2015. február 8., vasárnap

2. Fejezet

MiHi szemszögéből:

Péntek reggel van és az iskolában ülök. Hol van JungKook? Lehet késik. Kicsit félek. Rajta kívül még senkit nem ismerek. Na jó ott vannak a lakó társaim, de akkor is. Még percekig a gondolataimba voltam temetve amikor megjelent Kooki.
- Szia! - mosolygott rám és leült mellém.
- Szia. - tegnap azt mondta Jean, hogy maradjak távol JungKooktól. De én semmit nem akarok tőle, vagyis talán... De ő biztos nem. - Azt hittem sose jössz.
- Rám vártál? - nézett rám nagy kerek szemeivel.
- Igen. - bólintottam.
- Csak elaludtam. Megint. - kezdett a táskájában keresgélni.
Én is kipakoltam a cuccom. Mikor vissza néztem azt vettem észre, hogy Kooki rajzol.
- Mit rajzolsz?
- Semmit... Csak firkálom. - tette a füzetére a tolltartóját.
- Pedig megnéztem volna. - fordultam el.
Becsengettek és elkezdődött az óra. Unalmasan telt. Ebéd szünetben JungKookkal ettem. Megadtuk egymásnak a telefon számunkat. Nagyon kedves és érdekes. Kicsit félénk, de gondolom a barátai előtt nem ilyen.
- MiHi te honnan jöttél? Vagy hol éltél eddig? - beszélt nekem tele szájjal.
- Honnan jöttem? Még kiskoromban Európába költöztünk a szüleimmel.
- És Európában hol? Franciaország? Anglia?
- Magyarország.
Na szerintem halvány fogalma sincs miről beszélek. Erre, hogy jöttem rá? Úgy néz rám mint amikor az ember a tanárra néz matek órán.
- Biztos... - folytatta az evést és én elkezdtem kuncogni. - Mi az?
- Vicces amikor nem értesz valamit. Olyan vicces arcot vágsz.
Erre ő is csak nevetni tudott. Hirtelen valaki ledobta a tálcáját JungKook és közém az asztalra.
- Sziasztok! - köszönt MinHe.
- Szia. - köszöntünk neki vissza.
- Mond csak új lány mit akarsz JungKooktól? - fordult felém.
- Semmit.
- Tényleg? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen. - bólintottam.
- Értem... De nem szeretem ha valaki hazudik. - megfogta a kajám és az egészet rám öntötte. - Hopsz. De ügyetlen vagyok. - mosolygott gúnyosan.
Fel álltam és kirohantam a mellék helységbe. Utálom az ilyen embereket. Legszívesebben az összeset pofon vágnám egy... kanállal! Én és az erőszak... Gratulálok MiHi!
Elkezdtem kimosni a ruhámból a kaját. Mért ma kellett tésztát kérnem? Ehettem volna salátát.

Jean szemszögéből:

- Ez az új csaj kikészít. - álltunk a sorban MinHevel. - Ma egész nap az én JungKookomon lógott.
- Szerintem nem akar tőle semmit. - vettem egy tálcát.
- És ezt miből szűrted le idióta? - nézett rám.
- Biztos rá akkor mászni... - forgattam a szemem.
- Na látod!? Te is észre vetted! - most ki az idióta?
- Mit kér kisasszony? - kérdezte a konyhás nő.
- Salátát és egy epres kocsonyát. De a salátában több legyen a répa. Vigyázok az alakomra. - mosolygott. - Ha már ön nem teszi meg. - mérte végig a konyhás nőt.
Mindig megkel valakit aláznia? Sóhajtottam és én következtem. MinHe előre ment.
- Sajnálom a nevében. - hajoltam meg.
- Semmi baj. - mosolygott a nő. - Mit kérsz?
- Hmm... Nagyon finomnak néznek ki a mai ételek. Legyen tészta, hússal és szusival. Desszertnek pedig citrom fagyit.
Megkaptam a kajám és indultunk leülni az asztalunkhoz amikor MinHe észre vette MiHit és Kookit. Ebből balhé lesz. Nagyon nagy balhé.
- Az a szuka! - háborodott fel MinHe.
Olyan gyorsan ment oda hozzájuk, hogy észre se vettem, hogy elment. Beült közéjük.
- Sziasztok! - köszönt MinHe.
- Szia. - köszöntek neki vissza. Én megálltam mögöttük.
- Mond csak új lány mit akarsz JungKooktól? - fordult MiHi felé.
- Semmit.
- Tényleg?
- Igen. - bólintott.
- Értem... De nem szeretem ha valaki hazudik. - megfogta MiHi kajáját és rá öntötte. - Hopsz. De ügyetlen vagyok. - mosolygott gúnyosan.
MiHi felállt és elrohant. Hogy lehet valaki ekkora bunkó?! Ledobtam a tálcám az asztalra.
- Miért kell minden lánnyal ezt csinálnod aki hozzám szól? - állt fel Kooki.
- De hát életem... - nézett JungKookra.
- Hagyjál békén! - ordított JungKook.
Mindenki minket nézett. A héten ez a tizenötödik balhé. Már nekem is nagyon elegem van ebből.
- De az a fruska hibája az egész! - ordított vissza MinHe.
- A te hibád! - néztem a hárpiára akit eddig a barátnőmnek mondtam.
- Mi? - nézett rám.
- Egy elkényeztetett liba vagy! Elegem van belőled! Akár mit mondok idióta vagyok! Te vagy az idióta liba! - elrohantam MiHi után.
Bementem a vécébe és láttam, hogy a pólóját próbálja mosogatni.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle és ő rám nézett.
- Igen. - mosolygott. - Szerinted otthon kitudom mosni?
- Persze! Majd kimosom én. - elegem van, hogy mindig MinHe után takarítom a szart amit ő hátra hagy.
- Köszönöm. - hajolt meg.
Végül is. Nem ártana egy új barát. Délután haza indultunk amikor MiHi észre vett egy plakátot.
- Ebben a bandában van JungKook. - néztem a plakátra.
- A BTSben? - nézett rám.
- Eddig nem vetted észre? - nevettem.
- Egyáltalán nem. Kicsit ismerős volt, de nem gondoltam volna. - kezdte olvasni. - Ma maghallgatás lesz nekik. De csak fiúknak.
- Gondolj bele milyen menő lenne, ha elmennénk fiúnak öltözve és sikerülne. - nevettem
- Az menő lenne. - kezdett ő is nevetni.
Haza mentünk és elmentem átöltözni, mire kijöttem a szobámból addigra MiHi eltűnt.

MiHi szemszögéből:

Jean nagyon jó ötletet adott. Amint haza értünk átöltöztem és rohantam a városba. Elmegyek arra a meghallgatásra, ha esik, ha szakad. De kellenének fiú cuccok. Metróval elmentem a plázába. Mivel kezdjem? Kell egy paróka. Elindultam egy kellékes boltba. Rengetek cucc van itt. Elkezdtem barna parókák között keresgélni. Milyen kéne? Egy kicsit hosszabbat választottam majd vágok rajta ha kell. Vettem alá egy paróka hálót. Pár karkötőt ami fiús és egy neves nyakláncot amin az állt, hogy Lol. Irány a következő bolt! Cipőt is vettem. Egy sárga bakancsot és egy sport cipőt. A következő a ruha bolt volt. Na itt bevásároltam rendesen. Három hatalmas szatyorral jöttem ki az üzletből. Bementem a gyógyszer tárba és vettem fáslit. Valamivel el kell rejtenem a melleimet, ha nem is nagyok akkor is. Fél négyre mindenem meglett. Elindultam haza fele. Mikor beestem a kolesz ajtaján Jean észre vett.
- Mi ez a sok cucc? - nevetett.
- Csak vásároltam. - mosolyogtam és felmentem a szobámba.
Elő vettem a szürke táskám és bele pakoltam pár cuccot. A sárga bakancsot, egy fekete pólót és hosszú farmert, bele tettem a a parókát és a paróka hálót. Pár karkötőt és a nyakláncot és rohantam egy nyilvános vécébe. Villám gyorsan át öltöztem. Kimentem a tükörhöz és magamba szerettem. Tök jól nézek ki fiúnak. Bár furcsa, hogy nincs rajtam melltartó, de a fásli mindent megold. Nézegettem magam a tükörbe. Egyáltalán nem látszik, hogy lány vagyok. Az oké, hogy fiúnak nézek ki, de beszélnem, járnom és viselkednem is úgy kéne. Hogy viselkednek a fiúk? Például JungKook. Szerény és kedves. Nem gusztustalan, vagyis eddig nem tűnt annak. Mool. Ő gusztustalan és vicces, de közben kedves és aranyos. Akkor én nem leszek gusztustalan. Nem is vagyok az. A hangomon talán nem is tűnik fel, hogy lány vagyok. Esetleg egy kicsit megpróbálom mélyebben beszélni. És a járás? Zsebre vágtam a kezem és elkezdtem sétálgatni. Ez nem is olyan nehéz.
A hátamra vettem a táskám és elindultam a helyszínre. Zsebre tett kézzel mentem végig az utcán. Amikor elmentem lányok mellett rám néztek és suttogni kezdtek. Látszik, hogy lány vagyok?
- E-Elnézést... - szólt utánam valaki.
Vissza fordultam és egy idegen lánnyal találtam szembe magam.
- Tudok segíteni? - szólaltam meg.
- E-Esetleg... Mennyire hülye vagyok... Biztos van barátnőd. - majdnem elröhögtem magam.
- Nincs barátnőm, de most sietek. - mosolyogtam.
- Sajnálom. - hajolt meg.
Ez tőlem is gonosz volt. Egy szegény lány felakart szedni, de én elküldtem. Mondjuk az rosszabb lett volna ha elkérem a telefon számát és sose hívom.
Egész hamar oda értem a válogatásra. Egész sokan voltak. Leültem és vártam. És én hülye majdnem keresztbe raktam a lábam. Kicsit terpeszben ültem és hátra dőltem. Mire én jöttem elmúlt fél öt. Bementem és meglepetésemre JungKook is ott volt. Jeannak igaza volt.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Szia! - köszöntek vissza kórusban a fiúk.
- Mi a neved? - kérdezte JungKook.
Na ezen nem is gondolkoztam.
- Öm... Chin Sang Hun. De csak San. - túrtam bele a parókába.
- Hány éves vagy? - kérdezte egy vöröske.
- 17.
- Ugyan annyi mint te! - nevetett egy szökés barna hajú fiú és Kookira nézett.
Elhúztam a szám és követett engem is JungKook.
- Kezd. - szólalt meg egy teljesen szőke fiú.
Ezt se vettem számításba. Elkezdtem gondolkodni és arra jutottam, hogy a banda egyik régi számát fogom énekelni. El is kezdtem. Olyan ideges voltam, hogy rezgett a lábam és remegtem. Mire a szám végére értem megnyugodtam. Elkezdtek tapsolni. Ez is váratlanul ért.
- A tánc, hogy megy? - kérdezte a vöröske.
- Egész jól. - néztem rá.
- Lássuk.
Elkezdtem táncolni. Mi mást táncolhattam volna mint GOT7től az At. Természetes.
- Ő kell! - szólalt meg a másik hatalmas mosollyal az arcán.
- Tényleg? - nézett a fiúra a vörös hajú. - Még egy taknyos?
- Pontosan! - nevetett JungKook és fel állt és oda jött hozzám. - Jeon Jeong Guk vagyok. De hívj csak JungKooknak. - fogott kezet velem. - Milyen kicsi kezed van.
- Genetika... - szólaltam meg.
- Kim Tae Hyung vagyok! - lépet közelebb hozzám a szökés barna hajú fiú. - De csak V.
- Park Ji Min. - mosolygott.
- Jung Ho Seok, de elég ha J-Hope, vagy Hopi. - fogott kezet velem.
- Kim Seok Jin. - fogott kezet. - A legidősebb.
- Kim Nam Joon. - mosolygott a szöszke. - Rap Monster.
- Min Yoon Gi. A barátaimnak Suga, de neked YoonGi. - állt fel a helyéről a vöröske.
Nagyon komoly fiú. Megértem, hogy új vagyok a bandában. Ami eszméletlen, de kicsit lehetne kedvesebb velem.
- Ugyan már Suga! - karolt át Jimin. - Légy vele kedvesebb.
- Nem csak legfiatalabb, hanem legalacsonyabb is. - nevetett V.
Megcsörrent a telóm. Én hülye! Mi maradt a csengő hangom? Katy Perry Dark Horse. Olyan gyorsan kibújtam ki Jimin karja alól, hogy ő majdnem a földre esett. Elő vettem a telefonom és fel vettem.
- Igen? - szóltam bele.
Erre csak Niki ordítása jött válaszul.
- Jól vagy? - kapcsoltam magyarba.
Igen! Nem is tudtam, hogy olyan cuki unoka öcséd van!
- Niki... Három évvel fiatalabb nálad.
És? Na de nem az a lényeg. Megengedték, hogy elmenjek időnként hozzád.
Na jó... Ezt a részt cikinek veszem. Muszáj elmondanom? Nagyon égő. A lényeg, hogy olyan öröm láz jött rám, hogy ordítottam. Utána ráeszméltem, hogy fiú vagyok.
- Majd hívlak. Szia. - tettem le a telefont és a fiúk felé fordultam. - Sajnálom.
- Olyan vagy mint egy lány. - nevetett J-Hope.
- Miért? - húztam fel a szemöldököm.
- Kicsi a kezed. Alacsony vagy. Lány hangod van. Lányos a csengő hangod és örömödben sikítasz.
- Unoka tesómnak sikerült a műtétje. - kezdtem mű könnyeket hullatni. - Még csak 15 éves, de már küzd a here rákkal.
- Sajnálom. - hajolt meg Hopi.
- Mekkora érzéketlen dög vagy Hopi. - lökte oldalba a barátját Jimin. - Nincs kedved meginni velünk valamit? Annak örömére, hogy tag vagy és, hogy uncsidnak nincs here rákja?
- Hát? - néztem a telefonom képernyőjére. Öt óra van. Nyolcra haza kell érnem. - Benne vagyok.
Elindultunk a folyosón lefele a lépcsőn. Csörgött a telefonom. Miért most hív mindenki?
- Igen? - szóltam bele.
MiHi! - hallottam Mool hangját. - Hol vagy?
- Ömm... valahol. Miért?
Csak nem részegre iszod magad? - nevetett. - Semmi.
- Hova gondolsz? - nevettem. - Na majd beszélünk szia. - letettem a telefont és már kint voltunk az épületből. - Most hova? - fordultam a fiúk felé.
- Mivel te és JungKook nem ihattok alkoholt ezért oda megyünk ahol kapunk alma levet. - nevetett Rap Monster.
- Vicces vagy. - mosolyogtam.
Elindultunk és beültünk egy elég elegáns helyre. Leültünk és észre vettem Moolt. Sört iszik? De hisz csak 15 éves! Az a kis pisis! Akkor ezért kérdezte hol vagyok.
- Hé San. - lökdösött oldalba V. - Mit nézel azon a pár kölykön?
- Azt, hogy sörözgetnek. - néztem el Moolról.
- És? - kérdezte JungKook.
- Az egyik tuti nincs 18 éves. - álltam fel.
Oda mentem az asztalukhoz.
- Sziasztok. - ültem le.
- Hello? - nézetek rám.
- Az előbb láttam pár rendőrt erre jönni. Tudtom szerint itt kérnek személyit. - fel álltam. Mool és a haverjai futni kezdtek és ott hagyták a söröket. Jól tudtam, hogy még egyik se 18.
Vissza mentem a helyemre és leültem. A fiúk csak úgy néztek rám.
- Mi az? - kérdeztem tőlük.
- Mit mondtál nekik? - kérdezte Jin. - Úgy rohantak, mint akiket pisztolyból lőttek ki.
- Csak annyit, hogy láttam rendőröket erre jönni. Utána rohantak. - nevettem.
- Szép volt! - emelte pacsira a kezét Jimin és én bele csaptam.
- Mond csak San. - nézett rám JungKook. - Nem ismersz véletlenül egy Chin Mi Hi nevű lányt.
- Nem. - nem ismerem saját magam. Azt se tudom miről beszél Kooki. - Miért?
- A neved, de tudom, hogy hülye kérdés volt.
- Sok Chin nevű ember él itt. - nevettem.
- Mit hozhatok az uraknak? - kérdezte a pincér nő.
- Hat sört és két kólát. - mondta Moon.
- Rendben. Máris hozom. - ment el a nő.
- Tízből mennyi? - kérdezte J-Hopi és rám nézett.
- Mi? - néztem rá.
- Dögös? - elkezdtem köhögni.
- Ömm... hetes? - hagytam abba a köhögést és értelmetlenül néztem.
- Tökéletes! Szerintem is! - nevetett Hopi.
Egész délután beszélgettünk a fiúkkal. Vicces volt. Holnap próbára kell mennem. Hétkor elköszöntem tőlük és rohantam egy nyilvános vécébe. Vissza vettem a rendes ruhám és haza mentem. Nyolc előtt pár perccel estem be a kollégium ajtaján. Jaen úgy esett a nyakamba.
- Hol voltál?
- Nagyimnál. De most megyek alszok. - indultam fel a szobámba.
Ledobtam a cuccom és betettem a szekrénybe. Átöltöztem és bedőltem az ágyba. Holnap próba. Na ne! Az azt jelenti, hogy előttük kel átöltöznöm?!

JungKook szemszögéből:

- San egész jó fej. - dőlt le a kanapéra J-Hope.
- Az. - nevetett Jimin. - Jó fej és vicces.
- Szerintem furcsa. - ült le Hopi mellé Suga.
- Mégis miért? - kérdeztem értelmetlenül.
- Nektek nem az? - nézet ránk.
- Szerintem nem. Laza és menő. - mosolygott Moon. - Tényleg Kooki. Mi a helyzet azzal a csajjal?
- Semmi. Megtudtam, hogy Magyarországon élt.
- Más? - nézett rám V.
- Nem igazán volt másra időm mivel az a csaj aki belém van esve. Ma már biztosra veszem. Kis balhét rendezett ebéd közben. MiHire borította a kajáját és a barátnője mindennek lehordta. Vicces volt, de utána nem beszéltem MiHivel.
Suga felállt és fejbe vágott. A fejemhez kaptam.
- Ezt miért kaptam? - néztem rá dühösen.
- Egy hülye pöcs vagy... Azért. Ha egy nő elrohan akkor menj utána. Ne pedig játssz a farkaddal! - ült vissza le.
- Kösz... Senki nem mondta mit kell csinálnom ilyenkor.
- Miért? Már elég idős vagy ahhoz felvilágosítsunk mit csinálj az ágyban? - kezdtek nevetni a többiek.
- Szemetek vagytok! - berohantam a szobámba.
Annyira utálom őket ilyenkor. Miért kell folyton szekálniuk? Miért kell szívatniuk? Annyira elegem van már ebből! Jimin és V se túl idős! Csak két év! Néha arcon vágnám őket! Elképzelem, hogy arcon vágom Jimint. Annyira jó érzés. De ha Sugát vágom arcba akkor még inkább jó érzés. És ha mindenkit akkor az mindennél jobb.
Jó már megint túl mentem mindenen. Néha azon gondolkodom, hogy részegre iszom magam és össze esek egy kuka mellett. Menő lenne és akkor nem hívnának kölyöknek. Ez a szó. UTÁLOM. Olyan lekicsinyítő! Én is ember vagyok! Fiatalabb ember! Alig várom, hogy legyen barátnőm és felvághassak vele. MiHi olyan szép, de biztos van valakije. Ha nincs akkor eljönne velem randira? Vagy megcsókolna? Esetleg tovább mennék egy csóknál? Milyen lehet egyenruha nélkül? Biztos szexi. Ne! Ne már! Már megint szórakozik velem kicsi Kooki!
- JungKook! Gyere enni! - ordított Jin.
Miért most?
- Mindjárt megyek! - ordítottam.
Gondoljunk másra. Autók. Kutyák. Papir. Ceruza. Poszter. Vagy öt percig az ágyamon ültem és próbáltam másra gondolni. Amikor láttam, hogy nem olyan vészes kimentem. Már az asztalnál ültek a többiek.
- Mit csináltál? - kérdezte Jimin.
- Rajzoltam. - ültem le Suga és V közé. - Mi a kaja?
- Pizza. - adott mindenkinek tányért Jin. - Négy nagy van. Sajtos, szalámis, ananászos és gombás.
- Sose rendelsz tengeri gyümölcsöset! - dőlt az asztalra J-Hope.
- Van két kezed és egy rohadt nagy szád! Felhívod a pizzázót és rendelsz ha kell! - nézett dühösen Jin.
- Jó. Bocs. Köszi, hogy rendeltél pizzát. - mosolygott Hopi.
- Igazán nincs mit!
Felálltam és a tányéromra tettem egy sajtosat és egy gombásat. Vissza ültem és elkezdtem enni. Megcsörrent a telefonom és fel vettem.
- Szia MiHi! - köszöntem bele a telefonba és ledobtam a pizza szeletet a tányéromra. Fel álltam az asztaltól.
Szia. Bocsáss meg hogy ilyenkor zavarlak. Most jutott eszembe valami. 
- Nem baj. Úgy se fekszek le éjfélig.
Azért aludj. Mert... Na mindegy. Annyit akartam, hogy megtudnád adni a matek házit? Nem írtam le.
- Persze! - berohantam a szobámba és elő kaptam a matek füzetem. - 56. oldal kettes feladat az egész.
Köszönöm. És figyelj. - csend lett.
- Igen? Itt vagy még?
Ha valaki táncolni jár akkor közös öltöző van? Ugye? 
- Általában igen. Miért?
Csak barátnőm szégyellős és gondoltam te tudod. 
- Ja értem. - indultam kifele a szobámból. - Más valami?
Többi meg van. 
- Figyelj MiHi. - vakartam meg a tarkóm. - Holnap mit csinálsz?
Sok dolgom van. Jaen elhívott vásárolni és még nagyimhoz is el kell mennem. 
- Értem... Akkor jó éjt. Szia.
Neked is. Szia. 
Letettem a telefonom és vissza ültem az asztalhoz. Vissza utasította, hogy elhívom valahova. Biztos van valakije. Annyira hülye vagyok. Ő csak barátkozni akar velem. Tovább kezdtem enni a pizzám.
- Na mit mondott? - néztek rám a fiúk.
- Csak a matek házi kellett neki és amikor megkérdeztem mit csinál holnap azt mondta nagyijához megy.
- Hát ez... Lerázott. - fordult el Jimin.
Őszintén nagyon rosszul esik. Ő az első ember aki vissza utasít. Ő az első ember akit elhívtam valahova.
Megettem a pizzám és elmentem zuhanyozni. Amint lezuhanyoztam beültem a tévé elé és filmet néztem. Fél egykor pedig elmentem aludni. Korábban kellet volna mennem mert nyolckor próba van. San egész jó fej. Végre van még egy tag aki olyan mint én. Ugyan olyan fiatal.

2 megjegyzés:

  1. Ez ez !! Siess a kövivel!!! Nagyon jóó ^^~

    VálaszTörlés
  2. Jin hogy beoltotta már Hopit!Amúgy nagyon jó a blogod csak igy tovább😁😁😁😁😁

    VálaszTörlés