2015. július 3., péntek

2. Évad 8. Fejezet: A gyűrű

MiHi szemszögéből:

Fáradtan dőltem ki a próbaterem padlóján. Tegnap vettük fel az új számot és ma muszáj volt megcsinálni a koreográfiát. Az a gáz, hogy csak a feléig jutottam el és csak addig is tudtuk begyakorolni. Muszáj kitalálnom valamit. Lesz egy fellépés augusztus elején és kellene az új dalhoz a tánc is.
- Túl hajszolod magad. - ült le mellém Bingo. - Jól vagy?
- Igen. - ültem fel és kiengedtem a hajam. - Össze kellene dobnom az új koreográfiát.
- Van rá időd! - mosolygott.
- Az előbb azért csesztél le mert csak a feléig jutottam! - álltam fel. - Még a tánc tanár is nekem esett!
- Én csak annyit mondtam, hogy azért siess vele.
- Sietek. - mosolyogtam.
Lehet segítséget kellene kérnem Jimintől, vagy J-Hopetól. Bementem az öltözőbe és lezuhanyoztam. Fel öltöztem és lófarokba fogtam a hajam. A kezembe vettem a deszkám amit még a szülinapomra kaptam, a hátamra a táskám és elhagytam az öltözőt.
- Ti még maradtok? - néztem a két barátnőmre akikről csak úgy folyt a víz.
- Igen. - válaszolt Shyo. - Mi nem vagyunk tánc guruk.
Nevettem elköszöntem tőlük és elindultam a fiúk lakásához. Egész gyorsan oda értem. Csak húsz utcányira vannak a cégtől. Bementem az épületbe és a kezembe vettem a deszkát. A lifthez mentem és megnyomtam az emelet gombját. Még emlékszem hányadikon laktam. Felmentem és kiszálltam a liftből, majd a lakás ajtót céloztam meg. Kopogtam és nem volt egy perc ajtót nyitott Jin.
- Szia! - mosolygott. - Gyere beljebb!
- Sziasztok! - köszöntem amikor beljebb értem.
- Szia! - jött ki a szobájából Suga. - Hát te?
- Jimint vagy J-Hopeot keresem. - mosolyogtam és elvette a kezemből a deszkám, majd a táskám és letette őket. - Itthon vannak?
- Igen... - válaszolt fél komásan Jimin amikor előjött.
- De szarul nézel ki. - ráncoltam a homlokom.
- Fáj a fejem egy kicsit. - simított a nyakára.
- Akkor nem tudsz segíteni? - szomorodtam el. - J-Hope?
- Megy a hasa a strandon megevett pizzától. - válaszolt JungKook. - Miben kellene segíteni?
- Koreográfia... Az a baj, hogy semmi ötletem nincs. Gondoltam őket keresem mert nagyon ismerik a lány bandákat.
- Mi van Hwoval? - kérdezte Suga.
- Semmi. - vontam vállat. - Ha megkérem, hogy segítsen csak egy dolog lesz a vége...
- Szex? - kérdezte Moon.
- Dehogy! - nevettem. - Csak elkap a röhögő görcs amikor szexin akar táncolni. Ezért nem is hozzá megyek segítségért.
- Ha akarod én segíthetek. - mosolygott JungKook.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
Felvette a cipőjét és indultunk volna.
- Hozd a deszkád. - szóltam rá. - Nem akarom cipelni az enyémet.
- Oké.
Felkaptam a táskám, a deszkánkat a kezünkbe vettük és elindultunk volna amikor kaptam egy SMS-t. Megálltam és elővettem a telefonom. Hwo írt. Szia! Este nem jössz át? Vagy én menjek? Írj ha benne vagy! Szeretlek! 
- Várj egy kicsit JungKook! - állítottam meg. Gyorsan vissza írtam, hogy ő jöjjön. - Mehetünk. - tettem el a mobilom.
Elköszöntünk a többiektől és leérve a lakásból azonnal deszkázni kezdtünk egymás mellett. Egy ideig mentünk, majd JungKook mellém ért.
- Hova tartunk? - kérdezte.
- Gördeszka park? - néztem rá fél szemmel. Csak bólintott.
Arra fele vettük az irányt. Jó érzés JungKookkal lenni egy kicsit. Remélem annak ellenére, hogy régen jártunk lehetünk barátok. Végig próbált kielőzni, de nem igazán ment neki. Egyszer, majdnem elesett, de sikeresen talpon maradt. Hamar a 'deszkapályára értünk. Begurultunk az egyik emelvény alá és megálltunk.
- Na mutasd a táncot! - ült le a deszkájára és várta, hogy megmutassam eddig mi van belőle kész. Elő vettem a telefonom. Megkerestem a számot amit felvettünk és és elindítottam. Eltáncoltam ameddig kész volt, majd JungKook fel állt és csak bólogatott.
- Mit szólnál ha... - tekerte vissza addig ahol tartottam. - A reflén fele mag van...
Hihetetlen hamar megcsináltuk az egészet! A végén pedig együtt táncoltuk el. (link) Remélem a lányok örülnek, majd neki.
- Istenem! Köszönöm JungKook. - mosolyogtam rá és eltettem a telefonom. - Életmentő vagy.
- Igazán nincs mit. - mosolygott.
- Meghívlak egy koktélra! - kaptam magamra a táskám, kezembe a deszkám, majd Kookit a csuklójánál fogva kezdtem rángatni a kedvenc helyemre. Beültünk és ő rám nézett.
- Nem kell meghívnod. - mosolygott.
- De szeretném ezzel megköszönni. - vettem elő a pénztárcám. Kivettem belőle húszezer wont. - Válasz bármit. - kezdtem a kezemmel a fejemet támasztani.
Aranyos amikor keresgél. Az egyik kezével lapozgat még a másikkal a résnyire nyitott száját piszkálja. Az ötödik oldal után össze ráncolja a homlokát, majd becsukja a száját és rám néz.
- Te mit rendelsz? - kérdi.
- Epres banán turmixot. - mosolygok. - Nem szeretem az alkoholt.
- Ohh... Majd én is azt kérek. - zárta be a kis könyvet. - Miért nem szereted?
- Hosszú... - harapom le a végét a szónak.
- Van időm! Mesélj! - mosolygott.
- Szilveszterkor elmentünk egy buliba és ittunk. Sokat. A lényeg, hogy teljesen részegre ittam magam. Hwo és a fiúk úgy vittek haza.
- Mi történt még? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Semmi érdekes nem volt. Szerencse hamar lelőttek és haza vittek, de a kocsiban Bingo mellett ültem aki a fejemet tartotta. De nekem az egészet másnap mondták. - mentegetőztem. - A lényeg, hogy full részegen megcsókoltam Bingot. - vallottam be a bűnöm.
- Nem ez az első alkalom, hogy lányokkal smárolsz! - kezdett nevetni.
Én csak átnyúltam az asztalon és vállba vágtam. Megrendeltük a koktélokat és végig nevetgéltünk még el nem fogyott mindkettőnké. Haza kísért és még egyszer megköszöntem hogy segített. Benyitottam a lakásba és már ott volt Hwo.
- Sziasztok. - dobtam le a cuccom.
- Hol voltál? - kérdezte Shyo. - Elmúlt fél nyolc!
- Itt vagyok nem? - nevettem. - Örülhettek, hogy kész az új koreográfia.
- Tényleg? - lépett elém Bingo. - De hát... Elképesztő vagy!
- Volt segítségem. - nevettem.
- Ki? - lépett közelebb hozzám Hwo. Eltolta előlem Bingot, majd elém lépett. - Ki segített? - tette fel újra a kérdést.
- JungKook. - motyogom el.
- Miért találkozol vele a hátam mögött? - szegezte nekem a kérdést.
- Azt hiszed meg csalnálak?! - szóltam vissza. - Szeretlek és sose lépnék félre.
Elmosolyodott és megölelt. Szorosan ölelt magához, majd hátrébb lépett tőlem és a zsebébe nyúlt. És elő vett egy kis dobozt. Kinyitotta és egy fekete köves gyűrű volt benne. Ledöbbenve néztem a gyűrűt, majd Hwo arcára néztem aki csak mosolygott. Ugye nem...
- HyunWoo... - motyogtam el. - E-Ez...
- Nem tetszik? - szomorodott el.
- Nem! Nem az! Csak...
Kivette a dobozból a gyűrűt és felemelte a kezem. Óvatosan húzta fel a gyűrűs ujjamra. Megnéztem a kezemen.
- Nem akarom megkérni a kezed. Még, de örülnék ha ezt hordanád. - mosolygott.
- Köszönöm Hwo. - pusziltam szájon. - Nagyon tetszik.
- Ennek örülök.

JungKook szemszögéből:

Kicsit szomorúan mentem haza. Kár, hogy csak két órát tölthettem MiHivel. Kicsit álmosan estem be a lakás ajtaján. Azonnal nekem esett Jimin. Látom már nem is fáj a feje.
- Na? - lihegett a nyakamba izgatottan.
- Mi na? - vontam fel a szemöldököm. - Semmi nem történt. Csak segítettem neki. Ennyi az egész. - mosolyogtam.
- Tényleg? - vonyított. - Azt hittem azért nem jössz mert megdöngeted valahol.
- Hülye! - csaptam vállon. - Megcsináltuk az egész táncot, majd meghívott egy koktélra. Ennyi az egész. - vontam vállat.
- És legalább szexi lett a tánc? - kérdezte Suga.
- Még szép! - mosolyodtam el. - Ha már segítettem akkor legyen olyan, hogy tetsszen nekem.
- De perverz vagy! - nevetett V.
- Nem! Csak ha már ez van akkor kihasználom az alkalmat. Istenem, de várom a holnap délutáni színpadi próbát! - dőltem ki a kanapén.
- Szörnyű vagy. - ült le mellém Jin. - Jól szórakoztatok?
- Igen. - haraptam a számra. - Annyira aranyos! Lehet más a hajszíne, nagyobb a melle, de akkor is ugyan olyan mint volt. Még mindig szörnyen szeretem! - fordultam a hasamra és a dísz párnába nyomtam a fejem.

Hwo szemszögéből:

Szörnyen érzem magam. Fél három van és én ma még nem találkoztam MiHivel. Szörnyen érzem magam. Félek, hogy megint mással van! A lakásunkban ülök és nem csinálok semmit. JuSeo a városban van Junnal. Nekem nem sok kedvem volt menni. Szinte semmi kedvem nem volt. Elővettem a telefonom és írtam MiHinek egy üzenetet. Szinte azonnal válaszolt is rá. De túl tömören. Valakivel van. Mindig küld szívet, de most semmi. Remélem a lányokkal van, vagy Junnal és JuSeonnal nem pedig valamelyik barommal. Kikerestem Bingo számát és Junét, majd küldtem nekik egy SMSt. Azonnal jöttek a válaszok. Nincs egyikükkel sem? Akkor csak a barmok maradtak... Zártam volna le a telefonom amikor megszólalt. Jun hív. Felvettem és a fülemhez emeltem.
Szia. Nincs velünk, de az előbb láttuk. - hallottam, hogy elhajt mellettük egy kocsi.
- Mi? Kivel? Hol? - döbbentem le és előre dőltem a kanapén.
Golden Maknae sokat mond? 
Nem mondtam semmit csak bontottam a vonalat és a számhoz emeltem a telefont. Mennyire ki nem állhatom! Felálltam a aknapéról és felvettem a cipőm. Elhagytam a lakást és sétálni kezdtem az utcán. Miért nem tudok folyton vigyázni MiHire? Ha hallanám, hogy miről beszélnek... Hallhatom, hogy miről beszélnek! Emlékszem, hogy a kezembe nyomtak egy szóró lapot pár utcával lejjebb. A srác ékszereket gyárt mikrofonnal. Azonnal a bolt felé vettem az irányt. Kevesebb mint tíz perc alatt ott voltam. Benyitottam az üzletbe. Halk zene fogadott és több száz ékszer. Azt a kurva...
- Hello. - köszönt a srác a pult mögül. - Segíthetek valamiben?
A pulthoz mentem. Hihetetlen szép gyűrűk vannak itt! Mennyibe kerülhet egy ilyen? Negyvenezer won? Körbenéztem, majd fel emeltem a fejem a fiúra.
- Mit keresel?
- Őszintén? - simítottam a nyakamra. - Egy baltát.
- Van egy barátnőd. Igaz? - mosolygott a srác.
- Ja... A gáz, hogy az ex pasija folyton körülötte lohol... Kicsit ideges vagyok, hogy mit csinálhatnak.
- Értem én! - guggolt le és elő vett egy dobozt. - Ezek mint mikrofonosak. Mind más. - emelt ki egy nyakláncot. - Ez kevesebb mint félméteres távolságban képes csak tiszta hangot venni. Negyvenen-ötezer won.
- Nincs olyan ami... Két méteres és nem nyaklánc? Olyan amit nem vesz le magáról.
- Két méter? Nem vesz le magáról? - gondolkozott el. - Van egy nagyon egyedi darab. - fordított nekem hátat és elő vett egy fekete dobozt. Kinyitotta és egy fekete köves gyűrű volt benne.
- Mennyi?
- Nyolcvan-ezer won. - kezdett pakolni.
Mindent elpakolt csak a gyűrűt és a dobozát hagyta. A kezembe vettem és megnéztem. MiHinek nagyon tetszene.
- És tényleg működik?
- Még szép! - kapott elő egy kis adat tárolót. - Az összes hang felvétel ide kerül dátummal ellátva. Ha ez... - emelte fel a kütyüt. - ...elromlik vagy baja esik, a gyűrűben lévő mikrofon bedöglik és vége.
- Értem... - tettem le a pultra a gyűrűt. - Ki próbálhatnánk?
Csak bólintott. Csatlakoztatta a kütyüt a gépéhez és valamit aktivált és elkezdett beszélni. Először közel, majd négy méterre lépett tőle. Vissza ült a géphez és mutatta, hogy menjek oda hozzá. Tényleg működik. Meghallgattuk és csak még jobban megerősítette bennem, hogy ezt meg kell vennem. Kiperkáltam és már rohantam is vele haza. Letettem a ketyerét és aktiváltam, majd mentem MiHiékhez, hogy oda adjam neki. Szeretem MiHit, de tudni akarom mi történik, ha én nem vagyok a közelbe. Csak biztonság kedvéért. Bízom benne.

2 megjegyzés:

  1. Ha bíznál benne ,nem vettél volna ilyen gyűrűt.... már nagyon elegem van ebből a Hwoból,akit amúgy valóságba imádok *-*

    Egyre jobb a történet és kiváncsi leszek mi lesz Kookieval meg Jiminnel... meg persze Rap Monékkal *-* ^^

    Várom a kövit *-* :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh szóval nem csak én szeretem JinYoungot :3
      Sietek a következő résszel ahogy csak tudok! Sok érdekesség lesz még! :D

      Törlés