- Biztos? - torpant meg, majd maga felé fordított. - Akkor legalább együnk valamit! Nem sokat ettél a váró szobában. Az kell még, hogy össze ess nekem - nevetett, majd az arcomra tette a szabad kezét.
Kirázott a hideg - a karomon felállt a szőr és a pulzusom kétszer magasabbra ugrott. Rosszul lettem ahogy a szemeiben a lelkét láttam. Csak engem néz és senki más nem érdekli.
- E-ehetnénk egy hamburgert. V-vagy egy hot dog-ot. - pillantottam a háta mögött álló szökőkútra.
- Nem messze van egy nagyon jó gyors étterem. De csak akkor megyünk oda, ha én fizethetek - indult tovább és maga után kezdett húzni.
- Ji-Jimin! - lobogtam utána mint a győzelmi lobogó. - Nekem is van pénzem!
- Én meg férfi vagyok és ezért ÉN fizetek!
Egészen az "étteremig" ráncigált. Nem tudom neki mit takar az étterem szó, de nekem nem pont azt mint neki. Egy lakókocsi szerű négy kerekű autóhoz vezetett. Az oldala ki volt nyitva és a kocsiban rohangált két srác. Nagyon szépen megvolt csinálva az autó belseje. Izzó sor húzódott végig a két fiú feje fölött. A kis lámpák kéken, zölden, sárgán és rózsaszínen villogtak. Képek lógtak a falon.
- Sziasztok. - köszönt Jimin és elengedte a kezem.
- Park Jimin! - mosolyodott el az egyik srác akinek az arcát kis sörték fedték. - Mizu haver? - át hajolt a pulton és lepacsizott Jiminnel.
- Semmi érdekes. Veled? - nézett fel a fiúra. - Ohh! Tényleg! Kwak Seo Hyeon, ő is gyakornok volt a Big Hitnél csak...
- Csak sajnos motor balesetem volt - nevetett a fiú és a nyakára simított. - Lekellet vágni a jobb lábamat és műlábbal nagyon nehéz lenne táncolni. Szóval, most egy olajtól bűzlő kocsiban dolgozok napi 9 órát. Lee Eun Hei vagyok - mosolygott rám. - Mióta lógsz lány banda tagokkal? - pillantott Jiminre.
- MiHi csapattársa - ült fel a bár székre Jimin.
- Azt tudom. De azt hittem nem vagytok beszélő viszonyban a kis csajjal. Mármint... Ő nincs veletek abban - talán ha volt egy másodperc még végig fürkészte az arcom, majd vissza talált a tekintete a fiúra.
- Tudod ki vagyok? - ültem fel Jimin mellé.
- Hogy ne tudnám! - kezdett nevetni EunHei. - Shyo. Nem sok ilyen szép lány van, mint te - mosolyodott el.
Éreztem, hogy kipirul az arcom. Sose bókoltak még nekem. Fura, de igaz... Amikor a fellépések előtt vártunk akkor is Bingo és MiHi kapta a legtöbb bókot. Miért? Nekem nincs nagy mellem... Sőt! Szerintem egyáltalán nincs mellem. Anya mindig azt mondta, hogy a kicsi érdekesebb. Hát... A mellemen semmi érdekes nincs.
- Hé! - szólt közbe Jimin. - Keresgélj máshol! Értetted? - az arca eltorzult a dühtől. Össze húzta a szemöldökét és szinte már láttam, hogy fojtogatja a pult mögött álló fiút. - Sokkal idősebb vagy nála!
- Már bocsi, Jimin. De te is. Nem tudom mi van köztetek, de én a helyedben nem hangoztatnám a dolgokat. A végén még megkapnád, hogy pedofil vagy. Nem tudom tisztában vagy-e vele, de SeoHyeon még fiatal korú. Te is tudod mivel járhat, ha kiderül... - rázta meg a fejét EunHei.
- Mivel jár? - néztem Jiminre aki csak sóhajtott és a kis asztalra dőlt.
- Ha kiderülne, hogy járunk akkor engem kicsapnának a bandából és minden bizonnyal az egész karrieremnek lőnének... Kiskorú vagy, én meg már elmúltam 19... - a kezébe vette a só szórót és azt kezdte piszkálni.
- D-de! És?! Akkor mi van? - szökött a homlokom tetejére a szemöldököm. - Ez hülyeség! Rengeteg gimis lány kavar a tanárokkal és azokat mégsem rúgják ki vagy tiltják el a tanárságtól!
- Ez van! - vont vállat a barátom. - Nem szabad mindenkinek elmondani és ennyi. Amúgy meg csak járunk. Nem hiszem, hogy azért mert megfogom a kezed kivennének a fiúktól.
- Emlékszel arra a srácra aki lefeküdt az egyik lány banda 16 éves tagjával? - szegezte nekem a kérdést a pultos srác.
- Nem? - válaszoltam kérdéssel.
- Ez az! Senki nem emlékszik rá - dobta a vállára a törölgető rongyát. - Eltérve ettől a témától. Mit kértek?
- Két hot-dogot. - válaszolt Jimin. - Jó lesz? - nézett rám.
- Persze! - hatalmas mosollyal az arcomon bólintottam egyet. - Inni pedig... Eper levet kérek. Ja és a hot-dogba kérhetek pirított fokhagymát?
- Nekem jó lesz valami szénsavas. - helyezkedett a széken Jimin.
- Persze! Azonnal hozom!
EunHei és a másik srác - mint kiderült nem beszél koreaiul csak vietnámul - megcsinálták a két meleg kutyát és elénk tették az inni valókat. Evés közben beszélgettünk mindenről ami szóba jött. Valamiért nem akarom elhinni, hogy tényleg egy életre ledőlhet az, amit eddig fel épített. Miért nem szeretheti azt az ember akit akar? Miért nem szerethetek egy nálam négy évvel idősebb fiút aki lelkileg olyan mint egy 10 éves?
Amint befejeztük az evést Jimin fizetett és közölte, hogy haza kísér. Sajnos elrepült az idő... Elmúlt háromnegyed 11 és Jiminnek holnap felvétel lesz. Már a liftben álltunk amikor új témát hoztam fel.
- Várod a holnapot? - néztem fel az arcára mire ő a kérdése csak megszorította a kezem egy kicsit. Láttam, hogy az ádámcsutkája megmozdul, bizonyára nyelt. - Valami baj van?- Nem csak... Kicsit ideges vagyok. Stresszes szoktam lenni a felvétel előtt, de lenyugszom. Őszintén, most az új hajszínem miatt vagyok kicsit kellemetlenül. - simított a nyakára és lehunyta a szemét. - Miért? Milyen lesz? Szőke? - elengedtem a kezét és szembe fordultam vele. - Nem... Vagyis... Nem tudom. Annyit mondtam, hogy ilyen színű még sose volt, szóval... Eléggé félek. - Nyugi! - tettem az arcára a kezem. - Nekem így is, úgy is tetszel. - a lehető legőszintébb és legbarátságosabb mosolyomat vettem elő, hogy önbizalmat adjak neki. Nem mondott semmit, csak elmosolyodott és a kezemre tette a kezét, majd levette az arcáról. Amint elengedte a kezem azonnal a derekamon kezdte pihentetni a tenyerét. Csak a szemeit néztem és vártam a vérrel telt, puha ajkait. De semmi. Nem csinált semmit csak közelebb húzott magához és megölelt. Miért nem képes megint megcsókolni?!
- Jimin - kezdtem a lift falát bámulni. - Igen? - tette a másik kezét a hátamra. - Csókolj meg - suttogtam a fülébe. A keze a pólómba markolt és elfelejtett levegőt venni egy pillanatra. Azt hiszi, hogy én fogok lépni? Nincs merszem ahhoz, hogy én csókoljam meg.
- Nem... - erőszakosan lökött el magától, majd egészen a lift faláig hátrált tőlem. A barna hajába túrt és fújt egyet. Nekem se kellett több. A lift gomb paneljén lévő piros megállj gombra nyomtam mire a lift megállt valahol a huszadik és a huszonegyedik emelet között. Vissza néztem rá, de ő csak kérdően nézett a gombokra, majd rám. - Ne hülyéskedj - rázta meg a fejét és nyúlt volna, hogy vissza kapcsolja a liftet, de elé álltam ezzel megakadályoztam őt. - Tuti, hogy... - hatalmasat nyelt. - ...ezt akarod? Csak ketten vagyunk... Nem válaszoltam. Még a fejemmel se bólintottam. Pár perc után megunta és a kezem után kapott, majd kisajátította az ajkaimat. Lassan és félénken csókoltam vissza és kicsúsztattam a kezéből a kezem, majd a vállán kezdtem pihentetni. Próbált felbátorítani. Az ő keze a derekamra tévedt és egyre lentebb simogatott. Ahogy a fenekemhez ért a keze megálltam és elhajoltam tőle. - Bocsi... - mosolyodott el és vissza tette a derekamra a kezét. - Haza kellene menned. MiHi megfog ölni és még a fiúk is lefognak fejezni ha nem érek haza fél tizenkettőre. Már így is mérgesek lesznek. - I-Igaz... - ismét lehunytam a szemem és még egyszer össze érintettem a szánkat, de csak pár másodperc erejéig. Persze ő azonnal az ajkaim után kapott, de nem hagytam neki, hogy újra édes és szenvedélyes csókba hívjon. Megnyomtam a lift megállj gombját - ismét - és elindult a lift tovább a harmincadik emeletre. Ellépett tőlem és az arcomra egy elégedett mosoly ült. Boldog vagyok. Nagyon! Nem tudtam volna elképzelni egy évvel ezelőtt, hogy én és a nagy Park Jimin járni fogunk. Valamiért egy elérhetetlen álomnak tűnt, de most... - Lehet nekem is ennem kellett volna hagymát - motyogta Jimin. - Valamiért most nagyon megkívántam. Rá néztem, de ő csak gúnyosan mosolygott. Mert muszáj volt nekem fokhagymát kérnem arra a hülye hot-dogra! - Jól van, na... - kaptam el róla a fejem. Lassan felért a lift a harmincadikra. Kiszálltunk és elköszöntem Jimintől, de amikor nyitottam volna be elkapta a csuklóm, vissza rántott magához és hosszan megcsókolt. Távolabb hajolt tőlem és óvatosan kinyitottam a szemem. Megnyalta a száját, majd megszólalt. - Az ágyban a nyelvem is közre fog játszani... - ahogy a szája hozzá ért az orromhoz kirázott a hideg. Egy dolog érdekelt abban a pillanatban. Mikor van Jimin szülinapja?!
Jimin szemszögéből:
Elköszöntem Shyotól és haza felé indultam. Nem szeretek a sötétben sétálni, mert mindig olyan érzésem van, hogy valaki meg akar támadni és elvenni a pénzem. Ez olyan paranoiás izé. Egyszerűen utálom a sötétet. Szerencsére az utcán végig égnek a lámpák, szóval nem kell félnem. Már, majdnem otthon voltam amikor meghallottam, hogy valaki mögöttem sétál. Hatalmas gombóc telepedett a torkomba és forogni kezdett velem a világ. Valaki követ! Próbáltam egyre gyorsabban szedni a lábam, de az illető is egyre gyorsabb volt. Hallottam, hogy gyorsít, majd a vállamra tette a kezét amire én megálltam és rá néztem, majd elsikítottam magam. - Nyugi, Jimin Hyung! - kezd nevetni a fiatal fiú. - Istenit ChulMoo! - csapom vállba mérgesen mire ő még inkább nevetni kezd, majd a szőkés barna egész hosszú hajába túr. - Nem kellene már otthon lenned? - Már 17 vagyok, Hyung! - indulunk tovább Moollal. - Amúgy is más dolgom volt. - Mint például? Éppen embereket ijesztgetsz az utcán? - teszem zsebre a kezem és elkezdek bámulni rá. Hihetetlen, de két év alatt akkorát nőt, hogy simán nagyobb nálam legalább hat centivel. - Nem! - kezdett újra nevetni. - Tanárnál voltam. - Tanárnál? - szökik fel a szemöldököm a homlokom tetejére. - Nyár van és lassan éjfél. Miféle tanár tart ilyenkor korrepetálást? - A tánc tanár... - sóhajt egyet, majd felrántja a fejére a pulcsija süsüjét. - Tánc? Tanár? - nézek rá totál ledöbbenve mert nem nagyon értem a helyzetet. - MiHi nem mondta? - az ő szemöldöke is a homloka tetején köt ki. Csak megrázom a fejem, jelezve, hogy nekem MiHi nem igazán mondott vele kapcsolatban dolgokat. - Ha minden jól megy év elején már egy csapat maknaeja leszek - kezd el mosolyogni. Talán még sose láttam ekkora őszinte, boldog mosolyt. Tudom, hogy ez volt élete álma, hogy egyszer ő is idol legyen akárcsak MiHi. Nem hittem volna, hogy lépni fog azért, hogy híres legyen. - Király! És milyenek a banda tagok? Jó fejek? - mosolyodok el én is, de az ő arcáról eltűnik a mosoly. - Nagyon rosszak? - N-Nem... Nem... Mindegyik. - sóhajt, majd folytatja amit elkezdett. - Az egyik tag... Ra Re Jun... - Nem ő az aki megverte JungKookot és megfenyegette MiHit? - nézek rá ismét ledöbbenve, de ő csak bólint egyet. - Szar lesz... De csak megszokjátok egymást... - Egyáltalán miért akar idol lenni?! Nem tud táncolni és énekelni se! Csak rapper... - NamJoon is pont ilyen! - kezdek nevetni. - Igaz ő legalább jó fej. - Olyan jó nektek... - teszi zsebre a kezét. - Nálatok mindenki tök normális! A mi bandánkban, már ha hívhatom így, mindenki fura! - Nálunk is mindenki fura! De MiHiéknél is. Majd megszokod - kezdek nevetni. - És mikor költöztök össze? - Ne is mond! Szerencsére még nem mondták. Megfogok halni ReJunnal egy lakásban. Egészen addig beszélgettünk még neki a másik irányba kellett mennie. Elmúlt fél tizenkettő mire a liftben megnyomtam az emeletünk gombját. Nagyon kifogok kapni Namjoontól... Már látom magam előtt ahogy leüvölti a fejem. Szép lassan felért a lift és kinyílt az ajtó. Kisétáltam rajta és az ajtónkhoz léptem. Előkerestem a kulcsom és kinyitottam az ajtót. Ahogy beléptem égtek a lámpák és mindenki rám szegezte tekintetét. Bezártam az ajtót. - Hol voltál? - szegezte nekem a kérdést NamJoon. - Haza kísértem Shyot! De itt vagyok! Menjünk aludni! - indultam a szobámba, de Jin megállított. - Esetleg egy " bocsánat, hogy későn értem haza"? - nézett bele a szemembe. - Nem értem miért vártátok meg, míg haza érek - ráztam meg a fejem. - De bocsánat. Ennél nagyobbra számítottam. A szobámba mentem, átöltöztem és bedőltem az ágyamba. Csak Shyo csókjára tudtam gondolni és arra, hogy végre vissza csókolt. Elöntött a boldogság és az oldalamra fordultam. Csak arra vágyom, hogy megint lássam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése