2015. július 14., kedd

2. Évad 12. Fejezet: Cseresznyevirág fa

JungKook szemszögéből:

A szobában megfagyott a levegő. Én meredtem MiHire BamBammal és Hwoval. Shyo, Bingo, Jun és JuSeo a földet bámulta, esetleg néha néha fel néztek ránk. Ők tudták? Tudták és nem mondták el? A többiek pedig engem és Bhuwakult néztek. Nem tudom mit mondjak. Lehet, hogy volt egy gyerekem? Lány volt vagy fiú? Istenem... Velem miért nem beszélt erről!? Az én gyerekem is volt! Lehet nem az enyém volt, hanem BamBamé, de tisztán emlékszem, hogy mi nem védekeztünk akkor. Megakarok szólalni, de nem megy. Egy szó se jön ki a torkomon, de a gondolatok megölnek. Mit csináljak most? Végig mértem az előttem álló MiHit. Ahogy az arcára találtam oda ragadt a szemem. Sírni kezdett. A szája elé emelte a kezét és átgázolva Hwon elrohant.
- Te... - állt fel Shyo. - Szívtelen vagy! Szívtelen és... és... 
- Én a szívtelen?! - ordított HyunWoo. - Engem csalt meg! - mutatott magára.
- Honnan tudtad? - álltam fel. - Hogy hallottad? - lepillantottam a földre és össze szedtem a gondolataimat. 
- Nem mindegy az neked...? - sziszegte és elő villantak a hófehér fogai. - Remélem legalább most boldog vagy... - fordított nekem hátat. 
- Válaszolj a kérdésemre! - ordítottam. - Játszod a lazát, de egy senki vagy! Tudni akarom, hogy hogyan hallottad! 
- A gyűrű! - fordult felém. - A kibaszott gyűrűben egy mikrofon van. 
- Te... Nem bíztál MiHiben? - szólalt fel Bingo. - Nem bíztál a barátnődben!? Ha nem lettél volna olyan idióta MiHi nem fekszik le mással! - lépett elém Bingo. - Igaza van JungKooknak.... Egy senki vagy. - a hátára kapta a táskáját és elment. 
- Baba...? - motyogta BamBam. A fekete hajába túrt két kézzel. Halálra lett rémülve. Csak engem nem zavar? Vagyis... Az zavar, hogy velem nem beszélt. - A-Az nem lehet! - rázta meg a fejét. 
- Tudom... - sóhajtottam. A falhoz mentem és beleütöttem. Lehet, hogy én nagyon is akartam volna azt a babát? 
- Jun én haza mentem... 
Hwo villám gyorsan rohant el, de mielőtt ki ment volna az ajtón egy hangosat szívott az orrán. Ő is sír. Tudom, hogy szereti MiHit. Nagyon szeretheti, ha ennyire nem akarta magára hagyni, de én MiHi helyében meglennék sértődve, hogy nem bízott benne. Lehet ez volt a baj az egészben. Ha csak egy kicsit jobban bízik benne akkor MiHi tegnap vele lett volna este és nem velem. De ha nem fekszik le velem akkor sose tudom meg, hogy majdnem született egy gyerekem. Nagyon sok kérdésem van MiHihez. Rengeteg! 
- Én is megyek. - sóhajtott Jun. - A végén még valami ökörséget csinál. - ő is elhagyta a szobát.
- Shyo. - fordultam a lány felé aki teljesen ártalmatlanul állt a szoba közepén. - Hova megy MiHi, ha veszekedtek? 
- Ha veszekszünk? - gondolkodott el. - A temető mellett van egy nagyon öreg cseresznyevirág fa. Oda szokott menni. 
- Köszönöm. - indultam volna el. 
- Én is veled megyek! - állt fel Suga. 
- Ezt nekem kell vele megbeszélnem. - néztem YoonGira. - Most az egyszer felnőttként kell viselkednem. - mosolyodtam el.
Meg sem várva a reakcióját futásnak eredtem. Mindent tudni akarok! Mindent! Érdekel, hogy milyen lehetett. Lehet még akkor semmit nem tudott róla, de engem érdekel, hogy jól volt-e, egészséges volt-e. Tudni akarok, hogy miért nem hívott fel és miért nem mondta el, hogy mi van. Lehet, hogy nem voltunk jóba, de jogom lett volna nekem is tudnom. Én voltam az... apa...

MiHi szemszögéből:

Hogy fogok én ezek után bárkivel is beszélni? Nincs senkim... Anyáék messze vannak Nikivel együtt, Hwo biztos nagyon mérges... A többiek pedig... Biztos mindenki lenéz... Szörnyen érzem magam. Szerettem Hwot, de... de akkor amikor JungKookkal csókolóztam semmit nem éreztem iránta. Most meg egy fán ülök és azt tervezem, hogy mit csináljak most. Az egyik vastag ágon ültem. Már nem igazán van rajta virág. Nyár van és a fa tavasszal virágzott. Sajnos. Szeretem ezt a fát. Rengeteg virágot hoz. Egy mozdulattal töröltem le az arcomat eláztató könnyeket. A pólóm ujja tökéletesen alkalmas volt arc törlésre. A fejemet a fa törzsének döntöttem és megszívtam az orrom. 
- Kell egy zsepi? - lenéztem és JungKook aranyos mosolyával találtam szembe magam. Nem mondtam semmit. - Gyere le. 
- Menj el... - szipogtam. 
- Kérlek, gyere le! - kérlelt tovább. Nem szólaltam meg csak indultam volna lefele, amikor ő szét nyitotta a karját. - Elkaplak. Nagyot nyeltem és óvatosan leestem egyenesen Kooki kezébe. A karjában tartott és a szemembe nézett. Letette a lábam és fel álltam. Elakartam fordulni, de elkapta a kezem és magához húzott. Erősen szorított magához és közben a fejemet simogatta. Nem mérges? Miért jött utánam? Én a helyében soha nem beszélnék velem... 
- Sajnálom... - szipogtam. 
- Ne sajnálj semmit! - szorított még inkább magához. - Én akkor is szeretlek... 
- Sz-Szeretsz...? - suttogtam. 
- Igen. Pont úgy mint tegnap este. Nálad senkit nem szeretek jobban, MiHi... - hajtotta a fejét a nyakamhoz és az előbb említett testrészemhez nyomta a száját. Kénytelen voltam megölelni. Annyira jó érzés volt, hogy itt van nekem. - Elmesélnéd mi volt amikor kiderült? - fújt a nyakamba. 
- Igen... - bólintottam és lecsuktam a szemeimet. Hátrébb tolt magától és megcsókolt. Édes, puha ajkai az enyémre tapadtak. Viszonoztam a csókot. A heves csók közben a nyelve az én számba vándorolt. Egymást faltuk a kedvenc cseresznyevirág fám alatt. Bűntudat nélkül csókolózhattam azzal a fiúval akibe halálosan szerelmes vagyok. Halálosan szerelmes vagyok JungKookba? Igen... Azt hiszem tényleg nagyon szeretem.

Suga szemszögéből:

Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. MiHi... terhes volt? Terhes volt és szart nekem elmondani. Már megint úgy érzem, hogy nem is vagyunk barátok. Ahányszor próbálok felé közeledni ő ellök. Minden új titokkal távolabb kerülök tőle. Pedig szeretem. Olyan mint a húgom és egyben a szerelmem. Nem tudom elmondani mi játszódik le a fejemben. Már megint zavarodott vagyok és csalódott. Lassan ültem vissza a kanapéra. A térdemre dőltem és a hajamba túrtam. Nekem is el kellet volna mennem JungKookkal. Remélem minden jól alakul. Nem akarom, hogy azok után, hogy tegnap lefeküdtek egymással megint veszekedjenek. 
- Na jó... - - sóhajtott Mark. - Semmit nem értek! - kezdett nyomorában könnyeket hullatni a nevetéstől. 
- Már én se vagyok teljesen egyenesben... - húzta el a száját Jin. - Most akkor... mi van? Valaki igazán elmondhatná, hogy mi van. 
- Tegnap MiHi és JungKook lefeküdtek egymással. - engedtem le a kezem a fejemről. 
- És akkor a baba? - nézett rám Jimin. - Volt egy kis baba? 
- Nem volt... - rázta meg a fejét Shyo. - MiHi... Nem akarta, hogy megtudjátok. - ült le elénk törökülésbe. A hosszú barna haja a jobb válla elé hullott. A szájára harapott és az ölében lévő kezét kezdte bámulni. - Csak... Egy hónapos volt a baba... Napokig gondolkozott, hogy mit tegyen aztán... Gyógyszerekkel... 
- De... De ugye... Jól van MiHi? - kérdeztem. - Vagyis... Nem tett magában kárt? Ugye? 
- Dehogy... Szerencsére nem. Sok minden történt utána és akkor nem igazán volt ideje szomorkodni. - mosolygott a földön ülő lány.
- Ha megkérdeznék ki a példaképem, azonnal rá vágnám, hogy MiHi. Ő olyan... Erős... - nevetett. JuSeo sóhajtott, majd fel állt és a nyakára simított. A vállára kapta a táskáját, majd a kezébe Shyoét és a lány mögé állt. 
- Menjünk Shyo. - szólt neki a fiú. - Haza kísérlek. 
- Oké... - állt fel Shyo. Elvette JuSeotól a táskát és elmentem. Jimin villámokat szórva nézett a két távozó ember után. 
- Mi van Jimin? - kérdezte V. 
- Semmi! - vette le az ajtóról a szemét. - Nekünk is mennünk kellene. Lehet JungKook és MiHi már nálunk vannak. 
- Igaz. - mosolygott J-Hope. - Nagyon szeretnék beszélni MiHivel. 
- Szerintem ne hozzátok fel előtte a témát. - rázta meg a fejét JR. - Nem akarta, hogy tudjuk. Nem lenne jó, ha felhoznátok a témát. Sírna és szomorú lenne. 
- Igaz... Elég lesz, ha ő és JungKook megbeszélik. - mosolygott Mark is. 
- Biztos, hogy nem az enyém? - nézett fel BamBam. - Vagyis... Istenem... Úgy nem az enyém volt? Mi védekeztünk! Emlékszem! 
- Biztos JungKooké. - sóhajtott Jimin. - Mielőtt lefeküdtek bementem hozzájuk. Illetve JungKookhoz. Aztán vissza mentem a szobámba és hallottam... azt... A lényeg, hogy nem volt náluk gumi. 
- Felelőtlen marhák! - kaptam le a fejemről a sapkám. - Idióták! - kezdtem a szobában járkálni. 
- Nyugi van! - pattant fel Jin és átkarolta a nyakam. - Minden rendben lesz! MiHi jól van! 
- Remélem mindent megtudtak beszélni... Nem akarok megint sírásra elaludni.

Köszönöm a hiba javítást Lilly Venczelnek. :D 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése