A frissen festet körmömet nézegetem, amikor V szaladt be sikítva az öltözőnkbe. Lassan emeltem rá a tekintetem, majd TaeHyungot követték a többiek. Nem értettem mi baja lehet Vnek. Nem szokott ennyire... vagyis... túl hiperaktív? Igen... Talán ez egy jó szó rá...- Mi van? - kérdeztem és oldalra döntöttem a fejem. - Itt vannak Jean szülei! - kezdte tépni a saját haját. - Rettegek! Mi lesz, ha elrontom?! Azt fogják hinni, hogy valami pancser vagyok és nem engednek, majd Jean közelébe! - Legalább ő helyettem is ideges. - nevetett JR. - Anyám biztos kedvel. Apám meg utál. - vont vállat. Mindenki rá kapta a fejét Juniorra. Hogy mondhat ilyet most? Mondjuk... Apa se bírta Hwot... Igaz, az apák már csak ilyenek. - Meghalok... - esett össze a földön Tae. - Á-Állj már fel! - szólt rá Jin. - Össze koszolod a ruhád! - Igazad van Tae. - tettem keresztbe a lábam. Mindenki rám nézett. - Ha nem lépsz fel akkor nem fogják azt gondolni, hogy pancser vagy. - mosolyogtam. - MiHi! - szólt rám NamJoon. - De ha nem lépsz fel akkor tudni fogják, hogy gyáva vagy és, hogy nem vagy elég kitartó. Pedig Jean mellé egy olyan fiú kell aki eltudja őt viselni.- fejeztem be a mondandóm. Villám gyorsan állt fel a földről. Leporolta magát és a sminkes asztalunkhoz lépett. Megigazította a haját és kiviharzott az ajtón. - Csak én vagyok hülye, vagy ő? - billentette oldalra a fejét a csapatunk Maknaeja. - Szerintem ez egyértelmű Shyo... - nevetett Jimin. Shyo csak felvonta a szemöldökét. Ha úgy értette, mint én akkor Jimin megint gazdagabb lesz egy lila folttal a vállán. Fura, de még mindig nem tudom felfogni, hogy ők járnak. - Hogy érted ezt, Jimin? - állt fel a székből. Hosszú loknis haja egészen a fenekéig ért a rózsaszín hajpótlás miatt. Pont illett a rövid rózsaszín ruhához. Őszintén megmondva egyáltalán nem vagyok fáradt. Pedig a fellépések előtt mindig órákat alszok, vagy fetrengek. Lehet azért vagyok most ennyire kipihent mert nem én vásároltam a ruhákat és nem nekem kellet elintéznem a fellépéssel való dolgokat. Shyo beakarta bizonyítani, hogy már nem kislány. Bingo szerint ezt azért csinálja, hogy megmutassa, hogy ő már nyugodtan lefeküdhet Jiminnel annak ellenére, hogy négy év van köztük. Lehet van benne valami. Igazat megmondva nagyon kitett magáért. Tegnap a próba, - és a hárpiával töltött beszélgetés - után bement a plázába és foglalt időt körmöshöz és a fodrászhoz. Ma reggel pedig elment ruhát venni. Először azt hittük, hogy rossz ruhákat fog venni, vagy nem is vesz semmit, de végül össze hozta.
Magának egy halvány rózsaszín, spagetti pántos ruhát vett. Bingónak egy erősebb színű kicsit hosszabb ruhát vett, aminek az ujja is a könyökéig ért. Ez enyém ugyan olyan színű mint Shyo-é csak nekem ujjatlan és más a szabása.
- F-Figyelj Shyo. - ugrott Suga mögé Jimin és onnan kukucskált ki. - Szeretlek!
- Megöllek Park Jimin! - lépett közelebb a fiúkhoz amire mind a tizennégyen hátrébb léptek.
- Szóljatok már rá! - nézett rám Suga.
- Shyo! - szólt Bingo. - Rád szóltam.
A kis Maknae még egy lépést tett a fiú felé. Persze Jimin azonnal kifelé kezdett rohanni a nyomában Shyoval. Teljesen nyugodtan sétált vissza az ajtón V. Halkan kezdtem nevetni. Talán két éve én is képes lettem volna ezt csinálni JungKookkal.
- Min nevetsz? - vetődött le mellém Kooki és át karolt.
Vörös színű zakója rettenetesen jól állt neki a fekete pólóval. Csak remélni tudom, hogy ma én lehetek az aki megszabadítja a ruháitól.
Lassan fordítottam felé a fejem és mértem végig a fekete vászon cipőjétől, a szűk fekete farmeron keresztül, a szemébe lógó sötét barna hajáig. Már megint olyan mintha most jött volna ki a zuhany alól és elfelejtette volna megtörölni a haját.
- Eszembe jutott valami. - mosolyodtam el és a vállára hajtottam a fejem.
Mellénk vágódott Mark és a vállamnál fogva fordított maga felé. Csak néztem rá. Ugyan úgy nézett vissza rám, persze közben végig mérte az arcom.
- Haey milyen ékszereket szeret? - szólalt meg. Igaz a hangjában annyi volt az önbizalom és a magabiztosság mint egy kis cicában. Szinte semmi.
- Hát... - gondolkodtam el. - A nyakláncokért oda volt régen. De csak az olyanokért amin a medál akkora mint a szeme. Mondjuk ez a fülbevalókra is igaz. - válaszoltam, amire ő előkapta a telefonját és nyomkodni kezdte a kijelzőt. - Most mit csinálsz?
- Gyűjtöm az ötleteket... - sóhajtott és vissza tette a zsebébe a telefonját.
- Még mindig nem békültetek ki? - tátottam el a szám.
- Inkább azt mondanám, hogy nem akar velem lefeküdni... - állt fel. - Nem tudom mi baja, de engem idegesít amit csinál... Az első év könnyű volt és vidám. Amikor lehetett együtt voltunk, de most.. Örülök, ha beszélhetek vele egy mondatot. Állítja, hogy neki vasárnap délután hatkor is fotózása van.
Haey nem ilyen! Nem értem miért csinálja ezt Markkal. Szegény fiú mindent megtesz érte, de őt nem is érdekli. Beszélnem kell vele! Érzem, hogy valami nincs rendben. Talán már Haey nem szereti Markot? Nem értem...
- Lehet, hogy... - gondolkodott el J-Hope. - Menstruál! - mosolyogni kezdett. Teljesen olyan volt mintha éppen most talált volna fel valami új, modern cuccot ami meg könnyítheti az emberek minden napját. Olyan mint a robot porszívó! Lehet, hogy valakinek hasznos, de más biztos nem használna olyat. Na. J-Hope ötletei mindig ilyenek... Nem is emlékeztem, hogy ennyire hülye tud lenni.
- Szerintem senki nem vérzik egy hónapon át. - ráncolta a homlokát NamJoon.
- És ha igen? - szállt be a veszekedésbe TaeHyung, persze Hopi pártján. - A kutyák is addig véreznek.
- Haey ember! - világosította fel a két hülyét Jackson. - Istenem...
- Hogy lehet valaki ekkora híg agyú? - nevetett Kooki.
A következő pillanatban már nem ült mellettem. HoSeok és V közösen fogták a pólója nyakát. Annyira mérgesebb lett a két idősebb, hogy képes lett volna kinyírni JungKookot.
- Elég már! - szólt rájuk Jin, majd könnyedén lépett közéjük és vakarta le a kezeket a Maknaeról. - Legyetek már felnőttek!
- Én az vagyok, Hyung! - nézett rá Kooki. Csalódottan nézett SeokJinre aki a homlokát ráncolva próbálta leverni magáról a bal oldaláról érő - szinte már sértő - szavakat. J-Hope és TeaHyung olyanokat vágott a legidősebb fejéhez, hogy az már nekem volt sértő.
- Jó! - rántotta hátra Jint Rap Monster, majd két homlok pöcköléssel ajándékozta meg a két mocskos szájút akik csak felháborodva elhagyták a szobát a fejüket dédelgetve. - Te miért nem tudsz segíteni?! - Sugára nézett aki teljesen nyugodtan állt a falnak dőlve és a telefonján játszott. Ezt csak később tudtam meg, mindent elárult amikor az egyik madár a játékban ledöntött egy tornyot.
- Mi? - nézett fel YoonGi.
- Semmi, Suga... Semmi. - sóhajtott Rap Monster és ő is elhagyta a szobát.
Utána nézett Jin, majd elmosolyodott és ő is kiszaladt az ajtón. Mindig is ilyenek voltak? Sokkal gyerekesebbek mint két éve. Ahh... Legalább el vannak - a lényeg az. Nem?
- SuBin. - szólt JB. Bingo felé fordult és várta, hogy elmondja a fiú amit akar. - Te is ki jössz? - indult meg a GOT7 kifele.
- Igen. - bólintott Bingo és kimentek.
- Azért, majd ti is gyertek ki... Ma már nem próba van. - túrt bele Kooki hajába Suga. - Vagy az öltözőnkben leszünk, vagy a színpad mögött.
Ezzel YoonGi kettesben hagyott minket. JungKook vissza ült mellém. A kezét a combomra tette és rám nézett. Azonnal az arcára tettem a kezem és megcsókoltam. Puha ajkai az enyémmel kezdtek táncolni. A nyelve a számban kezdett uralkodni és azon volt, hogy az ő fogai közé csalja az én nyelvem. Az egyre hevesebb csókot az is fokozta, hogy a keze, felgyűrve a ruhám egyre feljebb vándorol. Átkaroltam a nyakát és a hátamra dőltem vele.- Akarlak... - szólalt fel két csók között. Nem szabadna itt és most. Áhh! Pedig én is annyira akarom őt, ahogy ő engem, de nem lehet! A kezemet a mellkasára helyeztem és távolabb toltam magamtól. Levegő után kapkodtunk mind a ketten, de nekem több erőm volt megszólalni. - Nem lehet... - szuszogtam, majd hosszan lehunytam a szemem. A számra nyomot egy apró puszit. Hallottam, hogy vissza ül mellém. A kezét a derekamra téve húz ülésbe, persze erre már kinyitom a szemem. - Este nem jössz át? - kérdeztem. Közben csak a szemeit néztem amikben még mindig égett a vágy tüze. - Nem lehet... - sóhajtott és fel állt. - Holnap kezdjük a klip forgatást. Vagyis... - igazította meg a zakóját. - ... előkészülünk, majd kezdjük a klip forgatást... - javította ki magát. - Bocsi... - Értem... - álltam fel én is. - Akkor ezen a héten nem sokat fogunk találkozni... - léptem a tükörköz. Megigazítottam a szőke hosszú tincseimet. Pót haj... Nem mintha nem szeretném. Nagyon is oda vagyok érte. - Dehogy nem! - karolt át és a vállamra tette az állát. - Szombaton csak a tiéd vagyok... - suttogta a fülembe és egy apró csókot nyomot a nyakamra. Végig futott a hátamon a hideg és az élvezet. Még két nap JungKook nélkül... Túl fogom élni, de remélem nem akarja azt mint a múltkor... Nekem nagyon nem jöttbe, csak ki akartam próbálni. - Lassan kezdünk! - nyitott be Bingo. Kooki reflex szerűen lépett el tőlem. Elindult kifelé. Körbe néztem a sminkes asztalon és a kezembe vettem a rózsaszín szájfényt, majd megint kikentem a szám. Kooki az összeset le szedte rólam. Utána siettem és észre vettem, hogy a szájfényem mint JungKook száján virít. - Megtörölhetnéd a szád. - nevetettem. - Kicsit érdekesen nézel ki rózsaszín csillogó szájjal. Azonnal a kezével kezdte dörzsölni a száját. Megnyugodhatsz Kooki! Ha dörzsölöd csak még erősebb lesz a színe.
Shyo szemszögéből:
Csak tudnám hova rohant az a barom! Simán utolértem volna, ha nem magassarkú cipő van rajtam. Ez annyira csalás! Ahogy kiértem a színpad mögé körbe pillantottam amikor észre vettem Hwot, a fiúkat és Hyent. Nagyot nyeltem amikor ők is észrevettek engem. A lány miatt, majdnem nem léphettünk fel és a testvére aki... Ahogy néztem őket azt vettem észre, hogy valaki keze a derekamra telepszik. Ahogy megfordultam Jiminnel találtam szembe magam. Egy kajla vigyorral az arcán állt. - Mérges vagyok rád! - jelentettem ki és elindultam valamerre. Az a valamerre a felső színt lépcsője volt. Jimin szaladt utánam és mellettem lépett fel az első fokra. Egészen az emeletig némán mentünk, de amikor felértünk rám nézett és megint mosolyogni kezdett. - Mi olyan vicces? - mosolyodtam el én is, majd a korlátnak dőltem. A korlát alatt a színpad és a közönség volt. Persze még csak a hangosítás zajlott. Néha, néha elkezdődött az egyik banda zenéje, de abba is maradt. A fények villogtak és a rajongók egyre izgatottabban kezdtek kántálni neveket és bandákat. Itt fent teljesen sötét van. Erősen kétlem, hogy berki is lát minket. - Miért voltál annyira lesokkolva az előbb? - komolyodott el Jimin arca. - N-Nem érdekes... - könyököltem a korlátra. - Tudom, hogy bánt valami... - kezdett a fülembe suttogni. - Na nem mondod el magadtól akkor kiderítem... A keze végig kalandozott a derekamon, de mielőtt elért volna a fenekemhez vissza fordult és felfele kezdett simogatni. Nyugtató volt és be kell vallanom; nagyon jól esett. Viszont csak egy valamire tudott emlékeztetni. Az ígéretre. Nagyon közeledik Jimin szülinapja. Már napok óta nem tudok aludni, mert csak azon jár az eszem, hogy egyszer eljön október 13. amikor én és Jimin lefekszünk egymással. Szeretem Jimint és azt akarom, hogy ő legyen az első, de én még nem állok készen rá. - J-Jimin... - motyogtam és felegyenesedtem amitől a keze leesett a hátamról. - Elmondod végre? - a kezemért nyúlt amit sikeresen meg is fogott. - Csak ott volt az a lány... Eszembe jutott a tegnap... - a mellkasát fedő fekete pólót kezdtem bámulni. Elengedte a kezem, majd hirtelen és váratlanul ölelt magához. A keze a hátamon pihent és szorított még jobban magához. Csak álltam előtte és teljesen hozzá simultam. Annyira... meleg az ölelése. Áramlik belőle a szeretet. - Nem akarom, hogy szomorú legyél... Kérlek gyere el velem fellépés után randizni. Amit mondott ez egész fejemben rezgett. Körbe-körbe forgott velem a világ. Végül is... Járunk, nem igaz? Miért is ne mehetnék el a pasimmal kettesben valahova. Igaz, hogy rendes csók se volt kettőnk között, de akkor is. Mi lesz, ha nem fekszek le vele az nap? Lehet, hogy közölni fogja; "Bocs! Nekem olyan lány kell aki le is fekszik velem! Szakítok Shyo!". Bele se akarok gondolni! Nem akarom elveszíteni Jimint! - Rendben! - toltam el és arcon pusziltam. Ledöbbenve nézte a reakciómat, de utána elmosolyodott. Édes gödröcskéi még mélyebbek lettek. Minél tovább néztem a mosolyát - vele együtt az arcát - csak jobban rá döbbentettem magam. Szeretem Jimint.
~~~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése