2. Évad 31. Fejezet: Megzsarolva és összetörve +16

MiHi szemszögéből:

Nem tudom miért, de első SMS-re ugrottam. Őszintén megmondva, nagyon félek SungKitól... Inkább rettegek attól, hogy mekkora hatalma van az apjának felettünk és elég, ha ő azt mondja az édes apucinak, hogy én vagy Bingo valami olyat tettünk ami nem szabályos akkor a nagy főnök nem fog utána járni. Egyszerűen kitesz minket. Már így is eléggé kihúztam a gyufát JoonHyenél. Szóval most éppen Su lakásába tartok mert beszélni akar velem.

Már a liftben állok és várom, hogy felérjen arra az emeletre ahol SungKi lakása van. Hogy lehet egy 18 éves fiatal kölyöknek saját lakása Szöul legdrágább felhőkarcolójában? Nem mintha nem tudnám a választ, de akkor is... Az ilyen dolgok nem hagynak nyugodni.

Megáll a lift és kinyílik az ajtó. Érdekes módon egy nem túl hosszú folyosón találom magam ahol mindössze két hatalmas nagy fa ajtó áll. Azt ne mond, hogy az egész negyvenedik emelet az övé. Pedig itt nincs másik ajtó, csak ezek. Az ajtó elé lépek és megnézem mi van kiírva rá. Byul Sung Ki. Csak jó helyen járok. Mondjuk csodálom, hogy nem aranyból van az ajtó.

Megnyomom az ajtó melletti gombot mire bentről kihallatszódig a csengő egész kellemes hangja. Hallom, hogy valaki az ajtóhoz siet és kinyitja azt. Ahogy meglát elmosolyodik és az ajtó keretnek dől, majd végig mér. Semmi érdekeset nem találhat rajtam. A hosszú fekete hajam kivasalva és kiengedve lóg a hasamig. A hosszú ujjú sötétkék póló ami csak a derekam tetejéig ér és a világos - szinte már fehér - hosszú, szűk farmer se túl érdekes a fekete boka bakanccsal aminek mindössze tíz centis sarka van. Semmi több nincs rajtam, még egy táska se, mert a kulcsom, pénztárcám és a telefonom könnyen befér a nadrágom zsebébe.

- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar ide érsz. - ismét végig mér, majd a szemembe néz. - Nagyon dögös vagy.

- Köszi... - pillantok le a szeméből. A földet kezdem bámulni, remélve, hogy valami biztonságot nyújt a márvány padló, de minden hiába. A kínos bókok ugyan úgy érnek annak ellenére is, hogy nincs köztünk szemkontaktus,

- Gyere csak beljebb, cicám. - hátrébb lép és beenged a lakásába.

Hátra tűröm a frufrum és beljebb lépek. Nem szabad elveszítenem a bátorságom vele szembe. Határozottnak kell lennem. Az kell még, hogy megérezze, hogy rettegek tőle, ha a kutyáknál ez beválik, akkor SungKi-nél is. Nem sok különbséget látok a két állat között, bár aljas dolog, hogy egy szegény kutyával hasonlítom össze. 

Elhagyva a márvány padlód, sima fenyő padlón találom magam és megcsapja az orromat a drága illatosító keveréke a még drágább parfümmel. Felnézek és egy álom lakásban találom magam. Előttem egy olyan konyha ami talán többet ér mint anyáék háza Magyarországon. Jobbra és barra pár lépcső fokkal lejjebb az egész konyhát meglehet kerülni, így a nappaliba lehet eljutni. Vagyis amennyit láttam az egészből csak ez lehetséges. Balra egy ajtó van, ugyan úgy mint jobbra. A baloldali ajtó előtt egy biliárd asztal, a jobb oldali előtt pedig egy nagyon szép bárpult egy gyönyörű zongorával amiről mindig is álmodtam mióta vissza jöttem Koreába. Az egész lakás körül padlótól plafonig érő ablakok vannak. Eszméletlen ez az egész lakás. Hatalmas és eszméletlen.

- Tetszik? - lép mellém és a derekamon kezdi el pihentetni a kezét amitől kirázz a hideg. nem csak azért mert nem kedvel, azért is mert pasim van. - Kérsz valamit inni? - indul meg a bárpult felé. Szerencse levette rólam a kezét kérés nélkül.

- Nem kérek. - válaszolom teljesen magabiztosan. Igaz, hogy a magabiztosságom a béka seggét súrolja az ujjaival, de akkor is. - Mond el miért hívtál ide. Haza akarok menni, más dolgom is lenne.

- Csak veled akartam lenni, Noona. - rántja meg a vállát. - Felőlem haza mehetsz. - ahogy meghallom a mondatot amire a szívem mélyén vártam, megfordulok és teszek egy lépést az ajtó felé. - De akkor sajnos nincs más választásom mint elmondani az apámnak, hogy drogozol.

Megtorpanok a hír hallatán és moccanni se tudok. Nem jut vér az agyamba, a szívem több ütemet is kihagy és levegőt venni is elfelejtek. A lábam azon van, hogy feladja a szolgálatot és menten össze roskadjak mint egy kártyavár. Uralkodok magamon és nyelek egyet, majd megfordulok és vissza nézek rá. Nem tudom elhinni, hogy mindent megtehet amit akar. Érzem, hogy az arcomban egy csepp vér sincs és bizonyára most úgy nézek ki mint egy hulla.

- Mégis csak szeretnél inni valami? - emeli fel az egyik üveg alkoholt amire én csak bólintok mivel úgy se tehetek mást. Vissza él a helyzettel, hogy az apjának dolgozom. - Gyere akkor. Ülj csak le! - mutat a tekintetével az egyik bárszékre.

Össze szedve minden erőm, elsétálok a székhez és felülök rá, majd az arcát kezdem fürkészni, de semmi érzést nem látok. Összesen a gúny és a nagyképűség jön le az arcáról amint észreveszi, hogy nézem és mosolyogni kezd. Elém teszi a pohár barna színű alkoholos italt, majd a pultra dől és várja, hogy megigyam. A probléma az, hogy nagyon rosszba vagyok az alkohollal. Nem akarom meginni, mert tudom, hogy hamar eléri nálam a nem kívánt hatást.

- Valami baj van, édesem? - hagyja el az arcát a mosoly és helyette egy hazug aggódás telepszik a pofájára amitől hányni tudnék.

- Nem szeretem az alkoholt. - jelentem ki és a pohárra nézek, mire ő megfogja az üveg poharat és úgy ahogy van megissza a barna alkoholt, majd jó erősen az asztalra vágja amitől én eléggé megijedek és megrezzenek, szinte már lehunyom a szemem és hátrébb ugrok az asztaltól úgy fél méterrel.

- Ennyi... - jelenti ki, majd megkerülve a bárpultot mögém lép és a hajamat kezdi el piszkálni. A hajam alá nyúl és a vállam felett átvíve a hátara dobja, majd átkarol és a száját a fülem tövére nyomja. Ismét csak a hideg rázz ki és a tudat kezd zaklatni, hogy JungKooknak ezt soha nem szabad megtudnia.

- Ha-Hagyd abba. - szólok rá, de ő csak folytatja és már a keze is bele megy a játékba. A hasamon kezdni el felfelé vezetni a kezét. - Elég! - ordítom el magam, mire ő nem lép el tőlem csak fel emeli a száját a nyakamról - Ehhez már nincs jogod!

- Hogy mondjam, hogy megértsd...? - suttogja a fülembe. - Ha nem engedett, hogy tapogassalak akkor kénytelen leszek Shyot is belekeverni a dolgokba. Talán ő kicsit jobban áll, majd ehhez az egészhez. - lép el tőlem.

Megijedek a tudattól, hogy Shyoban fele ennyi bátorság és önbizalom sincs mint bennem. Tudom, hogy szegényt bárki képes lenne bántani. Kifordulok a székről. Nincs más választásom. Bele kell mennem a piszkos játszmájába. Nem mintha élvezném, hogy hozzám ér, de Shyo nem fog azért szenvedni mert én gyáva voltam!

Lassan állok fel és kezdem a mellkasát bámulni. Nem akarom, hogy úgy érjen hozzám mint JungKook. De ha nemet mondok akkor beadja az apjának, hogy drogozok és minden bizonnyal Shyoval fogja azt tenni amire most velem készül.

Lehunytam a szemem és ökölbe szorítottam a kezem. Hallom, hogy lép felém egyet, majd a keze a nyakamra kalandozik és erőszakosan húz közelebb magához. Fájt ahogy a nyakamat szorította, de csak egy halk nyöszörgés hagyta el a szám. Kinyitottam a szemem és talán ha pár centi választott el minket egymástól. Elmosolyodott és a nyakamra hajolt. Elengedte a nyakam és a pólóm nyakát kezdte lentebb cibálni, hogy egész nagy felülethez hozzá jusson és minél jobban ki tudja szívni a bőröm. Soha nem volt velem ilyen durva se Kooki se Hwo. Olyan erővel szívta a nyakam, hogy kénytelen voltam a vállába kapaszkodva tartani magam. Ha ellenkezek, csak én járok rosszul és persze a lányok.

- Mond, hogy akarod, hogy hozzád érjek... - suttogja a fülembe. - Mond, hogy azt akarod, hogy végig húzzam a kezem a melleden...

- Miért...? - csorbul el a hangom és a sírás vissza tartástól alig bírok beszélni, de muszáj megszólalnom.

- Csak hozzád akarok érni... - lép tőlem hátrébb és vállat von. - Azt azért nem kérhetem, hogy lefeküdj velem miközben pasid van. Csak annyit kell tenned, hogy fekszel még én kiélem a vágyaimat és fogdoslak. Ennyi az egész. - mér végig. - A másik oldalon van a szobám. Nincs más dolgod mint bemenni, leöltözni és az ágyamba feküdni. - mosolyodik el és megkerülve vissza megy a bár pulthoz.

Jelen pillanatban azt se tudom hol vagyok. Azt akarja, hogy... hogy meztelenre öltözzek neki?!

Csak állok és egy világ omlik össze bennem. A légzésem felgyorsul a szívverésemmel együtt. Megremeg a lábam és csak a csontjaim tartanak össze.

- Gyerünk... - szólal meg. - Telik az idő...

Megemelem a lábam és elindulok a szobájába, fellépek a lépcsőn, majd le a másik oldalán és a szoba ajtajához sétálok. Megállok előtte és egy könnycsepp tőr utat magának. Durván törlöm le az árvát az arcomból és nyitok be a szobába. Megremegek amikor meglátom a megágyazott ágyat. Elakarok futni. Minél messzebb SungKitól.

Beljebb lépek és bezárom magam mögött az ajtót. Uralkodnom kell, majd magamon. Kipakolok a zsebemből, majd leveszem a pólóm és abban a pillanatban nyílik a szoba ajtaja. Oda se nézek mert tudom, hogy ki jön be rajta.

- Vékony vagy. - sétál az ágyhoz, majd a kezébe veszi a pénztárcám és a telefonom és a szekrénye tetejére teszi. Vissza lép az ágyhoz és rá ül velem szembe. - Öltözz tovább.

Hatalmasat nyelek. Leguggolok és kikötöm a csizmám és leveszem. Felegyenesedek és kigombolom a nadrágom, majd a sliccet is lehúzom. Lassan kezdem el lefele tolni a gatyám és amint a teljesen lent van kilépek belőle. Zavaromban oldalra nézek és a hajamat a vállam felet előre húzom.

- Gyere ide. - nyújtja ki a kezét.

Kénytelen vagyok közelebb lépni hozzá, mire ő az ölébe ültet és a combomnál fogva ültetett magán feljebb. Nem mertem a szemébe nézni az arcára se. Annyira utálom és annyira zavarban vagyok, hogy nem megy.

- Emeld feljebb a fejed. - utasít megint.

Felnézek a plafonra és lehunyom a szemem. A keze a hátamat simogatja és közben a nyakamhoz hajol és a nyakamhoz érinti a száját. Kiráz a hideg ahogy falni kezdi a nyakam. Csak az ölébe ülök, a karjaimat magam mellett lógatom. Nem akarom, de muszáj.

Szívja és pirosra nyalja a nyakam, annyira, hogy már fáj. Elhajol tőlem mire én lehajtom a fejem és kinyitom a szemem. Megrázza a fejét és sóhajt egyet.

- Mi lenne, ha egy kicsit... élveznéd a helyzetet? - simít az arcomra. - Pont olyan vagy mint egy gumi nő... Legalább egy kicsit nyögj. - leültet magáról, majd végig mér. - Vedd le a melltartód és nyögj amikor kényeztetlek. Ha nem élvezed akkor kénytelen leszek Shyoval ezt tenni.

Azonnal a hátamhoz nyúlok és kikapcsolom a melltartóm, majd a többi ruhámhoz teszem és hátra dőlök, majd hátat fordítok neki mire ő azonnal mellém dől és a comboktól felfelé kezdi el vezetni a kezét. Nagy levegőt veszek amint könnyedén simít végig a fedetlen mellemen, majd a markába veszi és közelebb húz magához. Lehunyom a szemem és hangosan engedem ki a levegőt. Szorít a fogásán, majd hangosan nyögök fel. Majdnem tíz percig masszírozza a keblemet még meg nem unja ezt a pózt és a hátamra nem dönt, majd a derekamra ül és szájjal folytatja. Össze szorítom a látó szervem és hátra nyomom a fejem, de közben sorra hagyják el a nyögések a szám. Már egy órája tapogatott, de ő csak fel egyenesedik és ledobja a pólóját, majd a számhoz hajol és megcsókol. Nem csókolok vissza. Fel dühíti a nem akarásom ezért a keze a lábam közé téved és a fehérneműmbe nyúl. Erről nem volt szó! Egyáltalán nem!

Vissza csókoltam, de a keze ugyan úgy marad ott, sőt. Csak jobban beindul és az ujjait bennem tünteti el. Eltolom magamtól, de ő csak tovább vetkőzik. Rúgkapálni kezdek ő pedig lefogja a kezem a negyedik törékeny pofon után.

- Engedj el! - ordítom el magam.

A keze ki csúszik a francia bugyimból és lehúzza a nadrágja sliccét. Egy pillanatra áll fel rólam, csak, hogy levegye a nadrágjával együtt az alsóját. Fel pattanok az ágyról és kirohannék a szobámból, de elkapja a csuklóm és vissza lök az ágyra, majd újra leteper. Sírni kezdek ahogy arra kerül sor, hogy levegye az utolsó ruhadarabom.

- Azt mondtad! Megígérted! - ordítok még ő vissza tart és közben belém hatol.

- Hazudtam... - lök rajtam egyet és teljesen eltűnik bennem.

Nem tudok mit tenni. A kezeimet lefogva tart vissza a szabadságtól és minden rossz gondolat és bűntudat nélkül erőszakol meg. Nem érdekeli, hogy megállás nélkül hullatom a könnyeimet. Ő csak azon van, hogy elérje a csúcsát. Előre látom, hogy a kezem, a derekam és a nyakam tele lesz lila foltokkal. Hogy fogom elmondani JungKooknak? Hogy fogok a szemébe nézni? Mit fognak rólam gondolni a többiek? JeongGuk... annyira sajnálom... 

Jimin szemszögéből:

Szélesen mosolyogva nézem a mellettem fekvő lány arcát. Édesen az oldalára fordulva szuszog a plüssök között, majd az oldalára fordul és pár tincse az arcába lóg. Óvatosan nyúlok a fürtök után, majd kisimítom a pofijából, és egy lágy puszit nyomok az orcájára. Szorosan bújnék hozzá, de megcsörren a telefonom. Azonnal a nadrágomért nyúlok, ami az ágy végén hever, és benne világít a telefonom. Felveszem és felállok a barátnőm nyughelyéről és rá nézek. Lassan mocorog és motyog pár érthetetlen szót, de vissza alszik. Alsónadrágban megyek ki a szoba elé.
- Szia. Mi az JeongGuk? - zárom be magam mögött az ajtót és neki támaszkodok.
- Szia. MiHi már egy órája elment innen, mert azt mondta valami dolga van és haza kell ugrania. Nem hívott fel pedig megígérte, hogy telefonál. Véletlenül nincs ott?
- Hát itt senki nincs Kookie. - pillantok le a lépcsőn, de semmilyen mocorgást, vagy hangot nem hallok. - Csak nincs semmi baja. Ugye?
- Nagyon remélem, hogy jól van... Már vissza kellett volna érnie. - aggódva sóhajt a telefonba a barátom, majd mély levegőt vesz.
- Rendbe van, csak lehet lemerült.
- Jimin... - hallom meg a picim hangját a szobából. - Hol vagy?
- Mennem kell JungKook. Ha ide ér azonnal hívlak. Szia.
- Köszönöm, Hyung. Szia, üdvözlöm SeoHyeont. - kinyomja a telefont és mély levegőt veszek. MiHi otthagyta őt? Ez képtelenség.
Vissza fordulok a szobába és bemegyek. Elmosolyodok, ahogy meglátom a kis angyalkámat az ágyon ülve meztelenül, mellkasig betakarózva. Mellé ülök és magamhoz ölelem.
- Kivel beszéltél? - pillant fel az arcomra és hátra tűri a szabad kezével a haját, a másik kis kacsójával erősen tartja a takarót a melle előtt.
- JungKookkal. Nem tudja hol van MiHi, mert egy órája eljött tőlünk és azóta nem hívta pedig azt mondta neki, hogy hívja. - simogatom a meztelen hófehér vállát.
- Ugye... Ugye jól van? - néz rám aggódva. - Itthon sincs és senki nem tudja hol van? Jimin, mi van ha baja esett? Már elmúlt nyolc óra és elég sötét van, ő pedig egyedül járkál az utcákon!
- Ne aggódj, picikém... - csókolok a nyakába. - Már nagylány... Biztos jól van... 

MiHi szemszögéből:

Fél óra múlva engedi el a kezeimet és dől be mellém. Kivörösödött szemekkel, és teljesen könnyes arccal bámulom a plafont. Lassan húzom a mellkasom elé a kezeimet és zárom össze a lábam. Nehezen tudom eldönteni, hogy melyik testrészem fáj jobban. Az altestem, a csuklóim, vagy a szívem, ami teljesen össze tört és folyamatosan sírhatnékom van. Eddig senki nem volt még velem ennyire durva és kegyetlen. Akaratomon kívül tett velem olyat, amit én nem akartam és elleneztem. 

- Na mi az, bébim? - fordul az oldalára és gúnyosan mosolyogva néz rám. Megrémülve remegek meg és csak undorral tudok az arcára nézni. - Annyira jó volt, hogy szóhoz se jutsz? - kuncog fel, majd hosszan sóhajt és felül.

- Borzalmas volt... - ejtem ki nehezen az ajkaim közül. Az arcán enyhe düh jelenik meg és a szorítás miatt vörösre színeződött csuklómnál fogva ültet fel, majd egy elég erős pofonnal jutalmaz. Össze szorított szemekkel dőlök vissza az ágyba és az arcom elé emelem a kezem, a hasamhoz húzom a lábaimat, így össze gömbölyödök. Némán kezdek újra sírni, de ő még is meghallja és felnevet. 

- Kapsz fél órát, hogy eltűnj innen. Értetted? - túr bele a hajamba, majd a fejemre puszil. - Ha elmondod bárkinek is mi történt... Ez az egész lesz a legkevesebb bajod. Shyo biztos szépen nyögne alattam... A kis szüzike. - röhög fel. 

- Értettem... - szipogóm el. 

Feláll az ágyról és a fenekemre paskol, majd magamra hagy, a hűvös és kihalt hálóban. Nehezen ülök fel és törlöm meg a szemeimet, de ahogy magamra nézek undorodni kezdek magamtól. Leakarok zuhanyozni, hogy megszabadulhassak a mocsoktól és a bűntől, de egyiken se fog segíteni a meleg víz. Rosszul érzem magam, legszívesebben itt helyben megölném magam a történtek után, de nem akarom, hogy Shyo így járjon. 

Nehezen kelek fel és sietve veszem magamra a ruha darabjaimat. Megszégyenülve és megsemmisülve érzem magam. Utoljára két éve éreztem magam így, mikor megtudtam, hogy BamBam életem első együtt létét rögzítette, de ez most ezerszer rosszabb és kegyetlenebb.
A szememet törölve sétálok ki a hálóból és egyenesen az bejárati ajtó felé veszem az irányt, de SungKi megállít.
- Azt akarom, hogy elmond JeongGuknak, hogy megcsaltad velem. - mosolyog rá gúnyosan. Meglepődve nézek rá.
- T-Tessék...? - kérdezem döbbenten.
- Mond el a drága barátodnak, hogy lefeküdtél velem... és élvezted... - nyalja meg a száját és újra végig mér. - Vagy a kis barátnőd lesz a következő teszt alanyom az ágyban...