2015. június 4., csütörtök

44. - 45. Fejezet (Vége)

Ég veled!

MiHi szemszögéből:

Az utcán sétálgattunk. Már tényleg nagyon sötét van, mi meg az utcán sétálgatunk. Kicsit fázom Haey ruhájában. Túl rövid és annyira még nincs meleg.
- Fázol? - nézett rám BamBam.
- Egy kicsit. - simítottam a karomra.
- Várj.
Megálltunk. Lekapta magáról a zakóját és rám adta. Meleg volt a zakója. Már a felső testem nem fázik, de a lábam még mindig fázik. Nem is kicsit.
- Még mindig fázol? - nézett rám.
- Igen. - bólintottam.
- Akkor... Gyere! - megfogta a kezem és vonszolni kezdett valahova.
Egy jó darabig mentünk. Nem igazán bírtam a tempót magas sarkúban, de tudtam tartani a lépést. Egy szállodához értünk bementünk és gyönyörű volt bentről! Hatalmas csillár, fekete padló. Bal oldalra a recepció, jobbra egy kis büfé. Egyenesen előre egy lift és a lift két oldalán lépcsők.
- Ülj le oda a fotelokba, ameddig foglalok egy szobát.
- Itt? Nem túl drága?  - pislogtam.
- Csak ülj le. - mosolygott.
Úgy tettem ahogy mondta. Beljebb sétáltam és leültem a fotelba. Keresztbe tettem a lábam ás néztem BamBam, hogyan intézi a szobát. Egész hamar megvolt a kulcs. Felálltam és oda mentem hozzá.
- Na? - mosolyogtam.
- 30. emelet. 2B. - indultunk a lifthez.
Beszálltunk és megálltunk egy helyben a lift ajtóval szemben. Kínos csendben. Csak billegtem előre és hátra. Hirtelen szúrni kezdett a szemem. Elkezdtem dörzsölni, de csak rosszabb lett.
- Valami baj van? - fordult felém.
- Valami bele ment a szemembe. - dörzsöltem tovább.
- Hadd nézzem. - lépett közelebb hozzám.
Elvette a kezemet az arcomtól és a szemembe nézett. A kezével kitűrte a szememből a hajam és még közelebb hajolt hozzám.
- Egy szempilla. - húzta végig az ujját az arcomon, majd felemelte az ujját. - Kívánjunk valamit... - suttogta.
Nem tudtam mit kívánjak. Azt kívántam bárcsak jóra sikerülne az utolsó nagy dogám. Rá fújtam az ujjára amit már össze szorított, majd ő is rá fújt.
- Fent vagy lent? - kérdezte.
- L-Lent... - válaszoltam.
Szét választotta az ujját és a szempilla fent maradt. A szemébe néztem.
- Úgy látszik az én kívánságom teljesül... - hirtelen megcsókolt.
Nyitott szemekkel álltam előtte. El akartam tolni, de nem ment. Eszembe jutott JungKook és MinHe, ahogy egymást nyalják. Becsuktam a szemem és vissza csókoltam. Hirtelen a lift falának nyomott és még hevesebben kezdtünk csókolózni. A hajába markoltam, ő pedig az egész derekamat felfedezte. A keze lentebb vándorolt a combomra és fel emelt. A nyakára tettem a kezem és megállt a lift a 30.-on. Kiszálltunk, igaz úgy, hogy ő vitt engem egészen az ajtóig. Ott letett, de nem hagyta, hogy abbahagyjuk a csókot. Kinyitotta az ajtót és bementünk. Ismét neki nyomott és levette rólam a zakóját és a földre dobta. Elkezdte kigombolni az ingét és beljebb mentünk. Az ágyra dőltünk és át karoltam a nyakát. Eltávolodott tőlem és a fejem mellé tette a kezét. Mind ketten levegő után kapkodtunk. Nem bírom! Lelöktem magamról és az ágy szélére ültem.
- Valami baj van? - ölelt meg hátulról. - Zaklatottnak tűnsz...
- Én csak... - sóhajtottam. - Elmegyek a vécébe... - álltam fel.
Ledobtam a cipőm és a vécébe rohantam. Bezártam az ajtót és neki támaszkodtam. BamBam leakar velem feküdni. A tükörhöz léptem és megigazítottam a hajam. JungKook jár a fejemben... Nem szabadna rá gondolnom! Kikel vernem a fejemből!
- Minden rendben? - kérdezte az ajtó másik oldaláról BamBam.
Nem mondtam semmit. Ki ürítem ma a fejem. Kinyitottam az ajtót és rá vetettem magam. Az ágyig lökdöstem, majd amint épségben landolt az ágyba a hátán rá másztam. A nyakát csókolgattam. Tuti nagyon béna vagyok...
- Menj... Lentebb... - motyogta.
Kigomboltam az ingét és a hasát puszilgattam. Vanília illatú a bőre. Lassan haladtam lefele, de a nadrágjánál meg álltam. Még soha nem csináltam ilyet!
- MiHi... - ahogy kimondta a nevem bele borzongott a hátam. - Majd én...
Helyet cseréltünk. Kicipzározta a ruhámat hátul és a derekamig lehúzta. Egy puszit nyomott a mellem és a nyakam közé. Teljesen lehámozta rólam a ruhám. Zavarban vagyok... Csak fehérnemű van rajtam. Becsuktam a szemem és koncentráltam, hogy ne piruljon el az arcom, de nem ment. Érzetem, hogy kicsatolja a melltartóm. Azonnal ki pattant a szemem. Már a kezében volt az egyetlen dolog ami vette a mellem. Gúnyosan mosolygott és a kezében lengette a melltartóm. A mellem elé akartam kapni a kezem de nem engedte. A keze a mellemre tapadt. Egy nyögés hagyta el a szám. Az érintése olyan volt mintha öngyújtóval perzselnék a bőröm. Kezemmel a lepedőbe markoltam. Elengedte a mellem és ledobta az ingét. A nyelvével kezdte izgatni a mellem. A nyögéseim hangosabbak lettek. Ívbe görbült a hátam. Össze szorítottam a szemem. Percekig ezt csinálta. Valami új érzés öntött el. Ismeretlen és fura új érzés. Kiegyenesedett és a nadrágja zsebébe nyúlt. Kikeresett valamit, majd mellém dobta az ágyra. Oldalra néztem és egy négyszög alakú zacskót láttam. Vissza néztem BamBamra. Mi az isten ez?
- Nem tudod mi az? - kérdezte. Csak megráztam a fejem. - Óvszer... vette le a nadrágját.
Tényleg le akar velem feküdni!
- B-BamBam... - ültem fel. - Nem akarom... - motyogtam.
- Már mindegy, hogy akarod-e vagy nem... - mászott rám és vissza fektetett a hátamra. - Most már ha szépen kérsz akkor se tudom abba hagyni... - csókolt meg.
A mellkasára tettem a kezem és próbáltam eltolni magamtól. Hiába. Nem megy. BamBam nagyon beindult.
- Ne ellenkezz! - hajolt el tőlem és végig húzta a kezét a combomon. - Élvezni fogod...
- Kérlek... - suttogtam. - Csak ne fájón... - csuktam be a szemem.
A keze tovább vándorolt a combomon egészen a bugyimig. Könnyen bele nyúlt az utolsó fehérneműmbe és végig simította a kezét a szemérdek dombomon. Össze szorítottam ismét a szemem és egy nagy sóhaj hagyta el a szám. Átkaroltam a nyakát és vártam a fájdalomra. Másodpercekkel később meg is történt. Halkan sikítottam fel és át karoltam a nyakát. Érzetem, hogy mozgatni kezdi bennem az ujját.
- Csak még egy kicsit bírd ki... - suttogott a fülembe. - Csak egy kicsit...
Egy idő után már nem is fájt annyira. Kihúzta az ujját és ismét fel állt rólam. Levette az alsóját, majd az én utolsó ruhadarabomat is. Leült az ágyra és a mellettem lévő óvszer ért nyúlt. Még mielőtt a kezébe vehette volna én vettem el. Rám nézett és fel ültem.
- Erősen kétlem, hogy fogamzás gátlót szedsz. - mosolygott. - Add ide.
- Cs-Csinálhatom én? - ültem mellé.
- Persze.
Nagy levegőt vettem és kinyitottam a zacskót. Kivettem belőle az óvszert és nagyot nyeltem. Nagyon remeg a kezem! Rá kellene húzni? Elkezdtem és ő segített, hogyan kell csinálni. Most látok életemben először... azt... Amint rajta volt vissza mászott rám és szét nyitotta a lábam. Érzetem, hogy a szerveink találkoznak. Lenéztem magamra.
- MiHi. - emelte fel az állam. - Csak rám figyelj. - megcsókolt és nyomást érzetem.
A nyomás egyre jobban fájt. BamBam hátára tettem a kezem és a hátába mélyesztettem a körmöm. Szép lassan teljesen eltűnt bennem. A könnyeim eláztatták az arcom. Nagyon fájt!
- A takarítónak lesz egy kis dolga... - nézett le.
- M-Mire gondolsz? - nyitottam ki a szemem.
- Semmire... Ne érdekeljen...
Amint teljesen bent volt kicsit megkönnyebbültem. De aztán mozogni kezdett. Ő és én is nyögtünk. Azt hittem JungKook lesz az akivel elveszítem... De talán jobb is így... Egy ideig ez ment, majd elkezdett bennem megint az az érzés elő törni. Minden perc múlással egyre erősebb lett.
- Bam... Bam... - nyögtem a nevét.
Amint kimondtam a nevét teljesen felemésztet az az érzés. Jean ezt úgy hívta, hogy "elértem a csúcsot". Azt hiszem ezt mondta. Ahogy láttam BamBam is. Szédülten dőlt be az ágyba. Kinyitottam a szemem és össze zártam a lábam.
- Kidobom... - állt fel az ágyról BamBam és elrohant a vécébe.
Felültem és láttam, hogy kicsit véres a lepedő magam alatt. Erre gondolt mikor a tisztítókat emlegette. Felálltam és lehúztam az ágyneműt, a földre dobtam, majd vissza feküdtem az ágyba. Betakaróztam és becsuktam a szemem. Szép lassan elkezdtem aludni. Nem gondoltam, hogy ez ilyen fárasztó...

BamBam szemszögéből:

Kidobtam az óvszert és vissza mentem MiHihez. Mire vissza értem már békésen aludt. Vissza vettem az alsóm és megláttam az ágy mellett a lepedőt. Észre vette... A telefonom! Gyorsan a polchoz rohantam ahova letettem a telefonom mikor MiHi elment a vécébe. Levettem és megnéztem. Jó... Már akkor leállt amikor kimentem eldobni... Kikerestem JungKookot és rá mentem a videó küldésre. Megkerestem az új videót és leültem az ágyra. Csak tartottam a küldés gomb felett az ujjam. Nagy levegőt vettem és megnyomtam. A videó betöltött és elment JungKooknak. Azonnal kikapcsoltam a telefonom és a ruháimhoz dobtam. Bedőltem az ágyba MiHi mellé és magamhoz öleltem. Kicsit motyogott, de már csak álmában.
- Sajnálom... - simogattam meg az arcát. - Szörnyen sajnálom... - pusziltam arcon.
Lefeküdtem és a hasánál át öleltem. Nem öltözött fel. Nem is baj az...

JungKook szemszögéből:

A nappaliban ültem és kakaót ittam. Kicsit jobban érzem magam. Suga válla nagyon kényelmes és puha. Örülök, hogy Jimin felvette nekem tegnap a sorozatot amit nézünk, most legalább megnézhetem.
- Kooki elmegyek fürdeni... - állt fel YoonGi. - Mindjárt jövök.
- Oké... - tettem le az üres bögrét az asztalra.
Egy darabig néztem a tévét, majd megcsörrent a telefonom. Rá néztem és BamBam írt... Illetve videót küldött? Megnyitottam és vártam, hogy betöltse. Amint betöltött el is indult. Csak fél szemmel néztem, de aztán azonnal a képernyőre kaptam a fejem. MiHi és BamBam... Nem! Nem igaz!!! Azonnal kiléptem a videóból és fel kaptam a cipőm, majd kirohantam a lakásból. Magam mögött, hagytam mindent és csak rohantam lefele a lépcsőn. Amint kiértem gyors léptekkel kezdtem sétálni. Minél messzebb értem a lakástól annál lassabban mentem.














Mit csináljak most? Nem néztem végig a videót, de tudom mi van benne... Tudom, hogy BamBam és MiHi lefeküdtek egymással. MiHi volt az egyetlen lány akibe szerelmes voltam... Akit igazán szerettem. Mit tegyek most?! Hogy tudnék ezek után a szemébe nézni?! Hogy tudnék vele beszélni?! És hogy tudom még mindig szeretni...? Még most is szeretem... De... De szomorú vagyok. Mérges és csalódott. BamBam eljátszotta, hogy a haverom... Azt hittem a barátom, de nem... Kihasznált! MiHit is kihasználta! Most gyenge volt és nem volt ereje leállítani BamBamot! BamBam vissza ért MiHi gyengeségével és ezt még fel is vette! Csak nekem küldte el? Remélem csak én láttam...
Hosszas sétálás után már nem is érdekelt semmi. Csak sétáltam a város utcáin. Lehet, hogy fizikailag a földön jártam, de lelkileg teljesen máshol vagyok. Az húzott vissza a testembe, hogy valaki nekem jött.
- Nem látsz a szemedtől!? - förmedt rám az egyik.
Nem válaszoltam. Még mindig a gondolataimba voltam eltemetve.
- Csak nem JungKook? - mosolygott gúnyosan. - Hogy van MiHi?
- Ki vagy? - szólaltam meg.
- Oh... Ra Ya Jun... Vagy MiHi még nem mesélt rólam?
Rá kaptam a fejem. Ő fenyegette meg MiHit és adott pénzt Moolnak! Suga... Suga.. Lehet, hogy azzal is megfenyegették MiHit, hogy... megerőszakolják?
- Mi van a barátnőddel? Még mindig jön nekem egy adag pénzel... - komolyodott el az arca.
- Hagyd békén... - motyogtam és tovább indultam, de elkapta a karom.
- Elmondta, ha ő nem fizet akkor te fogsz? Remélem megérted... Nem minden nap verhetek fél holtra idol nyálgépeket. Énekeltek és rappeltek, hogy milyen nehéz az életetek, de lószart se tudtok arról, hogy tényleg milyen nehéz valakinek! - kapta el a pólóm. - Gyűlöllek... Gyűlölöm a hajad, a ruházatod, a viselkedésed!
- Mit akarsz most csinálni Yeh? - kérdezte a másik srác.
- Ha fizet elmehet... - engedte el a pólóm.
- Nincs kedvem veletek vitatkozni... - hajtottam le a fejem.
- Mi van? Csak nem elfogyott a hajlakkod? - nevetett gúnyosan Yeh. - Rossz területre tévedtél...
Egy mozdulattal vágott neki az egyik bolt ajtajának. Fájt, de egyáltalán nem érdekelt. A kezét a nyakamra tette és fojtogatni kezdett. Csak remélem, hogy ezt nem csinálta MiHivel...
- Add ide a kibaszott pénzem... - kezdett vicsorítani.
- Nincs... nálam... pénz... - habogtam el. Egyáltalán nem kaptam levegőt. Még soha nem vertek meg. Na jó... Kaptam Rap Monstertől pár pofont, de az nem fájt és nem is voltak igazán nagyok.
- Akkor mond meg hol van MiHi. - vont vállat a másik. - Nekem mindegy, hogy verünk vagy dugunk.
- Ha MiHihez is mennénk akkor is én csinálnám... - nézett hátra YaJun. - Na elmondod hol van? Láttuk, hogy este a parkban sétált egy sráccal. Az a másik nyálgép volt... BamBam?
- Ha tudnám se mondanám el... - makogtam neki oda.
- Csak nem azért vagy ennyire kibukva mert BamBam randizik vele? - nevetett. - Azt ne mond, hogy bele estél a saját csapattársadba! - kezdett még hangosabban nevetni.
- Menj a francba! - vettem el a kezét a nyakamról. A másik srác közelebb lépett hozzánk. Moolt is ők verték meg? Biztos ők voltak... A gáz az lesz, hogy neki mázlia volt... Erősen kétlem, hogy bárki is pont erre fele fog jönni és lefogja őket állítani. De már nem érdekel ha halálra vernek se... Felőlem a torkom is elvághatják... Nem érdekel... Nem érdekel mert a lány akit szeretek mással hempereg valahol. Egy olyan fiúval akit ki nem állhat...
- Szerinted lefeküdtek? - kérdezte a másik srác.
- Biztos! - nevetett Yeh.
- Csak verjetek meg és kész... - motyogtam.
- Felőlem... - vont vállat YaJun. - De elkel mondanom, hogy akár milyen bajod esik nem vállalok felelősséget. És mit is szoktak mondani a szűz lányoknak? - gondolkozott el. - Ja igen... - lépett hozzám közelebb. - Csak egy percig fog fájni...
Amint kimondta arcon vágott. Nem hagyott pihenni. Most a másik vágott arcon. Aztán ismét Yeh lökött a falnak. megint ütöttek volna, de lépteket hallottunk meg.
- Bassza meg! - szólt a másik srác. - Jön valaki!
- Húzzunk! - kezdett rohanni YaJun.
Még utoljára gyomorszájon vágott, majd elrohantak. A földre estem és az ajtónak dőltem. Mégis járnak erre emberek... Örülök, hogy valaki pont erre jön. A földön ültem és vártam, hogy felbukkanjon a megmentőm. Bárki az... örök hálám neki...
- Ki van itt?! - jött elő egy magas srác. - JungKook! - rohant oda hozzám. - Dae vagyok! MiHi barátja!
- Tudom ki vagy... - motyogtam el.
- Mi az isten történt!? - guggolt le hozzám.
- Csak... - nyeltem le a számban össze gyűlt vért. - Pár srác... Hogy kerülsz ide?
- Itt van boltja nagybátyámnak. - nyúlt a hónom alá. - Haza viszlek.
- Kösz... - álltam két lábra.
- És te mit csinálsz itt? - kezdtünk menni a főútra.
- Én csak sétálni akartam... Próbáltam kiüríteni a fejem...
- Miért? Mi történt? - igazította meg a karom a nyakában. - Valami baj van?
- MiHi... Elment randira BamBammal... És... BamBam küldött egy videót... Amiben... Tudod... - sóhajtottam.
- U-Ugye jól vagy? Vagyis... Nem azért jöttél ki az utcára, hogy meghalj? - állt meg és rám nézett.
Az utcai lámpa megvilágította az arcát. Láttam a szemében, hogy a szám felrepedt és, hogy fel van duzzadva az arcom.
- Nem tudom mi lenne, ha nem élnél... - motyogta és szájon puszilt.
Csak kikerekedett szemekkel néztem rá. Tényleg meleg! Elhajolt és az arcomra nézett. Hogy gondolta, hogy most megcsókolhat!? Ne csókoljon meg! Én nem vagyok meleg!
- S-Sajnálom Dae, de én... én MiHit szeretem... - néztem el róla.
- Soha ne legyél biszex... - motyogta és tovább indultunk. - Bocs az előzőért... Elragadtattam magam...
- Nem baj... - ráztam meg a fejem.
Ezzel abba is maradt a beszélgetés. Csendben mentünk hazáig. Egész jól sikerült össze szednem magam. Már az épületbe egyedül mentem be. Egész jól megúsztam, csak az arcom fáj egy kicsit. Beértem a lakásba és egyből lerohamozott V.
- Hol volt?! Elmúlt fél tizenkettő! - nézett az arcomra. - Mi történt...?
- Jól vagyok... - indultam a szobámba.
Lerúgtam a cipőm és a szobámba mentem. Átöltöztem és a fürdőbe rohantam. Mikor beértem bele néztem a tükörbe. Egyáltalán nem vészes... Csak a szám vérzik és az egész állam tiszta vér. Nagyot sóhajtottam és elkezdtem arcot mosni. Fáj a szám. Kinyitottam a csap melletti szekrényt és kivettem belőle fertőtlenítő szert. Kerestem pár gézlapot. Egy gézlapot be áztattam azzal a lével és a számat kezdtem törölgetni. Kicsit felnyögtem amikor a számhoz ért, de aztán már nem is fájt. Végig néztem az arcomon és a szemöldökömnél is találtam egy kis repedést. Azt is elláttam, majd leragasztottam. Mindent elpakoltam és vissza mentem a szobámba, hogy senki ne kérdezgessen semmit. Bezártam az ajtót és megkerestem a fülhallgatóm. Az ágyba feküdtem és újra megnyitottam a videót. Elkezdtem nézni... Erőt vettem magamon és néztem. A tizenötödik percnél MiHi elakarta tolni magától BamBamot, de nem ment neki. BamBam... Elkezdtem vicsorítani. Miért kellet erőszakoskodni vele!? Ha nem akarja akkor... A nyakába karolt BamBamnak és annyit láttam, hogy Bhuwakul keze eltűnik MiHi bugyijában. Nem bírtam tovább. Kitéptem a fülemből a fülhallgatót és a telefonnal együtt a földhöz vágtam. A párnába nyomtam a fejem és sírni kezdtem.

MiHi szemszögéből:

Arra keltem, hogy a telefonom csörög. Gyorsan kúsztam az ágyon a kis szekrényhez és néztem ki hív. Suga... Az ágy szélére ültem és magamra húztam a takarót. Hátra néztem és láttam, hogy BamBam még javában alszik. Felvettem, de nem szóltam bele.
Szia! Hol vagy?! - hallottam YoonGi kétségbe esett hangját. - Egész éjszaka vártunk téged! 
- Valahol... - suttogtam és a fülem mögé tűrtem a hajam. - Majd haza megyek...
Hol töltötted az éjszakát!? 
- Semmi közöd hozzá! - emeltem fel a hangom.
- MiHi... - motyogott BamBam.
- Majd megyek... - szóltam bele a telefonba.
Le ne merd...! - egyszerűen kinyomtam.
Letettem a telefont a kis szekrényre és vissza feküdtem az ágyba. BamBamra néztem és már nyitva volt a szeme. Engem nézett, majd elmosolyodott. A arcomra tette a kezét és közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Eszembe jutott a tegnap este. Minden pillanata átjárta a testem másodpercek alatt.
- Jól vagy? - kérdezte és fel ült.
- Miért? - néztem rá és a nyakamig húztam a takarót.
- Hát... A tegnap este miatt. Nem fáj ott? - nézett a lábamhoz.
- N-Nem... - ráztam meg a fejem. - Elmehetek zuhanyozni?
- Persze! - húzott magához. - Utánad én is elmegyek.
- Öm... Akkor mikor zuhanyzol, majd haza megyek. - álltam fel. Magamra csavartam a takarót és elindultam a fürdőbe. Beértem és eszembe jutott, hogy kint maradt a ruhám. Indultam volna kifele, de az ajtóban BamBamba ütköztem. Lesett a takaró rólam és magam elé kaptam a kezem. Ő csak elmosolyodott és közelebb húzott magához. Megcsókolt, majd beljebb vezetett a fürdőbe. Bezárta az ajtót és megálltam, majd elhajoltam tőle.
- Én is csak egy kaland voltam...? - motyogtam.
- Mit gondolsz? - tette az államra a kezét. - Ha az lettél volna már rég haza mentem volna. - csókolt meg. A számra harapott, majd a mellemre tette a kezét. Bele nyögtem a csókba és megharaptam a nyelvét.
- Sajnálom! - hajoltam el tőle.
- Nem baj. - mosolygott. - Akkor zuhanyozzunk és menjünk...
Levette az alsóját és a zuhanyzóhoz ment. Megnyitotta és várt, hogy meleg legyen a víz.
- Most akkor... Járunk? - nyeltem nagyot.
- Szerinted? - nézett rám.
- N-Nem tudom... - ráztam meg a fejem. - Nekem ez túl gyors ... - emeltem az arcomhoz a kezem.
- Akkor legyünk csak barátok és amikor úgy gondolod szólj, hogy mit szeretnél. - mosolygott.
- K-Köszönöm. - mosolyodtam el.

BamBam szemszögéből:

A közös zuhany haza mentünk MiHivel. Átakartam öltözni. Nem kényelmes az öltöny amiben voltam. Amint beléptünk a lakásba rám néztem a fiúk, majd a mögöttem besétáló MiHire.
- Sziasztok? - vonta fel a szemöldökét JB.
- Gyorsan átöltözök és mehetünk! - rohantam a szobámba.
Gyorsan kerestem egy tiszta farmert, alsó és pólót. Gyorsan átöltöztem, megigazítottam a hajam és kimentem.
- Ti együtt voltatok az este? - kérdezte Jackson. - MiHi nem mond nekünk semmit...
- Még szép, hogy nem mondok... - tette keresztbe a kezét a mellkasa előtt. - Mehetünk? - lépett az ajtóhoz.
- Most mi ért vagy bunkó? - kérdezte Mark. - Csak kérdeztük.
Nem mondott semmit. Elkezdett csörögni a telefonja. Elé vette, rá nézett a kijelzőre, majd könnyedén kinyomta.
- Ki volt az? - kérdeztem.
- Csak Rap Monster... - sóhajtott. Ismét csörögni kezdett a telefonja. - Most meg Suga... - felvette és a füléhez emelte. - Mi van?
Nem értem miért vagy RÁM berágva mikor JungKook kapta le azt a hülye libát! Halálra aggódunk érted, de te...  - tisztán hallottam, hogy mit beszél Sugával, de megint kinyomta.
- J-JungKook csókolózott MinHevel...? - motyogta YuGyeom.
- Azt ne mond, hogy te is lekaptad azt a ribancot! - kezdett gúnyosan nevetni MiHi. - Tudod mit BamBam... Egyedül is haza találok... - tette el a telefonját és kinyitotta az ajtót. Köszönés nélkül lépett le. Most akkor ki kinek volt egy éjszakás kaland?
- Mi baja van? - kérdezte JR.
- JungKook megcsókolta MinHet és MiHi látta. - ültem le a kanapéra. - Én a helyében megtéptem volna a csajt...
- Együtt voltatok az este? - nézett rám YoungJae.
- Igen. - bólintottam és a számra haraptam. - Aranyos amikor alszik... - kezdtem mosolyogni.
- A fiúk meg fognak ölni ha kiderül, hogy lefeküdtetek! - nézett rám JB. - Felőlem azzal kavarsz akivel akarsz, de ha lehet került a bandákat!
- Csináljak úgy mint Mark? - hajoltam a térdemre. - Szedjek fel pornó modelleket?
- Haey nem pornó modell! - állt fel Mark. - Ő modell! Igaz van egy két túl kivívó képe, de egyiken se látszik teljesen a melle!
- Ja... Az újakon nem... Rengeteg magazinom van amiben benne van teljesen meztelenül... - ráztam meg a fejem.
- Dögölj meg! Gratulálok, hogy megdughattál egy érzelmileg össze tört lányt! - indult a szobájába.
Nem mondtam semmit... Igaza van...

MiHi szemszögéből:

Már a liftben voltam. Remélem boldogak lesznek, ha haza értem. Nem értem mi bajuk van. Már 17 vagyok! Én döntésem, hogy kivel fekszem le! Benyitottam a lakásba és hatan estek nekem. JungKook? Elment MinHehez?
- Hol voltál?! - ordított Rap Monster.
- Szólj ha befejezted az apáskodást felettem... - indultam a szobámba.
Elindultam a szobámba és pont szembe jött velem JungKook. Elkapta a felkarom és megállított.
- Lefeküdtél BamBammal... Igaz...? - rám se nézett. A földet bámulta.
- Lefeküdtem vele... - néztem az arcára.
Mi történt vele?! A szája és a homloka fel van repedve! Kihúztam a kezem a kezéből és fel fordultam. Az én hibám?
- K-Ki csinálta? - kérdeztem.
- YaJun... Tegnap este... - fordult el. - Nem hiszem, hogy érdekel...
- Tudod mit? Nem... A legkevésbé se! - indultam tovább a szobámba.
Bementem és átöltöztem. Befeküdtem az ágyba és a telefonomat kezdtem nyomkodni. Valaki kopogott, majd benyitott.
- Zavarok? - kérdezte.
- Ha ki akarsz oktatni akkor zavarsz... - ültem fel.
- Csak beszélni akartam veled... - ült le az ágyamra. - Ugye BamBam gyengéd volt veled? - nézett rám.
- I-Igen... - vörösödött el az arcom.
- És legalább élvezted? - mosolyodott el.
Csak bólintottam. Nem kellene mindannyiukkal így bánnom... Suga csak aggódott miattam, de én elküldtem a fenébe.
- Az első számú bátyó megérdemel egy ölelést? - tette szét a kezét, majd elmosolyodott.
Nem mondtam semmit, csak én is elmosolyodtam és megöleltem.
- Tudod... Már régóta ismerlek...
- Hogy érted ezt? - kérdeztem.
- Mikor Haeyel jártam egyszer voltál itt tanév közben... Emlékszem, hogy akkor még 14 voltál. Csak láttalak, de Haey sokat beszélt rólad... Örülök, hogy a barátod lehetek...
Rám tőrt a sírás. Lehet megbántam a tegnap estét. Csak vigaszt kerestem Kooki ellen...
- Nyugi kislány... - simogatta a hátam YoonGi.
Egy darabig sírtam a vállán. Mi mást tehettem volna? Szeretem JungKookot! Mindennél jobban! Az egész napot Sugával töltöttem a szobámban. Hozott kaját és beszélgettünk. Este jó éjszakát kívánt és elment aludni. Én is ledőltem. Nem tudtam aludni. Nyitott szemmel forgolódtam az ágyamban. Valamiért nem tudok aludni. Vagyis nem igazán vagyok álmos. Lassan felültem és az éjjeli szekrényemen lévő órára néztem. Fél egy. Fantasztikus! Már több mint egy órája fetrengek. Fel álltam és kisétáltam a konyhába. Egy embert pillantottam mag a nappaliban a kanapén ülve. Meg roppant alattam a parketta és az illető rám nézett a félhomályban.
- Mi az csipke Rózsika? - mosolygott gúnyosan. - Nem megy az alvás?
- Nem igazán. - ültem le mellé. - Neked se?
- Nem vagyok álmos.
Ezzel be is fejeztük a beszélgetést. A kikapcsolt tévét kezdtem bámulni. Néma csendben ültünk egymás mellett. Pár perc múlva megtörtem a csendet.
- YoonGi... - fordultam felé és a tekintetével találtam szembe magam.
Az arcomra tette a kezét és közelebb hajolt hozzám.
- Csillog a szemed... Ennyire kívánsz engem? - mosolygott.
Mit mondjak erre? Még meg se fordult a fejemben, de most. Egy gyengéd csókot nyomott a számra. Elhajolt és feltérképezte az arcom. A számra nézett és újra megcsókolt. Éreztem a nyelvét a számban. Megrezzentem. Elakartam tolni, de két kézzel tartotta a fejem. Elhajolt tőlem és levegő után kapkodtam.Nem bírtam megállni. Megcsókoltam és egymást simogatták a nyelveink. A vállára tettem a kezem és szenvedélyesen csókolóztunk. E-Eszméletlen ahogy csókol! A hátamra döntött és úgy csókolt. Átkaroltam a nyakát. Nem akartam, hogy megszakítsa. Minden pillanatban JungKookot képzeltem Suga helyébe. Éreztem Suga hideg kezeit a hasamon. Megszabadultam a szájától.
- Ne itt JungKook... - lihegtem el.
- Nem JungKook vagyok. - mosolygott és folytatta amit elkezdett.
Én ezt nem akarom! Én JungKookba vagyok szerelmes! A keze egyre feljebb és közelebb ért a mellemhez.
- Ne... - motyogtam. - Nem akarom...
Suga eltávolodott tőlem.
- Érzel még valamit Kooki iránt? - kérdezte én pedig bólintottam. - Szerencsés, hogy ilyen lány szerelmes belé. - mondja miközben megvakarta tarkóját.
- Honnan tudod, hogy szerelmes vagyok belé? - kérdeztem lepetten.
- Előbb sóhajtottad a nevét. - nevetett - Egyébként már rég észrevettem. - lemászott rólam. - Vegyük úgy, hogy ez nem történt meg. Rendben? - nézett rám.
- Oké... - fordultam a szobák felé és JungKookot pillantottam meg. 
Nem tudom én vagy ő volt jobban leblokkolva, de ő meghökkenve nézett minket. Mikor felénk lépett megijedtem. Minden lépésénél a torkomban dobogott a szívem. Megállt a kanapé mögött és Sugára nézett. Még a félhomályban is láttam a gyűlöletet a szemében. Megragadta a csuklom és beráncigált a szobájába. 
- Jung... - nem tudtam befejezni mert megcsókolt. 
Az ajtónak nyomott és kulcsra zárta. Éppen, hogy elvált tőlem és lihegett valamit. 
- Az enyém vagy... - nyomott egy puszit az orromra. - Szeretlek... 
A nyakamra tapasztotta a száját. Honnan szerzett ekkora bátorságot? 
- Kooki... - tettem a mellkasára a kezem. - Várj. 
- Azt hittem már sose mondott ki. - sóhajtott. - Nekem ez nem megy... 
Az ágyához léptem és magam után húztam. Amint tudtam az ágyára löktem. Rá másztam és a derekára ültem. Vörös arccal nézett engem. Ha nem feküdtem volna le BamBammal akkor nekem se lenne ekkora bátorságom, de most.  
- Miért ő volt az? - kérdezte. - Miért ő? 
- Az elsőre gondolsz? - hajoltam közelebb hozzá. 
- Igen... - nem mert a szemembe nézni. 
- Az elsőnél csak a második jobb... - csókoltam meg. 
Érzetem a kezét a fenekemen. Levettem a pólóm és ő még vörösebb arccal mérte végig a  meztelen mellkasom. Folytattam a csókot, de hirtelen JungKook fordított a helyzetünkön. Félénken vette le magáról a pólóját. 
- Csak nem be akarod bizonyítani, hogy jobb vagy mint BamBam? - mosolyogtam gúnyosan. 
- Azt nem kell bizonyítani. - mosolygott.
Tovább csókolóztunk. Nem tudom meddig, de már fájt a szám. Megörülök! Miért húzza ennyire az agyam?
- JungKook... Cseréljünk. - sziszegtem.
- Ne! Én vagyok a fiú! Én vezetek!
- Akkor vezesd magad lentebb mint a szám! 
- Jó, de ha ordítozni fogsz az élvezettől ne hibáztass.  - mosolygott gúnyosan.
Végre eljutott a nyakamig és onnan egyre lentebb. Már majdnem a mellem puszilgatott amikor valaki kopogott. Nem hiszem el! Fel állt és én dühösen az ágyra csaptam.
- Türelmetlen. - nézett vissza és nevetett.
Fel ültem és vissza vettem a pólóm. JungKook kinyitotta az ajtót.
- Kooki ezt a fürdőbe hagytad. - emelt fel egy használt alsó nadrágot.
- Azért mert az szennyes! - kapta ki Jimin kezéből az alsóját.
- Akkor miért nem tetted be a szennyesbe? - nézett be a szobába és meglátott engem. - Hát te? Mit csinálsz Kookinál?
- Semmit.
- Ahha... - nézett JungKook alsó tájára és a meztelen felső testére. - Csak Kooki kicsit van beindulva.
- Beindulva mi? - forgattam a szemem. - Ha be lenne indulva már nem itt tartanánk.
- Nem akarom elsietni! - nézett rám mérgesen.
- Értem... - dőltem hanyatt.
- Nem is zavarok tovább. - mosolygott Jimin. - Jó éjt.
Kooki bezárta az ajtót és felém fordult. Mérgesen elhúzta a száját.
- Mi az? - nevettem.
- Annyira gonosz vagy... - indult felém. Leült hozzám az ágyra és magához húzott.
Ledobtam a pólóm és a hátára döntöttem. A derekára ültem és a nyakát kezdtem puszilgatni. Hatalmas sóhajok hagyták el a száját. Egyre lentebb csókolgattam. Mikor a hasához értem nevetni kezdett.
- Ne! - nevetett. - Csikis!
Kuncogtam egy kicsit, majd a nadrágja szélét kezdtem piszkálni. Nagyon kíváncsi vagyok mi vár rám. Lehúztam a nadrágját és messze dobtam. A kis Kooki már nagyon nem bírt magával. Fel néztem Kooki arcára és ő csak a plafont bámulta. Zavarban lehet. Gondolom még soha nem került ilyen helyzetbe.
Mielőtt le vettem volna róla az utolsó ruha darabot levettem a nadrágom és vissza ültem a derekára. Előre hajoltam és megcsókoltam. A hosszú barna hajam függönyként takarta el az arcunkat a külvilágtól, majd Kooki egy mozdulattal a fülem mögé tűrte a hajam. Abba hagytam a csókot és a szemébe néztem. Ahogy néztem rám mosolygott, majd én is mosolyogni kezdtem. JungKook szeme elkalandozott a mellemre, egyre jobban éreztem a férfiasságát. A hátamra döntött. Nagy levegőt vett és elkezdte levenni rólam az utolsó ruhadarabom. Éreztem, hogy kipirul az arcom. Sikeresen levette rólam a bugyim és a szemérdek dombomra tette a kezét. Az érintése égető volt. Percekig néztük egymást.
- Tudod... Zavar, hogy csak én vagyok csupasz. - fordultam el.
- Sajnálom... - állt fel és levette az alsóját.
Egyből oda kaptam a fejem és megtanulmányoztam a hím vesszőjét. Nem kisebb mint BamBamé, talán még nagyobb is. Vissza feküdt rám és megtámaszkodott a kezével a fejem mellett. Megragadtam a hím tagját és magamba húztam. Mind ketten fel nyögtünk.
- V...Várhattál volna egy kicsit... - markolt bele a lepedőbe.
- Nem tudtam... - tettem a hátára kezem.
Teljesen belém hatolt és alig bírtam megállni, hogy ne nyögjek nagyokat. Mikor elkezdett dolgozni bennem ívbe görbült a hátam és a hátát karmolásztam. Éreztem, hogy egyre közelebb kerülök a már ismert idegen érzés felé. Az utolsókat lökte Kooki.
- Mi... - többet nem tudott kinyögni, mert elérte a határát.
Melegség öntött el és én is utolértem. JungKook úgy dölt be mellém az ágyba mintha most szállt volna ki a ringlispílből. Hatalmas sóhajok hagyták el a szánkat. Hozzá bújtam és ő ránk húzta a takarót. Annyira jó érzés, de mintha valamit elfelejtettem volna. De ha kiment a fejemből akkor nem lényeges.
Pár percig feküdtünk majd elaludtunk, vagyis én biztos.

Suga szemszögéből:

Amikor elment Kooki és MiHi tudtam, hogy most én jövök a szenvedők listáján. Tudtam, hogy most ők fognak lefeküdni egymással. Fel álltam és a szobámba mentem. A bezárt ajtónak dőltem és a hajamba túrtam. Nagy levegőt vettem, de csak akadozva tudtam beszívni. Beljebb vonszoltam magam és az ágyra ültem. A combomra támaszkodtam és arra gondoltam mi lett volna, ha Kooki nem jön ki. Ahogy tovább képzeltem egyre inkább a sírás kerülgetett. Hátra dőltem az ágyon,  
A bal kezemet a csípőmre tettem a másikat a fejemre. Érzetem, hogy az arcomat eláztatják a könnyeim.
Feljebb másztam az ágyra, hogy a fejem a párnán legyen. Oldalra fordítottam a fejem és a másik párnára tettem a kezem. Beléptem a barát zónába... Se több, se kevesebb nem vagyok neki, mint egy barát... Találnom kell egy olyan lányt aki velem egy korú... De nem hiszem, hogy van még egy olyan lány  a világon mint MiHi... Ő különleges, kedves, aranyos, okos és segítő kész. Sajnálom, hogy csak a barátja lehetek... De ha már én nem lehetek boldog vele, akkor legyen boldog JungKookkal... A lényeg, hogy sose sírjon és mindig az a kedves aranyos mosoly legyen az arcán bármi is történjen vele... Szeretlek MiHi...

MiHi szemszögéből:

Kinyitottam a szemem és felültem. Kooki eltűnt. Az író asztalra néztem és egy papírt találtam. "A konyhába vagyok a fiúkkal!". Aranyos, hogy írt egy üzenetet. A székre néztem és egy fehér inget találtam. Nekem hagyta kint? Felkaptam a melltartóm és fel vettem az inget. Szinte a térdemig ér. Össze gomboltam és elindultam kifelé. Kiérve a konyhába nevetést hallottam.
- Jó reggelt... - töröltem meg a szemem.
- Neked is! - állt fel Kooki és megölelt. - Jól aludtál?
- Igen. - mosolyogtam. - Mi a mai napi program? - ültünk le az asztalhoz.
- Esetleg egy bocsánat amiért tapló voltam? - kérdezte J-Hope.
- Bocsánat, hogy hülyén viselkedtem... - hajtottam le a fejem. - Csak kicsit mérges voltam... - pillantottam Kookira.
- Nem baj! - mondták kórusban.
- Amúgy tánc próbára megyünk. - mosolygott Suga. - Lesz majd egy koncert amin a GOT7-tel lépünk fel.
- Ohh... - álltam fel. - Mikor megyünk?
- Fél óra múlva. - nézett a telefonjára Jimin.
Azonnal a szobámba rohantam és össze kaptam magam. Nagyon tetszik JungKook inge! Felvettem egy fekete farmert, a fehér torna cipőm, és vissza vettem Kooki ingét. Kimentem és addigra a fiúk is készen voltak.
- Kooki inge? - nevetett V. - Nagyon jól áll. - karolta át a nyakam.
- Tetszik nekem ez az ing! - néztem TaeHyungra
- Ezt se fogom már hordani... - mosolygott JungKook és megfogta a kezem. - Irány a próba!
Szép lassan elindultunk. Kooki egész úton fogta a kezem. NamJoont nem is érdekli, hogy látnak minket? Egészen a próbateremig mentünk. Már nagyon rég jártam erre. Bementünk és már a GOT7-esek nyújtottak.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Sziasztok! - köszöntek vissza.
BamBam rám nézett és nagyot sóhajtott, majd elmosolyodott. JungKook előre lépett és BamBamhoz ment. Olyan erővel ütötte arcon, hogy BamBam a tükörig csúszott. Azt hittem ezt már megbeszéltük! Suga ugrott oda Kookihoz és fogta le.
- Rohadj meg! - ordított JungKook.
- Kooki hagyd abba! - szólt rá Jimin. - Mi bajod van?!
- Sajnálom JungKook... - nézett fel BamBam rá. - Sajnálom MiHi! - nézett rám.
- M-Mit?
- Szóval nem mondta JungKook... - állt fel a földről Bhuwakul. - De mielőtt elmondom... Nagyon, de nagyon sajnálom! - fogta meg a kezem. - Tegnap előtt este... - nézett a földre. - Sajnálom... Én... - nagyot sóhajtott. - Fel... vettem... és... elküldtem JungKooknak.
Remegni kezdett a kezem. Hogy tehette ezt!? Hátrébb léptem és kihúztam a kezem a kezéből. Megremegett a lábam és nem bírtam felnézni a földről. Hogy képes bárki ilyenre?! Nagy levegőt vettem. Ökölbe szorult a kezem. Kinyitottam a szám, de egy szó se jött ki belőle.
- MiHi... - motyogta el a nevem.
- Add ide a kibaszott telefonod... - néztem fel rá könnyes szemekkel.
A zsebébe nyúlt és elő vette. Kikaptam a kezéből és elkezdtem keresni. Tényleg felvette az egészet. Több se kellett. A tükör felé fordultam és amilyen erővel tudtam neki vágtam a telefont. A tükör darabokra tört és a földre pergett. A telefon is darabokra tört. Rám tört a sírás. Kooki felé fordultam.
- Láttad a videót, de nem szóltál róla! - ordítottam vele. A hajamba túrtam. - És én... - emeltem a mellkasomhoz a kezem.
Nagy levegőt vettem és kirohantam a teremből. Egészen hazáig rohantam. Elő vettem az egyik bőröndöm és bele dobáltam a legfontosabb dolgaimat, majd a táskámat és tele tömtem. Levettem JungKook ingét és fel vettem a saját pólóm. Kimentem a nappaliba és megkerestem azt a papírt amit alá írtam. Össze téptem és a földre dobtam. Egy percet se maradok itt tovább! A hátamra vettem a táskám és a kezembe a bőröndöm, majd elindultam a reptér felé.

JungKook szemszögéből:

Miért nem szóltam neki arról a rohadt videóról?! Hogy lehettem ekkora paraszt!? Nagyot nyeltem és elkezdet könnyezni a szemem. BamBamra néztem.
- Miért?! - ordítottam. - Miért kellet neked az egészet felvenned?!
- A nagy idol sír... - hallottam az ajtóból egy gúnyos hangot. MinHe....
- Mit akarsz?! - nézett rá Suga.
- Vissza hoztam BamBam naplóját! - emelte fel a kezében lévő kék kis könyvet. - Be kell vallanom BamBam, hogy ez nagyon jó! - kezdte lapozgatni. - Jobb mint egy könyv!
Csak szótlanul álltunk. BamBamnak van naplója? Mióta? És miért van a sátánnál?
- De szótlanok vagytok ma... - nézett ránk. - Akartok hallani részleteket?
- Meg ne merd! - lépett közelebb BamBam hozzá. - Add vissza! Azt mondtad, hogy vissza adod!
- Tudod... Sokat gondolkoztam. nem gondoltam volna, hogy MiHi azonnal lefekszik veled. Mert már azelőtt járt JungKookkal mielőtt betöltötte volna a 17 évét...
Honnan tudja?! Senki nem mondta el neki! De... Nem! Egyedül Niki tudta és Jean! Azt ne mond, hogy Jeant is megzsarolta!
- Honnan tudod... ? - motyogtam el.
- Jean... - sóhajtott. - Nagyon nem akarta, hogy megtudja JR., hogy már nem szűz... De amikor kiderült akkor csak azzal tudtam zsarolni, hogy elmondom, hogy jár Vvel... Hopsz! Ezt nem kellett volna elmondanom! - kapta a kezét a szájához.
- Te jársz a húgommal!? - lépett közelebb Vhez JR.
V nem mondott semmit. Csak egy kicsit bólintott. Junior a hajába túrt.
- Mit is akartam még? - gondolkozott el MinHe. - Ja igen! Suga! - nézett Sugára. - Annyira aranyos, hogy beleszerettél a volt barátnőd unokatestvérébe!
- Én nem! - szorította ökölbe a kezét YoonGi.
- És akkor mi volt az akkor amikor rá mászott a rajztanárunk? Mindent elmondott nekem... Úgy ölelgetted és puszilgattad MiHit mint valami kis kutyát! Aztán ott volt a kosárpályás incidens. Valld be, hogy csak arra vártál, hogy MiHi a nyakadba ugorjon és lefeküdjön veled!
- És ha igen!? - ordított Suga. - Akkor mi van?! He?!
- Akkor... - motyogtam. - Te is rá másztál a barátnőmre!! - ordítottam, - Tegnap este! Láttam, hogy mit csináltok! Az egészet!
- Hé! - szólt közbe MinHe. - Még nem fejeztem be! Ott van Jackson. Volt az az európai fruska... Niki? Jó volt az a fél óra vele? Meg kell hagyni, hogy ő is egy mocskos ribanc akár csak MiHi...
- Lefeküdtél Nikivel? - nézett Jacksonra Jimin. - Baszd meg! - kapta el a pólója nyakát.
- Hagyjátok már abba! - ordított Jin. - Csak össze akar minket ugrasztani!
- Jó a szemed... H.O.M.O.K.O.S... - betűzte el MinHe.
Rá néztünk. Jin mint homokos?! Betelt a pohár!
- E-Ezt mégis honnan gondolod? - motyogta el Jin.
- Folyton Rap Monster nyakán loholsz. Olyan vagy mint JR.! JR. Markra nyomul. A koncert utáni puszik... ölelések. A vak is látja, hogy mind ketten melegek vagytok... Egyébként... - nézett a mobiljára. - Nem értik a rajongók, hogy MiHi hova megy a bőröndjével. A repülő téren látták. - sóhajtott. - Szerintem én megyek... Elég sokáig húztam az időt. - dobta BamBamnak a naplót. - Köszönöm, hogy elküldted neki a videót. Kár, hogy nem láthattam... - hagyta el a termet.
Ökölbe szorult a kezem. Mit ne mondjak, elég szépen megrendezett mindent. És ahogy össze gyűjtött minden információt...  Hirtelen észbe kaptam. MiHi!
- MiHi! haza fog menni! - néztem Monsterre.
- Majd később mindenki nyugodtan szét verhet mindenkit, de most menjünk a reptérre. - indult ki fele az ajtón Suga. - JungKook... - nézett vissza rám. - Sajnálom a tegnap estit... - mosolyodott el.
- Nem baj. - ráztam meg a fejem.
Mind a tizennégyen futásnak iramodtunk. Csak fel ne szálljon a gép amin rajta van! Könyörgöm! Legelöl futottam. Nem mehet csak így el! Kérlek! Egészen a reptérig rohantunk. Meg sem álltam az információs pultnál, csak Jin és Suga.
- JungKook! - ordított Suga. - Kettes kapu!
















Kettes kapu! Kettes kapu! Futás közben megláttam a kapu számát és egyenesen oda kezdtem rohanni. Eszembe jutott a BTR egyik száma. Worldwide. Ha én utolérem MiHit nem fogok elengedni. Soha többet nem fogok neki hazudni és mindent elmondok neki. Őszinte leszek vele és nem fog érdekelni, ki mit mond és kinek nem tetszik, hogy járunk! Szeretem MiHit! De ő még egyszer se mondta, hogy ő is! De tudom, hogy fél kimondani. Érzem, hogy szeret. Tudom, hogy szeret! Ha nem szeretet volna akkor nem feküdt volna le velem tegnap este! Már pár méterre voltam a kaputól amikor észre vettem, hogy már zárva van. Nem! Nem lehet! Az ajtónak mentem és ütni kezdtem.
- Nem! - ordítottam és bőgni kezdtem. - Nem lehet!!!
- Uram kérem hagyja abba. - szólt rám az egyik utas kísérő.
- Kooki! - értek be a többiek.
- Elment... - öleltem meg Sugát. - Mi lesz most?! - üvöltöttem.
- Nem tudom... - szipogott YoonGi.
Éreztem egy könnycseppet a vállamon. Suga sír? Soha nem láttam még sírni. Az ablakhoz léptünk és láttuk, hogy a gép fel száll. Már lement a nap... Eszembe jutott minden emlék. Amikor megcsókoltam a kanapén ülve MiHit... Amikor először fürödtünk együtt... Amikor elmondtam neki, hogy szeretem... Még mindig érzem a számon az eper ízű csókját. A puha kezét a kezemen... Az aranyos pillantását. A kedves mosolyát amivel bárkit képes jobb kedvre deríteni. Megváltoztattatott engem... Megváltoztatta Rap Monstert. Megváltoztatta Sugát... Örökké emlékezni fogok MiHire... És amint tudok utána megyek! Örökké szeretni fogom MiHit! És ha kell örökké várni fogok rá. Ha kell minden este a nyitott ajtó előtt fogok ülni és várni fogom, hogy vissza lépjen az életembe. Vissza jöjjön hozzám és az enyém legyen ameddig lehet és kimondja, hogy szeret... Szeretlek MiHi.

Vége!~~~

19 megjegyzés:

  1. Uristen nagyon jo volt!!! :'( ♡♡♡

    VálaszTörlés
  2. najoo. Most szoszerint bogok xd
    Ugyanitt lesz a 2. Evaad?
    Am. Nagyon szupeer ! ^^

    VálaszTörlés
  3. Ez szomorú lett itt bőgök de télleg ez nekem Jungkook szegény! És miért menekült el a következmények elől Mihi? És hogy lehet valaki ekkora idegesítő,hülye paraszt méghozzá kurva mint Minhe? Siess a 2.évaddal!! :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Furán hangzik, de örülök, hogy sírtál rajta. :D Ez volt a célom. :) Hát MiHi... Szerintem én is ezt csináltam volna. Mert MiHi személyisége nagy részben az enyém. Már elkezdtem a 2. évadot. :D Majdnem a fele készen is van. :D

      Törlés
  4. Úristen! Nagyon jó lett végén még el is sírtam magamat! Remélem nem hagyod abba az írást mert nagyon jó vagy benne!! Várom a 2.évadot :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és nem tervezem abba hagyni. :D Akkor se ha fizetnének érte ;)

      Törlés
  5. Nem gondoltad komolyan,hogy itt abbahagyod?! 2.évadot követelek sürgősen!!!!

    Nagyon tetszett az egész,szurkoltam Sugának,hogy találjon egy lányt,de úgy tűnik valamit elszúrtam... xD

    Ügyesen leírtál mindent. Nagyon várom a folytatást és tudom,hogy az is ilyen jó lesz:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :D Sietek vele! Már a fele kész van. :)

      Törlés
  6. Szia nagyon de nagyon tetszett!!! Követelem a 2. évadot... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Boldog vagyok, hogy tetszett. Már, majdnem készen van az első rész! Sietek ahogy csak tudok, de nem sok időm van :(

      Törlés
    2. Ja és azért is mert olvasó naplót kell majd csinálnom és a barátnőmmel arra gondoltunk hogy ezt meg csinálhatnánk! Legalább ez érdekel is! ;) Persze csak akkor ha nem probléma! ;)

      Törlés
  7. Sziaa bocsi h ide irok de naa. Aaz alvilag angyalai blogidnal mikor lesz kovi reesz? :D
    Am nagyon szuper lett varom a 2. Evadoot :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát... Nem igazán érünk rá barátnőmmel. Ballagás, bankett, stb.. :( Néha írunk, csak nekem itt van ez is és a másik kettő. Ha én rá is érek akkor is egyeztetnem kell a Nicollal. Megpróbáljuk mi hamarabb befejezni az új részt! :D Köszönöm és sietek. :)

      Törlés