A harmadik színpadi próba után már nagyon elegem volt az egészből. Kettő óra óta mi vagyunk a színpadon. Ebben csak az a rossz, hogy mi kezdtük a próbát... Fél három lesz. A lányok egész hamar megtanulták a táncot.
- Rendben lányok! - szólt a hangosító. - Pár perc szünet.
- Pár?! - akadtam fent. - Nem jöhetne más!? - mentem le a színpadról.
- Szegény MiHi nem bírja, ha túl hajtják. - nevetett Suga.
- Te csak ne neves YoonGi! - ütöttem vállba.
- Mi van a kezeden? - kapta el a kezem és szemügyre vette a gyűrűt ami a kezemet díszesítette. - Ez tegnap még nem volt rajtad. Sőt... Még sose láttam...
- Ne zaklass! - kaptam el a kezem.
- Akkor mond meg honnan van! - vonta fel a szemöldökét.
- Hwotól van! - ugrottam le a színpad lépcsőjének a korlátjáról.
- Várj már! - ugrott utánam és elkapta a kezem. - Mond el hogyan kaptad! - mosolygott.
- Néha teljesen olyan vagy mintha meleg lennél. - nevettem.
- MiHi... - motyogta a nevem valaki.Hátra fordultam és Jean állt. Résnyire nyitottam a szám. Nem hiszek a szememnek. Teljesen más lett! A haja még hosszabb mint volt és a vörös árnyalat helyet most teljesen barna. Elmosolyodott és nem bírtam megállni.
- Jean... Jean! - ugrottam oda hozzá és megölelt.
- Te csak ne ölelgess! - csapott fejbe. - Elmész úgy, hogy nem köszönsz! - nézett rám mérgesen.
- Semmit nem változtál... - motyogtam.
- Na gyere ide! - ölelt meg.
Annyira jó, hogy láthatom. Jean nagyon sokat jelent nekem és emellett hatalmas példa képem. Bátor és merész! Hallottam, hogy felvállalta, hogy JR. a testvére és, hogy jár Vvel. Vagyis... Csak annyit tudnak a rajongók, hogy Vnek barátnője van JR.-nek meg egy húga.
- Nagyon jól nézel ki! - nézett végig rajtam Jean.
- Te mondod!? - nevettem.
- Jó ezt hanyagoljuk. - csukta be a szemét. - Hol van Hwo?! Látni akarom a lovagod!
- Ott van. - mutattam mögé.
Azonnal megfordult és megnézte Hwot. Elmosolyodott, majd Hwo ránk kapta a fejét. Jean csak meredt rá.
- Istenem... - dadogta. - Nagyon jól néz ki!
- De Jean! - nyávogott TaeHyung. - Most én vagy ő a barátod?
- Soha nem cserélném el semmire az én oroszlánom. - lépett Vhez és megölelte.
Lassan felment a BTS és próbáltak. Nagyon jók. Több mint jók! Sokat kell még tanulnom, hogy olyan jók legyek mint ők. Nagyon, nagyon sokat! Megkaptuk az utasítást, hogy mi mára végeztünk. Hatalmas kő esett le a szívemről.
- MiHi! - rohant hozzám Shyo. - Ohh... - nézett Jeanre.
- Mi az? - mosolyogtam.
- Csak... Lesz a következő próba szombaton, de péntek este ünnepelnénk nagypapám szüli napját. Nem találom Bingot ezért hozzád rohantam. Elmehetek péntek este a szüleimhez? - szorította le a telefonja mikrofonját.
- Persze! Menj csak! - tettem a vállára a kezem. - Nem minden nap van a nagyszülőknek szülinapja.
- Köszönöm Unni! - hajolt meg és folytatta a beszélgetést a szüleivel.
- Ő a csapattársad? - kérdezte Jean.
- Igen. - bólintottam. - A legfiatalabb. - nevettem. - Nehéz volt tovább passzolni a Maknae sapkát.
- Neki adtad? - tátotta el a száját.
- Igen. Én már úgy se hordhatom. - vontam vállat. - Elmegyek vécére.
- Rendben.
Az öltözők felé mentem és bementem a sajátunkba amikor hallottam valamit a vécéből. Csendben zártam be az ajtót és a vécé ajtóhoz mentem.
- Jun! - nyögött bent valaki.
Ez Bingo. Mit csinálnak a vécében és miért nyögi Jun nevét. Na ne!!! Egyre hangosabb lett bent a nyögés és a sóhajok. Ezek a vécében dugnak?! Komolyan? Istenem... De ők nem kavarnak egymással. Hol már... Az ajtó szembe lévő falának dőltem és keresztbe tettem a karom. Még egy utolsó nyögés mind kettőjük részéről, majd hangos levegő vételek. A következő az volt, hogy nyílt az ajtó és kiléptek rajta. Lehajtott fejjel álltam, szóval nem láttam az arcukat. Kíváncsi vagyok milyen magyarázatot fognak adni. Próbáltam nem nevetni.
- M-Mióta vagy itt? - kérdezte Bingo.
- Hát... - emeltem fel a fejem. - Azt hiszem tíz perce.
- Csak kerestünk valamit. - kamuzott Jun. - Eltűnt a telefonom.
Ennél jobbat vártam. Azt hittem azt mondja, hogy Beragadtunk és kiakartuk lökni az ajtót, vagy valami hasonló, de nem. Ez rohadtul béna magyarázat volt.
- Ahha... És a telefont Bingo első felében kerested, az alsó végtagoddal? Nem vagyok hülye gyerekek. - nevettem. - Nem értem miért nem mondjátok el, hogy jártok! Azt hittem a barátotok vagyok!
- Nem járunk. - mondták egyszerre.
- Akkor csak lefeküdtök egymással? - ráncoltam a homlokom. - Nem szeretitek egymást?
- De... De nem az a baj... - motyogta a barátnőm.
- Akkor? - fogtam meg a kezét.
- Még sose voltunk randin... - válaszolt Jun.
- Akkor menjetek el! - néztem végig rajtuk. - Holnap péntek. Menjetek el valahova.
- Jun... - fordult a fiú felé.
- Örülnék ha elmennénk valahova. - mosolygott.
- Ezt is megbeszéltétek! - csaptam össze a kezem. - Shyo pénteken a nagyszüleihez megy. Most pedig hagy vécézzek! - mentem el mellettük és bementem a vécébe.
Elvégeztem a dolgom és indultam volna vissza a többiekhez amikor senkit nem találtam. Mindenki itt hagyott? A telefonomra néztem. Suga? Gyere át az öltözőnkbe. A hercegednek mennie kellett, a lányok meg leléptek. Elmaradt a B1A4nek a próba szóval haza mentek. Tudom, hogy itt vagy mert áthoztam a cuccod. Lehet ezért hitték, hogy elmentél... Na mindegy! Sóhajtottam és átmentem hozzájuk. Kopogtam az ajtón és benyitottam.
- Sziasztok. - mosolyogtam.
- Szia! - köszöntek vissza.
- Szépen itt hagytak. - nevetett Jean.
- Ja... Örömömre holnap egész este egyedül leszek. - zártam be az ajtót.
- Hogy-hogy? - kérdezte JungKook.
- Shyon a szüleinél, Bingo pedig... Mindegy. - nem tudom Bingo akarja-e, hogy én a randijáról pletykáljak. Már csak azt kell kitalálnom, hogy holnap mit csináljak. Sóhajtottam és hátra tűrtem a tincseimet.
- Szívesen átmennék hozzád MiHi, de más dolgom van... Juniorral és anyáékkal megyünk vacsorázni. Ha tehetném inkább hozzád mennék. - szomorodott el.
- Nem baj! - néztem rá. - Majd kitalálok valamit. Úgy is nagy álmom volt, hogy kutakodjak a többiek szobájában. - mosolyogtam.
- Kutakodni? - vonta össze a szemöldökét Jin. - Miért?
- Fura módon valaki lenyúlja a dolgaimat. Tudom, hogy Shyo az, de nem akarom megvádolni. Bingo csak ordítana, majd fejbe vágna, aztán ehetném a fogyi kajáját. Nem értem, hogy tud répát rágcsálni.- Vega nem? - kérdezte Monster.
- Az...
- MiHi. - szólt Jin. - Kérsz? Már mindenki evett belőle.
A kezében volt egy kis tál puding csoki drazséval a tetején. Utoljára akkor ettem ilyet amikor... amikor terhes voltam. Még a tabletta szedés előtt anya ilyet hozott. Nem tudom miért, de őt nem szomorította el a dolog annyira mint apát. Valamiért szerette volna, ha megtartom. Imádta a pudingot enni amikor velem volt terhes. Ő mesélte amikor nem tudtam mit tegyek.
Meg sem tudtam szólalni, csak Jin kezében lévő pudingot néztem.
- Minden oké? - kérdezte Jin.
- Ja... Igen. - mosolyogtam el és leültem mellé.
A kezembe adta és ettem belőle egy kicsit. Annyira jó! Uralkodtam magamon és vissza adtam Jinnek. Mosolyogtam, majd a többiekre néztem.
- MiHi... - motyogta JungKook. - Ha holnap egyedül vagy átmehetnék hozzád. - rá kaptam a fejem épp úgy mint mindenki más a szobában. - Gitározol és szeretném ha megtanítanál.
- Egy feltetettél. - emeltem fel a mutató ujjam. - Megtanítasz beatboxolni.
- Rendben, de nem tudok én se. - mosolygott. - Holnap mikorra menjek?
- Mondjuk... Fél hét?
- Megbeszéltük!
Egy jó darabig beszélgettünk. Jean sok mindenről mesélt nekem. A többiek is egész sok mindenről meséltek nekem. Megtudtam, hogy a koncert után kezdik az új MVt forgatni. Kíváncsi vagyok rá milyen lesz.
Jin szemszögéből:
MiHi nagyon fura volt ma amikor a pudingot kínáltam. Percekre lesokkolt és a dobozt bámulta a kezemben. Valami baj lehet vele? Remélem holnap sok mindent kiderít JungKook és mesél nekünk.
- Nem tudnál gyorsabban menni? - durrogott Jimin hátul. - Haza akarok érni!
- Ha gyorsan megyek akkor a börtönben kötünk ki, nem otthon. - szóltam neki hátra.
- Igaza van Jinnek. - nézett hátra a mellettem ülő NamJoon. - Örülj Jimin, hogy nem dobunk ki.
- Jó... Befogtam... - motyogtam.
Ma NamJoon egész nap védett amikor tudott. A próbán is leejtettem a mikrofont és kiakadt a hangosító, hogy hogy merem leejteni. Erre Nam neki esett, hogy ő is szokott hibázni és, hogy ne szekáljon már emiatt. A tegnapi csók miatt ahányszor csak meghallom a hangját, vagy észreveszem, hogy rám néz kipirulok és zavarba leszek. Hogy szerethetek egy fiú? Hogy szerethetem NamJoont? Mi lesz, ha rám veti magát és leakar velem feküdni? Egyáltalán az, hogy lesz? Félek...
Lassan álltam be a ház előtti parkolóba. A fiúk azonnal kiszálltak. Kivettük a cuccunkat és fel mentünk a lakásba. Aludni akarok. Csak arra vágyok, hogy aludhassak egy kicsit. A szobámba mentem és leültem az ágyra. Remélem most senki nem akar enni. Ha még is rendeljenek pizzát. Zenét kezdtem hallgatni és kifeküdtem az ágyamon. Lehunytam a szemem és sziesztáztam. Kezeket éreztem az arcomon. Kinyitottam a szemem és Rap Monster tekintetével találtam szembe magam.
- Miért nem kopogtál? - húztam ki a fülemből a fülhallgatóm.
- Kopogtam, de nem jött válasz. Azt hittem baj van ezért bejöttem. - mosolyodott el és fel ült az ágyamra.
- Minek köszönhetem a látogatást? - ültem fel és lelógattam a lábam. - Valami baj van?
- Igen. - hajtotta le a fejét. - Meghalok, ha még egyszer nem csókolsz meg. - nézett rám fél szemmel.
Össze szedtem magam és egy csókot nyomtam az arcára. Teljesen felém fordult és a nyakamon kezdte vezetni a kezét a barna tincseimbe. A hajamba markolt, majd egymás ajkainak estünk. Hanyatt döntött az ágyamon és felém mászott. Lehunytam a szemem, hogy még jobban bele éljem magam ebbe az egészbe. A csókja egyre édesebb és érzékibb lett. Nem tudom elhinni, hogy lányok helyett én kapom az ajka teljes figyelmét. Annyira... Annyira jó, hogy csak rám figyel. Elhajolt tőlem. Erre muszáj volt kinyitnom a szemem és megnéznem mit csinál, de akkor egy fél meztelen Rap Monster fogadott. A hasán éppen, hogy látszódtak az izmai. Muszáj voltam végig simítani a hasán.
- Tetszik cica...? - suttogta.
Miért cicáz? Férfi vagyok nem egy macska! Elmosolyodott azon, hogy semmit nem szóltam, majd előre hajolt és folytatta a csókot. A szőke tincseibe túrtam az ujjaimmal. Ő egyre inkább azon volt, hogy levegye a pólóm. Megemelkedtem így már sokkal könnyebben tudta lehúzni rólam, majd a saját pólójához dobta. A nyakamat kezdte apró csókokkal behinteni amire én csak nyögni tudtam.
- Halkabban! - szólt rám. - Azt akarod, hogy meghaljanak minket a többiek?
Megráztam a fejem és a számra tettem a kezem. A nyögéseimet és a sóhajaimat a tenyerem nyelte el. Sajnálom, hogy nem engedhetem ki teljesen a hangom. Ahogy egyre lejjebb ért a testemen csörömpölést hallottam a nappaliól. Nem csak én. NamJoon is felkapta a fejét és az ajtó felé fordult.- Meg kellene néznünk mi történt. - motyogtam.
- Igazad van. - helyezkedett a derekamon. - Ha tanácsolhatok valamit, hosszú pólót vegyél fel ami combig takar. Nem lenne jó ha meglátnák a...
- Tudom... - vágtam bele a mondatába. - Menjünk.
Lemászott rólam és felkapta a pólóját. Megfogadva azt amit mond elő kaptam egy elég nagy pólót, majd kimentünk. A tévé már megint a földön volt. Istenem... A kosárlabda pedig mellette. Ez nem Suga labdája.
- Miért kosaraztok a lakásban? - kérdeztem az éppen ott álló három legfiatalabbtól.
- Bocsi Hyung... - kért bocsánatot Kooki. - Véletlen dobtam Jiminnek és a tévének ment. - emelte fel rám a fejét. - Nagyon sajnálom.
- Jól van. - mosolyogtam. - Nem sérült meg senki?
- Nem. - rázta meg a fejét V. - Szerintem nem lett nagy baja a tévének. Csak éppen a sarkának ment a labda.
NamJoon a tévéhez lépett Jiminnel és vissza tették a helyére a tévét. TaeHyung bekapcsolta és tényleg nem volt semmi komolyabb baja. Megnyugodtam. Ennek örömére leültem a tévé elő NamJoon mellé. Olyan szomorúan nézett rám. Tudta, hogy ma már biztos nem kaphat meg. Még őt ez teljesen elszomorította, engem csak boldogabbá tudott tenni, hogy a tévé ismét pofára esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése