vettem Jeant és a GOT7-et. Hát ők? A kezemben a telefonommal tovább bicegtem a nappaliba amikor észre vett Mark.
- Neked az ágyat kellene nyomnod a bokád miatt! - nézett rám mérgesen.
- Nem tudok sokáig az ágyban maradni. - mosolyogtam és ismét a falnak támaszkodtam.
- Iszkiri vissza! - kezdett lökdösni Jean. - Gyerünk!
- De jól vagyok! - nevettem.
Megcsörrent a telefonom. Niki? Fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia! - köszönt nekem vidáman.
- Szia. - köszöntem vissza.
- BOLDOG SZÜLINAPOT! - ordította bele a telefonba teli torokból. - Csak ennyit akartam, mert már megkaptad az ajándékot. Vigyázz magadra és amint tudok hívlak! Szia!
- Köszönöm. Szia. - tettem le a telefont.
- Ki volt az? - ugrott a nyakamba Jean.
- Barátnőm. - mosolyogtam.
- Mi? - húzta el a száját. - Azt hittem én vagyok a barátnőd MiHi! - húzta meg a hajam.
- Az vagy. - nevettem. - Csak... - ismét csörögni kezdett a telefonom. - Mi van itt?
Anyáék! Azt hittem sose hívnak. Egy mosollyal az arcomon vettem fel a telefont.
- Sziasztok! - bicegtem odébb.
- Boldog szülinapot!
- Nagyon köszönöm!
- Figyelj kicsim... Beszéltünk az ügynökséggel. Ha minden igaz van ott egy Kim Nam Joon nevű fiú aki vigyázz rád.
- I-Igen.
- Tudnád adni?
- Persze...
Ez már nem jól kezdődik. Mit akarnak anyáék Monstertől? Vissza sétáltam a nappaliba és befogtam a telefonom mikrofonját.
- NamJoon... - adtam neki oda a telefont.
- A szüleid? - vette el tőlem és én csak bólintottam. - Jó napot. Kim Nam Joon vagyok... - hagyta el a nappalit.
- Mit akarhatnak? - kérdezte V.
- Mit tudom én! - vontam vállat. - Amennyire apámat ismerem csoda, hogy nem jött el értem és nem rángatott haza a hajamnál fogva. - bicegtem a konyhába.
- Jó fej apád van. - nevetett Jimin.
- Ohh az én apám is pont ilyen! - jött utánam Jean. - Csak ő ragaszkodik hozzá, hogy ugyan úgy teljesítsek mint más... - nézett JR.-re.
- Na most már komolyan érdekel mi van köztetek! - akadt ki Jimin.
- Mondjátok már el nekik! - vágta vállba JRt. JB. - Ha ők tudják nem dől össze a világ.
- Na jó... - sóhajtott JR. - Jean a húgom.
- Mi? Mióta?! - akadt fent JungKook.
- Ezt ne... - ráztam meg a fejem. - Ne legyél hülye.
- Itt a telefonod MiHi... - adta vissza Monster.
- Mi volt?! - tettem a kezem a vállára.
- Semmi. - vont vállat. - Azt mondta anyud, hogy néha kicsit ideges leszel és bezárkózol a szobádba, esetleg elrohansz. - mindenki rám nézett.
- Ez velem született szokás! Más?
- Hogy vigyázzak mert asztmás vagy. És... - gondolkodott el. - Mindegy. Majd megbeszéljük. - mosolyodott el.
- Rendben. - bólintottam. - De miért vagytok itt? - fordultam a vendégek felé.
- Hát... - túrt bele a hajába Mark. Egymásra néztek a fiúk.
- Boldog szülinapot! - ordítottak fel.
Eljöttek felköszönteni? Nagyon kedves tőlük. A fiúk elrohantam a szobáikba, a GOT7 és Jean pedig elő vett a kanapé mögül pár szatyrot és dobozt. Ajándékot vettek nekem?
- Bulit akartunk rendezni, csak a lábad... - nézett a bokámra BamBam. - Milyen bulit is? - nézett Markra.
- Meglepetés. - nevetett az előbb említett.
- Meglepetés. - mosolygott BamBam.
- Itt van! - rohant ki V. - Én adom oda legelsőnek!
Annyira rohant, hogy elesett és a konyhába csúszott. A csúszást a hűtő oldala fogta fel. De kutya baja nem lett. Fel állt és oda sietett hozzánk. A többiek is elő jöttek. Bementünk a nappaliba és elkezdtem végig nézni az ajándékokat. TaeHyungéval kezdtem.
- Remélem jó a lábadra. - mosolygott. - Igazság szerint nem tudom melyik a kedvenc színed ezért neon kéket vettem. Mivel olyan vagy mint egy fiú és a fiúk szeretik a kéket. Talán kicsit önző dolog, de magamra gondoltam mikor választottam a cipőt és a fűzőt. Mondjuk én a zöldet szeretem. Nem is magamra inkább Markra és Jacksonra gondoltam. - vakarta meg a nyakát. - A cipőben Jean segített. Én magassarkút akartam, de rá jöttem, hogy szerintem elesnél benne mert szörnyen béna vagy.
- Ez kedves tőled. - mosolyogtam rá. - Köszönöm. - felvettem a cipőt arra a lábamra ami még éppen épp. Pont jó rám! Majd este kicserélem a cipő fűzőt.
- Most én jövök! - mosolygott Suga. - Mindig az a sapkát nyúzod. - adta a kezembe a közepes méretű szatyrot.
Bele néztem és kivettem belőle a sapkát. A fiúk ennyire együtt vásároltak? Fekete sport cipő neon kék fűzővel, és egy fekete sapka amin neon felirat van és a nap ellenzője alja is neon kék. Angol felírat van a sapkán.
- Letudod fordítani? - kérdezte Moon.
- Nem vagyok fogyatékos. - húztam el a szám. - Köszönöm YoonGi. - néztem Sugára.
- Nem igazán tudtam mit vegyek... Nem akartam semmi nyálas ajándékot. Remélem ez tetszik.
- Még szép, hogy tetszik! - tettem a fejemre.
- Miért pont Boy? - kérdezte JB.
- Ez volt. - vont vállat. - Két óra múlva jött volna új szállítmány, de nem akartam megvárni. - dőlt hátra a fotelben.
- Tipikus Suga... - rázta meg a fejét Mark.
- Bár ha jobban belegondolunk akkor van értelme, mert MiHi fiút játszott, majdnem egy egész hónapig. - nevetett Jean.
- Jól van! - löktem vállon Jeant.
- Most mi jövünk! - szólalt fel JB. és JR.
Egy hatalmas dobozt kaptak elő. Mikor a kezembe adták nagyon nehéz volt. Levettem a doboz tetejét és egy vadonatúj gördeszka fogadott. Az alján egy grafiti felirattal volt fel írva a nevem. Felnéztem rájuk és ők csak mosolyogtak.
- Köszönöm! - pattantam fel és a nyakukba ugrottam.
- Igazán nincs mit. - nevetett JR.
- JRnek van egy haverja aki szinte ingyen csinálta. - mondta JB.
- Köszönöm. - ültem vissza,
Mindenkitől megkaptam az ajándékot. Nagyon sokat költöttek rám! Jimintől virágcsokrot kaptam. Nagyon szép sárga rózsákat. J-Hope egy csomagot adott ami tele volt minden jóval. Jintől három nagy tábla csokit kaptam. Rap Monstertől telefon tokot. Egy fekete tokot amin neon kékkel volt egy Love felírta. JungKook ragaszkodott, hogy ő lesz az utolsó. YungYeom és YoungJae egy fekete has pólót rajta egy fehér 97-es szám. JungKook pulcsiján is ez a szám van. Jean egy fekete szűk farmert vett nekem. Mark egy cuki kulcstartót és Jackson egy masnis hajpántot adott.
- Én jövök! - pattant fel BamBam. - Tessék!
Meg kell hagyni... BamBam akcentusa nagyon aranyos. Elvettem a kezéből a kis dobozt és kinyitottam. Egy ezüst karkötő. Nem csicsás, egyszerű. De ez nagyon drága lehetett!
- E-Ez! - dadogtam.
- Én jövök! - lökte félre BamBamot JungKook. - Tessék!
Ez is egy kicsi doboz. Kinyitottam és... Egy ezüst láncon egy kis szív lógott. Mennyi pénzt szórtak el ezek rám?!
- Wáó! - kapta ki a kezemből a nyakláncot Jean. - Ez gyönyörű JungKook! - a karkötőt is kivette az ölemből. - Hol az istenben vettétek ezeket!
- Ékszerészél. - válaszolt BamBam.
- Én is akarok ilyeneket! - meredt a testvére.
- Ne is álmodj róla! - nevetett JR.
- Na de oppa! - kezdett a földön mászni.
Ezen csak nevetni ehetett. Én is mindig akartam egy bátyót, de most van hat, akik úgy vigyáznak rám mintha tényleg a húguk lennék. Fel álltam és elkezdtem bicegni.
- Hova mész? - nézett rám Jin.
- Pisilnem kell. - néztem vissza.
- A vécé szó sokkal jobban hangzik. - húzta el a száját J-Hope.
Elbicegtem a vécére. Bezártam az ajtót és elvégeztem a dolgom. Álltam volna fel, de valami fura piros színre lettem figyelmes a vécében. Az ütő megállt bennem amikor a használt vécépapírra néztem. Véres volt! Felsikítottam.
- Mi az?! - ordított be Suga.
- Jól vagy?! - jött a következő kérdés YoungJaetől.
Nyílt a vécé ajtó, de vissza zártam.
- N-Ne gyertek be! - ordítottam ki.
- Mi van MiHi!? - kérdezte Jean.
- Elfogok vérezni! - szóltam ki.
- Engedj be! - nyitotta volna ki az ajtót.
Beengedtem és amikor meglátta, hogy a vécén ülök rémült arccal fel nevetett. Elmondta, hogy mi a helyzet. Minden hónapban ez lesz egy teljes hétig?! Ez borzalmas! Amint mindent lerendeztünk kezet mostunk és elindultunk kifele. Ez vér ciki... Jó poén volt MiHi. Szerencse, hogy Jean is most szenved. Vissza ültünk a kanapéra.
- Mi volt? - kérdezte Mark.
- Semmi... - kezdtem a földet bámulni.
- Egy pók volt? - kérdezte Jimin.
- Talán egy másik bogár? - folytatta JungKook.
- Elfogyott a vécépapír? - nézett rám YungYeom.
- Nem! Nem! Nem! - néztem rájuk mérgesen.
- Hagyjátok már! - szólt rájuk Jean. - Ha nem akarja nem mondja el!
- Oké... - mondták kórusban.
Feltettem a nyakamba a nyakláncot és a kezemre a karkötőt. Nagyon szépek. Sokáig beszélgettünk, majd kitalálta a GOT7, hogy játszunk. Olyan játékot kezdtünk játszani, hogy valaki kérdez egy dolgot és arra az emberre kell mutatni akire igaz.
- Rendben... - gondolkodott el Jean. - Kinek a legaranyosabb az akcentusa?
Háromra mindenki mutatott. Érdekes módon én és BamBam kaptuk a legtöbb szavazatot.
- Nekem nincs is akcentusom. - néztem végig rajtuk.
- De! - nevetett JB. - Nem tudom milyen, de aranyos.
- Tényleg van? - kérdeztem.
- Igen! -mosolygott JungKook. - Olyan mint, az a nyelv amivel Nikivel beszélsz.
- Magyar? - nevetettem.
- Az! - vágta rá.
- Csak kiskorom óta élek, éltem ott. - mosolyogtam.
- És milyen hely? - kérdezte Jean.
- Hát... Teljesen más! Ott nincsenek olyan nagy felhőkarcolók. Nincs kikötő és az iskola se teljesen úgy van mint itt. Ott szeptemberben kezdődik az év. Nem sok iskolában van egyenruha. Az újév Január 1.-től van és minden utcában van négy Ázsiai étterem. - nevettem.
- Tök menő lehet! - gondolkodott el V. - Egyszer elmehetnénk oda!
- Én is szívesen elmennék. - mosolygott Jackson.
Csak beszélgettünk és beszélgettünk. Megtudtam, hogy most pénteken lesz a fotózás és, hogy ott lesz a GOT7 is. Nagyon nem akarok a fiúk előtt fogózkodni. Még soha nem voltam fotózáson. Azt se tudom mit kell csinálni. Úgy érzem beszélnem kellene Haeyel. Ő jártas ebben a témában. Jean a telefonját nézegette amikor mindenkit leintett.
- Ezt nézzétek! Top 70 férfi idol!
Úgy ugrottak Jeanhez, hogy rajtam keresztül másztak. Azonnal tévéhez csatlakoztattuk Jean telefonját és nézni kezdtük. Szép lassan haladtunk vissza fele. Már az 55. - nél jártunk amikor. Az 54. BamBam.
- Mi az, hogy 54!? - akadt fent. - Ez hülyeség! - kezdett durcáskodni.
Ment tovább a a videó. Egyre jobban közeledett az 1. hely amikor a 40. - helynél Jackson lett.
- Jobb vagyok mint a nagy BamBam! - igazította meg a pólóját Jackson.
- Kuss! - szólt rá az 54.
Tovább ment a videó és egyből megállítottam. Ismerem őt! Ő volt az aki zsepit adott amikor vérzett az orrom!
- Mi van ezzel a sráccal? - kérdezte Suga.
- Ő adott zsepit amikor vérzett az orrom. - jelentettem ki.
- És? Csak nem tetszik? Nagyon jó bandájuk van! Imádom a B1A4-et főleg JuSeot, de Hwo se rossz! (nem az igazi banda, csak a banda nevet hagytam meg, mert nagyon tetszik ;) A tagok neve megváltoztattam és korát, csak azért mondom, mert nem akarom, hogy szidjátok a fejem.)
Igaza van Jeannek. Hwo helyes srác, de JungKook az akit szeretek. Tovább néztük a videót és a 14. helyen Mark volt.
- Na ki az isten! - áll fel és forgott körbe Mark. - Nem kell sírni BamBam! Egyszerűen jobban nézek ki! Ennyi az egész! - ült vissza.
BamBam beszólt neki, de Mark elengedte a füle mellett. Mi csak nevettünk rajtuk. Egy váltás és Jimin. Elégedett mosollyal meredt a tévére. Jin nem is nézett a tévére. Ennyire rosszul érzi magát? Tovább mentünk és a 8. hely Jiné lett.
- Jin! - szólaltam fel.
Ő villám gyorsan nézett a tévére. Nem akarta elhinni amit lát. Elmosolyodott és a nyakára simított. Olyan mintha most egy kicsit zavarba lenne. Egy másik banda tag, majd a 6. helyen JungKook. BamBam mondani akart valamit, de rám nézett és inkább befogta a száját. A BTS lassan egy éve ledebütált, a GOT7 csak fél éve. meg kell hagyni szépen másznak felfele a ranglétrán. Végig szaladtunk az egészen, majd az utolsónál hosszas fekete képernyő fogadott minket. A fiúk stresszesen nézték a tévét. Az 1. V lett.
- Wáá!!! - ugrott fel és kezdett rohangálni. - Isten vagyok gyerekek!
Én csak nevetni tudtam ezen. Nagyon vicces volt. Úgy rohangált mint valami elmebeteg. Felemelt kézzel és közben ordítozott.
- Engem sose tesznek bele... - motyogta J-Hope.
- Engem se... - szólalt meg YungYeom.
- Ne legyetek már ezért ilyenek! - nevettem. - Ez nem azt jeleni, hogy nem vagytok jó képűek vagy macsók! Helyesek vagytok mind ketten.
Mind ketten rám néztek, majd követték őket a többiek is. Komoly arccal néztek rám. Rosszat mondtam? YungYeom arca teljesen vörös lett.
- Igaza van MiHinek! Neki ti vagytok a cuki, édes pasik! - kezdett a levegőbe puszikat nyomni.
- Jean! - lendítettem meg a kezem, de azonnal eliszkolt. Fenébe ilyen gyors!
- Nem szabadna most rohangálnod! - szólt rám a barátnőm. - A lábad és az is! Nem lenne jó ha...
Nem vártam meg, hogy befejezze az első dolgot neki vágtam. Az első dolgot ami a távkapcsoló volt. Sikeresen fejbe kapta. A távkapcsoló a földre esett.
- Ez fáj te idióta! - kezdte a fejét dörzsölni. - Hova gondolsz!? Nem kellene nekem vágni egy távkapcsolót! Ezt általában párnával szokták! - nyafogott.
- De nem vérzik a fejed. - mosolyogtam.
- De fáj! Istenem MiHi! - ült vissza. - Annyira gonosz vagy! - motyogta.
Valaki csengetett és Jimin nyitott ajtót. Haey rohant be.
- Boldog szülinapot! - kezdte össze vissza nyalni az arcom. Amint messzebb lépett mindenki röhögni kezdett.
- Mi van? - kérdeztem.
- Én mondtam, hogy nem kellene ki kenned magad... - rázta meg a fejét Mool.
- Tudod model vagyok, avagy híres! Tele van minden fényképészekkel. Nem tehetem meg azt mint MiHi, hogy smink és push up melltartó nélkül mászkálok!
Mindig vagy a barátaim, vagy az unokatestvéreim miatt ég az arcom. Most is...
- Boldog szülinapot szerelmem! - ölelt meg hátulról Dae.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Ő a pasid? - kérdezte Jean.
- Dehogy! - néztem Jeanre. - Fura lenne, ha egy meleggel járnék. - nevettem.
- Nem vagyok meleg! - ugrott át a kanapén és leült mellém. - Csak nem tudom eldönteni, hogy melyik nemhez vonzódjak. Ez nem buziság Mr. San... - húzta el a száját.
- Boldog szülinapot! - puszilt homlokon Mool.
- Hány éves is lettél? - kérdezte Haey. - 17?
- Igen. - bólintottam.
Sugára nézett és elnevette magát.
- Mi van? - nevetett Suga.
- Semmi. - hagyta abba a nevetést az uncsim. - Emlék.
- Mesélj! - kuncogott V.
- A lényeg, hogy a szülinapom elő estéjén azt mondta "Ha meg kapod az új telefonodat akkor fejest ugrok a tóba.". Meg kaptam a telefonom és ő decemberben alsóban úszkált egyet. - nevetett.
Mindenki nevetni kezdett. Suga csak komolyan nézett Haeyre, majd elmosolyodott.
- És amikor te fél csupaszon rohantál át a sulin? - nevetett Suga.
- Arra emlékszem! - nevetett J-Hope. - Az örült végzős lány aki meztelen mellekkel rohan a folyosón.
- Utáltam veled fogadni... - rázta meg a fejét Haey. - Remélem te nem leszel hülye? - nézett rám halál komolyan.
- Annyira tuti nem mint te. - nevettem. - Melyik idióta képes póló nélkül rohangálni egy elit iskolában?
- Ahol Suga van az már minden, de nem elit! - tette keresztbe a kezét.
- És arra emlékeztek amikor az iskola zászló helyén Rap Monster alsója lógott? - nevetett Jimin.
- Utáltam Hopit. - nézett a mellette ülőre Nam.
- Mégis ő volt a legjobb haverod. - mosolygott Jimin. - Most meg az enyém.
- Milyen érzelgős! - törölte meg a szemét Jackson. - Mark, JB. és én, egy osztályba jártunk. A legnagyobb szórakozás az volt, hogy tesi órán a lány öltöző szekrényeiben bujkáltunk és néztük a lányokat.
- Azt most is csinálja BamBam. - nevetett YungYeom.
- Ez nem igaz! - nézett a barátjára BamBam. - Én csak segítek nekik meg keresni a pólójukat! Teljesen más!
- Nálunk a fiúk azzal szórakoznak, hogy MinHe pólóját húzgálják. - nevetett Jean. - Egyénként...
- Mi az?
- Az édes kedves volt barátnőm olyan szépen meg... lefeküdt a kedves rajz tanárunkkal.
- Mi? - kérdezte JungKook. - Mikor?
- Mikor nem voltatok suliban. Éppen rajzterembe mentem amikor érdekes hangokat hallottam bentről. Benéztem a kulcslyukon és szív bajt kaptam. MinHe a tanárunk nyakába kapaszkodott és...
- Ne! - tettem a fülemre a kezem. - Nem érdekel!
- Elfelejtettem, hogy te még szűz vagy. - vakarta meg a nyakát és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Miért te nem vagy az? - kérdezte JR.
- De! De igen! Az vagyok! - mentegetőzött Jean.
- Jean! Te már...? - komolyodott el az arcom.
- És ha igen? - vont vállat.
- Apa tudja!? - akadt fent JR.
- Apa? - kérdezte vissza Haey. - Ti testvérek vagytok?
- És ha igen!? - állt fel JR.
- Ne veszekedjetek már! - szólt rájuk Mark.
- Kuss! - nézett Markra, majd vissza a húgára.
- Mit játszod most itt a jó bátyát, ha eddig magasról szartál rám?! Nem kell nekem egy olyan bátyó aki kurvára nem foglalkozik a saját húgával! - Jean fel állt és a legközelebbi szobába rohant.
- Miért kell ordítani vele? - kérdeztem.
- Ha lenne egy húgod megértenéd. - nézett rám. - Veszélyes amit csinál! És eltudom képzelni, hogy nem volt orvosnál!
- De ki lehetett az? - kérdezte V.
JR. nem mondott semmit csak arcon vágta BamBamot. A földön kötött ki és próbált négykézlábra állni.
- Az mire volt jó!? - ugrottam oda hozzá.
- Nem én voltam! - nézett fel BamBam. - Hozzá se értem!
- Én... - JR. körül nézett és elrohant.
- Tényleg nem én voltam... - segítettem fel a másik kanapéra.
V fel állt és elindult.
- Hova mész? - kérdezte J-Hope.
- Az én szobámba szaladt...
Lassan mindenki elment. Becipekedtem a szobámba JungKook segítségével, majd leültünk tévézni a nappaliban.
V szemszögéből:
Jean után mentem. Benyitottam és az ágyamon ülve sírt. Bezártam magam mögött az ajtót és rám kapta a fejét, majd abba hagyta a sírást.
- Minden oké? - mentem beljebb és leültem az ágyamra.
- I-Igen... - törölte meg a szemét. - Csak Junior sose ért meg engem... - suttogta.
- Hát a bátyák már csak ilyenek. - nevettem. - Nekem is van egy húgom és egy öcsém, de egyik sincs olyan korban, hogy lefeküdjenek valakivel.
- Én csak... Nagyon tetszett a fiú, de... Hülyeség volt...
- Dehogy hülyeség! Ha te jónak láttad akkor az is volt. - mosolyogtam és át öleltem.
- Tényleg nagyon kedves vagy TaeHyung... - döntötte a vállamra a fejét. - Köszönöm, hogy megvigasztalsz...
- Igazán semmiség.- Sajnálom, hogy a szobádba rohantam. - emelte fel a fejét.
- Nem baj! - néztem az arcára. - Örülök, hogy hozzám rohantál be...
Nem mondott semmit csak szájon csókolt. A puha ajkai az enyémre tapadtak. Nem tudtam megállni, muszáj volt vissza csókolnom. Egy mozdulattal felém került és a derekamra ült. Ledobta a pólóját és vörös lett az arcom. Istenem! Mit csinálok!? Kihasználom azt, hogy szomorú!
- Várj! - szólaltam fel két csók között.
- Nem akarod? - nézett a szemembe. - Miért?
- Talán ha... ha akkor történne amikor nem vagy lehangolva... Nem akarom, hogy megbánd. - tettem az arcára a kezem.
- Nincs mit megbánnom... - állt fel rólam.
- Örülnék, ha ma itt maradnál. - ültem fel. - Már sötét van. Bajod eshet. - vette volna vissza a pólóját.
- Tényleg?
- Igen. - álltam fel. Adtam neki egy pólót és megágyaztam.
Átöltöztünk és befeküdtünk az ágyba. Hozzám bújt puszit nyomott az arcomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése