2015. június 25., csütörtök

2. Évad 5. Fejezet: A párnapos vakáció 4. rész

MiHi szemszögéből:

Kinyitottam a szemem és Hwoval találtam szembe magam. Egy sötét kék trikó volt rajta. A takaró a mellkasáig volt rá terítve. A barna haja össze vissza állt. Nem rég ébredhetett fel.
- Nem szoktál ilyen hamar felkelni... Mindig én kelek hamarabb... - motyogtam.
- Biztos máshol jártál álmodban.
- Mire gondolsz? - ültem fel.
- Nem mondtad, hogy kibékültél BamBammal... - állt fel mellőlem.
- Tegnap teljesen kiment a fejemből. - húztam magara a takarót. - Bocsi.
Nem mondott semmit csak vissza lökött a hátamra és felém mászott. Közel hajolt hozzám, de a szája nem ért az enyémhez.
- Tudod, hogy csak az enyém vagy...? - suttogta. - Soha nem lehetsz más fiú barátnője... - puszilt szájon. - Soha nem leszel JungKook barátnője...
- V-Várj egy kicsit! - toltam el magamtól. - Miért mondod ezt?
- Mert tudom, hogy most is csak azért békültél ki vele és BamBammal, mert megsajnáltad őket. - nevetett. - Még barátnak se tekinted a két idiótát, csak kedves vagy velük.
- Hagy döntsem el ki a barátom és ki nem! - löktem le magamról és felültem. - Miért baj, ha velük is barátkozok?
- Emlékezz arra mi volt régen! - nézett rám.
- Miért akarod, hogy olyan legyek mint régen? - kérdeztem. - Miért akarod, hogy megint szomorú legyek? - álltam fel a hátamon a takaróval.
- Nem akarom! De ha megint velük vagy akkor ugyan az lesz a vége! - állt fel ő is.
- Várj egy pillanatot. - fordultam felé. - Egyáltalán honnan tudod, hogy kibékültem BamBammal?
- Csak tudom! - forgatta a szemét.
Sóhajtottam és kerestem pár tiszta ruhát és fehér neműt. Egy fekete rövid farmert választottam egy fekete has pólóval. Egy fekete rövid szárú Converset fehér cipő fűzővel. Gyorsan felöltöztem.  A hajamat két oldalra fogtam, de éppen, hogy össze gumiztam. A kezembe vettem a telefonom és elhagytam a szobát. Kopogtam a szembelévő ajtón. Ha minden igaz akkor ebben a szobában vannak Sugáék.
- Igen? - nyitott ajtót Jin. - Szia.
- Szia! - mentem beljebb.
- Hát te? - kérdezte Suga. - Korán van.
- Nem voltam álmos. - mosolyogtam.
- És, hogy-hogy átjöttél? - kérdezte Jin.
- A lányok még alszanak. Hwoval meg most nem sok kedvem van egy levegőt szívni. - ültem le az egyik székre ami bent volt. Remélem nem baj, hogy átjöttem.
- Dehogy! - mosolygott Suga. - Kopogás nélkül is bejöhettél volna.
- Azt azért nem. - ráztam meg a fejem. - Ahogy látom Jin is most öltözött át. Ha nem kopogok akkor olyat látok amit nem akarok. - kuncogtam.
- Nem dőlt volna össze a világ. - von vállat Jin.
- Annyira elegem van Hwoból... Folyton azzal jön, hogy JungKook így, BamBam úgy... Bocsánat. Ha zavar titeket akkor abbahagyom. - tettem keresztbe a lábam.
- Épp az ellenkezője. - ülte le velem szembe Jin az ágyra. - Mit is mondott neked? Pontosan.
- Csak annyit, hogy csak azért békültem ki velük, mert megsajnáltam őket. - néztem a telefonomra. - Annyira idegesítő néha...
- Minden fiú ezt csinálná. - mosolygott Jin. - Sokkal féltékenyebbek vagyunk mint lányok. Ott van Suga! A féltékenység miatt szakított Haey vele. Mond meg Hwonak, ha továbbra is ennyire féltékeny lesz akkor elfog veszíteni.
- Nagyon kedves vagy Jin. - mosolyogtam. - Attól tartok ha megmondanám neki, csak kiakadna...
- Beszéljek vele én? - kérdezte Suga, - Megkérdezném tőle azt is, hogy miért lett lila a karod.
- Micsoda? - nézett YoonGira Jin. - Lila? Hwo bántott?
- Nem! Csak megszorította a karom! - néztem mérgesen Sugára.
- Máskor is csinálta már? - tette fel az újabb kérdést Jin.
- Ez volt az első alkalom... - motyogtam. - Ne mondjátok el másnak. Rendben?
- Rendben. - bólintott a két fiú.
Beszélgettünk egy darabig, majd lementünk a hallba. Már a többiek is ott voltak. Amint meglátott Shyo hozzám rohant és megölelt. Távolabb lépett tőlem és végig mért. Végig fürkészte az arcom, majd egy kicsit sóhajtott és elmosolyodott. Mi baja?
- Jól aludtál? - kérdezte.
- Igen? - néztem rá. - Miért?
- Semmi, csak érdekelt! - mosolygott.
A többiekhez mentünk. YuGyeom azonnal a pólómat kezdte nézni, majd szóra nyitotta a száját.
- Ezt a pólót nem én és YoungJae adtuk neked szülinapodra? - kérdezte.
- De. Az lehet. - néztem a pólómra. - Fura, de jó rám... Igaz amikor régen hordtam akkor kicsit nagy volt. Most pont jó. - néztem rájuk.
- Tök jó ízlésem van! - nevetett YoungJae.
Elkezdtünk beszélgetni és kitaláltuk, hogy van a tengerpartnak egy olyan része ahol igaz nem ajánlott fürdeni mert nagyon sok kő van, de gyönyörű és nyugodtan lehet ott tábortüzet csinálni. Megbeszéltük, hogy este mályva cukrot csinálunk.
- Rendben. - csapta össze a kezét JB. - Én bevállalom a pille cukrot.
- Ha kell akkor segítek. - ajánlotta fel magát Jun.
- Köszönöm. - mosolygott a GOT7 leadere.
- Akkor én az innivalóban segítek. - mosolyogtam. - Kell műanyag pohár is?
- Igen. - bólintott Rap Monster.
- Suga eljössz velem? - néztem YoonGira.
- Nem~! - nyávogott. - Majd elmegy veled JungKook! Fáradt vagyok.
- És ha én mennék? - kérdezte Hwo.
- Akkor megyek egyedül... - vettem ki NamJoon kezéből a pénzt. - Na Kooki? Jössz? - néztem rá.
Csak bólintott és elindultunk. Nem igazán tudom merre van a bolt. És azt sem igazán tudom, hogy miért pont JungKookkal jöttem. Elcibálhattam volna Jint, Jimint vagy Vt. De ott volt még Mark, JR. és a többiek... Ahh...
- M-Miért velem jöttél? - kérdezte JungKook. - Azok után, hogy... lekaptalak.
- Én magam se tudom. - kuncogtam.
- Megint össze vesztél Hwoval? Miattam? - nézett rám.
- Nem akarok hazudni, de igen... - a fülem mögé tűrtem a hajam. - Hwo teljesen bekattant...
- Sajnálom... - hajtotta le a fejét.
- Ne sajnáld. - kaptam rá a fejem. Édesen sétált mellettem zsebre tett kézzel. A sötét barna tincsei a szemébe lógtak, de nem vett róluk tudomást. A földet vizsgálta. - Nem a te hibád, hogy féltékeny.
JungKook elmondta, hogy merre van a bolt. Húsz perc alatt oda is értünk. Bementünk a boltba és Kooki a kezébe vett egy kosarat.
- Akkor valami innivaló kell. - emeltem fel a mutató ujjam és körbenéztem a kisboltban.
- Igen. De ha lehet ne gyömbért, mert azt senki nem szereti. - indult el JungKook.
- Szóval még emlékszel. - nevettem és utána mentem.
- Még szép! Hihetetlen röhejes volt! Majdnem a kukába hánytál! - kezdett ő is nevetni. - Kóla?
- Az jó. - bólintottam. - Vihetnénk még valami gyümölcsöset is.
- Pakold a kosárba ami kell. - mentünk az üdítőkhöz.
Megálltam a polc előtt és végig néztem rajta. Számoljunk. Húszan vagyunk. Egy üveg kóla maximum tíz embernek elég. Akkor kell két kóla és mondjuk két gyümölcs lé. Bedobtam a kosárba két kólát, egy narancs és egy barack lét. Szerintem ennyi elég lesz. Remélem. Nem akarok cipekedni. Hosszú volt az út idáig.
- Csak ennyi? - kérdezte JungKook. - Sok pénz maradt még.
- Vegyünk jégkrémet és chipset. - mosolyogtam és a kosárba tettem a szemközti polcról egy sajtos chipset.
- Kell még műanyag pohár is. - hívta fel a figyelmem Kooki.
- Állj be a sorba addig én keresek.
Ő a pénztárhoz ment én meg a sorok közt kezdtem rohangálni. Hamar találtam műanyag poharat. Egy csomagban harminc darab van. Vissza siettem a pénztárhoz és a futószalagra tettem a poharakat. Láttam, hogy az üdítők mellett van két pisztáciás jégkrém. Kifizettük a cuccokat és elindultunk. JungKook vitte a négy üveget én meg a többit. Kerestünk egy padot és leültünk.
- Nagyon meleg van. - sóhajtott és kivette a kezemből a jégkrémet.
- Arra is emlékszel, hogy szeretem a pisztáciás fagyit? - néztem rádöbbenten.
- Csak a pisztáciás fagyiért rohantam el a plázába két éve. - mosolygott.
Én is kibontottam a jégkrémet és enni kezdtük. JungKook úgy eszik mint egy 5 éves kis fiú! Az egész arca fagylaltos lett. Rá néztem és csak nevetni tudtam. Ő is nevetni kezdett. Elő vettem egy zsepit a zsebemből és megtöröltem az arcát. A mosoly lefagyott az arcáról és csak engem nézett. Az arca kivörösödött. Elvettem a kezem az arcáról és a szemébe néztem. Olyan közel volt hozzám, hogy az már rég átlépte a barát zónát. Talán ha pár centi volt a szánk egymástól. Ezt nem tehetem! A kezét fel emelte, de mielőtt az arcomra tehette volna távolabb ültem tőle.
- Cs-Csak az arcodon volt a fagyi... - néztem le róla és a kék vizet kezdtem bámulni. - Bocs... - motyogtam el.
- N-Nem baj... - vette el tőlem a zsepit.
Megettem a jégkrémet és csak előre fele bámultam. Pár perc múlva éreztem a kezét az arcomon. Maga felé fordította a fejem és ő is megtörölte a szám. Amint végzet elengedte a fejem.
- A te arcod is fagyis volt... - úgy mondta, hogy alig lehetett érteni. - Remélem nem baj.
Az ölemben lévő kezeimet kezdtem nézni. Miért vagyok zavarba amikor nem is szeretem!? Lángol az arcom és kavarog a gyomrom. Nem tetszhet megint ez az idióta!!! A kezembe kaptam az egyik szatyrot és a poharakat, majd elindultam lehajtott fejjel.
- Várj már meg MiHi! - ordított JungKook és utánam rohant.

Hwo szemszögéből:

A falba tudnám verni JungKook fejét! Hogy az istenben képes rányomulni a csajomra?! Csak néztem ahogy elhagyják a szálódát. Ökölbe szorult a kezem és szerintem még vicsorítani is elkezdtem. Fenének kellett eljönni erre a szar vakációra! Mi lett volna, ha nem harcolom ki, hogy mi is jöhessünk a fiúkkal? MiHi és JungKook egy szobában lennének?!
- Hwo! - nyomást éreztem a karomon.
- Mi van? - néztem Shyora aki a felkaromat szorongatta.
- Cs-Csak... - dadogott.
- Eresz el! - rántottam ki a karom a kezéből. Elindultam a kijárat felé.
Ha az ég szakad és a föld elnyel akkor is utánuk megyek! Ha vészhelyzet van akkor meg közbe avatkozok. Már, majdnem kint voltam a szálódából amikor valaki a vállamra tette a kezét. Vissza fordultam. JuSeo állt mögöttem. Biccentett a fejével és tovább mentünk.
- Honnan tudtad, hogy utánuk akarok menni? - kérdeztem.
- Ismerlek. - mosolygott.
Végig követtük őket. Igaz nem ott ahol ők mentek hanem egy szinttel felettük. Szerencse a bokrok tele voltak levéllel és nem láttak minket. Semmi érdekes nem volt a boltik, csak mentek egymás mellett. Amikor bementek a boltba törökülésben foglaltam helyet a földön. JuSeo is mellém ült és vártuk, hogy kijöjjenek.
- MiHi nem nyomulna rá... - nyugtatgatott a barátom. - Ha JungKook rá nyomul akkor fejen dobjuk kövekkel! - emelt fel egy marék kavicsot.
- Ha rá nyomul be dobom a tengerbe... - löktem ki a kezéből a kavicsokat. - Mi az istent csinálnak már?! - néztem vissza a boltra. - Már tíz perce bementek! Ennyi idő alatt én mindent megveszek ami egy hónapra kell.
Amint kimondtam nyílt a bolt ajtaja és ők jöttek ki rajta. A számra haraptam. Remélem igaza van JuSeonak... Mentek pár métert és leültek egy padra. Egész messze egymástól. Szerencse. Beszéltek valamit, majd fagyizni kezdtek. Biztosra veszem, hogy JungKook direkt kente össze a száját! MiHi úgy se fogja... Letörölni... A földre csaptam amikor megláttam, hogy a srác arcát törölgeti. A földbe karmoltam és megint elő bújtak a fogaim. Dühös vagyok. Nagyon!
- Nyugi! - csitítgatott JuSeo. - Még a végén meghallanak!
- Jó...
MiHi elfordult tőle és megette a fagyiját. A következő jelenet végkép kivágta a biztosítékot. Ugyan azzal a zsepivel törölte meg MiHi arcát. Hogy meri ezt megtenni?! MiHi miért nem állítja le?! Elkapta róla a fejét. Egy darabig mellette ült, majd fel pattant a kezében egy szatyorral és a poharakkal és hihetetlen gyorsasággal kezdett vissza fele menni.
- Menjünk! - szóltam a kölyökre aki mellettem ült és fel álltam.
- Miért?
- Hamarabb vissza kell érnünk mint nekik. - rántottam fel és mind ketten vissza fele kezdtünk rohanni.

Suga szemszögéből:

Mennyire nem bírom azt a két srácot. A hányinger kerülget amikor meglátom őket. Hogy járhat MiHi egy ilyen... Szörnyeteggel! Most is majdnem arcon vágta Shyot!
- Bocs Jun, de egyszerűen utálom Hwot. - jelentettem ki.
- Te vagy a huszadik aki ezt mondja... - sóhajtott.
- Hogy érted ezt? - nézett rá Jimin.
- A Block B egyik tagját arcon vágta amikor annyit mondott MiHinek, hogy jól néz ki... Egy ideig járt düh kezelésre is...
- Ha csak egy ujjal is hozzá ér MiHihez én... - néztem utána.
- Suga... - motyogta Shyo.
Rá kaptam a fejem a kislányra, de Jimin meglökte. Tudnak ezek ketten valamit? Jimin nem is nézett rám. Csak akkor csinálja ezt, ha valamit tud és nekem nem akarja elmondani. Ha nem akarják elmondani akkor oké. De kifogom deríteni mit tudnak.
- Nos... Akkor mi is mentünk pille cukrot venni. - mosolygott JB. - Menjünk Jun.
Elmentek és mi leültünk a társalgóba beszélgetni. Muszáj beszélnem a lányokkal Hworól és MiHi kapcsolatáról. Nem hagy nyugodni az egész. Miért nem JungKookkal van együtt? Ő sose bántotta... Fizikailag...
- Bingo. - pillantottam a barna hajú lányra.
- Igen? - nézett rám. Szinte mindenki szeme rám tapadt.
- Mikor is kezdtek el járni? Hwo és MiHi. - kérdeztem.
- Volt az a sorozat. - gondolkodott el. - Akkor. Nem igazán tudom mi, hogy volt. Annyi rémlik, hogy sokat randiztak, majd bemutatta nekünk és mi is barátkozni kezdtünk vele és a bandájával.
- És a szülei tudják, hogy egy erőszakos fasszal van együtt? - igazítottam meg a hajam.
- Tudják, hogy járnak.
- Én azt is tudom, hogy mikor jöttek össze. - mosolygott Shyo. - Mint MiHi első számú barátnője. - nézett Bingora. - Tudom, hogy a második randi után össze feküdtek a forgatás végén.
- A legjobb barátnő nem mondják el másoknak azt a titkot amit a barátnő elmond nekik. - húzta el a száját.
- Jó... De... Mindegy... Én se akarom, hogy járjanak. - nézett rám Shyo. - Kooki sokkal kedvesebb mint ő.
- JungKook még mindig halálosan szerelmes MiHibe. - nevetett BamBam. - Képes róla órákat beszélni.
- MiHi nem szokott JungKookról beszélni... Egy szót se... Vagyis régen mesélt, de mostanában nem. - rázta meg a fejét Bingo.
Lassan mindenki vissza ért. Hwo és JuSeoról csak úgy folyt a víz. Hova mehettek? Megvártuk a délutánt. Mindenki felvette a fürdőruháját és rá a rendes ruhát, majd beültünk a buszba és oda mentünk ahova megbeszéltük. Gyönyörű!
- Tényleg jó ötlet volt ide jönni! - mosolygott V.
- Miért nincs itt Haey?! - nyávogott Mark.
- Már Jean elvonási tüneteim lesznek! - kezdett V is nyávogni.
- Fogjátok már be! - néztem rájuk mérgesen. - Én négy éve nem feküdtem le senkivel!
- Ez igaz... - kuncogott MiHi.
- Te is fogd be! - néztem rá mérgesen, de muszáj volt elmosolyodnom. Muszáj volt mosolyognom.
Két éve... Majdnem lefeküdtem vele. Az istenit. Rá gondolni is nehéz! Ha csak belegondolok, hogyha akkor csak magammal törődök akkor azonnal a szobámba vittem volna és... Szeretem MiHit. Vicces, de még mindig. Viszont én képes vagyok nélküle élni, de JungKook nem. Az érzés amikor csak én segíthetek neki... Amikor volt az a sorozat nézte, mert láthatta MiHit, de a csókoknál és a szexnél eltakarta a szemét. Valamelyik nap a sorozat előtt a fürdőbe volt zárkózva. Ha J-Hopera hallgatok akkor lehet megöli magát. Mikor bementem az ajtón láttam, hogy a tükör előtt áll a borotvával a kezén. Annyira meggondolatlan volt! De megértem... Ha ennyire szereti MiHit akkor mindent tegyen meg, hogy vissza szerezze. Nekem anya mindig azt mondta. "Az az igazi szerelem amikor két szív együtt ver.". Nem emlékeszem pontosan, de... Ha egyszer két szív egyszerre vert akkor az mindörökké együtt fog verni. És semmi vagy senki nem tudja majd őket eltéríteni egymástól.

5 megjegyzés:

  1. Szia!!;D ez is nagyon szuper lett varom a kovit :) es nehagyd abba a blogolast mert nagyon jol tudsz irni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Boldog vagyok, hogy tetszik neked! Semmi pénzért nem hagynám abba ;) Dehogy tudok jól írni :3

      Törlés
  2. Igen eggyet értek az elöttem szólóval! Várom a folytatást! ;) Hiszen nagyon jól írsz nem hiába ez az eggyik ledvenc fanfiction!! :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sietek és köszönöm. :D Aranyosa vagy, hogy ezt mondod :3

      Törlés
    2. Csak az igazat mondom! :D

      Törlés