MiHi szemszögéből:
Nehezen teltek a napok. Augusztus tizenegy, majd követte tizenkettő és huszonötödike volt mire feleszméltem. A három klipből már egy kész volt és az interneten tündökölt. Ezek mellett a Ring My Bell annyira sikeres volt, hogy első helyek lettünk a Music Bank-ban. Elképesztő érzés volt és rettenetes, hogy a fiúk nem voltak jelen. Szerencse a Got7 ott volt így volt kivel örülni. Még az én hajam fekete lett és kék addig a fiúk szőkébe váltottak. Jackson, Mark és BamBam is. Nehéz volt elköszönni a szőke hajtól, de a fekete és kék rettenetesen tetszik. Egészen a derekamig ér és gyönyörű színe van. Bingo enyhén lila frizurát kapott még Shyonak pár árnyalattal világosabb lett és némi sárga és rózsaszín melíreket kapott. A saját albumom is készülőben. Már csak pár dal kell és kész, de sajnos lassan haladok vele, mivel a szobám albérlője még mindig az ágyamban tölti a szabad idejét. Még akkor is amikor öltöznék. Megértem, hogy rosszul érintette az egész - még lázas is volt amikor idehoztam - , de akkor se kellene úgy felfognia mintha itt laknak. Mellesleg senki nem érti miért nem megy vissza az új otthonába, mert nem mondhatom el senkinek...
Éppen az egyik dalom zenéjén dolgozok amikor az ágyamban fekvő fiú mobilja zenélni kezd és nem hagyja abba fél perc után se. Mérgesen kapom le a fejemről a fejhallgatót és fordulok hátra a széken.
- Mool! Halkítsd le! - ráncolom össze a szemöldököm.
- De csak játékkal jó játszani! - néz rám fel és ahelyett, hogy halkítana még több hangot ad rá.
- Én meg dolgoznék! - csörögni kezd a telefonom és ordítva fordulok vissza a gépemhez, majd felveszem a telefonom és megnézem ki hív. Haey? Felveszem és a fülemhez emelem. - Szia.
- Szia. - csak köszön, de hallom, hogy kétségbe van esve. - Hallod. Mark elakar rángatni valahová.
- És? - kezdek nevetni. - Menj vele! Rátok férne egy kis romantika.
- Na az... Persze...
- Mi bajod van? Mark szeret téged! - mosolyodok el és az asztalomra könyökölök.
- De ha lefekszem vele rá fog jönni... - motyogja el szégyellősen. - MiHi... Kisbabát várok...
- Mi? - bambulok el. - Mit vársz?
- É-Én se tudtam elképzelni... Lehet véletlenül elfelejtettem bevenni a gyógyszert, vagy nem tudom. Lassan egy hónapja titkolom.
- Mit akarsz csinálni vele? - fordulok ki a széken és fel állok.
- Nem tudom... Mark az apa és, ha nem akarja akkor kénytelen leszek... Érted... De megyek mert itt veri a vécé ajtaját... Szia.
- Szia... - teszem le a telefont.
- Minden oké? - pislog rám a nagy szemeivel Mool. - Haey volt, igaz? - ül török ülésbe.
- Igen... - túrok a hajamba. - Nem akarsz vissza menni? - fogom meg a kezét.
- Nem. - rántja el. - Vissza nem megyek ahhoz a baromhoz!
- Az nem megoldás, hogy a nyakamon élsz! - ráncolom a homlokomat. - Lassan a vécében csinálom a dolgomat!
- Jó... Ha a fiúk vissza értek a turnéról akkor elmegyek... De viszem magammal Jimint, JungKook-ot és Sugát! - mutogat az ujjával.
- Mik ők? - kezdek nevetni. - Testőrök? Ők nem fognak csak azért oda menni mert te nem mersz elmenni. Elkel majd nekik mondanod. - kezdek gúnyosan mosolyogni.
- Ha az kell, hogy eljöjjenek velem akkor elmondom nekik. Bennük bízok. - mosolyodik el.
- Rendben...
Mark szemszögéből:
Végre... Szán rám fél órát... Csodás... Bár már tíz perce ki sem jön a vécéből. Mit csinálhat oda bent? Remélem semmi baja. Az kell még, hogy rosszul legyen az ötletem előtt.
- Haey! - kezdem ütni az ajtót. - Siess! - dőlök az ajtó melletti falnak és lehunyom a szemem.
Pár másodperc múlva nyílik az ajtó és kilép rajta. A haját a füle mögé tűri és rám néz, elmosolyodik és megfogja a kezem. Elhagyjuk a kis házat és az utcán kezdünk sétálni.
- Mit tervezel? Hova viszel? - néz fel az arcomra.
- Meglepetés. - csókolnám meg, de elrántja a fejét így a csók pusziként éri az állát. - Oké... - engedem ki a bent össze gyűlt levegőt.
Húsz perc múlva megérkezünk egy gyönyörű régi húsz emeletes épülethez. Berángatom az épületbe és a liftbe szállunk. Húsz emelet és mindegyik mellett kulcs lyuk és gomb. Elő keresem a zsebemből a tizennyolcadik emelet kulcsát és a lyukba ragok, elfordítom és megnyomom a gombot. A felvonó felmegy és kinyílik a megadott emeleten. Kiveszem a kulcsot a zárból és vissza teszem a zsebembe.
- Gyere! - fogom meg a kezét és kihúzom a liftből.
Egy nappaliba vezetem ahol a felvonó megállt. Két ablak balra és egy gyönyörű hatalmas ablak amire lehet ülni.
- Na? - fordulok szembe vele. - Ezen a szobán kívül van egy konyha, vécé és külön fürdő. Két hálószoba és egy étkező is. - mosolyosok el. - A kilátás gyönyörű és nem olyan drága. Pont bele férnének az új bútorok és holmik.
- Mond, hogy nem vetted meg... - támaszkodik az egyik lábáról a másikra. - Mark ez...
- Haey! - lépek elé és megfogom a kezét. - Én szeretlek. Mindennél jobban... Szóval... Szeretném, ha örökké az enyém lennél... - veszek elő egy halvány rózsaszín kis dobozt. Felnyitom és kiveszem a kis köves gyűrűt. - Nem igazán tudtam, hogy milyennek örülnél... szóval...
A csókjával vág bele a mondatomba és a nyakamba csimpaszkodva francia csókolózunk. A hosszú barna hajába simítok, de elválunk és az ujjára húzom a gyűrűt.
- Nem tetszik a lakás...? - suttogom el. - A másik hálóból lehetne gardrób... Egy másik, mivel a nagy hálóban is van egy.
- Tökéletes lesz hálószobának... A baba biztos örülne egy saját birodalomnak... - hunyja le a szemét.
Ledöbbenve meredek a centikkel előttem lévő lányra aki zavarodottan áll, vörös arccal. Babát mondott...? Lesz egy... gyerekem...? Egy saját bébim?
- Ba... Ba... - nézek a csukott szemére. - Hány hónapos?
- Most lesz egy... Még nem mondták, hogy milyen nemű lesz. - néz a szemeimbe és a mellkasomra teszi a kezét. - Mit fognak szólni a fiúk...? JB tuti ki fog akadni, ha megtudja... Mind kettő hírtől ki fog akadni.
- Huszonnégy éves leszek napokon belül. Jogom van a család alapításra gondolni. Talán egyedül a cég fog kiakadni, de te vagy az aki gyereket nemz nekem. Szóval... - simítok a hasára. - Annyira nehezen tudom elhinni...
- Én se... Szerintem az én hibám... - teszi a kezét az enyémre.
- Ő nem hiba. - emelem fel az állát. - Remélem nem akarod elvetetni. - csókolom szájon. - Én akarom őt és téged is.
- Komolyan...? - döbben le résnyire nyitott szájjal.
- Az én gyerekem. És én fel akarom nevelni. Remélem nem baj és te is így vagy vele. - ölelem meg.
- Igen. Szeretném, ha itt élnénk. Mikorra kell kell kifizetni a lakást? - kezdi a hátamat simogatni.
- Bármikor... Amikor rá ér és van pénz. - puszilom meg a nyakát.
Jin szemszögéből:
Csak arra vágyom, hogy hanyatt dőljek és aludjak. Ez után a fellépés után nincs más vágyam csak aludni. Még öt nap és indulunk haza. Fél lábon állva is kibírom.
Beérek a szobánkba és kifekszem az ágyon. Lehunyom a szemem, de azonnal megérzem NamJoon kezét a combomon. Lágyan simogatja a lábam a farmeromon keresztül.
- Pihenés előtt pakolj össze holnapra. - áll fel és elkezdi bepakolni a bőröndjét.
Én is felállok és elkezdem össze dobálni a cuccaimat. Már csak kettő fellépés és haza mehetünk pihenni. Érdekel mi lehet már a többiekkel. Még egy fellépés Amerikában, majd egy Koreában és mehetünk vissza a Szöulba.
Össze pakolok és az ágyra ülök. Nézem ahogy NamJoon a táskája mellett térdel és pakolja a cuccát.
- Több cuccot nyomtál egy bőröndbe, mind Jimin háromba. - mosolyodok. - Minek neked ennyi kalap?
- Mert jól áll. - zárja be a bőröndjét. - Talán nem? - áll fel és bele ül az ölembe, majd a hátamra dönt.- Tetszem... Nem?
- D-De... - simítok a mellkasára. - Mit akarsz csinálni...? - suttogom el.
- Megdugni... - hajol le és megcsókol.
Hosszan és gyengéden birtokolja a számat. Gyengéden harap a számra, majd át engedi a nyelvét és sajátommal kezd játszani. Magamhoz ölelem még ő a fejem mellett támaszkodik, majd a nadrágomhoz emeli a kezét és a férfiasságomra simít.
- Nam... - fordítom el a fejem és a fülem tövére megy tovább. Gyengéden kezdi szívni a fülem tövét, majd a fülemre harap. - Zárd be az ajtót... A végén nem csak JungKook nyit be, hanem mind az öten beállítanak... - mosolyodok el.
- Rendben... - suttogja a fülembe.
Fel áll és bezárja az ajtót. Miközben vissza izgul hozzám ledobja a pólóját, majd kibújik a nadrágjából. Most akkor le akar velem feküdni... igaz? Csináltam már lánnyal, de még fiúval sose. Nekem ez annyira idegen. Egyáltalán, hogy megy ez az egész. Ő vagy én leszek a fiú a szeretkezésben? Rettegek...
- Te csináltad már fiúval? - teszem fel neki a kérdést még feljebb mászok az ágyon háttal.
- Még nem... - ül le és felém fordul. - Félsz, Hyung? - mosolyog rám gúnyosan. - Óvatos leszek... - felém tart, majd maga alá teper. Leveszi a pólóm és a mellkasomat kezdi csókolgatni. A hasamra simít, majd lejjebb halad. Kigombolja a nadrágom és elkezdi lerángatni. Sajnos muszáj felegyenesednie, hogy le tudja húzni a gatyám. Lehúzza a szűk farmert és a földre dobja a saját cucca mellé. A hasam alját kezdi csókolgatni és nyalogatni. Lehunyom a szemem és felsóhajtok. Megemelem a derekam és feljebb húzom a lábam.
- Tetszik, kicsim...? - akasztja a kezét az alsóm gumijába és lefelé kezdi húzni.
- Idősebb vagyok... - nyitom ki résnyire a szemem. - Ne hívj így...
- De nekem tetszik... - dobja el a boxerem. - Kicsim...
Azonnal a férfiasságomra markol és megszorítja. A hasamat kezdi csókolgatni még elkezd dolgozni rajtam. Hangosat nyögök, de azonnal a szám elé kapom a kezem. Az kellene, hogy meghallják.
- Nem rossz ötlet... - mosolyog fel rám. - Tetszik?
- I-Igenh... - hunyom le a szemem és hátra billentem a fejem, de a kezem marad a szám előtt. - Isteni kezed vanh... - nyögdécselek. Soha nem gondoltam, hogy egy fiúnak fogom ezeket mondani...
Percekig csinálja, majd érzem, hogy hosszába végig nyal. Kipattan a szemem és a szabad kezemmel a lepedőbe markolok. A farkam hegyét kezdi szopogatni, majd az egészet eltünteti.
- Istenem! - szólalok fel és megemelkedem.
A hasamra simít és fel le mozog rajta. Elkap az izgalom. Nagyon tetszik amit csinál, de érezni akarom őt. Magamban.
- Menjünk... Tovább... - simítok az arcára. - Kérlek... - fel húzom a lábam, mire ő elhajol és megtörli a száját, majd a fenekemet kezdi simogatni.
- Kicsit fájni fog. - emeli a szájához a mutató ujját és a szájába veszi, majd a fenekemhez rakja és elkezd befele hatolni.
- Aú! - szólalok fel. - Óvatosabban!
Nevetni kezd és elkezdi a bent lévő ujját mozgatni. Nyögök és sóhajtozok. Amint úgy látja a következő ujja is utat kap. A párnába nyomom az arcom, hogy az nyelje el a hangomat. Percekig ez megy, majd kihúzza az ujját és motoszkál, de nem nyitom ki a szemem. Másodpercek múlva érzem, hogy felém mászik. Kinyitom a szemem és látom, hogy az egyik ezével a fejem mellett támaszkodik.
- Feljebb húznád a lábad? - helyezkedik a fenekemhez amint azt teszem amit mond.
A kezével igazítja a nyílásomhoz a férfiasságát és kezd el befelé nyomulni. Fel akarok ordítani, de nem hagyja. Megcsókol így a csók nyeli el a szinte nőies sikításom, majd nyögésem. Könny gyűlik a szemembe a fájdalomtól amint beljebb ér. E-Ez borzalmas! Én ezt nem akarom! Nagyon nem! Rettenetes, hogy fáj!
- E-Elég! - fordítom el a fejem. - Várj!
- Fáj? - néz le rám. - Mindjárt jobb lesz. Ígérem. - fogja meg a kezem és össze kulcsoljuk az ujjainkat.
A másik kezét a hím tagomra helyezi és fel le kezdi húzgálni. Lassan kezd el mozogni. Tetszik... Nagyon is... Végre csak rám figyel. Halkan próbálom nyögésekkel mutatni, hogy élvezem. Ő is nyög és sóhajtozik csukott szemekkel és hátra billentett fejjel. Jó darabig mozog még meg nem találja a gyönyör központomat. Kipattan a szemem és megemelkedem.
- Otth! Meginth! - hunyom le a szemem.
Folyamatosan ugyan azt a pontomat böki meg. Sajnos nem bírom tovább. A felkarját szorítva élvezek kettőnk közé a hasamra.
- Mégh... - engedi el a férfiasságom. - Egy... kicsith... - támaszkodik mellettem és percek múlva elélvez bennem.
Kihúzódik és mellém fekszik. Mind ketten lihegünk. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó egy fiúval. Elmosolyodok és felé fordítom a fejem.
- Nagyon tetszett... - fogom meg a kezét és össze kulcsoljuk az ujjainkat.
- Nekem is... - húz közelebb magához és a mellkasára teszem a fejem. - Leszel a pasim...? - suttogja el halkan.
- Igen, ha te is az enyém... - csókolom meg az ádámcsutkáját. - De ez titok... - mérem végig a sértetlen, férfias arcát.
- Tudom... Olyanok lettünk mint a többiek... csak ezt senki nem tudhatja meg. Mindenki elítélne minket, kivéve MiHi és Shyo... - kezdi a nyakamat simogatni és a hosszú hajamba túr.
- KangDae is megérteni. Végül is ő is meleg... - puszilom meg a mellkasát. - Lehet tudna segíteni...
- Miben? Hármasban akarod csinálni? - kezd hangos nevetésbe amibe az egész teste bele remeg.
- Csak, hogy hogyan jól érezze magam... Azt akarom, hogy... segítsen nekem... mert... nehéz lesz így... - kezdem a hasát simogatni amire megrándul a bőre. - És szerintem neked se lenne rossz, ha beszélnél vele...
- Meglátom... - sóhaj fel és fel ül. - Le kellene zuhanyoznunk. Tiszta.. mocsok a hasad. - ültet fel.
- Igaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése