2015. május 21., csütörtök

37. Fejezet

Vigyázni fogok rád...

MiHi szemszögéből:

Két hét telt el a fényképezés óta. Nagyon jók lettek a képek! A vicces a nappaliban lóg, a komoly pedig a főúton van a hirdető táblán. Egy hete járunk gyakorolni a fellépésre. Sokkal nagyobb lesz a színpad, mint az előző fellépésen. Suga egyáltalán nem beszél velem... De nagyon jók voltak a próbák. Sok más bandával találkoztam és beszélgettem. Super Junior, Miss A és Orange Caramel. Az Orange Carameles lányok nem vettek fel új tagot. Ma van a fellépés és szörnyen izgulok! Még lesz egy próbánk aztán egy óra pihenő és kezdődik. Már, majdnem a próba végén amikor kicsit rosszul lettem. Elvesztettem az egyensúlyom és Vnek estem.
- Jól vagy? - kérdezte Rap Monster.
Leállt a zene és vissza álltam két lábra. Egy pillanatig nem kaptam levegőt...
- Igen... Próbáljuk még egyszer.
- Biztos? - kérdezte Jimin.
- Igen. - mosolyodtam el.
Újra próbáltuk és most sikerült. Mi van velem? Kimentünk és szobánkba mentünk. Leültünk a kanapéra. Nem érzem magam túl jól. Néha egyáltalán nem kapok levegőt. Felálltam és kifele indultam a vécébe.
- Hova mész? - kérdezte jungKook
- Vécé... - motyogtam és a vécébe ment.
Bementem és az egyik fülképe zárkóztam. Lehajtottam a vécé tetejét és rá ültem. Szörnyen érzem magam. Nyomás van a mellkasomon. Csak ne most! Már évek óta nem volt! Össze szedtem magam és vissza mentem a fiúkhoz. Nevettek és táncoltak. Leültem Kooki mellé és a vállára hajtottam a fejem. Szép lassan vettem a levegőt az orromon. nem akarom, hogy miattam passzolják a fellépést. Tudom, hogy soha nem lépnének fel nélkülem. Ismerem őket.
- Minden rendben? - tette az arcomra a kezét Kooki.
- I-Igen... - válaszoltam és fel emeltem a válláról a fejem.
Szép lassan telt az idő. Átöltöztünk és kimentünk a színpad mögé. A fiúk táncoltak a BigBang számára. Én is próbáltam, de nem igazán ment. Mi leszünk a következők. Izgulok. Amint lejött a BigBang mi mentünk fel. Megkaptuk a mikrofont. Ahogy elindult a szám énekelni kezdtünk és táncolni. Már a szám felénél jártunk amikor nem tudtam levegőt venni. Mintha egy golyó ült volna a torkomba. Se ki, se be nem tudott a levegő menni. Kiesett a kezemből a mikrofon és a földre estem. A fiúk rám néztek. Miért?! Miért most?!
- MiHi! - guggoltak le hozzám.
Megszólalni se tudtam. Reménykedek valaki tudja mi bajom. Nem bírom ki sokáig. ha nem kapok asztma spryat meghalok!
- Az istenért! - ordított Suga és leguggolt hozzám. - Minden rendben lesz! - fogta meg a kezem.
- Vigyázzatok! - szólt két mentős és odébb mentek a fiúk.
Fel ettek egy ágyra és valamit a számra és az orromra tettek. Minden sötét lett. Csak hangokat hallottam, de elmosolyodottak voltak. Nem értettem mit mondanak, de fel tudtam ismerni ki szólal meg. Hallottam lány hangokat. BamBam, Mark, GD és a "bátyáim" hangját. Aztán az is elcsendesedett.

Suga szemszögéből:

Leguggoltam hozzá és megfogtam a kezét. Csak úgy kapkodta a levegőt. Rohama van! Nem az nem lehet!
- Vigyázzatok! - szóltak a mentősök.
Fel tették egy kerekes ágyra és valamit tettek az arcára. Becsukta a szemét. Meg ne halj! Hozzá se szóltam az elmúlt hetekben! Milyen pocsék barát vagyok! Csak magamat sajnáltam! Levitték a színpadról mi meg mentünk utána.
- Mi történt? - kérdezte G-Dragon.
- Asztma roham... - válaszolt Rap Monster.
- Istenem... - túrt a hajába és vissza ment a szobájukba.
- Ugye jól lesz?! - kérdezte BamBam.
Csak megráztam a fejem. Én se tudom...
- Tuti jól lesz... - tette BamBam vállára a kezét Mark.
MiHit kivitték és mentőbe tették. Soha nem akartam egyetlen egy barátomat se így látni, főleg nem MiHit. Ijesztő egy mentő belseje. Minden van benne.
- Két ember fér be. - szólt ki az egyik mentős.
- Én megyek! - szállt be a mentőbe JungKook.
- Nem érdekel ki mit mond... - válaszoltam és én is beszálltam.
JungKook ült MiHi mellett és fogta a kezét. Én MiHi lábánál ültem. Kooki MiHi kezét fogta. Csak legyen jól!
- Suga... - nézett rám JungKook. - Ugye nem lesz semmi baja?
Könnyes volt a szeme. Aggódik érte... Ki nem? Gondolom a fiúk már úton vannak a kórházba.
- Biztos jól lesz. - mosolyodtam el. - Itt vagy neki.
Miért fáj ezt ennyire látni? Olyan mint amikor láttam Haeyt az egyik model sráccal fotózkodni. Féltékenység? Vagy csak szomorú vagyok? Szép lassan a kórházba értünk. Kiszálltunk a mentőből és MiHivel együtt bementünk a kórházba. MiHit eltolták az egyik szobába, mi pedig a várakozóban vártunk. Kitöltöttem egy beteg felvételi adatlapot aztán vártunk. Lassan megérkeztek a többiek a hallban vártunk, majd szólt az egyik nővér. Azonnal a szobába mentünk. Bent volt az orvos. A ruhája a szekrényben és kórházi háló ing volt rajta.
- Jól van? - kérdezte Jimin.
- Szerencsére nem történt nagy baj. A helyszínen lévő orvosok időben adtak neki levegőt. - mosolygott az orvos. Egy egész fiatal férfi volt. Fekete vastag keretes szemüveg volt a fején és fehér hosszú köpeny. - Alszik, de lassan felébred. Amint kinyitja a szemét kérem szóljanak nekem. - indult kifele a szobából.
- És mikor fog fel kelni? - kérdezte V.
- Akár még ma éjszaka is, de holnapra biztos.
Elhagyta a szobát mi meg az ágyhoz mentünk. Olyan rossz érzés fogott el. A fiúk körbe vették az ágyat. Én megint az ágy végén álltam meg. A párnája százhúsz fokos szögben állt. A keze a takarón kívül, az ölében. A feje egy kicsit jobbra volt dőlve. Így is annyira aranyos... Mi lesz ha nem kell fel? Úgy is fel kell! Remélem...
- Kooki... - szólaltam meg. - Elmegyünk inni egy kávét, kérsz valamit? - indultam az ajtó felé.
- Forró csokit... - válaszolt és MiHi kezét fogta.
Intettem a fiúknak és kimentünk. Egy kicsit had maradjanak kettesben. Iszogattunk, beszélgettünk. Lassan múlt az idő. Fél kilenc múlt.
- JungKooknak aludnia kellene. - szólalt meg Jin.
- Menjetek haza. - álltam fel a székből és a kukához léptem. Kidobtam a műanyag poharat és vissza mentem a fiúkhoz. - Én itt maradok.
- Tényleg? - kérdezte Moon.
- Igen... - sóhajtottam. - Pihenjetek csak.
Elbúcsúztam a fiúktól. Szerencse elhozták a cuccom. Átöltöztem és leültem MiHi ágya mellé. csak néztem ahogy alszik. Édesen szuszogott. Nagyot nyeltem és a kezéért nyúltam. Óvatosan megfogtam a kezét. Puha a bőre. Fogtam a kezét és szép lassan behunytam a szemem.

~~~

Arra keltem, hogy valaki a kezemmel szórakozik. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy MiHi már fent van. Rám emelte a tekintetét. Korom sötét van. Szólnom kell az orvosnak, hogy fel kelt. Fel akartam állni és elindulni, hogy megkeressem az orvost, de nem engedte el a kezem. Vissza néztem rá. Ki volt takarva és négy kézláb nézett rám. 
- Szólnom kell az orvosnak. - húztam volna el a kezem, de nem engedte. 
- Nem kell. - rázta meg a fejét. - Maradj itt! - húzott az ágyra. - Veled akarok lenni... 
Közelebb ült hozzám. Nem néztem rá. Az ágy melletti falat bámultam. Éreztem a hideg ujjait az államon, majd maga felé fordította a fejem. A számra nézett és megcsókolt. Nem tudom hova tenni, hogy mit csinál. Magára húzott, a feje mellett támaszkodtam és vissza csókoltam. A nyelvem a szájába kalandozott amire ő bele nyögött a csókba. Megnyaltam a fogait. A kezével a hajamba túrt. Elhagytam a száját és a nyakát kezdtem csókolgatni. Nem kellene ezt csinálnom! Főleg nem JungKook barátnőjével! Le kellene állnom, de nem megy! Elhajoltam tőle és fel gyűrtem a hálóruhát a hasáig. Lentebb másztam és a hasára nyomtam egy puszit. Fel ült és levette a hálóruhát. Tényleg kicsik a mellei. Vissza döntöttem az ágyra és rá másztam. A mellére tettem a kezem és pumpálni kezdtem. Nagy sóhajok és nyögések hagyták el a száját. Nem akarom, hogy bárki is meghalljon minket. Megcsókoltam, talán így kevésbé hallja bárki is. Minden perc múlással közelebb kerültem ahhoz, hogy levegyem a gatyám és magamévá tegyem. Levettem a kezem a melléről és ledobtam a pólóm. Levettem a gatyám, majd vissza másztam rá. Nem tartott sokáig ez a fel állás, mert egy mozdulattal helyet cseréltünk. A derekamra ült és a hasamat kezdte csókolgatni és nyalogatni. Mi van vele? Általában félénk és nem túl nyomulós, de most! Ő kezdeményezett és most is ő van felül. Egészen az alsóm széléig nyalta a hasam, majd elkezdte rólam lejjebb cibálni az utolsó ruha darabom. Amint lent volt a férfiasságomra markolt és dolgozni kezdett. A párnába markoltam. Haey óta nem voltam más lánnyal! Nagyon hiányzott már, hogy valaki kényeztessen.
- Bassza meg! - csaptam a fejemre. 
- Mi az? - állt meg egy pillanatra és rám nézett. 
- Nincs nálam óvszer... 
- Nem baj... - vette a szájába a férfiasságom. 
Nagyra nyílt a szám. Nem bírom! Percekig tövig a szájában tartott, vagy mozgott. Ha nem hagyja abba, most azonnal elmegyek! Fordítottam a felálláson. Ismét ő került alulra. Levettem róla a bugyiját és várakozás nélkül bele hatoltam. Nagyot nyögött. Olyan mintha nem szűz lenne... Át karolta a nyakam és mozogni kezdtem benne. 
- Su... Suga... - nyögte ki a nevem. - Szeretlek... 
Nem tudom elhinni, hogy mind ez megtörténik. Pár perc múlva éreztem valaki kezét a vállamon és hallottam valaki hangját. Nincs itt senki csak mi ketten. 
- Suga! - ordított V. - Kelj már fel! 
Kinyitottam a szemem és körbe néztem a szobába. Besüt a nap és itt vannak a többiek, még a GOT7, Haey és Mool is. A kezemre néztem, Még mindig MiHi kezét fogtam. Álom volt? Annyira igaznak tűnt! Elengedtem MiHi kezét és megtöröltem a szeme. Tényleg álom volt... 
- Semmi nem történ? - kérdezte Monster. 
- Semmi... - kezdtem nyújtózkodni. - Csak aludt. 
- Lassan csak fel kell... - néztem Haeyre aki oda lépett MiHi ágyához. - Régen mikor rohama volt eltörte a kezét... 
- Szerencse nem történt semmi. - mosolygott V. 
- Annyira sajnálom! - ölelte meg MiHit Mool. - Nem utállak! Soha nem utáltalak! 
- Tudom... - motyogta MiHi. - Bocsi, hogy elloptam az álmod... 
Több se kellett nekem. Fel álltam a székből és kirohantam az orvoshoz. Amint megtaláltam vissza mentünk a szobába. Megmérte MiHi vérnyomását és megnézte a szívverését.
- Nem látom értelmét, hogy elküldjelek a laborba. Szóval nyugodtan haza mehetsz. - mosolygott MiHire. - Viszont... Jó lenne ha vennél egy asztma sprayt. A biztonság kedvéért. És ha lehet ne terheld magad túl. 
- Rendben. - bólintott MiHi. 
- Lenne egy kérdésem... Érezted, hogy baj lehet? 
MiHi nem mondott semmit csak ült és kezét kezdte bámulni. Komolyan tudta, hogy rohama lesz és nem szólt nekünk? 
- Értem... - állt fel az ágy mellé húzott székből az orvos. - Tudod hó naponta nagyon sokan halnak meg asztma rohamban... - sóhajtott és elhagyta a szobát.
- Érezted, hogy rosszul vagy?! - ordított Haey. - Azt hittem 17 évesen kicsit több eszed van! Nagyi halálra idegeskedik! Anyud és apud ide akart repülni, hogy haza vigyenek! 
- Én... - kezdett szipogni MiHi. - Sajnálom! - sírni kezdett és a kezével kezdte törölgetni a szemét. - Elrontottam a fellépést is! 
- Nem! - ültem le mellé. - Dehogy rontottad! A lényeg, hogy jól vagy... 
Haey sóhajtott és elindult kifele a szobából, Mark pedig rohant utána. Kimentünk a szobából még MiHi átöltözött. JungKook hozott neki tiszta ruhát. Amint kilépett a szoba ajtaján elvette Jimin a kezéből a táskát és a vállára dobta. 
- Sajnálom... - motyogta MiHi ahogy elhagytuk a kórházat. 
- Szerencse nem lett nagy bajod. - mosolygott rá BamBam.
- BamBam nagyon aggódott érted... - mosolygott rá Mark. 
Nehéz elhinni, de Mark és Haey járnak... Nem tudom JB. hogyan reagált erre, de szerintem nem jól. Mind kettőjük hírnevét ronthatja. Nem vagyok féltékeny. Végül is Mark az a ruhát hordj amit én vissza vittem a turkálóba. De az álom még mindig nem hagy nyugodni. Hogy voltam képes olyat álmodni?! Undorodok magamtól! De el kell ismernem, hogy fantasztikus képzelő erőm van.  

MiHi szemszögéből: 

Rosszul érzem maga... Remélem senki nem mérges rám... Mielőtt haza mentünk volna, bementünk a gyógyszertárba és vettem asztma sprayt. Haza indultunk és lassan haza is értünk. A fiúkon kívül mindenki elment. A lakásba mentünk és lepakoltam a szobámba. Kimentem a konyhába és kibontottam a sprayt. Olyan rég használtam... Bele tettem azt a kis üveget és bele szívtam. Mennyire utálom ezt az egészet... 
- Emlékszel, hogyan kell használni? - kérdezte V és az asztalra dőlt. 
- Igen... Ezt soha nem lehet elfelejteni..- sóhajtottam. 
- Örülök, hogy jól vagy. - mosolygott.
- Elrontottam a fellépést... - álltam fel az asztaltól. A kezembe vettem az asztma sprayt és a szobámba indultam amikor Suga elkapta a kezem és a saját szobájába ráncigált. Ahogy beértünk bezárta az ajtót és az ágyára ült. Rám nézett. Szóra nyitotta a száját, de egy szó se jött ki a száján. Elnézett rólam és becsukta a száját. Csak néztem rá. Vissza nézett rám és sóhajtott egyet.
- Éjszaka... Aludtál... Igaz? - pislogott.
- Igen... Miért?
- Semmi... Csak... Sajnálom. - húzta el a száját. - Szörnyen viselkedtem veled az elmúlt hetekben. Én csak... Bocsi...
- Nem baj. - ráztam meg a fejem és elmosolyodtam. - Te voltál velem egész este?
- Igen. - bólintott. - Gondolok JungKooknak jobban örültél volna.
- Örülök, hogy te voltál.
Nem mondott semmit csak fel állt és megölelt. Csak álltam míg ő átölelt és a fejét a vállamra tette.
- Ezentúl vigyázni fogok rád... - suttogta. - Mindig is én leszek az első számú bátyó...
Elmosolyodtam és a hátára tettem a kezem. Féltem Sugától pedig ő az eddigi legkedvesebb srác akivel találkoztam. Végre úgy érzem magam mintha tényleg lenne egy bátyám.

Mark szemszögéből:

A lakásba mentünk. Haey haza ment Moolal. Sajnos... Amint a lakásba értünk beültünk a nappaliba a kanapéra.
- Sugát nem is érdekelte, hogy jársz Haeyel. - ült le mellém BamBam.
- Suga nem olyan aki a végtelenségig loholna egy olyan lány után akivel már szakított. De örülök, hogy nem érdekli. Nincs annál rosszabb amikor a barátom volt csajával járok és zavarja... - nagyot sóhajtottam.
- Ha lány lennél nem is járhatnál vele! - csapott vállba JR.
- Miért? - néztem fel rá.
- Mert a lányoknak van alap szabálya... - ült le szembe velem. Csak bambán néztem rá. - Tudjátok Jean szeret beszélni és ha MiHi nem ér rá akkor velem pletykál...
- Mindig is tudtam, hogy nő vagy! - nevetett Jackson.
- Te csak fogd be! - kezdett nevetni.
Mindenki nevetett kivéve BamBam. Csak a kikapcsolt tévét bámulta.
- Valami baj van? - kérdeztem és a hátára tettem a kezem.
- Azt hiszem igazatok volt... - hajtotta le a fejét. - MiHi egyáltalán nem szeret... - szorította össze a szemét.
- Ez nem igaz! - guggoltam le hozzá. - Biztos vagyok benne, hogy szeret! - emeltem fel a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni. - Te sírsz?
- Nem! - nézett el rólam és a szeméhez emelte a kezét. - Csak valami bele ment a szemembe... - húzta el a száját.
Mert nehéz lenne bevallani, hogy sír. Nem ő lenne ha bevallaná. Ennyire bele esett MiHibe? Fel álltam és elmosolyodtam. Be kell ismernem, hogy BamBam amikor sír nagyon aranyos!

MiHi szemszögéből:

A szobámban kerestem a telefonom. Hol az istenben lehet!? Emlékszem, hogy itt volt valahol!
- Valaki telefonja csörög! - ordított Jin.
Kirohantam a nappaliba, át ugrottam a kanapén és a kis asztalra nyúltam ahol a telefonom volt. A kezembe vettem és fel vettem.
- Igen?
Most néztem a karácsonyi fellépéseteket! Jól vagy?! Megint veled van tele a net! 
- Jól vagyok. - ültem fel a kanapéra. - Nem akarom megnézni, hogy szidnak... - dőltem hátra a kanapén.
Mindenki ideges! Élet jelet várnak tőled! 
- Örülnék, ha itt lennél... - álltam fel és a szobámba indultam.
El menjek? Lassan itt a téli szünet. Ha akarod oda repülök. 
- Nagyon örülnék. - mosolyogtam.
Rendben! A téli szünet első napján megyek! De most leteszem Kezdődik az órám. Szia!
- Szia...
Aggódnak miattam a rajongók? Fel néztem az összes közösségi oldalra ahova be vagyok regisztrálva és tényleg. Fényképek és jobbulást kívánó üzenetek. Azonnal közöltem, hogy semmi bajom. Azonnal jöttek rá a lájkok és az üzenetek. Nem gondoltam volna, hogy egyszer engem is úgy fognak szeretni mint más előadókat. Vissza mentem a nappaliba és leültem Kooki mellé.
- Nikivel beszéltél? - kérdezte Jimin.
- Igen... Azt mondta meglátogat.
- Ohh... - harapott a szájára Jimin.-
- Ha zavar akkor...
- Nem! Nem zavar! - rázta meg a fejét. - Ha te örülsz, hogy itt van akkor én eltűröm. - mosolygott.
- Köszönöm Dooly. - mosolyogtam rá.
Egy darabig néztük a tévét, majd aludni mentünk. Átöltöztem és bedőltem az ágyamba. Még egy utolsót szívtam az asztma spraybe és elaludtam.  

2 megjegyzés:

  1. Tegnap kezdtem olvasni az 1.fejezettől :D és nagyon megfogott ez az egész ritkán találok ilyen jó blogokat mint a tiéd is de ez a legjobb amit találtam és már várom a folytatást siess nem birok várni már nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a pozitív kritikát! ˇˇ Nagyon, de tényleg nagyon örülök annak, hogy tetszik! :D Sietek ahogy tudok! :)

      Törlés