4. Fejezet

MiHi szemszögéből:

Már a könyvtárnál szobroztam egy ideje amikor megjelent JungKook.
- Szia! - mosolygott.
- Szia.
- Bocsáss meg, hogy ilyen sokat vártál. - tette zsebre a kezét.
- Semmi baj. Nem rég értem ide. Még haza mentem a cuccomért. - indultunk befele a könyvtárba.
Nem voltak olyan sokan. És mit hallottam? Zenét! El sem hiszem. Bementünk egy fülkébe és leültünk. Elő vettük a matek füzetünket és könyvünket. Elkezdtük csinálni, de JungKook a fejéhez kapott.
- Nem értem! - nyávogott.
- Mit nem értesz? - zártam be a füzetem.
- Te kész vagy?! - nézett rám.
- Nem volt nehéz. - nevettem.
- Hagy másoljam le! - nyúlt a füzetem felé, de én elhúztam.
- Dehogy! Gondolkozz rajt!
- Legalább kicsit segíts! - nézett rám kiskutya szemekkel.
Nem bírom ki ha valaki így néz rám! Olyan könnyen lehet kiskutya szemekkel befolyásolni. Mool is mindig ezt csinálja, meg Niki is.
- Rendben... - közelebb ültem hozzá és segítettem neki.
Egész hamar megcsináltuk.
- Milyen okos vagyok! - pakolt el.
- Az én agyammal az vagy. - nevettem és ő is nevetni kezdett. - Na hagy lássam a füzeted!
- De nem rajzolok jól. - vette elő a füzetét. - De ne nevess ki. - fordult el.
Kinyitottam a füzetet és a lélegzetem elállt. Egyik fantasztikus rajzot követte a másik. Rajz film szereplők, kutyák és cicák. Jimin és J-Hope. Virág csokor és. Ez én vagyok? Ilyen szépen lerajzolt? De még csak tegnap előtt látott.
- JungKook. - néztem rá, de ő csak vörös arccal meredt a a füzete lapjára.
- Baj, hogy lerajzoltalak? - kérdezte halkan.
- Dehogy! Ez nagyon jó! - igaz még nincs teljesen kész, de nagyon jó.
- Tényleg? - nézett rám.
- Igen. - bólogattam. - Ügyes vagy.
Kooki felajánlotta, hogy haza kísér. El is indultunk. Beszélgettünk és nem messze a kollégiumtól megállt.
- Valami baj van? - fordultam hátra.
- Figyelj MiHi... - vakarta meg a feje búbját. - Többet érzek mind barátság.
Micsoda? Csak néztem rá. Ezt most nem gondolja komolyan. Ezek után, hogy fogok én vele egy bandában fellépni?! Nem mondhatom, hogy én is mert ha elkezdünk járni akkor nem fogom kibírni!
- Sajnálom... De ha akarnék se tudnék többet érezni barátságnál... - miért kell ezt csinálnom!?
- Értem, de miért?
- MinHe teljesen tönkre tenne. Már így is utál.
- De én segítenék neked!
- JungKook! Nem kell más segítsége! Én semmit nem akarok tőled! Kérlek ezt értsd meg!
- Értem... Sajnálom. Hülyeség volt. Haza kísérlek és utána megyek... - indult el előttem lehajtott fejjel.
Annyira sajnálom, de nem akarom, hogy gajra mennyen amiért eddig dolgozott. MinHe meg teljesen kivégezni. Sajnálom Kooki! Egész úton csendben mentünk. Mikor megérkeztünk a kollégiumba elköszöntük és bementem. Teljesen össze törtem! A fejemre tettem a kezem. Sóhajtottam és elindultam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom és beszélgetni kezdtem Nikivel. Szerencse már fel kelt.
- Na mizú? - kérdezte.
- Semmi érdekes. - mosolyogtam. Nem akarom elmondani mi törtét. - Veled?
- Kövi héten nem kell suliba mennem.
- Az király! Eljöhetnél ide! Lesz pénteken egy hatalmas koncert!
- Ú! Benne vagyok! Megbeszélem apával és majd megyek. Ha pénteken lesz akkor szerdán megyek! Vagy majd meglátom!
Beszélgettünk még egy darabig, majd kikapcsoltam a gépem. Kooki jár a fejemben. Annyira aranyos volt ma! Én meg egy hülye vagyok... Érezni akarom a puha kis száját az enyémen! Akarom őt! Mindennél jobban akarom őt!

JungKook szemszögéből:

Miért? Annyira nem értem a lányokat. Ha nem lép a fiú akkor az a baj, ha lép akkor meg az. Azt mondta ha akarna se tudna többet érezni mint barátság. MinHevel meg elfogok beszélgetni. Leültem a kollégium előtti padra és vártam. Nem tudom meddig vártam, de fél hat volt amikor MinHe megjelent.
- Szia Kooki. - mosolygott.
- Szia. Beszélhetnénk? - álltam fel a padról.
- Rám vártál?
- Igen. - tettem zsebre a kezem. - Miért kell minden lánnyal bunkóznod? - néztem rá.
- Én nem vagyok velük bunkó! - háborodott fel. - Csak nem szeretem ha mással vagy a hátam mögött!
- De mi nem is járunk!
- Dehogy nem! - lépett közelebb hozzám. - Az enyém vagy... - csücsörített. Oldalra néztem és a fiúk röhögtek rajtam. Persze... Muszáj volt az a GPS alkalmazás...
- S-Sajnálom... - tettem a homlokára a kezem és eltoltam. - Nem vagy az esetem...
- De...
- Semmi de! - néztem rá dühösen. - Szállj le MiHiről! Hagyd békén! Mert ha vele csinálsz valamit akkor én leszek az aki egyesével tépem ki a festett hajszálaidat! - hagytam ott.
- De JungKook! Most szakítasz?! - ordított utánam.
- Soha nem voltam a pasid! - fordultam vissza.
- Szerelmes vagy abba a vasaló asztalba!? Még ha csinos lenne! Attól, hogy táncolsz és énekelsz egy senki vagy!
Nem is figyeltem rá. Elmentem a fiúk mellet és haza fele indultam. Persze a többiek jöttek utánam.
- Ő lenne MinHe? - nevetett Jimin.
- Igen... Egy álnok kígyó!
- Dögös! - nevetett V.
- Dehogy az! Undorító! És miatta van minden. - motyogtam el a végét.
- Mit mondott MiHi? - kérdezte Suga.
- Azt, hogy ő semmit nem akar mert az a boszorka tönkre tenné az életét. Mondtam, hogy segítek neki, de azt mondta, hogy nem.
- Figyelj! Ez az első próbálkozás volt! - karolt át Jimin. - Nem lesz semmi ha kicsit próbálkozol nála.
- Próbálkozzak? - néztem rá.
- Pontosan! - tette a fejemre a sapkáját. - Ha tetszik tegyél meg mindent azért, hogy ő is viszonozza.
És mint mindig már kezdett is énekelni. Ezt bírom Jiminben ha valami van ő ott van és segít. Nekem se kellet több. Elkezdtem vele énekelni és a többiek is csatlakoztak. Elkezdtünk táncolni és az emberek minket néztek. Sokan voltak akik felismertek minket és jöttek oda autogramot kérni. Rengeteg ember kért autogramot! Hála Jiminnek.
- Mi lesz kedden a műsör után? - kérdezte J-Hope.
- Lefogják rólunk tépni a pólónkat! - szólalt meg V.
- Ha nem a gatyánk kell nekik! - mindenki elkezdett röhögni.
Haza mentünk és teljesen boldog voltam. Jimin adott egy fantasztikus ötletet. Megengedték, hogy MiHit elhívjam a próbánkra! De majd a koncert után mert nem figyelnék. Vagyis Moon és Suga szerint. Pedig de! Mindent bele adnék, csak azért, hogy lenyűgözzem MiHit. Egyre jobban várom a keddet és még inkább a pénteket.

MinHe szemszögéből:

Éppen haza fele tartottam apámtól. Már megint össze jött egy velem majdnem egykorú csajjal. Hány ingerem van tőlük. Már éppen mentem volna be a kollégium ajtaján amikor meg láttam JungKookomat! Olyan édes!
- Szia Kooki. - mosolyogtam.
- Szia. Beszélhetnénk? - állt fel a padról.
- Rám vártál? - el sem hiszem!
- Igen. - tette zsebre a kezét. - Miért kell minden lánnyal bunkóznod? - nézet rám.
- Én nem vagyok velük bunkó! - hogy mondhat ilyet nekem?! - Csak nem szeretem ha mással vagy a hátam mögött!
- De mi nem is járunk!
- Dehogy nem! - lépetem közelebb hozzá. - Az enyém vagy... - csókoltam volna meg.
- S-Sajnálom... - a homlokomra tette a kezét és eltolt magától. - Nem vagy az esetem...
- De...
- Semmi de! - nézet rám dühösen. - Szállj le MiHiről! Hagyd békén! Mert ha vele csinálsz valamit akkor én leszek az aki egyesével tépem ki a festett hajszálaidat! - csak úgy elment.
MiHi! Persze! Az a csaj egy rohadék! Elveszi Kookit és Jeant! Most már azért is szórakozni fogok azzal a csajjal! Ha kell bogarakat teszek a kajájába!
- De JungKook! Most szakítasz?! - ordítottam utána.
- Soha nem voltam a pasid! - fordult vissza. Rendesen szíven érintett ez a mondat.
- Szerelmes vagy abba a vasaló asztalba!? Még ha csinos lenne! Attól, hogy táncolsz és énekelsz egy senki vagy! - ordítottam és a barátai csak úgy néztek rám.
Nem szólt vissza csak elmentek. Beviharzottam a kollégiumba.
- MiHi! - ordítottam és ő lejött a szobájából. - Hogy mered lenyúlni a pasimat!?
- Lenyúlni a pasidat? Miről beszélsz? -nézett rám.
- Kooki az előbb szakított velem! Miattad!
- De én nem is... - nem tudta befejezni a mondani valóját mert arcon vágtam.
- MinHe! - ordított Jean. - Mit művelsz!?
Oda rohant MiHihez. Most miért hullat műkönnyeket? Annyira nyomi ez a csaj!
- Te teljesen beteg vagy! - nézett rám Jean.
- Megérdemelte! - néztem rá.
MiHi csak felnézett és elrohant. Szégyen amit ez a csaj csinál. Én a helyében élve eltemetném magam.