2015. február 6., péntek

1. Fejezet

MiHi szemszögéből:

- Hölgyem. - lökdösött valaki. - Mindjárt leszállunk. Kérem csatolja be az övét!
Azonnal kihúztam a fülemből a fülesem és bekötöttem magam. Hány óra lehet? A leszállás simán ment. A repülés is. Sose féltem a repüléstől. Lehet azért mert kiskoromban rengeteget repültünk.
Amint földet ért a gép leszálltam róla. A halban nagyimat pillantottam meg. Nem is őt. Inkább egy táblát amire az volt írva, hogy MiHi. Oda siettem hozzá és már nála voltak a cuccaim.
- Nagyi! - köszöntem neki.
- Csillagom! Nagyon hamar ide értetek! - ölelt meg és több ezer kicsi puszit nyomott az arcomra.
- Szerencsénk volt. - mosolyogtam. - Egyedül jöttél?
- Nem. - rázta meg a fejét. - Eljött HyunAe és ChulMoo is.
HyunAe röviden Haey az unoka nővérem. ChulMoon avagy Mool Haey testvére az én unoka öcsém. Már nagyon rég láttam őket.
Nagyival kicipekedtünk a kocsihoz. A kocsiból kiabálás jött. Benéztem a kocsiba. Pont mint régen. Mool tépte Haey haját. Elkezdtem nevetni és ők rám néztek.
- MiHi! - mosolygott Haey. - Azt hittük lezuhant a géped!
- Nem két perc ide az út. - segítettem nagyinak bepakolni és beültem Mool mellé hátra. - Van jogsid vagy csak játszol mint régen? - nevettem.
- Persze, hogy van jogsim! - nézett rám.
- Hatodjára sikerült neki. - nevetett Mool.
- Majd megnézem neked mennyi idő után fog menni. - grimaszolt Haey. - Akkor a koleszba megyünk? - nézett nagyira.
- Igen.
- Oké! - Haey beindította a a kocsit és kiakart állni a parkolóból, de majdnem elvitte a kocsi elejét a másik autó. - Hülye segg fej! Tanulj meg vezetni! - ordított ki a kocsiból.
- Hol vetted a jogsid? A zabpelyhes dobozból? Hülye picsa! - ordított a másik sofőr.
- Gyerünk Haey! - üvöltött Mool. - Nyírd ki! Gyerünk kutya!
- Gyerekek! - szólt nagyim. - Elég! Csak érjünk oda! MiHi biztos fáradt és holnap suli van neki.
- Oké...
Elindultunk a kocsival. Moollal jól lehet beszélgetni. Attól, hogy sokkal fiatalabb mint én és fiú ellehet vele dumálni. Egész hamar beértünk a kollégiumba. Azt hittem valami régi módi cucc. De nem! Nagyon modern. Megkerestük a kollégium főnőkőt. Beültünk az irodába.
- Maga Chin Mi Hi? - nézett rám a hetven éves nő.
- Igen. - hajoltam meg.
- Akkor most tisztázom a kollégium szabályait. - ült le velem szembe. - Első szabály. Fiút ide hozni tilos! Csak akkor tartózkodhat itt egy férfi nemű ember, ha tanulmányi dolog van vagy ha valami olyan ami nem nemi érintkezés. - na itt majdnem felköhögtem a tüdőm. - A fiúnak pontban hétkor elkel mennie. Második. Hetente cserélődik a lakás tisztaságáért gondoskodó embereket. Nem tűröm a szemetet, vagyis szemetelni tilós! Harmadik. Túl erős smink tilos. Negyedik. Túl rövid szoknya és nagyon kivágott felső tilos. Takarodó pontban nyolckor van. Ha késel fekete pontot kapsz. Fekete pont jár minden szabály megszegése után. Öt fekete pont figyelmeztetés. Tíz fekete pont egy hónapig csak az iskolába járhatsz. Tizenöt fekete pont. Írásos figyelmeztetés. Húsz fekete pont kicsapás a kollégiumból és az iskolából. Fekete pontokat az iskolában is szerezhetsz. De ezt majd holnap megtudod. Nem csak mínusz pontok vannak. Piros pontot takarítással kaphatsz. Ha van három fekete pontod és szerzel öt pirosat akkor lesz kettő piros pontod. Érted?
- Igen.
Tömören. Halálra kell dolgoznom magam és lesz piros pontom. Pont mint az oviban. Csak ott azért kaptam mert megágyaztam és megettem az ebédem. Előre félek mi lesz itt. Milyenek lesznek a lakó társaim? Remélem kedvesek. Semmi kedvem veszekedni. Vajon ha verekszik valaki mennyi fekete pontot kap? Nem is érdekel. Nem vagyok az a verekedős típus.
Megkaptam a szoba kulcsom és a kollégium kulcsát. A kezünkbe vettük a cuccaim és a szobába vittük. Egy barna fehér szoba. Elegáns. Van benne egy Beépített szekrény, egy nagy ágy és egy író asztal. Becipekedtem és elköszöntem nagyiéktól. Elmentek én meg elmentem fürdeni. Amint kész voltam vissza indultam a szobámba amikor valaki utánam szólt. Egy hosszú vöröses barna hajú lány nézett rám.
- Szia. Park Jae Hwa vagyok. - mosolygott.
- Szia. - fordultam teljesen felé. - Chin Mi Hi vagyok.
- Akkor te leszel az új lakó. - nevetett. - Üdv itt. - fordult meg és eltűnt.
Szellemmel élek együtt! Hányan lehetnek még itt? Kettő szoba erre és kettő a másik irányban. Ebből az egyik fürdő. Szóval három? Talán velem együtt.
Vissza mentem a szobámba és bedőltem az ágyba. Írtam üzenetet apáéknak, hogy még élek, majd elaludtam.

~~~

Reggel valami keltett. Felültem és szét néztem. A fejem melletti szekrényen egy óra volt. EZ tegnap nem is volt itt! Gyorsan kinyomtam és felkeltem az ágyból. Az író asztal előtt lévő székemen egy egyenruha volt. Felöltöztem és megnéztem magam. Nem is annyira vészes. Óra rendet is találtam az író asztalomon. Mellette a tankönyveim és pár füzet. Be pakoltam és elmentem a fürdőbe. Fogat mostam és megcsináltam a hajam. Kihúztam a szemem és egy kis szempilla spirált is tettem rá. Elindultam iskolába. Kaptam egy tökéletes térképet amivel el kellene jutnom a sulihoz. Bár tizenöt perc forgatás után sikerült jó helyzetbe hoznom. Mint kiderül, csak pár utcányira van az iskola. Király vagyok! Szóval... Van az iskoláról is egy térképem, de azon csak az igazgatói van bejelölve. Bementem az iskolába és eszméletlen sok ember volt. Az emeletre vezető lépcsőt vettem célbe és próbáltam feltűnés nélkül feljutni. Sikerült. Szerencsére. Megkerestem az emeleten az igazgatóit és kopogtam. Bementem és egy idős férfivel találtam szembe magam. 
- Jó napot. - hajoltam meg. 
- Üdvözlöm. Bizonyára ön az új diák. - mosolygott. 
- Igen. - léptem beljebb. 
- Örvendek MiHi. Szólíts engem Igazgatónak. Először is ismertetném az iskola szabályait. Nem ordítozunk. Nem rohangálunk. És nem párosodunk a folyóson. Sehol máshol. Egy szabályt megszegsz fekete pont jár. Az alap szabályok megsértése után fekete pont jár. Órán való többszörös beszélgetésért kettő fekete pont. Vissza szólás a tanárnak öt fekete pont. Késés egy fekete. Lógás öt fekete. Tíz után büntetés. Tizenöt után felfüggesztés. húsz után kicsapás. - a volt iskola igazgatóm nevét se tudtam, de nem azért mert nem mondta el, hanem azért mert nem tudtam megjegyezni, de ez az iskola nagyon komoly! - JungKook! - szólt valakinek. 
Egy hihetetlen jóképű, cuki pasi lépett beljebb a szobába. Olyan gyorsan kaptam a fejem.
- JungKook! Kísérd körbe MiHi kisasszonyt az iskolában. Az első öt óráról ellóghatsz. - nevetett az Igazgató.
- Rendben. - szólalt meg a fiú.
Fel álltam elköszöntem az Igazgatótól, majd elhagytam a szobát.
- Hagy mutatkozzak be. - mosolygott. - Jeon Jeong Guk, de csak JungKook.
- Örvendek. Chin Mi Hi, de mindenki csak MiHinek szólít. - próbáltam mosolyogni, de szerintem csak vicsorítás lett belőle.
Hogy csinálom ezt? Idióta vagy MiHi! És hülye mert magadban beszélsz.
- Öm... - kezdte rugdosni a folyosó padlóját. - Mivel kezdjük?
- Mehetnénk sorban. - néztem a padlót.
- Akkor menjünk.
Elindultunk a legközelebbi teremhez. Először matek terem, angol terem, kémia terem, fizika terem, japán terem, infó terem. megnéztem és mentünk is tovább.
- Mond csak... - nézett rám. - Hány éves vagy?
- 17.
- Akkor nem véletlen, hogy én vezetlek körbe.
- Osztály társak leszünk? - néztem rá értelmetlenül.
- Valami olyan. - mosolygott.
Hogy lehet valaki ilyen helyes? Már nagyon rég láttam helyes koreai pasit. Élőben. Az interneten rengeteg Koreai fiú banda van. Őszintén szólva JungKook nagyon ismerős nekem. De nem is lényeges. Mire mindent körbe jártunk megéheztünk. Elmentünk ebédelni.
- Te most velem akarsz kajálni? - néztem rá.
- Baj? - állt volna meg.
- Nem. De miért velem eszel? Miért nem a barátaiddal? - néztem rá értelmetlenül.
- Ez hosszú... - ült vissza. - Nem igazán vannak barátaim a suliban. Főleg nem egy idősek velem.
Ezt nem értem. JungKook érdekes fiú. De még rengeteg időm lesz megismerni.
Ebéd után elbúcsúztunk és haza felé indultam. Nem tudom mit gondol JungKook, de szerintem örült. De lehet csak annak, hogy azért volt boldog mert ma neki se volt tanítás miattam. Haza fele menet láttam egy plakátot. Orange Caramel új tagot keres. Válogatás ma négy kor. Ha elmennék sikerülne?
Nem is gondolkodtam tovább. Letéptem a plakátot és haza rohantam. Átöltöztem, majd rohantam a válogatás helyszínére. Rengeteg ember volt. Leültem és vártam. Lassan mindenki elment és én jöttem. Beléptem és megláttam a lányokat. Szív rohamom lett. Sztárokkal vagyok egy helységben.
- Szia. - mosolygott az egyik. - Mi a neved?
- Chin Mi Hi. - hajoltam meg.
- Rendben kezdheted. - mondta a másik.
Na mit énekeljek? Az első ami eszembe jutott az Niki kornyikálása volt. Mindig a Fantastick babyt énekeltük szünetekben. Elkezdtem énekelni. Pár perc múlva leintettek.
- Mi bajod!? - szólt rá az egyik a másikra.
- Nem jó... Nem illik hozzátok. - szólalt meg a menedzser.
- Nekem tetszett. - szólalt meg a harmadik.
- Az te vagy. De nem ő. - mondta a negyedik. - Sajnáljuk.
Most akkor nem sikerült. Sóhajtottam és kisétáltam onnan. Haza mentem. Valamiért ezen nem tudok sírni. Egy pofon volt az élettől és ha sírnék akkor az élet halálra ütne. Beestem a kollégium ajtaján és az étkezdébe mentem. Elő vettem a tejet és a zabpelyhet. Egy tálba öntöttem és leültem az asztalhoz enni. Két lány jött a konyhába nevetve.
- Sziasztok. - köszöntem nekik.
- Szia! - mosolygott JaeHwa.
- Szia... - nyomkodta a telefonját a másik.
- Még nem találkoztunk. - felálltam. - Chin Mi Hi vagyok.
- Én Choi Min Hee vagyok. - mosolygott és végig mért. - Mi ez a szemétből szedett cucc rajtad?
- Ez a ruhám. - néztem magamra.
- Én ezt még a kutyám alvó helyére se tenném be. - nyúlt bele a hűtőbe. - Na jó éjt! - mosolygott és elment.
- Bocsánat a nevében. - fordult felém JaeHwa.
- Ne kérj bocsánatot JaeHwa. - ültem vissza.
- Szólíts csak Jeannek. - ült le mellém. - Honnan jöttél?
- Magyarország. - folytattam az evést.
- Az messze van. - feküdt ki az asztalra. - Hol voltál ma egész nap?
- Körbe jártam a sulit.
- Egyedül?
- Nem. Egy JungKook nevű fiú segített.
- Jeon Jeong Guk? Én a helyedben kerülném őt. - nézett rám komolyan.
- Miért?
- Mert MinHee teljesen bele zúgott.  - állt fel. - Kerüld el Kookit.
Kooki? Szóval így is hívják. Jó tudni. De nem értem miért baj ha beszélgetek vele. Csak beszélünk. Nem hiszem, hogy bejövök neki.
Amint megettem a kajám elmostam a tányért és felmentem a szobámba. Nincs erőm lezuhanyozni. Holnap péntek szóval nem kell görcsölnöm. Átöltöztem és beültem az ágyba a laptopommal. Niki azonnal rám írt. Elkezdtünk videó chatelni.
- Szia! Hány óra van most ott? - mosolygott.
- Fél nyolc múlt.
- Azta! Én most értem haza a suliból. Fél három múlt.
- Azt hittem nagyobb az idő csúszás.
- Én is... Azt hittem sose fogunk beszélni! Mikor én ráérnék te alszol. De szerencse nem.
- Ja. - néztem ki az ablakomon. - Milyen napod volt?
- Napos. - mosolygott. - Sütött a nap. Igaz reggel magányos voltam.
- Nagyon sajnállak! - nevettem.
Még beszéltünk fél órát majd eljött a takarodó. Igaz telefonról még beszéltünk, majd elaludtam a kezemben a telefonommal.

JungKook szemszögéből:

- Hé! Kelj már fel! - lökdösött V. - Suliba kell menned!
- Dehogy megyek! - fordultam a másik oldalamra.
- Minden reggel ez van! - húzta le rólam. - Gyerünk!
- Hagyjál már! - hadonásztam csukott szemekkel. - Legalább két percet!
- Nehéz eset vagy... - dobta rá a fejemre a takarót.
- Te vagy nehéz eset nem én! - ültem fel és arcon dobtam a párnámmal.
- Csak készülj és menj! - ment ki a szobából.
Nagyon rossz érzés legfiatalabbnak lenni. Mivel suliba kell mennem ezért a fiúknak fel kell kelniük és ilyenkor olyanok mint a medvék. Mérgesek. Vagyis szerintem. Mióta debütáltak minket gondolkoztam rajta, hogy abba hagyom az iskolát, de a fiúk azt mondták ne tegyem. Akkor azért érezném rosszul magam mert nem fejeztem be a sulit. Mindenki azt mondja, hogy 17 évesnek lenni felemelő érzés. Egyáltalán nem. Az össze lánynál akivel beszélek a kicsi JungKook mozogni kezd. Pattanásos vagyok, vagyis most jelenleg nem. Annyit eszek mint a fiúk összesen és imádok aludni.
Kimásztam az ágyból és felvettem az egyenruhám. Kimentem és a fiúk komásan ültek a konyha asztalnál.
- Csak tíz perc késésben vagy. - fordult felém Jin.
- Nem baj. - vontam vállat és bementem a fürdőbe.
Vécéztem és fogat mostam. Kicsit megfésülködtem, majd kimentem. Felvettem a cipőm és elindultam suliba. Fél óra múlva beértem. Felmentem a termünkbe és MinHee egyből rám nézett. Az a csaj kikészít! Mikor meglát rám mosolyog. Ez nekem nagyon bizarr. Leültem a helyemre. Órák előtt nem szoktam senkivel beszélni, egész nap nem szoktam beszélni senkivel. Nincsenek barátaim a suliban. Elő vettem a füzetem és elkezdtem rajzolgatni. Az osztály főnők rontott be a terembe és kihívott engem.
- JeongGuk. Lenne egy feladat számodra. Van egy új diák, körbe kéne vezetned.
Miért én? Miért nem lehet valaki más?
- Rendben.
Elmentünk az igazgatóihoz és vártam arra, hogy szóljanak. Mikor szóltak bementem és egy angyallal találtam szembe magam. Hosszú barna haj, barna szem. Mikor észre vett egyből elkapta a fejét. Kimentünk a folyosóra.
- Hagy mutatkozzak be. - mosolyogtam. - Jeon Jeong Guk, de csak JungKook.
- Örvendek. Chin Mi Hi, de mindenki csak MiHinek szólít. - zavarban van? Mert én nagyon.
- Öm... - zsebre vágtam a kezem és a padlót kezdtem rugdosni.  - Mivel kezdjük?
- Mehetnénk sorban. - nézett le a földre.
- Akkor menjünk.
Körbe vezettem őt a termeken. Nagyon érdekel hány éves lehet. De bunkósság lenne megkérdezni egy lánytól nem? Vagy az csak az idősekre érvényes?
- Mond csak... - néztem rá. - Hány éves vagy?
- 17.
- Akkor nem véletlen, hogy én vezetlek körbe. - már értem miért vezettem körbe.
- Osztály társak leszünk? - nézet rám.
- Valami olyan. - mosolyogtam.
Ebédre végig értünk. Elmentünk az ebédlőbe és leültünk egy asztalhoz.
- Te most velem akarsz kajálni? - nézett rám.
- Baj? - ha baj akkor elmegyek. Fel akartam állni, de rám szólt.
- Nem. De miért velem eszel? Miért nem a barátaiddal?
- Ez hosszú... - ültem vissza. - Nem igazán vannak barátaim a suliban. Főleg nem egy idősek velem.
Leginkább a fiúkkal barátkozom. Lehet azért mert nem tudom mások előtt beszélni. Az is csoda, hogy MiHi mellett megmertem szólalni. Boldogan mentem haza fele. Dúdolva estem be az ajtón.
- Megjöttem! - ordítottam.
- Szia! - köszöntek szinkronban.
- Van házid? - nézett rám J-Hope.
- Nincs. - ráztam meg a fejem.
- Hogy- hogy?
- Körbe vezettem egy új diákot. Szóval. - indultam a szobámba.
- Új diák? - nevetett Jimin.
- Csak nem egy lány? - ugrott a nyakamba V. - Szép?
- Igen és nagyon! Hosszú barna haj. Finom eper illat. De tuti nem tetszek neki.
- Mit tudsz róla? - nézett rám komolyan Suga.
- Semmit. - fordultam felé.
- Okosan csajozz. Nem lenne jó ha ki tudódna, hogy kavarsz valakivel. Neked, se neki, se nekünk nem kedvezne. - szólalt meg Moon.
- Nem lesz semmi. - nevettem. - Azt se tudta ki vagyok.
- Nem?! - néztek rám a fiúk.
- Egyáltalán nem. Szerintem nem Koreában lakott eddig. - bújtam ki V keze alól.
- Kíváncsi vagyok a kislányra. - nevetett V. - Osztálytársad?
- Igen. Holnap beszélek vele.
Elmentem a szobámba és bedőltem az ágyba. Egy kicsit pihentem, majd elmentem zuhanyozni. Zuhanyzás után kiültem a fiúkhoz a nappaliba és keresgéltem az interneten.
- Jé! - szólaltam meg. - Az Orange Caramel új tagot keres.
- Tényleg? - hirtelen mindenki körém gyűlt és olvasni kezdték a facebook bejegyzést.
- Már ma több ezren voltak. Vajon a miénk milyen lesz holnap? - néztem Moonra.
- Remélem jó. - nevetett. - Most pedig vonszold magad aludni. Holnap is iskola.
Lezártam a gépem és elköszöntem a többiektől. A szobámba mentem és befeküdtem az ágyba. Egy darabig gondolkoztam majd elaludtam. 

1 megjegyzés: