2015. június 2., kedd

43. Fejezet

Kakaó

MiHi szemszögéből:

Felvettem a Haeytől kapott ruhát és rendbe raktam magam. Megmostam a fogam és újra kis sminkeltem magam. Fel vettem a fehér push up melltartóm. A ruha rövidebb volt mint a lila, de most egyáltalán nem érdekelt. Lassan hét óra. Össze pakoltam pár dolgot és kimentem a nappaliba.
- Így mész randira? - kérdezte V. - Nem gondolod, hogy egy kicsit...
- Túlzás! - nézett rám mérgesen Suga.
- Nem az... - mentem az ajtóhoz.
- Mit akarsz ma csinálni? - kérdezte J-Hope. - Leakarsz vele feküdni?
- Hagyjatok már békén! - fordultam hátra. - Nem vagytok a rokonaim! Nem vagytok a bátyáim!!! Senkik vagytok nekem!
A monológomat a csengő szakította félbe. Az ajtóhoz fordultam és kinyitottam. BamBam mosolygott rám.
- Szia. - köszönt.
- Szia... - erőltettem magamra egy apró mosolyt. - Menjünk... - léptem ki az ajtón.
Köszönés nélkül hagytam magam mögött a fiúkat. A lifthez mentünk és beszálltunk. Ma kikapcsolok. Néma csent ült le kettőnk között. A földszinten megállt a lift és kiérve a ház elé fogtunk egy taxit. BamBam kinyitotta az ajtót és beszálltam, majd ő is.
- Nagyon csinos vagy. - nézett rám.
- Köszönöm... - pillantottam rá a szemem sarkából.
- Miért hívtál el randira? - tette a kezemre a kezét.
- Nem szeretnék otthon lenni. - húztam ki a keze alól a kezem és az ölembe tettem.
- Értem... - sóhajtott.
- Hova megyünk? - néztem az arcára.
- Van egy nagyon szép étterem. Gondolom szereted a nem túl elegáns helyeket. Szóval gondolom az jó lesz. De mehetünk más hova is.
- Nem! Jó lesz az. - mosolyogtam. - Örülök, hogy eljöttél velem.
- Örülök, hogy elhívtál.

BamBam szemszögéből:

Lassan megérkeztünk az általam választott helyre MiHivel. Annyira örülök, hogy eljött velem, de annak többé kevésbé, hogy meg kell, majd tennem azt MiHivel. YuGyeom, hogy az istenbe engedte be a szobámba MinHet!? Egyáltalán mikor volt rá ideje, hogy fel túrja a szobám!? A szó szoros értelmében túrta fel a szobám. Minden a feje tetejére volt állítva. A ruháim a szoba közepén. Az ágyneműm az ágy mellett. Az összes könyvem, fűzetem és dolgom ami az író asztalon volt a földön pihent. Megtalálta amit akart és vissza is élt vele. Kiszálltam a taxiból és ki segítettem MiHit. Annyira puha és kicsi a keze. Kisegítettem és bementünk az étterembe. Az asztalhoz kísértek minket és leültünk. Az étlapot kezdte nézegetni.
- MiHi... - néztem rá. - Mi történt amikor hívtál?
- Semmi, semmi. - rázta meg a fejét. - Te mit rendelsz? - kezdte terelni a témát. - Szerintem én sajtos tésztát eszek.
- MiHi! - csaptam az asztalra.
Ő csak rám nézett. Nem szeretem mikor egy lány elrejti ha fáj neki valami. Tudom, hogy valami baj van! Csak remélem nem az a srác csinált valamit vele.
- Mindegy BamBam... - nézett vissza az étlapra. - Nem számít...
- De igen  is számít! - tettem a kezére a kezem.
- Csak... - kezdett folyni a könnye. - JungKook... MinHevel csókolózott! És... Mindegy... - fogta meg a kezem.
Mekkora szemét JungKook! Eljátssza, hogy mennyire szereti MiHit, majd lekapja MinHet! MinHe párjára talált JungKookban! Örömmel fogom neki elküldeni a videót! Hagy szenvedjen!
- Itt vagy BamBam? - kérdezte MiHi.
- Igen. - sóhajtottam és elmosolyodtam.
Megjött a pincér és rendeltünk két sajtos tésztát, meg eper levet. Azt rendeltem mint ő. Látja, hogy szeretem azt amit ő. Kijött a kaja és elkezdtünk enni. Hamar megettem a sajátom és rá néztem.
- Jó, hogy nézek? - nevetett.
- Hidd el, hogy fáj a szemem. - mosolyogtam. - Ha a napba nézek akkor nem fáj ennyire. Nagyon szép vagy ma... - kezdtem a fejemet támasztani.
- D-Dehogy! - rázta meg a rák vörös fejét. - Csak mondod, hogy jobban érezzem magam.
- Én igazat mondom! Nagyon jól nézel ki. - néztem a kajájára. - Játszunk?
- Eszünk. - mosolygott.
- A játék lényege. - nevettem. A villámmal elkezdtem enni az ő tésztáját.
- Mit csinálsz? - pislogott.
- A játék lényege, hogy nem szabad elszakítani a tésztát. Ha elszakítod akkor bemondod élő koncerten, hogy jobb vagyok mint te. De ha én szakítom el akkor én mondom be.
- Rendben!
Elkezdtük enni a tésztát. Kezdett eltűnni a tészta a tányérról. Azt vettem észre, hogy az ami a szánkban van az ugyan az a tészta. MiHi is észre vette és elakarta tépni, de fel emeltem a kezem. Már, majdnem össze ért a szánk amikor elharapta a tésztát. Fenébe!
- Nyertél. - nevetett és bele ivott az eper levébe.
- Ezt a játékot játssza Mark és JR. is. - nevettem.
- Tényleg? - meredt rám. - Egy kicsit nem... Ömm.. Érdekes?
- Ők is érdekesek. De ha nekik tetszik ez a játék akkor játsszák. - vontam vállat. - Amúgy se mernek túl közel menni egymáshoz. Tíz centire valamelyikük mindig elszakítja. - mosolyogtam.
- Még egyszer köszönöm, hogy eljöttél velem. - mosolygott. - Ha otthon lennék akkor most is csak sírnék.
Lassan befejeztük a kaját és kifűzettem. Nem akarta, hogy az ő részét is kifűzessem, de a fiúknak kötelességük fizetni. Indultunk volna kifele amikor eszébe jutott, hogy ki kell mennie a mosdóba. Kimentem az étterem elé és elő kerestem annak a szállodának a telefon számát amit kinéztem még otthon. Beírtam a számot és hívni kezdtem a hotelt.
Jó napot ön a... - vágtam bele a mondatába.
- Tudom mit hívtam. Szobát akarok foglalni ma estére.
Két szabad szobánk van. Egy a második emeleten és egy a harmincadikon. 
- A harmincadik emeleteset szeretném lefoglalni.
Rendben... Kérnék egy nevet és egy telefonszámot is. És azt, hogy mikorra várható az érkezése. 
Elmondtam a nevem, a telefon számom és, hogy nagyjából fél kilenc és fél tizenegy között érkezünk meg. Letettem a telefont és megjött MiHi.
- Mehetünk?
- Persze! - mosolygott. - Hova megyünk?
- A park szép este. Sétálhatnánk. Esetleg csónakozhatnánk, vagy lovas kocsizhatnánk.
- Nekem meg felel.
Csak azért a park, mert az van a legközelebb a szálódához. Elindultunk és folytattuk a beszélgetést.

Suga szemszögéből:

Csak elment! Hogy mondhat olyat ami... igaz... De akkor is! Ne ránk legyen mérges, hanem MinHere! Miután elment V még sírni is elkezdett.
- Hogy gondolja, hogy csak így elmegy!? - rúgott bele a fotelba Rap Monster. - Ha baja esik akkor engem fognak leszidni a szülei! - ült le és a körmét kezdte rágni.
- Ott van BamBam... - nyugtatgatta Jin. - Csak nem lesz semmi! Én se örülök, hogy elment vele, de igaza van. Nem vagyunk a testvérei, se a szülei. - sóhajtott Jin.
- Azok vagyunk! - emelte fel a hangját Jimin. - Nem vér szerintik, de a bátyai vagyunk!
-Meg nézem mi van Kookival... - álltam fel.
Össze szedtem pár kaját és csináltam kakaót. J-Hope mondta még akkor amikor megcsókolta "Sant". Elindultam a szobájába. A könyökömmel kinyitottam az ajtót és beljebb mentem. Az ágya szélén ült és az egész ágy tele volt használt zsepivel. Leültem mellé és a kezébe adtam a kakaót.
- Jobban vagy? - kérdeztem.
- Nem mondhatnám... - ivott bele a bögrébe. - Én csak... - sóhajtott. - Hülyeség volt ordítanom vele... Nem kellett volna hagynom, hogy elmenjen BamBammal...
- Kooki... Ha meg is történik az... akkor se tehetsz semmit...
Nem mondott semmit csak a földre vágta a bögrét. A kakaó kifolyt és a bögre szilánkokra tört. Fel állt és rám nézett.
- Ha azért jöttél, hogy fel készíts arra amit én is tudok akkor... MENJ EL! - ordított és megint sírni kezdett. - Nem kell fel világosítani! Tudom, hogy lefognak feküdni! De azért nem kell, hogy sajnáljatok! - törölte meg a szemét. - Menj el... Kérlek... - szipogott.
A számra haraptam és kimentem a szobából. Bezártam magam mögött az ajtót és hallottam, hogy JungKook megint sírni kezd, majd fel ordít és még magasabb szintre lép a sírás rohama.
- Hát ez nem ment olyan jól... - sóhajtott J-Hope. - Mi lenne ha felhívnánk?
- Szerinted nem próbáltam már? - ültem vissza a kanapéra. - Kinyom, vagy nem veszi fel...
- Nem akar beszélni velünk... - kezdett pityeregni TaeHyung és megtörölte a szemét.
Jó darabig ültünk a nappaliba a kikapcsolt tévé előtt és vártuk, hogy MiHi végre haza érjen. Lassan telt az idő. Fél kilencre ért az óra, de még mindig semmi. Pár perc múlva Kooki jött ki a szobájából. A kezében voltak a bögre darabjai és a konyhába ment. Kidobta a szilánkokat, majd a nappaliba jött. Leült mellém és a vállamra döntötte a fejét.
- J-Hope... - szólalt meg. - Csinálsz nekem még egy kakaót?
- Persze. - mosolygott Hopi. Fel állt és neki látott kakaót készíteni.
- Én is kérek... - szólt utána V.
- Én is... - sóhajtott Jimin.
- Akkor már én is. - nézett a telefonja képernyőjére Nam.
- Én is... - motyogta Jin. - De akkor már fagyit is együnk... - állt fel.
- Én is szeretnék... - tettem Kooki hátára a kezem. - Ha már be nem baszhatunk, akkor hizlaljuk fel magunkat...

2 megjegyzés:

  1. Te siratni akarod a népet? Eléggé szomorkás rá sikeredett! :( de attól még jól írsz es igazán szeretem a művedet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :D És köszönöm! :) Szeretem az olvasókat, olyan helyzetbe hozni mint a szereplőket. :D Remélem nem baj.

      Törlés