3. Fejezet

Suga szemszögéből:

- Hol az istenben van már San!? - kérdezte Moon.
- Biztos elaludt. - feszített Jimin a tükörben.
- Mindjárt itt lesz! - szólalt meg JungKook.
- Én megmondtam, hogy gondoljuk meg kit veszünk fel! Egy ilyen pisis tuti szarban hagy minket! - akadtam ki.
Sose hallgatnak rám! Annyira elegem van már ebből az egészből. San egy kis taknyos, de ő kell! Miért nem lehetett valaki aki elmúlt 18? Ez a banda egyre röhejesebb...
- Elnézést! - esett be az ajtón San. - Lekéstem a metrót!
- Akkor most menj és öltözz át. - szólalt meg Moon.
San elment átöltözni. Moon elő kereste a táskájából a szerződést.
- NamJoon gondold át még egyszer! - léptem oda Moonhoz.
- Minek? Tökéletes! Helyes, jó a hangja és fantasztikus táncos. Azért mert késik nem dőlt össze a világ. - nevetett.
- De ha barátnője lesz és az egész banda megjárja, vagy éppen valami olyant mond, leéget a fellépéseken, hátráltatja a bandát akkor röhögve fogom azt mondani, hogy én megmondtam.
Megjelent San és elkezdtük a próbát. Jó talán kicsit igazságtalan voltam. Elég jól ment. Már majdnem a végénél voltunk amikor San rám esett. Villám gyorsan szállt le rólam.
- S-Sajnálom! - vörös lett az arca.
- Pont valami ilyet mondtam. - forgattam a szemem.
- Én voltam a hibás. - vakarta meg a tarkóját V.
- S-Sajnálom! - még mindig vörös volt az arca.
- Jól vagy? - kérdezte Santól JungKook.
- I-Igen... - nézett az ablak felé.
- Nyugi csak rám estél ez nem a világ vége. - állítottam le a zenét.
- Elnézést...
- Rendben folytassuk! - csapta össze a kezét Moon.
Folytattuk és örültem mikor a végéhez értünk. Leültem egy székre és elkezdtem inni.
- Merre van a vécé? - kérdezte San.
- Elkísérlek. - álltam fel.
Mögöttem jött. Annyira alacsony, hogy az már vicces. De igaza van Moonnak. Jó hangja van és helyes is. Táncolni sokkal jobban tud mint én, mondjuk az nem nehéz. Bementünk a vécébe és a piszoárhoz léptem. Elkezdtem vécézni és azt hallottam, hogy San bemegy az egyik vécé fülkébe. Ennyire szégyellős? Amint végeztem össze cipzároztam a nadrágom és megmostam a kezem. A csapnak dőlve vártam.
- Mit csinálsz eddig? - kérdeztem.
- Menj ki. - mondta.
- Miért?
- Csak menj ki.
Kimentem és vissza mentem a fiúkhoz. Érdeklődve néztek rám.
- Hol van San? Bele fojtottad a vécébe? - mosolygott Jimin.
- San nagyon szégyellős. - nevettem. - Nem pisilt addig ameddig én ment voltam a férfi vécében. Sőt elment az egyik vécé fülkébe.
- Jól van? - kérdezte ijedten JungKook.
- Semmi baja. - mosolyogtam. - Mikor íratod alá vele azt a papírt?
- Amint vissza jön a vécéből.
Vagy tíz percig vártunk amikor megjelent.
- Minden rendben? - kérdezte Jimin.
- Igen. Csak... - nevetett. - Bele esett a telefonom a vécébe.
- Akkor vehetsz egy újat. - kezdtünk nevetni.
- Szerencsére nem. - hagyta abba a nevetést. - Víz álló, csak kicsit száradnia kéne.
- Legalább az után ejtetted bele miután pisiltél? - kérdezte Hopi.
- Ja. - tette le a földre a telefont. - De lemostam. Vagy az nem számít? - nézett ránk.
- Ez undi. - fintorgott Jimin.
- Fenébe... Pedig nem rég kaptam. - sóhajtott.
Egy darabig néztük a telefont, majd elkezdett csörögni. Most nem az a zene szólt mint tegnap. San földre vágódott és megnézte ki hívja.
- Ohh... - térdepelt. - Anyám hív.
- Vedd fel! - mondta Jimin.
- És még is hogyan? - nézett rá.
- Felveszed és kihangosítod. - mondtam.
- Oké... - fel vette és kihangosította. - Szia anya.
- Hol vagy te?! A kollégium felügyelő tiszta idegbeteg! Hívtuk a kollégiumot és azt mondták nem vagy és ahogy ordibált az a nő. Ugye jól vagy?
- Ja. Jól. De most megyek. - tette volna le a telefont.
- Várjál már! Hova sietsz? 
- Anya! Mond mit akarsz!
- Niki azt kérte kérdezzem meg, hogy mikor mehet. 
- Nem lehetne, hogy ezt később beszéljük meg?
- Miért? Én rá érek. 
- De én nem! - nyomta volna ki a telefont.
- Talán randid van?! Találtál valakit!? Hogy hívják?! Jól néz ki?! 
- Na jó... Megyek szia. - letette a telefont. - Istenem.
- Jó fej anyád van. - nevetett J-Hope.
- Ne is mond... - ült le.
- Ki az a Niki? - kérdezte V.
- Csak a barátnőm. Barátom!
- Jártok?
- Nem. Nem az esetem! - nevettet. - Fiú lány barátság.
- Kollégiumban laksz? - néztem rá.
- Igen.
- Hozzánk is költözhetne. - szólalt meg Moon.
- Nem! Nem lehet! Vagyis így is jó. Mára végeztünk? - állt fel.
- Ja. Könnyen tanulsz. - mosolygott Jimin.
- Végül is. - mosolygott. - Mikor lesz még próba? - ki vett a táskájából egy flakont és inni kezdett.
- Hétfő háromtól. Éneklünk, mert pénteken fellépés és kedden egy tévés műsorban is jelenésünk van.
Hirtelen kiköpte a vizet és köhögni kezdett.
- Most pénteken?! - fordult felénk.
Mi csak bólogattunk. Ő felállt és a hátára kapta a táskáját. Berohant az öltözőbe és pár perc múlva kijött.
- Most megyek. Majd beszélünk. - indult volna el.
- Várj! Ezt alá kéne írnod. - emelte fel a papírt Moon.
Kikapta Moon kezéből a papírt és a tollat majd alá írta a papírt, felkapta a földről a telefonját és elrohant.
- Ez vicces volt. - nevetett V.
- Olyan mintha San mindig versenyt futna az idővel. - nevetett Jimin.
- Hány óra lesz? - kérdezte Kooki.
- Fél egy. - indultam az öltöző felé.
Valami furcsa dolog van Sannal, de nem tudom mi. Ha kell ki fogom deríteni.

JungKook szemszögéből:

- Ez vicces volt. - nevetett V.
- Olyan mintha San mindig versenyt futna az idővel. - és ez tényleg igaz.
- Hány óra lesz? - kérdeztem.
- Fél egy. - adott választ a kérdésemre Suga.
Bement az öltözőbe és én utána mentem.
- Miért nem bírod Sant? - ültem le a padra Sugával szembe.
- Nem tudom... Nekem olyan érdekes. De ha nektek tetszik akkor nekem is. - mosolygott.
- Szerinted egy délelőtt előtt lelehet tudni egy vásárlást?
- Erősen kétlem. - nevetett. - A nagyijához is megy nem?
- Elmegyek a kollégiumába! - pattantam fel a padról és kiszaladtam a táskámhoz.
Elő kotortam a telefonom a táskámból.
- Át jöhet hozzánk MiHi? - néztem a fiúkra.
- Minek? - nevetett Jimin.
- Házit csinálni! - kezdtem hívni MiHit, de V kikapta a kezemből a telefonom. - Add vissza!
- Szia! - szolt bele a telefonba és ki hangosította.
- Hello? - hallottam MiHi selymes hangját.
- JungKook haverja vagyok! TaeHyung. Szóval mivel JungKook egy órán át írná körbe mit akar ezért én elmondom tömören. Örülne ha elmennél vele egy tanulós randira.
- V add vissza! - üvöltöttem és a telefonomért kaptam, de ellépett.
- N-Nem is tudom. Éppen nem vagyok otthon. 
- Gyere át hozzánk! - vetette fel az ötletet V.
- Sajnálom, de más dolgom van. 
- És ha könyvtárba mennénk? - kaptam ki V kezéből a telefonom. - Úgy benne vagy?
- Randi a könyvtárban? - nevetett. - Tegnap azért kaptam egy adag tésztát a mellkasomra mert beszélgettem veled. Most meg randira hívsz? 
- Akkor ez nem randi! Csak egy baráti tanulás a könyvtárba.
- Hányan hallgatják a beszélgetésünket? 
- Sokan! - mondták egyszerre a fiúk.
- Egy feltétellel. 
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Megmutatod a füzeted. 
- Rendben. Találkozzunk az iskola melletti könyvtárban. Szia!
- Szia. 
Letettem a telefont és felnéztem. A fiú szíveket formáltak és szerelmes dalt énekeltek. Megforgattam a szemem és berohantam az öltözőbe. Átöltöztem és rohantam a könyvtárba. El sem hiszem, hogy kettesben lehetek azzal a lánnyal aki tetszik!

MiHi szemszögéből:

Nem azért késtem mert lekéstem a metrót. Inkább azért mert nyolc óra után kezdtem sétálni a próba teremhez. Ennek két oka volt. Egy. Lebuknék. Kettő. Semmi kedvem olyat látni amire még nem vagyok felkészülve. Na jó a lépcsőn felfelé már rohantam, csak, hogy kicsit lásson, hogy igyekeztem ide érni.
- Elnézést! - estem be az ajtón. - Lekéstem a metrót!
- Akkor most menj és öltözz át. - szólalt meg Moon.
Bementem az öltözőbe és az ajtóhoz húztam egy széket. Gyorsan átöltöztem. A sárga bakancsot lecseréltem fekete fehér sport cipőre. A farmert melegítő nadrágra és a fehér pólómat szürkére. Kimentem és elkezdtünk táncolni. Meglepően gyorsan megtanultam a koreográfiát. Már a végén jártunk amikor V meglökött és rá estem Sugára. Nem ám akárhogy estem rá. Ő a hátára esett én meg teljes mértékben rá. A feje mellett támaszkodtam meg. Fel pattantam róla.
- S-Sajnálom! - éreztem, hogy zavarban vagyok.
- Pont valami ilyet mondtam. - forgatta a szemét Suga.
- Én voltam a hibás. - vakarta meg a tarkóját V.
- S-Sajnálom! - mentegetőztem.
- Jól vagy? - kérdezte tőlem JungKook.
- I-Igen... - fordultam az ablak felé.
- Nyugi csak rám estél ez nem a világ vége. - állította le a zenét.
- Elnézést...
- Rendben folytassuk! - csapta össze a kezét Moon.
Folyattuk a táncot. Nem csak én tanultam a táncot, hanem át lett írva az egész nyolc főre. Moon egész éjszaka ezen dolgozott. Hihetetlen. Nagyra becsülöm a fiúkat. Nem értem miért kellet nekik egy új tag. Heten ugyan olyan jók mint most nyolcan. Végre végeztünk az egésszel és nekem pisilnem kell. Merre lehet a vécé?
- Merre van a vécé? - kérdeztem.
- Elkísérlek. - fel állt Suga és elindultunk a mellékhelységbe.
Bementünk és ő a piszoárhoz lépett. Hallottam, hogy lehúzza a nadrágja cipzárját. Berohantam az egyik fülkébe és vártam. Mikor abba hagyta a fáradt olaj ürítést kezet mosott. Rá ültem a vécére és nem tudtam pisilni. Hogy menne ha két méterre van tőlem egy fiú.
- Mit csinálsz eddig? - kérdezte.
- Menj ki. - mondtam.
- Miért?
- Csak menj ki.
Egyik fiú se csinál ilyet... Pisiltem és fel álltam. Mázlimra kiesett a zsebemből a telefonom bele a vécébe. Nem hiszem el! Legalább az után esett volna bele miután lehúzom! Be nyúljak? Ez undi! Kivágtam a fülke ajtaját és belenyúltam a vécébe. Olyan gyorsan szökkentem a csaphoz, hogy egy gepárd megirigyelte volna. Bele tettem a csapba a telefonom és rá engedtem a vizet. Vissza sétáltam a fülkébe és lehúztam a vécét. A másik csapnál megmostam a kezem. Annyira mostam, hogy már fáj. Jó az is közre játszik, hogy forró vizet engedek rá. Mikor végre sikerült alaposan megmosnom a kezem megszárítottam és megnéztem a telefonom.
- Miért kellett bele esned a vécébe? - kérdeztem a telefonomtól.
Nyílt a férfi vécé ajtaja és két srác lépett be rajta. Ne már!
- És akkor... - hagyta abba a mesélést az egyik.
Kivettem a csapból a telefonom és elzárta a csapot.
- Mi történt? - kérdezte az egyik.
- Csak... - uram isten! Ez nem lehet igaz! Kik mások jönnek be a férfi vécébe mint a GOT7 tagjai. Rendben gondoltam, hogy velük is találkozhatok, végül is ugyan itt lettem debütálva. - Csak bele esett a vécébe.
- Nem te vagy a BTS új tagja?! - kérdezte BamBam.
- De. Én. - néztem fel.
- Tényleg alacsony vagy. - nevetett Mark.
- Ez van. - mosolyogtam és a kéz szárító alá tettem a telefonom.
- Újat kellesz venned.
- Víz álló. Vagyis azt mondták az. - nyomtam meg a feloldó gombot. - Semmi baja. Bár még vizes.
- Próbátok van?
- Ja. Na de most rohanok. Sziasztok! - indultam volna el.
- Mi a neved? - kérdezte BamBam.
- San. Chin Sang Hun.
- Még találkozunk San.
Rohantam vissza a próba terembe.
- Minden rendben? - kérdezte Jimin.
- Igen. Csak... - nevettem. - Bele esett a telefonom a vécébe.
- Akkor vehetsz egy újat. - elkezdtünk nevetni.
- Szerencsére nem. - hagytam abba a nevetést. - Víz álló, csak kicsit száradnia kéne.
- Legalább az után ejtetted bele miután pisiltél? - kérdezte Hopi.
- Ja. - tettem le a földre a telefont. - De lemostam. Vagy az nem számít? - néztem rájuk.
- Ez undi. - fintorgott Jimin.
- Fenébe... Pedig nem rég kaptam. - sóhajtottam.
Néztem a telefonom és elkezdett csörögni. Király! A földre térdepeltem.
- Ohh... Anyám hív.
- Vedd fel! - mondta Jimin.
- És még is hogyan? - néztem rá.
- Felveszed és kihangosítod. - mondta Suga.
- Oké... - fel vettem és kihangosítottam. - Szia anya.
- Hol vagy te?! A kollégium felügyelő tiszta idegbeteg! Hívtuk a kollégiumot és azt mondták nem vagy és ahogy ordibált az a nő. Ugye jól vagy?
- Ja. Jól. De most megyek. - tettem volna le.
- Várjál már! Hova sietsz? 
- Anya! Mond mit akarsz!
- Niki azt kérte kérdezzem meg, hogy mikor mehet. 
- Nem lehetne, hogy ezt később beszéljük meg?
- Miért? Én rá érek. 
- De én nem! - nyomta volna ki a telefont.
- Talán randid van?! Találtál valakit!? Hogy hívják?! Jól néz ki?! 
- Na jó... Megyek szia. - letettem. - Istenem.
- Jó fej anyád van. - nevetett J-Hope.
- Ne is mond... - ültem le török ülésbe.
- Ki az a Niki? - kérdezte V.
- Csak a barátnőm. Barátom!
- Jártok?
- Nem. Nem az esetem! - nevettem. Én a fiúkra bukok. - Fiú lány barátság.
- Kollégiumban laksz? - nézet rém Suga.
- Igen.
- Hozzánk is költözhetne. - szólalt meg Moon.
- Nem! Nem lehet! Vagyis így is jó. Mára végeztünk? - álltam fel.
- Ja. Könnyen tanulsz. - mosolygott Jimin.
- Végül is. - mosolyogtam. - Mikor lesz még próba? - inni kezdtem egy ásványvizes flakonból.
- Hétfő háromtól. Éneklünk, mert pénteken fellépés és kedden egy tévés műsorban is jelenésünk van.
Sugárban köptem vissza a vizet és köhögni kezdtem.
- Most pénteken?! - fordultam feléjük.
Bólogattak és berohantam az öltözőbe. Átöltözködtem és kirohantam.
- Most megyek. Majd beszélünk. - indultam volna haza.
- Várj! Ezt alá kéne írnod. - emelt fel egy papírt.
Gyorsan alá írtam, fel kaptam a telefonom a földről és rohantam. Kedden tévés műsor és pénteken koncert... Hogy fogom ezt megoldani?! Pár fekete nem a világ vége. Vagy majd azt mondom a kollégium főnöknek, hogy nagyimat ápolom. Jó dolog, hogy itt van mert használhatom nagyit mentő övnek. Régen azt mondta: "Csillagom. Ha valami baj van akkor mond azt, hogy nekem segítesz." Ő a legjobb nagyi! Haza rohantam és a banyával találtam szembe magam.
- Hol járt kis asszony? - nézett rám dühösen a nő.
- A házi rend nem tiltja, hogy hétvégén elmenjek itthonról. - szaladtam fel a szobámba.
Kipakoltam és az ágyamra dőltem. Percekig mozdulatlanul feküdtem, de megcsörrent a telefonom.
- Szia! - Kooki számán hív engem V?
- Hello? - szoltam bele a telefinba.
- JungKook haverja vagyok! TaeHyung. Szóval mivel JungKook egy órán át írná körbe mit akar ezért én elmondom tömören. Örülne ha elmennél vele egy tanulós randira.
- V add vissza! - hallottam JungKook hangját.
- N-Nem is tudom. Éppen nem vagyok otthon. - ültem fel az ágyon.
- Gyere át hozzánk! - vetette fel az ötletet V.
- Sajnálom, de más dolgom van.
- És ha könyvtárba mennénk? - kérdezte JungKook. - Úgy benne vagy?
- Randi a könyvtárban? - nevettem. - Tegnap azért kaptam egy adag tésztát a mellkasomra mert beszélgettem veled. Most meg randira hívsz?
- Akkor ez nem randi! Csak egy baráti tanulás a könyvtárba.
- Hányan hallgatják a beszélgetésünket? - kérdeztem. Tuti mindenki ezt hallgatja.
- Sokan! - hallottam a fiúk hangját.
- Egy feltétellel.
- Igen?
- Megmutatod a füzeted. - kíváncsi vagyok miket rajzol.
- Rendben. Találkozzunk az iskola melletti könyvtárban. Szia!
- Szia.
Fel álltam és rohantam a könyvtárba.