2015. május 31., vasárnap

41. Fejezet

Soha se volt igazság

MiHi szemszögéből:

Végre péntek van. Jeannel már jó ideje dolgozunk. Már a körmünk kész van. Az enyém és az övé is fekete lett. Most éppen a hajamban vannak a hajcsavarók, ő pedig a haját vasalja. Lassan fel kellene vennem a ruhám, de még csak most fogja hajszárítóval megcsinálni a hajam. Teltek a percek és kész lett. A haja teljesen egyenes lett. Befújta hajlakkal, hogy így is maradjon. Elkezdte a hajamat szárítani. Nem így kellene, de egy alkalomért nem megyek fodrászhoz. Lassan megszáradt a hajam, de még nem szedte ki a csavarokat. Egy darabig ültem még felvette a ruháját, majd kisminkelte magát. Jean nagyon ért ehhez. Amint kész volt nekem kezdett segíteni. Rám adta a ruhát, majd ki sminkelt. Kihúzta a szemem és egy kicsit lilára festette a szemem. Rózsaszín rúzst kaptam. A ruha alá bőrszínű nejlon harisnyát vettem. Kiengedte a hajam. Ha nem lenne ilyen hosszú fel ugrana, de a nagy loknik lehúzzák. Felül egyenes alul loknis. Fújt az én hajamra is hajlakkot és készen is voltunk. Fel vettük a cipőnket és megnéztük magunkat.
- Jean te nagyon jó vagy! - jelentettem ki miközben a magamat néztem a tükörbe.
- Csak természetes. - mosolygott.
- Lányok! - ordított Jin. - Egy menyasszony nem készül eddig!
- Megyünk! - ordítottam vissza.
A kezembe vettem egy kis retikült, bele dobtam a telefonom és egy kis pénzt, majd kiment Jean. Utána mentem és megláttam a fiúkat.
- Most tökre beindultam... - nyelt nagyot Jimin.
- Na most fel veszel valami mást! - kezdett lökdösni Suga. - Ez a ruha túl dögös!
- Nem tudom hova nézzek... - motyogta J-Hope.
- Na menjünk! - fogta meg Jean kezét V. - Táncolni akarok! - ölelte meg.
Én is megakarom ölelni Kookit, de a fiúk nem tudják, hogy Jean tudja. Szörnyű lesz úgy táncolni JungKookal, hogy nem csókolhatom meg...
- Még van időm elmenni a vécére? - kérdeztem.
- Mi lett volna, ha öltözés előtt mész el? - tette csípőre a kezét a barátnőm.
- Előtte is elmentem! Sőt! Közben is! Kétszer!! - néztem rá. - Sietek!
Elrohantam a mellék helységbe és pisiltem. Kezet mostam és nyílt az ajtó. Egyedül Kooki nem kopog. Megtöröltem a kezem és rá néztem.
- Nagyon szép vagy. - mosolygott és bezárta az ajtót.
- Köszönöm. - mosolyogtam és oda léptem hozzá. Hosszan megcsókoltam. - Kooki... Ma akarom... - motyogtam. - Ma akarok lefeküdni veled...
- T-Tényleg? - nézett a szemembe.
Csak bólintottam. A derekamra tette a kezét és ismét megcsókolt. Hosszú édes csókot lehet a számra, majd elhagytuk a fürdőt. Elköszöntünk a többiektől. Ha minden igaz akkor fél tízre itthon leszünk. Taxiba szálltunk és a suliba mentünk. Amint megérkeztünk a fiúk kisegítettek minket. Bementünk az iskolába. A torna teremhez mentünk ahonnan hangos zene szűrődött ki. Bementünk és fura módon mindenki lerohamozta Vt. Minket megszoktak, de a többieket nem. Körbe néztem és azonnal kiszúrtam MinHet. Vörös ruha volt rajta. A térdén jócskán felül volt. neki is egyenes volt a haja.
- Jean. - nézett Jeanre V. - Táncolunk? - nyújtotta oda a kezét.
- Még szép! - fogta meg TaeHyung kezét.
Elmentek a táncparkettre. Jó pörgős szám ment. Azt hiszem BIGBANG szám, de nem tudom melyik. Ketten álltunk egymás mellett JungKookal és a teremben nézelődtünk.
- Mi nem táncolunk? - néztem rá.
- De!
Megfogta a kezem és középre ráncigált. Amint elkezdtünk volna táncolni a zene lassúba váltott. Körülöttünk minden pár egymás nyakába csimpaszkodott és lassúzni kezdett. Csak néztem Kookira. Ő megfogta a kezem és elkezdtünk táncolni. A vállára tettem a kezem ő pedig a derekamra. Elkezdtünk táncolni.
- Nagyon jól táncolsz. - mosolyogtam.
- Tudod én sok színű egyéniség vagyok. - kuncogott.
Ezen én is csak nevetni tudtam. Egy jó darabig táncoltunk, majd vége lett a számnak. Távolabb léptem és megköszöntem a táncot.
- Hozhatok inni? - tette fel a kérést.
- Persze! Addig leülök oda. - mutattam az egyik székre. - Siess!

JungKook szemszögéből:

MiHi elment leülni. Ahogy láttam oda ment hozzá V és Jean. Megnyugodtam, hogy nem valamelyik fiú ment oda nyomulni. Oda mentem ahol volt az ingyen limonádé és két pohárba tettem. Remélem szereti a limonádét. Indultam volna MiHihez amikor valaki kivette a kezemből az egyik poharat.
- Köszönöm JungKook. - mosolygott MinHe.
- Add vissza! - nyúltam érte, de elrántotta a kezét.
- Na de Kooki! - nyávogott. - Nincs kedved máshoz mint pincért játszani? - tette le az asztalra a poharat és közelebb lépett hozzám.
Az asztalnak tolattam, de ő a nyakamba karolt és közelebb húzott magához. Elengedtem a poharat és a földre esett. Senkinek nem tűnt fel a hangos zenében. Megfogta a nyakkendőm és elkezdett ráncigálni az öltözök felé. Amint bent voltunk a lány öltözőben bezárta az ajtót és a földre lökött. Ráült a derekamra és befogta a szám. Csak a lábammal tudtam a földet verni. Az egyik kezével lefogta az egyik kezem. A bal kezemmel kezdtem letolni magamról, de nem ment. Akárhogy próbáltam nem ment. Hogy lehet egy lány ilyen erős?!
-Ne ficánkolj már Kooki. - mosolygott gúnyosan.
Csak motyogás jött ki belőlem, pedig ordítottam. Közelebb hajolt hozzám és a nyakamat kezdte puszilgatni. Még jobban vergődtem. Nem akarom! Most ő erőszakol meg engem?! Nyílt az öltöző ajtaja és fordult egyet. Én kerültem felülre. A két keze közé fogta az arcom és megcsókolt.

Jimin szemszögéből:

Remélem jól szórakoznak. Azt is remélem, hogy JungKook ki tesz magáért és ma lefekszik MiHivel. A napokban segítettem neki táncot tanulni és egy-két dolgot ami jó lesz este. nekünk nincs más dolgunk mint várni. Várni, hogy a két kölyök haza érjen. Mit csinálhatnak most? Remélem elvonultak és csókolóznak! Olyan aranyosak mikor ölelkeznek! Mint két cica! Miért nem fogadunk örökbe egy kis cicát? Jin biztos ki lenne. Mindig amikor felhozzuk a házi állat témát ő azt mondja. "Minek ide még egy állat? Itt vagytok ti! Rosszabbak vagytok hatan mint egy egész kosárcsapat majom!". Igaza van... Mi kupit csinálunk. Mi lenne, ha itt lenne egy macska. Mondjuk ha nem lennénk itthon unatkozna. Két cica pedig galibát okozna... Jó MiHi cicának. Majd rá teszem V macska fülét és megkérem, hogy feküdjön az ölembe. De JungKook nem hagyná... Akkor J-Hopeból lesz macska!
- Mire gondolsz Jimin? - nézett rám Suga.
- Semmire. - ráztam meg a fejem.
- Pedig az elmúlt öt percben össze-vissza grimaszoltál. - mosolygott.
Nem is szoktam grimaszolni! Jimin sose grimaszol! Elő vettem a telefonomat és elkezdtem facebookozni. Semmi érdekes nincs facebookon, csak idegesítő antifanok! Emlékszem, hogy a második fellépésen eljöttek azért, hogy a szemembe mondják, hogy utálnak. Ez már egy kicsit túlzás! Ha utál utáljon a szobájába, amikor nyilvános lesz egy új klip akkor meg csapkodja a billentyűzetét! Az, hogy valaki eljön és a szemembe mondja, hogy nem bír az már köcsögség.
- Már megint azt csinálod! - nevetett J-Hope. - Fel le mozgatod a szemöldököd és a szádat is mozgatod!
- Jól van na! - néztem rá. - Már megint idegesítenek!
- Nem meg mondtam, hogy ne érdekeljenek az antifanok? - vette ki a kezemből a telefont.
- Néha nem is az antifanok idegesítenek! Kitalál ki olyat, hogy megerőszakoltam JungKookot?! Pont én! - mutattam magamra, majd nevetni kezdtem. - Még ha buzi lennék akkor se érnék hozzá Kookihoz.
- De a fanok bevédenek. - nevetett Jin. - Amúgy meg te tudod, hogy nem igaz. - vont vállat. - Ne érdekeljen.
Vissza kaptam a telefonom és tovább olvastam a kommenteket. Tényleg megvédenek a fanok. Legalább ők tudják, hogy nem igaz. Az idol legjobb barátai a fanok! Szép lassan telt az idő és elmúlt fél kilenc. Éppen most megy a kedvenc sorozatunk JungKookkal. Jó barát vagyok és felveszem neki, hogy majd holnap vissza tudja nézni. Ismétlem. Nagyon jó barát vagyok!
- Kér valaki kukoricát? - kérdezte Suga és a konyha fele kezdett menni.
- Én igen! - emeltem magasba a kezem és rá néztem.
- Más valaki? - nézett vissza.
- Én is! - mosolygott Hopi.
- NamJoon? Jin?
- Akkor mi is kérünk. - válaszolt Jin.
Hamar kipattogtatott két zacskó pop-cornt. Vissza jötté és folytattuk a tévézést amikor ordítozásra lettünk figyelmesek. Pár másodperc múlva nyílt a bejárati ajtó.

MiHi szemszögéből:

Már egy jó ideje nem láttam JungKookot. Azt mondta hoz inni, de az már harminc perce volt. Lehet elment vécére... Remélem vécén van...
- MiHi. - nézett rám V. - Nem akarsz velem táncolni?
- Táncolj csak Jeannel. - mosolyogtam rá. - Végül is vele jöttél.
- De nekem fáj a lábam. - nézett rám Jean. - Nyugodtan táncoljatok. Biztos lassan jön JungKook is.
- Remélem. - álltam fel és megfogtam V kezét.
A táncparketre mentünk és táncolni kezdtünk. Szép lassú szám ment. TaeHyung a derekam felé tette a kezét én meg a vállára.
- Biztos mindjárt jön. - kezdett vicsorítva mosolyogni.
- Aranyos vagy, hogy táncolsz velem.
- Nem akarom, hogy unatkozz.
A szám végéig táncoltunk, de még mindig semmi nyoma Kookinak. Miért tűnt így el? Miközben vissza mentünk Jeanhez körbe néztem a termen. MinHet se látom... Remélem nem együtt vannak! Sóhajtottam és leültem Jean mellé, majd a vállára döntöttem a fejem.
- Ne szomorkodj! - tette a fejemre a kezét.
- De hol van? - emeltem fel a fejem és rá néztem. - Nem a sarki boltba ment innivalóért, hanem a terem végébe! Ennyi idő alatt hússzor megjártam volna!
- Lányok elmegyek vécére. - túrt bele a hajába V. - Hol is van vécé?
- Ahol bejöttünk. Ott lesz a fiú és a lány vécé egymás mellett. - igazította el TaetHyungot Jean.
- Oké! - el is ment.
Csak csendben ültünk és néztük a többieket.
- Jean... Ma leakartam feküdni JungKookal... - motyogtam el.
- Komolyan?! - nézett rám nagy mosollyal az arcán. - Ez fantasztikus!
Elmosolyodtam és tovább beszélgettünk. Jean sok mindent elmondott. Milyen lesz. mennyire fog fájni meg ilyenek. Kicsit félek. Közben V is vissza ért.
- MiHi. - jött oda hozzánk egy lány. - Látom egy ideje egyedül vagy...
- Hát... Igen...
- JungKook nem szólt, hogy elment MinHevel?
Azonnal rá kaptam a fejem. Nem csak én voltam ledöbbenve hanem Jean és TaeHyung is. MinHevel van!? Mégis miért?! Fel álltam és megfogtam a lány kezét.
- Merre mentek?!
- Azt hiszem az öltözök felé...
Azonnal futni kezdtem. Nehezen átküzdöttem magam a tömegen és meg nem álltam. Kiérve a torna teremből benyitottam a fiú öltözőbe. Berohantam a két ajtón és mindent megnéztem. Nem mentem be a fürdőbe.
- Ki van ott?! - szólt ki valaki.
Nagyot nyeltem és kirohantam. Itt nincsenek. Már csak lány öltöző maradt. Az ajtó elé érve nagyot nyeltem. A szívem hevesen vert. Ha itt van JungKook legyen egyedül. Kérlek Istenem! Kifújtam az összes levegőt amit az előbb beszívtam és a kilincsre tettem a kezem. Megszorítottam, hogy kicsit megnyugodjak és, hogy levezessem a bennem össze gyűlt félelmet. JungKook soha nem csalna meg! Nem olyan fiú aki képes lenne bárkit megbántani. Óvatosan lenyomtam a kilincset és benyitottam. Semmit nem hallok. Nincs itt senki. A másik ajtóhoz mentem és oda már kicsit magabiztosabban nyitottam be. A megkönnyebbülésem sírásba váltott át amikor megláttam mi van bent. Össze húzódott a gyomrom és sírás szélén álltam. JungKook MinHen ül és csókolóznak a földön. Legördült az első könnycsepp az arcomon és a földön landolt. MinHe rám nézett és elengedte Kooki fejét. MinHe gúnyosan elmosolyodott, majd JungKook is rám kapta a fejét. Mi lett volna ha pár perccel később jövök?! Akkor már meztelenül ölelkeztek volna!?
- MiHi! - döbbent le Kooki.
- Pedig jól szórakoztunk. - kezdett Kooki nyakkendőjével szórakozni.

3 megjegyzés:

  1. Siess a kovivel kivancsi vagyok hogy kookie hogy magyarazza ki magat ebbol
    Es Mihi mit fog reagalni es mit fog csinalni MinHevel :D a hejeben megtepnem utana meg egy olyan pofont adnek amit mig el emlegetni fog

    VálaszTörlés