6. Fejezet

MiHi szemszögéből:

Az egész napot JungKookkal és Jeannel töltöttem. Éppen az utolsó óra után az ebédlőben ültünk.
- Nem érzitek úgy, hogy MinHe meg akar minket ölni? - kérdezte halkan Jean.
- Szerintem is. - nevetett Kooki. - Mennyi befogadunk, hogy téged élve eltemetne. MiHit felaprítaná és engem kínozna.
- Fúj... - vágtam undi pofát amire ők csak nevettek.
- Én lassan megyek. - állt fel JungKook.
- Hova mész? - kérdeztem. Nem mintha nem tudnám.
- Próbám van a fiúkkal. Szóval sietek. Sziasztok! - el is tűnt az ebédlő ajtóban.
- Én is megyek. - álltam fel. - Szia!
Rohantam haza. Össze pakoltam a cuccaimat és elindultam a próba helyszínére. Vagyis először oda ahol át tudok öltözni. Levágom a hajam és átoperáltatom magam fiúnak. Elegem van, hogy rohangálok és öltözködök. Egész hamar oda értem a stúdióba. A fiúk már a mikrofonoknál szórakoztak. Mikor megláttak oda rohantam hozzám. Illetve csak Hopi, V, Jimin és Kooki. Ledobtam a táskám a cuccaikhoz.
- Sziasztok. - mosolyogtam.
- Szia. - mondták egyszerre.
Beintegettem Moonnak, Jinnek és Sugának. Mosolyogva intettek vissza.
- Hogy telt a hétvégétek? - kérdeztem.
- Érdekesen. - nevetett J-Hope.
- Miért? - nem mintha nem tudnám.
- Csak össze vesztem valakivel, de már kibékültem. - mosolygott Kooki.
- A barátnőd? - tettetem a hülyét.
- Jó lenne ha az lenne. - egy aranyos mosoly jelent meg a kis arcán. - Annyira aranyos lány.
- Köszönöm... - rám néztek a fiúk. - Vagy is ő tuti ezt mondaná. - szép volt MiHi.
- Vagy rá lépne Kooki lábára. - nevetett Jimin.
Ezen én is csak nevetni tudtam.
- Most próbálunk vagy sem?! - ordított Suga.
- Oké! De próba után ki kéne sorsolni ki hol üljön holnap! - nevetett V.
- Kisorsolni? - kérdeztem.
- Egy kis játék. Aki nyer az ül elől középen, vagyis most kén ember fog ott ülni. - gondolkozott el V.
- Gyerünk már! - szólt Jin.
Beszaladtunk hozzájuk és elkezdtünk próbálni. Eszméletlen volt! Igaz vigyáztam, hogy ne menjek túl a hangom és nehogy lebukjak. Sose gondoltam, hogy egyszer egy fiúbandában fogok énekelni. Mikor véget ért a próba nagy lett az öröm. Szerintem nagyon jól ment.
- Király volt. - nevetett Moon.
- Az. - mosolygott rám Suga.
- Akkor most mi lesz az üléssel? Nekem jó ha ott ülök ahol senki nem lát. - szólaltam meg.
- Majd a játék dönt! - nevetett Hopi. - Akkor Jimin és V megmutatja mit is kell csinálni.
Jimin felállt az egyik oldalra, V a másikra. Nagyából egy lépés volt köztük. Kitették a kezüket és úgy kezdték el lökdösni egymást. Addig lökdösték egymást még V hátra nem esett. Vagyis ellépett a onnan ahol állt.
- Érted már? - kérdezte Jimin.
- Igen... - húztam el a szám. - Megállunk egymástól majdnem egy méterre, fél méterre és elkezdjük egymást lökdösni úgy, hogy csak egymás kezéhez lehet érni. Aki ellép onnan ahol állt az veszít.
- Pontosan! - nevetett V. - Akkor most te jössz és Jimin.
Megálltunk egymással szemben és elkezdtük egymást lökdösni. A végén egy hátra bukfencet vágott le. Ezen hatalmasat röhögtünk.
- Akkor most én jövök! - nevetett Hopi.
Beálltunk ugyan úgy és egymást lökdöstük. Majdnem nyertem amikor J-Hope hátra kezdett esni, majd gyors váltás után előre zuhant rám. Az egyik keze a fejem mellett a másik a éppen nem létező mellemen. Vörös lett az arcom. Még sose fogták meg a cicim. Nem így képzeltem el... Kikúsztam Hopi alól és elrohantam. Olyan rosszul érzem magam. Egészen a férfi vécébe rohantam. Magamra zártam az ajtót. Neki dőltem és szép lassan lecsúsztam a földre. Az ölembe húztam a lábam és a térdemre hajtottam a fejem. Pár percig így ültem, majd valaki kopogott. Fel kaptam a fejem.
- Öm.. San... Itt vagy? - kérdezte Hopi.
- I-Igen... - álltam fel és kinyitottam az ajtót. - Sajnálom...
- Lány vagy? Igaz? - kérdezte.
Megfogtam a kezét és berántottam a vécébe.
- Mit kérsz azért, hogy hallgass róla?! - néztem rá ijedten.
- Semmit. Nem mondom el senkinek. - közelebb lépett hozzám és levette a parókám, majd a paróka hálóm. - MiHi?
- Akkor nem mondod el senkinek? - néztem rá.
- Dehogy mondom! - mosolygott és vissza tette a hajamra a cuccokat. - Egy feltétel.
- Igen?
- Mellettem ülsz holnap. És elkerülöd BamBamot.
- Rendben. - bólintottam.
- Akkor menjünk! - megfogta a csuklom és vissza ráncigált.
- Mi volt ez az előbb? - kérdezte Moon.
- H-Hát... - semmi ötletem sincs!
- Kicsit rosszul érezte magát mert... Tudjátok. Az össze ért. - a homlokomra csaptam. Mi mást várok J-Hopetól?
- Értem... - mondták egyszerre a fiúk.
- Megbeszéltük, hogy te ülsz, majd elől Kookival. Melletted Hopi és Kooki mellett Jimin. Hátul balról jobbra V, én, Jin és Suga. - mondta Moon.
- Oké. - mosolyogtam. - Bocsánat amiért így elrohantam.
- Semmi baj. - mosolygott Jin.
- Megnyugodtam. És holnap mit is fogunk csinálni?
- Semmi érdekes nem lesz. - karolt át Jimin. - Megfogják kérdezni honnan jöttél meg ilyenek. Gondolom táncoltatnak téged és ennyi. Ne parázz!
- Király... - sóhajtottam.
- Csak nem félsz? - kérdezte V.
- Nem szoktam félni! - nézet mérgesen Vre.
- Oké... értem. - fordult meg és nevetni kezdett.
- Sziasztok! - rohant be az ajtón Jackson.
- Hát te? - kérdezte V. - Csak nem itt vannak a többiek?
- Ja... Mikor mondtátok, hogy ma próbáltok jöttünk megnézni az új tagot. - nevetett.
- Én is ember vagyok... - tettem a kezem a zsebembe.
- Kicsi ember. - mosolygott Moon.
- De attól még ember. - mosolyogtam.
- Hol vannak a többiek? - kérdezte Jin.
- Mindjárt jönnek... Csak ők a lifttel jönnek.
- A lépcsőn jöttél? - néztem rá.
- Ahha. Ha nem a lépcsőn jönnék nem lenne ilyen has izmom. - húzta fel a pólóját.
Ne! Strandon se bírom ki, hogy ne vörösödjön el az arcom.
- Ez semmi! - állt mellé Jimin és ő is felhúzta a pólóját.
Rosszul leszek! Próbáltam nem azt nézni, de az élmény, hogy most részben nekem csinálják, felemelő! Éreztem, hogy ég az arcom.
- Sziasztok. - köszönt JB.
- Hello. - köszöntünk vissza.
- Ember! - takarta el a szemét Mark. - Ne itt!
- Mi bajod van az izmos hasammal? - tette fel a költői kérdést Jackson.
- Minden. - nevetett BamBam.
- Csak féltékenyek vagytok. - legyintett Jimin.
- Ja... Mint csirke a hála adási pulykára. - mosolygott YoungJae.
- Valahogy úgy... - mondtam halkan.
- Akkor lássuk a te hasad! - mosolygott V.
- Dehogy! - tettem a hasamhoz a kezem.
- Még pisilni se mert előttem. Miből gondolod, hogy megmutatná a hasát? - kérdezte Suga.
- JungKook. - nézett Kookira BamBam. - Mi van azzal a csajjal? MiHivel.
- Semmi érdekes. - mosolygott. - Talán féltékeny vagy?
- Dehogy vagyok! Mire te hozzá szólsz én addigra kétszer megdöntöm.
Nekem se kellet több. Elkezdtem nyújtózkodni és sikeresen arcon vágtam BamBamot. Amitől ő össze esett.
- Sajnálom! - nem, egyébként örömmel megtenném még egyszer.
- Semmi baj. - nézett fel.
- Annyira ügyetlen vagyok! - fordultam meg és ismét arcon vágtam. - Istenem!
A többiek csak röhögtek. Még Suga és kuncogott.
- Én megyek... - indult az ajtó felé BamBam.
- BamBam. Van a hátadon egy pók! - szóltam utána amitől ő megsikított és ugrálni kezdett. - Ja az csak egy fekete szösz.
Vissza se szólt csak elment. Most nem loptam be magam a szívébe, de megérdemelte! Engem senki se döntsön meg!
- Direkt csináltad? - kérdezte Moon.
- Egy kicsit. - nevettem. - Nem szeretem az olyan fiúkat akik csak érzéstelenül szexelnek. Egyszerűen rosszul vagyok. Egyik lány se érdemli meg, hogy ezt tegye fele egy ilyen... pöcs.
- Nem vagy egyedül. - mosolygott JungKook.
- San azért ennyire ne legyél köcsög vele. - nézett rám Mark.
- Azt csinálok amit akarok. - mosolyogtam gúnyosan. - Főleg egy selyem fiúval.
- San! - szóltak rám a fiúk.
- Oké... De akkor se bírom a fejét. - vakartam meg a tarkóm.
Kooki a táskájához ment és valakit keresni kezdett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Felhívok valakit.
Csak ne engem! Oda rohantam és kikaptam a kezéből a telefonját. Majd oda dobtam J-Hopenak. Ő csak bambán nézett rám. Kacsintottam és leesett neki.
- Adjátok vissza! - lépett közelebb Hopihoz Kooki.
- Dehogy! - dobta oda nekem a telefont.
- Ez kéne? - nevettem. - Ne zaklasd már szegény. - néztem a képernyőre. - MiHit.
- Most add vissza! - nevetett.
- Aki nem adja vissza neki a telefonját az kap tőlem egy üveg sört! - mondtam.
- Passz nekem! - ordított V.
Jó sokáig dobáltuk a telefont. Mire vissza szerezte esze ágában nem volt felhívni engem, vagyis MiHit. Lassan elindultunk haza fele. A másik banda lelépett.
- Na én mentem. - mosolyogtam. - Sziasztok.
Indultam haza. Már egész messze jártam amikor Hopi hangját hallottam. Vissza fordultam és rohant utánam.
- Hát te? - tértem vissza a normális hangszínemre.
- Beszélni akarok veled. - lihegte el.
- Igen? - indultam tovább.
- Mikor akarod elmondani a többieknek? Nem lehetsz örökre fiú.
- Majd. De nem most. - lépkedtem és földet bámultam.
- Alig bírtad ki ma amikor félmeztelenek voltak. Mi lesz ha valami esetleg vészesebb lesz?
- Segítesz! - álltam meg és felé fordultam. - Ugye?
- Segítek, de egyszer lefogsz bukni. - húzta el a száját.
- Remélem az még messzebb van. - nevettem.
- Nem is az a csaj volt a baj. - nevetett,
- Tessék?
- Nem azért nem mondtad el mit érzel JungKook iránt, mert nem érzel semmit és félsz attól a csajtól. Az a baj, hogy egy bandában és az, hogy ő énekel.
- Nem akarom, hogy miattam roncsa el amiért eddig harcolt. És az semmit nem változtat, hogy talán tetszik.
- Értem. Nos én megyek. Neked még át kell öltöznöd. Szóval. Tartom a szám! Szia! - rohant el.
Hopi az itteni igaz barátom? Ez olyan vicces. Kuncogtam és tovább mentem.

J-Hope szemszögéből:

Izgatottan kezdtünk el szórakozni Sannal. Majdnem legyőzött, de vissza szerezve az egyensúlyom előre estem egyenesen rá. A bal kezem a feje mellett, a jobb kezem a mellkasán. Ijedten nézett rém, majd kikúszott alólam és elrohant. Olyan volt mintha melleket éreztem volna a kezemben. Női melleket. Leültem és úgy néztem San után.
- Hát ez? - kérdezte Jimin.
- Nem tudom. - felálltam és San után mentem.
A férfi vécéhez mentem és beakartam nyitni, de be volt zárva. Kopogtam az ajtón.
- Öm.. San... Itt vagy? - kédeztem.
- I-Igen... - nyitotta ki az ajtót. - Sajnálom...
- Lány vagy? Igaz? - kérdeztem.
Megragadta e kezem és beráncigált a vécébe. Bezárta az ajtót.
- Mit kérsz azért, hogy hallgass róla?! - nézet rám.
- Semmit. Nem mondom el senkinek. - közelebb léptem hozzá és levettem a hajáról a parókát és el sem hiszem kivel találtam szembe magam. - MiHi?
- Akkor nem mondod el senkinek?
- Dehogy mondom! - mosolyogtam és vissza tettem a hajára a cuccokat. - Egy feltétel.
- Igen?
- Mellettem ülsz holnap. És elkerülöd BamBamot.
- Rendben. - bólintott.
- Akkor menjünk! - megfogtam a vékony kis csuklóját és vissza vezettem.
- Mi volt ez az előbb? - kérdezte Moon.
- H-Hát...
- Kicsit rosszul érezte magát mert... Tudjátok. Az össze ért. - hülye vagyok...
Beszélgettünk és megjelentek a GOT7-ek. Amikor a hasukat kezdték mutogatni szegény MiHi egész arca vörös lett. Annyira sajnáltam szegénykét.
Mikor haza fele indultunk beszéltem a Sannal, bocsánat MiHivel. Tetszik neki JungKook. Annyira édes egy lány. De ezek ketten sose fognak együtt lenni. Ez már most halálra van ítélve. Rohantam utolérni a fiúkat. A lakás ajtónkban utolértem.
- Gyorsak vagytok... - lihegtem.
- Te vagy túl lassú! - nevetett V.
- Beszéltem Sannal. - dobtam le magam a kanapéra.
- Miről?
- Csak a holnapról.
- Azt hittem arról, hogy San meleg. - kapcsolta be a tévét.
- Ezt honnan veszed? - kérdezte Jin. Részben igaz... A fiúkhoz vonzódik... Halkította le a tévét Jin.
- Vakok vagytok és hülyék... - forgatta a szemét. - Mikor rám esett zavarban volt. A vécéről ne is beszéljünk. És ma? Sokszor elő fordult, hogy véletlenül oda nyúltunk egymásnak ahova nem kellet volna, de csak röhögtünk. Amikor Jimin a hasát mutogatta elfordult és vörös lett az arca. San buzi!
- Ez hülyeség! - nézett dühösen Sugára Moon.
- És ha az? - kérdeztem. - Semmit nem változtat!
- Nem lenne a legjobb ha valakire rá cuppanna. - húzta fel a szemöldökét.
- Hülye vagy... - dobta Suga ölébe a távkapcsolót. - Azért mert nem kedveled nem kell azt hinned, hogy meleg! - bement a szobájába és hangosan becsapta az ajtót.
- Gyerekes... Mind gyerekesek vagytok! - állt fel és ő is eltűnt a szobájába.
- Faszért kell ezt csinálnotok! - vágta le a földre a poharat Moon és ő is elrohant.
Négyen álltunk a nappaliban és egymást néztük. JungKook sóhajtott és elkezdte fel szedni az üveg darabokat a földről.
- Ne mert elfogod vágni a kezed! - szóltam rá, de már késő volt.
- Levágtam az ujjam! - ordított.
- Kooki... - nézett le rá Jimin. - Éppen, hogy megvágta...
A csaphoz sietett és megmosta a kezét, majd nyomott rá egy zsebtapaszt.
- Miért kell veszekedni? - kérdezte.
- Már régóta éneklünk együtt és fura, hogy van egy új tag. - mondta Jimin. - Majd lenyugszik Suga is.
- Remélem... - sóhajtott Kooki.
Annyira jó ember ismerő Suga, hogy az már fáj. Egyből leszűrte, hogy Sannal baj van. Hihetetlen...