2015. október 22., csütörtök

2. Évad 19. Fejezet: Egy hónap

MiHi szemszögéből:

Mi mást tehettem volna. Mit?! Ő sírni kezdett, én meg megnyugtattam, majd haza kísértem. Sose láttam még így sírni Hwot. Borzalmas érzés őt látni így, hisz részben miattam sírt. Sőt. Csak miattam. Annyira utálom magam ezért, de nem szeretem. Talán... Talán azóta mióta újra megláttam JungKookot. Istenem! Otthon hagytam a mobilom! Biztos tiszta ideg lesz ő és Suga is.  Gyorsítok a lépteimen, szinte már rohanok amikor bele ütközök valakibe. Az illető fel nyög, majd fel emelem a tekintetem a földről és hirtelen hét fiút látok meg. - Sajnálom - simítok a nyakamra. - Megszoktuk, hogy sose látsz a szemedtől - nevetett a fiú akinek a vállába rohantam. - Ez nem igaz! Én csak sietek - pillantok le JR. arcáról. - És ha szabad tudnunk hol voltál és merre mész? - mosolyodik el Jackson. - Nem mindegy az nektek? - nevetem el magam és indulnék tovább, de Mark megállít azzal, hogy a vállamra teszi a kezét.
- Nem lényeges - fordulok vissza. - Ameddig nem mondod el nem mész haza. - szólal fel BamBam is. - Csak sétáltam! - nézek végig rajtuk. - MiHi! - rázza meg a fejét Mark. - Az igazat akarom hallani. - Haza kísértem Hwot... - pillantok le a földre és próbálok a hajam mögé bújni. - Mi van?! - akad fent JR. - Miért kísérgeted te azt az erőszakos állatot?! Egyáltalán hol futottatok össze?! Mi lett volna ha bajod esik?! - Többet Sugának se mondok el semmit... Nem ütött meg, csak megszorította a karom... Amúgy meg nem jövök neked elszámolással, Junior! - nézek az arcára dühösen. - Én csak tudni akartam hol voltál... - JungKook tudja? - teszi fel a kérdést JB. - Dehogy tudja. Négy órája nem is beszéltem vele, teljesen kifog akadni. - hatalmasat sóhajtok. - Ne mondjátok el neki. - Te akarod? - hatalmasakat pislog rám YuGyeom. - Én vagyok a barátnője - mosolyodok el. - Amúgy se történt semmi. - Hát ha történt volna valami azt se mondanád el neki - szól vissza Junior. Csak rá nézek és sírni tudnék. Szóval ő így gondolja. Azt gondolja, hogy egy ribanc vagyok aki bárkivel lefekszik, bárhol és bármikor? Ennyire buta libának néz? - Már megbocsáss JinYoung. Azt hiszed, hogy egy kurva vagyok aki agyba főbe hazudik? - kérdezek vissza. Persze ő megijed a kérdésemtől. Rám néz, de nem szólal meg csak pislogás nélkül figyel engem. - Ha bajod van mondd meg. - É-Én nem úgy gondoltam, MiHi - rázza meg a fejét. - Én inkább megyek - fordítok neki hátat és elindulok haza fele. Vajon mindenki így gondolja? Először BamBam utána JungKook próbált fel. Suga tapogatott és csókolgatott amit élveztem, össze jöttem Hwoval és megcsaltam JungKookal... Tényleg ennyire rossz ember vagyok? Talán ha teszek pár lépést, azonnal össze esek és bőgni kezdek akár egy kisgyerek. Az kezembe temetem az arcom. Nem csak a saját sírásomat hallom, futást, majd valaki kezét érezem a hátamon. - Hé! - hallok egy fiú hangot magam elől. - Állj fel! Az utcán vagyunk! - Hagyj békén! - rántok magamon egyet. - Ne hülyéskedj már! - fogja meg a felkarom és fel ránt a földről. - Tiszta kosz leszel. - Nem érted, hogy egyáltalán nem érdekel!? Menjetek el! - emelem el a kezem az arcomból. - Haza kísérlek. - fogja meg a kezem Mark. - Haey megölne ha magadra hagynálak. Nem ellenkezek. Lassan, de megérkezünk. Elköszönök tőle és bemengyek a lakásba. Bingo azonnal nekem esik, hogy mégis hol az ördögbe voltam. Kimagyarázom magam, majd a telefonomra pillantok. Csak tizenhatszor hívott JungKook és négyszer YoonGi.


JR. szemszögéből:

Mert ekkora érzéketlen fasz is csak én lehetek. Hogy tudtam ilyet mondani neki? Utálom magamat. - Mi bajod van neked? - lök vállba Mark. Nem tudtam válaszolni, mert puffanást hallottunk pár méterre mellölünk. Azonnal oda kaptuk a fejünket és majd össze tört a szívem. MiHi a földön ült és sírt. Miattam... Miattam zokog! Elindultam volna felé, de Mark nem engedett.
- Csak megint megbántanád... Szilánkosra tört a szívem. Én soha nem tudnám és főleg nem akarom bántani MiHit. A barátom... Istenem... Mennyire utálhat most. Mark azonnal oda rohant hozzá és felállított a földről, majd elindult vele. Minden bizonnyal haza kíséri. - Akkor se volt ennyire kiborulva mikor megtudta, hogy levideóztam - rázta meg a fejét BamBam. - Dehogy! Akkor nem törte össze a próbaterem tükrét és nem hagyta itt az országot - kezdett nevetni YoungJae. - É-Én nem akartam... - láttam, hogy Mark át karolja MiHit. Miért esik ez ennyire rosszul? Nem csak az, hogy megbántottam, maga az, hogy... Mark öleli MiHit, és, hogy MiHi JungKookal van. Hülyeség! - Máskor jobban meg kellene gondolnod mit mondasz... - indul el Jackson. Csak kussban kullogok hátul teljesen magányosan. Csak azon jár a fejem, hogy most nagyon mérges-e rám. Nem akarom, hogy utáljon. BamBamot se utálja pedig amit ő tett az több volt mint egy rossz mondat! Haragszom magamra. Amint haza értünk indulnék a szobámba, de BamBam megállít. Kérdően nézek rá mire elengedi a csuklómat. Sóhajt, lehunyja a szemeit, majd megszólal. - Többet ne mondj ilyet neki - talán még soha nem hallottam ennyire komolyan beszélni koreaiul, de most... Rendesen megrémiszt. Teljesen eltűnt az akcentusa. - Remélem azért szarul érzed magad. - Én csak egy mondatot mondtam neki, még te lefeküdtél vele, levideóztad és elküldted valakinek. Nem látom értelmét annak, hogy szarul érezzem magam. - indulok el a szobámba. - Rohadék... - motyogja mögülem. Hallok valamit, majd amikor megfordulok, ketten fogják le, hogy ne essen nekem. Jackson és YuGyeom alig bírják megtartani az amúgy ötven kilós fiút. - Bhuwakul hagyd abba! Elég legyen! - szól rá JB és kettőnk közé áll. - Érzéketlen pöcs vagy! - ordít BamBam és még jobban rúgkapálni kezd. - Folyton engem hívtál köcsögnek akit nem érdekelnek a lányok érzései! Te pont ilyen vagy! - még hangosabban ordítani kezd. - Egy hatalmas gyökér vagy! - ordítja az utolsó mondatot az anyanyelvén. Hátat fordítok nekik és a szobámba rohanok. Becsapom az ajtót és teljes erőmből ütök bele. Kevesebb mint fél másodperc múlva rohadt nagyot ordítok és a kezembe veszem a kezem. - JR, nyisd ki! - ordít be JB. - Hagyjatok békén! - szólok vissza és az ágyamhoz sétálok, majd leülök rá és szemügyre veszem a kezem. Nagyon fáj! Az egész tűz piros. Az kell, hogy megint be legyen gipszelve. Előkotrom a bal kezemmel a telefonomat a zsebemből. Bocsánatot akarok kérni MiHitől. MiHi nevére bökök a telefonomban és hívni kezdem. Akárhányszor próbálom folyton foglaltat jelez. Mit kéne most csinálnom? Össze szedem magam és óvatosan a pulcsimba bújok. Amikor hozzá érek a kezemhez olyan érzés tör rám mintha le akarnák vágni az ujjaimat. Óvatosan teszem zsebre a kezem és hagyom el a szobám. Szinte át rohanok az egész lakáson, hogy senkivel ne találkozzak. Az utam további részét is futva folytatom. Egészen MiHiékig meg sem állok. Amint felérek a lifttel kopogok és várok. Pár pillanat múlva Bingo nyit ajtót és amint meglát eltorzul az arca és beljebb hajtja az ajtót. - Mit akarsz? - MiHi haza ért? - nézek be a lakásba. - Kurva gyorsan menj el. Nem akarom, hogy még egyszer megbántsd - szinte már rám zárja az ajtót. - Csak bocsánatot akarok kérni. - teszem az ajtóra a kezem és egy kicsit tolok rajta. - Ki az Bingo? - szól ki Mark. Amint meglát teljesen kinyitja az ajtót és végig mér. - Miért jöttél ide? - Csak hadd kérjek bocsánatot. Utána elmegyek - teszek hátra egy lépést. - Kérlek Hyung. - Egy percet kapsz - enged be. Azonnal belépek és megpillantom a kanapén ülő lányt. Hevesen verni kezd a szívem és a torkomban kezd dobogni. Telemegy a fülem vérrel és semmit nem hallok, csak a saját szív verésem. Félek MiHitől. Rettegek tőle! Rám emeli az arcát, azonnal feláll és a szobájába rohan. Persze én utána szaladok és csak a szobájában érem utol. Bezárom az ajtót és rá nézek. - Most mit fogsz rám mondani?! - kezd ordítani. - MiHi! Nem úgy értettem! Vagyis.. Nem akartam, hogy sírj! Soha nem akarom, hogy sírj miattam. Elém lép és két ököllel kezdi ütögetni a mellkasom. Közben a világ szemetének hord le, de meg sem hallom. A feje tetejét bámulom és észre se veszem, hogy a kezem teljesen magától öleli magamhoz a lányt. Csak az tűnik fel, hogy az ágyra dőlve szorítom magamhoz őt és már nem üteget. - M-mit csinálsz Junior? - suttogja el. Meg sem tudtam szólalni. Elért az agyamig az, ami egy ideje már a lábam között tombol. Bele szerettem MiHibe.


JungKook szemszögéből:

Nem szokott érdekelni, ha valaki nem veszi fel a telefont, elsőre... De az, hogy MiHi már tizenötször hívtam és szarik fel venni... Minek van neki a telefon ha nem lehet elérni? Se nekem se Sugának nem veszi fel. Bingot is hívtam, de semmi... Pont mint Shyonak, ki van kapcsolva a telefonja. - Megfogom ölni - dobom az asztalra a telefonom. - Biztos fürdik vagy valami. - von vállat J-Hope. - Fürdik! Négy órán keresztül! - nézek rá. - Kurva okos vagy, mondhatom!
- Nyugodj már le kanapé bajnok! - szól vissza dühösen Hopi. - Majd vissza hív. - Remélem nincs baj.. Az kellene még - sóhajtok. - Mi lenne, ha egy kicsit lenyugodnátok? - szól ránk Rap Monster. - Az kell még, hogy megtudja, hogy Jiminnek és neked barátnőd van. Teljesen kiakadnának. A nap huszonnégy órában megfigyelnének minket. Akkor még telefonon se beszélhetnétek. - Nem fogom hangoztatni... - forgatom a szemem. - Nem az a típus vagyok aki büszkélkedik azzal a barátnője van - motyogja el Jimin. Ezen csak kuncogni tudtam. Jó látni, hogy Jimin Hyung végre talált magának egy lányt aki viszonyozza az érzéseit. Niki miatt nagyon maga alatt volt, de szerencsére elfelejtette és most Shyo az, akiért akár meg is halna. Úgy látszik, most mindenki boldog. Senki sem szomorú. Nagyon örülök, hogy végre minden a helyén van. Végre semmi miatt nem kell aggódnom. Senki nem kavar be a szerelmünkbe MiHivel és csak kettőnkre tudok koncentrálni. Csak az jár a fejemben, hogy holnap az egész napot vele töltsem kettesben. Kiszól a főnöktől egy nő és mi azonnal talpra állunk, halál fáradtan, mert épp, hogy végeztünk az első részének a forgatással, de a főnök hív minket. Hogy fogom kibírni a mai napot ilyen fáradtan? Bevánszorgunk és megállunk a főnök asztalánál. Végig néz rajtunk, majd elmosolyodik és az asztalára dől, amin össze kulcsolja a kezét. - Hogy haladtok? - teszi fel a kérdést és NamJoonra néz. - Talán, ha fél tizenkettőre végzünk. - válaszol Moon. - Akkor egész jól - dől hátra az asztalon. - Holnap már fent lesz a videó, igaz?
- Igen - bólintunk egyszerre.
- Remek... - néz a telefonjára. - Mit szólnátok egy világ körüli turnéhoz? - T-Tessék? - kérdezek vissza. - Ez úgy mennyi idő lenne? - Egy hónap, JeongGuk. - nevetett a főnök. - Tökéletes lenne az időzítés. Mindenki rátok figyelne és sokat dobna a hírneveteken. Vagy nem akartok menni? - Nem! Vagyis... de, akarunk! - mondom teljesen össze zavarodva. - Csak egy kicsit gyors... - Hamar vége lenne annak az egy hónapnak. Szeptember negyedikére már itthon lennétek és kapnátok egy hét pihenő időt. - még nagyobb mosoly kúszik az arcára. Természetesen mind bele megyünk. Én is annak ellenére, hogy egyáltalán nem akarok menni. Mikor lesz időm így MiHire? Ha igaz, hogy két nap múlva megyünk akkor... Csak akkor találkozhatok vele amikor vissza értünk! Az rengeteg idő MiHi nélkül. A szex nélkül! Ahogy vissza érünk a felvétel helyszínére, döbbenten és csalódottan ülök le a kanapéra. Nem tudom felfogni, hogy tényleg turnénk lesz. Annyira lehetetlen az egész. Mi lesz, ha Hwo bepróbálkozik MiHinél még nem vagyok itthon? El kell majd neki mondanom... Esetleg akkor, amikor vissza hív...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése