2017. augusztus 18., péntek

2. évad 27. fejezet: Huszonnégy csók

JungKook:

Egyszerre nézünk az apró növésű Jiminre, aki nem bírva magával, felváltva méreget minket várva, hogy egyikünk beszéljen és elmondjuk neki azt amiből ő szerinte sajnos kimaradt. Szinte jég hideg levegő járja át a helységet, de még is meleg érzetem támad a helyzettől és a tenyerem izzadni kezd, így képtelen vagyok az ölembe ejteni a kezeimet és megtörölni a nadrágomban. Végül a néma csend után Jin nyitja szóra a száját, így mind annyian rá nézünk, az elsők között Jiminnel, aki rettenetesen izgulva várja, hogy megtudja a szaftos pletykát, amin napokig rágódhat, bár kétlem, hogy ezen napokig tenné, sokkal inkább hetekig, az ő esetében hónapokig. Végül én szólalok meg és mentem ki Jint a válasz alól, mert jól tudom, hogy képtelen valami értelmes magyarázatot kitalálni.
- Csak annyiról volt szó, hogy ma este nem itthon töltöm a szülinapomat. - szerencsémre Jimin ezen azonnal talál fogást és elképedve néz rám. Szomorúan engedi le magát és nyitja ki a száját.
- Miért? A szülinapodon mindig filmezni szoktunk és tortát enni, de te most fel téped és tönkre teszed ezt a szokást... Mi olyan fontos, hogy ne itthon legyél ilyenkor? - pislog rám a bús tekintetével.
- MiHi azt mondta szívesen velem tölti ezt a különleges estét. - mosolygok tele dicsőséggel. - Már nem azért, de ő sokkal kellemesebb társaság és lemerem fogadni, hogy nem filmezni és tortát enni fogunk.
- Én teljesen megértem JeongGukot. - lép mögém YoonGi és a vállamra teszi a kezét, majd megveregeti, végül leül mellém és az asztalra könyököl. - Kis mázlista. - mosolyog rám egy gúnyos száj tépéssel.
- Nagyon remélem én is valami ilyet kapok Shyotól az én születésnapomra. - kuncog fel huncutul Jimin a magas hangján. Elképzelem éppen mi játszódhat le a fejében, amint az ajkára harap és még én is megremegek miatta. Elmosolyodok és megrázom a fejem, hogy kiverjem a hülye képét az arcáról.
- Na mindegy is. - állok fel és a szobám felé indulok. - Össze szedek pár cuccot, hogy hatkor, csak simán elindulhassak. - csúsztatom a farmerom zsebébe a kezeimet.
- Már most mennél, ha tehetnéd. - szól utánam Suga és persze most is elneveti a mondat felét, majd a szokásos nevetésének add hangot, ami csak pár másodpercig van, még el nem tűnök a szobámban és be nem zárom az ajtóm, majd tiszta ruhák után kezdek kutatni és amit találok azt egy táskába nyomom.
Egészen hat óráig kint tévézek a többiekkel és élvezem a szabad napunkat aminek rettenetesen örülök, mivel legalább kicsit pihenhetünk a nagy hajtás után ami egy teljes hónapig tartott. Boldog vagyok, ahogy az alvásra és az ágyamra gondolok, amiben most több mint hat órát tölthetek. Viszont ma nem a saját ágyamban fogok aludni, hanem életem legszebb lányának a nyughelyén.

J-Hope szemszögéből:

Annyira irigy vagyok JeongGukra, hogy ő bármikor átmehet a barátnőjéhez és... Ah. Pedig most olyan szívesen mennék át YeHahoz, hogy csak kettesben legyünk és olyat tegyünk mit még soha, de jelenleg igazából azt se tudom mi van kettőnk között, mert járásnak biztosan nem nevezném, mivel még a telefonszámát se adta meg, mert nem akarja, hogy a nap minden percében hívogassam.
- Én is akarok egy barátnőt. - ejtem ki a csendes szobában, amit csak a tévé hangja tölt meg. Hirtelen tapad rám a fiúk szempárja és többek között kérdően pislognak.
- YeHa nem a barátnőd? - nyúl az asztalon pihenő sós pelyhekért Jimin, de a tekintete nem tágít rólam.
- Én is ebben a tudatban éltem. - támassza alá TaeHyung egy biccentéssel és mint egy kislány a mellette ülő srác ölébe dobja a lábait és vesz a pehelyből.
- Nem tudom... - simítok a tarkómra, majd megigazítom a hajam. A kijelentésre kicsit mindenki meglepődik. - Talán egész jó most a kapcsolatunk egymással, de nem nevezném járásnak. Elég agresszív és instabil személyisége van.
- Nem kifejezés.
- Legalább a kölyöknek jó estélye lesz. - nevet YoonGi és ellopja a szerelmes VMin párostól a rágcsát. - Ha nekem barátnőm lenne, biztos minden este nála lopnám a pihenő időm.
- A merevség és jó pár szingli év beszél belőled. - venni vissza az üvegtálat Jimin, több kevesebb sikerrel. Suga hyung elemeli Jimin tömzsi ujjú kezétől a tányért és odébb is ül. - Hamar megunnád.
- Ezért választanék olyan valakit, aki nem menne az agyamra. - kap be a szájába egy - két falatot.
- Én se tudnám megunni Harat. - mosolygok szélesen. - Túl izgalmas.
- Képes lenne az a csaj megverni téged! - nyávogja el TaeHyung és nyitott szájakkal néz rám bambán. Tisztán érezhető, hogy eléggé fél a vezető stafftól. - YeHa eléggé ijesztő lány.
- Olyan mint az édes kis öccse, aki szexuálisan zaklatja MiHi unokaöccsét. - a hírre amit Suga mond eléggé meglepődünk és mindannyian felé fordulunk. - Francba... Ezt nem kellett volna elmondanom.
- Szexuálisan zaklatja? - szólal meg Jin. - E-Ezzel mire gondolsz?
- Már úgy is mindegy, szóval elmondom. Az asztalra szorította ChulMoot és kiverte neki. A nagy legény meleg. Ezt biztosra veszem, kis buzi. - mosolyog gúnyosan, ami szemmel láthatóan eléggé meghökkenti Jint és kicsit megvetően néz Sugára.
- Nem kellene így leszólnod a melegeket. - akad fent ezen egy kicsit NamJoon is. - Bunkó dolog.
- Csak nem bírom a homárokat. Ennyi. - vonja meg zárás képpen a vállát.
SeokJin dühösen áll fel és a szobájába robog elég zaklatottan, majd hangosan csapja be az ajtaját. Másodpercekkel az ajtózáródás után a leaderünk is talpra áll és egy "köszit" dobva YoonGinak tűnik el a szobák folyosóján.
- Na ezt szépen elintézted. - vakarja meg az állát Jimin és nem is igazán mer az idősebre nézni közben.
- Egy srácnak nőre kell buknia, nem pedig farokra. Nekem ez a természetes, de én nem engedném a melegeket utcára és emberek elé.
- Akkor SeokJinnek és NamJoonnak se lenne szabad színpadra állnia. - motyogja TaeHyung. - Biztosra veszem, hogy valami van köztük, mert Namnak nem szokott csak úgy kiszívva lenni a nyaka és Jin hyungnak is sok karmolása van a mellkasán. Láttam amit láttam és nem vagyok hülye. Ennyire nem. Ezek ketten nem filmezni járnak át egymáshoz olyan sokszor.
- Ne legyél hülye TaeHyung! - förmed rá a fiatalabbra Suga. - Pont NamJoon, azaz Rap Monster járna egy sráccal?
- Egy nagyon jó képű sráccal, Jin hyunggal. - teszem hozzá. - Nekem is van szemem, de erre valahogy nem tudtam gondolni. Nekem idegen ez az egész...
- Reggel is valamiről beszélgettek, és JeongGuk tisztán terelte, hogy mi szóba se jöttünk. Biztos ő tudja, hogy mi van kettőjükkel! - nyúl a telefonjáért Jimin és hívni kezd valakit.
- Kit hívsz? - kérdezi enyhén dühösen YoonGi.
- Csak Kookiet. Megtudjuk tőle mit tud! - mosolyog ördögien és kihangosítja a telefonját, majd a kanapéra teszi, így kénytelen vagyok átülni hozzájuk. - Csak vegye fel.
Min a négyen a telefont figyeljük, ami lassan csöng ki elég sokáig, de a csengés abba marad és halk lihegést hallunk meg mind annyian.
- I-Igenh...? - szólal meg JeongGuk. - Mi van Jiminh? - biztosra vesszük mind a hárman, hogy elég kellemetlen időben zavarjuk meg őt, nem véletlen ez a lihegés és a dadogás. Tae felkuncog, de Jimin betapasztja a száját.
- Tudom, hogy nem éppen a legjobbkor zavarlak, de... Nem tudod miért van NamJoon nyakán az a lila volt? Beverte? - egy pillanatra néma csend ül a vonalra és csupán a lihegés az ami megtölti a hálózatot.
- M-Mih? Miről beszélsz...? - kérdezi kicsit halkan, de a lihegése nem nyugszik. - Most... Nem alkalmash... az idő ilyen... hülye kérdésekre...
- Nem lehet, hogy nem is beverte, hanem valaki kiszívta? Mondjuk Jin? - teszi fel határozottan a kérdést Jimin.
- Hagyjatok békén... - nyomja ki a telefont.
Ezzel biztosra igazolódott Tae állítása. Valahogy nem tudom elhinni, hogy ők... úgy érnek egymáshoz mintha... Istenem...

Jin szemszögéből:

Felháborodottan sietek a szobámba és hangosan csapom be az ajtót. Csak YoonGI mondatai járnak a fejembe és a sírás kerülget. "Homárok". Az ágyamon foglalok helyet és a hajamba túrok, mikor Namjoon lép be az ajtón és aggódva néz rám, majd bezárja maga után az ajtót és mellettem foglal helyet.
- Rendben vagy? - karol át, de reflex szerűen húzódok el tőle.
- Nem... Nem rendben vagyok, hanem homár... - törlöm meg a könnyes szemeimet. - Ez az egész... Nem bírom...
- SeokJin... - sóhajt hosszan NamJoon és a combomra teszi a kezét. - Ez ne változtasson semmin... Én szeretlek...
- NamJoon én... nem fogom ezt bírni, ha így beszél rólunk a barátunk... Nem akarom ezt. - hajtom le a fejem és a combomon pihenő kezét kezdem bámulni.
- Nem akarsz engem se...? - indul felfelé a nadrágomon a kacsója és nem bírom ki, hogy ne remegjen meg mindenem. - Meleg vagy.
- Nem akarok meleg lenni... - motyogom.
- Alig értem hozzád és már most merevedésed van. Ha nem gondolsz éppen egy női testre akkor elhiszem, de ez nem igaz. - ér fel egészen a keze a nemességemhez. - Akár csak nekem...
- Én... Nem... Nem miattad van.
- Ne hazudj nekem, Jin. - emeli fel az állam és az ajkamra csókol. Lassan hunyom le a szemem és szerelmesen csókolok vissza, majd a nyakára teszem a kezem és magamra húzva fekszek el az ágyon. A lábaimat szétnyitva engedem magamhoz közelebb és teljesen hozzám nyomja magát alsó tájon. A szabad kezem végig siklik az oldalán, de elkapja és a fejem mellett nyomja le a karom a csuklómnál fogva. Jólesően engedek a szájába, a fogai közé egy mély sóhajt mosolyogva. Ő is elmosolyodik és hátrébb hajol, majd a szemeimbe néz és a fogai közé veszi az alsó ajkam, amit kegyetlenül megharap és megtép, de rettenetesen tetszik, viszont nem tart örökké ez a pillanat, mivel Min YoonGi, az az átkozott NamJoon nevét hallatva nyit be a szobába és eléggé ledöbben azon ami fogadja. Az ajkaimat tépő srác lefordul rólam és azonnal felülök, de sajnos nem csak az a meleg gyűlölő áll a nyitott ajtóban, hanem a másik három jó madár is és mind hárman ledöbbenve merednek ránk.
- Azt hiszem... Zavarunk. - motyogja el kínosan TaeHyung és inkább elfordítja a fejét, majd mély levegőt vesz és vissza tartja a nevetését.
- SeokJin én... - kezd bele YoonGi, de inkább nem is folytatja, csak lehajtja a fejét.
- Miért nem mondtátok el nekünk, hogy ti... Értitek. Együtt vagytok? - kérdezi a legtisztább hangon Jimin, de végül ő is megtörik a határozottságából és a tarkóját kezdi masszírozni.
- Mert... Féltünk. - törlöm meg a számat és valahogy az isten nem tud rá venni, hogy valamelyikük szemébe nézzek.
- Jin hyung... - lép beljebb YoonGi és most sikerül tovább mondani amit akar. - Sajnálom amiket mondtam... Egy hatalmas barom vagyok...
- Igen. - helyesel Tae. - Az vagy.
- Pofa be! - förmed rá az idősebb és kénytelen vagyok halkan felkuncogni.
- Nagyon elítéltek minket? - áll fel NamJoon és a fiúk felé fordul.
- Miért tennénk? A barátaink vagytok, sőt. A testvéreink.

JungKook szemszögéből:

Reggel sokkal hamarabb kelek fel mint a barátnőm és mosolyogva mérem végig a fedetlen mellét, amit jelenleg nem takar semmi, mivel a vékony anyag, nem tudja fedni a nagy méretű keblét és a másikat is csak éppen, hogy sikerül neki. Az ajkamra harapva méregetem a kócos haját ami a nyakába lóg, de próbálja fedni a melle feletti lila foltokat, amik az este folyamán bélyegezték meg a szinte hófehér bőrét. Képtelen vagyok betelni a látványával. A feszes melleivel és a testével, ami akár egy vázlat rajz, úgy tűnik ki a vékony takaró alól. Szerencsésnek hívhatom magam, hogy egy ilyen kincs mellett ébredhetek, aki a legszebb számomra a világon. Az egész léte csak halmozza a reggeli merevedésem okait és tesz róla, hogy a fél kemény nemességem sziklává legyen. A legjobb születésnapi ajándékom volt az elmúlt tizenkilenc évben és ha csak vissza gondolok a mozgalmas estére teljesen megremegek és elkap a vágy, hogy most rá vessem magam, de mielőtt bármit is tehetnék a nyitódó pillái állítanak meg és okvetlenül mosolyodok el, mire ő viszonozza a reggeli mosolyt. 
- Mióta játszód a perverz kukkolót? - húzza magára a takaróját és feljebb helyezkedik. 
- Tíz perce, esetleg tizenöt és csak néztem hogyan alszol. Szerintem nem perverzség, ha az alvó barátnőmet nézem. - mosolygok rá szélesen, mire ő mosolyogva rázza meg a fejét.
- Tetszett az ajándékod? - az egyik kezét a hasán pihenteti, még a másikkal oldalt túr bele a hajamba.
- Nem kifejezés... Életem legjobb születésnapja volt a tegnapi. - bújok a tenyerébe, mire ő felkuncog.
- Hogy állsz a reggelivel, Kookie? Nem vagy éhes?
- De. Ami azt illeti nagyon éhes vagyok. - az ágy melletti polcon lévő telefonom szólal meg. - Ez meg? Fél kilenc ha múlt. - nyúlok a telefonomért, majd a hátamra fekszek és MiHi nem bírja ki, a mellkasomra fekszik. Mosolyogva veszem fel a telefont, de sajnos NamJoon ordítása fogad.
- Te elmondtad a fiúknak!? - emelgeti a hangját. - Hogy az istenbe merted ezt megtenni, te büdös kölyök!?
- Nyugodjál már meg! - szólók rá, amint sikerül vissza tennem a fülemhez a telefonom. - Én nem mondtam el nekik, csak felhívtak tegnap este és kérdezgettek nem éppen a legjobbkor. Ennyi történt.
- Akkor te semmit nem mondtál?
- Semmit. - támasztom alá. - Rájöttek?
- Persze... Annyira kotnyelesek, hogy rénk nyitottak. Teljesen lesokkoltam mikor leugrottam SeokJinről.
- Könyörgök... Ne részletezd ezt. Nem az én ízlésem... - hunyom le a szemem és törlöm a terhelő információkat amiket Nam felhalmozott a fejemben. - Ha nem baj most letenném, mivel...
- Értem. Sajnálom, hogy ilyenkor zavartalak. Sziasztok, add át az üdvözletem MiHinek is. - nyomja ki a telefont és ledobom a kis polcra.
- Folyton rosszkor zavarnak. - kuncog és a hasamat simogatja. - Tegnap is, pedig nem sok kellett volna neked ahhoz, hogy a számba élvezz.
- Szerencséd volt. - puszilok a szájára. - Ez volt életem legjobb születésnapja, te egy angyal vagy... - simítok az arcára. - Ma mit csinálsz?
- Ma lesz az első próba felvétel a sorozattal kapcsolatban. Szóval fél egyre megyek a JYP ügynökséghez.

MiHi szemszögéből:

JeongGuk távozása után azonnal össze szedem magam és a nappaliba ülök le, hogy megvárjam a menedzserünket. Amint megérkezik, lemegyek a ház elé és beszállok mellé. Együtt megyünk a JYP Entertainment-hez. Még kiszállás előtt észreveszem annak az elkényeztetett kölyöknek az apja pénzén vett luxus kocsiját, ami egyszerre két parkoló helyet foglal el. Ahogy a menedzserünk megpillantja kocsit, egy gúnyos, cincogó hangot add ki jelezve a nem tetszését- Úgy tűnik nem csak mi idolok utáljuk ezt a parasztot, de még a menedzserek is.
Kiszállunk és az épületbe sétálunk, ahol azonnal igazoltatnunk kell magunkat a biztonsági őrnél, aki pár perc lefoglalás után és feltelefonálást követően enged fel minket. A lifthez fárad velünk és egészen a tizenegyedik emeletig liftezünk, amint mi kiszállunk ő vissza lemegy a földszintre, majd egy kedves nő veszi át minket és egy nagy terembe kísér minket, ahol már többen is vannak. Amint belépünk az elsők között szúrom ki JB-t és JinYoungot, majd az unokatestvérem barátját. Szinte mindenki feláll az érkezésünkre és meghajolnak, persze ezt mi is viszonozzuk. A két fiú elé ülök le, akik azonnal rám mosolyognak.
- Szóval... Az írókkal már megírtuk és átbeszéltük a történetet. - kezdi kiosztani a producer férfi az elég vastag forgatókönyvet. - A sorozat mindössze tizenkettő epizódból fog állni, a címe pedig "A Becsületes hazugság". A főszereplő, akit Park JinYoung alakít konfabulációban szenved, hamis emlékeket alakít magának, de ő nem tudja, hogy ezek hazugságok. A szülei kérésére megy el orvoshoz és kezelés alá veszik a kórházba, ahol a barátnőjének vallja egy régi iskolatársát, akit Chin MiHi fog játszani, ugyanakkor a lánynak van egy férje, Lim JaeBum, aki kicsit se nézi jó szemmel, hogy a lány a fiú érdekében oda utazik és egymásba szeretnek. Viszont az egyik ápoló, Byul SungKi zsarolásba kényszeríti a lányt, mert rajta kapja a bűnös viszonyon. - ecseteli a rendező.
A forgató könyvet kezdjük bújni. A legfontosabbakat nézem át legelőszőr, a csók jeleneteket. JB.-vel mindössze egyetlen egy csók, de több apró puszi jelenetem lesz. Halk sóhajt engedek ki, majd az asztalra helyezett pohárból. Lassan lapozgatom és kezdem megszámolni a Juniorral lévő csókokat, de ahogy a végére érek kicsit félre nyelek. Többen is rám kapják a fejüket.
- Huszonnégy? - nézek a rendezőre, aki kicsit zavartan néz vissza rám. - Huszonnégy csókjelenet JInYounggal? - pillantok a fiúra akinek nagyra nyílnak a szemei és gyorsan számolja össze ő is.
- Mivel kórhatáros sorozat lesz, ezért valamivel kárpótolnunk kell az erotikát. - válaszol az eddig szótlan író. - Probléma?
- Nem. Mindössze meglepődtem.
- Semmi baj, MiHi noona. - mosolyog rám SungKi és megfogja a kezem. - Velem is lesz csók jeleneted. Nem is egy.
A kezeinkre pillantok és kicsit elhúzom a kezem, de nem engedi. Másodpercek múlva a kezemet fogó fiú felszisszen és elengedi a kezem. Kérdően pillantok a szembeülőkre, mire JinYoung mosolyogva vonja meg a vállát.
- Akkor mikor vesszük fel az első részt? - kérdezi meg az JaeBum.
- Jó lenne, ha végeznénk az első résszel már kedden, három nap múlva. Minél hamarabb annál jobb. - ül le közénk a rendező. - Nem sok megtanulni való van benne, mert inkább monológokból áll, de örülnénk, ha JinYoung átolvasnád azokat a részeket is. 

1 megjegyzés: