2015. május 17., vasárnap

36. Fejezet

Nem akarok szűz lenni!

MiHi szemszögéből:

Vasárnap reggel van. Tegnap semmi érdekes nem történt. Jean át jött és beszélgettünk a fotózásról. Azt is megtudtam, hogy Jean és JR. között nagyon erős kötelék van. Már tegnap se volt semmi érdekes oda lent... Félek... Hogy nézhet ki a fiúk... izéje? Jó! Most ne erre gondoljak! Reggeli közben! Már megint vörös lesz az arcom.
- MiHi. - szólalt meg V. - Jean mikor jön át megint? - mosolygott és a fejét kezdte támasztani.
- Amikor áthívom. - nevettem. - Hiányzik?
- Egy kicsit... - folytatta az evést.
Megreggeliztünk és mindenki a szobájába indult. Mi baja van Sugának? tegnap és ma sem szól hozzám... Megkérdezem tőle. A szobájához mentem és kopogtam.
- Gyere. - szólt ki.
Benyitotta az ágyán ült és gépezett. Amint rám nézett fel állt az ágyáról.
- Menj ki...
- Mi bajod van? - zártam be az ajtóm.
- Menj ki! - mutatott az ajtóra.
- Miért csinálod ezt? - kérdeztem.
Nem mondott semmit csak az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Hogy lehet valaki ennyire gyerekes?
- Nem megyek el addig ameddig el nem mondod. - tettem keresztbe a karom.
- Hallani akarod? - zárta be az ajtót. Csak bólintottam. - Elegem van abból, hogy rám nyomulsz amikor JungKookkal jársz!
- Én nem nyomulok rád! - néztem rá mérgesen. - Próbálok veled barátkozni!
- A barátok elmondanak dolgokat egymásnak! De te nem mondtad volna el, hogy mit csináltál JungKookal! - ordított.
- Ne ordibálj velem! - tettem a fülemre a kezem. - Nem tartozok neked el számolással! - üvöltöttem vissza és kirohantam a szobájából.
Hagyjon békén! Annyira utálatos és gyerekes! A szobámba rohantam és zenét kezdtem hallgatni.

Suga szemszögéből:

Nem maradok itthon... Elmegyek sétálok... Beszélek Haeyelel... Össze szedtem magam és elmentem. Miért szeretek egy olyan lányt aki még barátjának se tart? Korombeli lányokat kellene keresnem. MiHi túl fiatal. Haeynek biztos van vele egy idős kollégája! Nem is hülyeség! Már majdnem a házuknál voltam amikor megcsörrent a telefonom. Elő kotortam a zsebemből. Jin? Fel vettem.
- Szia. Hallottam, hogy elmentél. Fittél magaddal pénzt?
- Szia. Azt hiszem igen. Miért?
- Ha jössz haza vegyél már kaját. Majd vissza adom, ha haza érsz. Köszi! Szia!
Le is tette a telefont. Mindig ezt csinálja. Hamar leteszi, hogy véletlenül se mondhassak nemet. Vissza tettem a telefonom a zsebembe és elő vettem a pénz tálcám. Nincs nálam pénz, csak a bankkártyám. Majd, ha megyek haza akkor bemegyek a boltba. Amint a házhoz értem csengetem. Egy öreg hölgy nyitott ajtót. Haey nagy mamája. Régen mindig adott sütit és teát.
- YoonGi. - mosolygott.
- Jó napot. - hajoltam meg. - Haey itthon van?
- Nincsen. - rázta meg a fejét. - Egy magas jóképű fiúval ment valahova. Azt hiszem valamilyen táncos... - gondolkodott el.
- Magas és táncos?
- A banda nevében van egy szám... - folytatta a gondolkodást. - Azt hiszem hetes...
- Mark?
- Igen! Úgy hívták. Be jössz inni egy kis teát? Nem rég lett kész a süti. - beljebb engedett. Remélem csokis süti van.
- Köszönöm. - léptem beljebb.
- Ki jött nagyi? - jött ki az egyik szobából Mool. - Oh... Suga Hyung...
- Szia. - néztem rá.
- Mool te is kérsz teát és sütit? - kérdezte nagyi.
- Majd... - ment vissza a szobába.
- Mindig ilyen? - mentem beljebb és leültem a konyhában.
- Hát... Egy ideje igen. - keresett csészéket. - Miért kell minden szekrényt ilyen magasra tenni? - kezdett nyújtózni, hogy elérje a kis poharakat.
- Üljön csak le! - álltam fel és könnyedén levettem két csészét. - Majd én megcsinálom.
- Köszönöm YoonGi. - ült le az asztalhoz. - Nagyon kedves fiú vagy.
- Dehogy vagyok. - töltöttem a poharakba teát. - Csak figyelmes vagyok.
Nagyi mindig cukor nélkül issza a teát. Olyan mint Haey. Fordultam egyet és letettem a teát mama elé. Az enyémbe tette cukrot és leültem vele szembe.
- Szóval emlékszel rá. - ivott bele a teába.
- Az ilyen dolgokat sose felejti el az ember.
- Bárki bármit mond YoonGi. - fogta meg a kezem a kis ráncos kezével. - Te egy nagyon aranyos, odafigyelő, barátságos fiú vagy. - mosolygott.
- Köszönöm... - mosolyodtam el. - Bár csak más is így látna...
- Ki nem lát így? - komolyodott el az arca és fel állt sütiért.
- Hát... Haey, Mool... MiHi. És szinte mindenki. - sóhajtottam.
- Ugyan, ugyan... - rázta meg a fejét és letette az asztalra a sütit. - Csak te hiszed ezt. Mindenki olyannak tart mint én, de ha elmondanák neked akkor mérges lennél. - ült vissza a székbe.
- Lehet. - ittam meg a teát. - Nem várom meg Haeyt. De köszönöm a teát. - hajtottam fejet.
- Igazán nincs mit. Viszel sütit a többieknek? Csokis. Remélem mindenki szereti.
Nagyi nagyon gyors. Csak úgy szaladgál a házban. Keresett egy tálat és bele pakolt szép nagy adag sütit. Rá tette a tetejét és a kezembe adta.
- Sajnálom, hogy nincs itthon Haey. - szomorodott el. - Szereted még?
- Mind egy barátot. - néztem a sütire. - Köszönöm.
- Vigyázz magadra. - fogta meg a kezem és lentebb húzott, majd egy puszit nyomot az arcomra. - Remélem oda figyelsz MiHire.
Fel egyenesedtem. Nagyot nyeltem, majd kicsit bólintottam. Elköszöntem Mooltól és elindultam a legközelebbi boltba. Örülnék, ha úgy tudnék vásárolni, hogy nem kell mindig megállnom a fanok miatt, de legalább tudom, hogy ők szeretnek.

Mark szemszögéből:

Haey kérésére elhívtam Haeyt randira. Nem mondom, de Haey kicsit... Érdekes. Muszáj volt nekem elhívnom, mert ő nem hív el fiút randira. Már rég elakartam hívni, csak féltem, hogy vissza utasít, de nem. Érdekesen kezdődött a reggelem. Fel hívott és ordibált velem, hogy hívjam el randira. Elhívtam és most hozzájuk megyek. Leírt egy címet, oda kell mennem. Semmi tervem nincs hova vigyem. Minek örülne egy olyan lány mint Haey? Vásárlás? Szépség szalon? Amint a házhoz értem kopogtam az ajtón. Egy fiatal srác nyitott ajtót. Biztos az aki MiHivel volt.
- Szia. - köszöntem.
- S-Szia. - motyogta el. - HAEY! - ordított be a házba. - Mark van itt!
Szóval tudja, hogy ki vagyok.
- Enged be! - ordított vissza neki Haey.
Beljebb mentem és süti illat vágta meg az orrom. Isteni süti illat!
- Jó napot. - néztem be a konyhába és meghajoltam.
- Szia. - egy öreg néni éppen kivette a sütőből a frissen sült sütit. - Haey barátja vagy?
- Azt hiszem igen. - mentem beljebb a konyhába. - Mark IL En Tuan vagyok, de csak Mark. - mosolyogtam.
- Milyen származású vagy? - vágta fel a sütit.
- Félig Thai és félig Amerikai.
- Akkor ezért Mark. - mosolygott. - Tessék egyél egy kis sütit.
Vettem egy szeletet. Bele haraptam. Nagyon finom! Az egészet a számba tettem Ketté haraptam és akkor jutott eszembe, hogy most jött ki a sütőből. Nehezen, de lenyeltem a számba lévő sütit. Nagyon ég a szám.
- Szia. - köszönt Haey.
Próbáltam megszólalni, de nem ment. Ég a szám és süti megakadt a torkomon. Csak integettem.
- Valami baj van? - kérdezte a néni.
A torkomra mutattam. Haey egy erő teljes mozdulattal hátba vágott és tovább ment a süti. Nagy levegőt vettem.
- Köszi... - néztem fel rá.
- Hogy ti énekesek milyen kapkodok és mohok vagytok. - rázta meg a fejét.
- És ezt egy modell mondja nekem. - mosolyogtam.
- Ezért voltál ilyen ismerős Mark! Gondoltam, hogy énekelsz. - pakolt a néni.
- Ez ennyire látszik? - kérdeztem Haeytől.
- El se tudod képzelni. - ült le mellém. - Na mi a terved?
- Mi is a tervem? - kezdtem hangosan gondolkodni. - Hova szeretnél menni?
- Szeretem a Francia konyhát. - dobta hátra a haját.
Látszik, hogy sokáig készült. A hajában nagy loknik vannak. Ki van sminkelve és a körme is le van festve. Ahogy látom magassarkú van rajta, egy hosszú szürke farmerrel és egy hosszú ujjú pólóval. J, hogy nem öltözött ki, mert én se vagyok túl elegáns most. Csak fel kaptam ami először a kezembe került.
- Na menjünk Mark! - fogta meg a kezem és kezdett rángatni. - Majd jövök Sziasztok!
- Viszlát! - ordítottam.
Amint kint voltunk a ház előtt elengedte a kezem és sétálni kezdtünk. Majdnem magasabb nálam... Sőt! A hülye cipő miatt magasabb! Vagy nem?
- Akkor mit szolnál, ha Francia étterembe mennénk? - néztem rá.
- Rendben! - mosolygott.
Gáz ha nem ismerek egy Francia éttermet se? Nem is járok éttermekbe! Nem Haeynek való vagyok...
A földet kezdtem bámulni.
- Mark... - állított meg és maga felé fordított. Az arcomra tette a kezét és fel emelte a fejem. - Baj van?
- N-Nem... - néztem a szemébe. - HyunAe... - fogtam meg a kezét.
- Csak Haey. - mosolygott és kivette a kezét a kezemből, majd tovább indult. - Tudok egy jó éttermet! De mivel te nem tudsz, ezért te fizetsz!
- Rendben! - futottam utána.
Pár perc sétálás után az étterembe értünk. Bementünk és egy asztalhoz kísértek. Egy akvárium mellet foglaltunk helyet. Francia zene szólt. Megkaptuk az étlapot és olvasni kezdtem. Jó, hogy három és fél nyelven beszélek, de francia nincs köztük. Olyan szavak vannak ide leírva amiket életemben nem láttam. A képek se túl konkrétak. Az milyen hús? Csirke vagy marha?
- Választottál már? - kérdezte Haey.
- Hát... - simítottam a nyakamra. - Nem igazán tudom mit rendeljek... Mert nem igazán tudom mi micsoda...
- Milyen húst szeretsz? - nézett az étlapra.
- Marha. - néztem az étel lapjára.
- Akkor rendeld ezt. - mutatott az egyik képre. - Marharagu.
- És az finom? - néztem rá.
- Szerintem igen. Bár nem rajongok a marha húsért. - mosolygott.
- Értem... Akkor te mit eszel?
- Madársalátát. - mosolygott. - Holnap fotózásom lesz. Jól kell kinéznem. - kezdte rebegtetni a szempilláját.
- Most is jól nézel ki. - nevettem. - Ehetnél húst is.
- Nem lehet. - rázta meg a fejét. - Fehérneműs fotózásom lesz. Nem lenne jó ha úszó gumik lennének a hasamon.
- Szerintem egyik napról a másikra nem lesz egy szelet hústól úszó gumid. - nevettem tovább.
- És ha igen? - kezdett ő is nevetni.
- Hozhatok valamit inni? - kérdezte a pincér.
- Én vizet kérek. - nézett fel a férfira Haey.
- Én... - néztem az étlapra. Aztán rá jöttem, hogy egy kukkot se értek. Vissza néztem a pincérre. - Narancslét.
- Étel? - kérdezte és fel írta egy papírra.
- Lesz egy Madársaláta és egy Marharagu. - válaszolt Haey.
- Azonnal hozom. - sietett el a pincér.
- És milyen a modellkedés? - kérdeztem. - Mármint egy meztelen, vagy olyan amiben alig van rajtad ruha.
- Hát... Már megszoktam. Annyira nem vészes. Az első alkalommal féltem, de aztán... Ha bele jön az ember, már nem fél. És te? Veled mi van? Honnan jött, hogy énekes legyél?
- Nem volt tervem. De aztán felfigyeltek rám. Sokáig harcművészetet tanultam, majd amikor beálltam a bandába muszáj volt légtornásztatot is tanulnom, illetve folytatnom.
- És ki a legjobb barátod a bandából?
- Legjobb barát? - gondolkodtam el. - Talán JR. És neked van barátod a modellkedésben?
- A modellkedésben csak ellensége van az embernek. Maximum külső barátom van aki nem a cégnél, vagy más cégnél dolgozik.
- És van olyan?
- Nincs. - nézett a telefonjára. - Csak látszat barátaim vannak, de nem kell nekem legjobb barát. Meg vagyok Nagyival és Moollal.
- És a pasikkal hogy állsz?
- Sehogy. A legtöbb csak egy éjszakát akar és kész. Nem vagyok kurva, de néha jó munka után kikapcsolódni.
Csak néztem rá. Nekem még nem volt barátnőm, de ő már rég nem szűz.
- Mióta is modellkedsz?
- Most lesz, majd három éve. Miért? Zavar amit az előbb mondtam? - fogta meg a kezem.
- N-Nem... - néztem oldalra. - Csak én még soha nem voltam lánnyal és... Kicsit kínosan érzem magam. - nevettem.
- Ohh... - engedte el a kezem. - 21 éves vagy és még ki se verted? - suttogott.
- De! De azt már csináltam! - vörösödött el az arcom.
- Itt vannak az italok. - tette le az asztalra a vizet és a narancslét.
Elkezdtem inni a narancslevet. Nagyon kínosan érzem magam! Lettem a poharat és hátra toltam a széket.
- Hova mész?
- A mosdóba. - mosolyodtam el. - Mindjárt jövök.
Kiszaladtam a mosdóba és pisiltem, majd kezet és arcot mostam. Ha már sokszor... kielégítettem magam akkor már nem vagyok szűz? Vagy de? Nem akarok szűz lenni! Össze szedtem magam és kimentem. Már az asztalon volt a kaja. Vissza ültem a helyemre.
- Nem kezdtem hozzá. Gondoltam megvárlak. - mosolygott.
- Köszönöm.
Elkezdtünk enni. Nagyon finom. Egy darabig ettünk, majd Haey hamarabb befejezte. Nézte, hogy eszek.
- Kérsz? - néztem rá.
- Egy kicsit. - mosolygott.
A villára szúrtam egy húst és pár zöldséget és a szájához emeltem. A szájába vette a villát és levette róla a húst és a zöldséget.
- Nagyon finom. - mosolygott és megtörölte a száját.
Szóhoz se tudtam jutni. Ennyi bővel elég volt ahhoz, hogy áthajoljak az asztalon és megcsókoljam.

Haey szemszögéből:

Kifizette a kaját és az italokat és elindultunk hozzájuk. mark állítása szerint a fiúk most nincsenek otthon mert gördeszkáznak. Remélem is. Le kell dolgoznom a vacsit. A lakásba érve egy árva lelket se találtunk. Szerencsére. Azonnal a kanapéra löktem és rá ültem. Érzem, hogy Mark férfiassága az égbe ágaskodik. Ő is észre vette, mert megpróbált más pontra ültetni, de nem hagytam magam. Előrébb ültem és fel nyögött. A számra harapott.
- Bocsi. - emelte a szájához a kezét.
- Nem baj. - ráztam meg a fejem és a nyakára tapadtam.
Édesen sóhajtozott, majd a kezét a fenekemre tette. Megnyaltam a nyakát és a szemébe néztem. Levettem a pólóm és végig mérte a mellkasom. Megfogtam a kezét és a mellemre tettem. A keze átvándorolt a hátamra és kikapcsolta a melltartóm. A földre dobtam és ő a mellemre tette a kezét. Éreztem, hogy remeg a keze, de ő masszírozta nőiességem. Nagyokat nyögtem. Levettem pólóját. Kockás hasa van! Mire számítottam? Még ő a mellemet tapogatta addig én lehúztam a sliccét. Hirtelen kivágódott a bejárai ajtó. Oda kaptuk a fejünket. Mit keresnek ezek itt? Leugrottam Markról és magam elé kaptam a pólóm és hátat fordítottam a hat fiúnak.
- A-Azt mondtátok, hogy ma nem lesztek itthon! - hallottam Mark hangját.
- De, de JB. sikeresen össze törte magát. - nevetett JR. - Megzavartunk valamit?
- Áhh! Dehogy! - adta a kezembe a melltartóm Mark.
Elvettem a kezéből és araszolni kezdtem.
- A második ajtó az enyém. - mondta Mark.
Bemértem a második ajtót és berohantam rajta. Istenem, hogy ezeknek is most kellett haza jönniük!

MiHi szemszögéből:

Este van... Mennyire féltem az estétől. A fürdőben vagyok és várom, hogy megteljen a kád. Már a félig van. Gyorsan el rohantam a pizsimért, majd vissza, de amikor vissza értem a fürdőbe már ott volt JungKook. Fél meztelenül állt és a kádat nézte. Bezártam az ajtót és rám kapta a fejét. Elvörösödött az arca. Az enyém is. Végig mértem a felső testét. Nem gondoltam, hogy ilyen kockás a hasa. Nagyot nyeltem, majd oda lépet hozzám és az arcomra tette a kezét és megcsókolt. Csókolóztunk, majd elhajolt tőlem.
- H-Ha nem akarod akkor nem kell...
- S-Szeretném, csak félek...
- Nem lesz semmi baj! - fogta meg a kezem.
Elzárta a csapot és vissza fordult hozzám. Remegő kezekkel vette le rólam a pólóm. Becsuktam a szemem. Kivette a kezemből a pizsim és letette valahova. Hallottam a slicce hangját. Kinyitottam a szemem. Csak egy száll bokszer van rajta. Nagyot nyeltem. Elkezdtem levenni a nadrágom. Elfordult és a szennyesbe tette a koszos cuccát, és levette az utolsó ruha darabot magáról. Ő nem fél?! Nem fordult meg, csak a kádhoz araszolt és bele ült. Szeretem a sarok kádakat, főleg tele nyomni habfürdővel. Hallottam, hogy bele ül.
- Te jössz. - fordult felém.
- N-Nem lehetne fürdő ruhában? - kezdtem az ujjaimat tördelni.
- Én is leöltöztem!
- Jó!
Kikapcsoltam a melltartóm, majd megszabadultam a bugyimtól és a szennyesbe tettem azokat. Össze fogtam a hajam és a kádhoz mentem.
- Csukd be a szemed! - szóltam Kookira aki egyből megtette amit mondtam.
Gyorsan bele ültem a kádba és az ölembe húztam a lábam. Kooki kinyitotta a szemét. Elmosolyodott.
- Nem szoktál a víz alá merülni fürdésnél? - nevetett.
- Csak néha. - vontam vállat.
- Figyelj!
Nagy levegőt vett és eltűnt a víz alatt. Még inkább magamhoz húztam a lábam. Mondjuk, tudom, hogy ő nem leskelődne. Vissza jött a víz tetejére. Csurom vizes volt a haja. Nagyon aranyos ilyenkor. Főleg most. A haján maradt a hab. Bevetni kezdtem. Ő nem értette min nevetek. Leengedtem a lábam és közelebb ültem hozzá. Leszedtem a hajáról a habot. Akkor jöttem rá, hogy nagyon közel vagyok hozzá! Majdnem hozzá ér a mellem a mellkasához. Messzebb akartam ülni, de megfogta a kezem és megcsókolt. Egy mozdulattal az ölébe rántott. A mellkasához ért a mellem és éreztem valamit a lábam között.
- J-JungKook... - néztem le a víz alá.
- Ne! - tette az államra a kezét, ezzel megakadályozta, hogy lenézzek.
Kicsit odébb ültetett, majd a derekamra tette a kezét és tovább csókolt. A vállára tettem az egyik kezem a másikat a kád szélére. Nem érdekelt, ha lát. Át adtam magam a pillanatnak. Minden másodperc egy évnek tűnt. Szép lassan eltűnt az összes hab és a víz is teljesen kihűlt. Kiszálltam a vízből és Kooki végig mért.
- Ne nézz! - kaptam magamra a törülközőm.
- Segítek megtörölközni. - mosolygott és kiszállt a vízből. Megtörölte magát és a derekára kötötte a törölközőjét. Oda lépett hozzám és elkezdett át törölgetni.
- Ott ne! - szóltam, de már késő volt.
Megtörölte a mellem és fel nyögtem. A számhoz kaptam a fejem és elvörösödtem. Ő csak nézett rám. A kezembe kaptam a pizsim és a szobámba rohantam. Remélem senki nincs a nappaliban. Meztelenül rohantam végig a lakáson a szobámba. Bezártam az ajtót és gyorsan felöltöztem. M-Miért nyögtem fel! Olyan ciki!

JungKook szemszögéből:

Fel öltöztem és kimentem a a fiúkhoz.
- Láttátok MiHi? - ültem le a kanapéra.
- Igen. Vagyis nem. - rázta meg a fejét V. - Csak hallottam, hogy berohan a szobájába. Mi történt?
- Csak... Rossz helyre nyúltam... - néztem az ölemben lévő kezeimre.
- Oda nyúltál ahova nem akarta? - nézett rám Jimin.
- Nem! Vagyis, de... De nem azért rohant el! - néztem végig rajtuk. - Fel... nyögött és elrohant.
- MiHi még szűz. Lehet rosszul érezte magát miatta. - válaszolt Rap Monster.
- Pedig minden olyan volt! - csuktam be a szemem. - Megyek beszélek vele. - fel álltam.
Elindultam a szobájába. Hol van Suga? Ma nem is láttam.
- Kooki! - szólt utánam Jin. - Vigyél sütit. - mutatott a konyhába. - Ott van egy tányéron.
- Köszi!
Elő vettem egy tányért és rá pakoltam pár szelet sütit, majd MiHi szobájához mentem. Kopogtam és benyitottam. A tükör előtt állt és magát nézegette.
- Hoztam sütit! - emeltem fel a tányért.
- Bocsi, hogy elrohantam. - ült le az ágyára.
- Nem baj! - ültem le mellé.
Megettük az összes sütit, majd elaludtunk.

2 megjegyzés:

  1. Áhh ez nagyon jo :3333
    Már várom...AZT (≧▽≦)
    Így tovább. :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :D Sietek ahogy tudok :)

      Törlés