Nyolcan a Weekly Idolban
MiHi szemszögéből:
A smink asztal székén forgolódtam. Már kész voltam. A hajamhoz senkit nem engedtem. Kicsit kifésültem. Nyomta rá egy adag hajlakkot. Nem tudom mi történik ha én elkezdem kivasalni. Ez nem igazi haj. Vagyis nem olyan. De nem próbálom meg kivasalni. Így is egyenes.
Olyan unalmasan telt a műsor előtti fél óra. Suga a telefonját nyomkodta, V, Hopi, Jimin és Kooki táncoltak, Moon meg Jin zenét hallgattak és beszélgettek. Kicsit rémisztő Suga. Úgy érzem, hogy folyton figyel. Nem akarok hülyeséget csinálni, mert megint én lennék a rossz. Fel akartam állni, de sikeresen beakadt a lábam J-Hope telefon töltőjébe. Sikeresen pofára estem. Miért van az, hogy San egy béna idióta, de MiHi egy nagyon szerencsés ember? Ennyit tesz a paróka?
- Jól vagy Hoobae? - lépett oda hozzám Hopi.
- Ja... - ültem törökülésbe. - Beakadt a lábam... - teljesen elszoktam ezektől a jelzőktől.
- Ideges vagy? - kérdezte Moon.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Nem vagyok lámpa lázas.
- Most ezt mondod. - nevetett Jimin.
- Akkor se vagyok az Hyeong! - ha már itt tartunk.
- Értem, értem. Egyébként. Ki a fiatalabb? JungKook vagy San? - tette fel a költői kérdést Jimin.
- Ez engem is érdekel. - ült le elém a földre Kooki.
- Mikor születtél? - kérdezte V.
- 1997. december 4. - egyébként ez egy hazugság. 1997. november 14.
- Akkor meg van a csapat új Maknae! - csattant fel Jin.
- Mi? - néztem rájuk.
- Semmi kölyök! - nevetett Moon.
- Na de Rap Mon! - nyávogtam a nevét mire ők nevetni kezdtek.
- Kicsit fura, hogy már nem én vagyok az. - mosolygott JungKook.
- Felőlem lehetsz az! Nem igazán értem mi van. - álltam fel.
- Csak akkor lehet az ha te előtte születsz. - karolt át J-Hope. - Azt erősen kétlem, hogy megtudod csinálni. - indultunk az ajtó felé.
- Ha sikerül akkor veszel nekem egy házat. - nevettem.
- Álmodj róla király lá... fi. - néztem fel rá.
- Szép volt... - suttogtam.
- Tudom. - nevetett.
- Üdvözlünk mindenkit! - köszöntek egyszerre. - Ma a BTS van velünk!
- Fiúk! - szólt Moon. - 2...3..
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
Köszönés után mind a kettő műsorvezető rám nézett.
- Tudomásom szerint csak heten vagytok. - mondta komolyan Don.
- Már nem. - lökdösött Hopi.
- Ő San. Igaz? Chin Sang Hun. - szólalt meg Defconn.
- Igen.
- Nem gondoltam, hogy ilyen jól néz ki. - mondta Don.
- Nem baj ha felteszünk pár kérdést?
- Dehogy! - mosolyogtam.
Elő vettek egy hatalmas kupac papírt. Pár?
- Kezdhetjük? - kérdezte Don.
- Persze.
- 1. Te vagy a BTS új tagja. Hogy érzed magad a bandában? Volták már konfliktusaid?
- Kellemes a légkőr. Konfliktus? Hát... Volt, de nem nevezném veszekedésnek.
- 2. Lett valakivel jó barátságod?
- Szerintem mindenkinél elértem egy bizonyos szintet. De J-Hope az akivel tényleg jóba vagyok. - néztem Hopira aki büszkén mosolygott.
- 3. Ahogy tudom te vagy most a legfiatalabb. Milyen érzés Maknaenak lenni?
- Egyenlőre semmi különleges. De ahogy ismerem a fiúkat biztos lesz még róla szó.
- 4. Volt már barátod? Hopp ez egy lány csapatnak szólt. Elnézést. Volt már barátnőd vagy szerelmed?
- Se barátom, se barátnőm nem volt még. Várom az igazit. - kacsintottam bele a kamerába.
Mindenki elkezdett röhögi. Majd folytatták.
- 5. Ki a kedvenc lány bandád? És melyik csaj jön be?
- Ez egy jó kérdés. Nem igazán van ilyen.
- 6. Melyik énekes inspirált az éneklésre?
- Talán G-DRAGON. Esetleg... SnoopDog.
- 7. Írtál már dalt?
- Írtam már, de nem lett a legjobb.
- Miről szólt?
- Ömm... A pizzáról. - nevettek.
8 .Inspirál téged valaki vagy valami?
- Nem igazán van olyan személy aki inspirál. Szeretem a szerelmes dalokat. Sokat segítenek a táncolásban és az éneklésben.
9. Tanulsz még?
- Igen. Magán tanuló vagyok, de kollégiumban élek.
10. Nehezen tanulsz?
- Egyáltalán nem. Amit egyszer megjegyzek az öröké megmarad.
11. Voltál már az államokban?
- Nem volt rá még lehetőségem.
12. Van testvéred?
- Nincs. Egyke vagyok.
13. Találkoztál már a rajongókkal? Üzennél nekik valami?
- Még a létezésemről se tudtak. - mosolyogtam. - Azt üzenem nekik, hogy remélem én is belopom magam a szívükbe úgy mint a többiek. - szívet mutattam a kezemmel és mindenki ú-ni kezdet.
- 14. Vannak kockáid? Megmutatnád?
- Nincsenek. És nem igazán akarom magam lejáratni a hordó hasammal.
- Egyáltalán nem vagy kövér. - szólalt meg JungKook.
- De. Csak nem látszik.
Ismét mindenki nevetni kezdett.
- 15. Fiúk. Mondanátok néhány szót Sanról?
- Remekül táncol. Talán jobban mint én. - mosolygott Jimin.
- Igen? San megmutathatnád, hogy mit tudsz?
- Ahha. - felálltam és előrébb léptem.
Elindult a zene. Taeyang Ringa Linga című száma. Én meg táncolni kezdtem. Minden mozdulatnál éreztem, hogy a fásli egyre lentebb csúszik. Leállt a zene én meg vissza siettem a helyemre.
- Akkor most tartunk egy rövid szünetet. - mondta Don.
Leállt a kamera és rohantam a vécébe. Levettem a pólóm és vissza csavartam a fáslit. Nagy mázlim volt. Kiléptem a fülkéből és Sugával találtam szembe magam.
- Ha egyedül vagy akkor se a piszoárt használod? - kérdezte.
- Nem szeretem. - indultam volna el, de elkapta a karom. - Ez fáj Hyeong! - nyögtem fel.
- Rajtad tartom a szemem... - húzott közelebb magához, majd elengedte a kezem és kirohantam a vécéből.
Hogy érti, hogy rajtam tartja a szemét? Mit csináltam amivel magamra haragítottam? A rohanás közben neki ütköztem J-Hopenak.
- Hova rohansz? - kérdezte.
- Minél messzebb Sugától.
- Mit csinált?
- Megszorította a karom és azt mondta figyel engem. Mit tettem? - kérdeztem.
- Suga azt hiszi, hogy... meleg vagy, Vagyis a fiúkhoz vonzódsz.
- Nagyon hamar át látott rajtam... - néztem le a földre.
- Már tegnap este is mondta. Azóta nem beszél vele se Moon, se Jin.
- Istenem... Miattam? - néztem Hopi szemébe.
- Dehogy! Maga attól, hogy ezt gondolja rólad. Vagyis... Érted?
- Értem.
Indultam vissza a közös pihenőbe. Leültem és jött utánam Hopi. Lassan Suga is elő került. Felálltam és Sugára néztem.
- Miért nem mondod meg ha bajod van velem? - kérdeztem tőle.
Rám nézett. Hirtelen az összes önbizalmam kirohant a vécébe és lehúzta magát. Ködös szemekkel nézett rám. Fel állt és csak két fejjel volt nagyobb nálam. Nem vagyok normális...
- Akkor mond azt, hogy nem vagy meleg.
- Nem vagyok meleg... - néztem le a padlóra.
- Örülnék ha igaz lenne... - fordult meg Suga.
- Én meg örülnék, ha hinnél nekem! - emeltem fel a hangom.
- Nem vagy a barátom. - fordult vissza. - Mindent meg teszek, hogy kidobjunk, ha az nem megy akkor arra fogok menni, hogy kilépj.
Ismét hátat fordított nekem és elment.
- Miért csak J-Hope mondta el nekem? - fordultam a többiek felé.
- Sajnálom... - állt fel JungKook. - Nem akartam, hogy veszekedjetek.
- Nem is érdekel... - fűztem össze a karom. - Nem vagyok buzi.
- Bocsáss meg amiért nem szóltunk. - lépett oda hozzám Jimin.
- Bocsi. - követte V.
- Sajnálom kicsi Maknae. - mosolygott Moon.
- A műsor után haza megyek... Gondolom terveztetek valamit... Semmi kedvem egy helységben lenni Yoongival.
- Terveztük, hogy elmegyünk vacsizni valahova. - nézett rám Jin. Egy kicsit oldalra húzta a száját, de tökéletesen látszott rajta, hogy szeretné ha velük mennék.
- Sajnálom... - próbáltam ponttá zsugorodni.
- Nem baj! - nevetett Tea. - De majd bepótoljuk! - kezdett ugrálni.
- Rendben. - egy parányi mosoly jelent meg az arcomon.
- Fiúk! - szólt egy nő. - Folytatjuk!
Kimentünk és már Suga a helyén ült. Pár nap alatt rengeteg mindenre rá jött. Mi lesz ha kiderül, hogy lány vagyok? Bele se merek gondolni.
Vissza ültünk a helyünkre és folytatódott a műsor.
- Vissza is tértünk. - mondta Don.
- Nos fiúk. Van kedvetek játszani? - egy gonosz mosoly jelent meg Defconn arcán.
- Az attól függ mit. - mosolygott Jimin.
- Majd kiderül.
Na jó. Nem szeretem a meglepetéseket.
- Akkor játszunk! - pattant fel Hopi a helyéről.
Mennyire hiperaktív. Ez már bosszantó. Egy mosoly jelent meg az arcomon és én is fel álltam.
- Gyerünk gyávák! - fordult hátra a fiúkhoz.
Mindenki fel állt kivéve Suga. Össze font karokkal ült a széken és rázta a fejét.
- Gyerünk már! - szólt rá Jimin.
- Suga! Suga! - kezdtük kántálni.
Megforgatta a szemét és felállt. Annyira komoly.
- Rendben. Szóval álljatok egymás mellé. - kezdett miket rángatni Don.
Végül V és J-Hope között találtam helyet. A sor egyik elején Suga, másikon Moon állt. Suga mellett Jimin. Moon mellett Kooki és V mellet Jin. Egy hosszú sort alkottunk. Már most nem sejtek semmi jót. Sóhajtottam. Egy nő egy tányért hozott be amin egy kis ajak balzsam volt és egy köteg papír száj. Ne! Istenem! Csak ezt ne. A földre roskadtam és a tenyerembe tettem az arcom. Nem tudtam sírjak vagy röhögjek.
- Ahogy látom Sannak leesett. - nevetett Defconn.
- Nekem nem. - rázta meg a fejét V.
- Látod azt a sok papírt? - álltam fel.
- Ja.
- Na elindul az a papír a sor elején, avagy Moonnál és egészen a sor végéig, vagyis Yoongiig kell adni.
- Ez nem is vészes. - mosolygott.
- Ott van az ajak balzsam. Érted?
- Ne! - a vigyor lefagyott az arcáról.
- Én kiszállok! - ült volna le a helyére Suga.
- Az A.R.M.Ykért tedd meg! - mondta Hopi.
Erre nem tudott mit mondani. Vissza állt a helyére. Engem a hideg kiráz. Legalább nem Kooki mellett állok. J-Hope aggódva nézett rám. Mindenki kent egy kicsi ajak balzsamot a szájára. Halálom napja. Ez álljon a síromon. 1997. november - 2015. szeptember. Halála: Tévé műsoros szereplése csókkal zárult.
Gondolataimat az zavarta meg, hogy V ijedten lökdösött.
- Akkor két percetek van. Minél több ér el onnan ide, úgy, hogy nem esik le annyi időt tölthettek a csóki szökőkútnál.
- Megvagyok csoki nélkül. - húztam el a szám.
- Dehogy vagy meg! - néztek rám a fiúk.
- San én csókit akarok! - rángatta meg a vállam Hopi.
Csak megforgattam a szemem és lesöpörtem a vállamról a kezét. Ideges vagyok. Megszólalt a csengő és elindult az első papír. Félve hajoltam oda Vhez. Szerencse először jól ragad és éppen össze kellet érni a szánknak. Fordultam és Hopinál is ez volt. Lassan kezdett letelni a két perc és már a balzsam sem tartott olyan jól mint először. Az utolsó papírnál jártunk. J-Hope Jimin felé fordult és mikor adta volna át a papírt az lecsúszott és Hopi szájon puszilta Jimint. Megszólalt a harang és azok ketten a földön kezdtek hemperegni. Még Suga is röhögni kezdett. Mikor lecsillapodtak az események vissza ültünk a székekre, de Jimin és Hopi még mindig csak vörös fejjel szenvedtek a röhögéstől.
- El kell ismerni, hogy ez haláli vicces volt! - nevetett Don.
- Örülök, hogy vicces volt nektek! - nézett fel Jimin.
- Félre téve az előbbi csókotokat. Várjátok a péntek estét? - kérdezte Defconn és végig nézett rajtunk.
- Szerintem mindenkiben ott van az a kicsi idegesség. - mosolygott Moon. - De mindenki nagyon várhatja.
- Ha jól tudom nektek már volt fellépésetek.
- Igen. Három. De nem volt olyan hatalmas. - szólalt meg komoly hangon Suga.
- San te énekeltél már emberek előtt?
- Nem igazán. Talán én vagyok az aki legjobban fél.
- Kedves A.R.M.Yk és azok akik nem azok. - fordult a kamera felé Don. - Péntek este négytől koncert lesz a sport központban. Fellépők lesznek a BigBang, Vixx, GOT7, BTS, SPEED, Teen Top, Super Junior, 2PM, Girls Generaction, Redvelvet, KAra, AOA, SNSD, Miss A és az Orage Caramel.
Ez rengeteg ember! Talán ha végzünk nyolcra, de erősen kétlem. Na ezt, hogy oldod meg MiHi?
- Ha minden jól megy akkor a BTS a negyedikként lép fel, ha minden igaz akkor négy óra húszkor. A koncert hét óráig tart. A koncert után dedikálás lesz. A fellépés menete szerint lesz a dedikálás, minden bandára húsz perc jut.
Ne már! Ha akarok se érhetek haza nyolcra! Fél kilencre érnék haza! De... Várjunk csak! Ha megbeszélem nagyival ír kikérőt erre a hétre. Úgy is jön holnap Niki. Vagyis... aszt hiszem pár óra múlva indul. Fel kéne hívnom és beszélnem vele.
Még vagy fél óráig beszélgettünk és vége lett a műsornak. Kimentünk és a telefonom képernyőjére néztem. Fél nyolc és Niki már huszonötször hívott. Szereti szórni a pénzt az világos. Elkezdtem hívni és fel vette.
- Szia ribi! - köszönt nekem. Magam előtt látom azt a sunyi mosolyt az arcán amit ilyenkor mond.
- Szia hercegnő! - mosolyogtam.
- Na azért! Mondjuk a királynő jobb!
- Mikor indulsz Pestre?
- Hát most itt három óra van. És már a Szandiék kocsijában ülök.
- Szandi? Szabó Szandi? Nem is vagy jóba vele.
Na ez a Szandi az aki lenyúlta Niki pasiját még általánosban. Erre Niki fogta és levágta Szandi haját. Azóta rövid haja van. Még meg is köszönte Nikinek.
- Az most nem lényeg! Ha minden jól megy akkor hatkor fel száll a madárka és három óra tájban ér földet Koraában.
- Legalább te is szenvedsz. - mosolyogtam.
- Képzeld! Tudod van az a Francia csere diák lány. Na és ő állt be a helyedre az ének klubban.
- Hogy ugorna a busz elé az a ribanc! - váltottam az anyanyelvemre.
- Nyugi, Nyugi!
- Bocsi... Hallod. Megyek! Szia. - letettem a telefont és megfordultam.
- Hogy is mondtad? - kérdezte Jin. - Hogy ugorna a busz elé az a ribanc?
- Igen? - válaszoltam kérdéssel.
- Ez kinek szólt? - kérdezte V.
- Áhh.... Senkinek.
- Valamit el titkolsz kicsi Maknae. - húzta fel a szemöldökét Rap Monster.
- Én semmit nem titkolok el... - a zsebembe tettem a telefonom és szúrós szemekkel néztem az előttem állókra. - Semmi titkom nincs Nam.
Megértem, hogy nem igazán bíznak bennem, mert kicsit fura vagyok. Mert lány vagyok egy fiú bandában. Nem akarok nekik rosszat. És ha valaki más? Nem dől össze a világ!
- San... - nézett rám Kooki. - Mond el. Kérlek.
Nem igaz! Még ő is? Hogy lehetne nemet mondani neki? Annyira szépek a szemei és az a bájos tekintett amivel rám néz. Melegséget áraszt. Legszívesebben a nyakába omolnék és halálra ölelgetném.
- Csak... Barátnőm, vagyis az akiről beszéltem. Egy csaj csókolózott a pasijával. Ennyi.
- Köszi, hogy elmondtad. - mosolygott JungKook.
Ha ennyivel örömet lehet neki szerezni, hogy elmondok neki dolgokat akkor ő a világ legboldogabb embere.
- Na én szerintem megyek. - lehajoltam a táskámért és a hátamra dobtam. - Holnap is próbálunk?
- Igen. El ne késs! - mosolygott V.
- Rendben! - indultam az ajtóhoz. - Sziasztok!
Niki szemszögéből:
Annyira unalmasak a napjaim MiHi nélkül! A mai is az. Az ebédlőben ülök és a kajában, illetve a vegyi hulladékban kotorászok amit a konyhás nők ebédnek hívnak. Legszívesebb megetetném velük. Legyen már fél három! Szandi és a barátnői felajánlották, hogy felvisznek Pestre, mert nekik is dolguk van arra fele. Már tegnap össze pakoltam. Anya azt mondta, hogy sok cuccot viszek. Ez nem is igaz! Csak kettő bőrönd, egy sport táska és egy oldal táska. Annyira jó lesz! Ha minden igaz nem rég kezdődött el a Weekly Idol. Majd a repülőn megnézem. Ma a BTS van benne! Annyira imádom a fiúkat. Főleg Jimint. Legszívesebben leöltöztetném és tejszínhabot nyomnék a hasára, majd lenyalnám. Olyan piszkos gondolat, de szerintem minden rajongó ezt gondolja.
A gondolat menetemet Szandi visító hangja zavarta meg.
- Nikolett! Nikolett!
- Nikoletta! - förmedtem rá. - Már vagy tizenkét éve ismersz, de még mindig nem tudod a rendes nevem!
- Bocsi csak téged vissza rángatni a földre nem egyszerű! - ült le mellém. - Fél háromkor indulunk. Össze pakoltál már?
- Viccelsz? Már tegnap este össze pakoltam. De még mindig nem értem, miért mentek Pestre.
- Noémi barátjának ma van a szülinapja és bulit tart.
- És hánykor akartok vissza jönni?
- Szerintem reggelre vissza érünk. Anya azt tudja, hogy Noéminél alszom. Noémi anyja meg azt, hogy nálam vagyunk.
Ezek se normálisak... Elviszik Szandi kocsiját és fel mennek Pestre kedd délután egy buli miatt. A buliért, hogy megdugassák magukat az egyetemistákkal. Jó én se vagyok szűz, de én a kor osztályommal kavarok. De ez a kis kiugrás nekem csak kedvez.
- Nem féltek, hogy balhé lesz, ha kiderül hol voltatok?
- Pár hónap múlva 19 leszek! Azt csinálok amit akarok! - húzta fel a plasztikáztatott orrát.
Szandi a mű lány. Az orra, füle, szeme és a szája is műanyag. Ha jól tudom a feneke és a melle is. Bár abban nem vagyok biztos.
- Értem jöttök, vagy...
- Ahogy ismerlek rengeteg cuccot viszel. Szóval fél háromra a házatoknál leszünk. - vágott bele a mondatomba.
- Rendben! Akkor én megyek mert már kettő van. Szia! - kezembe kaptam a tálcát amin a leves és a .... izé volt és kivittem a konyhás nőnek.
Egész hamar haza értem. Megmostam az arcom és olvastam még Szandiék meg nem jöttek. Kicipekedtünk és elindultunk. Anya jól megölelgetett és közölte, hogy vigyázzak magamra. Mikor elhagytok Szegedet a lányok visítva örültek. Egyfolytában MiHit hívogattam. Miért nem veszi fel az a szerencsétlen!? Háromkor végre vissza hívott.- Nem volt rá még lehetőségem.
12. Van testvéred?
- Nincs. Egyke vagyok.
13. Találkoztál már a rajongókkal? Üzennél nekik valami?
- Még a létezésemről se tudtak. - mosolyogtam. - Azt üzenem nekik, hogy remélem én is belopom magam a szívükbe úgy mint a többiek. - szívet mutattam a kezemmel és mindenki ú-ni kezdet.
- 14. Vannak kockáid? Megmutatnád?
- Nincsenek. És nem igazán akarom magam lejáratni a hordó hasammal.
- Egyáltalán nem vagy kövér. - szólalt meg JungKook.
- De. Csak nem látszik.
Ismét mindenki nevetni kezdett.
- 15. Fiúk. Mondanátok néhány szót Sanról?
- Remekül táncol. Talán jobban mint én. - mosolygott Jimin.
- Igen? San megmutathatnád, hogy mit tudsz?
- Ahha. - felálltam és előrébb léptem.
Elindult a zene. Taeyang Ringa Linga című száma. Én meg táncolni kezdtem. Minden mozdulatnál éreztem, hogy a fásli egyre lentebb csúszik. Leállt a zene én meg vissza siettem a helyemre.
- Akkor most tartunk egy rövid szünetet. - mondta Don.
Leállt a kamera és rohantam a vécébe. Levettem a pólóm és vissza csavartam a fáslit. Nagy mázlim volt. Kiléptem a fülkéből és Sugával találtam szembe magam.
- Ha egyedül vagy akkor se a piszoárt használod? - kérdezte.
- Nem szeretem. - indultam volna el, de elkapta a karom. - Ez fáj Hyeong! - nyögtem fel.
- Rajtad tartom a szemem... - húzott közelebb magához, majd elengedte a kezem és kirohantam a vécéből.
Hogy érti, hogy rajtam tartja a szemét? Mit csináltam amivel magamra haragítottam? A rohanás közben neki ütköztem J-Hopenak.
- Hova rohansz? - kérdezte.
- Minél messzebb Sugától.
- Mit csinált?
- Megszorította a karom és azt mondta figyel engem. Mit tettem? - kérdeztem.
- Suga azt hiszi, hogy... meleg vagy, Vagyis a fiúkhoz vonzódsz.
- Nagyon hamar át látott rajtam... - néztem le a földre.
- Már tegnap este is mondta. Azóta nem beszél vele se Moon, se Jin.
- Istenem... Miattam? - néztem Hopi szemébe.
- Dehogy! Maga attól, hogy ezt gondolja rólad. Vagyis... Érted?
- Értem.
Indultam vissza a közös pihenőbe. Leültem és jött utánam Hopi. Lassan Suga is elő került. Felálltam és Sugára néztem.
- Miért nem mondod meg ha bajod van velem? - kérdeztem tőle.
Rám nézett. Hirtelen az összes önbizalmam kirohant a vécébe és lehúzta magát. Ködös szemekkel nézett rám. Fel állt és csak két fejjel volt nagyobb nálam. Nem vagyok normális...
- Akkor mond azt, hogy nem vagy meleg.
- Nem vagyok meleg... - néztem le a padlóra.
- Örülnék ha igaz lenne... - fordult meg Suga.
- Én meg örülnék, ha hinnél nekem! - emeltem fel a hangom.
- Nem vagy a barátom. - fordult vissza. - Mindent meg teszek, hogy kidobjunk, ha az nem megy akkor arra fogok menni, hogy kilépj.
Ismét hátat fordított nekem és elment.
- Miért csak J-Hope mondta el nekem? - fordultam a többiek felé.
- Sajnálom... - állt fel JungKook. - Nem akartam, hogy veszekedjetek.
- Nem is érdekel... - fűztem össze a karom. - Nem vagyok buzi.
- Bocsáss meg amiért nem szóltunk. - lépett oda hozzám Jimin.
- Bocsi. - követte V.
- Sajnálom kicsi Maknae. - mosolygott Moon.
- A műsor után haza megyek... Gondolom terveztetek valamit... Semmi kedvem egy helységben lenni Yoongival.
- Terveztük, hogy elmegyünk vacsizni valahova. - nézett rám Jin. Egy kicsit oldalra húzta a száját, de tökéletesen látszott rajta, hogy szeretné ha velük mennék.
- Sajnálom... - próbáltam ponttá zsugorodni.
- Nem baj! - nevetett Tea. - De majd bepótoljuk! - kezdett ugrálni.
- Rendben. - egy parányi mosoly jelent meg az arcomon.
- Fiúk! - szólt egy nő. - Folytatjuk!
Kimentünk és már Suga a helyén ült. Pár nap alatt rengeteg mindenre rá jött. Mi lesz ha kiderül, hogy lány vagyok? Bele se merek gondolni.
Vissza ültünk a helyünkre és folytatódott a műsor.
- Vissza is tértünk. - mondta Don.
- Nos fiúk. Van kedvetek játszani? - egy gonosz mosoly jelent meg Defconn arcán.
- Az attól függ mit. - mosolygott Jimin.
- Majd kiderül.
Na jó. Nem szeretem a meglepetéseket.
- Akkor játszunk! - pattant fel Hopi a helyéről.
Mennyire hiperaktív. Ez már bosszantó. Egy mosoly jelent meg az arcomon és én is fel álltam.
- Gyerünk gyávák! - fordult hátra a fiúkhoz.
Mindenki fel állt kivéve Suga. Össze font karokkal ült a széken és rázta a fejét.
- Gyerünk már! - szólt rá Jimin.
- Suga! Suga! - kezdtük kántálni.
Megforgatta a szemét és felállt. Annyira komoly.
- Rendben. Szóval álljatok egymás mellé. - kezdett miket rángatni Don.
Végül V és J-Hope között találtam helyet. A sor egyik elején Suga, másikon Moon állt. Suga mellett Jimin. Moon mellett Kooki és V mellet Jin. Egy hosszú sort alkottunk. Már most nem sejtek semmi jót. Sóhajtottam. Egy nő egy tányért hozott be amin egy kis ajak balzsam volt és egy köteg papír száj. Ne! Istenem! Csak ezt ne. A földre roskadtam és a tenyerembe tettem az arcom. Nem tudtam sírjak vagy röhögjek.
- Ahogy látom Sannak leesett. - nevetett Defconn.
- Nekem nem. - rázta meg a fejét V.
- Látod azt a sok papírt? - álltam fel.
- Ja.
- Na elindul az a papír a sor elején, avagy Moonnál és egészen a sor végéig, vagyis Yoongiig kell adni.
- Ez nem is vészes. - mosolygott.
- Ott van az ajak balzsam. Érted?
- Ne! - a vigyor lefagyott az arcáról.
- Én kiszállok! - ült volna le a helyére Suga.
- Az A.R.M.Ykért tedd meg! - mondta Hopi.
Erre nem tudott mit mondani. Vissza állt a helyére. Engem a hideg kiráz. Legalább nem Kooki mellett állok. J-Hope aggódva nézett rám. Mindenki kent egy kicsi ajak balzsamot a szájára. Halálom napja. Ez álljon a síromon. 1997. november - 2015. szeptember. Halála: Tévé műsoros szereplése csókkal zárult.
Gondolataimat az zavarta meg, hogy V ijedten lökdösött.
- Akkor két percetek van. Minél több ér el onnan ide, úgy, hogy nem esik le annyi időt tölthettek a csóki szökőkútnál.
- Megvagyok csoki nélkül. - húztam el a szám.
- Dehogy vagy meg! - néztek rám a fiúk.
- San én csókit akarok! - rángatta meg a vállam Hopi.
Csak megforgattam a szemem és lesöpörtem a vállamról a kezét. Ideges vagyok. Megszólalt a csengő és elindult az első papír. Félve hajoltam oda Vhez. Szerencse először jól ragad és éppen össze kellet érni a szánknak. Fordultam és Hopinál is ez volt. Lassan kezdett letelni a két perc és már a balzsam sem tartott olyan jól mint először. Az utolsó papírnál jártunk. J-Hope Jimin felé fordult és mikor adta volna át a papírt az lecsúszott és Hopi szájon puszilta Jimint. Megszólalt a harang és azok ketten a földön kezdtek hemperegni. Még Suga is röhögni kezdett. Mikor lecsillapodtak az események vissza ültünk a székekre, de Jimin és Hopi még mindig csak vörös fejjel szenvedtek a röhögéstől.
- El kell ismerni, hogy ez haláli vicces volt! - nevetett Don.
- Örülök, hogy vicces volt nektek! - nézett fel Jimin.
- Félre téve az előbbi csókotokat. Várjátok a péntek estét? - kérdezte Defconn és végig nézett rajtunk.
- Szerintem mindenkiben ott van az a kicsi idegesség. - mosolygott Moon. - De mindenki nagyon várhatja.
- Ha jól tudom nektek már volt fellépésetek.
- Igen. Három. De nem volt olyan hatalmas. - szólalt meg komoly hangon Suga.
- San te énekeltél már emberek előtt?
- Nem igazán. Talán én vagyok az aki legjobban fél.
- Kedves A.R.M.Yk és azok akik nem azok. - fordult a kamera felé Don. - Péntek este négytől koncert lesz a sport központban. Fellépők lesznek a BigBang, Vixx, GOT7, BTS, SPEED, Teen Top, Super Junior, 2PM, Girls Generaction, Redvelvet, KAra, AOA, SNSD, Miss A és az Orage Caramel.
Ez rengeteg ember! Talán ha végzünk nyolcra, de erősen kétlem. Na ezt, hogy oldod meg MiHi?
- Ha minden jól megy akkor a BTS a negyedikként lép fel, ha minden igaz akkor négy óra húszkor. A koncert hét óráig tart. A koncert után dedikálás lesz. A fellépés menete szerint lesz a dedikálás, minden bandára húsz perc jut.
Ne már! Ha akarok se érhetek haza nyolcra! Fél kilencre érnék haza! De... Várjunk csak! Ha megbeszélem nagyival ír kikérőt erre a hétre. Úgy is jön holnap Niki. Vagyis... aszt hiszem pár óra múlva indul. Fel kéne hívnom és beszélnem vele.
Még vagy fél óráig beszélgettünk és vége lett a műsornak. Kimentünk és a telefonom képernyőjére néztem. Fél nyolc és Niki már huszonötször hívott. Szereti szórni a pénzt az világos. Elkezdtem hívni és fel vette.
- Szia ribi! - köszönt nekem. Magam előtt látom azt a sunyi mosolyt az arcán amit ilyenkor mond.
- Szia hercegnő! - mosolyogtam.
- Na azért! Mondjuk a királynő jobb!
- Mikor indulsz Pestre?
- Hát most itt három óra van. És már a Szandiék kocsijában ülök.
- Szandi? Szabó Szandi? Nem is vagy jóba vele.
Na ez a Szandi az aki lenyúlta Niki pasiját még általánosban. Erre Niki fogta és levágta Szandi haját. Azóta rövid haja van. Még meg is köszönte Nikinek.
- Az most nem lényeg! Ha minden jól megy akkor hatkor fel száll a madárka és három óra tájban ér földet Koraában.
- Legalább te is szenvedsz. - mosolyogtam.
- Képzeld! Tudod van az a Francia csere diák lány. Na és ő állt be a helyedre az ének klubban.
- Hogy ugorna a busz elé az a ribanc! - váltottam az anyanyelvemre.
- Nyugi, Nyugi!
- Bocsi... Hallod. Megyek! Szia. - letettem a telefont és megfordultam.
- Hogy is mondtad? - kérdezte Jin. - Hogy ugorna a busz elé az a ribanc?
- Igen? - válaszoltam kérdéssel.
- Ez kinek szólt? - kérdezte V.
- Áhh.... Senkinek.
- Valamit el titkolsz kicsi Maknae. - húzta fel a szemöldökét Rap Monster.
- Én semmit nem titkolok el... - a zsebembe tettem a telefonom és szúrós szemekkel néztem az előttem állókra. - Semmi titkom nincs Nam.
Megértem, hogy nem igazán bíznak bennem, mert kicsit fura vagyok. Mert lány vagyok egy fiú bandában. Nem akarok nekik rosszat. És ha valaki más? Nem dől össze a világ!
- San... - nézett rám Kooki. - Mond el. Kérlek.
Nem igaz! Még ő is? Hogy lehetne nemet mondani neki? Annyira szépek a szemei és az a bájos tekintett amivel rám néz. Melegséget áraszt. Legszívesebben a nyakába omolnék és halálra ölelgetném.
- Csak... Barátnőm, vagyis az akiről beszéltem. Egy csaj csókolózott a pasijával. Ennyi.
- Köszi, hogy elmondtad. - mosolygott JungKook.
Ha ennyivel örömet lehet neki szerezni, hogy elmondok neki dolgokat akkor ő a világ legboldogabb embere.
- Na én szerintem megyek. - lehajoltam a táskámért és a hátamra dobtam. - Holnap is próbálunk?
- Igen. El ne késs! - mosolygott V.
- Rendben! - indultam az ajtóhoz. - Sziasztok!
Niki szemszögéből:
Annyira unalmasak a napjaim MiHi nélkül! A mai is az. Az ebédlőben ülök és a kajában, illetve a vegyi hulladékban kotorászok amit a konyhás nők ebédnek hívnak. Legszívesebb megetetném velük. Legyen már fél három! Szandi és a barátnői felajánlották, hogy felvisznek Pestre, mert nekik is dolguk van arra fele. Már tegnap össze pakoltam. Anya azt mondta, hogy sok cuccot viszek. Ez nem is igaz! Csak kettő bőrönd, egy sport táska és egy oldal táska. Annyira jó lesz! Ha minden igaz nem rég kezdődött el a Weekly Idol. Majd a repülőn megnézem. Ma a BTS van benne! Annyira imádom a fiúkat. Főleg Jimint. Legszívesebben leöltöztetném és tejszínhabot nyomnék a hasára, majd lenyalnám. Olyan piszkos gondolat, de szerintem minden rajongó ezt gondolja.
A gondolat menetemet Szandi visító hangja zavarta meg.
- Nikolett! Nikolett!
- Nikoletta! - förmedtem rá. - Már vagy tizenkét éve ismersz, de még mindig nem tudod a rendes nevem!
- Bocsi csak téged vissza rángatni a földre nem egyszerű! - ült le mellém. - Fél háromkor indulunk. Össze pakoltál már?
- Viccelsz? Már tegnap este össze pakoltam. De még mindig nem értem, miért mentek Pestre.
- Noémi barátjának ma van a szülinapja és bulit tart.
- És hánykor akartok vissza jönni?
- Szerintem reggelre vissza érünk. Anya azt tudja, hogy Noéminél alszom. Noémi anyja meg azt, hogy nálam vagyunk.
Ezek se normálisak... Elviszik Szandi kocsiját és fel mennek Pestre kedd délután egy buli miatt. A buliért, hogy megdugassák magukat az egyetemistákkal. Jó én se vagyok szűz, de én a kor osztályommal kavarok. De ez a kis kiugrás nekem csak kedvez.
- Nem féltek, hogy balhé lesz, ha kiderül hol voltatok?
- Pár hónap múlva 19 leszek! Azt csinálok amit akarok! - húzta fel a plasztikáztatott orrát.
Szandi a mű lány. Az orra, füle, szeme és a szája is műanyag. Ha jól tudom a feneke és a melle is. Bár abban nem vagyok biztos.
- Értem jöttök, vagy...
- Ahogy ismerlek rengeteg cuccot viszel. Szóval fél háromra a házatoknál leszünk. - vágott bele a mondatomba.
- Rendben! Akkor én megyek mert már kettő van. Szia! - kezembe kaptam a tálcát amin a leves és a .... izé volt és kivittem a konyhás nőnek.
- Szia ribi! - köszöntem neki.
- Szia hercegnő!
- Na azért! Mondjuk a királynő jobb!
- Mikor indulsz Pestre?
- Hát most itt három óra van. És már a Szandiék kocsijában ülök.
- Szandi? Szabó Szandi? Nem is vagy jóba vele.
Ez igaz, de ha már elvisznek akkor nem is lényeg.
- Az most nem lényeg! Ha minden jól megy akkor hatkor fel száll a madárka és három óra tájban ér földet Koraában.
- Legalább te is szenvedsz. - miért van most ennyire fiús hangja?
- Képzeld! Tudod van az a Francia csere diák lány. Na és ő állt be a helyedre az ének klubban.
- Hogy ugorna a busz elé az a ribanc! - kezdett Koreaiul káromkodni. Szerencs, hogy értem.
- Nyugi, Nyugi! - szóltam rá két nevetés között.
- Bocsi... Hallod. Megyek! Szia. - le is tette.
Hogy meri a legjobb barátnőjét így lerázni? Ezért még kapni fogsz MiHi! Kíváncsi vagyok a barátaira. Nem igazán mondott nekem semmit.
- Ki hívott? - kérdezte Noémi.
- Csak MiHi. De nagyon gyorsan lerázott.
- Biztos dolga van. Ahogy hallottam az egy nagyon elit iskola. Rengeteg dolga lehet. - nézet rám a belső vissza pillantóból.
- Lehet...
Ettől féltem. Kezd tőlem eltávolodni az én édes barátnőm! Annyira hiányzik! Persze olyan tömeg nyomor volt Pesten, hogy hat előtt pár perccel estem be a reptérre. A csomagokat fel adtam és rohantam a gépre. Helyet foglaltam és vártam, hogy végre Koreába érjek. Oda ahova már kiskorom óta szeretnék eljutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése